Istálló

A Hátsó kert végében egy fából készült, hatalmas épület áll. Belülről tágas és meleg, lakóinak biztonságos otthont nyújt. Belépve a kétszárnyú ajtón, mindkét oldalt boxokat találunk. A boxok mérete önmagától változik, attól függően, hogy milyen állat számára jelölik ki. Így aztán van kicsi, nagy és közepes is. Szemben, az Istálló végén egy másik dupla ajtó van. A sok ablaknak köszönhetően, napos időben fény és meleg árasztja el az épületet. Az ablakok rácsosak, de le lehet őket hajtani, így az állatok nyugodtan kidughatják fejüket a friss levegőre. A boxokat nem csak belülről, hanem kívülről is ki lehet nyitni. A padlót mindig friss széna, vagy trágya borítja, vagy épp más természetes anyag, attól függően melyik állat mit szeret maga alatt tudni. Az étel naponta kétszer, reggel és este, magától jelenik meg és addig töltődik újra míg az állat jól nem lakik.
Az Istállóban, egy elkülönített részen különféle mágikus lények laknak. Senki ne gondoljon vérszomjas fenevadakra. Itt egyszerű állatok és lények laknak, melyek a Legendás Lények Gondozása óra szemléltetésére vannak. Belépés csak Calwa tanár úr engedélyével.

Leírás: Narmo Roquen Calwa

Istálló Bertartas_box_www.kepfeltoltes.hu_

[Clio]

*A másik invitálására csak egy mosoly jelenik meg az arcán és beleegyezően bólint. Még mindig nehezen tudja elképzelni, hogy ennyire könnyedén él távol a családjától, de már nem említi. Magában elkézeli, ahogy az ő öccse kiáll érte valamiben. De elveti az ötletet, mert a szülei egész biztos nem vennék komolyan a 10 éves kisfiút.*
- Nálunk ez a dolog nem működne. A szüleim nem vennék komolyan Seijit. De én már megszoktam. És igazából az is nagy előre lépés, hogy itt lehetek. Talán így egy kicsit el tudnak ők is szakadni tőlem, és nem zavrja majd őket, ha az öcsém veszi át a hagyományt. Ő egyenlőre nagyon élvezi a szertartásokat, de én már kicsinek is utáltam...
*Az öccse említésekor ismét elmosolyodik, ám a teaszertatástól újabb torz fintor ül ki az arcára. Látszik rajta, hogy tényleg rettentően utálja az egészet. Jót derül a kis színjátékukon, és a "bocsánatkéréses" válaszon is.*
- Nekem az elvem, hogy csak akkor mondok ki valamit, ha tényleg úgy gondolom. *Teszi hozzá komolyan, de nincs semmi bántó a hangjában.*
- Ha eltévedünk, majd keresünk valakit, aki megmondja merre menjünk! * Mondja nevetve. Majd megindul újdonsült barátője után ki az étkezőből. Figyelmesen hallgatja mi micsoda. Bár már ismer egy két helységet, mindig felfedez egy kis pluszt Clio által és ezeket az információkat elraktározza a későbbiekre.
Ahogy leérnek az istállóhoz Kumikonak tátva marad a szája. Korábban még sosem látott ilyet, mert a szülei sosem engedték, hogy bármilyen állatot tarson a teaföld közelében. A gekkókról is sokáig győzködte őket, míg végül beadták a derekukat. Most a késődélutáni napfényben különösen ragyogónak látszott az épület. A feketeség ámulva nézte és azt gondolta, tudja mért szeret idejárni a másik. A fa épület ajtai be voltak hajtva, így odarohant, mint egy kislány, s mintha valami érdekes ajándék lenne odabent, nagy lendülettel nyitotta ki a dupla ajtót.*
- Hűha! Ilyet sem láttam még! *Kiált fel, saját megítélése szerint túlságosan is, gyermekien.* -Itt én is tudnék dalokat írni! Sokkal könnyebben menne mint az alagsorban... A megbűvölt ablakok, nem adják vissza ezt a látványt. Bemegyünk?
*Szemei csillognak az izgatottságtól. Barátnőjére néz várva, vajon beljebb merészkednek-e. Ő még nem járt erre, nem is olyan rég érkezett, nem tudja lehet-e. De szinte biztos benne, hogyha nem lehet, ő akkor is be fog menni. Kitudja talán valami érdekes sárkány féle is van oda bent. Alig győzi kivárni, a másik válaszát.*

*Egy messziről érkezett, régnemlátott, tünde lovagol be az Istálló elé, éjfekete csodaszép lován. Laza könyedtséggel pattan le a lóól. Megpaskolja, kap némi csemegét a hosszú út után, majd bevezeti az egyik karámba, ahol gyorsan megtisztítja lovát.
Az éjfekete lovon a tünde nem más, mint Nikol. Oly rég járt már erre, ésha már itt volt a környéken dolga úgy dötött ide is benéz, persze aról senki sem tud, hogy szándékai szerint itt is marad.
Indulása előtt Cassandrának küldött levelet, amit reményei szerint megkapott és bízik benne, hogy idejéből futja rá, hogy kijöjjön elébe, hapedig nem ő siet fel hozzá.
Nikol a cuccait már előre küldette, persze teljes titokban és lebukás nélkkül. Meglepetésként jött, reméli okoz is nagy meglepetést mindenkinek.
Mint mindig, most is gyönyörű, selyemből szőtt, bársony tapintású palástyában érkezett, kiengedve szőke haját. *
~Hol késlekedik Cassandra?~ *Sajt időérzéke szerint pont időben jött, bá meg kell hagyni, ő soha nem jön se túl korán, se túl későn, ő pont mindig akkorön, amikor szeretne. Tünde vonásai és mivolta semmit sem változott, tán még jobban kiélesedtek.*

* Cassandra az órája végeztével visszafelé igyekszik a kastélyba. Sajnos a diákok eléggé fölhúzták. *
- Komolyan... mi olyan nehéz abban, hogy beszüreteljük a termést?! * Morgolódva halad végig a kis úton, majd tekintete az istálló felé téved. Így is elég ideges, de talán nem ártana, ha közölné Narmóval, hogy a drágalátos húga megint bajba keveredett. El is indul hát a lak felé, viszont az istállóból halovány fény szűrődik ki. Egy pillanatra megtorpan, majd úgy dönt megnézi mi folyik ott. Ha diák kószál engedély nélkül az istállóban, az most megemlegeti. Ha pedig kedvenc helyettese bóklászik kis pajtásai közt, akkor... szóval ő is megemlegeti. Idegesen nyitja ki az ajtót, hogy aztán belépve tátott szájjal meredjen a köpenyes utazóra. *
- Hát... hogy... te... itt? * Először csak hebegni tud, arca híven tükrözi lelkiállapotát. Szája kissé elnyílt, szemöldöke pedig a plafont verdesi. *
- Te mit keresel itt? * Böki ki végre. Ugyan tudja, hogy nem túl szép fogadtatás, de tőle most többre senki se számítson. Tétován indul meg a nő felé, miközben keze kicsit ökölbe szorul. Arca most másfajta érzéseket tükröz, dühöt, haragot, szemrehányást, és még annál is több csalódottságot. Régebben biztos a nő nyakába vetette volna magát, most viszont csak megáll vele szemben karba tett kézzel. *
- Jó sokáig elvoltál... most miért tértél vissza?

*Nikol kedves mosollyal nézi az érkezőt, aki korántsem néz ki úgy, mintha tudta volna, hogy ő itt lesz és számít az érkezésére. Már éppen szeretné üdvözölni a nőt, mikor az gyakorlatilag kikelve önnmagából keresi a megfelelő szavakat arra, hogy mennyire megvan botránkozva azon, hogy ő itt van és eljött egyáltalán ide. Mintha már nem is tartozna Nikol az iskolához. Talán már idegennek titulálnák?
Nikol fejében sok minden megfordul, de inkább túl lép a dolgon és karbafonja kezét. Cassandra tisztában van azzal, hogy a nő milyen határozott és rideg tud lenni, ha arról van szó deha elfelejtette volna most biztos újra rá fog jönni ugyanis Nikol másra sem készül, minthogy felvegye Cassandra stílusát csak picit máshogy.*
-Cassandra Margaret King! Én is nagyon örülök a találkozásak. ezekszerint nem kaptad eg a levelemet vagy mindössze csak nem vettél róla tudomást. Köszönöm kérdésed, igen, hosszú utam volt és felettéb elfáradtam, de elfogadom a meghívást egy esti teázásra. *Nikol hangjából, arcáról és modoráról sugárzik a ridegség és a közöny, de azt sem szabad elfelejteni, hogy nincsen ínyére, ha úgy bánnak vele, mint egy koszos korcsra.* -Látom tökéletes hangulatban vagy. A porontyok magaviseletéről meg nem én tehetek, büntesd őket, küld a karvezetőkhöz, de mérgedet ne rajtam vezesd le. *Nikol picit megenyhül látva, hogy Cassandra arca is megenyhül és picit el is szégyeli magát.*

* A nő látva Nikol mozdulatait, kissé hátrálni kezd. Aztán végighallgatja a nagyon alaposan megfontolt és hibátlan szöveget, melytől most úgy húsz láb mélyen kéne merülnie a bűntudatban. *
~ Na ez a szöveg nálam már régóta nem nyerő... ~ * Egyik szemöldökét fölhúzva nézi a nőt, miközben azon gondolkozik, hogy vajon melyik kedvenc ki beszólását szedje elő repertoárjából. Végül gunyorosan elmosolyodik. *
- Látom mit sem változtál. Még mindig az a higgadt... vagy inkább hidegvérű vagy mint eddig. Csak hogy tisztázzuk, egyetlen levelet sem kaptam, sem híreket, sem egy cetlit, hogy elmész. * Hangja végig egyenletes tónusban szólt, ám mégsem volt olyan közömbös, mint Nikolé. Cassandra hangjából kivehető volt a gúny, és ezen nem is szándékozott változtatni. *
- Valóban mérges vagyok pár diákra, de mint ahogy mondtad elküldtem őket a karvezetőjükhöz. Az egyik lány az Én karomba jár. * Kicsit elhúzza száját, miközben lassan megfordul. *
- Persze... hiszen te semmiről sem tehetsz. Te vagy a megtestesült ártatlanság, el is felejtettem. * Kicsit fölkacag, majd elindul kifelé az istállóból. A szokástól eltérően ez most nem egy őszinte nevetés. Sokkal inkább tűnik valamilyen hisztérikus kiáltásnak. Ahogy az ajtón kilép, fejét kissé visszafordítja, majd így szól: *
- Nem tudom minek jöttél, de ha beszélni akarsz gyere a szobámba. Ez nem tartozik a diákokra. * Hogy dühös lenne? Áááá, dehogy. Inkább haragszik a nőre, aki csak úgy csapot-papot otthagyott, magára hagyva őt, és a kart, amiért állítólag az életét is föláldozná. Fölhorkant a gondolatra, hogy ez mennyire... "álszent" dolog. *

*Nikol meglepetten gyökerezik földbe. Mindenre várt, csak pont erre a reakcióra nem. Cassandra változott, s inkább jó irányba, mint rosszba. Megerősödött lelkileg és fizikailag is, hogy szellemileg is helyt áll azt már nem tudja Nikol, de első szemmel látva mindenképpen.
Nikolnak ettől függetlenül nem tetszik a modor s a stílus, de nem vághatja szájon, mint egy diákot a modoratlansága miatt.
Néha elmosolyodik, néha felvont szemöldökkel néz, olykor pedig erőteljesen a földre döntené Cassandrát és, mint egy ötéves nekiállna hisztizni, hogy nem beszélhet így vele. Igen, igen... Nikolban ettől eltekintve megmaradt az a kis, neveletlen lányka, mint régen. De ennek nem most van itt az ideje.
Ahogy Cassandra megfordul és elindul a kijárat felé, Nikolban megfodul az a gondolat, hogy bevágja előtte a Istálló ajtaját, de nem szeretné megijeszteni a lovakat, ezért nemes egyszerűséggel kiengedi lovt a karámból, aki jólnevelten elállja a nő útját.*
-Még mindig nem vagyok kutya, ha jól emlékszem, de lehet az utam során elbűvöltek utána pedig átváltoztattak és némi módosítást végezve elhitették velem, hogy kutya bőrbe bújva éezzem magam tündének. *Ez a mondat már önmagában is igen röhejes. ezzel csak annyit szeretett volna jelezni, hogy nem fog úgy ugrálni ahogyan azt Cassandra a diákoktól megköveteli.*
-Sok mindenről tehetek és nem keresek kibúvót, de még csak azt se fogom neked elárulni, hogy örülhetsz, hogy még életben látsz és persze azt sem fogom az orrodra kötni, hogy úgy viselkedünk, mint két ötéves, de közlöm veled, hogyha szeretnéd el is mehetek...
*Nem, nem zsarrolás, nem galádság, egyszeűen csak az igazság. Magához inti lovát és felül rá.*
-Indulás... *Nikol távozását komolyan gondolja, deha Cassanda maradásra bírja nem fog ellenkezni, de ahhoz változnia kell.*

* A ló némiképpen akadályt jelent, de hát csak nem fogja arrébb reptetni szegény párát. Lassan fordul meg, majd kétkedő pillantásokat küld a másik felé. Néha olyan arcot vág, mintha egy komplett őrült motyogna neki valamit. A kutyás dolgon csak elmosolyodik. *
- Sajnálom, ha kutyának érezted magad, nem ez volt a szándékom. Pusztán közöltem veled, hogy ne itt tárgyaljuk meg a... problémádat, hanem odabent. * A lelkizős szöveget hallva fölsóhajt. *
~ Hogy én ezt már mennyire unom... megint jön a szöveg, hogy "ó én szerencsétlen", meg "én vagyok az áldozat", és "mindenki olyan mostohán bánik velem" ~
- Bocsáss meg, de már most elárultad magad. És azt is sajnálom, hogy majdnem meghaltál, viszont ez... már nem az én dolgom. A te életed, te rendelkezel vele, így ha csinálsz valamit, te felesz érte. De gondolom, egy tündét nem kell ilyesmiről kioktatni... * Hangjában ismét felülkerekedik a gúny, szája apró vigyorba torzul, mikor látja a másik megdöbbenését. *
~ Miért? Mit várt? Könnyekig meghatódva borulok le elé, hogy a talpát nyaljam? ~ * Szemeit megforgatja, majd ismét belekezd. *
- Már rég nem vagyok az a gyerek, aki leste minden óhajod. Az élet tele van buktatókkal, és olykor kegyetlen, nem beszélve a sok igazságtalanságról. Mit tehettem volna? Aki nem alkalmazkodik, az elhullik, elvész a semmiben. Felőrlik a belső kétségek, és az önmagával folytatott állandó viták. * Vállat von, majd újra elindul az ajtó felé. Még hallja, ahogy a nő fölteszi utolsó kérdését. *
- Nekem édes mindegy, hogy jössz vagy mész. Mint említettem, ez nálam... már nem hatásos. Mindazon által ha már itt vagy... biztos dolgod van erre, és nem szeretném, ha esetleg én hiúsítanám meg hőn dédelgetett álmaidat. * Nem marasztalja, de nem is küldi el. Neki aztán tényleg mindegy. Még mindig haragszik, és ez egy ideig még így is lesz. Makacs mint az öszvér, apja mondja mindig. Lám ez most már tízszeresen is érvényes rá, sőt az öszvéri címet egy sárkány veheti át. *

*Nikolnak meglepetést okoz Cassandra szónoklása. Nagyott nőtt most a szemében, de ezt egy pillanata sem engedi megmutatni a nőnek. Felnőtt, már tényleg nem az a kis tudatlan diák, kamasz vagy nő, akit egykor megismert és csúful magára hagyott, de be kell látni azt is, hogy mennie kellett és ezt el kell fogadni.*
-Megigértem, hogy visszajövök. Visszajöttem. Szavam és döntésem nem szegtem. Neked sem okoztam csalódást és, hogy őszinte legyek nem lep meg modorod és gúnyod, amit felém táplálsz. *Itt egy kis hatásszünetet hagy. Nem fogja magára venni a szavakat, ő meg ebből nőtt ki. Ha nem, hát nem. Nem erőszak a disznótor, ám ettől eltekintve nem lesz kegyes barátnőjéhez.*
-Köszönöm eme csodálatos beszédet csak nem jutottunk egyről a kettőre. Bár látom te szíved szerint távoznál. Nem fűzök hozzáá semmit csak annyit, hogy nem az én, hanem a te ügyes bajos dolgaidat voltam intézni.. köztük apádét.. *Az utolsó két szót halkan alig halhatóan mondja, de nem is fitatja tovább a szót, leugrik lováról, beteszi a karmba és magára hagyva Cassandrát felsétál a kastélyba. Kedve se, de mégcsak ész ötlete nincs, hogy hova menjen, ezért ikább felmegy régi szobájába. Ő ezt a beszélgetést befejezte, majdha a nő kedélyei lecsillapodtak úgy is megkeresi, addig pedig lógva hagyja a dolgot, mert ennek se eleje, se vége. Azt azért sajnálja, hogy Cassandra ilyen essze meészkedett a szavakkal, de már nem tud mit tenni mindezzel.
Nikol csak egyet em ért. Ha annyira hiányzott neki, miért nem keeste meg ő, ha nem is személyesen, de levélben? Pedig megadta tartózkodási helyét és elérési útvonalát. Lett volna idő és alkalom, hogy eljöjjön, de legalább levelet írjon. A nőben sok érdekes dolog megfordul, de neki fáj ehhez a feje így estére. Bevonul a kastélyba, fel a szobba és majd holnap újra megpróbálják a beszélgetést és a tallkozást, ami most nem sikerült.
//Fagy holnapig!//

* Cassandra még hátra pillant, majd kissé megrántva vállát indult tovább. *
- Igen, ha nem bánod én most megyek. Nekem is fárasztó napom volt... * Azzal elhagyja az istállót, magára hagyva a tündét. Azért szíve mélyén a sértettség kőfala alatt nagyon is rosszul érzi magát. Tudja, nem így kellett volna fogadnia a nőt, de amint meglátta elpattant benne valami. Már régóta gyűlt benne a sok szemrehányás. *
~ Ő ment el és csak nem is szólt... különben is itt hagyott mindent, a diákokat, a tanárokat, és engem is. ~ * Ökölbe szorított kézzel indul tovább, a kezében tartott kosárról szinte meg is feledkezett. *
- A fene... ezeket még ma tartósítanom kell. * A diákok által leszüretelt termések még mindig ott lüktettek a kosárka mélyén. Egyet el kellett ismernie. Ez nagyon nem az ő napja. Először a diákok, aztán Nikol. Fáradtan dörzsöli meg szemeit, ahogy lassan a kastélyhoz ér. Hátulról halk neszezést hall, így kissé oldalra fordítja fejét. A távolban látja, hogy az istálló ajtaja bezárult, és egy alak közeledik az iskola felé. *
~ Ezek szerint itt marad... ~ * Állapította meg. Furcsán vegyes érzelmekkel indult tovább a szobája felé. Örült, hogy a nő azért mégis marad, ám mérges is volt rá a cserbenhagyás miatt. Megrázza fejét, majd egy nagy sóhaj keretében kinyitja a bejárati ajtót, hogy aztán fölsétáljon egyenesen a szobájába. *

[Kumiko]

*Csak hallgatja a lány szavait. Minden egyes mondat, amit megtud róla, azt bizonyítja, hogy mennyire különböznek egymástól. Clionak már régen nem volt "igazi" családja, ami neki nagyon hiányzik, viszont Kumiko érdekes reakciói arra a következtetésre juttatják, hogy bár Kumiko időnként elgondolkodik egy hasonló életen, mint Clioé, de végül mindig saját családjánál marad, még elképzelésben is. Megeshet, hogy Clio téved, de ez a véleménye a lány gondolatairól és ez egy halvány mosolyt csal az arcára.*
~Egy igazi, kerek, egész család... Milyen szép álomkép! Sajnos az álmok messze állnak a valóságtól, túl messze ahhoz, hogy akár egy percén többet is álmodozzak ilyenekről!~*Gondolatmenete elején tekintete még álmodozó, kissé talán reménykedő is, de a végére már teljesen reményvesztett és csalódott szempár válik belőle. Clio amint rájön, hogy ő ilyen érzelmek kimutatására nem hajlandó, gyorsan visszarázza magát a valóságba és Kumikora néz, azon agyalva, hogy magyarázza ezt meg neki. Szerencséje van. A lány éppen mással volt elfoglalva, méghozzá az Istálló szépségével, s azzal, hogy bejusson az ajtón. Mosoly jelent meg az arcán, ami nagyrészt újdonsült barátnője örömének lereagálásaként jelent meg, de némiképpen megkönnyebbülés is, hiszen így nem kell érzéseit magyaráznia. Szereti, ha az emberek erősnek, gondtalannak és elégedettnek hiszik. Elég büszke és hiú ahhoz, hogy véka alá rejtse szomorúságát, ezzel teret eresztve más érzéseinek, hogy aztán azok orvoslásán tudjon dolgozni.*
- Gyakran járok ide, szóval mehetünk!*Mondja, s már lép is be barátnője után. Nem különösebben érdekli az sem, ha tilos, max büntimelót kap, ez van. Imádja a lovakat, s mivel nem bajt keverni jött ide, így gondolkodás nélkül belép, s nézi, ahogy barátnője gyönyörködik.*
- Különleges egy lány vagy te!*Mondja mosolyogva, miközben leül az egyik kedvenc zugába, s hátát a falnak támasztja. Hiányzik a gitárja, hiszen, itt csak úgy röppen belé az ihlet. Halkan dúdolni kezd, s kezével üti a ritmust. Új dallam van születőben, amit ha nem hall saját füleivel, el fogja felejteni. Nem biztos, hogy valaha dal lesz belőle, bár ahogy dúdol, jön az ihlet is, hogy milyen szöveg illene hozzá. Az eleje lassabb, aztán kicsit ritmusosabbá válik, s egy levegővételnyi szünet után, hirtelen felgyorsul az egész. Körülbelül 20 másodpercig dúdol, annyi ihlete van, aztán befejezi, s a dobolást is abbahagyja, így a dallam már csak hangtalanul kering a fejében, hogy később újra előszabadulhasson és egy dal keletkezhessen belőle.*
- Tudsz énekelni?*Kérdezi a lánytól. Megeshet, hogy már beszéltek róla, általában odafigyel a beszélgetések fonalára, de a váratlanul előtörő dallam, kissé megzavarta gondolatait. Érdeklődve néz rá, miközben kezeivel a térdén újra elkezdi dobolni a ritmust, ami pontosan ugyan az, mint az előbb. Így, hogy egyszer már hallotta, a dallamot, nem csak gondolta, így nagyobb az esélye, hogy nem fogja elfelejteni, s így még az is elég, ha csak a nap végén jegyzi le, hátha később fel tudja használni valamire.*

//Clio//

*Örömmel hallja, hogy bemehetnek, bár az előbb még úgy volt vele, hogy ha nem mehetnek, akkor is bemegy. Igazából lényegtelen. Nem igazán érti miért tört rá ilyen gyermeki hangulat, de most élvezni akarja minden percét. Cliot látszólag nem zavarja, hogy most ilyen bohókás lett. Bár valószínű, hogy Kumiko az idősebb. Így talán jobb lenne, ha érettebben viselkedne...
Ahogy belépnek rögvest újra elfelejti ki is ő valójában. Kicsit újra kislánynak érzi magát. Visszaemlékszik, mikor édesapja elvitte egy lovardába. Akkor érezte magát utoljára ilyen felhőtlenül boldognak és könnyűnek. Hiába az anyai szigor mellett nem lehetett így mulatni...Valószínüleg az arcán is látszik, hogy ő most egy kicsit máshol jár. A vonásai ellazulnak, és egy igen ritka nyugodtság jelenik meg rajta. A szemei mosolyognak, és ez mindent elárul róla. Kumiko most védtelen, ez egy olyan pillanat, amilyenben nem sokan látták eddig. Talán csak az édesapja és a kisöccse, de ők sem sűrűn.
Hamar megfogalmazza magában a gondolatot, hogy gyakrabban fog kijárni ide. Ha másért nem, csal azért, hogy elfelejtse a nyomást, ami ránehezedik.*
- Különleges? Ezt meg hogy érted?
*Értetlenül néz újdonsült barátnőjére. Ő nem érez magában semmi különlegeset.*
~ Vagy talán azért gondolta, mert amióta kijöttünk úgy viselkedem mint egy 3 éves? Vissza kell komolyodnom. ~
*Jut eszébe hirtelen, hogy mi lehet az ok és rögtön rendezi is az arcát, a merev, komoly kifejezésre. Várva a másik válaszát. Clio azonban dúdolni kezd, így talán nem is hallja. *
~ Persze említette, hogy idejár zenét szerezni. ~
*Kumiko számára furcsa a dallam, de valószínű, hogy a másiknak az ő zenei világa lenne a furcsa. Amikor a dal abbamarad, és a másik felé fordul egy kérdéssel, kissé meglepődik. De igyekszik komoly maradni.*
- Persze. Minden nőnek kell tudni énekelni és egy hangszeren játszani. Én kotozom.
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel.*
~ Elvégre ez mindenhol így van. Vagy nem?~
*Hirtelen kétely önti el, erre vonatkozólag nem hallott, látott semmit korábban. Lehet ebben is különböznek. De nem aggódik túl sokáig ezen. A kétely is csak egy pillanatra tűnik fel az arcán, aztán inkább figyel a másikra. Hátha tanul valami újat.
Miközben a másik lányt figyeli, aki hátát a falnak vetve ül a földön. Rögtön fel is fedez mellette egy karámot és nem bírja megállni, hogy ne pillantson be. A lélegzete elakad egy percre, amikor megláttja a karám lakóját, egy fekete paripát.*
- Gyönyörű.
*Fut ki a száján, ahogy a lovat nézi és közelebb lép, hogy még jobban megcsodálhassa. Cliora pillant, hogy vajon szabad-e? S ha a lány bólint, akkor egészen a karámajtóig merészkedik.*

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 18 2009, 13:57

*Eljött a nap. Lola sóhajtva számolta a napokat és ma alig akart kikelni az ágyból. Mint tudjuk, nem akarásnak nyögés a vége és ez a mondás teljes mértékben igaz is. De már csak négy nap van a büntetés lejártáig. Pálcáját párnája alatt hagyja. Most nem lesz rá szükség, vagyis szükség lenne rá csak, hogy nem használhatja. Egyébként mindig a párnája alatt hagyja, hogyha éjjel valami sötét mágus rátámadna megtudja védeni magát. Lassú kimért léptekkel halad a végzete felé. Ruhája egy koszos, összecsokizott és leevett szürke csíkos pólóból és egy szintén mocskos, néhol szakadt fekete térdnadrágból áll. Egy kis fantáziával még börtöntölteléknek is képzelheti magát és maga a kastély a börtön. Haját most egy copfba köti, hogy ne zavarja majd annyira a munka során.*
~Ez nem fog valami jól menni…mindig anya takarított helyettem istállónk pedig nem volt tehát ganyézni sem tudok. Egyáltalán, hogy kell azt? Tiszta büdös leszek…és mocskos meg minden. Remélem az állatokat nem kell lecsutakoljam.~
*Feje lehajtva, csak a földet nézi, ahogy halad előre és végül szeme elé tárul a végzete. Elég nagynak tűnik az istálló és Lola úgy gondolja, hogy ezt a kétkezi munkájával ráadásul egyedül egész nap kell, hogy takarítsa mire minden csillog villog. Közelebb lépked az istálló bejáratához. Körülnéz, de nem lát senkit*
~Hol lehet a tanárnő?~
*És valóban hol lehet? Talán túl hamar érkezett meg a lány? Mindenesetre a szeme fölcsillan és egy pillanatra át fut a fejében, hogy a tanárnő elfelejtette a dolgot.*
~Igen, biztos megbocsátott már, ahogy ott szenvedtem a hálókörletembe. Éppen elég büntetés volt az nekem.~
*De ő is tudja, hogy butaság volna ilyet feltételezni. De a remény hal meg utoljára. Aztán hirtelen, tenyerével a homlokára csap*
~Hogy én mekkora hülye vagyok…elhozhattam volna a pálcámat és egy suhintás az egész és kész. Mire a tanárnő ideérni már mondhatnám neki, hogy én bizony végeztem. Megdicsérne és mennék vissza~
*Ábrándozik magában, amit végülis szabad de nem kellene neki, mert amikor a tanárnő megérkezik annál nagyobb lesz a csalódása, hogy sajnos mégsem felejtette el.*

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 18 2009, 13:59

Cassandra és testvére egymás mellett sétálnak le a parkba, hogy aztán az istálló felé vegyék az irányt. A nő most is dolgozik, mint mindig, csak kicsit másként. Büntetőmunkát tart az egyik felelőtlen diákjának. Az pedig, hogy Ed mit keres vele, egyszerű. A fiú unatkozott, és fölkereste őt, így kötöttek ki itt.
- Remélem, hamar befejezi az a lány, mert még vissza kell mennem dolgozatokat javítani. - Zsörtölődik a nő, majd órájára pillant. Már közel járnak az épülethez, ahol a lány ácsorog. A nő előveszi legszigorúbb arcát, és úgy köszön a diáknak.
- Üdvözletem, Kalmen. Akkor készen áll? Remélem nem gond, hogy az öcsém is itt van. Lehet, hogy majd el kell szaladnom egy kis időre, addig Edward fogja felügyelni magát. - Várva a lány válaszára, ami egyébként nem túlzottan izgatja. közben besétálnak az épületbe, majd körülnéznek. Mindenhol takarításra váró boksz-ok, tele állatokkal.
- Úgy látom lesz egy kis dolga, kezdjen hozzá, a lapát és a vödrök a sarokban vannak. a piszkot pedig hordja ki az istálló mögé. - Azzal elővarázsol magának egy széket, és kényelmesen helyet foglal. Pár percig csend uralkodik, majd a nő Edwardhoz fordul.
- Hogy állsz a többiekkel? Sikerült már összebarátkozni valakivel?

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 18 2009, 14:21

* Edward Cassandra oldalán sétál az istálló felé. Épp pár perce kereste meg nővérét, mert unatkozott és nagyon egyedül volt. Hála nem kellett sokáig Cassandra kanapéján üldögélnie, mert bejelentette, hogy büntetőmunkát tart. Most tartanak a parkban, majd nem sokára kilyukadnak az istállónál.
Meghallva, hogy ő fog egy kicsit felügyelni a lányra, sunyi mosoly jelenik meg az arcán. Kezdi megszeretni, hogy egy felsőbbrendűnek az öccse. Bármit megtehet, na jó nem bármit, de többet, mint diák társai. Az különösen tetszik neki, hogy pont rá bízza a nővére, hogy ad neki ennyi bizalmat. Majd a lány egyből megfogja tudni Edward modorát. *
- Szia, Edward.
* Pár soros köszöntés után, beljebb léptek az istállóba, ahol Edwardot megcsapta az a bűz, amit a lovak csináltak. Nem sajnálta a lányt, hisz ismeri a nővérét és tudja, hogy mindig igazságosan hozza a döntéseket. Ha ezt érdemelte ki a lány, akkor annak biztos meg van az oka. Látva, ahogy kiosztja Cassandra a feladatot, elmosolyodik, amolyan "úgy kell neked" mosoly. Majd Cassandra elővarázsol egy széket és helyet foglal, közben kapja is a kérdéseket. *
- Úgy nagyon még nem ismerek senkit. Tegnap este Kamillával voltunk kint a szökőkútnál.
* Regéli el testvérének, majd figyeli, ahogy a lány tisztítsa a boxokat. *

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 18 2009, 14:31

*És a reménynek vége, megérkezett a tanárnő és valami –Lola számára- ismeretlen jövevény-. Ezzel minden reménye szerte foszlott. Végzete beteljesült. A tanárnő elég komolynak és szigorúnak mutatja magát.*
-Szép jó napot!
*Mondja neki(k) egykedvűen, közömbösen és belépnek az istállóba. Elég tágas és a sok mocsok ellenére Lola mégis szépnek találja. Az ablakokon át besüt a nap fénye és így egész szép összképet mutat. Ha a bokszok közötti folyósóra nem nézel. Közben kiderül, hogy a tanárnő mellett ott van az öccse is*
~Tőlem aztán~
*A lány csak arra vár, hogy végre elmehessen innen. Arca teljesen közömbös és most olyan egykedvű, hogy nem igazán tudna bármi iránt érdeklődést mutatni.*
~Nekem mindegy de ha te szaladsz én is szaladok abban biztos lehetsz~
*Gondolja magában gonoszan, de ez valószínűleg nem fog megvalósulni. Miközben egyenként kitakarítja az ürüléktől megtelt bokszokat elképzeli, ahogy a tanárnő elsiet valamiért. Aztán Lola fogja magát valahogy földre kényszeríti az öccsét és a hálókörletébe siet. Milyen jó is lenne ha ez megvalósulhatna, de nem. A lány még azt sem igazán tudja hogyan tudná földre kényszeríteni. Ráadásul, mivel Mrs. King öccse ezért elképzelhető, hogy jól kitanította őt a varázslás terén. Így hát minden reményt feladott és bánatosan takarítja a bokszokat. A fiú bemutatkozik neki*
-Lola!
*Löki oda neki a választ. Most nincs kedve cseverészni inkább végzi a dolgát, hogy minél hamarabb vége lehessen ennek az egésznek. Szeme sarkából látja ahogy az Edward névre hallgató fiú elmosolyodik*
~Lesz ez még más kép is, ne aggódj. Nem fogom elfelejteni ami ma történik~
*Gondolja magában és most az ő arcán jelenik meg az a kárörvendő mosoly*
~Ezzel nem vagy egyedül~
*Reagálja le gondolataiban a fiú szavait, hiszen ő sem ismer még valami sok embert a kastélyból. De ez bizonyára megváltozna ha végre elmehetne valahova hiszen most spanyol hét van, de hála a Lola szemében nem valami kedvelt karvezetőjének Cassandra Margaret King-nek ez nem fog összejönni. Valószínűleg ez az érzés kölcsönös, bár ki tudja. Lola most csak azért fúj a karvezetőjére mert ugyebár kitakarítatja vele az istállót. Lehet idővel nagyon is jóba lesznek. De Lola tudja, hogy még lesz egy egyiptomi hét is, amire már elmehet és végre megismerkedhet pár diáktársával.*

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 18 2009, 14:44

Cassandra kissé unottan néz körbe. Persze nem a hely miatt, szereti az istállót, és a lovakat, csak most nincs kedve itt lenni. Úgy hiányzik neki ez a büntetőmunka mint púp a hátára. Sajnálatára Edward sem szolgál sok információval, viszont legalább van hír a Kamilla fronton. (XD)
- Ó, és nem sérültél meg? Úgy hallottam valamelyik nap egy bögre landolt a fejeden... - kissé somolyog az ötleten, miszerint drága testvérkéje mellé testőrt kell kirendelni.
- Ezek szerint szent a béke? - Érdeklődik még mindig ravasz kis vigyorral a képén. Tudja, hogy nem jó dolog felhúzni öccsét, de most ez van.
- Csak nem ő lesz a következő Mrs King? - Még megvárja, hogy Ed mit mond, majd órájára pillant.
- Nekem el kell szaladnom egy kis időre, addig felügyelnél rá? Nem használhat pálcát, és te sem segíthetsz neki... - Nem mintha túlzottan segítőkész lenne testvérkéje.
- Kalmen, elmegyek pár percre, ne csináljon zűrt, ha lehet... - Azzal feláll és kisiet az istállóból.

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 18 2009, 15:12

- Most nem.
* A válasza nem túl kedves ezt a hangsúlyból is ki lehet venni. Amíg nővérével beszélget, már a lány elkezdte takarítani az istállót. Nem sajnálja a lányt, sőt még élvezi is ezt a helyzetet. Mikor nővére egy pofátlan kérdést tett fel, kezdett méregzsákká alakulni. Mrs. King?! Kamilla?! Ugyan már ezt még ő se gondolhatja komolyan. *
- Nem, dehogy is, isten ments. Ez egy átmeneti béke időtöltés volt.
* Felháborodottan válaszol Cassandrának, mikor is nővére bejelenti, hogy el kell mennie. Persze, hogy most, megint unatkozni kezd. Nem azért kereste meg, hogy aztán megint elhagyja. Ha ezt akarta volna, vagyis unatkozni, akkor a szobájában kuksol nap hosszát. Azért mégis utána kiállt. *
- Persze, a piszkos munkát rám hagyod, jellemző.
* Puffog magában, majd mikor nővére eltűnt a láthatáron a lány felé fordul. Azt nézi, hogyis szenved a lány, de látható rajta, hogy élvezi is. *

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 18 2009, 15:31

*A büntetett diák szorgalmasan végzi a dolgát. Egy pillanatra megáll és körbenéz*
~Mindjárt a felénél leszek!~
*Gondolja magában eltökélten és tovább munkálkodik. Közben hallgatja a nő szavait. Amikor meghallja, hogy Edward fején egy bögre tört el arcán széles mosoly jelenik meg fehér fogai kivillannak. Ezt persze ők nem láthatják mivel háttal van nekik.*
~Úgy kell neked!~
*Bár Kamillát nem ismeri még is tiszteletet érez iránta, ezért a tettért. Aztán a nővér cukkolja az öccsét*
~Szerencsétlen…hagyd már békén ez tök gyerekes~
*Fejet csóvál, majd visszaemlékszik a szüleire akik ugyanezt csinálták vele. Mintha, csak a szüleit látná. Persze a fiú letorkolja őt, ami természetes, de Lola úgy véli van valami abban amit Cassandra mondott. Aztán az előbb említett nő elmegy. A lány egy pillanatra eltűnődik vajon hova mehet, hogy ennyire sietős neki. Kihez siet annyira?*
~Biztos van neki barátja…~
*Zárja le magában. A bokszok egyre csak fogynak. Talán mire Mrs. King visszaér, már készen is lesz. Amikor a fiú utána ordít, hogy: ’’Persze, a piszkos munkát rám hagyod!’’ a lány mélyen felháborodik. Még, hogy piszkos munka csak ott ül és néz ráadásul úgy beszél Loláról mintha valami jelentéktelen kis senki lenne.*
~Piszkos munka? Talán kérsz az arcodba egy kis ürüléket?~
*Gondolja magában miközben fejét hátrafordítja és szúrós tekintet vet a fiúra.*
~Itt lenne a pálcám már rég nem lennél ilyen elégedett magaddal~
*Fenyegetőzik magában, aminek persze nem sok értelme van. Meg valószínűleg a srác simán lenyomná őt mivel ő még egy tanórán sem vett részt a fiú pedig már ha minden igaz másodikos lesz. Lola csak az alapokat ismeri amivel nem megy valami sokra. Bár idő nyerésre az is megtenné. A lány Cassandra utolsó szavain végképp felháborodik*
~Még hogy én? Áhhh, dehogy…háth ilyennek ismersz engem?~
*Fordul vissza, majd megcsóválja a fejét. Kiviszi az istálló hátsó részébe a szemetet*
~Most simán megszökhetnék. De nem azzal csak még nagyobb bajba keverném magam. Különben is már csak pár boksz maradt~
*Gondolja végig lehetőségeit aztán vissza megy, hogy folytassa a dolgát. Közben pár szót intéz a fiú felé. Persze nem néz rá meg semmi ilyesmi. Olyan mintha a lónak beszélne de a fiú tudhatja, hogy ez neki szól.*
-Mivel Cassandra öccse vagy, ezért azt hiszed te több vagy nálam igaz? Azt hiszed…hogy a többiek mint ahogy én is kis senkik hozzád képest!
*Mondja neki közömbösen és átsétál egy másik bokszba mivel azzal már végzett. Már tényleg nincs sok vissza. A ruhája csupa mocsok. Többet biztos nem veszi fel. Sőt lehet elégeti. Egész idáig csak a száján vett levegőt, hogy ne érezze azt a fenomenális bűzt, amit az állatok oly zavartalanul csinálnak maguk köré*

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 18 2009, 15:46

* Egyáltalán nem tetszik ez a helyzet, hisz itt is ugyanúgy unatkozik, de ezt már megszokhatta volna. A rend rakás nagyon lassan alakul, Edward még tudna mit mutatni a lánynak, hogy minden csillogjon villogjon. Az viszont, hogy a nővére csak így lelép nagyon nem szívleli ezt. Na, mindegy, de most ez van. A közömbös megjegyzésre, felháborodtan válaszol vagy inkább viccelődik?! Ki tudja. *
- Hát ahogy látom, hogy nekem támadtál, tudod, mivel a nővérem úgy se jön vissza egyhamar....menjünk a szénába, nyomjunk egy menetet.
* Veszi ki a lány szavaiból, hogy Cassandránál bevágódhasson, ahhoz vele jóban kell lennie, legalábbis szorosabb kapcsolatban. Ahogy ezt a megjegyzést tette a kiscsajnak, veheti gúnyolódásnak, de ha gondolja akkor komoly dolognak is. Majd Lola eldönti, hogy mit is lép erre, Edward felajánlotta. Megvárja mit reagál a lány, majd nővére után néz, persze látásból, hogy merre is van, mert kezdi idegesíteni a lány jelenléte. *

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 18 2009, 17:17

*Lola nagyot sóhajt*
~Még mindig ugyan ott vagyok…~
*Gondolja magában mérgesen, de ettől függetlenül tovább hajszolja magában a hitet, hogy ő bizony két pillanat és készen van. A lány letérdel a következő bokszba. Mondanom sem kell, hogy beletérdelt az ürülékbe amivel tele van az egész boksz. Ez bizony iszonyúan mocskos. Ráadásul az állatok sem könnyítik meg a helyzetét, akik gyakran idegesen fogadják A lány csak lapátol és lapátol. A vödör csak úgy kong a bele érkező szállítmánytól.*
~Segítség ez undorító!~
*A lány nagyon büdös és az egész ruhája csupa mocsok. Szinte egy boksszal egy egész vödröt megtelített. Újra kiüríti vödrét és tovább folytatja a munkát. Közben Edward válaszol. Lolát ezek a szavak teljesen feldühítették.*
~Nyomjunk egy menetet???~
*Odasiet a fiúhoz és így szól*
-Tudod mit?
*Mondja neki halvány mosollyal az arcán, de egy pillanat és ez a mosoly lekonyul és dühös nyögés kíséretében már lendül is a keze, ami remélhetőleg célba ér és Edward nagy arcán landol. Mondanom sem kell, hogy a lány keze szintén ló ürülékkel teli mivel párszor véletlenül beletenyerelt, mert nem látta.*
-Edd meg, te barom!
*Mondja neki feldühödve és visszasiet a bokszhoz. Idegesen kaparni kezdi a már padlóra ragadt ürülékeket, ami a dühtől felerősödve most gyorsabban halad és már viszi is kiüríteni a vödröt, hogy utána belekezdhessen a következő bokszba. Bár tény, hogy Lola terve valóban az volt, hogy Cassandránál bevágódhasson. De nem hiszi, hogy ennek a tanárnő örült volna így inkább elpuskázta az egyetlen lehetőségét de most már nem is érdekli. Ilyen sráccal még szükség képen sem tudna összejönni*
~Hogy képzeli? Még hogy egy menetet a szénában. Majd én adok neked menetet~
*Gondolja magában kipirult arccal.
~Remélem mihamarabb visszaér a tanárnő, mert ezt az embert nem sokáig fogom elviselni~

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 18 2009, 21:32

* Valószínűleg Edward nagyon felhúzta a lányt, mivel odasiet hozzá és pofon akarja vágni. Mikor lendül a lány keze, Edward elkapja és magához rántja a lányt. Most a lány hozzásimul Edwardhoz és nem ereszti el olyan könnyen. Még pár percig fogva tartja a lányt, majd közelebb hajol hozzá, egészen közel, majd a fülébe súgja. *
- Tudom, hogy tetszek neked, ez messziről látszik, de sajnos a szívem nem a tiéd.
* Válaszol neki gúnyosan. Hát igen, Edwardnak kissé egyedi a stílusa, nem tudni mikor húz elő valamit a tarsolyából. De ez nem is baj, így nem érik meglepetések, ellenben másokat. Majd miután belesúgta a fülébe a mondatát elengedi a lányt. Mivel elég mocskos és büdös volt a lány és hozzásimult Edwardhoz, kissé bemocskolta a ruháját. De ez nem baj, nem érdekli, csak móresre akarta tanítani Lolát. Mi az, hogy mert Cassandra öccse, egyből nála pedálozik, hogy a nővére elnézze a büntetést vagy esetleg felmentesítse alóla. Ez nem járja, nem is Edward stílusa, felőle a lány bele is fulladhat az ürülékbe. A biztos, ha vége a büntetőmunkának, alaposan le kell magát sikálnia és a ruháit is ki kell vagy hatszor mosnia, hogy a szag eltűnjön a ruhájából. *
- Tudod, ha nem ilyen lenne a modorod, még lenne esélyed nálam, na de így.....
* Kiáltja még a lány után, aki már visszament a bokszba takarítani. A kissé merész mondatra várja igazán a reakciót. Addig álldogálva nézi ahogy a lány szenved és várja, hogy Cassandra visszajöjjön. Hiába kissé biztonságban érzi magát, ha itt van vele, ez a liba kissé nagyképű. Nem fél tőle, de azért a tisztes határokat szeretné megtartani, amit a lány már átlépett a pofátlanságával. Még, hogy megütni Edwardot, aki ezt szeretné csinálni, annak hamarabb kéne fel kelnie. Bár a fiú nem egy harc képzet fiatalember, mégis a reflexei a helyén vannak. Simán leszereli ezt a kis buta libát, azért mert egy elismert tanerő öccse attól még verekedni tud. Bár alapelve, hogy lányokat nem üt, de arra allergiás ha valaki megakarja pofozni, főleg egy ilyen...Igenis nála felsőbbrendűnek érzi magát. *

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 18 2009, 22:03

Cassandra egy könyvvel a kezében tér vissza, majd érdeklődve nézi végig a jelenetet az ajtóban állva. sejthette volna, hogy ezeket nem lehet egy helyiségben összezárni, mert annak valami ilyesmi lesz a vége. Kivárja még a dolog végét, látja, amint öccse elkapja a lány kezét, majd a kis magához húzós malőrt is. Nagyot sóhajt, majd végül megköszörüli torkát.
- Öhm... abbahagytátok? Nagyszerű, akkor Kalmen folytassa a munkát, van még pár box, ami csak magára vár. Edward, te pedig ide! - Parancsolja összeszűkült szemekkel a nő. Mikor fivére odabattyog hozzá megfogja az egyik fülét, persze nem erősen, inkább csak látszatosan.
- Téged nem lehet itt hagyni egy percre sem? - Kérdi haragosan. Tudja ő, hogy milyen a fiú, de nem mindent kell így elintéznie. Végül elengedi, és odanyomja neki a könyvet.
- Tessék, egy könyv a vizsgádhoz, ajánlom, hogy olvasd át. - Tanácsolja a fiúnak, majd elnézve Lola munkáját szánakozón így szól.
- Mennyi van még hátra? - Persze nem akarja előbb elengedni a lányt, pusztán érdekli, hogy hogy halad. Amint megkapja a választ, bólint és visszaül a székére.

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 18 2009, 22:32

*Igen, most már teljesen biztos, hogy ez Lola legrosszabb napja.*
~Legközelebb két oldalról fogom próbálni az egyik csak betalál~
*Eléggé felvan tüzelve és amit a fiú mondott neki, csak még jobban felhúzta őt.*
~Még hogy tetsszen egy ILYEN??? Sajnálom sőt szánom azt akinek kell egy ILYEN ember~
*Fejét megint csak megcsóválja. Vödrét megint kiüríti aztán átmegy a következő bokszba. Aztán a fiú olyasvalamit mond neki, amit aztán végképp nem kellett volna. Feláll…a kezében lévő ürülékkel teli vödröt megfogja és azzal gyors léptekkel oda siet hozzá. Az a terve, hogy ráborítja a már félig megtelt vödröt. De akkor megjelenik Cassandra Margarat King. Lola fúj egyet és vissza megy*
~Ennek is pont most kell befutnia~
*Szeme sarkából figyeli a fülönfogást, ami véleménye szerint nem épp a legjobb és legigazságosabb büntetés*
~Megetetném ezzel aztán pedig olyan pofont kapna, hogy nekiszédülne az egyik lónak~
*Haragja nem ismer határokat. Persze ezt elég nehéz elképzelni de ebben a kastélyban még a legelképzelhetetlenebb dolgok is előfordulhatnak.*
~Még hogy az én modorom?! Te mocskos féreg ezt még megbánod erre a szavamat adom!~
*Teszi le esküjét és abban biztos lehet mindenki, hogy amit megígér magának az meg fog valósulni még ha csak évek múltán is.*
~Remélem megbuksz!~
*Hangzik el magában a jókívánság aztán a tanárnő megkérdezi, hogy mennyi van még vissza*
~Ha kicsit segítenél már rég itt hagyhatnám ezt a férget!~
-Mindjárt a felénél leszek!
*Jelenti ki miközben megáll és felméri a még ki nem tisztított bokszokat. Fogai már szinte csikorognak. Úgy lapátolja az ürülékeket, olyan düh kíséretében, hogy valószínűleg még az ürülékek is összeszarták magukat ijedtükben és ha lenne lábuk már itt sem lennének, aminek persze Lola nagyon is örülne. Magában még mindig Edward sértésén lovagol*
~Az én modorom? Te mondott itt nekem, hogy gyere el egy körre velem a nagy egódtól már kisem látsz a hajad alól. Kíváncsi lettem volna melyik lány nem kevert volna le akkorát, hogy lefejeled a falat~
*Egyre gyorsabban dolgozik csak úgy röpködnek az ürülék darabkák. Lolát már nem érdekli, hogy mije lesz koszos és hogy mennyi mocsok lesz rajta csak azt várja, hogy végre elhúzhasson innen a francba*

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 18 2009, 22:54

* Pont a legjobb résznél jelenik meg a nővére...Jellemző. Mért is ne, már Lola is arra készült, hogy egy vödör trutyival leönti, de ez pont nem jött össze. Ilyenkor bezzeg örül a nővérének, de másrészt.....Elszórakozott volna még egy kis ideig a lánnyal. Cassandra utasítására odamegy hozzá, aminek lássuk be rossz lesz a vége, hisz fülön csípi. Hogy megérdemelte? Lehet, minden bizonnyal, jól leégette most a lány előtt, de hát Cassandrától nem várt mást. Élvezi, mikor leégeti mások előtt, de komolyan. Régen is mindig ezt csinálta. *
- Nem csináltam semmi rosszat, csak kicsit móresre tanítottam.
* Halkan súgja oda a nővérének, hogy Lola ne hallja. Valószínűleg nem is hallja, mivel tényleg halkan és kettejük közt mondta. A könyvet elvéve kezdi el olvasni a címét. Nem igazán tetszik neki, főleg azért is, mert tanulni lehet belőle. Egyik szemöldökét felhúzva nézegeti a könyvet. Bele-bele lapozgat, de inkább úgy dönt, hogy közelebb lép Cassandrához és visszaadja a könyvet. *
- Tessék drága testvérem, köszi, de nem kell.
* Mosolyog hozzá, majd nővére kezébe nyomja a könyvet. Nem az ő világa, de ezt tudni is lehet róla. Arra elhúzza a száját, mikor Lola megszólal, hogy még csak a felénél jár. *
~ De lassú istenem, komolyan mondom, remélem arccal beleesel a szarba. ~
* Egyre jobb jókívánságok érkeznek meg a gondolataiba. Neki is megmondaná a szemébe, sőt még bele is lökné egybe csak, hogy lenyugodjon a lány, de akkor örökre hallgathatja a nővérét, hogy két szerelmes pár. Sajnos túl jól ismeri ahhoz, hogy tudja tuti kicikizné ezért, hát már Kamillánál is gúnyolódott. De teljesen meglepődne, ha a végén Lola lenne a barátnője.... *