// ne haragudjatok, de ma rengeteg melóm volt, és már nincs időm rendes hsz-t írni... :S Szóval kérlek titeket, hogy várjatok meg, ha lehet, holnap délelőtt pótolom, jó? *rohan* //

// Jó, rohanj!! * kiabál átunna, bár már csak a visszhang juthat el valakihez //

* Örömmel konstatálja, hogy Drac tanult tőle valamit, még akkor is, ha neki sokkal jobban megy, mint a "mesternek". Nem irigy, csak cseppet, ő is szeretne jól varázsolni, de neki csak a baklövések mennek, még azt az egyszerű bájitalt is elcseszte az órán. Gondolatban vállat ránt, máris van valami amiről majd mindig ő jut Drac eszébe.
Már csak abban bízik, meg is tudják szüntetni az átkot, mert nem szeretne a Karvezetőjéhez menni a tolvajjal sem, hogy; nicsak megátkoztuk. Akármekkora bajt is kavart a macska, azért Ireth sajnálná, ha ebben a pózban maradna, nem szereti a kitömött, mozgószemű állatokat, arról nem is beszélve, hogy a lény mindenéből rémület árad. Lelki szemeivel látja magát, éppen intravénásan táplálja az állatot, éhen azért ne vesszen. Jó, de fog tudni üríteni is?
Fura lenne, ha most felkacagna, mégis majdnem megteszi, az ötlet is csak neki juthat eszébe.
Nevetés helyett, nagy zöld szemeivel, hálásan pislog a féltündére, amiért nem mártja be a prefektusnál, mert akkor Ed biztosan örömmel büntetné meg. Szerinte éppen elég büntetés, a több sebből való vérzés.
Összeszorítja ajkait, karmolásai meglehetősen fájnak, főleg melyek a dekoltázsára jutottak, reméli lejjebb nem, de azt nem itt fogja megszemlélni, ki tudj amilyen förtelmes meglepetésbe botlana?
Olyan látszatot kelthet, mint aki összefutott mégis egy baltás gyilkossal, de csak addig jutott el, hogy mélyenszántón a bőrét karcolássza.
Áldja Drac eszét, hogy hideg vizes zsepit emleget, jót tenne lázának is egy kis priznicezés, ahogy anyja mondaná, lehet meg is teszi, és akkor majd újra szabadon gyűlölheti Edet. Na nem mintha így nem gyűlölné, csak akkor jobban menne, mert nem kötné le a figyelmét a fájdalom.
A merev szőrcsomót szorongatva bújik ki az ingből, ami már magában is nagy teljesítmény, nem tehet róla de fájdalmasan felszisszen, hogy tagadja a fájdalmat, amikor könnybe lábadnak szemei? Mi ő valami Rambó? Most járhat utána ki a jó isten az a Rambó?!
Drac megfigyelése, hogy szerelmesek lennének... nos ha most megemlítené Ireth azonnal a gyenguszra küldené, azonnal vizsgáltassa ki elmebaját. Sosem adna neki igazat, hiszen ő nem látja, jelenleg nem is érzi, így gőze nem lenne róla, valaki, hogy olvassa le a testbeszédéből, ha ő maga nem érzi.
Pillantásai Ed felé lekicsinylőek, lesajnálóak és gyűlölettől izzóak, ebben szerelmet olvasni..., valaki itt nagyon oklumentor.
Hagyja, hogy Drac lesegítse a maradék inge róla és halkan sóhajtozik, nem akar fájdalmasan kiabálni, magára erőltet egy mosolyt, és loppal Edre pillantva megjegyzi Dracnak*
- Nagyon finom az érintésed, ez most jól jön. * noha sikoltani tudna, a lány elég kényes, nem viseli jól a fájdalmat, szája kiszárad, szemei izzik, mégis úgy pillog Dracra, mintha az a csillagokat hozta volna le neki. Ha tudná, hogy a fiú sejti mit akar, biztosan esdekelne tekintetével, hogy segítsen neki kiborítani Edet, majd megvigasztalja. Jesszus dehogy, inkább tovább idegesíti. Tekintete végigszalad Ed alakján, míg Drackal azon dolgoznak, hogy elálljanak vérzései.*
- Azért mondom, hogy nagy a fejed, nehogy elfelejtsd. * noha érzi, hogy ennek éle veszett, majd kitalál jobbat, már sértést persze. Felpuffog a prefi szavain, mint valami elcseszett kígyó.*
- Nincsen saját ötleted? A történelemből kell táplálkoznod? Múltkor néhai Perselus professzor szavait idézted, most meg a Titkok Kamrája, mi lenne, ha egyedivé tennéd magad? * nem néz a fiúra a sebeit szemléli, a lassan múló vérzést, nyikorogva szuszog. Már ott tart, hogy Ed felé nyújtott kezéhez lép, hogy simítson végig a karján, nyakán, ajkain, hogy aztán... leharapja a hülye ujjait, amiért azok hozzá mernek érni. A durcás arckifejezésre lebiggyesztet ajkakkal reagál, szeretné megvigasztalni, ehelyett jót rúg belé.*
- Ne is segíts, lehet a végén elfertőződök, percig sem hiszem, hogy tudsz megfelelő varázslatot, ha csak nincsen nálad a múltkori szerből, amit Mattel majd édes kettesben újrafőzünk. * gúnyos mosolyt villant, biztos benne, hogy Matt neve nem a legjobb hír, főleg, hogy Ed máris kezd elvonatkoztatni tőlük. Nem sokáig élvezheti a hatást, ha lett egyáltalán, mert sajgó karja újból sziszegésre készteti.*
- Nagyon fáj, ég az egész kezem. * nem tehet róla, hogy anyuci kicsi lánya, kétszer annyira fáj, mint egyébként, ha nem két pasi társaságában lenne, most talán sírna is.*
- De bunkó vagy, mi sem féltünk a macskától, csak el akartam venni tőle ami az enyém. * dühösen toppant, ami nagyon jól mutathat mamuszában, kedve lenne elrántani a kezét Dractól, és jól megpofozni Edet, most komolyan. Miért nem siet a segítségére? Miért nem sajnálja? Miért nem öleli meg? Miért nem simogatja meg a hátát, hogy megnyugodhasson?
Összerezzen, ő is agyturkászhoz megy, kész.
Felmorran. A marha, azt sem látja, hogy Drac nem sérült meg? Ő sérült meg! Őt kell ápolgatni! Őt kell megszeretgetni! Ő az aki a zsepit akarja, aki azt akarja, hogy Ed foglalkozzon vele. Igenis! Őt kell most babusgatni. Francba is már. Miért Drac miatt aggódik? Amikor ő itt túlszenved, hogy felkeltse a fiú óvni vágyó kedvét. Megrázza a fejét és a tőle telhető legbájosabban Dracra mosolyog.*
- Nagyon édes vagy, hogy ennyit teszel értem, nem is tudom, hogy fogom meghálálni, * kicsit közelebb lép, hogy jobban szemügyre egye Drac arcát.
Ed meg gebedjen meg. Eddig fél percig sem volt szándéka kikezdeni Drackal, de.... ő is tudja, hogy álnok húzás, de a srác helyes és aranyos, vicces is. Bal vállán ülő képzeletbeli kisördöge lerúgja a jobbik vállán lévő ellenségét és Ireth szemében ördögi fény csillan.*
- Nincsen kedved lejönni velem a faluba? A vásárba? Meghívnálak valamire, persze csak hálám jeléül. * bájos mosolya nem szűnik, olyan közel lép, hogy a fiú érezze teste melegét, muszáj, hogy Ed megörüljön.*
- Megbüntetsz? *pillog Drac mellől Edre. Neki is ugyanaz jut eszébe. Büntetés, Eddel, kettesben. Az élmény elképzelt hatásától égnek merednek az apró szőrszálak a tarkóján, Biztosan az undortól.*

*Mivel nem teljesen hülye látja Drac zavarát, valahol örül is, hogy ez neki szól, noha valójában a helyzetnek szól, nem is nagyon a lánynak.
Komor tekintettel fogadja, hogy Drac visszautasítja, és ez helyén is van. Akkor sem nagyon örül, jó lett volna, ha belemegy a játékba, arról nem is beszélve, hogy nagyon szeretet volna lejutni a vásárba.*
- Csak kirándulni hívlak, hogy nézzük meg a vásárt, biztosan nagyon szép, ilyenkor.... majdnem karácsonykor. * fel-felszisszen a tisztogatás közben, többször is mozdul, hogy elrántsa a kezét. Nem teszi, mert az anyja mindig elmondta, hogy túlreagálja a fájdalmat. Biztos ez sem fáj annyira, mint azt érzi.*
- De persze, ha nem akarsz nem kötelező, csak... annyit segítettél ma... * felpillant a féltündére, és pontosan látja, hogy neki nagyon kínos ez a helyzet. Sajnálja, hogy ilyen helyzetbe hozta. Szeretne bocsánatot kérni, de ezt csak pillantással teszi. Nem mondhatja ki, akkor kiderül, hogy játszik. Ha csak játszik. Lenne kedve Drackal lógni, a srác olyan simulékony, hogy Irethnek nem jut eszébe vele gonoszkodni, csak szeretné jobban megismerni. De nem akarja, hogy vita legyen, vagyis.... nem lenne baj, csak nem akarja Drackot szerencsétlen szituációba hozni.
Örömmel konstatálja, hogy Ed kezd dühbe gurulni, mert ez azt jelenti, hogy érdekli ami zajlik.
Noha Ireth nem túl vidám így sem, hiszen fájdalmai vannak, olyanok melyeket lehet csak beképzel, de nem tehet róla, hogy kényes lány. Ő apuci kicsi kedvence, akit mindig simogattak ha fájt, szeretgettek, óvtak, védtek, valaki mindig volt mellette ha megütötte magát, vagy csak fájt a hasa. Borogatták, teát főztek és vigasztalták fájdalom sóhajai közepette.*
- Ha egyszer olyan finom érintése van, hazudhatnék, hogy gyilkos, de nem az. * vállat ránt, mintha nem is érdekelné, közben loppal figyel csak Edre, mert látnia kell mit alkot Drac.*
- Szeretnéd? * pillantása mégis Edre siklik, nem mulasztotta el hallani a megjegyzést.*
- Hogy kedveljelek? * ha nem lenne nonszensz, akkor nem is kérdezne vissza, ilyet nem illik, ezt tudni kell magától, de Ednél... nem lehet azt tudni. Hökkenten pislog fel, na igen, ezt nem hitte volna. Jóleső melegség szalad végig a gerincén, hogy lecövekeljen a tarkóján és kipirosítsa arcát. Felcsillan a remény, és maga sem tudja miért, de nagyon megörül.
Sóhajtva fogadja, hogy Drac lepasszolja Ednek, mégis olyan izgalom tölti el, hogy kis híján felcsuklik. Minden idegszála Ed felé fordul, alig várja, hogy hozzá érjen. Akarja, hogy végigszaladjon a hideg a kezén, és a szívében felforrósodjon. És az érintés meg is történik, ahogy várta. Ajkai keskeny O-ra nyílnak, levegőt is elfelejt venni, hogy érezze minden pillanatát, majd elhangzik a varázsige és Ireth észbe kap, elrántja a kezét. Látja jól, hogy a bűbáj hatásos, de akkor is, na. Ne már. Nem kell ennek jónak lennie. Ed meg egy hülye nagyfejű, minek fogdossa? Egyáltalán minek ér hozzá? Igen még..., nem! Nem! Nem!
De igen, érjen hozzá. Simítsa végig a karját, jesszu dehogy. Egyáltalán nem.
Aztán el sem hiszi amit hall, hogy mi? Mit mondott? Egy pillanat alatt alakul át benne minden.
Ed szavaira, melyben éppen lekurvázza bukfencet vet a gyomra, csalódott könnycsepp marja szemeit, igyekszik lenyelni őket, hogy torkát marva a gyomrába csorogjon. Majd mérhetetlen dühbe gurul, halántékán kidagadnak az apró erek. Ajka lekonyul, úgy méri végéig Edet, mint egy idegent, most nem érti, hogy akarhatott hozzá bújni? Hogy akarhatta az érintését érezni? Hogy akarhatott bármit tőle? Attól aki ilyet képes neki mondani?
Előre lép, és ha Ed nem mozdul, lekever neki egy csattanós pofont. A mozdulattól ő is meghökken, nem akarja bántani a fiút, biztosan a sértődöttség szól belőle, vagy csak a gyűlölete. És tessék, itt a bizonyíték arra, hogy máris van ellensége.
Érzi, hogy jó lenne sírni, a hideg is kirázza, majd megborzong a rátörő forróságtól. Biztosan klimaxszol.
Zsibong a füle, valami zúg is benne, vagy csöng? De akkor ideje lenne csengőhangot váltani, és nem Ed szavait hallani újra meg újra és újra. Olyan szomorúság tör rá... egyszerre minden összeomlik. Még jó, hogy nem vallott a be magának mit is szeretne. Alig bír megszólalni, hangja rekedten cseng.*
- Látszik, hogy nem volt anyád. Így nem tudott megnevelni. Én meg azt hittem simán suttyó vagy, de nem, te egy igazi érzéketlen senki vagy. Én meg sajnáltalak, hogy beteg vagy, és gonosz voltam, de nem. A gonosz te vagy. Soha többet nem akarlak látni. * hangja halk, ha nem lenne ilyen kihalt a folyosó meg sem hallanák. Nem tud hangosabban beszélni, mert akkor elsírja magát, gombóc nő a torkában. Ökölbe szorulnak kezei. Ennyi, nincsen több mondani valója, nem érdekli többé semmi. Az az egész Edről szólt. Edről, aki lekurvázta.*
- Szerelem? * súgja a szót Ed felé. A fiú pont úgy nem tudja mit jelent, mint a sértés amit hozzá vágott. Jó isten. Ireth 15 éves. Hol tart ő még ehhez? Mitől lenne kurva? Attól, hogy nem tudja, hogy szerezze meg amit akar? Hogy hódítson el valakit, aki szerint ő egy ribanc? Akiről még ő sem tudja, hogy akarja?
Sehogy. Ez a fiú neki nem kell, mit kaphatna tőle?
Gyűlölet lobban a szívébe, elfordítja fejét, és könny fátyolos tekintetén keresztül pislog Drac felé, hogy a fiú mit szól a megaláztatáshoz, talán látja szemében, hogy bocsánatot akar kérni, reméli a sértettség könnyeit nem.
Lehet örülni, lehet megalázni, lehet majd a háta mögött ócsárolni. Sőt... lehet igaz is.
Immár biztos, hogy Drac nem megy vele sehova, meg is érti.
Lepislog a fiú lábaihoz és szerencséjére kiszúrja elhullott pálcáját, felé lép.
Szeretne elsüllyedni, olyan mélyre, hogy senki se lássa, vagy csak meghalni, hisz jelenleg a poklot éli meg.
A macskával a kezében felkapja a pálcát és köszönés nélkül elindul kifelé a folyosóról. Nem fog előttük sírni, de kell, nem bírja visszafogni. Jobban szeretne haragos lenni, dühös. Ordítani kéne, sikoltani, kényszeríteni, hogy a prefi kérjen bocsánatot .
Minek? Mi számít? Ha Ednek ez a véleménye, tartsa meg. Ő úgysem lehet elég jó egy ilyen nagyfiúnak.
Hallja még mit mond Dracnak és a büntetést is. Majd mondja el neki Ed máskor, vagy írja meg. Ennyi, ezt itt lezárta.
Sietősre fogja lépteit, majd futni kezd. Úgy szorítja magához a merev állatot, mint egy védő bástyát, de szíve nem lesz könnyebb.
Kifordul a folyosón sírni kezd.*


// Köszöntem "fiúk". Good night! //