Erdő

Úgy látszik erre várhatok, na mindegy, azért egy próbát megért. Még mindig kerek szemekkel figyelem Zach-et, érdekesen alakul a játék, de tetszik. Alexxel is szoktunk, de az más, abból mindig csak vita lesz, ami egyikünknek se tesz jót a v égére már.
- Hmm, hol van itt jóképű srác?? – Értetlenül körbenézek, persze tudom jól, hogy saját magára gondol, de még húzni kell. Nem elég ennyi, hiszen akkor még a végén elbízná magát, hogy én ennyivel lerendezem az ilyen dolgokat, mert nem így van. Ha látom,hogy a másik is benne van, bizony képes vagyok sokáig elvinni a játékot, talán néha túl sokáig is.
- Firkászlány, hmmm, ahogy gondolod. – Nekem mindegy, hogy hív, úgyse a nevemen fog múlni az, hogy hogyan is viselkedünk egymással. Vagy, ha tévedek, akkor esek egy nagyot, ki izgat már az. De én aztán nem szólhatok bele, hogy minek is hív…Ez van, ezt szeretni kell és elfogadni.
Bevallom nem kicsit ijedek meg, mikor majdnem lelök, ez tisztán látszik is az arcomon, s mikor végre biztonságban érzem magamat ismét, szúrós tekintettel nézek a fiúra.
- Ezt meg ne próbáld még egyszer, mert megjárod… - Hangom nem mondanám, hogy fenyegetőző, nyugodt. Éppen ezért tudhatja is, hogy nem kell komolyan venni, vagy legalábbis én ezt szeretném elérni. Jobb, ha azt hiszi, nem vagyok veszélyes, mert akkor csak meg tud lepődni, azon, ami várni fog rá.
- Hmm, szeretek sétálni, néha beszélgetni is, de itt a kastélyban legjobban a Télikertet szeretem… - Én mutassak neki helyeket? Na ne… Az abszurd,nem nekem kéne őt cipelni máshova, hanem éppen fordítva, legalábbis én így tudom…

~Még hogy meg ne próbáljam még egyszer? Hát nesze neked firkászlány~
*Zach megfogja a lány derekát megint, de most nem teszi át másik ágra. Magához ölelve lógatja a lány lábait a föld felé...Amíg bírja*
-Ne fenyegess Firkászlány, mert még a végén megijedek, és akkor...akkor lehet hogy nem bírlak tovább tartani.
*Kicsit megremegteti karját, mint ha már nem bírná sokáig, majd elnéz a távolba, ahova a lány mutatott, mint ha épp semmi különös nem történne. De hát nem is történik semmi különös. Csak embernyi magasságban egy Firkászlányt lógat a levegőben. Ha leesne is, csak a bokáját rándítaná meg*
-Esetleg van kedved odamenni? Vagy az a te szent helyed, és ne mocskoljam be jelenlétemmel?
*Egy kicsit persze tényleg remeg a karja, de nem azért mert a lány túlsúlyos volna, csak azért, mert Zach nem épp izmos ifjú*

~Alice Binoche~

Silens sétál le az erdőbe.Egy pólóban és egy farmerben megy.Pólóján ott van a Pilluamuletos kitűző.Pálcája ott van a farmere zsebében. Reménykedik,hogy hátha talál valakit az erdőbe.Nem szeretne egyedül lenni.Csendben hallgatja a madarak csicsergését,és beér az erdőbe.Lassan sétálva elindul a kitaposott úton.Nem akar semmiféle veszélybe keveredni,most energiája sincs rá.Miközben megy,eszébe jut,hogy majd tanulnia is kéne.Hiszen mindjárt itt vannak a vizsgák!Miközben sétál észreveszi Alicet.Odamegy hozzá.
-Szia!-köszön.Próbál kedves lenni,hiszen nagyon fáradt,és nincs kedve vitázni,mi több,párbajozni.Így erre jut:
-Mi a helyzet?-kérdezi.Most veszi észre,hogy milyen jó,friss a levegő.Szívesen itt lenne estig is.

*Miközben elmereng egy két dolgon meg sem hallja, hogy valaki más is sétál az erdőben. Csak akkor figyel fel diáktársára mikor az odalép hozzá és köszön neki. Egy halvány mosoly jelenik meg arcán úgy pillant a fiúra aki eddig igen kedves vele.*
-Szia! Köszönöm kérdésed jól vagyok, igaz kicsit fáradt, de nem fogok itt összeesni tőle.*Igaz, hogy nem nagybeszédes egy lány, de ha már valaki ilyen kedves, hogy odamegy hozzá megpróbál többet is mondani annál, hogy „jól köszi és te?” Mert ugyebár a barátságteremtés egyik legfontosabb eleme a kommunikáció.*
-És te hogy vagy?*Kérdez vissza kedvesen és érdeklődve a fiú felől, miközben tovább folytatja sétáját az erdőben.*

Todo es mentira, la verdad

Kellett nekem mondani, hamar rájövök, hogy ez nem így van, hiszen a kezei ismét a derekamon vannak, és megint csak lógok. Ami egyáltalán nem tetszik és tudom, hogy nem szabad, de most ezt szépen ki is mutatom az arcommal. Íme beszélgetésünk alatt, az első érzelem kimutatás teljes szívből az arcomon. Zach, nagyon büszke lehetsz magadra…
- Most legjobb esetben azt mondanám, engedj el… De azt hiszem, ez elég nagy hiba lenne, így nehogy elmerj engedni, mert… - Igen már a hangomon is érezni lehet, hogy nem stimmel a dolog, s bizony, ha a kisfiúnak van esze, akkor gyorsan visszahúz, még azt se bánom, ha magához ölel, csak ne kelljen már itt lógnom, na meg könyörögnöm se…
- Felőlem elmehetünk…Engem ugyan nem zavar, ha ott vagy… - Hangom még mindig morcos, és közel járok a hisztihez is, annak ellenére, hogy én aztán tényleg nem az-az ember vagyok, aki képes hisztizni. Csak húzzon már fel, mert hamar eltörik a mécses nálam…

*Érzi, hogy most talán egy kicsit túllépett egy határt. Így hogy nehogy tényleg baja essen, visszateszi a leányzót az ágra, ahonnan felkapta. Megvárja, míg megkapaszkodik valahol, majd gúnyos mosollyal az arcára nyom egy puszit*
-Ne haragudj, talán egy kicsit túlzásba vittem. Na de szerintem akkor induljunk is.
*Kijjebb megy az ágon, majd egy ugrás, aztán elkapja az ágat, majd pár tíz centiről leesik a földre*
-Adogasd le a rajzokat, meg a többit,aztán segítek lemászni, ha kell
*Ajánlja fel udvariasan segítségét a lánynak. Már így is eleget emelgette, lehet hogy vissza lesz utasítva, de így illik, és tényleg szívesen segít*
-Csak aztán arra vigyázz, ha lejössz, ne ugorj nagyot. Neked jó lenne, puhára esnél. De nekem nem jó, nem szeretek alul lenni.

A lánynál elérte a várt hatást: nem varázs párbajoznak.Csendben hallgatja a lány szavait,és örül,hogy nem csak annyit mondott,hogy: kösz jól.Aztán Silensnél lesz a szó:
-Köszönöm megvagyok.Fáradt,és egy tucatnyi házival.Sőt,most,hogy jönnek a vizsgák,egyre jobban kell tanulni.-panaszkodja de nem akarja ezzel gyötörni a lányt.Nem akarja,hogy azt gondolja,hogy most neki panaszkodik.De most kijött egy kicsit levegőzni,hiszen eddig tanult.Úgyis tökéletes idő van.Ez a jó szél pont jó.Na ez elég hülyén hangzott.XD.Na mindegy.Szóval Silens élvezi a levegőt.
-Jössz tovább sétálni?-kérdezi a lányra pillantva.Aztán elkezd továbbmenni.

*Szerencséje van Silensnek, mert Alice aztán nem olyan aki párbajozik bárhol bárkivel. Ő csak akkor támadna meg valakit, ha más lehetősége nem lenne, vagy ha órán gyakorolnának. Nem szereti az erőszakot, de azért megszeretné tanulni, hogy hogyan védheti meg magát. Ezért is jár Sötét varázslatok Kivédésére.*
-Nos igen a vizsgák már a nyomunkban vannak. Együtt tudok érezni veled. Nehéz ennyit tanulni, de csak pozitívan kell nézni a dolgokat.*Igen ő is azt próbálja mikor már nagyon elege van a tanulásból, és egyáltalán nem zavarja, hogy Silens felhozta a témát. Néha panaszkodni is kell Smile

*
-Igen persze!...Most igen kellemes itt az idő, sokkal jobb mint a parkban. Gondolom a fáknak köszönhető.*Néz most fel az ég felé egy pillanatra, majd visszapillant a fiúra.*
-Tudom, hogy sablonos kérdés, de te amúgy honnan jöttél?*A halvány mosoly továbbra is ott van arcán, úgy érdeklődik tovább, miközben már ketten sétálnak a kitaposott ösvényen, az erdő belseje felé. Persze ha minden igaz, nem mennek olyan mélyre, vagy legalább is Alice biztos megfordul majd egy idő után.

Sometimes you have to be lost, to find yourself

Kisebb megkönnyebbülés fut át rajta, mikor végre érzem magam alatt az ágat. Bár ezt se nevezném biztos alapnak, de még mindig jobb, mint csak úgy lógni a semmiben, tehetetlenül. A puszija pedig eléggé meglep, jó, meglehet, hogy ez is egy módja a bocsánatkérésnek, de nem mondanám, hogy én ehhez hozzá vagyok szokva.
- Ha lehet, még egyszer tényleg ne… - Egy hatalmas sóhaj közepette mondom ki a szavakat, de az arcom cseppet se komoly, még egy apró mosoly is felfedezhető rajta ismét. Leadogatni? Ugyan, az összes cuccot ledobálom egy könnyed mozdulattal és ismét kerek tekintettel, nézek rá. Azért célozni még tudok, így tudom, hogy nem találtam el, mert ennyire azért én se vagyok béna, még a célzás megy, annak ellenére, hogy kezdek kicsit fáradt lenni.
Segítség felajánlás akármennyire is udvarias nem vonz, inkább magam szeretnék lejutni. S, bár hallom, amit mond, én azért is úgy intézem, hogy a földet éréssel sikerüljön szegény Zach-et a földre teríteni. Így most rajta tehénkedek és szegényemet,lehet, hogy egy kicsit össze is nyomom.

//fagyi//

*Ahogy a két diák földet ér, majd elterülnek, Zacharias a szemét forgatja, valahogy tudta hogy ez lesz a vége*
-Kellett nekem a számat jártatnom. Ezt biztosan direkt csináltad
*S bár könnyed mozdulattal le tudná magáról lökni a lányt, még sem teszi, először megpróbálkozik a szép szóval, bár nem mintha eddig sikeresen használta volna*
-Mondd csak, kényelmes odafent? Esetleg feltápászkodnál rólam, mielőtt még én kerülök föléd? Ne kényszeríts, mert esélyed sincsen.
*Fenyegetőzik az ő komolytalan módján, bujkáló ravasz mosolyával*
-Már pedig ha én vagyok felül, akkor aztán...Nos akkor piszkos lesz a pólód
*Nem igazán jutott eszébe semmi fenyegető, így csak ezt a kis béna hozzászólást tudta elejteni. Viszon a csiklandozással most még is megpróbálkozik, hátha a lány csak blöffölt. Kicsi az esélye, de próba cseresznye*

Never regret something that once made you smile.

Igen, kezd kicsit érdekes lenni a helyzet, de hiába mondanám, azt, hogy nem élvezem, mert nem így van. Bár kicsit fura, hogy még csak pár órával ezelőtt ismertem meg, máris rajta fekszek, de hát ilyennek is kell lennie néha…Egy darabig még élvezem, hogy kiterülhetek rajta, de azért kezd egy kicsit kényelmetlen lenni, mert akárhogy is nézzük Zach nem egy puha darab, sokkal inkább tartozik csontos kategóriába, ami mondjuk, hogy nem is olyan nagy baj.
- De nekem itt jó… - jelentem ki egyszerűen és meg se mozdulok. Nem zavar a fenyegetőzése, az, hogy próbálkozik a csiklandozással. Mert –annak ellenére, hogy tényleg blöff volt- egy darabig képes vagyok arra, hogy kibírjam. Még akkor is, ha nehezem re esik, tartom magamat. Mikor végre látom rajta, hogy fel fogja adni a dolgot, elmosolyodok, de nem kelek fel, fejemet azért felemelem, hogy körbetekintsek, mennyien is szemtanúi a történteknek, és nyugodt szívvel veszem tudomásul, hogy nincs erre felé egyetlen egy kószalélek se.

*Zach feladja. Nem volt elég kitartó, így most azt hiszi, a lány tényleg igazat mondott. Feladását teljes elterüléssel jelzi, karjait szétdobva, ernyedt nyakkal holtat játszva. Majd felkapja fejét, nagyot sóhajt*
-Hát rendben, te akartad. Nem mondhatod, hogy nem szóltam előre. Magadra vess Firkászlány.
*Kézzel lábbal lökve magát igyekszik oldalra fordulni a lánnyal, s ráfeküdni. Ez valószínűleg sikerül is. Majd felette diadalittasan elmosolyodik*
-Tényleg sokkal jobb itt felül. Remélem téged nem zavar, hogy ott lent kell lenned.
*Egy kicsit ráereszti súlyát a lányra, de igyekszik nem megfojtani*
-Egészen kényelmes is vagy mondhatni. Már nem is érzem szükségét a télikertnek. Felőlem akár egész estig fetrenghetek itt. Ellenvetés?

Be careful what you wish for - because you just might get it

Tudtam én, hogy nem fog sokáig próbálkozni, és az, hogy elterül egy diadalmas mosolyt csal az arcomra. De a mondat, amely elhagyja a száját, egy kis aggodalmat ébreszt bennem.
- Héj, de… - Ennyi a szavak is bennem maradnak, és kissé keservesen veszem tudomásul, hogy lassan, de biztosan én kerülök alulra. Ami persze nem igazán tetszik és ezt bizony a morcos ábrázatomból is könnyen le lehet olvasni.
- Jobb ám, de ne nagyon szokjad meg… - Arcomra hamar rákerül a gonosz vigyor, és lassan elkezdek támadni. De nem úgy, ahogy arra számítana. Egyszerűbben, pedig tudom, hogy nekem ebből csak bajom lehet. Elkezdem csikizni a rajtam fekvőt, és csak reménykedni tudok abban, hogy nem kezd el rajtam ugrálni, mert akkor bizony hamar lesz belőlem lapított pugnaxos…
- Hát felőlem maradhatunk, de azért a helyzeten változtatnék. – Kicsit kérlelő tekintetekkel tekintek, persze nem kezdem el bevetni a könyörgést, akkor inkább maradok alul, de mindent elkövetek a cél érdekében.

Örül,hogy a lány nem haragszik meg a sok panaszkodásért.Tényleg pozitívan kell nézni a dolgokat.Főleg a tanulást.És most együtt sétálnak a parkban.
-Innen,Tornerans városából jöttem.-mondja.
-És te honnan jöttél?-kérdezi a lányt.Közben sétálnak a friss levegőben.Silens felnéz az égre.Nem félős,de belátja,hogy sötétedik.És ha sötétedik,nem kéne az erdőbe lenni.Nem tudja,hogy milyen vadállatok élnek az erdőben.
-Nem szeretném megzavarni ezt a szép estét,de kezd besötétedni.Úgyhogy én felmegyek a klubhelységbe.-mondja majd elkezd visszafelé sétálni.-Velem jössz?-kérdezi megfordulva,majd a választ hallva elindul a klubhelység felé.

// Innen a társalgóba írok. //

*A lány morcoskodása kifejezetten tetszik Zachnak, most valamennyire egálban érzi magukat. Persze nem siet a leszállással mindaddíg, míg nem indul ellene az újabb támadás, mert hogy akkor, mint ha puskából lőtték volna ki. Nem ugrál a lányon, annyi önkontrollja még akad. Egyszerűen legurul róla, mivel az egyik karja a lány alatt maradt, így felpattanni nem lett volna esély. Így most mellette fekszik*
-Na jól van, esetleg kiegyezel egy döntetlenben? És...talán még a karomat is visszaadhatnád majd, amikor nincs rá szükséged. Persze még fekhetsz rajta egy kicsit, de nap végére visszaigénylem.
*Aztán felnéz az égre, amit alig lát, hisz a fák lombja takarja, csak a levelek közt látja, ahogy az ágak táncolnak az enyhe szellőtől, s köztük szitál a kék ég, egy pillanatra megnyugtató, de elég is volt a romantikusságból, hisz egy komisz csajszi fekszik mellette, arra várva, hogy szórakoztassa. Vagy nem is biztos már benne hogy mire vár.*
~Nem mondhatni, hogy távolság tartó, sőt, egészen közvetlen. Talán túlságosan is. Éljenek az első napok, és az ismeretlenség. Most még bárki lehetek. És én még is magam vagyok. Azt hiszem jó érzés Zacharias C. Yansennek lenni~

It's better to regret something you have done than to regret something you haven't done!!

Tudom jól, hogy élvezi… Látszik rajta és annak ellenére, hogy az elején azt hittem róla, hogy egy kis mitugrász, most már máshogy vélekedek. De ezt semmiképpen se osztanám meg vele. Hogy miért nem? Egyszerű, elbízná magát, aztán utána folyton csak az orrom alá dörgölné, azt amit esetleg mondanék neki. Amiből az következne, hogy én elkezdenék vele veszekedni, ő meg biztosan nem hagyná magát és így tovább… Erre pedig jelen esetben nekem nincsen szükségem.
Elégedett mosollyal veszem tudomásul, hogy nem lettem összelapítva, és Zach is hamar lekerült rólam. Könnyebb volt, mint hittem, teljesen meg voltam győződve afelől, hogy inkább elkezd össze-vissza ficánkolni rajtam, minthogy lemásszon, de úgy tűnik ismét tévedtem…
- Döntetlen? Ugyan, látszik, hogy te nem ismersz engem… - Színpadias sóhajtás, aztán szépen ráfordulok és elhelyezkedem. Keze így már szabad én pedig keresztben fekszek rajta. Tehát nem is teljes súlyommal, csak a fejemet pihentetem a hasán és nézegetem a fákat, mert mi mást is tudnék tenni?

-Háhá, visszakaptam a karomat! Elfoglaltad a hasam- *Teszi hozzá belenyugvó hangon* -Valamit valamiért. Amúgy éreztem, hogy a döntetlenbe nem egyezel bele. Így kénytelen vagyok győzni. Sajnálom, de alább már nem adhatom egy döntetlennél. Ez hívják úgy, hogy...Hogy is? Várj, rég használtam már ezt a szót. Férfi becsület talán. Mindegy, majd megtanulom használni.
*Ujjával megböködi a lány oldalát, ami most pont kézre esik neki, így minden erőlködés nélkül piszkálhatja*
-Mondd csak Firkászlány. Kényelmes ott lent? Remélem kielégítem minden kényelmi igényedet. Amúgy, ha már a nevedet nem árulod el, sem a huncutságaidat, sem semmi mást azon kívül, hogy a télikert a kedvenc helyed, és azon kívül, ami evidens, hogy szeretsz rajzolni, még is, nem mesélnél magadról valamit? Szereted az állatokat? Van állatod? Van testvéred? Hasonlít a testvéred viselkedése egy állatra?- *Csak mert a poénokat sehonnan nem lehet elhagyni* -Ismered a mugli világot valamennyire, esetleg van mugli rokonod? Sokat kérdezek? És ha igen, kérdezhetek még? Szerinted fiú és lány között lehet barátság? És ha igen miért nem?
*Csak áradnak belőle sorra a kérdések, mint forrás a hegyből fakadnak idiótábbnál idiótább kifejezései érdeklődésének, de valószínűleg már szándékosan hord össze ennyi zagyvaságot*

I want to be Barbie. That bitch has everything.

Az öröm kifejező formája kicsit megmosolyogtat. Érdekesen fejezi ki örömét, de azzal nem igazán békélek meg, hogy ő nyerjen. Nem ezt én se hagyhatom, így néhány apróbbat belefejelek a fejemmel a hasába jelezve, hogy ez nem így van és a hirtelen jött böködésre is megugrok, ami egy újabb fejelést eredményez, csak kicsit erősebbet, mint az eddigiek. Amiről ha azt nézzük tulajdonképpen nem én tehetek…
- Hát most mit mondjak? – Fel se kellett volna tennem, úgy tűnik a kérdést, hiszen Zach hamar belekezd a szavak hányásába, ami eléggé meglep. Bár, ha azt vesszük, eddig is mondta a magáét, de ez már sokkal inkább hasonlít egy vallatásra, mint egy egyszerű beszélgetésre, ami egy kicsit zavar, de hát legyen. Egy újabb apró sóhaj, majd próbálom magamban összegezni az összes kérdést, na mg keresem válaszokat.
- Nézzük, nincs bajom az állatokkal,de itt a kastélyban nincsen velem semmi se. Otthon van macska, kutya stb, de valahogy nem hiányoznak itt. – Remek egy kipipálva, nézzük a többit. Testvérek? Bele kéne menjek a család témába? Na nem, azt hagyjuk, következő eléggé érdekes és el is mosolyodok, de erre se vagyok hajlandó válaszolni, de innentől viszont pedig már kénytelen leszek, különben hamar berág rám.
- Ismerem a mugli világot elég jól, és igen van mugli rokonom. Aztán nézzük, kicsit sokat kérdezel, de még mindig jobb, mintha halál csendben kéne üldögélni. Felőlem folytathatod, de csak akkor, ha közben ugyanezekre te is válaszolsz. Azt hiszem ez így fair. – Huhh nem gondoltam volna, hogy én is képes vagyok ennyit beszélni, de úgy tűnik, nehéz idők furcsa tetteket követelnek még tőlem is.

*A hasba fejeléseket kitartóan állja, de az utolsó kicsit kellemetlenül érintette, ettől egy kicsit fel is jajdul*
-Héh, hahó, ha már bitorlod a hasam, vigyázz rá. Ez így nem szép dolog. Én kényelmet adok, te fájdalmat cserébe.
*Végighallgatja a lány mondókáját, majd mivel a lány kérte, így megválaszolja őket maga is*
-Nos hát, én szeretem az állatokat, volt is egy kutyusom. Akkor a családot nekem sem kell elmondanom? Hát, csak annyit, hogy van egy gonosz ikertestvérem, de szerencsére megfojtottam mikor a tengerparton úsztunk, azt mondtam anyuéknak, hogy görcsöt kapott és elsüllyedt. Nem, igazából nincsenek testvéreim. Noss...én egy mugli város szélén laktam, szóval eléggé ismerem őket. Sokat jártunk be a városba, és ismerkedtünk. Volt is pár mugli barátom. Sőt, csak az volt. És szerintem nem kérdezek túl sokat, de nyugodtan kérdezhetek még. És fiú és lány között van barátság, ha nincs ok a vonzalomra. Mondtam már hogy szép vagy? És makacs is, tiszta szimpatikus jellem. Mi a gyenge pontod amivel legyőzhetlek? Szereted az édességeket, vagy inkább a sós dolgokat? Melyik virág a kedvenced?
*Próbálta a leglényegesebb kérdést úgy feltenni, mintha érdektelen lenne, olyan mint mindegyik más*

- Hát te kezdted a böködést… - Ártatlan képpel tekintek rá egy pillanatig, aztán visszadőlök, és elégedetten elmosolyodok. Újabb harcot nyertem meg, kár, hogy ezekkel semmire se megyek majd a végén, és ezt nagyon is jól tudja ő is. Talán ezért is ad fel olyan sok mindent, eléggé hamar.
Mesélését hallgatva és a családos, vagyis az ikertesvéres részhez érve, szemet forgatok… Gondolhattam volna, hogy ebből is poént gyárt, hiszem ő még ilyen, kisfiú, le se tagadhatja, sugárzik róla, hogy még élvezi a gyermeki énjét, ami olykor nem is baj. De azt hiszem néha talán sok, mégse szólom meg. Tetszik, hogy kicsit közvetlenebb, mint azok, akikkel eddig találkoztam.
- Érdekes lehetett, főleg úgy, hogy nem mondhattad meg neki, hogy te valójában ki is vagy. Nem volt egy kicsit fura? – Érdeklődök, nem csak ő teheti meg, hanem én is. Meg van a jogom, főleg, hogy jelen helyzetben Ő tudja rólam a legtöbb dolgot itt a kastélyban, amit akár még fel is tud ellenem használni. Így kénytelen vagyok én is kiszedni néhány dolgot belőle…
Tehát hallgatom csak tovább a mesélését, hogy barátai is voltak, hogy szép vagyok és a többi. Mi szép vagyok? Várjunk csak, pörgessük ezt vissza… Képes volt egy ilyen kérdést is feltenni? Érdekes, na meg amik utána jönnek azok is érdekesek,de inkább nem akadok fent…Összegzek és próbálok ismét értelmeseket válaszolgatni neki, mintha fel se tűnt volna semmi se.
- Na szóval, nem, nem mondtad…Öööö nem tudsz semmivel se legyőzni. – Igen ezen is gondolkozni kellet. Egyrészt, ha le is tudna, miért mondanám el neki. Mellesleg köztudott, harcolok én mindenki ellen, amikor csak tudok, tehát nem igazán tud találni bennem gyenge pontot.
- Igazából nem tudom, van, amit szeretek édességben van, amit nem, a sós dolgokkal ugyanígy vagyok…És virág?...hmm,talán rózsa,de nem igazán szoktam virágokkal összefutni, tehát nem nagyon tudom. – Megvonom a vállamat, hát, ha őt ez érdekli, akkor elégedjen meg ezekkel. Mélyebbre már úgyse engedem áskálódni, mert abból már csak tényleg bajom lehet.

~Jól van, az ikertestvéres dologról elhitte hogy poén. Megnyugodtam. Mennyivel egyszerűbb az embereket átverni, ha igazat mondok. Mennyivel hihetetlenebb az igazság.~
*Gondolatai közben egy kicsit lelohad a mosoly arcáról, de aztán ahogy visszatér a lányhoz, folytatja szakadatlan mosolygását, hisz az ő köre jön, válaszolnia kell a saját kérdéseire*
-Nos nem, még nem mondtad hogy szép vagyok. Gyenge pontjaim elég sokan vannak, de nem árulom el. Magam sem tudom mindet. Azt szeretem, amit épp megkívánok. Ha édes édes, ha sós hát sós. De inkább sós. És a kedvenc virágom pedig...a nebáncsvirág *Ezt kicsit nyafkásan, tágra nyílt, kérlelő szemekkel adja elő. Na jó, mint fiúnak, nem nagyon van közöm a virágokhoz, de most mindjárt kitalálom. Talán az akácfa virága. De az is csak azért, mert finom a nektárja. Nyamm.
*Ahogy a mugli barát témára ér, mosolya egy kicsit enged*
-Hát legyen annyi elég, hogy már vége. Nem bírta el a túl sok titkot a barátság. Viszont, ahogy nézem, kezd beesteledni, és szerintem be kéne mennünk, már ha nem gond én legalább is bemennék, és egy darabon szívesen el is kísérlek.
*Feltápászkodnak mind a ketten a földről, Zach egy kicsit leporolja magát, majd összeszedegeti a lány cuccait. Majd együtt elindul mindenki a saját célja felé, de Zach biztos, hogy most a hálószobájába megy, persze mielőtt elválnak útjaik, a srác még visszaadja a rajzfelszerelést, majd elköszön a Firkászlánytól, egy pillanatig zavart csendben áll előtte, majd megint elköszön, s távozik*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

[John Jydda Aranwion]

Felébredt....de minek? Nem leli helyét a kastélyban, s órája sem lesz ma. Legalábbis az órarendben nem szerepel egy sem, hacsak valamelyik tanár hirtelen meg nem gondolja magát. Na de legfeljebb nem fog órára menni. Úgy is ritkán fordul elő. Felöltözik, szépen, kényelmesen, hisz nem késik el sehonnan...és, hogy mit vesz fel ma? Térdnadrágot, ami pirosan virít, hozzá egy pántos fehér pólót, s egy apró topánkát, fekete színűt. Hajába belebiggyeszt egy sárga szalagot, amivel hátrafogja szemébe omló haját. A hajkorona színe jelenleg koromfekete és egészen a fenekéig leér.. Ma valahogy ilyen kedve van, olyan kicsit szomorkás, így a szeme színét is bogárfeketére változtatja. Összeszedi magát és nekiindul egy sétának. Nem cél nélkül, hisz már az este összeszedte diricawlját a barlang belsejéből, hogy próba képpen kihozza ide, az erdőbe. Az állatka eléggé megbízik gondozójában, így minden lehetősége megvan rá, hogy sikerrel járjon. Elengedi a madarat, és figyeli mit csinál. Mivel nem megy túl messzi a jószág letelepedik Kriszty egy fa alá, ami ugyan nem almafa, de talán ez is jó lesz. Egy füzetkébe jegyzetelve ücsörög a már említet növény alatt, teljes mértékben belefeledkezve irományába. Kis idő után hasra fordul, s maga elé rakott lapokra firkálgat, lerajzolja a diricawl jellemző vonásait. Biztos benne, hogy nem lepik meg magányában, hisz a madár, ha idegen közelít tollát hullatva eltünik a szeme elől, így szomorkás hangulata mellett nyugodtnak érzi magát, bár az erdőben bármilyen lény előfordulhat....

Ha a megfejtésed sikeres volt, kerek erdő közepén találod magad. Ahhoz, hogy tovább léphess, meg kell oldanod egy kis feladatot...Pár kérdésre kell csak választ adnod, talán a következő képet is megkapod. Smile

{Layla}

*Zacharias lépteinek zaja elvegyül az erdő természet adta halk zúgásában, ahogy az erdő felé közelít. A srác igen kedveli a természetet, bár inkább nappal szokott kijárni, de most még új a hely, még szoknia kell, és nem árt, ha este is kinéz. És amúgy sem álmos, viszont legalább most kicsit hűvösebb a levegő mint nappal. Az erdő szélétől egy kicsit beljebb újra felmászik arra a fára, amire Violettával másztak fel. Persze nem a lány miatt, csak azért mászott fel múltkor is, mert elég terebélyes, jól el lehet rajta helyezkedni. Ruházata jelenleg teljesen sötétbarna, egy vászonnadrág, egy vászoncipő, na meg egy testhez álló barna póló.Elég egyszínű, de ahhoz, hogy a sötétben egyedül lebzseljen, pont megfelelő*

*Egy lány közeledik a sötétben, egyedül. Mindenki azt mondaná, hogy ilyenkor nem tanácsok kinn mászkálnia egy lánynak, de Laylat sosem érdekelte mások véleménye. Öltözete most sem furább, mint máskor, hosszú köpeny, alatta egy nadrág, felül egy hossú felső, fejét pedíg csuklya fedi (olyan mint a kariképen). Ami viszint érdekes lehet, hogy a lábán nincs semmi. Mezitláb viszont csendesek a léptei. Vörös haja eltakarja az egyik szemét, de a másik tompa fényben csillog. Szokásos sminkje van rajta, és természetesen a hennafestés sem maradhat le a kezéről. Arca érzelemmentes, kissé rideg. Lassan lépked, vigyázva, nehogy belelépjen valamibe, mégis magabiztosnak tűnik. Esélye nincsen észrevenni a fiút, hiszen sötét van, viszont fordítva nagyobb a valószínűsége. Layla egyszerűen elsétál a fa alatt, amin Zach ül.*

*Társalgó hangon szólal meg, mikor meghallja, hogy valaki elsétál alatta*
-Ha nem hallanálak, összetévesztenélek egy kísértettel, úgy suhansz szinte, alig hallhatóan, a gúnyádról nem is beszélve. Persze nem bántásból mondom. Hogy hogy ilyen későn a sötét erdőt járod? Lányoknak egyedül elég veszélyes. Persze elsős nagyszájú srácoknak is, ez igaz. Ezért sem mászkálok, csak fel a fára. Remélem neme zavarlak. Esetleg volna kedved a társaságomhoz?
*Szemei a sötétben, ahogy visszaverik a hold fényét, most sárgán izzanak, majdnem hogy természetellenes fénnyel, de persze még is teljesen természetes, egyszerű még is fura fényjáték*