Grimm testvérek, emlékhét

**Hozzászólások** : 172

Kaland neve: Grimm fivérek, emlékhét
Kezdete: Február 14.
Kezdőhelyszín: Tornerans, Főtér
Hír a mesével kapcsolatban.

A kaland összes helyszíne itt van.

Következő mesélői hozzászólás várható: április 1. este

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Szomb. Feb. 13 2010, 13:34

*Konidik fölhúzza a kabátját, és kilép az ajtaján. Lassú léptekkel indul el, lefelé. A városba szeretne jutni, a megemlékezésre. A Grimm fivérekre fognak emlékezni. Koni tudja hogy kicsodák ők. Meseírók, méghozzá nagyon jók voltak! Esténként, mikor a fiú, még kicsi volt, anyukája mesélt neki e remek íróktól történeteket. Nagyon szerette őket. Ezen a gondolaton elmosolyodik. De régen volt... Együtt volt a család, szeretet, boldogság... Gondolatait, a cipője koppanása szakítja meg. Lassan megy, nem siet sehova. Néha hall egy-két beszédfoszlányt, de többet nem. Néha elhalad mellette egy-egy diák, akik a dolgukra mennek. Koni nem törődik velük. Megrendíthetetlenül megy lefelé. Hamarosan a csarnokban koppannak a léptei. Mielőtt kilépne a parkba, megtorpan. Körülnéz, és látja hogy nincs a közelben senki. Miután ezt megállapította, kilép a parkba. Csak azért akart megbizonyosodni, afelől, hogy egyedül van, mert zavarja ha sokan vannak a közelében. Valamikor az is zavarja ha egy ember van a közelében. De ha már valakivel együtt kéne mennie, akkor is inkább menjenek egymás mellett, minthogy kövessék. A parkban, kiszemel egy utacskát, ami kifele vezet a birtokról, és elindul rajtam lassan. Lassan lélegzik, és még mindig le van szegve a feje. Hall pár hangot, azoktól, akik a parkban töltik szabad idejüket. Messze vannak, ezért nem hallja hogy pontosan mit mondanak. Nem is nagyon kíváncsi rá. Egyre melegedik az idő, mivel már közel a tavasz. Ha nagyon figyelünk, még meg is láthatjuk, már bent van a látóhatárban. Koni ennek örül, nagyon. Nem szereti a hideget. Ennél fogva a telet sem. De a telet nem csak a hideg miatt nem szereti, a hóról is hasonlókat gondol, és a jégről is. Már nincs messze a kijárat. A fiú hamarosan el is éri. Előtte megtorpan, megint. Még nem lépett ki soha ezen a kapun. Mindig az iskola területén volt, amióta csak ide jár. Nem tud csak agy kilépni, szereti az iskolát, a szívéhez nőtt. Megfordul, és a kastélyra pillant. Sóhajt egyet, majd int, és elindul, a városban. Tudja merre van a főtér, egyszer már látta, mikor idejött. Akkor nem nézte meg a kirakatokat, meg azóta biztos lecserélték őket, hát most érdeklődve szemlélődik feléjük. Amint halad a tér felé, egyre több embert lát, kezdi kicsit zavarni hogy ilyen sok ember van körülötte, de nem hátrál meg. Ha egyszer elindult, akkor végig csinálja! Nem kell sokat sétálnia, hogy elérje a teret. Látja a kutat, amit mindenki elkerül. Még ő sem megy a közelében, inkább leül egy padra, és körbepillant. Egyetlen diáktársát sem látja. És még tanárt sem. Biztos ők később fognak csak indulni. Koni már a kutat figyeli, és azon morfondírozik hogy mi lehet benne?*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Szomb. Feb. 13 2010, 15:49

*Hosszas könyörgés, pitizés és nyüszítés után Apokalipszis végül bennmaradt a Fujiban, Edward Lyons pedig rázárta szobája ajtaját. Egész korainak gondolta az időt, őszintén remélve, hogy a kutya felveri majd a többieket. Mégsem viheti magával...még a végén valaki bántaná. Na persze az is addig élne, de nem akarja, hogy a jószágnak valami baja essen, kimondottan apukának érzi magát, amióta kis pajtása megjelent az életében. Túlzásokba lehet nem kéne esni, nevezzük csak felelősségtudó kutyatartónak, bár hatalmas titok, le sem szabadna írnom milyen nehézkesen hagyja magára a "kis dögöt" ahogy néha szeretetből nevezni szokta. Mégis elindul, hosszú Neo kabátja vadul verdes bokája körül, egyre szaporábban, ahogy Ed futásnak ered, keresztül kasul kihalt folyosókon, végigrohan az egész épületen, hogy utána lerogyjon a bejárati csarnok utolsó lépcsőjére pihenni. Mintha még mindig hallaná a kutyaugatás, vagy hallucinál? Gyorsan megrázza fejét, s annál szaporábban folytatja útját a város felé. Ed mintadiákhoz méltóan gyakran kiszökik a kastélyból, megint úgy bandukol az úton, mintha napi sétáját intézné, néhány utcára nosztalgikus pillantást vet, egy-egy emberre rondán rávigyorog, a kocsmárosokra különösen csúnyán, nincs olyan hely, ahová egyedül beengednék. Egy idő után ráun a bámészkodásra, átrakja értékes nejlon szatyrát egyik kezéből a másikba, majd az utcakövek mormolásszerű számolására adja elméjét. Így csatangol végig az átkozott Bálint napon, ami természetesen hülyeség, nem is vesz senkinek semmit, egyébkéntis elvből rühelli az ünnepeket. Lehet, hogy éppen pufi, szárnyas angyalkákat lövöldöz gondolatban, mikor megtorpan, észreveszi ugyanis a kutat, s akkor már tényleg ádáz rohanásba kezd, egészen addig vadul szalad, míg meg nem torpan közvetlenül a kút szájánál. Valószínűleg csak a kút falának és az ő alacsony termetének köszönhetően nem fejel bele azonnal. Megkapaszkodik a szélében, a táskákat óvatosan leereszti, ő maga pedig mélyen belehajol. Mindig nagyon érdekelték a furcsa, mély dolgok. Kiskorában minden gödörbe belemászott, minden pincében járt, egyszerűen muszáj volt minden szakadékba belelesnie és ha fülénél fogva megrángatták "Edward mit csinálsz?" mindig azt feletet: "csak kíváncsi voltam mi van benne" Soha nem talált bennük semmit, de mindig nagy várakozással dugta be fejét ismeretlen helyekbe, hátha, ha egyszer tényleg ott lesz amire vár, amiről maga sem tudja micsoda. Egy kút neki akkora kísértés, mint a csoki, a kaja, vagy papnak a szex, egyszerűen muszáj belenéznie, belemásznia, felfedeznie. Most is leskelődik, majd hátrafordul, tanár jelenlétét ellenőrzi...de nincs ott más csak Koni, ott dekkol a lócán.*
-Szia! Szerinted mi van benne? Szerintem másszunk le és nézzük meg! Én fogadok, hogy egy titkos járt, ami az iskola réges régen elsikkasztott kincstárához vezet, amit trollok őriznek! Vagy sárkány! Hééé, nem jössz? Hoztam bűzpatronokat is, tudod, ez a végszükség, ha mégsem hagynának lemászni, legalább bűzlene az egész város!*Kiabálja nagy átéléssel a másiknak. Lehet, hogy egy leheletnyi fantáziahormon túltengéssel küzd.*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Szomb. Feb. 13 2010, 16:29

*Teljes átéléssel pakolgatja ide-oda a ruháit, mikor eszébe jut, hogy neki el kellene mennie arra Grimm-fivéres megemlékezésre. Gyorsan összefogja a haját, felhúzza csizmáját, felkapja kabátját, sapkáját, kesztyűjét, és Cymrut bezárva a szobába elindul. Szokásához híven, most is szalad, majd mikor eléri a bejáratot, mosollyal az arcán lép ki az udvarra. Lelassítja lépteit, kiélvezi a táj szépségét, és a főtér felé veszi útját. Már messziről hallja a kiabálást, de egyenlőre elsikkad felette, de lépteit felgyorsítja, mert hát kíváncsi mi is okozta azt. Már messziről kiszúrja Konit, mire mosoly szökik arcára, valamint egy ismeretlent is. Mivel a hátuk mögül jön, Talán csak a msáik fiú veheti észre, de ujját szájához érinti, hogy ne szóljon neki, és Koni háta mögé lopódzik. Kezével befogja a szemét, és elváltoztatott hangon szólal meg.*
-Az enyém vagy. Ne ellenkezz.
*Apró puszit nyom a tarkójára, majd mintha semmi sem történt volna, odalép a másik sráchoz, és bemutatkozik.*
-Szia, Yori vagyok. Én szívesen lemegyek veled, de csak ha az egyik trollt én intézhetem el.
*Bájos mosoly kúszik az arcára, ahogy a kúthoz lép, majd felül rá. Tökéletesen komolyan gondolta, hogy lemászik, most ilyen kedve van. Kérdő tekintetel néz Ed-re, közben a lábát lóbállja.*
-Na jössz? A bűzpatronokból én is kérek, még jól jöhet.
*Újfent elvigyorodik, és lenéz a kútba. Szép sötét. És mély. Tökéletes.*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Szomb. Feb. 13 2010, 16:52

Miért nem tud olyan átlagos diák lenni, aki nem kelt nagy feltűnést, és nem tűnik ki a tömegből? Ha így lenne, nem kellene most a főtérre csattognia a kissé sáros úton, ünnepi hacukába vágva magát. De kapott egy néma figyelmeztető pillantást, amikor finoman és profi módon ki akarta magát húzni a dolgokból. Ezért hát csinos, fekete szövetnadrágot húzott, kényelmes fekete, lapos talpú csizmával, egy fehér blúzt, főlé egy vastagabb sötét lila pulcsit, a gallért és az ingujjak fodrát kibújtatta a pulcsi alól, erre jött még lila talárja, rajta az iskola és a Pugnax jelvényével, sapka a göndör hajfürtökön, kesztyű a kis kezeken, sál a nyakán, védve a hideg széltől. A tükör előtt az eredményt látva bólint, és indul el.
Még a szeme sarkából látja a klubhelyiségben, ahogy Ed elszáguld.
- Eeeed, várj meeeg! - kiállt utána, de a fiú meg sem hallja, rohan tovább, mint akit ezer farkas üldöz.
Vállát vonva, kicsit gyors léptekkel hagyja maga mögött az iskola lépcsőit, végül pedig a falakat. Minél előbb túl van ezen az ünnepségen, annál jobb.
Félre értés ne essék, neki nem az ünneppel van gondja, hanem azzal, hogy mugli meseírókra fognak emlékezni. Márpedig ő nem csak hadi lábon áll a mesékkel, hanem eddig nem is tudta megszeretni őket. Végül is, ami szegényes tapasztalata volt, abból megtudta, hogy Hókislány beleszeretett egy Kuka nevű törpébe, a királynővel vágtatott el végül a daliás királyfi a lován, hogy van Piroska meg Farkas, és a legmegdöbbentőbb, ezek az ügyes muglik még hamuból is tudnak cipőt készíteni.
Ezek után mondja valaki, hogy ódzkodik ettől az egész mizériától...
A főtéren sétálva itt-ott megáll, nézelődik, és eltervezi, hogy mi az, amire feltétlenül szüksége van, és bizony le kell jönnie, hogy vásárolgasson.
- Hogy ez nem jutott előbb eszembe - csillan fel a szeme.
A vásárlás, a szép ruhák, az új könyvek, csodás pennák felvidítják az embert, még ha csak ideig-óráig is.
Aztán a szeme elé kerül a rozoga kút. Szemöldökét felvonja, száját picit elhúzza, meg tudja érteni a szóbeszédet, hogy a városlakók elkerülik ezt a helyet. De a kar két prefektusát meglátva mégsem fordíthat hátat, így odasétál a két fiúhoz és a lányhoz.
- Sziasztok! - köszön nekik jól hallhatóan. - Remélem, hogy nem fog sokáig tartani, és hamar visszatérhetünk a kastélyba, mert nem sok hiányzik hozzá, hogy megfagyjak - jegyzi meg szinte fa arccal, majd megkocogtatja Ed vállát. - Szeretném, ha a tiszteletbeli öcsikém egy darabban jönne velem vissza a kastélyba, szóval ne mássz bele a kútba - ott csücsül egy félmosoly az ajkán, már közel állt a többiekhez, amikor Ed elkezdte szövögetni tervét. - Különben meg kiabáltam utánad, de olyan gyorsan szaladtál, mintha üldöztek volna - kíváncsian néz a fiúra, vajon miért rohant annyira.

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Szomb. Feb. 13 2010, 17:35

*Csodás nap, ismét egy kötelező dolog, bár az egyetlen előnye, hogy arra azért nem kötelezték, hogy márpedig magára vegye az egyenruhát. na nem mintha megtette volna, előbb dől bele mindenféle kardba, mintsem magára öltse. Nem, nem hajlandó erre továbbra sem, mégsem lehet rá panasz. A díszesebb köpönyege van rajta, alkalmi ing, valamint nadrág, és egy hozzáillő, díszített csizma. Nem giccses, pont megfelel az ízlésének, mégis ünnepi külsőt eredményez. Így indult el a harmadikról, kimért, lassú léptekkel a földszintig, majd ki az udvarra. Izzy majd jön, így beszélték meg, mással nem kommunikált a programról, mert minek?
Mivel bőségesen ráér, lazán rágyújt, és sétál a kapu felé, az irányt tudja, hiszen járt már a városban, nem nagy kunszt megtalálni egy főteret. Francist most is hozza magával, bár elrejtette a köpönyeg alá, mielőtt valami nárcisztikus lélek idegösszeroppanást kapna a látványától, vagy infarktusban halálozna el. Grimm emléknap. Talán még értelmesnek is tartja, mert hát ki ne hallott volna a testvérpárról, vagy ki ne találkozott volna az írásaikkal? Kedvelte őket, jópofák voltak, maga is olvasta, mert a véleménye szerint ez hozzátartozik az alapműveltséghez, muglik ide vagy oda. Már csak arra kíváncsi, hogy Andersen, vagy La Fontaine is kap-e hasonló programot, vagy sem? A balhéról hallott, bár nem igazán érti, miért kell kiakadni egy kúton? eleve nem egy történetükben szerepelt, valamelyikben főszerepet is kapott, miért ne lehetne ez egy méltó... amolyan emlékmű?
Gondolatban nagyon jól szórakozott az öreg máguson, aki ezt így találta ki, csak azoknál verte ki a biztosítékot, akik semmit nem tudnak a Grimmekről. Ő dolguk, nem foglalkozott ezzel akkor sem, egy vállvonással intézte el csupán. Kötelező megjelenés ide vagy oda, az egyetlen ami felkeltette az érdeklődését, az pont a kút volt. Mágus állította, tehát az nem csak egy sima, mezei kút lesz. Nyugodtan szívja el a cigit, és nyomja el a csikket, majd szemügyre veszi a már ott lévő társaságot. Amelie láttán elvigyorodik, már most tudja, nem fognak unatkozni. Lassan odaér a többiekhez, mindenkinek biccent, Serenitynek egy mosoly is jut, végül Amelie és Ed mellett táborozik le.*

-Sziasztok. Ki ugrik elsőnek? Nem kóser, hogy csak álldogálunk egy kút mellett, nézzünk bele. Mit szóltok? A bűzpatronokat hagyd ki Ed, mert ha találunk ott valamit, igen kellemetlen séta lesz. Persze ha nincs ott semmi, akkor nyugodtan.

*Nesze neked felelősségteljes plecsnis. Minek az, amikor vannak sokkal érdekesebb dolgok is egy ilyennél? Mint például a kút kérdése. Azt azért felméri, mennyire zavar, mert ha a legkisebb jelét is látja, azonnal külön vonul, elvégre őt nem hívták.*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Vas. Feb. 14 2010, 17:23

*Mivel szeret minden alkalmat megragadni, hogy kimozduljon, természetesen most sem maradhat le a közös programról. Arról már nem is beszélve, hogy Noellel megbeszélték, hogy mindketten jönnek, így tudja jól, hogy ha most ellógná ezt az egészet, akkor Noel bosszúja „kegyetlen” lenne.
Szokásával ellentétben a hosszú fekete szövetkabátját vette fel, egy sötétszürke simlis vászonsapival, és egy hozzá illő fekete-szürke.fehér kockás sállal. Mostanában szereti magát kicsípni, hiszen van valaki, akinek szeretne tetszeni, úgyhogy megint a fekete ingjét és hasonló színű szövetnadrággal.
Most kivételesen időben van, nem késik el, bár a többiek már ott csoportosulnak a megbeszélt helyen. Arcán huncut vigyorral megy oda hozzájuk.*
-Sziasztok! Utána mehetünk kocsmázni? Ilyen programokat miért nem szerveznek?
*Ed és Seri ügyködését a kútnál felvont szemöldökkel nézi, hiszen annyira még ő sem marha, hogy bemásszon, hiszen biztos tele van békával, vagy egyéb félelmetes állatokkal.*
-Nincs benne néhány békánál érdekesebb dolog, Ed. Még a végén beleesel, és hogy ne fulladj meg, nekünk kell majd kihúzni! Azt meg ugye nem akarod?
*Azon meg jót röhögne, ha ez a kút valamiféle zsupszkulcs lenne, mint mondjuk az a régi könyv varázsfegyvertanon, ami elrepítette őket Odinhoz. Ő egyelőre nem nyúl hozzá, az biztos, még a végén kiugrik belőle egy félelmetes szörny.*
-Tényleg, kire várunk?
*Teszi fel a kérdést, hiszen csak felületesen futotta át a programot, és a részletekre már egyáltalán nem emlékszik.*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Vas. Feb. 14 2010, 18:14

*Kellemetlen. A padon hezitálva veszem csak észre, minő borzalmasan átáztatta a pocsolya a nadrágom alját. Fintorogva húzom el szám, végül egy vállvonással letudom: Elvégre, mire való a mágia, ha nem szorult helyzetekre. Pár pálcasuhintás után, miután semmire se mentem az okoskodásommal, szitkozódva dőlök hátra a padon. Mágiám még mindig nem tökéletes, de bezzeg a kotyvasztást...!
Ahogy a fölöttem lévő fa ágáról a tarkómra esik az olvadó hó, megunom a tétlenkedést. Felugrok a padról, mintha hozzám vágtak volna egy darab fát, keresem a tettest, de csak gyülekező diákok csoportját szúrom ki.*
-Egy újabb szekta. Vajon ki az áldozat?
*Morgom orrom alá kíváncsian, lábujjhegyre állok, hogy meglessem az áldozati ruhába tekert szerencsétlent. De se kiélesített törnek, se szarkofágnak, de még kőtömbre kötözött félig meztelen nőnek sincs nyoma. Fejembe nyomom kék sapkám, s megindulok a tömeg felé.
Egy kút. Ezen mi olyan érdekes? Tenyeremet a szélére rakom, belepillantok a vizébe...ami nincs. Csodálkozva vonom fel szemöldököm, arcom ironikusan eltorzul. Milyen furcsa dolgok érdeklik a 21. századi diákokat, ez eszméletlen!
Két egymással szórakozó sráchoz lépek oda. Az egyiknél fura koponya, a másik haja vörös...mint az enyém, azzal a különbséggel, hogy ezt nem lehet kifésülni. Veszem a bátorságot, s emberi hangot kiadva szólítom meg őket.*
-Valakit be akartok oda dobni?
*Kérdem vigyorogva, s a kezemet szétégető kesztyűimet a szétálló kabátzsebembe nyomkodom. Megdörzsölöm kipirosodott kezeim, s farmerem zsebeibe tuszkolom bele őket.*
-Á, láttalak téged...elnézést. Titeket.
*Vékony mutatóujjammal a koponyát tartó srácra bökök, majd annak állatkájára. Nem értek túlzottan a biológiához, de annyira szőke nem vagyok, hogy ne állapítsam meg: ez egy embertől származik.*
-Mindig nálad van igaz? Legalább eredeti?
*Aztán leállok. Ne tűnjön nyomulósnak a képem, inkább hátrálok egy lépést, könyörögve, hogy ne dobjak szaltót a kútba hátrafele.*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Vas. Feb. 14 2010, 20:08

Én nem akartam jönni, de muszáj... Hát tessék, itt vagyok. Tudom mindenki örülni fog nekem... Annyira nincs kedvem ismerkedni most. Nincs kedvem ehhez az egészhez, de pár csúnya nézés engem is rávett arra, hogy mégis itt legyek, ráadásul ünneplőben... Elképesztő, hogy mikre vetemedek én rá néhanapján! De arra maga az Isten se vehetne rá, hogy ilyen borzalmasan hideg téli napon én szoknyát húzzak, harisnyáról nem is beszélve. Így marad egy fekete nadrág, egy fehér blúz,és amitől ünnepibb lesz az egész, az egy mell alatt induló fekete fűző. Mert ilyenem is van, haha! mondja valaki hogy nincs ízlésem, és lecsapom. Persze erre rávettem szövetkabátom, és a mai nap örömére egy püspöklila sállal dobtam fel teljesen fekete megjelenésemet. Kesztyű is ilyen színű, így kicsit ellensúlyozza a színek arányát, viszont sapkám nincs lila, így egy kötött feketét küldtem esendő hajhagymáim védelmére.
Öltözékem, és mindenféle kötelezettség teljesítés ellenére azért viszonylag jó hangulatban vagyok, halkan dúdolgatok, mindig elnémulva, ha jön szembe valaki. Sajnos hamarosan a városba érek, és így már csak fejemben szól tovább a dal, és úúúgy idegesít, hogy most nem énekelhetek. Lefagy a kezem, zsebre teszem. Menet közben nézelődöm, és meg kell hagyni, csak eszembe se jut, hogy Valentin nap van. Néha megállok egy-egy kirakat előtt, orromat majd az üvegnek nyomva szemlélem a kitett bizsuk, könyvek, bájitalalapanyagok tömkelegét. Pénz, pálca, sőt, gyakorlatilag semmi nincs nálam azon kívül, ami rajtam van. Terveim szerint egyszerűen csak elsétálok ide, végighallgatok valami blabla szöveget a Grimm testvérekről, és aztán sipirc vissza a meleg iskolába.
Hamarosan meglátom a gyülekező tömeget a kút körül - ami mugli származásommal számomra talán nem akkora rejtély, mint az itt lévő sok tanulatlan varázslónak... Persze, hogy a Grimm mesékben volt kút. Ott van a békakirályos sztori is, amikor a királykisasszony beleejtette a kútba a labdáját, vagy golyóját, vagy tudom is én mijét ennyi év távlatból. Aztán el ne feledkezzünk Holle anyóról se, akinek világába átvezető út egy kúton keresztül volt. Azért az idő elteltével felélénkül bennem a természetes kíváncsiságom, hogy valójában miért is várják el a diáksereg egy részének megjelenését ezen az ünnepségen.
Gyorsan körbetekintek a várakozók között. Egy-két ismerős arc feldereng Számmisztika óráról, de több az ismeretlen. Végül úgy döntök, inkább nem a koponyás Noelhez mellé állok oda, akár Nap, akár nem, inkább a biztonságosabbnak tűnő túlnyomóan pugnaxos részt választom, és beférkőzöm Amelie és Edward közé. Megköszörülöm a torkom.
- Sziasztok. Mit nézünk olyan nagy lelkesedéssel? - Belenézek én is a kútba, és elmosolyodom.
- Ez csak egy kút, és még víz sincs benne... - Noel koponyáját kezdem megint fixírozni. Ez a srác tuti nem komplett... Számmisztika meg baromság, ha azt gondolja, bármi közös van bennünk. Legalábbis erősen reménykedem.

// hétfőtől kedd estig valószínűleg nem tudok írni Rolling Eyes

de utána már leszek ^^ úgyhogy előre is bocsi, ha nem tudnék egyből írni ^^ //

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Vas. Feb. 14 2010, 22:53

*Karikás szemekkel nézek körbe a tér közepén, hogy hátha megtalálom a többi diákot, akivel elméletben valamiféle rendezvényre jöttünk. Felhangzott bennem a költői kérdés, miszerint ha ez egy rendezvény, akkor hol van a büfés bódé, a kidíszített utca, lampionok... Amik remélhetőleg nem valami kákalagokkal teli tóhoz vezet... De semmi ilyen nincs.*
~Kellett volna a termoszba teát hozni.~
*Morgok magamban, ahogy egy ismerős társaság előtt haladok el. Ja, hogy ezek a diáktársaim! Máris más.
Visszasétálok melléjük, ugyanis elég nagy volt a távolság az úgynevezett "leeset-ben", aminek következménye az volt, hogy bő három méterrel arrébb kerültem tőlük. Szóval, most ott állok mellettük, és zsebre vágott kézzel várakozok.*
-Sziasztok!
*Persze csak azután várakozok, miután köszöntem.
Gondolataim ezrei cikáznak azon, hogy most miért is vagyunk itt. Múzeumot nézünk, valami Grimm rajzfilmet, vagy esetleg a filmet, ami az ő meséjük adaptációjával született? Egyelőre nem tudom...*
-Amúgy mióta van itt kút?
*Teszem fel a kérdést a többiek felé irányulva, hátha valaki tájékozottabb mint én. Mindenesetre gyorsan léphetnénk valamerre, mert ha továbbra is itt állunk, akkor belőlem jégszobor lesz, még az ilyen-olyan amolyan hiper-szuper télikabát ellenére is. Meg a sima edzőcipő helyett valami téliesebbet vehettem volna fel... Esetleg tűhegyű magassarkút, mert az olyan nők akik ilyenekben járnak, soha nem esnek el... Csupasz kezeimet a nadrágom zsebeibe süllyesztem, és megpróbálván boldog arcot vágni az egész dologhoz, várok a fő attrakcióra.*

**Hozzászólások** : 172

*Ilyentájt így télvíz idején már a nap lemenőfélben van, bár ebből nem látszik túl sok a felhők miatt. Szürkület van, a hőmérséklet úgy a nulla fok környékén mozoghat. Bár valóban a szerelmesek napja a mai, az utcákon már nincs túl nagy forgalom, hisz biztos mindenki megvette a maga kis ajándékát. Viszont néhány gyerek pontos céllal érkezett. Hogy megnézzenek egy kutat. Igen nemes cél, és ennek az alanyát, azaz a kutat megtalálhatják a város főterén. Egy igazán kis egyszerű kerekeskútról van szó, nagyjából bárki össze tud ilyet tákolni, nem egy esztétikai remekmű. Közelről gyorsan rá lehet jönni, hogy a kút fából van, még életében nem volt lefestve, de olyan, mintha legalább egy évszázada itt állna, ugyanis a szerkezet néhol már korhadni látszik. Ha belenéznek, akkor csak a végtelen mélységet láthatják. Ennek a kiásása biztos nem fél perc volt, bár mágiával minden bizonnyal ez is megoldható.
Nem kell sokat várniuk és a közelben hoppanál egy alak, halk, tompa pukkanással. Az illető már eléggé benne jár a korban, köpcös és mosolygós. Nem egy égimeszelő, leginkább egy nagyobb termetű koboldra hasonlít. Ruhája is igen érdekes. Régimódi lila cilindere mellé egy zöld zakót és egy piros-fehér kockás nadrágot visel. Fehér haja nagy össze-visszaságban kandikál ki a kalap alól.
Miközben megindul a kis társaság felé széles mosollyal az ábrázatán, elég magas, már-már nyekergő hangon kezd el beszélni.
- Üdvözlöm önöket a Grimm fivérek tiszteletére állított emlékműnél. Minden bizonnyal hallottak már róluk, vagy ha név szerint nem is, akkor biztosan olvastak már Grimm mesét. Feltételezem fogalmuk sincs arról, hogy ez a kút milyen módon is állít emléket a testvéreknek... Erre a kérdésre a válasz igen egyszerű, mindenki által ismert mondat. Egyszer volt, hol nem volt... *Nem nagyon hagy szóhoz jutni senkit. Széles intésekkel gesztikulál, mutogat a kút felé, vagy épp a diákokra, mikor miről beszél. Viszont a jól ismert mese-kezdés után megáll az eddig oly folyékonyan előadott mondandójában és immár elégedett mosollyal néz a diákokra.
Úgy néz ki a kút csak erre a mondatra várhatott, mert amint elhangzik, mintha a régi faszerkezet megremegne és a kút mélyéről morajlás szűrődik fel. Majd a jelenlévő összes diák egy szívdobbanásnyi idő elteltével már azon kapja magát, hogy a talajtól elemelkednek, majd ha ez az abszurd helyzet nem lenne éppen elég, még meg is indulnak a levegőben, egyenest a kútba. Igen nagy a változás a kinti félhomályhoz képest, hiszen a kútban zuhanva elég sötét van. Ráadásul fejjel előre zuhan mindegyikük, így a menetszél is könnyezésre készteti őket. Teljes a sötétség, mintha a semmi felé tartanának.
Óráknak tűnő másodperceken keresztül folytatják a gyerekek szépen libasorban "útjukat" lefelé. Míg nem már azt sem tudják érzékelni, hogy tart-e a zuhanás, avagy sem. Furcsa, de a talpuk alatt egyszer csak homokos, poros talajt érzékelhetnek, ami elég paradox, ha azt a tényt tekintjük, hogy továbbra is fejjel lefelé zuhantak. Ennek egyszerű magyarázata csak is az lehet, hogy a feje tetejére állt a világ. Mindenesetre immár függőlegesen állnak a már említett talajon. Az orrukig sem látnak a kukk-sötétben, viszont ahhoz képest, hogy a föld alatt van, nincs olyan hideg. Egyébként a landolás simán ment, átmenet nélkül a zuhanásból. Ez talán megzavarhat egyeseket. Viszont azt mindenki észlelheti, hogy ott állnak egymás mellett, bár tapogatáson és hangon kívül máshogy nem nagyon tudják egyelőre felismerni egymást... hiszen sötét van. Ahogy leérkeztek, előttük és mögöttük falat észlelhetnek, mintha egy folyosó lenne. A fal nyirkos, egyenetlen és hideg. Amolyan barlangszerű lehet. És meglepő még az is, hogyha felnéznek, hiszen ott nyoma sincs a kút karimáján át esetleg felsejlő külvilágnak... odafent is sötét van, talán ott a plafonnal találkozhatnak.*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Hétf. Feb. 15 2010, 22:35

Egyetlen ember van, aki csípőből ellentmond a szavainak, és minden józan gondolkodásnak, csak hogy bosszantsa. Szélesen mosolyogva fordul meg, csak hogy szembe találkozhasson Noellel.
- Persze, miért nem mondod neki, hogy majd a fogadott nővére bereptet mindannyiótokat, hm? - pislog kedvesen a fiúra, és elneveti magát. - Nem kell, hogy valamelyikőtök is kitörje a nyakát - adja ki az ukázt. - Csibéből átavanzsálódtam tyúkanyóvá, ez van - von vállat hetykén, de szeme csillogásából látni, hogy nagyon is jól szórakozik.
- Nézd meg például Izzyt, szia Izzy - mosolyog közben a fiúra -, ő milyen értelmes, és nem akar holmi kutakba belemászni. Vegyetek példát róla - mutat a fiúra, immáron szélesen mosolyogva.
Nem biztos, hogy a pillus fiú ennek a megnyilvánulásának örülni fog, de valami csacskasággal vissza kellett vágnia, amiért olyan szemtelen volt vele Izzy varázsfegyvertanon.
- Én amúgy benne vagyok. Tudod, gyerekeket úgysem szolgálnának ki, és én vagyok a SZEGY felnőtt tagja, és ha rendesek lesztek, nemcsak töklét kaptok - kacsint, és hálát ad az égnek, hogy már nem prefektus. Nem tudna olyan könnyű szívvel ilyeneket csinálni. Biztosan kijönne rajta a házimanó effektus, rossz Amy, rossz Amy...
Az újonnan érkezőknek biccent egyet, Hajnalra vet egy félmosolyt.
- Én sem tudom, mitől vannak annyira oda, de biztosan bennem van a hiba - kuncog fel, de a hoppanálásra felkapja a fejét, és a mosolygós öregúr láttán sem tűnik el saját mosoly arcáról.
Kedveli az öregeket, azon kívül, hogy bölcs mondásaik vannak, mindig van valami régi csínytevős sztorijuk, amikből akár ötletet is lehet meríteni.
Viszonylagos érdeklődéssel hallgatja az öreg urat, és várná a mese folytatását, ami nem jön, helyette ő emelkedik fel a levegőbe.
- Jaj neeee, már megint - kiállt fel panaszosan, torkában dobogó szívvel, de amikor a kút felé kezd zuhanni, fejjel lefelé, teli torokból sikítani kezd. Az sem érdekli, ha a többiek megsüketülnek, ő csak sikít és sikít, mint egy igazi eszelős boszorkány. Szemeiből könnyek folynak, ami nem a szomorúság, mint inkább a menetszél miatt potyognak, és már szinte felkészül arra, hogy kész, vége, ki fogja törni a nyakát, és ami a legrosszabb, a kicsi a rakás alján lesz, és még meg is fog fulladni, amikor a talpára érkezik, és még csak el sem esik. Már egy helyben áll, de még sikít egy utolsót, aztán szinte egy vonallá préseli az ajkát, aminek egyszerű oka van.
Retteg a sötétben.
- Hahó - nyöszörgi. - Nem lenne valaki olyan rendes, hogy közelebb jön hozzám, mielőtt pánikolni kezdek? - kérdezi reszketegen. - Gyű-lö-löm a sö-té-tet - tagolja, és még dobbant egy egyet lábával; valaki itt nagyon morcos kedvében van...
- Vajon a pálca működik? - a kezdeti sokk után kotorászni kezd talárjában és elmotyog egy halk "lumen"-t és csak reménykedik benne, hogy ebben a kifordított világban is lehet használni mágiát, mert különben a többiek nagyon meg fogják sínyleni a sötéttől félő lány kisebb-nagyobb hisztijeit.

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Hétf. Feb. 15 2010, 23:29

*Feltűnik egy lány, mutogat neki, nem szól Koninak, tulajdonképpen azt hiszi be akarja lökni, vagy megijeszti. Jókisfiú módjára hallgat, aztán persze annál türelmetlenebbül fakad ki.*
-Fúúúúúj, ne előttem csináljátok, legalább ne ezen a hülye ünnepen! *Fordul el, hogy belehányjon (illetve úgy csináljon) a kútba.*
- Jó persze, lemegyek, de a másik öt troll az enyém. *Rásandít a lányra, az már nem csókolgatja Konit, egészen rá bír nézni, ahogy válaszol neki. Nyitja száját, hogy további megjegyzést fűzzön a dologhoz, de feltűnik Amelie és Noel, Ameliet különben nem hallotta, kicsit elragadták szövevényes gondolatai, vagy aludt futás közben, ki tudja.*
-Szia. Pedig éppen azt beszéljük, hogy lemegyünk és kifüstöljük a trollokat! Tökjó, hogy elhoztam ezeket! Az egyiknek beledobom az orrába és az egész fel fog robbanni. Feltéve, ha trollok lesznek ott lent…bár a bűzpatron mindenhogy hatásos. *Vigyorog a lányra, miközben magyaráz neki kézzel lábbal. *
- Ne félts engem…kijövök, majd hozok neked…*A trolltakony jut eszébe, de az nem valami romantikus, úgy értem öcsiszerű ajándék.*
-Izét! *Mondja úgy, mintha tudná miről beszél, mikor megérkezik Noel. Nem is tudta, hogy itt osztálytalálkozó lesz, ő csak a kútba akart belemászni.*
-Amúgy nem hallottalak...gondolkodtam. *Terel, majd pont jókor jön Noel, el lehet azzal biflázni, hogy köszön neki.*
-Én megyek előre, szia Noel *Mondja a srácnak, ez egyértelmű, ha az egoizmusát még nem szokták volna meg. Közben persze magához szorítja szatyrát.*
-Nemnem, ezt csakis a megfelelő pillanatban fogom használni! *Jelenti ki határozottan. Egyre csak jönnek…Két vörös is feltűnik, az egyik Izzy, a másik egy vörös csaj, akit még nem látott.*
-Szevasztok. Szerintem poén lenne, de úgy húzzatok ki, hogy az egész város a főtéren legyen és mindenki hosszasan imátkozzon, hogy legalább a csontjaim ki tudják húzni. Ha meg sikerül, meg ha nem akkor is, szobrot emeltetnek nekem. Szerintem klassz lenne! *Veregeti meg Izzy vállát, s már lépne is bele a kútba, bár először lehet le kéne dobnia valamit, ki tudja milyen mély a zuhanásba pedig elég béna lenne belehalni. Neki valami eredetibb halál kellene.*
-Sziasztok! *Köszön az újabb két érkezőnek Hajnalnak és Raphaelnek, Hajnalnak újra elmagyarázza, hogy ő bele szeretni mászni, mert a trollok elrejtették az iskola elsikkasztott kincseit, meg, hogy szobrot fognak neki emeltetni, ha visszaszolgáltatja a kincset a kalózoknak, akiktől az iskola egyik igazgatója, még Gerard előtt, vagy ki tudja, lehet, hogy pont ő ellopta. Löki a dumát rendesen, annyira beleéli magát, hogy a töpörödött alakot, csak akkor veszi észre, mikor megszólal. Meglepetésében majdhogynem belefejel abba a fa kútba, még jó, hogy ott van Hajnal, akinek magyarázott az imént, s akiben meg tud kapaszkodni. Felvont szemöldökkel mered a kis izé szövegelésére, Grimm mesék? Neeem, ő nem igazán van otthon bennük, de azért igyekszik okos képet vágni nem túlságosan feltűnően bámulni a jelenséget. Valami egyszer volt hol nem voltot kezd el a pasas, ami neki nem tetszik, ragaszkodni akar az igazgatók által elsikkasztott kincsek sztoryjához és ezt meg is akarja mondani ennek a vénségnek, azzal együtt, hogy a mesék ideje már lejárt az ő korukban pláne, vajon hány éveseknek nézi őket... Annyit tud ebből a hihetetlenül szemtelennek tűnő tervből megvalósítani, hogy előrelép, de ekkor felemelkedik, s mire eljut addig, hogy felkiáltson már fejjel lefelé zuhan a kútba. Az első döbbenet és pánik elteltével (ami hangos ordítással, hisztérikus kapálózással jár) élvezni kezdi, de akkor véget ér az egész és ő csalódottan állapítja meg, hogy szilárd talajon áll. Hallja Amelie sápítozását, meg is indul felé, csakhát sokan vannak szóval nekimegy egy-két embernek. Fogalma sincs ki az, mi az, csak hogy rátapos néhány lábra, aztán rettegve kutatni kezd a zacskóban nem-e potyogtak ki a bűzpatronok. Kiment néhányat, de valamennyit biztos elejtett, nos az már a mesélőn függ mennyit és mennyire van büdös XD de a zacskóval való hadonászás során…mivel kicsit hirtelen csinálja Amelie feje egészen véletlenül…a fiú pedig bűzpatronnak nézi, tehát elszéntan tapogatni kezdi, amíg a patron sikítani nem kezd esetleg és ő rá nem jön, hogy megint elszúrt valamit… Természetesen azonnal igyekszik kámforrá válni valaki háta mögött, ha ez megtörténik és Amelie észreveszi a zacsis fiút. 15O cmjével ez nem olyan nehéz. De Amelinek, hogy valaki szatyrot húz a fejére...és azt patronnak nézi...*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Kedd Feb. 16 2010, 10:09

*Serenitynek szólna éppen, hogy ne hajolgasson annyira, mert még beleesik, bár Ednek csak van annyi esze, hogy megfogja a lányt. Amelie mosolyára elvigyorodik, és a válasza hallatán az csak szélesedik az arcán. Mivel egyik kedvelt elfoglaltsága mások heccelés és ugratása, persze muszáj előadnia, hogy mennyire komolyan veszi a szavait.*

-Tényleg megtennéd, Amelie? Akkor nem kellene energiát elhasználni a mászásra. Mennyire biztos a kezed?

*Piszok, olyan ártatlan képpel néz a lányra, hogy egészen hihetőnek tűnik, ő ezt most nagyon is komolyan gondolja. A tyúkanyós résznél viszont feladja, nevetni kezd, amikor pedig még Izzyt is normálisnak nevezi, ott vége van. Ha ezt a fiú meghallja, minden bizonnyal boldog lesz. Azon viszont már hangosan röhög, ahogy Izzy előadja a miszerint abba csak néhány béka van című dumát.*

-Rendben, kiscsibéből lett tyúkanyó, lásd, velem lehet alkudozni. A múltkori sört sem felejtettem ám el. Izzy, ezt már nem kocsmázásnak nevezik, hanem Jó kisfiú töklé nélkül csehónak. Amelie most mondta az imént, a békákat pedig ne a kútban keresd.

*A lány téved, ha azt hiszi, holmi plecsnikkel nem lehet ilyesmiket csinálni, elég rá és Edre nézni, mindketten olyan felelősségteljesek, hogy róluk lehetne mintázni az antitalentumot. Mivel Hajnal megkapja a választ, nem szólal meg, a lányoknak jobban megy a magyarázkodás, így szívesen passzolja le a nemes feladatot. Hogy a lány mit gondol róla, a lehető legkisebb mértékben sem érdekli, sosem foglalkozik azokkal, akik rögtön skatulyáznak, ezt megtanulta az évek alatt. Ha még nem jött rá arra, hogy a számmisztika nevezetű tantárgy egy b@romi nagy maszlag és ellentmondások sora, az az ő baja. A vörös hajú lány viszont feltűnő jelenség, őt látta a karácsonyi bulin is, csak éppen Chevalier proffal. A kérdésére vigyorogva bólint, mi sem természetesebb ennél, már csak vállalkozó kedvű embert kell hozzá találni.*

-Igen, meg szeretnénk mérni a szabadesését. Minket? Á, ő Francis, én pedig Wyard… Noel. Velem, mindenhová viszem, ahová csak tehetem, és igen, az. Menj csak Ed, integetni ne felejts el, mindjárt megyünk mi is.

*Bemutatja Francist, mosolyra is futja tőle, mégsem olyan mogorva, mint ahogy sejtené az ember. Rendes gyerek, nem lehet azt mondani, hogy nem, és ha tudná, mekkora igazságot mondott az imént, lehet, nem vigyorogna annyira, bár még sosem próbálta a bungee jumpingot kötél nélkül, egyszer pedig mindent el kell kezdeni. Raphra pillant, már csak vállat von, a múltkor még nem volt itt, a hír alapján pedig csak az a mágus lehetett a tettes. Mire eldöntené, hogy válaszol-e, addigra megérkezik az emlékkút kitalálója is. Egy biccentéssel köszön, és megállapítja, nem is vészes a fazon, bár a szavai folytán igencsak rossz érzése támad. Ismeri ezeket a kutas meséket, így Francist fogja magához, neki nem eshet baja. Az érzése nem csal, nem kell mászni… és tényleg, mert már zuhannak is.*

-Csodás, úgy látszik, az ilyesmi menetrendszerinti program, csak most szánt nem kaptunk hozzá.

*Féhangosan morog, kísértetiesen hasonlít az egész a mentsük meg a mikulást projekthez. Ott is élvezhették a zuhanjunk marha gyorsan nevű sportot, hát most ismételhettek. Hogy meddig estek, azt nem tudja, a koponyára ügyel egyedül, szerencséjére a végén csak lábra érkezik. Bár mintha lentről hallaná a hangokat, tehát a többiek elképzelhető, megtalálták egymást a földön. Megtörli a szemét és körbenéz. Ugyan vaksötét van, de villámgyorsan szokik hozzá a szeme, és a körvonalakat még így is látja. Hideg nyirkos levegőt érez maga előtt és mögött is, így kinyújtja a kezét, pár lépést lép előre majd hátra, végül vissza oda, ahol eddig is állt, és bólint. A falat már megtalálta, a nyöszörgésre félmosoly jelenik meg a szája szélén, és óvatosan megfogja a lány vállát.*

-Amelie, itt vagyok melletted, ne pánikolj… vagy pont ettől esel pánikba? Izzy is itt van, aki meg éppen letapogat, az Ed. Balra, vagy jobbra? Mindenki épségben van? Serenity, és a másik lány?

*Nem bírná ki, hogy egyszer ne szúrjon közbe valamit, de remélhetőleg nem lesz sikítás, ha már Ed ordításától félig megsüketült. A szerencséje tényleg az, hogy a sziluetteket érzékeli, és beazonosítja a többieket is. Ugyan egyszerűbb, ha néhány csillag is van a feje felett, de azért így sem teljesen reménytelen a helyzet, már ha azt nem számítja bele, hogy visszafelé nem tudnak menni. Hogy miért csak a lányaokat említi külön? Pont ezért, elméletben ők a gyengébbek, a fiúk szokták jelezni, ha gondjuk van, így érthető, hogy ezt természetesnek veszi Konidik és Raph részéről is. Ed meg már egészen máson töri a fejét, tehát épségben van, már csak Izzyre vár, de addig sem engedi el Amelie-t.*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Kedd Feb. 16 2010, 17:24

*Mikor befogják a szemét, már tépné is le a kezet, de a levegőben elakad a mozdulata. Már érezte ezt a bőrt, emlékszik rá. Biztos nem egy emberrabló, vagy hasonló tenyere. Azért még megszólal, hátra sem nézve.*
- Szerintem összekever egy négerrel, és akkor már a kort is eltévesztette, ha szeretné segíthetek visszajutni a sajátjába.
*Úgy beszél, mintha teljesen komolyan gondolná a szavait. Pedig magában csak mosolyog. A puszira, már nem csak magában mosolyog, hanem az arcán is látszik hogy boldog, most már egész biztos az illető kilétében, és boldog hogy újra találkozhat vele. Amikor elmegy előtte, minden mozdulatát figyeli, de a padon marad. Edward kérdéseire csak vállat von. Mikor a kedvese megszólal, már ő sem tud néma maradni.*
- Ha lemész, én utánad ugrom, és ezt teljesen biztosan mondom. Szóval, lehetőleg ne menj, mert nem szeretek sötét lyukakba ugrálni.
*Újabb mosoly, és fölemelkedik. Lassan odasétál a padhoz, és átkarolja Serenity vállát. Lenéz a kútba, és nem lát semmi érdekeset. Ameliet nem nagyon ismeri, de azért köszön neki, hiszen neki így tanították.*
- Szia!
*Fordul felé egy pillanatra, majd újra a kútra szegeződik tekintete. Noelt, Izzyt, Carolinet, Hajnalt és Raphaelt is hasonlóképp üdvözli. Ezek után, nagy ámulatára, föltűnik egy cilinderes úr. Ő kezd el beszélgetni, de amit mond, azt már tudja Konidik, hiszen nem jönne csak úgy ide le, ő tudja hogy a Grimm fivérekre emlékezteti az embereket ez a kút. De az ezek után történő dolgokat, már nem tudja. Mikor a bűvös mondat megszólal, hirtelen elrepül, be egyenesen a kútba. Pár másodpercig zuhannak, aztán sötétség. Semmi zuhanás, szilárd talaj. Kedvesét kezdi el keresni szemével, de hiába. A sötétség áthatolhatatlan, fölfelé is sötét van, mindenhol. Nem szólal meg, fél hogy remegne a hangja, és nem akar pánikot kelteni. Vagy még is? Egy kis tréfa belefér. Bár, ezt nem pánikkeltés, csak vicc, de inkább ne is bonyolódjunk bele.*
- Végre lejött valaki értem, a békakirályért. Most már megcsókolhatna egy hercegnő, hogy visszaváltozzam. De ki lesz az első? csak libasorban!
*Természetesen elváltoztatja a hangját, és brekeg is egyet. Ami többé-kevésbé hihető is lehet, valakinek. Ezután körbemegy a kúton, járatot keresve. Hamarosan fölfedezi, hogy egy folyosón lehetnek.*
- Szerintetek merre menjünk? Szétválni nem lenne érdemes, de egy kis fény jól jönne, nem?
*Előhúzza farzsebéből a pálcáját, és varázslatot mond.*
- Lumen!
*Immár fény segítségével néz körbe. //Ha sikerült Smile

//*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Kedd Feb. 16 2010, 20:38

*Amelie jelenléte megnyugtatja, így legalább lesz kivel piszkálnia Noelt, ha netán egy kis támogatásra lesz szüksége. A lány szavaira kihúzza magát és büszkén virít.*
-Szia! Igen, vegyetek példát rólam! Értelmes vagyok és nem mászok be fura helyekre!
*Arról viszont mélyen hallgat, hogy mi ennek az oka, hiszen egyből kiderülne, hogy értelmi képességei mégsem tökéletesek, hiszen őrült módon retteg minden állattól. Azt már rég megtanulta, hogy mindennek ára van, de a lány javaslatára kicsit rossz érzés fogja el, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy megint hülyét kell majd csinálnia magából ahhoz, hogy legalább egy pici piához jusson.*
-Egész pontosan mire gondolsz, mikor azt mondod, hogy rendesek leszünk? Remélem, csupa megvalósítható dologról lesz szó! Jahm és miért lettél tyúkanyó? Ennyit öregedtél pár hét alatt?
*Mint vérszagra gyűl az éji vad, úgy növekszik körülöttük a tömeg. Persze izgalmas kérdés az, hogy ki ugrik először, vajon nyakát töri-e, vagy megússza ép bőrrel? Izzy lehetőség szerint kimaradna ebből a buliból, így csak vigyorogva köszönget az újonnan érkezőknek. A vöröskére emlékszik, igen, ő volt az a csajszi a karácsonyi népünnepélyen, aki Remy tanár bácsival múlatta az időt. A kérdésére felröhög, és kedves gondolatok jutnak az eszébe, amit meg is oszt a többiekkel. *
-Szia! Jó hogy jössz, naná, hogy be akarunk dobni valakit! Leszel önkéntes, vagy nevezzünk ki? Egyébként nézd, azt a srácot ott, simán megy egyedül is. Ed, majd minden úgy lesz, ahogy végrendelkeztél. Ugye ezek a kívánságok már azok voltak?
*Természetesen csak viccel, ő nem lenne képes ezt tenni senkivel – viszont a többieket szívesen befűzné, hogy végezzék el helyette a piszkos munkát. Ed meg szerinte elég merés vállalkozásba kezd a kútba mászással, hiszen még a végén letépi a fejét valami várszomjas meztelencsiga.*
-Mi is láttunk téged!
*Azzal komoly képet vág, és jobb kezének mutató és középső ujjáva V alakot formáz, melyet először a saját, majd Cora szeme felé forgat, jelezvén, hogy megfigyelés alatt tartja, úgyhogy jobb lesz, ha odafigyel arra, mit csinál. Persze a végét ennek is elröhögi, hiszen nem lehet őt egyetlen percre sem komolyan venni.
A szöszke lány érkezését érdeklődve nézi, és azon agyal, hogy vele találkozott-e már valaha? Hiába túr az emlékei közt, nem bukkan fel a lány képe.*
-Szia! Izzy vagyok! Igen, ez csak egy kút, és tuti tele van félelmetes állatokkal, úgyhogy én oda bele sem nézek! Nem bizony! Nincs az az összeg! Amúgy meg mi értelme van egy olyan kútnak, amiben nincs semmi?
*Gondolkozva vakargatja a fejét, túl sok ráció valóban nincs a dologban. A karikás szemű Remy beröhög, ahogy lazán elsétál mellettük, ha közelebbi ismeretségben lennének egymással, akkor bizonyára rákérdezne, egészen pontosan mivel is töltötte az éjszakáját, hogy ennyire nyúzottan néz ki, de mivel nem így állnak, ezért csak egy sziával köszön neki is. A kútról semmit sem tud, mert amit olvasott, róla azt már régen elfelejtette, így a válaszadás lehetőségét meghagyja a többieknek.*
-Szép estét!
*Köszön a kobold-szerű öregúrnak, majd figyelmesen hallgatja a szavait. Ő már nagy a mesékhez, jó régóta nem is hisz bennük, így a szokásos kezdő formulára felvonja a szemöldökét. Ahogy megremeg a kút, kicsit megkönnyebbül, hiszen legalább nem kell mesét hallgatnia, legalább repülhet – majd a későbbiekben zuhanhat helyette. Ettől annyira nem ijed meg, de Amelie pánikolását vigyorogva hallgatja, mert ez még rajta is túltesz, mikor összefut valami rémisztő állattal. A zuhanás közben nem tud beszélgetni, így csak akkor szólal meg, mikor fura módon megérkeznek.*
-Huhh, ki oltotta le a villanyt? Mindenki megvan?
*Arra megy, amerre Noel hangját hallja, hiszen nem hülye, tudja ki az, akinek a sötétség a lételeme, úgyhogy hozzá tényleg megéri csatlakozni. Persze nem csak emiatt keresi a fiú társaságát, de most kivételesen a többiekre is gondol.*
-Nyah, főleg csajok, akinek kell egy segítő mancs, az jöjjön ide… hahó, itten vagyok!
*Koni brekegését nem veszi be, annyira azért nem csinálja jól, hiszen az ő füle már messziről kiszúrja a valódi állathangokat. Kicsit elmélyített hangon szólal meg*
-Én vagyok a királylány, kit kell megcsókolni?
*Miután kiröhögte magát, megpróbál körbenézni. Semmi. Se jobbra, se balra, se fel, mindenhol átható sötétség honol.*
-Noel, te sem látsz semmit? Valamerre azért induljunk el, nem akarok idekövülni.
*Azzal ha a többiek megmozdulnak, megy ő is arra, amerre ők tartanak.*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Kedd Feb. 16 2010, 21:06

*Nem, nem estem sehová, s nem is érzem, hogy elnyelne a kút...egyelőre. A koponyával szemezek, ebben a szituációban ez tűnik a legalkalmasabb tettnek, hogy lefoglaljam magam. Ha szabadjára engedném fantáziámat, még belelökném az Edward nevezetűt, tervem elhappolása miatt. Egy újabb öngyilkos merénylő került a közelembe, így kezdem azt érezni, kisugárzásommal többet érek el, mint a tőrével Hasfelmetsző Jack.
Balra lépek, kikerülöm az ifjú "nemszeretekélnimertmindenkiutál" típusú srácot, majd enyhén közelebb hajolva hozzá megveregetem a vállát.*
-Mit szólnál egy közös összeesküvéshez?
*Rákacsintok mosolyogva, s elképzelem, amint meglököm. Ennyire gonosz lennék? Természetemből kifolyólag örökösen kritizálok mindenkit, s várom, hogy képembe nyomják zsenialitásukat, hogy majd röhögve vonuljak arrébb. Még egy vigyort küldök a merénylő felé, neadjisten nem érti a humoromat, s képes magát elengedni.
Izzyék felé fordulok, némi homlokráncolással jegyzem csak meg, mennyire furcsállom, hogy egy Signumusos koponyát hordoz magával. Nem lepődtem volna meg ennyire, ha netán virágcserép, orchidea, vagy ibolya lenne kezében...de hogy koponya. Félrehúzom szám csodálkozva, végül vállamat megvonva mutatkozok be.*
-Caroline. Nem villanykaró, hanem Cora.
*Biccentek fejemmel, kihangsúlyozva becenevem értékességét. A falra mászok, ha valaki Caro-ra rövidíti a nevem, inkább jut eszembe a járdák mentén elhelyezett villanyoszlop, mint személyem neve.
A suttyóra pillantok, akinek stílusa meglehetősen hasonlít a számomra nem ismeretlen tanáréra, így kénytelen vagyok nagy számat ismét kinyitni.*
-Látom neked is életlen a borotvád. Nálam van pár dobozzal, annyi talán elég lesz a kócra, ami az álladon lóg.
*Öltöm ki nyelvem vigyorogva, még hozzátennék néhány szófordulatot, amikor emelkedni kezdek. Kiröhögöm magam, de kezd kellemetlenné válni a helyzet, mikor Edward fölött ellebbenve, fejjel lefelé zuhanni kezdek.*
-Nesze nekeeed szektaaaaaaa!!!!!!
*Ordítom, amint a kút alja felé közeledek szélsebesen. Kiáltásomat visszhangozva kapom vissza, úgy érzem, mintha saját magammal ordítoznék. A fejemet fogom, nehogy elhagyjam, s halkan szitkozódom a véget nem érő zuhanás miatt.
Térdre rogyok, mikor megérkezek a poros talajra. A számba is jutott bõven, a homokízű valamiből, de látni nem látok. Mivel nem dohányzom, kizárom annak az esélyét is, hogy a nikotint a marihuánával kevertem volna össze, így marad az üresség, ami jelen esetben a fejemben tátong.
Nemsokára társaim hangját is meghallom. Mindannyian egy szekta áldozatai lennénk? A tanárok nyilván így ritkítanak meg minket. Hallom, hogy csapatom tagjai fényvarázslattal próbálkoznak, de jómagam csak akkor veszem elő pálcám, ha amazok sikerrel járnak. Amilyen lyukaskezű vagyok, még elhagynám.*
-Egyben vagytok?
*Kérdem tettetett érdeklődéssel, nyilván közösen fogjuk utunkat folytatni, ha már ide kavarodtunk. Ha nem jutunk ki, nomád sátrakat építünk a sötétben, ágyékkötőt hordunk, s vígan élünk életünk végéig...körülbelül két napig.*
-Ugye nem csak én vakultam meg?
*Morgom az orrom alá dühösen, nem félek, irtózok a sötétben, így az a lány nem egyedül fog nyavalyogni, akinek a hangját hallom, hanem duettben velem.*
Noel? Izzy?
*Elsősorban ezt a két nevet ejtem ki számon, mivel őket ismerem. Mivel férfiaknak tűnő lények, nyilván erősebbek, mint én (azt nem hiszem), így jobb rájuk támaszkodni, mint egyedül lenni. Egy hajzuhatagot vélek felfedezni magam előtt, alaposan megtapogatom, mintha erről meg tudnám állapítani, kié. A morgás rájövök, kit igyekszek megkopasztani.*
-Hé, Edward. Gyere, szökjünk meg.

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Kedd Feb. 16 2010, 21:48

*Páran visszaköszönnek nekem, de választ nem kapok a kérdésemre, így megmaradok abban a hitben, hogy a modern, avagy kortárs művészet legújabb alkotását szemlélhetjük. De azért egy elmés megszólalást kapok, egy számomra ismeretlen vörös hajú lánytól.*
-Nem, köszi. Van borotván, csak ahogyan mondani szokták: "A férfiaknak azért nő a szakálluk, hogy borotválkozzanak, azaz ne kelljen reggelit készíteniük."
*Ennyivel lezártnak tekintem eme beszédtémánkat. Bár ha akarnám sem tudnám tovább folytatni, ugyanis egy öregember jelenik meg, nem éppen összepasszoló ruhákban... Vagy megint én vagyok lemaradva, és ez a legújabb divat...? Pár mondat után befejezi a beszédét, és a kút felől morajlás hallatszik. Ez nem jelent jót.
Olyan érzésem támad, mintha a föld kicsúszna a talpaim alól, de valójában én emelkedek fel. De ez az állapot nem tart sokáig, mivel az emelkedés után, fejjel előre haladunk a kútba, lefelé. Végezetül aztán egy homokos talajon érek földet, még hozzá talpon. Furcsa helyzet, de inkább nem gondolok el rajta, a varázsvilágban úgyis rengeteg dolog történhet, ami megmagyarázhatatlan.
Kezemet felemelem, hogy letörölhessem a könnycseppeket a szeme sarkából, de aztán a különböző üvöltések, visítások miatt a füleimre tapasztom a két tenyeremet, hogy ezzel is tompítsam a hanghatásokat. Amikor már csak a beszélgetés hangja hallatszik, visszatérek eredeti mozdulatsoromhoz, és letörlöm a könnycseppeket. Felvont szemöldökkel hallgatom a többiek beszélgetését a vaksötétben.*
-Szerintem mehetnénk még egyszer. Eskü jobb volt, mint a többi zuhanós játék a vidámparkba.
*Véleményt nyilvánítva próbálok valamit kivenni a sötétségből. De csak orbitális feketeséget látok. Ez van. Kezeimet kinyújtva próbálok tájékozódni. Ezzel el is kerültem azt, hogy frontálisan találkozzak az előttem lévő fallal.
Hallgatom a többieket, de azért megint megnyilvánul bennem azaz érzés, hogy minél előbb ki akarok jutni. Nem azért mert klausztrofóbiás lennék, csak nem szeretem, amikor ilyen helyzetekbe kerülök. Lásd, anno a Hófehérke átiratát.
Kopogtatok párat a falon, hátha megtudom azt, hogy üreges-e, és ha egy zárt térben vagyunk, akkor erre tovább lehet-e haladni, áttörve eme falat. Fénycsiholással nem próbálkozok, hiszen hallom, hogy mások kísérleteznek vele. Azonban a beszélgetésektől nem sokat halok.
Hát jöjjön a "B" terv. Szétcipzározom a kabátomat, majd a belsőzsebéből előszedem a pálcámat. Pár lépést hátrálok, hogy ha sikerülne a robbantás, akkor a törmelék, ne sértsen fel.
Rámutatok a falra, majd egy kisebb jobbra felé menő kört rajzolok.*
-Escedo!
*Ejtem ki a berobbantási varázslatot, egy újabb bökés keretében. Ha minden igaz sikerülni fog, de kérdéses az a dolog, hogy nincs-e levédve a helység valamilyen varázslattal.*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Kedd Feb. 16 2010, 22:06

*Egy kicsit felkacag Ed reakcióján, és magasba lendül a szemöldöke. Bűnbánó mosollyal az arcán, kissé oldalra biccentett fejjel szólal meg.*
-Ne haragudj, kontrollálom magam. Rendben van, a többi öt troll a tied.
*Mosolyogva üdvözli Amelie-t, majd odapattog Noelhez, és oldalról hozzábújik, de csak egy pillanatra, majd felnevet rá. Bólint, és újra odamegy a kúthoz, de most nem mászik fel, mert megérzi magán Koni karját, és megérkezik még valaki. És még valaki. Egyre jobba gyülekeznek, de nem töpreng tovább, hanem magában kuncogni kezd. Talán igaza van Izzynek, és tényleg nincs benne néhány békánál több, de akkor is le akar menni. Háttal neki támaszkodik, és végignéz a társaságon, és megakad a szeme egy új emberen. Rá is rámosolyog, és nekidől Koninak. Szemöldöke az egekbe szökik, mikor odadöcög melléjük a kisember. Elmosolyodik, és oldalra biccenti a fejét. Figyelmesen hallgatja, néha elmosolyodik, és szinte észre se,m veszi hogy felemelkedik a földről. Egy apró nyögés hagyja el a száját, mikor elkezdenek zuhanni, és becsukja a szemét, karjait pedig arca elé emeli. Várja az ütközést de......szilárd talaj. Lehuppan a földre, és körbekémlel.*
-Koni? Noel? Valaki?
*Halk a hangja mégis most hangosnak hat. Megpróbál feltápászkodni, majd valami falat keresni, de egyenlőre annyit lát mintha a fekete macska hátsójában lenne. A kérdést meghallva elmosolyodik, és előhúzza csizmájából a pálcáját, és ő is fényt próbál rá varázsolni. Körbetekint, és Ameliehez megy. Eléggé sápadt szegény lány, így aggódva né fel rá.(Merthogy nála mindenki magasabb.)*
-Minden rendben? Ugye nem vagy pánikbeteg, esetleg asztmás?
*Csak hogy tudja mit kell tennie, mert ő is asztmás, ezért tudna segíteni. Újra körbenéz, járható utat keresve, majd kezét kinyújtva kicsit hangosabban szólal meg.*
-És ha arra mennénk?

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Kedd Feb. 16 2010, 23:24

Oldalra nézek Ameliere, aki ugye rögtön válaszolt költői kérdésemre. Megérdemel igazán ezért egy bemutatkozást, mert csak mostanra csapódott le bennem, hogy erről bizony elfelejtkeztem.
- Darnay Hajnal, örvendek a szerencsének. - Rámosolygok, aztán már jön is a töpörödött törpördög mágus bőrébe bújva. Nem különösebben lepődöm meg öltözékén, annyi érdekes emberrel találkoztam már varázslók között, hogy az már fogalom. Nem nagy véletlen, ha néha-néha belefutok egy-egy őrültebbe is, habár egy szót se szólhatok, hiszen Noelnél koponya van.
Megköszörülöm a torkom, figyelek én látszólag... Amúgy teljesen máshol járok. Itt hideg van, én pedig szokás szerint szétfagyok, pedig alig fagyhat. Összerezzenek, amikor mellettem a kút remegni kezd. Olyan gyorsan történik minden, hogy alig van időm felfogni, hogy mi történik: zuhanok. Egyenesen a fekete semmibe, ráadásul fejjel lefelé, olyan sebességgel, hogy apró kis miszlik darabokban fogok érkezni valószínűleg a kút aljára.
Mondhatom igazán örülök neki, hogy a sors éppen akkor nyír ki, amikor kezdene normális kerékvágást ölteni az életem.
Köszönöm.
Igazán.
Köszönöm a családom segítő munkáját, a nem létező barátaim támogatását és a szerencsétlen életemet. Anyámra hagyom a ruháimat, úgy is mindig elviszi előlem, nővérem megkaphatja a tollgyűjteményem. Apámra Anselmo jut, biztos lenne megbeszélnivalójuk. Áron megkaphatja a hézagosan vezetett naplómat, verseimet és mindent mást eloszthat majd, amit a szobámban talál. Mandel nem kap semmit. Anselmo meg ha szeretné, viheti a hullámat.
Nem mondhatnám, hogy kifejezetten nyugodt vagyok, nem akarom ezt a süvítő lefelé zuhanást, könnyek szöknek az én szemembe is a menetszéltől. Én nem is akartam ide jönni, és tessék, most itt halok meg egy kút mélyében, sok-sok ismeretlen emberrel, és egy koponyával együtt. Nem mondhatnám hogy ez volt az álmom, de ha halni kell, hát halni kell... Van aki még sírt se kap, hát tessék, én el leszek temetve. Élve.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! - Nem a sötétséggel van bajom, habár azt is szívből gyűlölöm néha, hanem azzal, hogy nem tudom hol vagyok. Túl sok ideig nincs föld a lábam alatt, és már kezdek kétségbeesni, hogy mi lesz, ha tényleg itt a vége, fuss el véle. Nem tehetek vele túl sok mindent, de úgy könnyebb megnyugodni, hogy valami van a lábam alatt. Vajon tényleg ott van, vagy elájultam esés közben, és most jutottam a pokolra? Neeem, a pokol biztos nem ilyen sötét.
Kitörlöm a könnyeket a szememből, és már hallom is, hogy a többiek körülöttem beszélnek. Hogy tudnak ezek ilyenkor beszélni? Én itt kapok mindjárt szívinfarktust, éppen újra kell értékelnem az egész életem, és most kezdem érezni csak a sokkhatást: remegnek a lábaim. Leülök gyorsan a hideg földre - talán kő? Nem tudom. Levegő ki-be, megnyugszik a kislány, csak a beszéd zavar.
Fény kéne, de pálca nincs nálam. Pár perces szuszogás után felkelek, és tapogatózva megindulok a sötétben, amíg elérem a nedves falat, és felállok.
Mi a fenébe keveredtem én?

**Hozzászólások** : 172

*Zuhanás közben valóban elhagyta néhány bűzpatron Edward kis gyűjteményét, de azok is oly simán érnek földet, mint maguk a diákok. Tehát eddig nem is lenne gond, gondolhatnánk megspórolt a kút a zuhanással néhány kellemetlen pillanatot, amit a patronok okozhattak volna. Viszont ezek a nemes tárgyak most a földön hevernek és amint elkezdenek a gyerekek mozgolódni, lépkedni össze-vissza, rendre rátaposnak néhányan egy-egy ilyen bűzforrásra, melyek roppanó hangot hallatva lépnek működésbe. Hirtelen iszonyat záptojásszagot érezhet mindenki. Kimeríti a nagyon büdös fogalmát a szag. Az érzékenyebb orrúakat azonnali menekülésre késztetheti, ezesetben mindegy hova, csak valami kevésbé büdös helyre.
Aki végrehajtja a fényvarázst, annak rendre működik is, így szép sorjában villannak fel a fények. A másikat már mindenki láthatja. Most alkalom nyílik kicsit jobban körbenézni. Bár meglepő, hogy csak egy olyan két méter sugarú kört világít be a fény és az azon túli rész ugyanolyan sötét, mint ami eddig teljes egészében körülvette őket. Nincs semmi átmenet. Így távolra még most sem látnak. Akkor vegyük sorra mi az amit viszont tökéletesen látnak: A lábuk alatt homokos talaj van néhány törött bűzpatronnal, két oldalt kőfalak, melyek abszolút egy barlangra emlékeztetnek. A falon, mind a két oldalon egy-egy fáklya, felszerelve, belecsavarozva a tartójába, de láng az persze nincs rajtuk. Mivel úgy alapvetően négy irányt tudunk megkülönböztetni, így a másik két oldalon (nyugati és keleti irány) nincs fal. Sőt, mintha folytatódna is ez a homokos ösvény. Tehát két irányba lehet menni és bizony mind a két út a sötétbe vész.
A fal nem üreges. Talán nem is lenne túl sok értelme egy harmadik utat nyitni, bár ki tudja... Raphael varázslata sajna nem mutatkozik hatásosnak. Bár a falon hirtelen repedések jelennek meg, de azok utána szinte rögtön újra össze is forrnak.
//Ha valaki megindul, kérek egy irányt a hszben... Ti is rajzolhattok térképet magatoknak. Lehet kelleni fog.//

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Pént. Feb. 19 2010, 00:34

De ahelyett, hogy a segítségére sietnének, valaki partizánakciót indít ellene, és a fejébe húz valami ruhazsák féleséget, amitől olyan érzése lesz, mintha valaki meg akarná fojtani. Nyöszörögni kezd, mit nyöszörögni, hirtelen pánik tör ki rajta, és egy nagy nyüszögés hagyja el ajkait, amikor a láthatatlan fojtogató hirtelen eltűnik mellőle, és már csak egy kezet érez a vállán.
- Ó, Merlin küldött téged, Noel - nyögi ki megkönnyebbülten. - Ezzel majd kezdenem kell valamit, nem normális, hogy ennyire félek - ha tárgyilagosan beszél a problémájáról, kicsivel kevésbé remeg. - Ed, tudom, hogy túl felnőttes voltam az előbb, de azért máskor ne fojts meg érte, jó? - ugratós a hangja, most hogy már tudja, nincs egyedül. - Egy pót-nővérrel igazán nem szép dolog így bánni - morogja az orra alatt, miközben Koni próbálkozására felkuncog.
- Igazán bátor vagy, amikor itt van a barátnőd - hangja kicsit cinikus. - Amúgy jól vagyok, Serenity, nem kell aggódni, csak, ahogyan mondtam, utálom a sötétet. Meg van az oka - motyogja csak halkan a végére, miközben pálcáján feltűnik egy kicsi fényforrás.
Végig a föld felé tartja, kissé ívesen felfelé, és hátra pillant. Oké, tényleg a fiúk vannak a közelében, nem csak egy hangmásoló szörnyecske. Egyedül amúgy a büszkesége miatt nem ugrott még valakinek a nyakába, különben látványosan és hallhatóan fejezné ki nemtetszését. De egy pugnaxos nem csinál ilyet.
- Izzy, nem is tudtam, hogy neked is ilyen jó színészi megnyilvánulásaid vannak - szólal meg picike cinizmussal hangjában, ami inkább csak kedvesen ugrató. - Amúgy Izzy, arra gondoltam, hogy nem fogsz engem halálra piszkálni, hanem inkább közösen találunk valaki mást, akit ugrathatunk; szóval ilyen szempontok szerint legyél jófiú - hangja halál komoly, de nem láthatják szemei vidám csillogását, még a helyzet ellenére is. - És még mindig csibe vagyok, de amikor józanul kell gondolkodni, hirtelen tyúkanyó lesz belőlem, kontrollálatlan szellemi animágia - persze nincs ilyen szó, és átváltozás sem, de na, viccesen hangzik.
- És szerintem menjünk jobbra, mert ha balra fordulunk, balszerencse ér minket - csilingel a hangja, és megindul előre, de ez eléggé vicces, ahogyan csinálja, mert lép egyet, és mintha egy pillanatra megállna; mint aki éppen az oltár felé tart, és minden lépésnél kicsit meggondolja magát. - Nem igazán ér sokat ez a fény - morog a pálcájára pillantva, és csak halkan horkant egyet a pugnaxos fiú szavaira. - Csak te tudsz ilyeneket mondani, Raphael - az, hogy hangjában kedvesség van, vagy fáradság, találja ki mindenki maga. - Hajnal, neked nem nagyon hallani a hangodat, egyben vagy? - kiállt most hátra, tényleg kicsit idegesítően tyúkanyó, de ő így leplezi idegességét.
- Aki járatos a mugli mesékben, elmondaná, hogy mi folyik itt? Eddig egyszer találtam szemben magam ilyen helyzettel, ott a Hókislány egy Kuka nevű törpével csókolózott, a gonosz királynővel elvágtatott a jóképű herceg, és közben megsúgták nekem, hogy a muglik tudnak hamuból cipőt készíteni - hangja kissé frusztrált. - És akkor még a varázslókra mondják, hogy nem normálisak, amikor ezek meg ilyen sutaságokkal tömik tele a gyerekeik fejét - zsörtölődik az orra alatt.
- Szóval sejti valaki, hogy most melyik mesébe csöppentünk? Mert gondolom, megint egy mesében vagyunk - elhaló nyögés szakad fel aljáról, miközben továbbra is menyasszonyos stílusban halad előre.

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Pént. Feb. 19 2010, 23:49

*A sötétet Koni nem utálja annyira, szeret rejtve maradni. De most nem ezen töri a fejét, Izzy, illetve Amelie mondataira, oda sem fordítja a fejét. A pálcáját elkezdi pörgetni ujjai között, és gondolkodik. Vajon melyik mese lehet ez? Mert szerinte egy mesébe kerültek. Biztos hogy nem a Piroska, sem a Jancsi és Juliska, és még sokáig lehetne sorolni, hogy melyik nem. Hirtelen elmosolyodik Konidik, és leereszkedik a földre. Támadt egy ötlete, bár nem biztos hogy a legjobb. Addig viszont nem lehet tudni semmit ameddig ki nem próbáltuk.*
- Szerintem maradjunk még együtt, egy kicsit, mert ha valamelyikünk elkeveredne, akkor az iskolának nagy szívás lenne. Szóval maradjunk együtt, mert mint mondani szokás, egységben az erő!
*Bólint egyet majd megköszörüli a torkát, és újabb mondatát kezdi el.*
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. Ennek az anya mostoha volt, pont mint a nővére... Ennek a lánynak kellett minden munkát elvégeznie a családban, ő főzött, takarított, majd szőtt, font.
*Tudja, hogy most kicsit zizisnek nézhetik, mert mesét mond, egy ilyen helyzetben, de lehet hogy ez a titok nyitja, lehet hogy csak akkor jutnak ki, ha befejezik a mesét. És a kútba esés, csak a "Holle anyó" című mesére igaz. Legalábbis Konidik emlékezetében csak az szerepel. Kíváncsian néz körbe, hátha történik valami, majd folytatja, már nem törődik a többiekkel, majd ha befejezte, elmegy valamerre.*
- Egyik nap aztán, mikor éppen font, megszúrta az ujját, és a vér, ami testéből kifolyt, szépen lecsurgott az orsóra. Gondolta, lemossa a kútban, de az orsó beleesett, és a mostohája azt mondta, hogy vegye ki. Mikor ezt meg szerette volna tenni, beleesett a kútba...
*Megint elhallgat. Hát hogy nem jut eszébe másik cím? Hiszen, az előbb játszotta a békát, és abban is van kút! Bár, abban más nem, csak a király van benne, ez sehogy sem jó. Majd biztos küldenek valakit le, ide, aki segít. De egy pugnaxosnak bátornak kéne lennie, nem föladni. Neki ezt nem kéne cselekedni!*
~ Gyerünk, Koni, most föl kell kelned! Nem maradhatsz itt, a végén még megfázol, meg aztán, itt egy egész csapat, akik bár találékonyak, most még is oly tanácstalanak, mint én. Valamerre el kell indulnunk. De vajon hova tűnt a cilinderes? Talán hívni kéne?~
- Hé, cilinderes úr! Merre van? Le tolná a ronda képét, és lenne szíves segíteni? Mert mint az új mondás is tartja: akit lelöksz, ez esetben bájolsz, vagy mit csinálsz, a kútba, azt vidd is vissza!
*Most már totál megkattant. Nem tud mihez kezdeni. Csak hülyesége jutnak eszébe. Biztos csak ős fél ennyire. Csak ő lehet ennyire gyáva!*
~Ezt nem szabadna kimutatnom! Még a végén rosszat gondolnak rólam, ha már nem teszik ezt.~
- na jó, most már tényleg kéne egy használható ötlet, és ha nincs senkinek, akkor menjünk... Mondjuk balra? Na ki támogatja az ötletet? Én igen!
*Már indul is balra (nyugat felé), bár megáll, hátha valakinek van ellenvetése. De látja hogy Amelie más irányba megy, hát megtorpan, és megvonja a vállát.*
- Oké, menjünk jobbra, ha akarod.
*Még végig sem mondja szavait, már megy is. Kelet felé. Neki már tényleg mindegy.*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Vas. Feb. 21 2010, 15:24

*Izzy színészkedésén elvigyorodik, ismét összefogtak ellene, na sebaj, az ő tarsolyában is akad még néhány tartalék, ha pedig mégsem, akkor rögtönöz. Serenity örömén elmosolyodik, rá odafigyel, hiszen csak a fogadott húga. Caroline érdeklődésére megemeli a koponyát, így talán jobban látni, azon elneveti magát, hogy döbbenetet lát az arcán. Ki mondta, hogy ő oda tartozik, ahova tették? Senki. Csupán egy hibás döntést hoztak, amit ő nem fogad el. A becenévre bólint, tényleg kíváncsi volt arra, hogyan is lehet szólítani, mert az eredeti neki is hosszú.*

-Örvendek, Cora.

*A zuhanás óriási, és most már nyugodtan veheti úgy, hogy ez hozzátartozik az összes programhoz, amit iskolai kereteken belül szerveznek. Már érti, miért nem írják bele külön, elvégre úgy tűnik, mintha ez teljesen természetes lenne. Bár a többiek reakciója, és a hallójáratainak tönkretétele nem egészen erre utal, azonban az is lehet, hogy nem volt idő a felkészülésre. Még mindig azon gondolkodik, merre induljanak, két irány lehetséges, már ha nem omlasztják magukra a falakat, mert akkor semerre sem.*

-Nem, Amelie, nem egyedüli eset. Mivel nem látsz a sötétben, és az ember ugye leginkább a látására támaszkodik, valahol természetes dolog, hogy ilyenkor tart attól, ami rá vár, hiszen fogalma sincs, mi történik körülötte. Serenity, itt vagyunk, ne aggódj. Na, gyere te tyúkanyó, akkor menjünk jobbra, ha ennyire tartasz a másik iránytól. Izzy, de, látok egy falat előttem, egyet mögöttem, mármint a körvonalait. Két irányba indulhatunk, balra és jobbra. Olyan, mint egy folyosó, de már magad is láthatod, van elég fény. Cora, kicsit jobbra tőled.

*Konidik brekegése nem zavarja, nem annyira eredeti szerencsére, hogy Izzy a fülébe sikítson. Mivel a fiú már odasasszézott melléjük, nem is kell keresnie. A sötét több dologra jó, persze most más a helyzet, főleg, hogy néhányan telibe találják Ed patronjait. Óriási, most már szaguk is lesz, nem csak néhány zúzódásuk. Ez már hiányzott ahhoz, hogy jól érezzék magukat, valóban. Raph próbálkozása még jobb, és teljesen hatástalan, azért ez már jó jel.*

-Ed, legközelebb biztonságos csomagolást válassz, ha lehet. Az Aranymadárban értek le puha talajra, de több mesében szerepelt a kút Grimmnél, így lehet akár az ördög három aranyhajszála is, ott is kiszáradt kútról van szó. Végül is bármelyik lehet, majd meglátjuk, van több lehetőség.

*Megvonja a vállát, és ha tényleg nincs senkinek sem kifogása, akkor elindul jobbra Amelie-vel és Izzyvel előre, ha már a csibeanyó azt választotta. Maximum kiderül, ezt az utat is lezárták, és vissza kell fordulniuk. Szétválni nem szerencsés, Koni is csak rábólint a jobboldali irányra. Azt sajnálja, hogy a bűzpatronoknak nincsen füstje, de jobb ötlete támad. Előszedi az öngyújtóját. A láng mozdulni fog, ha valamerről légáramlat érkezik.*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Vas. Feb. 21 2010, 18:05

*Ez a nem szeretnék élni, mert mindenki utál dolog egyáltalán nem látszik szerencsére nem beszél róla senkinek, nem is beszélt még ami látszik, hogy max egy kicsit zabolátlan lurkó, aki meg akarja váltani a világot és lassan cseszni fog rá ki utálja, s ki nem. Ebben a pillanatban például rohadtul nem érdekli. Corával elmenne, tetszik neki, hogy a csaj rosszra csábítja, bele is egyezik nagy vigyorogva, hogy lépjenek le innen, főleg mikor miatta bűzbe borul az egész bűzbarlang, vagy kút mélye, csak a bűzbarlang jobban hangzott, és minden lány Izzy és Noel után sír, mert sötét van, megy a hiszti, pedig semmi bajuk és Rapahelhez hasonlóan ő is bevállalna még egy menetet. Persze nem mondja ki mindezeket, nem szeretne hosszan tartó, felesleges vitákat, aminek semmi értelme, mert úgyis lehúznák. Amy fejének molesztálása indirekt volt, de azért miután rájött, hogy az a valami él, leszállt róla, ő maga is meghökkent hogy patronjainak szája nyílt.*
-Sorry, összekevertem valamit *Motyogja, mielőtt elsprintelne mellőle, hátha a csaj bosszúálló hadműveletre készül a bűz és a feje miatt, bár elvan azzal, hogy a fiúk első segédletet adnak neki. Ő senkiől meg nem kérdezi, amikor fény gyullad látja, hogy mindenki ott van, él, vágás vagy valami természetellenes nem nagyon van rajtuk, szárnyak, szarvaik nem nőttek, mutánsok sem lettek időközben minden oké. Beáll Hajnal mellé, vet rá egy biztató mosolyt amolyan „jó lesz ez” alapon. Ez a tyúkanyós diskuráció már fárassza, nem vesz részt benne, csak arra figyel oda, ami neki is szól, egyszerű halandónak, tőle amúgyse kérdezte meg senki jól van-e, bár nyilvánvaló, ha ember fejekre húz zacsikat. Mindesetre nem hisz ebben a balszerencsében, miértis, magyarázat pedig nem tartozik hozzá, a kérdés hallatán már eldönti, merre fog fordulni. Ő sem nagyon ismeri a meséket, nem tud segíteni, különben is befogja az orrát a saját bűzétől, Torgyán József meg nem szeretne lenni, messze van a Dart Védertől. Ilyeneket ismer csak, Jancsi Julistól bővebb infókkal nem szolgálhat, az ő verziója meg elég nagy baromság lenne, a Hófehérkéssel együtt, mint azt már Izzynek volt élménye hallani Befogja az orrát, balra át fordul, ha babonából nem tart vele senki sem zavarja, pálcát gyújt, nem fél, csak a hirtelen dologtól, de egy nyugodt, sötét folyosó nem készíti ki idegileg.*
-Jó lett volna, ha nem zuhanunk le. Ha zavar a bűz, fogd be az orrod. *Von vállat egyszerűen Noelnek, attól, hogy gyerek nem szeret leszúrva lenni, vagy megfeddve, pont ezért. Ha nem indul el senki balra, ő megteszi, milyen már az, hogy nem aknáznak ki minden lehetőséget egy mesében a hősök…Elköszönni elköszön, egy vigyor, meg egy intés kíséretében, a következményekkel nem törődik, aztán már ott sincs, megállítani meg nem tudják, mert nem hallgat a szép szóra. Nem kutya XD *