Kastély körüli park

-Nos az a helyzet, hogy még nincs baglyom. Eddig nem volt rá szükségem, de amint lesz, beszerzek egyet. Amúgy is csak a szüleim írogatnak nekem, vagy rokonok, azt meg bagolyfordultával megoldom.
~Silens észre sem vette azt a víztömeget ami belecsapódott? Akkor tényleg nagyon esik. Na mindegy~
*Fél szemöldökét felhúzza, ahogy a lány épp hülyének nézve magyaráz neki, de fel sem veszi*
-Hé hé hé. Egy bók nem feltétlen von maga után randit. És egyébként is miért akarnálak randira hívni? Mármint...szóval meg sem fordult épp a fejemben. Remélem ezért nem osztasz majd büntetőmunkát. Amúgy nem hülyének nézlek, csak...tudod mit? Hagyjuk!
*Int fásultan a lány felé, közben nézi, ahogy a baglyát próbálja kiengesztelni. Hát, most még a baglya sem szereti túlságosan. Remélhetőleg nem mindig ilyen kekeckedő*

*Mivel a hangulat eléggé fagyos, nemkülönben az időjárás, így úgy dönt, hogy inkább bevonul a kastélyba*
-Na, most elnézéseteket kérem, de én azt hiszem, beljebb fáradok a melegbe, áttörölgetem magam, aztán elfogyasztok egy jó angolos teát. Majd még remélem találkozunk, sziasztok.
*És azzal a lendülettel, ahogy mindezt elhadarta, már indul is a nagy ajtó felé, és besomfordál. És ahogy a többieken látta, még az is lehet, hogy követik példáját*
//Bocsesz, inkább mint a fagyasztás:)//

[Kumiko,Ian]
- Oké. Az a pad szerintem is jó lesz.
*Lassan ballag a pad felé és mikor odaérnek lehuppan rá a lány mellé.*
~Biztos az előbb elrontottam a hangulatot a szülem történetével.~
- Neked mi van a szüleiddel?
*Kíváncsi rá mi a helyzet Kumiko szüleivel, még sosem mesélt neki róluk. Mondjuk csak néhány órája ismerik egymást így ez érthető.*
- Tudom, hogy nem lesznek így barátaim de szeretek veled lenni. Jól érzem magam veled.
~Kumiko is biztos kedveli a társaságom, mert ha nem kedvelné akkor nem biztos, hogy belement volna ebbe a sétába. Vagy csak lehet hogy simán meg akarta mutatni nekem a kastélyt.~
*Ian bízott benne, hogy a lány is jól érzi vele magát, nem csak szimplán a kastélyt akarta megmutatni a "zöldfülünek".
- Igen, szerintem az I csoportot választom.
*Megint eszébe jutott az átoktörő,auror kifejezés így ismét kuncogni kezdett.*
- Nekem a sötét varázslatok kivédése a kedvenc tantárgyam.
*Mindig is szerette a varázslást Ian. Főleg a sötét varázslatok kivédését. Azonban a varázslények gondozását elég unalmasnak találta.
- Neked melyik a kedvenced?
~Szerintem a gyógynövénytant és a mitológiát szereti. Nem tudom miért de ez a két tantárgy sugárzik belőle~

*Ahogy Ian rábólint a padra, nyugodtan csüccsen le. Szépen egyenes háttal ül, mint mikor térdepelni szokott. Igaz a pad sokkal kényelmesebb, mint a térdepelés. Főleg mivel térdi érő bakancsban utóbbi szinte teljességgel lehetetlen. A szüleiről most nem szívesen beszél, de nem akar elutasítónak tűnni, ezért amennyire tőle telik, normálisan válaszol.*
- Az anyám kvibli teamester. Az apám pedig üzletember. Varázsló. Tőlem tanultam szinte mindent mielőtt idejöttem. És van egy 10 éves öcsém. Ennyi.
*Az arcán nem tükröződik semmilyen érzelem, egészen addig, míg az öccséhez nem ér. Akkor azonban kedvesen elmosolyodik. Kicsit el is gondolkozik, az arcán is látszik, hogy egy kicsit máshol jár.*
~ Vajon hogy megy Seijinek az iskola? ~
*A gondolataiból persze hamar magához tér, és tovább beszélgetve a fiúval kissé meglepődik.*
~ Alig néhány órája van itt és már képes azt állítani, hogy jól érzi magát velem? Lehet túl kedves voltam... ~
*Hiába, a fiúkkal még mindig hadilábon áll és Ian-nek ez az előbbi kijelentése kissé sokkoló volt a számára. Ha nem lenne már alapból is lehetetlenül fehér a bőre, egész biztos lesápadna. Azonban mivel ez nem lehetséges mindössze a felszaladó szemöldökei jelzik meglepettségét.*
- Majd órákon barátkozol.
*Mondja végül elég sután. Ő tulajdonképpen csak a dolgát végzi, nem gondolkodott azon, hogy kellemes-e a másik társasága. Sőt most hogy ilyeneket mond, kifejezetten idegesítő, de el kell látnia a prefektusi teendőit, szóval kénytelen hozzá jó arcot vágni. Tovább hallgatja, ahogy Ian a tantárgyakról beszél, és amikor Kumikot is megkérdezi a kedvencét illetően, a feketeség készségesen válaszol. *
~ Ez legalább egy értelmesebb kérdés. De még mindig nem értem mi olyan vicces az átoktörőn meg az auroron.~
- Nekem a bájitaltan a kedvencem meg a bűbájtan. Bár az utóbbiból nem vagyok túl jó. Ezzel ellenben a krisztallográfiát nem szeretem, viszont az megy.
*Lehet Ian nem ilyen választ várt, és Kumiko most egy kicsit meglepte, de őszinte volt. A gyógynövénytannal nincs különösebb baja, és a bájitaltan miatt nagyon is fontos, ezért szereti is. A mitológiák pedig roppantul érdeklik, de azt tulajdonképpen órák nélkül is megtanulhatná.
Ahogy a tájon végig jártatja a szemét, eszébe jut, hogy neki most meg kéne mutatnia a kastélyt, így a különböző épületekről kezd magyarázni.*
- Látod ott azt a téglalap alakú épületet a díszes ablakokkal? Az a könyvtár. *Mutat a park nyugati oldala felé.* - Aztán nem messze tőle, az a csupa üveg épület... az az uszoda.
*Ahogy beszél a kezével is próbálja mutatni az irányt. Könnyedén magyaráz.*
- Innen nem nagyon látni, de van arra felé egy kis presszó is. Kicsivel odébb megy egy Teázó-Kávézó van. Bár én még egyikben sem voltam.
*Nem is nagyon érti, mért van két külön épület. Hiszen a presszó nem kávézót jelent? De nem töpreng ezen sokat, inkább csak megvonja a vállát aztán egy másik épületre mutat.*
- Az a nagy épület pedig a Bálterem. A hátsó kertet innen nem látni, de ott van a természetmágia, legendás lények gondozása és a gyom- és gyógynövénytan terem. Valamint egy istálló meg egy üvegház. Azt hiszem a park ennyi. Van még persze pár barlang, tó meg erdő, de azt majd úgyis felfedezed.
*Fejezi be a kastélyparkjának bemutatását, majd Ianre pillant, vajon megértett-e mindent a gyors bemutatásból. Ha esetleg a fiúnak kérdése van, akkor természetesen válaszolni fog rá. Aztán esetleg felveti, hogy induljanak el befelé. Kezd későre járni az idő.*

*Ő is rápillant Kumikora és a szemébe néz*
- Igen látom őket.
*Elgondolkozik, hogy vajon mikor menjel el az uszodába és a könyvtárba. Hátha barátokra lel. A könyvtárat maga is szereti, szeret ott olvasni, tanulni. Bár inkább olvasni szokott. Ha olvas akkor megnyugszik és teljesen kizárja a külvilágot és ha abbahagyja felüdültnek érzi magát. Ezért is szereti.*
- Félek.
*Kíváncsian várja hogy a lány, hogy reagál rá majd folytatja*
- Most lesz az első órám.
~Kíváncsi vagyok mit fogunk csinálni az első órámon. Milyen lesz a tanár, az osztály.~
- Igen. Én is úgy gondolom, hogy órákon fogok barátkozni. - feleli mosolyogva.
*Érzi, hogy lassan lehűl a levegő a szél is fúj. Kezd fázni. Kumikora néz majd az órájára majd ismét a lányra.*
- Kezd sötétedni nem szeretnél inkább bemenni a kastélyba?
*Elpillant mégegyszer a könyvtár és az uszoda felé. Elhatározza, hogy holnap az átváltoztatástan órája előtt ki fog jönni még. Lassan feláll és elindul a kastély felé.*

*Megnyugszik, hogy minden meg van, nem kell újra elmagyaráznia az épületeket. Ian következő kijelentése azonban meglepi.*
~ Fél a sötétben vagy mi? ~
- Mitől?
*Kérdezi meg végül és aztán felnevet, amikor meghallja hogy az első órától. Kumiko nem félt, ő inkább izgatottan várta. Persze lehet, hogy Ian is valami ilyesmit érez, csak másképp fogalmazza meg. Az pedig, hogy az órákon majd ismerkedik egészen biztos. Kumiko is a páros feladatok során ismert meg jó pár embert. Ezért csak biztatóan bólint. Ő is érzi, hogy kezd lehűlni a levegő, igaz ő nem a fázós típus. Az alagsorban ez nem is szerencsés.*
- Bemehetünk. Habár jobb ha megszokod. Az alagsorban mindig hűvösebb van. Én pont ezért szeretem.
*Feláll és elindul visszafelé, amerről jöttek. majd még egy kérdést tesz fel, hátha meg tudja nyugtatni a fiút.*
- Mi lesz az első órád?

- Az első órám átváltoztatástan lesz.
*Nem valami jó belőle de azért igyekszik, hogy maximálisat nyújtson az első órán és majd később profi legyen belőle. Minden nap elég sokat tanul, hogy majd nagy varázsló legyen belőle.*
- Próbálom szokni csak ahonnan jöttem elég meleg hely volt. Még manapság is alig esik az eső és sok minden ki van száradva. Nagyapámék sem tudom, hogy bírják.De még jó lenne ha bírnák még ameddig csak tudják mert nem lenne jó ilyen hamar még egy halálhír.
~Tényleg, papáékkal mi lehet? Remélem lesz időm meglátogatni majd őket valami szünet során. Hiányoznak is meg honvágyam van ráadásul. Igaz, még csak most jöttem de már is kezd gyötörni a honvágy.~
- Kumiko, neked néha nincs honvágyad?
*Elgondolkozik, hogy a lány mit csinálhatott régen amikor még nem ebbe az iskolába járt. Mit csinál mostanában amikor nem prefektusi feladatát végzi éppen? Lassan lépked tovább és nézi ahogy a kastély közeledik feléjük. Vajon a lány mit gondol róla?*
~ Vajon azt gondolja, hogy állandóan csak nyafogok vagy állandóan a lába alatt vagyok vagy netán azt, hogy milyen rendes srác vagyok akinek bírja a társaságát?~
*Mostanában ez a kérdés rendkívül foglalkoztatja a fiút. Mióta ebbe az iskolába jár. Izgatja a többiek viszonyulása hozzá. Reméli, hogy még ma este kifejti Kumiko a véleményét róla. Tovább ballag és nézi ahogy a kastély egyre csak közeledik-közeledik.*

*Arcon csapás az első óra említése. Az átváltoztatástanról még nem sok jót hallott. Ha bele gondol milyen arcot vágott Levi, amikor megtudta, hogy a Mit. vallt is a császárnő tartja, talán jobb ha nem is mond semmit Iannek a nővel kapcsolatban. De mivel már felajánlotta, kénytelen válaszolni.*
- Átváltoztatástan. Nos akkor csak egy dolgot tehetsz: Kösd fel a nadrágod! Az a nő elég szigorú.
*A hőmérsékletről, meg a nagyszülőkről mesélő fiú egész jó benyomást tesz a lányra, ám az újabb halál gondolat kicsit elrettenti.*
~ Szegény. Vajon minden napja rettegéssel telik, hogy mi lesz a nagyszüleivel? ~
*Kumiko nagyszülei már nem élnek, nem is emlékszik rájuk, ezért neki ez nem trauma. De a mellette lépkedő Ian számára biztos rossz lenne ha elveszítené a nagyszüleit is. Kumiko érzi ezt és bár tudja, hogy hülyeség, és még csak nem is biztos, hogy igaz, azért csak mond valamit, hogy bátorítsa a fiút.*
- Biztos megszokta a szervezetük a meleget, ne aggódj, nem lesz bajuk.
*Próbál közben bátorítóan is nézni, bár kétséges, hogy ez sikerül-e mert nem szokott ilyesmit csinálni. Mindenesetre ő legalább megpróbálta. A honvágy említésére, kicsit elkomorul, úgy válaszol.*
- Honvágyam? Egyáltalán nincs. Örülök, hogy itt vagyok és nem kell mindent a szüleim szabályai szerint tennem. Persze néha hiányoznak. Leginkább az öcsém, de őszintén szólva még nem szeretnék haza menni.
*Talán ez furcsán hangzik, főleg egy lány szájából, de Kumiko nem átlagos lány. Több szempontból sem. Igaz szeretne azzá válni, de nem valószínű, hogy ez sikerülni fog neki.*
- Lehet a nyári szünetben is itt maradok. A gekkóim itt vannak és nekem ez elég.
*Mondja határozottan, majd Ianre pillant, hogy lássam mennyire sokkolta a fiút az előbbi és a mostani kijelentésével. Aztán, csakhogy feloldja az esetleges zavart feltesz egy kérdést a másiknak.*
- Neked vannak már terveid a nyárra?
*Igazából nem különösebben izgatja a válasz, de beszélgető témának ez tökéletes lesz.*

- Kössem fel a gatyám? -vigyorodik el- Miért annyira szigorú lenne a tanár?
*Ahogy sétálnak elképzeli maga előtt az átváltoztatástan órát. Hát ő sem valami megnyugtatóan képzeli el.*
- De azt hallottam, hogy ezt az átváltoztatástan órát Gerrard bácsi fogja tartani.
~Tényleg azt hallottam vagy csak pletyka volt?~
- Nyárra? Hát nem tudom. Nincsnek igazán barátaim. A nagyszülőkhöz pedig nem tudok kimenni mert túl drága lenne. Szerintem maradok én is itt, ha lehetséges.
~Nem igazán szokott beszélni nekem a családjáról Kumiko, talán ez haladás? Remélem jó viszonyba leszek a lánnyal mert egész szimpatikus.
- Van öcséd? Hány éves? Ő is ide fog járni?
*Szívesen megismerné a prefektus öccsét, úgysincsenek barátai talán szerezne magának.*
- Te mint prefektus biztosan tudod, hogy hol szoktak lenni az extremusos diákok napközben. Nem tudnál tippet adni, hogy hol keressem őket?
*Mélyeket szippant az esti levegőből. A levegő páratartalma is megnőtt így este mindig olyan furcsa illata van. Tovább sétál a kastély felé és mélyeket szippant a levegőből.*

*A hírre felkapja a fejét.*
- Gerard? Nem hiszem.
~ Egyébként meg kitől hallhatta, nem én vagyok az első akivel beszélget? De akkor mért ült kint a parkban?~
*Elég meglepő dolgokat produkál a srác. De Kumiko nem nagyon tud elgondolkodni, mert Ian tovább beszél.*
- Biztos maradhatsz. Lesz is egy rendezvény, amin a 4 kar egy-egy kultúrát mutat be. Az extremus a japán kultúrát kapta.
*Meséli vidáman a lány, és most büszkén ki is húzza magát.*
- Ha gondolod segíthetsz majd a szervezésben.
*Fűzi még hozzá és rákacsint a mellette lépkedő fiúra. Neki mint prefektusnak biztos rengeteg dolga lesz a szervezéssel, nem árt, ha van segítség. *
- Igen van. 10 éves és Seijinek hívják. Nem hiszem, hogy ide fog jönni. De ha mégis, mi addigra befejezzük a sulit.
*Válaszolja Ian kérdésére és most kicsit mosolyog is. Hiába az öccsét szereti a legjobban. És ha valaki hiányzik neki, az bizony Seiji. A következő kérdésre azonban megrázza a fejét.*
- Nem tudom, hogy merre lófrálnak. Elég sok a dolgom, amióta prefektus lettem... De a klubhelyiségben mindig vannak páran. És mostanában egyre több órán bukkannak fel.
*Ez persze nem hangzik olyan jól, mint ahogy Kumiko előadja, de amikor megérkezett sok órán hitte azt, hogy nincs is több extremusos az iskolában, mert nem voltak órákon. Azóta sokat javult a helyzet. A pontversenyben is behozták a lemaradásukat, és ez nagy előrelépésnek számít a lánynál.*

Egy fekete hajú lány botorkál fel nehéz csomagjával a lépcsőn, és áll meg az ellenőrző kapu előtt. Késztetést érez rá, hogy visszafusson a hintóhoz, de aztán enyhén remegve közelebb lép, és egy halk sóhaj kíséretével belöki a kapu jobb szárnyát. Száját összepréselve belép, a kapu, pedig bezárul mögötte. Hirtelen megkönnyebbülést érez, de ez sem tart sokáig, mert belegondol, hogy még csak most jön a neheze. Félelemmel vegyes csodálkozással pásztázza végig a birtokot, és egyhelyben toporogva várja, hogy valaki elé jöjjön.

**Hozzászólások** : 7 **Évfolyam** : Első **Kor** : 30

*Jenifer megérkezik a kastélyhoz. Most érkezett meg az iskolába. Tanácstalanul pillog körbe hogy, hogy most mit is tegyen. Mivel jobb nem jut eszébe, leteszi maga mellé a csomagjait, és várja, hátha valaki a segítségére siet.*

*Egy kellemes, és minden tekintetben meleg délután elé néz. Mint egy vámpír úgy óvakodik a kastélyba sütő napfénytől. De nem kell aggódni, nem vámpír, csak nincs kedve megégni, vagy hasonló, bár ennyi napfénytől csak nem. Kezében egy cetlivel sétál a park felé. Egy újabb diákot kell felkísérnie, prefektusi mi léte alatt a második diákot kísérheti fel. Pedig az elején azt hitte, hogy nyugis munka lesz, és sehol senki, vagy éppenséggel más pugnaxos vezető ment le elé. Pedig ha tudnák milyen buzgómócsing tud lenni néha akkor többet is rábízhatnának. A parkba érve, kicsit megcsapja a napfény meg a meleg, de ettől függetlenül megindul az új pugnaxos diák keresésére. Valahogy már bánja, hogy egy sötétzöld pólót vett fel, és nem egy fehér inget, talán akkor nem érezné ennyire a napból jövő meleget. Egy eddig ismeretlen lányt pillant meg, és onnan tudja, hogy őt kell felirányítania, hogy van nála pár csomag is. Egy kis, barátságos mosollyal az ajkain lép a lány elé.*
-Szia! Ha nem tévedek, akkor Jenifer Bloomhoz van szerencsém.
*Még mindig mosolyog, közben kinyújtja a kezét, egy kézfogáshoz.*
-Raphael Wyld, a Pugnax egyik prefektusa lennék. Ha bármi kérdésed van, akkor nyugodtan felteheted, most, vagy ha szétváltunk, akkor később is megkereshetsz vele.
*Bátorítóan mosolyog, őt tényleg lehet bombáznia a kérdésekkel, még a leghülyébb kérdésekkel is, ritka türelmes ember.*

**Hozzászólások** : 7 **Évfolyam** : Első **Kor** : 30

*Jenifer türelmesen álldogál, és várja, mikor jön már végre valaki. Már a nap kezdi barnitani fehér hamvas bőrét mikor a távolból egy alakot megpillant akkor hirtelen megdobbant a szive, hogy vajon mi vár rá ebben a környezetben. Vajon kedvelni fogják-e,vagy talán mindenkinek szimpatikus lesz.Mikor az az ismeretlen alak odaért hozzá és mosolyogva visszaköszönt.*
-Szia, igen Jenifer vagyok. Még most nem jut eszembe semmilyen kérdés de ha lenne akkor megkereslek,lehet még eleged is lesz belőlem.
*Elmosolyodott és kicsit el szégyelte magát a nagyszájúsága miatt.*

[Talcarin Seliny]

*Már megint, őt küldik ki az új gyerek elé. Ki mást is küldenének? Ő a legfrissebb prefi, még szép, hogy őt dolgoztatják. Mindegy, nem idegesíti magát. Egy nagy sóhajjal kilép a kastély parkjába. Ma legalább nem késő este kell kint kutakodnia az újonc után. Ahogy körbepillant, még nem látja meg a....papírjára pillant....Talcarin Seliny nevű idegent.*
~Érdekes név...Egyáltalán hogy kell kiejteni?~
*A kapuhoz közelebb érve, egy hozzá hasonló fekete hajú lányt pillant meg, bár az is biztos hogy más hasonlóság nincs közöttük... Odalépdel, egyenesen a lányhoz és megszólítja.*
- Szia!... Ez te lennél?
*A kezdés az még egészen határozott, a névvel továbbra sem tud mit kezdeni, így inkább a másik lány orra alá tolja a cédulát, amin a "Talcarin Seliny" név szerepel. Igazából meg sem várja a választ, már folytatja is a mondandóját.*
- Én Kumiko Midorikawa vagyok. Extremusos prefektus, szóval a kartársad. Ez egy térkép a suliról, meg a házirend, ami még fontos, azt menet közben elmondom.
*Nyújtja a kezét előre, hogy bemutatkozzon, majd a talárja zsebéből előhalássza a térképet meg a házirendet, és azt is az újonnan érkezett kezébe nyomja. Egy gyors pillantást vet a másik csomagjára, ami elég nehéznek tűnik, így egy kört leírva rápöccint és kimondja a lebegtető bűbájt.*
- Crispo.
*A csomag megemelkedik, és remélhetőleg a tulajdonosa értékelni fogja, hogy nem kell felcipelnie a kastélyig majd le az alagsorba...
Szépen lassan indul el, hogy a másik le ne maradjon, és ha követni kezdi, akkor elmond még pár dolgot.*
- Az Extremus közösségi szobája és a hálók is az alagsorban helyezkednek el. Még 3 kar van rajtunk kívül. A Signumus, a Pilluamuleto és a Pugnax. Természetesen az Extremus a legjobb, légy büszke hogy ide kerültél.
*Kicsit elfogultan, büszkén beszél a saját karáról, de ha egyszer igaza van? Nah. Vár egy kicsit, hogy vajon eddig érthető-e minden, aztán ha nincs kérdés folytatja.*
- A karvezetőnk egyben az iskola igazgatója is. A neve Gerard Rowne Wayner. A karvezető-helyettes Akane Achironu, vele jó vigyázni, a középkorból került ide, és elvárja, hogy császárnőként bánjanak vele. Egyébként egyenlőre négy tantárgycsoport közül választhatsz, akár többet is, annak megfelelően mi szeretnél majd lenni. Viszont ez le van írva a papíron, amit adtam, szóval majd elolvasod.
*Nem nagyon van kedve most mindent elmagyarázni, egyébként is házit kell még írnia... Amíg beszél felérnek a bejárathoz, és bevezeti a Talcarin-t az Extremusosok világába. A 4. lány hálókörlethez viszi.*
- Itt lesz a szobád. Ha kérdésed van figyelek, ha nincs, akkor csomagolj ki, és jó időtöltést.
*Ha van kérdés, természetesen válaszol majd, ha pedig nincs, magára hagyja a lányt.*

//Kövi hszt az Extremus alagsor 4. lány hálókörletbe írd!-köszi//

*A kissé nagyszájú mondatra, csak halkan kuncog. Végül kicsit komolyabbra fogja a hangját.*
-Akkor ha nincs kérdésed, szerintem induljunk el, közben mesélek az iskoláról, meg, hogy mit érdemes tudni.
*Ajánlja fel a dolgot. A zsebéből előszedi a pálcáját, és Jenifer csomagjaira mutat, amik eltűnnek, elégedetten mosolyog egyet, majd visszarakja a pálcát a helyére.*
-A csomagjaidat "felvittem" a szobádba.
*Ujjaival macskakörmöz, ahogyan az igét kihangsúlyozza, tesz pár lépést a kastély felé, közben a lányra figyel.*
-Szóval, amit érdemes tudnod azok az iskola szabályai. Nincs túl sok, csak annyi, hogy ha nem múltál el 18 éves, akkor 11-kor takarodó van. Tényleg nem ajánlatos kimenni utána, mert ha rossz kedvükben vannak a tanárok, akkor elég kemény büntetéseket adnak.
*Meséli a szabályokat, és a hozzá tartozó élményeit. Közben egyre gyorsabban fogy a kastély, és a közöttük lévő távolság.*
-Enni az étkezőben tudsz a kijelölt időpontokban vannak normális ételek, amúgy szinte mindig lehet szendvicset, vagy süteményt enni.
*Ez után kicsit elkezd gondolkodni, hogy mit mondhatna még a szabályokról, de felfelé menet biztosan az eszébe jut még valami.*
-A mi körletünk a padláson van, így lesz egy kisebb séta addig. Lift, vagy hasonló meg sajnos nincs. De hamar meg elhet szokni.
*Mosolyra húzza az ajkait, amolyan bátorítóra, hogy annak ellenére, hogy mennyire veszélyesnek hangzik a dolog, alapjáraton nem olyan vészes.*

**Hozzászólások** : 13

*Messzi utat tesz meg egy kislány, aki most épp a kastély felé tart, egy autóban, amiben Alice apjának egy régi barátja ül, s vezet. Már a lány eléggé fárad, mikor odaérnek a park bejáratának kapujához.. Szinte már-már elis aludt a kocsi hátsóülésén, kezében a kedves hajasbabájával, Lizzie-vel. Imádja azt a kis szöszi babát, s azért is fontos Alice-nek, mert apucijától kapta, még mielött az eljött volna ilyen meszsire. Majd megérkeznek a kastélyhoz, a kocsi megáll, s Alice a hátsó ülésen szundikál, mikor egy kéz megfogja a vállát. Nyűgösen ébredezik, s csak egy szót mond*
-Apu.
*Majd kinyitja szemét, s arcára bágyadt szomorúság ül ki, hogy apucija régi barátjának arcát látja. Már nagyon várta, hogy eljöjjön ez a nap, s itt is van. Már csak Paolo kéne, vagyis ahogy Katy mondja "apuci". Csak apuci kell. De ahhoz Katynek ki kell szállnia a kocsiból, s oda kell mennie a parkba, ahogy azt megbeszélték az apukájával. S oda is sétál. A kis Katy a kedvenc hajasbabájával kiszáll a kocsiból, s amint a bácsi kiszedi Alice csomagját el is búcsúzik, majd a csomagjait beviszi a parkba, s leül egy padra, s énekelni kezd.*
-Este van már Lizzieke, aludni kell.
S majd nézheted ahogy a nap holnap kel.
Csak aludj el. Aludj el.
*Dudolászik gyermeteg hangon, majd ásít egyet, s lefekszik a padra, végül elszundikál, álmában tündérekről, s koboldokról álmodva. Már várta a napot hogy eljöhessen a Tornerans Mágusképző Szakiskolába, s hogy megismerkedjen néhány varázslóval.*

*Kumiko most a szokásoshoz képest sokkal nyugodtabban megy ki a kastély parkjába. Kivételesen nem egy újabb idiótáért kell kimennie, hanem egy professzora kislányáért. Paolo professzor kérte meg, mivel neki sajnos valami tanári konferencián kellett részt venni.*
~Felháborító, hogy még ilyenkor sem engedik ki. ~
*Gondolja dühösen, és tovább ballag a kapu felé. Meglágyulnak az arcvonásai hamar, ahogy a kaputól nem messze lévő padon egy alvó csöppséget pillant meg. Halkan lépdel, nem akarja zavarni a kicsit, igaz muszáj lesz felébresztenie, mert a csomagok mellett nem tud egy kislányt is tartani. Fekete hajába és ruhájába bele-belekap a szél, nem túl erős, sőt kifejezetten kellemesnek érzi, de tudja, hogy a professzor lányának a kora miatt nem tenne jót, ha sokáig kint lenne még ebbe a szélben. A pad mellé guggol, és a kislányt a vállánál rázogatva próbálja felébreszteni. Amikor kinyílnak a szemei, Kumiko kedvesen rámosolyog, és megszólal.*
- Szia! Te vagy Alice Kathleen Marquez? Én Kumiko vagyok és azért jöttem, hogy a papádhoz vigyelek.
*Kezd bele kedvesen, még mindig mosolyogva, remélve, hogy Kathy nem ijed meg tőle. Ahogy kicsit jobban magához tér a lányka ismét megszólal.*
- Hogy szeretnéd, hogy hívjalak? Alice vagy Kathleen? Esetleg valami más?
*Kérdezi még meg, hiszen ezt nem tudja, de nem lenne jó, ha valami olyan néven szólítaná a lányt, amit az nem szeret. Még mindig guggolva várja a választ, s ha megkapja, akkor felegyenesedik és a varázspálcájához nyúl, hogy a csomagokat fellebegtesse. Viszont ekkor habozni kezd.*
~ Vajon nem fog megijedni ha neki állok varázsolni?~

**Hozzászólások** : 13

*Alice nyugodtan szuszókál a padon, s szebbnél szebbeket álmodik. Álmában ő egy tündér, halványlila szárnyakkal, s mélylila ruhában. A szeme égkék, s egy tó fölött repked a pillangókkal s a kis madárkákkal együtt. Ekkor nem is gondolja, hogy egyszer majd valaki felkelti, pont mikor néhány tündér társával varázsolnának. Apró csillámok ragyoknak körülöttük, s minden egyes varázslatnál a kezükket szebbnél szebb színű csillámcsíkokat hoznak létre, amik amint létrejön a varázslat el is tünnek.
Igazán gazdag a lány fantáziája, annak ellenére, hogy még sosem látott egy varázslényt se. Se vasorrú boszorkányt, sem szőke herceget, sem Merlint, sem tündéreket, sem tündéket, vagy koboldokat, vagy törpöket. Sőt, még egy varázspálcát sem látott, se az anyjáét, se a apjáét.
Aztán megjelenik egy furcsa kinézetű lány, aki fekete ruhában van, persze ezt Alice csak később veszi észre mikor a lány már felkelti őt.
Alice dözsölgetni kezdi a szemeit, s ásít is egy kicsit mielőtt teljesen felébredne a tünde álmából, majd picit megriad a lány láttán. Nem azért, mert hogy csúnya lenne, hanem sápadt, s fekete a ruhája. Kathy-t ez eléggé gonosz boszorkányos külsőre emlékezteti, de amint a lány megszólal, már eloszlik ez a gondolat*
-Igen, én vagyok. De... apu miért nem jött ki?
*Kérdezi kicsit szomorúan mikor Kumiko bejelenti, hogy ő viszi az apucijához.*
-Anyu Kathy-nek szokott hívni apu meg Alicekémnek.
*Mondja, úgy hogy Kumiko igencsak értelmetlen válasznak veheti Alice mondandóját elvégre nem igazán azt mondta, hogy hogyan hívja őt Kumiko.
Majd előtűnik a lány pálcája, és Alice szemei kikerekednek.*
-Te tündér vagy?
*Kérdezi értelmetlenül, elvégre a lány szép is mint egy tündér, és varázsolni is készül. Kathy csak a pálca jelenlétét furcsája, s a sok csillámot hiányolja, ezért ismét kérdez valamit.*
-Vagy varázsló? Azoknak van pálcájuk nem? Apucinak is van, csak sosem mutatja meg, ahogy anyuci sem.
*Fecseg a kis csöppség, s arcára komoly érdeklődés ül ki, majd gyermeteg tekintet.*
-Varázsolj. Légysziiiiiii.
*Kéri hatalmas szemekkel Alice Kumikot, s várja hogy a lány varázsoljon neki*

*Egy pillanatra elgondolkodik, mit is válaszolhatna, miért ő van itt és nem az apukája. Elvégre a tanári konferencia, az eléggé értelmetlenül csenghet egy 6 éves lányka számára. Végül a nagyon elcsépelt, "apunak dolga van verzió"-t is elveti, mert az még sem tűnik jó magyarázatnak.*
- Tudod apukád, szeretne neked egy naaagy meglepetést csinálni! Úgyhogy megkért, hogy amíg befejezi, jöjjek ki érted, hogy ne legyél egyedül.
*A nagy szót jól elnyújtja ezzel hangsúlyozva, hogy tényleg nagy meglepetés lesz.*
~Főleg, hogy nincs meglepetés. Mindegy majd megmondom a professzornak, hogy változtasson át egy széket lufivá és akkor meglesz a meglepi.~
*Ezzel valamennyire megnyugodva, úgy dönt, hogy Alice-nek fogja hívni, mert a kislány válasza nem éppen volt segítségére, de legalább nem nyúlt volna mellé, egyik névvel sem.*
- Akkor én meg Alice-nek hívlak majd, jó? Te pedig hívj csak nyugodtan Kumikonak.
*Mondja még mindig kedvesen. Amikor azonban arról kérdezik tündér-e kicsit meglepődik, bár nem csoda, valószínű, hogy nem látott még a lány, ázsiai származású embereket... Ezért a ferde vágású szemek, a lehetetlenül fehér bőrszín és a hosszú fekete haja miatt talán képzelheti tündérnek. Azért csak mosolyogva megrázza a fejét.*
- A varázslóknak és a tündéreknek is lehet pálcájuk. Én varázsló vagyok.
*Kezd bele a magyarázatba, úgy hogy a kislány is értse. Azon kissé csodálkozik, hogy a szülők, nem hagyták, hogy lássa a pálcájukat. Lehet, hogy akkor ő most valami rosszat csinált? Mindenesetre vele nem közölték, hogy ne varázsoljon a lány előtt... Mivel Alice olyan édesen kéri elmosolyodik és megkérdezi.*
- És mit szeretnél, mit varázsoljak? Vízesést, szivárvánnyal?
*Közben persze töri a fejét rendesen, mi lesz ha Alice lovakat, meg hasonlókat szeretne, de reméli, hogy a vízesés és a szivárvány, ami egyszerre nem nagyon fog összejönni... Megteszi majd a hatást.*

**Hozzászólások** : 13

*Alice szemei csillogni kezdenek, mikor Kumiko azt mondja, hogy az apucijától nagy meglepetést kap, s már jár is Kathy agya azon hogy vajon mit is? Elvégre kutyája van, csak odaadta apucinak, hogy majd a kutyus vigyázzon rá.*
-Nagy meglepetést? Tudod hogy mit? Elmondod?
*Kérleli Kathy Kumikot, majd ismét szép szemekkel néz. Ez mindig beválik a szüleinél is.
Majd a lányka odalép a táskájához. Most hirtelen eszébe jutott neki valami, s kivesz a táskájából két hatalmas kör alakú színes nyalókát. Közben figyeli hogy Kumiko mit mond.*
-Jó, Kumiko. Kérsz nyalókát. Anyuci csomagolta az útra, ez a kedvencem. Van még, ha kérsz még.
*Mondja kedvesen bájos mosollyal, s nyújtja felfelé a lány kezébe.
Muszáj is nyújtózkodnia, hiszen Kumikohoz képest igencsak alacsony. Elvégre ő csak hat éves, s legalább 10 évvel idősebb nála a tündér. Vagy varázsló. Mindegy. Alice számára úgyis mindkettő csodálatos.
Majd kiderül, hogy Kumiko varázsló. Ez méginkább felkelti a lány érdeklődését.*
-És miket tudsz?
*Kérdezi, majd elkezdi babrálni a nyalóka csomagolását, végülis nem sok idő elteltével sikerül leszednie, s válaszol Kumikonak.*
- Virágooot.
*Kérleli Kumikot, remélve, hogy tud virágot varázsolni. [Amit tudnia kéne, mert Paolo bácsi mutatta már az EFFLORESCO EXCITO-T. Üdv.: P.M.] Elvégre a virágok olyan szépek, s illatosak.*

*A parkban sétálgat. Nem elmélyülten, figyeli a környéket, hogy hol milyen érdekesség történhet, amibe esetleg belefolyhat, ezzel egy kis izgalmat hozva az életébe. De sehol semmi, valószínűleg minden diák bent dekkol az iskolába, hogy lehűthesse magát valahogyan. Ellenben ő nem. Ő kijött a parkba sétálgatni. Bár talán nem egy fekete rövid ujjú inget kellett volna felvennie, de most már késő bánat, nem fog visszavánszorogni a padlásra csak, hogy lecserélhesse. És még azt sem mondhatja, hogy jobb a drapp nadrágjában, de mindegy, így járt. Tehén. Ahogyan átfordul az egyik járdára egy elég érdekes jelenséget lát. Egy kislány, és egy fekete hajú lány áll ott. Kicsit értelmezhetetlen számára a dolog, így nem fél oda lépni és rákérdezni a dologra.*
-Am... Mióta lehet behozni a kistestvéreket?
*Kérdezi kicsit zavartan az idősebb lánytól. Bár így első pillantásra semmi hasonlóságot sem lát, de hát... Manapság szinte már ne is lehet csodálkozni az ilyeneken.*

*Nah igen, megint jól megcsinálta magának, mit fog mondani ha felérnek és nincs meglepi?*
~ De biztos van, hiszen tök régóta nem látta a kislányát. Tuti készült valamivel. Ha nem akkor meg egy pöcs. ~
*Nyugtatja meg magát, és csak a fejét rázza, hogy nem mondja el.*
- Nem mondhatom el! Egyébként sem tudom mi az. Azt nem mondta, de ha tudnám sem mondanám el, mert titok.
*Mondja kedvesen és reméli, hogy a titok szó jelentését már nem kell majd elmagyaráznia. Érdeklődve figyeli mit kutat a csöppség a táskájában majd a kezébe nyomott nyalókára pillant.*
- ööö...Köszönöm szépen Alice.
*Nem tudja magát nagyon értelmesen kifejezni, mivel ez a kislány jobban zavarba hozza, mint eddig bárki, de azért igyekszik. Az öccsével is mindig jól kijött, ezért is vállalta, hogy kijön Alice elé. A nyalókát a talárja zsebének mélyére süllyeszti, majd a kislány kérésére virágok után kezd kutatni. Nem messze a padtól meg is pillant egy száraz valamit. Nem nagyon tudja megállapítani, mi volt korábban a növény, de nem zavartatja magát. Leguggol és Alicenek is int, hogy menjen oda. Majd ha kislány ott van, akkor a növény fölé teszi a kezét és maga elé képzel egy margarétát, a fehér szirmaival, amint teljesen ki van nyílva és ki mondja a természetmágián is tanult varázsigét.*
- Effloresco excito.
*Az elszáradt kis görcs elkezd szép lassan nőni, és egy margaréta szerű valami lesz belőle. Szirmok meg vannak, igaz kicsit piszkos fehérek és a sárga része is elég gyatrának néz ki, de virág. És remélhetőleg a kislány is elégedett lesz vele, mert egyértelmű, hogy a növény előzőleg nem margaréta volt.
Felegyenesedik és úgy várja, hogy Alice mit szól a művéhez. Épp ekkor ér oda hozzájuk egy eddig Kumiko számára is ismeretlen fiú és egy meglehetősen ostoba kérdést tesz fel, hisz a vak is láthatja, hogy Kumiko és Alice között nincs rokoni kapcsolat. Azért a kislányra való tekintettel kedvesen válaszol.*
- Nem tudok ilyesmiről. Ő Paolo Marquez professzor kislánya Alice. Én pedig Kumiko Midorikawa vagyok az extremus prefektusa. És te?
*Mondja majd ismét Alicehez fordul. Hiszen ideje bemenniük.*
- Mondd Alice, fel tudsz odáig sétálni? *Mutat a kastély felé.* - Vagy megkérjük a bácsit, hogy vegyen a nyakába?
*Kérdezi meg a kislányt, a fiúnak meg küld egy vigyort, hogy tudja, akkor is cipelni fogja a lányt, ha nem akarja. Közben felemeli Alice csomagját, ami annyira nem nehéz és a kislányra pillantva várja, hogy elindulhassanak.*

**Hozzászólások** : 13

*Alice csak bólogat Kumiko titkolózására, elvégre ha titok, akkor titok, nem faggatja tovább a lányt elvégre nem lenne jó, ha felügyelet nélkül Kumiko agyára megy, hisz itt nem védheti meg apucika. Sem anyucika. Elvégre most csak Kumiko varázslóhölgy és Alice K. Marquez prof lánya van itt.
Majd amint Kumiko elfogadja a nyalókát a lány kedvesen elmosolyodik, s egy aprócska szót mond*
-Nincs mit.
*Végül figyeli Kumiko-t. Varázsolni készül. Alice-t egyszerűen elvarázsolja a látvány, ahogy Kumiko a padnál egy virágot feléleszt. Kathy-nek szó szerint tátva marad a szája, s szemei is kerekebbek lesznek mint bármikor máskor.*
-Ez csodálatos.
*Mondja, majd hirtelen megjelenik egy fiú is a parkban, mire Alice kicsit megijed. Nos igen a nagy Daniel. Félelmetes a lánynak. Nagy, mély hangja van, s eléggé izmosnak tűnik a lányka számára. ráadásul hogy azt hiszi hogy Kumiko kishuga azon Alice csak nézni tud. Semmi hasonlóság nincs kötük.
Na de nem térjünk el a tárgytól. Amint Alice meglátja Daniel-t odabújik Kumiko jobb lába mögő, s kedvesen megszólal a lány kérdésére.*
-Igen, feltudok. Nem kell a bácsi. Nem tetszik. Túl nagy, és túl erős. Ne hagyj vele Kumiko.
*Mondja összezavarodva, elvégre elsőre nem tűnik olyan túl kedvesnek a fiú Alice számára, s kicsit meg is ijedt tőle. Bár nem sokáig fog Danieltől félni. Csaknem, elvégre Daniel sem a vasorrú bába, sőt, egy túl jó humorú varázsló. Tényleg?*

*Érdeklődve hallgatja végig a fekete hajú lányt, majd a bemutatkozásra kissé zavartan mosolyog.*
-Értem, és bocsi, hogy kihagytam a bemutatkozást. Daniel White, pugnaxos diák.
*Aztán leesik, hogy melyik tanár lánya. Hát eléggé meglepődik, de a tetőpont azaz volt, amikor le "bácsizták". Kumiko felé fordul egy kissé avart mosollyal.*
-Bácsi...?
*Ezt nem bírja megemészteni, de hát nincs mit tennie, most kénytelen lesz feldolgoznia a dolgot. De tegyük hozzá, hogy az is eléggé meglepte, hogy a jelenében a kislány rögtön Kumiko lába mögé bújt. Félmosolyra húzza az ajkait, nem igazán tud erre mit mondani.*
~Kis gyerekek...~
*És teljes depresszióba esik, amikor pont a magasságát, bár az a 176 centi nem feltétlen magas, és az erejét piszkálják. A kislány felé néz, és letérdel elé.*
-Látod, nem is vagyok én olyan magas, és erős, de ha te a rengeteg lépcsőn egyedül akarsz felsétálni, akkor nem erőltetem.
*Vállat ránt rá, majd Kumikora nézett, egy extremusosra bízni egy gyereket. Na jó, most kimondottan nagy általánosságot mondott, de azért egy kis mosollyal fordul felé.*
-Segítsek felkísérni, ki tudja, hogy mi lesz. Meg a professzortól is el kéne kérnem az órák anyagát.