Szökőkút

*Konidik fehér, csak simán fehér, pólóban és egy kék hosszú nadrágban. Értelmetlenül sétál, sokszor szokott ilyet csinálni. Jól tud gondolkodni. Még csak pár perce jött ki a parkba már is ismerős zaj ütötte meg a fülét. A szökőkút csobogása. Arra felé veszi az irányt. Végig a földet bámulja. Hiszen mér is nézne fel? Mi értelme lenne? Legalábbis ő így gondolta. Szerencsére nem esett el és nem ütközött bele senkibe és semmibe. Oda ér a szökőkúthoz, most fölpillant hogy ott van-e valaki, szerencséjére nincs. Le ül. Két könyökét a két térdére nyomja és kezeibe teszi fejét. Még mindig a földet bámulja. Várja hátha odaül valaki ezen a szép napon, reméli hogy megszánja valaki és odaül mellé kicsit társalogni. Most már nem néz le hanem kémleli azon diákokat akik felé tartanak. De sajnos egyet sem lát. Ezért hátrafordul és a vizet kezdi el bámulni.*

*Jessica már iszonyatosan régen találkozott bárkivel is. Tulajdonképpen az arénában, az ő hetükön futott össze egy baráttal. Barát?! Nem, igazából csak egy jó ismerős, talán haver. Tulajdonképpen fogalma sincsen mi is számára a fiú. Volt amikor más volt, most ha minden igaz haverjának tekinti, mármint a lány a fiút, hogy fordítva mi is van, az rejtély. Vagy a lány oldaláról is az? Igen, az övéről is... mégpedig azért, mert eleinte kicsit többet jelentett számára az a személy, de most már maga sem tudja mi van. Sokat gondolkozott rajta, de nem sokra jutott, így hagyja, hogy az idő neki dolgozzon. Ma valamiért igen csinosan kiöltözött, egy fekete koktélruha van rajta, melyen a szoknya részének bal oldalán, fehér virágok sorozata indul felfelé, egészen a csípőjéig.Haja fel van tűzve, s fekete illetve fehér rózsák vannak rajta, szintén fekete tűsarkújában sétálgat, persze csak a kiépített részeken. Igen különleges parfümöt választott magának, vadvirágos.*
~Kíváncsi vagyok valaki szokott-e egyáltalán ide kijárni, igaz én is csak egyszer voltam kint, de akkor egy lelket sem láttam a szökőkútnál. Mindenesetre megpróbálom a dolgot.~
*Ahogy a kút irányába lépked, végre meg is pillantja azt, de azt is észre veszi, hogy ül ott valaki.*
~Remélem nem fogom megzavarni, akárki is az.~*Tovább lépked, de óvatosan, nem akarja meg ilyeszteni az illetőt, hiszen a víz felé fordul, s nem akarja, hogy beleessen. Mikor már egész jól látja, akkor ismeri igazán fel.*
~Ni csak ki van itt.~*Elvigyorodik, majd kicsit megsietteti lépteit, de azért halk marad.Mikor mellé ér, halkan köszön neki.*
- Szia.*S azzal a lendülettel, gyengéden meg is fogja a karját, hogy nehogy baleset történjen.*
- Vársz valakit?*Teszi fel a kérdést, se enyhe sminkkel a fiúra pislog, s szélesen mosolyog.*

//fagy//

//Olvad//

*Csak bámul a vízbe. Valamilyen furcsa érzése van. Mintha figyelnék. Vagy nem is tudja. Az a lényeg hogy fura. Néha ilyet szokott álmában is érezni. De akkor mindig hátulról rá ront valaki. Most fölkészül hátha hátulról Jön valaki és megszólítja. Valaki megfogja a karját. A fiú kicsit megremeg de nem szól semmit. Most egy ismerős hang hallatszik közvetlen mögüle.*
-Jessica!-*kiált meglepetten. Mindenkire számított csak a pillus lányra nem. Már régen találkoztak. A fiúnak ki is ment a fejéből a lány. Mivel mással volt elfoglalva. Legfőképpen a vizsgákkal de azokon már nem töri a fejét, mivel átment.*-Szia! Már rég láttalak. Nem, nem várok senkit. Úgy nézek ki? Mondjuk lehet. Végül is azért jöttem ki hogy várjak valakit. Valakit akivel lehet beszélgetni vagy valamit csinálni. De bevallom őszintén te eszembe sem jutottál mikor a lehetséges érkezőkön gondolkodtam. Tudod mikor vártam a vizsgaeredményekre szinte mindenkiről megfellettkeztem. Hogy vagy?
*Kérdezi hogy másra terelje a szót. Mivel nem akart tovább az előbbi témáról beszélni. Kicsit hülyén érezte magát amiatt hogy kiment a fejéből a lány.*
-Te hogy-hogy nem mentél haza?
*Most nem tudott jobbat kérdezni. Hiszen mit kérdezzen? Mivel nem akar már több kérdést föltenni ezért elhallgat és a vizet kezdi el bámulni. Várja hogy a lány kérdezzen. De hirtelen eszébe jut egy újabb kérdés. De azt inkább később mondja mert minek most? Hiszen ideje még van tíz óráig. Még mindig bámulja a vizet és elkezd egy témáról gondolkodni. Egyszerűen nem tud másra gondolni.*
~Vajon ha Sery látna Jessicával ő is olyanokat feltételezne mint én mikor ő beszélt egy fiú diákkal? Nem, ő biztos nem. Nem olyan. Csak én vagyok arra a srácra féltékeny. Hogy gondolhattam arra amire gondoltam? Egyszerűen Konikám hiszen te ilyen vagy, és ez ellen nem tehetsz semmit.~
*Szólal meg benne egy ismerős kis hangocska.*
~De én nem akarok ilyen lenni! Túl gyanakvó vagyok! Nem bízok senkiben! Ez így nem jó! Talán egy valakiben megbízok... Ne bízz benne! Már miért ne? Lehet hogy becsap! Nem, ő nem tenne ilyet! Na most nem szólsz semmit?! Elfutottál te gyáva? Térj észhez Koni! Nem beszélhetsz hozzá gondolatban se!~ *Mivel elment a hangocska fölpillant Jessicara. Reméli hogy nem vette észre hogy magában vitatkozott mozgásán. Ez a kis gondolat "csata" csupán egy másodpercig tartott. Vagy kettőig. De lehet hogy többig de biztosan nem sokáig. Koni még mindig nem kérdez. Csak hallgat.*

*Egy kissé megijed, ahogy a srác felkiált, ilyen fogadtatásra nem számított. Látszik, hogy elég nagy meglepetést okozott, s ennek igencsak megörül. Szinte issza a fiú szavait, s közben felül mellé a szökőkút peremére, s ott hallgatja a dolgokat. Bár kissé zavaros számára az egész.*
~Micsoda? Most akkor várt vagy nem? Ha érteném mit akar? Várt is meg nem is? De engem semmiképpen nem, hát ez szuper, úgy látszik én minden téren mehetek a süllyesztőbe.~*Nagyot sóhajt, majd aggódó pillantásokkal figyel Konidikra.*
- Köszönöm, jól vagyok, Bár lehetnék jobban is, de sajnos nem sikerült minden vizsgám.*Mondja kissé megszeppenve, majd nagyokat pislog a fiúra, mikor az újabb kérdést tesz fel neki.*
~Ki van zárva, hogy elmondom neki a valós indokot, hogy nem is nagyon van hová mennem, vagyis van, de olyan öreg... és olyan rejtett. Tényleg, azért valamikor el kellene mennem meglátogatni, na de mindegy is, mit is mondjak, mit is mondjak...~*Gondolkodik magában, majd kissé felcsillan tekintete, a fiúra néz és már nyitja is ajkát.*
- Igazából pont ezért, ha jól tudom, lesz pótvizsga lehetőség, és mindenképpen szeretném megpróbálni Legendás Lények Gondozásából, illetve Bűbájtanból. Neked hogy sikerültek a vizsgáid? Biztosan jobban mint nekem.*Újabb sóhaj, majd tekintetét inkább a vízre vezeti.*
- Te meddig maradsz még bent?*Teszi fel az újabb kérdést, de most jobb kezéhez tartozó mutatóujját a vízbe teszi, s elkezdi benne ide-oda húzogatni, a közben nézi a gyűrűkkel teli vizet.*
//fagy...//

(Edward)

Kamilla kissé meglepődik, de végül is nagyjából össze szedi magát. Nem gondolta volna, hogy a fiúnak máris ilyen kalandjai lesznek megérkezése után nem sokkal. A beszámolót, hogy a lány miként viselkedett vele végighallgatja, majd ő maga is eltöpreng a dolgon.
- Hát ez valóban érdekes, ha mást szeret, de veled csókolózik az nekem nem tűnik igazi szerelemnek. szerintem csak fellángolás, bár az sem biztos, hogy irántad valami ilyesmit érezne... Nehéz dolog ez. Minden esetre én elgondolkoznék a dolgon. Tudod, ha van barátja, akit állítólag szeret, de egy másik fiúval csókolózik, akkor az nálam eléggé gyanús. - Kissé elhallgat, majd inkább folytatja.
- Mondjuk ettől az én szememben nem túl jó fényben tűnik föl az a lány. Nem tudom, ha esetleg te lennél a pasija, hogy esetleg akkor is megcsinálná-e ugyan ezt. - Ismét elhallgatott, majd a körülöttük szaladgáló állatkát kezdi el figyelni. Kissé elmerül a róka tanulmányozásában, majd lassan visszatér a való világba.
- Esetleg nem tudsz valami jó nevet neki? Nekem semmi jó nem jut az eszembe. - Vállat ránt, majd fölemeli tekintetét az égre. Nézi a csillagokat, és persze a holdat, mely most is gyönyörűen ragyog.
- Egyébként mi a helyzet? Mesélj valamit... - Próbál kiszedni valamit a fiúból.
- Ja még valami a lánnyal kapcsolatban... ha a véleményem kell, én ha a helyedben lennék, nem kezdenék vele komolyabban. Tudod, ha egy barát mellett ilyet csinál, akkor lehet te is visszakapnád. Mondjuk lehet túl paranoid vagyok, de van is rá okom. Nem bízom az emberekben.

//Jessica//

*A fiú hallgatja hogy Jessicanak nem sikerült a vizsgája. Igazán sajnálja szegényt, elég rossz érzés lehet. Legalábbis Koni szerint. Ő soha nem akar és nem is akart pótvizsgázni. Nem akart többet tanulni a keleténél. A pótvizsga plusz tanulás.*
-Sajnálom hogy nem sikerültek. Nekem sikerültek, de sokat kellett tanulnom.
*Tovább hallgatja Jess elfogadható indokát hogy miért nem megy el.*
-Szóval mindenképp másodikos akarsz lenni.
*Ezt inkább kijelenti mint kérdezi. Aztán a lány újabb kérdése szállingózik feléje.*
-Én nem akarok haza menni. Talán majd értesítem a szüleimet. Nem akarom hogy aggódjanak.
*Most hogy belegondol tényleg értesíteni kéne szüleit. biztos halálra izgulják magukat. Még mindig nem tud kérdezni ezért hallgat. Csend telepszik a két diákra.*

*Jessica most olyan másnak látja a fiút, fogalma sincsen miért, de most annyira más, mintha nem is ő lenne, csak hallgat és szinte alig szól valamit.*
~Talán valami baja van? Vagy csak rossz napja van...~*Konidik szavaira megszólal, s közben mosolyogva legyint.*
- Sose sajnáld, legalább tudunk találkozni szünetbe is. Jut eszembe, Rufus is maradt?*Hát igen, nem is ő lenne, ha nem kérdezte volna meg.*
- Hát, szeretnék. Tetszik ez a suli, de azért, minél előbb szeretném végig zongorázni.*Ismét mosolyog, majd elhallgat. A fiúnak még van egy pár szava, majd csendbe borulnak, s a lány tovább játszadozik a vízzel. Aztán úgy gondolja inkább rákérdez, hátha a fiúnak tényleg van valami gondja. Bár egyáltalán nem biztos benne, hogy el fogja neki mondani, de hátha.*
- Valami baj van? Olyan fura vagy...*Mondja ki, ami a fejében jár. Nem elég, hogy Jess eszébe se jutott a fiúnak, még ráadásul szólni se nagyon szól hozzá.*
- Megbántottalak valamivel? Mert ha igen, mond meg nyugodtan.*Hát igen, ebből is látszik, hogy a lánynak fontosabb Kondidik, mint ő neki... de reméli ezt nem nagyon veszi észre.*

*A lány meséli hogy szeretne maradni. Újabb kérdés.*
-Én nem láttam már vagy kettő hete Rufust. De utána érdeklődtem és maradt. És igen. Tudunk majd szünetekben is találkozni.
*Válaszol előbb a fontosabb kérdésre. Nagy csend. Jessica töri meg ezt a hallgatást.*
-Nem, nem bántottál meg. Csak tudod nem vagyok nagyon beszédes kedvemben. De miért kérdezed? Talán jól leplezem?
*Mondja az igazságot. Már eléggé kivan mert ötkor kelt föl és nem tudott visszaaludni. De hogy kérdezzen ő is valamit hát most megelőzi a lány kérdéseit.*
-Te melyik csoportot is vetted föl?
*Nem tudja hogy kérdezte-e már. De mi mást kérdezhetne most? Hiszen nem nagyon jut eszébe más kérdés.*
-Te melyik országból jöttél? Remélem nem sértelek meg.
*Teszi fel az általános kérdését amit még nem tett föl Jess-nek.*

*Kissé elszomorodik, mikor hallja, hogy Koni nem látta Rufust.*~Biztosan hazament, elvégre nem is várhatom el, hogy mindenki itt maradjon. Kár, hogy a többieket nem nagyon ismerem.~*De kiderül, hogy mégsem ment haza. A lány elmosolyodik, majd kissé összezavarodik a következő mondatokon.*
~Micsoda? Nem sértettem meg, de jól leplezi? MI van?~*Kissé összehúzta szemöldökét, mert tényleg nem érti mi van, de inkább nem kérdez rá.*
- Pont ezért kérdeztem, mert nem igazán beszélsz, és nem tudtam elképzelni mi a szöszért nem és azt hittem, hogy ellenem irányul ez az egész, de akkor ezek szerint szerencsére nem.*Kicsit megjött a szómenése, na de sebaj, majd elmúlik, vagy ha nem, akkor legalább nem lesz csönd.*
- A negyedik csoportot vettem fel, plusz az átváltoztatástant. És te?*Kérdez ő is vissza, majd a következő kérdésen kissé meglepődik.*
- Bulgáriából érkeztem ide.*Mondja, s közben elgondolkodik szülőországán.*~Remélem nem kell visszamennem, bár ki tudja,lehet jobb lenne ott... fogalmam sincs.~
- Téged merről fújt erre a szél?*Most kivételesen a fiúra vezeti tekintetét, s somolyogva pislog rá.*

*A fiúnak eszébe jut hogy úgy tűnhetett mintha a lány miatt nem beszélne. Még mindig nincs nagyon kedve beszélni de hogy a lány ne higgye azt hogy miatta van lakat a száján ezért beszél.*
-Én az első csoportot vettem fel plusz Mitológiák és Vallásokat. Milyen közös óráink is lesznek? Nem tudod?
~Bulgária. Vajon milyen lehet ott? Angliában nagyon jó lenni. De Bulgáriában még sose voltam. Vajon ott is ugyan olyan jó mint Angliában?~
-Én Angliából jöttem. Te már várod a tanítást?
*Kérdezi érdeklődéssel a hangjában. Még soha nem volt órán. A vizsga előtt át kellett néznie az összes tananyagot. Nehezen de sikerült neki. Elég stresszes volt akkoriban.*
-Szerinted milyenek a tanárok? Jó fejek vagy kiabálósak stb. ?
*Megint csak nagyon érdeklődve teszi föl a kérdést. Nagyon kíváncsi a tanárokra. És arra is kíváncsi hogy mi a véleménye róluk Jess-nek.*

**Hozzászólások** : 104 **Évfolyam** : Második

~ Tighe ~

*A mai nap valami meglepő módon, fitten ébredt a kis vörös hajú lányka. Na nem szokott ő túl kómás lenni, de ennyire életvidám se. Az első dolga a zuhany volt, ami után elintézett még pár fontos dolgot, utána pedig jöhet az öltözés. Sian szokásához híven, ma is egy rövid szoknyában van, de ez a szoknya most nem olyan mini, mint általában, hiszen ez térdig ér. Színe fekete, ami remekül passzol fekete topjához, amin egy fekete párduc is helyet foglal, természetesen csak minta gyanánt. Vörös tincseit szépen kifésüli, majd már indul is ki a levegőre. Félig tündéből van, tehát imád a szabad levegőn lenni, nem pedig egész nap bezárva a nagy fal közé.
Az alagsorból gyorsan fel is ér a földszintre, majd már az udvaron rohan át. Na jó, nem szó szerint rohan, de igazán siet. Talán azért, mert még mindig igen energikus. Viszont amikor már több diákot is megpillant, kicsit lassít és nézelődik, hát ha ismer valakit, akikhez csatlakozhat. Sajnos nincs szerencséje, túl sok időt töltött más dolgokkal az ismerkedés helyett. Így hát megindul egy szeretett helyre, a szökőkúthoz. Régen járt már arra, de amikor ott volt, általában jól érezte magát. A szokásos kis úton sétál, majd amikor megpillantja a várva várt helyet, arcán apró mosoly fut át. Ismét kicsit sietősebbre veszi a lépéseket és már ott is van a kedvelt helyen.
Kezeit belemeríti a hűs vízbe, majd megmossa arcát és közben le is ül a szökőkút szélére. Most a környék üres, egy diák se mászkál pont erre, tehát nyugodtan gondolataiba merülhet. Elég kevés ideje van szabadon, ez betudható legjobb barátjának is, akivel oly sok időt tölt, talán túl sokat is.
Lábait keresztbe teszi, kezeivel megtámaszkodik és úgy nézelődik tovább. *
~ Vajon hol lehet most mindenki más? Úgy tudtam, hogy ezt a helyet sokan felkeresik. ~ *részben magából indul ki, mert eddig akármikor járt itt, mindig talált errefelé valakit, akivel tudott egy kicsit beszélni. *

- Sian -

*A páratartalom az elmúlt napokban igen magas volt, most szerencsére kicsit szárazabb az idő, nem annyira fülledt, köszönhető a nyugatról érkező, kellemes szélnek, a nap azonban melegen süt, a fiú ezért rövidnadrágot vett fel és felülre piros inget, melynek ujjait hanyagul felgyűrte, a gombokat is csak tessék-lássék módon gombolta be, azt sem végig. Nem tervezett már semmiféle különösebb kikapcsolódást. Egyszerűen csak sétálgatott. Bár városi gyerek volt, amolyan igazi betonpatkány, de most mégis megmaradt a kastély területén belül a parkban. A szökőkút kellemes felfrissülést kínált az arra tévedőknek. Neki pedig ez pont megfelelt, mert nem tervezett nagyobb fürdőzést. Ahogy közeledik a kúthoz, látja, hogy van már ott valaki, aki éppen hűti magát. Odasétál is a kúthoz, köszön.*
-Szia
*Majd hosszú élénkvörös haját, mely úgy áll, mint a szénaboglya a vízbe meríti a fejével együtt. Mikor kiemeli onnét a víz beterít mindent körülötte, valószínűleg a lányt is.*
-Bocsánat, nem volt szándékos. Tighe vagyok. Tighe Ceallagh. Pugnax, elsőéves. És benned kit tisztelhetek?
*Szándékosan nem tesz hozzá semmit, amit még gondol megjelenésével egyéb dolgokkal kapcsolatban, mert a múltkor már megszólták érte.*

**Hozzászólások** : 104 **Évfolyam** : Második

*Ahogy ücsörög egy magában a szökőkút szélén, halk hangokat hall, olyat, mint ha valaki közeledne felé. Kíváncsi, sárga szemeivel a környéket kezdi el fürkészni, majd hamarosan meg is látja a hang forrását, egy fiút. Igazán nyári öltözetben van az ismeretlen srác is, végre valaki, aki nem hosszú nadrágban mászkál. Mondjuk Sian is jobb szereti a kényelmes ruhákat és senki kedvéért se sülne meg. Jó, tanórákra felveszi a talárt, ahogy azt illik, na meg még a kitűzőt is kiteszi, de máskor ritkán látni az egyenruhában.
A fiú egyenesen Sian felé tart, pontosabban a szökőkút felé, majd pedig köszön, utána pedig jöhet a hűsítő fürdő. *
- Szia… *köszön neki egy kedves mosollyal, majd amikor a fiú kihúzza a fejét a vízből, akkor bizony ő is kap belőle. Elmosolyodik, majd kicsid oldalra dönti fejét, aminek hatására vörös tincseiből pár a szökőkút vízében landol és úgy figyeli tovább a fiút. *
- Semmi baj. Ilyen jó időben ezért nem fogok megharagudni. Viszont ha télen próbálkoznál. *mondja vigyorogva, de még nem tudni, hogy akkor hogy is reagálna erre az esetre a fél-tünde leányzó. *
- Egyébként én Lisianthus Shigure vagyok, de hívj csak Siannak. A nevemet nagyon kevesen jegyzik meg, így ragadt ez rám. *mondja egy kedves mosollyal, majd gyorsan hozzáteszi a bemutatkozáshoz a szakát is, még mielőtt elmaradna. Hát a fiút pont ez érdekli. *
- Extremusos vagyok és elsős. Még nem vizsgáztam… túl sok dolgom volt idén… *meséli a fiúnak, de hát bárkinek közbejöhet bármi. Nem hülyébb, mint mások, csupán csak nem jelent meg a vizsgákon. De talán majd később bepótolja vagy majd lesz ahogy lesz. *
- Furcsa egy fiúnál az ilyen vörös haj. Fested? *tesz fel egy egyszerű kérdést a fiúnak, bár lehet, hogy Tighe nem örül ennek annyira. De hát a lány kíváncsi, ami ránézésre is látszik rajta. Hegyes fülei kicsit megmozdulnak, ahogy hírtelen pattan fel a padról és tesz pár lépést. Kicsit ugri-bugri lánykáról van szó, tehát nála nem meglepőek az ilyen alkalmak. Majd ha a pugnaxos fiú is megismeri, akkor már nem fog meglepődni néhány húzásán.*

- Érdekes neved van, szép csengése van szép akárcsak te. Melyik országból jöttél? Én majdnem a szomszédból. Írországból.
*A lány nem sértődik meg a fürdőn, ennek őszintén örül. Nem lett volna jó, ha sértődéssel kezdődik az ismeretség. Azonban Sian kérdése, bár nem rosszindulatból fakadt, egy pillanatra mégis sértő volt. Tighe azonban gondolkodott és számolt magában. És megnyugodott.*
- Nem festem a hajam. Soha nem viselném el magamon a festéket. Természetesen ilyen.
*Szavaiba némi büszkeség is vegyült, ezt nem tudta elkerülni, pedig erősen próbálta, hogy ne érződjön, hogy a kérdés érzékeny pontot talált el.*
- Kiskoromban sokat szekáltak vele. Akkor tanultam meg verekedni. Mivel ész érvekkel nem tudtam őket leállítani, így muszály voltam tettekkel kivívni a nyugalmamat.
*A fiú nem nagyzolásból mesélt. Nem volt soha büszke a tetteire, de úgy érezte magyarázatot kellett adni. Közben észrevette, hogy a lánynak hegyes fülei vannak és kezdte összerakni a képet.*
- Te tünde vagy? Vagy féltünde? Így már érthető, akkor hogy miért nem rémlik a neved ismerősen.

Kamilla

* Különös, amit Kamilla mond, akár igaza van akár nem, ő biztos nem tűrné el, hogy a lány akit szeret más felé kacsingasson, de hát ez az ő elképzelése. Csak mélyen hallgat és arra az egy csókra gondol, ami történt Serenity és közte, csak az zökkenti ki, hogy Kamilla már másról beszél, kicsit lemaradt az elejéről, de gondolja, hogy mit szeretne tőle a lány. Hát igen, nem árt annak a szegény állatnak egy név is. Gondolkozik, hogy mi lenne a megfelelő név a róka számára, majd végül egy érdekes név jut az eszébe. *
- Vacak.
* Kisebb mosoly jelenik meg az arcán, hogy egy ilyen nevet ki tudott találni, de lehet, kissé röhejes, de sebaj, mondott egy nevet, aztán majd eldönti Kamilla, hogy jó-e vagy nem. Mondjuk ez a név kissé bugyuta, de állatnak tökéletes, legalábbis szerinte.
A "mesélj valamit" résznél megcsillannak a szemei, bár nem tudja mit mondhatna, inkább arra lenne kíváncsi, hogy a lány mit szeretne hallani. Mondjuk ez eléggé furcsa, hogy ilyeneket kérdez, valamit csak tudni akar, vagy csak szimplán érdeklődés. *
- Mit meséljek, mire vagy kíváncsi?
* Inkább kérdez, mi előtt bármit is mondana, ki tudja, hogy Kamilla mit hallotta, főként kitől. A biztos, ha nem mond semmit, inkább konkrétan akarja tudni, hogy mit meséljen. *

**Hozzászólások** : 104 **Évfolyam** : Második

~ Tighe ~

- Érdekes? Köszi. Nem emberi név, de gondolom erre már rájöttél. *mondja egy apró mosollyal, majd a kedves bókra csak legyint egyet. *
- Ne viccelj. *csupán csak ennyit mondd és a következő kérdésre egy picit elgondolkodik. Most erre mit mondjon? Hiszen annyi helyen élnek mindig az apjával. Végülis egy országra gondol, ahol a legtöbb időt töltik. *
- Franciaországból érkeztem ide, de én mindig járom a világot. *hála az apja munkájának, Sian is elég jól ismeri már a világot. Mondjuk ez így a jó. *
- Írországban is már többször jártam, nem rossz hely, tetszenek a régi kastélyok és templomok. Tudod, apám kutató. Amolyan régész féle és vele elég sok helyen megfordulunk és inkább a régi épületeket nézzük meg vagy éppen temetőket. De tudod, hogy hogy van ez. *mesélget egy picit, majd feltesz egy kérdést, ami után rögtön kapcsolt. *
~ Ez az asszem, amit nem kellett volna kérdeznem. ~ *ajkába harap, majd bocsánatkérő szemekkel néz a fiúra. *
- Ne haragúdj, nem akartalak megbántani a kérdéssel. Szerintem nagyon jól néz ki a hajad, egyedi. Azért hittem azt, hogy fested, mert ilyennel még eddig nem találkoztam. *ismeri be és valóban tetszik neki, nem csak úgy mondta. Szereti, ha valami különleges és nem átlagos, így sokkal jobban kitűnik a többi ember közül. Pesze Lisianthus arra nem büszke, hogy tünde vér is folyik az ereiben, de ez ellen sajnos semmit nem tud tenni. Inkább beletörődik és próbál olyan életet élni, ami teljesen elkülöníti őt a másik fajtól. Eddig sikerült mindezt megtennie, de itt, a Torneransba, egyre többen tündének nézi, pedig ő nem az, ő ember, csak sajnos néhány plusz tulajdonsággal, na meg hosszabb élettel. *
- Oh, értem. De nyugi, engem nem kell megverni… ~ na meg nem is járnál sikerrel… ~ *gondolja hozzá mosolyogva a lány. Végülis ha Tighe tudná, hogy egy tűzmágussal futott össze, akkor ő is beismerné, hogy semmi esélye se lenne a lánnyal szemben. Elég idős, hála fél-tünde létének, így elég sok mindent megtanult már, tehát nem kell őt félteni. Még ha ránézésre eléggé ártatlannak is néz ki és olyan lánynak, akit inkább meg kell védeni. Erejét már többen megtapasztalták, például Maoh is, amikor olyat akart tenni, ami a lánynak nem tetszett. Tehát férfiak ellen is remek ez a képesség.
Közben jön egy kérdés, aminek viszont ő se örül… *
- Fél-tünde vagyok, de kérlek, tekints teljesen embernek és a fülemet ne is figyeld. Ez nálam is fájó pont, ahogy nálad a hajad. Utálom a tündéket, mindennél jobban… *remélhetőleg a fiú ért mindent. Az okot, hogy miért gyűlöli annyira azt a fajt, most nem fogja elmesélni a srácnak, hiszen még alig ismeri. Majd ha eljön az ideje, akkor talán Tighe is többet megtud a lányról. *

Véégre...nincs az a borzasztó meleg, ami az embereket úgy ki tudja készíteni, hogy napok hosszát ki se mozdulnak a szobájukból, miközben abból mélyhűtőt varázsolnak. Mi az értelme ennek? Bezárva lenni egy szobába, a négy fal közé...az egyetlen rémálma közé tartozik. Mivel ő amúgy sem érzékelte a meleget, legyen az akár negyven fok is, azt sem vette észre, hogy beköszöntött az ősz. Nem cserélte le ruhatárát, az egyetlen dolog, amiből rájött, hogy hoppá, valami megváltozott, hogy a nyáron bikinibe flangáló leányzók vastagpulcsikba mászkálnak. Az ő számára tökéletes egészévi viselet a fehér póló meg a fekete farmer.
Két óra kötögetés után, miután már párszor megsokszorozódott a kötőtű a kezében s jojóztak a szemei, képes volt kimerészkedni az iskola udvarára. Pár óra barangolás után már meg is találta azt a helyet, ahol elszórakozhat, feltéve, ha nem követik, nincsenek a közelében emberrablók, s egyéb olyan cselekvések, amik hátrányos helyzetbe kergetik.
-Jé!!! Vííz!!!
Felismerte! Hát ez zseniális! Vígan szökdécsel oda a szökőkúthoz, s nyomja bele a kezét, gondolkodás nélkül. Hiba volt.
-Hoppá!
Tágulnak ki pupillái, majd visszahúzza kezét, s belenyomja a zsebébe. Nem azért, mert hideg, hanem mert elővigyázatlanul cselekedett. Mi van akkor, ha ártó anyag van a kútban? Vagy valami megfogja a kezét, és lehúzza a mélybe? Végülis, kit érdekel? Megvonja vállát, s miután kényelmesen elhelyezkedett a kút széle menti ülőként, szórakozva játszani kezd a vízzel.

*Konidik mikor látta hogy nincs olyan meleg mint szokott, fölkel ágyáról és leteszi az imént elolvasott könyvet az ágya alá. Kinyitja ajtaját. Kicsit megremeg a keze mikor a kilincsre helyezi a kezét. Hideg volt a fém. Lenyomja a kilincset. Az ajtaja könnyen csikorgás mentesen kinyílik. Koni kidugja a fejét az ajtón, nincs kinn senki. Kilép a szobájából és a háta mögött becsukja az ajtót. Farmere zsebéből elővesz egy kulcsot. Bedugja a zárba és elforgatja. Elindul lefelé a sok-sok lépcsőn. Mivel eddig fetrengett az ágyán ezért meg sem kottyan neki a sok lépcső. Le ér a bejárati csarnokhoz. Sehol senki. Ki lép a park egyik útjára. Elindul rajta, se nem sietve se nem nagyon lassan. Rendes tempóban megy. Körülnéz, de nincs kinn senki.* ~Biztos elmenekültek a kicsi szél elől~ *Gondolja amikor a szél fütyülését csobogás szakítja meg. El indul a fiú a hang irányába. Fehér alapon kék és piros négyzetes ingébe bele-bele kap egy-egy szellő. A haját is egy kicsit fölborzolja. De Konidik ezzel nem törődik. Csak megy előre, rendületlenül. Cipője alatt ropog a kavics. Belélegzi a friss, hideg levegőt. Be és ki. Be és ki. Megy tovább a hang irányába. Már a közelben jár amikor megpillant egy szökőkút peremén ülő lányt. A haja vörös mint a vér. Fehér póló van rajta és fekete farmer. Elindul felé.*
-Szia!-*Köszön az ismeretlen lánynak.*-Konidik Longin vagyok, Pugnaxos!-*Mutatkozik be az ismeretlennek, illedelmesen.*
-Vársz valakit?-*Nem akarja most zavarni a lányt. Ha kell megy. Kicsit megremeg a keze. Nem tudja miért. Mostanában gyakran szokta ezt csinálni. Most el is kezd izzadni a tenyere. Nem akar elmenni. Társalogni akar! Persze ez nem látszik rajta. Tekintete komoly és kifürkészhetetlen. Várja a választ.*

Sian – Az augusztus 06.-a óta fagyó játék folytatása

A tünde vér… Sokak bármit megadnának érte, Sian pedig ennyire gyűlöli? Hosszú élet… a fák népe kapásból indul ezzel a csodás adománnyal, melyért sokan akár ölni is képesek lennének. Ő pedig megtagadja származását? Rick számára ez talán felfoghatatlan, ő mindig büszke volt vérére, bár igaz, hogy akkor nem lenne, ha eme fajhoz képviselője lenne. Tán’ ha Lisanthus sárvérét próbálná eltitkolni, még megértené, de szerencsére nem tud erről, s rá adásul semmi köze nincs hozzá. Csupán annyit tud ebből, hogy nem egy átlagos halandóval hozta össze a sors, bár úgy tűnik, nem is tiszta vérűvel van dolga.
- Áh, értem, szóval nem csak én imádom ennyire ezt a helyet. Ízlésed az van, annyi biztos. –
Ugyan még mindig félálomban, de próbál értelmes válaszokat adni, s ugyancsak értelmes kérdéseket feltenni. A bemutatkozásra egyszerűen biccent, s azt az információt, miszerint a lány is extremusos még egy apró félmosollyal is „jutalmazza”.
Legalább nem megint valami pilluamuletossal vagy pugnaxossal hozott össze a sors…
Jegyzi meg magában, majd íriszeit megint Sian felé fordítja, és kezét nyújtva ő maga is elmormol egy rövid bemutatkozást.
- Rick Westingham, szintén extremus. A „Sian” feltételezem becenév, nos én olyannal nem rendelkezem, s kérlek ne is próbálj adni nekem olyat, mert utálom őket. A RIck azt hiszem elég rövid.
Kicsit hosszabbat szól, mint eleinte akart, ám ez inkább azért van, mert tanulmányozza diáktársa mozdulatait. Felettébb érdekesnek találja, az elfeket valahogy máshogy képzelte el.
- Bocsáss meg szavaimért, de.. mi vagy te..? Füleid s szépséged a tündék népére utal, ám azok a bolondok – remélem nem sértelek meg – ritkán kerülnek az extremusosokhoz, s az sem elfelejtendő, hogy mozdulataid inkább emberiek, mintsem olyanok, mint amilyet a hegyesfülűektől megszoktam.

**Hozzászólások** : 104 **Évfolyam** : Második

~ Rick ~

- Hát igen, van ízlésem. Több hely is van a suliban, ahova nagyon szívesen kijárok és ahol sűrűn megtalálható vagyok. Szerintem magadtól is rájöttél, hogy ez a hely az egyik. Valahogy a szökőkút csobogása mindig feledteti velem a gondjaimat. *ha jobban belegondol, ahányszor ide jön és egy picit szomorú vagy aggasztja valami, mindig sikerül jobb kedvre derülnie. Lehet, hogy ez azért van, mert amikor itt jár, általában mindig összefut valakivel és egy újabb barátot szerez vagy csak egy jót beszélget valakivel. Remélhetőleg Ricket is sikerül majd egy kicsikét jobban megismernie, bár első ránézésre a srác nem éppen olyan, mint aki barátkozni szerente a fél-tünde leányzóval. Közben a srác is bemutatkozik, így Lisianthus tárolja az új, megismert nevet. Még nem ismer ilyen nevű fiút, tehát nem lesz gond, simán megjegyzi majd kartársa nevét. *
- Nagyon örvendek Rick és ne aggódj, nem terveztem, hogy becenevet adjak neked. Bármilyen hihetetlen, nekem ez nem szokásom. Én is csak azért használom a Siant, hogy ne tűnjek annyira tündének, hiszen a nevem mindent elárul és hogy az emberek is könnyedén meg tudják jegyezni. *tisztában van vele, hogy a Lisianthussal sok embernek baja van, mert nehezen megjegyezhető, mondjuk a lány szerint vannak az ő nevénél sokkal bonyolultabb, emberi nevek. Na de az évek során már hozzászokott ehhez a becenévhez, viszont azokra se haragszik meg, akik az eredeti nevén hívják.
Viszont ahogy tovább beszélgetnek, a fiú igen csak furcsa kérdést tesz fel neki. Még is mi ő? Hát nem egyértelmű? *
- Rick, én félig ember vagyok, félig tünde, ezért téveszthet meg a külsőm. Gondolom még nem találkoztál hozzám hasonlóval. Viszont személyes okokból gyűlölöm a tündéket, ezért igyekszem mindent megtenni, hogy ne legyek hozzájuk hasonló és inkább emberi legyek. Mint mondtad, ez látszik is rajtam, hiszen öltözködésem és viselkedésem teljes mértékben eltér a tündéktől és ez direkt így van. *magyarázza a fiúnak, viszont Rick is láthatja, hogy Sian nem tud mindent eltitkolni. Nem csak a hegyes fülei miatt, hanem halk lépteiben és néhány egyéb tulajdonságában bizony azokhoz a lényekhez hasonlít, akiket nem szeret. *
- Egyébként ha jobban megismersz majd, rájössz, hogy nagyon is az Extremus karhoz illek. *nem csak különleges képessége miatt, amit kevés embernek árul el, hanem érdeklődési köre is inkább arra a szakra illik. De a fiúnak még nem kell mindent elárulnia magáról, hiszen még csak most találkoztak először, ráérnek még jobban megismerni egymást és talán egy kis idő múlva majd a fiú is belátja, hogy bizony Lisianthus vérbeli Extremusos és valóban inkább ember, mint sem tünde. *

Egy barna hajú lány lépked lassan a szökőkút felé. Világosbarna haja most kicsit másképp mint lenni szokott, feje tetején lófarokba kötve. Kék felsője és fekete csőfarmere mellé elmaradhatatlan övtáskája és tornacsukája. Kezében nyalóka, így jól látszanak rikító narancssárga körmei. Na ja. Kicsit merész. De még mindig jobb mint a fekete. Lassan lépked egy padhoz, de nem ül le rá, hanem a földre ül, hátát nekivetve a pad ülőkéjének.
Lábait kezével átkulcsolva néz a semmibe, majd kiveszi cigis dobozát a táskájából, rágyújt, és a füstöt orrán kifújva mered tovább a semmibe. A nyalókába néha belenyal, de azzal se foglalkozik. Átadja magát a nikotin hatásának. Halkan dúdolgat, néha néha szöveget is énekelve. Ittlétén gondolkozik. Teljesen megváltozott. Lettek barátai, szerelme, és ez mind összeomolhat, ha Lyra idejön. De lehet nem így lesz. Elvégre, ő mindig is szeretette. Hallja a lépteket de nem figyel rá.

[Serenity]

*Hosszú vöröshajú, vagy inkább sörényű fiú tűnik fel a távolban. Már messziről is egyértelműen látszik, hogy célpontja a szökőkútnál vagy azon túl van. Léptei határozottak, tekintete egy pontra fókuszál. Bár egész megjelenéséből sugárzik, hogy hiába néz egy adott pontot, tökéletesen tisztában van a környezetével. És ezí gy is van. Amugli világban ritkán lehetett meglepni, városokban főleg. Tökéletesen tisztában volt a várossal amint belépett oda érezte a lüketetését, az áramlatait. Ránézésre meg tudta mondani, hogy ki hova tartozik a hierarchiában. Ez soakt segített neki, abban, hogy ne kössön bele oylanba, akinek nélküle is bőven elég baja van. Ő ugynais csak yolanokkal küzdött akik megérdemelték, vagy konkératan ők kötöttek belé. A szökőkútnál egy lányt látott. Ő volt a célpontja. Na persze nem bántnai akarta. De lassan már megszokta ha korabelit lát, akkor az a suliból való. Oda is lépett hozzá.*
- Tighe Ceallagh. Pugnax elsőév. És benned kit tisztelhetek szép hölgy?
*Arcán széles mosoly, de őszinte, nem erőltetett. Bár megjelenése hanyag, felgyűrt ujjú piros inget, és kopott farmerrt vislet, arca bizalmat gerjesztő, normálisan rendberakott hajjal még talán sármos is lehetne. Szikár, erős testalkata van.*

*Tisztában van vele, hogy nincs egyedül. Érzi másikat. Persze gyengén, de akkor is. És igaza van. A jövevény meg is szólítja. Fiú. Remek. Már mg. Kedves aranyos okos kislányt nyújt majd. Kifújja a füstöt, elnyomja a csikket, majd felállván nadrágját leporolva, kezet nyújt a fiúnak.*
-Szija, Serenity Yorona Crusade. De a Yorona nem publikus. Singnumus. Másod év. Még hogy szép. Azért köszönöm szépen. Na jah. Az illedelem. Tanult ő olyat. Vagyis tanították neki. A bemutatkozás után után, visszaül a földre. Kellet neki porolni. Ennyit erről. Nyal egyet a nyalókájából felé fordul.*
-Nem ülsz le? Ülhetsz a padra is. És honnan jöttél? És mikor? Új lehetsz mert még nem láttalak órákon.*-mereng hangosan, majd újra mosolyog.zül az arcán, miközben fürkészi a fiút.*
~A ruhája kicsit hanyag, de jól áll neki. A haja szép. Szép a színe. A testalkata sem elhanyagolt. Nem rossz. Ha nem lenne barátom....Nem még akkor sem. Látszik hogy sokkal idősebb nálam. Vajon mennyi lehet.~
*Gondolatát tett követi.*
-Amúgy hány éves vagy? Már ha nem sértő.-*Fürkésző tekintetét a fiúra szegezi.*

[Serenity]

*A láyn elég sok kérdéssel árasztja el ezen meg is lepődik. A lány elül a földre, a fiú pedig követi a példáját és letelepszik vele szemben. A cigarettára nem reagál semmit. Bár ő undorító szokásnak tartja, de hát nem csajozni jött. Így nem érdekli ez.*
- 17 éves vagyok. És borzalmasan megsértettél. Talán többnek néztél?
*Felelte és kérdezte vigyorogva, flegmán. Magasról tett a külsejét illetőleg mások véleményére. Csak is az számított, hogy ő hogyan érezte magát. És amíg nem érzi kényelmetlenül magát a jelen állapotában, addig nem is fog változtatni azon.*
- Úgy látom jó megfigyelő vagy és éleseszű. Veszélyes párosítás. Csak óvatosan vele. Nehogy egyszer valamiből sokat lássál és összerakd a képet. Külön külön is veszélyes képességek ezek együtt meg...
*A fiú eleget hallott újságírókról rendőrökről, amik nagy dologba tenyereltek, vagy olyan senkikről akik véletlenül túl sokat láttak, sőt olyanokról is akik túl sokat kombináltak. És helyesen.*
~Ha a kikötők vize mesélni tudna... Ki tudja mire épült a házad.~
*De gondolatainak nem ad hangot. Azért az alvilágban ő sem tapasztalt, de pletykák mindíg eljutottak hozzá. Persze a hitelességükben sokszor kételkedett. Főképp, hogy Írország inkább békés ország. Nyugodtak az éjszakák. Az északírekkel van állandóan a gond. De azok meg nem sok vizet zavarnak az anyaországnak.*
- Írországból jöttem. És mint jól mondtad nem rég óta vagyok itt. Jelenleg vizsgázgatok. Szerencsére csak öt tárgyból kell. De az is elég. Szerencsém volt. Mert lehetőséget kaptam a pótvizsgákra. És még nagyobb szerencsém, hogy eddig nem kértek csak bájitaltanból gyakorlati szemléltetést. És te mikor érkeztél?
*A feltámadó szél belekaptott a hosszú hajakba és azt zászlóként lengette. Pár csepp eső is hullott, de aztána felhő ami okozta, amiylen hirtelen megjelent oylan gyorsan el is tűnt.

[Sian]

*A fiú csöndesen hallgatja Siant. Franciaorszgról nem tud smemit sem, így nem is szól hozzá a témához.*
- ÉN soha nem hagytam el Írországot. A lakhelyemet, is csak a szomszéd városig. Viszont apáddal lehet hogy jól kijönnék. Engem is ez érdekel. A kalandozás, a kincskeresés ezek azok amik érdekelnek. A letünt korok tárgyi bizonyítékai, tudásuk, fejletségük nyomai, jelenlétük lenyomatai a világban igazán lázba tudnak hozni. Te szereted azt amit apád csinál? Úgy érzem akkor mostanában nem sokat voltál vele. Mióta idejársz. Mióta is?
*Sian az ajkába harap, mikor leesik neki, hogy rossz területre tévedt a kérdezgetése közben. Ez örömmel tölti el Tighe-ot.*
~Kicsit elgondolkodott a lány. ez jó.Legközelebb nem kérdez gondolkodás nélkül remélhetőleg.~
*A fiúnak közben feltűnik, hoyg a lány belsőre mással is foglalkozik, mintha neki is lenne oylan dolog kényes téma a számára. Majd amikor Sian közli, hogy őt nem kell megverni, kicsit megint elsötétül a tudata.*
-Soha nem emeltem kezet lányra vagy nőre és ezután sem fogok. Ha nem akar nekem vagy a szeretteimnek kárt okozni.
*Aztán végre sikerült olyat találni, ami a lánynak kellemetlen. Ennek kifejezetten örül. Szereti törelszteni amit kap, és ezt soha nem is rejtette véka alá.*
-Nocsak. Én is találtam gyenge pontot rajtad. Bár nagyon furdal a kiváncsiság miért ágálsz ellene, hiszen nem kell úgy élned mint ők, lehetsz te ember, nyugi nálam mindenki egyforma. Senki sem a faj alapján ítélődik meg, hanem tettei alapján. Úgyhogy ne aggódj. Az én szememben ember vagy. Én a helyedben a kapott előnyös tulajdonságokat használnám, és ha nem vagy hülye, márpedig nem nézel ki annak, akkor azt is teszed. Azt meg hogy kiktől kaptad, nem kell vele foglalkozni. Az eszköz eredete és miylensége lényegtelen, hogy mire hazsnálod, na az a fontos. Láss, járj, mozogj úgy ahogy egy tünde, de maradj ember. Én legalábbis ezt tenném.