*Mikor meghallotta Adio beszédét kiguvadt szemekkel nézte még mindig az eget, majd egy lassú fejmozdítással tekintete a fiúra esett. Próbálta megérte, bár így estére már nagyon nehéz a felfogása.*
~Te jó ég, úristen, frissítenem kell az agyam, mert ez így nem lesz jó.~
*A többi mondani valójára tátott szájjal bólogatott. Mikor észre vette, hogy az álla már valahol a földön hever, próbálta becsukni a száját és úgy hallgatni. Ez valahogy nem ment, néha még mindig nyitva volt a szája. Valahogy nem értette a fiú makogását, de nem hiába, hisz alig beszélte a nyelvet, vagyis csak ő érti így. Mindenesetre figyelt és próbálta magában értelmes mondatokká összerakni a szavakat. Mikor ez meg volt már úgy volt vele, hogy kifut a világból, ám mikor meghallotta, hogy nem emlékszik melyik csoportot vette fel, elmosolyodott rajta. Persze nem gúnyolás szempontjából, hanem megértő mosoly alakult ki az arcán. Mikor végig hallgatta a fiú mondanivalóját, majd hallott egy kérdést, amit elsőnek próbált értelmezni, majd felfogni, végül válaszolni rá.*
- Nem.
*Apró mosoly kúszik az ajkaira, majd folytatja.*
- Én két hónapja jöttem ide.
*A beszélgetés számára kicsit erőltetett, így bele kell húznia, hogy ne legyen ilyen unalmas, de vajon miért találja meg mindig a sulis beszélgetést? Tényleg kéne egy kicsit újítania. De azért mégse támadhatja le egyből, hogy van-e barátnője, honnan jött és hogy ott mit csinált, meg az ilyen egyéb kérdések. A fiú biztos azt hinné, hogy nyomul pedig nem, neki van egy kedvese, akit szeret és akivel már rég beszélt és rég látta.*
~Vajon mi lehet Denci-vel?~
*Kérdezgeti magától, majd a gondolatait elterelve, újra Aido-ra nézett, majd kérdezgetni kezdte, hogy azzal is jobban megismerje diáktársát.*
- Honnan jöttél, melyik országból? Hány barátod van már itt ebben a suliban? És segítenek neked? Magántanárhoz jársz?
*Majd Aido mondatára, a feje elkezd virulni, miszerint, hogy jövőre láthatja az órákon és itt jutott eszébe, hogy mi lesz a vizsgákkal. Bár ő már leadott párat, azért más még lehet neki se látott.*
- Tényleg és fogsz vizsgázni?
*Majd újra az eget kezdte el kémlelni. Bár kellemesebb az idő így a pulcsiját leveszi és egy pillanatra feláll, csak annyira, hogy a dereka köré tekerhesse. Majd újra visszaül a szökőkút szélére, ügyelve, hogy a nagy sötétség ellenére ne essen bele a vízbe. Nem lenne jó, ha még meg is fázna, így a vizsga időszakban. Egyszer volt egy olyan mikor beleesett, jót derült rajta, de akkor viszont kánikula volt és hamar megszáradt, most viszont még az is bele fagyna, ami ilyenkor az emberbe szokott. Mikor már a szökőkút szélén ült megint, Adio-t kezdte el nézni és várta a kérdés sorozatára a válaszokat.*

*A japán fiú csak figyel, hallgatja a lány válaszait, bár azok eléggé tömörek, nem valami kifejtősek, láthatóan ő sem az a legbeszédesebb típus, vagy legalábbis Aidonak ez jön le az eddigiekből. Már mikor azt gondolná, hogy sajnos elhalt a beszélgetés, téma nélkül maradtak, akkor Arwen újabb kérdéseket tesz fel, nem sokat, de azért most akad mire válaszolnia a pugnaxos nebulónak.*
-Aido jött Japán. Eddig tanul szamurájság. Most tanul mágia. Van sok barát, több Pugnax tag. Ők segít tanul mágia. Magántanár nincs. *Majhd kis szünetet tart, amíg megérkezik az utolsó kérdés is, mely már a vozsgákra vonatkozik. Itt láthatóan elgondolkozik, nem nagoyn biztos a dolgában.*
-Nehezen tanul. Nem biztos, fog sikerülni, de Aido próbál.

//Fagy//

[Zoe és Rufus]

-Te is Londonból jöttél? Képzeld én is.*mosolyog a lányra.*-És hogy tetszik az iskola? *egy újabb kérdés, de most már nem ugrál.*
-Amit énekeltem az egy olyan meséből volt amit én szívből utáltam, de sajnos néznem kellett, mert kint rossz idő volt bent meg csak ezt adták a tv-ben, de legtöbbször kint voltam. *mosolyog a lányra.*
-Játszol valamilyen hangszeren? Vagy szeretnél-e játszani? *kérdezi a lánytól.*
-És már sok ismerősöd van az iskolában?

-És szüleid még mindig ott élnek? Vagy már elköltöztetek? Én is inkább kint voltam a többiekkel játszottam, mert csak hülyített a tv, de azért néha nagy unalomban bekapcsoltam. de ha te a Zoe hatással kilőtted volna magad a holdra, akkor elmondhattad volna magadról, hogy te vagy az első londoni varázsló aki felszerelés nélkül járt a holdon.*nevet a lányra.*
-Én gitározom és ha minden igaz akkor már holnap nálam is lesz, mert apám elküldi.*mosolyog a lányra, de belül már várja a holnapot.*
-Én már találkoztam jó pár emberrel, de a karból csak téged meg Longint ismerem.*egy újabb mosoly, majd jön a kérdés.*
- És a vizsgákkal hogy állsz? Kedves Zoe? *mosolyog a lányra.*

-Én se tudok róla, hogy a holdon jártam volna.*mosolyog a lányra. Majd végignézzi Zoe szerencsés szökőkút esését. Majd a földön landol a nevetéstől, de miután megnyugodott segít a lánynak kimászni a szökőkútból.*
-Fázol? Rendben, menjünk be. Nehogy megfázz itt nekem. És bocsi, hogy ki nevettelek, de nem minden nap esik be előttem valaki a szökőkútba.*mosolyog a lányra.*
-A táskadat majd hozzom, nyugi nem fogok bele nézzni.*mosolyog a lányra, majd ha odaadja neki a táskáját akkor ő viszi és közben a lányt fogja, nehogy elesen avyg valami baja legyen.*

*Konidik ma is kijött a parkba friss levegőt szívni.Mint mindig most is hozta elkopott táskáját.Kezében egy piros borítójú könyv.Nincs rajta cím.Csak nézelődik megfelelő helyet keresve a parkban ahol nyugodtan lehet.Észre is veszi a szökőkutat ahol senki sincs.Elindul nagy léptekkel, nem zavartatja magát a parkban lévő diákok miatt.Rájuk se néz.Mikor oda ér a szökőkúthoz le ül a szélére és kinyitja a könyvét.Ha valaki megnézi akkor látszik hogy írottan van írva.Néha fölnéz a könyvből becsukja a szemét és fölemeli a fejét úgy hogy az ég felé nézzen.De csak egy-egy pillanatokra.Pár perc olvasás után elővesz pár megsárgult papírlapot és miközben olvassa a könyvet fürgén ír oda sem nézve.Furcsa látvány lehet annak aki látja.
Mivel az rögtön szembetűnik hogy nem tanul.De akkor vajon mit csinálhat?Szinte biztos hogy ez van a legtöbb diák fejében.De az ő fejében egészen más gondolatok vannak és észre sem veszi ha valaki esteleg megbámulja.Ő csak ír.Csak ír...*

*Konidik észreveszi a feléje közeledő lányt.*
-Persze nyugodtan ülj le engem nem zavar.-*válaszol kérdésére.Ő is bemutatkozik.*
-A nevem Konidik Longin.Szólíts vagy Longinnak vagy Konidiknek.De sólíthatsz akárhogy engem nem zavar.Ha nem akarsz nem muszáj se olvasnod se csöndben maradnod.
*Mondja és ír tovább úgy hogy oda se néz.Csak olvassa a könyvet nem nagyon törődik mással.*
~Pont jókor társaság, már úgy is kezdtem unatkozni.~
-Tanulsz?-*kérdezi Konidik felhúzva szemöldökeit.*

-Igazad van nem tanulok.Csak írást fejtek.Titkos írás.Olyan amilyet a bűvészek is használnak.A megfelelő kulcsszóval is hónapokig tart a megfejtése egy felnőtt embernek.De nagyon én sem szoktam tanulni.Csak odafigyelek órákon és ezért nem kell tanulnom.Már megírtam az összes vizsgát.Kettőből át is mentem.De ez idén nem működött mert kb. 2 hete jöttem.Ezért elkértem a tananyagot és megtanultam.
-És te már megírtad valamelyik vizsgát?
-Tényleg te ennyire szeretsz olvasni?-*Konidik úgy néz ki mint aki nem veszi észre hogy a lány öt évesnek néz ki.Sokáig úgy néz ki mint aki nem vette volna észre.De pár perc után elmosolyodik.*
-Te sokszor szoktál ide járni?Mert én most vagyok itt először.Egyébként szép a hajad.-*jegyzi meg a fiú és tovább fejti a könyvet.*

-Kössz de nem olyan nehéz.-*A fiú látja hogy elpirul de nem szól semmit nehogy annyira zavarba jöjjön hogy elmenjen.*
-Biztos hogy én vagyok?Na de mindeggy hagyuk inkább ezt a témát.
-Én is szeretek olvasni.A kedvencem az álomfogó sorozat valamilyen Böszörményi írta magyarországból.
~Végre valaki aki szeret olvasni és nem gúnyol ki nagy valószínűség szerint mert én is.~
-Tényleg te honnan jöttél?Én Londonból.
-Hát a suli tetszik.Főleg a japán konyha tetszett.De majd megnézem a Tavernát is.
-Már jártál Magyarországon?Szép hely.
*Longin beteszi a könyvet amit eddig olvasott a táskájába de papírjait nem teszi el.
Azokra tovább ír valamit.Direkt úgy ír hogy a lány ne láthassa.*
~Huha milyen nehéz így írni beszélgtés közben.Egyszerűen nincs gondolatom.Ilyen még sose volt velem.~
*Konidik leteszi a tollát és épp megakarja fogni a nagy papírköteget amikor véletlenül meglöki és azok beleesnek a vízbe.*
-Ne!!!!!!!!!Egy hete írom megállás nélkül és elveszett.Ez nem lehet igaz!

-Oh köszönöm.Megtehetek valamit azért mert megmentetted az irományaimat? Ez csak időtöltés csupán.Ostoba irományok.Ne foglalkozz velük.
~Kicsit átlátszó Longinkám~
-Szóval te is szeretsz olvasni?Bocs ha már kérdeztem tudod nagyon el voltam foglalva.
*Miközben mondja elteszi a papírjait és most csak figyel.Nem csinál mást csak figyel.*
-Neked van itt állatod?
-Nekem van egy baglyom a neve Luci.Szabadon van a szobámban.
*Erre elmosolyodik a fiú és várja a lány válaszát miközben bámul a vízbe.

-Koni?Még denki nem szólított így de nem zavar nekem tetszik.
-Hát ezek a titkosírás megfejtései, versek , és történetek.Általában nem osztom meg mással.
-Tudod a vízzel kapcsolatban csak arra gondoltam hogy Indiában csomóan szomjaznak itt meg még szökőkutat is építenek.
-Köszi.Még senki nem mondta hogy szép a szemem.Egyébként neked is.
-De sajnos most mennem kell.Ugye még találkozunk?
-Szia!-*Köszön el és elmegy föl a kastélyba a szobájába.De előtte még fölveszi a táskáját.*

[Serinity]

*Lehet túl korán nyílvánította barátjának a lányt? Nem az nem valószínű, sőt ahogy hallgatja, megbizonyosodik, hogy tökéletesen megérthetik egymást.*
- Tudod, odahaza nekem sincsenek barátaim. Engem csak akkor keresett meg mindenki, ha szükségük volt valami jegyzetre, vagy ilyesmi...
*Ő is lehajtja a fejét, de aztán amikor felpillant, látja a mosolyt Serinity arcán, ami tényleg sokkal szebb, mint a korábbiak - már ha egy lány mondhat ilyet egy lány mosolyára. Ez neki is mosolyt csal az arcára, aztán felpattan és meg is indul.*
- Rajtam is szoknya van.
*Mondja, nem mintha ez nem lenne jól látható tény, de nem baj, ma nem akar magyarázóskötöszködősokostojás lenni, szóval a könyvet is felveszi és úgy válaszol.*
- Jó a szőkőkút persze.
*Együtt indulnak meg vissza a kastély felé, a szökőkút irányába. Hogy ne álljon a beszélgetés, meg mert még mindig kiváncsi útközben rákérdez Konidikre újra.*
- És mondd mit csináltatok tegnap Konidikkel ami annyira vicces volt?
*Amikor a szökőkúthoz érnek, a szökőkút szélére csüccsen le, s kezét a vízbe mártja, hogy kissé lehűtse magát.*