Akane Achironu lakosztálya.....És Christian Blackstoné

[ Gerard.. aztán pici Dé =)]

*Kifújja a levegőt, mikor Gerard jelzi számára, hogy rájött arra a csínyre miszerint Serena lapul a maszk mögött.*
- Akkor jó
*Mosolyodik el. Nos igen már elég régóta ismerik egymást, és talán ez az, ami miatt tegezheti Serena Gerardot. De ez csak előnyére válik, mint hátrányára. Persze magázná, ha csak tanárként ismerné, de tanárként se idős sőt, egész jó korosztályban van, így egyáltalán nem nevezhető korosodónak*
- Meg lehet, de kíváncsi leszek, mivel rukkolnak elő
*Akane senseiből kinézve, biztos, hogy velőt rázó élmény lesz…. szószerint. Christianhoz meg még nem volt szerencséje, vagyis csak ő nem tud erről. Mivel Serena már találkozott az úrral, csak hogy ott vége is szakadt annak a találkozásnak, eléggé tragikusan…*
- Ne vegyél rá mérget, hogy mindig meg fogsz ismerni
*Csóválja játékosan a fejét a leányzó, csak egy kis mágia használat és máris felismerhetetlenné válik az emberek számára. Vígan csevegne tovább, csak hogy valami fajta lény megzavarja a mókázást. Serena csak pislog a leányzóra, aki neki ment Gerardnak. A férfi arcára emeli a tekintetét, nem épp valami barátságos arc pillog vissza rá*
- Nyugi Gerard
*Tipog a férfi mellé és megveregeti a vállát. De a férfi valamennyire kedvesen válaszol a leányzónak. Ezen szinte nevetnie kell Serenának. Vicces szituáció az biztos. A maszkos leányzó eltűnik a földről. A fekete hajú leányzó csak megcsóválja a fejét*
- Hogy egyesek milyen szerencsétlenek tudnak lenni
*Mosoly az arcán, és persze Dé jut eszébe, akinél szerencsétlenebb embert nem ismer, de hát ő így szereti az uraságot. Butuskán és bénán..*
- Persze mehetünk
*Válaszol, majd a mondat további részén ő is felnevet*
- Biztos nagyon örül majd nekünk, hisz társasági lény
*A lény megfelelő szó Akanera, a múltja és a jelene miatt is. Pedig aranyos néni lehetne, ha akarná… de ez úgy látszik nem fog bekövetkezni.
Visszasétálnak az alagsorba, ahol a szoba található. Miután leértek Gerard már meg is indul, az eddig egyedül lent lévő leányzó felé. Serena megfogja a bácsi vállát, jelezve azt, hogy nem megy tovább*
- Elmegyek, keresek valami frissítőt
*Mutatja az üres poharát*
- Majd még találkozunk az este folyamán biztos, további szép estét
*Mosolyog, majd megindul az emberek között, keresgélve egy ételekkel teli rakott asztalt, arra van most szüksége. Fél iskolát megkerüli, mire eléri az adott asztalt, de egy piros ruhába öltözött bohóc bukkan fel előtte, és mint aki észre se veszi, hogy van valaki előtte, szépen stílusosan rálép a leányzó lábára. Hangos szócsatával jelzi, hogy ez fáj neki, és nagy szemekkel méregeti az álruhába bújt ürgét*
- Azért a szemed elé is nézhetnél öregem.
*Jegyzi meg cseppet sem kedvesen.. ezek a mai fiatalok nem ismerik a tiszteletet, úgy tűnik…*

[Gerard, Serena, Akane]

*Eddig elég lapos a hangulat ami azt illeti. Ezen az iskolai rendezvények neki nem fekszenek, a legkevésbé sem. Egyszerűen nem ehhez van szokva, hogy ezeket a szar, lagymatag zenéket játszák, miközben csili-vili ruhás kislányok és kisfiúk rázzák a seggüket, flörtölgetnek, barátkoznak, esetleg a páros egymás szájában turkálnak.
Mindjárt hányni fog.
Neem, ő máshoz szokott. Ő a cigarettafüstös, tömött, vigyorgó, részeg idiótákhoz szokott, akik idióta játékokat találnak ki, aminek persze biztos köze van az alkoholhoz, vagy hogy a vécében lövik magukat, vagy drogot vesznek egymástól, vagy alapból drogot tesznek fel tétet a pókernél. Hogy minden tizedik percben kimennek néhányan bunyózni az udvarra, vagy csak hogy fejest ugorjanak a medencébe, és valamelyest kijózanodjanak. Ez sokkal jobban fekszik, mióta a családfő kényszerű szabadságra ment az Azkabanba, folyton ez megy otthon, mikor a bátyjai éppen nem turnén vannak és épp nem ott csinálják ugyanezt. Az mennyivel otthonosabb, mint ez a.. ez a.. marcipán, és méztenger, ami majd megfojtja őt. Ez egyszerűen nem az ő közege, de alapból ez az egész iskola-dolog nem neki való, amennyi elfojtott agresszió van a lányban, folyton azt kell figyelni, hogy mikor ugrik neki valakinek, mikor esik a torkának. Hiába nem vérállat, hiába nem emberfeletti az ereje, attól ugyanúgy kaparászik belül egy vadállat, ami nehezen kezelhető, csoda hogy nincs közveszélyesnek titulálva.. mármint hivatalosan. Másrészről anno egészen biztosan elterjedt, hogy órán fojtogatta az egyik iskolatársát, és úgy kellett róla lefeszíteni.*
- Pffh..
*Lassan kifújja a füstöt, és tekintetével a belépő igazgatóra pillant, és a kis kísérőjére, Serenára, aki ismerős, tehát jó esély van rá, hogy a lány Extremusos, merthogy Erin másokkal nem szokott érintkezni. A saját karának tagjaival is csak úgy, hogy órára menet - vagy nem órára menet - összetalálkozik velük a klubhelyiségben. Látásból ismeri legfeljebb, a nevét sem tudja, de unszimpatikus számára (mint első körben mindenki). Levág egy fintort, aztán másfelé fordul, de nincs ekkora szerencséje, mert a következő pillanatban már Gerard szólítja meg.*
- "stét. Ki. Ne mondja, hogy magának tetszik ez a giccsaparádé. Nevetséges.
*Újabb slukk, dióbarna, feketébe hajló szemeit a tanerőre függeszti, miközben végigméri őt is és a kis utánfutóját is.*
- Na mi van, új barátnőt szerzett? Nem fiatal ő kicsit magához?
*Vigyorodik el pofátlanul, bár a gesztusban nincs semmi barátságos, kellemes, vagy szívmelengető - de azért mégis van benne valami közvetlenebb, mint mondjuk ha valamelyik teljesen ismeretlen tanár vagy diák tört volna rá így. Gerard még így is ezerszer elviselhetőbb, mint a legtöbb idióta. Serenára csak érdektelen, "csendben maradsz, ha jót akarsz magadnak" tekintetet vet, mint aki meg sem érdemli, hogy köszönjön neki. Erinnél még az ilyesmit is ki kell érdemelni.
Azért jó, hogy nem csak ő tett nagy ívről erre a karnevál-dologra, hanem a férfi is, így legalább mostmár biztos lehet benne, hogy a világ a hülye és nem ő az aki megőrült. Amikor Akane is hozzájuk lép, színpadiasan felsóhajt.*
- Úgy tűnik nagyon népszerű lettem, a személyiségem varázsa lehet.
*Az viszont kifejezetten jó, hogy a kevésbé idióta embereket vonzza, így nem tűnik annyira drámainak és tragikusnak a helyzete. Azért amikor Akane Gerard előtt lelányomozza, elborul az arca, erősen tikkelni kezd, és nagyon aktívak próbálja magát lebeszélni arról, hogy a félig elszívott csikket ne a nő arcában nyomja el.*
- Hagyj ezzel a hülyeséggel O-BA-SAN *erősen tagolja, csak hogy jól érthető legyen* .. Erinnek hívnak, el is várom hogy így hívjanak. És NEM, a ruhám így jó ahogy van, és az anyai dorgálást, meg tartsd meg a..
*Körbenéz, és az első emberre rábök akit meglát, történetesen Christiant.*
- Annak a nyálgépnek mondjuk, ott. Eddig is tök jól megvoltam ilyenek nélkül.
*Hát látszik nem? Abszolút átlag, becsületes állampolgár lett belőle anya nélkül! Sok ember példát vehetne egészséges, és becsületes életmódjáról*

[ Serena ]

*A bejárati csarnokbeli csöndes nézelődés után, s miután nem fedezte fel az álarcok kavalkádja közt Serenát, jobbnak vélte, ha elindul a tömeggel a tanárnő lakosztálya felé. Kezét időközben kénytelen a fején található, orbitális méretű bohócsapka felé irányítani, ugyanis ironikusan nézne ki, ha elhagyná, az pedig igen labilis lábakon áll.
Ö is beletartozik azok közé az eszméletlenül kiváncsi diákok közé, kiknek minden vágyuk válik valóra az Akane Achironu lakosztálybeli látogatáskor. Már belépve jó alaposan megmustrálta a tanárnő privát szféráját - szó, mi szó, azért várt volna egy-két felakasztott koponyát, egy eldobott kezet, vagy épp egy bomladozó tetemet-, azonban csalódnia kell, az évnyitó szervezői ügyesen tüntették el a nyomokat.
Helyette dugigtömték a termet étellel, és egyéb giccsel. Ezt nyíltan ki is mutatja egy szájelferdítéssel, amit hála a fehér álarcnak, senki se lát.
Az egyik szék fele indulva pillant sután egy-egy éppen érdekesnek tűnő arcra. Erin például előszerettel füstöli körbe a termet, nyugodtan, mintha csak egyedül lenne. Mások egyből megrohamozták a megterített asztalokat. Fejcsóválással ülne le az egyik székre, ha épp nem lépne rá valami puhára és roppanósra. Első gondolata, hogy egy leejtett süteményre taposott rá gonoszol, aztán mikor egy éles hang megüti dobhártyáját, csalódnia kell.
A látvány kedvére való, de sose fogja megérteni Serena öltözködési stílusát.*
-Minnél rövidebb, annál jobb, igaz?
*Kérdi a jól ismert, mély hangján. Kétségtelen, hogy a lány fel ismeri-e. A piros kis szoknya, és a tűsarkú égimeszelővé varázsolja a lányt, sőt, jómagát pár centivel alacsonyabbnak is tartja.*
-Mentségemre szolgál, hogy ettől az álarctól alig láttam kegyedet.
*Esedezik bocsánatért megjátszva magát, majd Serena kezét megfogja rántja őt fel a parkettre.*
-De vigaszdíjként adom ezt a táncot.
*Igaz, egy nem valami rockfeszt, amin kitombolhatnák magukat, csak egy keringő, amit ha tetszik, ha nem, Serena végig fog táncolni. A parkett közepére osonva derékon fogja a lányt, s körbe-körbe szeli a termet, nemtörődve a fejdíszével, amitől igazán meg szeretne végre szabadulni.*

[Akane, Erin, Gerard]

Még egy kis utolsó készület, poharak ki, majd lassan teljesen készen is állok arra, hogy fogadjam a vendégeket, Akane nagy örömére. A napom eddigi része az előkészületekben telt el, melyek, nos, valljuk meg őszintén, eléggé nehézkesek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz mindent a helyére tenni, és mindent a lehető legtökéletesebb módon megalkotni, annak okáért, hogy a lakásavató és házibuliszerű évnyitó a lehető legjobb legyen. Na és persze mindehhez még az is hozzájárul nagyban, hogy a ruhámat sem volt időm még átvenni a szabótól. Nem lehet minden boltban kapni reneszánsz öltözetet, így sajnos ilyen cselhez kellett folyamodnom. A velencei karneváli öltözet túlságosan is giccses számomra, viszont a puritán reneszánsz viseletnek még van is köze az egészhez, elvégre abban a korban volt talán a leghatalmasabb a velencei királyság, vagy köztársaság.
Rohanás ki a kastélyból, majd át a városba, egyenesen be a ruháshoz, majd visszafelé már kezemben a hacukával sietek, hiszen még mindig nincs minden kész. Akane nem igazán akar besegíteni, ő inkább a középkori vázáit rendezgeti át a hálószobába, bár azért pár dologban ő is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy minden a lehető legjobb legyen. Mondhatni, hogy ebben az ünnepségben Leibnitz gondolata teljesen helyt fog állni, miszerint ebben a világban minden a lehető legszebb, és úgy tökéletes, ahogy van. Lehet, de ez csak és kizárólag nekem, illetve a diákbizottságnak köszönhető most, ugyanis mi rohangáltunk a legtöbbet ezek után a dolgok után.
Úgy gondolom, hogy álarcot nem szükséges viselnem, hiszen az öltözékemhez kalap is járul, így már nem látom értelmét neki. Jobb, ha ez a két dolog nem üti egymást, hiszen minden egyes ízlésnek van egy határa. Így is nyálas kissé az öltözék, meg túlságosan is régimódi, attól függetlenül, hogy én teljesen újkori szemléletben élek, de ennyit még el tudok viselni, többet nem. Amúgy is, jobb, ha mindenki látja, hogy mégis kivel van dolga.
Mielőtt felöltöznék, még gyorsan a fürdőben töltök el pár percet, persze titokban, nehogy a sensei megtudja, mert akkor lehet, hogy abból csak a baj lesz. Bár vissza tudok vágni, hála annak, hogy megtaláltam a lehető legjobb módját a zsarolásnak, de ha nem muszáj, nem dörgölöm a lelki fölényemet az orra alá. Borotva elő, majd lassan elkezdem a borostát húzni lefele az államról, illetve az ajkaim és orrom közötti részről. Most teljesen felesleges az arcszőrzet, az legyen Gerard egyedisége. Amint ezzel végzek, lassan előkerül az öltözék is, melybe belebújok nagy szenvedések árán, majd a kalap is a helyére kerül és már itt is van az idő. Az évnyitói beszédre nem megyek fel, hiszen nekem itt kell fogadni a vendégeket, viszont a megfelelő időpont után 10-20 perccel már hallom is a gyerekzsivajt, majd azonnal Akane felé fordulok.
- Álmosolyt elő, édesem – röhögök fel, majd az ajtó nyílik, és bevonul az első felvonás, majd a második, és közvetlenül utána a harmadik is, és a helyiség kezd egyre jobban telítődni. Még szerencse, hogy ilyen hatalmas ez a hely, a mágiának, és egyéb incselkedéseknek hála. Az üdvözlés lassan el is indul, és amint elkezd telítődni a szoba, az italok is rohamosan fogyni kezdenek, de szerencsére belőle sosem lesz hiány. Elkeveredek lassan Akane mellől, de nem kell sokáig keresni, az állítólag szerény maszkot, de amúgy szerintem kirívó fajtájút, azonnal észreveszem, egy kisebb társasággal egyetemben.
- Áh, látom te is lejöttél, Gerard, szép estét, mint ahogy mindenkinek – köszöntöm az ittlévőket, majd ezután közvetlenül meg is kapom, hogy nyálas vagyok. Nem szép dolog ez, nem szép, szemöldököm felvonom, miközben mosolygok, majd valami visszavágó szövegen kezdek el gondolkozni. – Corwell? Nem lenne ilyen nagy a szád, ha tudnád, amit én is tudok – célozgatok erősen, látszik, hogy nem olvasnak sokan újságot ebben a világban. Nem, nem áll szándékomban elmondani, hogy mégis mire gondolok, ezt az élvezetet inkább majd Gerard fogja biztos kihasználni, már amennyiben jól ismerem őt. Meg amúgy is, azt mondta, hogy majd mindenképpen el fogja sütni a mai nap folyamán.

[Aram]

*Kecsesen lépdel a fiú mellett, látszik, hogy nagyon jól megtanult járni, vagy legalább is nagyon szépen. Mint ahogy jobban megfigyelve a mozdulatai is rendkívül kecsesek, ívesek, mintha minden egyes hajigazítást, vagy más mozdulatot évek óta gyakorolna. A srácit figyelve megy le a lépcsőn, ami az alagsorba vezet. Igazából nincs pontos fogalma arról, hogy pontosan melyik ajtó mögött is található az a bizonyos Akane lakosztálya, de Gerardék úgyis előttük mennek, így bőven elég követni őket.
A fiú szavaira szélesen elmosolyodik. Igazából nem az ízlés vagy a divat megszállottja, sőt, van amikor szándékosan vesz fel fura színösszeállítást, hogy felkeltse vele mások figyelmét, de azért mint nő, valamelyest a vérében van az ilyesfajta érzék.*
- Most nagyon megnyugtattál. Tudod, nem szívesen beszélek olyannal, akinek a zoknija nem passzol a pólójához, mert az frusztrál. Kellemetlen, ugye? *Széles mosolyából és túlzott pláza-maca hangsúlyából érzékelhető, hogy közel sem mondja komolyan, csak enyhe iróniával igyekszik szemléltetni azt, hogy mennyire nem érdekli, hogy ki hogyan is néz ki. persze saját maga mindig jól néz ki, de más, az kit érdekel? Már az ajtó közelében járnak, amikor Aram előrukkol a bemutatkozással. Itt már somolyog, ott van az a mindentudó mosoly az arcán, ahogy elképzeli mit fog szólni a fiú, ha kiderül, hogy az egyik tanárával beszélgetett eddig.*
- Újnak új vagyok. Kali Friminka, táncmágia tanár. Na, akkor bemegyünk? *Kérdi teljesen közvetlenül folytatva, mintha nem az imént közölte volna, hogy ő egy tanár. Így szépen be is megy a fiú előtt, mint ahogy ezt illik, hiszen nőnemű egyénről van szó. Narancsszín, bő szoknyájú ruháját és azon jó nagy lila kendőt visel és bármilyen meglepő, mezítláb jön. Nem zavartatja magát ilyen téren. Tekintetét azonnal körbejáratja a bent tartózkodókon. Nem ismer itt senkit és Arammal egyébként is rendkívül jól elbeszélgetnek. remélhetőleg ezután sem fog megrettenni a fiatalember.*
- Na merre tovább? És elmesélhetnéd, hogy honnan jöttél a suliba? *Kérdezősködik, miközben igyekszik tekintetével végigpásztázni a terepet, hátha talál valami jó helyet, ahol megtelepedhet, vagy egy olyan személyt, akivel táncolhat. Igazából ez a két lehetőség van, amit el tud képzelni. Kérdőn néz végül Aramra, ugyanis most ő választ. Friminkának édesmindegy merre indulnak. Persze azt azért figyeli, hogy sikerült-e egy-két férfiszemet magára vonzani, hiszen egy kifejezetten dekoratív nőszemélyről van szó.*

[Akane, Erin, Christian]

Rongyos ujjú porcelánbabának öltözött leányzók, parfümmel átitatott oxigén, madárijesztőnek öltözött férfiak, őszintén szólva Gerard kedve egyre jobban kezd elmenni egyáltalán attól, hogy itt legyen. Lassan Serena is magára hagyja a férfit, és bár társasága van, a tömeg, és a hangzavar még mindig sérti őt teljesen, a fülét, a szemét, az orrát, a bőrét, és minden egyéb érzékelő szervét. A receptorok csak úgy forognak, dolgoznak, teljesítményhatárukat feszegetik, és mennek folyamatosan a saját halálukba. Mit meg nem adna azért, ha most ugyanúgy a narancslevét iszogatná, mindenféle tehertől mentesítve.
Ahogy Erin a képébe fújja a füstöt, mélyen beszívja azt, passzív dohányzást folytat, majd magában már azon jár, hogy lehet neki is rá kellene gyújtania, de attól, hogy antiszociális egyéniség, még nem akar mást megszennyezni mindenféle káros anyaggal. Szemét kissé lehunyja, mennyivel kellemesebb ez a szag, mint a sok, különféle parfüm illata összekeveredve. Bár, végül is, kell ez az illatosító, hiszen a sok zubbonyban, melybe egyesek képesek voltak belebújni, meg lehet sülni, és ezzel együtt jár az is, hogy az izzadságért felelős mirigyek bizony erőteljesen dolgoznak is, a kompenzáció szükséges, mellyel ezeket a hátulütőket elrejthetik az emberek.
- Ki mondta, hogy tetszik ez a nagy banzáj? Amúgy pedig miért érdekel, hogy új barátnőm van-e? Szeretnél a helyében lenni, Corwell? – vigyorodik el, majd lassan magához idéz egy poharat, benne whiskyvel, csakhogy a szokásosat „rendelje” magának. Ásít egyet a nagyvilágba, pofátlanul, de azért a kezét odateszi gyorsan, a nemesi énjét ilyen tekintetben még mindig nem tudja eltakarni.
Egyre nagyobb tömeg kezd megjelenni a helyszínen, a késők is megérkeznek lassan, és az emberek száma jelentőség mértékben megszaporodik. Állítja, hogy most ezen a párszáz négyzetméteren nagyobb a népsűrűség, mint egész Farquemben, egy négyzetkilométeren. Bár azért az ország nem is arról híres leginkább, hogy mennyire nap népességnek örvendhet, hanem nagyobb előnye származik abból, hogy itt lényegében csak varázstehetséggel megáldott emberek laknak, mivel a varázstalanok előtt teljesen rejtve marad. Olyan, mintha nem is létezne előttük, de mégis ott van.
Lassan Akane is megérkezik a díszes társaságukba, és azonnal köszönti is Erint, egy eléggé meglepő módon. Gerard egyszerűen nem bírja ki, és azonnal fel is röhög, erről a fejleményről sem hallott még, miszerint a nő és a lány máris rokoni kapcsolatot szőttek egymással. – Gratulálok a kislányodhoz, Achironu. Remélem meg vagy elégedve azzal, hogy éppen átment a vizsgákon. Bár a bájitaltanja hibátlan lett, amit elképzelni nem tudom, hogyan csinált – jegyzi meg, mintha ez olyan poénos lenne, bár valljuk meg, a férfinak ez éppen ilyen. Egyszerűen nem tud vele betelni, hogy mire nem képes az ember, ha önkívületi állapotban van. Mert biztos, hogy nem józanul lett ez a paktum kötve, hanem kissé leamortizáltban.
Reneszánsz ruha, szemet szúró nézéssel jár. Christian is megérkezik, akit egy biccentéssel üdvözöl, majd lassan el is indul egy kis szócsata, melyet lehet, hogy a másik férfi nem kezel túl jól, de azért kellemes bevezetése az egésznek. Már szinte hallja a választ, amelyet majd fog hangoztatni erre a Corwell-leányzó, aki bár szabadszellemű, és szabad is a szülői kötelességek alól, részben, de ez nem biztos, hogy annyira sokáig így fog tartani, kivéve, ha nem szerez be nagyon sürgősen egy távolságtartási követelményt.
- Tényleg, még jó, hogy szólsz, Christian, már majdnem el is felejtettem. Nincs véletlenül valahol egy újságotok? – kérdezi, majd amint azt megkapja, lassan odanyomja Erin kezébe azt. A címlapon diadalittas mosollyal egy középkorú férfi vigyorog, eléggé megviselt állapotban, melyet a hosszú börtönévek okoztak neki, de ettől függetlenül egyáltalán nem látszik rajta, hogy maga alatt lenne, sőt, a nevetés, és az arc, amit sugároz, egyenesen kellemessé teszi a hangulatát. – Szorítsd magadhoz a papát.
Hát igen, az élet különös fintora… Éppen most lett örökbe fogadva a lány, és máris visszakapja az igazi apját is, teljes életnagyságban, ugyanis a Corwell-família családfője már szabad lábon van, kiengedték az Azkaban sötét cellájának mélyéről, felmentve őt a korábbi bűntettek alól. Egyszerűen édes, ahogy ez a két hőn szeretett családtag, ha nem is testközelben, de ilyen közvetett módon találkozhatnak újra. – Majd könnyezek pár sort, az újratalálkozás örömére, ha lesz időm. De addig is igyunk apuci szabadulására, nem gondolod? – röhög fel, majd lassan oldalra sétál, és jelzésképpen önt valami erőset a lánynak is, illetve a másik kettőnek is.

Elaludt. Ez teljesen normális dolog, hiszen minden embernek szüksége van alvásra. A normálisaknak, meg..., a kevésbé normálisaknak is. Míg más azon tanakodott, hogy mit vegyen fel, ő álomországban járt, ahol ember méretű hörcsögök törték neki a mogyorót, a nap ragyogóan sütött, a fák vele énekeltek vidáman, a virágok önként reppentek a hajába, hogy szép lehessen...ésés csodálatos volt. Nem is tetszett neki, amikor órája végül felkeltette. Meg is próbált visszaaludni, de hát nem jött össze a dolog, mert valaki lekapta róla a takarót. Amikor felült az ágyban, nem volt senki a szobában, pedig, hogy a takaró lerepült róla, az is biztos.
Aztán ránézett az órára, és ahelyett, hogy kapkodva készülödni kezdett volna, még szép komótosan hajat mosott, megszárította, kis konytyba fonta, s hogy emlékezhessen az álmára, teletűzte a haját hófehér kis virágokkal. Felhúzta estélyi ruháját, melyet szülei vettek neki a nyáron, felvette a maszkot, belebújt lapos talpú, de a ruhájához illő cipőbe, és komótosan sétálva elindult, lassan maga mögött hagyva a klubhelyiséget, aztán a sok lépcsőt, hogy a bejárati csarnokba érve senkit se találjon.
Nagyot sóhajtva indul tovább, és csak remélni meri, hogy abban a bizonyos lakosztályban még van valaki, és nem nyit rá csak úgy egy tanárra, mert azt kellemetlen lenne. A pincében aztán halkan motyogni kezd.
- Nem félek a sötét szellemektől, nem félek a mumusoktól, nem félek semmitőlsemmitőlsemmitőlsemm... - és ezt motyogja végig, míg a lakosztály elé nem ér.
Ott már csendben marad, és megpróbál láthatatlan maradni, ahogy belép a szórakozó tömegbe. Csak nem akar egyedül lenni, azért jött ide, de azt sem akarja, hogy valaki piszkálni kezdje csak azért, mert ő láthat olyan dolgokat, amiket más nem.
- Irigyek az emberek - észre sem véve halkan motyogni kezd, miközben saját magát igazolva bólogatni kezd.

[Amelie]

*Tény és való, Lariya eléggé ügyetlen, és ezt már az igazgató is érezheti. Még párszor elnézést kér, aztán nagy nehezen felkel. Ma már másodjára.* - Hm, azt hiszem teljesen elfelejtettem. Vajon van itt valahol mézeskalács? *Kérdezi halkan, aztán bólint, hogy mehetnek tovább, az alagsor felé. Lassan lépked, néhol még eléggé instabil és dekoncentrált, de egy kis evés jót fog tenni neki.* - Szép is lenne, hogyha az ittlétem első félórájában már a Gyengélkedőn töltenék ki. *Halkan felnevet, bár ha emlékei nem csalnak, már nem egyszer történt ilyen vele. Leérve megtalálja a süteményes asztalt, és összes ujját megtornáztatja a levegőben, mint az éhes rajzfilmfigurák, csak azok még meg is nyalják a szájuk szélét. Ő mellőzi ezt a barbár rituálét, és nemes egyszerűséggel a kezébe kap egy mézeskalácsot, és az egészet bekapja. Egy pár pillanatig erősen kitüremkedik az arcán, majd ahogy szétrágcsálja és lenyeli, eltűnik a kis dombocska.* - Ez nagyon finom! *Még elvesz egy-két süteményt, mézes puszedlit, fahéjasat és kakaósat is, mindenből egy kicsit. A puncstól tartja a három lépés távolságot, hiszen mindig rosszul van tőle, hacsak ránéz is elfogja őt egy kellemetlen fejfájás. A kezébe kap egy poharat, és valahol valami gyümölcsléért kezd el kutakodni, amíg talál valami százszázalékos multivitamint, egy kancsóban.* ~Annyira rossz nem lehet...~ *Megvonja a vállát, gyorsan önt magának, és Amelie felé fordítja a kancsót. Ha bólint, akkor neki is önt, ha nem, akkor megvonja a vállát, és visszateszi a kancsót. Még egy-két puszedli van a kezében, amit apránként csipeget, de már lényegesen jobban van.* - Szerinted lesz még valami, vagy már csak mindenki eszik meg iszik, és egy órával később a többség részegen fog énekelni az asztalok tetején? *Nem tudja, hogy a varázslóiskolákban hogy megy az ilyesmi, hiszen nem volt szerencséje még ilyen iskolába járnia. Mindenesetre a többi évnyitóból pár így végződött, azokat nem élvezte egy cseppet sem.*

Bizonyára majdnem mindenki ismeri azt az érzést, ami most Aramot fogta el. Szó szerint leforrázva érezte magát.

~Na ennyit a csodálatos emberismeretedről, Aram…~ Eközben fájdalmasan küzdött az arcába tóduló véráram ellen (még szerencse, hogy maszkban volt, bármennyire is ki nem állhatta azt), miközben a szeme egy kicsit megrebbent, és mosolya is elbizonytalanodott. A táncmágia-tanárnő láthatólag már az elejétől fogva játszott Arammal, na nem mintha a fiú ebből kifolyólag származó ingerültsége ki is mutatkozott volna rajta valamilyen formában. Meg amúgy is, sokkal erősebb volt az ingerültségénél az a szégyenérzet, hogy letegezett egy tanárt.

- Természetesen, tanárnő... – mondta halk, színtelen hangon, miközben előreengedte Friminka professzort.

Miután beléptek Akane termébe, megköszörülte óvatosan a torkát, és megszólalt:

- Ezúttal kérem elnézését, tanárnő, én nem... csak nem gondoltam volna, hogy ön a tanári kar egyik tagja... – mondta egy kis szégyenérzettel a hangjában, mert ugyan általában hamar fölül tudott kerekedni az érzelmein, de ez neki túl nagy megdöbbenés volt a neveltetéséből kifolyólag.

~Naná, te ökör, hogy nem gondoltál erre. ~ átkozódott magában. Emlékezett arra, amikor eszébe jutott, hogy valószínű egy nagyobb diáklánnyal áll szembe. Valóban fiatalnak néz ki a professzor, már akkor nagy idiótán felmérte, hogy körülbelül 19-20 éves lehet. Ennek ellenére nem értette sajátmagát, hogy mi a rosszsebért nem vette figyelembe azt, hogy akár egy újonnan érkezett TANÁR is lehet Friminka, nem csak egy hozzá hasonlóan elveszett diák, aki talán egy kicsit túl későn került át a Torneransba.
Így elgondolva a dolgot Aram duplán is elszégyellte magát, hogy ennyire naiv, buta kölyökként viselkedett, hiszen ez nem volt jellemző rá.

A helyiség egyre inkább megtelt zsúfolásig, és ez még inkább tetézte a kényelmetlenség-érzetét. Mivel el kezdett egy kicsit izzadni a maszk alatt, eldöntötte, hogy számára eddig tartott ennek a szánalmas dekoratív „ruhának” a módszerű viselése, ezért egy nem éppen finom mozdulattal levette a maszkot, és kigombolta a ruha legfelső 3, förtelmesen giccses aranygombját.

- Igazából nem is tudom, hova is mehetnénk... – mondta egy kicsit tanácstalanul.

Szeme megakadt az egyik asztalon lévő italokon. Igazat megvallva, már nagyon szomjas volt, teljesen kiszáradt a torka, valószínűleg a kellemetlen helyzet miatt.
Halvány mosollyal a száján aztán mégis szóvá tette:
- Talán meghívhatom egy felfrissítő italra, tanárnő?

Egyelőre szándékosan nem vette figyelembe a tanárnő utolsó kérdését, előbb meg akart győződni maximálisan afelől, hogy semmilyen utólagos neheztelést nem tapasztal a tanárnő irányából, a modortalansága miatt. Hiszen, ha ez nem is látszódott annyira rajta, valójában legszívesebben elásta volna magát szégyenében.

[Aram]

*Valahogy számított a hirtelen váltásra, ami be is következik, amikor a fiú már a tanárnő megnevezést használja. Direkt nem néz rá, mert valahogy sejti mennyire sikerült zavarba hoznia szegény Aramot, pedig nem állt szándékában. Ő maga csak élvezte, hogy minden felesleges modoroskodás nélkül beszélhet valakivel. Mióta tanár mindenki magázza, meg tanárnőzi, ami a legkevésbé sem tetszik neki, de lassan kezd beletörődni, hogy ez már csak így megy, ha az ember ilyen posztba kerül. Ennek ellenére azért ő továbbra is mindenkit tegezni fog és kész.
Csak akkor néz a fiúra, amikor újból hozzászól, bár a bocsánatkérésre szerinte az ég világon semmi szükség. Nem véletlenül nem közölte Arammal az első pillanatban, hogy tanár, de úgy fest ez csak számára ilyen egyértelmű.*
- Nyugalom, nem vagyok az az emberevő típus. Sőt, örülnék, ha továbbra is tegeznél. Úgy kényelmesebb. Végül is könnyebb valakit tegezve elküldeni melegebb éghajlatra, nem? *Mosolyog a srácra zavartalanul, mit sem törődve azzal, hogy Aram most megszégyenülve érzi magát. Végül is közvetlenséggel ezt biztos fel lehet oldani, legalább is szerinte, aztán majd kiderül, hogy ez mennyire hatásos.*
- Nem tanárnő! Csak Friminka...kérlek. Egyébként meghívhatsz. *Igyekszik gyorsan helyrerakni a fiúban és nyomatékosítani, hogy ő bizony nem szereti ha éppenséggel tanárnőnek nevezik. Ez már szinte olyan számára, mintha nem is ember lenne, hanem valami külön faj. De végül azért csak elmosolyodik, amikor elfogadja az invitálást. Így ő már meg is indul, remélhetőleg Arammal ahhoz a bizonyos asztalhoz. De nem kerülte el a figyelmét ám, hogy nem kapott választ a kérdésére, márpedig az ő kérdései alól nem lehet csak úgy kibújni.*
- Haragszol rám, hogy nem válaszolsz a kérdésemre? *Kérdezi kedvesen a srácra tekintve, miközben igyekszik átslisszanni a tömegen, figyelve arra, hogy még véletlenül se lökjön fel senkit. Macskaügyességgel lavíroz át a tömegen, azt meg kell hagyni.*

[ Lariya ]

Ráharap a nyelvére és inkább nem szól semmit, nincs kedve az első napon, mit első napon, az évnyitón, bezsebelni egy büntetést. De a férfi lehetett volna kevésbé durva a lánnyal, hiszen itt ájult el előtte szegény... Úgy látszik, hogy ma még az átlagosnál is undokabb, így nem pazarol több pillantást rá, elhúzza onnan a lányt.
- Reméljük, hogy lesz - mosolyog biztatóan. - De jobban kellene figyelned magadra, hiszen ez óra közben nem jó, ha előfordul - dorgálja meg Lariyát, de csak finoman. Gyógyítónak készül, és hát azoknak érteniük kell az emberek nyelvén, tudniuk kell hatni rájuk.
A folyosón végig ott van a lány közelében, még egyszer nem hagyja a földre esni, és bár nem szélsebeséggel, de elérik a lakosztályt. Hogy őszinte legyen, itt több az olyan ember, akiket nem kedvel, de nincs mit tenni. Elsétál Lariyával az asztalhoz, és szórakozottan figyeli, ahogyan eltűnik az édesség a lány szájában.
~ Tényleg éhes lehetett, de valakinek figyelnie kellene erre a szeleburdira, ha képes az olyan alapvető dolgokról, mint az evés, elfeledkezni. ~
A vágyott kortynyi pezsgőről lemond, miután rájön, hogy a lány nem valami stabilan áll a lábán, így igen, elfogadja a gyümölcslét, és aprókat kortyolva megkóstolja. Azért mégis csak az Ő lakosztályában vannak... De úgy tűnik, hogy az ital tényelg csak gyümölcslé. A szeme gyorsan feltérképezi a bulizókat, és a falnak dőlve meglátja Corwellt.
- Milyen tipikus - húzza el a száját, és keményen kell tartania magát, hogy ne kezdje el kritizálni. És persze, hogy a pont az a két tanár döngicsél a lány körül. - Vajon miért kell a profnak egy újság? - kérdezi meg, bár nem hiszi, hogy erre más válaszolni tudna. Ekkor jut el fülébe a lány kérdése. Vidáman felnevet, elfelejtkezve előbbi hangulatáról.
- Szerintem Akane sensei meg is enne minket, ha ilyenre vetemednénk - jelenti ki bátran, hiszen a nő amúgy is Corwellre figyel. - Amúgy nem tudom, hogy mit terveztek még mára, de jó móka, hogy így konkrétan senkit sem ismerek fel - és tényleg, hiába próbálkozik, egyenlőre nem talál ismerőst a tömegben.
Aztán egy újabb belépő vonja fel magára figyelmet.
- A lány, aki énekel a fának, hogy elaludjon - int fejével Heather felé, és közben mesél Lariyának. - Kicsit bolondos lány, de szerintem a légynek sem tudna ártani - vonja meg a vállait, majd kérdőn a lányra pillant. - És te, jobban vagy már kicsit? Gyakran elő szokott ez veled fordulni? - lehet, kicsit tapintatlan a kérdése, de nem akar semmi rosszat, az biztos.

*Amikor Christian olyan arcátlanul visszaszól neki, csak dacosan felhúzza az orrát, és elhúzott szájjal, pillant a férfira. Ha tekintettel ölni lehetne, Chris holtan esne össze átélve a kínok kínját, így viszont sajnos nem történik semmi. Sajnos. Na mindegy, majd egyszer.. egyszer a pasas tutira véletlenül, teeeljesen véletlenül leesik valamelyik lépcsőről, és a nyakát szegi. Persze Erin nem lesz ott, áh, hogy is lenne.*
- Téved. Ha maga lenne a jóatyaúristen, arra is magasról tennék, szóval szálljon le a magas lóról. Chh..
*Micsoda egy idegesítő alak. Akane ezzel lakik? Ez most komoly? Szerencsétlen, Erin nem képes olyan dolgokra, mint az együttérzés, vagy a sajnálat, de ha tudna, akkor most biztos valami ilyesmit érezne a nő iránt. Így viszont inkább azon töpreng, hogy hány hét után nyírja ki a férfit. Erről tök jó fogadásokat lehetne kötni a diákok közt, mekkorát kaszálhatna! Gerard beszólására viszont csak vigyorog, aha perszee.*
- Ez minden vágyam Tanár Úr, a kéjenc vénemberek pont az eseteim.
*Egy pont az iróniáért, és egy pont a kéjenc vénemberért, tudja, hogy azzal nem érne semmit, ha most nekiállna puffogni, nem mellesleg pedig szánalmas lenne nem visszavágni egy ilyenre. Muszáj, hogy mindig övé legyen az utolsó szó. Viszont a rá és a vizsgáira tett utalásokat elereszti a füle mellett. Na ez az az ügy, ami a legkevésbé sem foglalkoztatja őt. Kit érdekel milyen jegyei vannak? Valószínűleg még az sem zaklatná fel különösebben, ha kicsapnák az iskolából. Ellenne úgy is, neki nem számít. Tulajdonképpen jó kérdés, hogy mi számít egyáltalán neki.*
- Nem vagyok a lánya, senkinek, be lehet fogni! Jezebel a hivatalos gyámom!
*Csattan fel mogorván, de aztán már meg is bánja. Elvégre ő nem tudja, hogy Gerard tudja, hogy tudja. Jezebel neki csak annyit mondott, hogy elintézte, szóval készüljön fel rá, hogy néha be fog nézni. Csak azt nem érti, hogy miért ragaszkodik annyira ahhoz, hogy a közelében tudjon maradni. Ki érti ezt? Ráadásul mindig olyan gyanúsan utalgat, mintha valami olyasmivel lenne tisztában, amivel Erin nincs. Milyen idegesítő.
Azért első körben meglepődik, mikor a kezébe nyomnak egy újságot, és nem is érti mire fel ez a nagy ajándékozás. Felvont szemöldökkel olvas bele az újságba, de csendben marad. Csak a tekintete sötétül el, ujjaival pedig olyan erősen szorítja a papírlapot, hogy azok belefehérednek. Amúgy is pengevékony ajkait összepréseli, arca pedig fájdalmas fintorba torzul.
Úgy gondolta, nem lesz nehéz majd túltenni magát rajta, ha évekig színét sem látja, most mégis érzi azt az ismerős szorítást a gyomrában, és a tüdejében, amit akkor érzett, mikor végigsétált az irodába vezető hosszú folyosón. Milyen hosszú folyosó volt. A szőnyeg a vörösnek egy kellemes árnyalatában játszó szőnyeg borította, neki mégis valahogy olyan rémisztő volt. Nyelni próbál de nem megy, beszívja a levegőt, hogy megszólaljon, de a hang megakad valahol félúton, és egy fájdalmas nyikkanás képében hagyja el a száját.
Milyen vidám arcot vág, mintha nem tudná, hogy miket művelt. Mintha nem lenne bűntudata, mintha nem is sajnálná azt, amit annak idején tett. Összeszűkített szemekkel kezdi olvasni a cikket. Feltételes szabadláb, és távoltartási képzésnek köszönhetően a közelébe sem jöhet, még a két bátyjával sem léphet kapcsolatba, ha mégis megtenné, irány ismét a börtön. Jó magaviselet mi?
A következő pillanatban nem történik semmi különösebben látványos, mégis.. a lány több méteres körzetében az emberek furcsa érzésre lehetnek figyelmesek. Mindenki. Mintha több liter vízzel telne meg a tüdő, és a szervezet nem jutna elég oxigénhez. A végtagok zsibbadnak, az már tényleg csak az egyén erőnlétén múlik, hogy jobban vagy kevésbé érzékeli ezt, de aki gyengébb testfelépítésű, az könnyen lehet, hogy még az eszméletét is elveszti. Általános a hirtelen rosszullét, többeknek meg kell kapaszkodniuk valamiben. Aki jól ért hozzá, annak azonnal egyértelmű, hogy az életenergia lassan elvándorol a környéken mindenből, ami él. Szótlanul nézi az újságban a képet. Már nem olvas, csak valami mérhetetlen gyűlölettel pillant a fotó főszereplőjére.
Gerard megjegyzéseit igazából fel sem fogja, így még értékelni sem képes azokat.*

Éppen, hogy csak elindul az egyik asztal felé, hogy egy kis áfonyalét vegyen magához, mert az már majdnem olyan, mint a gumibogyószörp, csak ettől nem tud majd ugrálni. Pedig milyen kár... Mindig szeretett volna úgy pattogni, mint azok az aranyos kis macik. A kancsó vagy kívánságra telik meg azzal, amit szeretne, vagy tényleg gondoltak sok féle italra, mert a lány, már kezében egy pohárral, boldogan kortyolgatja a sötét színű nedűt.
A keringőt mindig is szerette, így bár nincsen párja, nem kérték fel táncolni, mintha Heather dilis Barton fel szokták volna, és pontos léptekkel táncolni kezd, kezében a pohárral, amiből meglepő módon egy csepp üdítő sem lottyan ki. Ha pont ebben a pillanatban akar valaki a lányon kiigazodni, akkor ne tegye, úgy se sikerül neki.
Éppen eléri a tanárok és Erin társaságát, amikor valami végig fut testén, és a hirtelen levegőveszteségtől kiesik kezéből a pohár, ami a földön koppanva többezer apró szilánkra törik, a sötét áfonyalé ráfröccsen a közelben állók ruhájára és a sajátjára is.
Fejét ijedten rázza a sokk hatására, és mintha mozogna a szája, beszélni akarna, talán rimánkodni, könyörögni. Olyan érzés, mikor a mumus előbújik az ágyad alól, és a legfélelmetesebb valamivé válik, amitől rettegsz, és a pánik úgy érzed, hogy megfojt téged.
Heather sok mindenen ment keresztül életében ahhoz, hogy ez ellen a borzasztó érzés ellen küzdeni tudjon. Térdei megrogynak, egyik kezével fejéhez, másikkal torkához kap, majd feladva a lehetetlen harcot, a földre rogy és elveszti eszméletét. Életereje folyamatosan fogy, hiszen pont az okozója közelében áll, mellkasa ritkán és lassan emelkedik meg.

[Csarnok; Ella és a puncs ]

*Az ácsorgásba belefáradva levetődik az egyik székre, ami az asztalok mellett volt található. Nem nagyon nézett végig az asztal tartalmán, tekintve, hogy az elmúlt napokban a gyomra nem igazán volt a helyén. Miközben az érkezőket figyeli, egy ismerős vörös hajzuhatagra lesz figyelmes. Hát ki más ha nem Ella az, akit rögtön meg tudott ismerni. És a vonzás törvényének köszönhetően mellé ül le. kezében egy pohárnyi punccsal, amire hangos kijelentést is tesz.*
~Ella az most Ella.~
*Ennyit tud lekövetkeztetni. Ajkaira egy kis mosoly kúszik, bár a maszk miatt nem látszódik. A puncs illatát azonban megérzi, így ha jó rosszul lesz tőle, ha nem megiszik belőle egy pohárral. Így oda is lép az asztalhoz, majd egy műanyag pohárba mer magának egy fél pohárral. Visszahelyezkedik a helyére, majd egy kicsit felemeli a poharát.*
-Hát akkor, Miss Fox egészségére!
*Felemeli a maszkját, hogy megtudja inni azt a... Három és fél kortyot, ami a pohárban volt. Így most nagy valószínűséggel lebukott Ella előtt, bár ő személy szerint nem bánja. Végig hallgatja az igazgató köszöntését, aztán a többiekkel egyetembe az alagsor felé veszi az irányt, tekintetét közben a lányon tartva.*

[Lakosztály; Ella]

*Nem esett nehezére eltalálnia idáig, és amint a a bálterem színhelyére értek, nem késlekedve felkérte az ismeretlen róka maszkos lányt táncolni.*
-Esetleg a puncs után szabad egy táncra?
*Közben szemeivel érdkelődve nézi a lány szemeit, hogy mi lesz rá a válasza.*

**Hozzászólások** : 47

A szórakozott tömeg észre sem veszi, hogy röpül az idő a fejük felett, s ahogy most szórakoznak, úgy fognak majd pár nap múlva ismét az iskolapadokban szitkozódni. A tankönyvek, varázspálcák éppolyan gyorsan kerülnek majd elő, mint ahogyan azokat tanévzáró után a diákok bedobálták az ágy alá, elrejtették a szekrény mélyére. Az ártalmatlanná tett talárok is előkerülnek a szekrényről, hogy felváltsák a miniszoknyát és a rövidujjút.
Ki-ki az évnyitó ünnepsége közben megtalálta szórakozópartnerét, van azonban, aki az ételek kavalkádjában találta meg boldogító társaságát.
Néhány diák kikészült már a sok keringőtől, párjukkal körbetáncolták már a kastély kerületét, s most hullafáradtan, velencei karneváltól kikészülten lógnak le egy-egy székről. A zene lassan elhalkul, a szines fények vörössé változnak, a teremben lévő irtózatosan fényes világítás megszünik, hogy helyet adjon valami vérpezsdítőnek...
....A lassú zenét pillanatok múlva felváltja egy ordibálós, mély szám, amit sokan a halál indulójának tartanak, s szinpadra lép a mágusvilág leghíresebb együttese: A Vérszivattyúk.

Lordi- Hard rock hallelujah https://www.youtube.com/watch?v=TdItwaLrv1U

A diákok üdvrivalgása közepette fogadják az érkező rockbandát, hogy az ünnepség további részét ujjongva töltsék el.
A szám lemenése után újabb slágerek következnek, hogy szórakoztassák a diáksereget:
https://www.youtube.com/watch?v=5TZTj0RfRNU
https://www.youtube.com/watch?v=YClJQBq4qpU&feature=fvst
https://www.youtube.com/watch?v=SeCR6-gaQaA

//Lehet szavazni a mesélőnél privátba a bál Casanovájára és Signorájára!//

[Amelie, Heather]

*Érdeklődve figyeli, ahogyan a lány véleményt mond a jelenlevőkről, és elmerengve bólogat, néha megvonja a vállát vagy közelebb fordulva bólogat, még intenzívebben. Igazából nem tud hozzászólni a dolgokhoz, így csak csendben figyel.* - Hát, én nem ismerem. Biztos a horoszkópjára kíváncsi, nem? Én még el sem olvastam az enyém... *Megvonja a vállát, és belekortyol a gyümölcslébe, és tovább hallgatja a lányt.* - Annak a lánynak nem lehet valami kellemes sorsa, a jövőben. Nézd csak, milyen ellenszenvesen pillant oda! *Igazából sejtelme sincs, mi is történik valójában, de azt hiszi hogy minden embert érdekel a horoszkópja, amit már ő maga is el tudott készíteni egyszer, kimerítő két hetes munka után. A csillagokat bonyolult dolog tanulmányozni. Bár ami azt illeti, neki megérte. Az ötvenféle jóslatlehetőségből egy majdnem bevált, és ez neki épp elég.* - Akarod, hogy jósoljak neked? *Pillant álmatag mosollyal a lányra, és matatni, kutakodni kezd az eddig észrevétlennek tűnő kis félvállas tarisznyaszerűségben, amiből előkerül egy csomag rongyosra használt tarotkártya. Kiveszi őket a tokból, és lefordítva letesz hármat.* - Válassz egy lapot. *Mondja halkan, és úgy tesz, mintha valami nagy, misztikus erőket nagyon intenzíven igénybevevő dolgot csinálna, holott csak saját kútfőből jósol. Megköszörüli a torkát, és körbepillant.* - Heather? Ő ki? *Nem sikerült figyelnie, mikor a lány bemutatta őt, így most visszamenőleg csodálkozik rá a világra.* ~Milyen kedves lány... bár biztos az igazgató is megmentett volna. Nyilván. Ez logikus, ugye.~ *Ó, szegény tudatlan Lariya. Nem tudja, hová tette ma be a lábát.* - Az lehetséges, hogy a szobámba küldték a csomagjaimat? Mikor megérkeztem, azt mondta valaki. Persze nem mikor ideértem, hanem mikor csak úgy megérkeztem, Farquembe. *Folyamatosan kijavítja magát, mintha félne, hogy valaki rárivall a pontatlanságáért. Ekkor meglátja az ájult lányt, és a kártyát otthagyva az asztalon hozzászalad.* - Jól vagy? *Pofozgatni kezdi, aztán előkerül a kilenc és fél hüvelykes mahagónifa pálca, unikornisszőrmaggal, és a lány bordái felé céloz.* - Rideo! *Remélhetőleg sikerül a csiklandozással felkelteni az ájult lányt, ha nem... hát, az kellemetlen lesz. Persze magához inti gyorsan Amelie-t is, hogy segítsen neki - ha már olyan jól megy neki ma az ájultak kezelése -, és az új zenékre nem is figyel fel.*

[ Csarnok ]

*A szőke lány felé fordul, mire ő visszafordul, és már szólásra nyitná ajkait, hogy bemutatkozzon, amikor az eszébe villan, hogy hoppá, álarcos bál van, így nem tiltott, hogy más nevet mondjon. Így fejéről leemeli a kalapját, igen, újfent, és egy kicsit meghajol.*
-Mily modortalan vagyok, elnézést! A nevem Játékmester.
*Majd egy egyszerű mozdulattal megpörgeti a kalapját, és fejére illeszti, aminek a szélén végighúzza az ujjait. Ezek után a két beszélgető partnert magára hagyja, várva, hogy vajon hány ember fogja felismerni, vagy éppen ellenkezőleg, ő hány embert fog felismerni. De nem jut sok ideje a nézelődésre, ugyanis az iskola igazgatója beszédet tart, amit végighallgat. Végül lassú léptekkel közelíti meg az említett lakosztályt, ahol valószínűleg tovább fog folytatódni a bál.*

[ Lakosztály ]

*Leérve a lakosztályba láthatja, hogy az emberek párokba vergődtek. Neki is biztos akadt volna párja, de most mással van elfoglalva. Neki konkrét célja van, amióta meghallotta, hogy itt lesz a bál nagy része. Így a falmentén indul el, figyelmesen körbe kémlelve, hogy nem fogják-e vajon kiszúrni az úgy mond különös viselkedése miatt. De ahogy elnézi a kutya sem figyel rá, így nyugodtan folytathatja a mindent elsöprő tervét. A terv csak annyi, hogy megízleli a japán kultúra alkoholjait. És ezt hol máshol tudná a legjobban megtenni, mint sem egy japán tanárnő szállásán. Wáhháháá ördögi terv, egy mesteri elmétől. És még itt van a maszk is, senki sem tudja megmondani róla, hogy ő volt-e vagy más. Muhaha!
Amikor nem áll a tanárok látóterében feltúr néhány polcot, de egyelőre sehol semmi. A maszk alatt egy kicsit félre húzza a szája szélét, majd tovább kémlel, hogy mit hol találhatna meg. Persze egy-egy tekintetre, csak elmosolyodik, és egy kicsit megemeli a kalapját, majd visszatéve a ruhaneműt a fejére, további polcokat túr fel. De semmi...*

[Kali Friminka]

Ez hihetetlen! Legalábbis így gondolta akkor Aram, mivel a „tanárnőnek” megint sikerült meglepnie őt – noha ezúttal pozitív utóérzése volt a dologgal kapcsolatban, de ugyebár ismét beleszólt a neveltetése.
~Ugyan hogyan gondolhatja komolyan azt, hogy én ezentúl tegezzem?? ~ Meglepődése ezúttal ki is ült az arcára, és most, hogy nem volt maszk, ami eltakarná, egyből észrevehető volt.

Zavart tekintettel halad a tanárnő mellett, mivel közben komoly ideológiai vitát folytat sajátmagával afelől, hogy eleget tegyen-e vagy sem a tanárnő tegezési kérelmének. Vajon helyes-e tegezni egy tanárnőt az intézményen belül akkor is, ha ő ezt megengedi? Vagy lehet, hogy csak a helyzet újszerűsége teszi mindezt vele, és csak ő nem veszi észre, mennyire más ez az egész Tornerans, mint ahogyan ő elképzelte. Hiszen éppen az előbb látott egy sado-mazo cuccnak is beillő öltözetet viselő leányzót dohányozni, miközben az rá sem hederített, hogy az igazgató éppen vele társalog.

Lehet, hogy mégis vele van a baj, olyan értelemben, hogy nem várhatja el azt, hogy az iskola alkalmazkodjék az idézőjeles prűdségéhez meg régimódisságához. A döntés megszületett, ám azáltal Aramban eleinte nagyobb volt az elhatározottság, mint az a különös kellemes, felszabadító érzés, amit csak jóval a bál napja után vett észre magában, amikor már egyáltalán nem akarta, hogy másképpen legyenek egyes dolgok.

Mindez valójában pár röpke másodperc alatt ment végbe benne, amíg oda nem odaértek az asztalhoz. A tanárnő figyelemreméltó módon slisszolt keresztül a tömegen, Aram egy kicsit később érte be, mivel ő nem rendelkezett ilyen képességekkel. Amint utolérte a nőt, az már az asztalnál volt. A fiú felkapott egy talpas poharat, Kali felé nyújtotta, és mosolyogva válaszolt a tanárnő kérdésére.

- Nem haragszom, egyáltalán. – Végül is, ez volt az igazság, hiszen MÁR egyáltalán nem neheztelt rá. Még mindig zavaros volt egy kicsit a feje, de már érezte, hogy az a kényelmetlenség, amit jó pár percig érzett a nő társaságában, szépen lassan elmúlik. – Parancsolsz egy kis puncsot? Vagy pezsgőt? Netán inkább valami alkoholmenteset?

Közben ő is elkülönít magának egy poharat, és miután Kalinak is töltött a kért italból, magának is ugyanazt töltötte.
- Örményországból jöttem. Ott magánúton tanultam, mivel nagyon spártai körülmények uralkodnak az ottani iskolákban – bizonyára tudod, hogy elég fiatal és szegény ország vagyunk... és meg kell mondjam, nagyon megörültem, amikor megkaptam ettől a híres intézménytől a levelet, hogy felvételt nyertem - neveti el magát röviden, majd kortyol egyet az italából.

[ SzösziDanny ]

Az összegyűlt tömeg se tudja kizökkenteni őt a vigadozásból, amit a kezében szorongatott puncs okozza. Még akkor sem ereszti a poharát, mikor mindenki megtapsolja az igazgatót a nyitóbeszéd után. A puncs az egy szent ital, aminek a pohárban a helye.
A vele rokonszenvező álarcos fiú olyannyira leveszi már a maszkját, hogy Ella ennek ellenére se ismeri fel benne Danielt. Csak vigyorog rá kicsit groteszk módon, csillogó szemekkel.
-Szép az álarcod!
Mutat a fiú arcát eltakaró fémdarabra, még meg is bökdösi, hátha az instabillá válva leesik a fiú kilétét felfedve. Bár ő nincs beöltözve semminek, ruházatát látván Ellának a torreádor szó jut eszébe. Mi az a torreádor?
A tömeg zúgolódását hallva kiesik kezéből a puncsospohár, aminek tartalma ragacsossá téve a padlót szétömlik. Elindul a diákok sokaságával, aminek következtében egyfajta félelemérzet is felüti fejét a gondolataiban, valamint feltámad a már éppen kihúnyóban lévő üldözési mániája. A cipője miatt még lefékezni sem tud, ijedten keresi a torreádort fejét jobbra-balra kapkodva. Meg is leli hátul, mikor belép egy másik terembe, ahol már javában szól a zene. Egy kicsit megnyugszik, mikor kitámolyog a tömegből, és a falnak dőlve csúszik le annak tövébe, ajkát lebiggyesztve. Eltűnt a torreádor, eltűnt a puncs.
Alig pár pillanat múlva azonban a zombiéhoz hasonló arcszínt pír váltja fel, s odasomolyog a meglelt személy mellé.
-Nem tudok táncolni ilyen zenére.
Néz szomorúan a maszkra, kezével tolvaj modjára már nyúl is a műanyag poharak kavalkádja felé, s már tölti is tele punccsal. Keze megáll a levegőben, mikor a lassú, keringőszerű zenét valami vadabb váltja fel, leteszi a poharat, s a torreádor kezét megmarkolva húzza a színpad fejé.
-Táncoljunk!
Bár kétséges, hogy az ilyen zenére a pogózáson kívül hogy lehet táncolni, de Ella az Ella, s az ő fantáziáját nem rombolja le még a legkeményebb metál zene sem.

- Ő nem csak most ilyen, ő mindig ilyen - borzong meg, pedig igen kellemes a hőmérséklet a lakosztályban. Olyan szürreális, ahogyan a többiek táncolnak, nevetgélnek, csacsognak és bolondoznak, a zene mindenhová bekúszik, de az a kis csoport, melynek gyűrűjében a diáklány áll, úgy tűnik, mintha megfagyott volna, vagy másik térben, időben lennének.
- De nem, biztosan nem történt semmi az idővel - mondja ki hangosan is, majd megrázza a fejét. - Szerintem nem a horoszkópját szeretné megnézni - feleli viszonylag halkan -, valami..., valami történik - alap járaton is rossz érzése van, hiszen mégis csak pár lépésre tőle itt van a sensei és a professzor, Corwellről már nem is beszélve. De ez most valami más, rosszabb, mint máskor szokott lenni.
- Vagy..., valami történt - mondja ki gondolatát, de az egyedül táncoló Heather ellibben előtte, elterelve egy pillanatra borús gondolatait. - Heather signumusos, ha jól tudom, maradt első éves diák. Talán lesznek órák, amikre együtt jártok majd - mosolyog a lányra halványan, miközben megszemlélve a kártyákat belemegy a játékba és húz egyet. Nem nézi meg a lapot, lefordítva nyújtja át a lánynak.
- Kíváncsi vagyok mit látsz a jövőmben - enged fel kicsit és tényleg kíváncsian várja, lehet, hogy egy fiatal látóval hozta össze a sors, soha sem lehet tudni. Már várja a választ, amikor helyette egy újabb kérdést kap. Kicsit meghökken és zavartan megkérdezi.
- Pontosan kire is bíztad a csomagjaidat? - néz a lányra, miközben magában már csomag kereső expedíciót tervez.
~ Lariyával aztán nem unalmas az élet... ~
Halkan felnevet, de kacaját elnyomja egy széttörő pohár zaja, mely szinte sikított a levegőben, és valahogy sokkal nehezebben ment a lélegzés. A zaj után néz, és még látja, amint a szőke lány elájul, a szilánkok közelében.
Nehezen nyelve mellkasát kezdi masszírozni, de nem segít, nem jó, olyan nehéz a lélegzés. És ha ez még nem lenne elég, akkor a kis szélvész kisasszony már el is tűnik mellőle, egyenesen Heatherhöz szalad, hogy felpofozza. A csiklandozó bűbáj hallatán tényleg megindul, és megrázza a fejét.
- Ezzel... ne-nem seghítesz - kapkodja a levegőt, vagyis kapkodná, de Heather közelében még rosszabb ez a fújtó érzés. És akkor még ez a zene is... Nem kap levegőt, nem hall rendesen, látni is alig lát. Az egyetlen megoldást, amit tehet, hogy az új diákot, aki alig van itt egy vagy két órája az iskolában, arrébb húzza, majd vissza poroszkál Heather mellé, és nemes egyszerűséggel odalép az igazgatóhoz és tanárokhoz, akik közül csak a senseit ismeri, nem is sejtve, hogy most szinte belesétált az életerőt elszívó Erin tudatlan csapdájába.
- Mih tört..hénik? Csinál..jahnak máhr valahmit - veszi egyre akadozóbban a levegőt, majd ott hagyja őket, és visszasétál Heather mellé. Nem akarja egyedül hagyni, de úgy látszik, hogy a lány közelében még jobban fulladni kezd. Óvatosan leguggol mellé, és miközben fojtogatja a légszomj, azon morfondírozik, hogy a fájdalom, melyet a végtagjaiban érez, vajon el fognak e múlni valaha?

[Aram, majd Heather és a többiek, akik még ott vannak]

*Fogalma sincs milyen gondolatok futnak át a fiú fején, miközben megérkeznek az asztalhoz. Inkább csak élvezi a zenét, éppen addig, míg az nem vált valami borzadályra, ami igazából nem is nevezhető zenének. Ez lehet az úgynevezett rock, vagy metal, vagy mi a szösz. A hideg futkos tőle végig a hátán, de azért egy idő után megszokható, az tény. Ő inkább szereti a klasszikusabb, vagy éppen az autentikusabb zenét. Erre még táncolni sem lehet...vagyis tévedés...táncolni mindenre lehet.
Aram kap egy kedves mosolyt mikor közli, hogy nem haragszik, bár Friminka véleménye szerint erre nem is lenne semmi oka, hiszen nem vétett ellene az ég világon semmit. Nem gondolkozik túl sokat az italválasztáson. Nem az a fajta, aki gyümölcslevet iszogasson, ha party van, ha csak az a gyümölcslé nem tartalmaz legalább ötven százalék alkoholt. Nem alkoholista, csak szereti élvezni az életet.*
- Puncsot kérek. Köszi. *Mondja a srácnak, majd át is veszi a poharát. Ezt a lötyit végül is el tudná szürcsölgetni egész este, bár az biztos, hogy becsípni nem fog tőle. Bár nem is ez a cél. Inkább érdeklődve figyeli Aramot, ahogy mesél magáról.*
- Azt hiszem értem. Akkor biztos fura lehet ez a lazaság, de tőlem ne is várj jobbat még órán se. Én nem fogok nádpálcával fegyelmezni, vagy éppen körmösöket adni. Bár egyszer kipróbálnám milyen adni valakinek. Édesanyám kedvenc módszere amúgy a fegyelmezésre, hogy vonalzóval az ember ujjára csap. Viszont hatásos. Szóval kipróbálnám milyen egyszer adni és nem kapni. *Kacag halkan egy kicsit. Fecsegni azt bizony tud, abban nincs hiba. Viszont a széles és vidám mosoly lassan kezd eltűnni az arcáról, komolyan úgy érzi, mintha nem kapna rendesen levegőt, de igyekszik mélyeket lélegezni. Természetesen egyelőre fogalma sincs, hogy a nem is olyan távol álló, fekete öltözékes leányzó tehet a hirtelen változásról ami a közérzetében ment most hirtelen végbe. Kissé meg is szédül és jobb híján megkapaszkodik Aram vállában és leteszi a poharát. Nagyjából ekkor dőlhet el a leányzó és rohanhat oda hozzá a másik, ami nem kerüli el a figyelmét. Reflexből érzi azt, hogy oda kell mennie segíteni.*
- Oh, te jó ég...nézd. *Szól Aramnak, fejével az ájult Heather felé bökve, majd elengedi a fiú vállát és gyors léptekkel indul meg abba az irányba. Most már valamivel jobb, hogy igyekezett mélyeket lélegezni. Már nem szédül annyira, csak érzi azt a nyomást a tüdejében, ami nem engedi, hogy teleszívja életadó oxigénnel. Oda is ér az ájult lányhoz a másik leányzó mellé és gondolkozás nélkül leguggol mellé. Na ilyenkor gáz, hogy nem hordja magával a pálcáját és most biztos nem fogja körbetáncolni. Erősen kételkedik benne, hogy Lariya varázslata hatásos lenne, bár ki tudja. Felpillant hát a közelben álló kollégákra és arra a fekete lányra.*
- Segítene valaki? *Szól oda jó hangosan, de tekintetét még néhány másodpercig a fekete ruhás lányon tartja. Fura neki a sötét lány, aki csak az újságra mered, de most nem áll szándékában azzal foglalkozni. Csak elkönyveli magában, hogy fura. Viszont időközben megtalálja azt a kifejezést amit keresett erre az érzésre. Valaki elszívja az életet. Nem volt hozzá még szerencséje, de ő tökéletesen tudja rekonstruálni ennek az ellenkezőjét, így felismeri. Csak azt nem tudja, hogy ki lehet az. Reméli, hogy a közelben álló kollégák közül valaki azért tesz az ügyben valamit.*

[Erin, Gerard, Christian és a többiek]

A nő sóhajtva pillant végig a diákokon, és Christianen. Ahogy végignéz a férfin és az öltözetén, erős szánalom lesz úrrá rajta, amire csak a szemeit forgatja. Szerinte a pasi körülbelül úgy viselkedett egésznap, mint valami kis friss menyecske, aki próbál a vendégek kedvében járni. Akane mindössze csak a saját értékeit védte meg, a csinosítás, az étel, meg az ital az bizony Christian érdeme. Na persze a nő szépen bespájzolt magának szakét a kimonoujjában a biztonság kedvéért. De ha nagyon részeg lesz, akkor biztosan fog még olyan mutatványokat produkálni, mint az évzárón (Erin nagy örömére).
Természetesen direkt keveredik el a férfi mellől. Még valami téves következtetést vonnának le a diákok és a kollégák, ezt pedig nem venné a lelkére.
Ahogy a kis társasághoz csatlakozik és Erin hevesen ellenkezni kezd a megköttetett rokoni kapcsolat ellen, bevág egy fintort. Aztán szépen lassan lehúzza az álarcát, hogy aztán a maszkot szépen bedugja a kimono ujjába. Nagyot kortyint boros poharából és mormogja kedvetlenül.
- Hidd el, én se örülök túlságosan, hogy szaporodtam egy kölökkel.
Vonja meg a vállát könnyedén és kecsesen, aztán ahogy meglátja szeme sarkából Christiant, felhördül.
- Neh! Megtalált...
Nyög föl elkeseredetten, és ha nem lenne az a bizonyos félelmetes hírneve, akkor most nagy erőkkel állna neki búvóhelyet keresni. El lehet képzelni, hogy mi mindent megtesz, nehogy összefusson Christiannel a normális hétköznapokon. Egyszerűen az a legegyszerűbb, ha próbálja levegőnek nézni. Igen, igen... akkor legalább elhiszi valamennyire, hogy az élete nyugodt és felhőtlenül sötét, gonosz. Ahogyan mindig is, és szeretné továbbra is... ha nem lenne itt ez az idegesítő férfi a nyakán. Felvont szemöldökkel fordul kissé az éppen hozzájuk lépdelő férfi felé, majd nagyot sóhajtva sandít Erin felé.
- Szerinted is az?
És láthatóan kifejezetten megörül, hogy valaki végre egyetért vele. Igyekszik minél fájdalmasabb képet vágni, amennyire csak telik tőle. Ahogy a férfi szokása szerint nem állja meg a visszavágó szöveget, úgy vonja fel a szemöldökét Akane is kissé furcsálkodva. Mi van a lánnyal, amit Christian tud és ő nem? Furcsálkodva vonja össze aztán a szemöldökét, majd pillant Gerardra és Erinre. Utóbbin azonban látszik, hogy legalább annyira nem érti a dolgot, mint ő.
Közben összerezzenve pillant a hatalmas rockzenekarra, ami megjelenik a lakosztályában, és felháborodottan hördül fel, elkerekedett kígyószemekkel.
- Hát ezek meg hogy kerültek ide?! Ajánlom, hogy az érzékeny Edo kori vázámnak ne legyen semmi baja, Christian, különben te fogsz nekem venni egy ugyanolyat! És ugyanúgy Sakura Mao által készített váza legyen!
Hadarja feszülten a férfi felé, ahogy egy fekete hajtincs előrehullik arcába és idegesen csapja hátrébb. Természetesen a leírás már csak azért is egyedi, mert az említett személy csak egy vázát készített, tehát lehetetlen ugyanolyat szerezni belőle. Az, hogy valóban széttörne-e a váza egy ilyen hangzavartól, rejtély. Az is előfordulhat, hogy a nő direkt eltúlozza a dolgot, hogy legyen min mérgelődnie már csak azért is.
Persze aztán már csak azt veszi észre, amikor végigfut rajta az a furcsa erő, ami Erinből árad az újság elolvasása után. Kérdő tekintettel pillant Christian, majd Gerard felé. Aztán úgyahogy rálát a cikkre és a fényképre. Akane okos nő, hamar rájön, hogy mik az összefüggések, bár azt nem, hogy mit is tehetett Erinnel az apja. Azt azonban rögtön látja, hogy nem lehetnek vele szép emlékei. A két férfi felé pillant újra, mintha csak korholó lenne a pillantása, bár a hüllőtekintet nem éppen kifejező az ilyen néma üzenetek küldéséhez. Lehet csak a papíron kiállított örökbefogadás, lehet csak pillanatnyi gyengeség, de nem örül ennek a fejleménynek.
Ő ugyan nem esik össze, egész jól bírja ezt az energiaszívó dolgot, ám láthatóan a diákok hullani kezdenek, mint a legyek. Apró kis fintor jelenik meg az arcán, amikor körbepillant, aztán sóhajtva vissza Erin felé. Pontosan jól tudja ő, hogy ki a központi személye ennek és pár percnyi gondolkodási ideje maradt, hogy megoldást találjon. Szóra nem méltatja sem Ami-t, sem Kalit, az elalélt diákokat majd pátyolgatja más, ő nem szeretetotthon.
Elvégre a mellette álló két délceg teremtésgyöngye miért is kezdene el a problémán dolgozni? Hát persze, hogy a nőknek kell ilyenkor cselekedniük. Halvány kis mosoly jelenik meg az arcán, láthatóan meg is van. Elvégülis elég csak magából kiindulnia, hogy mivel is lehetne lefegyverezni az erejét. Szépen lassacskán kotorászik a kimonoujjában, hogy a kereset tárgyat megtalálja benne. Elvégre mi mindenre nem jó, egy hatalmas, bő ruhaujj? Ráadásul biztosan van benne valami zseb is, ami miatt nem potyognak onnan ki az eldugott kis dolgok.
Erin orra elé tol egy kisebb üveg whisky-t, majd szenvtelen hangon hümmögi.
- Húzd meg.

[ Daeron ]

*Kérdőre vont tekintettel mered az előtte tetőtől talpig álruhába bújt figurára, akitől egy esetleges bocsánatkérést várt volna.. de nem még egy lapáttal, rá is sóz a kedves uraság..*
- Miii?
*Mered előre, pont egy kis suhanc fog neki beszólni a ruha hosszúsága miatt? Már válaszolna, de nem szól többet, hanem csendbe burkolózik. Azért neki se rossz a memóriája, sőt egész jól megismeri az embereket. Csak úgy látszik, hogy most idő kellett a lánynak, hogy rájöjjön ki is áll előtte*
- Daeron?
*Alig bírja elfojtani a nevetését, és végig méri az öltözéket*
- Fogadni merek, hogy nem ezt vártad az öltözéktől
*Böki meg játékosan a fiú vállát. Nem most először fordul elő, hogy nem azt a hatást kapta vissza, amit várt*
- Meg kell hagyni szexi ruci…
*Hozzábújik a fiúhoz..*
- .. de e nélkül jobb a látvány
*Kétség sem fér hozzá, Serena kifejezetten jó hangulatban van, szóval Daeron ma nem menekül..*
- Elnézem néked, hogy ráléptél a lábamra
*Dé testesíti meg azt a személyt, akinek Serena mindent megbocsát… elvileg.*
- Amúgy meg mi a bajod ezzel a ruhával, szerintem kifejezetten kihívó, ez benne a lényeg
*Mosolyog ezerrel, de az álarc alatt nem sok minden látszik.*
- Hova….?
*Tenné fel a kérdést, miután Daeron nagy lendülettel átlibbenti egy másik területre, még hozzá a táncparkettre. Csodálkozva figyeli, ahogy kezek landolnak a derekán és a ritmusra rángatni, kezdik. Nem hagyja magát bambának nézni, az ő kezei az előtte állóra fonódnak, és próbálja tartani a ritmust*
- Nem is tudtam, hogy tudsz táncolni
*Sok mindent nem tud még a fiúról, ez is azon sok közé tartozott. Kellemes meglepődés.. Ezt nevezhetjük az élet apró örömének..
Nos igaz, hogy ez nem egy csodálatos rock koncert, de mindenben van valami jó.. főleg, ha a diák egy ilyen iskolában tanul. Csak gondolnia kell valamire, és a kívánság teljesül. Máris valami atomrobbanásszerű zsivaj veszi át, a keringő kedves hangzását.*
- Na ez-az, amire nem vártam
*Nevet fel hangosan, és elkezdi Daeron húzni a színpad felé.*

[Kali és a többiek]

Aram megtöltötte punccsal Kali poharát, majd magának is töltött. Nem igazán fűlött rá a foga, de mit tegyen, ha a tanárnő is azt iszik? – Ebben a tekintetben nem volt hajlandó változtatni arisztokrata berögzültségein, már ami az illemi alapszabályokat illette. Ebben az esetben úgy illett, hogy ő is ugyanazt igya, mint a tanárnő. Ennyit amúgy is igazán megtehetett, ha már olyan ormótlanul viselkedett vele az előbb...
Ő is mosolygott Kali szavain, és közben arra gondolt, hogy bizony ő nem vette fel a táncmágiát. Közben a zene is megváltozott hirtelen, Aram nem túl nagy örömére, hiszen ő sem ehhez a zenéhez szokott. Látta Kalin is, hogy ő sem éppen örül ennek a váltásnak.
- Hát azt nem szeretném, ha rajtam próbálnád ki – mondja egy kicsit emeltebb hangon, és felsóhajt, amint a zene egyre erősebben szól. Ahogyan körbenézett az örjöngő tömegen, és szemei végigsiklottak a termen, azt is észlelte többe között, hogy a terem távoli szegletében a cigis csaj egy újságot szorongat. Mindez akkor annyira jelentéktelennek tűnt...
- Viszont be kell hogy valljam, nem vettem fel az órádat. Így is 3 csoportban vagyok benne plusz még felvettem a Mitológiák és Vallások-tantárgyat is - mondta emelt hangon, bocsánatkérő tekintettel.

Majd ismét kortyolt egyet... és akkor történt.

Aram úgy érezte, mintha félrenyelt volna. Annyira rosszul esett neki a legutolsó korty a puncsból, hogy hirtelen öklendezni kezdett, és a szája elé kapta a kezét, nehogy az imént lenyelt korty a tanárnőn végezze. Eleinte meg volt győződve, hogy a saját ügyetlensége miatt nyelt félre, és miközben igyekezett visszatartani gyomra tartalmát, arra gondolt, hogy ez tényleg nem az ő napja.

Aztán egyre inkább rosszul lett. Egyre inkább kimegy az erő a testéből, és a poharát is majdnem leejtette, de még volt annyi lélekjelenléte, hogy időben letegye azt az asztalra. Miközben megtámaszkodott az asztalon, érezte, hogy egy kéz nehezedik a vállára.

De – mint később kiderült - Kali nem azért ért hozzá, hogy megkérdezze mi baja, hanem mert látszólag ő sem volt jobb bőrben.

Kicsit homályos szemekkel nézett arra, amerre a tanárnő mutatott, és látta, hogy már nem csak ők ketten, hanem majdnem mindenki ugyannyira ramatyul van. Majdnem mindenki, kivéve a cigis csajt, aki továbbra is mereven szorongatja az újságot, no meg látszólag néhány körülötte állót úgy mint a „házigazdát”, meg az igazgatót.

A zene sem dübörgött már, amikor Kali átszaladt a terem másik felébe, hogy segítsen a cigis csaj mellett éppen elájult egy lányon. Aram, annak ellenére, hogy távol volt a probléma okozójától, elég rosszul érezte magát, mivel amúgy sem volt jó kondícióban. Noha alapvető célja volt erőnléte helyrehozása, akkor még nagyon az elején járt a dolognak, hiszen alig pár napja érkezett meg az iskolába, ahol mindezt eldöntötte. Nem tudta akkor biztosra, de valahogyan érezte már akkor, hogy valószínűleg a cigis csaj az okozója mindennek. Érezte, mintha vízzel lenne tele a tüdeje, annyira nehezen lélegzett.

Az ájult lányt még mindig nem sikerült felélessze Kali. ~A probléma okát kell megszűntetni…~ gondolta, miközben egyre jobban sajgott a feje, ezért muszáj volt leülnie a földre, hátát az asztal lábának támasztva.
Aztán észrevette, hogy Akane tanárnő odanyújt a cigis csajnak valami üveget. Annyira nyugodtan tette mindezt, hogy Aram előtt hirtelen minden világossá vált. A tanárnő tudta, hogy hol kell keresni a probléma okát, és ezek szerint Aram is jól érzékelte, hogy a csaj az okozója ennek a tömeges rosszullétnek. Valószínűleg vadmágia-kitörésről van szó, és mivel a cigis csaj annyira mereven szorongatta újságot a kezében, biztos az válthatta ki.

Aram ráhajtotta térdeire sajgó fejét, és várta, hogy vége legyen.

Világos volt, hogy nem ő az, aki tudna segíteni ebben a helyzetben. Legalább ha fel tudna kelni, talán annyiban segíthetne társain, hogy távolabb vonszolja őket. Sajnos azonban egyre inkább elveszítette teste fölött a kontrolt, már a térdei is remegtek ültében. Igyekezett egyenletesen, minél mélyebben lélegezni, nehogy elveszítse az oxigén-hiány miatt az eszméletét.

[ Serena, majd a teremben lévők, Erin ]

*Elvileg neki sincs semmi baja a tánccal, ha csak úgy spontán űzheti az ember. Szemei azonban biztosan tányér méretűre duzzadnának, ha Serena egy táncverseny ötletével állna elé. Amikor a lány fura kérdéseket intéz hozzá, annak épelműségében csalódik.
A sikeres táncparkettre érkezés után, s miután egyetlen álarcos casanovát sem sikerült feldöntenie csajozós-akciójuk közben, csalódottan kezd bele a keringőbe. Hálát ad az égnek, hogy a lakosztály falán nincsenek elheyezve orbitális méretű tükröt, ahogy más bálokon szokás. A táncból nem lenne semmi, ha jómagát vörös-fekete álruhába bújt Extremusosnak látná.*
-Szerinted nem hiányzik a kezemből a lufi?
*Vonja kérdőre Serenát vigyorogva. Ami annak ruháját illeti...jómaga nem tartozik a kihivó öltözetek rajongójai közé, főleg, ha Serenáról van szó, de el kell imernie a lány csinosságát a ruhában. Bízik benne, hogy fekete démona jól bánik a magassarkúkkal, mivel gyakran előfordul a lábralépés az ilyen helyzetekben. S akár kemény az ember, akár nem, mindenképp fáj, ha egy tűsarok piercinglyukat fúr a lábfején.
A lassú zene ritmusára lépkedik körbe a táncparkettet, sőt, még élvezi is, hogy végre táncolhat. Bár a csápolást jobban szereti, kizárt, hogy megjelenjen az iskolai évnyitón keményebb zenét játszó együttes, hogy mamutkezükket döfjék arréb az ép Mozartot játszó zenekart. A jelenségre ő is felfigyel, kezdi azt hinni, hogy Hamupipőkének kell hazaszönie a sötétben, majd kénytelen az emelvény felé nézni, ahol a karneválosok helyét fitala, bőrruhába öltözött őrültek veszik át.*
-Hát ezt nem hiszem el....
*Motyogja meglepetten, de mit várhatott ettől az iskolától? Ha már van egy kígyóvá átalakulni tudó tanárnőjük, egy nem teljesen százas tanáruk...egy világszerte ismert rockbanda igazán nem nagy kunszt.
Serena általi vonszolás közepette veszi csak észre a teremben lejátszódó brazil-sorozatot. Félájult emberek dőlöngélnek jobbra-balra zombik módjára, mintha kitört volna a III. Világháború és a pestis.*
-Te nem vagy rosszul?
*Érdeklődik a lány fülébe suttogva, mivel általánosan úgyse hallaná meg az ordító zenétől. Nem tenne kedvére, ha Serena is roncs módjára dőlne össze, hogy aztán Daeron hősként cipelje a szobájába. A falnál álldogáló igazgatóra és társaságára pillant, valamint Erinre, aki bomlasztja maga körül az embereket. Hihetetlen, hogy milyen jól időzít...*
-Szerintem vonuljunk fedezékbe.
*Rángatja meg a mellette csápoló lány ruháját, hogy az is pillantson a többiek felé, mikor izmait megcsapja a kegyetlen, Erintől származó erőhullám.*
-Hé! Tömegpusztító fegyver! Kihalunk!
*Indul meg az igazgató társasága felé, természetesen vigyorogva, s indulatában még le is szedi fejéről a borzalmas sapkáját, és álarcát. Hát tessék, felfedte kilétét. *