-Jó fogadjunk!
*Longin nézi ahogy Rufus megpróbálja a szájába dobni a sushit de nem sikerül neki és a segítségüket kéri az eltüntetésében mivel a szobájában felejtette a pálcáját.*
-Sajnos én még nem tudom eltüntetni.*Mondja Longin kicsit mosolyogva*
-Te eltudod Kumiko ? *Kérdezi a lányt*
-De visszatérve a sushi dobáláshoz én is megpróbálom.*Mondja a Pugnaxos fiú és elvesz egy sushit a tálcáról.Megpróbálja bedobni a szájába nem sok sikerrel.*
-Úgy jártam mint te Rufus.kumiko ugye te eltudod tüntetni?Most mennem kell nagyon tele vagyok és le kell egy kicsit pihennem.-*mondj és fölkel utána elindul a kastélyfelé*
-Sziasztok!*Mondja visszafordulva és bemegy a kastélyba föl a padlásra.

*Rufus végignézi ahogy Kumiko megtisztitja a sushit, majd ahogy kartársa is eldobja az ételt és azt is megtisztítja Kumiko.*
-Nagyon köszi a segítségedet és, ezért cserébe itt maradok és segítek neked megenni a sushikat.*mosolyog a lányra, majd távozó kartársától elköszön.*
-Szia, Longin! Majd még találkozunk!*majd visszaül az asztalhoz és lassan elkezdi eszegetni a sushikat.*
-És te izgulsz a vizsgák miatt?*kérdezi evés közben a lányt.*

*Elmosolyodik, hogy nem marad egyedül és felkap még egy sushit, hogy előbb eltüntessék az ételt. Bár nem látszik rajta sokat szokott enni.*
- A vizsgák miatt? Nem nem izgulok. Évközben elég sok órán voltam bent, és a házikat is megírtam, szerintem nem lehet gond.
*Kezd bele a magyarázatba, majd újra beleharap az ételbe. Aztán amint befelyezte folytatja.*
- Te fogsz vizsgázni?
*Neki persze természetes, hogy vizsgázik mivel, hajtja a tudásvágy, és a megfelelni akarás. Érdeklődve várja, hogy mit válaszol a másik.*

//bocsi user elbámult a tv-n most nem megy hosszabban :S//

-Én is fogok vizsgázni, bár nem hiszem, hogy olyan jól sikerül majd.*és ő is elkezd falatozni.*
-Te nem mész a divat bemutatóra?*kérdezi a lánytól.*
- Amúgy nagyon örülök annak, hogy nem kell egyedül ennem, mert az elég rossz dolog, meg amúgy is szerettem a társaságot, főleg, ha ilyen kedves barátságos emberekből áll.*mosolyog a lányra, bár azt bánja, hogy kartársa és Jessica társaságát elveszítette, de örül, hogy Kumiko itt maradt.*

[Kumiko]

-Én nem vagyok otthon a divatban, azt veszem fel ami először a kezembe kerül.*mosolyog.*
-Hát igen hamar elmentek, lehet, hogy a divatbemutatóra mennek vagy a teszteket csinálják, bár kartársam nem fog vizsgázni, úgyhogy ő szerintem pihen. De nem miattad mentek el! Úgyhogy ne izgasd magad! Mert én se izgatom magam, mert tudom, hogy majd még úgyis beszélek velük, úgyhogy nyugi és most egyél Kumiko, mert a nagy készülődésekben gondolom, úgy se volt időd enni, meg itt van az ajtó előtt a vizsga is.*a vizsgák miatt elég feltűnően aggódik.*
- Amúgy már sok mindenkit ismersz a suliban?*kérdezi a lánytól két harapás között.*

-Én nem félek a vizsgától! *egy bátor Pugnaxos sose félhet semmitől és ezt most ő is megpróbálja betartani bár alányt úgy látszik nem veri át.*
-Na, jó egy kicsit félek, de ezt lécci ne mond el senkinek, mert a Pugnaxosok bátrak és ezzel szégyent hozok a házra, ha megtudják, hogy most én bátortalan vagyok.*eltolja magától az ételt, msot már egy falat se megy le a torkán.*
-Én mivel még csak tegnap jöttem vissza az iskolába, ezért nem túl sok embert ismerek csak a kis társaságot akik elmentek.*próbál mosolyogni, de nem sikerül neki.*
-Amúgy jól áll neked ez a ruha, remélem nekünk nem kellesz görög ruhát felvenni, mert akkor én egy hétig nem jövök ki a szobámból.

*Nem egy ravasz extremusost nehéz átverni. Főleg egy olyan lányt Kumiko, de azért lehet próbálkozni. Az hogy nem fogja elmondani nem biztos, hogy megígérheti, elvégre neki ehhez semmi érdeke nem fűződik, de mivel úgy gondolja senki nem fog erről kérdezősködni nála belemegy.*
- Rendben nem mondom el. Amúgy sem erről fognak kérdezni. Inkább valami utolsó "jajj hogy is volt ez az órán?" kérdést fognak nekem feltenni. Bár nem én lettem sz iskola eslő... Az a benyomásom sokaknak ez nem tűnt még fel...
*Mondja, de nem azért, hogy felvágjon. Ő szimplán csak okos. Ennyi. És persze szívesen segít bárkinek, még inkább ha neki is haszna van belőle. Amikor Rufus eltolja a tálat, kicsit felhúzza a szemöldökét.*
- Most én egyem meg?
*Kérdezi már mosolyogva, aztán felkap még egy sushit, így végül már nem is marad olyan sok a tálon.*
- És hol voltál a tanév nagyrészében? Én tudod örültem, amikor végre megérkeztem...
*Nem akarja bővebben kifejteni, jobban érdekli a fiú válasza. A ruha említésére ha képes lenne ilyesmire egész biztos elpirulna, de mivel ez vele még sosem fordult elő most is csak legyint.*
- Ugyan. Ez szerintem mindenkin egyformán állna. De a görög ruhát azt megnézném...Vagy például, ha görög istenek lennétek...
*Mondja mosolyogva, hiszen a görögök előszeretettel ábrázolták isteneiket Ádám-kosztümben...*

//user mákostésztát csinál ha kész van ír...//

-Hát te is megeheted*mosolyog a lányra.*-Londonban voltam a szüleimnél. De hát nem azért jöttem vissza, hogy Ádám kösztümben flangálhassak a suliban*mosolyog majd megnézi az óráját.*
-Jujj, már ennyi az idő nekem mennem kell rémtörit hallgatni*majd feláll felkap néhjány sushit és elfut, de azért köszön a lánynak.*

*A fiú éhesen lefut a lépcsőkön a Japán étkezde felé ezúttal italt is hozva magával*
~Remélem megint lesz ott valaki akivel társaloghatok~
*Ezzel a gondolattal ment egyenesen a Japán konyha felé és közben a sushira gondolt*
~De jó lenne ha olyan finom sushi lenne mint tegnap,és olyan jó társaság.
Bár szerintem nem láttak olyan szívesen a kartársaim de azért kedvesek voltak.~
*Ilyen és ehez hasonló gondolatai közepette Longin elérte a shusival teli tálcákat.Sajnos nem volt ott senki és ez megdöbbentette.
~Biztos valami más programuk van~
*Elkezdte enni a shusikat és mikor már ötöt megevett kortyolt egy kicsit italából és csak evett és várt hátha jön valaki*

*Rufus sétál a a konyha felé fekete nadrág és fehér póló van rajta. Mikor belép a konyhába meglátja Longint és félálmosan, de köszön kartársának.*
-Szia, Longin. Láttam elég éhes lehetsz, remélem nem baj, ha csatlakozom hozzád? Csak én most kivételesen sütiért jöttem. Most még fáradt vagyok a sushihoz. De azért neked kívánok Jó étvágyat! *majd fog egy tálcát és egy kis sütivel odamegy Longin asztalához, hogy helyet foglalhasson kartársa mellett.*

-Helló kartárs!-köszön Rufusnak.
-Te minden nap itt vagy?-*kérdezi inkább csak viccelődve mint komolyan*
-Azt hittem mindenki készül a vizsgára.*Ekkor meglátja a lányt*
-Szia Kumiko!Ülj le nyugodtan!-*mondja és bekap egy újabb sushit*
-Jó étvágyat mindenkinek!Ti miért jötetek ide?-*barátságosan kérdezi Longin nem úgy hogy "menjetek el ha nincs rá nyomós okotok hogy maradjatok".*-Én azért mert megéheztem és vágytam a társoságra, de mikor idejöttem nem volt itt senki és aztán jöttél te Rufus utána meg te Kumiko,pont azon töprengtem mi lenne ha találkoznánk és lám, létezik csoda-*folytatja kicsit viccesen mondva a mondandóját.*

-Nem vagyok itt minden nap csak tegnap voltam, meg ma*mosolyog el a saját válaszán.*
-Szia Kumiko! Hogy vagy? Már rég találkoztunk*mosolyodik el, hisz tegnap taliztak utoljára.*
-És ez nem Pugnax gyűlés csak itt szokott enni ként Pugnaxos, de ahogy láttom te is gyakran jársz ide. Am. mégegyszer köszi, hogy hogy megtisztitottad a sushimat, ha valamelyik tanár észrevette volna, akkor nagy bajba lettem volna, de így te voltál a tegnap megmentője.*mosolyog a lányra.*

-Lehetséges hogy függő vagyok , nézzétek mit tanultam-*mondja és ujjai közé tesz 3 sushit és egyszerre betömi a szájába , pár másodprc rágás után lenyeli a őket.*
-Na mien volt?És igen tanultam a tegnapiból-*mondja és előveszi a táskájából ,ami mindig vele van,a pálcáját.
-Látod? Rufus neked itt van a pálcád?
*Kérdezi és betöm még 3 sushit.*
-Jah és lehet hogy te nem hiszel a csodában de a varázslatban hinned kell Kumiko.Biztosan átkot szórtak rátok és azért jötetek ide . *Mondja a fiú viccelődve és várja a választ Rufustól*.

-Még szerencse, hogy én nem lettem függő csak éhes vagyok, mert most későn keltem, úgyhogy elég fáradt és éhes vagyok. De am. tényleg jó ez a japán konyha, ha egy kicsit hamarabb próbálom ki akkor biztos, hogy minden nap japán kajákat ennék, de legjobban a sushi ízlik nekem is, de ettől még nem vagyok sushi függő*mosolyog a többiekre, majd válaszol kartársa kérdésére.*
-Nekem is itt van a pálcám.*és a előveszi inge alól a pálcát és leteszi az asztalra.*
-Tudjátok mit láttam?*ezt csak költői kérdésként tette fel.*-Egy séta pálcában volt a varázsló pálcája és én is olyat szeretnék.*ha vették a lapot akkor lehet, hogy karácsonyra meg is kapja ajándékba. Majd végignézi kartársa mutatványát.*
-Ügyes vagy Longin! De én sajnos most nem tudok ilyen mutatványokat, mert én nem eszek sushit. *mosolyog kartársára.*
-És amúgy hogy aludtatok?*kérdezi, hogy ne álljon meg a beszélgetés.*

-Bocsi Kumiko
-Én mivel nagyon fáradt voltam jól aludtam sajnálom hogy te nem Kumiko.-*mondja a fiú és elvesz egy sushit a tálcáról és szépen lassan megeszi.Iszik hozzá egy kis vizet amit magával hozott.*
-És te Rufus , hogy aludtál?Tényleg , szokott lenni a klub helységben éjjeli póker vagy ilyesmi?
-Te meik hálókörletben vagy?Én a Monvoisoban , de nem biztos hogy így kell ejteni.

-Lehet, hogy igaza van Kumikonak, így most lehet, hogy megsérted az extremusokat.*bár észreveszi Kumiko hangjában a düht, de nem szól róla.*
-Én is jól aludtam köszönöm, csak még hajnalban felkeltem, de szerencsére sikerült vissza aludnom és ezért későn keltem fel. Amúgy én a Polluce hálókörletben vagyok.*válaszol a kérdésre.*
-Nektek van valamilyen állatotok az iskolába, amit magatokkal hoztatok?*kérdezi a többieket.*

*Kezdjük ott, hogy Killian fel sem akart kelni ma... kezdjük ott, hogy Killian hajnal négyig dolgozott különböző saját varázslatain. Folytassuk ott, hogy Killian nem szeretett reggelizni a többi diákkal, mert azok megbámulták, és összesúgtak a háta mögött. Arról nem is beszélve, hogy nehezére esett mindenféle kommunikáció, főleg a tanárokkal szemben.
Szívesebben maradt volna a szobájában, ahol továbbra is foglalkozhat a zárolt részleg titkával. Nem utolsó sorban Kumiko is annyira bízott benne, és ez még jobban ösztökélte.
De most itt van. Igen, ez a hülye négy hét a világ körül kampány, még jó, hogy nem modelleket vonultatnak fel, akik egyöntetűen csiripelik, hogy "Világbékét, és cuki szandálokat!"... Az biztos, hogy Kumiko-t látni fogja, tisztában volt a dologgal már reggel is. Nem baj, egy kis japán konyha senki kedvét, és gyomrát nem ronthatja el, talán még sushi is van, ami kivételesen piros pont lenne a Tornerans falain belül. Hátrány azonban, hogy az első hét a Japán hét, ami azt jelenti, hogy ki kell menni, sőt... napfény fogja érni Killian-t.
Valahogyan csak átverekedte magát a nem túl nagy tömegen, és kikerülte a halálos sebeket ejtő napsugarakat is, így eljutott a Smaragdzöld tóhoz. A földet bámulva halad tovább, belép a egyik helységbe, és lopva körbepillant.
Azonnal megakad a szeme Kumiko-n, tekintete egy picit elgyengül, mert Ő az egyetlen ismerős arc az egész iskolában, ez pedig megnyugtatja. Odaslattyog az asztalhoz, nem is figyelve a többiekre. *
- Szóval konyhás néni lett belőled? - *kérdezi halkan, finom mosollyal kísérve. *