És mégis eljött a nap...
Nagyot sóhajtva lépdel ki lakosztályából, nyűgösen és kifejezetten fáradtan. Persze, nem azért, mert annyira sok dolga lenne, egyszerűen csak egy cseppet sincs kedve órát tartani a kölyköknek. Mindig csak a nyűg van velük, folyamatosan el kell ismételni nekik, hogy csak egy rossz nyikkanás, vagy mozdulat és mehetnek a számukra pokol, számára paradicsomnak elnevezett helyiségbe. Pedig valójában amióta berendezte a kis külön zugát, azóta senkit se vitt le oda, azon egyszerű okokból, hogy túlságosan is feltűnő lenne ha a diákok törött csontokkal és nyílt sebekkel lófrálnának az iskolában. Az itt töltött hónapok alatt megtanulta, hogy van sokkal rosszabb is a fizikai kínzásoknál: a lelki terror. Nem látszik, de ugyanolyan hatásos tud lenni.
Szóval kedves senseiünk elvánszorog végre a tanteremig, ahol már az ajtóban megigazítja szépen kimonójának redőit, kihúzza magát és arcáról nyomban le is törli a fáradtságot és a mérgelődést. Mert megjelenni tudni kell hatásosan.
Azzal már nyit is be, körbepillantva a termen, hogy kik is jelentek meg, hiszen ki is hirdette, hogy egy fő esetén nem tartja meg az órát és kész. Egy olyan nagy császárnő, mint ő, ezt meg is engedheti magának és legalább akkor maradhatott volna a kis lakosztályában, hogy végezze a titkos kísérleteit. Szépen lassan lépdel, mértékkel és felszegett állal, arrogánsan. Ilyenkor kifejezetten élvezi, hogy hüllőtekintetétől a diákok többnyire rettegnek, vagy undorodnak. Az asztalához lép, majd fordul és végig futtatja tekintetét rajtuk, hogy kik is jelentek meg. Daeron és Susanna felé külön egy mosolyt küld, hiszen akármennyire is kegyetlen a nő, karának diákjaival mindig egy kicsivel elnézőbb, elvégre belőlük fog kinőni az újabb zsarnok nemzedék. Azt is pontosan tudja, hogy Edward elsős létére be akart jönni az órájára, s mivel pontot úgysem fog adni neki, a folyamatos átváltoztatásokhoz még nem elég felkészült, így nem nagyon érdekli, hogy bejött. Amíg nem csinál neki galibát, addig tőle azt csinál, amit akar. Egyenes tartással dől neki szépen az asztalának, majd mosolyodik el hűvösen és ridegen. Igen, szereti így párosítani a mosolyát a tekintetével, mert tökéletesen tisztában van milyen idegenül hat a kettő egyszerre.
- Konnichiwa újra! Üdvözlök mindenkit az idei év első másodéves óráján, remélem ugyanolyan jól fogtok szórakozni, mint én...
A mosoly szélesedik, aztán előveszi kimonójának ujjából a legyezőjét és azzal juttat magának egy kis levegőt. Már éppen folytatná, amikor észreveszi Ed ténykedését a paddal. Hirtelen hallgat el, s mivel feltételezhetően senki sem fecseg a jelenlétében, így mély csend ül a teremre. Szépen lassan lépdel a padok közé, mosolyogva pillant a diákokra, hogy aztán egészen hirtelen csapjon rá Ed fejére a legyezővel, természetesen a fa részével. A mosoly eltűnik, amint lepillant rá. Őt aztán cseppet sem érdekli, hogy éppen milyen lelki problémája van a diákjainak, hiszen ő nem a szeretetszolgálat, hogy elnézze emiatt a viselkedésüket.
- Nem azért engedtelek be az órámra, hogy aztán szétvagdosd a padjaimat. Ha nem hagyod abba, akkor két lehetőséget fogok adni neked: vagy távozol az órámról, vagy kifolyatom belőled a vért a mai óra anyagához.
Persze, rögtön jöhet maga a feltevés, hogy: Úgyse meri. De vajon tényleg nem? Amint visszaér az asztalához és nekidől kissé, újra mosolyog már a diákokra, mintha mi sem történt volna és nem az előbb fenyegette meg halálosan az egyik diákját.
- A tavalyi szabályok ugyanúgy érvényesek erre az évre is, vagyis aki nem viselkedik úgy, ahogy nekem tetszik, az mehet a kínzókamrámba. Még a végén kijövök a gyakorlatból.
A bemutatkozást feleslegesnek találja, hiszen az iskolában már mindenki nagyon jól ismeri, akár személyesen, akár hírből a nőt. Íves szemöldökeit felvonja amikor a papírokra pillant, hogy mivel is kell foglalkozni a mai órán. Aztán megvonja a vállát könnyedén.
- Az előző évi tananyagokat feltételezem átismételtétek, vagyis teljesen felesleges most ezzel foglalkoznunk. Ha nem, akkor az a ti bajotok lesz. Ebben az évben a két fő átváltoztatás a folyamatos átalakítások és az emeli átváltoztatások lesznek. Ezek olyanok, amiket lehet szerencsére használni harcokban, szóval nagyon jól fog még jönni egyszer, ugyanakkor nagyobb energiát is vesznek el. Most viszont a varázsköröket vesszük át, mivel tavaly ilyenkor egy pálcát használó félnótás tanított titeket és ezekről külön nem tanultatok. Utána pedig belekezdünk a folyamatos átváltoztatásokba.
Elhallgat és körbepillant, felmérve, hogy kik is jelentek meg. Szerencsére azért nem tucatjával jöttek a kölykök, ami annyiban jó, hogy nem kell ugyanennyi kérdést feltenni, majd választ rá megvárni és elemezni. Mert lehet, hogy a nő kegyetlen, de az órákon mindenkinek megadja a bizonyítási lehetőséget.
- Bitta, te ismertesd a tavaly elmondott szabályaimat az óráimmal kapcsolatban. Gondolom, nem árt, ha egy kicsit élénkítjük az emlékeket. Daeron, beszélj nekem a varázskörök egyik legfontosabb alkotóeleméről, illetve arról mit tudhatunk, miben befolyásolja a varázslatokat. Konidik, mik azok a dolgok, amiket fontos figyelembe venni a varázskör felrajzolásánál szerinted? Amelie, miért használjuk órákon a varázsköröket? Krisztyne, te hasonlítsd össze a pálcahasználatot, illetve a varázskörök rajzolását. Susanna, szerinted a forma átváltoztatásoknál miről lesz szó, hol, min, hogyan tudjuk majd használni? Edward... te meg maradj nyugton.
Azzal összefonja maga előtt a karjait, úgy figyeli és hallgatja a diákok válaszait, hiszen amint elmondják, utána ő maga fogja azokat kiegészíteni, értékelni. A varázsköröket mindössze elméletben kell átvenni, utána már mehet is a folyamatos átváltoztatás gyakorlása, nem akar itt totojázni a kölykökkel. Hüllő tekintetével mindig az éppen felelőre figyel. Ednek persze azért nem adott feladatot, mert ha úgyse ad neki pontot, akkor minek túráztassa a kölyköt? Majd az elsős átváltoztatástan órán Kumiko elintézi és kész. Aztán tekintete megáll egy diákon. Jó, hogy nem vette észre először, hiszen nem egy feltűnő alak. Igen, először az arcberendezés az, ami feltűnik neki, aztán az, hogy itt mindenkinek a nevét tudja arcról az iskolai akták miatt, ennek a fiúnak azonban nem. Tekintete letéved a gyűrűre és hirtelen szélesen elmosolyodik. Felemeli a kezét, mielőtt az első felelő megszólalhatna és összecsapja tenyereit.
- Még mielőtt azonban belevágnánk... Hadd mutassak be nektek egy igazán különleges diákot, Kurt Herrmann-t!
Büszke mosoly és büszke tartás, miközben a fiú felé mutat.
- Kivételes tehetség az átváltoztatástan terén, s ugyan elsős, tudása megfelelő a ti szintetekkel...
~Ha nem több...~
- Úgyhogy fogadjátok szeretettel, mert... ő az ÉN tanítványom.
Mert a tanítvány több a diáknál az ő szemében, hiszen a fiúval külön foglalkozik és külön egyengeti ebben a tudományágban a pályáját. Még egy utolsó mosolyt küld a fiú felé, majd óra után még beszél vele, hogy mégis mi ez az új külső, meg ugyebár egy külön órát sem ártana tartania neki. Azzal int egyet Bitta felé, hogy kezdje a felelést, s összefonja maga előtt a karjait, de a furcsa, irracionális somolygás az arcán még mindig ott van...

//A következő hozzászólásom holnap 19:00-kor fog jönni, addig írja meg mindenki a válaszát ^^
Óhhh, és még valami: Nem kell bevárnotok a sorrendben előttetek lévőt, írjatok meg egy hsz-t az enyém előtt, aztán annyi xD//

//És igen!!! MEGJÖTTEM! Oh Yeah! Amint feltámadtam a halálból jelentkezem normális hosszúságú hsz-szel... addig érjétek be ezzel. //

*A második év folyamán már sokadszor van késésben. Sőt néhány óráról le is maradt, de fontos dolga volt. Egészen pontosan gyakorolt. Természetesen átváltoztatástant. Amióta tanársegéd lett, ez amúgy is napi rutinná vált, de az óra közeledtével sokkal több időt akart rászánni. Éppen ezért most a tavalyitól eltérően, magabiztosan lépked a tanterem felé. Ugyan kit érdekel az, hogy késésben van? Elvégre neki dolga volt. Elő kellett készíteni az elsősök óráját, és a maira is fel kellett készülnie. És ugyan miért haragudna rá a sensei, ha éppen azért késik, mert az átváltoztatástant gyakorolta?
Ruha, cipő, táska, talár, minden a helyén. A táskában ott lapul a varázspálca, bár erre az órára teljesen felesleges ezt ő is tudja, de nem árt az elővigyázatosság...
Teljes nyugalommal kopog a terem ajtaján, majd belép. Az ajtóban szépen illendően meghajol, és köszönti a tanárnőt.*
- Sensei!
*Egy pillanatig vár, hogy mi a reakció, ha szükséges előáll a tökéletes magyarázattal, miszerint az elsősök óráját készítette elő, ha nem szükséges, akkor a legközelebbi ürespadhoz megy és miközben leül, int a többieknek is egy "sziát". Majd előveszi a jegyzetfüzetét, pennát, és lesi a tanár na meg persze a többiek minden szavát.*

*Annak ellenére, hogy tél van, nem öltözött valami vastagon. A tornacipő, és az egyszerű farmer fölé csak egy fehér ujjatlant húzott, ami csak hangsúlyozza fiús, kissé csontos alkatát, és sápadt bőrét. Na meg a számtalan bőrén sötétlő tetoválást (amikhez azóta csatlakozott még egy, a saját farkába harapó kígyó, de úgy is annyi ábra van bár rajta, hogy ki tartja ezt számon?) // Az író. - a szerk.// Szóval jó nagy késéssel ugyan de sikerül beesnie Akane órájára. Még jó, ki nem hagyná. Részegedtek le együtt. Szívtak ópiumot. Elmentek tetoválást csináltatni.. Sőt, még ott van ez a csúnya örökbefogadási ügy is. És még nem volt az óráján? Szóval pótolni kell. Kezei zsebretéve, az ajtót a lábával löki be, csak hogy még annyira se kelljen megmozdulnia amíg megmozdítja a kezét. Egyébként is előnyére válik ha bejön, Jezebel azt mondta, hogy csak előnyére válhat, ha kiismeri a varázskörök természetét. Na meg az sem baj ha konyít kicsit a vérmágiához, még akkor sem, ha később majd más vonatkozásban fogja használni.
Mostanában egész jó hangulatban telnek a napjai, attól függetlenül, hogy az apja szabadult.. nincsen probléma. Ugyanis a családfő titokzatos körülmények között tűnt el.
Mindegy, nem is kell neki, A bátyjait leszámítva 8 éves kora óta nem valami családcentrikus. Pont ennél a gondolatmenetnél találkozik tekintete a nő vágott pupilláival. Elvigyorodik, azon a nem túl szimpatikus, sunyi vigyorral.*
- Helló. Bocsánat, hogy késtem, ahm.. feltartóztattak.
*Jó, jobb nem jutott eszébe, de kizárt, hogy most ennél jobb rögtönzést produkáljon. A másik ok amiért jött, hogy végre lásson a nőtől valami átváltoztatást. Hogy mondjuk mire képes, mert eddig ahányszor próbálkozott, mindig erősen alkohol befolyása alatt volt, és nem nagyon sikerült. Tekintetét végigfuttatja a jelenlévő diákokon. Néhány elsőst is kiszúr, erre szemöldöke feljebb szökik. Mit keres itt egy törpe? Igaz, annyira azért nem törpék. Hát, mindegy, ha Akane nem rúgta ki őket innen páros lábbal, bizonyára jó oka volt rá. Krisztyne és Amelie jelenléte nem izgatja különösebben, legfeljebb annyira, hogy megállapítsa, ezt az órát sem fogja kibírni anélkül, hogy ne legyen majd egy-két kedves megjegyzése.*
~De legalább biztosan nem fogok unatkozni.~
*Edwardot nagyjából tudja, hogy ki, volt az óráján, és nem is teljesített olyan rosszul, mint ahogy várta, de a másik.. nem, nem rémlik. Vagy talán egy kicsit, de csak hogy egyszer-kétszer mintha látta volna a folyosókon régebben. De nem mostanság. Na, mindegy, annyira nem érez nagy késztetést az ismerkedésre, sosem volt valami társasági lény. Szórakozottan helyet foglal valamelyik közeli padban.*

Természetesen ő is érzi a rettegést a teremben, s lám mily' meglepő, ő nagyon is élvezi ezt. Talán ez az egyetlen dolog, amit szeret az óráiban, hogy tudja terrorizálnia a kölyköket és mindössze ezért annyit kell tennie, hogy rájuk pillant. Ahogy lerendezi az Edward-incidenst, máris visszatér szépen a tanári asztalához, innentől fogva ő lezártnak tekinti az ügyet. De attól függetlenül megjegyezte magának a dolgot, s ha a srác esetleg tovább szórakozna, akkor biztosra veheti, hogy Akane is bekeményít, de annak nem biztos, hogy örülni is fog. Azonban a „ Biztos talál majd egy megfelelőbb áldozatot.” megjegyzésre mosolyogva biccent körbepillant, hanyagul megjegyezve.
- Ó, persze, látok még a teremben párat.
Hogy aztán ki mire akarja érteni, azt már a diákokra hagyja. Akane nem szeret magyarázkodni, ugyanakkor az ilyen elejtett megjegyzésekből pontosan jól tudja, hogy jól tudja megalapozni a félelmüket. Régebben a keletiek is azt hitték, hogy vámpír, ebben a hitben meg meg is hagyta őket, hiszen az neki csak előny, ha beszélnek róla és félnek tőle. Ez voltaképpen alap egy olyan ambíciókkal rendelkező egyénnek, mint a nő.
Hallgatja a válaszokat, mérlegeli, figyeli, hogy ki mennyit tanult és mennyit készült előre az anyagokból. Többnyire meg tudja különböztetni, hogy ki vette elő tanulmányait, illetve ki az, aki csak légből kapott választ ad. Ugyanakkor azért az utóbbiaknál számít, hogy hogyan adja elő „tudását”, mert nem jelenti azt, hogy nem jöhet ki még jól a felelésből. Ahogy végighallgat mindenkit, úgy jön a szokásos személyenkénti értékelés tőle.
- Konidik, a válaszod megfelelő, viszont egy picit javítanám. Kicsit úgy hangzott, mintha a saját vér használatánál csak jobb kézzel szabadna felrajzolni a köröket, azonban ez így akkor sántít. Nem árt tudni, hogy vannak kivételek, ez függ a varázskörtől is és magától a varázslattól is. Ezt az apróságot leszámítva jó válasz.
Azzal már tovább is halad, veszi sorra a következőt.
- Daeron, helyes válasz, és igen, a körök nagy részét bal kézzel rajzoljuk, de nem mindet, mint azt ugyebár az előbb átvettük.
Nos igen a részegen varázskörök rajzolgatásáról tudna aztán maga is egyet s mást mesélni, azonban nem olyan ostoba, hogy önként rombolja le az imázsát a diákok előtt. Ekkor azonban Daeron felteszi kérdését, ami voltaképpen nem annyira szemtelen, de azért eléggé tudja ám bökni az ember csőrét. Végül is a nő tökéletesen tisztában van vele, hogy szadista, testvérei éveken keresztül a fejéhez vágták. De hogyan is lesz a jó zsarnok? Végy egy kiló szadizmust, adj hozzá két liter megalomániát, ezeket keverd össze, tedd az alvilág sütőjébe, s amikor 66 perc múlva kivetted, hintsd meg egy csipetnyi sötét mágiával. Megfordul, majd kígyótekintetével végigméri a fiút és elmosolyodik hümmögve, mintha nagyon eltűnődne a kérdésen.
- Hogy mennyiben lehet párosítani az átváltoztatástannal? Körülbelül annyiban, mint a kannibalizmusomat.
A rideg tekintethez egy bűbájos mosoly párosul, amivel hatásosabbá teszi a „vicces” megjegyzését, amiről tökéletesen el lehet hinni, hogy igaz. Persze nem így van, Akanenek sokkal kifinomultabb ízlése van az ételek terén. Tekintete lassan a pugnaxos leányzóra vándorol, majd szépen lassan, túlságosan is lassan elmosolyodik az első megjegyzésén. Egy ideig hallgat, hogy aztán nagyot sóhajtva fonja össze maga előtt a karjait.
- Úgy látszik a szünet alatt kissé elszemtelenedtetek, pedig a tavalyi év után reméltem, hogy nem szükséges nálatok a további... idomítás. De majd akkor még dolgozunk rajta. Amelie, válaszod megfelelő, de legközelebb számolj el 10-ig, mielőtt megszólalsz.
Nagyot sóhajt kissé fáradtan, nem hitte volna, hogy a diákok ma ennyire elemükben lesznek. Ami persze cseppet sem pozitívum az ő szemében és a tanulóknak se lesz az, ha megtorolja ezeket a megjegyzéseket. Krisztyne válaszánál kissé elhúzza a száját, ami nem azt jelenti, hogy nem jó a válasz, csak neki nem tetszik mindössze a felállás. Elvégre ő nem csak hogy nem szereti a pálcákat, de neki még csak nincs is. Ez persze nem azt jelenti, hogy hátránya lenne mondjuk egy harcban, nagyon jól ellensúlyozza ezt a hiányt az erejével.
- Jó válasz, Krisztyne, egy iskolaelsőtől nem is várhatunk kevesebbet.
Már éppen kezdene bele az óra gyakorlati részébe, amikor megjelenik Kumiko. Az ember azt várná, hogy a nő most pontot fog levonni (mint ahogyan a tavalyi év első óráján rögtön egy pugnaxostól), azonban most csak elmosolyodik kicsit fejét meghajtva.
- Kumiko... Foglalj helyet.
És semmi. Semmi veszekedés, fenyegetés, legyezővel csapkodás, vagy hasonló, mindössze egy invitálás. Azonban Kumiko már bizonyított, ráadásul ő viszi a kis elsősöket is, úgyhogy Akane szemében igen nagy segítség a lány. Óh, igen, elsősök...
- Majd kérlek figyelj az órákon oda kedves Edwardunkra, kissé túlteng benne az energia. Illetve Kurt Herrmann-t ne keresd az elsősök óráin, ő az én jóváhagyásommal a másodikosokéra jár be, egy szinten van veletek.
Hagyja meg még a lánynak teljesen közönyös hangnemben előadva. Tenyereivel tapsol, s a következő pillanatban Ed kivételével mindenki előtt megjelenik egy-egy kisebb betontömb, egy-egy kisebb szikéhez hasonló kés és... semmi véres edényes tálka. Amint feltűnik a diákoknak ez a hiányzó apróság, úgy szélesedik Akane mosolya. Ó igen, már az első órán szembesülniük kell egy igen kellemetlen kihívással.
- Nos gyerekek, bejelentek egy számomra örvendetes, számotokra kellemetlen hírt: a forma átváltoztatásokat a saját véretekkel kell felrajzolni.
Ekkor lép be egy újabb tanuló, aki... nocsak.
Ha a diákok azt hitték, hogy a hüllő tekintet és a kis mosolygás-somolygás borzongató, akkor csak most döbbenhetnek rá, hogy van sokkal rosszabb is: amikor Akane elvigyorodik. Megjött bizony legnagyobb ivócimborája, ópiumhaverja, tetoválós társa, vagyis a...
- Kislányom, csak nem egy Hello Kitty akadt az utadba? Ülj le, pont a gyakorlati részhez értünk és saját vérrel fogunk alkotni.
Igen, a diákok akár hiszik, akár nem, bizony egy részeges este óta Akane büszke anya lehet, Erin családja meg bővült egy szadista megalomániás császárnővel. Azzal taps, és már a lány előtt is megjelenik egy betontömb és a kis vágóeszköz. Úgy van vele, hogy akár tanult előző évben kedves „lánya” átváltoztatástant, akár nem, elég stramm kölyök, majd elbirkózik a feladattal. Közben a diákok reakcióit figyeli milyen arcot is vágnak, hogy most bizony saját vérrel kell dolgozniuk. Már tavaly is sokan kiakadtak az állati vértől, meglátjuk, hogy ehhez mit szólnak.
- Akinek csöppnyi kicsi lelkivilága túlságosan is beletörne a sokktól, az már most távozhat. Aki marad, az vágja meg a jobb kezét. A kezét, ismétlem, nem pedig csuklóvagdosást kérek. Aztán rajzolják fel ezt a kört...

Lassan felrajzolja a táblára egy krétával a teljesen egyszerű kört, majd Kurt felé pillant mosolyogva, kígyó szemeivel figyelve őt.
- Mutasd be a többieknek, hogy hogyan működik ez a varázslat. Utána kövesse mindenki a példáját! Ügyeljetek arra, hogy koncentráljatok közben milyen alkotássá, formává akarjátok átalakítani a tömböt, mert utána több lehetőségetek nem lesz, csak egyszer lehet alakítani rajta. A varázskörnek pedig körülbelül 5 centisnek kell lennie.
Azzal int egy aprót a fiú felé mosolyogva, hogy nyugodtan belekezdhet a bemutatóba. Igazán kényelmes ez így, hiszen tisztában van a srác képességeivel, tudja, hogy menni fog neki. Plusz neki nem kell megerőltetnie magát a bemutatózással (nem mintha tavaly tett volna ilyet). Amíg a többiek el vannak foglalva Kurt bemutatójával, addig egy kisebb dobozt odatol Erin elé az asztalára egy sunyi mosollyal.
- Az uzsonnád.
Valójában a kis dobozkában nem éppen az van, de ez már csak részletkérdés. Utána már persze azt figyeli, hogy ki mit alkot a tömbjéből, hogy aztán véleményezze azokat, kiadja a házit és utána már mehetnek is a kölykök, ki merre akar.


//A következő hozzászólásom 19:00-kor fog jönni (remélhetőleg nem olyan késéssel, mint most xD), az lesz az utolsó hsz-em is, szóval addig írja meg mindenki a hsz-ét. Amint megírtam holnap a zárást, ki is osztom a pontokat.^^//