Legendás Lények Gondozása terem

*Szerencsére neki nincs annyira melege, de persze ez nem azt jelenti, hogy fázik csak talán jobban bírja a hőséget másoknál, de az is lehet, hogy csak jó ruhába bújt a mai napon Smile

Ahogy megjelenik a tanár illedelmesen köszön neki és le sem veszi róla a tekintetét. Nagyon érdekli, hogy mit fognak ma venni. Igaz szereti az állatokat, na jó nem szereti hanem imádja az állatokat, de azért még van mit tanulnia róluk, főleg az apróbbakról.
Mikor hűvösebb lesz a levegő terembe egy mosoly kúszik arcára majd a kérdésre bólint is egyet. Figyelmesen végighallgatja a tanár szavait majd ismét bólint egyet annak a végén.
Lassan el is kezdődik az óra és máris megnézhetik az első állatot ami nem más mint egy hal. Nah Alice nem találkozott túl sok hallal életében, maximum csak a tányérában, de azért próbálja felismerni, mivel sok legendás lényekről szóló könyvet átlapozott már.
Talán fel is ismeri a megdermedt halat mikor két lány válaszol a kérdésre. Ám a legrosszabb, hogy nem ugyan az a válaszuk. Alicenak természetesen van egy sejtése, de mivel nem biztos benne 100%osan így inkább csöndben marad és figyel illetve jegyzetel.*

Ahogy a tanár megjelenik Bittus azonnal felkapja a fejét, majd a dolgozat hallatán arra gondol, hogy mennyit elmulasztott a rémálmai és látomásai miatt. Körülbelül másfél hónapot. Addig alig aludt, alig élt, s most rájár a rúd. Mehet be órákra, pótolgathatja az anyagot, de addig is nem árt, ha itt aktív. Ahogy a tanár az akváriumról leszedi a leplet, a lány meglepődik.
-Ezeket a halakat ismerem. A tisztáson volt rengeteg. S ha jól tudom a neve... talán... Kákalag, de nem vagyok benne biztos. Még nem néztem nagyon utánna.
Mondja, s szemeibe a halak ezüstös fénye verődik vissza, ami úgy néz ki, mintha Bittus annyira boldog lenne. Pedig nem az. Fáradt nyügös, álmos. S ez kihat a tanulmányaira is...

*A hintázásából egy ismerős lány zökkenti ki.*
-Szia Arwen!- *Köszön neki, majd abba hagyja a hintázást. Rá pár percre meg is érkezik a tanár. Összevont szemöldökkel nézi, hogy mégis mit művel a tanár, bár meg kell hagyni utána egész kellemes idő lesz.*
~Ehh, egy klímával, akkor is jobban járna.~ *Morgolódik, majd kicsit összébb szedi magát, vagyis megigazítja magán a talárt, és hasonlóak. A táblán megjelenő nevekre felkapja a fejét, és utolsóként magát is megtalálja. Elég szélesen mosolyog, mivel csak egy pontot vesztet. Erre már egy mugli suliban rég azt mondta volna, hogy stréber, de hát ez nem mugli suli, hála az égnek. A tanulmányos dolgot felírja az egyik lapra, és az alá felírja, hogy milyen óra, és, hogy hányadik óra. A dobozszerű valamikre felfigyel, de hasonlóan az előző órákhoz, most sem tudja, hogy mi van benne, így tippelni sem tud. Az ezüstszínű hal láttán semmilyen ötlete sincs, de a többieket hallgatja, ők majd csak kitalálják.*

* Kezében a hallal várja a válaszokat, melyek sorban érkeznek. Némelyekre bólint egyet, másokra fejét rázza. Megfogatja kezében lévő lényt, hogy minden oldalról meg tudják nézni, hátha így könnyebben kitalálják, mi is ez. Mikor már mindenki elmondta, amit akart, a lény ismertetésébe kezd. *
- Ahogy páran mondtátok ez egy ramóra. Még nem fejlődött ki teljesen, azért ilyen kicsi. A ramóra Kelet-Ázsiából, pontosabban az Indiai-óceánból származik és főleg ott is található meg. Azonban részben természetes terjeszkedés, részben pedig mesterséges behurcolás következtében mára Európa némely részén megtalálható, de csak kis populációkban. Ez annak köszönhető a halorzók kedvenc célpontja. Nagyobb számban csak eredeti élőhelyén, egy vizirezervátumban fordul elő. Erősen védett hely, ahol a dél-tengeri élővilág más veszélyeztetett faja is megtalálható.
* Közelebb lép a tanulókhoz, hogy jobban lássák az állatot. Jellemzése közben mindent mutat a kezével, segítség képpen azoknak, akik nem ismerik a halak anatómiáját. *
- Teste zömök, oldalról lapított, a feje viszonylag kicsi, de a kopoltyúfedők táján vaskos. Orra a szem átmérőjénél hosszabb, enyhén lekerekített, a szája kicsi és csúcsba nyíló. Hátúszója a hasúszókkal körülbelül egy vonalban kezdődik, benne 14-19 elágazó sugár van, és a széle egyenesen levágott vagy kissé homorú. Az elején lévő bognártüske hátsó oldala durván fogazott, fogainak száma 10-15. Farkalatti úszójának csonttüskéje szintén fogazott, mögötte 5-6 osztott sugár sorakozik. Oldalvonalán 28-33 pikkely számlálható.
* Vár pár pillanatot, míg mindenki lejegyzeteli, ami elhangzott. Aztán feltesz még egy kérdést. *
- Van, aki tudja, hogy miben különleges a ramóra?

Legendás Lények Gondozása terem - Page 5 Images_5.44.1

*Mikor a tanár belépett a terembe, rá figyelt, bár mikor kiment meglepődött. Ilyen se volt még, hogy a tanár csak úgy elmegy, ám kis idő után visszatér. Ez fura volt, Arwen ügyet sem vesz rá, bár annál jobban izgatja az amit behozott magával. Először nem látja mi az, mert egy kendővel van letakarva, de utána felvilágosul. Egy akvárium az, egy hallal vagy mivel. A tanár úr kérdésére, hogy milyen hal lehet, nem válaszol. Inkább meghagyja a lehetőséget a többieknek. Ő úgyse tudná a választ és inkább nem akar beégni. Csendben ül addig amíg meg nem mondja a helyes választ. Mindenesetre örül a dolgozatának az eredményének. Legalább már jól indul az óra, gondolja ő, bár ki tudja mit tartogat még az órára. A tanulmány szóra elhúzza a száját.*
~Na ne már, most mért.~
*Nyafog magában, amint a többieket nézi. Látszólag nekik se igazán tetszik a dolog. De hát ez van, ellene nem tud mit tenni és, mint mondta Narmo prof. nincs kifogás. Ez még jobban elkeserítette. Várta az óra folytatását és immár kinyitotta a füzetét, hogy jegyzeteljen.*

*Gyorsan lejegyzetelte, amit a halakról kell tudni, bár van olyan amit maga is tudott róluk. Az érdekességeket mosolyogva hallgatja végig, majd mikor jön egy kérdés, ismételten nem válaszol.*
~Milyen bugyuta kérdések ezek?~
*Fintorog el, majd lejjebb csúszik a padban. Hallgatja a többiek válaszát és hamar le is firkantja őket. Majd legfeljebb amelyik nem jó azt áthúzza. Hagy egy kis helyett a tanár úr helyes válaszának, majd nézegeti a halat. Szép ezüst színű. Ezzel talán ki is ment a fejéből, hogy majd tanulmányt kell írni és nem is akár milyet, jó pár oldalast.*

* Kamilla alaposan melléfog, de legalább nincs egyedül. Bitta is hasonlóan rossz választ ad és ez megnyugtatja. A többiek véleménye meg nem túlzottan érdekli. A tanár elmondja az anyagot, majd ismét föltesz egy kérdést. A lány tétovázik egy picit, majd föllendíti kezét. Az engedély megkapása után pedig elmondja, amit tud. *
- A Ramóránal olyan varázsereje van, ami megállítja és lehorgonyozza a hajókat, vagyis meggátolja őket a továbbhaladásban. * Reméli, hogy ez a része legalább jól sül el, és nem ég be még jobban. Arca kucsit piros, és nem csak a meleg miatt. *
~ De meleg van... és ég a fejem, a hülye beszólásom miatt... ~ * Az önostorozás jó szokása továbbra is megmaradt a kis strébernél, és még jó ideig így is lesz. *

*Arcában hatalmas mosoly jelenik meg, mikor hallja, hogy jó volt a válasza. Mikor a tanár belekezd a magyarázatába, egy gyors mozdulattal kinyitja a füzetét, és jegyzetelni kezd. Mindent leír, amit Calwa professzor úr mond, és a kérdésre újra felemeli a kezét. A kis stréber. Miután felszólította a tanár úr, összeszedi a gondolatait, és igencsak hiányos választ ad.*
- Tudomásom szerint a ramórának hatalmas varázsereje van, ahogy azt előttem Kamilla is elmondta. Viszont arról, hogy ez tulajdonképpen mit is takar, fogalmam sincs, szóval kénytelen vagyok igazat adni Kamillának. *mondja, majd miután alaposabban megnézi a ramórát, lerajzolja a füzetébe, és jelmagyarázattal is ellátja. Ezután újra jelentkezik, de ezúttal kérdezni szeretne.*
- Tanár úr, én úgy tudtam, hogy a ramóra nem nagyon enged a közelébe senkit. Akkor hogy-hogy maga most mégis ott tartja a kezében?

- Nos, ahogy Kamilla is említette a ramóra erős varázsa segítségével lehorgonyozza a hajókat, ezenkívül a tengeren utazókat megvédi. A Varázslók Nemzetközi Szövetsége nagy eszmei értékűnek nyilvánította a ramórát, s számos törvényerejű rendelettel védi a halorzó mágusoktól. Ezen felül kedvenc címer állata volt, és még ma is az a vízparti népeknek. Városok, családok címereiben fedezhetjük fel ezt a mágikus halat. Úgy vélték nem csak megvédi őket a tengeren, hanem szerencsét hoz rájuk, ha címerükön, és így mindenhol ott van.
* A halat visszaengedi a vízben és feloldja a dermesztő varázslatot. Ezután felmutat két pergament, melyen címerek találhatók. *

Legendás Lények Gondozása terem - Page 5 Berettyoujfalu_www.kepfeltoltes.hu_

- Ez a dél-franciaországi La Madrague család és ugyanilyen nevű város címere.

Legendás Lények Gondozása terem - Page 5 Cimer_eredeti_kocsord_www.kepfeltoltes.hu_

- Ez pedig az indiai Kattor város címere.

* A pergameneket leteszi és a másik akvárium után nyúlna, mikor egy kérdés megakasztja.*
- Ez így nem teljesen igaz. Nem lehet azt mondani, hogy túlságosan kedvelné az embereket vagy tündéket, mivel elég sokáig vadásztak rájuk és még ma is ezt teszik a halorzók. Egy ramóra ára nagyon magas a feketepiacon. Ma már nem lehet halászni őket. Az iskola rendelkezik néhány példánnyal a tó egy védett csücskében. Onnan hoztam őt is és óra után vissza is engedem. Úgy fogtam ki, hogy megdermesztettem, mint az óra elején.
* Felemeli az asztalra a másik üvegkalitkát. A kendőt leveszi róla és egy bébi majom nagyságú ronda lényt pillanthatnak meg. *
- Ő a másik lényünk ma, egy kákalag. Őt nem fogom kiengedni, mert nagyon nem szereti a társaságot, kivéve a saját fajtáját. Gyertek közelebb!

*Leírja a füzetébe a ramóra varázserejét is, majd már éppen becsukná, mikor a tanár úr felmutatja a címereket. Újabb rajzolnivaló... Ezeket is lerajzolja a füzetébe, persze nem olyan aprólékosan, mint magát a halat, csak vázlatosan.
A kérdésére megkapja a választ, mire ő csak bólint egyet, és ezt is leírja. Nagyon úgy tűnik, hogy iró-rajzoló kedvében van.
Miután a tanár visszaengedi a halat az akváriumba, és áttréne a másik varázslényre, ő még egy kérdést akar feltenni, így keze már megint fent van, és kicsit hadarva kérdezi:*
- És ezek a halak mivel táplálkoznak? *majd miután megvan a válasz, leírja azt is.
A kákalag láttán elfintorodik, bár főként azért, mert közel kell mennie hozzá. Ettől függetlenül az elsők között van, akik felkelnek, és szinte futva közelíti meg az akváriumot. Kezdeti unalmának mostanra már nyoma sincs...*

* Kamilla hevesen bólogat, miközben nagy kő esik le a szívéről. *
~ Jeeee nem vagyok tök hülyeee... ~ * Énekli magában, miközben elkezd jegyzetelni. Ahogy a ramóra visszatér az akváriumba, előkerül a másik. Nevezetesen egy Kákalag. *
- Na ezzel kevertem össze... * Dörmögi maga elé, majd be kell látnia, hogy külsőleg semmi azonos nincs a két állat közt. *
- Tanár úr! A Kákalagok veszélyesek, amennyire én tudom, akár egy embert is simán vízbe fojthatnak... olvastam úgy másfél éve egy újságcikket, amiben arról volt szó, hogy egy kákalag kutató, valamilyen Othelo Persival vízbe fulladt. A férfi állítólag már hónapok óta figyelte őket, és úgy tűnt, hogy a Kákalagok elfogadták. aztán sutty, valami miatt berágtak rá, és lerohanták, majd egyszerűen vízbe fojtották. A halálának okait pedig a vele dolgozó munkatársa mondta el egy újságnak, állítólag neki majdnem leszakították a jobb karját... tényleg ennyire agresszívak ezek a kis... dö... vagyis bestiák? * Na ná, hogy dögöket akart mondani, undi halszerű, rusnya, és büdös, nem mellesleg rohadtul alattomos kis jószágok. *

*Nagy figyelemmel hallgatja a tanárt illetve jegyzeteli annak szavait. Az óra közben nem szólal meg, de ez nála nem csoda, mivel nem is szokott csak akkor mikor felszólítják, vagy felelnie kell, bár a felelést általában dolgozatokkal szokták elintézni.
Érdekesnek tartja ezeket a halakat és ez meg is látszik rajta. Mikor a tanár közelebb hívja őket az akváriumhoz szinte ő az első aki azonnal feláll a székéről a jegyzetével együtt és sétál oda a tanári asztalhoz.
Még ilyen halat sem látott életében, így igen alaposan szemügyre veszi az állatot, majd vázlatszerűen meg is próbálja lerajzolni, ami mondhatni igen jól sikerült neki. Természetesen e mellett továbbra is jegyzetel, minden fontos információt le akar róla írni, hiszen lehet, hogy egy dolgozatban vagy vizsgában pont arra fognak rákérdezni.*

*Lejegyzetelte a fontos tudni valókat a halról, majd mikor a képeket mutatta fel, elkezdte lerajzolni őket. Kicsit unatkozik órán, de most ez van nem lehet mindig a toppon. Mikor a következő állatról van szó, ami egy majom féle izé akar lenni, felhúzza az egyik szemöldökét, majd csendben figyel. A kérdésre ismételten nem válaszol. Ezen az órán csöndben marad, hisz ezekre a kérdésekre ötlete sincs, és nem akar beégni osztálytársai előtt. Bár prefektus létére nem szép dolog, hogy hallgat, de legalább bejött az órára. Ez is haladás.*
~Na jó mikor lesz vége az órának?~
*Közelebb lépett a tanári asztalhoz, amint kérte.*

* Mikor mindenki közelebb jött, hagyott pár percet a szemlélődésre. Az akváriumban lévő halványzöld, hegyes szarvú lény nagyon csúnyán néz mindenkire és hosszú ujjaival kaparászta az üveget. Úgy néz ki, mint az ördög villásfarok nélkül. Nézelődés közben két kérdést is kap. Előbb Melindának válaszol.*
- A ramóra étrendje nem különbözik a többi halétól. Algákat, planktonokat eszik, ha felúszik a folyókba, akkor még ebihalakkal egészíti ki táplálékát.
* Kamillához fordul.*
- Nem hallottam szegény professzorról és a társáról, de ezeknél a vizidémonoknál nem ritka jelenség. Bár nem értem, hogy is gondolhatta, hogy ezek a lények befogadták. Ha kutató volt, már pedig nincs okom kételkedni a szavaidban, sem pedig az újságcikkben, akkor tudnia kellett, milyen veszélyesek. Mindenkivel szemben ellenségesek. Egyedül a sellőknek sikerült háziasítaniuk, hosszú évtizedek és keserves kísérletek árán. Titkukat pedig nem árulják el senkinek sem. Nem ajánlom egyikőtőknek sem, hogy ezen fajt tanulmányozzátok testközelből, hacsak nincs nálatok védőfelszerelés, vagy veszitek magatokat körbe egy jó erős pajzzsal. Különben úgy jártok, mint az a kutató.
* A lény egyre jobban veri az üveget és egyre rondábban néz. *
- Apró halakkal táplálkozik. Nagy-Britanniában és Írországban találkozhatunk vele, na és persze itt az iskolában, vagyis a tóban. Hosszú ujjai markolásra igen alkalmasak, viszont könnyen eltörnek. Ennek ellenére szeretik elkapni az ember torkát, ha összefut velük a víz alatt. Ujjai végén éles körmök találhatók, melyekkel fájdalmas, esetenként halálos sebeket tud okozni, főleg akkor, ha a körme beletörik a sebbe. Ugyanis a körmei is törékenyek.
* Illusztrálás képpen kezébe vesz egy, az asztalon található faágnak tűnő valamit és kettétöri. Hátborzongató reccsenést lehet hallani.*
- Ez nem faág volt, hanem egy kákalag ujja. Ilyen könnyű eltörni az ujját. Ne háborodjon föl senki sem, ez egy nem rég meghalt példány testrésze volt. Ha megtámad titeket egy kákalag vagy dermesszétek meg, vagy próbáljátok meg eltörni az ujját és utána ússzatok gyorsan partra. Egy ideig el lesz foglalva a fájó ujjával, de ez nem tart sokáig és utána még mérgesebb s agresszívabb lesz.
A rossz természete és agresszivitása miatt a kákalag, kedvenc témája a hiedelmeknek szerte a két országban. Majdnem minden tóhoz kötődik egy legenda, melynek szereplői zöld, szarvas, különösen ronda lények hosszú ujjakkal, agresszivitással és pocsék humorérzékkel. Szerencsére az a mugli, aki látta, a felejtés bűbájnak köszönhetően nem emlékszik rá. Ilyen esetekben a varázslatot elvégző mágus a helyi legendához híven meséli el a történteket a szerencsétlenül járónak, ki azt adja tovább. Nem egy túlnépesedett faj, hála az égnek. Betelepítését és honosítását más országokba szigorúan büntetik. Elég feltűnő lenne, ha más országokban is ugyanolyan hiedelmek, legendák keringenének, mint Nagy-Britanniában és Írországban.
* Visszateszi a kendőt az akváriumra és a kaparászás lassan abba marad. A diákokhoz fordul. *
- Köszönöm a figyelmet. Már ennyi volt. Házi feladatot majd később adom meg. További szép estét. Viszontlátásra!
* Ha van még kérdés, azokra válaszol. *

*Hát, tény, hogy nem túl zottan rajong a kákalagért. Nem nyertel el a tetszését, na. Ez van. Azért még ezt is lerajzolja, és lejegyzeteli amiket Calwa professzor úr mond, aztán csak figyeli, ahogy kettétöri az ujját... Nem túl szép látvány, de ez most nem érdekli.*
- Nekem még lenne egy kérdésem. Szóval... Ha ezek a... kákalagok esetleg megtámadnak, és elég sokan vannak, meg nem akarnak leszállni rólam, akkor felrobbanthatom őket? Vagy fel lehet őket gyújtani? Szóval kinyírhatom, ha megtámad? *lehet, hogy hülye kérdés, sőt biztos, és egy kicsit gonosz is, de ez valahogy kikívánkozott belőle. És ezt muszáj tudnia.
Miután megkapta a választ, visszasétál a padjához, elpakolja a cuccait, és kisétál a teremből.*

//Köszi az órát Very Happy

//

*Mikor közelebb lépett az asztalhoz, látta, hogy a lény nem igen barátságos. Undi egy lény. A tanár úr egy faágnak látszó tárgyat kettétört, majd mikor mondta, hogy az egy halott példányé volt akkor felszisszent. Nem tesz jót neki ez az óra úgy érzi. Annak viszont egyáltalán nem örül, hogy a tóban is él. Mivel letörni nem fogja az ujját, mert nem szadista ezért inkább megdermeszti ha szembejön vele egy. Mikor az órának vége visszament a padjához és leírta, amit tudni kell a lényről, majd becsukta a füzetét és eltette. Felkapta a táskáját, majd odasétált az ajtóhoz és elköszönt a tanár úrtól.*
- Viszontlátásra, további szép napot.
*Kimegy a teremből, majd az útját a szobája irányába veszi.*

//köszi az órát.//

* A lány értőn bólint, majd figyelmesen jegyzetelni kezd. Ő csak elmesélte, amit olvasott, ez minden. Olyan gyorsan jegyzetel, ahogy csak tud, közben pedig a kis bemutatót figyeli. szája tátva marad a törött ujj láttán, és már nyitná a száját, hogy de hát ez fáj... mikor megkapja a magyarázatot. *
- A természet törvénye vagy ölsz vagy téged ölnek. * Állapítja meg félhangosan, majd tovább jegyzetel. Néha fölpillant és megnézi a tanár egy-egy bemutatóját, majd újra a jegyzetre koncentrál. Mikor már azt hiszi, hogy a keze is leszakad, végre befejezik. *
~ Hála legyen Merlinnek... ~ * Gondolataiban imát rebeg a nagy bölcshöz, hogy végre vége szakadt ennek a kegyetlen ütemtempónak. A férfi órazárása után föláll és összecsomagol. *
- Viszont látásra, tanár úr! * Köszön el, de nem bírja megállni, hogy meg ne jegyezzen valamit. *
- Azért ne törjön el túl sok ujjat... * Ezt picit szemrehányóan mondja és úgy,a kár egy hat éves, lebiggyesztett ajkakkal, és durcás tekintettel, végül sarkon fordul és kisiet a teremből. *

*Valahogy a mai órán nem tud megfelelően teljesíteni, csak ül, jegyzetel, nézi a lényeket, és hallgatja, amit hozzá fűznek. Az ezüst halról, avagy a Ramórának az adatait felvési, megszemléli a címereket, de semmi kérdés nem jön, semmi hozzá fűzni való, se semmi, egyszerűen kifulladt. Reményei szerint csak a meleg teszi, és nem az, hogy elfáradt, főként a vizsgák közeledése miatt sem. Mindenesetre lerajzolgatja az adatok mellé még a halat is, hátha jobban megjegyzi tőle. Aztán jön az újabb lény. Feláll a székről, majd a tanárhoz lép, és érdeklődve nézi a lényt. Amikor leleplezik a bestiát, egy pillanatnyi fintor jelenik meg az arcán. hát nem igazán tetszik neki ez a lény, de hát nem tud vele mit kezdeni, muszáj ezt is megtanulnia. Gyorsan visszasétál a füzetéért, majd felkapva jegyzetelnie kezd a megadott információkat. A kaparásra kissé felvonja a szemöldökét. Érdekes egy lény, azt meg kell hagynia, majd amikor a tanár végzett a mondandóval, bólint egyet. A padhoz sétálva összepakolja a cuccait, integet még egyet Arwennek, majd a tanár felé fordul.*
-Viszlát tanár úr, köszönöm az órát!- *Majd gyors léptekkel elhagyja a termet, és a hátsó kertet is, a hűvös kastély felé.*

* Ha meglepődött is a kérdésen, nem mutatja ki. Mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy bármilyen kérdését feltegye. *
- Nos Melinda meg lehet ölni a kákalagot, mint minden lényt. Többféleképpen is. Leszúrhatod, felrobbanthatod, megfojthatod, de meg nem égetheted, mivel vízben él. Varázslatot is használhatsz ellene. Nem vagyok híve a gyilkolásnak, még akkor sem ha néha szükséges. A dermesztést ajánlom. Remélem kielégítettem a kíváncsiságod.
* Teszi hozzá mosolyogva. Szereti, ha egy diák sokat kérdez. Inkább kérdezzenek, mint hogy kukán üljenek. Kamilla megjegyzésére még jobban elmosolyodik. *
- Nem fogok.
* Ígéri. Majd az utolsó diák után elhagyja a termet ő maga is, kezében a ramórával. Fordul egyet és a kákalagot is elviszi. *

* Kamilla csoszog át a parkon, még mindig biceg egy kicsit, de a világért se ment volna a gyengélkedőre. Már magában furcsa dolog, hogy valaki nem szívleli az ilyen helyeket, tekintve hogy ő maga is egy ilyen helyen fog dolgozni, ha elvégzi az iskolát. Lassacskán leér a teremhez és halkan kinyitja az ajtót. Nem mintha arra számított volna, hogy valaki más is lesz itt, de minden esetre csöndesen közlekedik. *
- Sehol senki. * Állapítja meg, és közben beljebb lép a terembe. Lába még mindig fáj, és ez gyors helyzetváltoztatásra kényszeríti, vagyis le kell ülnie. Elővesz egy pergament és elkezd írogatni. Már jó pár napja halogatja, de hát valamikor el kell kezdeni, így nekiáll megírni nagyanyjának a levelet. *

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Utolsó óra....Nem maradhat le erről is. Előző óráról így is sikerült, de szerencsére Melindától elkérte a jegyzeteit, így nem éri felkészületlenül a mai óra, ha esetleg számonkárnék tudását, tekintve arra, hogy a dolgozatról is lemaradt. Az uniformisból csak a talár van rajta, alatta fehér ing és egy barna, szűk szabású nadrág van. Kezében jegyzetein, könyvén kívül ott lapul a diricawlról szóló jegyzete is, amit ma már le kell adnia. A parkon lassú léptekkel sétál át, kicsit kiszellőztetve fejét. szüksége is van rá, egyre nagyobb kalamajka van a fejében.
-Szia.
Köszönti így egyszerűen az egyszem leányt, aki már a teremben van. Leül egy asztalhoz és csöndesen átolvassa a jegyzeteket, helyesírási hibákat keresve benne. Mindaddig, amíg a tanárnő be nem jön.

*Az átszórakozott napok után ideje lenne órára is bemásznia. Szó szerinti bemászás a feje kicsit még kavarog, de semmi gond. Aszpirin plusz kávé. És mit old meg? Semmit. Kerek perec, teljesen felesleges volt egy dobozzal bevennie, nem lett jobb, csak a mellékhatás jött ki rajta. De mindegy, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a talárjában sétál lefelé a hátsó kertbe, hogy régen nem látott, kedvenc tanárát láthassa, vagyis ahogyan ő szokta hívni: Narmo bát. Még mindig erősen élnek benne a régi emlékek, amik az első, már, mint az első, első napjaiban történtek. Még ő is belezavarodik, szóval tehát az elmélkedések közben ki is ér a kertben. Gyors léptekkel halad az LLG terem felé, hogy a tanári asztallal szemközti padot megkaparinthassa. Ha valaki meg elfoglalta azt meg bokán rúgja, és kihajítja az ablakon, neki az kell, hogy boldogíthassa Narmo bát. Benyit a teremben, és csak Kamillát látja. Megjátszott dühvel fordul felé.*
-Kamilla! Menj ki a teremből, és gyere be utánam. Én szeretnék az első lenni, boldogítani akarom Narmo bát.
*Persze a végére elneveti magát.*
-Csak vicceltem. Amúgy, szia!
*Köszön rá, majd a felszerelését levágja a tanári asztallal szemközti padra. Direkt csinálja, igen boldogítani akarja a tanárt. Ekkor veszi észre a másik diáklányt, akinek csak zavartan integet egyet.*

*A büdös és huhogó(XD) baglyok közül útja egyenesen a szobájába vezett, ahol magára rángatta talárját, és magához vette táskáját, benne pergamen, tinta, penna, természetesen pálca, és... Egy csomag papírzsepi.
Futva vág át a parkon és a hátsó kerten, egyenesen a legendás lények gondozása terembe.
Még csak hárman tartózkodnak bent, nem is csoda, mert még körülbelül fél órája van vissza. Biccent egyet Kamillának és a srácnak (tüsszögve), majd leül Krisztyne mellé.*
- Szia. *közben előveszi a jegyzeteit és tanulni kezd.*

*Arwen boldogan "repül" órára, mert minden rendbe jött, így évvégére. A válltáskájában vannak a cuccai, a talárja meg rajta. Így sétál le a szobájából a hátsó kertbe, hogy órára mehessen. Mikor leért a szobájából, kisétált a klubhelyiségből és lement a lépcsőn. Leérve a lépcsőn, körbe nézett és furcsa mód látta, hogy sehol senki. Vállat vont, majd mit sem törődve ezzel kisétált az iskola falai mögül. A parkban csak egy-két diákot látott.*
~Oké, hova tűnt mindenki? Nem lehet, hogy a vizsgára tanul mindenki, az lehetetlen.~
*Veti fel magában az ötletet, majd azzal a pillanattal el is neveti magát. Átsétálva a parkon egyenesen a Legendás Lények Gondozása terem felé veszi az irányt. A terembe lépve tekintette meg Daniel-t, majd Kamillát végül a többieket. Kamillának hevesen integetett egy mosoly kíséretében, a többieknek meg odaköszönt és végül Daniel felé vette az irányt. A fiú mellett megállva köszön neki, majd leül mellé.*
- Szia, Denci.
*Mosolyogva teszi maga mellé a táskáját, majd a felszerelését elővéve az asztalra rakja.*

* Jóval az óra kezdete előtt megérkezik a termébe. Elő kell készítenie az órát. Lesz egy kisebb meglepetése a diákoknak. Reméli jól sül el. Néhányan már bent ülnek, nekik köszön, de nem foglalkozik azzal, ki mivel tölti az idejét óra előtt. Jegyzetein kívül még pár dolgot hoz magával. Mint legutóbb, most sem tudja megoldani egy fordulóval. Mikor másodjára is visszatér egy meghatározhatatlan dolgot tart a hóna alatt. Ez egy védőfelszerelés akar lenni. Olyasmi ez, mint amit a rendőr bemutatókon láthatunk, amikor is egy embernek ugrik egy kutya, és az ember úgy néz ki, mint egy Michelin baba. Erre szüksége lesz az órán… valakinek. Egy két kalitkát is hozott magával, melyeket az asztalra tett. A kalitkák le vannak takarva, nehogy előbb rájöjjenek a tanulók, mit is rejtenek. Ámbár a magas zümmögő hangból kitalálhatják. Még tesz-vesz párat, megvárja míg, aki akar megérkezik. Majd elkezdi az órát. *
- Üdvözlök mindenkit az idei, utolsó előtti órán. Az óra első felében itt leszünk a teremben, a másik felében kimegyünk a szabadba. Nem messzire, csak ide a terem elé.
Gondolom páran már kitaláltátok, mik rejtőzködhetnek a kalitkákban, aki még nem jött rá annak elárulom: tündérek.
* Ez az egy szó meg is jelenik a táblán, szép nagy betűkkel. Eközben a kendők lekerülnek és kalitkánként két, tetszetős külsejű, nagyjából 20 cm-es, szárnnyal rendelkező lények kandikálnak ki. Mindenáron megpróbálják felhívni magukra a figyelmet.*
- Nem összekeverni a tündékkel. A két faj nem ugyanaz. Távolról sem. Ezt a saját szemetekkel is láthatjátok. Mivel ezek a kis dögök, ilyen jól néznek ki, kedvelt dekorációs anyagok. Rendkívül hiúak, így aztán könnyű rávenni őket, hogy díszítő elemként működjenek. Nem akarom őket elengedni, mert könnyen összevesznek egymással és a körülöttük lévőkkel. Mint halljátok beszélni nem tudnak, zümmögve kommunikálnak. Ennél nagyobbra nem nőnek meg. Van varázserejük, de az rendkívül gyenge, de a rájuk leső ragadozókat el tudják riasztani, például az augureyt. Erdőkben és erdei tisztáson élnek. Nagyjából másfél hónap alatt válnak ilyenné, mint ezek. Úgy szaporodnak, mint a pillangók. A muglik körében is ismertek a tündérek. Úgy tudom vannak köztetek olyanok, akik mugli világból jöttek, így biztosan tudtok mesélni arról, hogy miként is vélekednek a muglik a tündérekről. Valaki?

*Csak figyeli, ahogy Calwa professzor úr előkészíti az órához szükséges ketreceket és... egy védőfelszerelést. Ez utbbi láttán felvonja a szemöldökét, de végülis nem túlzottan érdekli a dolog.
Figyelmét inkább a kalitkák kötik le, amik zümmögnek. Öhm, izé a bennük lévő valamik zümmögnek.*
~Vajon milyen ocsmány bogarat veszünk a mai órán?~
*kérdezi magától. Bár az ocsmány rovar túlzás, ahogy erre maga is rájön, amint lekerül a kendő a kalitkákról. Tündérek... Teljesen ilyennek képzelte őket.
Természetesen mindent lejegyzetel, amit a tanár mond, majd gyorsan felemeli a kezét, és megvárja, amíg a professzor úr felszólítja.*
- A muglik azt hiszik a tündérekről, hogy hatalmas varázserejük van. Tulajdonképpen pont a boszorkányok ellentétének képzelik őket, vagyis úgy gondolják, hogy a boszorkányok gonoszak é csúnyák... *itt egy apró fintorral jelzi nemtetszésétXD*
- ... ezzel szemben a tündérek szépek. Valamint, úgy tartják, varázspálcájuk is van... Bár a mugli mesékben nem olyan pálcáról van szó, mint am miénk, hanem valami giccses izéről, aminek csillag van a végén...
*Reméli, hogy jó a válasza, mert elég ciki lenne, ha hülyeséget beszélne.*