*Lepillant az elé tolt ki dobozra, aztán fel Akanera, felvont szemöldökkel, és valami olyan tekintettel, hogy "ugye most csak viccelsz?" Még hogy uzsonnás doboz, ez komoly? Nem, Akanet ismerve biztos nem teát meg szendvicseket talál benne. Mutatóujjával feljebb emeli a doboz tetejét, és bekukkant a kis résen, hogy aztán elégedetten vigyorogva hátradőljön.*
- Kösz. *Vigyor. Csúnya dolog lenne most rögtön nekiállni, szóval egyelőre elsüllyeszti a padba, mert mi van ha valaki el akarja lopni tőle ezt a kincset? Na nem. Soha. Előbb a halál. Mármint nem Eriné, hanem annak a halála aki veszi a bátorságot, hogy az ő tulajdonában lévő objektumokhoz akár csak egy ujjal is hozzáérjen.
Miután ezt lerendezte, Kurt felé irányítja a figyelmét. Érdekes, hogy Akane egy elsőst kér meg arra, hogy bemutatót tartson nekik, és nem is érti pontosan mire fel van ez. Mindegy, aki lekési az óra elejét, az így járt. De azért... el kell ismerni. Nem rossz. Egész jó.
A francba is, nem kéne hagynia, hogy egy elsős lepipálja őt. Már csak azért is jó munkát fog csinálni. A büszkesége végett. Összehúzott szemekkel mered szegény kis srácra, körül, körülbelül úgy, ahogy Alexre szokott, mikor a kocsmában egymással szemben ülnek és próbálják a föld alá inni a másikat. A versenyszellem kérem a versenyszellem. Azért van ebben a pillantásban valami mérsékelten elismerő is. Ő nem tudná így irányítani az átváltoztatások gyorsaságát. Sőt, tulajdonképpen még azt sem tudja, hogy a vérmágiával való alkalmazása ennek a varázslattípusban mennyire kompatibilis a szervezetével és mágiájával. Azt tudja, hogy pálcával nem jutna ilyen sokra, de azt már Jezebel is megmondta neki, hogy az ő erőssége nem a pálcával végrehajtott varázslatokban rejlik. Hanem pont a vérmágiában, és később a rituális mágiákban aknázhatja ki a tehetségét.
Szóval elvileg mennie kéne. Gyakorlatilag nem tudja, hogy ez a tényező mennyiben fog változtatni a varázslat kimenetelén. Ahogy ezt végigvezeti a fejében, próbál összefüggéseket húzni aközött amiket eddig gyakorolt, és a mostani feladat közé. Vér stimmel. A koncentráció is. Lényegében ugyanaz, amivel Jezebel és Gerard nyúzza. Csak itt nem egyszerűen áramoltatni kell a manát, hanem az anyag megformálására használni. A francba, sokkal könnyebb lenne, ha már próbálkozott volna ilyen átváltoztatással, akkor lenne elképzelése és azonnal rá tudna érezni. Így hosszadalmasabb és kimerítőbb is lesz.
Mindegy, aki mer az nyer.
Vállatvon, és lepillant az asztalon pihenő szikére. Na persze, micsoda luxus, de ő nem bonyolítja ennyire túl a dolgokat. Ugyan nem olyan elegánsan oldja meg, mint Kurt, inkább olyan.. Erinesen. Mondjuk ki, egyszerűen a szájához emeli a mutatóujját, és fogaival szakítja fel a vékony hámréteget. Igaz nem olyan bravúrosan gyorsan rajzolja fel a pentagrammot, mint Kurt (talán fele olyan lassan), de a mozdulatai azért magabiztosak. Majd koncentrál. Nem hunyja be a szemét, az rendszerint zavarni szokta a koncentrációban. Eleinte tulajdonképpen nem is csinál semmit, meg sem próbál átváltoztatni, csak a mágiáját vezeti át a betontömbbe, hogy ráérezzen arra hogyan formáljon egy ilyen szilárd valamit úgy, mintha puha anyagból lenne. Talán jó másfél két perc is eltelhet, mire a betontömb változni kezd és ugyan a folyamatos meglehetősen gyors (mint már az említve volt, nem tudja lelassítani, meg mondjuk nem is akarja), Erinnek mégis borzasztóan sok időnek tűnik. A beton egyre inkább egy madár alakját kezdi felvenni. Szárnyai félig kinyitva, mintha a felszállás folyamatának felénél kapták volna el az állatot egy pillanatképre. Karmos lábai a talapzatba kapaszkodnak, horgas csőre néma károgásra nyílik, a keskeny szemek pedig baljós kinézetet kölcsönöznek a madár megjelenésének. A tollak ugyan lehetnének egy kicsit kidolgozottabbak is, de a lány szerint már az is meglepő (ezt nem ismerné el, ő SOHA nem lepődik meg), hogy egyáltalán a tollakat sikerült így nagyjából megcsinálni. Hát, választhatott volna könnyebbet. Komolyan, fájt volna, ha egy gömbhalat csinál?
Igen, fájt volna. Rohadtul, mert az az elsős kölök is tök jó cuccot hozott össze.
Azért tény, hogy ez az egész varázslat tarthatott volna sokkal, de sokkal rövidebb ideig is, de akkor fatálisan elbaltázta volna az egészet, mivel eleinte ahogy sejtette, tényleg fogalma sem volt mit kezdjen a közte, és a tárgy közt létrejövő kapcsolattal. Mert oké, a manát át lehet áramoltatni, arra egy ovis is képes, na de a többi. De úgy látszik sikerült.*
~Na legalább van valami előnye is annak a mihasznának meg Waynernek.~
*Az sem kerüli el a figyelmét, hogy kissé szaporábban veszi a levegőt. Elsőre ennyi mágiát felhasználni.. ráadásul ennyire erőltetni hogy részletes legyen. Mindennek ára van. Míg a többiek elég lazán vették a műveletet, addig Erin eléggé kimerült tőle, de ez csak megszokás kérdése.*
- Amúgy..
*Igen, ez egy kézfeltétellel egyező megnyilvánulás. Tehát kérdése van.*
- Minél többet gyakoroljuk, annál inkább hozzászokik a szervezet, vagy erre nem lehet szoktatni magunkat?
*Nem feltétlenül csak az Átváltoztatástanra érti, még ha a kérdést ezzel kapcsolatban is tette fel. A válasz másra is vonatkozik, szóval neki mindenképpen előnyös. Csak innentől kezdve figyeli a többiek munkáját. Valakinek már kész van, és.. hát érdekes. És valaki még neki sem kezdett igazán. Amelie nyávogására elhúzza a száját, szemöldöke feljebbszökik, és lesajnáló pillantást vet a lányra.*
- Pár csepp vértől így kidőlni.. El ne ájulj, még összevérzed a padlót.
*Böki oda gúnyosan, és csak azért nem megy tovább is, és azért sikerül enyhébb sértést összehozni, mert pillanatnyilag nem érez elég erőt magában arra, hogy felpattanjon és halálra fojtsa a lányt egy durvább visszaszólásért. Ájulásig talán fojtogatná.. talán. Azt bármikor, a halálos ágyán is.
Ennél több időt nem szán a lányra, inkább halad tovább, és.. Krisztyne szobrára szélesen elvigyorodik. Egyre jobb.*

Somolyogva figyeli, amint Kurt nekikezd a bemutató átváltoztatásnak, elégedetten szemléli, amint tanítványa igazán remekül teljesít, pontosan, ahogyan elvárta. Ha nem éppen még annál is jobban. Közben tekintetével figyeli, hogy hogyan reagálnak rá a többiek. Ahogy kész is van a fiú, mosolyogva biccent egy aprót.
-Remek munka. Sajnálom, hogy ilyen együgyű feladatot kellett bemutatnod, tudom, hogy többre is képes vagy.
Szól nyájasan, hiszen igaza is van. A fiú már tökéletesen ismeri ennek a varázslatnak a folyamatos változatát is, ami azért egy sokkal nagyobb koncentrációt és odafigyelést követel meg magának. Ahhoz képest ez a kis varázslat egy kis kóstoló, egy semmiség. De majd persze a diákok ezt később megtanulják.
Persze, amikor felrajzolja a táblára a kört, érzi ám azt a kis papírgalacsint, amit a hátának dobtak. Nagyon lassan fordul meg, majd hajol le érte, bontja ki és olvassa el. Ugyan az arcán nem látszik semmiféle reakció, mindössze egy apró kis hullám fut végig a teremben, ami általában a dühkitörései előtt szoktak megjelenni. De nem, most jó kislány lesz a mi Akanenk és visszafogja magát. Egyszerűen körbepillant a teremben, keresve árulkodó nyomokat. Amiket természetesen meg is talál. Ez persze mázli a többieknek, ugyanis, ha nem, akkor kollektív büntetésben részesítené a társaságot, amíg fel nem dobná valaki a tettest. Azonban látja, amint Daeron vigyorog, s láthatóan remekül szórakozik. Felsóhajt, s lassacskán elindul szépen a fiú irányába. Nem, nem rögtön lendül akcióba, pontosan úgy sétál felé, mintha csak meg akarná nézni, hogy mit alkot a tömbjéből. A denevér lassan kialakul, láthatóan diákja nagyon koncentrál, belead apait, anyait, amikor...
PUFF.
Akane ugyanúgy fejbecsapja legyezőjének fa részével, mint az előbbiekben Edet. Mivel már Daeron befejezte a feladatot így lényegesen nem szakított félbe semmit, de éppen elég jó, hogy kizökkentse a fiút. Elmosolyodva nyúl kimonójának ujjába.
-Ha már ilyen jónak tartasz, akkor...
Kivesz egy kis cicacsengőféleséget, majd Daeron nyakába köti. Ahogy ezzel a művelettel kész, mosolyogva simogatja meg a fiú szőke fejét, ami ugyebár általánosságban véve nem éppen kellemes érzést kelt a delikvensben. Ahogy figyeli a kígyó tekintet némán a fiút csendben, lassan a mosoly lehervad és kemény hangnemben folytatja, visszasétálva a tanári asztalához.
-Megengedem, hogy egy hétig szolgálj engem. Büntetésként egy hétig ki kell szolgálnod minden óhajomat, parancsomat és kívánságomat. Holnap reggel hatkor zöld teát kérek rántottával, ajánlom, hogy pontosan szolgáld fel.
Bájos mosolyt fűz még szavaihoz, reméli, hogy ez éppen eléggé megaláztató lesz a fiú számára mindenki előtt. Hamarosan ki kéne már találnia egy alternatívát az ilyen alakoknak, mert fizikailag nem bánthatja őket nagyon, a lelki terror kevés, a szokásos tanári büntetések meg szerinte röhejesek. A csengő pedig minden egyes alkalommal csilingelni fog addig, amíg a nő parancsait nem teljesíti. Felkészülhet lelkiekben a fiú, hogy nem lesz egy nyugodt perce sem, az fix.
-Egyébként a denevéred jó lett, Daeron. Kár, hogy túlbuzgó energiáidat galacsindobálásban töltöd ki.
Hagyja annyiban Akane, hogy aztán a következő delikvensek munkáit figyelje meg. Látja szeme sarkából, hogy Ed felajánlja a vérét Amelienek. Nem szól, de azért magában reméli, hogy van annyi esze a lánynak, hogy nem fogadja el, ugyanis akkor nem biztos, hogy jól fog elsülni a varázslat. Szemügyre veszi Krisztyne munkáját. Kígyószemei figyelik, nézegetik a végeredményt, aztán íves szemöldökét felhúzza, amint észreveszi a répaorr elhelyezkedését. Mosolyogva simít végig a lány hajtincsein, már csak a kellemetlen közérzet biztosítása érdekében is.
-Hibátlan munka Krisztyne, de legközelebb az óra előtt élje ki szexuális vágyait, nehogy ilyen bakik csússzanak be.
Őt aztán nem igazán érdekli, hogy milyen kényes helyzetbe hozza ezzel a lányt. Továbblépdel, s figyeli a diákokat, amíg meg nem áll Amelienél. Igen, azzal tökéletesen tisztában volt eddig is, hogy a lány nem fogja bírni a saját vérét, ezt már az arcán látta, amikor bejelentette a nagy hírt. De hogy ennyire hisztizni fog csak mert egy kicsit meg kellett vágnia magát...? A nyafogást meg külön nem bírja a nő, egyszerűen nem viseli el, hogy ilyen apróságokon nyüszögjenek a kölykök. Ugyan most nem szól semmit se érte, még igencsak türtőzteti magát, ami a diákok mai viselkedését tekintve igen nagy teljesítmény. Hogy ezek után mennyi alkoholt kell vedelnie, hogy ne kapjon dührohamot, az már más kérdés. Tekintetét tovább siklatja fogadott leánya felé. Igencsak kíváncsi rá, hogy mit is alkot Erin, éppen ezért majdnem az elejétől figyeli, hogy hogyan hozza össze. Az, hogy nem bajlódik a lány a szikével, hanem harapja az ujját, morbid módon büszke szülői érzéseket mozgat meg Akaneben, hiszen maga is így szokta lerendezni. Amint kezd kirajzolódni a tömb formája, először bizalmatlanul, aztán egyre elismerőbben figyeli. Egészen szélesen elvigyorodik, amint meglátja a hollót. Most már legalább megnyugodott lelkileg, hogy ha már annyira a pohár fenekére nézett akkor este, nem egy tehetségtelen kölyköt fogadott lányává. Vigyorogva veregeti meg Erin vállát.
-Ezt nevezem én profi munkának!
A kérdésre felvonja a szemöldökét, aztán somolyogva biccent egyet.
-Természetesen! Három év után a testem kiválóan bírta még az ÁTT-ba tartozó varázslatokat is.
Ha Erin nem nézett bele az előzetesen kipakolt tananyagokba, az se gond, majd óra után elmondja neki, hogy az Átváltoztatás Tiltott Tudományába sorolt varázskörökről beszél. Azok már igen nagy koncentrációt, erőfeszítést és vérmennyiséget igényelnek. Ha egyszer megtanítja a lánynak (már ha persze érdekli) ezeket a varázslatokat, addigra ez az órai kis varázslat semmiségnek fog tűnni mellettük. Mielőtt azonban tovább beszélhetne a lányhoz, figyelmét más vonja magára. Pontosabban szólva másvalaki.
Lassan fordul arrafelé, amerre Kurt elosont, aztán felvont szemöldökkel, rezignált arccal figyeli a megható jelenetet, amint tanítványa vigasztalja a sírás szélén álló Ameliet. Ez az arckifejezés egyszerűen sokkal vészjóslóbb, mint amikor mosolyog, vagy vigyorog. Most azonban nem lehet tudni pontosan hogyan reagál erre a gyönyörű és drámai előadásra. Végül megköszörüli a torkát és vet egy lesújtó pillantást a fiú felé.
-Kurt. Helyedre.
Igen határozottan és keményen nyomja meg a szavait, hogy egy szem tanítványa jól érezhesse, miszerint valamit nagyon nem csinált jól. Majd később tájékoztatja róla, hogy pontosan mit is, s mint az ő tanítványa, ilyen dolgokat helytelen csinálnia. Aztán lassan Ameliere pillant, annak alkotására, odalépdel szépen lassan, figyelve hol a betonkönyvet, hol a lányt. Ujját végighúzza a szobron, halkan nekikezdve.
-Szép munka. Remek teljesítmény. Pocsék dráma.
Kígyó tekintetét egyenesen a lányéba fúrja, hogy aztán mosolyogva, hangosabban, fennkölt, arrogáns módban folytassa.
-Vagy a felfogásod nehéz, vagy a memóriád rossz, de úgy hittem pontosan tájékoztatva voltatok, vagytok, hogy miféle varázskörökkel lesz dolgotok. Ez itt egy tanóra és a legkevésbé sem vagyok kíváncsi a lelki fájdalmaidra. Úgyhogy örülj, hogy most nem büntetlek meg és nem vonok le pontot a karodtól, amiért zavarod az órát.
Ennyiben hagyja a lányt, s még egy utolsó pillantást küld Kurt felé, miközben visszalépdel a tanári asztalhoz. Ott finoman nekidől a bútordarabnak és összecsapja a tenyereit széles mosollyal az arcán, körbepillantva.
-Nos, a mai órai formátokkal teljesen meg vagyok elégedve, ami nem igaz az órai magatartásotokra. Ha következő órákon is ilyeneket tapasztalok, garantáltnak vehetitek, hogy év végén külön kiscsoportos kirándulást tesztek a kínzókamrámban.
Figyeli az arcokat és a reakciókat, hogy mennyire veszik komolyan a fenyegetését, hogy aztán sóhajtva folytassa.
-A következő órán emelt tananyagokat fogunk venni, pontosabban szólva ugyanezt a varázslatot csak nagyobb tárgyakon, illetve ezeknek továbbfejlesztett változatát, méghozzá azt, amikor folyamatosan tudjuk formálni a szervetlen anyagokat, ameddig csak akarjuk. Illetve annyi változtatás lesz, hogy előrébb vesszük az elemi átváltoztatások egyik fajtáját. Annál mindenképpen olvassátok el a tananyagot előtte, érthető voltam? A házik: 15 mondatos fogalmazás, hogy az előző évi tananyagokból mi tetszett a legjobban és miért? 35 mondatos összehasonlító fogalmazás a pálcákról és a varázskörökről. Illetve egy 25 mondatos fogalmazás, hogy a mai órán tanult varázslatnak hol vennétek hasznát. A pontok ki lesznek osztva, az óra véget ért, mindenki mehet útjára, legközelebb is rémes örömmel várlak titeket!
Int egy nagyot hanyagul, aztán sóhajtva indul el Erin és Kurt felé. Közben Ed felé pillant és bájos mosolyt villant rá.
-Remélem élvezted az órát.
Azzal amint úgy látja, hogy nagyjából minden diák kivonult, kimonó ujjába nyúl és már veszi is ki a kis szakés üveget, amit rögtön meg is húz. Ehhez az órához kemény idegek kellettek, annyi szent. Kurtre pillant kígyó tekintetével.
-Még egy ilyet meg ne lássak, főleg ne az órámon! A gyengéken nem segítünk, nem pátyolgatjuk őket, nem vagyunk szeretetszolgálat. A gyengék hátráltatnak a harcban és feleslegesek. Egyébként sincs semmi közünk hozzájuk, világos?
Egyre ingerültebben és ingerültebben hadarja a szavait, aztán egy újabb húzás a szakés üvegből és elmosolyodva sóhajt fel kedvesen megcirógatva a fiú haját.
-Ettől eltekintve kiváló teljesítményed volt a mai órán. Mikor érsz rá külön órára?
Kérdi, s ha a fiú válaszolt neki, akkor természetesen biccent egyet, majd int egyet.
-Jól van, akkor menj nyugodtan, pihend ki magadat, aztán majd megyek érted.
Ezzel a részéről le is van zárva a dolog. Ha már távozott a fiú is, akkor engedi el teljesen magát, lerogy az Erin melletti székre szemeit forgatva.
-Tényleg nagyon ügyes srác, de...
Artikulátlan hangon, hörögve nyög fel, kifejezve, hogy mennyire nem bírja az ilyen kedves gesztusokat és jeleneteket. Nagyokat húz az italából, fejét csóválva. „Lányára” sandít felvont szemöldökkel, majd a gonoszok őszinte aggodalmával pislog rá kérdőn.
-Nah és milyen voltam? Nem túl lágyszívű? Jobban meg kellett volna büntetnem őket?


//Köszönöm mindenkinek a részvételt, örülök, hogy részt vettetek az órámon ^^ Ezután a hsz után még lehet írni, de én már nem írok
A pontok hamarosan ki lesznek osztva, illetve majd az ezután következő tananyagokat is, amikről majd a következő órán lesz szó //

*Még egy utolsó pillantás a tükörbe, csakhogy ellenőrizze, minden tökéletesen áll rajta. Ettől persze hiúnak tűnhet, pedig erről egyáltalán szó sincs. Ez egyszerűen csak precizítás. Nah meg persze a mai nap kivételes, hiszen neki kell megtartani az órát, éppen ezért fontos a megjelenés. Elvégre, milyen lenne már, ha trehányul és igénytelenül állítana be órára? Nem mintha máskor az előbb említett módon közlekedne, de azért néha előfordul, hogy hiányzik róla a talár, vagy nincs ideje megfésülködni.
Most azonban tökéletes az összhang. A haja gondosan összekötve egy lófarokban, hogy ne zavarja majd óra közben. A talárján, ott fénylik a prefektusi jelvény, alatta pedig szépen vasalt, hosszú ujjú fekete blúz és fekete térdig érő szoknya. A harisnyája is fekete, bár ez csak a térdénél látszik, hiszen odáig a bakancs takarja a lábát. Valamiért az a gondolata támadt, hogy a fekete tisztelet parancsoló, s ezért döntött emellett.
Meg kell vallania őszintén, hogy bár a tudásában nincs kétsége, és már sikerült a tavalyi szerencsétlenkedést is áthidalnia, azért nem biztos benne, hogy a többiek elfogadják, hogy egy velük egykorú tarsta az órát. Mert az teljesen más, hogyha valakinek segít, dehogy egy egész osztályt tanítson?
Sóhajt egyet, majd az asztalán lévő jegyzetekért nyúl. Felkapja az apró tőrt és két teás csészét is, hogy majd azt használja az óra folyamán. Rájött, hogy ha más funkcióval ruházza fel a csészéket, akkor feleannyira sem rémisztőek mint egyébként. A felszerelést a táskájába temeti, a pálcáját is bedobja – bár tudja, teljesen felesleges – elvégre sosem árt az elővigyázatosság.
Határozott lépked végig a folyosón, s éri el a termet, amiben ma ő fog tanítani. A folyosón még körbekémlel, a többiekhez hasonlóan ő is keresi a „kígyót”, bár ő még magában sem nevezné így Akane Achironu senseit, hiszen mint hajdani császárnő és nagy tudású boszorkány, tekint a nőre. Egyenlőre még nem látja, de tudja ez semmit sem jelent.
Belép a temebe, s őszintén szólva nincs elragadtatva a társaságtól. No nem a jelenlevőkkel van baja, sokkal inkább hiányol egy adag elsőst. Kizárt, hogy csak ennyien lennének. Igaz a sensei mondta neki, hogy Kurt nem lesz itt, de az csak egy. Hol vannak a többiek?*
- Sziasztok!
*Köszön a már bent lévő diákoknak, majd az asztalhoz lép és egy kicsit még rendezkedik. Kiteszi a jegyzeteit – amiben pontokba szedte, miről akar beszélni és mit szeretne megmutatni – a teás csészéket és a tőrt is, bár utóbbit nem láthatják még a többiek, hiszen a csészék mögé helyezi. Közben pedig fel-fel pillant az ajtó felé, mintha várna valakit. Talán még késő diákokat, de az is lehet, hogy valaki mást. Majd kiderül...*


//Nyugodtan lehet érkezni a kövi tanári hszig, nyugodtan jöhet, addig nem is számít későnek senki - még mindig nem 100% a netem szval bocsi//

*Ha már volt a másodikoson bejön az elsősre is alapon, itt van, hátha Akane most is bejön, bár a legyező nem hiányzik neki, lehet újabb mozdulatokat leshetne el. Egyszerűen csak belép, semmi különös nem történik vele, általában pedig átlagosan szokott menni valahová, max akkor érdekes a dolog, ha homokba esik, vagy felrobban valami a zsebében. Fekete póló, szakadt farmer, tökéletes szerelés egy órára, főleg, hogy még a szájában is csoki van. Mivel elfáradt, amíg lefelé kellett jönni teljes három emeletet, a legközelebbi székre rogy le.*
-Kikaptok*Kiveszi a szájából a csokit.*-Úgy értem sziasztok.*Aztán visszadugja és eszi tovább. Most nem veszi elő a kését, hogy megint az asztalt gyalulja, de csak azért mert eszik és ez olyan tevékenység, ami nagyon le tudja kötni az embert... Más egyebet nem csinál, ezt a megjelenést, nem is tudom hová lehetne még rizsázni....A lényeg, hogy ott van, ül a fenekén, és eszik. Egész közel ült le a többiekhez, de előrelátó volt és nem hozott másik csokit. Bár attól függ milyen nézőpontból pozitív ez, ugyanis az édesség hamar elfogy...és ha nincs mit rágni, valahogy ideges lesz. Előveszi kését, megpörgeti csuklóból és beszúrja a padba. Kisvártatva megszólal, merthisz kell ez, hogy ne vágja ki az egészet. Na az lenne érdekes...
-Akarjátok látni hogy varázsolok nyulat egy....*Sehol egy betontömb...Nem baj, biztos jó más is a varázsalathoz. Bár még nem próbálta, úgy tesz, mintha tudná, és kisvártatva rá is bök a padra. Kumikot biztos nem fogja zavarni, egy nyúl az asztalon, nyúl meg azért, mert az az okostojás elsős is azt mutatta be másodikos Atvn. Még most is elfutja a pulykaméreg, ha eszébe jut a srác
-Asztalból?*Biztos osztatlan sikert fog avatni a hülye ötlet...De mivel fa nyúl lenne még Izzy se tojná össze magát talán. Ha nem az sem baj, legfeljebb majd magának véseget hátul, na meg azon gondolkodik kinek a fejét változtassa át gumicukorrá. Milyen jó, hogy nem látnak a fejébe...Ekkor jön be Kumiko, úgyhogy nem kezdi el a vésést és lehet már az ajánlata sem áll annyira...Biccent neki és elfekszik a padon a késével játszadozva. Pedig kés, villa olló, gyerek kezébe nem való...De amikor nincs kihez leülni, Izzyék egy csoportban vannak és nem fér hová be, akkor kell valami tevékenység. Lehet beszerezhetne egy radírgumit...Mivel annyira nagyon nem is akarja magát megvágni...
-Nincs valakinek egy radírja? Szia Kumiko, neked?*Lehet még a lánynak is jól jönne, és senkinek nem menne az agyára a kissé monoton, de ritmikus gyalulás hangjával.*

//bocsi, már megvolt a hsz nagy része, amikor láttam, hogy írtál és nem volt kedvem (időm) átírni, hogy késett. De veheted úgy, hogy késett, nyugodtan, csak nem vette észre a Tst //

Semmi baj Edward, nekem is net gondjaim voltak - Kumiko

//Továbbra is lehet megérkező hszt írni - késést lehet kijátszani. Hogy Akane sensei távozása előtt, vagy bent léte közben érkeztek-e azt rátok bízom. Az én hsz-m 21:00-kor érkezik, ha a net is úgy akarja, addig meg gyertek bátran!//

*Ahogy pakolászik és Edward az asztalra fekszik csak megrázza a fejét a nem tetszését jelezve, de ő most még nem foglalkozik ezzel, hiszen még nem áll szándékában elkezdeni az órát. Egyenlőre vár, hátha befut még valaki. Néha az órájára is rápillant, látszik, hogy kissé türelmetlen, de ez van.*
~Radír?~
*Jut el hozzá valahonnan távolról a kérdés, és rögtön keresni is kezd a táskájában. Igaz, hogy amióta itt van pennával ír, de a mugli iskolában anno ő is használt radírt, és kitudja, talán lapul egy a táskájában. Edwardnak szerencséje van, az egyik elduogdt zsebből egy szinte használatlan radír kerül elő. Nem túl nagy 1x4x1,5 cm-es, de Kumikonak sejteme sincs arról, hogy mire akarja használni a fiú, így megindul felé és oda is adja neki.*
- Tessék Edward. És légy szíves szállj le a padról. Ha aludni akarsz, menj vissza a padlásra.
*Ezzel ő le is tudja a dolgot, nem igazán érdekli. Szépen visszamegy a tanári asztalhoz és az időzítés pont jó, hiszen ekkor érkezik meg az is, akire eddig várt: Akane sensei. A nő megjelnése most is lenyűgöző, ezért illendően meghajol, ahogy azt szerinte mindenkinek tennie kéne, igaz ez a többiek számára nem hagyományos, de akkor is. A rémisztő mosolyt Kumiko nem veszi fel, ő már megszokta. Tisztában van vele, hogy kivételes helyzetben van, és más fajta bánásmódan részesül mint a többiek. De tudja azt is, hogy ez mekkora előnyt jelent számára. A császárnő megjegyzésére a létszámot illetően csak egyetértően bólint. A további mondanivalókat a sensei mellett állva, rezzenéstelen arccal hallgatja végig. Ő ezt már tavaly megtanulta, igaz nem az első órán, hanem már az első napján, amikor is a sensei kísérte be a szobájához.
A rávillantott mosolyt viszonozza egy tisztelet teljes pillantással, majd ő is körbe tekint a 4 diákon, akik megtisztelték a jelenlétükkel. Milyen érdekes, hogy minden szakról 1-1 diák képviseli magát... Nem mintha számítana.
Kissé váratlanul éri, hogy a sensei hozzáér, de azért tartja magát, nem rezzen össze és határozottan bólint, jelezve, tudja mi a dolga. Szemével követi a tanárt kifelé, és csak ekkor veszi észre az ajtóban álló magas alakot. Int neki, hogy üljön le, majd a diákokhoz fordul.*
- Nos, megkérném az újonnan érkezőt, hogy mutatkozzon be – kéri meg Noaht. – A többieket már ismerem, azt pedig mindannyian tudjátok, hogy én ki vagyok, ezért nem pazaroljuk az időt további bemutatkozásra – Igaz Leannet még nem ismeri személyesen, de mivel kartársak, tudja kicsoda a lány. – Van kérdésétek a szabályokkal kapcsolatban? – pillant körbe, bár őszintén nem vár kérdést, ezért rögtön tovább is megy – Mielőtt azonban, elkezdeném, arra kiváncsi lennék, mit vártok el az óráktól és hogy mit hallottatok eddig az átváltoztatástanról?
*Teszi fel a kérdést, majd az ajtóra pillant, s miután meggyőződik róla, hogy az csukva van, és nem figyeli senki felül a tanári asztalra és onnan várja a válaszokat.*

//Késést továbbra is lehet kijátszani, azonban mindenkit kérek, hogy mostmár ha bejön, akkor válaszoljon a kérdésekre. Aki már bent van, az írjon nyugodtan, nincs sorrend. A kövi hsz-m valamikor holnap kora délután 13:00 és 15:00 között érkezik. Aki ír addig az ír, aki nem az nem.//

*Edward válasza kissé meglepi, de végül megrántja a vállát, és közli vele az egyszerű tényt.*
- Nekem mindegy hol laksz, de a pad nem arra van, hogy feküdj rajta.
*A beleállított késsel egyenlőre nem foglalkozik, ahogy azzal sem, hogy mennyire ellentmondásos, hogy Edwardot a székre parancsolja, ő maga meg a tanári asztalra ül, de mivel most ő a tanár neki több joga van. Az ölébe veszi a jegyzetfüzetét – egy újat, amit külön erre a célra vett – és abba kezdi jegyzetelni a válaszokat. Feltett szándéka, hogy mindenkiről külön oldalt vezet majd, s szépen leírja, hogyan haladnak. Az a későbbiekben jól jöhet, meg tudja majd nézni, kinek mi megy jobban, mi kevésbé, és ennek megfelelően differenciálhat majd. Talán a többiek furcsálják, hogy minden felszolalásnál lapoz egyet, de kell a hely, hogy a későbbi órákon is jegyzetelhessen.
Noelnél kell a legtöbbet jegyzetelnie, de ez nem is lepi meg. Azt is észreveszi, hogy valami egészen feltüzelte a srácot, bár azt egyenlőre nem tudja megmondani, mi lehet az. Mindenesetre ezt is leírja magának, későbbiekben talán beszélhetnek is erről.
Edward válaszán mosolyog, örül, hogy Akane sensei korábbi megjegyzésével ellentétben nem lesz gond a fiúval. Esetleg a szókincsén kell egy kicsit bővíteni, a szájába rágni, hogy nem kavics, hanem bölcsek köve, de azért jó, hogy figyel a fiú és válaszolni is tud a kérdésekre, a maga sajátos módján. Igaz jobb lenne, ha pontos válszokat kapna mindenkitől, de senki sem egyforma, és mindenből máshogy teljesítenek.
Ha a jelenlevők csak egy kicsit is sejtenék, hogy az átváltoztatástanhoz neki semmi érzéke sincs, és hogy az előző évben csak a megfelelő magatartásának és az elméleti tudásának köszönhette, hogy átment, valószínűleg nem örülnének annak, hogy ő tanít. De ezt senki sem tudja, így nincs is miért aggódnia.
Izzy válasza kissé zavaros a számára, de mire végig mondja a fiú a magáét, Kumiko is kobogózza belőle a lényeget, s nem szakítja félbe a kissé érthetetlen választ. Végülis Izzy számára biztosan teljesen érthető és csak ő rendelkezik másféle logikával. //User még mindig nem fogta fel, pedig eskü elolvasta 3x XD – kivéve a transzformációt meg a transzmutációt azt user is felfogta//
Leanne nem fűz hozzá semmit az elhangzottakhoz, csak az elvárásait közli, amit Kumiko szépen le is jegyzetel.
Noaht is meghallgatja, már ha a fiú válaszol majd, és amint azt is lejegyzetelte ő is elmondja, amit szeretett volna.*
- Nos alapvetően jó dolgokat mondtatok, de azért még lesz mit kiegészíteni. Azonban lenne két dolog, amire szeretném felhívni a figyelmet. Az első, hogy sose gondoljátok, hogy a „többiek mindent elmondtak” egyrészt, mert ez szinte lehetetlen, lévén senki sem tud mindent, még a szakértők sem, és a mágia amúgy is egy folyton változó, bővülő tudomány. Másrészt, mert nem tudhatjátok biztosan, hogy tényleg jót mondtak-e előttetek, amíg a tanárotok nem erősíti ezt meg.
- A másik, amit kérnék, hogy ne féljetek attól, hogy megismételjetek egy már elhangzott gondolatot. Engem érdekel ti hogy látjátok a dolgokat, hogy hogyan fogalmaznátok meg a saját szavaitokkal.
*Körbe pillant és reméli, hogy mindenki érti mire gondol. Átfutja a jegyzeteit, hogy ki mit mondott, mit vár az órától, majd megszólal.*
- Nos az animágia az harmadéves tananyag, ezért ha türelmesek vagytok, megtanulhatjátok. Edward, a bölcsek kövét nem ígérem, ugyanis nem bizonyított, hogy tényleg előállították, de ha szeretnéd, külön szakkör keretében kisérletezhetünk rajta – őszintén reméli, hogy annyira nem érdekli a pugnaxost a dolog, és nem fog belemenni a különórákba, de ha igen, hát akkor azt Akane senseijel kell majd tisztáznia. – Izzy, meglátom még mit tehetek ez ügyben... A tananyag szerint pont a fordítottját kéne megtanulnotok, tárgyból állatot, mivel az egyszerűbb, de erre majd még visszatérünk. Noel azt hiszem az alkímia sok saját kutatást fog igényelni, de igyekszem majd én is megfelelő infromációval szolgálni.
*Leanne-nak nem mond semmit, hiszen neki már válaszolt az animágiával kapcsolatban. Leugrik a tanári asztalról, majd az órára összekészített jegyzeteihez lép, gyorsan átfutja azokat és ismét beszélni kezd, csakhogy kiegészítse az eddig elhangzottakat.
- Akkor először egy kis kiegészítés, fogalom tisztázás. Tehát, ahogy Noel is mondta a középkorban alakult ki, bár már előtte is voltak olyanok, akik próbálkoztak vele, több-kevesebb sikerrel. Ők voltak a sámánok. Az igazi áttörést Alexander Ferhus Kyrabenek köszönhetjük, aki az első jegyzett animágus volt. Na már most Noel, nyisd ki a könyvet és keresd ki belőle, hogy pontosan mi az animágia. Nem a könyvet kérem, csak nézd meg mi az, és próbáld megfogalmazni a saját szavaiddal. Ugyan ez vonatkozik a többiekre is! Edward, te nagyon jó példákat hoztál, arra, hogyan lehet átváltoztatásokat végezni, kérlek keresd ki, hogy mi az átváltoztatástan fogalma, és hogy pontosan milyen módokon végezhetünk átváltoztatást. Izzy tudom, hogy félsz az állatoktól, ezért rád hagyom a metamorfmágiát, de most szólok, hogy készülj fel, ez nem mindig lesz így. Leanne,mivel te nem fűztél hozzá semmit, de azt mondtad komolyan érdekel a dolog, kérlek nézz utána a második fejezetben a varázsköröknek és foglald össze max. 6-8 mondatban a lényeget. Noah te pedig szedj össze mindent a bölcsek kövéről.
*Vár egy pár pillanatot, ha esetleg van kérdés arra is szívesen válaszol, majd ha azzal végeztek eltűnik egy másik teremben és apró kis tégelyekkel tér vissza. Ha valaki egy kicsit őt figyeli, akkor feltűnhet neki, hogy a tégelyekben vér van, s sejtheti, hogy hamarosan bizony gyakorlati foglalkozás lesz, de először válaszolniuk kell a feltett kérdésekre.*

//Kövi hsz ma este, legkésőbb holnap délelőtt jönne, szval aki tud az írjon. Elnézést a késésért, az "Anya" nevezetű egyén nem engedett gép elé.//