*Drac*

*Mivel már betuszkolta a srácot a fotelba, aminek tegyük fel, hogy vannak kerekei Ő maga tolni kezdi a furcsa járművet, végig a folyosón. Egyik lábával hajtja magukat, egyébként ő is beült Drac mögé valahová, igyekszik fogódzkodni, na meg nem teljes testében a fiúhoz simulni. Időközben nem érkezik a kabát, úgyhogy inkább ő csinálja és megpróbál a srác kabátjára összpontosítani. Nem nagyon vonzotta magához még más cuccát, de hátha és út közben azzal is találkoznak. Ha nem, majd levonzza a sajátját neki. Nincsenek efféle a ruháimat csak én hordhatom hisztijei, sőt szívesen szétadná az összeset, ami bizonyos dolgokra emlékezteti. Apróságok...Rai meg itt parázik, mikor milyen jó ötletet adott neki...Minek járkálnának a folyosón, némán (hisz egyik se nagyon beszélne magától magáról, ösztönzés nélkül) amikor akciózhatnak is, vagy Drac benne van őrült ötletei megvalósításában, mint egykor, vagy ha nem...nem is kell a múltra gondolnia, mint most.
-Persze, mindig tudom mit csinálok. *Ezzel szemben az igazság: Nagyon sokszor egyáltalán nem tudja mit csinál...
-Hát...ő...szánkózni, nem? Aztán szétnézünk a rénszarvasok után az erdőben. Izgalmas lehet este az erdőben...*Pedig egyszer ezzel már hogy megszívta...Mégis egész lelkesnek tűnik, már magához képest...Vigyorogni nem vigyorog, bár Drac most úgysem látja az arckifejezését, be lett passzírozva egy rohanó fotelba, egy kalandvágyó kisgyerek társaságában, akiről lehet az is kiderül, hogy amellett hogy bunkó (nem is bunkó! Draccal sokkal bunkóbb is lehetne...de nem elejti el, amikor a srác lavórt passzolt neki, bűbájtanon.) őrült is egy kicsit. Vagy csak gyerek...és tényleg ennyire felelőtlen. Azért ez utóbbi sokkal lehetségesebb. Már csak azért is, mert rettentő felelőtlen egyedről van szó..., s csak akkor fékez, vagyis ránt valahogy a fotelon, hogy megálljon, mikor a bejárati csarnok néhány lépcsője elé érnek. Bizonyára elgondolkodtatta a fiú óvatos megjegyzése. Már csak a remek, hogy a fotel és ezzel együtt ők együttesen éppen a lépcsőkön kívánnak leszánkázni. Persze ez erről a oldalról nem olyan veszélyes és Ed úgy saccolja borulás nélkül is mehet, egyenesen kirepülhetnek a hóba, ahol bekötnek valami lovat...az meg lehúzza őket egy nagyobb hegyen, vagy olyasmi, meg azt még úgyis meglátják, meg Dracnak is lehetnek király ötletei. A buckázás peremén tehát.
-Akkor jó, van humorérzéked...Ebben az iskolában kevés az ilyen ember. Mindenki megsértődik, vagy kiakad, ha valami kétértelműt találok neki mondani. Persze, ha nem akarsz, nem muszáj lecsúsznunk, esetleg szalonnát sütni az erdőben a szarvasból...teázhatunk is a társalgóban. Az sokkal izgalmasabb lenne *Ezt már nem teljes irónia mentességgel jelenti ki. Viszont annyira normális ő is van, hogy ne erőszakolja rá a dolgait másokra.*
-Amúgy én megvédelek, nem kell paráznod. *Mekkora mondat ez...főleg az önfeláldozó, előretekintő és erős Edward szájából.*

[Nadia]

Öblös léptekkel haladok végig az előcsarnokban, s miután azt elhagytam a folyosók felé veszem az irányt. A fene megeszi, hogy már megint itt vagyok fent, pedig nincs órám, dolgom mégis akad mindig. Már ahhoz sincs kedvem, hogy az erdőn keresztül menjek le a kunyhómba. Így western csizmám sarkantyújának csilingelése a folyosók felé jelzi utamat. Nincs sok értelme felvenni hosszú fekete kabátmat, hisz egy lépés, és már a szobám melegében élvezhetem a pihenés adta élvezetet, így az említett ruhadarab karomon pihen, flig takarva fehér garbómat, s fekete farmernadrágomat.
~Elegem van a mai napból, pihennem kell~
Arcomról fáradság türöződik, ami most sem múlja felül mogorva, szúrós pillantásomat. Arcomon még mindig látható a véraláfutás halovány, sárgás nyoma, melyen most végigsimítom szabad kezemet. A Varázsfegyvertan terem felé közelítek, s annak fekete ajtaja már jóval érkeztem előtt kinyílik. A nyitott ajtóban megállva keresem pálcámat, melyhez kabátomat kell forgatnom, hogy még gorombáb legyek immáron, s fogamat összeszorítva mondjak el magamban pár szitkozódást.

///Owain professzor///

*Szekrényajtó csapódás, fiókhuzigálás, káromkodás, és Nadia kivágódik az ajtón. Szőke haja fátyolént suhan utána, ahogy átvág a klubhelyiségen, le a padlásól egész a harmadik emeleti folyosóig, folyamatosan nézelődve és kiabálva.*
-Süni, süni merre vagy. Gyere ide, nem hallod. Gyorsan told ide azokat a fomás kis tüskéidet amíg szépen mondom!
*Egyre hangosabban kiabál, közben be-bekukucskál a termekbe, az ablakárkányokra, minden létező helyet átforgat,de sehol nem találja azt az átkozott sünit.*
-Hogy az a trabukos kékkupakos lóbroki szakadna arra a rovarevő ták....
*Fejezné be, ha nem venné észre, a varásfegyvertanterem ajtajában állodgáló tanárát. Szája elé kapja a kezét, és megdermedve álldolgál, egészen addig, míg keze alatt ördögi mosoly terül szét angyalarcán.*
-Tanár úr, Tanár úr! Tetszene segíteni nekem? Nem találom a sünimet, és már mindenhol kerestem csak ebben a teremben nem. Menézhetem?
*Kiabál miközben odaszalad tanáa elé, és kiskutyaszemekkel néz fel rá.*

Érdekes családi kapcsolatok vannak itt....
Felvonom szemőöldökömet a lány kijelentésére, miszerint bátyja még nem is tud jelenlétéről. Vajon mi oka lehet ennek? De nem kérdezek, mert nincs semmi közöm hozzá. Magánügy, amibe nem szívesen ártom magam, s nem is illdomos.
Még egy ilyen pimasz teremtést. Belül megmosolyogtat, még. De ha sokáig folytatja azt hiszem vagy anolosan távozok, miközben bebújik egy szobor mögé keresve a sünijét, akinek a neve ötletesen Süni, vagy őt zavarom világgá.
- Esetleg rendelkezésére bocsájtok egy térképen az iskoláról. Önöknél nem rendszeresítettek ilyet? Majd javaslom Dorotheának, hogy hozzon egyet össze, vagy kiadom neki a mi változatunkat. //Megjegyzés: Ez nem rossz ötlet. //
- Ha esetleg járna az órámra kiderülhetne, hogy tudom is, vagy csak tanulom. Még a szememre is vethetné, ha valami nem úgy van, ahogy arról én meg vagyok győződve, de így....nem sok joga van kérdezősködni tudásom felől. Egyébként nem csak tanítom, művelem is tananyagaim témáit.
Most is ironizálok a lány felé, el nem hagynám ezt a világért sem. Mivel nem kapom vissza a kezem, és nem is számíthatok rá, hogy magától elmegy, elzavarni meg nem akarom, így nekiindulok vele a folyosókat róni, ahogy azt már említettem is.
- 14 évesen elég nagy már ahhoz, hogy jobb nevet is adjon egy állatnak. Sőt, általában a kicsik ötletesebbek, mint már a nagyok. De ezek szerint ön a kivétel, aki erősíti a szabályt. Kreatívnak meg egy árvaházban is lehet lenni. Ott még nagyobb szükség van rá.
Bár én nem voltam árvaházi gyerek, de sok ilyen gyerekkel volt dolgom életem során, így tudom miről beszélek.
- Nem, nincs állatom. ~Magamat leszámítva.~
Erre a kérdésre könnyű volt a válasz, viszont a második már kicsit személyesebb, és azt sem nagyon értem, hogy mi összefüggés van a kettő között. Nagyot nyelve válaszolok azért neki, de még egy személyes kérdés, s én világgá megyek.
- Jelenleg nincs feleségem. Gyermekem van.
...hogy ki az, s milyen kapcsolatban vagyok vele, vagy hogyan is lett a fiam, az viszont már végképp nem tartozik rá.
Haladunk előre, egyre hosszabb lépéseket teszek, hogy minél hamarabb felérjünk, de eszembe jut, hogy ez nem igazán illendő, így meglassítok, s komótosabb, de most is hosszú léptekkel haladok a lány mellett, fél lépésnyire lemaradva tőle, mint azt ahogy illemtanból tanultam mesteremtől annak idején.

//Kövi esetleg az első emeletre //

Gina

Nagyszerű...egy napnak végre vége, mehetek vissza a vackomba. Már éppen itt volt az ideje, mert ha még pár percig a suliban kell lennem összecsuklok.
Na jó, ennyire azért nem vagyok fáradt, de most a káosz, ami a szobákat illeti a pilluban, no meg ez a kavarodás, ami a költözéssel járni fog, már előre lefáraszt agyilag. Csak remélni tudom, hogy mindenkinek meg fog felelni minden, de ha mégsem, az az én hibám is lesz részben. Egyre több gondolat jár a fejemben, mint például az, hogy Noelt fel kell vinni a szobába a sátorból, de ez valószínűleg egy hosszú beszélgetés árán fog sikerülni, hacsak nem unta meg a nomád életet a fiú. Aztán Friminkával is jó lenne erről is beszélni.
Annyira belemerülök a gondolataimba, hogy a folyosón haladva nem nézek se jobbra, se balra. Szinte csak ösztönömből fakadóan, és a kastélyt ismerve haladok a VFT terem felé, hogy eljussak odúmig. Ruházatomat sem ártana kicsit megigazgatni, hisz a fehér ingem egyik sarka kilóg a mellény alól, a másik bedugva a farmerbe. Na szép látványt nyújthatok, különösen, hogy hozzá hajam is a szokott kócosságával lóg szemembe, meg a borostám is jócskán hagy kivetni valót maga után.

//Bocsi, rövid, de agyilag lenni én zokni//

--Paolo és Konidik --



*Caplat a földszintre a fiúk társaságában, közben szüntelenül cseverészve, adva aktuális önmagát szórakoztatja őket és saját magát. Szavakba foglalva ez valahogy így néz ki:*
- Szuper, úgy látszik nem a te kezed által fogok meghalni. Hála istennek *Teszi hozzá szempilla rebegtetve Konidiknek.*
- Kezdtem volna hinni a szerencsétlenség fogalmában. Mármint ha megölsz a következő életemben. Egyébként semmiben nem hinni elég szomorú, még ha nincs is vallásod. Akkor legalább hinnél abban, hogy nincs isten. *Cukkolja kicsit Konidiket, rossz kislányok szeretnek robbanószerekkel játszani, ő is piszkálja a tüzet szüntelen.*
- Az emberek szüntelenül csak szerepet játszanak *Fordul egy percre Konidik felé, egy ideig hátrafelé megy, legalábbis, míg neki beszél, hogy szembe legyen vele.*
- Mindenki. De szerintem nagyon unalmas egy szerepnél leragadni. Minden személyiség lapvetően hamis, befolyásolható, képlékeny álca. Az ember igazi valója a semlegesség, akár egy patak, folyik, vannak benne halak, meg kövek, de ennyi. Akkor is tovább folyik, ha kifognak belőle néhány halat, vagy beszennyezik. De az emberek többsége még nem tanult meg vízként létezni, játszanak… Tengereket, hogy sósak és felháborodnak, ha vihar van. Forrásokat, hogy hevesen kitörnek és sekélyes tavakat, eljátsszák hogy szelidek, miközben mélyen leg bennünk örvények kavarognak. Nekem nincs bajom saját magammal kicsi Koni, de nem akarok csak tó, tenger, forrás, vagy patak lenni. Vízként akarok viselkedni. Olykor, mint egy patak, máskor, mint a tenger. Hogy fölrobbanj, vagy ellágyulj tőlem te és minden ember. *Perdül körbe körülötte, ujja hegyével végigsimít a mellkasán körbe, aztán ismét előtte terem, hogy visszafelé haladva bandukoljon.*
- Ez az egész színjáték, az élet így lesz szórakoztató. *Szerinte ez nem életfilozófia, ezek tények. *
- Szervezkedünk, szervezkedünk? *Húzza ferde vigyorra a száját. Nem tetszik neki a lánc különben, ez sokkal inkább személyes vetélkedő, emberjátszma, mint egy ékszer utáni vágyakozás. Fogalma sincs mire megy ki, lehet eldobná azt a vackot, ha sikerülne mégis megszereznie, de pont azért jó, mert nem látja sok értelmét az egésznek.*
- Ez elég gyenge vicc volt *Pillant fitymálóan Paolora, csakúgy mint a srác előbb az ő meleges viccére, ami nem vicc volt, halál komolyan gondolta. Bár ki tudja, lehet a srác buta libának nézi. Sajna ehhez is csak jó képet vág, hülye lenne felhúzni magát, vagy elkeseredni valaki szövegén, akit nem ismer. Kit érdekel kategória. Látszatai ellenére nem akar neki megfelelni. *
- Jah, a mostani? Kit érdekel mennyivel jobb, vagy rosszabb? Csak egy szerep és nem azon van a hangsúly mennyire jó vagy rossz. Csak megállapítottam, hogy a legtöbb fiú az ártatlan szerepeket szereti jobban, s lám igazam volt. Rólam például máris levontátok a következtetést, kígyó, meg nem tudok olvasni, tulajdonképp tök unszimpatikus vagyok nektek, lehet azt szeretnétek tűnjek már el a francba, hogy személyiségetekhez méltóbb és sokkal eszményibb lányalak társágot keressetek. *Nevet fel. Nem nagyon hatja meg mások hülyesége. Ez van XD.*
- Szerencsére semmi kedvem úgy táncolni ahogy ti fütyültök, bármi olyat nyújtani, amit elvárnátok, sem szerepet váltani, hogy kedves és eszményi legyek, mint mindenki más *rebegteti meg újra engedelmesen szempilláit.*
- Azt játszom, amihez éppen kedvem van. Most ezt kaptátok, így jártatok. Bár én igazán nagylelkű voltam, ez a szerep legalább irritáló, nem engedelmesen unalmas.
*Ha tudna Paolo fejében olvasni sem ábrándítaná ki, hogy megkaphatja, de sajna az az igazság nem olyan egyszerű eset ő, játszik, flörtöl ha kell, de csak nagyon nagyon ritka estekben gondolja komolyan, arra nyomós oka kell legyen és sosem azonnal, mindig a jelen pillanatok alakítása szerint érez, vagy nem érez. Tulajdonképpen feminista. Ezt csalafinta kis vigyorából egyáltalán nem állapíthatná meg az ember, de biztos, hogy nem egy könnyű vérű kis liba, hacsak nincs ahhoz a szerephez különösebb kedve. Minden lány tud kurva lenni, ha szeretne, csak van akik elfojtják.
- Álmodj csak perverz de Sica *halad el ezúttal előtte, s ahogy elhalad megveregeti oldalt pofikáját.*
- Bár a leszbi szerepet még nem próbáltam. Sokat kéne teperned ahhoz, hogy rávegyél ilyesmire. Egy ronda lánc nem lenne elég. Ahogy a fiú súgja a másiknak, miszerint hátulról nem néz ki rosszul, vagyis jó segge van, villámgyorsan megfordul, s ha Polo meg nem állítja, akkor olyan közel torpan meg előtte, hogy a fiú beleütközik.*
- Beszótál vaze? *Néz egy percig meredten komoran rá, majd felnevet, de hogy mennyire a képébe nyomulva teszi már csak a fiún múlik.*

Emily és Paolo

- Ebben ne legyél olyan biztos! Csak most fogom magam vissza, talán majd legközelebb nem fogom.
*Tényleg kezdi idegesíteni a lány. Inkább nem szól vissza semmit. Úgy tesz, mintha nagyon érdekelné, amit a lány magyaráz. De nem nagyon figyel, inkább abban reménykedik, hogy neki menjen a falnak, magyarázás közben.*
- Áhá, már értem!
*Mondja, amint befejezi Emily. Utána csendesen követi őket.*
~Persze, így lesz szórakoztató...~
- Persze, ez így szórakoztató. De mi van, ha valaki nem szeretne szórakozni? Vagy igazából mindenki szeretne, csak valaki eljátssza, hogy nem?
*Kérdezi meg. Úgy véli, talán nem is olyan hülye a lány. Mond jókat is. Vagy csak egy dologról tud? Ki tudja, de nem is ez számít most. A viccre nem reagál semmit. Már nem érdekli mit mondanak. Csak követi őket, ha már elindult. Hátul megy. Végül, elmosolyodik.*
- Nem csak lehet, hanem biztos. És szerinted van olyan ember, aki nem játszik szerepet? Aki magát adja? Csak mert szerintem nincs...
*Most már tényleg kíváncsi, hogy mi a válasza a lánynak? Aztán eszébe jut még egy kérdés. Gondolkodás nélkül fölteszi. Egy kicsit közelebb is megy.*
- És ha a halálhoz van kedved, eljátszod, hogy meghaltál? Szerintem az unalmas szerep jobb lett volna, bár, lehet hogy arra te nem vagy képes.
*Nevet egy kicsit. Bármi lehet ez a lány, de hogy unalmas... Az biztos nem. Irritáló könnyen, talán ártatlan kislány is lehetne, de hogy unalmas, az biztos nem. Paolo kérdésére elmosolyodik. Aztán megcsóválja a fejét.*
- Nem rossz, de nem nyomulok rá, nekem már van csajom.
*Emilyn megint csak nevetnie kell. Még szerencse, hogy ő hátrébb ment. Legalább nem belé ütközött. Nekidől a falnak, és onnan nézi kettejüket.*
- Innen, így együtt egész jól néztek ki.
*De van még egy kérdése. De azért a kis csekélységért nem fogja megszakítani a pillanatot.*
~Majd ha tovább megyünk megkérdezem.~
*Mikor elindulnak, rögtön megszólal.*
- Egyébként hova megyünk? Remélem nem fölöslegesen jöttünk le két emeletet!
*Ha fölöslegesen caplatott le a lépcsőkön, nem is tudja mit csinál. Talán semmit.*
- És, ha feltehetem ezt a kérdést, te milyen szakmát fogsz választani? Színészeti pályán akarsz elhelyezkedni? Egyébként csak azért kérdezem, nehogy ugyan ott dolgozzunk...
*Közben mennek, és mennek, és kezd elfáradni. Most már tényleg odaérhetnének! Már nincs olyan jó kondiban, mint mikor minden nap fölment, aztán lejött a padlásról... Akkor még simán kibírt ennyit. De egy ideje nem lépcsőzött. Órái sem nagyon voltak, amikre elmehetett volna, meg inkább egyedül akart lenni. Most viszont megkívánta a társaságot, hát elindult. Előre nem gondolta volna, hogy ilyen társaságban lesz része, de ez is valami. Jobb mint az egyedül lét... Ez után megint elhallgat, és csöndben követi a többieket.*
//Beállt az agyhalál, nem tudtam jobbat, bocsi...//

* Lassú léptekkel halad Emily mögött és Konidik mellett, tempóját a többieknek is fel kell venniük különben Ő lemarad. Felvont szemöldökkel figyeli a lányt Ő nem hiszi, hogy szórakozik, nem hiszi,hogy szórakoztató szerepeket játszani. Hiszen ha ez embernek vannak állandó jegyei attól lesz érdekes, hogy azokat hogyan variálja. Emy a könnyebb utat választotta és inkább nem szembesül azzal ami önmaga, hanem inkább valaki más. Biztosan nem lehet jó az Ő bőrében élni. Paolo is tudja, hogy minden ember szerepet játszik, olyat amivel igyekszik mindenki számára elfogadható lenni. Kár tagadni mind erre vágyunk, hogy mások elfogadjanak, annak akik vagyunk.
Hallgatja évődésüket, apró ki vitájukat és közben nem kerüli el a figyelmét a lány könnyed, laza mozgása sem, formás teste sem, de valahogy olyan valótlan. Nem lehet valaki minden nap más. Hogy dönti ezt el? Reggel megáll a tükör előtt és kiválaszt egy örült fazont a repertoárjából? Biztosan vele van a baj, de ez nem lehet szórakoztató, egész nap arra figyelni, hogy véletlen se legyen önmaga.
Érti a lány miről beszél. Hallja azt is, hogy nem akar a kedvükben járni, csak azt nem tudja erre ki kérte? Ő csak örül neki, így kevesebb gondja lesz a lánnyal, az azonban biztos, hogy valami nincsen vele rendben. Még mindig egy kislányra hasonlít leginkább, aki lázad a szülei ellen,m nehogy a kedvükben járjon és a végén ne legyen vita, ami jót tesz a vérkeringésnek.*
- A kígyót nem a jellemedre mondtam, egy ilyen szellemes lényt nem zárnék a testedbe. * inkább legyint, nem magyarázza meg, hogy mire gondolt, a lány csak higgye mait szeretne, ha ettől lesz az estéje szép. *
- Fene sem tudja. Szerintem irritáló, inkább olyan rideg. Idegen neked, még nem tanultad ki jól. * hiszen a lány most dámát játszik valahol mélyen, ahhoz meg valljuk be több kell annál, hogy el akarja játszani. Ehhez a démonnő szerephez kéne valami kis kisugárzás, az meg nem jön át eddig. Arra, hogy mit várnak Tőle…? Semmit. Amit terhére lesz a csaj lekoptatja, egy ilyen kislányt úgy meg lehet sérteni egy évig rá sem néz, szóval csak hagyja, hogy Emy azt higgye ő vezeti ezt a beszélgetést, valójában nem igazán érdekli a monológja. Helyeslően morog Kondik válaszára, miszerint csaja van.*
- Ja nekem is. ~asszem~ , de attól még húzhatnád* Reméli Kondik érti, ő sem akar semmit a kicsilánytól, de játszani érdemes lenne. Mivel Kondik pont szóba hozta ami a fejében jár. Hasonlítgatja a két lányt magában. És el is veszti a fonalat. Azonnal Kriszty jelenik meg előtte. Mennyivel szívesebben lenne vele, hallgatná selymes hangját, illata az orrába kúszna és formái is annyival tökéletesebbek. A rátörő vágyaktól megroggyannak térdei. Pont jól jön, hogy elhúzza fejét az arca felé lendülő kéz felől. Eszébe nem jut, hogy a csaj paskolgatni akarja, azt hiszi lekever neki egy pofont, mert nem figyelt rá.*
- Héj. Tarts a kezed távol tőlem. * morran rá. Minek nyúlkál hozzá? Jó, hogy nem gügyög neki és simogatja meg a feje búbját. Istenem. Tovább lépne, de a lány az arcába mászik, és ettől egy pillanatra felhúzza magát. Hogy honnan tudja a nevét? Amikor Ő csak Paolokén mutatkozott be, nem is számít, olyan jól hangzik a szájából, hogy felmorran a vére.*
- Tudod mit? * súgja közelebb hajolva. Provokatívan felemeli a kezét, ha Emy hagyja, tenyerét a nyakára csúsztatja, majd a tarkójára markol és lendületesen közelebb rántja magához.*
- Játszunk inkább együtt, többé nem is vágysz csajra. * olyan gyorsan mondja ki, hogy lehet a lány nem is érti, csak az ajánlatot benne. Közben közelebb hajol, mint aki jobban közeledi akar, majd eltolja magától a lányt, aki ha nem volt felkészülve talán nem is nagyon tiltakozott a jelenet ellen.
Ellép a lány mellől és Konidik felé fordul. Rávigyorog, főleg, hogy kiderül ő is színésznek készül. Huha. *
- A bejáratot akarom megnézni, oda fogok hirdetést tenni. Kinek mit ér a lánca. Csak remélem, hogy egy érett felsősé. * kihívó tekintetet küld Emy felé

Caius

Lassan felérnek a földszintre, és végre Kázmérnak zokon esik, hogy Kázmérnak lett elkeresztelve.*
- Jól van. Caius, csigavér.
*Amikor neki nincs oka kiborulni nagyon jól tudja tenni a lazagyereket.
Még egy korty a páleszből és elrakja, vissza a zsebébe.
Talán nem kellene így mindenki előtt. Az alagsorban még viszonylag rejtve vannak a szemek elől, de a földszinten már sokan járkálnak*
- Mindig igazam van!
*A térképre sandán ránéz a srácra. Gúnyolódik, vagy viccelődik?*
- Nem kell kérned tőle az enyém még megvan. Eljössz érte a napokban és megkapod. 2-es hálókörlet, 1-es szoba
*Alkohol.*
-De ezt éhgyomorra!
*Igen, ezt így szokás. Magyarországon parasztbácsik korán reggel „ejj olyan savam van…” –gyógymód egy deci pálinka… persze már részeg is az egész falu
Kicsit később „eejjj semmi savam nincs”- Fél liter bor.
Még éppen elcsípi, illetve kiveszi a motyogás végét.*
- Öld meg. Nyírd ki a kígyót! Undok bestia.
*Miért mondja? Mert tudja, hogy ha az Újhús megöli a kígyót, akkor Akane megkínozza. Hát még ha tudná a kígyó valódi eredetét…*
- Szóval honnan jöttél Caius?


//És ha Caius nem kerül elő, akkor fagyás//

Caius

*Caius szerint a szavak beszélnek nem az érzelmek, Erik viszont megjátsza, hogy vannak érzései. Ez az alapvető különbség.*
-Na ez már a földszint, de gondolom rájöttél.
*Tény, Akanetől viccesebb lenne elkérni a térképet. Erik nem szívesen keresi a nő társaságát, túlságosan is magára ismert a nőben. Nem csak kicsit, vagy nyomokban, hanem túlságosan.
Annak, hogy valakivel összekap, több oka is lehet.
Kisebb nagyobb balhékat szeret generálni, csupán élvezetből.
Bosszúvágy is hajthatja, ha valaki kereszbe tesz neki, azt kegyetlenül megtorolja, általában nem arányos ez elkövetett csíny mértéke a bosszú erejével. Nem, ha valaki Erikkel cseszekszik ezt vállalnia kell.
Illetőleg ha valaki a céljai és őközötte áll, és könnyebb eltiporni, mint kikerülni, akkor bizony az eltiprás jön szóba.
Mivel ma annyira nincs kedve újhúst enni, Caius biztonságban van Eriktől… egyelőre.
A másik két kitételnek a srác nem felel meg, sem bosszút nem forral ellene, ő és céljai között pedig biztosan nem áll.
Igaz, Erik kiszámíthatatlan, bármikor lángra lobbanhat az erdő.*
~Ír, persze, hogy nem angol, de tudtam én hogy valahonnan onnan jött, látszik a fizimiskáján.~
- Gondolom aranyvérű családból származol.
*Ezt csak úgy mellékesen kérdezi. Bár gyanítja igen.*
- A pálinka miatt gondolod, hogy magyar vagyok igaz?
*A semmitmondó szürke íriszek belenéznek Caius szemeibe.*
- Az igazság az, hogy német vagyok, Németországból jöttem, de vannak rokonaim, barátaim Magyarországon, tőlük kaptam, meg néha még küldenek is.
* Nem mond teljesen igazat. Igaz, hogy jelenleg német állampolgár, igaz, hogy Németországból jött, de nem igaz, hogy nem magyar. Sőt, jobban magyar, mint német, de most kicsit füllentett. Szakított Magyarországgal.
Persze Caius az igazság apró elferdítését szinte bizonyos, hogy észre sem veszi.*