* Edward látja, hogy valami nem tetszik Kumikonak, vagyis inkább nagyon elgondolkozott most már azon, hogy valójában a King az tényleg rokoni szál, de a lány még mindig nem kérdez rá és ennek örül is, bár mondjuk egy nagy sóhajtással megmondta volna egyenesben, de akkor is ennek kifejezetten örül. Igaz mondjuk a következő mondatból egyből kiderül, hogy a lánynak mégis leesett a kötelék. Ebből is látszik, hogy Kumiko nem hülye, egyáltalán nem, leesik neki idővel a dolgok, bár eddig se állította Edward, hogy hülye, de most meg is bizonyosodott róla. Erre csak egy halvány mosollyal válaszol, bár illene valamit kinyögnie, de erre semmi sem jut az eszébe. Hát igen neki sem tetszik az, hogy a családjának az egyik tagja csak úgy lelép, se köszönés semmi. Kicsit emlékezteti ez a szituáció a volt barátnőjére. Mikor erre visszagondol szomorúan felpillant az égre és azon gondolkozik, amit az előbb összehordott. Hinni a csillagokban, mert meg van benne írva a sorsunk....ekkora marhaságot, komolyan Edward, ilyenekben nem hisz, minek semmi értelme nincsen, de ha más így gondolja akkor nem kérdőjelezi meg, hanem elfogadja. Mondjuk, amit a lány mondott, mármint, hogy ő micsoda meg kicsoda, kicsit meglepődik rajta, hisz, bár szégyen lenne bevallani, nem nagyon ismeri a japán kultúrát, így nem is tudja, mi az a shintoista. De ezt inkább nem mondja, még a végén totál lúzernek gondolná Kumiko, bár reméli, hogy ez nem így lenne, bár ki tudja, nem most akarja ezt kipróbálni, még a végén kinevetné.
Kumikonak egyből leesik, hogy nem igazán hisz a csillagokban, de megnyugtatja, hogy a lány is így van vele. Bár tényleg elég marhaságot hordott össze, de a lényeg, hogy félig meddig igaz. Ha valaki ebben szeretne hinni akkor Edward nem áll az útjába. *
- Nem, nem hiszek a csillagokban, de azt hittem te igen.
* Mosolyodik el, majd folytatja a gondolataiból kiverni a volt barátnője emlékét, amit igazából Kumiko hozott fel, csak máshogy, éppenséggel a családjával. A mosoly is csak álca, hogy ne derüljön ki a szomorúságának az oka vagy, hogy egyáltalán ne derüljön ki, hogy szomorú, mert nem akarja megbántani a lányt azzal, hogy egyből neki esik, mert épp követeli a történetet. De ebből a pár percből, mióta ismeri, tudja, hogy úgyse fog rákérdezni és ezt Edwardot megnyugtatja. Legalábbis ez a tudat, aztán úgy is kifog derülni, ha érdekli a lányt a szomorúságának az oka. Magától úgy se fogja elmondani, mert hát lehet, hogy nem is érdekli meg akkor is, olyan magánügy szaga van. De ha megkérdezik, ebben vetíteni nem tud, hisz most így este nincs semmi se a fejében, amivel mást tudna mondani. De ez nem is izgatja, majd úgy is kiderül. De akkor meg itt a kérdés, hogy miért érdekelné a lányt? Hát nagyon egyszerű, általában, amelyik lánnyal találkozott és látta valami, hogy nyomasztja egyből rákérdezett és azért Kumiko is lány, bár örülne, ha nem kérdezne. Most nem, meg alig pár órája ismerik egymást, szóval ilyen bizalmas információkat nem nagyon szeret kiadni, csak a családjának vagy a legszűkebb baráti körének.
Mikor elérkeznek a bál témájához, megint látszik, hogy Kumiko mintha el lenne varázsolva. Nos igen messziről lehet, hogy valaki látná, hogy szerelmes meg egyből bele is kérdezne, de Edward nem. Ha tudná is, hogy szerelmes vagy rájönne, akkor se kérdezné meg, hogy ki a szerencsés, mert nem olyan, mint egy vénasszony, aki mások magánéletében kutat. Bár meglepő, de Edward örül, ha más boldog, csak ne történjen meg szegény sráccal az, ami vele is. Bár Kumiko rendes lánynak tűnik, sőt biztos, hogy az, így a fiút se kell félteni. Ugyanakkor ez volt Edwarddal is, még, hogy nem kell félteni....mindegyik lány ugyan olyan csak a másik szenvedését akarja látni, de azért biztos vannak kivételek, sőt inkább ezek vannak kevesen és azok, akik a másik boldogságát keresik azok többen. Edward még nem találkozott ilyen lánnyal, így egy kicsit úgymond "félti" a fiú egyedet a lánytól. Persze ez, amolyan "tartsunk össze fiúk" féle féltés, hogy az milyen azt nem lehet tudni. Bár ebből lehet arra következtetni, hogy Kumikonak akar rosszat, hogy szakítsanak és akkor a fiú megmutatja, hogy igazából milyen is így ott hagyni valakit, de Edward ezt nem kívánja, sőt inkább sok boldogságot hozzá, ha működő képes a kapcsolatuk, bár miért ne lenne az? Kumikon egyből lehet látni, hogy nagyon boldog, bár akkor lehet ebből következtetni, hogy nem rég jöttek össze, ha erről van szó. De ez egyből ki is derül, mivel elárulja a fiú nevét. *
~ Killian....Hmm, még nem találkoztam vele. ~
* Hát igen, még egy csomó emberrel nem találkozott, de ez csak az ő hibája lehet, hisz ha nem töltene naphosszat a szobájában vagy a nővérénél, hanem kijönne és ismerkednek, akkor talán ismerné a másikat. De valahogy látja, hogy Kumiko nem szándékozik a bálról beszélgetni, így nem is feszegeti a témát, ha ő nem akar róla beszélni akkor nem beszélnek róla. De azért jó lett volna tudnia arról, hogy hova tűnt el a nővére. Ez még mindig kiborítja, hiába, de ilyen a természete, ha nem szólnak neki, hogy elmennek akkor besértődik. *
- Mikor jöttem? Hmmm......
* Kérdez vissza, mert meg kell gondolnia mikor is jött. De gyorsan jön a válasz, hisz nincs olyan régen itt, hogy ezen órákat keljen gondolkozni. *
- Nincs még két hete se.
* Válaszol ilyen egyszerűen és tényleg nincs még két hete, hogy jött. Bár a fogadtatás az jó volt, mivel személyesen a nővére jött ki, hogy üdvözölje az új diákot, de jó volt látni, hogy leesett az álla, mikor meglátta a fiút a parkban várakozni. Mondjuk az ölelés kimaradhatott volna, de a lényeg, hogy senki se látta.
Inkább valami más téma felé kéne terelni a szót, mert ha ezt így folytatják még a végén sablon beszélgetés lenne és egyből rájöhet Edward, hogy nincs közös beszédtémájuk. Nos ha ezen elgondolkozik valaki, akkor lehet látni, hogy tényleg nincs, de ennek lehet az, az előzménye, hogy most ismerték meg egymást, hát igen alig pár perces ismerkedés után, kicsit nehéz közös témába merülni. De ha most nem talál ki valamit, akkor befuccsol az egész ismerkedés. *
- Te úgy nagyjából akkor mindenkit ismersz, beszélnél nekem egy kicsit a többiekről meg az itteni szokásokról? Nővéremet nem akarom megkérdezni, mert biztos, hogy kinevetne....szokása engem hülyének nézni. Leginkább a tanárok hozzáállására lennék kíváncsi.
* Hát igen nem véletlenül erre kíváncsi, hisz tudni kell a fiúról, hogy nagy bajkeverő. Ha az egyik tanár óráján csinál valamit, el viszi-e Cassandrához vagy megússza. Nem mindegyik tanár olyan rendes, mint nővére, bár mondta, hogy vele nem fog kivételezni....igazságtalanság. Ezekhez hasonló gondolatok vannak a fejében, de közben várja a válaszokat a most már fekvő Kumikotól. *

// Ne haragudj, hogy este úgy eltűntem, de bealudtam, míg vártam a hsz-edre....sorry. //

*Rufus cigivel a kezében ballag le a kikötőhöz. Egy hosszú melegítő felső, egy fehér színű póló, egy hosszú nadrág és kedvenc deszkás cipője található rajta. Ilyen meleg felszereléssel jön ki a tóhoz. Bár útközben leveszi magáról a melegítő felsőjét, mert már nagyon melege van. Mikor a kikötőhöz ér meglátja Csillagvirágot. Eloltja cigijét, majd halkan odalopódzik a lányhoz. És mikor odaér halkan a fülébe súgja.*
-Szeretlek!*majd megcsókolja a lányt és leül mellé.*
-Szia, Csillagvirág! Már nagyon hiányoztál! Hogy vagy? Már jobban van a lábad?*kérdezgeti a lányt. Majd add egy puszit az arcára.*
-Látom fázol!*majd a melegítő felsőjét a lány hátára borítja, hogy meg ne fázzon és akkor nem csak a lába fog fájni, hanem még meg is lesz fázva.*

-Hidd el te jobban hiányoztál nekem. Az jó, ha már nem fáj a lábad. Én jól vagyok. Semmi említésre méltó nem történt, csak annyi, hogy már nem kell a te cigidből kérnem, mert már nekem is van sajátom.*majd kiveszi a zsebéből a cigis dobozt és a lánynak mutatja.*
-Még mindig fázol?*meglepődik majd észreveszi a lány sunyi mosolyát.*
-Hát akkor picit közelebb ülök és összebújjunk így legalább egyikünk se fog fázni.*majd közelebb ült a lányhoz átkarolta és szorosan egymás mellé ültek.*
-Na, így már jobb?*kérdezi mosolyogva Naot.*
-Egész este csak rád gondoltam! Olyan jó volt az az este és mikor elmentünk aludni akkor tudod, hogy mit ígértem neked a fa alatt?*kérdezi sejtelmes mosollyal a lányt.*

*Mikor Naominak eszébe jut, hogy Rufus mit ígért még boldogabb lesz tőle. Majd egy sunyi mosoly jelenik meg ismét az arcán.*
-Hát...nem is tudom...félek, hogy elfelejtettem.*majd Mackó megcsókolja Csillagvirágot.*
-Igen, most már tudom! Ezt ígértem!*majd ismét mosolyog a lányra és egy újabb csókot add neki.*
-De utálom mikor valaki ilyen nyávogós, még szerencse, hogy te nem vagy az. És ahogy látom, nem si leszel!*mosolyog a lányra, majd válaszol a kérdésre.*
-Hát az én szoba társaim hála az Istennek! Nem ilyenek. Semmi baj! De amúgy elég hülye orvosod van, ha ilyeneket kérdezz már bocsika, hogy ezt mondom! És amúgy még mindig fázol, mert akkor már csak a pólómat tudom odaadni neked.*majd egy sunyi mosoly jelenik meg az arcán.*
-Nekem fáj itt az arcom.*majd az arcára mutat és a sunyi mosoly még mindig nem tűnt el onnan.*

-Hát igen cukipofám, mi egyek vagyunk! De most ideadnád az új napszemcsimet, hogy az új pulcsikámhoz feltudjam tenni, mert akkor ezek paszolnák egymást és az tök izgi lenne, de nézd csak az új műkörmcsimet.*mondja a lánynak kényeskedve majd miután vége lett a színjátékának nevet egyet a lányra.*
-Nyugodj meg! Csak viccnek szántam.*kacsint egyet a lány felé, hogy tényleg csak viccnek szánta mondatait. Majd a puszi után nagyon boldog lesz.*
-Már nem fáj.*mondja majd ad egy szájra puszit a lánynak.*
-Én sose fázok meg, mert én kitartó vagyok! És ha ilyen gyönyörű lány társaságába lehetek akkor vigyázok magamra, nyugi!*majd gyengéden megcsókolja a lányt.*
-Inkább te vigyáz magadra, nehogy megfázz, mert akkor én érezném rosszul magam.*majd fenyegetően nézz a lányra, de utána újra mosolyra húzza száját.*

-Úgy megböktél, hogy átfúrta az oldalamat. Szó szerint fúrta az oldalam.*mondja nevetve a lánynak.*
-Hát elég szép és erről elmondok egy rövid történetet, hogy hogy keletkezet. Tényleg rövid lesz max. 1 vagy 2 órát vesz igénybe.*mosolyog a lányra, majd a tó felé fordul és már dől belőle a hülyeség.*
-Hát a tó úgy keletkezett, hogy itt volt nem messze ez a kis falu és tudták, hogy a faluban lakik egy Pistu Julcsi nevű lány és egy Juliska Pisti nevű fiú gyerek, ezek nagy barátok voltak. Mikor egyszer összefogtak akkor ott kőkövön nem maradt. Volt olyan, hogy az öreg Rozogi néni házát megdobálták tojással majd festék szóróval befújták. Természetesen ezek a cselekmények mind Kr.e. 574-ben történtek. Egyszer az öreg Rozogi néni visszaakarta adni a gyerekeknek azt amit vele műveltek, ezért este éjfélkor odament a házukhoz és egy kis tűz golyóval megdobta a gyerekek kedvenc fűzfájukat. De a fa úgy éget, hogy az rádőlt Kakas Manci disznóóljára és lángra kapott, de a disznó (Kakas Manci) kitudott menekülni, de úgy leégett az ól, hogy soha nem tudták megcsinálni. És akkor még nem volt tó, ezért a falu közepén található kútból kellett eloltani a tüzet csak az a víz szennyezett volt és ezért nem sikerült még egyszer felépíteni az ólt és, hogy máskor jobban járjanak, ezért ástak egy gödröt és tele öntötték tiszta vízzel és építettek egy kikötőt is, hogy a rabszállító hajó elvigye az öreg Rozogi nénit. Na, és minden hónapban a szennyezett vízzel lelocsolt ól lángra kap és csak ezzel a tiszta vízzel tudják eloltani. Na és így alakult meg ez a hatalmas szép tó.*miután befejezte a hülye mesélést nagy levegőt vesz és Csillagvirág felé fordul.*
-Na, hogy tetszett a történet?*kérdezi tőle mosollyal az arcán.*
-Amúgy köszi a puszit így már nem fog fájni az arcom.

-Azért levegőt vegyél, olyan vicces nem voltam, hogy te most itt megfulladj nekem!*mosolyog a lányra.*
-Hát most már 100, hogy nem fog fájni.*majd gyengéden megcsókolta a lányt.*
-Hát pöröghetünk vagy most te mondj valami jó kis vidám történetet.*mondja a lánynak, majd átöleli őt.*
-A pörgésről jut eszembe.*kezd bele egy újjabb hülye történetbe.*
-Gyerek koromban a szüleim gyakran kivittek a játszótérre és ott van egy olyan pörgős valami és én azon annyira bepörgetem magam, hogy mikor kiszálltam és elkezdtem futni kapásból neki futottam egy villany oszlopnak és egy jó nagy dudor keletkezett a homlokomon, de más bajom nem lett. Hát ez enm olyan vicces, mint az előző mesém, de ez is jó. És ez megtörtént.*mondja mosolyogva a lánynak.*

//Fagy//

//Folyt. a kastély körüli parkból//

Tényleg nem nagyon megy a felesleges beszélgetés. Bár Thierry nem is az az ember, aki csak úgy locsogna, és fecsegne. Ha kérdeznek, akkor válaszol, ha óra van akkor magyaráz, ha tanácsot kérnek segít, de amúgy nem nagyon szokott feleslegesen beszélni. mindig annyit, amennyit feltétlen muszáj neki.
Így esik meg az is, hogy a lány és ő csak, csak csendben haladnak a Smaragdzöld tó felé, hogy megmutassa az ideiglenes pillus szálláshelyet. A hely most is gyönyörű, így a szürkülethez közeledve. Azért minden egyes alkalommal elámul Thierry, hogy milyen szép is tud lenni a természet, de azért elérzékenyülni nem fog.
A sátrak már egyre közelebb vannak, kellemes kis hangulatvilágítás veszi azokat körbe. Fáklyák, és lampionok mindenfelé, néhol csoportokban beszélgető diákokat látni.
- Nos, meg is érkeztünk! - mondja Georgina felé fordulva, miközben felrántja a sátor bejáratát. - Keressen magának egy üres helyet. Aztán, adom is a kulcsokat, meg a térképet, hogy majd a későbbiekben feltaláljon a toronyba. - A bőröndöt finoman leengedi a sátor társalgójának közepére. A kulcsot, és térképet átadja.
- Én akkor mennék is, remélem minden világos. Ha mégsem, akkor ott vannak a prefektusok, és én is. A szobám a déli toronyban van, a bűbájtan terem mellett. Kellemes ittlétet! Jó estét!
Mondja, majd kifordul a sátor bejáratától, és elindul vissza a déli toronyba.

A lány átveszi a kulcsot, és a térképet,majd megköszöni vezetőjéneka segítséget, mind a cipelés, mind az eligazítás miatt.
-Köszönöm a segítséget Montmorency professzor. Jó estét!-köszön el a lány, és még egy darabig bámulja a bejáratot, majd körbenéz, és miután talál magának helyet kipakolja a ruháit, és a többi fontos ketyeréjét, és egy gyors fürdés után nyugovóra tér.

-Nekem mondod?*mosolyog a lányra, majd a cigit és a tüzet elfogadta. És neki is kezdet cigizni. A füstök csak úgy szálltak az orrából. Rufus ettől úgy néz ki, mint egy gőzmozdony. Csillagvirág feláll mellette, de Mackó ülve marad.*
-Hát akkor mesélj magadról. Biztos van valami jó kis sztorid.*mosolyog a lányra, majd utána a tavat nézi és füstöl.*
-Hova mész?*kérdezi a lánytól, de nem megy utána, tudja, hogy Nao nem hagyná itt őt.*
-Mi a baj?*kérdezi a lánytól majd végül feláll, hogy odamenjen a lányhoz, de az szerencsésen, sértetlenül jön elő a fától. Majd észre veszi, hogy a lány csak egy bagolytól ijedt meg. Ezért még egy kicsit rémült arcot vág, de után elneveti magát.*
-Hát igen, ez egy nagyon jó sztori.*mondja még mindig nevetve.*
-Jó menjünk el sétálni!*majd megfogja a lány kezét és várja, hogy a lány vezesse, hisz ő arra megy ahova szerelme is.*

*Rufus észreveszi Nao mérges tekintetét. Majd abba hagyja a nevetést.*
-Jaj, bocsás meg nekem! Nem akartalak kinevetni! Tudod, hogy szeretlek és megvédenélek az életem árán is! Csak egy kicsit vicces volt ez a baglyos ügy, de nagyon sajnálom, hogy kinevettelek!*mondja sajnálkozva a lánynak. Majd gyengéden megcsókolja.*
-Ahova akarsz! Hova akarsz menni?*kérdezi a lánytól.*-Én rád bízom magam.*miután e szavakat kimondja a lány elengedi a kezét és elkezdi ropogtatni ujjait.*
-Nagyon szeretlek! És bocsáss meg nekem, amiért kinevettelek!*majd magához öleli a lányt.*