Sövénykert

* Jellemző lenne Irethre, hogy nem is nagyon érdekli mit fog a férfi reagálni, ő megszokta, hogy miden helyzetből van kibúvó. Életének eddigi 15 éve alatt bevált a módszer, nem nagyon hiszi, hogy most fog kudarcot vallani.
Na kissé meglepi, hogy a felnőtt szemében érdeklődés csillan, ettől csak felborzolódnak idegei, kis buta. Elhiszi, hogy tetszik, hiszen szép lány, miért is ne tetszhetne?
Magabiztossága töretlen, ez talán az a rész melyet eddig sem nagyon sikerült kicsinyíteni.
Nem is hagyná, nem is könnyen lehetne elérni nála, aki nem ért vele egyet nem tudja olyan jól a dolgokat mint ő.
Sejti, hogy a férfi egy tanerő, azt is, hogy nem kéne kacérkodnia vele, de egy tinédzser és főleg aki Ireth fajtájába tartozik, folytonos megerősítést vár küllemét illetően.
Állja a mustrát, láthatatlan kezek hátrahúzza keskeny vállait, előretolja melleit, pont mint lóháton tanultam, noha csak gerincét igyekszik a lehető legegyenesebbre húzni. Fejét picit magasra emeli, és viszonozza a szemlélődést. Ha kérdeznék elmondaná, hogy tetszik neki amit lát, de így nem fogja, ámbár hófehér fogainak elővillanása, és kecses mosolya szemernyi kétséget sem hagy efelől. Ezt sem bánja. Ireth nem szeret alakoskodni, még nem tanult bele, de ami késik...*
- Nem vagyok a társaság ellen. Mindig jól jön egy beszélgetés, ahol.... megismerhetek mást. Magammal egészen jól kijövök, keveset vitázunk. Már én és én. * ráharap a szájára, hogy ne beszéljen túl sokat, az elvenne dacos tartásából, és kiadná a fecsegős lányt. Kedélyesen elmosolyodik. A lányka nem ismeri a bizalmatlanság fogalmát, ha felnőttről van szó. Főleg itt nem, még nem sejti, hogy bárki is bánthatja.
Felzúg a vére, a pillantástól. Élénkzöld szemei felcsillannak, mosolya csalfává válik, ahogy kavarognak érzékei.*
- Őszintén megvallom, a karvezetőmhöz tartottam volna. Még nem sikerült találkoznom vele, és bár sejtem, hogy vagyunk ezzel így páran és mégis tiszteletem tenném Nála. Szeretném, hogy arcot társíthasson nevem mellé. Noha jól lehet amúgy sem vagyok felejthető * azt sem jegyzi meg, hogy ha indiszkrét lenne, kikerülné a választ, Ireth szemrebbenés nélkül ködösít, az anyja a mestere ebben. Márpedig a nő a megtévesztést magas fokon űzi.
Nem kérdezi és nem is érdekli egyenlőre ki a férfi. Tudja jól, hogy amikor megtudja szégyenkezni fog, amiért nem diákként hanem nőként próbált kitűnni a szemében, még akkor is ha igen fiatalka még, alakuló fehérnép.*
- Igazán kedves magától, hogy bízik bennem. Kitalálnék... előbb agy utóbb. Vagy én lennék az ide év bújócska győztese. * elmosolyodik újfent, a poén pedig ezer éves volt, nem is nagyon hiszi, hogy eléri célját és őszintén mosolyogni látja a férfit. Hála az apjának látja a különbséget ellenőrzött mosoly és igazi között. Csakhát... ez sem érdekli. Elfogadja ami jut és jelenleg ez jár. Máris tudja, hogy dolgozni fog a férfi elismerésén, csakis nőként, most ezt akarja, majd lemond róla. Vidám biccentéssel fogadja a bocsánat kérést és elindul a férfi mellett, nagyon kell igyekeznie, hogy ne botoljon meg és ne bénázzon magas sarkú cipőjében.*
- Köszönöm. Elfogadom. * hagyja, hogy a vállára kerüljön a kabát, jól esően fogadja melegségét, beleborzong illatába, ha jól sejti akkor ez a tanerő sajátos illata lesz. Nem ártana megjegyezni, hogy éjszaka előhívja... vágyálmaiban*
- Ismeri talán a karvezetőmet? * nem közli, hogy melyik az ő háza, nem is lényeges, szerinte a férfi tudja ezt jól. Séta közben loppal szemléli tovább kísérőjét, mindent látni akar belőle, szereti az érdekes személyiségeket.
Nem figyeli merre tartanak, egyszer csak kijutnak, és akkor végre kecsesen suhanhat jártában, nem kell erőszakosan a lépteire figyelnie.*

Milyen érdekes is a sors, a végzet...Vajon mi okból sodorta elém ezt a lányt? Hisz tudom jól, hogy ő nekem tabu, soha nem kezdenék ki vele egykorú leányzóval, bármennyire is kacérkodjon. Szememben megcsillantott fény, különös pillantások mind csak egy játék, és ha hihetetlen is. De vajon mire megy ki? Mit akarok kihozni ebből?
A lány nem, hogy viszakozna érdeklődési jeleimet észrevéve, hanem még inkább kacérkodik.
- Hát saját magammal én is megtalálom a megfelelő hangot, olykor alaposan helyreteszem magam.
Egy apró kacsintás félét formálok karakteres arcomra, borzos hajamba beletúrva kicsit, miközben haladok egy fél lépésnyivel lemaradva a lány mellett. Nagyon régivágású tanártól tanultam valaha, hogy ezt így illik, bár mára már az előzékenység eme változata kihalóban van. Helyesbítek...már kihalt.
- Dorothea Bristow minden bizonnyal örvendeni fog önnek. Bár azt hiszem, hogy az arcát valószínűleg már ismeri.
Nem tudom kihagyni, nem lehet....A mogorvaságom kísérője már az irónia, a szarkezmus, most sem tudom elhagyni. S ezzel már válaszoltam is egy későbbi kérdésére is, melyet már elengedek a fülem mellett.
....hogy ki lennék én? Hogy a lánynak szégyenkeznie kellesz? Nem hinném...hisz kezdhettem volna úgy is a társalgást, hogy bemutatkozok, elmondva neki, hogy bizony tanerővel van dolga. De most én sem egy diákot nézek benne, bár még nem is egy igazi nőt. Egy lánykát, akinek még sok tapasztalatra van szüksége. Rá kell döbbennie, hogy nem minden az, aminek látszik. Na fecsegek...kikotyogom mi a célom. Nem baj, ő ezt még nem valószínű, hogy sejti. //csak usere:D//
- Nem venném a lelkemre, ha itt töltene pár hetet, mire megtalálná a hunyó...
Őszinte mosolyt nagyon kevesen kapnak tőlem. Ő sem fog. Sem most, sem máskor. Elég kicsi az esélye annak, hogy engem ő megismerjen annyira, hogy elérje őnfeledt boldoságom bemutatását. Különösen, hogy nekem olyan pillanataim nagyon ritkán vannak. De ettől függetlenül tudok egyet s mást már az élet dolgairól.
- Tudtommal nem régen érkezett az iskolába...megisemrkedett már a diákokkal? Esetleg tanárokkal?
Ajjaj...na nem biztos, hogy jó ötlet volt kabátomat felajánlani. Na nem azért, mert bunkónak kellett volna lennem, a mellett, hogy ezt a képet mutatom sokszor, hanem, mert sugárzik szemeiből, hogy élvezettel tölti el a helyzet. De nem mutatok felé most sem aggodalmat, csupán a zordonságomat.
Azon kapom magam, hogy méretes mancsommal végigdörzsölöm apró borostával "ékesített" karakteres arcomat, számat is kicsit eltakarva. Ösztönös cselekedet, álcázni szoktam vele olyakor egy-egy apró mimikai megnyilvánulást. De most miért tettem, hisz minden egyes vonásomat kontroll alatt tartok. Vagy mégsem? Ezen kicsit eltöprengve jövök rá, hogy bazsalygok azon, hogy a lány milyen koncentrálva halad mellettem, nem akarván hasra esni. Most valahogy még inkább örülök annak, hogy picivel mögötte megyek, így van annyi időm, hogy elkapjam, ha zuhanni méltóztatik.
- Ha gondolja felskírésem Miss Bristowhoz. Én sem jártam még nála mióta az iskolában vagyok.

* Lassít léptein, mintha cipője egyre jobban zavarná a járásban, ezen a köves talajon. Hála az égnek a kavicsokért.
A buta kislány annyira élvezi a játékot, eszébe sem jut gyanakodni. Olvadozik a férfi figyelmétől, tarkóján izgatottan rezegnek hajszálai, hosszú ujjai is meg-megrezdülnek.
Kissé meg is botlik, jól lehet igyekszik hárítani, és talán sikerül is azzal, hogy elnyújtja a megakadó lépést. Magában nyugtázza, hogy a férfi nem látta, milyen ügyetlen. Csak egy fél pillanatra bosszankodik, tovább is siklik a bakin, már nem is emlékszik, rá, hangosan felnevet az elhangzó önkritikán.*
- Igen, én is azt hiszem nem árt, néha tükörbe nézni.. * sóhajjal folytja vissza szavait. Jesszus majdnem belekezdett egy unalmas történetbe a barátnőjéről. A gondolattól kirázza a hideg.
Nem is mer arra gondolni, mit szólt volna kísérője hozzá. *
~ Nehéz a felnőttek élete.~ * s ő mégis fogcsikorgatva erre vágyik. Ez is egy játék, egy lépcsőfok, ezen az úton, igyekszik hát kiélvezni. Érzékeli a férfi gesztusát, a lemaradással, ismerős is neki, talán egy régi mugli filmbej látta. Elmosolyodik, gondolatban felír érte egy piros pontot.*
- Gondolja? * alig lehatott fejjel, talányos mosollyal pillant válla mellett a férfira. Tetszik neki a gondolat, rá is bólint. Ő is biztos benne, a kérdés nyitott marad és már most tudja, hogy ezt a témát le is zárták. Lényegtelen immár, hogy Dorothea tudj-e ki ő.
Biztosan mazo kicsit a lány, de tetszik neki az irronia, illik a helyzethez.
Istenem, mennyit tudna tanulni a férfitól. Lassal lépked kissé előtte, kifejezetten örül, így ő szabja meg a tempót, talán ezt a módszert ezért is találták fel.
Ráharap a szájára, a férfi nehéz esetnek bizonyul, el sem mosolyodik, nem lohassza jó kedvét, elcicázgat szívesen vele.
A kérdésre csak nagy igyekezettel nem ránt vállat, mint egy durcás kisgyerek.*
- O, igen. Az egyik háztársammal sikerült. Talán ezekben a percekben készíti a vudoo babámat, vagy feni az ollót, hogy levágja a hajamat. * azt mégsem mondhatja, hogy Ed talán az ereit vagdossa, vagy éppen vízbe öli magát. Nem beszél sem Kathlenneről, sem a prefijéről, neki a nevét sem tudja már, nem tettek rá mély benyomást eddig.
Vidáman mosolyog, vállait jobban a kabátba fúrja, kellemesen felmelegedett alatta. Loppal nyakához dörzsöli a kabát nyakrészét, hogy beigya az anyag parfümjének illatát. Szeretné, hogy eszébe jusson a tulajdonosának, akkor is ha csak tudat alatt érzékeli majd.
Neki is eszébe jut, a következő botlásánál, hogy el is eshetne, mi lenne akkor? De ciki. Vagy nem? Hiszen a férfi kissé mögötte lépked... végig sem gondolja lábai már hajtják is végre az eltervezett műesését, akkor is ha agyában süvölt egy gondolat, hogy ez nagyon gyerekes, és annyira vörös lesz az arca, ha seggre huppan a férfi lábai előtt.
Hagyja, hogy lába kifusson alóla, testét kissé a férfi felé dönti, ellentétes kezével szélmalmozik kicsit, halkan felsikkant, talán egy jaj is elhangzik, igyekszik úgy csinálni, hogy ha nem jönnek a segítő kezek, a gondolattól megborzong, akkor is állva maradjon valahogyan.
Hisz benne, hogy muszáj lesz legalább a kabátot menteni és így sietni a segítségére, ha tudná, hogy ez nem csak neki jutott eszébe, meg sem próbálná, mert így talán azonnal lebukik.
De nem is baj, egy érintésért? Megéri!*

Már hogy ne lenne nehéz a felnőttek élete. De ki állítja azt, hogy egy gyereknek könnyű? Én biztosan nem, pedig már régen nem tartozok a gyerekek közé. Én azonban nem tartozom azok közé, akikre azt mondják "Elfelejtette az ökör, mikor volt tinó." Tudom milyen is egy tizenéves serdülő gyerek érzelemvilága, hogy mennyi minden dúl a lelkükben. Hogy kíváncsiak az élet rejtelmeire, hogy szeretnének minél hamarabb eljutni a felnőttség küszöbére. Szeretnének már túllenni az első szerelmen, vagy ha már egvolt a nagy esemény azon törik a fejüket, hogy vajon mit rontottak el. Pedig ha tudnák, ha sejtenék, hogy az élet fordulatai, a párkapcsolatok szinte mindig két félen múlnak, és mindig vak oka annak, hogy valaki hibázik. Mert a másik fél ad erre okot. Tehát se magunkat, se a társunkat ne hibáztassuk feleslegesen.
Ehh...Nagyon elkalandoztam már, így most azon gondolkozhatok, hogy hogyan folytassam ezzel a lánnyal a csevelyt. Olyan szemekkel kezd rám nézni, mintha meg tudná váltani vele a világot, s ha nem lennék sokkalta idősebb nála talán én lennék az ő kicsiny világa, de így csak bazsalygok rajta, s figyelem minden reakcióját.
Ha tudnám, hogy a lány most éppen Edről beszél, talán érdekes témák is alakulhatnának ki a fiúval kapcsolatban. Minden bizonnyal szöges ellentétben van kettőnk véleménye az említett személyről, de így csak meglepett arcot mesterkélek.
- Levágni azt a szép haját? Ejnye...ki vetemedne ilyen gonosz cselekedetre? Nem hinném, hogy őn nem tetszik a fiúknak. Vagy netán egy hölgyemény orrolt meg önre, mert elszerette kedvesét? De tudja mit, inkább ne válaszoljon.....
Ne válaszoljon, mert nem tudom hogyan reagálnék, ha kiderül az illető kiléte. Talán védelmembe venném ezt a lányt? De hát nem is ismerem őt igazán...Bár az már az első perben kiderül, ahogy azt már írtam is, hogy egy rafinált kislány, s fondorlatos nőszemély lesz belőle, ha felnő. Persze az irónia, ami mindig jellemez, ha nem számomra kedves emberekkel beszélgetek, most érezhető, de szavaim mögött megbújik egy kis flörtölésre szánt rejtett hangvétel előbújása is, ami ezen esetben persze csak a játék része, s ha sétánk végére érünk fény derül eme turpisságra.
Lám csak, a lányka már nem tud tovább vigyázni lépteire, s repülni, vagy inkább zuhanni kezd. Na jó, azt azért nem sejtem, hogy ez szándékos esés, ennyire még én sem vagyok okos, és ráadásul gondolkodni sincs ezen időm, mert azonnal kapok utána, nem hagyva, hogy elessen. Erős karjaim közé zárom, átölelve derekánál, s mikor érzem, hogy mindketten stabilan állunk lassan engedek az ölelésen, s ha szembe van velem mélyen belenézek szemébe, s egy apró mosoly is végigfut arcomon egy pillanatra. Kellemes illatát én is érzem, s észrevétlenül is megjegyzem magamnak, hisz azért ha az ész érvek irányítanak is, mégiscsak egy férfi vagyok, vagy mi fene.
- Vigyázzon kisasszony, mert összetöri magát.
Kioldom az ölelést, hogy immáron el tudjon válni tőlem, s megpróbáljon biztosabb lábakon haladni tovább. Most fel kellene ajánlanom, hogy esetleg karoljon belém, de ezt azért nem teszem, hisz egy kicsit érdekesen jönne ki, ha egy diákkal összekarolkózva látnának meg engem. Tartom továbbra is a fél lépés távolságot, figyelve hogy biztonságban kijussunk innen mindketten. Na nem az elesésre gondolok itt.

* Furcsa is az élet, hiszen mindig arra vágyunk amit nem kaphatunk meg. A kislány fenőt nő szeretne lenni, felnőttként talán majd újra tini, hogy mások vigyék a felelősséget. Ő még nem tudja, hogy van nagyobb probléma annál, milyen sebesen s mely irányba keverjük a bájitalt, vagy ki ránt gyorsabban pálcát és kinek mi jut eszébe a mandragóráról.
Tanulni sem könnyű, még akkor sem ha Ireth alapjából nem buta lány, mégis igen osztott a figyelme.
Még nem tudja, hogy ezzel jár a kamaszodás.
Felbolydult érzékekkel, zavaros gondolatokkal, átálmodozott éjszakákkal.
Arcára kiül a mosoly, nem is szűnik élvezni a helyzetet, gyomra lassan hányja a buborékokat, mintha apró kis petárdák robbannának fel benne.
Ha nem játszaná a komoly "nőt" talán felröppenne örömében, vagy ezek is csak buta vágyak?! Agyzsibbasztó orrában a férfi kabátjának illata, fel sem fogja, hogy lassan haladnak kifelé, de tesz róla, hogy ez elhúzódjon.
A férfi nem téved. Ireth, ha nagyon akarja meg is válthatja a világot, na persze csak a sajátját, és meg is tenné. Hiszen ki más tehetne önmagáért annyit, mint ő maga?
Nem gondolkodik sokat, csak élvezi a helyzetet, ki szeretné élvezni minden cseppjét, mint egy különösen édes méznek, mely torkát égetve folyik végig nyelőcsövén, hogy émelygő érzéssel töltse meg hasát, az élményt tudatosan lassítja, hogy a legjobb és legutolsó falatot is borzongató örömmel nyelje le.
Ő szívesen beszélne Edről, csak hallja a férfi hangját, mely lehet cinikus vagy ironikus, dalként cseng a fülében. Kis buta, fogja még szidni magát, vagy lehet elmúlik mindez ha kilépnek innen?
Lehet csak a hely szelleme teszi, hogy gyomra táncot jár? Lehet csak a lassan hűlő levegő, vagy a levelek halk zizegése játszik vele furcsa játékot.
Elmosolyodik és akaratlanul is a hajához ér, amint szóba kerül, hogy érezze milyen selymes, ha a másik is érezné, nem csak szépnek látná, érezné illatát puhaságát...
Halkan felkuncog a bókon, orcái elpirosodnak, loppal tekint hátra, válla mögött mosolyog.*
- Hát... talán meg is érdemelném. De még nem szálltam harcba senkivel egy lopott csókért. * magában felciccen, máskor ez olyan jól hangzana, most meg sutának véli a szavakat. Noha csak imponálni szeretne, azt pedig nagyon.
Rosszaloan leszidja önmagát, de hogyan viselkedjen egy ilyen érett férfi társaságában? Hogy legyen izgalmas, érett nő?
Hogyan keltse fel a figyelmét? Hogyan?
Ujjai ökölbe szaladnak, ahogy érzékeli a flörtöt, noha így konkrétan nem tudná megmondni mit érez, mi ez, és miért, csak hogy forrón ömlik a vére ereiben.
Eddig a srácok közölték, hogy tetszel Ireth, vagy jó bőr vagy, esetleg azta de jó csaj... de ezek a rejtett szépségek, milliónyi kellemes éjszakai előszelei.
Arról fogalma sincsen, hogy ha kimennek mindennek vége, kilövik lufijait és talán minden boldogsága oda egy időre. Ha tudná jobban lassítana.
De már le is köti a haditerv és "estében" a férfi felé perdül, hogy karjaiba zuhanhasson.
Elakad a lélegzete, hogy a kezek a derekára csúsznak, még akkor is ha a kabát nem enged testi közelséget, érezi véli az ujjak forróságát. Egy pillanatra szándékosan felkenődik a férfi mellkasára, beszívja illatát, attól amit érez közben halálra rémül. Nem lehet semmi ennyire izgalmas, az nem lehet. Hátrébb lép, olyan aprót, hogy ne távolodjon el.
Kitágult pupillákkal pillant fel megmentője arcába, onnan a szemébe és kis híján kiugrik a szíve a száján, akkorát dobban, aztán kihagy, majd élénken, sőt örülten sebesen ver tovább.
Biztos benne, hogy a férfi érzi, mert ő lüktetve látja a világot is.
A mosolytól elvörösödik, és életében először torkára fagy a szó. Nyelni is elfelejt, hogy majd később bepótolja.
Reszketve válik el a férfitől, keze váratlanul vándorol a másik kézre, mintha derekét akarná megfogni, hogy megvédje önmagát, ujjai fürge pillangókét röppenek tovább, hogy ne legyen feltűnő, de muszáj volt éreznie ujjaival, a másik ujjait.
Maga sem tudja honnan a bátorság.
Remegve fújja ki az áporodottnak érzett levegőt tüdejéből, hogy újból menetirányba forduljon és elinduljon.*
- Oh annyira sajnálom. Ügyetlen vagyok. Köszönöm. Szerencsém, hogy itt van, lehet már törött lenne a bokám, és valóban egyedül várakoznék. Magát talán a sors vezérelte utamba. * nem tudj amit csacsog, de muszáj beszélni, hogy hallja saját hangját is, még él.
Jó isten mit csinál? Mit mer? Nem mer hátra nézni, nem mer felnézni. Kihúzza magát, cifrázó léptekkel magabiztosan indul tovább. Halk imát mormol, hogy ne érjenek még ki.*

Tárgy: Re: Sövénykert Hétf. Nov. 02 2009, 12:22

- Lopott csókért harcba szállni? Míly érdekes elgondolások.Azért nem harcolni kell, fondorlatossággal többre halad.
Persze, hogy többre, hisz ő is csak nő, mg ha csak kicsi nő is...Vagy ezt már írtam? Lehetséges. Sőt biztos vagyok benne. Na de ha egyszer így van. Ha okosan csinálja nem is kell llopnia, mert megkapja a nélkül is....és én kinézem beőle, hogy van olyan furfangos már, és elég rutinnal rendelkezik ahhoz, hogy egy korebeli fiú fejét el is csavarja ha úgy tartja kedve.Na de azért az enyémmel ez nem fog olyan könnyen menni ám. Olyan könnyen? Rosszul írtam...egyáltalán nem fog menni. Neki nem az enyémet. Olyan kemény a szívem, hogy ezt még felnőtt nőnek is elég nehéz lesz elérni, nem hogy neki.
Bár figyelmemet felkeltette, ha nem is úgy, ahogy ő azt gondolja. Nem tudom, de kezdem azt érezni, hogy nem szabad tovább játszani vele. De tudom, hogy a végén tanulságos lesz neki, és nem fog hinni az ilyen flörtöléseknek. Vagy éppen e miatt kellene abbahagyni, hisz megutálhatja a férfiakat? Hát az nem akarom....talán nem is fogok neki mondani semmit, ha egyszer kijutunk innen.
Karjaim között tartva érzem mennyire hevesen ver a szíve, s mivel hallásom kicsivel jobb az átlagnál, még hallom is, vagy hallani vélem. Legszívesebben azonnal viszakoznék, pár pillanatra eszembe jut, hogy talán el sem kellett volna kapni, talán hagyni kellett volna beleesni a sárba, hisz ez már nem jó, nagyon nem. Ezt nem akartam. Nem akartam, hogy egy ilyen kislány belémszeressen, vagy valami hasonló érzelem fusson végig gondolatain, érzékein.
Érzem kezének melegségét az enyémen. Forróság önt el, melyet nem tudok befolyásolni. Férfiként ez a közelség engem sem hagy hidegen, de tudom, hogy nem szabad, így lassan eltaszítom magamtól, miközben pillantásom le sem veszem róla. Ahogy kibontakozik ölelésemből kezdek magamhoz térni, s hallgatom zavarodott fecsegését. Immáron újra csak bazsalygok rajta.
- Az élet útjai kifürkészhetetlenek. Ki tudja mi okból kerültem én éppen ide. Lassan kiérünk...
Előre pillantok, s már látom a sövénykert kijáratát. Ránézek a lányra, ahogy halad előttem picivel. Megállok egy percre, s figyelem ahogy halad előttem. Kíváncsi vagyok észreveszi-e, hogy lemaradok.

Tárgy: Re: Sövénykert Kedd Nov. 03 2009, 18:32

* Úgy mosolyodik el, mint akinek nagyon nagy titka van, melyet őriz szíve mélyén, vagy csak az agyában.
Felpislog a férfira, és sokat sejtő mosolya mögé bújik.*
- Szeretem a lopott csókokat. Élvezetesebbek, mint a szabad játékok. Imádok titkokat őrizni és veszélye játékokat játszani. * minek tagadja, ha egyszer így van? Ireth számára a tilos nem piros, az a zöld, melyen át kell hajtani.
Vissza nyeri lelki egyensúlyát is, így ahhoz igazítja lépteit. Nagyon jól érzi magát, a lassan bizsergő vér patakzik ereiben. Termeli a sok adrenalint és Ireth arca egészségesen kipirul, mosolya őszinte lesz. Messze van ő még a szerelemtől, fáklyaláng, azt is sejti, hogy el lesz fújva. Nem buta lány ő.
Azonban a férfi tekintete nem hagy kétséget afelől, hogy élvezi a helyzetet és Ireth pontosan tudja, hogy ennek is a tiltott gyümölcs szépsége adja meg a zamatát. Derekán még érzi a forró kéz érintését, ujjai alatt a sima bőr puhaságát, orrában az illat, melyet igyekszik mélyen elraktározni.
Mivel ismeri a mondást, hogy túl szép, hogy igaz legyen, nem is hisz benne. Neki annyira megerősítésre van szüksége, mint a másiknak. Azt szeretné érezni, hogy nővé érik lassan, a férfi talán azt, hogy vonzó és felpezsdít egy fiatal lányt. Neki van könnyebb dolga. Elég egy kósza mosoly, egy elszórt bók és a lány máris kolibri szárnycsapásokkal versenyző szívverést produkál.
Ahogy elhangzik, a vég, már az ösvény vége, csalódottan elfintorodik, jó, hogy ezt mögötte nem látni. Hallja, hogy mögötte elhalnak a halk léptek, lassan tovább sétál, majd pár lépés után visszafordul.*
- Azt hiszem, ideje megköszönnöm a segítséget. * visszafelé indul, nem közelít szemből, hála apjának tudja, hogy azt a férfiak kihívnak veszik, így marad a maga sávjában, miközben két-három lépést visszasétál.
Igéző mosolyt villant, ezt gyakorolta eleget a tükör előtt. Zöld szemei élénken csillognak, és kíváncsian pillant a férfira. Arról meg nem tehet, hogy automatikusan megnyalja ajkait, mintha ki lenne száradva... noha csak vágyai bújnak elő látvány képében.*
- Igen, innen magamtól is vissza találok. * maga mögé bök, már látja merre kell menni, és nem szívesen válik meg a társaságtól, de egyszer minden jónak vége szakad.*
- Megköszönni már megköszöntem a kalauzolást. Most a kabáttal teszem ezt. * filmekből elesett mozdulatokkal kecsesen kibújik a kabátból, látványosan megreszket, és tulajdonosa felé nyújtja. Mindeközben igyekszik szemkontaktust felvenni és csábosan mosolyogni.*
- Biztos vagyok benne, hogy találkozunk még. Remélem ~ hasonló izgalmak közepette ~ akkor kevésbé lesz hideg, vagy én leszek jobban felöltözve. * bár percig nem bánja, hogy rövidke szoknyát visel, a lenge blúzt sem, igazából semmit sem. Hiszen a látvány valamelyest hatott és ezért, ha másért nem is, nagyon megérte.*
- Hát... köszönöm megint. És egyszer majd, remélem, módom nyílik meghálálni. * oh mily felnőttes, gondolatban kioszt magának egy piros pontot. Háta mögé pillant és nehéz sóhajjal sarkon perdül.*
- Viszlát. * már megint mosolyog, de ez sem látható talán, lassú, magabiztos léptekkel sétál ki a kertből. Kint már jobban a lábai ura. A valamennyire már ismert úton halad a kastélyig, onnan pedig, ha semmi nem jön közbe a hálójába siet.*

Tárgy: Re: Sövénykert Szer. Nov. 04 2009, 20:54

*Cigarettával a szájában, Francissal a kezében sétál ismét a sövénykertbe, amiről már a múltkor megállapította, hogy tökéletes hely arra, maga lehessen. Az öltözéke a szokásos, a fekete köpönyeg adott, ahogy minden más is, csak a színösszeállítás változott. Meglepő, de az inge ma nem fehér, hanem fekete, ahogy a bőrnadrágja és a csizmája is. A köpönyeg alatt lévő bőrkabát már érdekesebb, ezt eddig még nem vette magára, most viszont igen. Sajnos nem vámpír, hogy ne érdekelje egy esetleges megfázás. Körülnéz, aztán választ egy helyet, ahova letelepszik.*

-Nos, Francis? Itt megfelel, vagy keressünk mást? Ámbár itt még nyugodtan lehet cigizni anélkül, hogy leordítanának érte.

*Mosolyogva fekteti a koponyát az ölébe, nem foglalkozik semmivel sem, csak elfekszik a földön, és így kezd el szórakozni, vagyis karikákat ereget. Már bonyolítja is, megpróbálja az újonnan kifújtat a másikba fonni. Jó játék őrülteknek, mondhatja a kívülálló, azonban neki most ez tökéletesen megfelel. Az elmúlt napok eseményei kissé zsúfoltak voltak, ki kell pihennie, ideje lazítania. Jointot is hozott magával, jó pár darabot, de még nem nyúl hozzájuk, majd akkor, ha kedve szottyan rá. Egyelőre gondolkodik, még mindig nem biztos abban, hogy maradni akar.

-Mit gondolsz? Menjünk, vagy maradjunk? Bár... ha senkit nem zavar, hogy sátorban vagyunk, és nem akarnak kényszeríteni semmire, miért ne?

*Úgy tűnhet, magával beszélget, holott nem, Francissal osztja meg mindezt. Néhány haverja is van már, őket lehet, nem szívesen hagyná itt, sőt. Előre még nem tervez ennek ellenére, nem tudja, milyen lesz a többi tantárgy és az órák. Kivár, nem akar elhamarkodottan dönteni, nem akar bebukni valamit azért, mert nem türelmes.*

Tárgy: Re: Sövénykert Szer. Nov. 04 2009, 21:11

*Feldúlt. Nem kicsit, nagyon. Általában a nők viselkednek így, mikor a minden hónapban, őket meglátogató átok hatását élik. Daeron nem havibaj miatt nyűgös, hanem a mindennapi ruhaeltűnései miatt, s szentül hiszi, hogy az a galád, aki elköveti ezeket a rémtetteket ellene, Cathy White. Az az átkozott, szőke, füvezős liba!! Olyannyira lopkodta el napról-napra a ruhadarabokat a szobából, hogy Daeron már csak az éppen rajta lévő ruhákkal rendelkezik.
Ahogy lépked a sövénykertben, úgy rugdossa szét a szél által összefújt szines falaveleket. Még az sem zavarja, hogy egy vékony pólóban mászott ki este, mikor már Antarktiszt meghazuttoló fagy van. Fehér gatyájában és fekete felsőjében éppolyan buzisan fest, mint a Modern Talking-on belüli hapsik, akik harmonikával a kezükben zenélnek egy meggy-nőről. Siralmas. Hiába tapogatja zsebeit, hiába kutat, keres....elfogyott a cigije. Nincs. Kiégett. Az is eltűnt.
Szépen kimondott, káromkodáshoz hasonlító szavakkal az orra alatt készül arra, hogy fejest ugorjon a sövénykerti tóba, s éppen lépne egy kisebbet....*
-Hogy az a jófene!! Wááááá!!!!
*Öszeszorított fogakkal terül előre, bele a hideg és nyirkos fűbe. Valamibe megbotlott, minek következtében pofára esett a fűben. De innen nem fog felkelni. Nem és nem! Ökleivel belebokszol a talajba, majd rövid időn belül hajlandó térdre emelkedni, hogy megpillantsa áldozatát.*
-Hoppá! Szép estét! Van cigid? VAN CIGID????
*Mutatóujját reszketve nyújtja ki a földön haldokló Noel felé, aki önelégülten fújja a füstköröket egymás után. Kísértés megéreznie ezt az illatot....amit ő nem szívhat. Olyan érzés keríti hatalmába, mint mikor a vámpírok egy hétig vegetálnak. Szemei vérbe borulnak, ajkai elválnak egymástól, teste remegni kezd. Fejét lehajtja, s zokogó hangot ad ki.*
-Ha egyszer elkapom...én...MEGÖLÖM!!!!!
*Kísértetiesen és hangosan vihog fel a cigarettaelvonási tüneteknek köszönhetően. Arca vörös lett az indulattól...haldoklik. Sajnálkozó arccal pillant Noelre, nem állt szándékában elvenni veséjét, de kettő van, s egy ide vagy oda. ^^"*

Tárgy: Re: Sövénykert Szer. Nov. 04 2009, 21:30

*A megszokott katonai dzsekijében, meg egy farmerben battyog ki a sövénykertbe, ugyanis itt még nem járt sosem, annak ellenére, hogy először le akart lépni, még mindig csak a kastéllyal való ismerkedéssel van elfoglalva. Lehet, mégsem olyan rossz itt neki? Mondjuk annyi fura embert egy helyen, mint itt, csak az imádott kommunájában talált. Ahogy beleszagol a levegőbe, felmorran.*
-Fű de klassz illatot érzek! Na jó, ez csak sima cigi, de akkor is!
*Mint egy vadászkutya, lohol előre, most nem válogat, csak szívni lehessen valamit. Ahogy a szag forrását megtalálja, megtorpan a bizarr jelenet láttán.*
-Sziasztok! Noel, mit csináltál Daeronnal?
*Felröhög, ahogy a négykézláb álló srácot látja. Persze az is lehet, hogy magától viselkedik furán, s hogy megnézze, odatrappol melléjük.*
-Jól vagy? Mimi… mi ez a szag?
*Nem sok híja annak, hogy simán ráugorjon Noelre, egy „adjáladjál most azonnal nekem is egy cigit!” felkiáltással, s hogy ez ne történjen meg, Dearonba kapaszkodik. Jól nézhetnek ki így hárman.*
-Amúgy nem mintha zavarna, de miért vagy ilyen lengén öltözve?

Tárgy: Re: Sövénykert Szer. Nov. 04 2009, 21:44

*Tökéletes időpont, tökéletes nyugalom, legalábbis úgy hiszi egészen addig, amíg valami furcsa neszt nem hall. Odafordítja a fejét, és a legelső amit tesz, hogy Francist máris biztonságba helyezi, mielőtt valaki belerúg. A hang tulajdonosát felismeri, elvigyorodik, a káromkodáson már hangosan nevet.*

-Azt hiszem, Francis, ma valakinek igencsak rossz napja van.

*Halkan felnevet, a srác mindjárt odaér. Int neki, hogy mégse essen át rajta, azonban Daeron vak, süket, és szó szerint lerúgja a veséjét, amikor átesik rajta. Az egyetlen megkönnyebbülést az okozza, hogy Francis már nem volt ott. Ha ott hagyta volna, akkor most igencsak morcos lenne most, és nekiugrana a másiknak.*

-Szevasz, Daeron. Már hogyne lenne? Ha nem ordítasz, akkor is van. Főleg, ha leszállnál rólam... akkor még adni is tudnék.

*Szeretne felülni, de így ez igen necces, pláne, hogy a srác még zokogni kezd felette, majd hisztérikusan röhögni. Na ezt magyarázza ki annak, aki erre jár, főleg ebben a pozícióban. Jól nézhetnek ki így, szó se róla, bár kicsit félreérthető a dolog. S lám, érkezik Izzy is, így már felettébb kínossá válik az egész, így már csak röhög a helyzeten.*

-Szia, Izzy! Én semmit. Jött, lerúgta a hátam és átesett. Azóta meg így van és vihog. Hééé, most már mindketten, engednétek felülni?

*Daeron lenge öltözéke... nem pillant rá, inkább nem. A csontápolás óta rádöbbent néhány dologra, és most felettébb kínosan kezdi érezni magát. Már csak belekotor a zsebébe, és az egyik dobozt odadobja Izzynek. Ha kísérleti tanulmányt folytatna, akkor stopperrel mérné az időt, mégis hány másodperc alatt vetik rá magukat. Rekordidő lenne, annyi szent.*

Tárgy: Re: Sövénykert Szer. Nov. 04 2009, 22:07

*Odaragadt. Képtelen testét megmozdítani, s otthagyni azt a helyet, ahol az őt boldoggá tevő illat szállingózik. Bár a hideg esti szél odébbviszi a dohány jellegzetes szagát, Daeron ugyanolyan erősen érzi, mintha az orra alatt terjengene. Fogait szorosan egymáshoz szorítja...dohááááány!!!! Orrlyukai kitágulnak, beszükülnek, s amíg Daeron feje lilává nem változik, bennt is marad tüdejében a beszívott levegő.
Úgy tünik, a hátborzongató éjszaka, s az éltet adó füst nem csak egyetlen kóbor lelket vonzott ide. A sövénykert bokrai félelmetesen zizzennek meg, majd egy szőke hajzuhatag röppen bele pofájába, s takarja el élelmét az orra elől. Kezét sóhajtozva nyújtja ki, s mély hangja bezengi a területet.*
-Füüst!!!
*Erősen beleharap ajkába, mikor Izzy felteszi a tiltott kérdést. Ajkai megremegnek, majd gorilla módjára áll fel, Izzyt is magával rántva.*
-A ruháim??? Az a rohadt kis....csitri!!! Elvitte őket! ?Mindet!! A cigimmel együtt!!! Meglopott!!!
*Rugdálni kezdi a talajt dühkitörése közepette, s el is felejtette, hogy az imént sikeresen megcsonkította Noelt, kinek kedvesebb koponyája élete, mint a saját veséje. Mindenki tudja már, hogy Francis nem pótolható. Állj!!
Ledöbbenve figyeli, ahogy Noel keze meglendül, az a szent kéz, mi a dobozt szorítja, s elengedi. Repül...és repül...lassított filmként szeli át a levegőt, egyenesen Izzy mellkasához csapódik, majd le a földre. Hatásszünet. Ujjai bizseregni kezdenek, majd ráveti magát a dobozra. Hetvenkettes fülig érő vigyor terül szét arcán, mikor kinyitja a dobozt, s megérzi a kátrány illatát. Le sem tagadhatnák, egyikük sem, hogy halálosan dohányfüggők. Finoman kihúz egy szálat, Abraham Lincolnnal meg is gyújtja, s akkorát szív a szálba, hogy az félig leég.*
-Egek, ez már nagyon kellett!
*Fújja ki lassan a levegőt, spórolva minden egyes szívással. Végül visszavágódik oda, ahonnan jött, a fűbe. Szemei csillognak az örömtől, hogy ismét megízlelhette a két napig mellőzni kellő cigarettát. Ajkai szinte már kiszáradtak a nélkülözéstől, s most végre ismét behódolhat....mennyei lé!!

Tárgy: Re: Sövénykert Szer. Nov. 04 2009, 22:33

*Azt már megfigyelte, hogy mióta Noel társaságában lóg, folyamatos röhöghetnékje van, de azt nem gondolta volna, hogy Daeron is pont olyan zakkant, mint ők ketten. Még jó, hogy nem féltékeny, hiszen akkor most ki kellene kérdeznie őt Noellel kapcsolatos szándékairól. Így viszont csak remekül szórakozik, és lopva végignéz a srác öltözékén. A póló alatt remekül kirajzolódnak a fiú izmai, és ebben a pózban a fenekére is remek rálátás esik. Tényleg jobb, ha nem nézelődik, hanem a srácba kapaszkodik.*
-Megható történet. Jó hogy utolsónak érkeztem. Fel szeretnél ülni? Minek?
*Őt nem zavarja ez a pozíció, hiszen két helyes pasas társaságában van, az egyiken meg épp csimpaszkodik, ami egészen addig tart, míg Daeron dühkitörése őt is magával ragadja. Mivel rendesen kapaszkodott, így Noel megúszta most, hogy rá ne essen.*
-Jójójó! Nyugi! Majd megkeressük, és bosszút állunk rajta! Mégsem viheti el a cuccaidat, meg a cigidet büntetlenül!
*Naná, itt egyből beindul a férfi szolidaritás, máris tervet szöveget. Kezét megnyugtatásképp teszi a srác vállára, és ekkor repül neki a cigis doboz a mellkasának. Épp utána kapna, de már elkésett, a doboz a földön hever – persze csak addig, míg Daeron rá nem veti magát. Persze ő sem rest, a kezük szinte egy időben ér bele a dobozba.*
-Jójó! Vegyél csak!
*Tudja jól, hogy dühöngő őrültet nem várakoztatunk meg, így hagyja őt érvényesülni. Két másodpercet még talán kibír ő is. Ahogy hozzáfér a dobozhoz, remegő kézzel húz elő egy szálat, amit egyből meg is gyújt a farzsebéből előkotort öngyújtóval.*
-Mmmm…
*Még a lába is beleremeg az első slukkba, így ő is a srácok mellé hanyatlik a fűbe.*
-Isten vagy Noel! Köszi!

Tárgy: Re: Sövénykert Csüt. Nov. 05 2009, 01:28

*Csodás, nem elég, hogy az előbb távolították el az egyik szervét szinte a helyéről, de most folytatódik a procedúra. Hirtelen ragadja meg Daeron lábát, legalább ne őt találja már telibe, ha felülni nem tudott eddig. A tippje nem járt messze az igazságtól, a repülő dobozra ketten is ugranak, már letesz arról, hogy valaha viszont látja, pedig kényes a tárcáira, azokat is mindig kifényesíti. Izzy kérdésére hirtelen nem tud mit mondani, időbe telik, mire összeszedi magát.*

-Azt ne mondd, Izzy, hogy neked így jobb. Daeron állapota viszont… még szétrúgja a bordáimat is legközelebb.

*Nem volt egyszerű, ahogy a srác megérkezett, ráadásul most is visszaérkezik… rá. Erre mégis mit mondhatna? Már csak nevetni tud az egészen, nonszensz, hogy így kelljen eltöltenie az elkövetkezendő pár órát. Izzyre pillant, nem lesz ez így jó, nagyon nem, valahogy ki kell kászálódnia a srác alól.*

-Ki vitte el a cuccaid? Nyugi öreg, visszaszerezzük, nem gond. Cigit addig adok, ha ez akkora probléma, márpedig ahogy rád nézek… az.

*Fekve marad, és tovább szórakozik a karikákkal, azzal sem törődik, hogy esetleg ezt valaki így ebben a helyzetben félreérti tényleg. Izzyre pillant, nem felejtette el a múltkorit sem, már hogyan is felejtené el? Aztán elkapja a tekintetét gyorsan, mint aki attól tart, leleplezik. Még hogy ő isten? Soha.*

-Tévedés, Mad, nem vagyok isten, csak hoztam magammal cigit, és tudom, hogy lehet beszerezni. Aki beletenyerel a cigimbe, vagy ráfekszik Francisra, azt saját kezűleg nyuvasztom meg.

*Most először nevezi így a fiút, eddig még nem tette meg soha. Ahogy ő elterül, már-már egy idilli családias heverészés jut eszébe róla. Ellenőrzi a koponyát, az tabu, annak nem eshet baja. Tiszta szerencse, nem aggatják rá a szent jelzőt azért, mert dohányáruval rendelkezik.*

-Komolyan azt mondjátok, hogy ez volt a megmentőtök? Szólhattatok volna. Nem vagyok irgalmas szamaritánus, de egy cigi nem fog fölhöz vágni.

*Mintha Izzyn kívül annyit beszélgetett volna mással, ez most körülbelül úgy hangzik. Viszont ez a pozitúra kezdi kényelmetlenül érinteni, de mozdulni meg nem mer, még Daeron másra gondol. Aztán mégis megteszi, elvégre elzsibbadt. Van olyan rendes, hogy a csikket nem a srácon nyomja el. A jótét lélek.*

Tárgy: Re: Sövénykert Pént. Nov. 06 2009, 01:36

*Ő csak úgy jön…Mert miért ne, megaztán szeret késő este egyedül mászkálni, először is ,mert úgy a legjobb, másodszor is, mert megteheti, harmadszor pedig már lehet nincs is. S mert az ember ,ha keres talál, érdekes jeleneteknek lehet tanúja, ha oly helyekre téved, amerre lába irányítja, valószínűleg egy kései időpontban. Sövénykert…Ja persze, ezt akarta felgyújtani…Talán, tényleg rakhatna itt tábortüzet. Éppen ezen tűnődik, Hanukát ünnepelni egymaga-sötétében, mekkora poén…Vagy megtarthatná a karácsonyt, mikor füst! Hát ilyen nincs, az embernek nem lehet egy kreatív ötlete, más is fel akarja gyújtani a kertet…Dühösen pillant fel, ki merte ellopni az ötletet, s ott lenni, ahol ő méltóztatik, mikor szemei (nem kicsit, hanem itt az anime figurákra kell asszociálni) elkerekednek. Cigi??? Cigi??? Valóban cigi? Dareon elég fura, nincsen rajta sok ruha, s ezek hárman, kámaszutra? Igazis, meleg van…A rohadt csitrivel egyetért, minden nő rohadt csitri, noha nem teszi szóvá a dogot, neki most hűvösnek kell lennie, azonnal kifordulnia, hiszen hárman vannak, nem ismeri őket és hogy mi a fenét készülnek csinálni, nem tudja, de elég fura a testtartás… Viszont cigiznek…Soha a büdös életbe nem fogja kipróbálni milyen az, ha most nem csór el tőlük egy szálat. Mekkora lehetőség…Csak odamegy, azt mondja „akarok”, s majd adnak. Mert miért ne…Elhúzza száját, van egy olyan érzése, hogy ez a taktika nem fog eredményre vezetni. Azért csak tesz egy óvatlan lépést előre, ha arra fogadkozna, hogy prefi és koboz…Nem lehet, hárman vannak, ő meg fiatal, elégé úgy néz ki, hogy betévedt ide az óvoda, talán nem is véletlen, hogy nem cigizett soha még. Najó, nem a kora miatt, de ezt most fölösleges kifejteni.*
-Aha…nem akarok zavarni különben. *Köhint fel, s diszkrétnek cseppet sem mondhatóan odaaraszol melléjük.*
-De mi lenne, ha nekem is adnátok cigit? *Mondjuk akkor nem mondja el az egész sulinak, hogy három srác kámaszutrázik a sövénykertben…Ilyen arcot is vág, ilyenkor szokták leütni. Egy pillanat az egész, perverz vigyor eset, s igen benne van az is, hogy adjatok, mert akarok, mikor, hirtelen…Igen, Edward bármily meglepő is, de meglepő.*
-Vagy ez ilyen izé…nem tetrisz…affenemiaz…amikor ilyen gabalyodó pózban hülyéskednek a muglik. Szóval tetriszeztek? Beszállok, oké? *(A twisterre gondol) Senki nem hívta, ezért megy, s arca meglepő módon, csak kilencven százalékban barátságtalan. Ami nagy dolog kérem szépen, annyira hülye ez a jelenet, hogy elfelejti felvenni az Isten vagyok álcát (mondjuk ő nem bánná, ha valaki Istennek titulálná de ez-vajon miért-még nem történt meg. Különben fogja magát és bemászik alájuk, hogy ha összedőlnek ráessenek, vagy nem tudom, de cigit azt kér, szóval minden attól függ (mármint, hogy hogyan mászik be), hogy melyik kezébe kapja. Egyébként, ha érdekel valakit, ezt azért csinálja, mert úgy gondolja, ha úgy csinál, mint ők, mondjuk „beáll tetriszezni” akkor könnyebben juthat dohányhoz…*

Tárgy: Re: Sövénykert Pént. Nov. 06 2009, 18:38

*Halkan fütyörészve mászkál a sövénykertben. Sötétedik, talán hamarosan zárják is a kapukat, hát max kint marad. Elég kényelmes srácnak tűnik, de szökött ő már meg otthonról, éjszakázott már odakint. Persze nem egyedül. És ahogy megnézi, most sem egyedül fog. Félárbócosra húzott szemöldökkel nézi a fetrengő srácokat. Naná, ismeri őket, legjobb barátja épp most mászik be alulra. Mi ez egyáltalán? A kicsi a rakásnak egy újabb verziója? Mert akkor beszáll ő is.*
- Heló! *Úgy dönt, inkább mégse ugrik. Felül lenni nem buli. És amúgy sincsenek elegen. Úgyhogy szépen megáll az emberkupac mellett, és ha Eddel találkozik a tekintete, rávigyorog. Annyira nem is telik sok időbe, míg azonosítja a kezekből-szájakból kiálló cigarettákat.*
- Cigi? Sima? *Ezt úgy kábé mindegyiküktől kérdezi. Lefitymáló hangsúlyából érződik, hogy amennyiben nincs benne egyéb adalékanyag, őt meg se kínálják. Kár lenne, mert ez egy olyan nap, amikor történnie kell valaminek. Valami bulinak. És a füves cigi elég jó buli lenne. Bár ahogy jobban megnézi Daeron ruháját, már amennyi látszik belőle, ismét új kérdés merül fel benne.*
- Mi ez? Csoportszex? *Nem, nem száll be. Amennyiben igenlő választ kap, amivel kapcsolatban kétségei vannak, tiplizik elfelé. Nincsenek ilyen irányú hajlamai, kár lenne érte. A nőtársadalomnak tartogatja magát. Illetve már nem is tartogatja.
A fura ruhás egyén egyébként elég ziláltan fest. Vagy valamilyen rohama van, van valami más baja, és Matt mocskos fantáziájában az is megfordul, amit user nem ír le. A válaszokra várva szépen zsebre tett kézzel várakozik, plusz arra, hogy hátha valaki mégis benyögi, hogy nem csak hagyományos cigaretta van ám nála. Szép lenne. Nagyon szép lenne.*

Tárgy: Re: Sövénykert Szomb. Nov. 07 2009, 19:10

*Beszív, kifúj, beszív kifúj, levegőt közben nem vesz, minek? Szemei könnyezni kezdenek, de nem a meghatódástól, miszerint két nap után végre megtelítheti tüdejét nikotinnal, hanem mert a gyors dohányzás miatt füsttenger mászott a szemébe. Szabad kezével megtörli kivörösödött szemeit, s mint egy dúvad méri fel a környéket.Látja ám, hogy a kis vörös is ráveti magát a doboz cigarettára. Ha így megy tovább, elfogy a cigi, s akkor kénytelnek lesznek azt a személy elszívni, kibe több a kátrány, mint egy karton cigarettában....Noelt.*
-Ki? HOGY KI? Hát az a bestia...azaza...a fene vinné el!!!
*Dadogja dühében összeszorított fogakkal, érthető választ nem adva. Ö kényelmesen fekszik, és még csak nem is sejti, hogy Izzy jobban lemérte testét, mint a varrónő talárvarrás előtt. Nem pillant Noelre, nem is látja hol van, egy-két lábat, kezet és egyéb testrészt érez maga körül. Francist is kitapintja, ezzel sejthetővé válik számára, hogy az egyed, akin hever, nem más, mint Noel. Ez remek alkalom a lefogásra, és vallatásra. Alkarját a fiú mellkasához nyomja, arcába hajol, és kitágult pupillákkal ordít fel.*
-Hol szerezted?? Vallj! Vallj, vagy meghalsz!!!
*Mérge miatt Noel elvörösödött képe láttán se változtat a szituáción, pedig ha sejtené, mi folyik körülötte...milyen néma beszéd veszi kezdetét Izzy és Noel közt. Kisvártatva újabb vadak terelődnek erre, a nélkülözhetetlen "vér" szagának megkapására. Ki az, mi az? Nem látja, csak hallja, méghozzá Edward hangját. Cigizik? Mióta? Felpillant az úrfira, s ekkor döbben rá, mifajta pózban hever. Moszkvát meghazuttoló hidegben tavaszi kollekciót visel, szájában cigaretta, olyan helyzetben, mint aki éppen smárolt Noellel, Izzy néz, le van hajolva...SZENT EGEK! Ennek ellenére nem fázik, inkább arrébvonul, felszabadítva Noel intim szféráját, majd kicsivel odébb durcásan vágja lábait maga alá.*
-Nem sztriptíz, ellopták a ruháimat...
*Morogja oda Ednek törpemodorban. Nem a fiúra mérges. Tekintete Edwardra csúszik, rávigyorog, majd egy-két meglepett pillantás után zavartan kapja fejét félre. Nem is tudta, hogy Ed ilyen....egyedi...ilyen...vonzó??? Elszívja a utolsó slukkot a cigiből, s szomorúan hajítja arrébb a csikket. Ennyi volt. Nincs több, s rövidesen újabb alak tünik fel, cigire áhítozva. Matt alakját kivéve feláll, s nekiiramodik, hogy megadja a magáét.*
-Mattthew!!!! Te álnok vasbakancsos nőfaló!!
*Kiáltja, s akkora lendülettel akar felugorni Matt hátára, hogy előrelöki, s leesnek a fübe. Úgytünik, ma mindenkit leteper, fekvőfóbiás a fiú. Párszor beleveri a fejét a talajba, majd lefordul Mattről, és az eget kezdi el bámulni.*
-Meghibbantam.

Tárgy: Re: Sövénykert Vas. Nov. 08 2009, 19:04

*Lehet hogy egy mocskos dög, de imádja nézni Noel zavarát. Hihetetlenül édes most is, ahogy azt sem tudja, mit mondjon, legszívesebben odamenne hozzá és… és… - mire eljut idáig, gyorsan megrázza a fejét, hogy kijózanodjon egy kicsit. Nem, még nem lehet, egyszerűen még túl korai lenne őt letámadni. Így csak vigyorogva felel vissza.*
-Mivel én vagyok fölül, nekem így tökéletes.
*Ahogy a cigis intermezzót követően Daeron visszafekszik Noelre, és a srác ráemeli tekintetét, megint nem szól és nem tesz semmit, csak nyel egy nagyot. Nem, nem fog neki segíteni, és nem szedi le róla Dét, hiszen itt az ideje, hogy tudatosuljon benne, hogy vonzódik az erősebbik nem iránt. Ez a helyzet meg pont megfelelő erre, bár a vallatásnál kicsit elbizonytalanodik. Ugrásra készen áll, hogy leszedje Noel nyakából Daeront, ha esetleg elfelejhtené őt időben elengedni, de végül csak leszáll róla.*
-Folyton csak szerénykedsz. Márpedig természetfeletti képességekkel kell hogy rendelkezz, ha ide be akarsz hozni cigit, vagy valami hasonlót.
*Fogalma nincs már, hogy miket hord össze, hiszen ez a megszólítás teljesen zavarba hozta. Ha nagyon akarna, biztos ő is meg tudná oldani, hogy neki is legyen saját ellátmánya. Viszont Madnek csak a régi cimborái szólították, a barátai, és ezt Noel is jól tudja, bár nem is hitte volna, hogy ezt a srác megjegyezte. Elvörösödik, és zavartan harapja be ajkát.*
-Ciki folyton kunyizni, hiába nem vág a földhöz.
*Közben befut Ed is. Azt már rég megállapította róla még az órák alatt, hogy ő sem lehet teljesen százas, és ez nála kérem szépen egy pozitív fogalom, így ha valakit lehülyéz, az tulajdonképpen egy dicséret tőle. Ahogy cigit kér, az neki egy kicsit fura, de ez úgyis Noelre tartozik, így nem szól semmit, viszont a tetrisezésre felröhög. Már épp kinyúlt a többiek mellett, de simán visszakúszik.*
-Gyere csak, négyesben jobb, mint hármasban, főleg ha maradhatok felül.
*Ahogy a srác mászik befelé alulra, mondván, hogy „csak segít neki”, alaposan összefogdossa a társaságot, egyedül csak Noel marad ki, hogy miért, azt nem tudná megmondani. Viszont Daeron és Ed érezhet néha egy lágyan tapogatózó kezet a hátán, és a derekán, miközben Ed helyezkedik. Befelé. ~Mmm… ez nem is olyan rossz!~ Vigyorog magában, és közben mélyet szippant a cigiből, és vigyáz arra, hogy ne égessen meg vele senkit se. Ám ekkor Daeron váratlanul kiszabadul, és így már nem poén, hogy ő nagyban fogdossa a srácokat, úgyhogy gyorsan ő is arrébb vonul, így legalább Noel sem fullad meg.*
-Szia Matt! Egyelőre még nem az, bár ki tudja?
*Magyaráz és vigyorog két slukk között, majd Daeron támadására, és megjegyzésére inkább nem mond semmit. Minek taglalni azt, ami nyilvánvaló?*

Tárgy: Re: Sövénykert Vas. Nov. 08 2009, 22:25

*Még mindig mozdulatlan, Daeron egyszer csak lekászálódik róla, már ha végzett a cigivel. Erre vár, semmi másra, de akkor még egy embert kap, Ed személyében. Tetrisz… az. És ő maga képviseli a táblát, hát hogyne. Érdekes azért megfigyelni, hogy egy doboz cigi mit ki nem vált másokból. Elég csak eldobni, mint a koloncot a ragadozók közé, és ők veszett vadként rontanak rá, majd ha elveszítették, mert egy erősebb megszerezte, akkor a másikra vetik magukat.*

-Úgy verekedjetek érte, hogy lepontozom. A győztes kap egy plusz szálat.

*Ezt muszáj volt bejelentenie, elvégre nem rossz látvány, ahogy egymásnak feszülnek. Zseniális, ez most pont ilyen helyzet. Vérszagra gyűl az éji vad… csak ez most nikotin-kátrány-szén-monoxid keveréke éppenséggel, ennek ellenére igen szórakoztató látvány. Már ha nem veszi figyelembe azt, ahogy Izzy ránézett, ami zavart váltott ki belőle. Ordítás pecsételi meg a „meghitt” pillanatot, bestiaként emlegetve azt, aki kirabolta Daeront. Elvonási tünetek élő példája a srác, tanulmányt lehetne belőle írni teljes nyugalommal. S ha ez nem lenne elég, akkor még bele is könyökölnek a mellkasába, és az arcába ordítanak. Csodás este, erre vágyott egész életében, hát hogyne.*

-Mi lenne, ha kérnél is, Ed? Akkor kapnál? Tetrisz, az. Daeron, attól, hogy éppen szétszeded a hangszálaidat, nem kapod vissza a cuccaidat. Inkább kíméld a kicsi torkod. A cigi az enyém, hoztam, de értékelném, ha kiszállnál a golyóimból és a képemből is. Nem vagyok matrac.

*A fiúra pillant, ha eddig nem volt nyakig vörös, akkor most már az, csak ezt megmagyarázni nem tudja megint csak. Megváltás, hogy Daeron felugrik róla azért, mert éppen matt is beesik. Egyelőre azzal van elfoglalva, hogy levegőt kapjon, így csak int neki, de kimondani már nem tudja, hogy nála van egyéb is, csak nem publikus a téma. Izzy meg ráadásul rajta marad, Ed tetriszezik, csodálatos, ő meg elsüllyed zavarában.*

-Örülök neki, Izzy, de nem lehetne, hogy mégis… mindegy. Miért? Egy karton cigi a ládában, és kész, esetleg több. Ha van forrás, akkor nem okoz gondot.

*Elvigyorodik, kicsit enyhül a zavara a megjegyzés után, végül is neki sem kényelmetlen ez így. A cigiért folyó harc kifejezetten mulatságos, mintha tényleg kincsvadászat lenne, és most a marakodás kezdete. Az nem kerüli el a figyelmét, hogy Izzy letapogatósdit játszik, ahogy Daeronra pillant, lehet, ő is megtenné, sőt biztos. Ám nem tud úgy tenni, mintha nem látta volna az esetet, így elkapja a tekintetét, úgy ül fel, amikor végre hagyják.*

-Végre! Már azt hittem, a golyóimat sem hagyjátok a helyén, és néhány bordatöréssel végzem. Más is akad, ha valakit érdekel.

*Szuper érzés lett volna, ha kasztrálják, mindezt csak véletlenül. A mondandója második fele rövid, lényegretörő bejelentés, és nagy valószínűséggel hibás is. Ha most a nyakába kap 3 srácot, az igazán érdekes lesz, és mindezt miért? A joint miatt. Nem gyenge, de azért nem díjbirkózónak készült. Daeronnak már csak bólint, tényleg meghibbant, de mi értelme normálisnak lenni? Semmi. Kivár, egyedül Francist félti, mert ha baja esik, akkor ő fog vérengzést rendezni, minden átmenet nélkül. A zsebébe nyúl, ideje elővenni a tárcát, amiben a nem szokványos joint van.*

Tárgy: Re: Sövénykert Hétf. Nov. 09 2009, 00:09

*Edwardról tudni kell, hogy bezárták. Mindenről lemaradt, tényleg mindenről, s itt a magyarázat, miért felvételizett már 15 évesen ide, hogy kiszabaduljon onnan. Ezért akar most hirtelen mindent egyszerre bepótolni. Viszont azt is tudni kell róla, hogy nehezen mutat ki bármit is, szóval úgy követelőzik, mintha minden nap cigit szívna, lenne neki is, de most a Noeléből kérne, mert neki nincs sajátja. Pedig majd meg veszik ezzel a lemaradási mániájával…*
-Matt *Pillant fel, kissé lihegve, rajta fekszenek, nem volt valami nyerő ötlet alájuk mászni, azt már most tudja, hogy levegőt is alig kap, ráadásul ő a legkisebb, szóval jó furkászkodott alulra nyomorék cigiért, ajj…s mintha Izzy akupresszúrás pontokat keresne rajta, vagy ki tudja miért, de tapogatja. Talán azt hiszi ő a Twiszter, rajta keresi a pöttyöket.*
-Krikettezünk. Vagy nem, tetrisz…*Ő csak a cigiért mászott be, hiszen nem tudatosult benne semmi olyasmi, hogy férfitestek érinthetik, még érintetlen, szűziesebbnél is ártatlanabb, puha, fehér (nem túlzom el) bőrét, s érinti ő is, mert keresi a twisteres köröket, ha már Izzy is, akkor visszafogdos ő is, bár nem tudja minek, nincsenek körök, s ez akkor tudatosul benne, mikor a körnek, twiszteres pöttyöknek vélt valami Izzy hasa. Az ő dereka pedig gyönyörűen meg lesz simítva, mire egy nem túl elegáns fültővörösödést produkál, így válik láthatóvá, hogy megy át a krétafehér, paprikába. Miközben tapogatózik a padlón felpillant Daeronra, amolyan kicsavarodva, azt látja, hogy Noel golyóin terpeszkedik, miközben mintha vele csókolózna, de hallja, hogy csak sziszeg neki valamit, noha gyorsan elkapja a fejét, hirtelen átvillan az agyán, hogy ez nem is twiszter és ő a csoportszex legalsó langrétáján vergődik a nyomorult nikotinért…Próbál kimászni, de valaki keze, lába teste valahogy megakadályozza ebben, szóval szó szerint vonaglik ott alattuk, mint valami partra vetett hal, s vöröslő fejőből ítélve ő nem örül a helyzetnek. Nanááá, hisz a három srácot még nem annyira ismeri, s nem a méltóságteljes én vagyok a valaki arcát van alkalma megmutatni, hanem a hülye vagyok és alattatok vergődőket. Daeronra pillant fel, a mosoly meglepi, rá nem szoktak vigyorogni, s megfordul fejében a teljes képtelenség, szimpatikus lehet valakinek. Legszívesebben mászna a fiú után, hogy megkérdezze miért, de az nagyon gyorsan Mattre veti magát, nem is tudta, hogy ilyen jóban vannak. Úgylátszik, hiába van itt, így is mindenről lemarad, vigasztalásképpen vonalig tovább a másik kettő alatt, kíváncsi ilyenkor hol lehet Noel feje (Francis), mondjuk annak nem örülne, ha a lába közé kerülne. Fej még nem volt a lába között…*
-De hiszen kértem. Akkor kapnák, ha azt mondanám légyszives könyörgöm és még akkor is csak lehet? A lószar fog neked könyörögni.
*Ezt bevállalta, és most még nem is kap? Teljesen elsápassza a rémhír, nem nagyon szeret könyörögni, megalázkodni meg ilyesmi, hanem nagyjából mindig csak akarni, de ezt most nem is nagyon követelte, nála az előbbi kedves kérdezésnek számított. Csodás, ők cigizhetnek, ő nem. Nem kislány, úgyhogy végülis nem durcál be, de most már igencsak megfeszíti magát, s egy rántással elhagyja a díszes társaságot. Ha ő nem, majd ad más, valamit azért meghagy a belénevelt büszkeségből, kért egyszer, abba is majdnem belehalt, de könyörögni nem fog. Daeront veszi inkább célba, vigyorogva beáll fölé, egyik szemöldökét felvonva.*
-Én is azt hiszem. Te adsz nekem egy szállal? Noel bácsinál könyörgés a belépő. *Azért megnézi él-e még, vagy mennyire feküdt ki, tegyük fel, hogy vett azóta cipőt, tegyük fel, hogy a lábán hordja, s most azt, hogy finoman Daeron hasfalára helyezi megnyomdosva, ha akupresszúra, csinálják nagyban, lábbal. Csak óvatosan, elvégre ki tudja miért nem akarja bántani, megaztán hátha nála a szadizmus a belépő, s ő lesz az embere, Ed egyébként sem egy lágy virágszál, aki kérincsélne, meg pitizne, s azt hiszi ha óvatos rugdosással közelít a világ ura lehet.*

Tárgy: Re: Sövénykert Hétf. Nov. 09 2009, 21:38

*Nem, ez nem az ő társasága. Hova keveredett? Mondjuk Edről nem tudta, hogy ilyen hajlandóságai lennének, nem mintha kérdezte volna. De ő nyitott mindenre illetve arra nyitott, hogy mások csináljanak, amit akarnak. Élni és élni hagyni..? Épp ezért diszkréten távozáshoz készülődik. Pláne, mikor Daeron is felpattan, és felé kezd rohanni. Ő se tudta, hogy ilyen jóban vannak.. Hátrál, nem értve mi a franc baja van a fiúnak. Részeg talán?*
- Áááá! *Igyekszik tompítani az esést, nagyrészt tenyérrel, alkarral, de a fejével is. Még jó, hogy a talaj viszonylag puha, de legalábbis nem betonkemény. Azért passzívan ott marad, míg a fiú le nem gördül róla, sőt pár másodpercig azután is. Majd ő is megfordul, részben megtekinti a csillagokat a feje fölött, meg az égen is, részben pedig megtapogatja az arcát, megvan-e még. Nagyjából.*
- Le se tagadhatnád. Mire volt ez jó? *nyögi. Választ nem vár. Egyébként most nem is vasbakancs van rajta, hanem egyszerű sportcipő, farmer és fekete tréningfelső.
A cigi említése továbbra sem hozza lázba, de azért a „más” említésére kicsit megemeli a fejét. Sőt. Fel is tornázza magát ülő helyzetbe, és hátul a kezeivel támasztja magát.*
- Engem érdekel. De bunyózni nem fogok érte, drága Daeron barátunk csak az imént játszott velem úthengereset. *A pitizés az ő stílusába sem illik bele, valószínűleg, ha így nem kap, akkor vállat von, és megy. Nem függő, mondjuk egyszer-kétszer már kipróbált ezt-azt. Mondjuk azért egyszer kicsit rosszul sült el, pedig ők kivételesen jók voltak. A három testvérével a nappaliban füvezett, aztán nézték a tévét, és valami halál unalmas dokumentumfilmen röhögtek. Szép volt.. Kár, hogy a szülei hazajöttek közben, és szobafogságot kaptak, plusz a maradék kannabiszt is elvették. Viszont például a heroint nem vállalta be, és nem is fogja, épp eleget szurkálja magát így is. Na meg nem is akar komolyan rászokni, épp elég prédikációt hallott ahhoz, hogy felfogja a hatásait. Egyébként ő sem anyuci kedvenc tündibündije, szófogadó kisfia, de például nem is dohányzik. Asztmája még nincs, de még lehet.. Különben nem nagyon érdekli a tüdejének állapota, valamiben úgyis meg kell halni, viszont észlelte, hogy a lányok többségét nem vonzza a füstös száj, íz. Úgyhogy hanyagolja. Bár ha nagyon rá akarnák erőszakolni, mint ahogy nem akarják, talán meg lehetne győzni.
Nahát, Ed meg nem eltanulta tőle az ébresztési módszerét?!*

Tárgy: Re: Sövénykert Kedd Nov. 10 2009, 00:12

[ A Cukorbeteg acélbetétes, A vöröske, A Koponyaimádó és A Rossz útra lépő prefektus]

*Nedves a fű, az éj hideg, hullócsillagok záporoznak a fejére féltéglaként, az este friss illata lágyan keveredik a tömény dohánnyal. Van ennél szebb élmény egy ifjú mágus életében? Hát van. Az elmúlt percek mozzanatai aranyhal módjára úsztak ki a fejéből, így már csak a kellő lapos pillantással néz fel a mellette terpeszkedő Matt-re, s próbálja megállapítani annak földön fekvésének okát. Sajnálkozva veszi észre, hogy az elkobzásra ítélt acélbetétes nem bűzlik Matt lábán. Döbbenten próbálja agyába erőltetni Izzy és Noel közti párbeszédet, de hiába. Az agyi sejtejei csak a megfelelő napi szintű nikotinadag után működnek. Szemöldökét felvonva, s ostoba arckifejezést vágva szólal meg.*
-Noelnél van cigi. Ha sokat istenítjük, még felmegy az önbizalma....és legközelebb pénzért adja majd a cigit.
*Rásandít Noelre, szórakozottan ölti ki a nyelvét felé. Ha majd - remélhetőleg- átlépnek elméjük "magasabb szintéjére", önzetlenül ajánlja majd fel ruháinak megkeresését. Addig ő hősiesen vigyáz majd Edre és a cigire. Eddig nem is tudta, hogy a prefektusok ennyire csintalanok tudnak lenni, azt pedig végképp nem, hogy mióta puszipajtás Mattykével.
Hosszú időbe telik, amíg felfogja...ő most tényleg Noel golyóin terpeszkedett? Agya viszonylag el van szállva, ha nem vette észre, s Noelt is elég érzéktelen vasgolyókkal áldotta meg a sors, ha nem vörösödött el a feje a lapítástól. A sajátja viszont igen, ahogy Edre pillant. Kimondottan beállna tetrisezni a fiúk közé, csak nem ilyen agyatlan állapotban. Feltérdel, mivel fenekén átázott a nadrág, s a fehér gatyája átvette a fű émelyítően ronda szinét.*
-Nincs valakinek egy felesleges....kabát....ttya.
*Arca kifehéredik, szeme kikerekedik, s felcsillan Noel kezét követve. Valami olyan dolgot pillantott meg, ami befolyásolhatja az éjszaka további történéseit. Tudja, hogy majd azért valami randa dolgot kell csinálnia, ezért igyekszik vágyát elfojtani a fű láttán. Így inkább Edward felé fordul, s érdeklődő tekintettel mutat annak dzsekije felé.*
-Te...látom, van rajtad még egy meleg póló. Nem adod nekem oda a kabátodat?
*Legédesebb tekintetét -ami nincs- mereszti Edre, miközben mutatóujját winchester módjára szegezi a kiszemelt kabátra. Kell neki az a kabát, ha nem akar előbb-utóbb jégszobor díszként élni a Sövénykertben.*

Tárgy: Re: Sövénykert Kedd Nov. 10 2009, 16:07

Gondolkozni jött ide. Igen, ez baromi meglepő dolog. Mármint nem az, hogy gondolkozik, hanem az, hogy ehhez egy eldugott helyet keres. Általában a legnagyobb hangzavar kellős közepén is tökéletesen el tud mélyülni a saját kis világában. De mostanában túl sok volt az új inger. Kellett a csönd, és egy jó erős kévé, amit előrelátóan magával hozott egy méretes termoszban.

És milyen ironikus a sors... egyszer dönt úgy, hogy csöndre van szüksége, ezért kisétál a Merlin háta mögötti sövénykerthez, mire belebotlik egy gruppenbe. Legalábbis onnan messziről, ahol ő áll, tuti annak tűnik, méghozzá a melegebb fajtából.
Fültövig vörösödik, ahogy látja az újabb, és újabb érkezőket, akik, mint sebzett vadak, hullanak sorra egymásra, körülbelül ehhez hasonló üvöltéseket hallatva. Innen nem látni pontosan, mi lehet a kiváltón ok, csak annyit, hogy egyre többen lesznek, ahogy a sövényen túlról csatlakoznak. Már vagy valami három, vagy négy fiú fetreng egymáson. És akad, aki csak szimplán nézi...

Aztán oszlik a kupac, és feltűnik az eddig talán legalul elhelyezkedő, kissé zilált fiú alakja. Teljesen fekete, és ahogy egy pillanatra elfordítja a fejét, beszélve valakihez, Drac rájön, h látta már valamelyik órán. De fele annyira sincs megviselt állapotban, mint az a kicsit pszihopatának kinéző srác, amelyik egyszál fehét pólóban, és szintén fehér, fűfoltos, és a nedves talajtól lassan átlátszóvá váló gatyában flangál, és épp most dönti meg/le a következőnek érkezőt.

Egy közös van a fiúkban. Cigiznek, vagy legalábbis hamarsan fognak - állapítja meg Drac. Aztán a fekete ruhás alak mond valamit, mire a többiek lelkesen kezdenek rá figyelni.

Drac nem ismeri a fiúk jó részét, életében nem szívott még el egy cigit sem, viszont borzasztóan kiváncsi. Nem, nem lejmolni akar ő is, csak egyszerűen közelebb menni. Ahonnan jött, szinte minden haverja dohányzott, nem ismeretlen neki a füst, nem is zavarja, viszon tapasztalatból tudja, hogy egy cigi és egy kávé mellett van a legjobb társaság. A buzikk@l pedig sosem volt semmi baja.

Tehát, kiszabadítja fekete hosszú haját abból a bokorból, aminek eddig a rejtekében állt, és ami most nagyon marasztalná. Észre sem vette a nagy megdöbbenés közepette, hogy a szél belecsavarta tincseit a növény ágaiba. Igen - gondolta sötéten - ez is csak vele történhet meg.

Amikor végre megszabadul, haját visszasimítja kék ingének hátára, és elindul az egyre népesebb társaság felé, kezében a termosszal, arcán kicsit félszeg mosollyal.

- Hella nép, igazán nem akarom megzavarni ezt a kis idilt, de nincs kedvetek egy kávéhoz? Egyedül nem olyan poénos inni - mondja, majd várakozóan tekint a társaságra.

Tárgy: Re: Sövénykert Kedd Nov. 10 2009, 16:17

*Elröhögi magát Noel beszólásán. Az lesz a szép, ha tényleg pontozni kezdi a verekedést a cigiért. Szép is lenne, viszont kíváncsi a szempontokra.*
-Miket fogsz majd figyelembe venni? A testtartás, és a mozgáskultúra számít, vagy csak a bevitt találatok? A ruhára külön pontot kapunk? Mert akkor szerintem Dearon fog vezetni, hiszen olyan kis lenge, és sokat sejtető a szerelése…
*Nagyokat vigyorog, elképzeli haverját egy pontozó táblával a kezében, ahogy Ednek felmutat egy balhorog után egy kilencest, meg mellé a mutatóujját is. Viszont a tapogatózós akciójában követője is támad, így igencsak elámul, mikor egy kezet talál a hasán. Na nem mintha ez annyira kellemetlen dolog lenne… sőőt. Túlságosan is izgalmas, épp ezért bátorodik fel még jobban, és csúsztatja saját kezét Ed fenekére. Persze ahogy előtörnek a gátlások, mintha mi sem történt volna, fúj visszavonulót. Bár a vonaglás, amit Ed levág… megér egy misét. Minden egyes porcikáját érzi szinte, így egy kicsit el is ereszti magát, hogy még jobban rájuk dőljön.
Tényleg nem érti, miért lett volna nehéz Ednek kérnie, hiszen még az olyan tapló figuráknak, mint Izzy sem esik nehezére kimondani két szót.*
-Ed, senki nem mondta, hogy könyörögnöd kell, vagy megalázkodnod. Nem törik ki a nyelved, ha a kérés előtt használod azt a szót, hogy „kérek” neadjisten „légy szíves”.
*Eddig keményen tartotta magát a be nem avatkozás elvéhez, ami a Noel-Daeron összeborulásra vonatkozott, de most, hogy szegény srác a golyóit siratja, nem sok kell hozzá, hogy mint egy oroszlán, úgy ugorjon Dére, hogy megszabadítsa Noelt, mivel ő is érdekelt abban, hogy utóbbi szerszáma rendesen működjön. Szerencsére Daeron önként leszáll róla, így nem kell bebuktatnia magát.*
-Szerintem mókás tetriszezni. Cseréljünk helyet, leszek alul, te meg felül, és akkor te is megtudod. Végül is… majd kunyizok pénzt Sandy nénitől, valami hülye dumával, hogy könyvre kell, a forrás már nem gond.
*Ezzel csak az a baj, hogy az öreglány sem ma jött le a falvédőről, így elég szűkmarkú Izzyvel. Inkább megvesz neki mindent, csak ne anyagra verje el a pénzét. Amint meghallja, hogy akad más is, mint egy vadászkutya, aki szimatot fogott, úgy fülel.*
-Mááás? Léccííí! Kérek szépen!
*Ahogy Noel a zsebéhez nyúl, máris ott terem az ő keze is. Ezzel csak az a gond, hogy néhány centivel arrébb, és lejjebb sikerült elvétenie a célt. Ahogy ezt észreveszi, elvörösödik és csak tátog, majd úgy kapja el mancsát, mint aki megégette. Ekkor érkezik egy újabb versenyző, ezen tényleg csak nevetni tud. Viszont ő az első, aki hozott is valamit, nem csak kunyizni jött, így széles mosollyal üdvözli.*
-Szasz haver! Üdv a csapatban! Egy kávé mindig jól jön.

Tárgy: Re: Sövénykert Kedd Nov. 10 2009, 17:14

-Mindig ekkora marha vagy, Ed? Elég lenne annyit mondanod, kérek, adjál, dobj meg egy szállal. Amíg feltételes módban beszélsz, senki nem olyan hülye, hogy azt készpénznek vegye. Honnan a tökömből tudjam, hezitálsz, vagy tényleg kérsz?

*Morran fel hangosan. Nem szeretetszolgálat, hogy mosolyogva osztogasson bármit is az éppen arra járóknak, ha akarnak valamit, bökjék ki. Az előadásra, miszerint nála könyörgés a belépő, röhögni kezd. Felőle szétszedhetik egymást nyugodtan, amíg ezzel vannak elfoglalva, felül végleg, és előszedi a jointos tárcát, azaz csak szedné, mert valaki éppen rátapint a lényegre, csak nem éppen a tárcát fogja, hanem valami egészen mást. Meglepettségében eltátja a száját, de az érintés hatása sem marad el és felnyög.*

-Izzy, az ott… ahh.

*Zavartan bányássza elő a tárcát, nem fog ő senkinek könyörögni, nem fog senkit kínálgatni külön, aki óhajt, majd csatlakozik. Francist biztonságba helyezi, mert ha valaki ráesik, vagy kárt tesz benne, kíméletlen vadállatba megy át. Mattre pillant, már ez is haladás, nem szerencsétlenkedik, mint Ed. Miután kiszedett két szálat magának, kettőt Izzynek, odadobja neki a többit.*

-Ot van, Matt. Ha megteszi, amíg ők éppen megállapodnak abban, ki kit csépel, vagy ki van felül és alul.

*Pofátlanul elvigyorodik, de miután értelmezi a saját maga által mondottakat, rákvörössé válik az arca, és elkapja a tekintetét Daeronról. Izzyre pillant, ám még jobban elvörösödik, így már csak maga elé bámul. Az rendben van, hogy kezd valamire ráébredni, de korántsem olyan magabiztos, mint amilyennek látszott a kijelentéskor. A megjegyzésre a srácra sandít egy pillanatra, aztán megint a földet pásztázza.*

-Ez természetes, és akkor elérem az olymposzi magasságokat. Pénzért minek árulnám, Daeron? Nem seftelek, akkor sokkal nagyobb a lebukás veszélye.

*Nem hülye, még valaki azért rohanna el valamelyik tanárhoz, mert ezzel kereskedik. Akkor nem csak a karból rúgnák ki, hanem az iskolából is, ezt pedig nem kockáztatja, csak az előbbire hajaz, és tesz meg mindent, hogy kitiltsák onnan. A kabát kérdése kényes kérdés, a köpönyege eleve meleg, de ha azt elveszik tőle, akkor meg fog fagyni. Különben is, igencsak kedvére való látvány Daeron lengesége. Hogy nem volt vörös a feje, az enhye túlzás, csak nem állt neki ordítani, hogy azonnal húzzanak el az ágyékáról.*

-Mindent, Izzy, ami csak lehet. Jobb híján viszont bekiabálom a pontokat, ha nem baj.

*A tapogatózást látva egyre nagyobb zavarban van, remegő kézzel gyújtja meg a jointot, és inkább fest úgy, mint aki fázik, és nem úgy, mint aiből valami egészen más váltotta ezt ki. Izzy kérésére elvigyorodik, és meglengeti a két szálat, amit neki vett ki, mielőtt az egészet eltüntetnék a többiek. Ha szemét lenne, most játszana vele, mint macska az egérrel, de az is biztos, hogy ha a fiú rávetődne, egyből meg is szűnne a határozottsága.*

-Itt van, ha kéred… vedd el. Izé… itt van.

*Lefagy, tartja a mellkasa előtt a cigiket és hápog. Szó szerint. Ekkor fut be valaki, akire csak odapillant, aztán elvigyorodik. A kávé legalább meleg, és addig is eltereli a gondolatait. Biccent a srácnak, ez egyre jobb lesz így.*

-Szevasz, öreg! Csatlakozz nyugodtan.

*Most már felismeri, látta órán, csak nem volt éppen olyan állapotban, hogy társalogjon bárkivel is. Na nem mintha ez lenne a legfőbb elfoglaltsága, sőt. Igen ritka eset, ha ő megy oda valakihez. Jóízűen szív bele a füves cigibe, már hiányzott az az érzés, amit ez jelent és okoz. Ráadásul nem éppen gyenge, így a másodikat elteszi, mert ha azt is elszívja, akkor beáll tőle, mint a gerely, azt pedig nem kéne, de nagyon nem. Bár ki tudja, lehet, végleg megszűnnének a gátlásai is egy kisebb társaságban.*