Mitológiák és Vallások tanterem

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Kedd Dec. 15 2009, 17:52

A terem egy sarkában, az egyik oszlop mögött lazán elbújva figyeli, ahogyan beszállingóznak a diákok az órájára. Nem is olyan rossz, ahogyan látja. Az már kicsit elszomorítja, hogy egyetlen lány jött csak el, de öröm az ürömben, hogy a fiúk úgy döntöttek, tanulni szeretnének. Amint a legutolsó fiú helyet foglal, próbál nem felnevetni a tök láttán, majd egy pálcaintéssel halkan bezárja az ajtót. Innentől a terembe csak az jut be, aki kopog, és megvárja, míg leengedi a bűbájt az ajtóról.
Ezután torkára mutat, erősen koncentrál, majd a pergamenjére, mire az mintha mocorogna az asztalon, és végül az ő hangján a pergamen elkezdi úgymond felolvasni saját magát.

- Köszöntök mindenkit az év első első évfolyamosoknak tartott Mitológiák és vallások órámon - cseng tisztán a hangja. Vagyis..., a póthangja. - A nevem Dorothea Bristow, Önök közül páran már találkozhattak velem számmisztikán. Páran már ismerhetik az elvárásaimat, ezért bocsássanak meg, ha esetleg untatom Önöket egy fél perc erejéig. Az órán való megszólításom Miss Bristow, tanárnő vagy professzornő. Az órán is magázni fogom Önöket, nem kenyerem a kivételezés. Ha bármi problémájuk, gondjuk, kérdésük akad, forduljanak hozzám bátran, és amennyire erőmből és tudásomból telik, segíteni fogok Önöknek.

Egy villanás, és a póthang megszűnik, ő pedig lassan előbújik az oszlop mögül, vidáman csillogó tekintettel, és finom mosollyal ajkain.
- Még egyszer, jó napot kívánok mindenkinek! - köszön a diákoknak. - Jobb, ha hozzászoknak, hogy én általában kissé hatásvadász módon kezdem az óráimat, egy kis bemutatót tartva abból, hogy mit fognak majd tanulni az órán - néz végig a diákokon. - Mr. Lyons, lábat le a padról - mutat a fiú lábára szigorúan. - Amennyiben a koponya és a tök nem zavarja Önöket a figyelésben, maradhatnak az órán - néz Cidre és Noelre.
- No, akkor kezdjük is rögtön kérdésekkel. Ha valaki nem tud válaszolni, nem dől össze a világ, nem fogom leharapni a fejüket, és még rossz jegyet sem kapnak tőlem. Ha próbálkoznak, annak mindig örülök - mosolyodik el, majd szokásához híven felül a tanári asztalra, és lehetőségéhez mérten mindenkinek megpróbál feltenni egy kérdést.
- Mr. Wyard, kérem, ha tudja, mondja el nekünk a vallás fogalmát.
- Mr. Avadakian, az ön feladata a mitológiák alapfogalma.
- Mr. Fi Ham, milyen kortól beszélhetünk mitológiáról, illetve mit mutat be nekünk?
- Mr. Le Sarte, mondja el a mítoszok jelentését, a hőseit, összességében hogyan hívjuk őket, illetve mi szól alapjául egy mítosznak?
- Miss Ithilion, sorolja fel nekem a mítoszok témáit, illetve, ha tud példát felhozni, hát csak bátran.
- Mr. Lyons, sorolja fel nekem, hogy mik azok, amiket minden kultúrában megtalálhatunk, és kapcsolódnak a mítoszokhoz, illetve valláshoz.
- Mr. Elphee, sorolja fel nekem az istenségek elrendezését a vallásokban.
A kérdések kiosztása után az egész osztályt megajándékozza egy biztató mosollyal, majd tapsol egyet.
- Gyerünk, gyerünk, nem érünk rá egész nap, tempósan, haladjunk!

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Kedd Dec. 15 2009, 21:08

*Elücsörög magában, könyvet nem hozott, amit akart, azt már elolvasta, és sok mást is. Néha a sarok felé pillant, de hogy miért, az az ő titka. Francist nézegeti, egy puha rongyot szed elő a zsebéből, azzal kezdi el tisztogatni addig, amíg nem jönnek a többiek. A lépéseket nem lehet nem hallani, így villámgyorsan elteszi a rongyot is, elég, ha egyvalaki látta, mit művel, nem kell másnak is. Mire a fiú belép, már csak a koponyát látja az asztalon, mást nem. *

-Szia, Aram!

*Biccent oda a fiúnak, és szép lassan előszed néhány pergament is, hogy azért ne az utolsó pillanatban kelljen. Hátradől ismét, már csak helyezgeti a koponyát ide-oda, amikor érkezik Serenius is. Köszön neki is, a könyve illatára még el is mosolyodik. Dorianra pillant, biccent neki, bár attól nincs elragadtatva, hogy mellé ül le, ráadásul a kar talárjában. Ebbe bele fog halni, egészen biztos. No nem a fiúval van gondja, hanem azzal, ami rajta van. Jekatyerinának is köszön, Ednek még oda is int, Cidnek is biccent, ám alaposan végigméri. Izzy mesélt neki róla. Megszállták, hát persze, sőt, ő maga az ördög, csak jól titkolja. Megcsóválja a fejét, igen vicces feltételezés. Aztán hallatszik a hang, majd előlép a prof. Ezen elmosolyodik, amikor bejött, már akkor kiszúrta, csak erről senkit nem világosított fel. Dorothea bemutatkozását ugyan hallotta már egyszer, ám nem biztos, hogy mindenki így van ezzel, így türelmesen végighallgatja. A kérdésre pillant csak fel, illetve a feladatra, és természetesen feláll.*

-A vallás fogalma komplex, nem meghatározható konkrétan, mert mindenkinek mást jelent. Röviden annyi lenne, hogy „ami összeköt”, és talán ez a legjobb kifejezés rá. Ezen felül pedig Gustav Mensching megfogalmazását ismerjük, vagyis: "Élményszerű találkozás a szenttel és a szenttől meghatározott ember válasz-cselekménye" Ám ez az, amivel én nem értek egyet, inkább az előbbit tartanám helyesnek.

*Leül, a saját részével végzett, a többieken a sor, hogy megadják a választ. Érdekes tárgy, mindig kedvelte a mitológiákat, mítoszokat, szívesen olvasgatott ilyesmit mindig is, ahogy az is mindig érdekelte, hogy egyes kultúrák mitől különböznek egymástól.*

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Szer. Dec. 16 2009, 17:18

*Csaknem csupa ismerős, kivéve egy fehér ruhás diákot. Serenius csak addig pillant fel a könyvéből, míg felméri és üdvözli a még érkezőket, Ednek cinkos mosollyal bólint, remélve, hogy jókedvre derül régi ismerőse.
Amikor egy új érkező elétoppan és nekiszegez egy kérdést, meglepődve üdvözli Salem alejkum-mal, ami talán ismerősen csenghet a „tökös” fiúnak, hiszen a Salem héber eredetű szó. Persze Szeri nem várja el, hogy erre arab választ kapjon, helyette gyorsan angol nyelvre vált, bemutatkozik, és kissé arabosan ejtve az angol szavakat, kérdez is, hiszen majd kifúrja az oldalát a kérdés. Közben nem tud nem mosolyogni a látványon.*
- Hű! Vagyis... salem alejkum! Persze, foglalj helyet, kérlek! A nevem Serenius Fi Ham ibn Hassain, de szólíts csak Sereniusnak. A többieket ismered már? Gyógynövénytanról, vagy Átváltoztatásról jöttél?
*Az utolsó kérdés persze a tök miatt hangzik el, amit Serenius meg is érint, hátha valamilyen új, általa még nem tanult különleges mágiával kerülhet fizikai kapcsolatba. Futólag az a lehetőség is megfordul a fejében, hogy nem csupán ő olyan falánk, hogy mindig hord magánál némi arab csemegét, mert azért egy sütőtök még neki is nagy kihívás lenne. Pedig hátha. Persze ezt a csevegést csak addig folytatja, amíg meg nem kezdődik az óra, hiszen megtanulta, órán nem fecseg az ember fia, még akkor sem, ha arab.
Aztán megkezdődik az óra, és Serenius számra kellemes meglepetés az óra kezdése, szereti a látványos, teátrális dolgokat, szereti, ha szórakoztatják, mulattatják, de őszintén szólva, arra, hogy bármelyik professzor is mulattatni fogja majd a Torneransban, arra bizony cseppet sem számított. Amikor a pergamen úgymond beszélni kezd, előbb meghökken, majd keresni kezdi a kellemes női hang valódi forrását. Mikor a tanárnő előlép az egyik oszlop mögül, Serenius sóhajtva hátradől, és le sem veszi a szemét a női tanerőről..*
~Túl csinos a professzorunk ahhoz, hogy ~
*csupán addig, amíg a tanárnő gesztusait követi tekintetével, és a koponyáról a fejnyi tökre vándorol. Mikor a tanárnő lendületesen belekez a bevezetésbe, megvárja, amíg Mr. Wyard, és Mr. Avadakian után sorrakerülhet, és kifejti a mondandóját. Ahogy hallja, Noel is készült, és már átolvasta a kötelező Mitológia tankönyvet. *
- Ha az a kérdés, hogy mikortól használatos a mitológia szó, akkor úgy emlékszem, hogy az ókori görögök használták először, hiszen tőlük ered maga az elnevezés, de sajnos azt nem tudom, hogy pontosan ki említette először ezt a fogalmat. Ha viszont arra vonatkozik a kérdés, hogy a tudós mágusok szerint mikor keletkeztek a legelső mitológiák, akkor arra az őskőkor a válasz. Persze az őskőkorban még nem tudtak írni az emberek, így a mitológiájukról sem maradt ránk írásos emlék, csak szobrok, barlangrajzok, ezekből lehet következtetni a mítoszaikra, és ezen a módon tudták továbbadni a mítoszaikat már akkor, mikor még beszélni sem igen tudtak.

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Szer. Dec. 16 2009, 20:31

// Akinek van ideje, kérem, hogy írjon órára, hogy haladhassunk. Köszönöm. ^^ //

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Szer. Dec. 16 2009, 22:56

*Csendben olvassa a könyvet, amit hozott, és eléggé sikerül belemerülnie, mindössze reflex-szerűen oda-oda köszön az időközben beszállingózó diákoknak. Még egy mosolyt is küld az arab fiúnak, akivel amúgy nem csak hogy egy karba tartoznak, hanem egy hálókörletben is laknak. Ugyan még nem beszélgetett el, de már hallott egy s mást Sereniusról ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődését.
Dorian viszont kérdésével teljesen kizökkenti az olvasásból. Becsukja a könyvet, és fekete szemeit a fiúra szegezi. Kedvesen mosolyog, holott egy kicsit bosszús hangulatban van. Persze, elvileg megtehette volna, hogy fel sem veszi a kérdést, de eldöntötte, hogy az iskolában a tőle telhető leghiggadtabban, legbarátságosabban fog viselkedni.
Mielőtt felemelné a vaskos kötete, hogy jobban láthassa Dorian, nem múlasztja el becsúsztatni egy könyvjelzőt arra az oldalra, ahol abbahagyta az olvasást. Mostm már úgysem fog olvasni a könyből egészen addig, amíg vissza nem ér a szobájába.*
- Ez egy régi, örmény nyelven íródott Biblia. Valamikor a 4. századból való...
*Örvend annak, hogy nem kell további hozzáfűznivalót mondania Doriannak a könyvről, mint például, hogy mi is az a Biblia, meg egyéb részleteket, ugyanis megjelenik Katyerina.*
- Szia, Katyerina!
*Üdítően hat rá a lány felbukkanása. Most, hogy egy közelebbi ismerőse is jelen van az órán, érzi, hogy máris kevésbé feszült belül.

Nem sokára - Ed és egy eddig ismeretlen extremusos diák, Cid, felbukkanását követően - megszólal egy hang valahonnan, mire az összegyűlt diákok is elhallgatnak. Egy pár másodpercébe beletellik, amíg nem válik számára nyilvánvalóvá, hogy honnan is ered a hang. Amikor megjelenik a tanárnő, egy széles mosolyt villant Miss Bristow felé jelezve, hogy a tanárnő hatásos bemutatkozása elnyerte a tetszését.
Közben ő is előszedi az órára előkészített pergamenjét, s miközben a többi diák és a tanárnő a témáról beszélnek, tételesen odafirkantja a fontosabb megjegyzéseket. Amikor ő következik, megköszörüli torkát és feláll.*

- Nos a mitológia egy bizonyos kultúra vagy vallás mítoszainak az összességét jelenti elsősorban.

*Felmutatja a könyvet, amit erre az órára hozott*

- Ez egy örmény nyelven írt biblia, valamikor a 4. századból. A biblia a keresztény vallás szent könyve, és főlega mugli-világban gyakorlott vallás...

*Toldja meg azon jelenlévők érdekében, akik talán nem lennének tisztában ezzel a ténnyel, bár ezt azért kötve hiszi, hiszen az általánosságban elfogadott időszámításnak is nagyban köze van abban a könyvben leírtakhoz, amit éppen a kezében fog.*

-... szóval, ebben az esetben a "mitológia" fogalmat nem is EGY bizonyos népnek a kultúrájára, hanem inkább egy bizonyos manapság egyetemesen elterjedt világszemléletre - kultúrára - értjük. Ugyanakkor vannak olyan mítoszok is a keresztény-mitológiában, amik ugyan nincsenek benne ebben a könyvben, de szorosan hozzátartoznak a keresztény világ emberének a mindennapjaihoz, így ezek is részét képezik a keresztény-mitológiához. Ilyen például a Szent-Miklós mítosza: Egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak és prostitúcióra kényszerülnek. Miklós, aki egy myrai püspök volt, elhatározta, hogy segít rajtuk, de szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Egyes változatok szerint ezt három egymást követő éjjelen tette, mások szerint három egymást követő évben. Mindkét változat szerint az apa a harmadik alkalommal megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül a - keresztény - Istennek tartoznak köszönettel. Azóta egyes keresztény hagyományok szerint a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe szaloncukrot vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros csomagot tesz december 6-án. Sokan ennek ellenére - tévesen - a Mikulást keverik a Télapóval...

*Mondandója végén vesz egy hosszú, mély levegőt, közben kíváncsian néz a tanárnő szemeibe. Úgy érzi, elég kimerítően beszélt a kért témáról. Miután engedélyt kap a leüléshez, kényelmesen elhelyezkedik a helyén, és tovább jegyzeteli az órán elhangzottakat.*

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Szer. Dec. 16 2009, 23:32

*Van egy olyan sejtése, hogy többször fog a signumusos talárjában megjelenni, tanórákon, ahol Noellel is összefut, biztos. Az ismeretlen válaszára bólint. Aranyvérű varázsló, nem igazán ért a mugli ketyerékhez, de nevelőapjának azért annyit sikerült az évek alatt megtanitania, hogy mi is az a Biblia. Legalábbis Dornak van róla egy nem egészen halvány sejtése. A válaszra bólint, felfogta. Közben egyre többen érkeznek, majd hirtelen becsukódik az ajtó, kicsivel később egy női hang szólal meg, ám a gazdájának se hire, se hamva. Azt nem veszi észre, hogy kartársa elég gyakran pillog hátra fele,, igy eléggé meglepi, mikor a bemutatkozó után a professzorasszony is előkerül. Mikor a prof felszólitja Edet, hogy szedje le lábait az asztalról, Dorián arcán egy kárörvendő vigyor jelenik meg, ami aztán olyan gyorsan el is tűnik, mint milyen hamar jött.
Még szerencse, hogy mikor megtudta, ismét visszajöhet sz iskolába, elkezdte áttanulmányozni tavalyi tankönyveit. Nem történt ez másképp a Mitológiák és Vallások tankönyvvel sem, igy a tanárnő kérdésére kis gondolkodás és fogalmazgatás után tudta a választ. Mikor az előtte szóló fiú befejezte a mondandóját, Dorián feláll.*
-A mítosz olyan történet, melyben egy világnézet fejeződik ki. Maga a mítosz szó beszédet, mesét jelent. Hősei az istenek és félistenek avagy héroszok. A mítoszok összességében a mitológiát alkotják.-*Darálja le a fiú, majd remélve, hogy a kérdésre elfogadható választ adott, viszzaül helyére.*

Tárgy: Mitológiák és Vallások tanterem Csüt. Dec. 17 2009, 02:40

*Mikor lassan mindenki befutott, az ajtó bezáródik, s megkezdődik az óra. Már meg sem lepődik a tanárnő belépőjén, számmisztika órán már volt szerencséje hozzá, így csak nyugtázza magában, hogy itt is hasonlóan történnek a dolgok. Mint ahogy az órakezdés is, a rövid bemutatkozás után egyből a tárgyra tér a tanárnő, s már záporoznak is a kérdések. Figyelmesen hallgatja a többieket, időnként le is jegyez pár dolgot az előtte fekvő pergamenre.*

- A mítoszok témái változatosak. Szólhatnak az istenek teremtéséről, mint a babilóni teremtéstörténet, vagy a görög mitológiában Khaosz és Erosz teremtményei: Uranosz és Gaia; istenek harcairól, mint például Zeusz tíz évig tartó harca Kronosz és a titánok ellen; bemutathat egy-egy istent, annak tevékenységét, ilyen például Dionüszosz. A másik leggyakoribb téma a világ keletkezésének és felépítésének magyarázata. Előbbire jó példa a Teremtés könyve, vagy a Kalevalából ismert világtojás elképzelés, míg utóbbira a magyar mitológiában a világfa, mely a felső, középső és alsó világot köti össze, ám ez a motívum másutt is ismert, például a skandináv mitológiában, ahol a fa a Yggdrasil nevet viseli.

*Igyekezett nem túl sokat beszélni, de szavaiból valószínűleg kitűnt, hogy érdekli a téma.*

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Csüt. Dec. 17 2009, 18:58

*Lehet, hogy felderülne, de a tökfejsrác egyenesen Sereniushoz caplat és mellé ül le! Ennek már azért sem örül, mert elfoglalja az őt megillető helyet. Azért csak biccent neki, kiveri a fejéből, hogy bárki mellé is le kéne ülnie, miközben biccent Aramnak, Jekatyerinanak és Noelnek is és leül ugye hátra. Kifejezéstelen arccal mered maga elé, egészen addig, míg a tökös srác be mer neki köszönni, mert arra csak a száját húzza el, elmormolva egy keresetlen szócskát "tökfej" Ki olyan tökfej tökökkel járkálni? A halál legalább menő, a tök szánalmas...
S igen leül, hátra, felkészülve arra, hogy egyedül egyáltalán nem lesz buli ülni, s legalább olyan sivár magányban fog tipródni, mint az első dalmágia óráján. Megint csak bosszankodva hessegeti el a gondolatot, s megismétli magában, hogy számára a legjobb társaság csakis önmaga lehet, ennek ellenére csüggetegen kaparássza a padot, amíg a tanárnő meg nem jelenik. A hintázást kénytelen abbahagyni, lehet nem tenné, ha más szólt volna rá, de Dorothea rendes néni, azon kevesek egyike, akinek nem akar az idegeire menni. Ilyenből sem sok van, rajta kívül szám szerint csak egy. Lekapja hát lábát, s a padra hasal, pennával a kezében, hogy néhány dolgot lejegyezzen. Életében nem tanult még mitológiákat, s elég lusta is jókedvből olvasni, szóval nem mondható, hogy a mai órára nagyon felkészült volna. De itt rajta kívül úgyis mindenki zseni, amíg pedig csak körmölnie kell...ezt a megerőltetést vállalja, ez egy iskola, ahonnan nem kéne, hogy kidobják. Dorian kárörvendő vigyorára rondán néz, s be is mutatna valami csúnyát, deh Dorothea óráján tényleg nem akar szemétkedni, s a tanárnő már bent van, lehet majd utána mutogat, ha kiment. Egyszer valaki tényleg laposra fogja verni...De most csak megelégszik a ronda nézéssel, meg egy goromba nyelvnyújtással. Azért mégiscsak hűnk kell lennie "önmagához" Affennne itt mindenki okos...ő meg csak fekszik a padon, mint egy beteg cet....és jegyzetel, amíg...*
~Affranc!~
*felemeli nehéz fejét, s okosan közli a díszes társaság határtalan okulására:*
-ŐŐŐŐ…szentek?
*Kicsit feljebb emeli fejét,úgy folytatja.*
-Minden kultúrában vannak szentek…valami isteni figura, aki megóvja a népet a veszélytől. Mint a buddhistáknál buddha… vagy a keresztényeknél Jézus. Ez kapcsolódik a valláshoz…általában van bennünk csodatévő ember, mint Jézusnak a tanítványai, vagy szűz Mária és ők segítenek, ha imádkozik hozzájuk az ember. Így van elterjedve. Akkor minden kultúrában vannak mesék…hiedelmek, valami hülyeség amit beadnak a gyerekeknek, vagy akik még felnőttkorukra is hisznek badarságokban. Mondjuk, hogy a gólya hozza a gyereket…meg, hogy létezik Shrek, meg hogy a Mikulás listáján rajta van, hol laknak a rossz kislányok.
*Tényleg utána kellett volna olvasnia…*
-Szóval valami hiedelem. *Mikor rájön, hogy a hallgatás arany, befogja és inkább a nem is létezem üzemmódot válassza. Igen, hiába vették fel 14 évesen, most már el kéne kezdenie tanulni…*

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Csüt. Dec. 17 2009, 21:01

Megszólal a papír, úgyhogy gyorsan leül az arab fiú mellé, mert valami lesz. Olyan mintha a tanárnő hasbeszélő lenne, érdekességként próbálja felfogni a dolgot. Tátott szájjal hallgatja a bemutatót, amikor szóbakerül a töke, megszorítja. Nem tudja kell-e erre a kérdésre válaszolnia, de megrázza a fejét, hogy őt nem fogja zavarni a tanulásban. Az arab fiú kedvesnek tűnik, Cid el is mosolyodik mellette.
-Alaykum…öm assalamu - mond valami szenteskedőt is a fiúnak, bár kissé megbánja, hisz ő nem pap, hogy áldásokat osszon.
-Örvendek Serenius, én Cid Elphee vagyok, és úgy becéznek, hogy Cid, vagy Elfy. Nem, ez az első órám, senkit nem ismerek.
Úgy látszik az arab fiú viszont ismeri a többieket.
-Nem veszélyesek…ugye?
Éppen akkor szól be neki az a keménykedő srác, Cid kissé el is sápad, magához szorítva a tököt.
-Nem vagyok tökfej…- suttogja magának, majd megköszörüli torkát, hogy újra beszélni tudjon Sereniusnak.
-Nem, cipelem a terhem…
Nagyokat nyel, hogy leküzdje a gombócot a torkában, most biztos mindenki azt gondolja róla, hogy tökfej…
Próbál figyelni a többiekre, mindneki nagyon okos választ mond, amit le is jegyzetel, sőt úgy tűnik egyikük sem olyan veszélyes, még Noel sem, teljesen normálisan beszél. Izzynek bizonyára igaza volt, ő meg szégyelheti magát... Egyedül az undokoskodó fiú zavarja, de próbál úgy tenni, mint aki meg sem hallotta a beszólást, nem szeretne verekedni, meg kell bocsátania mindenkinek, ez a fiú biztos nem tudja miket beszél, vagy csak viccel.
-Ügyes voltál - mosolyog Sereniusra, majd ő is feláll, hogy elsorolhassa azt a keveset, amit tud.
- Van a többistenhit, ami azt jelenti politeizmus, a főistenhit, ami henoteizmus és az egyistenhit pedig monoteizmus.
Meköszörüli torkát és nagy levegőt véve a többiekhez fordul.
-Testvéreim. Kövessétek a monoteizmust. Csak egy isten létezik, aki majd megváltja a világ bűneit. A szeretet a legfontosabb, meg a megbocsátás - pillant egy egészen kicsit pillanatra Edwardra, majd Noelra mosolyog, megpróbálja túltenni magát ezen a koponya dolgon és a szeretetre gondolni.
-Szeretlek titeket jövendő osztálytársaim! - jelenti ki és leül. Most majd megint bolondnak nézik... Pedig ő nem szed semmit...

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Pént. Dec. 18 2009, 15:05

Nem, egyáltalán nincsen szerencséje. Az utóbbi időben valahogy minden a feje tetjére állt. A memóriája pedig likacsosabb bármilyen szitánál. Sőt! ez már nem is azoknak az apró kis lukaknak a végtelen sora, ami egy egy ilyen eszközön van, ez már maga a lyuk. Egy fekete. Ami valószínűleg felszívta az agyát is...

Alig pár perccel ezelőtt ébredt fel a szobájában, ahol elszundított a kimerítő nap után, és egyszerűen nem tett ébresztőbűbájt maga köré. Csak kidőlt, mint egy fa. Így történhetett meg, hogy először félkómásan felébredt, majd mindenen átesve, és belerúgva az asztal lábába, halkan káromkodva, megpillantotta az asztalán heverő halomban órarendjének kilógó csücskét. Ma sem tudja, hogy mi késztette rá, hogy akkor kihúzza. Bár ne tette volna. Rögtön fölébredt.

Gyors zuhany, kapkodás, öltözés, ami úgy ahogy sikerült csak, és bele sem mer gondolni, hogy mit fognak szólni a szembejövők, hogy mélybordő nadrágban, és ismét kék ingben rohan a folyosókon. De ez van. ennyi idő alatt egyszerűen képtelen volt jobban összehangolni az öltözetét. A hajára már így sem maradt nagyon ideje, így az szabadon hullámzik mögötte. Talán nem is baj, így majd lesz hova elbújni, a tanár elől...

Borzalmasan kimelegedik, mire feljut az alagsorból az első emeletre. Ha nem lenne annyira rémült a hosszas késés miatt, akkor talán még bosszankodna is, hogy miért kell látszólag szinte miden termet ilyen messze pakolni az alagsortól... Most mégis, mindössze erőtlenül bekopog, megpróbálva elfolytani a zihálását, hogy ezzel se veszítsen több időt, és mielőtt visszafordulhatna, benyit a terembe.

- Elnézést a késésért, én elaludtam.

Tisztában van vele, hogy rémesen ostoba kifogás, de félig még mindig az álomból próbál szabadilni, hiába kellett rekordsebességgel elkészülnie és folrohannia ide, azért még nincs teljesen tudatában annak, hogy ébren van, vagyis kéne lennie.
Gyorsan, hogy mihamarabb eltünhessen a valószínűleg bosszús tekintet elől körvbepillant, és észreveszi Edet, amint magában ücsörög, viszonylag eldugottan. Szót sem szól, csak néhány hosszúra nyújtott lépéssel mellette terem, és lehuppan az üres székre. Még egy sziát sem tud kinyögni, csak két hangosabb lélegzet között odasúgja neki.

- Ölj meg kérlek!

//elnézést, de csak most szembesültem vele, hogy ez összevont óra, és felvettem XD egyébként, komolyra fordítva, tényleg bocsánat, remélem nem zavarok össze nagyon semmit :S//

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Vas. Dec. 27 2009, 16:18

Érdeklődve hallgatja a válaszokat, lábait hangtalanul lóbálva, finoman rátámaszkodva az asztalra. Ki más válaszolna először, mint Noel. Tetszik neki, hogy próbálja a legtöbbet kihozni magából, és mindig van valami hozzáfűzni valója a dolgokhoz.
- Köszönöm, Mr. Wyard, én sem mondhattam volna szebben - biccent a fiúnak, és máris Serenius felé fordítja figyelmét, akitől szintén megkapta a neki járó figyelmet. Talán egy kicsivel többet is, de már az ilyeneken meg sem lepődik.
- A másodikra gondoltam, Mr. Fi Ham - szúrja közbe gyorsan, miközben elégedetten bólogat. - És, hogy mit mutat be nekünk? - kérdezi, majd int, hogy írjanak. - Ahogy Mr. Fi Ham kifejtette, barlangrajzok és szobrok maradtak ránk, amelyek az életüket regélik el, hogy bizonyos nézetek, illetve hitek és istenek hogyan alakultak ki - toldja még meg a választ. - Köszönöm - biccent a fiú felé, és máris Aram válaszára koncentrál.
Meglepetten hallgatja a választ, ilyen kimerítő beszédre csak Noeltől számított, így aztán arcára is kiül egy elégedett mosoly.
- Mr. Avadakian, a válasza szépen megfogalmazott, kerek volt - mosolyog a fiúra. - Én még egy kicsit kiegészíteném, ha nem bánja - majd a kezével jelez, hogy a fiú leülhet, és írjanak megint. - A könyvük így fogalmaz: A mítoszok továbbmondását jelenti - olyan történetekét, amelyeket egy bizonyos kultúra igaznak hisz, és amelyekben természetfeletti események, karakterek szerepelnek. E történetek célja általában az, hogy magyarázatot adjanak az univerzum és az emberiség természetére, keletkezésére. A mitológia jelen van a legtöbb vallásban, és a legtöbb mitológia kapcsolódik legalább egy valláshoz. A modern szóhasználatban a „mitológia" jelentheti egy bizonyos kultúra vagy vallás mítoszainak összességét.
- De természetesen, ha a saját szavaikkal mondják el a fogalmat, én azzal is megelégszem - néz a diákokra, majd biccent megint Aramnak. - Köszönöm a válaszát, Mr. Avadakian.
Dorian válaszát is figyelmesen hallgatja, bólint egyet a fiúnak.
- Köszönöm, Mr. Le Sarte - mosolyog a fiúra is. - Itt is kiegészíteném a választ annyival, hogy a mítoszok alapjául általában valamilyen cselekmény, történet szolgált, melyek epikus jellegűek voltak - megvárja, míg mindenki leírja, majd Jekatyerina válaszára is reagál.
- Miss Ithilion, az óra egy szem hölgye - mosolyog a lányra. - Köszönöm szépen, a válasza kerek volt, és a példáknak is örültem - ritkán dicsér, de ez a válasz pont elnyerte a tetszését.
Ed felé fordítja tekintetét, hogy érdeklődve meghallgassa a kissé nehezen jövő választ. Az elején még csak-csak bólogat, de a végére tányér nagyságúra nyílnak a szemei.
- Mr. Lyons - nagyot sóhajt -, a válasza igencsak ... érdekes - bólogat, csak úgy magának, de mivel megígérte, hogy nem fog fejet harapni, ezért kicsit visszavesz a szigorból. - Ha úgy vesszük, az elején még mondott is igazságokat - kegyelmez meg a prefektusának -, de azért jobban szeretném, ha most gyorsan leírnák, hogy pontosan mik azok, amiket minden kultúrában megtalálhatunk - vár egy pár másodpercet, és már mondja is. - Minden kultúrában megtalálhatóak: istenek, könyvek, melyek magukba foglalják a vallás teremtésmítoszát, történetét, illetve erkölcsi normáit, no és persze szentereklyék, melyekhez mítoszokat, legendákat kötnek - figyelmesen megvárja, míg mindenki leírja a helyes választ. - Köszönöm, Mr. Lyons - biccent a fiúnak is, majd az utolsó válaszadó felé fordul.
Az előbb megtarthatta volna tányérnagyságú pillantását, mert ez a diák is tartogatott neki meglepetéseket.
- Mr. Elphee - néz a fiúra meglepetten -, a válasza tökéletes volt. De - pillant rá most szigorúan. - Megkérném, hogy az órán kívülre hagyja a hittérítést, illetve a szeretetnyilvánítást. Érthető voltam? - lecsusszan az asztalról. - Köszönöm - biccent azért a fiúnak is.
- Nos, mint hallhattuk - kezd bele az óra további részébe, amikor egy késő fiatalember esik be az órára.
- Mr. Drac, a lényeg, hogy ideért - sóhajt fel hangosan, majd furcsa pillantással néz a fiúra. - Nem hiszem, hogy Mr. Lyonst gyilkosságra kellene buzdítania, még nem ettem gyereket, csak mert elkésett az órámról - hangja kicsit hűvös, de szemei vidáman csillognak. - Az óra elejéről lemaradt, majd kérje el valamelyik kartársától az anyagot, nekem nem szokásom ismételni magamat - néz a fiúra célozva, majd nagy levegőt vesz, és újra neki kezd.
- Mint hallhattuk, a mitológiák és vallások nem egy olyan tantárgy, ami könnyen emészthető, hiszen hihetetlen nagy időket ölel fel történeteivel, amiken át kell rágnunk magunkat. Sokszor, bizonyára Önökkel is előfordult, hogy hiába olvasták a könyvet, nem igazán értették meg a mondanivalóját, és könnyebb lett volna csak hallgatni, és úgy kiszűrni a lényeget - magyaráz dallamos hangon.
- A mai órán azt a bűbájt fogjuk megtanulni, többek között, amit az óra elején is láthattak.
Int egyet almafa pálcájával, mire a táblán megjelenik a varázsige.

Vivus Fabula

- A kiejtése: Vivusz Fábulá. A pálcánkkal a torkunkra mutatunk, miközben kimondjuk a varázsige első felét, majd a könyvre koppintunk, és kimondjuk a második felét. Ez eddig érthető? - néz a diákokra, majd bólint egyet. A bűbáj hatására a póthangunk olvasni kezdi a könyvet, miközben mi bármit csinálhatunk, akár beszélhetünk is mellette - somolyog, ő kimondottan szerette fiatalkorában ezt a bűbájt.
- Viszont, ez egy ellentét-bűbáj. Amíg ki nem mondjuk a másik varázsigét, a póthangunk tovább fog olvasni - magyaráz, miközben az első varázsige alatt egy második is megjelenik.

Etiamnun

- A kiejtése: Etiámnun. A nun-t a végén kicsit nyújtsák meg - jegyzi meg figyelmeztetve a diákokat. - A pálcamozdulat: a könyvre mutatunk, és határozottan kimondjuk a varázsigét. Rendben? - kérdezi a gyerekektől.
- Kérem, hogy folyamatosan koncentráljanak, mert ez minden varázslat alapja. A koncentráció - az asztala elé sétál, de most nem ül fel, hátha kell majd segítség a diákoknak.
- Gyerünk, mindenki próbálkozzon meg vele. Ne keseredjenek el, ha nem sikerül. Ha leesnek a seprűről, vissza kell rá ülni - mosolyog a diákokra, miközben derekát azért lazán az asztalnak támasztja.

// Rai, semmi gond, az óra elsősöknek szól, nem összevont, szóval jó helyen jársz. :-) És természetesen nem zavartál össze semmit. ^^ //

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Szer. Dec. 30 2009, 14:07

*A mellé kerülő Dracra, villant egy sokatmondó félvigyort, mintha bizony nem kéne ilyen dolgokra különösebben buzdídgatni. Pedig hülyéskedik csak.*
-Ezer örömmel, hogy csináljuk? *Dörzsöli össze tenyerét, lehet a fiú azonnal elmenekül előle, vagy sejti már azért, hogy nem olyan vérmes ő, mint ahogy első, vagy második pillanatban tűnik.*
-Hát ez nem igaz...itt mindenki stréber? *Motyogja, miközben kissé kedveszegetten a padra könyököl, másik kezével viszont kénytelen körmölni, ha nem szeretne majd megbukni a jövőben a tantárgyból, hisz amit a többiek mondanak, az neki új...Inkább úgy kellett volna kérdeznie: itt csak én vagyok hülye? Deh nem nagyon illene az általa magáról felvázolt képhez, ha kiejtene nemes ajkain effajta égbekiáltó szörnyűségeset...igazságosat... Szegény tanárnő mindenkinek bólogat, aztán mint amikor a rossz mesékben szokott lenni, valami teljesen elontja a sikersorozatot...Ha úgy vesszük...Dorothea túl elnéző, sóhajtgat magában, valójában irtó egyetértő képet vág, hogy ő nem olyan hülye, mint amilyennek mondják...Deh ez igazából reménytelen, úgyhogy kénytelen savanyú uborka képet vágni a válasz leírása közben.*
-Azt javaslom legyünk mind a ketten öngyilkosak. *Súgja Dracnak.*
-Én leszúrlak, te rámlépsz. Vagy lehet rád is elég lenne rádlépni. *Már megint sokat beszél, ahhoz mérten, amennyit ő nem szokott, úgyhogy elhallgat, Dorothea úgyis padtársának magyaráz, milyen jó neki, hogy csak késett és nem nem tanult...Elpheen csak a szemei kerekednek el.*
~Nagyon jó anyaga lehet...~
*Nem hiszi, hogy a fiú józan, normális ember nem mondana ilyeneket, inkább Noelra sandít, ő a szakértő, némán próbálja leadni neki a rejtjeleket: kérjél tőle.*

Nah, valami amiben nem lesz annyira rossz. El is vonja a figyelmét arról, vajon mit szívhat Cid, s vajon belőle milyen állatot hozna ki az anyag. Varázsolni fognak. Drac nagy bánatára ugye, bár Ed örülne, ha megint valamit mutatványozna a srác, mondjuk hatalmas rágógumik jönnének elő a pálcájából. Lesi is hogyan csinálja padtársa a fura trükköket, miközben ő maga is próbál belelendülni a gyakorlati részbe.*
- Vivusz *Koncentrál, miközben kinyitja a könyvét, de közben torkára szegezi pálcáját, félig lehunyt szemmel, erősen koncentrálva. Ez neki mindig ment, varázslás és koncentrálás, nem lehet indenben béna ugye, csak talán működni fog most ez:*
-Fábulá *Fejezi be, s ha minden jól megy, hangja talán már olvassa is a szakszöveget, míg ő figyelhet valami másra, mondjuk,hogy mit csinál Drac.*
-Ha akarod én odaadom neked a jegyzetem. *Bár nem kartárs...lehetne, közben persze lesi a fiú mit művel nem akar lemaradni a csodáról.*
-Najóóó, elég, ez halál unalmas...*A hangja borzasztó monotonan csenget...*
- Etiámnun *Nyújtja meg a nun-t, miközben pálcájával a könyvre mutat, s lehet abbamarad az unalmas Ed hang.*

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Szer. Dec. 30 2009, 18:31

*Valaki megkérdezi, minden bizonnyal letagadja, hogy Dorian elméletileg kartársnak tekintendő, nem is foglalkozik azzal, hogy mellette ül, egészen másra figyel. Miért nézett a sarokba, azt nem fedi fel, hiszen már kiderült a többiek számára is. Számára természetes dolog, hogy jobban lát és hall, az éjszaka sok dologra megtanította, bár ha tudná a teljes igazságot, lehet, meglepődne, ám nem venné katasztrófának sem. Mit olvasott el és miért, és éppen a válasz után mivel foglalkozik, az egészen más kérdés. Persze figyel a többiekre is, magában memorizál, jegyzetelni csak azt jegyzeteli, ami tényleg szükséges. Cid térítő dumáján elvigyorodik, Izzy ezt említette, ahogy egyebet is, egyelőre mégsem szól egy szót sem.*

~Jól van, öreg, te is anyagozol, ez egészen biztos, hiába tagadod.~

*Alig észrevehetően megcsóválja a fejét, addig nem tesz megjegyzést, amíg a fiú nem áll neki azt taglalni, hogy mit tett a koponyáért, vagy mit nem, illetve nem hozza összefüggésbe valami egészen mással. Minden esetre azért tudja, mit nyilatkozott róla ismeretlenül is, tulajdonképpen nem is kellene ezzel foglalkoznia, csupán azok táborát erősíti, akik hajlamosak előre ítélni. Ed morgásán vigyorog egy sort, elképzeli a jelenetet, ahogy egymást segítve döntenek a halál mellett. Dorothea értékelésére bólint, még egy mosoly is átsuhan az arcán, lehet, ott sem volt? A táblára pillant, végül felcsapja a könyvet, és előveszi a pálcáját is, a torkának szegezve, majd bökve a könyvre.*

-Vivus Fabula!

*A kiejtésre ügyel mind az első tagnál, mind a másodiknál, sz és á-k a helyén, mert a precizitás elengedhetetlen, máskülönben csúfos kudarcba torkollhat egy párbaj is, pálcaforgatásban pedig nem éppen tehetségtelen. Az egészben az a vicces, hogy a szöveget úgymond olvassa, de nincs mit mondania, így pedig érdekes lesz ellenőriznie, ám gondol egyet.*

-Francis, jegyezd meg, amit mondok közben.

*Elvigyorodik, aztán elunja, most már zaj van, hiszen mindenki ezzel van elfoglalva. Legalább egyszerre és ugyanazt tennék, talán nem uralkodna el a káosz, ám az tényleg túl egyszerű lenne. Miután elég volt a 2 Noel-hangból, a könyvre tartja a pálcát, és szünteti meg a varázslatot.*

-Etiamnun!

*Figyel a kiejtésre most is, á, nun megnyújtva, így ha minden igaz, már nem fogja a szöveget olvasni. Ennek érdekében még a könyvet is becsukja, maximum ha nem sikerült, akkor a címet fogja ismételgetni, bár mindenre ügyelt.*

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Vas. Jan. 03 2010, 13:48

*Miután látható sikert ért el a tanárnőnél, elégedetten ül vissza a helyére, majd tovább jegyzetel. Nem igazán néz fel jegyzeteiből, holott nem is igazán lenne mit firkálnia a pergamenre, így aztán csak szórakozottan vastagítgatja az egyes bekezdések kulcsszavait.
Azonban, amikor a Serenius mellett ülő extremusos fiúra kerül a sor, mégis kénytelen egy pillanatra felkapni a fejét, de persze akkor is csak annyira, hogy aki éppen abban a pillanatban ráfigyel, csak azt vehesse észre, hogy egy kis gúnyos szemöldökfelhúzás kíséretében elhagyja egy halk sóhaj az ajkait.
Még csak egy ilyen hibbant alak hiányzik innen -gondolja. Ismeri az ilyen buzgómócsingokat; ha egy ilyen beindul, alig lehet leállítani. De majd lesz neki rá gondja, az biztos, ha véletlenül őt is zaklatni kezdi Mr. Hittérítő.
Miközben ezen gondolkodik, megérkezik Ray Drac is, és figyelme ráterelődik. Ám gondolatait senki nem olvashatja ki, hacsak nem kivételes okklumentor, hiszen a jófiús maszk mögé bújva továbbra is úgy viselkedik, mintha az égvilágon semmi sem zavarná.
Most azonban ideje, hogy figyelmét ismét a tanárnőre terelje, illetve a táblán megjelent varázsigére. Érdekes, ő sokkal jobban képes leszűrni a lényeget, ha olvassa a szöveget, nem pedig hallgatja. Na de mindenki másképp tud eredményesen tanulni, ugyanakkor más hasznát is veheti ennek a bűbájnak, mondjuk, ha egy újságon szeretné magát átrágni, akkor csak kimondja rá ezt a varázslatot, s közben pedig csinál mást. Ha pedig valami érdekes ragadja meg a fülét, akkor azt majd később elolvashatja, ha netán úgy érzi, valami elkerülte a figyelmét.
Kinyitja a tankönyvet, majd előveszi pálcáját, és a torkához emeli...*

- Vivus...

*...majd rákoppint a könyvre, és kimondja a második felét...*

- Fabula!

*Közben, mint minden új varázslatnál, koncentrál a varázslat lényegére, és arra, hogy az instrukcióknak megfelelően ejtse ki azt. Remélhetőleg elégedetten ereszti le pálcás kezét, amint megszólal saját, jellemzően enyhén akcentusos angol hangja. Biztonság kedvéért azért követi szemével a hallottakat.
Miután megunta, rápillant jegyzeteire, és elolvassa az ellenvarázslatát, hogy megszűntesse azt. Ám akkor hirtelen eszébe jut valami, és egy hirtelen mozdulattal kinyitja az örmény nyelven íródott bibliát, amit erre az órára hozott, majd ugyanazzal a mozdulatsorral kimondja mégegyszer a Vivus Fabulát. Reméli, hogy most már nem egy, hanem mellette egy második ismerős hang is elkezd kántálni, ezúttal persze örmény nyelven, mégpedig pont az Őstörténetet, amit már amúgy is kívülről tud.
Mivel ugyanúgy koncentrált az utóbbinál is, azt is reméli, hogy sikerrel jár. De ha mégsem, mivel meggyőződése szerint akkor sem történhet semmi különösebb baj, majd okulva a dologból újrakezdi, ezúttal ismét csak egy könyvön kipróbálva. Mindkét esetben, a végén elérkezettnek látja, hogy megszűntesse a bűbájt, és egyszer, vagy - a kísérlete sikerességének függvényében - kétszer kimondja határozott hangon a megszűntető varázsigét a könyvre/könyvekre külön-külön rámutatva.*

- Etiamnun!

*Mondja határozottan, persze elmaradhatatlanul koncentrálva a varázsigére, valamint arra, hogy a "nun" szótag lehetőleg a megfelelőképpen legyen egy "kicsit" megnyújtva.*

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Szer. Jan. 06 2010, 18:12

*Lejegyez pár dolgot a pergament darabjára. A prof kérésére előveszi pálcáját is, figyel, miközben Dorothea magyaráz, majd Dorian is nekilát a gyakorlásnak.*
-Vibusz...-*Mondja a varázsige első részét, miközben torkára mutat, majd mivel nincs saját könyve, a mellette lévő Noelére bök, remélve, hogy kartársa nem skalpolja meg érte.*... Fabulá!-*Természetesen hiába a koncentráció, nem történik semmi. Dorian összevont szemöldökkel néz hol a pálcájára, hol Noel könyvére. Itt valahol hiba van, a pálcában tuti nem, és ha nem lett volna szem és fültanúja, amint Noel előtte elvégzi a bűbájt, teljesen meg lett volna róla győződve, hogy csakis a könyvvel lehet a hiba. De ha sem a könyvvel, sem pedig a pálcával nincs gond, csak a varázsige maradt. Gondolatban végigfuttatja még egyszer a tanárnő utasitásait, nagy levegőt vesz, majd ismét nekirugaszkodik.*
-Vivusz Fabulá!-*Ejti ki ismét a varázsigét, előbb a torkára mutatva, majd Noel könyvére bökve. Végre sikerül, saját hangját hallja, miközben felolvassa a könyvbeli szöveget.*
-Nagyszerű.-*Jegyzi meg vigyorogva. Még egy kis ideig gyönyörködik a bűbájban, majd úgy dönt, ideje befejezni a felolvasást, még mielőtt Noel bekattanna, már ha eddig nem tette meg...
Nagy levegő, pálca hegye a könyvre irányitva, majd ismét megszólal.*
-Etiámnun!-*A nun-t a végén jól megnyújtja, talán túlságosan is, de szerencséjére ezúttal már legelső próbálkozásra sikerrel jár, bár igaz, hogy először csak szaggatottan olvasta fel, majd pár másod perc múlva el is hallgatott a Dorian-hang.*
-Kösz, hogy használhattam a könyved.-*Fordul Noel felé. Na nem mintha előtte elkérte volna, pedig nem szokása kéretlenül matatni más dolgaival. Azért a biztonság kedvéért legszebb vigyorát villantja kartársára.*

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Csüt. Jan. 14 2010, 23:08

Csendesen figyel a jegyzetelő, majd gyakorló diákokra. Van, aki pillanatok alatt megérti, hogy mi a feladat, van aki, elrontja, majd korrigálja a hibáját, és van, akit már elsőre is elkap a kísérletezgetési kedv. Mosolyogva tapsol egyet, hogy a gyerekek biztosan rá figyeljenek, majd az asztala előtt egyenes háttal, elégedettséget tükröző arccal néz a diákokra.
- Mr. Lyons, ahogy a példa is mutatja, nem mindenki az. De én ennek inkább örülök, tudja? - néz kérdőn a fiúra. - Ha mindenki mindent tudna, teljesen feleslegesen lennék itt - mutat rá a tényre -, és az állást sem kaphattam volna meg. A pálcamozdulata ügyes volt, nem találtam benne hibát. De egy kis lelkesedés sohasem árt - célzatos pillantást vet rá, egy halvány mosollyal egyetemben.
- Mr. Wyard, mint mindig, most is elégedett vagyok Önnel. Örülök, hogy az ál-hang mellett kipróbálta azt is, tényleg tud közben beszélni - biccent kritikus diákja felé.
- Mr. Avadakian, nagyon tetszett, hogy egyszerre több könyvet is megszólaltatott - néz kíváncsian a diákra. - Nem tudom, figyeltek e - néz körbe -, de az ál-hang, hiába tud diákunk angolul, a második könyvben íródott nyelven olvasta fel a szöveget. Ez nem fordító, csupán felolvasó bűbáj, ne feledjék. Ügyes munka - biccent egyet a fiúnak is.
Szereti dicsérni a diákjait, ha megérdemlik, hiszen tudja, hogy ez egy gyerek lelkivilágának milyen sokat jelent. Arról nem is beszélve, hogy ezzel ösztönözni lehet őket a jobb, precízebb munkára.
- Mr. Le Sarte, örülök, hogy nem nekem kellett szólnom az első próba sikertelensége után, hanem egy kis odafigyeléssel rájött, hol is volt a hiba. Ügyes pálcamozdulatot láthattam Önnél is - mosolyog a fiúra.
Mintha csak lentről felfelé szeretne inteni kezével, úgy ugrik e mozdulat közben a kezébe almafa pálcája, majd mindegyik gyerek előtt megpöccinti azt, mire sorra mindenki előtt megjelenik a kabátja.
- Öltözzenek fel rendesen, az óra további részét a parkban tartjuk meg - egy újabb pöccintés, és saját méregzöld, vastag talárja jelenik meg kezében, amit gyorsan felvesz és az ajtó felé mutat. - Kérem, kövessenek. Minél hamarabb végzünk az egész órával, annál gyorsabban visszajöhetnek majd a melegbe. A dolgaikat hozzák magukkal - ezekkel a szavakkal kiterelgeti maga előtt a gyerekeket, majd a teremre visszatéve a védővarázslatokat, gyorsan a kis kompánia elé siet, hogy mutathassa az utat.

// Elnézést, hogy várni kellett rám. Kérek mindenkit, hogy írjon még ide egy átkötő hszt. A következő tőlem már a kastély körüli parkba fog menni. Köszönöm. ^^ //

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Pént. Jan. 15 2010, 16:50

*Eltűnődik, így mered Francisra, tőle aztán várhatja a választ, mivel sajnos nem beszélő koponya, így ezt mellőznie kell. Viszont legalább kipróbálta, működik-e rendesen a varázslata, vagy esetleg kezdheti előröl a gyakorlást. Másik könyve nincs, mint Aramnak, de megmosolyogja, amikor vált. Az világos, hogy kísérletező típus, ami előnyös tulajdonságnak számít a szemében. Hátradől, megvárja, míg mindenki befejezi a gyakorlást, akkor legalább a zaj is megszűnik, és nem sérti a hallását. Dorian nem könnyíti meg a dolgát, egyrészt, mert mellette ül, másrészt javít, így kénytelen megvárni, míg sikerrel zár. Elégedetten veszi tudomásul, a fiú is végzett, így a profra pillant, mit szól a teljesítményekhez. Dorothea válaszából leszűri, hogy sikeresen magasra tette a lécet saját magával szemben, hallelujah.*

-Köszönöm, professzor.

*Bár teljesen logikus volt, hogy ezt nem a kiejtést fogják gyakorolni a varázsigénél, hanem annak funkciója is van. A karrierje szempontjából viszont tényleg nem mindegy, mennyit tanul és milyen eredménnyel, mielőtt idejött 2 területet lőtt be magának, most pedig ott tart, hogy az egyáltalán nem biztos. Szegény Raul ha ezt tudná, minden bizonnyal jól szórakozna rajta. Bólint, az feltűnt neki is, hogy a könyvből pontos idézés történt, azt pedig elraktározza magában, hogy ebben az esetben bármilyen nyelven képes lehet olvasni. A gond az, hogy szép és jó, kár, hogy esetleg nem érti, áthidaló megoldás csak akad erre is. A pöccintésre felvonja a szemöldökét, ugyan kabátja nincs, köpönyege viszont már van. Feláll, magára kanyarintja, és a cuccával, valamint Francissal együtt hagyja el a termet, az udvar irányába.*

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Szomb. Jan. 16 2010, 00:48

*Köszöni szépen ő lusta. Ez van...Majd összeszedi magát, de most még nincs abban a periódusban. Különben is, mindneki nagy zseni, ami egyrészt feltűnően lehetetlen másrészt túlmegy a klisés fogalmán...Kihúzza szépen magát és dacosan Dorotheára bámul. Vállalja, hogy nem tanul annyit mint a többi, majd fog...Ez még csak első óra...Ő mindig az utolsó pillanatban ér be a célba.
-Hát persze, minden osztályba jut néhány okosabb fazon, csak úgy látszik náluk eltúlozták a szorgalmat, vagy mindenki könyveket vacsorázik. Én maradok a csokinál, bár ettől még nem vagyok hülye!
*Bár Dorthea biztos nem erre akart célozni...de ha mégis, akkor ő most szilárdan közli vele, hogy igenis nem hülye! Mégiscsak felvették ide, akkor lett 15. Igaz, hogy azóta sem produkált semmi újat, de akkor sem hülye.
-Tényleg, akkor a többiek minek járnak iskolába, ha mindent tudnak?
*Teszi fel a költői kérdést. Néha bizony hazaküldhetnének néhány emberkét...van akinek nincs is mit tanítani. Na jó, ez azért túlzás, de ő mereven és csökönyösen bámul a professzorasszony szemébe és nem hajlandó tovább szégyellni magát. Kabátja csak a Neos van, de azt magára kanyarintja és lelkesen kisiet a teremből az udvarra. Tényleg lelkes, hogy kimehet húúú vajon mit fognak csinálniiii? Csak nem olyan egyszerű neki ezt kimutatni. Abban viszont megmutatkozik, hogy ő akar lenni az első, tehát a többieket megelőzi, mindig legalább egy sarokkal és amikor a közelébe érnek elkezd futni. Ez az ő privát kis játéka és nagyon jól szórakozik...Kint persze bevárja a többieket a "de csigák vagytok" jelmondattal.*

Tárgy: Re: Mitológiák és Vallások tanterem Szomb. Jan. 16 2010, 19:58

*Figyeli a körülötte lévőket is. A Mr. Avadakiannak nevezett diáktársát különösen. El is határozza, hogy majd a Polluxban ő is kipróbálja, illetve gyakorolja, hisz ahogy a mondás is tartja: gyakorlat teszi a mestert. A mi Dorcink bizony mester szeretne lenni idővel, nagy mester.
A dicséretet hallva aprót biccent egy mosoly kiséretében. Szereti, ha megdicsérik, jót tesz az egojának.
Persze, hogy nem könnyíti meg Noel dolgát, hiszen nem is ez a szándéka, épp ellenkezőleg. Sikerült észrevenni a fiú furcsa hozzáállását a Signumus karhoz, amit nem is ért, hisz véleménye szerint a sárkányoknál nincs jobb. El se lehet mondani, mekkora örömöt érzett, mikor egy év kihagyás után ismét visszatérhetett az iskolába, a régi közösségbe. Erre van egy srác, ki a lehető legjobban próbálja elkerülni a kartársaival való érintkezést. És van egy másik srác, Dorian, aki mindezek ellenére próbál kapcsolatot fenn tartani vele, még ha ezzel Noel idegeire is megy.
Dorothea pálcamozdulatát megcsodálja, ahogy az előtte felbukkanó sötétzöld kabátját is. Hamar megérti, hogy hogyan és miért kerültek elő a melegebb öltözékek. Gyorsan leveti fehér talárját, melyet felakaszt a nem messze található fogasra. úgyis visszatérnek még ide, ha meg nem, akkor is valamilyen úton-módon visszakapja majd a talárt, hiányolni nem fogja, van épp elég hasonló hófehér, zöld hímzett Signumus címeres talárja. Ezek után magára kanyarítja sötétzöld kabátját. Ha Noel abban reménykedett, hogy ezen már nem lesz látható a kar jelképe, hát nagyon tévedett, ha a címer nem is, de egy apró fehér sárkány azért helyet kapott Dorian szíve fölötti helyen.
Végül ő is megindul a kijárat felé, meg sem áll az udvarig.*

*Ugyan nem az ő órája, és igencsak késében van, de azért legalább észbekapott, és sikerült elindulnia, hogy még lehetőleg ma beérjen a terembe. Röpke 3 órás késésben van, és Owaint ismerve az ilyesmit nem tolerálja. Már előre felkészül mindenféle futóhomokra, csapdahálóra, lápra és egyéb finomságra, ami csak szóba jöhet, miközben lesétál a lépcsőkön. Igen, sétál, mert még most sem rohan, holott nem ártana, de akkor nem is ő lenne, ha ezt tenné. Lazán veszi a fordulókat, csak a köpönyege súrolja a falat, miután arra ügyel, az ideális íveken haladjon. A lényeg. Semmi felesleges energiakifejtés, ahol lehet ott spórolni kell. Amióta kiderült, még saját magát sem ismeri, és azt sem tudja, kicsoda, azóta fokozottan ügyel minden lépésére. Majd ha tisztázódott minden apró kis részlet, majd akkor kevésbé lesz óvatos.
Rengeteg dolgot átgondolt azóta, sokmindenre magyarázatot kapott, csak egyetlen egy nyitott kérdése maradt csupán, mégpedig az, hogy hogyan? Egész jó szórakozás ezzel foglalkozni, olyannyira, hogy majdnem tovább is megy a földszintre, csak az utolsó pillanatban fékez le, és áll meg, hogy utána a terem felé vegye az irányt. Maximum kihajítják, mivel nem az ő órája, de mit tegyen, ha unatkozik éppen, és nincs jobb dolga? Addig sem heverészik, hanem foglalkozik valamivel. Mivel az ő érzékelése szerint már nincsen olyan hideg, csak egy talár van rajta, a köpönyeget elhagyta, persze előbbi is a sajátja szigorúan. Megáll az ajtó előtt, összeszedi magát, itt van az egyik olyan elrendezés, ami nem igazán nyerte el a tetszését. Vesz egy nagy levegőt, majd bekopog, ha már sikerült ilyen szintű késést előadnia, csak utána nyit be. Köszönne éppen, amikor feltűnik neki, a terem olyan szinten üres, hogy attól üresebb már csak akkor lehetne, ha kipakolnák a tárgyakat belőle. Lehet, nem itt van az óra, és valamit elnézett?
Megvonja a vállát, maximum a következő órán is itt találják, bár annyira nem őrült, hogy itt üljön, akár egy szobor, bár igen vicces lenne, ha kihúzná a széket középre, és előadná Rodin gondolkodóját. Ám ezt nem teszi meg… még, csak besétál, és a jobb szélső sarkot választja, kissé hátrébb húzva a széket, hogy még véletlenül se legyen a másik közelében. Francist maga elé teszi, őt ellenőrzi le, és mint mindig, most is talál hiányosságot. Elraktározza magában a pótolandó területeket, amíg nem érkezik senki sem.*

Kopp...csörr...Kopp...csörr...
Ki is jöhet ilyen hangzavarral, ha nem én?
Természetesen most is western stílusban ballagok végig már a folyosókon, miután átbaktattam az erdőn. Jó kedvel indultam neki ennek a napnak, el is töltöttem az időt még óra előtt pár magánügyi probléma megoldásával. Konkrétan levelet írtam aggódó drága jó édes anyámnak. A hangulatom azonban a teremajtó kinyitása után, beléptem pillanatában szertefoszlik.
Megállok az ajtóban, és körbenézek újra, mintha első pillantásra nem lett volna egyértelmű, hogy bizony az órán egyetlen olyan személy sincs, akinek lennie kellene.
- Ha nem, hát nem...nem kell erőltetni, ami ennyire nem akar menni.
Beljebb sétálok, egészen Noel elé, a mappámat, melyet fekete talárom alatt hoztam ledobom az asztalra, mely hangosan püffen egyet.
- Üdvözletem Noel!
A fiú melletti széket kihízom úgy, hogy miután arra rátelepedek, lábaimat fel tudjam tenni az asztal tetejére. Nem szokásom ez, de ha a diákok sztrájkba lépnek, én miért ne tehetném ugyanezt.
- Nos, Noel....esetleg egy kis elmélkedéshez mit szólna a mai, másodéves anyaggal kapcsolatban? A mappában megtalálja a tananyagokat. Olvassa át, és ha gondolja beszélgethetünk róla. Beszélgethetünk, hisz elsősként ezeket önnek ugye még nem taníthatom.
A dosszié felé biccentek, majd összefont karokkal, székem támlájának dőlve, hintázni kezdek.

//Aki szeretne esetleg a társalgáshoz csatlakozni, szívesen látjuk. Vonatkozik ez másodéves MitVallosokra.//

*Na jó, ez azért már... gáz.
Az hagyján, hogy ledőlt pihentetni a szemét, aminek a vége az lett, hogy sikeresen elaludt, és jó néhány órával később vette csak észre magát. (Azóta sem tudja, mi merítette ki ennyire... de valami nagyon.) De az, hogy ébredés után még el is téved a folyosókon... nos, az azért már tényleg egy szint. Hatalmas kékeszöld szemeivel az ajtókra pislogva járkál a folyosón, megszeppenten, és keresi a mitológiák és vallások termét. Mikor végre megtalálja, akkor eltöpreng rajta, körülbelül mennyit késett, meg hogy a tanár mennyire szokott embereket enni, majd végül kissé szorongva benyit, és beles.
Mikor meglátja, hogy egy, azaz egy diák ül bent a tanár mellett, akkor meglepetten felnyikkan. Itt ő most el van tévedve. A félig nyitott ajtóban áll, és újra felnéz a feliratra. Mitológiák és vallások. Az, ahova most neki jönnie kellett. De itt valami akkor sem stimmel... Ugyanolyan kerek szemekkel visszanéz a fiúra meg a tanárra, és nyel egyet.*
- Öhm... ~ Ez igen, Stella! Díjnyertes megszólalás. Gratulálok, csak így tovább! ~ - Öhm, én bocsánatot kérek, nem akartam zavarni, csak az a helyzet, hogy elvileg mitológiák és vallások órám lenne, de sajnos véletlen elaludtam, mert nem szoktam meg, hogy nem zenél a mobil, amikorra be van állítva a riasztás, de hát ugyebár itt az nem működik, és... szóval... teljesen új vagyok még, eltévedtem, és most itt vagyok, de azt hiszem, nem jó helyen járok. *Szinte egy levegővel hadarja el az egészet, majd csak pislog a másik kettőre, még mindig az ajtóban állva. Kissé megigazítja magán a valamivel térd alá érő szoknyát, már csak zavarában is, mert egyébként nem lenne rá szükség, a ruhadarab tökéletesen áll.*
~ Na... most kéne elfutni. ~

//Gondoltam akkor már beküldöm a tantárgyválasztót, és beszállok... ^^"//

*Már messziről hallja, hogy Owain közeledik, jellegzetes a csizmájának a hangja, a sarkantyút semmivel nem lehet összetéveszteni. Hátradől a széken, elgondolkodva szemléli az üres termet és Francist is. Amióta beszélgettek, nem találkoztak, és jelenleg nem nagyon tudja eldönteni, hogy a professzor mégis hogyan áll hozzá. Őt is mellbevágta, ami kiderült, nem volt könnyű elfogadnia, bár nem esett kétségbe, csupán csak nem érti. Legszívesebben levelet írt volna Raulnak, de ez nem levéltéma, így végül azt sem tette meg.
Rengeteg kérdése van ezzel kapcsolatban, az első az, hogy ez hogyan lehetséges? Akkor mégis ki az apja? Miért nem mondták el neki az igazat, miért így kell megtudnia? Az ajtónyílásra és a morgásra egy mosoly suhan át az arcán, ilyet még ő sem látott. Ledöbbent, amikor belépett a terembe, és az kongott az ürességtől, először azt hitte, rossz helyre jött, és az óra máshol van.*

-Jó estét, professzor!

*Az elhelyezkedésre felvonja a szemöldökét, majd halkan felnevet. Ha az üres terem meglepően hatott, hát az is, ahogy Tayler leül, és az asztalra teszi a lábát. Ugyan másodikos nincs jelen, de szívesen beszélget bármiről, kedveli ezt a tárgyat. Már a címnél elmosolyodik, a hollók… érdekes állatok, ahogy a gyíkok is, bár ő más megközelítésből ismeri őket, illetve más úgynevezett legendákat tudna felhozni még. A kakas is érdekesnek ígérkezik, miután kivégezte az olvasmányt, be is csukja a mappát. Éppen válaszolna, amikor ismét nyílik az ajtó, és egy igencsak zavart lány áll az ajtóban. Ha tudná, nincs mitől tartania, mert a csapdát megúszta, lehet, nem lenne ennyire kétségbeesve. Bár Tayler nem kedveli a késést, az tény, így először a lányra pillant, aztán a profra.*

-Szia, jó helyen jársz. Tetszik a téma, professzor, tudom, hogy még elméletben nem tanulhatnám, ám valóban érdekesek.

*Egy körben válaszol mindenkinek, az azért megnyugtató, hogy most nem kap fagyos pillantást, és nem tapasztal hűvös viselkedést. Az már nem az ő dolga, hogy Tayler miként rendezi le a késést Stellával, így amíg az nem történik meg, addig vár, semmit nem mond az anyaggal kapcsolatban. Az is lehet, hogy kérdéssel kezdődik, tehát minek beszélne feleslegesen, amíg ki nem derül, a prof mit tervez.*

...hogy miért is nem kap hűvös pillantásokat Noel?
Sokat gondolkoztam ezen. Először is nem engedhetem meg magamnak, hogy órán, vagy az iskola bármely területén úgy viszonyuljak hozzá, ahogy az ösztöneim engedném. Másodsor emberi énem tiltakozik az ellen, hogy a fiú felé rosszindulatot tápláljak, mert csak egy részem az, aki látja benne az ellenséget. Harmadszor pedig a döbbenet során ez eszemben sem lenne most.
Amíg a fiú olvas én hintázom, s a hang, mely az ajtó nyitása tán érkezik meglepetés erejével hat rám. Nem nézek arra, csupán hallgatom, ahogy elsorolja kifogásait késésre. Szememet lecsukva veszek egy mély levegőt, végighallgatom Noelt is, majd megszólalok. Próbálom hangomat, idegességemet csillapítani. Elég jól sikerül is, hisz nem akarom a lány elüldözni, ha egyszer legalább már ő vette a fáradságot, hogy bejöjjön.
- Ha esetleg beljebb is fáradna, és csatlakozna hozzánk, ahelyett, hogy az ajtóban ácsorog, annak igazán örülnék.
Lendületet veszek, hogy lábamat levegyem az asztalról, de elfeledkezek arról, hogy székem lába még a levegőben, s amin áll, azok sem igazán stabilak. Hatalmas puffanással érek földet, s a lendülettől egy hátrabukfencet veszek. Majd a földön ülve, összeszorítom a fogamat, csukott szemmel túrok bele a hajamba, mindkét kezemmel. Felemelem azokat magasba, jelezve, hogy jól vagyok.
- Ez nem az én napom... Miss Matthews, üljön le, nézze át a mappát, majd nekikezdhetünk a mai órának. Kötetlen beszélgetés lesz az anyagról, hacsak nincs ellene kifogásuk. Én kérdezek, önök válaszolnak, és fordítva...
Halk szavai után egy újabb sóhajtás következik, majd felállok, felállítom a székemet, és leülök rá. Hintázni persze eszem ágában sincs már.
- Első kérdés először Noelhez, mert volt szerencséje már a két hollóhoz, ha messziről is. Mi a véleménye, Odin valóban képes volt hollóvá változni? Stella az ön véleménye is érdekel ezzel kapcsolatban.

*A fiú kijelenti, hogy jó helyen jár. Ezt a kijelentést igyekszik összepárosítani azzal a tudattal, hogy neki most órára kellene mennie, valamint a szinte üres terem képével, és próbál egy összeillő, elfogadható montázst kapni. Nem igazán sikerül a művelet, az eredmény nem más, mint egy értetlen szemöldökráncolás, és egy kérdő pillantás a tanár felé. Az viszont beljebb hívja, így végül megvonja a vállát, és lesz-ami-lesz gondolkozással közelebb sétál. Owain másik oldalára akarna leülni, de mielőtt elér odáig, a tanár az orra előtt hanyattvágódik a székkel. Stella ijedten ugrik egyet hátra, majd szinte rögtön előre, és a kezét nyújtja a pórul járt tanerő felé.*
- Minden rendben, tanár úr? Nem verte be a fejét? Egy ilyen esés után még az agyrázkódáson sem lepődnék meg! Biztos nem esett baja? *Színleletlen, tiszta aggódással kérdezget, és ha a tanár esetleg megfogja a kezét, akkor felsegíti, ha meg nem, akkor csak visszahúzza a mancsát, és még mindig aggódva pislog. Aztán mikor úgy látja, hogy Owain megmarad, akkor a nemrégi terv alapján leül a másik oldalára, és a mappáért nyúl, ahogy az el lett mondva. Nem szólal meg, a hallgatás pedig beleegyezés. Nem kifogásolja a kötetlen beszélgetést, sőt.*
~ Ha itt minden óra ilyen lesz, az maga a Paradicsom. ~ *Persze sejti, hogy nincs ekkora szerencséje, meg hát azért valamennyire szomorú ez az egész, hogy ennyien kíváncsiak a tanár előadására. (És még ha tudná, hogy Noel nem is másodikos!) A mappát olvasva elkalandoznak a gondolatai. Azon mereng, hogy vajon mivel lehet a baj. Talán a tanár túl szigorú, vagy elviselhetetlen a modora? Rosszul tanít, az anyag túl száraz? Majd úgyis kiderül, ha nem is most, hát akkor a következő órán, amin talán többen lesznek.
Hirtelen észbekap. Kérdést tesznek fel. Egyelőre még nem konkrétan neki, de megkapja a lehetőséget a válaszadásra... csakhogy egyelőre azzal sincs tisztában, hogy mégis ki a ménkű az az Odin. Bólint, jelezve, hogy értette, majd gyorsan átfutja a szöveget. Elgondolkozik a válaszon, amíg Noel elmondja a magáét, majd ő is megszólal.*
- Nos, szerintem mivel Odin istenség volt, ezért nem esett nehezére felvenni egy állat alakját... Hiszen ezt a képességet, amit mi animágiának hívunk, még egy átlagos ember is képes elsajátítani, akkor miért pont egy ennyivel az ember felett álló lénynek ne sikerülne? Ráadásul nem csak isten volt, hanem az istenek vezére is, és Mindenek Atyja... Tehát a kérdésre a válaszom igen. Szerintem képes volt hollóvá változni.
*Igyekszik olyan hangsúllyal válaszolni, hogy ha nagy hülyeséget mond, az is bölcsen szóljon. Ugyanilyen bölcs, méltóságteljes mozdulattal igyekszik a mappát visszatenni az asztalra. Egyelőre nem csukja be, csak leteszi a tanár elé, így tulajdonképpen középre, Noeltől és magától egyenlő távolságra, hogy mindenki hozzáférjen.*