Bájitaltan laboratórium

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

*Ha már az óra felét azzal töltötte el, hogy csetlik-botlik borongat, legalább a másik felében igyekszik nem ezt tenni.Végighallgatja a professzort, majd nekiáll elolvasni a táblára került receptet. Jól bevált módszer az, hogy felírja magának miket kell a raktárból elhoznia, most azonban valami furát vesz észre a recepten, amit nem ért.*
~Minek hozzak el 4-5 selyem-pillangó szárnyat, ha csak a felére van szükség őrlés után úgyis. A másik felét nem kell felhasználni ahogy látom.~
*Tehát nekiindul és mindent rápakol egy táncára. Mércés kancsóval kiméri a 1,5 liternyi vizet, miután visszament a helyére, beleönti az üstbe egy cseppnyit beleadagol az eredeti méregből. Ezzel két percig hagyja főni,
a kezén lévő kis órát beállítva figyelmeztetéskép, eközben mozsárban porrá őrli a két szárnyacskát. A kevergetés nélkül fövő üst tartalmához adja, háromszor az óramutató járásával ellentétes irányban megkeveri, és hagyja forrni.Főzés közben többször a táblára pillant, nehogy eltévessze az adagokat. A hollóbéllel foglalatoskodik közben, kisebb undorral vágja miszlikre, majd három csepp borostyánkivonatot ad hozzá. Becsukja a szemét és belenyúl a zagyvalékba összedolgozni azt.*
~Látni nem látom, de érzem milyen a tapintása...szörnyű nyálkás.~
*Mindezt -már nyitott szemmel persze- beleborítja az üstbe, majd az üst tartalmát tízszer az óramutató
járásával megegyező irányba keveri, aztán kétszer az ellenkező irányba is. Ránéz a kelpinyálra, és azon töri a fejét, hogy abból hogyan mérjen ki egy cseppnyit. Egy kiskanálra vesz belőle, az üst felé tartja, majd ujjával
lehúz róla egy picit, belecsúsztatva az üstben rotyogó lötyibe. A műveletet háromszor jobbra, majd háromszor balra keveréssel zárja le, mivel ezek után már csak 10 percig kell főzni. Erre ismét az órája segítségét "kéri", s
amíg a főzet forrásban van a már nem szükséges eszközeit elmossa, és a helyére ügyeskedi. Szűrőért és fiolákért indul a szertárba, de az balszerencséjére a "szita" kicsúszik a kezéből, Krisztyt lassan a sírás környékezi mai pehhessége miatt. Hangos sóhaja a plafont készül kilyukasztani, de nem szól semmit, csak kicsit vöröslő fejjel gyorsan felkapja a szűrőt, leöblíti, nehogy szennyeződést vigyen a bájitalába.
Órája halk huhogásba kezd, így gyorsan a főzetéhez siet, hogy le tudja venni időben a tűzről, hogy ez sikerült-e vagy sem majd kiderül. Óvatosan nekilát leszűrni a sárgás színű bájitalt, a kis fiolákba adagolva. Pálcájával int a ledugaszolt üvegcsék felé, mire egy-egy cimke kerül rájuk a bájital nevével, és elkészítési idejével együtt. Az üstöt, és minden mást is eltakarít és helyére pakolgat, majd figyeli ki hogyan áll a munkával.*

*Még mindig puffog magában, miközben laposan felpillantva a tanárra látja, hogy az még mindig őket nézi. Amikor pedig a felerősített hangján megszólal, nyög egyet, és a füléhez kapná a kezeit, ha a nyögés nem okozott volna fizikai fájdalmat, így inkább torkát kezdi finoman masszírozni. És persze, még csak véletlenül sem néz a kis méregzsák felé.*
- Hogy a fene esne beléd - motyogja hang nélkül, így csak az értheti meg, aki konkrétan a szájáról olvas.
*A tanár magyarázatára csak bólint egyet. Sejtette, hogy van a válaszában némi igazság, de nem egészen. Ha nem lett volna olyan átkozottul rossz hangulatban, kicsit másképpen fogalmazta volna meg a válaszát, de akkor valamilyen szinten igazat kellett volna adnia Corwellnek, abba meg talán bele is pusztult volna. Így maradt a gyermeteg dacosság. És ezen ma már talán senki sem lepődik meg.
A táblára felpillantva arcáról eltűnik a rózsaszín pír, helyét egy helyes kis zöld árnyalat veszi át, ahogyan meglátja a hozzávalókat, és az elkészítési módot.*
~ Kézzel összedolgozni... Kézzel összedolgozni? KÉZZEL összedolgozni?! ~ - diszkréten a szája elé kapja a kezét, és megpróbálja elnyomni azt a hangot, amit az undor vált ki belőle.
*Gyorsan behunyja a szemeit, majd vesz pár nagy lélegzetet. Most még megteheti, amíg viszonylag tiszta a levegő. Majd fogja tálcáját, és Kamilla után siet. Szerencsére a többiek még nem indultak el, csak ők, így van ideje mindent gyorsan a tálcájára pakolni. A hollóbelet szívesen ott hagyná a helyén, de végül erőt vesz magán, és a gusztustalan hozzávaló is a többi mellett landol. Száját szorosan összezárja, nem néz se balra, se jobbra, úgy siet vissza az asztalához, majd a tálcát kicsit hangosabban teszi le, mint szerette volna. Felkapja mérőpoharát és egy tiszta, száraz rongyot, majd eliramodik a csap felé. Kiméri a kívánt mennyiséget, másfél litert, majd az anyagot alaposan, bőségesen bevizezi. Ezzel a két dologgal egyensúlyozva sétál vissza, nagyon, nagyon lassan az asztalához.*
~ Múltkor legalább nem kézzel kellett darabosra törni a macska agyvelőt ~ - gondolja, és egy kicsit zöldebb árnyalatot vesz fel az arca.
*Szereti ő a bájitaltant, de soha az életben nem fog hozzászokni az állatok bensőségeinek fogdosásához. És igen, most joggal mondhatná rá bárki, hogy kényes. Még bólintana is, sőt hangosan helyeselne. Ha ezzel megúszná, hogy hozzá kelljen nyúlnia ahhoz az undormányhoz, hát akkor bármit. De most sem jön senki, hogy felmentse Amelie-t ez alól, így aprókat lélegezve áll meg az üstje mellett. Száján undorodó fintor ül, ahogyan szemléli a hozzávalókat, majd megrázza fejét.*
~ Minél előbb elkezdem, annál hamarabb leszek túl rajta! ~
*Ilyen gondolatokkal biztatja magát, miközben az üst fölött elhúzza kezét, és elégedetten bólint, amikor meglátja fellobbanni a tüzet. Beleönti a másfél liter vizet, és türelmesen, bár kicsit távolabb az üsttől, és bizonyos szagoktól, megvárja, amíg felforr a víz. Amikor ez megtörténik, hozzá adja az egy csepp mérget, majd órájára pillant.
- Két percem van, hogy a négy selyempillangó szárnyat porrá őröljem - bólint, és kis mozsarában hamarosan ott csillog a por.
*Ügyesen elfelezi, majd az üstbe szórja, vigyázva, nehogy mellé öntse, majd kavar rajta háromszor balra, vagyis az óramutató járásával ellentétes irányba. A lila folyadék láttán elégedetten bólint, miközben az ő arca már percek óta beteges zöld színben pompázik. Undorodva, grimaszokat vágva nyúl a hollóbélért, és nagyon apró darabokra vagdossa őket, majd azokat átpakolja egy külön tálba. Közben furcsa hangokat ad ki, amikről a többiek hamar rájöhetnek, hogy éppen hányingerrel küszködik. Amikor végez, egy pillanatra felsóhajt, majd hozzá adja a három csepp borostyánkivonatot, majd egy kicsit hangosabb nyöszörgés kíséretében elkezdi kézzel összedolgozni a kettőt. Kétségbeesett szemekkel nézi önnön kezét, amint éppen a trutyiban dagonyászik, és úgy mered rá, mintha nem is a sajátja lenne. Amikor érzi, hogy az állag megfelelő kikapja a kezét a tálból, a szélén lehúzkodja még a darabkákat, majd sebesen elkezdi törölgetni a kezét az előre odakészített ronggyal.*
~ Na ugye, hogy ugye? Milyen okos vagyok... Meg finnyás. ~ - gondolja, majd ledobja az asztalra az koszos ruhát, és gyorsan a főzethez adja a tál gusztustalan tartalmát. Először keveri jobbra tízszer, majd balra kétszer, miközben éppen Merlinnek hálálkodik, mert majdnem fordított sorrendben kezdte el, de az utolsó pillanatban a táblára pillantott, így a keverő már a megfelelő irányba mozdult. Örömmel látja, hogy már csak egy hozzávaló van, ki is méri precízen a kelpi nyálat, már amennyire a sűrűsége miatt azt meg lehet tenni, majd ezt is az üstbe cseppenti, majd háromszor jobbra és háromszor balra kavarja meg a majdnem kész főzetet. Órájára pillant ismét, és leellenőrzi, hogy mikor is fog letelni a tíz perc, majd gyors pakolásba kezd. Pálcáját ismét kezébe veszi, és egy laza mozdulattal eltünteti a használt, mocskos rongyot. Ő abba az életben nem törölte volna meg még egyszer a kezét. Majd a tálcát és a többi használt eszközt is megtisztítja, amikor meghallja Kamilla kérdését. Ekkor ő is a kis mozsárra pillant, amiben még ott csillog a por másik fele.*
~ Csak nem megint hibás a recept? ~ - vonja fel a szemöldökét, emlékezve egy előző alkalomra, de rögtön el is szégyelli magát, amikor rájön, hogy a tanár sincs éppen kicsattanó formában. Az óra elejét pedig már hozzá sem számítja.
~ Merlin, mit fogunk mi kapni ~ - sopánkodik gondolatban, majd az órájára pillant, éppen időben. *Behunyja szemeit, arra koncentrál, hogy a tűz elaludjon, és az üst fölött ismét végig húzza a kezét. Majd a szűrő után nyúl, meg a fiolákért, és szép lassan elkezd dolgozni.*
~ Igaz, Corwell? Le kell szűrniiiii ~ - gúnyolódik gondolatban, sőt, még egy kis grimasz is fellelhető arcán, miközben ténykedik.
*Hiába, vannak dolgok, amiket az ember az életben nem felejt el. Ez is azok közé tartozik. No, meg a fojtogatása is. Amikor ehhez a gondolathoz ér, szúrósan pillant fel a lányra, és nehézkesen nyel egyet. Eddig annyira el volt foglalva az ellen-méreggel, hogy el is felejtkezett a fájdalomról. Egészen mostanáig. Aprót rándul arca a fájdalomra, de megpróbálja figyelmen kívül hagyni, miközben felcimkézi a fiolákat. Amikor végez, mindent megtisztít, és felnéz a tanárra. Akkor tudatosul benne, hogy nekik óra után itt kell maradniuk, " elbeszélgetni ", vele. Ide-oda kapkodja pillantását, hogy még véletlenül se kelljen a professzorra néznie még egyszer. Inkább visszahúzódik az asztala közelében lévő árnyékosabb részre, csak hogy újra elmerüljön borús gondolataiban, amihez most már társul az extremusos lány szidása is.

*A professzor válaszát gyorsan lejegyzeteli. Majd a táblán megjelenő szöveget is átolvassa többször is, és azt is lekörmöli. Magában ismételgeti a hozzávalókat és így vonul be a szertárba, hogy kihozza mindazt, amire szüksége van. Pár perc múlva tálcáján már a hozzávalókat cipeli, úgy jön ki onnan.
Máris gyújtja a tüzet az üstje alatt és a másfél liter vizet is beletölti. Közben órájára és a többiekre pislogat, hogy vajon ki hogyan áll és mit csinál. Ahogy a víz kezd forrni, egyre inkább melege van és ezt megsokszorozza a többiek üstjéből áradó melegség és gőz is. Mire a víz felforr, már a kezében tartja a méregfiolát és pontosan egy cseppet pottyant belőle az üstbe.* ~Hm, hogy is volt?~ *Pillant újra a táblára.* ~Jah igen, 2 perc.~ *Így hát újabb várakozás és oldalra pislogás következne, (aminek amúgysem sok értelme, mert a legtöbb diák is ott tart, ahol ő, így még nincsen mit ellesnie a társaitól), ám közben észbe kap és gyorsan a selyempillangó szárnyakat is kezelésbe veszi, ötöt kiválaszt, beleteszi a tálkájába és kezdi porrá őrölni őket.
A két perc leteltével már a szárnyak is majdnem tökéletesen készek, közben míg rajtuk dolgozik a táblára pislog, hogy követni tudja, mit is kell csinálnia. Nehéz mindenre koncentrálni, az üstre a kezére, és hogy tudja mit is a feladat legközelebb. No de gyorsan elfelezi a selyempillangó szárny-örledéket és beleszórja az üstjáben rotyogó főzetkezdeménybe. S most már tudja, hogy 3 keverés következik, az óramutató járásával ellentétes irányba. A főzet végre kezd színt kapni, méghozzá határozottan lilásodik. Ireth halk sóhajjal könnyebbül meg.*
~Úgy néz ki eddig semmit sem szúrtam el.~ *Aztán reménykedik, hogy ez így is marad továbbra is.
Elolvassa a következő lépést, és máris elhúzza a szájját. Ez a hollóbél egyáltalán nem volt valami gusztusos látvány már a szertárban sem.* ~Kiváncsi leszek Corwell hollója mit szól ehhez...~ *És valóban belegondol, hogy ehhez vajon egy igazi hollót kellett megölni és kibelezni...??
Gyorsan megrázkódik és megrázza a fejét, hogy elterelje a gondolatokat, miközben már kockázza is a béldaradokat. Arcán nem mosoly terül szét, hanem inkább viszolygás, de nem tud jobbat, így folytatja.
Amint kész gyorsan hozzácseppenti a 3 csepp borostyánkivonatot, majd elhúzza a száját. Jöhet a kézzel összedolgozás.
~Gusztustalan tudományág ez a bájitaltan.~ *Húzza el a száját újra, amikor belenyúl a béldarabos borostyánkivonatos darabkák közé. Na és persze az illata (szaga) sem a legkellemesebb. Amíg a nagyanjával élt, mindig sütöttek süteményt, ott szerette kézzel összegyúrni az alapanyagokat, de ez sokkal... másabb. Végül is késznek nyivánítja a keveréket, kezét gyorsan egy papírzsebkendőbe törli, és a tál tartalmát az üstjébe önti. Jöhet a kavargatás, 10-szer, de most az óramutató járásával megyegyezó irányba.
- Egy, kettő, három...*Számol suttogva, teljesen belemelegedve a munkába.* - Tíz.
Majd gyorsan a táblára pislog és tovább kever, de most csak kétszer és az ellenkező irányba. Mikor ezzel is készen van, jöhet a kelpinyál. Már megjegyezte a táblán lévő szavakból, hogy ez egy sűrű anyag így nehéz vele bánni. Amint az üstje fölé tartja az üveget, erre maga is rájön.*
~Miért nem adják meg grammban, vagy másban a mértékegységet?~ *Bosszakodik, miközben nagy nehezen szenved, hogy valami kicsöppenjen az üvegcséből és ráadásul, hogy az egy cseppnyi legyen csak. Végül is valamit sikerül kicsöppentenie belőle, s magában reménykedik, hogy elegendő mennyiségű lesz.
Majd újabb keverés következik, ezeket utálja a legjobban. Túlságosan is figyelni kell, hogy mennyiszer és merre. Most először 3-szor kell, méghozzá jobbra, az óra mutató járásával megyegyezően, ezután pedig balra, ellentétesen.
Amint ezzel is végzett, rápillant az órájára, hogy 10 perc múlva levehesse a tűzről. Izgalommal telve figyeli a rotyogó főzetet és reménykedik a sikerben. Legalább csak hasonló színe legyen...
Amíg a főzet rotyog, ő elmosogatja az eszközeit és kezet is mos rendesen a hollóbeles gyurma után. Végez mindezzel még időben, és mire visszaér még két perce van a főzésből. Addig előkészíti a szűrőt és a fiolákat, valamint a többieket is vizslatja. Amint letellik a maradék idő is, gyorsan leveszi az üstöt a tűzről és máris szűrni kezdi. Pár perc múlva a sárgásnak, sőt talán még borostyánsárgásnak is nevezhető főzet szépen fiolákba töltve álldogál a tartókban.
Egy újabb megkönnyebbült sóhajt hallat, majd törni kezdi a fejét, hogy vajon mi lesz a dolguk a főzettel. Remélhetőleg beadja nekik a mérget és ki kell próbálni hat-e. Legalábbis Ireth ilyesmit tud csak elképzetlni a Tanár úrról... mindig a legrosszabbra készül. Abban nem is reménykedik, hogy a torokfájás miatt kihagyná ezt, vagy egy ehhez hasonló mókát...
~Az csoda lenne.~ *Szögezi le és kissé ábrándozó fejjel bambul maga elé.*

*Teljesen hidegen hagyja, hogy ki a hibás, még így utólag is. Kit érdekel? Számára már teljesen megszokott dolog, hogy csak így, hirtelen valakinek nekiessen, habár azt tényleg el kell ismerni, hogy nem tudni mikor következnek be ilyen kitörések. Egyik pillanatban még bármit elenged a füle mellett, akármit mondhatnak neki, akármit csinálhatnak, semmi sem ingatja meg. Máskor pedig, például mint most, egy-két aprócska szúrós megjegyzésért képes lenne megfojtani valakit. Mert hogy képes lett volna rá. Annyira nincs jelentősége semminek. Nincs jelentősége a házak közti versenynek, nincs jelentősége a tanulásnak, nincs jelentősége a jövőjének, mások véleményének, az életének, .. és igen. Mások életének sincs jelentősége. Ez az egész... dolog ami körülveszi, és amihez ő maga is hozzátartozik jelentéktelen, csak sokan túl komolyan veszik. Élnek. Na és? Esznek, isznak, barátságokat kötnek, szerelmesek lesznek.. na és? És aztán? Aztán semmi sincs. Erinnek mindig a cél volt a fontos, és az eszközeit így is válogatta meg. De ha a cél a semmi, akkor minek bármin is görcsölnie?
Vagy nem veszi észre, vagy egyszerűen csak nem érdeklik a felé irányuló ellenséges tekintetek. Most komolyan.. néhány hisztis fruska mérges rá. Hűha, máris reszket. Véleménye szerint, ha bármelyik is birokra tudna vele kelni, akkor megvédték volna a kis barátnőjüket, dehát mindenki lapult. Szóval majdnem az egész bagázst elkönyvelte puhány strédibébi bandának. komótosan készíti ki a tálakat, miközben Gerard mondja a bájitalkomponenseket. Csak akkor hagyja félbe a mozdulatot, mikor a hollóbél szóba kerül. Gyanúsan lassan, és gyanúsan szélesen vigyorodik el, miközben dióbarna tekintete Jezebelre téved. Isten bizony, mintha még némi ujjropogást is hallani lehetne. Jó, ebben az esetben most talán ő is stréberkedik egy kicsit. Keze a magasba lendül, de azt nem várja meg, hogy a tanerő esetleg fel is szólítsa, hanem azonnal rákérdez.*
- Tanár úr, lehet friss alapanyagból dolgozni?
*Félreérthetetlen tekintettel mered a hollóra. Mint valami nagy ragadozó, aki kéjes élvezetet talál abban, hogy a pici csirkét elkapja. Szemeit kicsit összeszűkíti, és úgy közli gondolatban részletes tervét a hollóval.*
~Először megkopasztalak, egyenként tépem ki a tollaidat, és csak azután fogom kicsavarni a nyakad, mint egy gumicsirkéét, aztán felváglak, és belefőzlek ebbe a szarba.~
*Festi le Jezebel jövőjét igencsak naturalista módon, de valószínűleg a tanerő nem fog csak úgy belemenni, hogy a Corwell lány elkezdjen itt hollót belezni az óra kellős közepén. A madár ezzel ellentétben éles károgást hallat, és átrepül a terem túlsó végébe.*
~Ezt még sokszorosan vissza fogod kapni.~ *Fordítás: Kár-kár. Persze a külső szemlélődőnek ez csak egy olyan furcsa jelenet lehet, hogy a holló mintha csak megértette volna a Corwell lány tisztességtelen szándékait - és látva elkövetkezendő sorsát menekülőre fogta.*
~Jajj-jajj, máris úúúgy fééélek.~
*Inkább azonnal neki is áll a bájitalnak. Kisasszézik a szertárba, a már jól megszokott módon átgázolva mindenkin, valaki az útjába kerül, azt jól félrelöki. Ma nem jó dolog kötekedni vele. Visszatérve elkezdi forralni a vizet amíg szétpakolja a megfelelő tálakat az asztalon. Amíg a víz forr - mert hogy nem a még forrásban lévő vízbe kell a mérget adagolni, hanem csak akkor, ha már az üst tartalma elérte a kellő kőmérsékletet. Addig van ideje a selyempillangó szárnyakat porrá őrülni egy mozsárban ami ott volt kéznél. Már épp akkor próbálja kettéválasztani, mikor az üstre pillant és megállapítja, hogy a víz most már tökéletes. Egy csepp mérget adagol, se többet, se kevesebbet. legalább ha már itt van, foglalja le magát rendesen. Bár számára szórakoztatóbb lenne annak a pugnaxos cafkának a nyakát morzsolgatni szép lassan. Az őrült szárnyak felét az üstbe borítja és a kért leírás szerint elkeveri. nem figyeli, hogy jó színárnyalatot vesz-e fel az eddigi műve, ugyanis azonnal áttér a hollóbelekre. A többiekkel ellentétben ő nem fordít figyelmet arra, hogy mit vagdos, és mit tart a kezében. Bél azt bél. Nagy cucc. Amúgysem szereti az állatokat, legfeljebb megenni. Az állatok sem szeretik őt. Egálban vannak. Egy olyan mutatós kis konyhai késhez hasonló "bárddal" - jó-jó, azért nem akkora -, apró darabokra/cafatokra szeli az egész cuccost, kiméri hozzá a 3 csepp borostyánkivonatot, és most jön a legjobb rész. Trancsírozás. Vigyoroghatnékja támad a sok kényeskedő libát látva.. neki általában a "gyurmázás" a kedvenc része. El is kezdi úgy összedolgozni, mintha minimum tésztát gyúrna, és akármilyen hihetetlen.. nem lesz hányingere. Aki fiúk közt nőtt fel, és 12 éves kora óta azt nézi, hogy a házukban a naaagy okos erős, szexi rockbálvány bátyjainak haveri gárdája hogy hányja tele részegen a kertet.. nos, annak már mindenre van gyomra. Az egészet az üstbe borítja, aztán tíz keverés az óramutató járásával megegyező irányba, majd kettő vissza.
A kelpinyál csapdájába viszont sajnos ő is beleesik. Az egész bájital többnyire ezen áll vagy bukik, Erin pedig már annyira elóvatoskodja a mérést, hogy kicsivel kevesebbet ad hozzá a szükségesnél. Ez azonban elsőre nem tűnik fel neki, csak miután már elkeverte háromszor erre, háromszor arra.*
- Ehh.
*Mér hozzá még egy egészen icike picikét, és azt szintén ugyanígy elkeveri. Így már mindjárt biztatóbb a színe. Azalatt a 10 perc alatt amíg a bájital készül, ő szépen elpakolja a tálakat. Maradt amúgy még az őrölt selyempillangó-szárnyból, ahhoz szerez egy kisebb fiolaszerűséget, és abba tölti, hátha valami máshoz kelleni fog még. Sose hagyj semmit feleslegesen ott, főleg ne a bájitalteremben, elvégre ki tudja mikor kellhet.
Miután a "takarítással" is megvan leszűri az egész cuccot, a kész bájital egy részét pedig kitölti egy kis fiolába.*

Bittus figyelmesen jegyzetel az órán elhangzottakból, de csak akkor pillant fel, mikor a tanár szájából meghallja a nevét.
~Akkor mégsem mondtam akkora baromságot.~
Gondolt bele, s kis mosoly íródott ki az arcára, majd mikor a tanár elmagyarázta a dolgot, hosszasan elgondolkodott a válaszon, s lejegyezte a lényeget. Majd figyelte tovább az órát. Szeretne kicsit kitűnni a többiek közül. Mostmár őt csak a jó tanulás érdekli. De az nagyon. Meg akar felelni az elvárásoknak, s követelményeknek. De most nem is ez a fontos. Újra zúgni kezd a feje, s mindenféle kép bevillan, és hangokat hall. Vagyis úgy érzékeli, de ez biztosan csak érzéki csalódás. Ismételten megszédül, de nem rogyik össze, csak megkapaszkodik az üstben, s elkezd zihálni. Meglehetősen kapkod a levegőért, de nem feltűnően. És mivelhogy nem a terem közepén van, így észre se venné őt senki. Aminek ő csak örül. Ne lássa őt senki így. De összeszedi minden erejét, s ütemesen elkezd lélegezni. Beszív, és kifúj. Beszív és kifúj [minthacsakazuserlenneXD] majd kissé megnyugszik, majd figyel. Igaz kimaradt neki néhány pillanat, de hát erről nem tehet. A képek, a hangok a fejében. Megőrjítik.
~Bittus próbálj meg koncentrálni. Figyelj az órára.~
Bíztatja magát, s még éppenhogy "elkapja" drága igazgató úr utolsó szavait, s megpillantja a táblán lévő írást.
~Megint bájitalt főzünk.~
Gondol bele, s figyelmesen feljegyzi az utasításokat magának, s megnézi az alapanyagokat a szertárban, s hoz is ki magának.
~Fúj...nem valami guszta.~
Gondolja a lány, majd szinte már a hányinger kerülgeti, mikor látja a hollóbelet, meg a kelpinyálat, meg minden egyébet. Kirázza a hideg.
-Nos, víz van, eredeti méreg megvan, hollóbél megvan, kelpinyál megvan, őrölt selyempillangó- szárny rendben. Mi is kell még?
Morfodírozik el, mikor az általa kihozott alapanyagokra tekint.
-Áhá, borostyánkivonat kell még.
Jut eszébe, s visszamegy a szertásra az utolsó alapanyagért, s kiviszi az asztalához, majd neki is lát. ~Nézzük csak. Először forraljuk fel a vizet.~ Gondol bele, s meggyújtja az üstöt, majd vár, amíg a víz fel nem forr. Ekkor veszi az eredeti mérget, s lassan, óvatosan egy apró cseppnyit, s rápillant az órára amint a csepp belepottyan a felforralt vízbe. ~Tehát 2 perc...~ Sóhajt egy mélyet, s nekiáll s 4-5 pillangó szárnyat egy tápkába tesz, s kellő eszközzel összetördeli először apró darabokra, majd porrá. Olyan tipikus finom szemcsés porrá. Mintha csak egy régi tárgyról leszedné a port, annyira finomszemcsés. ~Remélem ennyire elég lesz összezúzni.~ Gondol bele, s a por felét óvatosan beleönti az üstben fortyogó kotyvalékba, amiből remélhetőleg ellenméreg lesz. Ekkor felkapja a fejét, s egy apró kérdést szegez a tanár felé.
-Öhm. Elnézést, de... hogy fogjuk kipróbálni az ellenmérget? Mármint hogy jó-e?
Kérdi, majd meg nem várva a választ tovább csinálja az ellenmérget. Pontosnak kell lenni. Bittus gyorsan felkap egy keverésre alkalmas eszközt, majd az óra járásával ellentétesen kavar hármat a folyadékon, ami ekkor felvesz egy halvány lila színt.
~Na... ez tetszik. Szép szín.~
Majd a hollóbeles "mutatványhoz" kezd.
~Ah mindjárt elhányom magad. Ez gusztustalan.~
Gondolja, majd gyorsan felaprózza a hollóbelet, s egy tálba bepakolja, majd kicsit pakolászik az asztalon, mert eléggé nagy a rendetlenség. Aztán gyorsan hozzáad a borostyánkivonatból három cseppet, s bal kezével elkezdi kavargatni, gyúrni az egyveleget, mintha csak tészta lenne. Jobb kezével meg fogja a tálat, nehogy elcsússzon és kiömöljön. Majd mikor úgy tűnik megfelelő az álaga hozzáadja a kotyvalékhoz. Majd elkezdi kevergetni
~1 keverés, 2 keverés, 3 keverés, 4 keverés 5 kever és 6 kever és 7 kever és 8 kever és 9 kever és 10 kever és óramutató járásának megegyező irányba.~
Mondogatja magában, miközben keverget.
~Vááááárj Bittus, kettő ellentétes irányba.~
Figyelmezteti még pont időben magát, s összekeveri. Végül a kelpinyálhoz nyúl.
~Egy cseppet... Ch... ez nehéz lesz...~
Gondol bele, s keres egy szemcseppentőt. Vagyis azt az izét amivel tud csepegtetni, s egy kevés kelpinyálat vesz fel vele, majd megpróbál óvatosan egy cseppet hozzáadni a kotyvalékhoz, végül az utasítás alapján megkevergeti háromszor jobbra, majd háromszor balra, s hagyja a tűzön rotyogni. Végül 10 perc elteltével leszűri. Eléggé érdekes sárgás színe van a kotyvaléknak, s egy furcsa szaga is, vagy illata. Bár Bittus arca alapján szaga, s nem is túl jó. Majd körbenéz, s figyeli kiknek hogy sikerült megoldania a feladatot.

//Elnézést a késésért, de kisebb mallőrök adódtak. Viszont most mindent pótolok.//

A diákok szépen, lassan elkezdik csinálni a főzetet, a férfi pedig elkezd körbejárni. Valaki már a kezdeteknél elrontja, itt egy kis fintort nyom az arcára, természetesen a sajátjára, de nem mond semmit, majd kritizál a végén. Az üstökben fortyog a víz, forr, és már párologni is kezd, egy pálcamozdulattal elkezdi szívni ezt a felesleges páratartalmat, mely akár még zavaró is lehet a bájital főzése közben. Természetesen a kezdő kezek, és szemek számára, hiszen ha gyakran kísérleteznének, akkor egy idő után már természetes, hogy az arcukba szál a gőz, és nem is törődnek vele, minden egyes szervük alkalmazkodik ehhez a kétes állapothoz.
Erin kérdésére csak szimplán elhúzza a száját, miközben a hollóra tekint. Köhög párat, majd megszólal, még mindig a kihangosított módszerrel, persze mivel egyre kevesebb hangja van, így ez már talán egy emberi beszédnek felel meg, akármennyire is maximalizálta a kibocsájtható mennyiséget.
- Hát, lehet, de ha már egyszer khm... van előkészített, akkor felesleges. És a boncolást meg majd a szobájában elvégzi, Corwell - majd folytatja is a körutat. Újabb üstbe tekint bele, itt most bólogat, az állapot az tökéletesen megfelel a követelménynek. De még sosem lehet tudni, egy bájitalt el lehet rontani az utolsó percben is akár. Kamilla kérdésére sóhajt egyet csak, láthatja mindenki, hogy így is fáj a torka, és még beszéltetni akarják. No mindegy, ő bizony most nem fog, a lány addig fog ácsorogni magányosan, míg a többiek nem végeznek, és akkor el tudja mondani a következő lépéseket. Amint ez megtörtént, a táblára pöccint a pálcájával, és megjelennek az instrukciók.

"A bájital elfogyasztása után a használónak teát kell adni, amelybe a maradék pillangószárnyat belehintjük, majd alaposan elkeverjük. Érdekes, és kellemetlen ízű lesz így az ital, de a hatás így teljes csak."

- Készítsék el még gyorsan ezt a kis részt, majd jöhet is a próba. Mivel mára nem terveztem külön extrém helyzetet, így egy egyszerű feladatuk lesz - elvégez pár mozdulatsort a pálcájával, majd a szertárból elkezd kirepülni pár ketrec, melyben már szinte a halálukon lévő egerek vannak. - Adják be nekik a főzetet, majd a teát is. Hogy ezt hogyan teszik, Önökre bízom. Hajrá. Utána elmehetnek - jelenti ki, majd nekidől az asztalnak, és figyeli a diákokat, amint elkezdik a gyakorlatot teljesíteni.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

*A táblán megjelenő újabb instrukciók kisebb dühöt váltanak ki Krisztyből. Na nem a professzorra mérges, hanem saját magára.*
~Minek kell neked felülírni a receptet? Most kapkodhatsz , hogy kész legyél, te leszel az utolsó és örülhetsz neki, ha nem szidnak össze a hülyeséged miatt. Ha egyáltalán jó lesz a bájitalod így.~
*Mérges pulyka módjára siet be a szertárba, miután kirepültek onnan az egerek. Egy pipettát, két selyempillangó szárnyat és a mozsarat hozza ki.
~Csak el ne ejtsek valamit megint.~
*Sikeresen, gyors léptekkel ér vissza helyére,ahol teát kezd el készíteni, a táblára pillantva, hogy rájöjjön milyen teát, de erre nem talál utalást, így a legegyszerűbb teaféle mellett dönt, hogy valamennyit behozzon idejéből.Még forralódik teavíz gyorsan nekikezd porrá morzsolni a szárnyacskákat.Mikor a tea elkészült hozzáadja a szükséges adalékot és hűlni hagy neki. Az egeret kiveszi a ketrecből, pipettával felszívogatja a bájitalt és az állat szája sarkánál beledugja az adagolót, annak nyelve fölé, bele is nyomja a pipetta tartalmát.A kis jószág nem tetszését fejezi ki, többször ráharapva az üvegcsövecskére,no meg egy óvatlan pillanatban a lány ujjába is.*
~A fene egyen meg...segíteni próbálok....~
*A bájital után a teával is hasonlóan tesz, a kisegér már feladja a hadakozást, beletörődik, hogy nincs választása, a kékség erősebb nála. Visszateszi a ketrecébe a "pácienst" és figyeli annak reakcióit, remélve, hogy sikerült jól elvégezni a feladatot rontása ellenére is, mert ha nem akkor miatta pusztul egy élőlény.*

* A lány várakozva ácsorog egyik lábáról a másikra. Reméli, hogy megtudja kérdésére a választ, viszont úgy tűnik a tanárnak esze ágában sincs megadni azt. Sőt... lehet meg se hallotta. A lány nagyot sóhajt, majd elkönyveli magában, hogy vagy valami extrém baromságot kérdezett, vagy egy annyira alap dolgot, ami említésre sem méltó. Aztán megjelenik a kis szöveg, melyből kiderül, hogy mire is kellett a kimaradt alapanyag. *
~ Legalább már tudom... ~ * Kicsit azért piszkálja a csőrét a dolog, de viszonylag hamar túllép rajta. Végül nekiáll elkészíteni a teát, hogy aztán valami csodával határos módon beleerőszakolja azt az egyik egérbe. Miközben a tea készül Kamilla érdeklődve néz oldalra, hogy megvizsgálja a többiek bájitalát. *
~ Na de hogy a frászba itatom ezt meg az egérrel? ~ * Gondolataiba mélyedve önti ki a kész teát egy kisebb fiolába. *
~ Úgy sem kel annyi tea az egérnek. ~* Majd szép egyenletesen elkeveri a maradék pillangószárnyat, és mi tagadás ez a kotyvalék se tölti el jobb érzéssel mint az előző. Nagyot lélegezve vesz ki egy egeret a ketrecből. *
- Asszem ez már az utolsókat rúgja... * Jegyzi meg félhangosan, majd elhúzza szája szélét. Először egy kiskanálra tesz a bájitalból, hátha a rágcsáló így megissza, viszont erősen kételkedik benne, tekintve hogy a trutyi irtó büdös. *
- Idd meg... * Noszogatja a kis állatot, majd nemes egyszerűséggel az orra alá nyomja a főzetet. A kisegér prüszkölve rántja el fejét, de azért valamennyi jutott szervezetébe a bájitalból. A teát már gyakorlottan önti i egy másik kanálba, majd a további noszogatás és időhúzás elkerülése végett, megfogja az egeret, és belelógatja a teába. A kis állat kapálódzik ugyan, de végül csodák csodájára elkezdi lefetyelni a folyadékot. a lány elégedetten nézi, ahogy a kis állat iszik. *
- Most spuri vissza a ketrecbe. * Az egeret visszateszi, ő maga pedig összepakol, majd kivonul a teremből. Meg sem várva, hogy a bájitala mennyire volt sikeres. *
- Viszontlátásra! * Köszön el a tanártól, hogy aztán odakint bevárja kartársait és együtt menjenek föl a klubhelyiségükbe. *

*A táblára pillantva látja, hogy végül a tanár nem rontotta el a receptet, szóval korai volt a káröröm. Nem igazán számít, ma már semmi nem tudja meghatni, vagy ennél jobban elkedvteleníteni. Még egyszer elolvassa a táblán lévő utasítást, majd a szertárba sétál, hogy magához vegyen egy kis teafüvet, amiből kijön egy pohárnyi adag, majd lassan vissza is ér asztalához. Nem kell sietnie, még vár rá egy kis beszélgetés. És reméli, hogy később tényleg a "kis"-en lesz a hangsúly.
A mérőpoharát újra előszedi, majd a csaphoz megy, hogy kimérjen másfél deci vizet. Azzal az üsthöz sétál, beleönti a vizet, majd a kezét elhúzva felette fellobbantja a tüzet. Amikor a víz felforr, beleszórja a teafüvet, egy percig még főzi, majd ismét elhúzza felette a kezét, szemeit behunyva, és arra gondol, hogy aludjon el a tűz. Leszűri a teát és elkeveri benne a maradék pillangószárny port, ami még mindig ott árválkodott a mozsarában. Csak áldani tudta az eszét, amiért azt nem tüntette el.
Közben párszor felpillant és azon kezd agyalni, hogy vajon mivel adja be annak a szerencsétlen egérnek az ellenmérget és a teát. Végül magához vesz egy kanalat, rábök vele a pálcájával, és lefelé kezdi húzni.*
- Reducio! - motyogja, majd amikor a kanál a kellő méretre összemegy, egy pöccintéssel megszünteti a bűbájt. - Kicsit nehéz lesz megfogni, de talán az egérnek könnyebben beadom a mini kanállal a lötyiket - motyogja, majd kinyitja a ketrecet, és ösztönösen a felé az egér felé nyúl, ami már nem vinnyog, éppen csak lélegzik.
*Kezébe veszi a kis állatot, és gyengéden szétfeszíti a száját, mert az állat erre már nem képes egyedül. A mini kanálra kiügyeskedik pár cseppet az ellen-méregből, és belecsepegteti az egér torkába, de az csak nem akarja lenyelni. Kicsit csörömpölve teszi le a kanalat, és masszírozni kezdi a kis nyakat, hátha így arra ösztönzi, hogy a bájitalt lenyelje. Ezt végül párszor el kell játszania, mert először kudarcot vall. A teával már könnyebb dolga van, mert az egér kicsit magához tért, így abból már ügyesebben iszik, hálája jeléül még bele is kap a lány ujjába.*
- Hogy a fene vinne el! - morran rá a kis dögre. - Hát ezért mentettem meg az életedet? - kérdezi mérgesen, de mozdulatai ellent mondanak cselekedeteinek, amikor finoman visszaereszti a többi egér közé kis megmentettjét.
*Egy két pálcaintéssel és a megfelelő varázsigékkel rendbe teszi az asztalát, leírja a pergamenre az óra anyagát, majd elpakol táskájába, és újra a falnak dől.*
- Hm..., azt hiszem, most jön még a java - dünnyögi az orra alatt, miközben sötét pillantásokkal jutalmazza minden bajának okozóját.

*A jegyzetekre rá sem lehet ismerni: a megszokott gyöngybetűk helyett a kacskaringósan lendületes, dőlt betűs írás tölti ki a papírt, amire egy grafológusnak elég lenne csak félálomban rápislantania, máris megmondhatná: e sorok írója rettentően feszült.
És valóban, Emmelineben túlteng az energia, még mindig ragadozószerűen vibrálnak az izmai. Akár egy anyaoroszlán, aki a kölykét (Amleiet) félti.
Némi fázis késéssel a tündelány felkapja a kis kosárkáját, amibe az alapanyagokat szokta hordozgatni, majd a kezébe veszi a pergament, amire rávéste a hozzávalók listáját és a receptet, hogy elsorjázzon a szertár felé.
~Nézzük csak... Víz: odakintről. Méreg: áhh, pfúj, ezzel rombolni lehet! Borostyánkivonat: merre vagy? Jaj, hát elbújtál! Selyempillangó-szárny: szegény pillangó! Klepinyál: gusztusos és fincsi! Hollóbél:az ismert és az ismeretlen istenekre, ugye ezt nem kell...! De, persze, hogy kézzel, mi mást is vártam?~
A magában rendkívül izgalmas, és elmés társalgást folytató lány közben visszatér a helyére, hogy lerakja a dolgokat a kezéből, és hogy elbattyogjon vízért. Az üst alatt begyújt, kiméri a vizet, és kipakol, amíg az fel nem forr. Óvatosan belecseppent egy csepp mérget az üstbe, és amíg az elkeveredik, felőröl négy pillangószárnyat. Nem mérnöki, de amolyan tündés precizitással, és némi undorral az arcán elfelezi a port, és beleönti az üstbe.a megadottak szerint elkeveri és voilá! a folyadék egy halovány lila árnyalatot vesz fel a tünde szerint.
~Most jön még csak a feketeleves...~ Húzza el a száját a hollóbelet daraboló Emmeline, majd a borostyánkivonatot is hozzácsepegteti, hogy aztán összevont szemöldökkel, enyhén zöldes árnyalatú arccal trancsírozzon egy felismerhetetlen pépet. Az összeborogatás végeztével a receptre nagyon ügyelve kavargat egy sort, hogy aztán belecseppenthessen egy csöppnyi ragacsos klepinyálat, és megkeverhesse háromszor jobbra és balra a kotyvalékát. Amíg a tíz perces várakozási idő tart, elporoszkál a csap felé a szennyes edényeivel egyetemben, amikről levakarja a már-már odaszáradt hozzávalókat. Az üstjéhez visszatérvén elvesz egy szűrőt, majd leszűri a számára jónak tűnő, borostyánsárga folyadékot, amit ki is tölt fiolákba gyorsan.
~Jaj, ne, szegény kisegerek!~
Hűl el a következő feladatot meghallván, majd rekordsebességgel nekiáll teát főzni, minél kevesebbet szenvedjen a szegény kis pára. Amíg a víz felforrására vár, magához vesz egy bágyadt tekintetű jószágot, akibe egy kiskanál segítségével még csak bele se kell erőszakolnia a folyadékot: olyan gyenge, hogy tiltakozni sincs ereje. A teával már nehezebb dolga van, de néhány halk, kérő tünde szó megteszi a hatását: a kisegér engedelmesen lefetyel a kanálból, immár sokkal energiadúsabban.
A feladata végeztével megsimogatja a kis állatot, majd halkan köszön, és kisétál a teremből, mindenről feledkezve.*

*Ireth döbbenten figyeli az eléje érkező egérkét. Szinte fanatikus állatvédő és állatszerető, így még egy mínusz pontot ró fel a Tanárának. Szegény egérkék látszólag nagyon rossz bőrben vannak. Gyorsan elolvassa a táblára írt szöveget és máris feltesz egy kis vizet főni a teának. Míg a víz fő, bal oldalra fordított fejjel figyeli az egerentyűt, magában azon tanakodva, hogy vajon képes lesz-e, egy nyivákoló, kaparászó valaminek a torkán letuszkolni a bájitalt, na meg a teát is. Feltételezi, hogy az egér, nem fog nagyon örülni a dolognak.
Mikor már felmelegedett a víz, beleteszi Teafiltert, amit időközben, még az egerek megérkezése előtt szerzett be, majd várja, hogy a tea megszínesedjen. A maradék pillangószárnyat is beleönti gyorsan a teába. Gorsan összekeveri, egészen addig, amíg fel nem oldódott a főzet és ha ez kész, újra az egér felé fordítja tekintetét.*
~Lássunk hozzá.~ *Sóhajtja magában kissé kedvtelenül és a kezével az egere után nyúl. Az állat meglepően nyugodt és semmi rágcsálás, kaparászás, vagy vinnyogás nem hallatszik tőle. Nyugton marad Ireth kezében és nagy vörös szemeivel ijedten pillant a lányra. Ireth lassan megsimogatja a kis állat buksiját, és reméli, hogy ezzel meg is tudja nyugtatni. Aztán persze az sem lenne rossz, ha működne a főzete is.
Egy, az asztalán fekvő kiskanálhoz nyúl, és egy aprónyi adagot a főzetéből beleönt. Talán valahogyan sikerül majd letuszkolnia mindezt az egér torkán. Nagy nehezen a szájához nyomja a folyadékot, abban pedig csak reménykedik, hogy az állat le is nyeli azt. Ezután ugyan így merít a teából is. Ám az egér mintha most adná fel a harcot, teljesen megmakacsolja magát és még a száját sem hajlandó kinyitni. Nyilván az előző megrészkódtatások után.*
- Kéééérlek! * Súgja a szőrös kis állatnak, mely nagy nehezen, de végül hallgat a lányra. Talán reméli, hogy ezután a sor szörnyűség után már csak jobb jöhet. Persze ő nem tudja, hogy mindig lehet rosszabb. Na de Irethünk végre a teát is belediktálja a kis szőrmókba, majd egy újabb fejsimítás kíséretében visszahelyezi a ketrecébe. Aggódó szemekkel figyeli a kis állatot, remélve, hogy nem ő okozza annak halálát. Nem csak az órai pontok érdekében, hanem a kis állat egészségéért is persze. Még az is megfordul a fejében, hogy zsebre kéne dugnia és elszaladnia vele. Ám akkor a Professzor valószínűleg mínusz ponttal jutalmazná a mai órai teljesítményét, ami valljuk be, nem volt egyszerű. Így hát inkább tovább vizslatja az egeret és összepakol. Örömmel, hiszen ez is a ritka alkalmak egyike, hiszen nem szenvesztették hiába.
Mikor kész a pakolással, gyorsan vet még egy utolsó pillantást az egérkére, aki mintha még éleben lenne, vagy legalábbis nem lenne rosszabb állapotban. Gyorsan elhadar egy köszönést, majd kiindul a teremből. Örül, hogx ép bőrrel megúszta.*

//Pontok beírva, köszönöm a részvételt.//

Silens lépked a folyosón.Oldalán ott a táskája.Abban benne vannak pennák,pergamenek,és minden más,ami az órához kell.Felvette talárját hiszen gondolta lehet hűvösebb lesz.Talárján ott van a Pilluamuleto-s kitűző.A klubhelységbe még gondolta magában,hogy hosszú lesz az út,de most már ez tényleg felháborító.A tanárt ismeri,sőt szinte az eddigiek közül ő a legjobb.
Mikor megérkezik és belép furcsa szag üti meg az orrát.~majd megszokja~gondolja majd vállat von.Most egyedül van a terembe.Ő az első.Odamegy egy asztalhoz,nekitámasztja a táskáját,majd a mellette lévő üst fölé hajol.~Inkább nem nyúlok semmihez.~gondolja,majd elővesz egy papírt.Papírrepülőt hajtogat belőle,majd előveszi a pálcáját,és a repülő felé tartja.
-Pennea!-szól majd lerajzol egy félkört és pöccint a pálcájával.A papírrepülő elkezd lebegni,és Silens tovább játszadozik.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Erre az órára már sikerült párszor elég kellemetlen belépővel érkezni, és egész órán két-balkezesként végigszenvedni. Most azonban korán elindul, hogy szépen lassan sétálhasson le a lépcsőfokokon. Egyesével lépked minden lépcsőfokon megfontoltan, nem szeretne ismét hasra vágódni. Elérve az alagsorba, belépve a terembe meglepődik, eléggé döbbent arcot is vág hozzá.
-Hát te, hogy-hogy ilyen korán?
*Kicsit mogorva, hisz még nem is ismeri a fiút. Hamar észbe is kapcsol, s odasétál hozzá, megzavarva játékát.
-Nem haragudj durvaságomért, csak meglepetés volt nekem, hogy valaki megelőzött. Azt hittem egyedül leszek. Egyébként azt hiszem még nem volt szerencsénk. Krisztyne Blackcat.
*Kezét nyújtja a fiú felé, s kíváncsian várja, hogy is hívhatják a különös srácot, akit pár órán már látott, és karuk társalgójában is vetett rá egy-egy pillantást, akárcsak az ebédlőben.

Egy lány lép be a terembe.Silens elpirul,majd gyorsan elrakja a pálcáját,így a papírrepülő a földre esik.A lány meglepődik,hogy Silens ilyen korán itt van.Gyorsan bemutatkozik.A fiú látásból ismeri,sőt a jelvényéről azt is megtudja,hogy Pilluamuleto-s.Silens kezet ráz vele majd ő is bemutatkozik:
-Hali.Silens Doredumble.És hát igazából nem tudom miért jöttem ide ilyen korán,de mivel még új vagyok,hajt a kíváncsiság.Örülök,hogy megismerhetlek.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Bemutatkozás után, mivel nem sok kedve van a lánynak kezében lévő
lomjait tartogatni elsétál ahhoz az üsthöz, aminél legutóbb is
művészkedett és lepakolja holmiját. Majd visszasétál a sráchoz, akiről
kiderült már, hogy neve is van.
-Tehát új vagy itt. Hogy tetszik az iskola? Jól érzed itt magad?
Kíváncsi rá, milyen az első pár nap más szemszögéből. Sajátjából már
tudja, de milyen lehet másoknak. Ha Silens tekintetét keresi, szeretné
tudni mire gondol, de sajnos nem gondolat olvasó a kékség. Bár a lehet,
hogy jobb is így. Szívesen beszélget az ifjúval, hisz amúgy unatkozna
itt még egy jó ideig, s kérdéseire is válaszol, feltéve, hogy van
valamire, amire kíáncsi.

Miután a lány lepakolja a cuccait,rákérdez az első napjára.
-Nagyon jó volt ideérkezni.A klubhelységbe csupa kényelem van.Nagyon jól érzem magam.-meséli,az első napra gondolva.De ki tanítja vajon az órát?Hát persze!A kedvenc tanárja!Gerard professzor.
Majd újra körbenéz.Most veszi észre,hogy van még egy helység.
-Ott mi van?-kérdi,aztán a lányhoz fordul.Miután megkapja a választ,az üstre néz.
-Szerinted mi lesz az óra anyaga?Valami löttyöt kell csinálnunk?

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Nekidőlve az egyik padnak figyeli, amint a srác elmeséli első napját, meleg lévén közben leveszi magáról talárját, ami eddig rejtette az ujjatlan halványlila felsőjét és fekete rövidgatyáját. Igen, annyira melege volt, hogy nem vette fel a gyűlölt egyenruhát, megkockáztatva ezzel, hogy büntetést kap. Silens érdeklődésére a szertár felé fordul.
-Ott bent? Minden amire szükségünk lehet. Alapanyagok, eszközök, néha kísérleti alanyok.
Eszébe jut szegény egér, akiről azt sem tudja, hogy sikerült-e megmentenie az előző órán vagy sem.
-A mai óra ha jól tudom a mérgekről fog szólni, valószínűleg egy méregkeverésbe kezdünk, bár nem tudom milyenbe pontosan.
Persze ezt az órarendből tudja, ami most is ott lapul valahol komódja mélyén. De most a fiú iránt érdeklődik.
-Milyen tantárgyakat vettél fel még? Csak azért kérdem, mert érdekelne milyen pályán fogsz elindulni.
*Kedvesen mosolyog a srácra, fürkészve tekintetét, majd maga elé néz kicsit zavartan.
~Tiszta lököttnek nézhet, miért is érdekelhet, hogy mi lesz ha nagy lesz, hisz alig ismerem.~
-Na meg persze főként azért érdeklődöm, mert szeretem tudni kivel járok egy órára.
Javítja ki gyorsan magát, várva mit szól a fiú a Kíváncsi Fáncsi kékséghez.

A lány válasza nem döbbentette el.Valahogy sejtette,hogy valami szertár lehet.De az ledöbbentette,hogy mérget fognak keverni.Főleg elsőbe.
Most eszébe jutott Silens-nek amikor egyszer 9 évesen kevert egy mérget.A szomszédnak akarta odaadni,hogy igya meg de anyukája megakadályozta.Persze ezt nem úgy kell gondolni,mint egy halált kívánó,gyilkos fiú.Még kicsi volt és azt se tudta mit kevert,csak otthon kinyitott egy könyvet és csinált egy bájitalt (mérget),mert a bátyja mindig csúfolta,hogy túl kicsi a varázsláshoz és a bájitalkeveréshez.De ez egy másik történet.Az a lényeg,hogy Silens már kevert mérget és tudja milyen veszélyes.
A lány új kérdést tett fel.
-I. csoport
+Legendás Lények Gondozása
+Gyom- és Gyógynövénytan
+Természetmágia
+Krisztallográfia
Nagy vágyam,hogy auror legyek és,hogy kalandokba vegyek részt.-meséli és ez így is van.Silens auror szeretne lenni.A lány most elkezd magyarázkodni.
-Értem.Te mi szeretnél lenni ha nagy leszel?-kérdi és rámosolyog a lányra.Kezdi megkedvelni.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Hallgatja a lelkes szavakat, melyekkel a fiú az auror szakmáról beszél. Hát ige, ez főképp fiús terület, bár a talpraesett lányok is bátran belevágnak efféle pálya választásába. Kriszty is felvette ezt a csoportot is, bár kétes, hogy belőle auror legyen.
-Én felvettem az első, második és a negyedik csoportot és mellé a mágiatörténelmet. Nem igazán tudom még, hogy mivel fogok foglalkozni, de leginkább a sárkányrezervátor és a bestiaszakértő szakmák vonzanak. De még bármi lehet belőlem.
Természetesen észreveszi, hogy a fiú mosolyog, s a kisebb feszültség, amit eddig talán érezni lehetett oldódni látszik.
-Bejártad már a kastély környékét? Csodálatos helyek vannak itt.
Persze azt, hogy ezeket felfedezi nem saját magának köszönheti, hisz ha Krisztynen múlik még mindig a szobájába kuksol. De volt kér srác, akik mintha összebeszéltek volna, egyhangúlag a kimozdulásra és társasági életbe való beilleszkedésre biztatták a magának való lányt....és amint látható hallgatott rájuk, s beszélgetést kezdeményez.
-Bár az is igaz, hogy vannak olyan részei is, amitől az ember háta borsódzik. Elég csak kinézni az ablakon, az a csoda város, a középkorból. Ki se merészkednék oda. Pláne ezzel a fejjel.
Vigyorogva mutat a kék hajára.
-Te kimentél oda?

Hallgatja,hogy a lány milyen szakmákra akar menni.Kicsit csalódott,szívesen ment volna a lánnyal aurornak.Aztán jön egy kérdés.
-Nem,de szeretnék egy-két helyet megnézni.Nagyon érdekes lehet.-gondolja.Aztán a lány elkezd mesélni.Aztán elkezd a hajára mutogatni.Jön az újabb kérdés.
-Nem,még nem mentem ki.Egyébként szép hajad van.-mondja hiszen az nagyon nem jó,ha a lány a haja miatt nem megy ki.Aztán eszébe jut a bájitaltan.
-Te jó vagy bájitaltanból?Mert én most vagyok először bájitaltanon és kíváncsi vagyok könnyű-e?-kérdi és tényleg egy kicsit be van parázva mert ha elrontja kezdheti előröl és az ciki.*~Mit szólna a tanár,hogyha elrontanám és mikor már valaki kész,elölről kellene kezdenem?~*Aztán eszébe jut a kávézó.
-Én óra után elmegyek a kávézóba,és hát ööh lenne kedved velem jönni?-kérdi elpirultan miközben csorog róla az izzadság.Pedig még el se kezdődött az óra!

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

A fiú válaszait hallgatva felül a pad tetejére, vigyázva, hogy semmit se döntsön le, ki, vagy fel. Lábait lóbálva figyel beszélgető partnerére, aki egy megjegyzéssel a kékség haját dicséri, mely szavak hallatán a lány arcán kisebb pír jelentkezik.
~Fura, hogy ez a "vattacukor" hajzat tetszik a fiúknak.~
Még szerencse, hogy a srác bájitaltan tudásáról érdeklődik, így a figyelme is arra terelődik.
-Igen, azt hiszem jól megy, leszámítva, hogy ezen az órán kétbalkezes vagyok és mindent leborítok. Csoda, hogy eddig nem törtem el semmit. Nevelőanyám az alapokra és arra hogyan kell a műveletsorokat végezni megtanított, így nem annyira nehéz. A legfontosabb, hogy mindent az előírtak szerint végezzünk el.
Alig mondja végig a mondatait, a mellette álló fiút rettentően zavarba jött, miközben meginvitálja a lányt. Kriszty kedvesen mosolyogva fürkészi tekintetét, próbálja kitalálni, hogy most tényleg randit kért-e tőle a fiú, vagy csak barátkozni szeretne. De az előbbi mellett voksol.
~Na ez érdekes lesz.~
Szimpatikus ugyan neki a fiú, van azonban egy tünde, aki kedves a kékség számára, de megsérteni sem akarja Silens-t, így elfogadja a meghívást.
-Szívesen elmegyek veled a kávézóba. Oda még úgysem volt szerencsém betévedni. Persze, ha túléljük ezt az órát.
Egy huncut mosoly jelenik meg arcán, sejtetve azt, hogy itt azért előfordulhatnak elég érdekes események is. Az ajtóra pillant, amin még sokáig nem várható a professzor.
-Kíváncsi vagyok mára milyen próbát tervez a bájitalainkhoz. Te mire tippelsz? Remélem nem akar velünk megmérgeztetni semmilyen állatot.

Az,hogy a lány arról mesél,hogy kétbalkezes,csodálkozásba hozza Silens-et.A lány semmiképp nem tűnik kétbalkezesnek.Aztán tovább terelődött a szó.Örül,hogy a lány elfogadta a meghívást de egy pillanatra szinte biztosan látta,hogy a lány elgondolkodik.
~Vajon van valakije?Remélem nem bántottam meg~gondolja de a lány másra tereli a szót Krisztyne.
-Annak én is örülnék,ha nem állatokat kellene megmérgeznünk.De én még azon gondolkodtam lesz egy elméleti gyakorlat a mérgekről,és ellenmérget kell kevernünk.Az biztos jobb lenne.
-De a többi tantárgyból biztos profi vagy.Hiszen egy ilyen csinos lány csak profi lehet Smile

.-mondja és közben udvarol a lánynak.De aztán elképzeli magát bájitaltanból.Nem lehet egy könnyű tantárgy,de majd igyekszik.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

-Ellenmérget kevertünk az elmult órán, szegény egerek, ha valakinek nem jól sikerült a bájitala, hát..Azt azért nem hiszem, hogy a professzor hagyná elpusztulni őket.
*Elgondolkodva néz egy pár pillanatig a raktár ajtajára, majd visszafordul a fiú felé.
-...hogy én. Profi? Azt kétlem, különösen ha az előző Krisztallográfiára gondolok. Szörnyen sikerült az az óra, nem is nagyon szeretem azt az anyagot. Legszívesebben leadnám, de benne van valamelyik csoportomban.
Kisebb zavara most is érezhető.
-Szépnek éppen nem vagyok mondható. Na meg a szépség és a tudás nem egyenesen arányos.
Elpirulva mosolyog a srácra. Piros feje a kék hajjal keretezve most is fura látvány.
-Te tartassz valamelyik órtától? Ha gondolod segíthetek felzárkózni.
Tényleg szívesen segít, hisz tudja, hogy jó az, ha valaki elmagyarázza az itteni dolgokat és a tanórák eddigi anyagát.

-Igen vannak órák amiktől félek.Például az Átváltoztatástantól és a Természetmágiától.A Krisztallográfiától ne is beszéljünk.Abból nagyon béna leszek.-mondja komolyan és elgondolkodik még mitől fél.A többitől nem igazán.
-De szerintem menni fog a Bűbájtan és az SVK.Aztán ha majd nem megy,tanulok éjjel-nappal és menni fog.Végül is,csak menni fog valahogy.-és tényleg addig fog tanulni ha nem megy neki,míg meg nem tanulja.Aztán eszébe jut,hogy jöhetne most már a tanár,vagy a többiek.Izgalmas is lenne ha csak ők lennének meg a tanár.Odatekint az ajtó felé,de sír csönd.
-Neked mi a kedvenc tantárgyad?-kérdezi.Silensnek még igazából ezen még nem is gondolkodott. De mivel még csak egy órán volt így még nem tudja.
-De már elkezdetem tanulni és már küldtem be 1-2 házit.De nagyon tetszik a suli és még be akarok járni helyeket.