Üvegház

Az üvegház kívülről teljesen átlagosnak tűnik, ám a látszat néha csal, mint ebben az esetben is. Belépve tízszer akkora területnyi zöldellő buja növényzetet láthatunk. Itt megtalálható a világ minden tájairól összegyűjtött kihalófélben lévő, és mindenhol megtalálható növények összessége. Az itt termesztett gyógynövények termesztése a diákot oktatását szolgálja, hogy minél átfogóbb képet kapjanak a varázsvilág eme csodás tudományágáról. A gyakorlati órák itt folynak, s néha az órákat is ezen a szabad területen töltik a diákok. Az üvegházba tanári engedély nélkül belépni TILOS! Az ajtót egy erős bűbáj védi a betolakodóktól. A bűbájt csak az oldhatja föl, aki kihelyezte, így a belépés csak puszta kézzel lehetséges, ám nem ajánlott. Minden engedély nélküli belépőt csúnyán megéget ezzel igen fájdalmas sérüléseket okozva az illetéktelen behatolóknak. A tanórák előtt fél órával léphetnek be a diákok az üvegházba, hogy onnan a tanterembe menjenek.

Üvegház Longwood_winter_046_www.kepfeltoltes.hu_

Üvegház Longwood_winter_046_www.kepfeltoltes.hu_

//User külföldön van ezért délután 5 és reggel 8 között nem elérhetõ. Elõre is bocsi, délelõttönként pótlok, ha az úgy jó//

*Kumiko érdeklõdve nézi a kiírást, miszerint az aznapi Gyom- és Gyógynövénytanóra gyakorlati óra lesz és ezért az üvegházban tartják. Vonakodva bár, de felveszi fekete ruhája felé a munkatakárt - ami természetesen fekete. Magához veszi fekete oldaltáskáját is és abba teszi bele a védõkesztyût a jegyzetfüzet és a penna mellé. Pálcáját a jobbkezében tarva indul fel az alagsorból, át a bejárati csarnokon majd ki a parkba. Nyugodtan lépked, hisz még van ideje odaérni. Útközben nézegeti a fákat, hátha lát egy jó tanuló helyet.
~A vizsgaidõszakban jól jönne egy szép nagy fa, ami alatt tanulhatnék. Nem jó mindig az alagsorban senyvedni~
*Hamarosan meg is lát egy megfelelõnek látszó fát, nem messze az üvegháztól.*
~Majd óra után megnézem.~
*Határozza el magában, nehogy lemaradjon az órakezdésrõl. Mivel látszólag még senki sincs itt rajta kívül, így az ajtó mellett ledobja a táskáját, s leül a földre.Hosszú szoknyájával kicsit meggyûlik a baja, de végül sikerül úgy megigazítania, hogy csak a bakancsa orra lógjon ki, ahogy felhúzott térdekkel csücsül. Amíg a többiek megérkeznek átolvassa a korábbi jegyzetetit.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

*Szép lassan eljön a nyár, Krisztynek is nagyon melege van ma. Ránéz az egyenruhára, majd a köpenyre, amit fel kellesz magára venni.
~Nem sok lesz látható az alatta lévő ruhadarabokból.~
Az ablakon kinézve a sugárzó napsütésből arra következtet, jobban jár, ha újra lemosdik indulás előtt, egy ideig legalább friss marad. Miután megtörölközik egy ujjatlan piros trikót, hozzá egy fehér miniszoknyát vesz magára, valamint egy könnyű, lapos talpú cipőt. Egy táskát keres elő, s belepakolja a köpenyét, védőkesztyűt, jegyzetet, pennát, plusz minden mást amiről úgy gondolja szükséges lehet. Rendbe szedi kéklő haját, egy szintén kék hajpánttal megregulázza a tincseket, Pillus kitűzőjét és pálcáját veszi még magához és elindul. Nem siet, van még körülbelül fél órája az óra kezdéséig. Az üvegházhoz érve meglepetten látja, hogy nem ő az első érkező.*
~Azt hittem még senki nem lesz itt.~
*Kedvesen mosolyog a kis hölgyre, majd a bejáratra pislog.*
-Szia, nincs nyitva az ajtó?
*Ha nyitva, ha nincs a kékségnek sincs kedve még bemenni, így a falnak dől, az ajtó másik oldalán. Mikor már többen összegyűlnek besétál osztálytársaival, előkeresi köpenyét és magára veszi, de egyenlőre nem gombolja be a meleg miatt.*

//Előre is ezer bocsánat, de félrenéztem a naptárat... *igazából rossz dátumra emlékeztem XD* Szóval az óra nem ma, hanem holnap, azaz 11.-én kezdődik este 7 órai kezdettel. Ettől függetlenül nyugodtan lehet írni, és Kumiko megoldható a dolog Very Happy

. Még egyszer bocsánat!//

Silens egy táskával a hátán,varázspálcával a kezében baktat az üvegház felé.Táskájában ott van a kívánt felszerelés: a jegyzetfüzetet,pennát és a védőkesztyűt.Miközben megy gondolja kicsit korán van így leül egy fa alá,árnyékba.Közben megnézi a védőkesztyűt.Most használja először.Mikor aztán megunja elkezd menni az üvegházhoz.Még soha nem volt ott.Elképzeli: Egy csomó növény,üveg fal és padló helyett fű van.Nagyon várja ezt az órát,ez az egyik kedvenc és legfontosabb tantárgy(-a).Ahogy az üvegház felé ballag,meglátja hogy két ember már ott áll.
-Hali!A nevem Silens Doredumble.Mi van?Zárva az ajtó?-kérdezi és leül a fűre,a választ várva.

*Tisztára szokatlan, hogy ily hosszú kihagyás után még van mersze megjelenni az órán. De hát csak nincs számon tartva, hogy mikor volt ott és mikor nem. Legalábbis nagyon reméli, mert bizony van pár tananyag hiány a fejében, de mire is nem jó a pótlás és mások szekálása tananyag kerítés miatt. De most még a nagy meleg ellenére is hősiesen lépked az üvegházat megcélozva és felszerelkezve a szükséges holmikkal Kicsit zavarja is ez a sok cucc, amit ki kell cipelnie, de hát ezek nélkül biztos kiküldenék vöröskénket. Így állva a sarat és mosolygó vörös ajkaival lépked kifelé egészen a fák árnyékáig, mert a hosszú út és a meleg nem tesz jót egyszerre.
Szépen lassan kibontakozva a kicsit enyhítő meleget jelentő fák árnyéka alól veszi sietősre a lépteit, bár így is ideje korán odafog érni. Az ajtó előtt még egy kis hezitálásra szüksége van, hogy meggyőze magát a vörös, hogy igenis van értelme itt lenni. Majd egy nehézkes sóhaj után végre valahára besétálna a terem falai közé, ha lenne rá lehetőség, de egyelőre idekint kell ácsorognia. Természetesen a mondhatni ismerős alakoknak biccent és sziával párosítja a megérkezését. Aztán helyet keres magának és próbál amolyan kicst távolabb húzódni az eddigi tömegtől, hiszen kételkedik abban, hogy bárki is egy vöröst akarna szórakozásként az ajtó kinyitásáig.*

*Jegyzeteibe merülve olvas, amikor egy ismerõs hangot hall. A hang köszön, majd afelõl érdeklõdik, nyitva-e az ajtó. Kumiko a hang irányába tekint, s viszonozza Kriszty mosolyát, mielõtt válaszolna.*
- Szia! Igazság szerint nem néztem, de nem volt még kedvem bemenni.
*Látja, ahogy a másik lány is leül az ajtó túlsó oldalán. Így újra a jegyzeteivel kezd foglalkozni. Hamarosan azonban újból megzavarják. Most azonban egy ismeretlen hang köszön, s mikor Kumiko felnéz, megállapítja, hogy még nem látta korábban a fiút. Közömbösen néz rá, majd udvariasan õ is bemutatkozik.*
- Szia! Kumiko Midorikawa. Extremus. *Az utolsó szót azért teszi, hozzá, mert a kitûzõjét a ruháján hagyta, így a munkaköpenyben nem látszik, melyik karhoz tartozik.* - És fogalmam sincs, hogy zárva van-e vagy sem.
*Teszi hozzá, csak úgy mellékesen, de közben már nem a fiúra figyel, hanem a füzetét bújja. Nem mintha nem tudná az anyagot kivûlrõl, de biztos, ami biztos. Az ezután érkezõknek már csak biccent, s ha megérkezik a tanárnõ, bemegy az üvegházba.*

*Egy újabb alak megy végig a hátsó kerten, keresve a Gyom- és Gyógynövény tantermet. Talál is egy faházszerűséget, de amikor ki akarná nyitni a termet nem sikerül. Zavart tekintettel néz a kilincsre, majd körbe, amikor meglátja az üvegházat, és az előtte gyülekező embereket. Zavartan maga elé nevet egyet miközben megigazítja magán az egyenruhát, és elindul a többiek felé. Reményei szerint a tanár még nem érkezett meg, mert nincs kedve késért büntetést kapni.*
~Eh, remélem ezt azért senki sem látta… Jó majd hozzá teszem, Orbit White-os mosollyal, hogy új vagyok még.~ *Gondolkozása közben végig simít a szakállán, majd belép az üvegházba, ami sokkal nagyobb, mint kívülről, és annak ellenére, hogy nem kedveli a növényeket, maximum köretnek, eléggé elképed a látványon.*
-Wáuw!- *Elképed rajta, majd köszön a többieknek.*
-Eh, bocsi… Sziasztok!- *Kicsit megvakarja a tarkóját, de hát neki általában nem az szokott először eszébe jutni, hogy köszönjön, hanem az, hogy „Elnézést tanár úr/nő a késésért, többé nem lesz ilyen.”.*

* Salque megint órára igyekszik. Gondterhelt is miatta. Semmi kedve itt lenni, de muszáj. Ez legalább olyan óra lesz, ami érdekli őt. Legalább egy kicsit. Ruházata kifogástalan állapotban van. Tiszta és rendezett. Vállán táskája lóg, tele az órához szükséges papírok és íróeszközök. A parkon keresztül érkezik meg az üvegházhoz, ahol már vannak páran. Vannak köztük ismerősök és ismeretlenek is. Megáll egy ponton és várja, hogy elkezdődjön az óra. Persze köszön mindenkinek, de nem áll szóba senkivel sem. Nincs kedve beszélgetni. *
- Sziasztok!
~ Bárcsak visszamehetnék a szobámba és tehetném azt, amit a legjobban szeretek. Pihenni. Semmit tenni. Itt úgy sem lehet mást csinálni. ~
* Morog magában és durcásan figyel mindenkit. *

*Cala csöppet sem méltóságteljesen rohan végig a parkon, ugyanis sikeresen elaludt, így rettenetesen késésben van, ráadásul pont a házvezetőtanára órájáról. Amiről egyébként nincsenek túl jó emlékei, mert legutoljára még a fogsága alatt volt ilyen óra. Erre a gondolatra megtorpan, és ellenőrzi, hogy a pálcája, a védőfelszerelése, és egyéb fontos dolgai nála vannak-e. Nem bírna ki még egy órát olyan tehetetlenül... Mikor megnyugszik, hogy minden nála, tovább szalad a terem felé, egyentalárja csak úgy lobog utána.
A tanterem elé ért, majd zavartan megtorpant a zárt ajtó előtt, ahol senki sem várakozott még.*
~Mégsem most van az óra, elnéztem volna valamit?~
*Egyik zsebébe túrva pergament vesz elő, amin az órarendje van, és a mai óra mellett egy apró kis bejegyzést lát, szinte észrevehetetlent, de ahogy kibetűzi, meg is fordul, és rohan az üvegház felé. Mint kiderült, a mai foglalkozás ott lesz. Odaér, de meglepődve meg is torpan, ugyanis késése ellenére még nincs ott a professzor, csak egy csapat diák. Halkan köszön, az üvegház falának dől, és vár. Talán ha nem vesz észre mást, őt sem veszik észre...*
~Gratulálok Cala, ez nagyon érett felvetés volt...~
*Elhúzza a száját, miközben próbálja a légzését visszaszorítani a normális tempójába. Egész jól halad.*

* A tanárnő sietős lépteinek zaja visszhangzik a kastély folyosóin, majd mikor a szabadba ér, a léptek elhalnak. Kilépve megtorpan, hogy körbenézzen, hátha meglát pár kósza diákot, akiket a fülüknél fogva kell órára rángatni. Reményei szertefoszlanak, mikor egy teremtett lelket sem tud fülön csípni. *
- Remélem, hogy az üvegházban várnak… * Kis fonott kosárral a kezében siet végig az udvaron, a hátsókert felé. Viszonylagos jókedvét csak tetézi az üvegház környékén látott kis társaság. Szélesen elmosolyodik, majd könnyed léptekkel odasétál a diákok elé. *
- Üdvözlök mindenkit, lassan be is mehetünk. * Tanácsolja, majd belép az üvegházba, és reményei szerint a diákok csakhamar követni fogják őt. Az üvegház közepén található füves részhez sétál, majd az egyik padon helyet foglal. *
- Üljetek csak le a fűre. Amíg várunk, fölvázolom a mai órát. * Kicsit megköszörüli torkát, hogy a hangját hátul is hallhassák. *
- Először is remélem mindenki elhozta a védőfelszerelését, kesztyűt és a talárt. Nem szeretném, ha valaki azok nélkül dolgozna, ugyan is akkor előbb kerül a gyengélkedőre, minthogy kimondom gyógynövénytan. * Szigorúan körbenéz a diákokon, de csakhamar folytatja. *
- Az óra elején még ismertetem veletek a mai gondozandó növényt, majd az instrukciók alapján ti magatok fogjátok leszüretelni a növény termését. * Tart egy kis szünetet, miközben vet egy pillantást a kijáratra. *
- Nos, még várunk egy kicsit, hogy a késők is ideérjenek, addig pedig nyugodtan nézzetek körbe. * Miközben a diákok gyülekeznek, és fölmérik a terepet, Cassandra a kis kosár tartalmát a padra pakolja. , és a kérdő tekinteteket látva magyarázkodni kezd. *
- A bájitalos tégely a tiétek lesz, mivel valószínű, hogy még így is szereztek majd kisebb karcolásokat. * Talán kissé elrettentő, de hát mit tud tenni, a diákoknak ezt is meg kell tanulniuk. *
- Úgy tudom, hogy ezt a bájitalt már ti is elkészítettétek. Aki nem ismerte volna föl, ez a sebforrasztó kenőcs, ugye nem kell részleteznem, hogy ezt nem megisszuk, hanem a sebre kenjük. * Kicsit oldalra biccenti a fejét, és halkan kuncogni kezd. *
- Csak a miheztartás végett mondtam. Láttam már olyant, hogy valaki megitta vagy lenyelte… szegény pára egy álló héten keresztül járt ki a mellékhelyiségre… * Száját elhúzta, majd ismét kuncogni kezdett. *
- Esetleg, aki már elkészült a múlt órai házival, az ide hozhatja megmutatni.

//Következő hsz holnap kora délután, addig lehet reagot írni.//

A tanárnő betessékeli őket a terembe.Leül a fűre és körülnéz:*-kívül kisebbnek tűnt*-gondolta miközben körülnézett.Csodás hely tárult a szeme elé.Miközben a tanárnő magyarázott észrevette hogy milyen kevesen vannak.Ma a sebforrasztó kenőcsöt fogják elkészíteni,amiről már olvasott Silens.Nem tudja milyen nehéz lesz a feladat de akkor még nehezebb lesz ha egyedül kell.Persze Silens önbizalma 999%-os de akkor is elsős.Silens elkezd gondolkodni vajon ezt egyedül,vagy párosával kell-e?A tanár a szövege végéhez ér,és megvárják a késetteket.

*Kómás barátunk éppen az üvegház felé kullog, bizonytalan léptekkel. Csak reméli, hogy minden nála van-e az órára. Amikor felkelt, csak felkapta a táskáját és ment is, nem pakolt bele semmit, talán csak mielőtt elaludt. Felszisszen, amikor rájön, hogy a talárt elfelejtette. Nagyon melege van, úgyhogy automatikusan a zipzár irányába indul a keze. Hűlt helyét találja.*
~Áhá! Szóval mégiscsak felvettem a talárt, éés abban is aludtam, sebaj.~
*Csöppet késésben van, de általában a tanár előtt szokott beérni az órára. Reméli, hogy most is így lesz. Már látni a télikertet, még egy kis lépcső, egy ferde kanyar és már ott is van. Gyorsabbra veszi a tempót, mert rettenetesen melege van, még mindig. Hóbortja most se hagyja nyugodni, úgyhogy egy nagy ugrással kíván túllenni a lépcsőn, talán segítene egy kis mozgás felébredni. Nem lenne jó az első óráján bealudni. Kidugja a nyelvét, behajlítja a lábát és ugrik, de mire?!*
~Úristen! Egy szalamandra, pont a talpam alatt. Ajajj. Szétfog ploccsanni alattam.~
*Egy szempillantás alatt változtat útirányán, elkezd biciklizni a levegőben, eredményképpen a levegőbe kerülnek lábai és orral tompítja az esést. A kimenetele egy szép kis agyrázkódás. Weantra a lépcső aljában, kitekeredett végtagokkal belülről kémleli a szemhéját. Egy apró vér pocsolya gyarapodik a feje mellett. A szerencsés szalamandra kis fagyás után végre megmozdul, és felmászik megmentője hátára.*
............
*Éles fájdalom nyilal a fejébe, amire felébred. Ijedtében nagy levegőt vesz, majd rögtön elkezd prüszkölni, mert az orrába ment egy valami nyúlós folyadék. Hirtelen nem érti, hogy mit keres a földön, hogy miért vérzik, hogy hova tartott, és hogy mi is történt. Feltápászkodna de csak második próbálkozásra sikerül, mert nagyon fáj a háta, a nyaka és az orra. Megvizsgálja magát, hogy nem kapott-e súlyosabb sérülést, de nincs oka aggódni, már nem is vérzik. Az orra és a szemöldöke feletti frissen szerzett seb vérzett eddig. Lassan már emlékszik is a történtekre, miként leesett, pofával előre, hogy megmentsen egy szalamandrát.*
~Hú de béna vagyok! Remélem nem látta senki.~
*Körül néz, de sehol senki, csupán egy apró élőlény mászkál a talárján.*
- Mizu csöppség? Hogy vagy?
*Bátorítóan rávigyorog a kis gyíkra, egy sárga foltos szalamandrára.*
Tatyójában zsepi és egy tükör után kutat, érdekes módon talál is. Nem vészes egyik sebe sem, csak lekell törölnie a maradványokat. Óvatosan, lassan letörli az arcára folyt vért, majd miután elég tisztának találja magát, zsebre vágja a zsepit és szalamandrával a vállán bemegy az üvegházba. Benyit az óra helyszínére, ott körbenéz és elfintorodik. Elkésett.*
~Vajon mennyi ideig voltam eszméletlen? Ezt a szívást.~
*A tanárhoz fordul és köszön.*
- Elnézést a késésért de történt egy kis valami. Mármint rosszul estem, vagyis bevertem a fejem és kicsit ööö úgy maradtam.
*Elereszt egy idióta vigyort, majd keres egy még lakatlan füves részt, jó hátul. Leül, hallgat és örömmel veszi tudomásul, hogy kapnak egy szupi trutyit ami begyógyítja a sebet. Hiszen most szerzett egy kettőt. Előveszi a cuccait, ami furcsa mód a tatyójában volt, vagyis tényleg bepakolt az este.*
~Na, jöhet a szunya!~
*Ahogy behunyja a szemét, furcsa érzés tölti el, valami azt súgja neki, hogy ez nem alvó óra és érdemes figyelni meg persze csinálni a feladatot.*
~Ez új. Bár miért is ne? Kíváncsi vagyok.~
*A jegyzetfüzetét az ölébe rakja a kis szalamandra mellé, majd tekintetét a tanárra szegezi.*

//Az előző hszem elveszett , mert miközben írtam, kikapcsolt a gépem. -.- Ezzel az esettel illusztrálom valódi esetemet, és egyben megmagyarázom a csúnya késést. ^^ //

Egy lány tűnik fel a horizonton. Ki gondolná, Bittus mindenhonnan elkésik. Szörnyá egy prefektus, de hát ez van. Nem jó az időérzéke. Van ilyen. Nem? Ahogy fut a talárja félig lezuhan a válláról, s táskája is a földön landol.
-A fenébe.
Szólal fel, s szedi össze a cuccait. Persze ez már az üvegház elött történik. Legalább bent esett volna szét a felszerelése, akkor legalább látná a tanárnő, hogy igyekszik, de így... Csak azt hinné, hogy lusta a lány.
Tehát gyorsan felszedi a könyveit a földről, s bedobálja a táskájába, majd bemegy az üvegházba, s teljesen leblokkol.
-Ez...csodaszép.
Mondja, s megrázva fejét, odamegy a csoporthoz, majd sajnálóan megszólal.
-Elnézést kérek a késésért. Úgy tűnik nem ártana, ha beszereznék egy működő karórát.
S elharapja a száját, majd vérvörös lesz az arca, s figyeli az órát, s odakúszik Salhoz.
-Szia. Bocsi, eddig miről volt szó?
Kérdezi érdeklődően, s halkan, várva a választ, majd mikor megkapja, bólint egyet, s leghátul mindenki mögött megbújik, majd úgy figyeli az órát.

*Megjön a tanárnő, ő pedig immár normálisan lélegezve, lelkesen lép be az épületbe. Elvégre melyik tünde ne örülne, ha ritka növényeket láthat egy építészeti műremekben? Nos, biztosan van, de Cala nem tartozik közéjük, így elbűvölve szemléli az eléje táruló látványt. A tanár felszólítására törökülésben a fűre telepszik a többiekkel együtt, majd tovább nézelődik, kicsit elmerülve saját agyában. De legalább már képes rá... Miután a fogságból visszakerültek, sokszor akadtak kételyei, hogy vajon visszanyeri-e még az ép eszét. Úgy tűnik, sikerült egyébként.
Nagyra nyílt, csodálkozó szemekkel figyeli a teremben lévő növényeket. Van, amit névről ismer, van, amit csak sejt, mert tanulta, de náluk nem honos, és van, amiről fogalma sincs, hogy mi. Többről például egyértelműen tudja, hogy veszélyes, és ezen meg is lepődik, hisz ez elvileg egy iskola, itt nem kéne vigyázniuk rájuk? Bár mondjuk utána egyből megszólal cinikus énje, miszerint a vigyázás eddig sem igazán ment nekik, elvégre elrabolták, és rabszolgaként tartották több napig. Most örül igazán, hogy tényleg elhozta a védőfelszerelését. Borússá vált gondolataiból a "múlt órai házi" szókapcsolat ragadja ki, ami csak még jobban elkeseríti. Sóhajtva feláll a gyepről, majd karvezetőjéhez lép, és halkan, de határozott hangon megszólal.*
- Elnézést, King professzor, de a múltkori óra nekem egy kicsit a homályba vész, egyszerűen nem tudom felidézni a varázslatokat, és növényem sincs. Sajnálom, de ilyen formában nem tudtam elkészíteni a házi feladatom, és két nap alatt igazán nem volt időm pótolni. Ha ad rá esélyt, jövő alkalomra korrigálom ezt a mulasztást.
*Bár szavai magabiztosak voltak, belül korántsem volt ennyire az. Nem túlzott, annak az órának a részletei tényleg ködösek, csak néhány dolog rémlik neki belőle, úgy mint nem tudott varázsolni, Ami porrá váló levele, a karkötő, ami visszarepítette arra a szörnyű helyre. Borostyán szemei elsötétülnek, ahogy erre gondol, arca kifejezéstelenné válik, és szinte el is felejti, most hol van. De csak szinte. Pislant egyet, és felidézi, hogy már biztonságban van, és újra a tanárára fókuszál, válasz reményében. Ha nem is ad engedélyt a későbbi pótlásra... Hát valakinek veszítenie is kell azokat a pontokat, nem csak nyerni...*

*Kumiko is követi a tanárt be az üvegházba, és ha egyedül lenne, biztosan tátva maradna a szája a látvábytól. Így azonban próbálja magát visszafogni, s csak a tekintetén látszik, mennyire elvarázsolja az üvegház belülrõl.*
~Kintrõl sokkal kisebbenk látszott. Biztosan valami tértágító bûbáj van rajta.~
*Állapítja meg, majd a tanár szavait hallva, a fûre ereszkedik. Most kicsit bánja, hogy bakancsba jött, mert a puha pázsiton jobb lenne térdelni, így meg kicsit nehézkes.
Végül a szoknyáját térdig felhúzva magamellé húzott lábbakkal helyezkedik el, úgy hogy a térdigérõ lábbeli teljesen kilátszik, de a felett takarva van a lába. Hallgatja a tanárt, de közben képtelen nem körbe kémlelni. Rengeteg számára ismeretlen növényt lát. S bár többrõl is sejti mi az, most kicsit bizonytalan, és úgy érzi, ebben a tárgyban nem lesz olyan jó. Persze egy-két növényt kapásból felismer és reménykedik, hogy hamarosan a többi sem fog gondot okozni. Nem rémiszti meg, hogy egy kicsit veszélyesebb növénnyel fognak foglalkozni, hiszen van védõfelszerelése, kapnak kenõcsöt is, és a tanár biztos nem hagyná, hogy bajuk essen. A tanár megjegyzésén a kenõcsöt illetõen, kétkedve húzza fel a szemöldökét.*
~Ki lehetett az az idióta?~ *Ám valójában nem is kiváncsi rá...*
~Házi feladat? Volt házi? Nekem senki sem szólt. A korábbi házikról kaptam tájékoztatást, de... Lehet kihagytam valamit a listáról, amit kaptam?~
*Kicsit aggódva kémlel körbe vajon a többieknek van-e házija. Õ nem volt még az iskolában az elõzõ órakor, így talán megúszhatja... Látja, hogy egy tünde a tanárhoz megy, és próbál odafigyelni hátha hallja mit mond.*
~Neki sincs leckéje. Akkor talán nem lesz gond.~ *Bátorodik fel, s õ is feláll és a tanárhoz lép.*
- Elnézést Tanárnõ kérem, de én még csak nem rég érkeztem, és kimaradt az elõzõ óra az életembõl. De természetesen bepótolom, ha ad rá lehetõséget.
*Bizonytalanságát jól palástolja a határozott hang, amivel beszél. Közben igyekszik a professzor szemébe nézni. Elvégre igazat mond, és ha nem is fogadja el a tanár a magyarázkodását, õ akkor is megpróbálta. Kérdõn néz a tanárra, hogy pótolhat-e és vajon levon-e pontot, amiért nem készült. Nagyon reméli, hogy nem mivel, így is elég rosszul áll a kara a pontversenyben. De ha igen, majd jobban teljesít az órán, hogy visszaszerezze a pontokat.*

* A késve érkezőknek csak int, hogy foglaljanak helyet, majd ismét pakolászni kezd kosarában. *
- Mivel mindenki itt van, talán el is kezdhetnénk. A mai órán mint már említettem növénygondozást, pontosabban szüretelést fogunk végezni. Az elmúlt órán tanultunk három bűbájt, ebből most a metsző bűbájt tudjuk hasznosítani. * A jelzésekre, miszerint többen nem végezték el a feladatot, sőt van, akinek még csak nem is dereng a dolog, kissé elkedvetlenedik. *
- Nos, úgy vélem Krisztyne biztosan be tudja nektek mutatni. * Megvárja, míg a lány összeszedi magát, és remélhetőleg bemutatója jól sikerül. *
- Köszönöm, most pedig nézzük a mai áldozatunkat… vagyis növényünket. * Kicsit megköszörüli a torkát, majd az egyik letakart növényről eltávolítja a leplet. A fehér vászon alatt egy élettelen fatönköt láthatnak a diákok, vagy mégsem? *
- A Morgacstuskó kinézetre egy görcsös fatönknek néz ki, viszont ez csak megtévesztés. Ez a növény is a mágikus fajtából való, melynek részben „saját tudata” van. Amikor a növény veszélyben érzi magát, tehát valaki túl közel merészkedik hozzá, netalán megérinti azt, egy szempillantáson belül kiengedi tüskés indáit, és hevesen csapkodni kezd velük. * Hogy a diákok lássák miről is van szó, a tanárnő egy kisebb követ ejt a tuskóra, majd hirtelen indák sokasága kezd el tekeregni a tönk körül. *
- A növény közepén egy odúhoz hasonló lyukban találjuk meg a növény terméshüvelyét, ezt kell nekünk ma megszerezni. A termés egy grapefriut nagyságú, zöld színű gumó. Melynek különlegessége, hogy úgy lüktet, akár egy emberi szív. * Ekkor elkezdi fölhúzni kesztyűjét, majd talárját magára öltve a növény elé lép. Kivont pálcával a növény elé áll, majd elkezdi lefognia csapkodó ágakat. *
- Figyeljetek oda, hogy a növény indái ne tekeredjenek a nyakatok köré, mivel annak elég… kellemetlen végeredménye lehet. * Magyarázza, miközben az egyik elszabadult indára mutat pálcájával, elvégzi a mozdulatokat, és kimondja a bűbájt. *
- Peravus herba! * A növény csápja a földre hull, de még ott is féreg módjára kezd el vonaglani. Aztán kinyílik a tönk közepén található odú, mire a nő így szól. *
- Ilyenkor kell kivenni a termést… * Kis nehézségek árán, de sikerül eltávolítania a zöld gumót, majd a diákok felé nyújtja. Ahogy a termés elhagyta helyét, a növény hirtelen visszahúzódott, és már nem csapkodott tovább. *
- Mikor a növény termését eltávolítják, az abbahagyja támadásait, majd álcázva magát ismét csak egy élettelen tönköt láthatunk a helyén. * Ezután belepottyantja a kosárba a termést, majd kicsit izzadt homlokkal a diákokra néz. *
- Ezt a munkát, most párban fogjátok elvégezni, a magánakciókat mellőzzük. Még nekem is komoly gondot jelent a növény megfékezése, és nem hiányoznak balesetek. Dolgozzatok össze. * Adja ki az utasítást, majd a közelben lévő tönkökre mutat. *
- Weantra, mivel páratlanul vagyunk, ezért te most mellém kerülsz, így talán könnyebb lesz neked is. Óra után pedig nézz el a gyengélkedőre. Minden párosnak két terméshüvelyt, vagyis fejenként egyet kell kiszednie, csak így lesz érvényes a feladat! A párosok pedig:

1, Krisztyne Blackcat, Midorikawa Kumiko
2, Silens Doredumble, Bitta Gewinn
3, Raphael Wyld, Salquë Thalion Calwa
4, Cecilia ThulileCala Ninquë,
5, Weantra Voil

//Szombat estig várom a párosok hsz-ét, de legkésőbb vasárnap délelőttig küldjétek be őket, ugyanis aznap már zárom az órát! A tananyagoknál megtalálható a bűbáj, amit használnotok kell. //

*Szépen olyan megtartva a két lépés távolságot álldogál távol a tömegtől és közben vörös szemgolyóival egy pillantásra méltatja az érkezőket. Nem sok igazán ismert személyt fedezhet fel a nagy tömegben, de hát mindig próbál elhatárolódni az emberektől. Ezért nagy könnyebbséget jelent is számára, hogy hamarosan feltűnik a tanárnő alakja, mert így legalább majd a feladat lefogja egy időre kötni. Meg amúgy is kíváncsi nagyon, hogy belülről hogyan is néz ki ez az épület és mint sok más hasonló diáktársának neki is tátva marad a szája. Nos igen, máshogy képzelte, másmilyennek és még a puha fű látványa is felér egy mosoly kinyilatkoztatására.
Az utasításnak megfelelően elhelyezkedik a fűre térdelve, de persze megint távol a kisebb csoportoktól, de egyben mégis a tanárnő alakjához, hogy figyelhessen a szavaira. A házi említésére kicsit felkapja a fejét, de mivel láthatólag már ketten is előálltak azzal, hogy nincs a tarsolyukban semmi, ő nem lesz a harmadik áldozat, hogy ezt elkövesse. Igen, nem volt órákon, így persze hogy is lenne házija. Részéről azonban ennyit érdemel a dolog és ül csendben tovább, miközben szépen maga elé helyezi a szükséges felszerelést. Már izgatottan várja a kivitelezési eljárást.
Persze szokás szerint gyors körmölésbe fog, neki sose ment ez a hallás utáni megjegyzés, így félig szemét az eljárásra összpontosítja, félig pedig a papírja firkantja fel, hogy mit miután kell végezni. Aztán vörös ajkai egy pillanatra megrándulnak, amikor a páros összedolgozást említik, de nincs mit tenni. Eddig oly biztos és magányos helyéről azonban nem mozdul, mivel fogalma sincs, hogy melyik egyén a bizonyos Cala nevezetű. Majd ha már a többi páros megtalálta egymást, akkor kiszúrja, hogy kivel is "hozták össze". Bár végtére a másik is idefáradhat hozzá, ez igaz.*

Miután megérkeztek a többiek,a tanár elmondta a feladatot.Először Silens azt hitte,hogy az órán egy fatönkkel kell majd dolgozniuk,de kiderült hogy az nagyon nem csak egy fatönk.Az egy Morgacstuskó.Silens erről a növényről még soha nem hallott,de érdekesnek tűnik.Mikor a tanár bemutatta a feladatot,egészen veszélyesnek tűnk.De látta aki jól varázsol,jól hajtja végre a feladatot.Vagy nem XD.De mivel Silens-nek 999%-os az önbizalma,így úgy gondolta menni fog.Megfigyelte a varázslatot és már készült felállni,mikor elmondta a tanár a párokat.Ki lehet az a Bitta Gewinn?Nem tudja,de körülnéz.*-Remélem jó varázslólány.*-gondolja és néz tovább körbe.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

*A kékség is elindul a tanárnővel és a diáksággal az üvegház belsejébe. Körülbelül olyan a hely, amilyennek elképzelte, tele különböző mágikus és varázstalan növényekkel. Igen, ez Krisztyt is lenyűgözi, de mivel "zöldségek" között nőtt fel, annyira nem mint a többieket. Persze megnéz jó pár olyan növényt, amit még soha nem látott, miközben a puha pázsitra leülve bámészkodik. Figyeli, amint a házi feladat alól mentegetőznek a diákok, de ő nem áll be a sorba, nem kezd hozzá semmilyen kifogást keresni. Egyszerűen még nem tudta megoldani, hogy a három mozdulatsort összehozza egy varázslatba. Ennyi....nincs ezen mit kertelni. Ezt őszintén elmondja a tanárnőnek is. De gyakorolni persze
gyakorolt, így az, hogy be kell mutatnia a metszésre szolgáló
varázslatot nem okoz akkor gondot. Azt leszámítva, hogy egy pillanatra
nem biztos benne, hogy gyakorlati mozdulatokat tegyen egy növényen,
vagy csak simán bemutassa a bűbájt. Mivel semmilyen jelzést nem hallott, arra utólag, hogy épen melyik növény lenne áldozata, rádöbben, hogy csak be kell mutatni. Mindez a másodpercek töredéke alatt fut végig agytekervényein.
Feláll, úgy helyezkedik el, hogy a tanárnő is, és a diákság is láthassa
a műveletet. Jobbdalról kiindulva lefelé ívesen húzza pálcáját egy
ferde vonalat leírva vele, és közben kimondjuk a bűbáj első felét. Az ív végén megállva hasonló módon tesz az ellenkező irányba is, és közben kimondjuk a bűbáj másik felét is.*
-Peravus Herba!
*Ezt elvégezve leül, s figyeli mi is lesz a feladatuk. A különleges növény kicsit meglepi, ezzel még nem találkozott. Nem is nagyon van oda a tüskék szörnyetegekért. De nem sok választása van, meg kell vele birkózni. Kumikohoz már volt párszor szerencséje, így úgy gondolja nem lesz gondjuk egymással sem, a feladattal sem. Na persze ebbe a növénynek is van beleszólása. Odasétál előbb a lányhoz, akit most társának tekinthet, majd egy kisebb vigyorral szólítja meg őt.*
-Harcra fel!
*Összegombolja gyorsan a köpenyét, felhúzza a kesztyűjét és támadásra készen közelít az ellenfél felé. Ami az első érintésre elkezd hadakozni, bele-bele akaszkodva Kriszty ruhájába. Fejét próbálja minél távolabb tartani a csápoktól, miközben egymás után elkapja a szúrós ágakat. Ami nem is olyan egyszerű, mert egyet elkap, egy másik kiszabadul, de azért lassan haladnak, elfogyasztják a böködőket. Így birkózik még agy ideig együtt a fekete csajszival.*
-Üsd, vágd, nem apád, nem anyád!
*Kiáltja viccesen társának.*
-Ha észreveszed, hogy kinyílik az odu ne habozz kikapni a termését!

*Beljebb lép az üvegházba, amikor megérkezik melléjük a tanár. A füves területen találomra kiválaszt egy pontot, és oda leveti magát. Ledobja maga mellé a kesztyűt, és a talárt, amiért vissza kellett mennie, de mázlijára még így sem késett el. Térdeit felhúzza, és jobb alkarját arra helyezi, míg a másikat maga mögé helyezi, hogy megtámaszkodhasson rajta. A beszéd végén fejét felemeli, és a felhőket nézi az üvegdarabokon keresztül. Megnézi, hogy melyik varázslatot mutatja be a lány, amire egy kis önbizalom kerül az arcára, sokszor látta ezt a varázslatot anyjától, és leginkább a konyhában, amikor levágta egy-egy fűszernövény valamely részét. És most jöhet a mai nap egyik legizgalmasabb része, vagyis, hogy minek a termését kell leszedni. Persze elég nagyot nézett, hogy mégis mi a franc az a növény. De meg kell hagyni, arcára ráfagyott a mosoly, amikor az indák csak úgy szimplán csapdosni kezdtek.*
~Na jó, hogy ha a tanárnőnek sikerül, nekünk sem lehet olyan nehéz.~ *Feláll a földről, miközben a talárt igazgatja magán, a védőkesztyűit pedig a bal kezébe veszi. Nem igazán ismeri a partnerét, akit kapott, de majd elboldogulnak valahogyan. Hát nincs mi tenni neki kezd a kérdezősködésnek, és mivel a párok kezdenek kialakulni, így neki is több esélye lesz megtalálnia a partnerét.*

[ Salquë Thalion Calwa ]

*Végül is összeszedi minden tudását, bátorságát, és báját, majd oda lép az egyik tündéhez, aki viszonylag durcás arcot vág. Hát nem biztos, hogy sokat fognak ma beszélgetni az órán, tekintve, hogy munkájuk van. De ki tudja? Azért megoldható a dolog. A lány elé lép, és arcán egy kis mosollyal bemutatkozik.*
-Szia, Raphael Wyld! Remélem te vagy Salquë.- *A mosolya kissé zavartba megy át, hiszen mégis milyen dolog lenne az, hogyha félre találná a dolgot, bár tőle ez megszokható. Tekintete a farönkökre esik, és a hátán a hideg fut versenyt. Gondolta csak nyugisan megvizsgálnak egy pár növényt, és nem az lesz, hogy élet-halál harcot vívnak a termésért, de hát… Tévedni emberi dolog.*

*Azon felbuzdúlva, hogy a tanár egyenlõre, nem említett pontlevonást, visszaül a fûbe és lejegyzeteli a kék hajú lány áltam bemutatott varázslatot.*
~ Hmm ez még tényleg nem volt meg... Majd óra végén megkérem Krisztyt, hogy agyja kölcsön. Biztos nem fog haragudni~
*Határozza el magát ismét, majd érdeklõdve figyeli a fatönköt. Hamar kiderül, hogy a látszólag ártalmatlan Morgacstuskó valójában egy igazi kis bestia, így tényleg nem árt az óvatosság... Már épp eszébe jutna, hogy ez bizony mégis csak veszélyes dolog lenne, amikor meghallja, hogy párban kell dolgozni, ami kicsit megnyugtatja.*
~ Ketten együtt biztos könnyebben lekaszaboljuk a csápjait. Remélem jó párom lesz. ~
*Arcán egy mosollyal fogadja a tényt, hogy Krisztyvel fog dolgozni. A lánnyal már korábban is sikerült jól együtt mûködniük, szintén "csata" közben. Bizony ezzel a növénnyel háborúzni kell majd. Mintha a másik a gondolatait olvasná úgy kiált fel, viccesen és Kumiko kicsit meg is lepõdik, de aztán határozottan bólint a másik felé, hogy rendben, kezdhetik. Felkapja a kesztyûket, megnézi, hogy a talár is be van rendesen gombolva. A növény rögtön csapkodni kezd, ahogy közelednek felé. Látja, ahogy Krisztyne elkezd küzdeni az álnok csápokkal így õ sem teketóriázik sokat. Az elõbb a kékség által bemutatott varázsigével próbálja leküzdeni a növényt.*
- Peravus Herba!
*Mondja miközben a pálcáját elõbb jobbról ívesen lefelé mozdítja, majd balra lefelé. Néhány csáp a földre pottyan, de azok tovább mozgolódnak, ezért nehezen tud közelebb férkõzni. Csak mosolyog Krisztyne megjegyzésén és újra elismétli a varázsigét. Hallja azt is, hogy a másik felajánlja neki az elsõ gumót. Még egyszer kimondja, hogy "Peravus Herba", és meglátja az odút. Rögtön bedugja a balkezét és megérzi a lüktetõ termést.*
- Ez undorító!
*Közli a másikkal a tényt, miközben erõlködik, hogy kiszedje amit kell. Közben az egyik ág megcsapja a kezét, de a kesztyûnek köszönhetõen nem lesz baja. A következõ rántásnál a Morgacstuskó abbahagyja a támadást, és a feketeség megkönnyebbülten húzza ki a kezét belõle. Figyeli a "zöldséget" a kezében, majd a megfelelõ kosárba teszi.*
- Nah essünk neki a másiknak is! Most tejössz! *Vigyorog rá a kékségre miközben a második növényük felé közelít. Az is elkezd csapkodni, mint az elõzõ, de mostmár könnyedebben áll hozzá a dolgokhoz. Elvégre eggyel már végeztek. Bíztatóan rá néz a másikra majd újra kaszabolásba kezd.*
~Nem is olyan nehéz, mint gondoltam.~

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

*Körülöttük is, és az üvegházban dolgozó társaság körül is valószínűleg egyre gyülekeznek a levagdosott, tüskés csápok, melyekkel a Morgacstuskó hadakozik. Minden erejüket össze kell szedni, ha fölénybe akarnak kerülni. Kriszty végignézi, ahogy Kumiko levágja a neki nem tetsző hajtásokat. De nem találja a termést rejtő odut. Kezd a kékség elkeseredni, mikor hirtelen lecsap partnere és fintorogva tesz egy megjegyzést. Majd megkönnyebbülhetnek, megpihenhetnek mikor a növény abbahagyja a csapkodást. Kriszty is kifújja magát, megtörli csillogó homlokát. Nem elég, hogy meleg van, még elég kemény munkájuk is akadt. A következő Morgacstuskóval szemezik. Fürkészi egy ideig, majd közelebb lép, és már kezdődik is előröl minden. Kézzel-lábbal védekezik a lány, bevetve minden fortélyt.
- Peravus Herba!
*Elvégzi a mozdulatsort is, melyet nemrég bemutatott. Ő sem egyszer, mert elég makacs ez a farönknek látszó "tárgy". Harmadik-negyedik nyesésnél, már számolni sem számolta hol jár...na de az egyiknél megnyílik az odú, s Kriszty bal kezével lecsap a lyukra. Érzi, amint kezei között pulzál a gumó.*
-Na hallod, ez tényleg elég érdekes, mintha a szívét tépném ki valakinek.
*Közben már ki is emeli a termést, s a kosarukba dobja. Ismét pihenhetnek a nyugodttá vált varázslatos teremtmény mellett. Kigombolja vissza köpenyét, miután lehúzta munka kesztyűjét. A tanárnőre pillantanak, majd kicsit távolabb húzódik Kumikoval, figyelik a többiek munkáját. Jó nézni azt, hogy más dolgozik, ha már ők végeztek a feladattal.*

*Bittus figyelmesen végig hallgatja kedves karvezetőnője szavait, majd körbenéz, s aggódva veszi észre, hogy barátnője, Susanna sehol sincsen, s ezért más párt kapott.*
~Silens Doredumble? Biztos nemrég jöhetett az iskolába~
*Gondolja a lány, s körbenéz. Kizárásos alapon felfigyel egy új fiúra, aki láthatóan Pilluamulettos lehet, majd lassú léptekkel odasétál hozzá.*
-Öhm... Szia, Silens Doredumble?
*Kérdi, s arcára érdeklődő kedves mosoly ül ki. Nyilván a fiú ebből a kérdésből rájöhetett, hogy Bittussal áll szemben, s hát kizárásos alapon vele van, így Gewinn máris neki akar látni a feladatnak, de elötte udvariasan bemutatkozik.*
-Bitta Gewinn, Signumus
*Mondja, röviden lehagyva a prefektusi címet, elvégre az nem fontos. S semmivel sem több attól. Ugyanolyan kis diák, mint bárki más. Csak némivel több feladat, s kötelezettség. De nem különcködés. Nos tehát Bittus már neki is látna a növénynek, várva, hogy esetleg Silens is követi őt, s segít neki a feladat megoldásában.*
-Először én mondom rá a varázsigét, és én fogom le, és te veszed ki a gumót, majd fordítva. Így megfelel?
*Kérdi, s még éppenhogy meg nem kapva a választ már indul is a növény felé, aki indákkal támad a lánynak. S egy tökéletes elhajolás, egy tökéletes becsússzással, s az inda megragadja Bittus karját, mire a lány pálcát ránt, s a "lefoglalt" karjával lenyomja a többi indát is, majd ráolvassa a varázslatot*
-Peravus Herba!
*Azzal a növény indái erőtlenek lesznek, s a fiú eltávolíthatja a gumót.*
-Tanárnő!
*Szólal fel.*
-S ez ugye a növénynek nem fájdalmas? Vagy mégis?
*Kérdi érdeklődően, majd várva a választ eltávolodik a tönktől.*

Silensnek nem kellett tovább keresgélnie.A lány meg is jelent előtte.
-Igen én volnék.Pilluamuletto.-szól és visszamosolyog.Bittus gyorsan elmondja hogyan tervezi a menetét.
-Oké.-De Silens most egy kicsit elbizonytalanodik hogy odamentek.Felveszi a védőkesztyűt.Bittus választ nem várva oda is mennek,és el is kezdik.A lány olyan profin csinálja,hogy Silens csak csodálkozik.Miután a lány elmondja a varázsigét,elbénulnak a indák,majd Silens bedugja az odúba a kezét.Ez tényleg undorító,ahogy azt már Kumiko mondta.Mikor kiveszi a kezét Silens ott találja benne a kis gumót.Belepottyantja a kosárba,majd a lány után megy a választ ő is lesve.