*Nagyot nyel Arwen mikor a tanár belépett, hiszen eddig nem volt órán, így inkább lejjebb csúszik a padban nehogy észrevegye, hogy ott van. Arwen úgy is az óra után akarja megkeresni a tanárt a dolgozat miatt meg egy állatkáért amit már a többiek kiválasztottak. Gyors jegyzetelésbe kezd. Mindent leír amit a tanár mond ezzel is kifejezve, hogy igyekszik. Mikor elővesz egy szőrös állatkát a professzor, elmosolyog rajta.*
~De aranyos.~
*Arwen mosolya egyből eltűnik az arcáról, mikor meglátja, hogy az a kis szőrös lény a feje felett repült el.*
~Jézusom, itt így repkednek az állatok....szegények, nem lennék a helyükben.~
*Mikor hozzá jut a kis állatka, egy darabig nézi, forgatja. Megsimogatja egy kicsit az állat fejét és tovább adja.*
~Na, ez furcsa és most mit kellett volna vele csinálni?~

*Arwen figyelmesen hallgatja a professzor mondókáját és mikor Sina visszakerül a tanárhoz elővesz egy üres lapot arra folytatva a jegyzetelést. Mikor egy ketrec kerül a tanári asztalra csak magában tud találgatni, mi is lehet benne. Hamarosan egy kérdést tesz fel a professzor, de inkább csöndben hallgat amit a diákok mondanak. Inkább meglapul, minthogy feltűnést keltsen, így csöndben marad.*
~Na, ez mi akar lenni?~
*Egyik szemöldökét felhúzva nézi az állatot amit a professzor a kezében tartja. Egy pillanat alatt eltűnt mikor a tanár visszarakta a ketrecbe. Leírta amit az állatról tudni kell, mikor a professzor egy kis tálat vesz elő és megkért mindenkit, hogy menjenek ki az asztalához.*
~Te jó ég, most mért kell kimenni?~
*Nagy nehezen feláll, mikor a társai elindultak az asztalhoz. Próbált elbújni a sok diák közt és úgy ment ki a tanári asztalhoz. Figyelmesen nézi a tálat ami az asztalon van.*

*Őszinte örömmel kapja el a kis állatot, bár a teljesség igénye oltárán újfent meg kell jegyezni, hogy kétszer majdnem elejtette, a föld felett egy centiméterrel tudta csak a kezébe fogni rendesen. Mikor ez megtörtént üdvözült mosollyal emelte feljebb, egészen a fejéhez közel. Mire bármit mondhatott volna, Sina kidugta a nyelvét és arcon nyalta. Lycaria meglepve felnevetett, majd eltolta magától a lényt és óvatosan a hozzá legközelebb ülőnek adta tovább.
Egy röpke másodperc elteltével újabb figyelni való akadt, először a professzor, utána egy nagyobb ketrec és a benne tartózkodó, távolságtartó porlock.
Elmélázva vette szemügyre, egyszer látott ilyet, ám nem akart strébernek tűnni és inkább nem kiabálta be a helyes megoldást, még ha fel is ismerte.
Oldalra döntött fejjel nézett ki az előtte ülők mögül és az alsó ajkát beharapva vette észre a mulasztását. Szinte mindenki szorgalmas jegyzetelésbe kezdett. Persze rajta kívül.
Szorult helyzet volt, mert ez nyilvánvalóan arra engedett következtetni, hogy a leírtakra később még nagy szükségük lesz. Mivel a helyzeten már semmivel sem segíthetett, ráadásul nem érzett késztetést a ceruzája mihamarabbi aktiválására, megvonta a vállát és folytatta a porlock tanulmányozását.
Üsse kavics, így jártam…
A felhívásra ő is villámgyorsan felpattant és hevesen igyekezett nem fellökni senkit, közben pedig megjelenni a kívánt helyen, a prof. asztala előtt.
Kistányér méretű szemekkel bambul a tálszerű valamire, elsőre nem vesz rajta észre semmi érdekeset, azon a magától értetődő tényen kívül, hogy ez egy edény.

*Arwen mikor már ott volt a tanári asztalnál, kicsit megnyugodott és nézte a nagy semmit. Legalábbis azt hitte, hogy semmi nincs ott, hirtelen egy lény nőtt meg mikor a tanár a pálcájával megnövesztette. Elég undorító látvány volt a kis lény, de gyorsan lejegyzetelte a hallottakat. Mikor a professzor elmondta, hogy a muglik körében nem igen kedvelt lény elmosolyodott rajta. Arwen sokat nézte a megdermett chizpurfle-t. Csodálkozott rajta, hogy ilyen undi lények is léteznek.*
~Fúj.~
*Fintorgott a lényen és várta, míg a professzor befejezi a mondókáját. Mikor mondta, hogy ellehet menni az óráról, odalépett a tanárhoz és mosolyogva mondta a mondókáját.*
- Jó napot/estét Tanár úr. Én nem írtam meg a dolgozatot és még állatot se kaptam, de a következő órára felkészülök a dolgozat írásához és egy állatkát is szívesen gondoznék.
*Megvárta míg a tanár elé rakott egy állatot és elmondta a fontos dolgokat a dolgozattal meg az állattal kapcsolatban, összepakolta cuccait és elindult kifelé az ajtón.*


//köszi az órát és bocsi, hogy így irok, de a usernek sietnie kell.//

* Kamilla bólogatva hallgatja a választ, miközben a férfi már másfelé matat. Elővesz egy kis tégelyt, majd valamilyen bűbájt mond ki rá. Aztán a semmi helyén lesz egy csúf rovar... *
- Úúúúú, ez nagyon ocsmány. * Nyögi a lány, és arcán grimasz jelenik meg. Távolról méregeti a ki dögöt. Mikor meghallja, hogy mi mindenben tehet kárt. Önkéntelenül is a pálcájáért nyúl. *
- De ez akkor nagyon veszélyes. Mi van, ha valamelyikünk pálcájába belemegy egy ilyen? Akkor az teljesen használhatatlan lesz? * Kérdezi, miközben aggodalmasan összeráncolja szemöldökét. *
~ Még csak az kéne, hogy egy ilyen ocsmány kis csótány megzabálja a pálcám. ~ * Kicsit gonoszul elvigyorodik, majd megszólal. *
- Uram, az irtó bájitalok és varázslatok ha nem használnak, akkor mondjuk lehet mugli vegyszereket használni ellene? Úgy hallottam a mugliknak van valamilyen jó rovarirtójuk, valami... maxi... koxi... toxin... Chemo izé. Mindjárt eszembe jut... chemotox aszt hiszem. A muglik mindig ilyennel hajkurásszák a bogarakat és rovarokat. A kis dögök először bevadulnak, aztán kómásan leesnek, majd kimerednek a lábaik, és földobják a pacskert. * Vigyorogva mesél, mintha ez valami jó poén lenne. Aztán a tanár valószínűleg meg is elégeli a hülyeséget, így véget vet az órának. Mindenki összepakol, köztük Kamilla is. *
- Viszlát! * Kiált oda a tanárnak, majd elviharzik egyenesen a szobájába. Magában még mindig vigyorog a rovarölőn. *

//Köszi az órát, holnap tali pusz //

A lovakra vigyázó, félénk lény is, kis patáival, hát igen ő is megfogja Kriszty érzékét, Szereti a varázslényeket. Jegyzeteléssel oldja meg a szükséges tudás elsajátítást, mikor a tanár úr beszél, azonban az óra elég érdekes bemutatóval zajlik most is. Jó élőben is látni ezeket az élőlényeket, nem csak a könyvek képin bámulni, s nem is sejteni milyen aranyosak is tudnak lenni, vagy éppenséggel szörnyűek, mint az is, ami miatt ki kellett sétálniuk a tanári asztalhoz. Az elég ilyesztő, vagy inkább undorító a pillus lány számára is, ahogy egy varázslónak sem ő a kedvence. De mivel ez is a tananyaghoz tartozik, a lány lejegyzeteli amit csak tudni lehet róla. Rápillant a táblán lévő dolgozat pontjaira, ami nem lett a legjobb, de azért még belefér egy jó középútba, ami a teljesítményt illeti.
~Lehetett volna jobb is, de rosszabb is.~
Miután elbocsájtják a diákságot Krisztyne is távozik, elköszönve tanártól, diáktól egyaránt.

//Köszönöm az órát, bocsi, hogy nem voltam kicsit aktívabb.//

*Heather csak bólogat az elhangzott szavakra, még egyszer megsimogatja Sinát, majd az Augreyk ketrecéhez sétál, és kivesz onnan egyet a félénk madarak közül. Óvón fogja, csak azért, mert nem tartja olyan húú de különlegesnek, még gondozni fogja és vigyáz majd rá úgy, ahogyan ez a mélabús madár megérdemli. Másik kezével, kerülve minden hirtelen mozdulatot, a vállára kanyarítja táskáját.*
- Viszlát, tanár úr! - köszön el halkan, majd a teremből kilépve lassan végig sétál a parkon, miközben a madárnak dúdolgat kísérteties hangon, de az csak nem akar vele énekelni, mivel se közel, se távol, egy fia felhő sincs az égen.

// Köszi az órát. ^^ //

// Köszi mindenkinek, aki volt : ) //

A porlock meg a pufskein aranyos volt, de ez a parazitaszerű akármi nem nyeri el Lycaria tetszését. Persze nem ad hangot az ellenérzéseinek a chizpurfle irányában. Inkább szimplán arrébb húzódik és megállapítja, hogy sokan nem szeretik az atkaszerű rovarokat a csoportban.
Az állat pálcamagevő fétisét hallva egy picit kidüllednek a szemei és rémülten kap a sajátjához, azért remélhetőleg az még ép. Nem lenne kedve újat venni, szereti ezt a darabot és tényleg hozzá tartozik. Nem véletlenül mondják; a pálca választja a varázslót. Ettől függetlenül azonban ő teljes mértékben egyet értett ezzel a darab bottal abban, hogy ők összetartoznak. Ők. Ketten! Nincs helye a párosban egy harmadik félnek, még ha utóbbi egy élősködő is.
Távolabb araszol az asztaltól még jobban, majd meghallgatja a tanár végszavait. Utolsó pillanatban jut eszébe, hogy ő se írt dolgozatot és állatkája sincsen, szóval fogja magát és visszalépkedve kérelmez egyet lehetőség szerint ártatlan és esdeklő arckifejezéssel.
Némi vacilálás után kiválaszt egy diricawlt, amitől minimum annyit elvár, hogy az időjárást jelezze. Valami ilyesmit hallott a lényről, legnagyobb elégedettségére. Ő hajlamos napfényben vinni esernyőt, esőben pedig lenge ruhát húzni. Ugyan a felhőkből meg tudja állapítani a várható időjárást, hála a tündék tanításainak, sosem ad hitelt a saját megérzéseinek. Talán egy varázslénnyel ez máshogy lesz.
- Viszlát és köszönöm tanár úr! Sziasztok! – integet vidáman az állatkával a karjai közt, aztán hirtelen, boldogan elrohan a kastély felé. Alig győzi kivárni, hogy elkezdhesse felfedezni a helyet és foglalkozhasson az új kedvencével.

//Köszi az órát!^^//

*Arwen-nek sikerült az óra előtt erőt merítenie és kikászálódott az ágyból. Nagy nehezen felvette talárját és bevonszolta magát a fürdőszobába, fésülködés, fogmosás stb. Mikor mindennel kész lett felkapta válltáskáját és elindult a hátsó kertbe órára. Mikor a szobájából kijött, le a klubhelyiségbe, ott megpillantotta a kanapét és elgondolkozott.*
~De jó, puu-hha-aa kanapéé...Na, oké szedd össze magad, dolgozatot kell írni, nincs ideje szunyálni.~
*Arwen elindult a klubhelyiségből ki a kastélyból és egyenesen a hátsó kerti Legendás Lények Gondozása terem felé vette az irányt. Vonszolta magát, mert még az alvás bágyadtsága még benne volt, hiába mosta meg az arcát, még mindig leakartak csukódni a szemei. Mikor megérkezett a teremhez, benyitott és leült az egyik padra, még időben, mert ha később ér oda, össze esik a földön és ott alszik. Mikor leült nem volt ereje, hogy elővegyen bármit is, csak letette a táskáját és a feje landolt a padon. Kissé erősen, hisz nagyot koppant, de nem érdekelte legfeljebb lesz egy pukli a fején. Most viszont nagyon álmos és fáradt, de csak egy kicsit akar pihenni, hogy az órára teljesen "fitt" legyen, ami most lehetetlen lesz számára ezzel a két perces szunyával, de ki tudja. Így várta a tanárt és hogy elkezdődjön az óra, fél szemmel így is figyelt, mert nem lenne célszerű az egész órát átaludni, valahogy kellemetlenül jönne ki.*

Lycaria megint sebesen fut, lihegve kapkodja a levegőt a hátsó kertben. Egyik követ a másik után ugorja át, vicces mozgással kerülgetve a kisebb bokrokat és egyéb növényeket. Előbb fagy be a pokol, minthogy ő szánt szándékkal letaposson egy élőlényt, még ha az fotoszintetizál is.
Újfent a késés című előadást mutatja be, bár amennyiben rajta múlik, ebből csupán majdnem késés lesz. Belassít az általa legszebbnek talált tölgyfánál és szorosabban öleli magához szegény, megfulladni készülő diricawlját. A madár fura hangokat hallat, mire lazít a fogásán és aggódó pillantással dörmög neki:
- Bocsi Aladár, sietnünk kell!
Mikor az állat mozgását kevésbé találja rendellenesnek, folytatja a rohanást és lendületesen kerülgeti tovább az akadályokat. Nem veszi észre a professzor magas alakját, azonban ez nem jelent semmit. Az éppen szemébe hulló aranyszőke fürtjei úgyis nem kicsit nyomnak a latba rosszul látást terén, így aztán jóformán egy ogre is szobrozhatott volna előtte, úgysem kelti fel a figyelmét.
Igyekszik eközben nem kihúzni kedvence szivárványszín tollait, bizonyára az illető nem értékelné, meg aztán a féltündék se az az agresszív népség. Ő meg pláne.
Megkönnyebbülten fékez le, talán időben van. Két lányt is megpillant a saját karából meg rajtuk kívül pár másik tanulót. Nagyot dobbanva áll meg a fapadlón, a hevesség hátránya. Mondjuk, legalább a testedzés mára is megvolt, nem kell aggódnia a kondija miatt.
- Sziasztok! – üdvözli őket, majd ledobja magát egy padba és leülteti az asztal tetejére L.A.-t. Reménykedik benne, hogy a varázslény nem most fog elrepülni, nem lenne kellemes megmagyarázni, hová tűnt.

//sorry, most csak ennyire van időm:(//