[Gerard, Erin, de főleg Akane, Friminka]

Hát igen, lassan teljesen elkülönül az édes kis pár, Christian inkább a vendégek kiszolgálásával törődik, valamint amennyiben késik valaki, akkor azoknak a fogadásával. Nagy harcot vívott meg Akanéval, mire sikerült kiharcolnia azt, hogy itt tartsák az évnyitós bulit, de az eredménye végül is meglett, egész jól sikerült, és a helyszín is tökéletes, az akusztika, meg a hőmérséklet szempontjából. Itt lent, az alagsorban nincsen az a förtelmes meleg, de a hátat borzoló hideg sem, így minden optimális ahhoz, hogy a diákok elengedjék a hajukat, és kitombolhassák magukat. Az már más kérdés, hogy egy árgus szem mindig fogja őket figyelni, hogy mihez nyúlnak, vagyis kapásból már kettő, mely egy szempárt tesz ki, hüllő módra.
A kígyószemeket szinte azonnal észreveszi, majd odasétál, mint az már meg is történt, végighallgatja a kellemes diskurálást, mely a ruhájáról, meg egyéb Edo-kori vázákról szól, természetesen ezen utóbbi neki lett címezve, így tehát az járja, hogy feleljen is rá valamit, persze már csak azért is valami olyasmit, ami lehet, hogy nem fog tetszeni a nőnek, de ő is kerülhet belőle ki rosszul. Bár, a zsarolási módja az megvan.
- Most egy vázával kevesebb… Legalább több férőhelyem lesz, és nem kell folyamatosan azokkal szemezgetnem. Amúgy pedig megnyugodhatsz, nincs akkor mázlija a társaságnak, hogy eltörjék őket. Vagy a varázsköreid már nem olyan hatásosak, ha védelemről van szó? – szurkálódik kissé a szavakkal, kedvét lelve benne. Biztos, hogy egy nem fogja szó nélkül hagyni a nő, de az utolsó mondat, ha azt nézzük, akár még egy lesújtó kijelentés is lehet, hiszen akár felelősségre is vonhatja, hogyha ennyire félti őket, akkor miért nem helyezte őket teljes biztonság mögé, mely a hanghullámokat is taszítja. – Amúgy pedig nem tudom, mit vagy úgy oda, mikor mondtam, hogy a bizottság beszervezett egy zenekart is. Azt ne mondd, hogy ezalatt te valami hagyományőrző szopránkórust gondoltál – hazudik, még véletlenül sem mondta, mert akkor biztos, hogy le lett volna fújva az egész buli.
Gerard antiszocialista viselkedési módját figyeli, illetve hallgatja a közben elhangzó szavakat, majd jön valószínűleg a mélypont. Őszintén szólva fogalma sincs, hogy mitől, miért, és hogyan, de negatív energiák kezdenek gyülemleni a helyiségben, egyenesen a kiborított lány irányából, majd mélyet sóhajt, és próbálja magát tartani, hiszen ezek a hullámok erősen szívják az életerejét. Túléli, minden rendben van, Gerard pedig azonnal rohan elfele, és kelti újra fel az elájultakat, majd a már italra hívott lányt ráncigálja kifelé, így mit ad Isten, együtt maradnak a mindennap látott Akanéval.
- Most mondd, hogy nem jó ez. Szerintem tök király, hogy mindenki a mi lakosztályunk iránt érdeklődik, és ennyi ember eljött a partira – ábrándozik egy sort, majd lassan visszatér a világba, melyben olyan tényállások vannak jelen, miszerint a japán nő minden bizonnyal gyűlöli a tömeges összejöveteleket, és ebbe az egész banzájba is csak azért ment bele, mert alaposan meg lett zsarolva a szokásos szöveggel. Igyekszik Christian nem túl sokszor eljátszani ezt, inkább marad a gyerekes légy szívesnél, illetve az egyéb könyörgő hanglejtéseknél, a súlyos helyzetekben viszont előhozza a témát. Felesleges is sokszor eljátszani ezt a menetet, hiszen egy idő után a nő már fájdalmában esetleg belemegy, onnantól kezdve pedig nem aduász a lap.
De, amíg a férfi kezében van az előny, azt csak szeretni lehet, és kihasználni. Christian pedig hát nem fél használni semmiféle ilyen felsőbbséget. Szereti egyértelműen, ha a dolgok úgy mennek, ahogyan ő akarja, sőt, sokakkal ellentétben kártyában is szeret osztani, hiszen ő határozza meg így, ha nem is közvetlenül, de közvetetten azt, hogy kinek mi lesz a sorsa a játszma alatt. Ha már az előbb aduászról volt szó…
- Attól, hogy Gerard megtiltotta, hogy Erint itasd, mi még ihatunk valamit. Mit szeretnél, mit töltsek? – nem, nem megkéri, hogy igyanak, nem meghívja, hanem konkrétan megparancsolja. Olyan választ, hogy köszi, nem kérek, nem is vár, egyrészt azért, mert a köszönöm szó hiányzik a japán nő szókincséből, másrészt pedig ahogy eddig megismerte Akanét, nem az a nő, aki csak úgy visszautasítja az alkoholt. Annál jobban szereti azt. – Mindazonáltal milyen lányi, rokoni kapcsolatról is volt szó? Lányod? Nem hasonlítotok.
Időközben Friminka is megérkezik, aki eléggé sértő megjegyzéseket tesz Akanéra, melyeken, hát, mit tud tenni Christian, erőteljesen elvigyorodik, hevesen bólogat, már csak azért is, hogy a nőt idegesítse ezzel. - És ő az anyja - teszi még gyorsan hozzá, kiegészítve az egészet, majd tovább hallgat, kárörvendve.

[Ed, kicsit Akane, Kali, Christian, Aram...és végül de nem utolsó sorban Lariya Vinidé]


Meg sem lep, hogy Edward nem igazán van képben, hisz tőle ez megszokott. Egyszerűen, a szokásos stílusomban tájékoztatom a felől, hogy bizony az Akane sensei és egy bizonyos Christian Blackstone - akit még nincs szerencsém csak látásból ismerni - lakosztályában vagyunk.
- Sütemény? Köszönöm.
Igen, elég édesszájú vagyok. Gondolnád ezt rólam, amilyen goromba vagyok azt hihetnéd, hogy inkább a kemény, férfias kajákat részesítem előnyben, pedig nem csak azt. Most is elveszek egy szelet édességet, de nem az epres, hanem inkább egy csokoládéba búrkolt valamit. Olyan csokis kocka félét. Na meg még utána egy tejszínes szeletet, becsületes neve neki Rigó János és még egy krémes is bemegy utána.
Aram szemtanúja lehet mindennek, hisz éppen a falatozás közepette lépked oda, hogy az álarcát elvegye. Teli szájjal ugyebár nem illik beszélni, annyi ideig nem vár, hogy lenyeljem, s meg tudjak szólalni, ne meg nem is nagyon akarok. Így intek neki, bólogatok is, jelezve, hogy hallottam, s viszonoznám is a jókívánságot, ha... Na mindegy, nem is én lennék, ha egy mosolyt is fűznék mindehhez.
Figyelmemet különben is lefoglalja immáron az Akane és Kali közötti kialakulni készülő események. Sajnálatomra a tánctanárnő lélekjelenléte, vagy esetleg józansága arra ösztönzi, hogy hagyja faképnél a "kígyószeműt". Pedig ha tudnád milyen szívesen néztem volna egy ideig, ahogy egymásnak esnek, aogy egymás haját cibáljáák, nekiesve egymás szemének kikaparási szándékkal. Bár ahogy sejtem Friminkánál nincs, de Akane-nel ott lapul a pálca a ruha ujjában, és nem is habozna azt használni, még akkor is, ha óráján a véárt részesíti előnyben. Mondjuk azt ne kérdezd meg, hogy ezt én honnan tudom...
Lényeg az, hogy nem kell közzéjük állni.... Megjegyzem arra is kíváncsi lettem volna, hogy Christian egyáltalán megpróbálta-e volna őket szédszedni, de ezt már ugye nem tudom meg, így visszafordulok a süteményes tálhoz, amin már alig akad valami, mert ketten lepusztítunk róla mindet. Bennem még csak-csak elfér elég sok étel, de hogy Ed hová pakolja? Ez is egy 10 pontos kérdés, amire még nem sikerült válaszolnom. Annyit csak, hogy fejlődésben lévő szervezetnek sok kalória kell.
- No Edward, ne haragudjon, de nekem mennem kell, van itt egy hölgyemény, akit fel kell kisérnem. Viszlát.
Hangom morcos, arcom mogorva, de egy gyors, csak Ed számára észlelhető kacsintás még belefér a búcsúba.
Elindulok az említett leányzó felé...
- Lariya ha megtenné, hogy velem jön....Felőlem aztán még visszajöhet ha úgy kívánja, de nekem mennem kell, magának meg még nincs szobája....
Nem sokat vacilálok, elindulok a lányt karon fogva a folyosó felé. Persze nem úgy rángatom ki, mint Gerard Erint, finoman kísérem, de valahogy jeleznem kell felé, hogy nem fogok itt ácsorogni felette, amíg méltóztatik kifáradni. Modoroskodó stílusom, mélyen doromboló hangom talán meglepő még számára, de majd megszokja. Szúrós szemmel nézek rá, mogorván, mintha tehetne róla, hogy nem jött ki elé senki más, mintha tudnia kellett volna, hogy a bálra milyen öltözékben kellett megjelenni. Nem mintha rajta olyan lenne, de az már más tészta. De ha egyszer én ilyen vagyok.
- Csomagja van? Mert azt nem ártana magával hozni.

Soha az életben nem látta még Erin apját élőben, így tehát nyilatkozni sem nagyon tud, hogy mégis mi újság felé, kinézetet illetően, bár az tény, hogy az újságban olvasta a letartóztatást is, így a mellékelt képre is vetett egy futó pillantást, de ez nem mindig festi le a teljes, és igazi képet, hiszen nem mutat mindent. Elvégre, amit odatettek, az csak egy szimpla, tipikus, táblatartó kép, de, hogy azon milyen mimikát vágott az alak, meg nem tudja mondani, hiszen annyira jelentéktelen hírnek titulálta akkoriban, hogy nem is foglalkozott vele sokáig. Hát, most sajnálhatja, hiszen olyan információktól fosztotta meg magát, melyek ebben a szent órában nagyon fontosak lehetnek, de akár ha végignézünk, akkor Corwell egész életrajzára is nagy kihatással lehetnek.
Még egy futó pillantást vet arra a bizonyos szabadulós cikkre, majd megindul a már említett megmentő hadjárat, ezek után pedig a kiráncigálás. Nem biztos, hogy a lánynak túlságosan is jót tett volna, ha most whiskyt iszik, hiszen az akár még egy hirtelen hangulatváltás is lehet, és sokan haltak már bele hasonló szituációba, vagy legalábbis az agyuk teljesen kikapcsolt arra a percre, a hirtelen jövő sok inger hatására. Na jó, a halál túlzás lehet, de a beleőrülés, és az idegi betegséges egyik kapuja ez, amit azért az alapból is züllött, és rendezetlen elme, melyet Erin is birtokol, nem biztos, hogy képes lenne elviselni.
Természetesen Gerardot is kissé nehezen éri a hirtelen jövő hullám, mely egyértelműen a lányból árad, erre még a hülye is rájön, de talán meg tud mindent magyarázni majd a nagyközönségnek. Igen, már ki is találta, majd előadja, hogy már megint egy mágikus védelmi rendszer romlott meg egy pillanatig, és pont a lány volt az epicentrum helyén. Így, hogy belegondol, egész hihető sztorinak tűnik, de majd meglátja, hogy a gyakorlatban mindez hogy fog lejátszódni. Azt már gyorsban megfogadja magának, hogy magától nem fogja kezdeni terjeszteni a hazugságot, inkább megvárja, míg kérdezik, az túlságosan is feltűnő, ha magyarázkodni, védeni próbálja az igazát. Bár az is egy általános tény, hogy biztos benne, lesz rá érdeklődő.
- Ez az egész életerőjáték. Tény, hogy kikészült, de attól függetlenül még nem kell hirtelen ingerként mindenkinek az életerejét szívni – beszél, mintha ez annyira természetes lenne, és úgy, mintha ezt tudná kontrollálni a lány, elvégre ez felfogható egy olyan mágikus jelenségnek is, mint amit még a pallérozatlan varázslók csinálnak, teljesen véletlenszerűen, vagy olyankor, amikor fokozott izgalmi állapotba kerülnek. Meg kell vallani, Erin most talán túlságosan is fokozottat élt át, mely már árt az egészségnek. – Amíg én vagyok ennek az iskolának az igazgatója, és én felügyelek a diákok épségéért, igen is van hozzá közöm.
Legyint egyet a lány reakciójára, mindazonáltal érdekesnek tartja azt, hogy a lánynak abból, hogy a diákok, légy módjára hullottak, egyáltalán nem tűnt fel. Biztos a hirtelen ért stressz egy berögzített állapotba hozta, mely által ideiglenesen a látását csak egyfelé tudta koncentrálni.
Még ő sem jött rá, hogy mégis mi lehetett ez az egész lépés, talán ezért várja el a lánytól, hogy megmagyarázza, hátha ő többet tudna. Nem tudja elképzelni, még véletlenül sem, hogy Erin nekromanta lenne, hiszen addig minden rendben van, hogy egy antiszociális, és idegbeteg, magának való egyed, de nem fér össze az alapvetően szép kislány kinézettel az, hogy ilyen sötét mágiára termett volna. Na jó, a szép erős kifejezés, de az tény, hogyha nem tette volna tönkre a saját testét, akkor lehet, hogy ezt a most sértésnek tűnő dolgot még igaznak is lehetne vallani. Most, ebben az állapotban inkább csak egy csöves-hasonlat jut eszébe, a Bessenyei-féle aranyhegy egyáltalán nem.
De ne szidjuk, egyedisége mindenkinek van, lehet, hogy a lányé ebben keresendő.
Hirtelen a kezében pattan az előbb dobott újság mellett még egy doboz cigaretta is, igazából még csak most fogja fel, hogy pofátlan módon előtte szívja azt a beszélgetőpartnere is. Erősen húzza a száját, majd még jobban, később pedig még annál is inkább, de egye fene, most leleplezi magát, hogy láncdohányos, és azonnal ki is vesz egy szállal, meggyújtja, majd ő is elkezdi az élvezeti szerrel nyugtatni magát. Egy slukk, két slukk, majd egyre több, végül pedig megszólal.
- Pocsék egy cigit szívsz, de most megteszi. – Alapvetően lehet, hogy ízlene neki, persze azért ez erős kifejezés, de most egyszerűen annyira keserű a szájíze, hogy nem tudja kiélvezni a cigaretta nyújtotta örömöket. De azért tökéletes módszere annak, hogy az ingerületi állapotból nyugalmiba helyezze magát, és még az erei is tágulnak, fogyaszt is, szóval csupa-csupa jó hatása vannak ennek a nikotintartalmú szernek. Az, hogy később milyen szövődményei alakulhatnak ki, már részletkérdés, ezzel foglalkozzanak az orvosok, akiket azért fizetnek, hogy kutassanak utána.
- Be sem jöhet a kastély épületébe, szóval nyugalom már. Engem is leb’nak, ha beengedem, és valahogy nagyon nincs hozzá hangulatom, hogy vitázzam drága királyfinkkal ez ügyben. – Arra, hogy a lány megölné, nem is reagál, egyrészt a mai idegsokk után ezzel teljesen tisztában van, másrészt pedig a sok időn át tartó feszültég felgyülemlése nagy tettekre képes sarkallni az embert. Amikor meghallja a kérem szót, hirtelen felröhög, valahogy olyan kényszer gyülemlik a testébe, melynek feszítő érzése ezt az ingert váltja ki belőle. A kis előadás után lassan elkezdi forgatni a szemeit, de persze azért ezt mindenképpen meg kell jegyeznie. – Ugye, hogy tudsz te jó kislány is lenni?
Röhög fel újra, majd miután leállítja magát, nekidől a falnak, eldobja az elszívott cigit a földre, majd illedelmesen tapos egyet rá, és forgatja a lábfejét. – Mindazonáltal remélem tudod, hogy ezt neked tilos – mutogat az eltaposott csikkre.

Teljesen mindegy az neki, hogyha rajta csapódik le a feszültség, már teljesen hozzászokott, és igen, jó az elmélkedés, a java részét úgyis Christian fogja kapni, hiszen ő az, akit lehet a folyamatos lázadozó, feminista gondolatokkal meg lehet támadni, mivel ő van a legközelebb, és hát… az ember könnyebben tud megsérteni olyan embereket, akiket szeret, ugyebár. Valahogy nekik sokkal könnyebb elmondani a sértő, oda nem illő szavakat, önkénytelenül is, hiszen nem akarjuk őket semmiképpen sem megsérteni, és haragot táplálni velük szemben, azonban a kocka sajnos nagyon sokszor gurul ebbe az irányba.
Nem nagyon akarja elkeseríteni Akanét, illetve nem is nagyon beszélgettek még erről a témáról, azaz a nő természetes, és felborított haláláról, de az újkorban sincsenek olyan eszközök, amivel ezeket az idegi alapú gondokat, és kitöréseket kontrollálni lehetne, maximum csak gyógyszerekkel, amik viszont mellékhatásuk következtében valamilyen más szervet tesznek tönkre. Ez az élet rendje, a valamit valamiért elv tökéletes érvényesülése. Senki sem ad a másiknak csak úgy oda, csak abban az esetben, ha ellenszolgáltatást vár. Még az ajándékoknál is ez van, hiszen ha meg is ajándékozzuk a másikat, akkor elvárjuk, hogy a következő ilyen esetben ez fordítva is ugyanúgy működjön.
Persze vannak olyan dolgok, amik teljesen önzetlenül mennek, de ezek ebben a mai társadalmi differenciálódásban már nagyon kevesen vannak, meglepően sajnálatos módon. Itt, az eset megoldása érdekében teljes jellembeli változás, és nyugalom kell, amelyet lehet, hogy éppenséggel a férfi, az életbe való befurakodásával akadályoz, de egy másik felfogás szerint, ha már egyszer közel van az áhított lélek, akkor valamennyivel könnyebb átélni mindezt, hiszen van egy segítő támasz, amelyre anno is szívesen támaszkodott. Persze a forma, és a körítés az más, hiszen ahogy eddig megtudta, Jin inkább érzelgős volt, vele ellentétben, de a lényeg az ugyanaz, és hamisíthatatlan.
- Nem akarok a császár úrral aludni, mert nem ismerek egy császárt sem. Amúgy pedig a sósságom leszel akkor? Ezt nem soroltad be, és én kifejezetten szeretem a sós ízeket – csóválja meg a fejét, elgondolkozva kissé, majd újra a ruháját igazítja meg. Bár jól áll neki, ettől függetlenül még rohadtuk kényelmetlen, és el sem tudja képzelni, hogy a reneszánsz korban melyik marha volt olyan, hogy ilyet viseljen. Annyira abszurd, hogy ilyen hacukákban járkáltak fel-alá, amiben még a mozgás is olyan robotszerű, hogy azt egy mesterséges intelligenciával ellátott fémdoboz is irigyelni tudná. Mondjuk, ha azt nézzük, minden csak megszokás kérdése, ő pedig már az egyszerű, és kényelmes ruhákra szocializálódott, nem ezekre az emberkínzó darabokra.
- Ne rontsd el a kedvem, biztos vagyok benne, hogy a két életem közötti életemben császár voltam, ha már az elsőben nem lehettem. Általában az ember, ha valamit nagyon akar, akkor megkaphatja, és hát biztos vagyok benne, hogy a császári cím az sokkal jobban vonzott akkor is, mint a testőrködés – mondja, azzal lassan elkezdi iszogatni az italát, miközben komoly tekintettel néz a feszült nőre. Hát igen, valahogy Christian sem olyan embernek ismerte meg Akanét, akit annyira érdekelne az, hogy egy másik személlyel minden a kapcsolata, legyen az bármilyen formájú, valahogy ezt a tézist tartja a lehető legtávolabb a nőtől. Szemét elkezdi kissé dörzsölni, majd felröhög, amikor a nő közli vele azt a bizonyos ki tudja mondatot. Teljesen biztos benne, hogy a mondat neki szól, és csak bosszúból szórakozik Akane, a maga nyers módján, így nem is veszi komolyan, és tud rajta nevetni. Bár ha a feminista ént nézzük. Áh, az csak egy mellékes tulajdonság.
- Ahogy óhajtod, sósságom – direkt húzza a nő idegeit, és szórakozik azzal, ezt kaján vigyorral is megtoldja a hatás kedvéért. – Biztosan nagyon elfáradtak a végtagjaid abban a két varázslatban, amellyel áttetted egyik helyről a másikra azokat a gyönyörű, mégis divatjamúlt Edo-kori vázáidat – gúnyolódik kissé, majd amint a takarításra kerül a sor, rázza a fejét.
- Mivel én is fáradt vagyok, így ezt az ehhez értő manóinkra bízom. De ha gondolod, a vázáidat addig szívesen kipakolok. Vagy inkább széttöröm. – mondja, majd teszi hozzá a megjegyzést magában, ki nem mondva, miközben leteszi az üres poharat. Már hívja is a szorgos aktivistákat, akik lassan teljesen kitakarítják a lakosztályt, persze a vázákhoz még véletlenül sem nyúlnak, minden bizonnyal azért, mert tudják, hogy a nő éktelen haragra gerjed, ha megtudja, hogy azokat az engedélye nélkül valaki piszkálta. Pedig biztos benne a férfi, hogy nem olyan értékesek azok, mint azt gondolják, és császárnőként biztos, hogy van belőle még több, mint amennyi ki van állítva.
Elérhetetlenség? Nem, ezt a szót nem is ismeri a férfi, szinte biztos benne, hogy nemsokára már a nő fog könyörögni azért, hogy érintse meg őt Christian, mindez csak pár hónap kérdése, annyit pedig talán még kibír. Őt valahogy abszolút nem érdekli a tetoválás, annál jobban izgatja a fantáziáját a test többi porcikája, melyeket még láthat. Nincs akkora mázlija, hogy a Hello Kittyt megpillanthassa, biztos, hogy már beharaptatta a kis hüllőivel, de jobb is, mert az viszont már biztos, hogy a figyelméből teljesen kizökkentené.
- Siess, addig bemelegítem az ágyikódat is, nehogy még ezzel is fáradnod kelljen – nevet fel, majd lassan leöltözik ő is ebből a reneszánsz göncből, és alsónadrágban kezd el sétálni fel-alá a rezidenciában.

- Te mondtad, innentől nem foghatod rám. Bár amúgy nem tetszik a név, de ha mást nem engedsz, akkor legyen hát – érti ő a pszichológia lényegét, viszont most nem foglalkozik ezzel, és még véletlenül sem jut eszébe. Majd később biztos, hogy el lesz felejtve az egész megnevezés, most azonban kellenek olyan szavak, amelyek szúrják a nő szemét, méreg módjára. Christian nagyon infantilisnek hathat alkalmanként, és előszeretettel nyúl vissza olyan gyerekes eszközökhöz, amelyeket más esetben csak az óvodában lehet látni. Mondjuk nem is titok, imádta a kölyökkort, az akkori szórakozásokat, és kicsapongásokat, lehet, hogy éppen ezért nem képes bizonyos szemszögből nézve még mindig felnőni. Persze a gondolkodásmódja már alakul, és gyakran egészen felnőttes, vagy olyan, mintha már gyereke lenne, de még nem teljesen fejlődött ki az a bizonyos ráció.
Még szép, hogy tetszik neki az, hogy ennyire lehet idegesíteni a nőt. Akit nem lehet felhergelni, azt nem is élvezetes szurkálni, de akire ez nagy hatással van, azt külön élvezet, mondhatni már-már banális. Szerencséjére Akane pontosan olyan, aki kifejezetten idegesíthető, mivel úgyis fog reagálni rá, bár az igaz, hogy gyakran ugyanazokkal a felsőbbrendű kifejezéseivel, melyekhez már teljesen hozzászokott. Ilyen például az, hogy megengedheti magának, mert császárnő, vagy az olyanok, amelyekkel azt fejezi ki, hogy ő mennyivel tökéletesebb a férfinál, a feminizmusból kiindulva. Ezeket meg persze nem hagyhatja annyiban a férfi, magától értetődik az, hogy reagálnia kell a sértésre, majd a nőnek szintúgy, amikor megkapja azt. Ebből alakulnak ki aztán azok a bizonyos macska-egér játékok, melyek mindennaposak. Túlságosan is hasonlítanak, és túlságosan is makacsak a véleményükhöz, pedig egyikük sem birtokol erkölcsi fölényt, vagy éppenséggel másfajtát.
- Éppen ezért nem kellene ennyi felesleges kacatot tartani, csak a baj van velük. Nem hiszem, hogy a mestered művei nélkül nem lehetne élni, hiszen lásd, hogy most is milyen kellemes a szoba, azok nélkül a fránya vázák nélkül – fejti ki a véleményét, és kissé fel is emeli az orrát, ezzel is megmutatva, hogy na, már pedig most nekem van igazam. A manókra nem reagál, nem véletlenül, hogy ő maga ajánlotta fel a szolgálatait, miszerint majd ő előhozza ezeket a kerámiákat a rejtekhelyről, és nem terheli vele a manókat. Még a végén tényleg össze fogják törni, és abból csak a baj van, ami természetesen a férfin fog lecsapódni, mintha valami sörcsap lenne.
Már megszokta, hogy ő az áldozati bárány, bár nem panaszkodhat, mert a rigolyáit pedig szintén át kell élnie a másik félnek, márpedig Christian egy idő után roppantul idegesítő személyiség tud lenni az örökös szórakozással, és piszkálódással. Képes annyira belefúrni magát az emberekbe, hogy már olyan érzést kelt bennük, mintha piszkavassal bökdösnél azokat. Ez pedig valljuk meg őszintén, nem éppen a legkellemesebb érzések egyiket, biztosan szívesebben fürdenének a habokban az emberek.
Hát, az, hogy gyönyörködik bennük, az eléggé erős kifejezés. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy ez egy megszokható látvány, de azért szerinte egy kellemes, és csodálatos test elcsúfítása, de biztos, hogy majd idővel még arra is ráveszi a nőt, hogy ezeket a kis mellékes testékszereket eltüntesse magáról, a modern mágustudomány már csodákra képes, főleg a bájitalok terén. Biztos, hogy van valami olyan szer, ami eltünteti hegek nélkül, bár ebben nem teljesen biztos, Gerard a szakértő, nem pedig Christian. A mosoly átjárja őt teljesen, persze azért érzi rajta, hogy ez a tipikus Akane féle szarkasztikus vigyor, amelyet nem kell kedvességnek venni, inkább szemrehányásnak, így tehát nem is mond rá semmit. Vicces, hogy még ittas állapotban is mikre képes ez a nő. Hát, még ha tudná, hogy ez nem minden…
Az egy dolog, hogy még most nem képes arra, hogy élvezze a pillanatot, a mai napot, és eleget tegyen annak, amit a férfi óhajt, de később ez a kocka még bátran fordulhat egyesről a hatosra. Gyönyörű megfigyelni, ahogyan egyik pillanatról a másikra mennyire ki tud fordulni az emberi jellem, és vesz ellenkező irányt, ami a karakterfejlődést illeti. Mivel Akane teljesen elmélyül abban, hogy mekkora gyönyörnek tesz majd eleget azzal, hogy fürödhet ezután, a számára cseppet sem fárasztó nap után, nem válaszol arra a sarkalatos kijelentésre, melynek később biztos, hogy ő fogja meginni a levét, és majd főhet akkor, de már késő lesz. Már előre látja lelki szemei előtt a mély felháborodást, de hát kit érdekel… Ezt a bulit nem hagyhatja ki, ez egy óriási lehetőség. Igaz, hogy az előbb is említett dobókocka sokkal mélyebbre fog gurulni ezután, de ha csak elszáll előtte az arckifejezés megrökönyödése, már elröhögi magát, ezt muszáj látnia élőben is.
A már említett ruhaneműben lassan besomfordál a lakosztály hálószobájába, majd a takarót lassan odébb húzza, és beférkőzik a lepel alá. Nevetséges a látvány, de neki megéri, a napja fénypontját élheti később át. Már-már majdnem elalszik, amit azért nem kellene, hiszen ki tudja, lehet, hogy a nő annyira megilletődik, hogy meglepettségében, és alkoholizált állapotában gyilkolni is képes, és a reggelt már nem éri meg a férfi, de szerencséjére hirtelen egy hangot hall.
Elvigyorodik. Ez az első reakciója, majd megfordul, és ezután inkább az ő tekintete csodálkozik el. Nem szégyellős a kicsike, az már biztos. A meztelen test látványa izgalomba hozza. Valahogy mindenre számított, seprűnyélre, fakanálra, ostorra, de erre nem. A vigyor kezd teljesedni, és más is… No, de ezek már részletkérdések. Teljesen megfordul, így már a teste is a nő felé fordul, nem csak a feje, majd kezét a fej alá teszi, így támasztva. Bámulja, stíröli a női testet, minden porcikáját beleértve.
- Látom te is teljesen készen állsz. Amúgy pedig mondtam, hogy bemelegítem az ágyikódat, úgy látom még értelme is volt. – Nem, nem mozdul, kifejezetten élvezi a helyzetet, minden szemszögből nézve, minden testtájékával együtt. A nő cseppet sem zavartatja magát, és teljes nyugalommal kezd el ital után kutatni, még mindig ugyanúgy, mezítelenül. – Nincs kedved megkínálni engem is? Koccintsunk arra, hogy rájöttél, nélkülem üres lenne az életed, és már te is azt akarod, amire gondolok.
Kettőt találhat a nő, hogy a férfi mire gondol, de valahogy van egy olyan érzése Christiannak, hogy elsőre is menni fog, nem kell ezen annyit agyalni olyan sokat. Akár tetszik ez a nőnek, akár nem, ő még mindig így marad, az ágyon belül, már hozzászokott a gigászi kényelemhez, sokkal jobb, mint amin általában alszik. Úgy tűnik, hogy a játékba belemegy Akane, ugyanis ő is bemászik az ágyba, nem szólva egy árva szót sem, azonban ami ezután következik… Ez lenne tényleg a csúcspont? Egy alak kezd kirajzolódni, majd hirtelen egy Hello Kitty kezd el felé integetni. A férfi felröhög, és nem is tudja abbahagyni ezt a hirtelen kitörő érzelmet.
- De aranyos! – vigyorog, melyről azonnal leolvasható, hogy ez a megalázás nyoma akar lenni. – Mindig is tudtam, hogy egy gyermeteg lélek vagy, aki még babázni akar. Eddig miért nem mutattad meg a kiscicádat? Azt hittem kígyópárti vagy, de tudtam, hogy ez csak egy álca.

A férfi eddig majdnem mindent megszerzett, amit csak akart, szóval lehet, hogy csak idő kérdése, és már a tetoválások sem fogják piszkítani a terepet, egyáltalán. Főleg, ha már tényleg kialakul az egész kis viszony, amely már régóta be van tervezve, akkor a nagy szerelem hatására talán a nő is beadja a derekát, és akkor a kígyóknak lőttek. Meg lehet oldani könnyen, és ügyesen, bár igaz, hogy a fájdalomfaktornak magasnak kell lennie, ha ilyen, mágikus tetoválásokat szeretnének leszedetni az emberek, de ebben a mai világban már bármi lehetséges, főleg, ha erős maró hatású bájital van a kezünkben. Csendesen figyeli, ahogy a nő a pia körül lebzsel állandóan, és csak hajtja lefele a kortyokat. Már az is eléggé meglepő egyáltalán, hogy ennyire sokféle van a tárában, és mindez úgy hat, mintha sohasem fogyna ki belőlük. Nem is számolja már, hogy hányadik csusszant éppen le, inkább csak magában a nagyon sokadikat tartja számon.

Most, hogy így elgondolkozik rajta, végeredményében tényleg nagy ajándék lehet az a nőtől, hogy eddig még nem akarta megölni. Bár lehet, hogy mindez alapjában véve is csak annak köszönhető, hogyha meg is ölik, a gyanú alapból rá terelődik, és ebben a világban már nem császárnő Akane, akármennyire is képzeli ezt, itt bizony kő keményen meg is büntetnék érte, még akkor is, ha egész véletlenül a hatalma ide is kiterjedne. Hiszen nem egy olyan esetet lehet hallani, hogy a mugli világban is, illetve ebben a mágustársadalomban is sorra tartóztatják le a hírességeket, mert vagy erőszakoskodtak, vagy pedig verekedtek, netán illegális ügyletekbe keveredtek. A gyilkolás is lehetséges lenne, de ilyen mélyre azért még egyik sem süllyedt le. Talán a lakótársa, és most nevezetesen hálótársa sem fog. Talán… Hát, majd elválik később, amikor már nem mosolyogva fog felkelni reggel az ágyból, a hajnali napsütéssel barátkozva, mert egyáltalán nem is fog tudni felkelni, még véletlenül sem.

- Látom utánanéztél a modern törvénykezésnek. Amúgy tisztában vagyok vele, de mivel a munkahelyünk egyben a családi kis fészkünk is, csak éppenséggel ezen a helyen, ilyenkor, ilyen idő tájt már nem dolgozunk, nem számít zaklatásnak a dolog, mivel szabadok vagyunk, akár egész éjszakára. Az már tényleg annak számítana, ha akkor támadnálak le, amikor éppenséggel órát tartasz. – A gondolat hatására fel is röhög, hát igen, lelki szemei előtt már el is kezdett megjelenni, fényújságként a kép, ahogyan a diákok előtt hirtelen megdönti a nőt, egyenesen a padra, majd megtörténik az adott aktus. Érdekes lenne, az egyszer biztos, de a világ abból áll, hogy megragadjuk a lehetőségeket, és ha ez éppenséggel akkor adódik meg, akkor a férfi nagyon szívesen bevállalja, nem szerény ő még véletlenül sem, és még szégyenlős sem. Minden tökéletes, igen, bevállalja, akármi is történjék.

Nos, igen, tény, hogy a nő kissé túltett a mércén, és ha ez nem így lett volna, akkor még most is leplezni tudná a kis szimbólumot, amely a válltájékát ékesíti. Az élet azonban cseppet sem könnyű, még egy valaha volt királynőnek, császárnőnek sem, mindenre még Akane sem képes koncentrálni, és valahogy a pia most sokkal nagyobb prioritásnak örvend, mint a Hello Kitty-s ábra. – Nem tudom, hogy mi bajod van vele, hogy kapásból leszedeted, szerintem nagyon is illik a stílusodhoz – röhög még mindig, egyszerűen nem tudja abbahagyni, de azért valljuk meg, jogos a hirtelen jött kitörés, azért ilyet nem lát mindennap az ember, bármennyire is küszködik érte, hiszen ezek képesek csak igazán feldobni a napot.

- Persze, persze, én is ezt mondanám, hogy csak egy baleset. – Kezével közben játssza a bizonyos kis tátogatást, egyenesen a nő felé, majd konkrétan felfogja, hogy mégis mit mondott az előbb Akane. – Miért, ha abbahagyom, akkor maradhatok? – Nem mintha amúgy nem maradna, valahogy nem érdekli most már végérvényesen az, hogy a nő mit gondol, és mit nem szeretne. Ez a lehetőség elúszott, akkor kellett volna cselekedni, amikor megpillantották őt, nem pedig most, ilyenkor már késő. – Amúgy, ha gondolod, én is levetkőzöm meztelenre, hogy ne érezd magad egyedül.

Mivel nem hagyja abba a röhögést, így a büntetés teljesen jogos, és meg is érkezik, nem kell rá nagyon sokat várni. Hirtelen érkezik arcára, és egyben felső testére is az alkohol, melyet lassan elkezd magáról lefelé törölni, egyenesen az ágyneműbe. Szemével hunyorít, még nem teljesen meri kinyitni, nehogy az alkohol elkezdje marni a szemhártyát, de amint azt is körültekintően megtisztogatta sűrű pislogások közepette, kiemelkedvén az ágyból, kinyitja. Feláll a helyéről, majd odalépked a nőhöz, és mélyen annak a szemeibe néz, a lehető legkomolyabb szándékkal vegyítve. Egy ideig tatja a szemkontaktust, mintha csak várna valamire, majd megszólal, teljes hirtelenséggel.

- Tudtad, hogy állítólag dühből a legjobb szeretkezni, mert olyankor nincsenek gátlásaink? – kérdezi, még mindig teljesen komoly hangon, majd elvigyorodik, de nem a sértő, inkább a természetes formában. Hátrébblép, majd megvakarja az állát, ezután pedig végighúzza a kezét a fején, még mindig a konyakot törölgetve. – Amúgy köszi a piát, finom volt.

Christian napja mondhatni, hogy teljesen átlagos, és nem is tervez semmiféle kirívót. Újra, és újra rohangálnia kell, ha egyeztetni akar végre a többi kollégájával, már ami a tanmenetét illeti, és még a tantermet is be kellene rendeznie, így ezzel kapcsolatban is rengeteg ideje megy el, napjának egyre kevesebb részét tölti a közös lakosztályban, melybe eléggé galád módon furakodott be. De hát nem tehet róla, a nő túlságosan is engedékeny volt, így most ihatja is a levét. Ha erős lett volna, és még Gerarddal szemben is kiállt volna, hogy márpedig nem fog odamenni Christian, akkor lehet, hogy nem kellene szuggerálni nap, mint nap az ajtó kiírását, melyben a férfi eléggé sok örömet talál, ellentétben a japán császárnővel. Még csak sejtése sincs arról, a nagy kapkodás közben, hogy Akanének éppen milyen tervei vannak, mit is szeretne megtanulni, pedig ha szólt volt a férfinak, akkor biztos, hogy segített volna. Bár a női lépéseket annyira nem tudja jól, de biztos, hogy hasznosabb egy partnerrel gyakorolni, mint a könyvbe leírt dolgoknak utánanézni állandóan, minden egyes centiméternyi mozgás után.

Ezek szerint, ha könyvben talált rá a tangóra, akkor nagyon nem volt leírva, hogy ez egy eléggé feszélyezett tánc, ahol nagyon sok szerep jut annak, hogy a nőiesség ki legyen emelve, és a férfi pedig elcsábítsa azt. Hát, de a tudatlanság néha sokkal megnyugtatóbb, mintha minden egyes apró részlettel tisztában van az ember. Lehet, hogy az is egy tök jó dolog, hogy Christian nem tudja azt, hogy a nő milyen vágyakkal rendelkezik perpillanat, hiszen a lelepleződés szituációjából nagyon sok mindent ki lehet majd a későbbiekben hozni. Ha most tisztában lenne már vele, a poént előre elsütnék előtte, és utólag nem jó ezen röhögni. Majd később akár lehet, hogy ennek lesz majd az köszönhető, hogy Akane rájön, hogy élete teljesen értelmetlen a férfi nélkül.

Gerard meglátogatása már csak egy kis formalitás. Mióta tanár lett, nem tudta egyszer sem meglátogatni cimboráját, és nem tudtak megbeszélni egy dolgot sem, ami azért eléggé szomorú dolog, hiszen eddig, ha nem is személyesen, de levelek formájában sikerült tartani a kapcsolatot vele, mindig. Most, azonban egyáltalán nincs semmiféle ideje, állandóan rohangál, ahogy a másik férfi is, pedig eddig volt idejük a másikra. Lehet, hogy csak a tanév átka ez, de lehet, hogy csak szimplán az okozza a gondot, hogy amikor leveleztek, valahogy mindig lehetett arra szánni egy kis időt, hogy válaszoljanak egymásnak, most pedig nem tudják beszorítani, hiszen azonos dolgok miatt kell folyamatosan mászkálni, csak éppenséggel eltérő helyre. Ezen kívül, ha már beszélgetni akarnak, akkor olyan időpontot kell választani, ami mindkettőjüknek megfelelő, és sok időt lehet arra szánni, mert az már tényleg nem pár perc, hiszen a témák folyamatosan vetülnek fel. Most, azonban végre sikerült egy viszonylag jó alkalmat keríteni a régóta tervezett nagy találkozásnak, így sikeresen el tudnak beszélgetni az élet nagy dolgairól, és a történtekről, amelyek az ittléte óta érlelődnek a férfi világában.

Végül is a csevegés nem húzódik el túlságosan is sokára, ugyanis, ha ki szeretné fogni emberi időben a fürdőt Christian, akkor bizony sietnie kell, mert ha Akane oda egyszer beszabadul, akkor órákig ki nem mászik onnan, addig pedig nincs kedve várakozni, főleg, hogy Gerardot sem akarja nagyon zavarni, túlságosan sokáig. Feláll a fotelből, majd lassan, köszönések közepette elhagyja a helyiséget, és onnan egyenesen a japán császárnő és az angol úriember lakosztályába lépdel, miközben a falat szuggerálja, árgus szemekkel, keresve az ajtót. Amint megérkezik a kívánt helyre, megáll, nem kopogtat, csak simán belép, nehogy már a saját alvóhelyére is kopognia kelljen. Első ránézésre fogalma sincs, hogy a nő mégis mi a fenét csinál ebben a meglehetősen csinos, és modern ruhában. Második gondolata az, hogy Akane ténylegesen mit csinál, a ruhaviselést leszámítva, és a harmadik elmélkedési témája pedig az, hogy mégis minek hallgat a nő tangózenét, miközben tangólépésekkel halad előre? Próbál nem feltűnően belépni, majd már csak annyit lát, hogy a nő idegesen káromkodik, és szidja az egész mozgáskultúrát, ezen kívül pedig italhoz nyúlva csillapítja a dühhullámot, melyet már meg sem érez, annyira alkalmazkodott hozzá.

- Még egy felmosóval is könnyebben menne, mint egyedül. Segítsek? – teszi fel a sarkalatos kérdést, miközben elkezd sétálni a nő felé, majd egy poharat vesz elő, és önt magának is a whiskyből. Amint ezzel végez, jeget adagol a nedűhöz, és elkezdi iszogatni. – Mikor döntötted el, hogy tangózni akarsz, és miért nem szóltál? Így, ezzel a könyvvel semmit sem fogsz érni, csak annyit, hogy magadat hergeled. Bár, ne is válaszolj. Egyértelmű, hogy miért szeretnéd megtanulni. Ezek a táncok sokkal elegánsabbak, mint a te gésakelletőid. – Igen, már megint próbál belebonyolódni abba a meddő témába, hogy a japán, vagy európai kultúra-e a jobb. Ezen mondhatni, hogy heti szinten minimum kétszer-háromszor elmélkednek, aminek a vége természetesen az, hogy kellően kimérgeli a nőt, és az elkezd vedelni. Már meg sem lepődne azon, ha most is ezek, és ebben a sorrendben történnének, de, mielőtt erre rátérne Akane, megfogja a könyvet, és kinyitja. – Nézd meg a lépéseidet, majd gyere, és megpróbáljuk, hogy mégis milyen ez. Ne kérdezd, hogy neked miket kell csinálnod, nem tanultam meg sosem a női lépéseket.