Alagsori folyosóhálózat

~Kumiko, túl sok a kérdés!~
- Legilimencia, véletlenül legilimencia gyakorlás közben találtam rá. És egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy mumus.
~De egy furkósbot, meg egy zsák a legtöbb valami ellen elég kell, hogy legyen. ~
*Több kérdésre nem válaszol, mert felnyílik az ajtó. Látja, hogy Kumiko nem tartja annyira viccesnek ezt az egészet… Együttérzés zéró.
Emlékszik rá… látta Kumiko elméjében ezt a ruhát az anyján és ezt a teáskannát.
De az összkép röhejes, fel sem fogja Kumiko miért nem nevet. Nem is akarja megérteni.
Nem került még bele a zsákba a mumus, úgy néz ki Erik a nagy röhögés közepette elvéti.
Kumiko halovány kis simogatása pedig talán mégsem olyan vérszegény, mint elsőre tűnt. Vagy csak sikerült jó helyen eltalálnia szegény mumust…
ilyen módszerrel még biztos nem próbálták legyűrni, de végül is a lényeg az, hogy elzárják így, vagy úgy.
Erik pedig nincs képesítve mumus ellen. Marad a puszta erőszak.
A félig nő-félig Erikre az ütés után sikerül is ráhúznia a zsákot. Elég szakszerűnek tűnik a srác, mintha mindig embereket zsákolna.*
-Szép volt Kumiko! Megtetted az első lépést. Leütöttél valami anyádhoz hasonló fertelmet. Nem is vagyunk mi rossz csapat.
*Megpróbálja megemelni a testet.
Nem volt nagy csata, de kifújja magát… végre lehiggadt a röhögésből. Ez volt eddig az egészben a legkimerítőbb. De most jön csak a java, el kell vinni Erik szobájáig a zsákot mumusostól.
Erik az összekötözött zsák száját tartja, míg a lány össze nem szedi magát. Ő tényleg a félelmével, vagy valami hasonlóval nézett szembe. Erik meg csak egy vicces képet látott. Ha mondjuk borotva lett volna a mumusnál, az keményebb dió lett volna.
Erik lélekben arra is felkészül, hogy Kumiko mindjárt kiad egy adag felgyűlt stresszt… és kin máson vezetné le?*
- Kumiko, már ideadhatod azt a botot.
*Jobb vigyázni, nem akar a mumus sorsára jutni.*

*A legilimenciára bólogat, bár őszintén szólva nem érti, hogy azt hogy lehet egyedül gyakorolni, és az is fura, hogy például egy mumusnak gondolatai legyenek. Így tulajdonképpen egyáltalán nem kielégítő Erik válasza, de ugye idő nincs nagyon a gondolkozásra, hiszen megjelenik valami, vagy inkább valaki.
No igen Erikkel ellentétben Kumikot megijeszti a látvány, bár utólag talán ő is jót fog röhögni a női kimonóban díszelgő kisminkelt Eriken, most azonban még mindig a sok hatása alatt van. Szorítja a bunkót, és figyeli, ahogy a Mumus elterül, nem is érti, hogy lehetséges ez, mert ő nem érezte erősnek az ütést, és még csak nem is olyan helyen találta el, amitől el kéne ájulnia. Bár ezen talán kár rágódni, inkább örülnie kéne, hogy túlélte a találkozást és nem szenvedett maradandó agykárosodást. Erik első néhány mondata még nem igazán jut el hozzá, még mindig ütésre készen tartja a bunkót, és pár lépést közelebb megy, csak hogy megbizonyosodjon nem kel fel többet. Ott állva valamelyest megnyugodva lassan csak eljutnak hozzá Erik szavai.*
- Dögölj meg Schanttental! Nem engem kell kinyírni, főleg nem úgy, hogy a frászt hozod rám!!! Mégis mikor akartál volna szólni? És különben is, mi a francot akarsz csinálni egy mumussal?
*Kezd el kiabálni a másikkal, és egy szuszra elmondja az összes baját. Aztán persze jön egy mély levegő, és a kezében a bunkó is meglendül, de nincs ok a félelemre, szimplán csak odavágja Erikhez - igaz nem épp finoman. Sőt reméli, hogy legalább egy kis fájdalmat okoz a másiknak, de ha nem akkor sem érdekli. Valójában az sem érdekli, mit akar Erik a mumussal, épp ezért, még mielőtt válaszolna a másik, meg is indul az ajtó felé, nem foglalkozva azzal, hogy egy ájult mumus fekszik a teremben.*

*Ki mondta, hogy egyedül gyakorolt? Na mindegy… A gyakorlás azt jelenti Eriknél, hogy megint próbált valakit terrorizálni, csak valami félresiklott, nem az történt, amire várt, hanem ráakadt egy mumusra. De ezt a részét valószínűleg soha nem fogja részletezni Kumikonak.
Főleg azért nem, mert nincs rá idő, és a későbbiekben ez lesz a legkevésbé fontos momentum.
Másodsorban nem akarja.
Amint elhárul a mumusveszély, Kumiko kifakad, mindenféléket vág Erikhez, eleinte csak szóban, utána fizikailag is.
Eriknek annyi ideje van, hogy alkarját reflexből maga elé emelje, hogy védje magát, de fájdalmat biztosan nem fog neki okozni Kumiko.
Nem olyan fából faragták a srácot, egyszerűen nem érez fájdalmat.
Illetve biztos van olyan kín, amitől ő is szenvedne. A kínzó átok például biztosan hatásos lenne, mert az mesterségesen előidézett fájdalomérzet. Mondjuk ez is csak gyakorlatban derülne ki, a Tiltott átkot még senki sem próbálta ki Eriken.
Kumiko dobására viszont egy igen fagyos pillantás a válasza. Nem fáj, de akkor is! Tudja a lány, hogy hol a helye!
Természetesen Erik alatt rangsorban, amennyiben elfogadjuk az Erik által felállított értékrendet.*
-Időben szóltam!
*Ennyit mond egészen addig a pillanatig, míg a lány ki nem akar vágtázni a teremből., de még pont mielőtt kilépne, a srác újra kinyitja a száját.*
- Nem nekem kell a mumus, hanem neked!
*Ez biztos van olyan hatásos mondat, hogy Kumiko egy pillanatra megálljon, és végighallgassa.*
- meg kell szoknod, hogy ne rettegj az anyádtól! Különben nehéz lesz vele szembenézned.
*Közben vonszolja a zsákot.*
- De, nálam lesz a mumus, bezsákolva, meg egy lezárható ládát is kap. Aranyélete lesz.
*Félőrült kuncogás.*
- Holnap délután ötkor tehát várlak Kumiko egy teára!
*Direkt bosszantja a lányt.*

*Természetesen senki nem mondta, hogy Erik egyedül gyakorolt, de azt sem, hogy gyakorolt valakivel, meg aztán Kumiko nehezen tudja elképzelni, hogy bárki hagyná, hogy rajta gyakoroljanak. Igaz Erik esetében elgondolkodtató az is, hogy kell-e a másik beleegyezése a gyakorláshoz. Mindez azonban lényegtelen, nem is érdekli Kumikot. Örül, hogy nincs a kezében a bunkó és, hogy a mumus is hatástalan. Az, hogy Eriknek fáj-e, hogy hozzávágta azt a valamit, egyáltalán nem érdekli. Na jó, talán ha fájna Eriknek, azt élvezné, de valószínű, hogy Eriknek nem fáj, szóval nem foglalkozik vele. Ahogy a fagyos pillantással sem. Legalábbis elfordítja a fejét, hogy ne lássa.
Kumiko amúgy is másképp dolgozik, ha őt kérdeznénk meg, akkor Erik lenne alatta a rangsorban, de ezzel bizonyára mindenki más is így van.*
- Nem szóltál időben! Ha leírod a levélben, az lett volna az időben.
*Bár az is igaz, hogy akkor meg nem jött volna el, de ezt nem köti Erik orrára. Helyette inkább elindul visszafelé, hiszen már régen ezt kellett volna tennie. Az ajtóban érik utol Erik szavai és kíváncsian vissza is fordul, amiért persze százszor elátkozza majd magát, hogy meghallgassa a fiú szavait. Van bennük igazság, de ezt sosem ismerné be.*
- Te beteg vagy, nem kell nekem szoknom semmit! Inkább a könyvtárba jöttél volna, keresni, az hasznosabb lett volna.
*A hangja határozott, és tényleg komolyan is gondolja. Az hogy a mumust, hogy fogja tárolni Erik egyáltalán nem érdekli, bár most, hogy tudja mire kellett kezdi sajnálni egy kicsit szegény teremtést. Jobb lett volna neki, ha marad a szekrényben, elvégre ott még mindig több hely van, mint egy ládában. Nem mintha tudná, mekkora ládát szánt neki Erik, de nyilván nincs akkora mint a szekrény volt.
Tovább is indul, kiér a folyosóra de még pont meghallja a teára invitálást, amitől egy percre megdermed, és lesápad, de aztán hátra sem fordulva újra elindul.*
- Felejtsd el Schattental! Nem randizunk.
*Válaszolja halálosan komolyan, ha már a fiú bosszantja, akkor ő is próbálkozik egy kicsit. Na és persze kizárt, hogy átmenjen a fiúhoz. Egyrészt mert nem illendő, másrészt mert nincs kedve Erik előtt rettegni, egy mumustól.*