Erdő

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Aug. 31 2009, 12:17

*Tighe a tegnap esti normális emberi külseje után reggelre telejsen visszavedlette önmagát. Rikító vörös haja újra vastag tincskben összeállva lóg ahátára, ingét megint hanyag egyszerűséggel gombolta be, ujjait nem felhajtogatta, hanem feltűrte a könyöke fölé. Így sétált az erdőben, ahol emlékei szerint egyszer már járt, de már több nappal korábban. Bár írországban is van erdő, azért össze sem lehet hasoníltani, ezzel az ősbuja féldzsungellel, azt amit odaát erdőnek neveznek. Az angol uralom azért ott is éreztette a hatását, de persze az írek maguktól is hozzájárultak a nagy kiterjedésű, összefüggő zöldterületek csökkenéséhez. Míg a középkor elején a Brit-szigetek erdősültsége kb. 60%os volt, ez mára 2% körülivé csökkent. Ezek nagy része is pl. Angliában és Skóciában magántulajdonban vannak a fennáló monarchiális rendszer szerinti magántulajdonban, a nemesek kezén. Ritka ott az állami erdő, ami fa kell nagyrész importálják a kontinensről. A fiú kényelmes léptekkel halad előre. Tájékozódni mindíg tudott, iránytűje mindíg nála van, és kb. tudja merrefelé fekszik az iskola. Bár betonpatkány volt ő elsősorban, nyitott az újdonságokra és pont ezért indult felfedezni a környéket. Nem számít rá, hogy bárkivel is találkozna, ha eltévedne és kaja előtt nem találna vissza az erdőben könnyedén éhenhalna ha éppen nem találna semmit amiről tudja, hogy ehető. Bár még nem volt iylen helyzetben, valószínűleg kipróbálna mindent amit nem ismer, de nagy az esélye ebben az esetben minimum egy gyomorrontásnak.*

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Aug. 31 2009, 12:36

Nos, úgy tűnik, hogy amíg mások iránytűvel, meg egyéb komoly felszerelésekkel vetnék be magukat az erdőbe, addig a lányt ezt tökéletesen hidegen hagyja. Vagy csak egyszerűen és szimplán fogalma sincs róla, hogy micsoda az az iránytű? Jó, az igaz, hogy tanítottak neki valamit a tájékozódásról az indiánok, de per pillanat csak annyit néz meg, hogy a fákon merre van a moha. Amerre a moha, arra lesz az iskola is. Ezzel bajlódnia meg elég lesz majd a visszafelé úton.
Eredeti célja az volt, hogy gombát szedjen, mert állítólag a gombák finomak, és feltétlenül fontosnak érezte, hogy kipróbálja milyenek. Mert a nagyterem ételeiben nem bízik, amióta olyan rossz ízű ételt adtak neki. Mellesleg az az ő hibája volt, össze-vissza kérte az ételeket, hát összekeverték neki egybe. De a csípős paprikás fagyi valahogy egyáltalán nem ízlett neki. Száz szónak is egy a vége, gombászni jött.
Aztán még a szobájában eszébe jutott, hogy a tegnapi este folyamán olvasott (vagyis inkább a képeket nézegette, de a történetet ismerte) egy mesét a Piroskáról, meg a Farkasról. Talán pont ennek a hatásos és igencsak mélyre ható olvasmánynak köszönhetően most egy vörös asztalterítőt kötött a hátára, amiben inkább valami miniatürizált szuperhősnek néz ki, mintsem Piroskának. Nem kedveli a farkasokat ugyan, de kíváncsi, hogy vajon tényleg a piros ruhás lányokat fogják-e ki? Az asztalterítőn kívül persze egyetlen egy nagy, térdig érő pulóvere van rajta, amin a lyukak csak napról napra nőnek és növekednek, félő, hogy egyszer el is fog fogyni a puha anyaga. Egyebek mellett se nadrág, se szoknya (dehát úgyis a térdéig ér a ruha), se cipő, se zokni nincs rajta. Karján azonban egy hatalmas kosár, amiben még plüss cicája fekszik sok-sok csoki társaságában, és nagy energiával lendíti hol előre, hol hátra, ahogy éppen az ének üteme kijön.
Hősnőnk ugyanis kifejezetten nagy lelkesedéssel énekelgeti a "Süss fel nap..." kezdetű dalocskát, így aztán első ránézésre és hallásra kiköpött olyan, mint egy 9 éves, talán kicsit nagyobbacskára nőtt kislány. Ekkor látja meg az erdőt járó fiú hátát, mire rögtön el is hallgat. Először csak összerezzen és nagyokat pislog, majd nagyon halkan odasúgja plüssének.
- Lehet, hogy a naaaaaaaagy gonosz Farkas?
Fogalma sincs, hogy vajon egy emberi alakba bújt farkasnak van-e farkas szaga. Aprót szagolgat a levegőbe, majd óvatosan lép egyet felé, megköszörülve a torkát.
- Jónapooot! Te a Farkas vagy?
Teszi fel rögtön, minden köntörfalazás nélkül, azonban a kíváncsisága nem engedi nyugodni. Zavartan pislog nagyokat cicaszemeivel, aztán sandít le a plüssre és halkan (bár a srác is nagyon jól hallhatja) odasúgja.
- Ha azt mondom, hogy "Futáááááás!" akkor szedd a lábad, Mr. Bubi.

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Aug. 31 2009, 12:57

*Tighe hallja a lépéseketa háta mögött. Még a városi zajban is tökéletesen hallott hát akkor itt az erdőben, ahol csaka természet hangjai a természetesek. Apró lépteket hall, valószínűleg lányé, és puhán finoman lépked, mint egy állat. elfekhez szándékosan nem hasoníltja, mert azokat csak könyvekből ismeri, még eggyel sem találkozott. A jövevény megszólítja őt.*
- Szia. *köszön vissza a fiú. ~Farkas? Hát úgy nézek én ki mint akinek fém karmok törnek elő az ökléből? Ennyire azért csak nem vagyok ronda?~ Egyből a rosszul lefordított nevű filmbeli karakter jutott eszébe, a Rozsomák/Farkas. Mivel csak elig egy éve tud a varázsvilág létezéséről, és hogy ő maga varázsló, a mugli világ dolgaiban eléggé jártas, és ismeri a filmek világát is, ugynaúgy mint a kemény zenékét is.* - Miből gondolod hoyg én vagyok a Farkas? *Aztán összeáll neki a kép. Piros köpeny és a kosárka sokat segít neki.* - Kicsit későn érő típus vagy ugye kedves....szabad lesza nevedet? Én Tighe vagyok. Tighe Ceallagh és a Pugnax karra járok.
*A fiú oylan szintű türlemről tett tanúbizonyságot az előbb, amiylent soha nem nézett volna ki magából, főleg mert amúgyois régen vezette le a feszültésget ami benne felgyülemlett. Odahaza iylenkor megkereste a környék ügyeletes kemény gyerekét és összütött vele. Persze nem mindíg ő győzött, de azért a másik sem nézett ki sokkal jobban a végére mint ő.*

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Aug. 31 2009, 13:18

Kétségtelenül abba a típusba tartozik a leányzó, akikhez igen nagy türelem kell. Persze nem szükséges vele gyerekként bánni, értelme és kíváncsisága tökéletesen megvan mindenhez. Mindössze más szemszögből látja a dolgokat, és nem ismer még mindent. Főleg ha azt vesszük, hogy első életéveire egyáltalán nem emlékszik, aztán fogadták magukhoz az indiánok, végül pedig a "kis" baleset után került be a vérlényeknek szánt börtönbe. Társadalmileg tehát eléggé le van maradva, nem sok emberrel beszélgetett az utóbbi években, így csak most ismerkedett meg magával a "Köszönöm", a "Bocsánat" és a "Kérem" kifejezésekkel is.
A kérdésre kissé megilletődötten pislog párat, hiszen egy nagyon is jó kérdés. Végül csak zavartan vakarássza meg a tarkóját, dünnyögve.
- Hát őőő... Rajtad kívül nem láttam mást itt. És olyan... farkasos vagy.
Vonja meg vállát ártatlanul pillantva a srácra, s most, hogy vélhetőleg nem azonosítható be farkasként, közelebb mer lépdel szépen. Bár azt még mindig nem érti magában, hogy miért járkál egy fiú az erdőben, ezért végül arra a következtetésre jut, hogy biztosan ő is gombászni jött. (Ugyebár mindenki magából indul ki). A bemutatkozásra elmosolyodik szélesen, mindjárt fesztelenebbül mozdul és beszél.
- A nevem Weeko Abboksigun, és az Extra karból jöttem!
Büszkén húzza ki magát, másodlagos dolog, hogy tulajdonképpen a saját karának a nevét egészen másként mondta ki. Hamar eszébe jut ám, hogy valami nem stimmel, így rögtön el is gondolkodik.
- Öhh..ühhm..izé... ühm... Extre... Extrema...Extri... Extremus!
Vágja ki lelkesen, és nagyokat bólogat mellé.
- Pontosan, az Extremus karba járok. A Pugni milyen? Ott szeretik a gombákat?
Rögtön lelkesen kérdezget, elvégre még Puganxos-sal nem találkozott az órákon kívül, általában elég ügyesen el van ő magában is, vagy éppenséggel a gazdájával, Gabriellel játszik. Szóval nem igazán találkozott még más emberkékkel. A "későn érő típus" megjegyzést először ugyan nem vette figyelembe, de aztán furcsálkodón vonja össze a szemöldökét.
- Ühm.... nem tudom. Az baj?
Tekintete kissé aggodalmasan, de a következő pillanatban már közelebb is lépdel szélesen mosolyogva, belenyúl kosárjába. Kicsit kutakodik, majd kivesz egy csokit, ami farkas-alakú, mivel olyan farkasos a srác, mégha nem is az. Ezt a jellemzőt Weeko szemében már biztosan nem tudja majd levakarni, elvégre ezzel azonosíthatja be a legkönnyebben. Nyújtja a csokit széles mosollyal, tökéletesen naívan.
- Tessék. Biztosan nagyon éhes vagy már.

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Aug. 31 2009, 14:13

~Olyan farkasos vag. Na szép. Látod Tighe ezt megkaptad. Miért nemt udsz nomrális ember módjára felöltözni, megfésülködni stb. Idióta, ha minden nap megfésülködök vasárnapra nem lesz hajam sem, mert kiszaggatom az összeset.~
*A fiú agyában néha érdeks bezsélgetések zajlanak le. Sokszor elgondolkodika világról az emberekről vagy egyáltlaában mindneről sé bármiről. Nem csak a kemény felszín az ami jellemzi őt. nagyon érzlmes és szemlélődő is tud lenni.*
-Extra? *de a lány már javítja is, magától si rájött, hoyg elszúrta. És szépen ki is vágta magát.* - A pugnax milyen? foglamam sincsen. soke mberrel még nem találkoztam innét harcban nem láttam még őket. de szerintem nem őka természetimádók. Az biztos. Különben én sem kerültem volna ide. És gonosznak sem mondanám amgam. A te karod az myilen? Én nem szeretem a gombákat. Én húsimádó vagyok.
*A lány kérdez tovább nem tudja mi az a későn érő típus.*
- A későn érőt arra használjak, aki pl. 17 évesen még plüss állattal szaaldgála hóna alatt, jelmezbál kivételével jelmezeket vesz fel, gondolom te piroskát játszol éppen. És nem gond ez, de a világ társadalmi normái miatt azok az emberek akik nem toleránsak, kiközösítik és kigúnyolják azokat akik nem az ő normáik szerint élnek.
*A lány egy eléggé aranyos s kedves gesztust tesz a fiú felé. A kosaráól egy farkasos csokit vezs elő és megkínálja.*
- Úgy látom a farkas jelzőt/nevet már nem mosom le magamról. Nagyon araynos lány vagy köszönöm szépen.

//fagy//

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Aug. 31 2009, 14:56

//Gyors olvadás ^^//

A kérdésre kissé megilletődötten pislog párat, miközben körbe is néz, hogy hol van ülő alkalmatosság. Persze a nagy nézelődésben gombát is talál maguk körül, mire lelkesen lépdel oda, hogy szedjen magának egy kicsit, bepakolva a csokik mellé. Nem felejtette el mindeközben a kérdést sem, így szinte fecsegő hangon válaszol rá.
- Nem tudom milyen az én karom. De akikkel eddig találkoztam, azok kedvesek és aranyosak voltak. Nagyon szeretem őket, főleg a gazdámat Gabrielt, és Gerardot, meg Daeront, meg a többieket...
Sorolja nagyban, és igen, AZ a Gerard, aki bizony az igazgató titulust tudhatja magának. Akármennyire is egy zord és kemény alak néha, Weeko igencsak megszerette, már-már apjaként tekint rá. Bár a lányból ki lehet simán azt is nézni, hogy még a legrosszabb és legkeményebb embert is kedvesnek titulálja. Egyedül Akane-től fél, de őt inkább nem is említi, amolyan "amiről nem beszélünk, az nem is létezik" elv alapján. Nem szeretne még egyszer azzal a nővel találkozni, az biztos. Ráadásul fél, hogy esetleg bántaná Gabrielt, csakhogy megkapja amit akar.
Szépen lecsüccsen egy farönkre, lábait pedig törökülésbe tornássza szépen össze, így persze a hosszú pulóver combközépig felcsúszik, de nem zavartatja túlságosan. Jelenleg érdeklődően pislog nagyokat a fiú magyarázatára. Elnyílt ajkakkal hallgatja, aztán lepillant Mr. Bubira. Plüss játék stimmel. A piroskás játékra, piros "köpenyére" sandít, bár a korát pontosan még maga sem tudja. Csak feltehetőleg 17 éves körül van. Anyakönyve elvégülis nincs, csak egy amolyan rögtönzött valamicske papír, amin a vélhető születési év van rajta, hónapra és napra bontva már nincs. A kiközösítésről persze tudna mit mesélni, elvégre pont egy vérlény ne tudna erről beszélni?
Nagyot biccent, majd lebiggyesztett alsó ajakkal veszi le a köpenyét, csomagolja bele Mr. Bubit és nagy szemekkel tartja oda a fiúnak, hogy vegye el tőle.
- Akkor tessék, neked adom. Öhm... a köpeny a nagyteremből van. De Mr. Bubira kérlek nagyon vigyázz, jó?
Ő tökéletesen úgy vette le a mondandót, hogy bizony meg kell válnia ezektől a daraboktól, ha nem akarja, hogy újra kiközösítsék. Persze plüss cicájától igencsak nehézkesen válik meg, mert azzal aludt együtt eddig. Áldozatokat azonban hozni kell, így áttestálja a fiúnak a kis plüss cica gondozását.
A köszönetre szélesen elmosolyodik, lelkesen csillogó szemekkel. Hihetetlenül kék cicaszemeivel figyeli a fiút.
- Egyélegyélegyél, hidd el, nagyon finom! A belsejében ilyen ragacsos izé van, epres ízű.
Magyarázza bőszen a szirupot, miközben maga is belenyúl a kosárba, de nem csokit vesz elő, hanem az egyik gombát, amit szedett. Igen, gyilkos galócáról van szó. Mosolyogva mutatja Tiegh-nek.
- Látod? Én ezt a fajtát szeretem a legjobban, ez a legfinomabb. Persze az indián bácsik meg nénik azt mondták, hogy másoknak nem jó, ártalmas.
De azért ő beleharap és eszegeti, láthatóan nem is fordul le a farönkről, tehát úgy eszegeti a mérgező gombát, mint ahogyan a fiú a csokit. Ami hát valljuk be, igencsak furcsa, bár a lány ezzel a dologgal nincs egészen tisztában. Az ő szemszögéből teljesen természetes. Mint ahogy a bájitalórán kikevert finom innivalókat is nagyon szereti (bizony, főleg a mérgek).

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Aug. 31 2009, 15:14

*Weeko nem tudja beazonosítani a karának a tulajdonságát, de ezen nem is lepődik meg igazán amin elcsodálkozik az az, hogy valakit a lány gazdájának nevez. Persze nem bírja ki, hogy szóvá ne tegye. A fiú követi a lányt, időnként kisit nagyobb távolságot tartva, amikor kikerül egy fát vagy egy bokrot.*
- Mi az hogy gazdád? Az ember szabad és sérthetelen. Nem tulajdona senkinek. Gazdája a kutyáknak van, de ha a kutya oylan akkor a gazdáját is ott hagyja, a tárgyaknak van tulajdonosuk és nem az emebreknek. Mi az hogy gazdád? Magyarázdf meg nekem ezt légyszives. Szívesen elbezsélgetnék azzal a Gabriellel.
*Tighe hevesen tördelni kezdi az öklét. Mi az, hogy valaki alsóbbrendűként kezel egy másik embert. Lehet hogy még nem nőtt fle a korához, de attól még ő is ugynaoylan ember mint bárki más. Önmaga tulajdona nem másé. Már azt is tudja kin fogja leveztni fölös energiáit. A fiú aki eddig nem szentelt figyelmet neki és szót sem, hogyan van felöltözve a lány a töröküléses póznál nem bír tovább magával. Leveszi az ingét és a lány ülébe dobja kiterítve.*
- Szerintem fel kéne öltöznöd rendesen. Legalábbis felső és alsó ruházatot egyaránt viselned kéne. Az a Gabraiel kényszerít rá, hogy így öltözz?
*A lány reakciójára, hogy odadja a játékait, összerezzen.*
~Hát mi történt ezzel a lánnyal?~
*De arra tökéletesen jó, hogy végre kilásson dühe vérgőzős állarca mögül.*
- Félreértettél.
*Mondja miközben elveszi a játékot, kicsomagolja a plüsst. A lány hátára teszia köpenyt és a hóna alá a játékot. Visszaöltözteti a lányt. Majd letelepszik mellé és érdkelődve néz rá. Nem ül túl közel, mert nem tudja miylen reakcót vált ki ez, bár nem hsizi hogy megijedne tőle. Inkább oylan lánynank tűnika ki szint emidnenkit kedvel elygen az jó vagy rossz.*
- Azt hiszem el kell bezsélgetnünk. Mesélj nekem légyszives magadról. Kezd légyszivesa z elején az első emlékeidtől. Mindenre kíváncsi avgyok. Kérlek semmit se hagyj ki. Úgy érzem, ahhoz hogy megitéljelek jobban meg ekll ismerjelek. És ne félj. Amíg én melletted vagyok senki nem fog téged bántani. Aki meg csak megkísérli a kiközösításedet, azaz életével fizet.
*A fiú telejsen komoylan gondolta minden szavát. Úgy érezte a lánynak támogatásra vezetésre van szüksége, de ehhez előszö9r meg kell ismernie, hogy tudja miben tud neki segíteni.*

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Aug. 31 2009, 15:34

Persze, hogy bele se gondolt eddig, hogy bizony az emberi társadalomban az, hogy "gazda" nem éppen a legpozitívabb kifejezés. Így nem is érti, hogy miért akad ki a fiú, csak nagy szemekkel pislog cicaszemeivel igencsak megszeppenten. Mondjuk az is tény, hogy bizony nem hagyná, hogy Gabrielnek baja essen, elvégre amikor találkoztak, szentül megfogadta, hogy megvédi majd a fiút. Sajnos azonban ő csak a fizikai ellenségek ellen jó, az ellen, ami éppenséggel a fiú lelkét mardossa, egyszerűen tehetetlen. Talán pont ez bántja a legjobban, hogy egyszerűen csak tétlenül nézheti végig, amíg Gabriel összetörik teljesen. Végül ahogy végigmongja a fiú, zavartan pislog párat, majd maga elé pillant, hogy el is gondolkozzon a válaszon. Mármint nem olyan nehéz a válasz, de azért most érzi, nem mindegy hogyan tálalja a dolgot. Ekkor az ölébe egy ing röppen, ő pedig szélesen elmosolyodik, fel Tighe-re.
- Köszönöm! De... igazán nem kellett volna...
Nyögi ki alig hallhatóan. Nem akarja megbántani a másikat, ha már ilyen szívességet tesz neki, szóval nem említi, hogy igazából a ruhákat kényelmetlennek érzi, még azt az egy szaggatott pulóvert is alig viseli el magán.
- Hát ő... a gazdám. Mert neki szüksége van rám, és nekem szükségem van rá.... Érted? Hasonlók vagyunk.
Itt a mellkasára bök, kifejezve, hogy amúgy a lelkitársakról van szó, csak nem tudja szavakba önteni. Persze a következő szavaknál már boldogan elmosolyodik szélesen.
- És lehettem én a cicája! És megfogadtam, hogyha majd jönnek a nagy csúnya gonosz szörnyetegek, akkor megvédem őt tőlük! Így: Haaarrr, harrr...
Igen, ehhez bizony bemutatózik is egy sort lelkesen, ahogy karmaival karmolászik a levegőben, és felkacag újra. De aztán újra lebiggyeszti ajkát halkan felsóhajtva.
- De benne belül van valami, amitől nem tudom megvédeni... És ez elszomorít.
Magyarázza őszintén, persze a beöltöztetésre nem szól egy mukkot se, csak boldogan ölelgeti magához visszakapott Mr. Bubiját, csillogó szemekkel, szélesen mosolyogva. A mesélésre kissé meglepetten pislog párat. Őszintén elgondolkozik azon, hogy egyáltalán szabad-e említeni a lényét és fajtáját, de végülis Daeronnak is már az első találkozáskor közölte, hogy vérleopárd. Ahogyan Gabrielnek is. Akane pedig voltaképpen Átváltoztatástanon szinte kihirdette, hogy ő bizony sokkalta másabb, mint a többiek. A fiú szavaira, miszerint "És ne félj. Amíg én melletted vagyok senki nem fog téged bántani." elhúzza kicsit a száját, majd úgy dünnyögi zavartan kerülve a másikra pillantást.
- A Másik is ezt mondta...Aztán történt a baleset, mert azt mondta, hogy az emberek rosszak.
Az tény, hogy bizony a lány szavai eléggé érthetetlenek, amíg össze nem áll rendesen a kép. De végül mosolyogva vesz ki egy újabb gyilkos galócát majszolgatva.
- Az első emlékem az, amikor az indián bácsik és nénik megtaláltak bennünket. Engem és a Másikat. Én nagyon örültem, mert megtanítottak minket sokmindenre, de aztán azt mondta Másik, hogy gonoszok, és nem szeretnek, és sokkal jobbak, ha meg vannak halva. Utána...
Itt elakad. Azokra az emlékekre nem szívesen emlékszik, így inkább csak szélesen elmosolyodik és nagyban turkálni kezd pulóvere ujjában, még a nyelvét is kissé kidugja. Végül kihúz egy zsebből (meglepő, de valahol belül tényleg van egy titokzsebe a pulóvernek) egy igazolványt, majd odanyújtja a fiúnak. Rajta egy Mágiaügyi Minisztériumi felirat, és alatta Weeko képe, még amikor fiatalabb volt. Mellette pedig egy kis felirat, miszerint ő vérleopárd, és a veszélyeztetett fajok közé tartozik.
- Látod? Kaptam egy ilyet is. Azt mondták a fura nénik, meg bácsik, hogy mindig vigyázzak rá, és ha valaki bántani akar, akkor mutassam meg ezt neki.

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Aug. 31 2009, 15:49

*A fiú csöndesen hallgatja végig a lányt. Úgy illendő, hogy nems zól közbe, ha ő szándékosan nem tart erre a célra szünetet. Már kezdi sejteni, hogy nem hierarchikus rend van köztük, hanem inkább szövetségesi, de a gazda szó hallatán még most is vicsorra húzza a száját.*
- De kellett. Hidd el nekem. Nem tudom miért van csak egy pulóver rajtad, mert bár nem láttam, de van egy oylan sejtésem, hogy a szakadt ruha alatt sem viselsz semmit.
*A lány egy fura szaggatott történetet ad elő, és egy szabadon hagyott befejezést, amire igazából sejti a fiú a választ. Aztán egy igazolvány is előkerül, amiylet ő persze soah nem látott, így a mugli világban erősen kételkedne a valódiságában és az értékében, de itt a mágia világában már kezd rájönni, hogy bizony a valóság, határai eléggé máshol vannak.*
- Megölted őket. Igaz? *kérdi a fiú. de csak halkan.*- Megölted az indiánokat, akik felneveltek. Ki az akit a Másik névvel illetsz? Ki volt ő? Ő is vérleopárd volt? Mint te? Mi lett vele? Azt mondtad ő is ugyanazt mondta, amit én. Ugye? *szembefordul a lánnyal. nem azért mert ellenségét jobban aakrja látni, vagy mert fél tőle. nem tekint rá szörnyként, ellenségként. Emberként tekint rá.* Én soha nem foglak arra kérni, hogy tegyél meg akármit is. Ha úgy érzem, hogy valaki bánt téged, majd én megteszem. Részéről gyávaság volt iylet kérnie tőled és aljas megvetendő cselekedet. Lenne egy kérdésem. A vérleopárd oylan, mint odahaza a vérfarkas? Vagy másnéven farkasember? Valaminek a hatásáre időszakosan átváltozik egy eltorzult leopárddá vagy farkassá? Elveszíti tudatát ez idő alatt és ösztöneinek engedve pusztít?
*A fiú szemeibe, ha beenéz alány, akkor láthatja, hogy nem fél tőle. egyáltalán nem fél tőle. Láthatja azt is, ha sikerül összebarátkozniuk, akkor hűséges szövetségesre, barátra találhat benne. Mert bár heves természetű, e szíve tiszta és jó és becsületes. És hűséges.*

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Aug. 31 2009, 16:14

Szerencsére nagyjából a Gabrieles dolgot sikerül tisztázni, legalábbis annyira, hogy a gazda-állat viszony eléggé másképp van a szemükben. A jó cicának kell egy gazda, aki gondoskodik róla, és akiről ő is gondoskodhat. A gazdinak, aka Gabrielnek pedig szüksége volt egy olyan cicára, mint Weeko. Akinek csak elég kicsit megsimogatnia a fejét, dorombol egyet, és egészen megnyugtathatja. Ráadásul mindketten olyasmi ellen küdzenek, ami belülről mardossa őket, nem pedig fizikai szörnyek ellen. Talán éppen ezért is olyan nehéz.
Lebiggyeszti az alsó ajkát, majd biccent egy aprót.
- Nem, nincs alatta semmi.
Jelenti ki viszonylag határozottan, elvégre ahhoz éppen eléggé naív, hogy ne is gondoljon semmi rosszra. Lehet, hogy már más lány rég sikongatva perverznek titulálná a fiút, hogy ilyet mer feltételezni róla, de Weeko nem ilyen. Mint ahogy általánosságban a vérleopárdoknál, a privátszféra és a közvetlenség határai egészen máshol húzódnak meg, mint az embereknél.
Az igazolványt szépen visszaveszi magához, gondosan elrejti a titkos zsebbe, hogyha esetleg jönne egy vadász lepuffantani, mindig kéznél legyen. Az már mellékes, hogy lehet igazolványmutogatásra nem lenne túl sok ideje. A kérdéseket végighallgatja, bár tény, hogy egy kicsit fel is kell dolgoznia ennyi kérdést. Így egy ideig hallgat. A gyilkolásról szóló kérdésről inkább hallgat, arról sosem szeretett beszélni. Ráadásul mindig attól fél, hogy akkor majd előjön a Másik is, már csak az említéstől. Mosolyogva csóválja meg a fejét.
- A Másik bennem van.
Bök magára, ezzel egyértelművé téve, hogy olyan ez, mint a tudathasadás. Csak egyszerűen az átváltozott énjét nevezi így. Könnyebb feldolgozni a szörnyűségeket, ha másik személy teszi meg mindazt. Bár az is előfordulhat, hogy valóban tudathasadásról van szó, és a másik én tényleg a vérszomjasabbik, aki magába foglalja az átalakult lényt is. Ezt persze maga Weeko sem érti, nem is tudná rendesen elmagyarázni.
A vérfarkasos kérdésnél jól láthatóan összerezzen, beleborzong, mintha a hideg rázta volna ki, majd fintorogva dünnyögi biccentve.
- Olyasmik vagyunk. Vagyis vagyok. De nem szeretem a vérfarkasokat. Gonoszak.
Meg hát miért is szeretne a macska egy kutyafélét? Alapvető elemi ösztön, hogy fújjon és meneküljön egy olyan állat elől. A többire már csak kissé elhúzza a száját zavartan vakarászva a tarkóját. Ennyire konkrét dolgokat sosem kérdeztek tőle, így nehéz is választ adni rájuk. Ez olyan, minthogy éjszaka is veszünk levegőt, mégse tudnánk pontosan megmondani, hogy hogyan csináljuk (Jó, kivéve azt, aki konkrétan ezt tanulja). Kissé összevonja a szemöldökét, durcásan csücsörítve az ajkait.
- Nem eltorzult... csak naaaaagy cicák leszünk. Leszek. De mostmár nem változhatok át, mert Gerard azt mondta a finom innivalók meggátolják a Másikat, hogy előjöjjön. Tudod, olyan narancsíze van, nagyon fincsi.
Azt persze észreveszi, hogy nem fél a fiú tőle. Nem is kell a szemeibe néznie, érezné róla, ha erős félelmet érezne. Azért egy kis időre elgondolkozik, majd hirtelen megszólal.
- De azért mindig hordj magadnál valami ezüstöt!
Vágja ki elég váratlanul, elvégre Gabrielnek is adott egy ezüst medaliont. Valószínűleg akiket megszeretett és ismer is, azoknak mind vagy adni fog, vagy pedig ajánlja bőszen. Mert attól még, hogy a narancsízű bájital a segítségére van, ő fél.

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Aug. 31 2009, 16:20

*A lánz válaszára, hogy ruhája alatt semmit nem hord felszisszen. Bár már tudja, hogy a lány nem egyszerű ember, azért nehéz még elfogadnia, ha azt akivel beszélget, nem látja rendesen felöltözve. Talán abből fakadóan hogy ő maga is amolyan vad típus, vonzónak találja a lányt, bár ez inkább a bensőjének szól, mint a külsejének, amiből ugzebár leginkább az arcát lehet csak látni, meg a lábait. Ezen a téren viszont Tighe véleménye szerint nem kell elbújnia a többi iskolai diák között. Weeko magára mutat miközben közli vele, hogy a Másik az benne él. A fiú eleget élt a muglik között, hogy pszichiátriai fogalmakkal deffiniálni tudja a lány állapotát.*
~Tudathasadás. Ezt az állapotot a muglik különböző tudatmódosító szerekkel kezelik, vajon a mágia világában milyen módszerek vannak erre? Az ő esetében azonban bonyolultabb a helyzet, végülis vérleopárdról van szó. Lehet, hogy nem is tudathasadás, hanem csak az állapotot nevezi így? MIndenesetre érdekes a lány.~
*Aztán a lány elmondja, hogy a fiú sejtései helyesek voltak, és tényleg hasonlítanak a vérfarkasokhoz.*
~Ez magyarázat lehet akkor a tudathasadásos állapotra. Pedig milyen iszonyatos erő lakozhat benne, ha a vérlények átalakultan is meg tudnák őrizni a tudatukat akkor az hatalmas fegyvertény lenne.~
- Örülök neki, hogy lám mégiscsak felnöttél bizonyos területeken a korodhoz. Köszönöm az ajánlatot, majd kerítek valami ezüstöt, de nem szívesen tennék kárt benned. Őszintén szólva rendkívül szimpatikusnak és kedvesnek talállak. Ha neked is megfelel, szeretnék veled majd több időt tölteni, hogy jobban megismerjelek.
*A fiú nem ül közelebb, nem tesz semmit, marad a helyén. Bár a lány eléggé naivank tűnik, ami a világot illeti, de az egyértelmű közeledés esetleg megijesztheti. Végülis csak a barátja akar lenni. Nem több. Azt viszont már most elhatározta, hogy történjék bármi, a lányt amivel csak tudja mindíg támogatni fogja. És erőteljesen elgondolkodott azon is, hogy a gyógynövényismeretet is fel kéne vennie.*

//fagy//

Pedig a lánynál bizony kénytelen lesz megszokni ezt az öltözködés-hiányt. Vannak neki normális ruhái, amiket Gabriel vett neki, de azokat csak akkor veszi fel, ha valahová elmennek. Vagy ha a fiúnak szeretne örömöt okozni, miszerint viseli az ajándéknak szánt ruhákat. De nem szeretné, ha mondjuk egy automatikus reflexnél (vagyis amikor a ruha kényelmetlen neki, és szétkarmolássza magán) tönkretenne egy ilyen ruhadarabot. És akkor Tighe még örülhet, hogy nem azt a pulóvert vette fel, aminek oldalt egy hatalmas hasadás éktelenkedik.
Érdeklődő tekintettel billenti félre kicsit a fejét, miközben kék macskatekintetével figyeli a fiút. Mintha csak azt várná, hogy éppenséggel mikor fog a torkának esni, vagy a félelemtől elfutni. Tény, hogy nem ez lenne az első ilyen példa.
Már éppen szólalna meg, amikor a srác szólal meg, és zavartan mosolyodik el.
- Felnőttem?
Kuncogva tárja szét a karját nagy lendülettel, majd nevetve egyenesedik fel, és körbeforog lelkes mosollyal az arcán. Mintha csak táncolna, pedig csak amolyan gyerekmódra fordul körbe, hogy aztán nevetgélve álljon meg.
- Ha én egyszer nagy leszek, akkor majd ember leszek! És majd megkeresem a többieket, ha léteznek még... és.. és...
Itt kissé zavarodottan megáll a nagy hadarásban, majd megvakargatja a tarkóját. De végül újra széles mosoly jelenik meg arcán, rögtön kivágva magát a pillanatnyi gondolatmegtorpanásból.
- ...és majd gazdit rendesen meg tudom védeni! Bizony! Nem lesznek karmaim, meg fogaim, de majd ügyes leszek!
Persze az, hogy Weeko valóban teljes ember lehessen a későbbiek során, teljességgel lehetetlen. Csak azt Gerard jótékonyan nem közölte vele, hogy a bájital nem feltétlen tudja elnyomni örökre a Másikat. Ez amolyan pszichikai ráhatás, amikor a beteg hisz a gyógyulásában, és végül meg is gyógyul. Vagy egyszerűen csak leküzdi egy bizonyos időre. A lány pedig naívan elhiszi és reménykedik benne, hogy többé nem kell látnia a Másikat.
Az ezüst tárgynál nagyokat bólogat komoly tekintettel, és szépen visszacsüccsenve a rönkre, ölébe hajtogatva az inget.
- Bennem nem is kell kárt tenni, elég a Másikban.
Majd elmosolyodik halványan. Tighe további szavaira azonban meglepetten pislog nagyokat, még az ajkai is elnyílnak. Egy ideig még hallgat is, talán azt is lehetne hinni, hogy most nagyon rosszat mondott a fiú. Ám a következő pillanatban újabb lelkes mosoly az arcán, felcsillanó tekintettel pillant le rá.
- És játszani is fogsz velem? Majd megmutatom a bubifújó bájitalomat is, amit utolsó órán találtam fel Gerardnál!
Ekkor jut eszébe még valami, és ugyanolyan örömmel és lelkesedéssel kezd el kutatni kosarában a csokik közt hosszú ideig. A nagy kutatásban annyira koncentrál, hogy még a nyelve hegyét is kidugja. Ahogy egy kis csillingelés felhangzik, úgy sikkant fel örömtelien és nyújtja Tighe felé szerzeményét. Tenyerében egy cicacsengő csillingel, ami egy helyes kis szalagra lett felfűzve.
- Ezt pedig gazditól kaptam! Nagyon szeretem, és viselem is mindig, csak most azért nem, hogy a gonosz farkas ne kapjon el engem. De mivel már nem hiszem, hogy jönne...
Így szépen hullámos, kissé gubancos fekete hajtincseit arrébb tolja, és nyakába köti a cicacsengőt, kuncogva pöcköli meg, hogy bemutassa a fiúnak, mennyire szép is a hangja.

*A fiú türelmesen hallgatja a lányt, figyeli reakcióit, mozdualtait, grimaszait. Nem ugrik a torkának, lányokat soha nem bánt, max ha az élete múlik rajta, fiúkat is csak akkor ha oka van rá, pl. belekötnek, igazságtalanul viselkednek valakivel stb. A lány mozdulatait látva, felegyenesedik gyermekien körbefordul, elgondolkodik.*
~De csak bizonyos dolgokban nőtt fel. A nagy része még gyermek. De olyan aranyos.~
*A felnőtt céljait és elképzelésit nem kommentálja, annyit még ő is tud a vérlényekről, hogy állapotuk végleges és visszafordíthatatlan. Legalábbis a mágikus tudomány jelenlegi állása szerint. Kordában lehet tartani ezek szerint, mert ő bizony ezt sem tudta, de azt már érti, hogy a szer amit használ valószínűleg avgy egy tuadtmódosító szer, vagy azt az anyagot blokkolja ami kiváltja az átváltozást, vagy egyszerre mindkettőt. De a szer nélkül a lány ugyanúgy átváltozna. És ki tudja, lehet hogy rendszeres használatával előbb utább immunissá válik. vagy felhalmozza magában a fenevadat és ha egyszer ne jut hozzá kitörése még pusztítóbb lesz mint bármelyik korábbi. Aggodalmait nem közli a lánnyal láthatóan szép kis álomvilágba zárták szegényt. Nem baj. Őt nem érdekli, ki miylen hazugsággal tartja őt békében és nyugalomban. Tighe elhatározta magában, ha kell minden erejével vigyázni fog rá, hogy ne kövessen el a lány újabb oylan hibát amit aztán nem lehet helyrehozni.*
-Szép álmaid vannak. Kívánom, hogy sikerrel járjál a megvalósításukban.
*Mikor a lány előszor furcsa arckifejezést ölt magára Tighe úgy érzi, lehet valami rosszat mondott, aztán arca felderül és mosolyogva kérdést intéz hozzá.*
-Persze hogy fogok veled játszani. Bármikor nagyon szívesen. Kiváncsi vagyok a játékaidra is.
*A csillingelés hallatán a fiúnak rossz érzése támad, és lám félelmei megvalósulnak egy nyakba köthető csengettyűt vesz elő és magára is teszi. A fiú azonban erre már nem reagál. Olyan kapcsoalt van a Gazda és a Macska között, amit ő talán soha nem fog megérteni. Ő neki ennyire nem sérült a lelke. Sőt neki egyáltalán enm sérült a lelke. Legfeljebb a barátok hiányoztak neki egész életében. Lehajol és felvesz a földről egy gombát.*
- Ismered ezeket? A gombákat? Melyik micsoda? Melyik ehető és melyik nem?

A fiú szavainál szélesen elmosolyodik, persze utána rögtön meg is szólal. Ugyan eléggé sajátos a gondolatvilága és a szavai, de fecsegni azt tud. Mosolyogva fordul Tighe felé, majd kíváncsian billenti kicsit félre a fejét, érdeklődő tekintettel.
- És ha te nagy leszel, akkor mit teszel?
Kérdi mosolyogva, várakozón és érdeklődőn. Talán egyszer majd felnő minden téren, elvégre kíváncsisága megvan, ráadásul igen gyorsan is tanul. Tehát értelmileg előbb, vagy utóbb, de sokkal többet fog tudni. Hogy érzelmileg marad-e egy gyerek szintjén, azt már nem tudni. Amik történtek vele, és amiket tett másokat már rég koraérett felnőtté tett volna. Nála pedig tökéletesen ellenkező folyamatott váltottak ki, megmaradt gyereknek. Szóval... hát igen, elég nehéz eset a leányzó.
Tighe persze lehet, hogy később nem fog olyan nagy örömmel visszagondolni erre a felajánlkozásra, elvégre olyan lesz, mintha egy 9 évessel játszana. Tehát rengeteg türelem kell Weekohoz, az biztos. A lány pedig lelkesen csapja össze a kezeit, úgy kezdi el hadarni.
- Nos, igazából Mr. Bubi az egyetlen játékom, de van nagyon sok könyvem, amit a fura nénik meg bácsik adtak, akik idehoztak. És ezen a héten megtanított gazdi az ábécére is, meg olvasni is megtanultam, és most már érteni fogom a könyveket is! De nagyon sok mesével teli van, meeeeeg vannak olyanok is, amikkel dalokkal van teli! De szeretek fára mászni, meg úszni is, meg babákat készíteni, meg faragni!
Hadarja nagyban, csillogó szemekkel, széles mosollyal az arcán. Azt persze nem mondja, hogy szívesen látja a fiút bármikor a szobájában. Noh, nem mintha fogalma lenne róla, hogy mit lehetne félreérteni a dologból, egyszerűen csak amikor Gabriel is bent járt nála, a 40-50 fokos ottani meleget nem bírta és elájult. Azóta tudja, hogy a normál emberek nem bírják azt a hőt, amit ő még normálisnak és kellemesnek tart.
Weeko egészen boldogan pöcköli a kis csengettyűt, szereti a hangját hallgatni.
Ekkor jön a fiú kérdése, mire nagyokat pislog le a gombára. Zavartan méregeti és nézegeti, majd szinte bocsánatkérőn pillant Tighe-re, le is biggyesztve az alsó ajkát.
- Régen megtanították nekem, de...öhm.... igazából nem figyeltem a nevükre, mert én mindegyiket megeszem...
Motyogja halkan, a tarkóját vakarászva, és kivesz egy gyilkos galócát.
- De ennél úgy tudom az emberek meghalnak. Meg még tudok párat, csak a nevükre nem emlékszem.
Zavartan kutatgat immáron a szedett gombák között, és mutat egy másikat. Ennek piros az alapja, és fehér pöttyök vannak rajta. Aprót harap belőle, majd ahogy eszegeti, úgy hümmögi.
- Ez is mérges rátok... Általában csak ha látom ezeket, akkor tudom, hogy melyiket nem szabad megenni az embernek. Meg még a kis bogyókról is tudom.
Egy időre elhallgat, ahogy eszegeti a gombát, és valóban, úgy néz ki semmi baja nem lesz tőle. Bár néha bevág egy fintort, amikor rosszabb ízű részhez ér, azonban ettől eltekintve kutya baja sincs. Viszont nem is ő lenne, ha képes lenne sokáig hallgatni, mert már nyújt is a fiúnak egy újabb csokifarkast mosolyogva. Nem igazán szeretné, ha ő ott eszegetne, a fiú meg éhezne mellette. Erről az éhezésről jut eszébe, rögtön asszociál.
- Te honnan jöttél? Képzeld, az egyik barátom olyan országból jött, ahol mindig éhesek az emberek, és még az ország neve is az, hogy "Éhes" //Itt Magyarországra gondol//. Azóta mindennap teszek a szobája elé egy csomag ételt, amit a Nagyteremből lopok reggel.
Büszkén húzza ki kicsit magát nevetve, ahogy megosztja eme információt a fiúval.

*Weeko őszinte érdeklődéssel néz a fiúra, nem lehet neki nemet mondani. Annyira aranoys, mint egy kiscica. A fiú kezd lassan egyetérteni, hogy miért ragaszkodik annyir a gazda jelzővel illetett fiú a lányhoz. Az őszinte kedvesség, az egyszerű naivitás a hátsó szándéktól való mindenflée mentesség. Ez az amit a lányban lát.*
- Engem a régi korok vonzanak. A múlt titkai. Az erklyék, a kincsek, az elveszett tudás, és a titkok. de emellett vonazanak a növények és az állatok is. Minél nagyobb, minél vadabb annál jobb.
*A fiú eyre kiváncsibb lesz, ahogy sorolja a lány, miket szeret csinálni. Nagyon érdekesnek találja. A fáramásás és az úszás gondolata telejsen felvillanyozza. Örül hogy talál valakit, akivel játzshta majd iyleneket. Ez a mugli vlágban az ő kis titka volt, ezzel őrizte meg gyermekségét, hogy ne mindgí a véget nem érő csatákon járjon az esze, hogy megőrizze a józan eszét, mert arra korán rájött, ha csak az erőszakra koncentrál, akkor a végén belefásul. Szerencséjére korán látott klaszikus filmeket, amikben háborús veteránok a háború utáni életéről volt szó, korán látta az Apokalipszis most című filmet, ami bár hosszú és unalmas volt, a háborúk igazi szörnyűségeivel ismertette meg, mivé válhat egy ember, és mivel értlmes volt hamar felfogta hogy ő nem aar ilyen lenni. Ezért szabadidejében titkon próbálta megőrizni gyeremki voltát. Úszott, fára mászott pl. És rengeteget olvasott. Elsősorban tudományos könyveket. Nagyon érdekelte minden amit nem értett. Nem elégedett meg fizikai ereje pallérozásával az elméjét is erősíteni akarta.
- Akkor majd mászhatunk együtt fára, és játszahtunk a vízben ha van itt valahol valami tó szerűség. Mert bizony igencsak szeretek úszni, fürödni, pancsolni.
*A következő hosszas előadás alatt a fiú nagy tágra nyílt szemekkel néz rá. a gyilkos galócát még felismeri, de későn mozdul sé a lány szájába veszi majd lenyeli. Mivel elég biztosnak tűnika dolgában, hoyg ártalmatlanok rá nézve ezek a táplálékok nem ront a lányra, hogy lefogja meghánytassa, vagy orvoshoz cipelje. Hyléette más taktikát alkalmatzz, ami véleménye szerint célravezetőbb.*
- Biztos vagy benne, hoyg nem árt neked? A mérgező gombák lebomlási és felszívási ideje általában 24-36 óra. Nem kéne inkább elmennünk egy orvoshoz, hogy mégis megnézesd magad.
*Tényleg aggódik a lány miatt. Ritkán ekdvel meg ő emebreket, mert a lány az ő szemében ember mondjon akárki akármit is. A fiú közbenkap egy újabb csokifarkast. MIközben veszi át, észre sem veszi és egy lépsésel közelebb került a lányhoz. Nem szándékosan és mindenféle hátsó szándék nélkül. Maga sem tudja, hogy viselkedne akorabeli számára kedves emberekkel, amerre ő élt nem voltak barátai.*
-Írországból jöttem és te? Azt tudom hogy indiánok neveltek fel, de hol. Hiszen egész Amerikát indiánok lakják. Bár a leopárd énedből azt sejteném hogy valahonnét az egyenlítő környékéről jöttél. Éhes ország? Szerencsétlen emberek nemzetük nevének mondásakor azt mondják, hoyg éhes vagyok? tiszta ciki. Még jó hogy nem egy iylen országba születtem. Biztos rengeteg nagy és dagadt ember él ott. Akik állandóan esznek nehéz zsíros ételeket.
*A fiú beszéd közben is csak pislogni képes, nem bírja felfogni hogy lehet egy országot Éhesnek nevezni.*

Érdeklődve hallgat és figyel. Közben szinte már hallatszódik, ahogy kattognak fejében a kerekek, próbálja összerakni magában ezt a rengeteg dolgot. Végül szélesen elvigyorodik, lelkes tekintettel, izgatottan.
- Akkor te olyan naaaagy ereklyevadász leszel? És akkor majd jársz olyan helyeken, mint azok a háromszög alakú izék (fordítói megjegyzés: piramisok), meg azoknak a lepedős emberkék épületeiben (fordítói megjegyzés: görögöknél), meg a babáknál akik ilyen vúúúúúúúú de nagy ruhákat hordanak, mint a kígyó tanár (fordítói megjegyzés: gésák)?
Kérdéseit szinte elhadarja nagy lelkesedésében, de ez végülis eléggé jellemző rá. Ha beleéli magát valamibe, akkor szinte repkednek ide-oda a szavak, nem bírja abbahagyni.
A fiú sorolására pedig lelkesen mosolyodik el, majd nagyokat bólogat ahogy hallgatja. Persze lehet, hogy Tighe azzal nem számol, hogy Weeko-nak fogalma sincs a fürdőruha jelentéséről, és még ha lenne is valami róla, akkor sem viselné. Szóval az egy igen körülményes dolog lesz, legalább azt elmagyarázni neki, hogy valamit viseljen is úszás közben. Mondjuk éppen a napokban gondolkodott, hogy úsznia kéne egy kicsit. Mert habár egyik énje macska (amelyik egyáltalán nem szereti a vizet és fúj), ő kifejezetten kedveli.
- Akkor egyik nap, majd kijössz velem? Bár én éjszakánként szeretek úszni, meg akkor is szoktam kijönni...
Nevet fel Weeko zavartan, majd finoman az ajkaihoz emeli mutatóujját kuncogva.
- De erről pssssztttt...
Tighe aggodalmára azonban kissé értetlenül pislog nagyokat, nem igazán érti, hogy miért ne szabadna neki ilyet ennie? Elvégre bájitalon is megissza azokat a finom innivalókat. Bár Gerard ott is bizony gyorsan azt mondta, hogy igya meg az ellenmérget, ezt is a többiek miatt, nehogy észrevegyék, miszerint nem stimmel a lánnyal valami. Cicaszemeivel nagyokat pislog a fiúra, majd megrázza a fejét kissé makacsul.
- Biztos nem árt. Másik is mondta, hogy nekünk ezek nem okoznak bajt. Kicsi korom óta eszem ezeket.
Magyarázza, hogy aztán szélesen elmosolyodjon, kedvesen a fiúra. Mintha tökéletesen egyértelmű lenne az, hogy a vérlényekre nem hatnak a mérgek. Persze tulajdonképpen ezek az egyetlen olyan dolgok, amik hatástalanok rájuk. Egyébként pedig mindenben hasonlóak az emberekhez, a pisztoly és egyéb tárgyak is igen hatásosak náluk. Az igaz, hogy az ezüst fájdalmasabb nekik, és az ezüst által okozott sebek nem is gyógyulnak be, csak kezeléssel. Tört csontok, vágások és talán még egy-kettő nagyobb sérülés igen hamar begyógyul náluk. De azért mondjuk ha levágják a karjukat, nem tudják visszakapcsolni, és nem is nő helyette új.
- Hát... nem is tudom... Levendula elég vékonyka. Körülbelül olyan vékony, mint én.
Még fel is egyenesedik, körbefordul, hogy megmutassa magát, majd huppanva csüccsen vissza.
- Írország? Ott sokat írnak? Te miket írsz? Hogy én honnan...? Öhm.... azt nem tudom pontosan. Csak az indián bácsikra, meg nénikre emlékszem. Előtte.... nem igazán. Az indián bácsik meg olyan helyen éltek, ahol az a sok fényes szellem futkározik az égen több színben is éjszakánként...
Halkan felkuncog, hogy aztán felegyenesedjen újra és nagyot nyújtózkodjon, csontjait és végtagjait jól megropogtatva és megnyújtóztatva. Bazsalyogva, somolyogva hunyja le a szemeit. Végül Tighe felé fordul és úgy bök fejével a kastély felé.
- Nekem mennem kell. Még gazdinak lopnom kell egy kis vacsorát is. Olyan sovány...
Felsóhajt lebiggyesztett alsó ajakkal, de aztán gyorsan kiveszi a csokikat kosarából a fiú ölébe pakolva, miközben magyarázza.
- Itt hagyom neked a csokikat, nehogy éhes legyél. Ha eltévedsz, csak nézd a mohákat, és menj mindig arra! És ha meglátsz egy nagy farkast, akkor ne mondd meg neki, hogy merre van a nagymama.
Ha Tighe odafigyel (márpedig Weeko elég közel hajol a pakolásnál), jól hallhatja, hogy a lány bizony dorombol, amikor éppen nem beszél. De még maga a hangja is beszéd közben sokkal dorombolósabb. Miután végzett a csokipakolással, ráteríti a fiú ölére a kapott inget, mintha csak ez egy szokás lenne, hogy aki ül, annak az ölén legyen egy ing.
- És ha nagy szörnnyel futsz össze, csak szólj, jövök, és megvédelek!
Jelenti ki igen büszkén és bátran, mintha akit védelmezni kellene, az nem ő lenne, hanem a fiú. De már nem is ellenkezhet a másik, ugyanis a következő pillanatban átöleli, és puszit nyom az arcára dorombolva. Ezzel is mindent kételyt megdöntve, miszerint hogyan is áll hozzá a közeledésre. Válasz: Abszolút nem ismeri a személyes légtér fogalmát és határait.
Már pattan is fel, hogy aztán mosolyogva intsen a fiúnak és visszafelé lépkedjen. Karján a kosárka, és még hosszú ideig hallatszódik, ahogy a csillingelésre dudolászik. Ha elég sokáig figyeli a távozó lányt, Tighe még azt is láthatja, amikor az feszengve húzkodja pulóvere alját. Sőt, még bele is karmol az aljába, hogy az elég mélyen felhasad. Tehát az is érthetővé válik, hogy mennyire nem szereti viselni a ruhákat, de meg lett tiltva neki, hogy azok nélkül mutatkozzon emberek előtt.
Nos igen... kétségtelen, hogy Weeko egy nagyon furcsa lány.

- Igen ez lenne a terv. Hires és eredményes ereklyevadász szeretnék lenni. Mind a mágus, mind a mugli világban, mert szerintem nem lehet annyira élesen különválasztani a két világot, mint ahogyan azt szeretnék az elvakult aranyvérűek, vagy a saját árnyékuktól is félő, rettegő emberek, akik abszolut nem nyitottak az újra, nem akarják elfogadni azt amit nem értenek, nem akarják megismerni azt. Szerintem a két világ szimbiózisban létezik egymással. *A fiú pár pillanatig elgondolkodik, mire is utalt a lány. Tény, hogy múltjából adódóan elég érdekes módon fejezi ki magát.* - Ha jól sejtem a piramisokra, a görögökre és a japánokra gondolsz. Szeretném felkeresni ezeket a helyeket is. Nagyon érdekelnek és nagyon érdekesnek találom, már amennyit tudok róluk. Bár szerintem lényegesen több dolgot rejtenek magukban, mint amennyit a mugli kutatók valaha is fel fognak fedezni.
*Tighe tényleg nem számolt a lehetőséggel, hogy a lánynak fogalma sincsen a fürdőruha jelentéséről. Fel sem vetődött benne a lehetoseg, hogy legalább valami minimális ruházatot sem viselne a lány fürdés közben. //Kiváncsi leszek a fejleményekre ezügyben. Érdekes játéknak hangzik. :-)//
-Persze bármelyik nap szivesen kimegyek veled, amikor csak ráérünk mind a ketten. Éjszaka? Ha nem ütközik a házirend szabályaiba, de furcsa ezt az én számból hallani, akkor mindenképp számithatsz rám akár éjszaka is.
*Tighe egy keresztet rajzol a szive fölé.*
- Dögöljek meg, ha kifecsegem bárkinek is.
*Weeko válasza nem nyugtatja meg teljesen a fiút, de már kevésbbé aggódik. Végülis vannak neki védői, ha ők nem aggódnak, akkor ő, egy újonc, egy betolakodó, miért aggódjon. Aztán új nevet hall a lánytól, amiről még nem esett szó, ezért gyorsan le is csap rá.*
- Ki az a Levendula?
*Mikor a lány feláll, sokadjára próbálja alaposabban végigmérni, de a pulóver, legyen bármilyen rossz állapotban is eléggé rontja a pontos szemrevételezés esélyeit. Az eddig megszerzett információk függvényében Tighe nem is erőlteti a dolgot. Úgy gondolja úszásnál majd úgyis fürdőruhában jobb esélyei lesznek. És ekkor felvetődik benne a kérdés.
~És mi van ha úszáshoz sem hord rendes fürdőruhát?~
*A fiú hosszasan elgondolkodik, majd arra jut, inkább még az elején le kéne ezt a dolgot tisztázni, mert ott helyben kissé kinos lenne a helyzet. Megköszörüli a torkát, és a szavakat keresi.*
- Te, Weeko. Figyi már. Az úszáskor is ebben a ruhában leszel, vagy van erre a célra rendszeresitett fürdőruhád?
*A fiú persze már előre félt a választól, de a fejébe vette, hogy azért a minimális öltözet felvételére rá fogja venni a lányt. Mert bújjon meg bármilyen szépség is esetleg a szakadt, kinyúlt pulóver alatt, eléggé kellemetlen helyzet lenne a számára, ha meztelenül látná, főleg amennyire támogatásra szoruló lány. Nem akar benne visszás érzéseket kelteni, és kellemetlen tapasztalatokat se tőle szerezze. De gondolataiba a lány kérdései zavarnak bele.*
- Irországnak semmi köze sincsen az iráshoz. Ezt az ott élő kelta népcsoport a gaelekkel, skótokkal, piktekkel rokon népről az irekről kapta. A kereszténység elterjedése után is még nagyon sokáig, ahogy a kontinens nagy részén sokáig csak bizonyos néprétegek kiváltsága volt az irás tudománya.
*A lány lerása megint gondolkodásra készteti.*
~Kár hogy nem jártam többet földrajz és más órákra.~
- Nem vagyok benne biztos, de talán az északi fény jelenségére gondolhatsz. Akkor viszont eléggé északon élhettél. Mond csak. Volt ott sok hó? Nagy kiterjedésű erdők?
*A lány végül búcsúzóra fogja a dolgot. Mikor odahajol a lány dorombolását hallja.*
~Hát iylenre is képes? Tényleg egy macska élhet benne.~
-Köszönöm a csokikat. És ha látom a csúnya rossz farkasodat, akkor majd jól ellátom a baját. Rendben lesz igy?
*A fiú visszakapja Weekotol az ingét.Majd igéretet, hogy ha egy nagy szörnnyel akad össze, akkor hivja azt jön és megvédi. Nagyon aranyosnak találja a lányt. Aztán Weeko minden előzmény nélkül átöleli és megpuszilja. A fiú arca paprikavörössé változik. Amilyen hirtelen öleli meg olyan hirtelen távozik is. Úgy látszik kérdéseire max legközelebb kap majd választ.*

//köszönöm a játékot. :-)//

*Konidik elindul szobájából, le a parkba. Egyszerű kék pólóján csak egy dolog van, egy pipa alatta négy betűs szöveg. Fürgén megy le a sok-sok lépcsőn. Végül eléri célját, a parkot. Mivel nagyon meleg van, Konidik elindul az erdő felé, hátha ott kicsit hűsebb a levegő az árnyék miatt. A parkot nagy léptekkel szeli át és nemsokára az erdőhöz ér. Belép a fák közé. Jól esik neki az-az árnyék amit a fák nyújtanak. Jobb mint kint, a napsütötte parkban. Egyre beljebb és beljebb viszi a lába a most már másodikos fiút.
Megy előre és előre miközben megpillant egy szép fát. Arra veszi az irányt. Leül a fa tövébe és elkezdi nézni a fölötte repkedő madarakat.*
~Bárcsak madár lehetnék, egész nap repülhetnék az égen~
*Konidik szerette a madarakat. Bár nem a kedvencei közé tartoztak de azért szerette őket. Leginkább azért mert repültek. Azt gondolta Konidik hogy jó móka egy kis madárnak lenni és egész nap csak repkedni és enni. Eszébe sem jutott hogy milyen nehéz egy-egy madárnak az élete, a kutyák, macskák. ragadozók miatt. A fiú kiszemelt egy kis madarat ami ott repkedett a fák fölött. Mivel itt kicsit ritásabbak voltak a nagy fák látta a kis repülő állatot. És csak nézte és nézte azt. Nem figyelt a közelben lévő kis állatokra, fákra növényekre. Csak a kis madárkára.*

*Lassan kezdi unni a kastélyban létet. Már átnézte vagy tízszer az elsős anyagot... elolvasta a múltkori könyvet is, sőt még hármat azóta. Nem igazán tudja mit kéne csinálnia. A szobában ücsörgés és olvasás már nagyon unalmas. A kint olvasás sem sokkal szórakoztatóbb. Eddig nem gondolt bele, de odahaza csak azért nem unta el magát az olvasástól, mert legalább három ember volt körülötte: a családja. Még ha nem is szerette őket rajongásig - legalábbis nem mindenkit - akkor is voltak körülötte. Most azonban mintha mindenki eltűnt volna... Vagy mintha kerülnék...*
~ Kezdek paranoiás lenni... Biztos csak a pótvizsgák, meg egyebek... ~
*Gondolja magában kissé keserűen, majd hirtelen eszébe jut a mondás, hogy: "Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez." és úgy dönt, ha társaságra van szüksége, hát nem a szobájában kell gubbasztania.
Most, hogy beköszöntött az ősz, ismét térdig érő bakancsot vesz a lábára. Bár odakint még tombol a meleg, neki a szemptember szó hatására, muszáj bakancsot húznia. A bakancs mellé, szakadt harisnya, fekete szoknya és egy rövid ujjú fekete poló dukál. A tükörbe pillant, s mostanában át-átfut a fején, hogy tényleg szép, de nem gondolkozik el ezen, a pálcáját zsebre vágva kimegy a szobájából, és az extremus körletéből, fel a földszintre, s ki a parkba.
A parkba lépve körbe pillant, de nincs szerencséje. Egyetlen ismerős arcot sem fedez fel. Fejét lehajtva kissé bánatosan baktat. A meleg most sem zavarja. Nem is igazán figyeli merre lépked, de végül az erdő szélén köt ki, s ha már idekeveredett, úgy dönt, egyszer nem árt nappal is megcsodálni ezt a fákkal benőtt részt.
Gondolkodás nélkül veti be magát a fák közé, s indul meg egy ösvényen. Az égre pillantva, ő is meglátja a madárkákat, s abba az irányba indul, amerre azok repkednek. Nem sokára el is éri azt a fát, ami felett röpködnek a madárkák, s a fa tövében végre felfedez egy ismerőst.*
- Szia Konidik!
*Köszön már messziről, s az arcán egy mosoly jelenik meg. Rég nem látta a fiút, s most örül, hogy beszélhet egy kedves ismerőssel. Persze van némi kétsége, hisz Serinity elég furcsán viselkedett legutóbb, de az hetekkel ezelőtt volt, és mint akkor is mondta, neki ehhez semmi köze.
Közelebb megy, s Koni mellett megállva újra megszólal.*
- Rég találkoztunk. Nem zavarok, ugye?
*A kérdés inkább tűnik kijelentésnek, de tőle ez igazán megszokottnak mondható, s szinte választ sem várva, leül a fa tövébe, Koni mellé. A lábait kinyújtja, s hátát a fának dönti. Nem tudja mit mondjon.*

*Az erdő csendjét hirtelen léptek zaja töri meg. Konidik ezt meg is hallja. Ezért gyorsan körbepillant. Ismerős arcot lát. Már nyitja is a száját köszönni de Kumiko megelőzi.*
-Szia Kumiko!
*Köszönti rég látott ismerősét. Elgondolkodik hogy mikor látta utoljára. De nem tudja, olyan régen volt az már hogy elfelejtette utolsó találkozásuk időpontját. Annyit tud hogy nagyon régen volt. Talán a régennél is régebben.*
-Az biztos hogy régen találkoztunk. És nem, nem zavarsz.
*Konidik fejében annyi kérdés van hogy nem is tudja melyikkel kezdj a beszélgetésüket. Gondolkodik és reméli hogy Kumiko kérdez közben. De sajnos csend borul rájuk. Ezért fölteszi egyik kérdését.*
-Mi van veled mostanában? Történt valami veled?
*Konidik figyelmesen hallgatja Kumiko válaszát, de miközben az válaszol néha, néha fölpillant a madárkára, hogy ott van-e még? És igen, ott repked fölöttük. Szép kis állat. Kumiko válasza után újabb kérdést tesz föl nehogy le álljon a beszélgetésük.*
-Serenity-vel mi van? Régen nem találkoztunk.
*Konidik már nagyon szeretné látni kedvesét. Hiszen már több mint egy hete nem találkoztak.
Reméli hogy Kumiko tud róla valamit. Nagyon reméli.*
-Nincs valami jó könyved? Én már unom az enyémeket. Mindig csak ugyan azokat olvasom.
*Konidik nem csoda hogy unja őket hiszen csak két könyvet hozott. Azokat amiket nagyon szeretett de most már egy kicsit unja őket. Újra fölpillant az égre a kis madárkára.*
~Olyan kis aranyos. Milyen jó neki.~
*Gondolja és mivel most ebben a pillanatban nem tud kérdezni, hallgat. Kicsit a földön is körbenéz hátha megtalálja kedvenc rovarját ami szinte minden füves helyen megtalálható. És igen, most sem kell csalódnia, egy kis hangya éppen valami kis barnás dolgot cipel. Most Konidik már a kis hangyát figyeli, nem a madárkát. De azért figyel Kumikora is.*
-Tényleg neked sikerültek a vizsgáid?
*Kérdezi meg kíváncsian. Reméli Kumokonak is sikerültek a vizsgái. És hogy lesz közös órájuk. Mert ha neki is sikerültek a vizsgái akkor minden ismerősével együtt, másodikos lesz.*

*Örül annak, ahogy fogadják, s annak is, hogy nem neki kell megtörnie a csendet. Koninak láthatóan be nem áll a szája. Ez mosolyt csal az arcára és úgy válaszol.*
- Semmi különös... Leszámítva, hogy az alvilágba kerültem, a pugnaxos fözőversenyen egy idióta szerelem isten mászkált körülöttem, aztán pár hete megtámadtak... De egyébként ebben a suliban ez a normális, nem?
*A hangjában van némi szarkazmus, de az nem Koninak szól, sokkal inkább a szituációnak. Visszagondolva, mindezek már elég régen történtek, de ő nem találkozott Konival, a japán hét óta. Legalábbis ő nem emlékszik rá, hogy találkoztak volna azóta. Azt is csak Serinitytől tudja, hogy összejöttek, a fiúval még sosem beszélt erről. (Ha lehet most sem fog.)
Még mindig mosolyogva várja Koni reakcióját, elvégre nem valószínű, hogy mással is ennyi minden történik.*
- És veled történt valami?
*Dobja vissza a labdát, és a válasz meghallgatása után válaszol az újabb kérdésre is.*
- Serinityvel? Hát... ööö... nem tudom. Olyan 2 hete összefutottam vele a folyosón, de azóta nem láttam.
*Egy pillanatra megijed, de ez nem látszik rajta, inkább úgy tűnik, elgondolkodik, ami végül igaz is, mert nem tudja, mit tud Koni. De persze neki semmi köze sem Edwardhoz, sem Seryhez, sem ahhoz, hogy mit csinál az a kettő, amikor együtt van. Jobb ha úgy tűntei fel a dolgot, hogy csak "lányos dolgokról" beszéltek, az Konit biztosan nem fogja érdekelni.*
- Sajnálom, de többet nem tudok.
*Mondja végül, mert sejti, hogy barétja többet szeretett volna tudni. De többet ő nem tud, vagyis nem akar tudni, és ez így van rendjén.*
~ De vajon miért engem kérdez? Lehet, hogy sejt valamit? Vagy összevesztek? ~
*Ilyen gondolatok járnak a fejében, s persze emiatt nem tudja befogni a száját.*
- De miért engem kérdezel?
*Szerencsére a gondolat többi részét nem mondja ki hangosan, s az arcán is csak kíváncsiság tükröződik, így nem kell attól félnie, hogy esetleg lebuktatja a lányt. Persze az is lehet, hogy Sery mindent elmondott Konidiknek, akkor meg feleslegesen titkolózik, de ez akkor sem tartozik rá. Egy pillanatig bánja, hogy Sery elmondta neki az Eddel történteket, de nem foglalkozik vele. Helyette inkább a madárkákat kezdi figyelni a fejük felett.*
- Könyv? - kérdez vissza, ahogy eljut a tudatáig a kérdés. - Nem tudom mi számít jónak. Én személy szerint, már unom az összeset - válaszolja őszintén.
Aztán a vizsgákra terelődik a szó...*
- Igen, sikerültek. És neked?
*Kérdez vissza, és reméli, hogy Koninak is sikerült minden, mert jó lenne együtt járni órákra.*

*Konidik megdöbben egy kicsit mikor Kumiko az alvilágba kerüléséről beszél. Nem is kicsit, nagyon! Alvilágba kerülni? Elég furának gondolja.*
-Szóval az alvilágba kerültél?
*Utána folytatja a lány.*
~Egy szerelem isten? Még jó hogy nem mentem el a főzőversenyre.~
*Könnyebbül meg de nem állja meg hogy újra félbe ne szakítsa Kumiko mondandóját.*
-Egy szerelem isten? Az milyen? És miért mászkált körülötted?
*Kumikoról kideül az is hogy megtámadták. Konidik eddigi megdöbbenéseinek ez a legnagyobbika.*
~Megtámadták? Vajon ki és hol? Legjobb lesz ha megkérdezem mielőtt hülyeségekre gondolok~
-Szóval megtámadtak? És legalább elintézted a srácot? Srác volt egyáltalán? Ez neked normális? Ez őrület! Ilyeneket megengednek egy látszólag jónak tűnő iskolában?!
*Konidik egy pillanat múlva lenyugszik egy kicsit és válaszol Kumiko kérdésére.*
-Hát nem is tudom. Pár napja nem tudom miért, nagyon honvágyam volt. De tényleg nagyon nagyon haza akartam menni. És tényleg nem tudom miért. Más nem nagyon történt velem.
*Mondja az igazat Konidik. Csalódott lesz mikor Kumiko nem tudja mi van Seryvel. De a csalódottságot nem mutatja ki. Szeret erősnek látszani, bár nem az, már tapasztalta...*
-Szóval nem tudsz többet.
*Jelenti ki. Akkor is megdöbben egy kicsit mikor Kumiko fölteszi következő kérdését. Ki mást kérdezhetne? Nem ismer nagyon senkit aki ismeri Seryt Kumikon kívül csak Rufust de vele is már régen találkozott.*
-Miért kérdeznék mást? Mást kéne? Mert én Sery ismerőseit nem nagyon ismerem, de tudom hogy te ismered. És gondoltam megkérdezem hiszen most vagy itt és most tudunk beszélni.
*Konidik és Kumiko között elterelődik a szó a könyvekre.*
-Én minden könyvet szeretek. Lehet az fantasy, sci-fi, romantikus, kaland, krimi vagy akármi. Nekem mindegy. Te már belegondoltál abba hogy milyen lehet könyv szereplőnek lenni? Tudom hülyeségnek hangzik de még is. Mindig ugyan azt csinálod, mindig újra és újra. Nagyon uncsi lehet nem?
*Erre a kimondott gondolatra Koni elmosolyodik. Néha elég hülyeségekre gondol. De Kumiko vizsgáitól még nagyobb mosoly terül szét az arcán.*
-Nekem is sikerültek, egytől egyig. A legjobb száz százalékos a legrosszabb asszem' hetven.
*Örül hogy eddig minden ismerősének sikerült a vizsgája. Kivéve Jessicának, de ő pótvizsgázik ami biztosan sikerül neki Koni szerint. Legalábbis reméli. Újra a kis hangyára téved a szeme. Már majdnem elérte a fát. A kis barna izé még mindig a hátán van.*
~Biztos nehéz lehet neki. De soha nem adja fel. Milyen egyszerű de csodálatos teremtés!~
*Gondolja és fölpillant a még mindig fölötte repkedő madárkára.*
~Jó lehet neki. Lehet hogy a fiókáinak keres enni? Nem az nem lehet mert szeptember 25.-e van! Akkor lehet hogy magának keres valami táplálékot.~
-Visszatérve a könyvekre, te melyik műfajt vagy műfajokat szereted?
*Tesz fel egy kérdést, hogy ne álljon le a beszélgetésük.*
//Fagyi//

- Igen elég fura volt... Bár a legjobban Ophelie zavart... Ő egy pillus lány. Ismered?
*Nem akar rosszat mondani senkiről sem, de az a lány talán még Melinda Warrennél is rosszabb. Ebbe azonban jobb nem belegondolni. Egyébként meg mi mást mondhatna? Hogy volt ott egy síró liba, aki az eszét nem gondolkozásra használta? Mert ez egyértelmű volt. Sajnos. Szerencsére túl van rajta, Koni meg ismét félbeszakítja.*
- Pont olyan mint bármelyik másik. Beképzelt és azt hiszi csak neki van igaza... Meg akart győzni róla, hogy magányos vagyok, és szerelemre van szükségem. Nem mintha tudna rólam bármit is...
*Ha van valami amiről nem akar beszélni az az Erosszal való találkozás. A pugnaxos hét semmi másra nem volt jó, csak arra, hogy felidegesítse magát. Az arcán egykedvűség látszik, mintha teljesen hidegen hagyná a téma. Persze most már látja, hogy volt valami az istenség szavaiban, de ezt nem fogja sohasem beismerni.
A támadással kapcsolatban sem szeretne túl sokat mondani. Elvégre azóta tisztázták Actonnal a dolgokat.*
- Mondjuk úgy, hogy azóta tisztáztuk a dolgokat - feleli egy mosollyal az arcán. A legutóbbi találkozása Actonnal valamelyest megváltoztatta a véleményét a fiúról, bár még mindig nem tartja teljesen normálisnak.
- Szerintem nagyon is jó iskola! - reagálja le Koni kifakadásást, majd folytattja. - Velem egyébként csupa ilyen történik, amióta idejárok. De legalább nem unatkozom...
*A mellette ülő fiú honvágyától kicsit elszégyelli magát. Neki már egy ideje nem voltak ilyen érzései. Az öccsének is bagoly postával küldte el az ajándékát, pedig amikor eljött megígérte a kisfiúnak, hogy meg fogja látogatni... Most azonban inkább hallgat, és örül, hogy Seryre terelődik a szó, mert nem szeret bűntudatot érezni.*
- Oh... Nem tudtam, hogy nem ismered a barátait - válaszolja őszintén. Igazából ő sem ismeri Sery barátait, azt sem tudja vannak-e neki, és igazság szerint eddig nem is érdekelte.
*Kumiko bár kedves lány, eddig csak magával volt elfoglalva. Az volt a fontos, hogy neki lettek barátai, és bár érdeklődött irántuk, nem igazán foglalkozott mélyebben velük.
A könyvekkel kapcsolatban, lehet kicsit eltérő a véleményük.*
- Hát ha egy történet főhöse vagy, akkor nem te alakítod a sorsodat, de ennek köszönhetően gondolkodnod sem kell, mert megteszi helyetted az író. Ha pedig nem gondolkodsz, akkor nem is veszed észre, ha unalmas az életed...
*No igen, Kumiko mindent meg tud magyarázni. Még az ilyen látszólag hülyeségeket is. Valójában nem tartja hülyeségnek. Amikor kiközösítették, sokszor menekült egy-egy mangába, és szinte könyörgött, hogy hagy lehessen annak gondtalan szereplője.
A vizsgákkal kapcsolatban nem mond semmit, csak bólint, jelezvén, hogy örül neki, hogy Koninak is meg lett minden. Ő természetesen mindenből 100%-ot kapott de nem fog vele dicsekedni, amúgy is elégedetlen volt az eredménnyel, és nem azért teljesített, hogy utána felvágjon vele...
A könyvekre visszatérve elmosolyodik.*
- Nem is tudom. Azt hiszem, ha jó a történet, akkor mindegy miről szól. Nem?
*Válaszolja, kissé elgondolkozva, majd visszakérdez. Elvégre Koni is egy csomó műfajt felsorolt...*

//FAGYI Sad

//

[ Edward Lyons ]

Találgat...Fecseg....ez jó, mert eltereli a figyelmét egy kicsit legalább. Jó, ez nem mániám, nem kell megijedni. De most valahogy ez szükségesnek látszik. Kicsit mosolyogva hallgatom szavait, s meg kell állapítanom, hogy jól logikázik.
- Majdnem jó. Varázsfegyvertan a pontos elnevezése.
Ehh...újabban azon kapom magam, hogy elszólások özönébe kerülök. Most minek kellett nekem elkezdeni, hogy bizony nekem is van félelmem? Jah, hogy a fiú önbecsülését szerettem volna ezzel kicsit magasabb vizelre tereleni? Lehet, hogy jól gondolod. Na de most kezdhetem törni újra a fejem, hogy ugyan mit is mondjak neki. Mert előjön az, hogy nem akarok hazudni, de az igazságot sem kellene megmondani neki. De válaszolnom kell neki. Talán azért, mert tudom az ifjúság abból tanul ha kérdez, és még arra választ is kap.
- A macskák. Bár ez nem is félelem, hanem inkább irtózás. Rühellem szegényeket, de erről ők nem tehetnek. Délelőtt pedig volt részem találkozni kilenccel is.
Mindezt, ami megjegyzendő igaz is, morogva mondom. Fogaim között kiengedve a hangok zömét. A fiúnak fülelnie kell, ha érteni is akarja. Ebből is érezhető, hogy bizony tényleg nem vagyok oda a cicusokért, hogy finoman fejezzem ki magam. Ez azonban nem is maradhatna sokáig titokban, hisz valahogy ezek a lények is érzik hozzájuk fűződő viszonyomat, és ezt macska módon jelzik is. Attól fűggően melyik milyen vérmérsékletű....hogy ezzel megint közelebb juthat egy rejtélyhez? Talán.
Megelepett arcát nézem, s elgondolkodom.
~Ezt a fiút senki nem hívta még meg sehová? Vagy csak ilyen jelleggel nem. Mármint a törődés jelét adva?~
Egy pilanatra azt hittem, hogy el sem fogadja a segítséget. Dacból, vagy hogy ne okozzon gondot, vagy meglepettségében, vagy mert megijed attól, hogy valaki foglalkozik vele. De szerencsére nem így történt, s ahogy észreveszem még jól is esik neki. Bár kicsit pimasz.
- Forralt bort? Majd meglátjuk...
Nem kell félni, nem akarom leitatni a fiút. Eszem ágában sincs. De a forralt bort el lehet ám készíteni úgy is, hogy abból az összes alkohol elpárologjon, s csak a kellemes, fűszerezett, kicsit édeskés ízű nedű maradjon vissza a főzőedényben. Én már csak tudom, hisz én is így szeretem.
- De csak abban az esetben, ha előtte eszik pár falatot, mert ha üres gyomorral issza marni fogja a gyomrát, és még vacakabbúl fogja érezni magát.
Persze közben haladunk, s eszem ágában sincs sietni. Én ráérek. De a lábaim visszaállnak arra a hosszú, elnyújtott léptekre, melyek jellemeznek. Nem lenne ez gyors, ha nem lépkednék nagyobbakat egy átleg férfinél. Ed pedig még csak fiú, aki fel-fel néz rám. Ezt pedig szemem sarkából látom is. Nem nézek rá, csak úgy megjegyzem:
- Mondja csak...
Az újság...Ehh most mit csináljak vele? Tudom jól, hogy a kíváncsiság él benne. Melyik tizenéves fiúban nem? De akkor sem hagyhatom nála, még ha legbelül tudom jól, hogy kell az neki. Ahogy nekem is kellett annak idején, és tőlem is elvették, ha meglátták. Ez egy ördögi kör. De ha abba gondolok bele, hogy éppen abba a korban van, hogy felvilágosításra lenne talán szüksége, ha valaki meg nem tette már ezt, vagy éppen rá nem jött a dolgokra magától, akkor ála kellene hagynom azzal a feltétellel, hogy kérdezzen.... De én vagyok erre a megfelelő személy? Nekem kellene elbeszélgetni vele? ÁÁÁÁÁÁ miért töröm ezen a fejem, mintha tényleg a fiam lenne?
- Megnézni? Kíváncsi esetleg a benne rejlő érdekességekre?
Leeresztem a kezem, s kérdő pillantásom vetem rá. Tudom, hogy az, de érdekel, hogy mit válaszol, hogy hogy válaszol, na meg, hogy egyáltalán válaszol-e, vagy kitér a téma elől.
Úgy érzékelem, hogy Edward a kastély felé venné az irányt, de még mielőtt figyelmeztetném, hogy bizony nem jó az irány már ő is felteszi érdeklődő kérdését lakhelyemmel kapcsolatban.
- Háát, nem a kastélyban. Erre jöjjön.
Erre nem gondoltam. A fiú így legyengülve nem biztos, hogy át tud vergődni azokon a részeken, ahol még ösvény sincs. Nincs, mert mindíg más útvonalon megyek, hogy ne tapossak nyomokat a növényzetbe. Talán jobb lenne most egy kis varázslat. Talán....De még most nem. Sétáljunk még egy kicsit, és ha nem bírja még akor is lesz rá módom. Haladok mellette, Jó ideig nem is ütközünk akadályba, majd ahol szükséges elterelem a nagyobb ágakat útjából, szemem sarkából figyelve mozdulatait, keresve a hogylétére utaló jeleket.

*Szemei kissé felcsillannak (pedig még nem tart a bornál, de ő ilyen csillogó szemű-fajta), a varázsfegyvertan szóra természetesen...Oké, van ilyen tantárgy, de pontosan mit kell majd csinálni...Nyilván nagyon érdekli a dolog, mégsem kezd el faggatózni, ugyanis szereti a rejtélyeket. Lehet a varázsfegyvertanban sem lenne semmi érdekes, ha pontosan tudná mit fog majd takarni. Rövidet biccent, s megjegyzi:*
-Remélem kardozni is fogunk. *Ezt szeretné megtanulni. Csak lándzsát nem akar látni soha az életben...*
-Különben új tanár, vagy már tanított néhány ezer évet? *Az ezer szót csakis a bók kedvéért. Ő mindig pimasz, legalább egy kicsit...De érdeklődik, s az már nagy dolog! Talán még nem is érdeklődött nagyon senkitől. Eddigi ismerőseinek is jó ha tudja a nevét. Ja, Kathről annyit, hogy skót. Van amit akaratlanul is megjegyez az ember Razz

Pedig Ed biztosra veszi, hogy tanára elodázza majd a választ a félelmes kérdésre...*Be sem sértődne, semmi, de megint csak meglepi a férfi. Váratlan válaszokban Owain nagyon jó. Bár ettől a választól némiképp nevethetnéke támad, nagyot nyel, hogy ne bukjon elő belőle valamiféle "haha,hát persze" s innen már azt sem nehéz kitalálni, hogy Owainnak a kutyákhoz van nem is kevés köze. Csak azért nem biztos még a vérfarkasban, mert vannak a mágiának bizonyos ágai, amiket esetleg nem ismer, s biztos lehet másképpen is keresztezni emberrel egy állatot (vagy nem és ez csak mese) Egyszer csak bevág majd egy teliholdra vonatkozó kérdést, s akkor talán még közelebb fog jutni. De még nem....*
-Meg tudom érteni.*Sőt, Ed adatlapjában még farkasok is szerepelnek...(noha ez kijátszva még nem volt, elvileg van neki egy)*
-Lehet ide különben farkasokat hozni? *Nem mintha érdekelnék a szabályok...de már eldugott egy motorbiciklit is a birtokon...mondjuk, hogy kutyáját még nem hozta el, de szeretné. Sőt, ha Owain eb párti, talán megengedi, hogy az erdőben kóvályogjon szeglény pára. A szobába tuti nem vihetné fel, más elhelyezési mód után pedig még nem járt. De még a végén kiderül hogy ez is tilos 18 év alattiaknak és marad a kedvenc ott ahol edig. Egyelőre még csak puhatolózik...Szája sarka kissé megrándul, hogy a tanár talán (ha jó fiú lesz) megengedi a forralt bort is. Leitatva meg még nem volt soha. Egy újabb olyan dolog, amitől el volt tiltva. Nem mintha vágyna porban fenteregni holtrészegen, de mindent ki kell próbálni egyszer alapon valószínűleg azt is ki fogja milyen becsípve lenni. Najó, nem ma és nem egy tanárával. De talán majd elhívja egy sörre. Elvégre viszonozni illendő a meghívást. Nem is kell sokáig várni arra a szóra, hogy kaja...Mindjárt ránéz a férfira (csak bírja etetni) és öblöset bólint. Nem mintha zavarná, ha bor marja a gyomrát, őt az zavarja, amikor éhes. Vagyis minden olyan ötödik perc, amikor nincs valami a szájában.*
-Az nem lenne rossz, farkaséhes vagyok. *Mint mindig. De hogy fogja ő ezt viszonozni? Majd lelóg az egyik éjjel kis piros fejkenőbe kosárkával a kezében...S ha találkozik Owainnal farkas alakban és ő megkérdi hová megy, engedelmesen válaszolja majd neki, hogy Tayler Thor Owain professzornak viszek egy kis elemózsiát viszonzásképpen... S ki tudja majd mi történik vele... *
-Nem vagyok olyan rosszul *Von kicsit vállat, úgy gondolva nem fer, ha meghívás reményében hattyú halálát játszik. Nade nem óhajt lassítani és visszafordulni, ha már bozótba gázol, meg söpri félre útjából a fák ágait, valamint tapod le elgáncsolására specializálódott gyökereket. Normális esetben biztos nem menne erdőbe...megerőltető. Dehát néha ellentmondásokba keveredik az ember...még a személyisége is. Kissé megtorpan, mikor szóba kerül az újság, ismét. Fúha...Ed lehet felvilágosult már magától, elvégre van egy kis önművelési készsége, de hogy a szülei azt hiszik még mindig azt gondolja, hogy a gólya hozza, az is teljesen biztos. Meg az is teljesen, hogy el volt tiltva a lányoktól.*
-Ebben csak testékszerek vannak, nem? *Növekvő érdeklődés az újság irányába...mert ha van abban egyéb is, szemei még mohóbb vágyakozással kerekednek el. De mivel haladnak nem akar megállni, hanem tempózni a tanárral, sőt kíméletlenül félreüti útjából az akadályokat, nehogy bárki is azt higgye segítségre van szüksége. Különben is, borzasztó, hogy Owain azt is látta nincs valami jól...Nem kell ezt még fokozni. S még nem is tudja a betegségét... Bár lehet nem árt közölni vele---hogy ha majd bekómál nem biztos, hogy a bortól lesz... Mentében futólag átlapozza az újságot, mikor meghökken egy érdekesebb résznél. Ujjai pont a lapba akadnak, s kitágítják láthatóvá téve az ábrázolást. Biztos látott már ilyet, az nem lehet, hogy nem. Vagy talán mégsem...hiszen be volt zárva egy kastélyba, eltiltva a bartaitól...egy varázslócsaládban, ahol bizony nincs internet... Rámered a lapra, kissé feljebb tolva orrához a z újságot, hogy jobban lássa. Furcsa mód, most nem olyan homályos a kép. De nem figyel a lába elé és ahogy az lenni szokott az ilyen szituációkban, pont a tvben nekimegy egy kiálló faágnak. Lehet szerencséjére, mert Owain erősebben venné el tőle a művet, így viszont az újság kiesik a kezéből. S noha a kép belevésődött az elméjébe a szeme előtt táncoló csillagocskák ellenére, még mindig pontosan azt látja. Idő kell neki, még bármit is ki tud erre nyögni...*