*Teljesen készségesen vonul Akane után, nem kell rángatni, most inkább tűnik valami engedelmes kutyának, bár ki tudja, hogy mikor fog rájönni megint a pimaszkodhatnék. Sokszor érzett izgatottság vesz rajta erőt, olyan, amit nem sokan éreznek, mert a félelem elnyomja bennük az új, a más iránti lelkesedésüket. Régen ő sem volt ezzel másként, annak idején tartózkodott az ilyenektől, ha valaki a láncok, a szíjak és az ostor gyönyöréről beszélt neki, kinevette, de később ő maga is rájött, hogy a fájdalmat és az élvezetet csak nagyon kevés választja el egymástól. Épp csak egy hajszál. Ha úgy nézi akkor a kettő akár lehet egy és ugyanaz. Igaz sokan igénylik, hogy az élvezet és a fájdalom egyenlő arányban legyen jelen, de a fiú érzékelése már olyannyira elfajult, hogy teljesen mindegy neki.
Megnyalja kiszáradt alsó ajkát és szó nélkül követi az utasításokat. A felszólításra már indul is lefelé lelkiekben készítve magát az elkövetkezendő fél órára, órára, ki tudja, hogy meddig fog tartani, mindenesetre rá aztán nem lehet mondani, hogy makacs kínozandó-alany lenne.
A felszólításra kaján vigyor terül el a képén, olyan igazi "igenigen, rosszra gondoltam" arckifejezés ez, de nem lehet felróni neki, elvégre eléggé egyértelmű utasítás volt a vetkőzésre. Ki ő, hogy ellentmondjon? Sietve ledobja magáról a bőrdzsekit, és elkezdi kigombolni az ingét. Láthatóan nagy gyakorlata lehet benne, mert az ujjai bravúros gyorsasággal siklanak végig, és nem telik bele pár másodpercbe és már az ing is lenn van. És.. hoppá-hoppá, mibe, hogy a nő még sosem látott mellpiercinget? Mert akkor most bezony láthat jobb oldalon egyet.
Macskás zöld szemeivel Akanera pillant, szája gunyoros mosolyra húzódik, majd nem átall megszólalni sem.*
- A nadrágot is?
*Kérdez rá meglehetősen nyíltan, nem törődve a dühödt "csak semmi perverz gondolat" paranccsal, mert a lehetetlen dolgokat meg sem próbálja teljesíteni. Meg aztán ez túl jó szórakozásnak ígérkezik, egyszerűen hihetetlen élvezet a nőt húzni és játszani az idegeivel.*
- Csak mert nincs alatta semmi.
*Villant fel egy ezerwattos vigyort, és hüvelykujját beakasztja a nadrág szárába, és pár másodpercig tényleg komolyan azt lehet hinni, hogy attól a ruhadarabtól is meg fog válni. De végül nem, sokkal csábítóbb ajánlatnak tűnik odaállni a falhoz, akár nadrágban, akár anélkül. Teljesíti a kérést, de egyelőre nincs oda meg vissza az egésztől. Ebben így mi a plusz? A falhoz a folyosón is odaállhatott volna.*
- És a szíjak? Bilincsek? Nem lesznek?
*Most Akane vajon képzelődik, vagy a srác hangjában tényleg egy leheletnyi csalódás bujkál? Még a végén kiderül, hogy az ostor sem igazi csak valami gumi bénaság. Lazán beáll, mintha csak valami fotózáson lenne, a hajába túr, körülnéz.. pedig a környezet igazán korhű. Nem kéne elrontani, ide azokkal a szíjakkal, és bilincsekkel, az sem baj, ha kidörzsölik a csuklóját.*
- Őszintén, az az igazság, hogy pillanatnyilag nem nagyon érzem magam kiszolgáltatottnak.
*Az arcátlanság-mérő már réges-régen kiakadt, az ilyen mérőműszereket nem Sionra tervezték.*

- Ha nem, hát nem.
*Von vállat flegmán, Akane nem tudja, hogy mit hagy ki azzal, hogy visszautasította, de Sion sem pusztul bele, ha kosarat kap. Annál azért több önbizalma van, meg aztán egyébként sem gondolja ő ezeket olyannyira komolyan. Egy eléggé felületes emberről van szó, ehhez felületes érzések is dukálnak, és a pillanatnyi öröm élvezete, amúgy Sionról nem nagyon lehet elmondani, hogy egy borzasztóan mély érzésű ember lenne. Vagy ha az, akkor, nos, ő maga sem tud róla.
Aztán Akanenak feltűnik a kis testékszere is, amire a srác elégedetten, és büszkén elvigyorodik, és nem úgy néz ki, mint akinek túlzottan rossz élmény lett volna betetetni. Fájni fájt, de az neki aztán tényleg nem probléma, olyankor érzi csak igazán, hogy él.*
- Piercingnek hívják. Egyébként meg nem kell így nézni, annyira nem is fájdalmas dolog, mint amilyennek elsőre kinéz.
*Hagy egy kis szünetet, végigpörgeti az eddigi testékszerekkel kapcsolatos élményeit, és gyorsan javít is.*
- Azaz nem mindig, attól függ milyen gyakorlott ember csinálja.
*Közben persze Akane szorgalmasan kötözi ki a falhoz, félig mozgásképtelenné téve ezzel Siont. Van ez így, a kiszolgáltatottságban van valami egészen egzotikus, amellett, hogy az ember általában negatív érzésként éli meg, éppúgy tud élvezetes is lenni. Nincs semmi dolgod, minthogy hagyd magad sodorni az árral. Nem kell mindig mindent kézben tartani, bár naivitás lenne bízni egy másik emberben, Sion pedig nem naiv. Tökéletesen tisztában van vele, hogy állandóan a penge élén táncol, ahogy most is, hiszen a nő dühös, és alapvetően semmi jót nem várhatna.*
A kezeit felnyújtja és mikor érzi, hogy a szíj erősen meg lett húzva, ránt egyet a kezén. Csak amolyan próbaképpen, hogy egész biztosan jól tartja-e, na meg, hogy felmérje mennyire fogja kidörzsölni a csuklóját. Ha kötél lenne, és forró vízben áztatták volna egy kicsit, akkor nyoma sem maradna ennek a kis incidensnek, de ahogy látja, ennek pár hétig még nyoma lesz. Sebaj, az alapozó rengeteg mindenre képes, és nem ez az első eset, hogy a kis "kalandjait" kell ellepleznie.*
- Most mit hazudozzak, tény, hogy nem érzem kellemetlennek a szituációt.
*Szája félmosolyra görbül, a srácról sok minden elmondható, de végső soron nem hülye. Számított arra is, hogy a félelem hiánya a nő kedvét fogja szedni, és erre is van már terve előre, de túl gyanús lenne rögtön belecsapni a lecsóba, akkor Akane azonnal felismerné a szándékait, és csak azért sem tenne eleget Sion igényeinek.*
- Rendben, én tudok várni. Mondjuk ha szeretné, eljátszhatom, hogy borzasztóan félek, és könyöröghetek az életemért, azt is szeretni szokták nem mondom, de az utóbbi időben a készséges pet a divatosabb, a master-slave már eléggé ósdi, pedig annak is megvannak az izgalmai.
*Annak ellenére, hogy ki van kötözve, és a mozgástere minimálisra lett csökkentve, egészen természetesek a gesztusai, jól érezhetően nem először van ilyen szituációban, és nem először csinálják ezt vele, hogy az utolsó pillanatban torpannak meg.
Mindegy, felőle aztán beszélgethetnek előtte.*
- Igaz alapvetően a figyelmességet, és a büntetést arányosan kell használni egymással párhuzamosan, de ez leginkább a szeretetéhes, vagy érzelmes szubok igénye, én beérem az erőszakkal is. Azaz hát, pillanatnyilag csak feltételes módban.
*Ez viszonylag jó bevezető volt, meg aztán az sem baj ám, ha Akane tanul kicsit a világból olyanokat is, amiket könyvből nem nézhet ki, a sötét hajú srác pedig hát első kézből tapasztalta nem egyszer. A mélyzöld tekintet nem szakad el a nő arcától, már-már zavarba ejtően fürkésző, mintha minden arcrezdülést le tudna olvasni. Ami ugyan nem igaz, de remekül ennek a látszatát tudja kelteni, ami sokszor hasznos.*
- Mondjuk elég kellemetlen...
*Sóhajt fel kissé túlzón, és fejét jobb vállának dönti, lábaival már nem tartja meg a súlyát, így konkrétan a karjaival hintázik, és csak a szíjjak tartják álló helyzetben. Így sokkal kényelmesebb, amúgy sem parancsoltak neki semmit, szóval joga van kényelembe helyezni magát. (Bár a csuklói amiket már most intenzíven dörzsöl a megdolgozatlan bőrszíjak, nem erről mesélnek.)*
- Nekem mindenki azt mesélte, hogy a sensei egy erős, határozott, és veszélyes nő, aki nem fél keménykezű lenni, és megtorolni a rajta esett sérelmeket. Erre...
*Úgy tesz, mint aki már nem figyel a tanerőre, látszólag a jobb oldalára eső nyújtópadot fixírozza lemondó arccal, valójában sűrű szempillái alól figyeli a reakciókat. Első lépés, hogy Akane hiúságát legyezgesse, a második pedig, hogy jó erősen beletiporjon ott, ahol a legérzékenyebb. Halk sóhajt hallat, megint, mint aki már teljesen beletörődött a sorsába, miszerint bizony most hoppon marad.*
- .. nem kapok mást, csak egy bizonytalan úrinőcskét, aki azt sem tudja hogyan kínozzon vagy büntessen meg valakit normálisan. Ez annyira szívás. Méghogy a világ úrnője...
*Elvileg monologizál, gyakorlatilag egyenesen a nőhöz beszél. Nem azt mondja, hogy tökéletesen tisztában van a lélektani dolgokkal, mert nem, sosem tudna normálisan elmagyarázni egyetlen Freud elméletet sem, sőt másmilyet sem, viszont ügyesen ráérez, és gyakorlatban nagyon is tudja alkalmazni, amit "tanult". Arra terelgeti az embereket amerre akarja. Már ha komolyan veszi.
És most, így kikötözve, várva az ostorcsapásokat, amiket úgy néz ki, hogy nem kap meg.. hát.. komolyabban veszi.*

- Ja, sokan szeretik és tartják egzotikusnak azt is. Viszont sokan idegenkednek tőle, az én helyzetemben pedig nem elfogadható, hogy ilyesmi miatt essek el egy-egy jó alkalomtól. Ezeket a piercingeket legalább ki lehet szedni.
*Na igen, egy tetoválástól sokkal nehezebb megszabadulni, mint mondjuk egy olyan tetoválástól, mint amilyennel Akane büszkélkedhet magát, legfőképp a hátán. Ezek a testékszerek könnyen kivehetők és vissza is rakhatók, cserélhetők.. egy teljesen kényelmes dolog ez. Egy tetoválás sokkal jobban idegesíteni a testén. Még hogy tönkretegye a tökéletes bőrét, amit úgy dicsér mindenki? Na nem, azt soha. A kinézete túl becses ahhoz, hogy ilyesmikkel torzítsa el. A mozgó kígyó azért jól néz ki a nő testén.. vagyis hát már a karján is, van akinek jól áll az ilyen Sionnak pedig alapvetően nincs baja a testfestéssel.. ha máson látja.*
- Tök jó, stílusos.
*Jegyzi meg, de nem hízelkedően csak amolyan tényszerűen, mint mikor egy divattervező véleményt mond egy ruhadarabról. Sion amúgy is tudja, hogy manapság mi az amit az emberek kedvelnek, mi a divat, a közkedvelt. Persze nem a felsőbb tízezer körében (bár ott is tájékozott) - főleg mégis az átlagemberek igényeit ismeri. Ami előnyös, merthát mégiscsak ők vannak többségben.
Azért az kissé zavarja, hogy Akane néha-néha elpillantgat az ajtó felé. Na de kérem, ő itt lóg szájjakon félmeztelenül, teljes valójában, majdhogynem hatalmas betűkkel ki van rá írva, hogy "Buja fiatalság - ronts meg". És nem. Ez hallatlan, de az önbizalmát azért ez sem töri le. Csak kicsit idegesíti, de az épp elég. A Sionhoz hasonló exhibicionista alakok nehezen viselik, ha nem figyelnek rájuk, vagyis nem teljesen.
Mindegy, tesz ő róla, hogy csakis vele legyen elfoglalva, még ha csak egy kis időre is.
Még a nő mogorva tekintete sem tudja megrémiszteni, sőt, vidám és könnyed vigyorral reflektál az egyértelmű ellenszenvre. Nem is kell kedvelnie, kellemetlen lenne, ha holmi személyes érzelem miatt fogná vissza magát. Márpedig ha már Sion hagyta magát ide levonszoltatni, és kikötözni, akkor kapni is jó lenne valamit az "önfeláldozásért". Az ostor pedig ott van Akane kezében és seeeemmi dolga. Csak ott van. Ez bűn! Hatalmas bűn! Az ostor azért van, hogy másokat verjenek vele, hogy azt a benyomást keltse a szubdomináns személyben, hogy ő csak egy állat ami felett a másik rendelkezik - tehát nem rendelkezik semmiféle döntésjoggal a tetteiről vagy az életéről. Ezt a merően egzotikus funkciót pedig ennyire kiaknázatlanul hagyni... micsoda dolog ez?
Látja ám ő, hogy milyen hatással van a nőre a hízelgés. Remek, tulajdonképpen ezt is várta, nem mondhatná, hogy Akane egy kiszámítható személyiség, de ha az ember megtalálja a fogást rajta, akkor kétségkívül nagy helyzeti előnybe kerül a fizikai körülmények ellenére is. A fiú pedig kétségkívül megtalálta, sőt már rá is tapintott, tehetséges művészként formálja az eseményeket puszta szavak segítségével. Úgy fogja meggyőzni Akanet, és arra késztetni, amit vár tőle, hogy a nő tulajdonképpen észre sem veszi. Sőt, nem is kell majd erőltetni, ő maga fogja akarni, hogy szíjat hasítson a srác hátából. Ha sima mugli lenne, akkor a Gavrail-fiú talán gondolatmenetének ezen pontján kezdene el aggódni az esetleges sebhelyek miatt, de hát mégiscsak mágusok, szégyen lenne, ha külön ilyen esetekre nem szerzett volna kellő bájitalt. Teljes profizmussal adja el(ő) magát, ezt neki már nem kell tanítani, igazából annyira nem is gondolkodik semmilyen taktikán, Sionnál ezek inkább már zsigerből jönnek. A vérében van a sunyiság. Oké, látja, hogy Akane hiúsága már kellően eltelt, fenn van a magaslatokban. Az, hogy hirtelen lelöki, a lehető legjobb sokkterápia, ez a leggyorsabb módszer, hogy valakit kibillentsen nyugalmi állapotából.
Magában fokozatosan egyre szélesebb és szélesebb lesz a vigyora, ahogy látja megfeszülni a nő tagjait, aztán az ostor nyelének ritmikusnak nem mondható kopogása az asztal lapján. Szinte érezni a feszültséget amit minden egyes szavával csak tovább generál, és ha nem ez lenne a célja, akkor most valószínűleg iszonyatosan rettegne. Így viszont azonban egyre inkább érzi a győzelem édes ízét.
Sion elől nem lehet menekülni, végül úgyis mindenki azt teszi amit ő akar. Talán még maga Akane sem vette észre, hogy a beszélgetést tulajdonképpen végig a fiú vezette. Mindegy, majd egy kis fáziskéséssel talán ráébred, de hát ráér az még. Sokaknak úgyis napokba telik amíg leesik, hogy végül mégis a srác kedvére tettek. Van ilyen.*
- Most miért kell ennyire felkapni a vizet? Én csak az igazságot mondtam, az pedig ~hát remélem nekem nagyon~ fáj. Nem említettem semmi olyat, ami ne lenne helytálló. Itt vagyok én, szegény kiszolgáltatott diák, aki elég egyértelműen földbe tiporta az imázsát nagyjából fél órája. Hallotta hogy röhögnek nem? Na, hát én is. Lehoz. Eddig pipa. Kikötöz. Szintén pipa. És nem csinál semmit! Geez. Elég siralmas, lehet, hogy régen ezért felnégyeltek volna, de ezek alapján nem tudom, hogy a kis-lábujjam körme egyáltalán megkarcolódna-e.
*Húzza el a száját csalódottan, és mint aki most néz csak ismét egyenesen Akanera, a nőre függeszti a tekintetét. Pillantása kissé várakozó ugyan, de inkább kiábrándult, mint aki már le is mondott az egészről, és csak szánakozik kínzója hiányosságain. Ő maga is reméli, hogy tényleg csak blöfföl, és a nő tényleg nem béna valójában, mert akkor feleslegesen csinálta végig az egészet, és időpazarlásnak ítélné. Sion pedig utálja pazarolni az idejét, amikor sokkal jobb dolga is lenne így éjszaka. Mással. Vagy többes számban másokkal.*
- Eegen, látom, hogy nem csinál semmit. Elég sajnálatos. Ennyi erővel a falhoz is dörgölhetném magam, az is fájdalmasabb lenne. Egy császárnőtől sokkal többet várt volna az ember, de.. áh.. mindig meg kell tanulnom, hogy sose becsüljek túl másokat, csak mert különlegesen és jól néznek ki. Ahogy elnézem már az is csak a szerencsén múlt, hogy az ostort a jó végén fogta meg.
*Már nagyon feszül az a képzeletbeli húr, már nagyon, nagyon, nagyon veszélyesen feszül. Gondolatban már szinte sóbárogva várja azt a pillanatot amikor végre elpattan.*