Szökőkút

*Arwen vizes ruhában állt a szökőkút mellett, bár nem bánta, mert iszonyú hőség volt és legalább lehűlt. Nem így gondolta volna a megmártózást, de nem is bánta. Kumiko gonosz megszólalására, vállat vont.*
- Köszi kedves vagy.
*Mosolyog a lányra, hátha ezzel feltudja bosszantani. Majd Raphy-hoz fordult.*
- Köszönöm, nem kell, hamar megszáradok, így is dög meleg van.
*Mosolyog rá a fiúra is, majd visszaült a szökőkút szélére. Haját kezdte el babrálni. Leginkább a vizet próbálta minél jobban kifacsarni belőle. A ruhája nem érdekelte, bár egy tüdőgyulladás nem lenne jó összeszedni, így a legmelegebb nyári napokban. A betegség felmerülésénél el fintorog, majd ügyet sem vetve a többiekre, újra elkezdett játszani a vízzel.*

*Ártatlanul lépett ki a kastély ajtaján. Végigcsúszott rajta, fejét kidugta, s mikor végre megbizonyosodott arról, hogy nincs nőstény a közelben, fütyörészve indult meg az udvaron. Talán nem volt tökéletesen átgondolt terv. Amint a napsugár megérintette szőke fürtjeit, azt érezte, úgy olvad el, mint a hó. Remegni kezdett, mint aki fázik. Otthon ilyen meleget soha az életben nem viselne el. Hogy ne higyjék a járókelők elmebeteg extremusosnak, kezeit belesüllyeztette zsebeibe, talán pár pillantra el is tűnt benne jómaga is.
A lehető legkönnyebb öltözetet akaszgatta magára, de így is szüksége lenne még tíz kézi légkondicionállóra, amit a nyakába aggatna. Viszont ha rózsaszín legyezővel ücsörögne a padon gésa módjára, még melegnek hinnék. Khm.
Pár percnyi elmezavar után útját arrafele vette, hol a fürdőszobán kívül víz található. Szökőkút, s ha tehetné, egész estélig a fejét kacsamódra víz alatt tartaná.
Nagy meglepetésére az egész szökőkutat magáévá teheti, nem fedezett még fel semmilyen élőlényt, esetleg földönkivülit, aki megzavarhatná a sivatagban történő kiruccanását.*

*Ilyen rohadt melegben nem sok épeszű lény teszi ki a lábát a kastélyból. Viszont annál több idióta tesz szánalmas kísérleteket arra, hogy lebarnuljanak. Hogy Melinda melyikbe tartozik? Nem lehet megállapítani. Valószínűleg valami átmenet lehet a lány a kettő között, aki annak ellenére, hogy tud a forróságról, mégis egy kis délután sétára vágyik. Végülis, mindjárt három óra, nem rég ebédelt, le kell mozogni azt a sok plusz kilót...
Valamiért ő is a szökőkút fel indul. Nyilvánvalóan a víz miatt... A diákok jelenleg olyanok, mint az állatok a Szaharában. Mindegy hol, csak víz legyen. És ha a víz egy giccses szökőkútban található? Hát, akkor sajnos így jártak a diákok, avagy jelen esetben a kiszáradt antilopok, zebrák és zsiráfok (XD), mert ha ott van víz, akkor ott van víz és kész.
Sajnos azonban annyi esze már nem volt, hogy normálisan öltözzön fel. Jó, meleg van az tény. De a mai összeállítás azért kicsit... Keveset takar, na! Szóval, derekára egy narancssárga, virágmintás kendőt kötött, és egy ugyanolyan színű és mintájú bikinifelső van rajta. Ezzel igencsak magára vonja a diákok, főként a fiú diákok, és persze a tanárok tekintetét. De nem zavarja, szeret a figyelem középpontjában lenni.
Mikor megérkezik a szökőkúthoz, csak egy fiút lát ott, de ez nem akadály arra, hogy leülkön a legközelebbi, átforrósodott padra, ezzel alaposan megégetve hátsó fertályát...*
- Szia. *köszön a fiúnak. Bemutatkozáshoz most nincs túl sok ereje, és kedve sem.*

*Boldogsággal tölti el, mikor egyre inkább vörösödő, és már lángoló kezét belenyomja a hűs vízbe. Nem azért aggódik, hogy a napok során vajon mi kerülhetett a vízbe, sokkal inkább azért, hogy vízfüggővé válik, és képtelen lesz kezét kivenni a kellemes hőmérsékletű vízből.*
-Miért nem vagyok hal?
*Mormolja orra alá nagyokat sóhajtva. Vígan ficánkolna pontyként az Északi-Jeges-Tengerben, vagy az Anktartisznál. Esetleg még azt is bevállalná, hogy egy kerek akváriumban úszkáljon egy Samsung mélyhűtőben. Egyetlen boldogsága az, hogy nem tartozik a színváltó, nyáron kaméleonként viselkedő fehér emberek közé. Kizárt dolog, hogy afrikainak tűnjön a nyár végére, akkor aztán télen lehetetlen lesz kommandósként a hóba bújnia. Álmodozásai közben észre se vette az egyre inkább közeledő potenciális veszélyt. Kezei a mélyhűtőben, agya az északi sarkon, fizikai teste pedig kitéve a nősténytámadásnak.
Egy homályos, halk hang az, ami megzavarja. Pár pillanatig arra gondol, hogy milyen édes ez a hang. S mikor jobban belegondol, pupillái kitágulnak, és elmebetegként dől bele a szökőkútba.*
-Wááá!!
*Ajkait elhagyják eme szavak, a vége kicsit elmosódott a szájába bezúduló víztől. Talán legközelebb a kádat választja. Privát kádat a szobája közebépe. Kibukik a víz alól, s gyengeelméjű módjára pillant a gyér öltözetű barna hajú leányzóra.*
-Ühm...szép napot.
*Nem, nem fog magyarázkodni, nyilván a lány kiröhögné, ha elmondaná, miért is ijedt meg. Nem a melegtől, hanem a szégyentől játsza el arca megint a szokásos szivárvány színeket. Törökülésbe ül, igen a vízben, innen néz a lányra.*
-Gyér öltözet, szökőkút. Üdv a forróságban!

*Hát, nem számított ilyen heves fogadtatásra. Ami azt illeti, egy pillanatra azt hiszi, Daeron megijedt tőle. És lehet, hogy részben igaza is van. Azért arcára egy halvány mosoly kúszik, többre most nem telik tőle. Aztán felvont szemöldökkel figyeli a fiút.*
- Ne segítsek kijönni? *tesz fel egy költői kérdést. Valószínűleg nem akar kijönni a minden bizonnyal hideg vízből, de hát az ő dolga.*
- Én azért nem mártóznék meg benne. Ki tudja, kik dobálták vele a szemetüket. *jellemző rá ez a gondolkodás. Hát, ő már csak ilyen, nem is kell mást várni tőle.*
- Gyér öltözet? *csodálkozva végignéz magán.*
- Nem, ez a "ruha" pont tökéletes a mai napra. Egyébként is tökéletes az alakom, miért takargassam? *XD Való igaz, hogy jól néz ki, de azért húzhstott volna egy kicsit több ruhát is.*
- Egyébként, miért is ücsörögsz a szökőkútban? *kérdezi mosolyogva. Neki is szüksége lenne egy kis vízre, de nagyon nincs kedve fejest ugrania a szökőkútba, így hát az egyszerűbb módszert választja.
*Tudod, nagyon hasznos óra a természetmágia ezekben a napokban. Főleg, ha víz az elemed. AQUA DICESSIO! *egy vízgömb emelkedik ki a kútból, mindenféle szennyeződéstől mentesen. Aztán a gömb hirtelen Melinda felé indul, jól eláztatva ezzel a lányt.*
- Á, de jól esett... *mondja, miközben "kifacsarja" csöpögő haját.*
- Egyébként, Melinda Warren vagyok. Pilluamuletos prefektus. *miután felfrissült kissé, a beszéd is mindjárt jobban megy, így már a bemutatkozáson is túlvannak. legalábbis Melinda részéről.*

*Aki nem ismeri Daeront, az nem értheti a hóbortjait. Miután megnyílt a Daeron FC, a fiú kellő távolságot tart minden olyan személytől, akinek hosszú a haja, és melle van. Nyel egy nagyot, így, hogy átázott, megkevésbé szándékozik kimenni a vízből.*
-Óh, hidd el, nagyon tökéletes itt.
*Egyik kezét kiemelve a vízből megborzolja szőke fejét. A haja tökéletesen vizes, addig jó. Ha száraz akar lenni, előszedi a pálcáját, amit megint valahol a szobájában hagyott. A múltkori kis incidens miatt, mikor jópár óráig kereste a fabotot, amit aztán szerencsésen a szőnyeg alatt lelt meg, jobban jár, ha nyomkövetőt tesz harcezközére.
Egyáltalán nincs egója a lánynak, ez meg se hallatszott az iménti mondatából, természetesen csak beképzelte. A lány akcióját figyelve elgondolkodott azon, hogy sokkal jobban járt volna, ha feje fölé varázsolt kannából csöpögne a víz a fejére tízpercenként.*
-Dé vagyok. Daeron Oronar, Extremus.
*Részéről is megvolt a bemutatkozás. Gyanakvóan pillant a vízbe, felmerült a veszélye a fertőzésnek, ugyanis életében először tette meg, hogy normálisan mutatkozott be. Felemelte kezeit, s látván, hogy azok egyre inkább kezdenek hasonlítani békauszonyra, kimászott a vízből, s visszaült a padra.*
-Ennyi elég volt.
*Jegyezte meg kutyaszerű vízlerázás után. Ruhája csurom víz lett, de ez a tegnapi kávé és tealocsoláshoz képest luxus.*
-Szóval prefektus vagy. Gondolom irtó boldog vagy emiatt.
*Megkezdte. Nem bírja ki piszkálódás nélkül. Még egy ravasz mosoly is feltűnik, olyan fogkivillantós, amilyen a horrorfilmekben szokott lenni. De van egy olyan érzése, ezzel a lánnyal nehéz dolga lesz. Újabb kihívás.*

*Daeron FC? Ez jó. Saját focicsapat, vagy mi?
Amúgy, Melindától egyáltalán nem kell tartania. Ő nem az a fajta, aki mindenkire gondolkodás nélkül rámászik. Csak majdnem mindenkire. Habár, ha jobban belegondolunk... Mégis félhet, mivel ő egy parazita, egy igazi kis pióca, muhahahaha!*
- Hát, ha nem, hát nem. Biztos jó, de mondtam nem próbálnám ki. Még nagyon elázna a fürdőruhámXD *na ez meg a másik. Nem elég, hogy lökött szegény csaj, mert fürdőruhában jön ki a parkba, de még arra is vigyáz, hogy az ne ázzon el.
Nem, nem egoista ő. A szerénység szobrát róla mintázták. Ja, hogy annak nincs is szobra? Mindegy. Az mellékes, a "történet szempontjából" semmi jelentősége nincs.*
- Dé!? Az jó név... *mondja fáradtan. A lihegést inkább kihagyja, most nincs kedve ahhoz.*
- Na, mégsem olyan jó a vízben? *kérdezi, látva Daeron pillantását.
Aztán, újabb adag vizet kap, mire egy durcás pillantást vet csak a srácra.*
- Kösz. Ez volt minden vágyam. Legközelebb tusfürdőt is mellékelj, kérlek. *miután megvolt a mai zuhany(XD) újra felvonja a szemöldökét.*
- Nem. Már nem nagyon. A prefektusság ebben az iskolában azt jelenti, hogy nincs egy szabad percünk, ti mindent megúsztok, mert elnézőek vagyunk, mi pedig folyamatosan kapjuk a büntetőmunkákat. *közli a szomorú igazságot Daeronnal. Közben megpróbál visszavágni neki valahogy.*
- De, ahogy téged elnézlek, ha Wayner professzor meghülyülne, vagy esetleg elszúrná az egyik bájitalát, és az lenne a mellékhatás, hogy totál idióta lesz tőle, és téged nevezne ki prefinek... Te biztos rohannál anyucihoz elújságolni a nagy hírt.
*Lehet, hogy igaza is van. Mindenesetre az ő anyja elméletileg még mindig nem tud arról, hogy a lánya prefektus, pedig már körülbelül három hónapja az.*

//citromos FAGYi//

Bittus hiperaktivitással indul meg a park felé, s átgondolja milyen órák lesznek, s hogy milyen házikat kéne megírnia. Nézegeti a kezében lévő pergamenre írt tananyagokat, de sajnos csak azok a kedvére valóak, amik páros munkák, ezért kicsit lelombozodik, de nem lesz túlságosan szomorú. Arca némi kedvtelenséget sugall a sok fogalmazáshoz, de kiszemel néhány házit:

Házi feladat (szerezhető pontszám: 25 pont): Gyakoroljátok az eddig ismert varázslatokat. Nem a hozzászólások száma, hanem azoknak minősége alapján kapod a pontokat!

~Hm... páros munka... De honnan szerzek párt rá.~
Ekkor megpillant egy Gyom- és Gyógynövénytan házit, ami szintén kedvére tesz, de arca ismét elfacsarodik, mikor látja páros munka.
~Legalább lenne valaki aki segítene...~
Gondolja, s szemeivel fürkészni kezdi, hogy kik is vannak a szökőkútnál, de a létszám igencsak csekély, s ez a lány számára nem túl biztató, s az arca se sugall sok boldogságot ebből kifolyólag.
~Talán... megkérem majd Togit, vagy Sal-t, esetleg Kamit, vagy... Susi... bár nem tudom hogy Susi mostanság hol van... Úgy eltünt. Mi lehet vele?~
Azzal gondolatai teljesen máshova kalandoznak, s észre se veszi a külvilágot. Néhány percig se kép, se hang. De vajon valaki megtöri a csendet?

*Arwen mászkál fel alá, mert ami házi feladat tetszik neki azt már megcsinálta, bár a többire is rá kéne magát szánnia ha szeretné, hogy a signumus nyerjen. Most mindenesetre páros házi feladaton töri a fejét.*
~Ki legyen a páros feladatnál a társam? Ez így lehetetlen. Senki nem aktivizálja magát.~
*Fanyalodik el, mikor Bittát meglátja a szökőkútnál. Odasétál hozzá, hátha lesz a társa a feladatban. Reménykedve megy oda a lányhoz, majd mosolygósan köszön neki.*
- Szia, rég találkoztunk.
*Mosolyog rá a lányra, majd bátorságot véve megkérdezi.*
- Leszel a társam a páros házi feladatban? Néztem a Gyom- és Gyógynövénytan házikat és kellene hozzá egy társ.
*Továbbra is mosolyog a lányra és várja a válaszát.*

*Bittus eléggé elgondolkozva mélyedt bele a házi feladatok jegyzékébe, mikor egyszercsak teljesül minden kívánsága. Egy társ a házikhoz, s nem is akárki. Togi Arwen, prefektustársa. Bittus apró szelíd mosollyal nézett rá Togira, s kedvesen üdvözli őt*
-Szia. Bizony rég. Ülj csak le. Igazából én szeretnék kérdezni valamit
*Teszi hozzá, mikorra már Togi fel is teszi a saját kérdését, mire Gewinn meglepődve elmosolyodik*
-Én is... ezt akartam kérdezni.
*Mondja széles mosollyal*
-Persze, s akkor már együtt meg is oldhatjuk a többi társas házit is, ha gondolod. Itt van az összes jegyzék.
*Azzal odamutatja a lánynak, s kedvesen elmosolyodik, várva, hogy Togi mit szól majd hozzá, s közben remélve, hogy benne lesz. Elvégre kell a pont a Signumusnak, s nem is kicsit. Le kell hagyniuk az Extrát, s ahhoz nagyon sok házit meg kell csinálniuk, de hát, párosban szép a házi írás... Aztán mutat egy másikat.*
- S ez hogy tetszik? Ezt is megcsinálhatnánk majd.

Házi feladat (szerezhető pontszám: 25 pont): Gyakoroljátok az eddig ismert varázslatokat.

-Sötét varázslatok kivédése.

*Arwen leül Bitta mellé mikor a lány helyet kínál mellette. Mikor kiderült, hogy mind a ketten ugyan abban a gondban vannak, hogy nincs társuk Arwen csak nevetett rajta.*
~Hát ez vicces.~
- Tudod ez elég különös, mert már pár napja kerestem valakit, de Cala-t nem találtam sehol, de örülök, hogy akkor itt vagy.
*Halvány mosoly ül ki az arcára, majd a kérdésre bólint.*
- Persze csináljuk meg az összes páros házit, elvégre kell a signu-nak a pont, el kell húznunk az Extremus elől, nehogy utolérjenek.
*Magyarázkodik, majd az SVK házisra is bólint. Szereti azt a tantárgyat akárcsak a Gyógynövénytant. Reméli könnyű lesz ezeket megcsinálni.*
- És hol kezdjük?
*Kérdezi Bittát apró mosollyal.*

*Ahogy a lány leül mellé, s Arwen nevetni kezd, a lány is elmosolyodik*
~Milyen véletlen~
*Gondolja Bittus, s olvasgatja a tanagyagot, s közben figyeli Arwen szavait.*
-Hát az... Én is Susit, de sehol sem volt, ezért nem tudtam volna kivel kijátszani. De örülök, hogy itt vagy. Úgysincs túl sok jó házi. Csak fogalmazásos. Ahhoz meg semmi erőm.
*Mondja, s szemeit elkezdi forgatni.*
-De mondjuk jobb, hogy együtt dolgozunk. Elvégre... Ha Susival játszanék az Extra is kapna pontot.
De így csak a Signu kap.
*Mondja apró mosollyal.*
-Fú... Nekem mindegy hogy hol kezdjük. Sőt igazán, kicsit nem vagyok tisztába a feladattal, mert nem voltam órán.
*Vörösödik el az arca, s néz Arwenre apró mosollyal.*

*Óvatosan lépdelt le a padlásról. Semmi kedve sem volt aludni, és nem tudta lekötni a figyelmét semmivel se. Így nem maradt más, mint egy éjszakai séta. Lehetőleg messzire elkerülve a prefektusokat, a kvh-kat, és a kv-kat. Végül aztán sikeresen kiért. Az időjárásra tekintettel egy kék farmert, és egy piros hosszú ujjú pólót vett fel. Lassan sétálva érkezik meg a szökőkúthoz. Pár emlék elevenedik fel benne, körülbelül csak annyi, hogy egyszer bele esett Nárcisza csiklandozásának köszönhetően. Régi szép emlékek, hol is vannak azok már. Kezeit zsebre vágva járja körbe a szökőkutat, de semmi értelme sincs a sétának. Nem fáradt el. Sőt, csak még jobban felébredt a hideg levegőnek hála.*
~Hiába az élet játékai.~
*Sóhajt egy nagyot, majd levetődik a kút szélére. Ilyenkor még abban sem tud reménykedni, hogy valaki megjelenik, mert hát... Ki járkálna rajta kívül háromnegyed kettőkor itt kint?*

*Nem törődve a külvilággal, a szabályokkal, és minden egyébbel, halkan dudorászva ugrálgat le a lépcsőfokokon, miközben vidáman integet néha a portréban kómásan felé kukucskáló emberkéknek. Azok néha visszaintegetnek, vagy cinkosan rákacsintanak, és valamiért egyiküknek sem jut eszébe, hogy értesítsen egy tanárt, amiért egy diák a karán kívül bóklászik. Nem, a festmények kedvelik őt, mert bármit mesél nekik, élvezettel hallgatják, és ha bolondnak is nézik, nem mutatják ki, nem úgy mint a többi ember itt az iskolában.
Eddig nem sokukkal beszélgetett, de azok közül is egyedül Emmeline Way Pugnax Prefektus volt az, aki kedves volt hozzá és felajánlotta a barátságát. Attól függetlenül, hogy a többség szerint habókos, infantilis és bolond volt.
A nagy tölgyfaajtón kisurranva egy kicsit megborzong, és fázósan megdörgöli karját. Egy kertész farmer nadrágot, alá pedig egy piros pulcsit vett fel. Lehet, hogy bolond volt, de a színek összepasszításához nagyon értett. Edzőcipőjében, mert kivételesen nem felejtett el cipőt felvenni, vidáman sétálgatott a szökőkút felé, hátha talál valami érdekes kis lényt arra felé.
Ám odaérve hirtelen megtorpan, és ajkai lebiggyednek, olyan, mint aki mindjárt elsírja magát.*
- Ezek csak kacsák - suttogja a csöndbe bánatosan, ám a halk neszre felkapja a fejét, és kicsit oldalra lép, minek következtében egy szőke üstököt pillant meg. Száját kicsit eltátja csodálkozásában, majd lassan közelebb merészkedik hozzá, mintha csak egy félénk kisállatot közelítene meg. Felpillant a szemeibe, majd mohó kíváncsisággal megkérdezi.
- Mondd csak, te egy angyal vagy? - kérdezi kicsit kidülledt szemekkel. - Lehetetlenül szőke a hajad. ÉS ha az vagy, hol vannak a szárnyaid? - a fiú háta mögé kukkant, de nem találja meg őket. - És ha tudsz repülni, akkor remélem, hogy nem azért vagy ugyanolyan ruhában, mert kukkoltál öltözködés közben - válik szigorúvá a tekintete. - Az igazán nem lenne méltó egy angyalhoz - böki meg kicsit a fiú mellkasát, majd ellép előle. Hirtelen tisztává válik a tekintete, és kezét nyújtva lépdel vissza.
- Heather Barton vagyok - mosolyodik el, majd félre biccentett fejjel szélesedik ki a mosolya. - Szóval, mit csinálsz itt? - kérdezi újra ködös szemekkel, mégis zavarba ejtően kíváncsi pillantással.

*Valami hangra lesz figyelmes, és már ugrana is, hátha egy prefektus, vagy valami felsőbb hatalommal rendelkező egyén az, amikor egy fiatalabbnak mondható szőke lányt vesz észre. A közeledésre kicsit felvonja a szemöldökét, már éppen kérdezné, hogy "Mi furcsa van rajtam?", amikor egy elég érdekes kérdést kap.*
-Hát öhm...
*Nem igen tud rá válaszolni. Az oké, hogy egyszer az anyja beöltöztette angyalkának, de akkor még csak 6 éves volt... És reményei szerint minden megmaradt képet elégetett. Csendben végig hallgatja a lány kérdéseit, és válaszait, aminek a végére már csak mosolyog.*
~Kissé zakkant, de igen kedves lány.~
*Összébb szedve a gondolatait már válaszolna is, amikor meg tudja a lány nevét. Már mutatkozna is be, de egy újabb kérdést kap. Most már csak egy fél mosollyal félre biccenti a fejét. Végül aztán mindenre válaszol.*
-Nos először is, Daniel White vagyok. De ne tévesszen meg a vezeték nevem, az nem egy angyali jelző lenne. És nem vagyok angyal, csak egy szimpla ember.
*Aztán egy kis ideig magyarázatot próbál találni a rá illő angyali jelzőkre. Végül egy kis mosollyal válaszol.*
-Azért ilyen szőke a hajam, mert félalbínó vagyok. Az apám albínói volt, anyum meg rendes ember, bár neki is világos haja volt. Így lehet az, hogy nekem ilyen világos a hajszínem.
*Adja a választ, majd feláll, és játszadozva meghúzza a lány haját.*
-De pont te mondod ezt? Hiszen neked is szőke a hajad.
*Egy kicsit még ki is ölti a nyelvét. Aztán a többi kérdésre már nem igen tud normális választ adni. Szárnyak, repülés? Maximum akkor ha valaki lebegtetni kezdi.*
-És, hogy mit csinálok itt? Sétálgatok... Arra várva, hogy talán elálmosodom, de ez eddig nem igen jött össze.
*Heatherre pillant, egy kis mosollyal, és összeborzolja a szőke tincseit.*
-És neked már nem kéne ágyban lenned? Vagy kijöttél megnézni valami különleges éjjel nyíló virágot?
*Kíváncsiskodik, a lánytól. Hallott már ilyen növényekről, de még egyet sem látott, és azt is meg kell hagyni, hogy nem nagyon érdekelte a felkutatásuk.*

*Addig a fiú kezét fogja, amíg legalább egy bemutatkozást nem hall tőle, utána elengedi a kezét, és vidám mosollyal biccent felé.*
- Örülök, hogy megismerhetlek, Daniel White, szimplán ember, nem angyal - szinte ragyog, hogy már a második emberrel találkozik, aki ha bolondnak is nézi, nem tesz rá megjegyzést, hanem kedves vele.
*A magyarázatot csillogó szemekkel hallgatja, mindig is szerette a különleges embereket, csak arra a tudatra pilled le ajkáról a mosoly, hogy ő milyen unalmas lehet, mert ő egyszerű mágusok gyermeke. Halkan sóhajt egyet, ez van, az élet nem tökéletes.
A hajhúzásra kuncogni kezd, és előre-hátra dülöngél lábain. *
- Jéé, tényleg, én is szőke vagyok - nyikkan meglepetten, majd legyint egyet, ami miatt vészesen meginog, hiszen hintázik is a lábain, de végül nem történik semmi. - De a tied sokkal szebb, megcsillan rajta a hold tekintetének mindig vicces pillantása - mutogat fel, ahol éppen nem látni a holdat, de a fiú csak képzelje oda, ott van az. Nagy és szépen ragyog le néha, ha nem takarja el egy felhő, mint éppen most.
- Kedves vagy, Daniel White, szimplán ember, nem angyal - teszi hozzá, egyáltalán nem a témához kapcsolódóan. - Egy embert ismerek, aki így beszélt hozzám, az pedig Emmeline Way Pugnax Prefektus volt..., régen beszéltem vele - mereng el egy kicsit, ami nála nem meglepő, nem mindennapos, hanem mindenötperces dolog. Aztán amilyen pillanatok alatt elbambul, olyan hamar lesz éber is.
- Szóval sétálgatsz? - kérdez vissza. - Jó dolog az - bólogat. - Én ilyenkor szoktam kijönni levegőzni. Tudod, ilyenkor sokkal kellemesebb a levegő, és a többiek..., nem bámulnak meg, és nem nevetnek a hátam mögött - igen, ez megint egy volt a tiszta pillanatai közül. A haja összekócolására vidáman felnevet, nem azok közé a lányok közé tartozik, akik nehezményeznék ezt, hanem azok közé a kislányok közé, akiket ez szórakoztat és megnevettet. A kérdésre izgatott csillogás ragyog fel szemeiben.
- Itt van ilyen virág? És tudod, hogy hol lehet megtalálni? ÉS mondd csak láthatom? És ugye még ma? - záporoznak a kérdések, lehet hogy Daniel már meg is bánta, hogy ezt megemlítette.
- Én tényleg csak levegőzni jöttem ki, most hogy a kilimpim elment nyaralni, nem kell miatta korán kelnem. Hiányzik - teszi még hozzá, majd kíváncsi tekintettel néz a fiúra. - Vajon King professzor üvegházában van ilyen virág? - csillannak fel ismét szemei, és kérdőn-kérlelőn pillant a fiúra.

*A hosszú névre kicsit meglepődik, de inkább nem mond semmit. Majd maximum kitalál valami jelzőt a lánynak is. Aztán a kijelentésre, amit hall, legszívesebben homlokon vágná magát, de minek. Önostorozással most semmire sem megy. De inkább hozzá kell szoknia, hogy Heathertől ilyeneket fog hallani, amiket persze nem bán. Legalább elszórakozik rajta. A hajszín dicséretre kicsit oldalra biccenti a fejét. De végül is nem rossz bók. Feljegyzi magának, ki tudja mikor lesz rá szüksége. Aztán tovább hallgatja. Emmeline nevének említésére beugrik neki a lány arca, és, hogy hol láthatta már.*
-Kartársam, órákon biztosan találkoztunk már. De most úgy különösebb képen nem jut eszembe semmi róla.
*Látszik, hogy elég régen találkozott már a kartársaival, lassan egy ilyen körutat is be kell terveznie magának. Az újabb kérdésre bólint egyet. Aztán a további szavakra kissé elhúzza a szája szélét.*
-Ne is törődj velük. Jobb ha saját magadat adod, mint egy álarcot.
*Mondja biztatóan a lánynak, csak, hogy kissé jobb kedvre bírja. A kérdés áradatra kezeit felemelve csitítja Heathert.*
-Naa, nyugi kicsit lassabban.
*Összébb rendezi a gondolatait, miközben a virágra koncentrál. Hallott ilyenről, csak kapásból nem jut az eszébe.*
-Szóval a növényt frappánsan úgy hívják, hogy... Dobpergés... Az Éj királynője. Lelő helyük pedig amolyan mediterrán területek. Hogy láthatod-e vagy sem, azt sajnos nem tudom megmondani.
*Őszintén mondja, és egy kicsit elhúzza a szája szélét a dologra. Pedig megmutatná a lánynak, mert nem mindennapi növényről van szó. Aztán egy szó megragad a fülében.*
-Kilimpi?
*Érdeklődve felvonja az egyik szemöldökét válaszra várva. Az üvegház említésére kicsit felvonja a szemöldökét, és megvakarja az állát.*
-Na mi az, csak be akarsz lógni, és megnézni a virágot.
*Választ persze nem vár, mivel sejti, hogy mi lesz az. Egy hatalmas igen. Ezért csak a lány mellé lép, és egyik karját átveti a vállán.*
-Remélem tudod, hogy oda egyedül nem mehetsz. A végén még megtalál valami növény ami megesz.
*Rémisztgeti egy kicsit a lányt, majd lassan elindul, magával húzva Heathert is.*
-Szóval, mint biztonsági őröd, és, mint növény szakértőd veled tartok. Na meg ugye, ha büntetést kapsz, akkor ne egyedül vidd el... Tisztára olyan mint egy nagy tesó.
*Erre a gondolatra kicsit megrántja a vállát. Majd tovább indul az ösvényen az üvegház felé.*

[ Heather ]

Első teljes napjának kezdete az új iskolában. Az utazás fáradalmait egy éjszaka kipihente, szeme alatti bőrét csúfító karikák elhalványodtak és eltűntek az éjszaka folyamán. Otthonról hozott holmijait már időtöltés gyanánt kipakolta, így előkerült gyűjteménye is: mindenféle mugli játékok. Mindenkinek megvan a saját idiotizmusa, hát a mi szöszink ezeket gyűjti, így most a szobája tele lehetne olyasfajta játékokkal, mint roller, nagy pattogó labda, gumilabda, stb. De ezért van az óriás méretűre tértágított táskája, így nem kell tanúbizonyságot hagynia a szobájában arról, hogy ő se teljesen olyan magabiztos, mint amilyennek látszik.
De nem mindegyik játék hever már új otthona melegében, mert Hajnalunk megunta a bentlétet, és az unatkozást, így felkapta kedvenc yo-yoját, egy gumilabdát és pálcáját, majd elindult a tegnap megismert útvonalon lefelé a padlásról, meg sem állva a kijáratig.
Na és akkor merül fel a nagy kérdés, hogy mégis melyik irányba menjen. Jobbra vagy balra, jobbra vagy balra, esetleg egyenesen előre, vagy átlósan jobbra vagy balra?
Hát akkor menjünk egyenesen előre. Egy sétányra téved, és a tájat szemlélve halad tovább rajta, egészen addig, amíg meg nem pillantja az apró kis szökőkút tetejét a helyet övező bokrok mögül. A hely tökéletes, úgy tűnik per pillanat nincs is ott senki, és így lehetősége nyílik friss levegőn is saját gondolatmenetébe mélyedni.
Ráérősen megkeresi a bokrok között nyíló utat, és leül az egyik padra, ami a szökőkút felé néz. Jobb keze mellé teszi a benne szorongatott tárgyakat: a pálcáját, és a gumilabdáját. Bal kezével pedig miközben nyugodtan hátradől a padon, fel le kezdi billegtetni, húzni vonni a yoyot.

[Hajnal]

*Reggel kivételesen korán kelt, ami furcsa volt, hiszen nagyon szeret aludni. Előtte is csak azért nem tehette meg, mert van egy kissé öntörvényű kilimpije, aki bizony hajnalok hajnalán felébresztette. Az ablakon kinézve szuszogva konstatálta, hogy szép napjuk van megint, de ő nem szeret ilyenkor kibújni a szobájából, így a földön fekve kezdte újra kirakni egyik puzzle-jét, amiben az a klassz, hogy minden egyes kirakásnál más képet kap az ember. Varázsló puzzle, a kevés játékok egyike, amit nem utált meg akkor, mikor...., jobb erre nem is gondolni. Gondolatai egy hátsó szegletébe űzi a rossz emlékeket, és hamarosan újra megjelenik arcán az a bágyadt kifejezés, ami leginkább jellemző rá.
Ekkor jut eszébe, hogy mit is mondott neki Daniel. Nem szabad azzal törődnie, hogy mások mit gondolnak róla, viselkedjen csak úgy, ahogy szeretne. Ezen az emléken felbuzdulva a szekrényéhez rohan, és kinyitva kikapja az első kezébe kerülő nadrágot, pont a kedvencét, egy rikító sárga shortot. Ahhoz egy halványkék topot vesz magára, és kivételesen még a lábbelit sem felejti el, egy papucsba lép bele, és már szalad is, mint a szélvész, hogy az édes napsugár vidáman megcsiklandozhassa.
A diákok persze, mint mindig, most is megbámulják, mint borjú az újkaput, de őt nem érdekli, vidáman integet úton-útfélen a portréknak, és csak egy-kettő van, aki ezt nem viszonozza. Azokra nyelvet ölt, most nem hagyja, hogy elrontsák a kedvét.
A tölgyfaajtón kisurranva egy pillanatra megtorpan. Mégis hová menjen, ahol nem zavar senkit, ő sem zavar senkit, és még jól is érezheti magát? Aztán eszébe jut a szökőkút, és az, hogy talán Daniellel is összefuthat. Vidám mosoly terül szét arcán, és indián szökelléssel kezdi megközelíteni a helyet. Már messziről hallja a víz csibi-csobogását, ezért szaladni kezd, hogy minél előbb oda érjen. A kút mellett éppen, hogy megtorpan és nem esik bele. Kezével kicsit fröcskölni kezdi a vizet, majd körbe néz, hátha találkozik azzal, akivel szeretne. Lebiggyedt ajkakkal veszi tudomásul, hogy csak egy lány van itt, aki elmerülten játszik. Közelebb sétál hozzá, és méregetni kezdi.*
- Te nem Daniel White, szimplán ember, nem angyal vagy, és nem is Emmeline Way Pugnax Prefektus - durcázik kicsit, hát hogy képzelte a világ, hogy nem úgy történnek itt a dolgok, ahogyan ő képzelte. - Hogy hívnak? Melyik karba jársz? Miért játszol egyedül? Miért vonulsz el, mint én? Labdázunk? - zúdítja a lányra a kérdéseit, majd félszegen elmosolyodik. - Én Heather Barton vagyok, signumusos diák - mutatkozik be, és kezét nyújtja az ismeretlen lány felé.

Teljes békességben üldögél a padon, már változtatva pozícióján, előredőlve ül yoyo trükköket gyakorolva. Nem tudván, hogy édes békességbeben töltött percei meg vannak számlálva...
De az idő telik, felhők suhannak el a nap előtt, és nem történik semmi. Ez mit sem zavarja játékában Hajnalt, egyedül jobb, mint társaságban. Persze ilyenkor jön be Murphy (Ami el tud romlani, az el is romlik).
Később néven is megismert hidrogén szélvészkisasszony indiánszökkenése zavarja meg álmodozásában. Szeme kikerekedik, és úgy nézi, ahogy a minden bizonnyal nem teljesen komplett Heather kis híján beleesik a vízbe.
"Talán rá férne egy kis hideg víz..." - Gondolja magában, és áll is fel, hogy szép csendben elosonjon. Talán pont emiatt veszi észre a hidrogénlányka. Nem mondhatni, hogy örül ennek a felfedezésnek, de megvetés nincs az arcán. Helyette csodálkozás, és a "hagyj már békén" nézés van. Az ilyen pillanatokhoz még biztosan nem szokott hozzá.
- Szervusz Heather Barton, signumusos diák. - Válaszoljon a kérdésekre, ne válaszoljon? Elegánsan küldje el a fenébe, és menjen el, vagy próbálja megkeresni ennek a lánynak az agyában lévő problémát...?
Érdekes kihívásnak tűnik.
- Nem vagyok se Daniel White, szimplán ember nem angyal, se Emmeline Way, pugnaxos prefektus. Ki az az Emmeline Way?! - Csodálatos, most kicsit gúnyosan elmosolyodik. Megmaradt a fejében az összes jelző, kíváncsi hogy reagál Heather arra, hogy visszahallja saját mondatait más szájából.
Vajon hülyének nézi?
- Darnay Hajnal vagyok, és habár nem vagyok angyal, csak szimplán ember Daniel White, se pugnaxos prefektus Emmeline Way, én is a vörös karba járok. Azért játszom egyedül, mert csak tegnap jöttem. - "Na ebből legalább szépen kivágtad magad."
- Miért, te el szoktál vonulni? - "Persze, hogy elvonul, pont úgy néz ki, mint aki el akar vonulni. Vagy inkább mások akarják, hogy elvonuljon."
- A labdázásból már úgy érzem kinőttem, hidrogénkisasszony szélvész Heather Barton. - Elmosolyodik, először a beszélgetés folyamán. Talán egy órácskáig bírni fogja ezt, de ha a lány úgy rátapad, mint szavaiból ítélve Danielre, és Emmelinére... Hát... Akkor szegényke sírva fog kikötni valamelyik szobasarokban. Egyébként se túl kedves dolog így fintorogni, amikor meglát egy ismeretlen embert.
- Miért fintorogtál, amikor megláttál kanárisárga nadrágos Heather? - Igen, ezt se szereti túlságosan. Ilyen nadrágot! Még csak ránézni is fáj...
Persze az övé szép. Csak egy egyszerű farmer, amilyet minden második diák hord, nem lóg ki ő a sorból, maximum nyelve méretéből. Ellentétben a nadrágjuk különbségével, topuk ugyanolyan.
"Uhh, akkor lehet van valami közös bennünk." - Nem pozitív a vélemény.
- Miért közlekedsz futva, és miért ugrálsz indiánszökdelésekkel, Daniel és Emmeline barátja Heather Barton? - Lehet kicsit túlzásba viszi, hogy minden megszólalása után egy jelzős Heather Bartont mond, de ha már belekezdett... Akkor maximumra kapcsol.

Tárgy: Re: Szökőkút Kedd Aug. 04 2009, 17:20

-- Dana --

*A kérdés hallatán arcán egy aprócska mosoly fut át. Nem válaszol azonnal, inkább csak kiélvezi a helyzetet, próbálva kicsit húzni a lányt, majd végül megadja neki a választ. *
- Igen, mostantól az leszel, de persze csak akkor, ha te is komolyan szeretnéd. *mondja és hogy ez mivel is jár, arra még nem kap választ a lány, arra még várnia kell. Hosszú még az éjszaka, minek elsietni a dolgokat. *
- Majd elmondom az este folyamán. De nem rohanunk sehova, tehát ne legyél olyan kíváncsi. *kacsint a lányra, majd szeme hírtelen megcsillan, amikor Dana Feyd becenevén kezd el gondolkodni. *
- Nahát, nem is gondoltam volna, hogy nekem egyszer valaki egy becenevet akar adni. Általában tetszik az embereknek a nevem, mert nem hétköznapi… na de persze megértem, ha neked nem… *mondja nagy komolysággal a hangjában, de persze nem gondolja komolyan. Nagyon is kíváncsi rá, hogy a lány vajon mit talál ki a számára és azzal is tisztában van, hogy Danának nincsen ellenére az ezüstös hajú fiú neve, mert akkor már rég szóvá tette volna. Gondolataiból a lány szavai ébresztik fel és arcán egy apró mosoly jelenik meg, miközben hallgatja a szőke leányzó szavait. A gaz csábító név valóban illik rá, de ha más is hallaná, biztosan rossz fényt vetne Feydre. De ez őt soha nem zavarta. *
- Lehetséges, hogy ez a megfelelő becenév. De te szinte bárhogy hívhatsz, ahogy neked és nekem is tetszik. *mondja mosolyogva, majd amikor a lány végigsimít ez tincsén és kicsit rámenősebben kezd el beszélni, akkor bizony Feyden a csodálkozás ideje. Meglepetten pislog a lányra. Tetszik neki, hogy végre valaki ilyen határozott és nem pedig egy visszahúzódó, félénk alkat. Az olyan lányokból már kicsit elege van, most jó ez a változatosság. *
- Oh, semmi baj Dana. *mondja, majd miközben a lány elhúzza kezét, gyors utána kap, majd végigsimítja azt, utána pedig elmosolyodik. *
- Jó hallani, hogy valaki így vélekedik rólam. Általában mindig azt hallgatom, hogy milyen szemét és bunkó vagyok… * bizony ez a fájó igazság. Sokan rossz véleménnyel vannak a fiúról, bár tudja, hogy rájuk szolgált. Most még is jó érzés, hogy valaki nem megbántani akarja, hanem inkább kedves szavaival árasztja el a fiút.
Feyd lassan felkel a padról, majd kezét nyújtja a tüneményes lány felé, aki csodák csodájára elfogadja azt, így a fiúval tart ma este egy kis sétára, amiből még bármi lehet. *
- Nem félsz? Ezt jó hallani…. És egyet értek veled, éljenek az éjszakai kalandok, bár én a nappali kalandokat se becsülöm alá. *mondja elmosolyodva, majd amikor a lány kérdezi, hogy indulhatnak-e, csak biccent jelzés képen és már sétál is a lány után, egészen addig, amíg Dana felé nem nyújtja kezét. Megfogja a puha kezet, majd utána siet. *
- Fedezzük fel együtt ezt a szép helyet. *mondja közelebb lépve a lányhoz és szemeit a másikéba fúrja. Kicsit közelebb megy hozzá, szemeivel tovább fürkészi a másik íriszeit. Jobb kezével a lányka kezét fogja, másikkal pedig végigsimít a puha arcán, majd pedig Dana ajkain. *
- Be kell, hogy ismerjem, nagyon szerencsés fickó vagyok, hogy egy ilyen bájos teremtéssel sétálhatok itt, kettesben. *mondja halkabb hangon és szemét továbbra se veszi le a másikról. Még egy lépést tesz a szőke leányzó fel, majd elengedi az arcán, egy apró mosoly és most egy hátráló lépés következik. Szeret a fiú játszani és eddig úgy érzi, hogy a lány is. *
- Na, akkor indulunk? *kérdi gonoszkás mosollyal az arcán. A lány kezét még mindig nem engedi el, de most már nem áll olyan közel hozzá, ahogy eddig. Ha Dana is úgy gondolja, ha elkezdhetik esti sétájukat, akkor elindulnak szépen lassan az ösvényen, hiszen nem sietnek sehová se. *

Tárgy: Re: Szökőkút Csüt. Aug. 06 2009, 01:01

*Arwen ezen a csodálatos estén kijött egy kicsit a szobájából, mert nem tud aludni. Mivel lehűlt a levegő egy sötét zöld pulcsit vett magára, ezzel is, hogy ne fázzon. Mikor kisétált az udvarra szemmel látható volt, hogy egy diák sincs kint. Az egésznek ez volt a jó, sehol senki, így tud egy kicsit egyedül lenni. Célba vette a szökőkutat, itt ugyan csak egyszer volt, de odatalál. A szökőkúthoz közeledve, körbe nézett hátha valakit lát, de semmi. Egy lélek nincs a kastélyon kívül.*
~Pedig olyan jó lenne megbüntetni a kiskorúakat.~
*Ravasz mosoly jelenik meg arcán mikor visszagondol arra, amikor két kiskorút elkaptak az uszodában. Mondjuk a fiú nem lopta be Arwen szívével, amiért bunkóskodott. De annak már vége a két kis éjjeli madár megkapta a büntetését és azóta nyugodtan is alszik. Most minden összejött neki, tanársegéd is lett. A boldogság árad belőle és lehet ezért nem tud aludni sem. Hihetetlen neki az egész helyzet, hisz alig kezdett a suliban és máris hol tart. Prefektusi kinevezés és most meg tanársegéd. Ezen az egészen gondolkozva jut el a szökőkútig. Annak szélére leül, majd felnéz az égre. A csillagokat nézi, milyen szépek, ragyognak és tökéletesen illik ehhez az estéhez. Szinte a felhők közt érzi magát, szállna a végtelenbe.*

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

*Sötét már az éjszaka, ám Aido, a japán fiú még is kimerészkedik. Kissé fáradt már, hosszú nap áll mögötte, de nem nagyon látszik meg rajta, nem mutatja ki mások előtt annyira az érzelmeit, tipikusan ős Japán gondolkodásmód ez, már persze bizonyos körökben. Egy fekete kimonót vett fel, melyen egy vörös sárkány tekergőzik körbe, a kimonó aljától kezdve egészen annak a tetejéig, a sárkány feje pont Aido jobb vállán pihent meg. Ez épp olyan jelkép, mint a katana markolatvédőjén lévő sárkány és tigris, az előbb említett díszítés felér egy ying yanggal. Lábán fehér, két ujjas zokni és szalmaszerű szandál. Természetesen a kard is nála van, ám nagy részét a kimonó takarja, szinte nem is látszódik. Kijövetelének oka, hogy szereti az éjjelt, valahogy egy kissé illik hozzá és már hosszú évek óta a lehető legtöbbször járkál egyet a sötétben, ezt élvezi. Útja ezúttal a szökökúthoz vezet, maga sem tudja, hogy miért, csak lépdesett előre, míg kilyukadt valahol. Itt még nem sokszor járt, így nem is igazán tudja, hogy hogyna is néz ki pontosan a terület, így este pedig még nem lát, csak most jött kia fényről, hozzá kell, hogy szokjon a látásviszonyokhoz. Pont eme okból, hogy alig lát, ütközik valaminek neki, maga sem tudja, csak azt érzi, hogy kemény, valószínűleg magának a szökőkútnak ment neki. Szemét becsukja, majd kinyitja pár másodperc múlva, már sokkal jobban lát, mint eddig. Ekkor pillant meg nem is sokkal mellette egy leányzót, eddig még nem látta, nem beszélt vele, de talán itt az idő arra, hogy megismerjen ismételten valakit.*
-Szép estét. *Kissé még töri a nyelvet, de hát nem várható el senkitől, hogy ilyen kevés idő alatt teljes mértékben hozzászokjon egy idegen nyelvhez, ha előtte nem foglalkozott vele sokat.* -Aido vagyok, Mikuto klánból. *Mutatkozik be kissé fura módon, angoloknál a neve Aido Mikutoként hangzik, ám náluk otthon, Japánban ez fordítva van, a keresztnév hátulra kerül. Mikor a név megvolt, még hozzá teszi karját, csak hogy teljesen letisztázza kilétét.* -Pugnax kar.

Tárgy: Re: Szökőkút Csüt. Aug. 06 2009, 01:32

*Csillag lesését csak egy fura hang töri meg, ami éppen egy szökőkútnak való ütközésnek felel meg. Erre kinyitja a szemét és egy japán fiút lát meg. Arwen-nek először furcsa volt nézni, hogy a fiú becsukott szemmel mászkálgat, de hát fura helyen, fura dolgok történnek.*
- Szia, neked is szép estét.
*Hadarja el az esti köszönést, majd a bemutatkozásra ismét bólint és úgy az illedelmes ha már bemutatkoztak akkor neki is be kell, így belekezd.*
- Arwen R. Kearston vagyok a signumusnak a prefektusa.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy a természetmágia tanársegéde, mert kicsit hosszú lenne és amúgy se szokta még meg, hogy a bemutatkozáshoz hozzá tegye. Bár még a fiút nem látta és órán se találkozott vele, így inkább nem strapálja magát, hogy esetleg Aido kiskorú lenne. Meg amúgy is amint hallotta pugnax-os így nem is az ő hatás köre, inkább Raphy-é lenne, de ki tudja lehet alszik. Ezzel most nem igazán foglalkozik, ahhoz túl szép az este, hogy ezzel elrontsa. Inkább beszélő viszonba kezd a sráccal, bár amint hallotta az érdekes bemutatkozást lehet nem fogja érteni miről beszél neki, de majd igyekezni fog, hogy megértse.*
- Téged még nem láttalak, vagyis sehol sem. Órán sem, nem rémlik. Mióta jársz ide és melyik csoportot vetted fel?
*Kicsit szaggatottan beszél, de nem tudja, hogy mért. Zavarban nincsen, talán azért lehet ez, mert épp megzavarták az álmodozásában és most a szavak is alig akadnak a nyelvén. A kérdést reméli, hogy Aido megértette, bár nem azért beszélt így meg kérdezett, mert kiakarná gúnyolni, csak most így jött ki. Kicsit hülye helyzet és reméli, hogy erre a fiú nem veszi rossz néven. Míg hallgatja a választ és az esetleges kérdést, újra felnéz az égre és az eget kezdi el pásztázni tekintetével.*

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

*Aido természetesen érti, amit a lány előad, azért eléggé régóta van már itt ahhoz, hogy megértse a beszédet. Hiába, az ember, vagy épp ez esetben tünde, gyorsabban tanulja a nyelvet, ha rákényszerül, hogy napi szinten használja.* -Az órák voltak magasak nekem. Nehezek. Tanultam könyvből, segítséggel. Következő tanév, Aido fog járni órák. Már ért eléggé nyelv, csak nehéz használ. *Próbálja úgy kifejezni magát, hogy érthető legyen, egyszerűbb szavakat használ, azokból is azokat, amiket már többször hallott, használt. Olykor egy-egy félnéma h hangot is beüt a szavakba, ez kissé nehezíti a megértését a szövegelésének, de még ilyen későn, esetlegesen fáradtan is megérthető, amit mondani akar.*
-Aido van iskolában lassan egy év. *Majd megvakarja fejét, mikor elgondolkozik, hogy pontosan melyik csoportot is vette fel, lehet, hogy ez kissé égő, de nem emlékszik rá. Még a tantárgyakra sem emlékszik annyira, erre talán rásegített az is, hogy magától tanult, nem tantárgyakra bontva a dolgokat. * -Nem emlékszik csoportra. *Jelenti ki játszi egyszerűséggel, miközben nekidől a kútnak, kissé elbambul, próbálja megjegyezni az illető nevét, szakját és persze a rangját is. Ez épp a nehézségi sorrend számára, persze hátulról kezdve a könnyű, azt, hogy prefektus, már sokszor hallotta, viszonylag legalábbis, így már kezd megragadni benne. A négy kar nevét is elégszer hallhatja, viszonylag gyorsan tudja memorizálni, viszont ezek a számára teljesen idegen nevek... Kiborítóak tudnak lenni. Egyikben sem látja az értelmet, nem tudja, hogy van-e jelentésük, s ha igen, mi az. Ha ezt tudná, oly könnyen jegyezné meg őket, mint honja beliekét, talán pont azért, mert a japánoknál minden névnek megvan a maga jelentése, még ha összetetten is.*
-Aido gondol, te is vagy itt egy év. Jól gondol? *Próbál ismerkedni, ám eléggé nem jönnek a szavak a nyelvére, nem tudja, hogyan mondhatná azokat, amiket gondol, de azért csak össze fog hozni valami kis barátkozást.*