Természetmágia tanterem

- Kár, pedig jobb lenne.
*Sóhajt el egy vidám mosollyal, máris jobb színben van, úgy látszik, ez csak pillanatnyi gyengeség volt nála. Figyeli a még csatázó lányokat, majd Kamilláékra vet egy fürkésző pillantást. A kis felhővel észhez akarta őket téríteni, úgy látszik, nem jött be, majd beszél a lánnyal. Paolo mondatára bólint, felállva közelebb lép a két signumushoz, majd Kamillához hajolva suttog neki, hogy más ne hallja.*
- Nyugi, nem fog megölni titeket, bár jobb, ha ezentúl legalább ezen az órán nem csatáztok. Majd holnap megkereslek.
*Mosolyodik el, és felháborodottan néz a tanárra a karos megjegyzés után, végül lecsillapodik.*
- Drága tanár úr, kivégezni őket nem kell, de ha mégis, akkor nyomokat el kell tüntetni, mielőtt valaki rájön, bár akkor meg két igen jól harcoló lányt veszítene el a Signumus.
*Mielőtt bárki megszólalhatna a beszólása miatt, azelőtt Amelie-re mosolyog, majd egy köszönés után eltűnik, mint a kámfor, nem mondaná meg senki, hogy néhány perccel ezelőtt még eszméletlen volt. Na igen, akinek két állatról kell gondoskodnia, nem marad tétlenül sose. A szobájába érve ellátja őket, majd fáradtan az ágyába zuhan.*

* Sal dühös képpel várja Kamilla támadását. Nem hagyja annyiban a dologt. Ez az idegbeteg kiscsaj nagyon meg fog fizetni azért amit tett. Már nem érdekli hol van és mit kéne tennie. A tanár úr hozzájuk szólására nem reagál. Csak Kamillát figyeli, hogy mit fog tenni. Hát persze, hogy továbbra is felé próbálja irányítani a felhőt. A tünde lány állja a sarat és a felhő hol felé, hol a másik lány felé mozdul. Mintha labdáznának. A gond csak az, hogy ez nem játék, hanem mágia, háború aminek rossz vége lehet. Főleg, hogy már dühüket is beleadják mágiájuk mellett. A kis felhőből már apró szikrák csapnak ki. A koncentrálás miatt teljesen kizárja a külvilágot Sal, ezért váratlanul éri mikor hátra repül vagy két métert és fájdalmasan a földre zuhan. *
- Áuu!
* Kiált föl. Fájdalmasan tapogatja fenekét és fejét. Elég rosszul érkezett, fejét kissé beverte a földbe. Semmi komoly szerencsére. Kőből van a feje, ami nem meglepő a viselkedését látva. Kamilla is csúnyán ér földet, de úgy látszik a kedvét nem szegte az eset. A tünde lány is hamar talpra áll. Megrázza a fejét, hogy kitisztuljon, ami nem volt túl jó ötlet, mert így még jobban fáj a feje. Ám nincs ideje a pihenésre és önsajnálatra, mert az a liba megint támadásba lendült. Salque viszonozta a támadást. A felhőcske újból pattogó labdát játszik közöttük. Ez nem tarthat így sokáig. Hamarosan történik is valami. A felhő nem arra tart, amerre kéne. Nem Sal vagy Kamilla felé, hanem egyszer csak Paolo felé indult el. Ebből írtó nagy baj lesz. És ha ez nem lenne elég, még Susanna is feléjük küldi felhőjüket. Sal ide-oda kapkodja a fejét. Melyik felhőt állítsa meg? Általában ez nem lenne kérdés, de most nem tud dönteni. Nem akar elázni és mmeg kéne bosszulni az orvtámadást, viszont a tanárt sem kellene eláztatni. Végül Sue felhőjét gyorsan elirányírtja más felé és már fordulna a másik felhő felé, de már késő. Kamilla nem tudta megállítani és elérte a tanár úrat és jól eláztatta. Hatalmas ordítás következik és a tanár feje paprika vörösre változik. Salque próbál úgy tenni, mintha nem is létezne, Sajnos ez nem jön be. Amilyen lassan csak tud, elindul Marquez prof felé. Minél később ér oda, annál később ordítják le a fejét. Talán addig a tanár úr is lenyugszik... Álmodik a nyomor!
Nem mer válaszolni a feltett kérdésre. Valószínű, hogy csak költői kérdés. Isteni csoda vagy csak óriási mázli, de nem zavarják őket rögtön az igazgató elé. Persze a büntetőmunkát nem ússzák meg. Ennyire azért nem szerencsések és hát igaz, ami igaz, teljes mértékben megérdemlik. Nagyon nagy baj lehetett volna abból, amit műveltek.
Salque fejét lehajtva, szégynekezve sétál vissza, hogy folytassák a gyakorlást. Suera pillantva megijed kissé, hg mi történhetett a lánnyal. Nem látta, nem figyelt másra csak Kamira és a dühére és a bosszúra. Mikor Paolo beadja Suenak a gyógyszert és a lány felkel, megkönnyebülve sóhajt. Igaz, hogy alattomos támadást indított ellenük, de azért nem szeretné, hogy bármi baja legyen.
Kamillára néz, hogy akkor most hogyan tovább. Tényleg gyakoroljanak vagy inkább nézzék a többieket. Ekkor veszi észre, hogy a lány fogja a karját és fájdalmas fintor jelenik meg az arcán. Valami történt a karjával. Szólásra nyitja a száját, de aztán egy hang nélkül becsukja. Dühe még mindig fortyog benne. Nem tud odamenni és megkérdezni, hogy mi a baj. Sajnos az a helyzet, hogy mostanában csak veszekednek egymással és bántják a másikat. Sal nem tudja mi lesz így a barátságukkal. Ez az eset sem segített helyzetükön, inkább rontott rajta.
Paolo is észreveszi Kamilla sérülését. Magához hívja őket és most már csendesebb hangon leszídja őket, amit megérdemelnek. A tünde lány arca ég a szégyentől. Ez biztos a bátyja és a szülei fülébe fog jutni. Kész csoda lesz, ha nem rendelik haza és zárják hét lakat alá. Többé nem engednék vissza. Mostanában folyton szégyenbe hozza családját és ezzel népét is. Itt ő képviseli a kolóniájukat. Nem sok sikerrel. Nála rosszabb képviselő nincs is. Reméli kap majd még egy esélyt. Bár nincs rá sok sansz, ha megtudják mi történt.
Leül a földre és bámul ki a fejéből. Most már csak arra vár, hogy vége legyen az órának és beszéljenek a tanárral és utána mehessen a szobájába a takaró alá vagy esetleg a kastély egyik eldugott szegletébe, ahol nem látja senki sem. *

*Megkönnyebbülten látja, hogy Sue felébred, és még humoránál is van. Őszinte mosoly terül szét arcán, ahogyan hallgatja csipkelődését. De aztán felháborodottan nyög egyet, amikor meglátja, hogy Sue csak úgy felpattan, ahelyett, hogy ülne még egy kicsit a fenekén, és illa-berek, nádak-ereket játszik, fél percen belül eltűnik a szemük elől. Csak integet neki egyet, abban sem biztos, hogy a lány látta.
A tanár szavaira visszafordul, és most már kicsit sajnálkozó szemekkel nézi a két signumusos lányt. ~ Pont nekik kellene összetartani, hiszen a karuk lesz négy évig az otthonuk és a diáktársaik a családjuk ~ - gondolja, majd megkönnyebbülten hallja meg, hogy ha akar, távozhat az óráról.*
- Akkor, viszontlátásra, professzor úr! Sziasztok! - köszön el mindenkitől, majd visszasiet a tanterembe, összepakolja a dolgait, miközben szeme előtt nem lebeg semmi más, csak egy finom, forró fürdő. Ezt a képet nem is engedi el, így siet fel a hálójába.

// köszönöm az órát ^^ //

* Kamilla magába roskadva kuporog, és egyre elkeseredettebb arcot vág. aztán fölfigyel valamire. A tanár elindul felé. Először összerezzen, ahogy meghallja a hangját. Még mindig görcsbe ugrik a gyomra, mikor az esés eszébe jut. Ahogy fölnéz a férfira, annak arcán most kedves mosoly ül. Kamilla már így is elég zavarodott így a kérdést elsőre fel sem fogja. Aztán eljut agyáig, hogy ha mást nem is, de legalább bólinthatna, hogy jelezze azért agyilag még nem teljesen gárgyult meg. Ahogy Salque is odaér, már kezdődik is a szentbeszéd. Tudja ő, hogy hibázott, és nem lett volna szabad így viselkednie, de már mindegy. Akkor nagyon fölidegesítette magát, és jó volt levezetni a feszültséget. Most pedig elviseli a következményeit. Bár nem füllik hozzá a foga, mégsem tud mit tenni. be kell számolnia, hogy milyen agybeteg dolog vezette harcara barátnője ellen. Addig is, míg az órának vége nem lesz, és ők nem mehetnek a bájitalért, vagy akármiért ami csillapítja a fájdalmat, ott fog maradni egy helyben. akár egy elveszett kölyökkutya. Most ott gubbaszt, mert a gazdi azt mondta és várja, hogy visszajöjjön érte. *

*Paolo nyugodtan elbeszélget a lányokkal, majd körbenéz. Amelie, és Susanna elmentek. Ideje befejeznie az órát. Azzal feláll, s a két Pilluamoletos lányra mered.*
-Rendben van, mára ennyi. Ti is mehettek. A pontokat a nap folyamán megkapjátok.
*Fejezi be, azzal Salque és Kamilla felé néz, kedvesen, semmi gorombasággal, majd kis szigorral, de egyátalán nem ijesztőn odaszól a lányoknak*
-Na gyertek. A tanteremben ellátjuk mindkettőtök baját, s megbeszéljük mi is volt ez az egész.
*Azzal a lendülettel felkapja cuccait, s elindul a tanterem felé, közben hozzá sem szólva a lányokhoz. Csak megy, s irogatja a pontokat, s az órai megjegyzéseket, majd kisebb nagyobb szünettel sóhajt egyet.*
~ Még egy ilyen órát... Egy is sok volt. Remélem a lányok nem készülnek folytatásra.~
*Majd odaérnek a terem ajtajához, s a két lány után belép.*
-Na nézzük csak azt a fájós kart.
*Mondja s elkezdi vizsgálgatni Kamilla karját, végülis bekeni egy gyógykenőccsel, s megitat a lánnyal egy bájitalt, aminek körülbelül olyan az íze, mintha lenyelne az ember egy csípős paprikafalatkát, egy kis mentalevéllel, s mézzel. Tehát nem valami finom édes, hanem valami borzasztó. Majd Paolo Salque felé fordul.*
-Neked nem fáj semmid?
*Kérdi, s már teszi is hozzá a következőt*
-Apropó. Akkor most jöhet a beszámoló.
*Azzal nagy szemekkel várja a lányok magyarázatát az órai magatartásukra.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

"...mára ennyi. Ti is mehettek." Hallja meg azokat a szavakat, melyek a mai áztatásnak véget vetnek. A felhőjüket otthagyva indul el a terem felé. Menet közben bevárja Melindát is.*
-Gratulálok neked, sokkal könnyedebben tudod a víz elemét irányítani mint én, bár gondolom ez nem véletlen. Remélem, hogy az én elememben is összekerülünk egy visszavágóra.
*Még mindig csorog róla a víz, nyaka teljesen piros a hajpánttól, ami lecsúszott a fejéről és kiengedte színét. Megszaporázza lépteit, nem szeretne a két lány kiosztásából elcsípni egy szót sem, nem valószínű, hogy örülnének egy szemtanúnak. Így kielőzve a társaságot, gyorsan belép a terembe, felkapkodja holmiját és már indul is kifelé, menet közben elköszön a tanár úrtól és a lányoknak is biccent részvét nyilvánító tekintettel. Elindul a szobája felé rendbe szedni magát kissé.*

//Én is köszönöm a órát, Melindának a vizi-csatát Smile

//

* Salque örömmel állapítja meg, hogy a tanár befejezte az órát és elindul a terem felé. Már nagyon elege volt mindenből. Egy beszámoló még hátra van, amit a háta közepére kíván, de nem lehet kibújni alóla. Bár a tanár biztos hülyének nézi őket az indokukért, ami lényegében nincsen. A terem felé haladva oda-oda pillant Kamillára csak úgy a szeme sarkából. Elég pocsékul néz ki. Biztos nagypn fáj a karja, de Sal valahogy nem tudja sajnálni. Úgy néz ki még mindig dühös rá egy csöppet. Gyerekes dolog, de ez van. Neki is még fáj a feje kicsit, de már nem olyan vészes.
A többiek az óra végeztével olyan gyorsan leléptek, hogy még egy sziát is alig bírt kinyögni. Főleg Sue tünt el egyik percről a másikra. Végre odaértek a teremhez. Paolo először Kamit veszi kezelésbe. A lány arcán látszik, hogy a gyógyszer, amit kapott borzasztó. Ez egy kis elégtételt jelent a tünde lánynak. Persze a világ minden kincséért nem mutatná ki.
Mikor végzett a lánnyal, a tanár Sal felé fordul. *
- Kicsit fáj a fejem, de rendben leszek, köszönöm. És elnézést kérek a viselkedésemért. Többet nem fordul elő.
* Fogadkozik a leányzó. Persze ezzel nem tudja kikerülni a büntetőmunkát, de nem is ez a szándéka. Tényleg bánja azt, ahogy viselkedett. Szánalmas és gyerekes volt.
Most jönne az a rész mikor elmondják mi is történt valójában. Ám úgy látszik egyikük sem akar belefogni, csak nézik a padlót, mintha valami nagyon érdekes minta lenne rajta. Sajnos ez nem mehet így a végtelenségig. Sal nagy nehezen belefog a mesélésbe. *
- Tudja Tanár úr az úgy volt, hogy egyszerre próbáltam két dolgot csinálni. Megpróbáltam csöndesíteni az esőt és közben mozgatni a felhőt, de nem jött össze. Figyelmeztettem Kamillát, hogy számítson zuhéra, mert nem biztos, hogy meg tudom oldani egyszerre a kettőt. Lehet, hogy halkan mondtam és nem hallotta, mert mikor elázott nagyon dühös lett rám. Utána már csak azt vettem észre, hogy egymást öljük a felhővel és végül a Tanár urat is eláztattuk. Mindkettőnk hibája volt. Nem lehet csak az egyikünket okolni.
* Ez idáig a tanár szemébe nézett, de mondókája végére érve lesütötte szemét. Várta az ítéletet. *

* Kamilla kissé félszegen követi a tanárt, majd mikor a terembe érnek, helyet foglal az egyik pad mögött. a férfi odaad neki valami irdatlanul rosszízű bájitalt, és odalép hozzá, hogy bekenje fájó karját. Kicsit összerezzen, mikor hozzá ér, de nem mond semmit. a kérdésre is alig akar válaszolni. *
- Lehet eltört... * Motyogja, majd inkább csöndben marad. a szentbeszédet már hallotta, és nem lett tőle jobb. Lelkiismeret furdalása van... lehet, megbánta... talán. Aztán végighallgatja Salque monológját is, néhol szemforgatva, néhol bólogatva. Mikor a lány abbahagyja, ő is belekezd. *
- Akkor most elmondom, hogy mi volt a bajom... igen, hallottam, hogy szólt, de kicsit későn reagáltam, de volta képen nem is ezen húztam föl maga, hanem ahogy utána nézett rám. Volt valami sunyi kis vigyor a képén, mintha szánt szándékkal tette volna, nekem se kellett több. spanyol létemre... hát Merlin segítsen, de elég heves természetű vagyok. Fölkaptam a vizet, és ráküldtem a felhőt, aztán a tanárúr szétválasztott... * Itt lepillant karjára, melyben már enyhül a fájdalom. *
- Aztán ismét ráküldtem a felhőt a tanárúr tiltása ellenére, végül nem tudtuk irányítani, és kislisszolt oldalra, egyenesen a tanárúr felé. Magát tényleg nem akartuk eláztatni, csak egymást... bocsánat. * Lehajtja fejét, és szomorúan vizslatja a padlót. Aztán várja a végítéletet. *

//Pontok kiosztva, tananyag feltöltve, 7végén írok//

*Egy (szokás szerint) feketébe öltözött lány vág keresztül a parkon. Még sosem járt a hátsó kertben, így azt gondolta, jobb ha korábban elindul. Szerencséjére a délutáni nap sugarai megvilágítják az épületet, ahova tart. Fekete órájára tekintve megállapítja, hogy még van harminc perce az óra kezdete előtt, így van ideje egy kicsit körül nézni. Körbe járja az épületet és megszemléli a mögötte lévő placcot is.*
~Igazán szép itt. Biztos jó óra lesz. ~
*Elégedett mosollyal az arcán fordul vissza. Amíg nincsenek körülötte mások, addig nyugodtan mosolyoghat, azonban amint érkezik egy másik diák, Kumiko magára veszi majd a szokásos, kifejezéstelen álarcot.
Visszaérkezve a teremajtóhoz, azt tapasztalja, hogy az gond és baj nélkül kinyílik.*
~Bizonyára az óra kezdete előtt kikapcsol a bűbáj, ami zárva tarja.~
*Könnyedén libben be a terembe és ül le a legelső helyre, mint mindig. Amíg a többiek megérkeznek, folytatja a kedvenc mangájának olvasását*

//Nem tudom holnap mikor érek ide, de majd igyekszem, és bocsi, hogy rövid, de most sincs sok időm... by User ^^//

*Emmeline némileg égő arccal vág át a parkon, hogy megjelenjen végre egy természetmágia órán, amiről eddig mindig sikeresen lecsúszott.
Érthető tehát a hegyes fülek égén az enyhe pír, ahogy belép a terembe, és körülsandít. Egy még nem sokat látott extremusos van csak rajta kívül ott, így csak neki köszön egy "sziát" mosolyogva, a zavarát leplezvén.
~Ez szép lesz,jó pár órát ellógtam... De egyszer mindent el kell kezdeni!~ Azzal lecsüccsen, hogy megvárja Ameliet, Myát, megy úgy egyáltalán az óra kezdetét.*

/Bocsánatot kívánok a rövid hszért, meg hogy eddig nem jöttem órára, de mindig olyan hülyén jöttek össze a dolgaim.../

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Mint már oly' sokszor, ma is nekiveselkedik egy órának. Felöltözik, összepakol és elindul. Gondolatai viszont nem a mai órán járnak. Nem is a tananyagon, hanem egy fiún. Szinte ösztönös, gépies léptekkel rója végig a lépcsőket, majd át a parkon, tudomást sem véve annak csodálatos varázsáról. A természetmágia terem előtt megáll egy picit, vesz egy nagy levegőt, megpróbálja magát a rózsaszín felhők közül lehozni a földre. Kisebb sikerrel.
Belép, s köszön a két bent lévő leánynak.
-Sziasztok.
*Letelepedik egy hátsó padba, várva a többiek és a tanár érkezésére. Előveszi könyvét, s elkezdi olvasgatni az eddigi anyagot, szobájában nem sok eredményre jutott, de most, mintha szivacs lenne a feje. Olvasás közben csak egy-egy pillanatra néz fel az ajtóra.*

Scarlet nagyon nagyon nehezen szánta rá magát, hogy lejöjjön a jó meleg kis kuckójából egészen a természetmágia teremig. De ha el akarja sajátítani a gyógyítás művészetét, kötelező ezt tanulnia: és ha már kötelező, megbukni sose fog. Nem bukik meg semmilyen tantárgyban, egyszerűen csak nem illik hozzá, arról nem is beszélve, mennyire kiborulna, ha ennyire rosszul menne neki vele valami. Habár ma sincs éppen fényes kedvében, egy elfolyt pacaként sétál le az iskola legtetejéből a legaljába. Rajta természetesen a kötelező iskolai egyenruha, és ettől csak még rosszabbul érzi magát. Megigazítja fekete, féloldalas táskájának szíját a vállán, és belép a terembe. Kicsi mosoly kerül az arcára, nem biztos, hogy éppen a legvidámabb, de azért emberek között adnia kell legalább egy kicsit hasonló dolgot, mint ahogy általában ki szokott nézni. Int Emmelinének, majd egy hirtelen felindulásból elindul felé, és lecsüccsen mellé. Időben van még, csodálkozik is, hogy már ilyenkor ennyien vannak a teremben. De vissza Emhez, megszólal.
- Szia. Hogy vagy, mizujs?

*Lassú léptekkel érkezik a teremhez, elég korán van, nem hiszi, hogy sokan lennének még diáktársai közül itt. Ennél fogva meglepődik, hisz négy ember is megjelent, úgy látszik, a természetmágiát sokan tanulják emelt szinten.*
- Sziasztok!
*Üdvözöl mindenkit, majd leül az egyik szabad helyre, és gondolataiba mélyed. Várja, Amelie vajon itt lesz-e, reménykedik benne, hogy tudnak majd együtt dolgozni, ha páros gyakorlati feladat lesz.*
//Mivel valószínűleg nem érek ide kezdésre, kari NJK.^^//

*Bittus gyors léptekkel indul, hogy legalább a tanár elött odaérjen, mivelhogy emelt szintű óra, s minden tantárgyat felvett. Igaz, sok olyan órára elfelejtett bemenni, ahova be kellett volna, de ez most már mindegy. Nem tehet semmit. Így történt, megtörtént, ez van. De most legalább itt van. Majd belép a terembe*
-Sziasztok!
*Azzal megcélozza Susanna melletti padot.*
-Jöttem bunyót nézni.
*Mondta Gewinn, s arcára széles mosoly ült ki. Nos igen, jól érzi magát, mégha fáradtan is. Nagy szemekkel néz padtársnőjére, olykor pislogva a nagy táskás sötét színű két kicsi szemével.*
-Amúgy mizu?
*Kérdezi, s kedvesen rámosolyog Susannara.*

//Csak a teste alapon...xD//

A férfi is szép lasan "kóvályog" a tanterem felé, közben kicsit fütyürészve, jó kedvűen. Nincsn túlságosan kirittyentve, csak egy fehér hosszú újjú felső, s egy sötétkék farmernadrág van rajta, oldaljára csapva a válltáskája, benne az iratai, s minden ami a mai órához kell. Nincs túlzottan meleg a férfi számára. Különösen a hidegfront miatt.
Ahogy odaér az ajtóhoz, benyit, s nyitva hagyva az ajtót odasétál a tanári asztalhoz.
-Jó napot kívánok!
Köszön, s szörnyülködve néz végig, hogy mennyien jöttek el.
~Kicsit többre számítottam~
Gondol bele, majd megköszörülve torkát ismételten megszólal.
-Várunk még egy keveset, hátha érkezik valaki.
Azzal előveszi jegyzeteit, s megkeresi az óra elején szükséges iratokat, majd lassan átolvassa őket. Közben körbepillantva olykor a diákokon. Nem beszél egyenlőre, csak olvas, s olykor körbenéz a termen, majd 19:10-kor feláll, s megszólal.
-Úgy vélem már nem fog jönni senki.
Szólal fel, s odasétál az ajtóhoz, s becsukja azt.
-Akkor kezdjük is.
Sóhajt fel, s odasétála tanári asztalhoz, majd nekidől, s a pálcájával a táblára mutat, ahogy megjelenik egy kis írás. Pontosabban a mai anyag címe. " A tűz és víz elem előidézése. "
-Nos akkor felosztjuk a feladatokat. Midorikawa Kumiko kérem jöjjön ki a táblához, s írja fel a tűz elemnél tanult varázslatokat, valamint Emmeline Way és Scarlet Eulalia Hippolyta legyen szívesen felírni a víz elemnél tanultakat. És hogy Krisztyne Blackcat és Susanna Hillien se unatkozzon, ők is kapnak feladatot. Susanna kérem mondjon el mindent a tűz elemről, és Krisztyne pedig a víz elemről. A három leányzó gyorsan írja fel a varázsigéket, hogy ők is figyelni tudjanak Krisztyne és Susanna válaszára.
Azzal várta, hogy minden kis diák tegye a rá kiosztott feladatot, majd elővéve a 2.-3.-4. órai anyagot figyelte, hogy a három lány miket ír fel a táblára, s hagyta hogy Miss Hillien és Miss Blackcat összeszedje kicsit magát.

//Aki még jönne, késéssel kijátszhatja megérkezését. Nyugih, nem harap a bácsi.//

*Egy alakot lehet észrevenni, amint éppen lefelé száguld a lépcsőkön. Sajnos útjába beálltak páran, mivel valami iskola bemutatás lehet a szülőknek, vagy felsőbb rangú egyéneknek. Ezt pedig onnan következtette le, hogy több ilyen nagyobb csoportosuláson is át kellett vágnia, persze sűrű bocsánatkérések közepette. Illetve kétszer el is ejtette a külső memória egységét, vagyis a füzetét, de egy gyors fékezés után fel is szedte. Még jó, hogy a tolla a pulóverének egyik zsebébe pihen… Feltéve, ha még ott van. A földszintre érve, szinte szó szerint töri át az ódon faajtót, ami a kastély bejárata lenne. Újabb sprintelések árán pedig a hátsó kerthez is eljutott. Meglátja a természetmágia tantermet, és oda rohan, talán már az ablakból láthatják is a szőke hajú alakot, amint betörni készül a teremben. Végül cipőcsikorgás hallatszik, és megáll az ajtó előtt. Pár mély levegő, majd benyit a terembe, szerencséjére nem marad a kezében sem a kilincs, sem az ajtó. Nagyot nyelve belép, majd becsukja maga után az ajtót.*
-Elnézést tanár…- *Szemével eközben keresi a tanárt, hogy megfelelően fejezhesse be a mondatát. Végül megpillant egy idősnek nem annyira mondható férfit.*
-… Úr a késésért… Legközelebb nem fordul elő.- *Ígéri meg a dolgot, bár tőle ezt nehezen lehet elhinni, hogy legközelebb nem fog késni. De hát valahogy fitten kell tartania magát. Levetődik a legközelebbi üres padba, és mélyeket lélegezve figyel a tanárra, és annak szavaira. Valószínű a késésért, vagy azért mert még vadonatúj az iskolában nem kapott feladatot. Legmélyén ennek nagyon örül, de jól tudja, hogy ő sem marad feladat nélkül. De amíg nincs más dolga, próbálja lenyugosztalni a szívverését, és a lélegzet vételein is próbál lassítani. Miután rendezve érzi magát kinyitja a füzetét egy üres oldalon, jelen esetben az elsőn, és a szürke pulóverjéből is kiszedi a tollát… Talán túlzottan látszik rajta, hogy mugli tanítást kapott, de nem volt ideje pergament, pennát, és tintát szerezni.*

*Kumiko minden érkezőnek csak bólint, túlságosan belemerül olvasmányába. Csak a tanár érkezésekor csukja be, de mikor azt hallja várnak még, nyugodtan folytatja az olvasást. Néhány perccel később, amikor a férfi becsukja az ajtót ő is elteszi a könyvét, és az órára koncentrál.
Engedelmesen feláll és szó nélkül a táblához megy, amikor megkapja a feladatot. Szinte azonnal el kezdi írni, a tanult varázslatokat. Bár nem volt még az iskolában, amikor erről tanulhattak a többiek, még érkezése előtt utána járt az anyagnak, és megtanulta, amit kellett. Egy perccel később már kész is van.*
A táblán:
LUX LUCIS INDUCO: tűz csóva irányítása
LUX LUCIS ADUSTUM: nagyobb láng lobbantása
LUX LUCIS EFFLO: kisebb láng, tűz kioltása

*Amikor végez, szól a tanárnak, majd ha engedélyt kap rá visszaül a helyére és lejegyzeteli, amit a többiek mondanak.*

*Bitta nyugodtan üllt, s szívé mélyén örült, hogy nem kapott feladatot, mert nem nézte át az anyagot. Csak ült a term egyik padjában fekete farmerben, zöld felsőben, talárjával mindezeken. Majd ahogy felkerültek a táblára a varázsigék átolvasta jegyzeteit, taglalta, hogy eddig minden megvan neki. Majd benyit egy diák, aki nem messze Bittától veződik le s a lány kedvesen odaszól neki*
-Szia, Bitta Gewinn vagyok. Új vagy?
*Kérdi, s már nyújtja is a jegyzeteit a fiúnak, hátha kérdezne tőle valamit a tanár. Nos igen, a lány tudja úgy ahogy az anyagot, s amúgy sem mond semmit órán, mert szellemileg nem jár itt a közelben. Csak bejött beszélgetni. Na jó nem beszélgetni, de hát ő emelt szinten vesz minden tananyagot, s be kellett jönnie. Már csak hogy a vizsgára fel tudjon készülni.*
-Amúgy még jókor jöttél. És nyugi a tanár csak akkor üvölt, ha ráirányítasz egy felhőt.
*Mondja Gewinn, egy példát idézve. Pontosabban a múlt órait, amikor Kami és Sal kicsit elvetette a súlykot. Van ilyen. Majd ahogy a tanár egy pillanatra párillant Bittusra, befogja a száját a lány, s tép egy kis darabot egyik pergamentjéből, s ráír valamit:

"Amúgy ha gondolod segíthetek bepótolni az anyagot, s körbevezethetlek az iskolában, de majd a prefektusod vagy karvezetőd, annak helyettese közöl mindent."

*Azzal el is küldi a fiúnak, s "jókislányként ül tovább a helyén.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

*A tanár úr érkeztekor összecsukja könyvét, s figyelmesen hallgatja, miközben kiosztja a feladatokat. Erősen kell koncentrálnia, hogy ne kalandozzanak el gondolatai, ennek nyomatékaként, vagy mert egy kicsit fáj a feje, megdörzsöli halántékát. Szemébe bukó kék haját, melyben most pár rózsaszín tincs is van, egy hajpánttal hátra simítja.*
~Na unatkozni nem fogunk ma sem...~
*Végignézi, ahogy a lányok a táblára alkotnak, majd, mikor rá kerül a sor nekikezd a mondandójának, felállva, a tanárúr felé fordulva.
A víz elem az anyagi világ aktív eleme, nedves és hideg.A legkisebb érintésre is megmozdul. A víz jegyek: halak, rák, skorpió, akiknek fontos a szerelem, a család, együttérzés, megtisztulás. Az érzelmesség jellemzi.A víz elemek szellemei nimfák, és a sellők, és más vízzel kapcsolatos varázslények.
*Mondatok után hozzáfűz még pár felsorolást, amik véletlenszerűen jutnak eszébe.*
Folyékony, alaktalan, tápláló, sikamlós, lefelé igyekvő, feloldó, éltető, alámerülő, titokzatos, mágikus, misztikus.
*Miután befejezte, visszaül helyére és várja a mi következik soron, milyen feladatot kapnak ezek után. Talán ma nem fog elázni, de megégni végképp nem szeretne.*

*Hihetetlenül álmosan, kómás fejjel, mogorva pillantásokkal haladt lefelé a lépcsőkön, majd a parkon keresztül is, és aki csak meglátta, félre ugrott előle. Bosszúságának oka pedig az volt, hogy szerencsésen elaludt, hála az előző esti éjszakai kóborlásának.
Nagyokat ránt táskáján, hogy az ne csússzon le válláról, és egyszer sikeresen oldalba is vágja magát vele. Csak halkan nyöszörög egyet, majd tovább siet, hogy kis késéssel ugyan, de csatlakozzon ő is a természetmágia órához. Már a terem közelében jár, amikor kicsit felébred, és látja, hogy egy másik késő éppen most csukja be az ajtót.*
~ De jó, nem csak én leszek az egyedüli, akit megbámulhatnak. Bár mostanában úgy is mindig valahogy a középpontba kerülök... ~
*Nagy levegőt vesz, halvány, de bűnbánó mosolyt varázsol arcára, így lép be a terembe.*
- Jó napot, Marquez professzor! Elnézést kérek a késésért, kisebb időzavarba keveredtem, ez is biztos a középkor miatt van - teszi hozzá buzgón, majd rájön, hogy talán nem éppen most kellene viccelődnie, ezért gyorsan körül néz, a többiekre mosolyog köszönésképpen, majd leül Sue mellé, hiszen azt beszélték meg, hogy együtt fognak dolgozni ezen az órán. Szia! - köszön halkan a lány. - Elaludtam - tátogja a fel nem tett kérdésre a választ a lány, majd megpróbálja felvenni az óra menetét.

Hmm már fáradtan az asztalon pihenteti fejét, amikor belép a tanár. Felpattan, nem így szokás köszönni? Leül gyorsan, és szép csendben ül 10 percet. Persze újra a fejét a padra bólintja, lehet hogy csak az idő teszi, de elképesztően álmos. Gondolatai cikáznak ide-oda, valami mindig mozog benne, és nem hagyja nyugodni. Egyszerűen csak nem az a típus. Amikor a tanár megszólal, gyorsan rendbekapja magát: magyarul kihúzza magát a székén, és próbál nem álmos fejet vágni. Feladatát úgy hiszi, megértette, pálcájával a kezében kimegy a táblához. Emmelinére néz, de nem látja, hogy mit ír, így egyszerűen csak leír mindent ő is. Maximum valami kétszer lesz a táblán, ennyi baj lehet, nem?
Felemeli pálcáját, és a táblára illeszti. Szabadidejében tanult egy-két apróbb varázslatot könyvből, habár egyelőre csak azokat nézte, aminek segítségével pálcájával gyorsabban tud írni. Nem erőssége a jegyzetelés. Ekkor találta ezt a varázslatot is, amivel amit mond a bűbájt megigéző, azt írja. A varázslat nevétől függ, hogy milyen anyaggal ír, tehát jelen esetben krétával. Scarlet halkan mormogja a tábla előtt a tanultakat.

-AQUA TERGUM –vízgömb létrehozása.
-ICTUS INCREBRESCO – vízsugár növelése.
-ICTUS TEPESCO – vízsugár csökkentése.
-FONS GARRIO – szökőkút.
-PRAECIDO – a víz fodrozódik.
-AQUA NIDOR – a víz elpárolog.
-AQUA PROGENIES – apró vízesés létrehozása. (Max. 2 méter.)
-AQUA DISCESSIO – alapvető irányítása a víznek.
-NIBM MASC- esőfelhő megidézése.

Amikor végez, megszünteti a varázslatot, és visszasétál a helyére, majd leülve hallgatja a felelőket.

*Párszor megpörgeti a kezében a tollát, és egy lágy női hangot hall maga mellett. A tanárra pillant, aki szerencséjére most éppen nem őket nézi, így arrébb mászik két székkel, és a lány mellett ül le.*
-Szia! Raphael Wyld… És igen, elég új. Ma reggel érkeztem.- *Bemutatkozik a lánynak, majd választ is ad a kapott kérdésre. A jegyzetekre pillant, amik első látásra neki elég kínaiak, de kicsit megtörli a szemét, és… Megfordítja a lapokat, máris olvashatóvá válik számára a természetmágia tananyag. Miközben a címeket olvassa a tolla végével, a kis növésben lévő szakállával játszik, de hát hiába rossz szokása. Érdeklődve vonja fel a bal szemöldökét, és úgy hallgatja Bitta szavait.*
-Hát egy felhő… Ha még tűzlabda, vagy ne talán villám lett volna még megértem, de egy felhő, hát… Talán jobb, ha háttal csinálom neki a feladatokat…- *Első a biztonság. Nála soha nem lehet tudni… Valószínű, hogy még a terem másik feléből is sikeresen eltalálná a tanárt, persze csak „véletlenül”. Amikor a tanárra pillant, és az vissza őrá, lejjebb csúszik a széken, és megpróbál elrejtőzni a padban. Egy cetlit vesz észre maga előtt, amire rávágja a kezét, talán túl hangosan is.*
-Csak egy légy volt, semmi gond, hatástalanítottam…- *Zavartan néz a társaságra, majd lehúzza a kezét a pad alá, és csendben kibontja az összegyűrt pergament. Előveszi a tollát, majd írni kezd rá.*
„Köszi, nem lenne rossz bepótolni az anyagot. Ki tudja, miből kérdez. A körbevezetést is szíves örömest elfogadom. Talán legközelebb nem fogok elkésni az órájáról, mivel tudom, hogy hova kell majd rohanni… Amúgy van itt valami egyenruha, amiről én még nem tudok?”
*Ugyanis ha a diákokra néz mindegyiken, van valamiféle palást szerűség. A pergament összegyűri a kezében, és Bitta ölébe dobja, hogy ne legyen annyira feltűnő a tanárnak, hogy a pad fölött dobálgat valamit. A levél postázása után a táblán akad, meg a tekintette, és buzgón firkálni kezd a füzetébe… A firkálmányok valójában betűk, de hát mit ezt csak ő tudja elolvasni. Egy lány hangját hallja, bár így elsőre nem igen tudja, hogy miről beszél, de azért szorgalmasan ír a füzetbe. Bár valamerre lemaradt, így kihagy egy sort, hogy majd bepótolhassa, vagy valami mást írjon a helyére.*

//Megvárunk mindenkit, tehát amíg nem ír mindenki a feladatra választ addig maradunk. Magánjátékok lehetnek közben. Holnap este már írnék, tehát nem húzzuk sokáig a várakozást. Későknek minden elnézve, nem kell majd tovább ragozni. Köszönöm. Very Happy

//

*A mellé huppanó Scarletre mosolyog, majd válaszol a kérdésére.*
- Köszönöm, egészben, bár mostanában rengeteget szerencsétlenkedek, nem is értem, mi van velem. No, és feléd mi hír?
*Hallgatása közben már a tanárúr is megérkezik, így fél füllel még figyel ugyn a padtársa, de a szeme a férfi mozdulatait lesi.
~Úgy tűnik, nem kapok semmit, amiért nem voltam legutóbb... Meg előtte se.~
Az órát ugyan késve kezdik, de mg mindig érkeznek, mint például Amelie is, akinek egy aprót biccent, üdvözlet gyanánt.
~Vagy mégis?~ Fűzi hozzá, a száját enyhén elhúzva a gondolatmenetéhez a lány a szarkasztikus megjegyzést, majd kiballag a táblához, hogy megpróbálja csekély tudását összekaparni, az elkért jegyzetekre visszaemlékezve. Nekikezd a körmölésnek, és megpróbál ezúttal az emberi szem által látható betű mértetet alkalmazni, nem pedig azokat a miniatűröket, amiket szokott. Igaz, a miniatűrökhöz nem teljesen alkalmas eszköz a kréta.

- AQUA TERGUM - vízgömböt létrehozni
- ICTUS INCREBRESCO - vízsugarat növelni
- ICTUS TEPESCO - vízsugarat csökkenteni
- FONS GARRIO - szökőkutat létrehozni
- PRAECIDO - a vizet fodrozni
- AQUA NIDOR - a vizez elpárolni
- AQUA PROGENIES - apró, maximum 2 méteres vízesést létrehozni
- AQUA DISCESSIO - a vizet irányítani

~Hű, volt még valami... Na mindegy, ennyi volt mára Emmeline néni zsenialitásából.~
Morfondírozik, ahogy végez az írással, majd megvakarja az orrát, ami ettől teljesen fehér lesz a krétaportól. Visszasétál a helyére, és csak ott veszi észre, hogy a kréta a kezében maradt. Jól láthatóan kiteszi a pad szélére, nem akar újra zavarni, de azt se akarja, hogy csórónak nézzék. Csöndben figyel a felelőkre, magában szorítva nekik.*