*Arwen lejegyzeteli, amit mond a tanárnő, majd csendben figyeli az órát. A kérdésre nem tud válaszolna, valahogy semmi értelmes nem jutott az eszébe, így csöndben marad. Hallgatja a többiek kérdését és válaszát. Közben füzetét lapozgatta, amíg a tanárnő nem mondja a választ vagy épp nem kezd el megint kérdezősködni.*

*Szívesen veszi ő, ha a diákok nem lankadnak és vannak kérdések is, arcán csupa boldogság suhan át és nagy, hosszúkás léptekkel, maga után suhogtatva tesz egy hirtelen fordulatot még az asztal elérése előtt és természetes, hogy örömest válaszol a kérdésre.*
- Érdekes a gondolata Ms. Boisson. Tudja, mint minden rendszerben itt is általában ahogy mondta egyenuralom van, vagyis kell egy vezető, hogy a rendszer ne omoljon össze. Ám ha mégis valaki úgy dönt, hogy neki nem megfelelő az adott káoszrendszer, akkor vagy fellázad és megpróbál uralomra törni - ami sokszor nehéz - vagy pedig maga alakít egy külön csoportot, ahol saját nézeteit gyakorolhatja. - *hűvös mosollyal és kisebb ajakrezdüléssel felel, remélhetőleg a válasz megállja a helyét és nem kötnek bele a szavaiba. Bár egy kis vitaparti nem is olyan rossz ötlet. Sőt lehet jövőre majd csinál egy ilyesmi órát, nem is rossz gondolat.*
- Ms. Warren valóban jól látja a dolgokat, hiszen mindig a jelen jelenti az információalapú mágiánál a kiinduló helyzetet, vagyis a 0 pontot, és a múltba visszanézve az emlékeinket tudjuk szelektálni, vagyis megszűrni, hogy a jelen információjához milyen információra van szükségünk a múltból és a jelen információját hogyan tudjuk a jövőben kamatoztatni majd. Talán egy kicsit bonyolultan hangzik, de nem annyira nehéz. - *feleli mosolyogva, elvégre ezt józan ésszel végiggondolva se jelent túl nagy problémát, bár már alkalmazni talán nem annyira egyszerű.*
- A kiadott lapon ez a rendszer is bőven le van írva, így térhetünk át a harmadikra és egyben utolsó anyagrészünkre, az Énoch -alapú mágiára. Valaki tudja, hogy mit takar ez a név? - *néz körbe, bár ha kórusban vágják rá az is jó neki, ez most úgysem számít bele a pontok tekintetébe, hiszen evidens kérdés.*

//Aki még játszani szeretne, az nyugodtan írhat hozzászólást, userke meg majd ahogy ideje engedi igyekszik válaszolni minél előbb//

//Még nyugodtan lehet érkezni az órára, remélem nem csak 1 fő szeretne megtisztelni a jelenlétével :S Az én hozzászólásom holnap/holnapután várható csak ^^//

Órarendemet olvasgatom, összevetem a felvett tantárgyaimmal, mikor rádöbbenek, hogy idén emelt szinten van benne a tantárgylistámban a Mágiatörténet. De tavaly egy órán sem voltam, így nem tudom mi is van az első éves anyagban. Nem is nagyon megy nekem a történelem, így nemrég megkértem a professzornőt, hogy részt vehessek némely elsős órán, megfigyelőként. Így hát magamra kaptam egy fehér blúzt, farmerrel, s rá a taláromat, hogy elindulhhassak a harmadik emeletre.
A terem ajtaján belépve csak egy valakit látok, s az pedig Noel. Széles mosoly jelenik meg arcomon, miközben közelebb sétálok hozzá, s letelepedek mellé egy puffra.
- Szia, remélem nem zavarlak benneteket.
Figyelemel kísérem, ahogy a fiú a koponyával foglalatoskodik, amíg a tanárnőre várunk. Ha Noelnek esetleg van kedve beszélgetni, akkor csevegni kezdek vele.

//Bocsi, hogy rövid, fáradt vagyok:/ //

*Kijött már egy kicsit a ritmusból, főleg amiatt, mert oly hosszú ideig magánéleti gondjai elszólították az iskolából. Csak nemrég tért vissza karácsony környékén és szó mi szó még a belerázódás nehézkes kicsikét. Ezért sem lohol annyira az órájára, sőt az igazat megvallva olyan beszélgetős traccspartit tartani inkább, mint tanórát. De hát tanárként ez a kötelessége, legalábbis az egyik, így elejét véve a később galibát okozható dolgoknak most végre újra belemerülhet a rejtelmekbe. A taláron kívül csak olyan átlagosan van felöltözve, mert egyáltalán nem süt róla most az igazi tanári jellem. Kezében most nem cipel papírhalmokat sem, hiszen az ismerős elsősöknek tartandó anyag most mind a kobakjában pihen. Lépteit csak kicsit szaporázza meg, bár annak ellenére, hogy ez a tanterem és a lakosztálya nincs olyan mérföldkőtávolságra mint a másik, azért már így is kicsikét várakoztatta a népet.
Még egy utolsót koppan lépte az ajtón kívül, majd jön a kilincs rántás és meglátva már az ismerős puffok sorát ajka szelíd mosolyra váltakozik. A létszám most sem olyan túlzottan jelentős, de már az is valami, hogy egyáltalán vannak az órán. Ettől függetlenül még érkezhetnek utána is bőven nebulók, hiszen van aki szeret arra játszani, hogy hogyan tudja kihozni a tanárt a sodrából. Hangtalanul zárja vissza helyére az ajtót, majd beljebb lépve most nem foglal helyet. Inkább szemlélődik és fel-alá járkál, amennyire ezt a puffoktól meg tudja tenni, majd hangja máris zengeni kezd és betölti az eddig pusmogásból álló tantermet.*
- Nocsak, az újonc nebulók! Vagyis hát már annyira nem új önök számára a hely, de velem személy szerint még nem volt alkalom találkozni. Egy gyors bemutatkozást megejtenék, Celinda Sanna Lupehox mágiatörténet és néhány szerencsés emberke számára még krisztallográfia tanár is. Nem kérem maguktól azt, hogy mutatkozzanak be és tárják elém, hogy melyik házból valók, mit gondolnak a tantárgyról bal bla. Egyedül a keresztnevük érdekel, amit majd a felszólításkor a tudomásomra hoznak, a többit magam is ki tudom nyomozni - *a beszéd közben megáll az egyik ifjú egyén mellett pár percre(Noel) és úgy tűnik, hogy ő lesz az első akivel kezdené szeretné a szortírozást. Lép még egyet-kettőt balra, majd újra visszasuhanva a kör közepére néz szembe a kis társasággal. Most tűnik csak fel neki az egy szem másodikos egyén, de az ő részvételi oka indokolt, így nem probémázik.*
- Tehát az üres fecsegésen túllépve akkor ön lesz az első aki beszámolhat nékem, hogy mit gondol Crowley állításáról! - *bök rá a már előbb kiszemelt fiú - áldozatára, majd hiába idegesítő dolog, amikor egy tanár ide-odabilleg ő most nagyon is ezt teszi. Egyszer majd úgyis elfáradnak a vén járkálásra alkalmatosságok és akkor majd elfoglalja "trónoló" helyét úgy, hogy mindenkit átható sugárban lásson.*

//Késve még lehet csatlakozni hozzánk //

*Persze, hogy nem megy oda a többiekhez, ha órán akkora pofont kapott Noeltől, amilyet még az apjától sem. Ő egy tisztességes, erőszakot kerülő kisfiú...vagy csak félti a szép kis pofiját, hiszen nincsenek valami erős állkapocs csontjai. A díszes társaság pedig a srác köré összpontosul, mint valami rajongó brigád, ami megintcsak elégedetlenséggel tölti el, hiszen a másik életében ő volt mindig a figyelem középpontja, a mindenki által ismert bajkeverő páros egyik dicső tagja... Most meg ott ül magának, mint egy magányos farkas, vagy kitaszított névtelen, s azon gondolkodik ez az üzemmód jobban is illik lassan kialakuló jelleméhez. Lehet, hogy még egyebekről is megejt néhány gondolatot, de az maradjon titok, hiszen a karakter agyának is van magánélete... Noel válaszát véletlenül érti, de nem ért vele egyet, bár hogy miért ahhoz megint hosszasan kéne fogalmaznia, megnyilvánulnia, sőt nyilvánvalóan hülyeségeket mondana, hiszen mindig minden órán mindenki olyan nagyonokos, ő meg a szerencsétlen bukdácsoló a hátsó padban. Lehet, hogy ez túlzás, hiszen van esze a gyereknek, sőt a naiv tanárok azt hihetik azért került be ilyen fiatalon ide, mert valami plusz tudása, vagy emberfeletti szorgalommal áldotta meg a jó sors, ám Edward nagyon lusta...csupán akarta, hogy kiszabaduljon kissé nehézkes helyzetéből, ezéért összeszedte magát és olyat csinált, amit ritkán- tanult. Tanult akkor, de azóta sem nagyon...mimi? Azt mondta ez a nő, hogy Edward? Mit akarhat tőle? felemeli a fejt...és igen...a volt magántanára arckifejezése...követelménye...s igen kirázza a hideg, s megint izzadni kezd a tenyere. Szinte már ajkán is csüng az értelmes válasz: öööö.... S a rossz tanuló felel címzetű örök ideával áll fel, mint aki már tudja, hogy semmit nem tud, s hogy az egész bagázs röhögni fog rajta megint, bár eddig még sosem tették szerencséjükre. Igazából akkor se dőlne benne össze a világ, ha megtennék, csak cafatul érezné magát jó öt percig, amíg arra a megállapításra nem jutna, hogy le vannak szarva. Feláll tehát és értelmes, kisokos, én vagyok az Einstein képpel hallgatja Lupehox professzor asszony kérdésé...kérdéseit...*
~Mit akar tőlem ez a nő? Jesszum...mi volt az első kérdés...Ez kitippelt...szívatni fog életem végéig mint Miranda...~
-Öhm...~Eddig jól indul...csak ki kéne hozzá nyögni még valamit...Szedd össze magad...l~
-A mágia maga elég ősi tudomány, azóta van, amióta vannak emberek is, mivel elég régóta vannak emberek, már az őskorban is beszélhetünk varázslásról, mint olyanról. Különben a mágiát elég nehéz meghatározni, vagy behatárolni, honnan kezdődik és mi haladja meg. Ha azt mondom bűvészkedés, akkor a varázstalan emberek, közismert nevükön muglik is tudják gyakorolni, persze a mana nem áll rendelkezésükre. De hol lennének határai a mágiának? Ha azt mondom wicca, akkor sem kellenek hozzá különösebb mágikus képességek feltétlenül pl ahhoz,hogy fel tudjak rajzolni egy pentákulumot a falra. Ez is mágia, vagy éppen csak a mágia határa? Minden, ami változást idéz az anyagi világban az akaratomnak megfelelően, az mágia - szerintem... *Teszi hozzá, mintha ő lenne Crowley, hogy ilyen definíciókat talál ki...*
-De ha változást idézek elő a pszichikai világban, az is mágia, vagy a mágia felső határa. Mentálmágia... *Véleményre szerint hülyeség, amit összehord, de azért úgy tesz, mintha nagyon tudatában lenne a dolognak, s kezd is belelendülni. A felvételi vizsgára olvasott erről, valami megmaradt benne, s alapvetően sem degenerált, úgyhogy beszél tovább...tovább...reméli sikerül majd olyan unalmasan, hogy mindenki bealszik. Nagyot röhögne.
-Én egyetértek Crowleyvel, vagyis szerintem nem úgy gondolta, ahogy Noel gondolja, hogy gondolta, hiszen akkor meglehetősen ostoba pasas lett volna. De szerintem nem volt ostoba és globális összefüggést keresett a mágia meghatározására...~most fognak aludni, most fognak aludni! Kivéve Noelt...mi van, ha megint arcon csap? ~
-Szóval szerintem ő nem arra gondolt, hogy ha csak akarunk valamit és eléggé akarjuk az megvalósul, tanulás nélkül, bár lehet, hogy ezt gondolta, csak én értem félre őt. Szerintem arra gondolt, hogy akarat kell a tanuláshoz, mert ahhoz, hogy megtanuljunk levezetni egy szertartást vagy egy varázsigét akaratra van szükségünk és akkor közvetve mondhatjuk azt, hogy igaza volt, mert az akarat szülte a tényt. Igaza volt, az akarat sokat számít, gondolhatott a koncentrációra is, ha egy tárgyat akarok felemelni, hiába tanulom meg az emléleti alapokat, meg hogy hogyan kell csinálni, akaraterő nélkül nem működik, összpontosítanom, akarnom, koncentrálnom kell, hogy a mana aktivizálódjon, működésbe jöjjön, így az akarat játszik a legnagyobb szerepet a varázslat létrejöttében. Ha pontosan nem tudom hogyan kell csinálni, lehet akkor is létrejön, csak nem úgy, ahogyan én szeretném. Csak itt lép a képbe a tanulás szerintem, hogy megtanuljam az akarat irányításával hogyan tudom jól megcsinálni a varázslatot. S ha igazán nagy az akarat, szerintem a varázslat létrejöhet, tanulás nélkül is csak ha nem ismerem elméleti alapot, rosszul. A művészetben is igaza volt, hisz az ősemberek barlangrajzokat készítettek mert hittek az állatok lelkében és lefestették őket a falra, az pedig művészet! Az, hogy maszkokat csináltak szintén művészet, az állat részeiből csináltak csontokat meg ilyesmi, szóval a szellemvilágot összekötötték a valósággal, s hogy mi köze ennek az akarathoz? Nem bíbelődtek volna ennyit, ha nem akarják...Ha nincs akarat, éhen haltak volna, temethették volna el magukat! Akarat kellett hozzá, hogy varázsoljanak, életben maradjanak. Ahhoz is koncentráció kellett, hogy elmondják az első varázsigéiket...A mágia művészet...Gondoljunk csak a bájitaltanra, az is művészet...nem elég a lexikális tudás, ha nincs érzékünk a dologhoz. Táncmágiában, ha lelkesedés nélkül táncolunk, csak az előírt szabályok alapján, nem fog úgy működni a dolog...A dalmágiával szintén ez a helyzet. A tánc és a dal pedig hogyne lenne művészet. Ha a mágia tisztán tudomány lenne, érzék nélküli materiális tudás elég szomorú lenne...A művészet mindenhol ott van, ebben is...és szerintem az sem igaz, hogy a félelem erősebb a szeretetnél...Ha így lenne, akkor tényleg nem létezne akarat szerinti varázslás. Ha szeretünk valakit, akkor képesek vagyunk érte harcolni és sokkal jobban meg akarjuk védeni minden másnál. Ha a félelem lenne a mégis alapeleme a mágiának, akkor tényleg tiszta tudomány lenne, ami csak azért van jelen, hogy életben maradjunk. Bár nem jelenthető ki, hogy a félelem fontosabb lenne...vagy csak szerintem nem fontosabb, nem tudom maga és a többiek hogy gondolják...
Abbafejezi...és kicsit nagyon meglepődik magán. Főleg azon, hogy tud beszélni...Meg, hogy nem ő Dömör a hatökör. Bár lehet nem fotómemóriás zseniagy, de legalább van véleménye. Ezt sem túlzottan fitogtatta még. Le is ül, mered maga elé, mert úgy érzi, hogy lehetne Szókratész reinkarnációja...hisz ezt pl csak filozofálásból hozta össze. Meg nagyképű volt ő is és mindig azt hitte, hogy neki volt igaza...Csak ő nem szereti a kisfiúkat. Megrázza a fejét, hogy inkább Cézár jusson eszébe legközelebb.

//A többiek nem akarnak reagálni? Persze semmi sem kényszer, ahogy mondani szokás, de azt hittem picit aktívabbak leszünk és nem csak mindig 1-2 ember hszére kéne reagálnom :S
A kövi hszem pénteken várható, aki ír addig ír, aki nem nem ^^//

*Mikor Ed belépett a terembe, természetesen köszönt neki, és csak egy kicsit kellett gondolkodnia azon, hogy vajon miért nem mer hozzájuk közel menni, hiszen hamar eszébe jutott az a szép nagy maflás, amit Noel Krisztallográfián lenyomott neki, mert Francissal játszadozott. Azt is megfigyelte, hogy mekkorát villant a tanárnő szeme, mikor felszólította a padon fekvő fiút, úgyhogy szépen megjegyezte magában, hogy az ő óráin nem fog látványosan aludni, ugyanis nem a mágiatöri a legnagyobb erőssége. Noel kérdésére meg szándékosan nem felel, hogy ő miért álmos, hanem fogát összeszorítva tartja magát.
A fiúk magyarázatát csendben hallgatja, hiszen ő nem az a típus, aki bárkivel is vitába keveredne, jobban szeret csendben, a háttérben meghúzódni. Szorgalmasan jegyzetel, hogy ne felejtse el, mire akar még válaszolni. Egyébként nem alszik el, hiszen Ed nézőpontja tényleg csak nagy vonalakban egyezik az övével, úgyhogy figyel, mivel a tanárnő mindenkinek feltett kérdést, nem csak a két haverjának kell a véleményét kifejteni. Mikor Ed végzett, homlokráncolva kezd bele a mondandójába.*

-Izzy vagyok. Nem szeretném a többieket ismételni, de van néhány dolog, ami biztos, hogy egyezni fog, ezért előre is elnézést kérek. A mágia ugye kb. az a dolog, amit ha alkalmazunk, akkor észérvekkel megmagyarázhatatlan dolog történik, ami lehet a fizikai világban, érzelmi, lelki síkon, de kihathat a szellemvilágra is. Ekkor a belső erőnket/energiánkat használjuk, amit simán akaratnak is nevezhetünk, és ezzel befolyásoljuk a körülöttünk lévő energiákat. Maga a mágia semleges dolog, csak az nem mindegy, hogy mire használjuk. Megkülönböztetünk fehér – tehát segítő, és fekete – azaz ártó szándékú mágiát. Persze ez is relatív, hiszen ki tudja, hogy az én segítő szándékom másnak valóban jót tesz-e? Egyáltalán szabad-e beleavatkozni mások sorsába, vagy akár a sajátoméba? Mivel ebben a világban mindennek ára van, tehát minden cselekedetünk kihat ránk, nem mindegy, hogy melyik mágiaágat használjuk. Aki fekete mágiával mérgezi a lelkét, az mindenképp ki fog rá hatni.

Hogy mennyire tekintjük a mágiát művészetnek, az attól függ, hogy mit nevezünk annak? Én művészeten az önkifejezést értem, tehát végül is maga a pálcával történő varázslás is egy teremtő tevékenység, amit az emberi törekvés mozgat, és mindenki a saját képességei, tudása szerint hoz létre. Igazából minden varázslat egy alkotás, amin rajta van alkotója ujjlenyomata is, tehát elsődlegesen nem az esztétikai értékét nézem, hanem magát a változást.

A barlangrajz és az akarat között meg szerintem az a kapcsolat, hogy magát a rajzot azért hozták létre, hogy segítse őket a vizualizációban, és ezzel gerjesztették az erejüket. Tehát az, hogy lerajzolták, segített nekik felidézni, hogy hogy is néz ki a leendő vacsora. Ezt fokozták még azzal, hogy az elejtendő állat csontját és bőrét is vitték a szertartásra, tehát lelki szemeik előtt így pontosabban meg tudott elevenedni a jelenet, mivel látták, tapinthatták, szagolhatták, tehát bevonták az érzékszerveiket is. Emellett volt, hogy el is játszották a vadászatot. Fontos volt mellé az is, hogy az érzelmeiket is belevigyék, tehát a vadászat előtt azt is elképzelték, milyen érzés lesz megölni az állatot, majd milyen jó lesz tele pocival heverészni a tűz mellett. Emellett még az állat szellemével is kapcsolatot létesítettek, hogy az akaratukkal irányíthassák őt. Tehát ezzel a rituális cselekedettel erőt fejlesztettek magukban, amit ugye nagyjából nevezhetünk akaratnak is.

*Magához képest ő is jó sokat beszélt, de nincs mit tenni, mikor csak hárman vannak ébren, a többiek meg szépen beleolvadnak a környezetbe.*

//Sűrű elnézéseket kérek a késői reagért, már több körben ígértem itt mindenkinek, hogy megjavulok, szal ezt teszem itt is.//

*Panaszkodni sem lehet oka, hiszen a véleményeket hallgatva itt aztán akad minden, amit elvárhat egy vita keretében. Persze most erről szó sincs, sokkal inkább ez egyfajta leszűrési próba volt neki, hogy ki hányadán is áll a dolgokkal. Természetesen azonban az elvártsága, hogy mindenki feleljék sutba dobott tény volt, hiszen örülhet, hogy legalább 2-3 emberke vitába szállt a többi meg csak várja a sült galambot. Noh mindegy, részéről ez a téma eléggé kivesézve, jobban mondva inkább a reagáló diákok által kivesézve, így talán nem ártana tovább lépni már, hacsak nem itt akarja, hogy megőszüljön mind személye, mind a nebulóké.*
- Nos azt hiszem nekem is meg kell kérdőjeleznem Edward álláspontját és bizony ha tetszik ha nem Noel kezdi tapogatni a lényegek lényeget. Ugyanakkor még mindig ott a kérdés, hogy mi az amit akarattal és mi az, amit tudattal tudunk befolyásolni? De ha még inkább tovább gondolkozunk, akkor bizony felvetődhet a kérdés, hogy a tudat nem egyenlő végső soron az akarattal? Hiszen ugyanazt próbáljuk mindkettővel kifejetni nem igaz? Na de nem akarom túl sokáig rabolni az idejüket, így lépjünk tovább inkább, hiszen van még bőven mit kitárgyalni. - *hirtelen valahogy kezei között terem egy papíros, amit kábé szemügyileg átfut 3 másodperc alatt, de a lényeghez, amit látni akar belőle, bőven elég ez a 3 másodperc. Felpillantva tekintete végigjár a nebuló arcokon és rangsorolni próbál fejben, hogy kit hova helyezzen.*
- Na most egy kis csoportmunka következik és ha még lesz kérdés óra végén akármivel kapcsolatban azt nyugodtan tegyék fel. - *egy rövid instrukció a nagy hajrá előtt, majd most igazán megmutathatja a diáksereg, hogy mennyire képes elsajátítani a tudományok nehézkesebb ágazatának tanulmányait.*
- A csoportok a következőképp alakulnak: Ed - és maga (a mutatása a még ismeretlen eddig lapulóra esik: Rai), valamint Noel és Izzy. És maga Krisztyne is megpróbálhatja, ha úgy gondolja, bár neki ez szerinte már könnyedén megy vagy kéne legalábbis mennie. És a feladat, amit végrehajtani szándékoznak - vagyis igyekeznek megmutatni tudásuk legjavát a következő: Egyfajta vizualizációt szeretnék kipróbálni önöknél, bár azt gondolják ennek mi értelme van a tantárgy szempontjából? Nos a visszaemlékezés és néha mondjuk úgy visszalátás nagyon is fontos része a dolognak. Most csak egy rövid kipróbálást fognak végrehajtani, aztán ha úgy érzik szeretnék tapasztalataikat a nagyérdemű közönséggel megosztani, akkor a végén megtehetik. Minden csoport 1-1 képet kap kézhez és mindegyiken a házat fognak látni. Először próbálják meg a ház minden részletét felmérni, memorizálni. Aztán szakítsák ketté a képet, majd az egyik felét helyezzék a kapott hófehér papírra. Próbálják meg visszaidézni a látottakat a legapróbb részletekig. Bizony rá fognak jönni páran, hogy nem is olyan könnyű ez nem igaz? Nosza rajta kezdjék el és ha nem tudják ez a gyakorlat viseli a LÁTÁS nevét, a vizualizálást. - *adja ki az utasítást, majd egy röpke percre még feltartóztatja a kis publikumot*
- Ha mindenkinek jól megy és nem lesz probléma, akkor talán legközelebb megpróbálkozhatunk szellemidézéssel is - *talán ez lehet az adu-ász arra, hogy igenis tessék jól csinálni a feladatot, hiszen nem biztos, hogy más órán is lesz/akad lehetőség ilyen jó mókára. Miért is ne lenne móka az egész? De persze ahhoz előbb az alapok jó elsajátítása kell és amíg az nincs meg, nem lesz itt semmi szellemezés. Ő pedig szépen csendben egy ponton megáll a jó beláthatóság kedvéért, majd kivárja azt a pár percet hűvös nyugalomban, amíg mindenki nem végez a végrehajtással. Utána úgyis már ideje szélnek ereszteni a kis társaságot.*

//Bocsánat eme hosszú várakozási időért, a feladat adott, a kijátszás még több pontot jelent az órai részvételért Ezután már csak egy lezáró hsz-t fogok megejteni, ha mindenki aki akart reagált a feladatra.//
OFF: Amíg Celinda nem szól, addig kéretik a hozzászólások mellőzése!!! - Thierry

//Elnézést kérek a kis kavarás miatt, máshogy értelmeztem a dolgokat, mint kellett volna Ez néha előfordul, de most elvileg letisztáztam a dolgot (remélhetőleg) szóval akkor aki úgy gondolja írhatja a lezáró hsz-eit. Pontosztás valószínűleg a jövő hét vége felé esedékes, ami azt is jelenti, hogy akkor szeretném az órát zárni //

-Varázslatot nem fogunk végrehajtani csupán akarattal, azonban ha valaki elég erős, akkor képes lehet másra, tehát élőre rákényszeríteni azt, vagy bármiféle tárgyat megmozdítani…etc. A tudat pedig nem egyenlő az akarattal, az már annak a folyománya. Én akarom, törekszek, esetleg az érzelmeim kerekednek felül, és ez vetül ki, ez tudatosul bennem, illetve a tudatomban. Az, hogy a kettő összefügg, az egy dolog, de nem ugyanaz. Mindkettő egyfajta energiának minősül, hiszen azt emészt fel. Azt mégis el kell fogadnunk, hogy ha valaki nem elég erős személyiség, vagy olyan területen próbálkozik, ami nem a sajátja, akarhat ő bármit, az életben nem fogja tudni megcsinálni. Ehhez viszont már elengedhetetlen a saját magunk ismerete.
Hogy érthető legyen, amit ösztönből teszünk például, az nem tudatos, hanem tudatnélküli cselekvés. A vadmágia, amivel sokan rendelkeznek, az a tudat és a tudatosodás része, nem az akaraté. Ha valaki esetleg megijed, túlságosan szenvedélyes vagy heves, ugye felszínre törhet a nem irányított mágikus képessége, tehát felgyújt valamit, szelet generál, azonban ezt nem akarattal teszi, és nem is konkrétan tudatosan. Az akarattal történő végrehajtásra azok képesek, akik például hisznek, a spirituális világra fogékonyak, illetve konkrétan tanulták, hogyan lehet így valamit megtenni. Azonban mégsem mondható az, hogy bármiféle varázslatot csupán a puszta akaratával meg tud csinálni, mert amiről jelenleg szó van, ahhoz a mentális képességek kiemelkedő szerepe kell. Aki nem erős ezen a területen, az semmire nem megy, aki igen, az csakis és kizárólag az ilyen varázslatokra lehet képes. Tehát mint az elején mondtam, másra rákényszerítheti az akaratát, megmozdíthat tárgyat is. És itt jön képbe a tudat, ami már abból következik, hogy az akaratot tudatossá teszi, és így cselekszik, céltudatosan. Ám, ez csakis akkor teljesülhet, ha az embernek érzéke van ahhoz a dologhoz, amit szeretne, továbbá akkora tudással rendelkezik, ami nem az átlagosba sorolja őt.

*Hogy mennyire érthető, mit akart mondani, az egy jó kérdés, azért megpróbálta érthetően kifejteni, miért nem értett egyet Celindával. A csoportmunkára felvonja a szemöldökét, pláne, hogy Izzyvel van együtt. A feladat viszont még érdekesebb, kész memória játék, erre pedig bólint. A megfigyelés az aurorok sajátja legfőképp, nekik minden apró részletre ügyelniük kell, különben könnyedén csőbe futhatnak. Ugyanilyen az éjszakai élet, egyáltalán nem mindegy, merre megy az ember, és merre akar visszajönni például. Kérdőn pillant Celindára.*

-Csúcs, most kiderül, ha feledékeny és szenilis vagy, Izzy, akárcsak én. Van egy ötletem. Azt a felet, amit elteszünk, azt emlékezetből rajzoljuk is le, hogy teljes legyen a kép. Mit szólsz? Ha nem sikerül, akkor legfeljebb elismerjük, rosszabbak vagyunk, mint egy nyugdíjas.

*Alaposan megnézi a kapott darabot, inkább az apró részletekre koncentrál, a nagyobbak általában mindenkiben megragadnak. Miután készen van, átadja Izzynek is, ő majd elszakítja a képet, ahogy kell. Ha megkapja a felet, leteszi a papírra és rajzolni kezd. Mivel vizuális típus eleve, talán még kedvezőnek is nevezi ezt a kísérletet, aztán kiderül, mi sül ki belőle. Persze, hogy az apróságokkal kezd, csak utána tér rá a nagyobb dolgokra. Kiegészíti a fél képét, és ha minden igaz, nincs szüksége semmiféle bogyóra. A szellemidézésre felpillant, krétát hozni fog, ez már egészen biztos. Hogy az mennyire mókás egy nekromanta körökben felnőtt srácnak, ki tudja? Megvárja, mit szól Celinda a műalkotásához, és humoros kedvében lehet, mert még alá is firkantja a nevét, mint elkövetőét. Nem rajzol rosszul, az biztos, legfeljebb majd ha megszorul, megpróbálja eladni. Úgy tűnik, mehetnek, így elköszön mindenkitől, szórakozottan kapja fel Francist, bevárja Izzyt, és Edet, majd távozik is a teremből.*

//Semmi gond. :-)//

//Óra lezárva, pontok a holnapi nap folyamán kerülnek kiosztásra//

*Végre egy óra, amin nem nagyon van gyakorlat. Legalábbis ő ebben reménykedett, amikor úgy döntött a mágiatörténelmet is emelt szinten veszi fel. Tulajdonképpen minden tárgyat azon vett fel, mert így nagyobb tudáshoz juthat. Igaz, mióta meghozta ezt a döntést, többször érezte, hogy teljesen felesleges volt. Most azonban nem ezen agyal, hanem szépen nyugodtan halad a tanterem felé, és nem is foglalkozik azzal mi lesz az órán. Furcsa őt ilyen gondtalanak és nyugodtnak látni. Ma vlahogy mégis hiányzik belőle az a fajta merevség, ami máskor olyan jellemző. A teremhez érve, miután bejut, a megszokott módon az első sorban ül le, azonban most nem a tanárral szemben, hanem közel az ajtóhoz. Egy újabb szokatlan dolog. Pedig nincs szó semmi féle változásról, egyszerűen csak most nincs kedve a mindenttudó okostojást adni. Igaz ha feltesznek neki majd egy kérdést úgysem fogja kibírni, hogy ne a tőle telhető legjobb választ adja.
Mindez azonban részlet kérdés. A narancssárga poló, és a kék színű farmer is elég furán hat, de az igazság az, hogy csak benyúlt a szekrénybe és ez akadt a kezébe. Egy pillanatig sem gondolkodott, egyszerűen magára kapta a haját pedig összegumizta. A táskájába dobálta a cuccait és már jött is. Mostmár az sem okozott gondot, hogy a harmadikra kell feljönnie. Kerekített orrú cipőjében meg sem érezte a sok lépcsőt.
A puffra leülve egy könyvet vesz elő. Nem azt, amiből itt tanulnak, de történelemmel kapcsolatos, és igen érdekesnek bizonyul. Remélhetőleg tudja majd hasznosítani, amit benne olvas.
Így szépen csnedbe, a hátát a falnak vetve olvas és várja, hogy megérkezzenek a többiek és tanárnő is. Ha ekkor Noel már bent van, akkor természetesen köszönt neki.*

//Többre nem futja, bocsi. És csak 21:00 után leszek, addig sajnos kórusom van//