Átváltoztatástan terem

Leírás hamarosan!

Silens lépked a folyosón.Oldalán ott van a szokásos mágikus táskája amibe ha beleraknak valamit csak az az tudja kivenni aki belerakta.De abba a táskában elférne egy 1000 m-es rúd is hiszen ez olyan táska,amiben szinte végtelen hely van.Rajta van a talárja és annak a zsebében a pálcája.A talárján ott van a Pilluamuleto-s kitűző.
Sietős léptekkel tart a terem felé,mivel ő akar lenni az első.Mikor belép odasiet egy asztalhoz majd lepakol rá.Aztán elkezdi szokásos elfoglaltságát: hajtogat egy papírrepülőt majd felé tartja pálcáját.
Lerajzol egy félkört a papírrepülő felett majd pöccint egyet pálcájával.
-Pennea!-szól majd a repülőt a magasba emeli pálcájával aztán tovább szórakozik vele.

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

*Katrina a szobájából az Átváltoztatástan terem felé veszi útját. Talárban van és ott ékeskedik elöl a kitűző ami a karját mutatja. Nem nagyon tudja merre kell mennie. Csak bolyon a suliban és keresi helyét ahogy ő tartozna. vagyis magyarul a termet ahova kéne menjen.*
~Hol az a fránya terem? Áhh...olyan nehéz kiigazodni.~ *gondolja és tovább megy. Néhány helyre benyit de nem látja a termet. majd leér az alaksorba. Ott is hala a dolyosón és bekopog majd benyit egy terembe. Úgylátszik rátalált a megfelelő teremre. az Átváltoztatástan és Mitológiák és Vallások teremre. Lassan bemegy. Meg is pillant egy fiút.*
-Öh...Szia! Remélem nem zavarlak. Katrina jennifer Lawson vagyok. *mutatkozik beés lepakol egy asztalhoz a fiú asztala mellett. Nézi a fiú kitűzőjét és egyből tudja hogy nem karjabeli de legalább megismerkedik olyan valakivel aki nem az ő karjából való.*
-Szereted az átváltoztatástant? *kérdi miközben a táskájából kipakolja a könyveit az asztal szélére na meg jegyzetfüzetet is. A pálcáját ő is előveszi és hajtogat egy papirhattyút. Ugyanazzal a varázslattal felemeli a hattyút és reptetni kezdi. Majd eg ykis csendszünet után a padra teszi le.*
-Amúgy mikor érkeztél? *bombázza ismét a kérdést. Reméli a fiú szeret válaszolgatni és nem fog vele úgy dumálni mint a kutyával. De ha mégis akkor úgy visszadumál hogy a szeme kiszökik. A macskája is velejött. Az állat a szék alá lecsüccsent és el is aludt. Mivel ma jót kajált mostmár jöhetett az alvás.*
-Honnan jöttél? *már a harmadik kérdést teszi fel és leporol némi port a talárjáról. Bár a fiú kinézetéről van egy kis sejtése hogy honnan jött de azzal hallgat még egy ideig. A hattyút pihenteti és a pálcáját a para teszi.*
-Vajon miyle lesz az óra? *még sosem volt ilyen órán bár biztosan tök jó lesz. Alig várja hogy kezdődjön. Már nézi az ajtót hogy a többiek mikor érkeznek be az órára. Vajon kik jönnek? Meg fog-e valakivel ismerkedni? meg még sok iylen kérdése van. Reméli sok ekdves emberre fog latlálkozni. A macskának a szájába tesz egy macskakaját mert látja hogy az állat szegény kezd éhesedni.Várja a fiú válaszait.*

Egy lány lép be az ajtón.A lány illedelmesen bemutatkozik.Jó tudni,hogy nem lesz egyedül.
-Helló!Az én nevem Silens Doredumble.Látom te Extremus-os vagy.-mutatkozik be és örül,hogy egy Extremus-ossal találkozik.Leteszi a papírrepülőt.A lány felteszi a kérdést,amire még ő sem tudja a választ.
-Még nem voltam átváltoztatástanon.Érdekes lehet.Szerintem ez egy alap úgyhogy felvettem.-majd ő is kipakolja a jegyzetfüzetet,pennát,és a könyveit.A lány újabb kérdéssel bombázza.Persze ez Silens-et nem zavarja.
-Nem rég jöttem.Még nem is voltam mindenhol.Próbálom a kastély rejtélyeit feltárni.Úgy tervezem óra után lemegyek az erdőbe.-és ez így is van.Ma Silens még óra után le akar menni az erdőbe.És mivel kalandot keres,lehet hogy letér az ösvényről.A lány újabb kérdést tesz fel.
-Farquemen országából.És te?-kérdi mert kíváncsi milyen varázsvárosok-faluk vannak még.Jön a negyedik kérdés.
-Szerintem nagyon tuti lesz.Örülök,hogy felvettem ezt a tantárgyat.-válaszol és ránéz a macskára.-Aranyos.Én is szeretnék egy állatot.Most arra gyűjtök.Valószínű én egy baglyot fogok venni.Majd hétvégén lemegyek a bazársorra.-mondja és kinyitja a könyvét.Elkezdi lapozgatni.
-Most nagy varázsigekutató vagyok,mert mikor megyek az erdőbe le szeretnék térni az ösvényről,egy kis kalandot keresni.Meg majd lehet kérek Cassandra professzortól egy kis gyógykenőcsöt.Most már biztosan kész van.Bár előző óra végén elég harapós kedvében volt.Te voltál azon az órán?-kérdi,de fél,hogy egy kicsit sokat dumál.*~most tök hülyének néz Sad

~*

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

*Hallgatja Silens bemutatkozását figyelmesen és felteszi egyik lábát a székre majd ismét a fiúra figyel. A nem karjabeli fiú igencsak jó benyomást keltett neki.*
-Igen, Extremusos vagyok. És te pedig...*mondja elgondolkodva majd a fiúra néz.*...ha jól látom Pilluamuleto-s vagy. Vagy tévedek? *kérdzte azért mert ő sem biztos még az ilyesmiben mivel hogy a tegnap érkezett önfeledten örült hogy el tudott jutni a teremig.* ~Farquemen országa? Az meg mifélle?~ *kérdezi magában mert halvány lila gőzölgője sincs róla mifélle településről jöhetett Sielens. Még sosem hallot róla.*
-Én tulajdonképpen Amerikában születtem. De onnan elköltöztünk és Angliában kötöttünk ki. Szóval én Angliából érkeztem. *mondja és még midngi kérdő a tekintete.*
-Farquemen orszga...vagyis akkor nem is olyan messziről... *mondja.*
-Amúgy én sem voltam Átváltoztatástanórán még. Mivel a nem rég érkeztem nem volt sok esélym rá szóval még kiváncsi vagyok. *világositja fel a fiút.*
-Sok sikert az állatvevéshez! Én is nagyon szeretem őket. A cicámat meg a legjobban. *mosolyog és a macsesz fejét megsimogatja.*
-Fúú, már alig várom az óra kezdetét. Olyan mintha sosem kezdődne el. *türelmetlenkedik egy sort aztán nézelődni kezd.*
-Kaland? Hm...jól hangzik. Én is keritek majd magamnak egyet talán. Bár most még csak tapasztalom a suli relytéjeit. *néz körül a teremben.*
-Már csak ebben a teremben is rengeteg relytély van számomra. *a különféle dolgokra gondol amik itt vannak.*
-Én még semmilyen órán nem voltam úgy tudom. *mosolyog a fiúra és várja miket fog még mondani.*

*Minden lelkesedés nélkül sétál lefelé az alagsorba. Száját elhúzza, nem igazán tetszik neki, hogy egyedül sétálgat az extremusosok felségterületén. De hát bátor pugnaxosból van ő, vagy mi a szösz, így megpróbál a legkevesebbet agyalni rajta.
Bár azt még mindig nem érti, hogy minek kell az átváltoztatástant is itt lent, a pincében tartani. Jobban örült volna egy szép, világos tanteremnek, ahová néha bekukkanthat a napsugár, és ha diák véletlenül unja az órát, akkor nézheti, hogyan hajlonganak a fák a gyenge szellő alatt. De hát mint tudjuk, a szerencse nem igazán szeret mostanában Amelie pártjára állni, így csak sóhajt egyet, majd megtorpan a tanterem előtt, és halkan benyit, majd körbe kémlel. Megkönnyebbülten veszi észre, hogy rajta kívül még csak két diák merészkedett ide, így fürgén belép, és az ajtóhoz legközelebbi asztalhoz ül. A többiek felé megereszt egy halvány mosolyt.*
- Sziasztok! - köszön, majd előkapja egyik kedvenc balladás könyvét, de a sorok most nem varázsolják el annyira, mint általában, valamilyen furcsa megérzés miatt állandóan az ajtóra kapja tekintetét.

*Egy pugnaxos tündelány battyog az alagsorban, nem éppen feldobódva. Nincsen oda a hűvös, föld alatti helyekért, de nem tehet mást, kénytelen a napsütést elhagyni a sötétség kedvéért.
Félve koppant néhányat az ajtón, mielőtt belépne, bár tudja, időben érkezett. Arcán azonnal mosoly szalad át, amint belépve nen csupán ismeretlen, de egy nagyon is ismerős arcot fedez föl.*
- Sziasztok!
*Máris jobb a habgulat, ha előkerül a pugnax többi tagja, legalábbis Emmeline szemében.*
- Szió, zavarhatok? - *foglal helyet válaszra sem várva Emmeline Amelie mellett, és kicsit megemeli a lány könyvének a fedelét, hogy láthassa a címet.*

Mint mindig, ha bemegy órára, Scarlet korán érkezik. Megint az alagsorba kell jönnie, és hogy ő ezért mennyire nincs oda! A padlás, a magasság sokkal szimpatikusabb számára, csakúgy mint a friss levegő, és a virágok illata. Nem tudja egyszerűen megérteni, hogy tehet bárki is egy tantermet a föld alá. Milyen indoka lehetett, amikor ezt a termet választotta a tanárnő? Hol a vidámság, a napfény...? Sóhajt egyet, de tovább sétál a terem felé. Cipője minden egyes lépténél hangtalanul koppan a hideg kövön. A szokásos egyenruha van rajta, persze talárjával, és pugnaxos kitűzőjével együtt. Ha valamit, hát ezt biztosan nem tudta megszokni jelenlegi iskolájában: a ruhákat. Nem mintha annyit vásárolna, vagy annyira oda lenne értük, egyszerűen nem lehetett volna valami kényelmes darabot szabatni? De lehet csak ő nem szereti, sőt, erre nagy esély van. Elfintorodik, majd amikor meglátja a terem ajtaját, inkább csak arra koncentrál, nem az öltözékére. Hiszen ő szereti ezt a tantárgyat, és még akkor is szeretni fogja, ha az alagsorban tartják. De hogy milyen az új tanár? Fogalma sincs, és nem is tudja mit gondoljon róla. Hallott pletykákat róla, hogy nem kedves, és a középkorral jött... Elnyom egy ásítást. Hát ha nem szimpatikus, akkor remélhetőleg vissza is megy, legalább is Scarlet így áll hozzá, amikor belép a terembe. Megigazítja a vállán a fekete oldaltáskáját.
- Hahóóó mindenki. - egy mosoly suhan végig az arcán. Meglepő, hogy nem csak ő olyan kis buzgómócsing, hogy nem óra előtt 10 másodperccel tör be az ajtón lihegve hogy "Elnézést, elnézést, elnéztem az órát." Szemét végigjártatja a társaságon, és végül Amelie és Emmeline felé veszi az irányt, majd leül az előttük lévő padba. Az asztalra teszi a táskáját, majd picit hátrafordítja a székét.
- Remélem nem baj, ha itt maradok. - Újabb vidám kis mosoly, majd szokásos kézmozdulatával kisimítja az orra elé ugráló göndör tincseket a szeméből, és hintázni kezd a székével.

- Te sohasem zavarsz - mosolyog a lányra örömmel, azért csak jobban érzi magát most, hogy nem egyedüli pugnaxosként üldögél itt a teremben.
*Hagyja, hogy a lány kíváncsian meglesse a könyv fedelét, majd kicsit szégyenlős mosollyal válaszol, miért is olvassa néha ezt a könyvet.*
- Villon balladái - kezdi -, nos igen, kissé szókimondóak és obszcének, de sokszor nagyon szórakoztatóak tudnak lenni, és kell valami, ami eltereli a figyelmemet erről a teremről - néz Emre, majd az ismét nyíló ajtóra függeszti tekintetét.
*Scar érkezésére csak egy széles mosoly a válasz, így utólag belegondolva tényleg jó muri volt az éjszaka közepén felhő csatázni. Csak ne csináljon belőle ez a bolondos lány szokást, különben Amelie nagyon gyorsan bajban lesz, így is keveset alszik.*
- Dehogy baj, mi pugnaxosok összetartunk - kacsint a lányra, majd fogja a könyvét, és inkább elteszi a táskájába. Úgy sem tudott rá megfelelően koncentrálni, és úgy még az arcpirító balladák sem élvezetesek.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Kicsit morcos hangulatban kezdett erre az órára készülődni. Maga sem tudja mi is lehet rossz kedvének oka, de igyekezni fog ezen túltenni magát, mert nem szereti, ha látható arckifejezésén érzelmeinek jele. Bár nem mindig sikerül eltitkolni, ahogy másoknak sem. Komótosan összepakol, felöltözik, a nem igazán kedvelt egyenruhába. Kezébe veszi lomjait, és a karjára borítja talárját is, majd elindul. A teremhez érve örömmel veszi észre, hogy már egész jó létszámban gyülekeznek a diákok, remélte, hogy nem lesz egyedül.
-Sziasztok.
Köszönéséhez int is az ismert, vagy csak már látott diákonak. Majd keres egy üres padot magának, Silns és Katrina közelében. Lepakol és letelepedik, figyelve a diákok locsi-fecsijét.Nem hallgat bele, csak az arcukat nézi, kíváncsian, milyen hangulat uralkodik a társaságon.

Bár kissé még kótyagos, de azért Robert is bevándorol a kollektív tanterembe, melyben az átváltoztatástan, illetve mitológiák és vallások órák lesznek tartva. Őszintén szólva nem tudja, hogy milyen oknál vezérelve jött most pont el, de úgy tartja a szokás, hogyha már egyszer felvette ezt a tantárgyat, akkor tanulja is rendesen, és járjon be az előadásokra.
Amint belép a helyiségbe, biccent egyet mindenkinek, majd lassan megereszt, egy mosollyal mellékelve egy "Sziasztok"-ot is, és elkezd hely után sandítani. Egy különös kinézetű leányzót pillant meg szinte azonnal, akinek a hajszíne eléggé érdekes, de nem törődik vele, mivel az magányosan tengeti most éppen perceit, odasétál mellé. Nem nagyon tudja, hogy mit mondjon, hogyan is kezdjen bele, de ideje lenne elhatározni ezt.
- Öhm, szia. Robert Trianus vagyok, az Extremus karból. Leülhetek esetleg melléd? Látom szabad vagy, és hát gondoltam megpróbálom - mondja, még mindig azzal a bizonyos mosollyal az arcán, majd amennyiben erre engedélyt kap, akkor leül, és elkezd kipakolni. Legelőször a pálca kerül elő, majd a kisebb trió, a penna-tina-pergamen. Viszont, ha Krisztyne nem engedi meg azt, hogy a fiú mellette foglalja el dicső helyét, akkor egy magányos padhoz vándorol, és ott kezdi el a hasonló műveletsort végezni.

Sziasztok-köszön a sokaságnak,hiszen jöttek egy páran.Jó volt beszélgetni Katrinával de most már elkezdőthetne az óra.Aztán bejön Krisztyne is.
-Hali!-mondja majd leül a közelébe.~Vajon milyen lesz az óra?~kérdi magától.~És ha elrontja vajon kinevetik?~Ez uralkodott Silens felett.Aztán körbenéz,hogy mindenki elfoglalta-e magát.Aztán válaszol Katrinának:
-Kár.Az az óra jó volt.Csak kicsit fájdalmas.-mutat a kezére.Ott egy véres kötés volt rákötve a karjára.-Morgacstuskót kellett megfosztanunk egy gumótol.Csak volt egy kis baki.Neki ez nem tetszett.-meséli majd megkérdezi:
-És te még milyen tantárgyakat vettél fel?Mi leszel ha nagy leszel?-kérdezi mert kíváncsi,hogy másnak hogy tetszenek a munkák.

*Valószínű ez az első terem, amit egyből meg fog találni, nem csoda, hiszen az alagsorban van. Pont a legjobb helyen alig pár folyosónyira körletüktől. Mégis, sietnie kell, hogy el ne késsen. Elpakolászta az időt, se az ÁTV könyvét nem találja, se a jegyzetfüzetét. Legalább a pennája és a varázspálcája már kezében. Utolsó hely a láda, ahol megnézi és pont ott van minden tankönyve, ezt se gondolta volna. Kikapja amikre szüksége lesz és kiszáguldozik a szobából, át a körleten. Hosszan csúszik végig az arra alkalmas folyosószakaszokon. Utálja ezt a cipőt de erre legalább jó. Eléri a terem ajtaját és benyit. Szerencséjére a tanár nincs bent. *
-Sziasztok. *Köszön a bent lévőknek és keres magának egy szabad helyet ahová leülhet. Levágja az összes cuccát az egyik asztalra és leül. Csak ezután néz körbe és veszi észre Katrinát, akivel a múltkor beszélgetett. A többieket nem ismeri.
Megigazgatja fekete-ezüst öltözékét, Extremusos kitűzőjét, kinyitja az előtte fekvő ÁTV könyvet és várja az órakezdést.*

~Padlás pince, pince, padlás. Megértem miért nincs tesi óra… Elég, ha elmegyek a teremhez a szobámból.~ *Morog magában, ahogyan a lépcsőkön sétál, hóna alatt a füzetével, amibe egy golyós toll van belerögzítve a csiptetőjén keresztül. A varázspálcája pedig az oldalsó zsebében pihen. Kivételesen nem teljesen hullaként megy le a terembe, talán ezért szereti, hogy esténként vannak az órák, illetve pedig nem is eszik semmit, ami pedig szokása szokott lenni. De most új dolgot talált ki, mert ugye nem teheti minden órán ugyan azt, az a végén még sablonos lenne. Azaz újabb dolog pedig nem más, mint, hogy egy műanyag poharat hurcibál a kezében, amiben az éltető koffein bombát találhatja, vagyis közismertebb nevén a kávét. Az megint másik dolog, hogy tele van tejjel, és cukorral, de ha ébren tartja, akkor számára már kávé. Egy utolsó lépéssel máris a pincében van, ahol a legközelebbi kukába kihajítja az üres poharat. A hideg levegő hirtelen csapja meg, amire egy kicsit vacogni kezd, de hát mire való az iskolai talár, azt leszámítva, hogy kötelező a viselése. Megtalálva a termet belép, és kivételes alkalmak egyike, amikor nem magyarázkodáson töri a fejét.*
-Sziasztok!
*Köszön a diákoknak, majd a pugnaxos triót meglátva levetődik a lányok mögötti padba. Leülése közben hallja meg Amelie szavait, és amolyan köszönésképpen kezd bele a mondatába.*
-Na ja, pugnaxosok előre.- *A mondata végével le is ül a székre. Rákönyököl az asztalra, és állát a tenyerébe helyezi. Amolyan unott tekintettel, de végül is várja az órát. A kezéből kicsúszik az álla, és homloka találkozik a paddal, de persze nem olyan hangosan, hogy a terem belerengjen. Kezeit padon összekulcsolja, és abba a párnaszerűségbe hajtja, rakja bele a fejét. Ennyit a kávéról, meg az elméletéről, hogy az majd ébren tartja.*

Lycaria elmélázva bámul ki a fejéből a szobájában, tekintete egyre ide-oda siklik a szobában. Sajnos még nem találkozott senkivel, maximum egy köszönés erejéig, ez némileg lehangolja. Ráadásul a múltkori legendás lények gondozásán kiválasztott diricawlját sikeresen összetévesztette valami nagyon mással, talán pont egy meteorológiai jelzőszerkezettel. Ugyanis említett dodónak eszében sincs előre megjósolni az időjárást, annak a csodálatos ténynek a tudatában sem, hogy flúgos ötletekben profi féltündénk volt olyan kedves és törődő elnevezni. Bár talán a Lord Aladár annyira nem díjnyertes név egy madárnak. Dehát nem hívhatja Az Én Színváltós Baklövésemnek! Az túl hosszú és nem is olyan szép csengésű, mint a másik.
Nagyot fúj a levegőbe és a szeme egy apró papírdarabkára téved a falon. Órarend van a tetejére írva.
A lány, - arcából ítélve –, éppen varanggyá alakul, legalábbis a pupillái golflabda méretűre nagyobbodnak, mikor meglátja az időt, és az átváltoztatástan óra közeledtét.
Mivel nem áll szándékában elkésni, gyorsan felugrik és átrángatja magára a talárját, máris ott feszít sötétzöld-ezüst színekben. Ugyan nincsen most-akasztottak-le-a-fogasról kinézete, azért igenis rendbe szedte magát, elégedettebben köszön el L.A.-tól és integetve csámpázik ki az ajtón, a sok szétszórt lim-lomot kerülgetve. Még nem futott össze a szobatársaival, ám az már kiderült róluk; nincsenek híján a holmiknak. Ő nem hozott magával ennyi mindent, így csak megrántja a vállát a felfedezésre és elindul termet keresgélni.
Algasor, alagsor, azért azt nem lehet olyan nehéz megtalálni… Végülis nem a Minótaurusz labirintusába készülök, hanem egy iskola földszintje alá… Nincs semmi összefüggés a kettő között, se szörnyek, se semmi bonyolultság… ugye?!
Töprengve, ellenben a szokott vidám elszántsággal lépdel, a vállán már ott figyel egy kisebb táska, benne pergamen és varázspálca. Arra még nem jött rá, hogy a tintáról elfeledkezett, de persze, ami késik, nem múlik, lesz ideje a fejére koppintani a mulasztásáért. Most úgyis lefoglalja a felfedezőút a tanóra miatt.
Egy kedves évfolyamtársa útba igazításának hála csupán háromszor fordul rossz irányba, utána megtalálja a kívánt helyet, sóhajtva szedi a lábát sebesebben. Ha ilyen tempóban fejlődik (vissza), nemsokára eléri egy ember szintjét. Az kéne még!
Benyit a terembe, felveszi a lassacskán hagyománnyá váló, napfénnyel-ragyogom-be-az-életed mosolyát és lelkes integetéssel köszön a sok ismeretlen diáknak.
- Sziasztok! – üdvözli őket kellően hangosan ahhoz, hogy aki akarja, meghallja. És egyben éppen annyira halkan, hogy amennyiben valaki figyelmen kívül akarná hagyni, megtehesse nyugodt lélekkel, az udvariatlanság vétke nélkül. Rugalmas egyéniség ő, könnyen alkalmazkodik.

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

~~Silens, nagyrészben,Arzenia,Kristyne~~

*Katrina figyeli az érkező tömeget. majd Kristyne is betoppan és mellettük keres egy helyet. Élvezi a kékhajú-szőkeséget. Azért szőkeséget mert a lányt szőkének képzelné ha nem kék lenne a haja. De mivel kék, hát ez van. Az első padok egyiképben csücsülnek. Alig várja az óra kezdetét. Tudja hogy ki fogja tartani szerencsére szóval nem lesz gond a meszólitással sem. Ennek még jobbn örül. Bár a tanárnő korántsem a legkedvesebb bizonyára sokat lehet tőle tanulni meg minden. Az a lényeg hogy kezdődjön máár!*
-Sziasztok!
*köszön majd megpillant egy szintén kedves lányt: Arzeniát. hát gondolja mig mg nem kezdődik az üra hozzá is szól pár szót.*
-Szia Arzenia! Hogy vagy?
*elsősorban érdeklődik tőle.*
-Voltál már Átváltoztatás tanórán?
*úgylátszik másodsorban is érdeklődik tőle. Majd Kristyne felé is fordul hogy őt se hagyja ki hiszen őt is ismeri és szinten szimpatikus neki a másik lányhoz hasonlóan.*
-Na és te Kristyne? Voltál már Átváltoztatástanon? *bár gyanitja hogy voltak a lányok azért megkérdi tőlük hiszen legalább okosabb lesz egy kicsivel. Majd Silens következő kérdésére felvonja kicsit szemöldökét. Először nem érti miről is beszél a fiú de hamarosan beugrik neki.*
-Az első csoportot vettem fel és a Legendás Lények Gondozását meg a Gyom és Gyógynövénytant. Morgács mit kellett megfosztanotok gumótól? *kérdi a fiú kötésére pillantva.*
-Elhiszem hogy fájdalmas lehetett. Hm...de bizonyára érdekes is és sokat is tanulhattatok belőle.* mondja a fiúna majd nyugisan ül a székén tovább. Bár belül korátsem nyugodt. Inkább izgatottnak mondható.*
~Vajon milyen lesz az óra? Mikor jön már a tanárnő?~
*morfondirozik magában és körültekintget ismerős arcok után. Hátha meglát valakit még akivel szintén jókat beszélgetett és jól is érezte magát az illetővel. Mostmár türelmetlenül rajzolgatni kezdett a jegyzetfüzete szélére ilyen-olyan firkálmányokat rajzolgatott és minduntalan az ajtó irányába forgatta szemeit hogy mikor lép be már a várva várt tanerő és kezdi el az órát. Most az se zavarná Katrinát ha oldalakat kéne irjon elméletet és azt mind kivülről betenni. Csak kezdődne már el...*

*Egyszerűen hihetetlen, hogy egy nyamvadt óra miatt annyit kelljen mászni. Igen, drága Vöröskénk nem bírja a túl sok menetelést, főleg nem egy óra miatt. Pedig muszáj ott lennie ezen az átváltoztatástanon, na nem mintha annyira érdekelné vagy valami, csak eddig még egy darabon se vett részt, így igazán megteheti, hogy legalább egyre bedugja az orrát. Kezében az eddigi anyagok szépen sorjában sorakoznak, mondjuk futott egy kört, amíg mindent megszerzett, de most már ezek az övék. Elégedett sóhaj hagyja el vörös ajkait, majd játszi könnyedséggel környékezi meg az alagsori lépcsőket. Már nem is választja el olyan nagyon sok a bizonyos teremtől, de még mindig két dolog között hezitál. Hogy érdemes-e menni vagy nem érdemes? Mert van, amikor tényleg lebilincselő az óra, de mi van, ha ez is annyira unalmas lesz, mint mondjuk más tárgyból pár darab. Szét fogja unni a fejét, mert ha nem tetszik, hát akkor még a koncentráció se megy neki. Azért nekivág a folyosó kacskaringós árjának, amíg meg nem pilanatja a tantárgyra vonatkozó ajtót és persze a bentről folyó zsibongást. Kecses és kimunkált, finom - mint valami nemes - mozdulatokkal lép beljebb és vándorol olyan középtájra, természetesen közbe biccentve és sziát mormolva vörös ajkával, bár lehet az utóbbi nem mindenkinek tűnik fel, mert olyan épp, hogy mozgást lehet rajtuk felfedezni. Majd kiválasztva helyét lebillenti kis testét és papírjait kezdi el rendezni.*

*Az óra kezdete egyre közeledik, szállingóznak befelé a diákok... Köztük van Levente is, aki hosszas keresgélés után, de végül megtalálja a termet. Kissé frusztráltan túr bele a hajába, majd csak ácsorog a terem előtt. Mert mi van, ha mégsem ez...? Végül éppen megunja, hogy egy érkezőre várakozzon, és arra jut, hogy belép a terembe, amikor megpillantja a közeledő Ceciliát. Egy ugrással áll félre az útjából, kissé bizonytalanul, zavartan mosolyogva, majd mikor a lány besétál, akkor mégiscsak közelebb oldalog a teremhez, és beleselkedik. Jó, hát... annyira csak nem tévedt el. Legalábbis reméli. Kezeit a háta mögött összefonva, két ujját keresztbe téve, magának szurkolva sétál be.*
- Sziasztok! *Köszön hangosan, kissé dallamos hangon; a sok éneklés átka, na igen. Ha ideges, a hangja inkább hallatszik éneklésnek, mint rendes beszédnek. Végül nyel egyet, és valahol hátul ül le, majd csak várja az óra kezdetét. Vajon ki lehet a tanár...? Kettővel összesodorta már a sors, de ez még édes kevés.*

//User elnézést kér, valószínűleg nem tud itt lenni, de igyekszik vissza!//

* Egy Signumusos diáklány igyekszik az órára. Az előző tanórákkal szemben, most az egyszer pontosan érkezik. Mi több! Előbb is érkezik, mint kellene. Vigyorogva teszi meg azt a pár lépcsőt lefelé, majd kicsit megkomolyodva lép a tanterem ajtaja elé. *
- Hajrá... * Biztatja magát, hogy nem lesz semmi gond, és talán még pár ismerőssel is összefut. Kicsit félszegen nyit be, majd meglepetten néz körbe. Van akit eddig még életében nem látott, persze döbbenete az arcára is kiül, ami hatalmas szemekben és kissé elnyílt ajkakban nyilvánul meg. *
- Öhm... sziasztok! * Köszön félhangosan, majd odasomfordál az egyik padhoz, lehuppan, és még egyszer körbevizslat. *
~ Signumuuuusss? Merrrre vaaaagy? ~ * Magában dalolgatva nézelődik társai után, míg végül beleun. Előszed egy könyvet, majd föllapozza az elején, és tanulmányozni kezdi. *

- Szia! - köszön Raphaelnek, miközben a táskájával hadakozik, hogy beleférjen valahogyan a könyve, közben Emre pillant. - Azt hiszem itt az ideje, hogy tértágítsam kicsit a táskámat, kezdek irigykedni rád - nevet halkan. - El kell majd látogatnom a könyvtárba - sóhajt egy nagyot. - A táska méretét tudnám növelni, de azzal nem vagyok nagyon kisegítve - húzza el a száját, de már fordul is Raphael felé. - Főleg úgy, hogy itt egyre több az extremusos - válaszol halkan, miközben a terem közepe felé bök fejével.
*Majd a könyv végleges táskába tuszkolása után oldalasan fordul a belső széken, úgy, hogy se Scarnak, se Raphaelnek ne fordítson hátat. Már éppen megszólalna, amikor egy kisebb koppanás elvonja a figyelmét, belőle pedig halk kuncogás tör elő, bár erősen próbálja visszatartani.
- Szegény, nagyon fájhatott - bólogat, de nem tudja megállni, hogy ne piszkálódjon kicsit. - Erre szokták azt mondani, hogy aki legény éjszaka, legyen legény nappal is - bölcselkedik nagy komolyan, miközben szemei vidáman csillognak.

Nem tudja milyen indítattásból, talán a nagy unalom, vagy csak egyszerűen a tudásszomj, de elindul a pillu torony fiú hálókörletéből, hogy részt vegyen átváltoztatástan órán. Persze, azért az új tanárra is kíváncsi, hallott már róla ezt azt, talán már látta is, de mindenesetre új a helyzet. Bár tény, nem tartozik a kedvenc tantárgyai közé, de mivel a varázslással, és leginkább a varázspálcával kapcsolatos, így mégiscsak megjön időközben a kedve, hogy részt vegyen az órán.
A terem mintha kicsit el lenne rejtve, legalábbis számára, hiszen lent van valahol a mélyben. Persze, ő mint pillus kicsit hozzászokott már a magaslati levegőhöz, de hát ez az ő gondja, senki sem fogja emiatt istápolni.
Amint belép a terembe, megrökönyödve látja, hogy igaz nincs teli, de azért elég sokan ellátogattak az órára. Bár annyira nem néz körül, azért konstatálja, hogy elég sok ismerős arc van a terembe.
- Sziasztok! - köszön mindenkinek, hogy ne kelljen külön külön, majd elindul hátrafelé, ahol a csapat nagy része elhelyezkedik.
Elindul hátrafelé, nem nagyon szeret a tanár szájában ücsörögni, azt meghagyja a pedánsabbik résznek. Bár elképzelése, hogy Blaze mellé ül le meghiúsul egy másik extremusos lány miatt, mégsem megy el túl messzire a lányoktól. Majdhogynem a szomszédságban foglal helyet.
- Üdv Hölgyeim! - köszön oda a lányoknak, talán mintha valami kaccsintást is lehetne látni tőle, ámbár megeshet az is, hogy csak egy kisebb szemrángás volt, de nem, Adriánnak nincsenek rángatózásai, így igen, egy szimpla kacsintás volt.
Táskáját hanyagul ledobja a szék mellé, egy kicsit lehajol, hogy előkotorjon belőle valami papírt, és írószerszámot, majd visszahelyezkedik a padba kényelmesen. Nem nagyon akarja megzavarna a fecsegő társaságot, így inkább csak csendben vár, hogy elkezdődjön az óra.

* Egy tünde lány igyekszik órára az Alagsorba. Nem igazán szereti ezt a helyet. Koszos, homályos és ráadásul csúszos. Szóval egy undi hely. Egy ilyen helyre senki sem megy szívesen, főleg nem egy olyan tünde, aki kényes a kinézetére és nem tud meg lenni nálkás és undi helyeken. Azonban nincs mit tenni, ha itt van az óra. *
~ Fúj! Még egy ilyen nyálkás és sötét helyet. Minek tartanak órát a pincében? A pince a felesleges dolgok tárolására való, nem arra, hogy órát tartsanak benne. ~
* Legalábbis ezt olvasta egy könyvben, amit egy ember írt. Tündéknél nincs alagsor. Nagy elmélkedésében túl haladt az ajtón és a Bájital terem előtt találja magát. *
~ A fene! Nem jó ajtó. Ide holnap kell jönnöm. ~
* Bosszankodva megfordul és visszasétál. Benyit a terembe és meglepődve látja, hogy a korai idő ellenére már vannak egy páran. Illedelmesen köszön mindenkinek és leül Kamilla mellé. *
- Sziasztok!
* Pakolás közben megpróbál beszélgetést kezdeményezni az elmélyülten olvasó leánnyal. *
- Szia! Mi jót olvasol? ... Rég láttalak. ... Mi van veled mostanában? ... Nem eszünk együtt valamikor?
* De csak próbálna, ugyanis a lány a füle botját sem mozdítja. Rendületlenül olvas tovább. *
- Ma is jól elbeszélgettünk.
* Jegyzi meg majd ő is olvasásba kezd. *

// Usernek van egy csöpp dolga, de igyekszik vissza. //

*Cala nyugodtan ballag az alagsorban, következő órájának tanterme felé. Csodálatos módon most nincs késésben, pedig az utóbbi napokban teljesen megkeveredett időügyileg. Soha nem volt pontatlan fajta, most pedig mindenhonnan elkésik, ami különösen idegesíti. Szerencsére eddig nem volt belőle baj, csak az önérzete sérül. Tovább...
Bár az egyentalár még mindig feszélyezi, lassan kezdi megszokni a dolgot, meg egyébként is, az egész helyet. Bár az órák menetét különösnek tartja, de őt magántanár-félék nevelték, iskolai oktatásban még sosem vett részt, így ez érthető. Lassan a teremhez ér, ahonnan kihallatszik társai zsivaja, szinte egyhangú mormogássá összeolvadva. Benyit, és csodálkozva látja, mennyien vannak, és hogy mennyi az ismeretlen. Összeráncolt homlokkal gondolkodik, vajon ő volt eddig ennyire vak, és nem vette őket észre, pedig ide jártak, vagy ennyi az új. Végül rájön, hogy teljesen mindegy, így köszön, majd mosolyogva leül a könyvet lapozgató Kamilla és Salquë mögé.
Int egyet Amelie felé, akivel már rég nem beszéltek, és reméli, hogy ezt az állapotot megszüntethetik. Szemei érdeklődve pásztázzák a többieket, és felfedezi a napokban érkezett új lányt. Mivel az nem figyel rá, szégyen nélkül méregeti a féltündét. Ez le is köti úgy öt percre, majd előveszi a felszerelését, és ölében összekulcsolt kézzel várja a tanárt, szemeit a fal egy pontjára szegezve. Ez mostanában szokása kezd lenni, de hát ha egyszer olyan megnyugtató?!*

Mikor senki sem felel neki, vállat von és ledobja magát egy üres padba. Körülkémlel, most sokkal színesebb társaság gyűlt össze, mint legutóbb. Sajnálkozva veszi észre, hogy az ég világon egy makkmagot sem ismer közelebbről, még ha az egész termet veszi is szemügyre. Viszont ennek van egy olyan előnye, hogy nem kell örökké így lennie.
Elhatározza, most igenis be fog épülni a társaságba, minimum minden telhetőt megtesz.
Muszáj lesz szocializálódni, más szóval fejlesztenie azt a kis bigyót, ami egy továbbfejlesztett sims2-ben bizonyára úgy lenne kiírva, hogy social life. Ő ugyan nem játszik ilyen ratyi PC-kkel, nem kocka/n00b/geek, meg egyéb komputerfüggő alfajok, hanem féltünde. Ettől függetlenül már ellenállhatatlan késztetést érez némi ismerkedésre, legfeljebb lekoptatják. Egy próbát megér.
Ismét sajtkukac életmódot folytat és izgatottan fészkelődik a helyén, vár, hátha megpillant egy kartársat. A megoldás egyenesen az égből, bár pontosabban az ajtón át érkezik, egy LLG-ről az emlékeiben ismerősen derengő lány személyében. Integet neki és küld egy bíztató mosolyt, de nulla reakció.
Csüggedten fordítja a tekintetét a padjára, ez már a második napja itt, idegenekkel körülvéve. Pedig ő tényleg próbálkozik!
Megpillant egy újabb signumusost, ezúttal egy tündét. Felcsillan benne a remény újabb szikrája, de ő is nekilát elmélyedni egy könyvben. Ez már tiszta sorscsapás Lycariára nézve, mintha az egész világegyetem ellene dolgozna. Szegény balek – Lycaria – nem veszi észre a mögé beült Calat, annyira elmerül a szerencsétlensége pozitív oldalának keresgélésében.
Úgy nagyjából 10 perc telik el így, majd hátrafordul és meglátva a tündét, tétova mosolyt produkál neki is.

~Fene vigye el már megint elkések egy óráról. Megjavítom azt a hülye órát, hogy csörögjön!~
*Arwen siet a szobájából, mert szokása szerint késésben van, ha időben elindulna az csoda volna. Gyorsan felkapta táskáját és már futott is az órára. A lépcsőkön csak ugrált lefelé menet.*
~Te jesszus most fogom kitörni a bokám.~
*Arwen pillanatnyi gondolkozás után tovább futott, cseppet sem érdekelve, hogy balesetet szenvedhet csak a tanár előtt érjen a terembe. Mikor már az alagsorhoz ért, lelassított és csak gyors léptekkel szelte át a folyosót a teremig. Mielőtt benyitott volna kifújta a levegőt és sóhajtott egyet, remélve, hogy a tanár még nincs bent. Halk kopogással benyitott és odaköszönt a többieknek akik már bent voltak.*
-Sziasztok!
*Arwen keresett egy helyet hátul és lepakolt. Elővette üres füzetét és a pennáját.*