Grimm testvérek, emlékhét

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Vas. Feb. 21 2010, 18:38

*Ahogy leérnek, és szép sorban durrannak ki talpuk alatt Ed bűzpatronjai, felröhög.*
-Azért az érdekelne Ed, hogy mégis mit kevertél össze ezekkel? Remélem,nem valami kézigránát ellátmányról van szó! Amúgy meg vicces ez a szag!
*Mivel az utcán nőtt fel, az ilyesmi miatt nem finnyás, érzett ő ennél már sokkal, de sokkal rosszabb szagot is.
Nem tehet róla, de nem tudja megállni, hogy ne nevessen fel Amelie kijelentésén, miszerint Noelt Merlin küldte. Owain óráján volt szerencséjük beszélni az öreg szellemével, és sikeresen ki is akasztották, most ezért vidámkodik annyira.*
Nahát Noel, nem is tudtam, hogy VFT-n ennyire összehaverkodtál a vén szakállassal! Előléptetett követté? Nyugi Amelie, vannak olyan lelki nyavalyák, amivel túl sok mindent nem lehet kezdeni, majd hozzászoksz a rettegéshez, hogy mindig, mikor sötétség borul rád, mintha egy jeges kéz szorongatná a torkod, és mozdulni sem tudsz, mert olyan, mintha a lábaid a földbe gyökereznének, és legszívesebben csak sikítanál, és visítanál, amíg el nem megy a hangod.
*Ő aztán tudja miről beszél, hiszen pont ezt érez az állatfóbiája miatt, mikor összefut egy állattal. Volt már vele különféle gyógyítóknál, de egyik sem tudott vele sokat kezdeni, a rettegése ugyan olyan erős maradt. Mikor eljut hozzá is, hogy szegény lányt az előbb fojtogatták, már oka fogyottá válik a beavatkozás, így csak pislog tovább a sötétben. Mikor sorra gyúlnak ki a fények a pálcák végén, egyre bátrabb lesz, és simán-lazán, rezzenéstelen arccal válaszolgat Amelie-nek.*
-Félreismersz, Am! Ez nem színészkedés volt, én mindig az igazat, csakis a színtiszta igazat mondom! Kivéve, ha nem, de ezt most hagyjuk… *Figyelmesen hallgatja, hogy milyen szempontok szerint kellene neki rendesen viselkednie, és vigyorogva bólint.*
-Nem ígérhetek előre semmit, hiszen néha egyszerűen olyan kis csipkednivaló dolgaid vannak, hogy azokat lehetetlenség kihagyni, deee Noel piszkálásába szívesen beszállok!
*Ennyit arról, hogy Izzyből milyen remek szövetséges lenne, hiszen csak addig száll be valaki mellé, míg a saját érdekei úgy kívánják. Ő már csak ilyen önző dög, az első helyre mindig azt teszi, hogy remekül szórakozhasson.*
-Hűha! Te akkor valami ilyen mentalista pipi vagy? Hajlítasz kanalat is, meg rendbekapod az elromlott mugli kütyüket? Jahm, értem. Tehát vészhelyzet esetén átváltozol, és magad köré hajlítod a csibenyájat, és aszondod, hogy „Múkodj!” Ne hülyéskedj már, ez tök menő! Én is akarok ilyet, persze nem csirkés kiadásban!
*Valószínűleg desszertnek túl sok tréfarépát, vagy humorbonbont ehetett, hiszen hiába keveredtek a nagy sötét kút fenekére, ahelyett, hogy halálra izgulná magát, elhülyéskedi az egészet.*
-Én már nagy vagyok a mesékhez, és nem is emlékszem egyre sem!
*Legalábbis ezt állítja, de hiába jött mostoha körülmények közül, azért van pár, ami neki sem maradt ki, de most ezt egyelőre letagadja. Azon eltátja a száját, hogy Koni mesélni kezd, de nem szól semmit, hiszen ki tudja, mi fog történni? Lehet, hogy befolyásolhatja az eseményeket, viszont a megszólításon felröhög.*
-Koni, ha jóban akarunk lenni valakivel, akkor szerintem nem túl bölcs dolog ronda képűnek hívni valakit, akitől segítséget várunk, még akkor sem, ha ez a véleményünk róla!
*Úgy látszik, Amelie-nek sikerült meggyőznie a többieket arról, hogy jobbra induljanak el, így ő is abba az irányba megy.*
-Tudjátok min röhögnék? Azon, ha találnánk egy korlátot, táblával, amire az van írva, hogy „Tatarozás miatt zárva!”. Hé, amúgy hová megy Ed? Az tényleg nem lenne jó, ha ketté válnánk, úgyhogy szerintem szedjük össze.
*Megtorpan, és megvárja a többiek válaszát. Ő olyan helyen nőtt fel, ahol a túlélésre egyedül nem sok esélye volt, így nem kezd magánakcióba.*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Vas. Feb. 21 2010, 18:55

"A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem - hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy megbénítson bennünket."

Nagyot nyelve továbbra is a falat támasztom. Úgy tűnik csak rám van gyomorforgató érzéssel az, ha több percen keresztül zuhanok egyenesen a semmibe. Talán ideje lenne összeszedni az épkézláb gondolataimat, és nem a temetésem részletein gondolkozni.
A tények: eljöttem egy ünnepségre, aztán jött a törpe mágus, és valószínűség szerint pontosan miatta vagyok most szorult helyzetben. Továbbá eléggé valószínű, hogy több kilométer mélyen vagyunk valahol a föld belsejében, de ha nem (mert meg kell hagyni ez is lehetséges), akkor halványka ötletem sincs, hol vagyunk. És hogy jussak ki egy olyan helyről, amiről azt se tudom, hol van? Közben a bűzbomba is eldurran, és pedig undorodva a szagtól fintorgok a sötétségben. Azt hiszem innentől kezdve csak szájon át fogok levegőt venni.
- Persze, élek még - mondom Amelinek teljesen nyugodt hangon. Megdicsérem magam némán, hogy milyen ügyesen elrejtettem a bennem kavargó összevisszaságot, és milyen magabiztos a hangom, annak ellenére, hogyha egyedül lennék, nyugodtan ordítanék még egyet. De ez ilyen körülmények között persze nem lenne helyénvaló, így nem is teszem. Marad a fal támasztása, és a további tények felsorolása. Abbahagynátok már a csacsogást?! Nem hallom a saját gondolataimat, psszt már zümmögő bagázs! Csak egy perc csendet kérek! Nagy levegőt veszek. Nem leszek most ideges, nem tépem le drága évfolyamtársaim fejét csak azért, mert valószínűleg sokkhatásból kifolyólag túlságosan sokat beszélnek. Nem, nem.
Behunyom a szemem, megpróbálom kizárni a fejemen kívül eső hangokat és zajokat. Hallanom kell a saját kerekeimet kattogni, érezni, hogy beindul a gépezet, hogy megnyugodhassak valamennyire... Lefelé zuhantunk, így felfelé kéne menni; mégis csak jobbra vagy balra mehetek.
Balra akarok menni. Balra, balra, balra, nem mintha annyira más lenne a sötétség mint jobbra, de a bal oldal mindig is szimpatikusabb volt számomra. Bal oldalon szoktam leülni a padokra, bal oldalon van a szívem, bal oldalon hordom az órám amikor van rajtam, és ez a kezem többször szabad, mint a jobb.
Kinyitom a szemem, ugyanis megvan a döntésem, de szembe kell találnom magam a helyzetemmel: hova tűntek a többiek?! Újfent sikíthatnékom támad, ugyanis a fények már meglehetősen távol járnak tőlem. Jobbról több jön, de én balra akarok menni... Jobbra, balra, jobbra, balra?! A fények tovább távolodnak.
Futás balra, közben azért imádkozva, hogy a balra menő csoportban lévő ismert varázslatok számának átlaga magasabb, mint a saját tudásom e téren. Minden egyes léptem a talajon felhangosodik, és iszonyatosan csattognak, akár akarom, akár nem. Egyre közeledik a fény, és már az alakot is látom kirajzolódni, végül pedig utolérem Edwardot kicsit lihegve.
Ajjajj... Ketten megyünk csak balra? Mindenki más jobbra ment? Lehet nem ártott volna másokra is figyelni.
- Szia - mondom, miután újra rendesen kapok levegőt. - Te, egyedül, erre?! - Babaarc varázstudására bízom az életem? Kezd megrendülni a hitem a balos sugallatomban, és meglepettség ül ki az arcomra. De lassan túljutok ezen a dolgon: ha kell, hát kiásom magam ebből a gödörből, ha hét esztendőn keresztül kell kaparnom is ezt a helyet. De nem itt fogok meghalni, egy sírban Babaarcú Edwarddal.
Úgyhogy felveszem a séta tempóját, miközben kérdés ugrik ki belőlem.
- Számmisztikán kívül azért ugye a többi tantárgy is megy? - Megköszörülöm a torkom. Nem vagyok túl jó társaság, ha éppen azon aggódom, hogy föld alatt fogom tölteni a hátralévő életemet.
- Valami ötlet, hogy jutunk ki innen? - Rámosolygok, és megvonom a vállam, ugyanis nem sok mindenre jutottam. Séta közben kezeim életre kelnek, összes kényszercselekvésem előjön.

**Hozzászólások** : 172

*Tehát a csoport ketté vált. Edward és Hajnal mennek nyugati irányba, míg Amelie, Noel, Izzy és Konidik keletnek. //Serenity meg ha vissza akar kapcsolódni, akkor azokkal megy akikkel akar.// Ha megpróbálnak visszanézni a másik csoportra, akkor a sűrű sötétben még a fények is hamar elvesznek. Már csak a sötétséget látják maguk mögött és előttük ugyancsak. Már csak az a furcsa, hogy a fáklyák a falon mindenféle funkció nélkül vannak szépen sorban. Egyébként az úton semmi sem változik. Ugyanolyan homokos, földes talaj, sötét és sziklafalak két oldalt.*

[Amelie, Noel, Izzy, Konidik] - : - : - : - : - : - : -

*Ahogy mennek, mendegélnek egyszeriben csak nagy sápítozást hallanak. Minden bizonnyal valami vénasszonytól eredhet a hang. És az óbégatás egyre közeledik a kis négyes fogat felé. Egy idő után már tökéletesen kivehető, mit kiabál az idős hang és ez velük szemből jön.*
- Segítség! Jaj, segítsen valaki! Az én drága kis unokám! Jaj nekem! Segítsen valaki! A farkas...! Istenem! *Nagyából ezeket ismételgeti, míg végül az idős asszony bele nem szalad a gyerekek fényköreibe és így már láthatóvá válik. Igazából semmi különös nincs rajta. Egy egyszerű és igen zavart öreg néninek tűnik, kis otthonkával, fején kendővel. Egyébként nem valami szép, de az öregeknél ennek nincs túl nagy jelentősége. Rettentően pánikol, az biztos.*
- Jaj, de jó, hogy önökre találtam. Muszáj segíteniük. A gonosz farkas megette az én kis unokámat! Jajajajaj! Egy percet se várhatunk! Kövessenek. *És mint aki elkönyvelte magában, hogy végre talált segítőket, már meg is indul visszafelé, vagyis a gyerekek szemszögéből tovább keletnek. Sietősen szedi papucsos lábait, közben olyanokat hajtogat, hogy "Sietnünk kell!", "nincs egy percnyi időnk se már!"... nagyon rémültnek tűnik, de sietősen vezeti a kis csapatot. Szemlátomást se lát, se hall. Bármit mondanak neki, ő csak a magáét hajtogatja és ha nem tartják vele a lépést az ismeretlen sötétségbe, akkor könnyen le is maradhatnak és bottal üthetik a nyomát.
Végül elérnek egy elágazáshoz. Szemben már nem folytatódik az út, fallal találják szembe magukat. Viszont van észak felé (balra) és dél felé (jobbra) egy-egy út. A néni gondolkozás nélkül megy tovább délnek abban a hitben, hogy követik és segítenek neki. Viszont az északi folyosó felé sem kell sokat hallgatózni és panaszos szűkölést hallhatnak a diákok. Minden bizonnyal ott is segítségre szorul valami, de ez minden bizonnyal nem emberi. Így ember nem szűköl. A néni továbbra is csak a saját bajával van elfoglalva és megy, mintha már el is felejtette volna, hogy másokkal van. Ha nekiállnak gondolkodni az elágazásban, akkor minden bizonnyal eltűnik a néni, hiszen még most sincs nagyobb fény, mint eddig.*

[Hajnal, Edward] - : - : - : - : - : - : -

*Nyugalmas útjuk van. Nagy a csend azon a folyosórészen, ahol ők vannak. Igazából túl nagy a csend. Pár perc eltelik eseménytelen sétával, az biztos. Viszont mintha egy idő után sok kis vékony hang kiáltozna, szinte megérzi a sok kis hang tulajdonosa, hogy bizony közeledik valaki. Nem nagyon lehet kivenni, hogy mi bajuk van, mert elég sokan, hasonló, kis vékony hangocskát produkálnak és így nagyon egybe olvad az egész. Végül elágazáshoz érnek, és a hangok mintha itt erősebbek lennének. Talán már közel van a forrása. Fallal találja szembe magát a páros. Mehetnek északra (jobbra) és délre (balra). Viszont a szemben lévő fal sem teljesen üres. Ha valóban el is érik az elágazást, akkor láthatnak a falban egy kisebb fém ajtót. Nem ér le a földig, így biztos nem emberi használatra való. A rajta keresztül érezhető meleg inkább egy kemenceajtóra emlékeztet. És mintha a hangok amögül jönnének tompán. Talán azért hallották olyan erőtlennek a kis hangokat, mert ajtó mögé vannak zárva... de ki tudja. A kemence ajtaja érezhetően meleg. Nem olvadna rá rögtön az ember keze a kilincsre, de nem ildomos sokáig fogdosni az biztos. Viszont ott tátong jobbra és balra is az út. A lehetőségek száma szinte végtelen. (de legalább is három..).*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Kedd Feb. 23 2010, 21:39

Bár Konidik nem reagál rájuk és a játékos ugratásukra, ő figyelmesen hallgatja végig a fiú mondandóját, és felvont szemöldöke jelzi csak, hogy a mugli mesék számára még mindig rettentő furák, néha ijesztőek és kegyetlenek.
- Szegény lányt beküldte a kútba? - hangja sajnálkozó, valahogy hajlamos elfelejteni, hogy az csak egy mese, ő viszont ténylegesen egy kút fenekén van egy kifordított világban. Hát nem vicces? - A mugli meseírók furák - dünnyögi az orra alatt, de szemei idegesen villannak egyet, amikor Ed megszeppen a szavai miatt, ahelyett, hogy nevetne rajta egyet. Most komolyan, bibircsókja nőtt, és azért ment a másik irányba? És Hajnal is más utat választ.
- Vigyázzatok magatokra! - kiállt vissza, majd Noelre néz. - Nem, akkor sem normális, hogy félek. Mert ez már nem félelem, hanem rettegés - dünnyögi, és elhalóan felnyög Izzy benyögésére. - Mindig tudtam, hogy rád lehet számítani, amikor ez embernek szüksége van rá. Most arra fogok gondolni, hogy mikor ugrik valaki a nyakamnak - lazán nyelvet ölt Izzyre, miközben halad. - Amúgy megegyeztünk, ha ketten vagyunk, talán győzhetünk, és Noel nem fog szópárbajban legyőzni minket - kuncog fel a lehetőségre. - A csipkelődés még oké, azt meg elviselem - somolyog az orra alatt. - Az előbbi pedig csak vicc volt, természetesen. Egyszerűen beindul nálam a védelmi ösztön, ez is biztosan olyan pugnaxos dolog - vonogatja a vállát egy fél mosollyal, miközben tudja, ha más karba került volna, akkor is így viselkedne.
De a mosoly gyorsan elhal ajkán, amikor sopánkodást, sápítozást meghallja.
- Öhm, tuti, hogy jó ötlet volt erre jönni? - mintha nem az ő ötlete lett volna.
Továbbra is lassan halad előre, egyenesen a hang irányába, amikor előttük megjelenik a hang forrása, egy idős nénike. Feszülten figyel, aztán nyel egyet elborzadva.
- Megette az unokáját? - hangosan, nagyot nyel, de a nénike után siet. - Farkasfarkasfarkas, PIROSKA! - kiállt fel hirtelen, ahogyan eszébe jut a név. - Erről már hallottam említést, de kérem - kiállt azért is a néni után, aki rohan előre -, mi értelme van, ha már szerencsétlen gyereket megették? - hangja halál komoly, már megint elfelejti, hogy ez csak mese.
Mert ugye csak mese?
Az elágazásnál megtorpan, és megrázza a fejét.
- Én nem akarok arra menni - hangja erősen tagadó. - Ne..nem akarom látni, ha esetleg - tovább mondani nem tudja, még gondolni sem akar a vérre. - Én balra megyek innen tovább - a fiúkra néz határozott tekintettel, bár abból az irányból meg valamiféle nyüszítést hall, akkor sem baj, ő arra megy. Ha a fiúk közül valaki vele tart, akkor örülni fog, de arról lehetetlen meggyőzni, hogy az öregasszony után menjen.
- Ha ennek vége, soha többé mugli mesét - dünnyögi halkan, miközben az előbbinél éppen hogy egy hajszálnyival gyorsabban haladva próbálja megközelíteni a fura hangot kiadó valamit. Bár soha nem vallaná be, a gyomra remeg rendesen.
Vajon mi szűkölhet ilyen panaszosan?

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Kedd Feb. 23 2010, 22:16

Grimm testvérek, emlékhét - Page 2 Nvtelen1msolata

*Figyelmesen hallgatja Konit. Sosem hallott még erről a meséről,ami nem meglepő. Egy kicsit elgondolkodik, de arra jut, hogy vagy ez a mese lesz, vagy valami másikkal(már ha van másik) összevonva. Kicsit felkuncog a felkiabáláson, majd halkan meg is jegyzi.*
-Szebben én se mondhattam volna.
*Ott marad Amy mellett, nem mozdul el semerre, ő is elindul jobbra, nem szakad le a biztonságról. Hátranéz Edék irányába, nem szívesen hagyja ott őket, de mégis, valahogy a jobb az biztonságosabb. Koni mellé kerülve megfogja a kezét, majd még meg is szorítja, ahogy meghallja a kiabálást. Magában egy szót kántál: meghalunk, meghalunk, mind meghalunk. Ahogy az öreg néni a fénybe ér, elmosolyodik, és mellé lép.*
-Hát persze hogy segít.....
*Mondta volna tovább is de a néni már meg is indult. Szemöldökét felvonva pillant hátra, közben siet a néni után. Megbotlik egy kődarabban, és majdnem felbukik. De csak majdnem. Az elágazásnál tanácstalanul néz a társaira, majd mint a filmekben, megvilágosodik.*
-Mi lenne ha kettéválnánk. Aki jó a gyógyításban, vagy ilyesmiben, megy a nyüszítés felé, aki meg a többiben, megy a nénivel. Én megyek a nénivel, ki jön velem?
*Teljesen büszke magára, és elindul a néni után.*

///Bocsánat, hogy csak most///

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Szer. Feb. 24 2010, 01:16

*Kicsit Izzynek, aztán Hajnal és Balra el*

*Az őrült köszönti az őrültet, úgy értem egy búcsúvigyorral hálája meg Izznek, hogy valaki viszonozza a humorát. Sajna azt már nincs alkalma hallani, hogy mentőcsapatot küldene utána, de a gránátos bűz egy olyan megjegyzés ami kihagyhatatlan egy szaglószerv bombázónak.*
-Kakit! *Közli könnyedén, holott dehogy, de Izzynek jár az őrültség, meg különben is ájuljanak már el a többiek…*
-Van még, de az bonbonnak álcázva és a tanároké lesz! *Kacsint a fiúra, ezt még búcsúzóul és nyomatékosan, kibulizza hogy lehet kunyerálás nélkül csokigolyókat enni, ha elhiteti mindegyikről, hogy hátsó üregének termékéből készültek. (egyébként Ed tényleg megcsinálja, lesz kutyája...) Aztán már szalad is, mert nem hiszi, hogy a bal bosszantóbb lenne mint a jobb, végtére is milyen alapon? Hogy jobbra Holleanyó, balra Jancsi várja az embert? Kicsit lassít, még egyszer hátrasandít a háta mögött, majd dacosan fordul újra előre, hogy lám mindenkit megszállta valami ismeretlen jobbkor-kór senki nem hajlandó Balfékezni vele. Fékez, ott a balon, mikor meghallja a lépteket, klassz, máris megtalálta az egyik trollt, aki a lopott kincseket őrzi. Pálcáját kivonja, előreszegezi, közben fejben valószínűségszámít, melyik átoktól döglik ki elsőre, mikor megpillantja a felé rohanó Hajnalt és igencsak sokat pislog, a nagyot nézről meg már nem is beszélve. A csattogás intenzitása kép nélkül meggyőzte, hogy valami drabális készül őt megtámadni. Leereszti pálcáját, a lánynak nem kéne feltételeznie, ami persze teljesen alaptalan, hogy megátkoz minden jöttmentet, aki az útjába kerül, Hajnal különben sem az. Nagy levegő, semmiféle stresszre utaló idegbajt nem szeretne kimutatni, úgy szólal meg mintha egy üdülés részletéről szeretne beszámolni.*
-Én egyedül…erre… *Kevesen szoktak vele tartani a rögös utakon, ő pedig nem szereti mostanában azt csinálni, amit a többség, alap lázadó, tehát nem is tudja…Azértcsak megismétli a mondatot a kérdezőnek, miközben köszönni teljesen elfelejt. Sétál zavartalanul tovább, talán megszólalna, mindenesetre nincs rá lehetősége, a lány kérdez ő pedig becsukja a száját, hogy háromszor is átgondolja mit válaszoljon erre a kellemetlen kérdésre. Gondolatinak statisztikája így néz ki: Először felteszi a kérdést, miért kérdezte? A válasz szerinte, mert azt akarja hallani, hogy ő mindenhez, egy kis zseni stréber, aki nem véletlenül került be ilyen fiatalon…Csakhogy ezt nem mondhatja neki, hiszen nem igaz, mindenesetre büszkeséggel tölti el a tudat, hogy bizonyíthat valakinek, ő sem abból van mint a trágyagránátok, vagy bűzpatronok… Varázsolni tud, szóval valamihez nagyon kell értenie, hogy itt legyen, de a számmisztika például…*
-Svkból jó vagyok! Bájitaltanból és bűbájtanból is…*teszi hozzá, mert valóban ügyesen bánik a pálcával, s az órákon sem volt oly pocsék, főleg, ha leszámítjuk, hogy ez utóbbi felén majd elhányta magát, svkból tényleg jó, nem véletlenül az, ami...Mert már az. Ed Az XD *
-Szóval nem mindenből vagyok rossz, mint Számmisztikából, ne aggódj, leverem az összes Jancsit, boszorkányokat, meg reggelire szoktam fogyasztani, bár ha ott lesz a kemence, akkor Juliskán kívül senkinek nincs kegyelem…Ja, a házukat is megeszem! *Vigyorog Hajnalra magabiztosan, magabiztos babamosollyal, miközben nemes egyszerűséggel megfogja a lány kezét. Félreértés ne essék (mielőtt Anselmo szelleme feltámadna) nem úgy, mint fiú lánynak, hanem mint unoka a nagyinak, vagyis inkább haveri alapon, s ha igazán kegyetlen szeretnék lenni Eddel…úgy, mint kisfiú egy nagylánynak, de erre ő nem jön rá, azt hiszi férfi, hogy ilyet csinál. Nem veszi észre, hogy úgy lóbázza a lány kezét, ha az hagyja, mint a gyerekek. *
-Nyugalom, majd én megvédelek! Ne félj, velem biztonságban vagy! *Közli megintcsak határozottan, állát kissé felszegve, s úgy kihúzva magát, hogy megvan van 151 centiméter, főleg, ha lábujjhegyre áll…*
-Fúú, hallod ezt? Mik ezek? Tengerimalacok? *kérdezi, miközben pálcája fényét a falakra veti, egyszer látott olyat a horrorfilmkben, hogy sikoltozó fejek domborodtak ki belőlük. Egészen érdekes lenne összelövöldözni őket. 5 pontot ér, ha eltalálod a száját…Egy percre elengedi Hajnal kezét (ha a lány nem rázta le már előbb), hogy az ajtóhoz rohanjon az igazánbölcsen előrelátó lovag, aki majd megvédi a kisasszonyt. Neki nem kérdés, be akar menni, már nyitja is, illetve a ha nem megy, meg kell kérnie Hajnalt, hogy tartsa a fényt helyette, amíg ő varázslattal kinyitja, bár nem valószínű, hogy erre szükség van, hisz ott a forró kilincs, ő pedig lelkesen fogdossa és megpróbálja kinyitni. Szegény Hajnalnak sok a választási lehetősége…*
-Szerintem ez tényleg Jancsi meg a Juliska…*Röhögi el magát, egyik kezével Hajnal keze után nyúlva, a másikkal erősen megrántva az ajtót, hogy benyisson, s csak öt másodperc után kezd el kicsit sziszegni, hogy meleg, amit fogdos. Igazán nagycsávó akar lenni Hajnal előtt, ezért inkább az ajkát harapja be, ahelyett, hogy picsogni kezdene.*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Csüt. Feb. 25 2010, 21:11

[Amelie, Izzy, Serenity, Konidik]

*Ed válaszára nem reagál, ha továbbra is előadja a sértődött óvodás kiskölyköt, akkor egészségére, nem ő lesz az, aki ismét nyit, ez egészen biztos. Hogy a másik irányba akar menni, azon már meg sem lepődik, csak röhög. Abban azért nem biztos, hogy annyira jó ötlet ketté szakadni, de demokrácia van, mindenki arra megy, amerre akar.*

-Akkor majd füstjelekkel küldj üzenetet, Ed, mégis merre jártok.

*Ennyivel le is rendezi a dolgot, majd elválik, mit hoznak össze két csoportban. A tumultus ugyan kicsit zavarja, ám most nincs harmadik út, hogy elvonuljon, és ez nem az a helyzet, amikor a magány a megoldás. Izzy kijelentésére bólint, hogyne, országos haverságot kötött Merlinnel, csak jól titkolja, nehogy más is lecsapjon rá.*

-Csakis, Izzy, el sem hiszed, mennyire jó fej. Annyira, hogy azóta sem láttam, és olyannyira kinevezett a követévé, hogy azóta is az ellenkező irányba tartok, nem követem. Csupán csak azért, mert nincs rajta nyomkövető, pálcát pedig lusta vagyok használni hozzá.

*Egyértelmű, hiszen a fényforrásnak sem használja, nincs rá szüksége, bár a vaksötétben ő is korlátozott. Amelie-re pillant, nem engedi el a karját, nem szeretné, ha hirtelen sötétség borulna rájuk, és a lány megijedne vagy bepánikolna. A rettegést érti, tudja, milyen az, csak nem nagyon részletezi, ő mitől fél kimondottan. Ami segíthet, ha nem hagyják egyedül, hiszen érezhetően oldottabb így a hangulata is.*

-Nekem a barátom, Amelie, ha gondolod, segítek, hogy legyőzd a rettegést vele szemben. Semmivel nem rosszabb, mint a vakító fény, majd meglátod… idővel. Hm… összefogtok ellenem? Szép, mondhatom, de ne higgyétek, hogy nem állom a sarat. Serenity, nem hiszem, hogy jó ötlet többfelé válni, mert mi van akkor, ha ez egy labirintus, és simán lazán elkerüljük egymást?

*Röhögve fordul vissza Izzyékhez, jobbra indulnak el, és még éppen mondana valamit, ha nem lenne egyre közeledő visítás. Illeve az ő érzékeny fülének ez bizony az, és sértő, a lépésekkel még kiegyezett volna. Megrökönyödve pillant az öregasszonyra, csodás, már farkas is szerepel, de legalább nem mikulás. Hirtelen azt sem tudja, mit reagáljon, elméletben pont arra tartanak. Köszön is, kérdez is, de választ nem kap, úgy tűnik, a néne igencsak sokkos állapotban van. Elindul utána, annyi előnye van, hogy a falnál tudja, merre indult el, ám megáll.*

-Mit akartok? Szűkölő állatot, vagy idős anyót? Ő jobbra ment, az állat balra van. Én őt követném. Akinél van pergamen és penna, az rajzolja az útvonalat, az elágazásokat és a jellegzetességeket is. Amelie, van benne valami. Ha a dög megette az anyó unokáját, akkor ott hagyja a prédát, már ami maradt belőle? Nem hiszem. Azonban… miért szűköl egy állat, ha vacsorához jutott? Nem logikus. Ha az ott egy kutya lenne, akkor a farkas arra van, amerre az anyó ment, de visszamenne így egy öregasszony egy farkashoz, amelyik embert zabál? Nem éppen. Egyedül semmiképp, és ha kétségbeesetten keresett segítséget, akkor nem rohan el anélkül, hogy be ne várna minket, mert fél. Lehet, az anyó csapda. Viszont a szűkölő állat inkább tűnik rókának, semmint farkasnak vagy kutyának. Ám, ha az állatot választjuk… nem mindenki lenne boldog.

*Bök először abba az irányba, amerre az anyó ment, aztán balra is. Közben jegyzi, merre haladnak, kelet /jobb/, és elméletben most állnak. Izzynek pedig jelzi, hogy ha nála is van valami, akkor rögzítsen. Amelie-re figyel, pontosabban lazán belekarol, de ügyel Serenityre is. Konidik és Izzy pedig fiú, talán ők tudnak magukra vigyázni azért. Neki mindegy, merre indulnak, Amelie ötlete jobbnak tűnik, bár kérdés, Izzy mit szól hozzá. Figyeli a déli utat, vagyis az öregasszonyt, pontosabban a neszeket, amiket hall. Abból próbálja belőni, valóban csapda az, ha az öregasszonyt követik, vagy sem. Utána fordul észak felé, és ugyanígy figyel az állat irányába is.*

-Menjünk az állat felé. Legfeljebb majd visszajövünk, ha lesz rá lehetőség.

//Bocs a késlekedésért.//

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Csüt. Feb. 25 2010, 21:41

*Különválnak. Az iskola már lehet hogy nem kapja vissza az összes diákját, de ez van. Nincs senki, aki együtt tartaná őket, mindenki egyenrangú. Senki nem parancsol a másiknak. És ha már különválnak, akkor egységben az erő! Konidik természetesen elmegy Amelieékkel, és nem sokára egy anyókával találkozik. Tudja melyik meséről van szó.*
- Adjon Isten öreganyám! Most én játszhatom a vadászt, aki megmenti az unokáját, de nem lehet hogy inkább egy tapasztaltabb embert kéne keresnie?
*Kérdezi meg, illedelmesen köszöntve az anyókát. Utána természetesen követi. Egyszer csak jobbról hangokat hall. Semmi kedve arra menni, de ő is beszáll a beszélgetésbe.*
- Szerintem ne váljunk még egyszer ketté, mert ha mindig ezt csináljuk, akkor egyszer csak mindenki egyedül találja magát! És az nagy szívás lesz! Szerintem kövessük a nénit, aztán lesz ami lesz! De ha szét is válunk, én biztosan Serenity mellett maradok, egyedül nem tudnám megvédeni magam, egy ilyen... Ismeretlen helyen.
*Mosolyogva szól. És közelebb húzódik kedveséhez. Természetesen, a pugnaxosokhoz illően, nem fél. Vagy is, nem nagyon mutatja, hogy fél. Pedig benne van a rettegés, az, hogy nem tudja mi fog történni. Pedig, eddig pont ezért nem tervezett meg szinte semmit, hogy ne tudja hogy mi fog történni. Akkor olyan izgalmasak a napok, vagy legalább annak indulnak. Noel mondataihoz már muszáj hozzáfűznie gondolatait.*
- Ez egy mese! Vagy is, lehet hogy egy mesébe kerültünk, szóval mindegy, a lényeg, hogy szerintem egy Grimm-mesében vagyunk. Amikor a farkas megeszi a kislányt, de egészben, szóval nem marcangolja szét. Ezért nem hagyhatott ott semmit, és szerintem az anyó után kellene mennünk, lehet hogy farkas van ott, de nálunk meg pálca! Remélem figyeltetek az órákon, én túl öreg vagyok már a halálhoz!
*Harciasan meglendíti a pálcáját, amit még mindig a kezében tart, majd arra néz, amerre a néni ment.*
- Gyorsan kéne döntenünk, mert a nyanya már eltűnt!
*Sürgeti kicsit a társaságot, bár tudja, hogy egy ideig, úgy sem fognak megegyezni.*
//Elnézést a lassúságért!//

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Pént. Feb. 26 2010, 00:19

"Az igaz barát a kezedet fogja, és a szívedet simítja."

Nem vagyok biztos benne, hogy örülnék Edward első gondolatának, miszerint személyemet egy trollnak hitte. Szerencséje, hogy nem osztotta meg velem ezt a kis információt... így csak felhördülök amikor pálcával találom szemben magam.
- Helyes, örülök neki, hogy nem csak mutatóba van pálca a kezedben. - Különösebben nem nyugtatott meg, erről én nem tehetek... Hiszen még nálam is alacsonyabb a fiú. Nem sokkal, csak pár centivel, de azért mégis, és olyan gyermeteg az arca... De így is megnyugszom félig meddig. Erről nem magabiztos kiállása, és nem is tárgyi tudásának fitogtatása tehet, hanem vicces megszólalásai, és kézfogása. Ugyanis hagyom, hogy megfogja a kezem, még el is mosolyodom ezen. Kapaszkodik belém, mintha a nővére lennék, vidáman lóbálja a kezem valahol kilométerekkel föld alatt... és meg kell hagyni, szívesen lennék a nővére. Miért nincs nekem öcsém?! Csak egy nővér, róla meg inkább ne is beszéljünk, nem érdemes, hiszen én ilyen öcsét akarok magamnak! Lehet, hogy amúgy depressziós ez a fiú, de velem amikor velem, ő akkor is vicces. Átkozom magam, hogy néha ilyen gyorsan megszeretek valakit, amikor másnak annyit kell küzdenie ezért. Tudom, hogy ez így nem fair, és mégis... Ilyen vagyok. Babaarc megérintett a sok hülyeségével, és jellemével. A sipító hangok viszont megzavarják gyönyörű eszmefuttatásomat. Kiráz a hideg. Mi a túró ez?
- Nem, nem hiszem tengerimalacok... Vagy ha igen, akkor nagyon sok. Inkább... - elmerengek. Ötletem sincs mit hallok, de a gyomrom megint görcsbe rándul. Megvonom a vállam. - Passz. Nem tudom mi ez, de nem tetszik nekem...
De már megyünk is, Ed húz maga után, törtet előre az ajtó irányába.
- Ed, ez nem biztos, hogy jó ötlet... Miért nem megyünk inkább balra? Arról nem jönnek hangok. - Gyenge felvetés, Babaarc még mindig az ajtóval van elfoglalva. Óvatosan folytatom az érvelést. - Tudod, lehet, hogy amint kinyitod az ajtót, ezeregy denevér fog ránk törni Jancsi és Juliska helyett. Nem véletlenül visítanak... Valamik vagy valakik vannak ott bent. - Kicsit habozok, aztán még egy szót hozzáteszem: - talán.
Hogy kerültem én a Pugnaxba, hol van bennem ez a fajta bátorság amikor szükségem lenne rá? De ugyebár rám hajthatatlansággal lehet hatni, így Edward elkötelezettsége az ajtón túli szörnyek felfedezése iránt is elfogadtatódik bennem. Nem mintha különösebben örülnék ezen döntésnek, de ha arra megyünk, hát arra megyünk, ez el van döntve. Talán hamarabb kijutunk ebből a lélekvesztőből, mint a másik két úton, talán nem... Ilyen az élet, és nekünk valamerre mennünk kell, itt csak nem fogunk ölbe tett kézzel ülni! Kezembe kerül Edward pálcája, és én szorgosan világítok is neki egy ideig, mert a fáklyák nem adnak elég fényt. Végül én szisszenek fel, látva egy pillanatra a fiú piros kezét, és mielőtt ropogósra sülne miattam, elhúzom Edet az ajtótól. Talán ez hozza az ötletet, hogy varázsoljak, talán az, hogyha nem is a saját pálcám, de azért pálca van a kezemben, mindenesetre egy próbát biztosan megér. Előbb jut eszembe varázsolni, mint Edwardnak.
- Várj, gyere csak te Hősök hőse. - Ruhájánál fogva belekapaszkodom a kis ördögbe, ne ölje meg itt magát a kedvemért! - Nem tudjuk mi van ott bent, nem hallottál még elővigyázatosságról? - Ennyi magyarázatot adok, aztán megfogom a kezét és pár lépést hátrálok. Babaarc ha akarja, ha nem magammal húzom, és megállok pár méterre a forró ajtótól. Hallgatom egy ideig a sipákoló hangokat, Edet még véletlenül se engedném el, mert még visszamenne, amilyen lendülettel indult neki a dolognak. Hirtelen döntésre jutva kinyújtom pálcás kezem, és az ajtóra szegezem azt. De újra elgondolkozom, és halkan szitkozódom egyet. Miért ma hagytam otthon a saját pálcámat?
Akarom, nem akarom...? Muszáj lesz, ugyanis középen fogunk menni. Leeresztem a kezem, és Ed kezébe adom varázseszközét.
- Most mutasd meg, milyen jó vagy SVK-ból. - Rámosolygok. Inflatus biztos vagyok benne, hogy megy neki. Hogy utána mi fog történni, azt tudja a fene, de védtelen vagyok, és ez cseppet se jó érzés, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy egy trollt könnyedén meggyőzhetnék érveim felsorolásával arról, arról, hogy ne vágjon fejbe. Az se esik túl jól önérzetemnek, hogy egy nálam fiatalabb és alacsonyabb, de kedves és jólelkű fiúra bízom magam. Ő véd engem, nem én őt. Kicsi a nagyot, nem fordítva, és én csak hátul sluttyogok.
Még egyszer megátkozom magam saját butaságom miatt. Közben felkészülök arra a lehetőségre, hogy amint Eduárdo elvégzi a varázslatot, valami ki fog mászni, repülni, sétálni az ajtó mögül. Nem mondanám, hogy nem félek az ismeretlen hangoktól, összes apró kis idegszálam megfeszülve figyel, szívem meg-megremeg. De kívülről nyugodtnak, magabiztosnak tűnhetek, és nyugodtnak.
- Hmm, de mi van akkor, ha tényleg Jancsi és Juliska sül éppen a kemencében, mi pedig rárobbantjuk az ajtót? Nem öljük meg őket? - kis szünetet tartok, gondolkozom. Fülelek, a hangokat hallgatom, miközben libabőrös leszek.
- Ember így nem visíthat. Ráadásul több hang van, mint kettő... Szerintem robbantsunk, de készülj valami védelmi varázslattal is, hátha kijön valami onnan... - Akkor én visítani fogok. De még mindig inkább Jancsi és Juliska haljon meg, mint Ed vagy én.

// Ide lehet kéne még egy reag mesélő előtt Edtől Razz

Kicsit tehetetlen a karim ^^" //

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Pént. Feb. 26 2010, 15:45

[Noel - Amelie - Konidik - Seri]

*Csak vigyorog Ed találmányaira, hiszen hasonló csínyekben ő is simán benne szokott lenni, és most is készül egy nagyobb projekttel, amivel majd meglepheti a pillusokat.*
-Okés, akkor majd egyszer összeülünk, és tartunk egy eszmecserét.
*Hiába gondolta ő úgy, hogy majd együtt mennek tovább, útjaik mégis szétválnak.
Tudja ő, hogy Amelie nem szimplán csak fél a sötéttől, hiszen ő is van az állatokkal. Ez még nem jelenti azt, hogy támogatná is szegény lányt, sőt, mintha egy kis rosszindulat is bújkálna benne, ami abból ered, hogy őt annyiszor piszkálták már emiatt. A lány nyelvnyújtására elvigyorodik, és megveregeti a vállát.*
-Rendben, csak egy szavadba kerül, hogy máskor is rontsak a kedveden! Sőt, azt hiszem, ezt kérned sem kell! Egyébként meg Noel engem nem szokott legyőzni szópárbajban, legfeljebb néha hagyom őt győzni, vagy csak simán azért nem szólok vissza, mert nem akarom megbántani.
*Oldalra sandít a srácra, és már előre vigyorog azon, hogy mit fog erre válaszolni. Olyan még nem volt, hogy akár egy megjegyzését is szó nélkül hagyta volna, így most sem vár mást tőle*
-Jól van, természetesen én is csak vicceltem. Nem szabad egy szavamat sem komolyan venned!
*Mivel Amelie nem ismeri őt még annyira, és most vallotta be a lány is, hogy csak játszik, muszáj volt egy picit neki is bemutatkoznia*
-Az egész már ott bukott, hogy elmentünk a kúthoz, nah azt nem kellett volna. Innentől meg már nyakig ülünk a sz… slamasztikában!
*Hirtelen mást akart mondani, de még szerencsére idejében eszébe jut, hogy mégiscsak van egy hölgy a társaságukban, ezért megpróbál szebb kifejezéseket használni. Mikor előkerül az anyóka, már nem is csodálkozik, hiszen már az előbb megbeszélték, hogy valamelyik mesébe eshettek bele, így egy nyeglébb köszönést megereszt, mert annyira még ő is emlékszik, hogy ha az kimarad, akkor csúnyán megjárhatják.*
-Csókolom nénike! Segítünk! Ugye?
*Ez biztos, hogy egy másik mese lesz, de ilyesmivel nem foglalkozik, csak kíváncsian várja a többiek válaszát, amiben nem is csalódik, hiszen itt mindenki rendes és segítőkész..*
-Jahm, Piroska, farkas, és a végén jön a vadász, aki szövetkezik a nagyival, és kiszabadítják a kiscsajt. Remélem, ma sem lesz ez másképp. Az legalább megnyugtató, hogy a farkas már nem éhes, mert tele van a hasa. Ez csak mese Amelie, ne ess kétségbe! Amúgy meg van értelme, mert az a dög egyben nyelte le a kis pirost, meg sem harapta, nem is rágott rajta semmit, tehát császármetszéssel simán ki lehet onnan szedni. Még jó, hogy nem vagyok állatvédő, mert akkor azt mondanám, hogy nem is kell őt bántani, elég lenne egy lúdtollal megcsiklandozni a torkát, hogy ott jöjjön ki a csaj, ahol bement, hiszen ha befért, akkor is is kell hogy jöjjön ugyan azon a helyen.
*Tényleg csak a fóbiája tartaná vissza attól, hogy meghánytassa a farkast, hiszen nem bírja az erőszakos megoldásokat. Mivel tényleg fél a dögtől, így kapva kap a lány javaslatán, hogy ne arra menjenek.*
-Én sem akarok arra menni! Sőt, jobbról sem jönnek bíztató hangok, tehát semerre sem akarok menni! Na jó, akkor ti haladtok elöl, kiszabadítjátok az állatot, a nénikét meg úgyis kisegíti a vadász, tehát mindenki boldogan él, míg meg nem hal.
*Az újabb szétválás szerinte sem jó ötlet, és mivel itt ennyi állat van, elindul ugyan a többiekkel, de átveszi a sereghajtó szerepét. Egyszerűen cikinek érezné, ha valakinek a kezét szorongatná, így összeszorított fogakkal kullog hátul, riadtan pislogva minden irányba.*

Tárgy: Re: Grimm testvérek, emlékhét Pént. Feb. 26 2010, 21:36

--Sorry, hogy megint én. Hajnal és a mesélő, meg a Baloldal és a kemence.--

*Senkinek sem kötelező nyitni felé, ő megteszi, ha úgy adódik, aztán, ha lássa, hogy nem megy, nem erőlteti. Az, hogy más irányba megy, az azért van, mert nem lehet, nem mert nem akar velük lenni, hiszen elköszönt tőlük, mosolygott is. De nem azért megy el, mert Noel rászólt, vagy mert Amelie haragszik a fejes dolog miatt rá, az orrát sem húzta fel, mint egy ovis kisgyerek, azért megy balra, mert nem mondták, hogy miért van az megtiltva, babonásnak meg nem babonás. Ennyi…majd küld füstjeleket. Persze azt hiszi, ha Hajnal megnyugszik kissé, az azért van, amilyen határozott és férfias, nem mert hülyeségeket beszél és lóbálja a kezét XD amit persze észre sem vesz, azért fogta meg, hogy a lány ne féljen…s mivel alacsonyabb, ha magához szorította volna, vagy ilyesmi érezte volna a szintkülönbségeket…aztán van amire nem szeret gondolni.*
-Nem, nem…hosszú bot, ha jön Jancsi, vagy Juliska, vagy a boszorkány szépen megbököm vele. Sok mindenre jó egy pálca! *Vigyorog a lányra, s ha tényleg denevérek, alig várja, hogy lövöldözhessen rájuk (nem szereti a kis dögöket) Hogy Hajnal megszereti igencsak tetszene neki, bár sajna nem csillagjós a kölyök, hogy kitaláljon ilyen rejtett nővéri ambíciókat, különben is azt hiszi marha hős Akhilleusi, amit csinál, hogy hadonászik a pálcával, fogja a kezét és beáll elé, hogy megvédje. Annyira belejön, hogy gondolkodás nélkül megtenné, egyértelműnek veszi, hogy vigyáznia kell rá, úgy tűnik neki is vannak rejtett öcsikei frázisai, vagy csak szeretethiányos, tényleg. Most jól érzi magát a lánnyal, eszébe sem jut a depresszió, a kaland mindig fellelkesíti, főleg, hogy most még jelen helyzetben óvhat valakit, akit kedvel. A lány megpróbálja lebeszélni a középútról, talán nem kéne megemlítenie a denevéreket…mert erre veszettül csillogni kezdenek szemei, pálcája is lövésre mered, ott az ajtó, vagy kemence vagy mi a manó előtt. Igaz, hogy elbizonytalanodik, Hajnal talán fél, másfelé kéne menniük, hogy megnyugodjon, elvégre a hangok tényleg nem a szférák zenéje, inkább ultra hang, bár azt nem hiszi, hogy ezer kicsi Mickey mouse repülne a képébe…Neki muszáj benéznie azon az ajtón…*
- Figyelj, szerintem mindenhol ez van…aztán lehet egy kijárat is, meg kéne nézni…esküszöm, hogy megvédelek, bármi is történjen…Elvégre én vagyok Jancsi, te meg lehetnél Juliska és ha ez tényleg egy kemence, az azt jelenti, hogy odabenn mézeskalács is van!!! *S attól függ, hogy sikerült-e kinyitnia, ahogy nekifeszült puszta kézzel, mondjuk, hogy ez az ajtó átka, azt akarja, hogy az emberek direkt megégessék magukat, vagy nem, mert, hogy biztosan kitáruljon a szezán, varázsolnak is a gyerekek.*
-Jancsi mindig megvédte Juliskát a mesében, szóval ez a garancia neked, bármi is jön ki azon az ajtón, állni fogom a sarat! *Biztosítja a lányt, mikor elhúzza az ajtótól. Ez a kis megégetés már nem nagyon kottyan meg neki, habár, mikor behajlítja ujjait, kissé felszisszen, de egyéb auszerű reakció nem várható el tőle, edzett egy testrésze a keze.*
-Dede, bocesz, mindig elfelejtem ezt az elővigyázatosság dolgot. *Amíg a lánynak nem esik baja…Mindenesetre hagyja magát elhúzni az ajtóból és nagyot vigyorog azon „hősök hőse” még az arca is kipirul, bár ez lehet a melegtől is. Ki tudja…*
-Rendben, figyelj és ámulj! *Fordul gyorsan előre, miközben bal karját kinyújtja a lány elé, ezt látta valami mesében, hogy így kell védelmező pózban harcolni, jobbját, pedig mint a kardot, kinyújtsa előre, hogy berobbantsa…halál? Biztosan jó ötlet ez? Bár elég nagy baromság a mondat „megöltem Jancsit és Juliskát” mégis…a gyilkolás…Hátrasandít a lányra, a kedves jó lelekű fiú, nem igazán fűlik hozzá a foga, hogy mégtöbb fikítv haláleset tapadjon babakezeihez…(najóm ez csak vicc, normális kezei vannak)*
-Dede…én…nem akarom megölni…bár, ha denevérek…vagy vámpírok…bár azt sem szabad, basszus, hol van a késem? *Egy pillanatra elvonja kezét Hajnal elől, hogy kikapja a dobótőrt, ezzel rögtön célbatalál, ha kell (a kés megy vissza hozzá, volt egy ilyen játék és mesélői engedélyel kaptam egy ilyen varázskést, ami olyan, mint a frizbi) pálcáját előre és különbenis, most a saját életüket kell védeni alapon:*
-Escendo *Azért ez, mert ennél akadályok ellen jobbnak találja ráadásul úgy tartja, hogy éppen ajtók berobbantására jó, nem függ a tárgy méretétől a siker. Rámutat tehát a kemencére, majd jobbra kör, elég nagy, aztán megint rámutat, s közben erősen koncentrál, ha varázslat nem védi, elvileg sikerülhet, ha igen, akkor megpróbál megint bemenni égetéssel (ha nem nyílott már ki előbb) A kése persze készenlétben, na meg a pálca is.*

**Hozzászólások** : 172

[Hajnal, Edward]

*Ed tenyere kissé kipirosodik a forró fém érintésétől és kissé kellemetlen érzés is, de nem igazán vészes. Az ajtó így kézzel egyébként se nagyon szándékozott kinyílni. És a hangok továbbra is sipítoznak odabentről, de ha van is valami értelme, akkor is kivehetetlen, hiszen maga az ajtó is tompít az egészen és a sok-sok kis hang eléggé összemosódik. Végül megy a varázslat, ami sikerül a srácnak. De ahelyett, hogy az ajtó berobbanna, egyszerűen csak leesni látszik. Amint egy kis rés képződik, máris lángok csapnak ki odabentről. Most már biztos, hogy egy kemencével állnak szemben. Hiába állt távolabb Hajnal és Ed, így is érzik az arcukba csapó meleget. Ez van, ha a tüzet levegő éri. A lángok hirtelen még a falat is nyaldossák, ezzel egyébként meggyújtva a kemence fölött lévő fáklyát. A tűz, amilyen gyorsan kicsapott, olyan simán tér vissza eredeti medrébe, a kemencébe. Így most már megszemlélhetik a hirtelen jött furcsaságokat.
A fáklya meggyulladásával sorban az összesen megjelenik a táncoló lángocska, ezzel fénybe borítva a folyosót. Most már nincs szükség a pálca végén lévő fényre. Amolyan láncreakció szerűen fut végig a fény az összes körülöttük lévő folyosón. Mögöttük már túl messze vannak a többiek, hogy lássák őket. Balra az út végén falat láthatnak. Talán másik elágazás, vagy zsákutca. Nem lehet tudni. Jobbra szintén túl távol van a folyosó vége, hogy lássák. de ugyanolyan az egész, mint amin eddig jöttek. Most már legalább az orruknál tovább látnak.
A kemence ajtaja puffanva landol a homokos, földes talajon, így láthatóvá válik a kemence tartalma. A lángok között vagy két tucat cipó sül.*
- Segítség! Segítség! Mentsetek meg minket, mert elégünk! Segítség! *Most már kivehető, ahogy sovány kis hangocskájukon kiabálnak. Bár így is oda kell figyelni, hogy a szép kis kánonból kihallja az ember. Egyébként a cipóknak nincs arcuk, nem mozdulnak, de határozottan belőlük jön a hang. Valószínűleg nem akarnak túlságosan átsülni.*
//Ed, semmi gond, hogy írtál. Így jött ki jól.//

[Amelie, Serenity, Noel, Izzy, Konidik]

*Néni jobbra el, rémülten és továbbra is hangosan sápítozva, hogy most akkor mi lesz az ő kis unokájával. Egy idő után eltűnik a sötétben. Majd egyszer csak szép sorban a fáklyák kigyulladnak. Amolyan láncreakció az egész, de most már határozottan nincs sötét, így szükségtelenek a pálcákon lévő fények. És már a folyosókat is belátják.
Mögöttük a folyosó vége túl messze van, hogy belássák és már Ed és Hajnal is túl távoli ahhoz, hogy látszódjanak. Jobbra, amerre a néne is ment, viszont látszik a folyosó vége. Méghozzá egy ajtó van ott, ami nagyjából a fények kigyulladásakor csukódik be. A szemfülesebbek legalább is észrevehetik a mozgást, ami az ajtó csukódásával jár. Valaki bement. Rá pár másodpercre a néni hagnja hallatszik...*
- Jáááááááááj! *Az ajtó mögül csak ennyi szűrődik ide az elágazáshoz.
A bal oldali folyosón hirtelen nem is nagyon látszik semmi, ami a szűkölő hangot adhatná ki. Föld, kőfalak, plafon, bokor... hopp... bokor. Bizony tőlük pár száz méterre egy fél folyosót elfoglaló bokor látszik és mintha abból szűrődne idáig a szűkölés. Most hogy már van fény és kevésbé rémisztő az egész hely - bár nem biztos, hogy a táncoló fény sokat javított a barlang-hangulaton - újra átgondolhatják merre menjenek. Ha balra (tehát északnak) indulnak, akkor egyre közelebb érhetnek az ágas-bogas bokorhoz és megállapítják, hogy tényleg abban szűköl valami állat, de nem nagyon veszi észre az érkezésüket, hisz nem jön ki belőle. Továbbra is panaszos hangot ad ki.*

[ Noel - Izzy - Koni - Serenity ]

Ahogy haladnak egyre maguk mögött hagyják az orrfacsaró szagot, és az idegessége jelentősen alul marad most, hogy a fiúkkal elbolondozik. Igen, ha valaki leköti a figyelmét, akkor hajlamos kissé elfeledkezni a problémájáról. És az is felettébb szórakoztatja, hogy a másik kettő egymáson is köszörüli a nyelvét, nem csak rajta. Noelhez fordul, örül, hogy a fiú nem engedte el.
- Ez a félelem nem régóta van jelen az életemben, viszont annál intenzívebb. A megoldásáról még beszélhetnénk, nem könnyíti meg az életemet - bólint a fiúnak komoly tekintettel, de hamar felcsillan a csintalan fény, ahogyan Noelnek leesik a tantusz. - Bizony ám, összefogtunk ellened, bár hallhatod, ha arról van szó, engem is nyugodt szívvel piszkál Izzy, hogy rólad meg már ne is beszéljünk - szalad vidám mosolyra ajka.
- Sőt, hallhattad, a kedves fiatalember még szívesen ront is a kedvemen, ha arra kérem - néz Izzyre már-már vádlón, de mint tudjuk, mindez csak játék és egy cseppnyi bohózat. Ha komolyan haragudna, arra úgyis mindenki rájönne. - Mellesleg szerintem nincsen senki, aki legyőzné őt szópárbajban. Még nálam is többet beszél, és sokkal makacsabb, mindenre felhoz valami ellenérvet - magyaráz a pálcás kezével gesztikulálva, amitől néha imbolyogni kezd a fény, kísérteties hatást keltve. - Amúgy meg sejtettem, hogy viccelsz, a látszattal ellentétben én sem veszek mindent halálosan komolyan. Sőőőőt, a híresztelésekkel ellentétben meglepően jó a humorérzékem is - csacsog jókedvűen, és az elharapott szóra meg felkacag. - Ügyes - motyogja, de ugye az események tovább ragadják, nincs idő több kommentárra.
Már az elágazásnál állnak, amikor Izzyre néz és megrázza a fejét.
- Ha ez egy mese, kitaláció, akkor ez a nénike mi a csudát csinált itt az előbb? Tudod, a sipítozásával nagyon is valódinak tűnt. Különben meg belegondoltál, hogy mekkora farkasnak kell arra lennie - mutat az ajtó irányába -, ha egyben le tudott nyelni egy kislányt? - megrázkódik a gondolatra, és már csak utólag veszi észre, hogy Noel belé karolt. - A mugli meseírók tényleg furcsák - dünnyögi, miközben a signus srác fejtegetésére figyel. - Szóval úgy gondolod, hogy lehet, hogy a farkasba botlunk, ha elindulunk északnak? Vagy mégsem, és ott egy róka lapul? - ő próbált figyelni, de tényleg, csak kicsit szövevényesek ezek a mesék.
- Koni, szerintem ti se menjetek az öregasszony után, gyertek ti is inkább erre - bök fejével északi irányba, és Serenityre mosolyog. - Jó dolog a bátorság, de néha csak jobb elkerülni a harcot, és meggondolni a következő lépést. A mi jelszavunk úgy szól, hogy csellel kell győzni annak, kinek fegyvere gyenge! - zeng tisztán a hangja. - Nem, mintha nem forgatnám jól a pálcát, de itt sohasem lehet tudni, hogy mibe botlik az ember - igen, tényleg okos lány ő.
Ahogyan elindulnak, fellobban az összes fáklya, jobban bevilágítva a folyosót, de az imbolygó fények nem tették sokkal szimpatikusabbá a helyet. Azért elmotyog egy "Efflo"-t, mire kialszik a fény a pálcáján, amit továbbra is készenlétben a kezében tart.
Valami hasonlóan reagál ő is a környezetre. Balra fal, jobbra fal, plafon, föld, bokor, föld...
- Bokor - halál nyugodt a hangja, pedig ahogyan közelebb érnek, már nyilvánvaló, hogy onnan jön a szűkölés. - Akkor ott egy róka bújik meg - jelenti ki, miközben duruzsolva kezd motyogni. - Gyere elő, nem fogunk bántani. No gyere, és... mondd el, hogy mi bánt - hangja kedves, ahogyan beszél, miközben kérdőn a többiekre pillant. - A mesékben az állatok is beszélnek elvileg, ugye? - őt már teljesen megzavarták, így a legalapvetőbb dolgokban is simán kételkedni kezd.
- Közel azért nem megyek hozzá - jelenti ki határozottan. - Majd, ha előbújik, talán, de addig maradjon meg a három lépés távolság - súgja alig hallhatóan, egészséges távolságtartással és élni akarási ösztönnel.

* Végre világosság, a pugnaxos fiú elteszi az egyik első zsebébe a pálcáját, mert onnan könnyebben elő tudja rántani,mint a farzsebből. Koni sosem szeretett ilyen dolgokba beleszólni. Most még is, érzi, hogy bele kéne szólnia, bár lehet hogy nincs igaza. De ha ő nem szált volna be a vitába akkor, párosan lettek volna, és az sosem jó. De ha a többiek a bokor felé akarnak menni, akkor nem fog elválni tőlük! Nem szeretne elválni.*
- Jó, igazad van Amelie. Én is tudom. De mi van ha a nénit nem kell legyőzni? De mindegy, menjünk akkor az állathoz. Szerintem Noel, ha te is beleegyezel, nekünk kéne előre menni, vagy megnézni, mi az-az állat.
*De Amelie már ott is van. Koni gyorsan odamegy, futólépésben, nem szeretné hogy valakire is rátámadjon az állat.*
- Szerintem, lépj még egy kicsit hátrébb. Izzy, ha kérhetnélek, megnéznéd hogy mit csinál az anyó, a másik folyosón? Nem szeretném hogy hátba támadjon. De ha akarod megnézheti valaki más is.
*Igazából Koni nem tart a nénitől. Félti hogy ha Izzy meglátja az állatot pánik rohama lesz, vagy valami hasonló. Már egyszer, télen látta hogy megijedt a szarvasoktól, szóval tényleg nem akarja, hogy itt legyen, mikor kicsalogatják az állatot.*
- Én megnézem hogy mi van ott bent, szerintem, ha már a nénitől is ennyire félünk, akkor készüljetek a lelépésre. Lehet hogy kicsit őrülten hangzik, de jobb félni mint megijedni! Ha valami nagy fenevad, megpróbálom föltartani, ameddig elmentek. És erről nem fogtok lebeszélni! Én nézem meg és kész! Bár lehet hogy nincs ellenvetésetek.
*Előrántja újra a pálcáját, és tesz egy tétova lépést, a bokor felé.*
- Na lássuk a medvét! Vagy rókát, vagy farkast, vagy legyen akármi is ez!
*Az egyik kezével félrehajt pár ágat, miközben megpróbál pár varázslatot fölidézni, a szavakat tudja, de a mozdulatokra nem nagyon emlékszik.*
~Na, lesz, ami lesz, hajrá!~
*És bekukkant az ágak között, szemével az állatot keresve. Lehet hogy értelmetlen volt, aggódnia, az állta veszélyességét illetően, de lehet hogy nem...*

[Amelie, Izzy, Serenity, Konidik]

*Hirtelen röhögni kezd, lehet, hülyének nézik, de Izzy megjegyzése, az a bizonyos, „az egész már ott bukott”, ezt váltja ki belőle. Igen, az egész úgy kezdődött, hogy ott volt a kút, mintha az tehetne bármiről is. Neeeem, az a mágus az oka, aki marha vicces kedvében kitalálta, hogy majd ők tereptani gyakorlaton vesznek részt, mindezt egy kút fenekén, és az összes létező Grimm mesébe belecsöppenve, hol simán, hol keverten. Erre vágyott mindig is, kifejezetten látszik rajta, csak nem mondja.*

-Az úgy vooolt, hogy visszaütött. Izzy, ha a mikulásos utazásból indulok ki, bizony nem vagyok biztos abban, hogy minden pontosan úgy zajlik le, ahogy le van írva. Valaki nem hozott magával egy Grimm összest? Hm…mit szólnának ahhoz, ha belekevernénk Andersent is? Lenne káosz, azt hiszem.

*A szeme nem áll jól, magyarán simán képes lenne arra is, hogy megoldja ezt a kérdést, és gyönyörűen megnehezítse a saját dolgukat csak azért, hogy jobban szórakozhassanak. Mi bajuk lehet? Leköltöznek a kút mélyére, és eltűntként tartanák nyílván őket a továbbiakban. Mivel Edék a másik irányba mentek, így fogalma sincs, mit alkotnak, de csak nem bontják le a mézeskalács házat, vagy ha mégis, nekik is hoznak ehetőt.*

-Amelie, tudom milyen érzés, hidd el. Annyi a különbség, hogy te a sötéttől félsz, én mástól. Minden leküzdhető, csak egyedül nem megy. Ha gondolod, tényleg szívesen segítek benne, nekem a sötét a barátom. Azt észrevettem, de nem probléma, nekem is akad a tarsolyomban néhány dolog. Tudod, így a legjobb, ha körbe zrikáljuk egymást.

*Itt már vigyorog, holott a mondandója első felét halálosan komolyan mondja. Arra már csak megvonja a vállát, hogy ez kitaláció lenne, előbb tippelne illúzióra, ám ahhoz túlságosan is valóságos. Mi van akkor, ha ez a kút képes tényleg megeleveníteni mindent, és most a saját bőrüket viszik vásárra? Ezért nem rohan előre meggondolatlanul, hanem kivár, és megfontoltan dönt, már amennyire tőle telik. Koni kamikaze akciójára felvonja a szemöldökét, de Amelie-t sem hagyhatja válasz nélkül..*

-mekkora, mekkora? Nem rendelkezem pontos paraméterekkel, de komolyan mondom, most majd megtudom. Vagy a farkas hatalmas, vagy Piroska pöttöm. Koni, te komolyan azt gondolod, hogy elmenekülünk? Az ott egy róka lesz, ha még jó a hallásom. Szűköl, tehát nem támadni készül bármennyire is ravasz. Ne ijeszd meg, ha lehet. Az anyónak azt hiszem annyi, vagy már ráér.

*Pillant a csukódó ajtóra, pláne, amikor a kiáltást is hallani. Kissé ironikus a megjegyzése, de mire gondoljon, ha egyszer még hangosan jajgatott is? Már nem fog rohanni, pláne, hogy elindultak az állat felé. Eddig sem használt fényforrást, jobban kedveli az osonást, ám a fákylák fénye elég világosságot ad, hogy tudja az a négylábú is, jönnek. Rohanni azonban nincs kedve, így csak maga elé emeli a pálcáját, ha esetleg a fiú hirtelenjében eltűnne, de ebben kételkedik.*

-Igen, beszélnek, tehát megértjük őket, már ha nincs az egészben egy csavar. Ha van, akkor így jártunk. Lássuk a rókát, tudjuk meg, mi a baj, és miben tudunk segíteni neki? Izzy ne aggódj, nem fog bántani, Koni az első, mi itt vagyunk mögötte, tehát te biztonságban vagy. A másik irányba figyelj, onnan ne érkezzen meglepetés.

*Megáll, megvárja, míg a fiú kimászik a bokorból, és előkerül az állat is. Más esetben ők mennek utána, mert jobbat nem tehetnek. Utána majd ráérnek az ajtóval és a mögötte rejlő dolgokkal is foglalkozni. Ugyan jó az észlelése túlságosan is, de nem árt, ha valaki felügyel is. Amíg a fiú nincs közel az állathoz, addig jó. Nem akarja kitenni újabb rettegésnek.*

[Am - Seri - Noel - Koni]

-Igen Noel, tudom hogy itt a suliban a programok alá mindig kiírják gondolatban, hogy „ A változtatás jogát fenntartjuk!”. Bocsi, de nem hordok magamnál mesekönyveket.
*Hiába nem az a legmegfelelőbb időpont, Amelie fóbiája kíváncsivá teszi, és nem hagyja nyugodni. A látszat ellenére nem csak azért kérdezősködik, hogy piszkálja ezzel szegény lányt, hanem tényleg segíteni szeretne, mert tudja jól, hogy mennyire meg tudja nehezíteni a mindennapokat egy ilyen erős rettegés.*
-Azt nem tudod pontosan, hogy mi váltotta ki? Biztos emlékszel rá, hogy nagyjából mióta van….
*Tényleg jobb, ha ezt a problémát inkább Noel kezeli, mivel ő remekül el van a sötétben, ezt már Izzy is tapasztalhatta. Ő csak azért pofázik ennyit, hogy elterelje a lány figyelmét, ami közös erővel úgy látszik, hogy sikerül is a kis csapatnak.*
-Nem kell kérned Amelie, szerintem megy a hangulatrontás magamtól is, elég ha csak kinyitom a számat, mindenki sírni fog.
*Szerencsére néha a csak a röhögéstől, de remekül ért hozzá, hogy hülyét csináljon magából. Mikor látja a vádló tekintetet, odalép a lány mellé, és beleborzol a hajába*
-Hűű, tök jó hajad van! Puha és selymes, szólj, ha picit le akarsz vágatni a végéből! Sőt, fésülködni is segítek!
*Szegény Am még nem tudja, mi vár rá, ha Izzyt a haja közelébe engedi, mert ha egyszer belemerül a keze egy hajkoronába, akkor onnan ki nem szedik még fél óra múlva sem.*
-Jajj már! Még add alá a lovat! Így is akkora szája van Noelnek, hogy csoda, ha nem tesz valamire megjegyzést! Ezt most tényleg kellett?
*Rajta a sor, hogy vádlón nézzen a lányra, hiszen egyáltalán nem ért egyet abban, hogy nem lehet Noelt legyőzni szópárbajban, no meg neki sem jó az, ha most elkezdik hizlalni haverja egóját.*
-Noel, ugye hallottad, hogy kedves fiatalembernek hívott? Mondtam én, hogy az vagyok!
*Megint a szokásos struccpolitikáját folytatja, és nem vesz tudomást a gúnyos felhangról, hanem egyből dicséretnek veszi azt, amit a lány mondott rá. Megbabonázva nézi Am pálcáját, és arra vár, hogy mikor kezd el füstölögni. Lassan már semmin sem csodálkozna, sőt, kifejezetten örülne egy műsornak.*
-Nyugi Am, lehet hogy nem a farkas nagy, hanem a kislány helytakarékos, és kis helyen is elfér. Gondolj inkább erre! Bár akkor is nagy szája van… ekkora fogakkal!
*Túlzott mozdulatokkal, pánikkal a szemében kezd el gesztikulálni, és mutatja, hogy legalább egy méteres fogakra, és átérhetetlen szájra gondolt. Ennyit arról, hogy megpróbálja megnyugtatni a lányt.*
-Nekem mindegy, hogy róka, vagy farkas, én nem akarom látni! Picit sem!
*Lemarad, neki jobb hátul, s mikor kigyulladnak a fények, hirtelen azt sem tudja, hogy ennek örüljön, vagy még jobban megijedjen tőle.*
-Nimmmá! Díszkivilágítás a tiszteletünkre! Szerintetek már vártak minket?
*Lassan kezd abba az állapotba jutni, hogy elkezdje sipítozni: „meghalunk, mind meghalunk! Segítség!” Persze erről a többiek nem tudhatnak, hiszen elég az, hogy mindig kinevetik őt az állatfóbiája miatt, úgyhogy legalább egy kicsit nem ártana a kemény fickót játszania. A bokrot ő is felismeri, de ezt nem teszi közzé, hiszen Amelie már felhívta rá a figyelmet. Vagy tíz lépés távolságban figyeli, hogy a lányból kibújik az önjelölt agyturkász, és segítő szándékú kérdéseket tesz fel a szűkülő állatnak. Ha nem rettegne ennyire tőle, most ezen jót szórakozna, de épp azzal van elfoglalva, hogy palástolja félelmét.*
-Oké, tényleg jobb, ha megnézem a vén nyanyát a másik folyosón!
*Válaszol kicsit késve Koninak, és mint akit rakétából lőttek ki, máris rohan az adott irányba. Persze nem megy el egészen az ajtóig, kb. 30 lépést ha mehetett, hiszen jobb ha nem szakadnak ketté, úgyhogy megvárja, mit intéznek a többiek azzal a döggel, így legalább valaki tényleg tud figyelni arra, hogy nem leselkedik-e rájuk veszély a másik irányból.*

//Bocesz én a Hajnalt vártam :S
de letelt a limit és hát...Mesélő, plusz Hajnal említve XD //

*A kezével nem törődik, tényleg érték már nagyobb traumák is, most is nagyobbnak számít az például, hogy majdnem képen törli néhány lángnyelv. Mielőtt megörülne neki, hogy sárkááány (sokkal jobban szeretné, mint mondjuk egy büdös trollt, főleg, hogy azt hiszi megszelídíthetné és bankot rabolhatna a hátán…) köhm, mindegy, megörül, hogy sárkány és az adrenalinja is meglepődik, Hajnalt automatikusan hátrébb söpri, kinyújtott kezével, már ha a lány hagyja és nem harap bele mondjuk. Ez erősen kétlendő, hiszen senki sem szeretne a jelenlévő szereplők közül talán megégni. Ed is hátraugrik, bármilyen gyakran is kell bizonygatnom, nem mazochista, nem szereti a fájdalmat, nem keresi és nem örül neki, tehát nem is rohan bele. A láng eltűnik, ő pedig automatikusan előbbre lép, bár látja, hogy ez egy kemence, nem sárkány és előbb számíthat éhes banyára, aki Jancsinak nézi. A pálcát óvatosan elveszi Hajnaltól, mivel fényre nincs szükség, varázslatra azonban még lehet, s most ő a dicső lovag, aki megvédi a szép hölgyet a cipóktól… Ed arcán a döbbenet még ott marad majd egy ideig, mondhatni ráfagy pofacsontjára és úgy mered a cipókra…aztán Hajnalra, hogy most mi az ördögöt csináljanak…Trollt, sárkányt, de minimum banyát várt így a cipók maximálisan meglepik, jobban megijed tőle, mint egy meztelen Juliskától a rácsok között. Néhány pislantás, hogy magához térjen, néhány elvesztegetett másodpercre minimálisan szüksége van, s csak akkor fordul meg fejében, tűzbe tenné a kezét egy kis cipóért?*
-Nagyszerűűű, úgyis éhes vagyok! *Jelenti ki hirtelen, közben pálcájával igyekszik is eloltani a lángokat. Igaz, hogy lesz füst és Hajnal eljátszhatja a Hamupipőkét, de ez vészhelyzetnek hangzik, Ed pedig a gondatlan cipófröcskölés híve, s abban az esetben, hogy ez sikerül, persze veszi is ki a cipókat, hogy megvizsgálja őket anatómiailag… Amennyiben él bennük kis lény nem eszi meg őket, ám, ha teljesen tisztáknak tűnnek lehet beléjük harap és még Hajnalt is (jó képet vágva a dologhoz) megkínálja.*

[Koni, Noel, Amelie, Izzy]

*Mosolyogva hallgatja a beszélgetést, nincs kedve beleszólni, jól elszórakozik ő csendben is. Mikor a nénike elszalad.....Hát elég érdekesen néz a utána, de hát ő aztán nem fog lemaradni a csoporttól, ha már leszavazták. Mosolyogva bólint Amelienek, kezdi megkedvelni, és továbbra is egy helyben álldogál. Pálcáját elteszi a csizmájába, nincs már rá szükség. Egy kicsit ugrik mikor az ajtó mögül a néni sápítozik, de hamar túllép rajta ahogy Amelie beszélni kezd. Szemöldöke a magasba szalad. Az állatok nem beszélnek. Ahogy Koni megindul a bokor felé, bár nagyon szereti, most az egyszer, nem kap utána, hanem Izzyhez hátrál, és a háta mögé bújik.*
-Izéé...tudod, hogy mindent megteszek érted, de most az egyszer tietek a piszkos meló, innen minden tökéletesen látható és hallható. Ugye nem baj?
*Nem kiabál ugyan, szép tisztán beszél, de hangja néha meg-meg remeg. Várja mi fog történni, reméli semmi olyan amit ne tudnának megoldani. Lassan, lépésenként visszalépeget, egész közel, közben előszedve pálcáját a biztonság kedvéért. Odalopózik Noelhez, és ott is marad mellette. Ott biztonságban van.*
-Koni, esetleg ne segítsek?
*Költői kérdésnek szánta, nem kell rá válaszolni. Legalábbis reméli, hogy nem lesz a válasz. Nem, ő nem fél, ő csak elővigyázatos.*

**Hozzászólások** : 172

[Hajnal(?), Edward]

*A pálca segítségével sikerült eloltani a tüzet, ám a zsarátnok rendesen füstöl. Persze azt sem árt számításba venni, hogy egy viszonylag zárt folyosóról van szó, ahol nem tud olyan hirtelen tova szállni a füst. Így végeredményként úgy egy pár méteres körben belepi Hajnalt és Edet a füst. Át lehet látni rajta, mert nem olyan sűrű, de elég lassan oszlik. Megfulladni nem fognak, legfeljebb csípi a szemüket. Egyébként ha Ed kivesz egy cipót, akkor az pont úgy néz ki, mint bármilyen másik cipó, attól eltekintve, hogy... beszél. Pedig se szája, se arca és még csak nem is mozog hozzá.*
- Köszönöm, hogy megmentettél minket, nagyon hálásak vagyunk. Cserébe kérdezhetsz valamit ezzel a hellyel kapcsolatban. *Sovány kis sipító hang szűrődik ki szegény cipóból. De úgy fest érvényesülni látszik a jó tett helyébe jót várj elv. Egyébként továbbra is jobbra, meg balra van tovább út, tehát északnak és délnek. Meg persze lehet visszafelé is menni.*

[Amelie, Serenity, Noel, Izzy, Konidik]

*A bokor ahhoz épp elég sűrű, hogy ne lássanak bele, vagy épp át rajta és nem is az a bokalengető méret. Végül is a folyosó felét elfoglalja. A szűkölés meg nem szándékozik szűnni, valaki odabent nagyon nem érzi jól magát. És amikor Koni elhúz pár ágat, akkor megpillanthatja mi is adja ki a hangot.
Egy róka. Vörös a bundája, nyújtott a pofája, hegyesek a fülei, de az egyébként sunyi tekintet most inkább nevezhető ijedtnek. Nem is kell sokáig keresgélni, hogy miért. Szegény állat igen érdekes pózban leledzik, ugyanis mellső két mancsánál fogva fel van kötve két ágra. Magától nem valószínű, hogy poénból felakasztotta magát, mert minden bizonnyal nem is ment volna. Valaki csőbe húzta a ravaszdit. Amint meglátja a gyerekeket, azonnal elkezd beszélni és mintha kicsit megkönnyebbülne. Ki tudja mióta lóg ott.*
- Segítsetek! Segítsetek! Csúnyán rászedett a hegedűs! *Ezt nagyjából úgy mondja, mintha a diákoknak érteniük kellene, hogy miről beszél. De valóban úgy fest, hogy bajban van. Nem úgy néz ki, mintha bántani akarna bárkit is. Izzy meg hiába áll távolabb, semmi különöset nem tapasztalhat ott sem. Nem mintha az egész hely magában nem lenne elég különös.*

Lazán vonogatja a vállát, mint akit nem is igazán izgat már ez a sötétség dolog, de a maszkja mögé kell látni, és tudni kell, hogy kicsit zavarban van a félelme miatt, ami már jó két éve rányomta a bélyegét az életére.
- Majd beszélhetünk róla, ha nem leszünk ennyien - súgja alig hallhatóan a fiúnak. - Amúgy kiszúrás, hogy minden ilyen helyzetben, amibe általában belecsöppenek, az úgy kezdődik, hogy sötét van - motyog az orra alatt. - Szerintem, ha egy napsütötte rétre kerültünk volna, és ott támad meg minket egy vérengző öreglány, ugyanúgy meg tudtam volna ijedni - fejtegeti véleményét. Hiába, néha bosszantó, hogy le ragad bizonyos dolgoknál, de így kell őt elfogadni, ő ilyen. Izzyre pillant és szusszant egyet. - Pontosan tudom, hogy milyen esemény váltotta ki - motyogja alig hallhatóan. - Elvesztettem valakit, két éve - nem mond többet, erről nem. Már lezárta életének ezt a részét, és azóta egy másik fejezet végére is kiírta az end szócskát, és annyira nem szereti felemlegetni őket. Főleg azért, mert sok az idegen körülöttük.
- Mindig is tudtam, hogy te egy Kedvrontó Rontombontom vagy - bólogat, és finoman megremeg a szája széle, ahogyan a hajába kócolnak, és a rossz kedvet hamar elfújva elmosolyodik. - Lehet, hogy szavadon foglak - ígéri meg a fiúnak szórakozottan. - És nem adom Noel alá a lovat, csupán tapasztalat, hogy nehéz legyőzni szópárbajban, és most nem vagyok formában, ezért is örülök kivételesen, hogy ketten vagyunk - világosítja fel Izzyt, nem úúgy, na.
A túlzott farkas paródián akaratlanul is elneveti magát, és hitetlenkedve megrázza a fejét.
- Te kétszer álltál sorban, amikor a humort osztogatták, ugye? - azért pálcája még mindig a kezében van, de amikor meglátja szegény kapálózó kis állatot, rögtön elkomolyodik, és valahol a folyosón eltűnik maradék ép esze, csak a szíve marad, ami azt súgja neki, a rókát szabadon kell engedni.
- Jaj, te szegény, várj, segítünk - az, hogy a többiek is segítenek e neki, az még kérdéses, de ő a bokor mellé sétál, aztán tétován visszanéz. - Ugye segítünk? - most nem cicaszemekkel néz, szemeiben nincsen kérlelés, esze visszatért gazdijához, ezért eme bizonytalankodás. - Mindegy, hogy egy róka sunyi vagy sem, egy állat sem érdemli meg, hogy az ember kínozza - dönti el végül magában, maximum majd kap egy alapos fejmosást a többiektől, de akkor is elmotyog egy-egy peravust a két mancsot tartó kötélre, mire rókakoma kiszabadul reményei szerint. - Te tudod, merre van innen a kiút? - kérdezi meg naivan, úgy látszik, hogy a hely hatással van rá, mintha hinni kezdene abban, ami itt folyik.
No, de okos dolog pont a ravaszditól segítséget kérni? Majd elválik...

*Nem szól bele Amelieék beszélgetésében. Úgy sem lenne most túl jó társaság... Grimm összese pedig nincs. Talán már otthon se... De lehet hogy valahol a padláson hever, és porosodik. A lapjai barnulnak, vagy talán már az egerek eszik. Ki tudhatja ezt? Mindegy, most cselekedni kell, nem ilyeneken rágódni! Ha esetleg csak cselből adja ki a hangot az állat, akkor jól meg fogja lepni, mindannyiukat. Lehet, hogy nekik kéne támadni először? De olyan valódinak tűnik a hang! Koni füle, legalábbis valódinak érzékeli, nem tettetésnek. Szegény állat szenved... Hát, elindul, hogy megnézze, mi is rejtőzik pontosan a bokorban.*
- Persze hogy nem baj, amúgy sem engedném, hogy idegyere, és még egy ideig biztos nem is fogom!
*Mondja ellentmondást nem tűrő hangon. És Koninak segítség? persze, ő pont olyan, aki segítséget kér, egy lehet hogy veszélyes dologban... És ha segítséget is kérne, akkor biztos hogy nem Serenitytől.*
- Noel, én gondolom, hogy ha baj lesz, akkor elfuttok, és ha mégsem, már elnézést kérek, bolondok vagytok.
*Ezzel nem vár tovább. Széthajtja az ágakat és... Egy rókát lát. Szegény szenved. Nagyon. Föl van kötve egy fára. Szegény...*
~Most mi lenne a teendő? A róka ravasz, nem kéne leoldozni. Amelie miért akar rajta segíteni? Ne, csak ezt ne!~
*Kapna a lány keze után, de az nincs hozzá elég közel, hogy megtegye ezt. Szerinte a legrosszabb döntés volt, hogy leoldozta.*
- Most ezt miért kellett?! Lehet hogy nem érdemli meg, hogy az emberek kínozzák, de lehet hogy még is! És ez nem normális állat! Hisz tud beszélni! Biztos csőbe fog minket húzni! Majd biztos elvezet valami helyre, ahonnan soha többé nem találunk vissza. Szerintem nem fogja elmondani a kiutat. Sőt, biztos vagyok benne, hogy nem fogja! Valaki biztos okkal kötözte ám oda! Miért nem vártuk meg az illetőt, aki biztos többet segítene, mint ez a róka!
*Biztos benne, hogy nem fog elmenni semmilyen olyan helyre amit a róka javasol nekik, vagy vezeti őket oda. A mesékben is mindig átverik a többi állatot a rókák. És lehet hogy most ez a kis ember csoport játssza a többi állatot.*
- De ha már elengedted biztos fogságából, nehogy megbízz benne! Minden, amit mond hazugság, átverés! Én ebben teljesen biztos vagyok! Szerintem itt már nem találunk semmit, kötözzük vissza a rókát, vagy legalábbis fogjuk el újra, majd nézzük meg, mi van a másik helyen!
*Várja a véleményeket. Nem tudja igazából mit kéne tenni. Nagyon reméli, hogy a többiek okosabbak. Közben megnézi, hogy nem ment-e el, az-az átkozott állat! Reméli hogy nem. Nem szereti, de jobb ha szem előtt van. Bár lehet, hogy alaposan mellé trafált, és ez egy kedves, segítőkész, igaz róka. Ennek viszont, kisebb az esélye, minthogy egy sunyi, nagyon ravasz állat. De hogy melyik, az majd úgy is eldől, valahol, a közeljövőben...*

[Amelie, Izzy, Serenity, Konidik]

-Erre gondoltam, Izzy, igen, és mindig igénybe veszik ezt a lehetőséget természetesen. Miért nem?

*Olyan ártatlan képpel kérdez, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy nála mindig van egy rakat mesekönyv, és az lenne a csoda, hogy másnál nincs. Pár másodpercig így néz Izzyre, aztán elvigyorodik. Megnézné a fiút felpakolva, biztosan jól festene. Amelie mellett marad, a suttogásra bólint, nem is reagál rá, mert nem kell mindenkinek azt tudni.*

-Így próbálják növelni a feszültséget, mondván, ha korlátozva vagy, akkor még egy macska elrohanására is úgy mozdulsz, mintha éppen egy hatalmas grizzly lenne. Mindent képes felnagyítani az ember. A napsütötte táj azért nem jó, mert akkor többnyire tudod, honnan érkezik.

*Izzy hajápolási kérdésein ismét elröhögi magát, és elgondolkodik azon, mi a fenének nem áll fodrásznak? Az ő hajét is örökösen le akarja nyírni, és ha jól hallja, már a lányét is. Óriási. Pofátlan vigyorra vált, mikor a lány kijelenti, semmiféle lóval nem bátorítja, és egy pillanatra még nyelvet is nyújt Izzyre. Ahhoz képest, hogy egy kút mélyén flangálnak, igen jó a hangulatuk.*

-Izzy, hogy lehetsz ilyen? Jobban szeretnél némán? Hát tudod… a kedvességed pedig, már mondtam, határtalan. Ismerlek, nem versz át. Aha, és a farkasnak még hiányzik is néhány foga, azért specializálódott kislányokra, mert azok puhák. Olyan, mintha pépes koszton lenne, nem?

*Persze ezt muszáj hozzátennie, mert nem is ő lenne, ha ezt szó nélkül hagyta volna. Nem egészen arra gondolt, hogy Izzy elrohan a másik irányba, de csak nem megy túl messzire. Mikor Seri is mellé ér, letesz arról a tervéről, hogy a bokorhoz sétáljon, egyrészt Amelie-t sem hagyja magára, másrészt Serenity sem véletlenül ment oda. Jobb híján pár lépésről hallgatja, mit magyaráz Koni.*

-Akkor nevezz annak minket, Konidik, mégsem jó ötlet, ha akármi miatt is megint szétszakadunk. Nem hiszem, hogy frissen kiszabadított állat első dolga az lenne, hogy szétszedjen, megharapjon, vagy hazudjon. Beszél, na és? Legalább el tudja mondani, hogy került ide. Vissza ne kösd már, ha egyszer elengedted, te sem örülnél neki, ha valaki ezt tenné veled. Inkább azt tudjuk meg, ki az a hegedűs, aztán induljunk el Izzy után.

*Biztos benne, hogy ezért Hajnal leüti, de semmi jobb nem jutott az eszébe, annál inkább a szemébe, így mikor bepréseli magát a cipókhoz, javában törölgeti. Ed esetében célszerűbb lenne inkább úgy fogalmazni sietve dörzsöli, két kézzel, miközben cicceg, mert látni szeretne. Miután kellőképpen kiakad a cipókon, kidörzsölte úgy a szemét, hogy elmehetne Voldemortnak Hajnalra pislog amolyan „ha megeszem az kannibalizmus?" képpel.*

*Mindenesetre kiszed egyet a sütőből, megszagolja, sosem látott még életjeleket mutató cipót, kíváncsi mégis milyen illata van. Gyomra szinte azonnal megkordul, követeli jussát, szájában összefut a nyál, úgy hogy miután beleszippantott, jó messzire tartja magától nehogy kísértésbe essen. Elég ütős lenne a jelenlegi lelki állapotának, ha sikerülne megölnie egy beszélő cipót…*
- Csak a hellyel kapcsolatban? Milyen kár… *Húzza el a száját. Ha már ilyen csodakaját tart a kezében az ember az örök élet titkára, az ifjúságéra, vagy a boldog életére lenne kíváncsi.*
- Azt nem mondod meg, hogy hol van olyan kaja, ami nem él? *Próbálkozik, de azért normálisat is kérdez, elvégre egy cipónak sem áll jogában őt idiótának nézni.*
- Hogy lehet kijutni innen, merre induljunk el? *Kérdezi, de azért közelebb emeli szájához a cuccot.*

- Ha elmondod, nem eszlek meg *Nem is Edward lenne, ha nem köpne be valami fenyegetés – félét. Biztosra akar menni, hiszen ahogy ezeket cipókat meglátta rettenetesen megéhezett, vagyis trollok és kincsek ellenére szeretne minél hamarabb ehető részhez jutni, s ha ez nem egy mézes kalács kunyhó, akkor a kastélyban lesz kénytelen majd kielégíteni szükségleteit. Egyszóval biztosra akar menni, s mint talán már kiderült, Ednek rendkívül gyerekes a gondolkodása néha. Hogy miért, balbla, abba ne menjünk bele, a lényeg, hogy szájához emeli a kipécézett cipót, hogy óvatosan megnyalja a szélét. Egyrészt, hogy biztosan elárulja merre menjenek, másrészt pedig nagyon kíváncsi az ízére… Egy csodaizé vajon sós-e, netán édes? Azt is reméli, hogy közben a cipó berosál, csokit rosál, úgyhogy szépen alátartja a tenyerét.*
- Ha belülről kakaós vagy barátocskám nyugodtan összetojhatod magad, nem lesz ciiikiii *Vigyorog, mert neki nem is, kap csokit, lekvárt, tölteléket, amitől talán még mindig éhes lesz, de jól jönne ízelítőnek.*

-Most gondolj bele Noel, mennyire uncsi lenne, ha ki lenne írva a programba, hogy: azok az őrültek, akik részt vesznek, beesnek egy kútba, ahol tök sötét van, és napokig bolyonganak, különféle mesealakokkal körülvéve. Ráadásul még a poénokat is előre lelőnék. Szerinted hányan jönnének el? Senki! Ebben biztos vagyok! A sok mesekönyv meg nehéz, bár még mindig jobb, mintha a te sírkövedet cipelném, úgyhogy ha visszajutunk, akkor lehet beújítom Grimm összest az edzéstervembe!
*Na nem mintha szokott volna mozogni, hiszen többnyire csak futásból jó, abból is azért, mert az eddig már több tucatszor megmentette az életét.*
-Milyen feszültség? Remekül szórakozunk!
*Eltekintve attól, hogy Amelie halálra volt rémülve még percekkel ezelőtt a sötéttől, ő meg folyton azt lesi, mikor támadnak rájuk a vérszomjas állatok, az alaphangulatuk egyelőre remek, tényleg úgy sétálnak ezen a fura folyosón, mintha a suliban, vagy egy barátságos városka utcáin lennének. Noel kérdésére meg pimaszul nyelvet ölt. Csak azért sem fogja kimondani, hogy belehalna, ha a srác nem szólalna meg többet, és nem szájalhatna vele.*
-Szerintem meg az a kiszúrás, hogy bárhova megyünk, hirtelen előkerül legalább egy tucat állat.
*Dünnyögi ő is az orra alatt, hiszen nem csak Amelie retteg bizonyos dolgoktól.*
-Igazán sajnálom…
*Sajnos tudja jól, hogy milyen elveszíteni valakit, úgyhogy ott téblábol a lány körül, és esetlenül emeli a kezét egy simogatásra, aminek az lesz a vége, hogy mutatóujjával cirógat meg egy tincset a barna hajkoronából. Hiába, ő sem az a típus, aki szívesen beszél az ilyenekről, sőt, igazából elég nehezen kezeli ezeket a helyzeteket, de legalább a szándék megvolt benne, hogy könnyítsen a lány helyzetén.*
-Biztos hogy ilyennek látsz? Nézz meg majd világosban is, hiszen nem csak kedvrontó tudok ám lenni, hanem én vagyok Ámor földi helytartója!
*Hatalmas egója csak nem marad nyugton, és képzeletében már megjelennek a hátán a szárnyak, kezében a szívecskés nyilak, és peckesen feszítve azt imitálja, hogy kifeszíti az íját és lő. A fodrászkodás lehetőségétől egészen felvillanyozódik, és ott ugrál a többiek között, mint egy édes kis kobold.*
-Tudok ám szépen fonni, meg kontyot is csinálok, ha szeretnéd! Sőt, ha van hajbodorítód, azt is remekül kezelem! Képzeld, Eddel a múltkor a padláson találtunk parókákat is, úgyhogy műhajból egész turbánt tudnék neked készíteni!
*Na nem mintha ez utóbbi jól állna Amelie-nek, de ő olyan szinten hajmániás, hogy neki aztán mindegy, mit pakol hova, csak kedvére babrálhasson a tincsekkel. Persze külön kérésre meg tudja oldani mindezt esztétikusan is.*
-Nyah, akkor most kedvrontombontom vagyok, vagy humoros pasas?
*Már nem vigyorog annyira, hiszen kezd berezelni a farkas említésétől, így nem piszkálja tovább a lányt az ellentmondás miatt, csak riadtan pislog, és leszakad a többiektől, de azért követi az eseményeket, csak nem megy vissza hozzájuk.*
-Ez egy mese, persze hogy beszélnek az állatok! A róka meg ravasz, tuti hazudik, és csak csapdába akar csalni minket! Kössétek visszaaaa! Az életünkre akar törniiii! Ide ne hozzátok!
*Kezd pánikba esni, hiszen nem kíván a rókával közelebbi ismeretséget kötni, így csak visít a folyosón.*
-Menjünk már tovább! Ugye nem akartok itt letáborozni?

[Ed, Hajnal és a cipók]

Elmosolyodom a kis lükén. Jancsi és Juliska, mint mi ketten... Talán. Azonban a "kijárat" szó végképp meggyőz engem. Lehetséges, hogy ez a kijárat, én pedig csak úgy mentem volna el balra! Nem, racionálisan, józanul kell gondolkodnom. Ha ki akarok jutni innen, akkor minden lehetséges utat fel kell deríteni. Többiek elmentek jobbra, nekünk maradt a bal, és mivel három út van itt, sorban ki kell lőni a lehetőségeket. Elsőként ugye a kemence problémába akadtunk, így hát ennek kell az első lehetőségnek lennie... Habár nem tartom túlságosan valószínűnek, hogy egy kemencén keresztül kijutunk ebből a lélekvesztőből. Az túlságosan egyszerű lenne, és ugye a varázslók gondolkodása minden, csak nem egyszerű...
Megsimítom Ed vállát. Süsü, a sárkány is jöhetne, ő megvédene... Vagy legalább próbálkozna. Mégis van egy olyan érzésem, kritikus helyzetben én lennék az, aki hős halált halna az ifjú hősért.
Oké, azért meg csak nem halnék...
Remélem.
- Figyelek, csináld csak. - Rámosolygok még biztatásképpen, robbantsa be azt a nyamvadt kályhát, jöjjenek a denevérek Jancsi és Juliska kíséretében... Én itt várok addig, ha nem nagy baj. Pálca nélkül nehéz nagynak lennem, helyben toporogva nézem a kályhaajtót, gyerünk, gyerünk már... Nem bírom a várakozást, gyerünk!
A hirtelen kicsapó tűztől és kormos levegőtől hátrálok még egy lépést, de ez nem véd meg, érzem bőrömön az égető tűz leheletét. Köhögni kezdek, de a lángok már visszabújtak meleg öblükbe, és Babaarc már rohan is a kemencéhez, mint valami új játékszerhez, amikor én még levegőt se kapok. A hangok erősödnek, és Ed után én is a kályhához lépek. Mondhatnám, hogy felettébb meglepődök, amikor se Jancsi, se Juliska, csak beszélő cipók, de nem.
Én megmondtam, hogy Holle anyó. Ránézek megint Edre.
- Nah ez aztán Escendo volt a javából. - Szemem a fáklyákra téved, megcsodálom a világosságot - máris jobb. Megragadom Edward kezét figyelmeztetőleg.
- Nehogy megedd őket! Ez nem Jancsi és Juliska, ez bizony Holle anyó meséje. - Bólintok nagy tudálékosan, mint aki ismeri az összes Grimm-mesét... Fenét. De ezt nem kell tudnia. - A mesében a főszereplő jólelkű lány kiszedte a cipókat, aztán továbbment. Ott talált ha jól emlékszem egy almafát, ahol segítséget kérték mint ezek, itt - kezemmel a nyivákolókra mutatok, miközben Eddel szedjük ki őket a forró kemencéből, persze csak óvatosan, vigyázva a melegre. - Aztán a lány lerázta őket is az almafáról, majd egy öreg nénivel találkozott, Holle anyóval. Ő azt kérte tőle, szolgáljon nála, rázza föl a párnáját, amit a lány meg is csinált. Azonban egy idő után honvágya lett, és Holle anyó elengedte, és mikor kilépett a kútból, arany lepte be a lány ruháját. - Levegőt veszek végre megint, és habozok.
- Remélem, nem önt minket a felszínen nevetgélő öreg kis kobold minket aranyba. - Sóhaj.
- Mindenesetre, ennek a "jó lánynak" volt egy testvére, aki szintén aranyat akart, így elment Holle anyóhoz, anélkül, hogy kiszedte volna a cipókat, és lerázta volna az almákat a fáról. A néninél pedig a munkáját rosszul végezte, így mikor el akart menni, valami büntetést kapott... Nem emlékszem már mit, de nem arany volt, az biztos. - Rámosolygok megint. - És habár a történet nem szól a cipók megevéséről, biztos vagyok benne, hogy akármilyen jó is az illatuk, nem kéne kis élő lényeket megennünk, csak akkor, ha nincs ellenükre.
Mikor kint van az összes cipó, leülök a földre, Edet nézem, és a kezében lévő kis cipót, figyelek. Magamban halkan szurkolok, hogy azt kérdezze, merre van a kijárat, mert habár a hangulatom sokkalta jobb, azért a fejem felett lévő sok kilométernyi föld súlyát mintha érezném még a lelkemen. Mégis foglya vagyok ennek a helynek, beszélő cipók ide vagy oda, nem mehetek el innen akkor, amikor akarok. Így ezt akarom. Kijutni innen. Elmosolyodom megint Eden. Minek fenyegetni szegény kis illatos cipót?
- Hmm, habár az első kérésére való választ se ellenezném, azért engem jobban érdekelne a kijárat. Úgyhogy csak remélem, hogy a felszínen is vannak ilyen finomnak tűnő, illatos kis pékek gyöngye cipók... - Bók. Megeszlek mindjárt, ínycsiklandozó illata az orromon végigszaladva megtölti légjáratomat, és gyomrom égően üresnek tűnik.
- A cipóknak amúgy is az a rendeltetésük, hogy megegyék, nem? Nem szeretnéd, ha megennélek? - Kis mosoly.

// Ég az arcomon a bőr Embarassed

//