Rideg város

*Ahogy Mya elviharzik mellőle, kicsit egyedül marad, és lejjebb hagy a lelkesedése. Valahogy furcsa ennyi ember között, akit nem is ismer valójában, sőt... Odamehetne Kamillához és Salquëhez, vagy akár még a házvezetőjéhez is, de inkább marad ott, egy helyben állva, és várja, hogy elinduljanak. Mikor végre úgy tűnik, teljes a létszám, és a karvezető helyettes is megérkezik, elindulnak. Épp összehasonlítja Salquët és bátyját, keresve a rokoni kapcsolatot, mikor a férfi ránéz, és legnagyobb elképedésére kacsint egyet felé. Kimeredt szemmel néz utána, ugyanis egyből elfordul, és kimegy a helyiségből. Cala pedig teljesen megzavarodva követi őket. Rá nem szoktak kacsintgatni... pláne egy tanára nem! Ha ott lenne Mya, biztosan rákérdez, hogy nem hallucinált-e, de mivel nem volt, inkább hagyta az egészet, elvégre csak nem mehet oda ezzel Kamilláékhoz.
Gondolataiba merülve tette meg az utat a városig, tekintete időről időre a legendás lények gondozása professzorra tévedt. Rideg város, amit nem kevés fenntartással fogadott végül, vegyes érzelmeket keltett benne. Szép, sőt gyönyörű épületek törtek az égre benne, de valahogy olyan komor volt, taszító, és hát... nos... sötét, mint a középkor. De közben a nyüzsgés meg elbűvölte, az árusbódék forgataga, társai reagálása. Mikor végre újra maga mellett tudhatta Myát, melegen rámosolygott, ahogy a mellette álló új lányra is.*
- Nem igazán, csak ide sétáltunk... De nem elég ez a hely érdekességnek? Kicsit borsódzik tőle a hátam...
*Egyre beljebb értek, és egyre többen járták rajtuk kívül a szűkös utcákat, míg végül egy térre értek, ahol egy kicsit megtorpant a csapat.*

**Hozzászólások** : 172

Rideg város mindig is sötét és borongós, ám mindig teli van élettel és nyüzsgéssel. Furcsa keveréke ennek a két oldalnak, de egészen érdekes hatással vannak az idelátogató vendégekre. Persze, a kis idegencsoportosulás azonnal feltűnik mindenkinek, ennél jobban már csak úgy hívhatnák fel magukra a figyelmet, ha nagy táblákkal járkálnának kiírva: "NEM IDEVALÓSIAK VAGYUNK."
Mintha körülöttük az emberek még kicsit szét is szélesednének, kerülik őket. Nem bíznak senkiben se az itteniek, még saját magukban sem, nemhogy ismeretlen vándorokban.
Szóval az emberek már nem csakhogy kerülni kezdik őket, de lassacskán olyan, mintha egyre kevesebb ember lenne kint az utcákon. Mint amikor a kis madárraj szétröppen a nagy ragadozó sas elől. Nem is tudhatják először, hogy mi történik, vagy miért történik. Elvégre maga ez a város teli van ilyen érdekességekkel.
A következő pillanatokban a város már teljesen kihalt, síri csend honol az utcákon.

Ekkor...
Megjelenik a kis csapat előtt egy aranyos kisfiú, aki úgy néz ki, mintha kalózszerű ruhákat hordana. Ám a sok színes maskarától cseppet se néz ki ártalmasnak. Ettől ijedtek volna meg a városlakók? A gyerekek valószínűleg nem fognak miatta túl nagy veszélyérzetet érezni. Főleg azért, mert kedvesen, ragyogón mosolyog, és igazából nagyon tündéri a kinézete.

Rideg város - Page 2 __petite_pirate___by_Kunisaki

Rideg város - Page 2 __petite_pirate___by_Kunisaki

Ahogy végigméri a csapatot, nagy mozdulattal hajol meg előttük hajbókolva, és már lépdel is oda hozzájuk mosolyogva.
- Üdvözlök minden vándort apró kis városunkban! Remélem jól fogjátok majd érezni magatokat, hadd mutassam be nektek városkánk látnivalóit, érdekességeit!
Mintha egy mini idegenvezető lenne, és mosolyogva tesz a lányok kezébe egy-egy gyönyörű amulettet, a hímnemű egyedekébe meg egy-egy szép virágszálat. Valószínűleg a srácok közül nem veszi észre egyikse annak tüskéit, így meg is szúrja majd őket. Ám a kisgyerek mindenkinek kiosztja a kis ajándékokat, mintha Hawaii-n lennének és virágfüzéreket aggatnának a nyakukba köszöntésül. Csak itt egy kicsit másképpen.
Amint végez is, mosolyogva csapja össze a tenyereit.*
- Gyertek utánam, mutatom az utat. A nevem Leic.
Ha esetleg valami aggály lépne fel a lányokban, akkor nagy bambi szemekkel néz rájuk és úgy motyogja lebiggyesztett alsó ajakkal.
- Megtiszteltetés lehetne, ha vezethetnélek titeket nagy utazók!
Szólal meg gyermeki, édes hangján, mely ellenálhatatlanul édes kísértés arra, hogy kövessék a kissrácot a szűk (és sötét) sikátorba.

**Hozzászólások** : 172

*Sokáig fel sem tűnhet a diákok számára a másik kisfiú. Főleg azért, mert a másik sokkal színesebb, sokkal harsányabb megjelenése jobban elvonja a figyelmüket, mint a testvére mögött álló 10 éves forma alak. Ő nem mosolyog olyan élénken, mint Leic, nem vidámkodik, nem ugrándozik. Inkább olyan.. szomorúnak hat. Fél szemét fekete madzaggal rögzített fekete vászon takarja, szürke ruhája kissé koszos, mezítelen lábán itt-ott apróbb sebek virítanak. Szürke szemeivel komoran méregeti az idegeneket, de nem ellenséges. Igazán szép kisfiúk mindketten a maguk nemében.*

Rideg város - Page 2 Ciels

- A nevem Ciel, és.. elnézést kérek, hogy a testvérem így lerohant titeket.
*Úgy tűnik kettejük közül ő a tisztelettudóbb, és illedelmesebb, amíg Leic majd kicsattan az életkedvtől. És lám, már az utazók kezébe is nyomja az ajándékokat.*
- Tudjátok, ilyeneket árulunk, de mivel amúgy sem túl kelendőek, szívesen ajándékozzuk nektek. *Aprócska mosolyra húzódik a szája amitől már sokkalta kellemesebb lesz a kisfiú megjelenése, ellágyítja a komor arcvonásokat.*

//Ne tartsatok sorrendet egymás közt (minket azért ajánlott megvárni), mert az szép - és elsősorban NAGYON hosszú - lesz, ha mindenki a másikra vár.//

* Kamilla megtorpan, mikor megjelenik a fura gyerek. Elsőre nem tűnik veszélyesnek, és másodszorra sem. Bár a kinézete elég szokatlan... Visszamegy a többiekhez, és úgy várja, hogy mi fog következni. Aztán a kisfiú a kezükbe nyom valami. A lány, ugyan vonakodva fogadja el, de végül mégis elteszi az amulettet. Somolyogva nézi a virágot Domi kezében, hiszen a srác tuti nem ilyen ajándékra számított. Aztán a kisfiú el akarja vinni őket valahova. Nem csak a lány, de a többi diák is a karvezetőjükre néz, hogy vajon mit tesz. A nő nagyot sóhajt, majd beleegyezően elindul a fiúcska után. *
- Akkor irány a... sikátor? * Kérdezi barátnőjét, és kisvártatva csatlakoznak a tanerőkhöz. *

//Cassandra NJK ezért így indítom a csapatot.//

* Vivien út közben senkit se látott se hallott, csak ment előre, és nagy szemekkel bámulta a környéket, de végülis észhez tért és követte a többieket valamiylen furcsa alak után egy sikátorba.*

*Értetlen arccal nézi az érdekes ruhába öltözött fiút, de hát a kezébe nyomott virágot csak nem utasíthatja vissza. Ellenben amikor érzi, hogy valami a kezébe szúródik, elhajítja a virágot. A kezére néz, amiből folyik egy kis vér az új onnan szerzett sebekből. Valamit morog az orra alá, amit most nem részleteznék, majd a virágot felszedi, és a táskájába csúsztatja, de úgy, hogy a virág feje még kilógjon. Az, hogy kövessék az illetőket, hát… Számára nem valami jó ötlet, de mit tehetne, max majd rájuk szór valami áldást a megfelelő pillanatban.*

*Összevont szemöldökkel figyeli az egyre kiürülő várost, agyában megszólalnak a vészcsengők. Aztán megjelenik egy gyerek, mind hozzájuk, mind a korhoz képest furcsa öltözékben, és beszédbe elegyedik velük, mióta kitették a lábukat ő az első idegen, aki hozzájuk mer szólni. A kezébe nyom egy amulettet, ahogy a többi lányéba is, majd városnézésre invitálja őket. Kedves, aranyos, bájos gyermeknek tűnik csupán.*
De akkor miért érzem magam veszélyben???
*Megvizsgálja a kapott tárgyat, de nem igazán tud vele mit kezdeni, így számtalan zsebe egyikébe csúsztatja, majd házvezetőjére néz, aki ugyanolyan tanácstalannak tűnik, mint bárki a csoportból. A gyerekre visszapillantva egy másik fiúcskát fedez fel mögötte, aki akár az ellentéte is lehetne. Bár ő is aranyosnak tűnik, belőle nem az sugárzik, hogy "Gyere, játssz velem!", hanem hogy "Vigasztalj meg, bánatos vagyok!". Mikor mindenki elindul utánuk, bárhová is menjenek, Cala is követi őket, bár fenntartásokkal.*

- Nekem is. Egyszerre gyönyörű és... olyan zord.
*Kellemes tempóban baktatnak a csoporttal, Mya néha tüzetesebben is megszemléli egy-egy árus portékáját, s legnagyobb felfedezéseit nem mulasztja el közölni Cala barátnőjének sem.*
- Oda nézz, de szép az a nyaklánc! És az a selyem! Mintha egy kicsit elefántcsont vagy bézs lenne, nem?
*Lelkendezik ezeken és még néhány más bódé kínálatán is. Közben persze nem kerüli el a figyelmét az a fokozott érdeklődés, amellyel a városik kitüntetik. Eleinte nem is foglalkozik vele, akkor viszont gyanússá válik a helyzet, amikor szinte pillanatról pillanatra eltűnik minden teremtett lélek az utcáról - kivéve az ő kis csoportjukat és két fiút. Két nagyon fura fiút.*
- Hát ezek meg?
*Morogja bizalmatlanul Calának. Mya nagyon jól tudja, hogy a látszat csalhat - és valószínűleg csal is, ha Tornerans városában van. A kisfiú ajándékára is csak mogorván mered, ahogyan a tenyerében tartja. Ha ismerne átokellenőrző varázslatokat, most biztosan elvégezné mindet. Egyáltalán nem bízott a kiskölyökben. A másik, a testvére már jóval visszafogottabb volt, de a testvérek személyiségének és megjelenésének éles ellentéte csak tovább fokozta baljós érzéseit. Leic és Ciel... még a nevük is furcsa.*
- Ugye nem akarunk...
*Suttogja ismételten a mellette álló tündének, ám mondatát befejezetlenül hagyja, mivel King professzor beleegyezik a körbevezetésbe. A kapott amulettet gyorsan a zsebébe süllyeszti - közben, ha már arra jár, ellenőrzi a pálcáját is -, s elgondolkodva nézegeti a kisfiúkat.*
- Nagyon nem tetszik ez nekem.
*Kezét látszólag lezseren zsebre vágja, amint megindul a csoport. Valójában a tértágítós "erszényben" rejtőző nyírpálcát tartja készenlétben. Van egy olyan sejtelme, miszerint szüksége lesz még rá. Miközben menetelnek, egyre csak küzd a rossz érzéseivel, de nemhogy legyőzni, még elnyomni sem tudja őket.*

**Hozzászólások** : 172

*Mosolyogva vezeti immár ő is a szép kis kompániát testvérével együtt. Eleinte fenntartásai voltak ugyan az idegenekkel szemben, de így elnézve..*
- Tényleg ugyanolyanok, mint mi, csak furcsábban öltözködnek, de amúgy semmi baj velük.
*Nem foglalkozik azzal, hogy megpróbáljon suttogni, normális, csevegő hangnemben közli ezt a másik fiúval, miközben hátrapislog, hogy tényleg mindenki elfogadta-e az ajándékát. Igen, mindenkinél ott van az amulett. Az remek. Egész kedves társaságnak látszik ez, annak ellenére, hogy kissé bizalmatlanok, amit végülis megért.*
~Még a végén megsajnálom őket.~
*Megdörzsöli az orrnyergét, aztán megigazítja a szemkötőt. Kifejezetten kényes arra, ha mások látják ami alatta van. Időközben elérnek a sikátorhoz.. A környék abszolút kihalt, itt nem lesz senki, aki zavarná őket, bár ha a főtér közepén csinálnák, akkor sem lenne. Szembefordul a díszes kompániával miközben mosolyog.*
- Nos, mint azt már említettük... szeretnénk kifejezni városkánk örömét..
*Szürke szemei azonban a mosoly, és szavai ellenére egyáltalán nem csillognak lelkesen. Inkább csak valami fura elégedettség tükröződik belőlük.*
- Jöhettek!
*Fekete ruhás alakok bukkannak fel. Némelyik a sikátor hátsó részéből lép elő, néhányuk a hátuk mögött bukkan fel. Arcukból a szemükön kívül nemsok minden látszik a ruha anyaga miatt, ami eltakarja azt - egyedül a szemük az amit szabadon hagytak, érthető okokból. Leicet átkarolja, és húzza magával hátrébb. Nem szeretné, hogy bármi történjen velük.
Ha bárki megpróbálja elővenni a pálcáját, vagy varázsolni, azt veszi észre, hogy a mana nem áramlik, egyetlen próbálkozása sem fog sikerülni, még csak egy aprócska szikrát sem sikerül kicsalni a varázsfegyverekből.*

**Hozzászólások** : 172

A kisfiú felnevet halkan, nevetése olyan édes, mintha csak egy kisangyal lenne. Majd a megállapításra úgy illeg-billeg szépen, megigazítva ruhácskáját.
- Úgy gondolod? Pedig mindig az én ruházatomat kritizáltad Ciel...
Neveti vidáman, valahogy a gyermeteg vidámság és kedvesség egészen érdekes egyveleget alkot a céljaival. Ahogy kiérnek a megfelelő helyre, máris mosolyogva fordul a kis csoport felé és meghajol kissé.
- Élvezzétek kiváltságos vendégszeretetünket.
Azzal testvére már húzza is el, hiszen megérkeztek a "nagytestvérek", akik már cseppet se néznek ki olyan kedvesnek, aranyosnak, mint az ikrek. Természetesen valószínű, hogy a diákok megpróbálnak azonnal támadni/védekezni, kinek éppen mi fekszik. Ám nem működik semmise, mégha varázstárgyak is vannak náluk, azok se fognak működni.
Úgy kacag vidáman, majd mosolyogva illegeti-billegeti magát a másikra pillantva:
- Nézd Ciel, nem jöttek rá a butusok!
Majd kuncogva pillant vissza az idegenekre.
- Az egy különleges és ritka növény amit átadtam nektek és ugyanennek a növénynek a nedvével van átitatva az amulettek is. Elég csak hozzáérnetek és blokkolja a mágikus erőtöket. Még ha el is dobjátok, a hatása hosszantartó.
Mindezt olyan tündéri kis mosollyal és kedves arccal mondja el, mintha csak a Télapónak sorolná fel a kívánságlistáját.
Közben az egyik férfi végigméri a kis csapatot, majd elismerően pillant a kicsikre.
- Kifejezetten jó munkát végeztetek. Ezért a Főnök biztosan ad majd jutalmat.
Talán a takarás alatt el is mosolyodik, de aztán az idegenekre veti pillantását:
- Nos? Hogy szeretnétek? Finoman magatoktól, vagy erőszakosan sérülésekkel és csúnya lila foltokkal?
Mivel a csapat többsége lányból áll, ezért kifejezetten nem szeretné, ha az áru sérülne. De ha mégis ellenállásba ütköznek akkor nincs mit tenni...

* A tünde férfi az úton a város felé mindenkivel vált pár szót, de leginkább Cassievel beszélget. Jobban mondva bosszantja. Az olyan jó. Néha néha Cala felé is pillant. Nagyon helyes lány, vagyis tünde. Kiváncsi lenne a reakciójára. Kár, hogy nem látta, de az nem lett volna stílusos. Biztos meglepődött rajta. Bár azóta nem mutatott semmi érdeklődést. Pedig úgy csiripelték a verebek, hogy tetszik neki. Vagy elvesztette volna a varázsát? Ááá az nem lehet!
Mikor megérkeznek a városba neki is feltűnik a hely komorsága. És ezt nem lehet csak a középkorra fogni. Valami nem stimmel a hellyel. Lehet, hogy nem véletlenül hívják Rideg városnak? Az is feltűnik neki, hogy senki sem mer közelebb menni. Szóval nem csak neki vannak aggályai ezzel a hellyel. A következő dolog, ami szembe ötlik, hogy az emberkék elszivárogtak. Mindenki eltűnt rajtuk kívül. Vagyis még sem. Két kisfiú jött oda hozzáju. Az egyiknek elég érdekes ruházta volt, a másik meg... hát elég szürke volt a testvéréhez képest. Mindenkinek osztottak ajándékot. Fura dolgokat. Férfiaknak virágot? Hát elég bamba képpel álltak ott Paoloval és a diák sráccal. Ilyet még nem hallottak, láttak. A két kisgyerek elinvitálja őket. Narmo nem szívesen megy velük. Valami nem stimmel neki a két gyerekkel. Lehet, hogy hülyeség, hiszen tök normális gyerekek, még ha hozzájuk képest furán öltözködnek. Vagy inkább ők maguk öltöznek furán gyerekekhez képest. Nézőpont kérédése. Azért inkább sereghajtónak marad és nyitva tartja a szemét. Elvégre ezért van itt, hogy felügyelje a diákokat és minden mást. Igaz csak egy tőrt hozott magával és pálcáját. Az előbbit lábára, utóbbit karjára a ruha alá erősítve.
Követik a két kisgyereket, kik városnézést tartanak nekik. Ám ekkor valami furcsát mond a nagyobbik a kicsinek. * ~ Nincs semmi baj velünk? Már miért lenne baj velünk? Hogy érthette ezt? ~
* Gondolkodik el Narmo. Ez a két gyerkőc valami sötét és szűk sikátorba vezette őket. Ennek nem lesz jó vége. Hát nem is lett, mert hirtelen minden honnan fekete ruhás alakok jöttek elő. Rögtön a pálcájáért nyúl. Ám nem tud vele mit kezdeni és nem érti miért. Ekkor elmagyarázza az a kis gernyó gyerek, hogy mi történt velük. Eldobja a kezében lévő virágot, bár tudja hiába, nincs mit tenni. Pálcáját is helyére rakja és inkább tőrét veszi elő. Szerencsére az nem mágikus, csak egy egyszerű, két élű tőr. Nem nagy, de a férfi nagyon jól tudja forgatni. *
- Én inkább az erőszakot választanám. Gyerekek gyertek közelebb egymáshoz és mindenki háttal egymásnak.
* Jelenti ki és arca nem sok jót jósol ezekenek a barmoknak. Azt hiszik, hogy csak úgy önként átadják magukat nekik? Ha igen akkor bolondok. *

* Nem nagyn tetszik neki a dolog, de nincs jobb választása, szóval követi a két fiúcskát. Figyeli a beszélgetésüket és kezd megnyugodni. Bár ne tette volna. A sötét alakok gyorsan gyűlnek a kiscsapat körül. Pálcájához kap, de még nem támad. Reménykedik benne, hogy csak téves a megérzése, és nem kell majd használni a pálcát. Közben végig futnak a fején különböző furcsa gondolatok. Mégis hogyan kéne ezekkel viselkedjen, mikor nem ismeri a középkori emberek logikáját. Valahogy az eszükön kéne túl járni. Bár az is lehet hogy ők se a középkorból vannak. Semmit sem tud és semmit sem ért. Nem mutatja ki a félelmét, hanem szúrósan néz az egyik alakról a másikra, majd megakad a szeme a két kisfiún. A nagyobbik féltve húzza el a testvérét. Félnek ezektől az alakoktól, de nem biztos hogy nekik is kéne. Sok lehetőség van, de jobbnak látja ha először felméri a terepet a támadás előtt. Egy része még arról ábrándozik hogy nem lesz semmi bajuk, mert a tömeg békés szándékkal veszi őket körbe. Nevetségesnek hangzik de még álmodozik pozitív dolgokról. Közben a mésik fiú is megszólal. ~ Azok az amulettek... a jó ég áldjon meg Vivien! Minek kellett elvegyed őket?!~ Úgy látszik nem változttott volna semmit se egyik átka se. Valhogy megpróbálna furfangos lenni. Nyel egy nagyot és szól a férfinek.*
- Elnézést! Mégis ki a főnökük. * Pálcáját a zsebébe dugja, a kezeit pedig csípőre teszi a kezeit és csábosan néz a pacákra.* - Talán megeggyezhetnénk - Nem tartotta túl okos ötletnek, de jobb ha szóval tartja a népet mielőtt cellába kötnének ki.*

* Kamilla sietve halad a tanárnő után, aztán hirtelen megtorpannak. A sötétből ocsmány alakok bújnak elő, és őket kezdik el fenyegetni. *
- Az a két kis rohadék csapdába csalt minket. * Állapítja meg Kamilla, majd hátrébb húzódik. Zsebébe nyúlva előrántja pálcáját, majd az ellenségre mutat vele, de mielőtt még használni tudná, észreveszi, hogy valami hiányzik. Nincs ereje. *
- A fene, nem működik. * Hiába próbál előcsalni akár egy szikrát, semmi sem történik. Egyre kétségbeesetten néz körbe, ahogy az alakok elkezdenek róluk beszélni. Semmi esetre sem szeretne egynek se a közelébe menni. Már a gondolat is visszataszító, hogy egy ilyen alak hozzáérjen. Lidérces emlékek törnek elő emlékei mélyéről, de igyekszik őket távol tartani. Egy sötét este, sötét alakok, kiáltozás, lángok, és a szülei fájdalmas sikolya. Összeszorítja szemeit, majd megpróbál koncentrálni. *
- Van egy ötletem. * Azzal odasétál az egyik fazon elé, majd a legártatlanabb tekintetét veszi elő, és úgy néz rá. *
- Ugye nem akarnak minket bántani? * A "gyermeki" ártatlanság csak úgy süt róla, aztán hirtelen mozdul egyet és nemes egyszerűséggel jobb térdét belehelyezi a támadó ölébe, elérve egy ordítást, és remélhetőleg egy örökre impotens vadbarmot. *

- Ó, a büdös francba, hogy az ilyenekre mindig ráhibázok!
*Morogja a lány, ám hangja elveszik a fészkelődő diákok morajában, amelyet Calwa professzor utasítására generálnak az "összébb húzódással". Amint az a kis nyomorult elkiáltotta magát, hogy "jöhettek", tudta, hogy bajban vannak. Sebtében pálcát rántott, s az egyik feketeruhásra szegezte. Nem fog próba nélkül hinni ennek a kis görénynek.*
- Vinculum! Na, mondom VINCULUM! VINCULUUUM!!!
*Idegesen rázza a pálcát, mintha egy távirányító lenne, amiben elmozdultak az elemek. De nem, az ige harmadjára sem működik, Kamilla akciójának nyomán pedig megindul a buli (kicsit sajnálta, hogy ilyesformán kútba esett Vivi próbálkozása, bár nem fűzött hozzá túl nagy reményeket). Egy feketeruhás őt is kinézi magának. Jobb ötlet Híján Mya egész egyszerűen elteszi a pálcáját, és lecövekel ott, ahol van, készíti az öklét. Mivel a sötét alak nem mutatott hajlandóságot a megállásra, a féltünde úgy gondolta, meglepi: két nagy lépésből lendületet vett és hatalmasat vágott az arcába. Hallotta és érezte, ahogyan egy nagy reccsenéssel eltörik az orr az ökle alatt, a gazdája pedig hátrafelé tántorgott egy-két lépést, miközben a sérülését takaró fekete szövetet markolászta. Myának nagyon gonosz ötlete támadt, el is vigyorodott saját magán, ahogy megint tett két lépést előre, majd egy jól irányzott rúgással... nos, tett róla, hogy ez a féreg ne tudjon szaporodni. Wink

Az alak a földre rogyott, s mivel úgy tűnt, egy ideig még nemigen fog mozdulni, Mya megpördült a tengelye körül. Bár ne tette volna! Ugyanis észre sem vette, hogy mögötte is állnak, így egy lendülő könyék gyomorszájon találta.*
- Banyek...
*Nyögte halkan, hasát fogva. Előrehajolt, feje pedig lebukott. Nagyon fájt, de szerencsére nem tartott sokáig. Bár sajgott, gyorsan elviselhetővé vált, így fel tudott nézni a támadójára. Egy másik feketébe öltözött egyén, aki feltehetően egy diáktársával birkózott. Neki persze több se kellett... Összefonta jobb és bal kezének ujjait, majd a "könyöklő" háta mögé osont. És úgy tarkón vágta, hogy azt biztosan nem köszönte volna meg, ha nem rogyott volna a földre azonnal.
Mya ismét megfordult, de szerencsére most semmilyen atrocitás nem érte. Viszont volt egy kis bibi: úgy látta, két ilyen gyászhuszár is kinézte magának, s most egyszerre, együttes erővel akarták becserkészni.*
- Ó, a francba.
*Hátrálni kezdett, egészen amíg bele nem ütközött a sikátor falába. ~Nem lesz ez így jó, pálca nélkül elkapnak.~ Gondolta, s kezével sajgó hasához kapott. ~Gondolkozz, gondolkozz...~ gyorsan végiggondolta az egészet. Amikor a Legadema csomagját varázsolta fel, a pálca még működött. A városban is működött, mert egy pulóvert bűvölt ide magának. Aztán jött ez a két kis dög, és odaadták az amuletteket... Hogy lehet vajon semlegesíteni ennek a bigyónak a hatását? Mya agya pörgött, bár választ a kérdésére nem talált, az idő viszont fogyott: az a két dög még mindig felé közeledett. Nem tudott mit tenni, várta a merlini csodát...*

*Figyeli a környéket, mivel ki tudja, hogy mikor kell spirtelniük valamerre. Ahogyan megtorpannak előtte, eléggé meglepetten néz szét az alakok közeledésére. Valahol már érzi, hogy nem lesz ennek jó vége, bár a középkorba jöttek, csodálkozik. A pálcájáért nyúl, amit kiszed a táskájából, de még nem tesz vele semmit. Ahogyan végig hallgatja a gyerekek párbeszédét, rájön, hogy nem is érdemes, így csak visszahelyezi a pálcát a helyére. Két kezét ökölbe szorítja, majd figyelmesen várja, hogy mikor támadnak. De egy ordítás keresztbe vágja a figyelmét, és oda fordítja a tekintetét. Gondolatban a fejét fogja, bár ő is valami hasonlót tett volna, csak kicsit később. Nincs mit tenni, jöhet a vérengzősebb része a dolgoknak.*

* Sal megnyugodva hallja, hogy Kami még mindig a barátja. Sétálgatnak, nézelődnek. Ám egyszer csak eltűnik mindenki és két kisfiú invitálja őket magukkal. Elég furák és ezt nem csak az öltözékükre érti. És az ajándékaik is furák, bár azért az minden pénzt megért, mikor látta a pasik arcát, mikor s két kis gyerek a kezükbe nyomta a virágot. El is nevette magát és ccsak akkor akadt torkán a mosoly, mikor egy sikátorban találták magukat, csupa fenyegető emberrel körülvéve. A két gyerek átverte őket. Pálcájával semmit sem ér, mint ahogy más sem. Fogta az amulettjét és hozzájuk vágta őket. *
- Nesztek ti kis pisisek! Átokfejzatok! Ezért még számolunk!
* Magából kikelve dühöng. Sajna ennél többet nem tud tenni, úgyanis nem hozott magával fegyvert. Még jó, hogy a bátyjának több esze volt. Rögtön úgy tesz, ahogy mondja és háttal áll társainak. Kami készül valamire és hogy mire az rögtön ki is derül, amitől Salnak majdnem megáll az ütő a szívébe. Ez a lány teljesen kattant? Mielőtt a támadók felocsúdnának visszarántja az önelégült lányt. Bár igaz, hogy tetszik neki a földön fetrengő és ordítozó pasas, azért Kaminak lehetett volna több esze. *
- Neked teljesen elment az eszed? * Ordítja az arcába.
Gyorsan maga mögé löki, nehogy bántani tudják. Mivel eléggé mérges rá kicsit erőteljesebben taszította meg és szegény lány a lendülettől a földre huppant. Pont egy pocsolyába. Hupsz. Ez nem fog tetszeni neki, de ez a tünde lányt nem érdekli. Visszafordul a támadók felé és a csúnya nézésen kívül mást nem tud tenni.
Mindeközben Mya is bajba került. Odaszaladt hozzá, hátha tud segíteni. Azért kettő az egy ellen felállás nem fair csak ha ők maguk vannak többen és a támadó egyedül. Megfogta Mya kezét és már ketten néztek szembe a két lökött pasassal. *

*Ahogy körbeveszik őket, szinte fizikai fájdalmat érez hiszékenységük miatt. Keze a kabátujja alá csúszik, de amint megérinti pálcáját, érzi, hogy gond van. Semmiféle mágikus rezgést nem érez, nem tölti el az ismerős melegség, mikor megérinti azt, ami egy varázslónak keze meghosszabbítása és akarata fizikai beteljesítője. Így már nem hogy nem mágus, de még félember is. Agya lázasan pörög, számba veszi az összes lehetőséget a kijutásra. A lista sajnos elkeserítően rövid, és egyre kurtul, ahogy zárja ki az opciókat. Kardja zsebében lapul, ám még ha vissza tudná növelni eredeti méretére - ahogy nem -, akkor is csak felingerelné vele az őket körülvevőket. Viszont úgy tűnik, karvezető helyettesük ezen nem problémázik, és a jelek szerint fel akarja venni a harcot. Egyedül. Egy tőrrel... Felszólítására összébb húzódnak, ám az egyik lány, akit csak látásból ismer, inkább tárgyalna velük. Ezen próbálkozását kapásból meghiúsítani látszik Kamilla merész, ámde fájdalmas akciója, melynek eredményeképp egy ideig eggyel kevesebben figyelnek rájuk. Az események mozgásba lendülnek, Mya és Salquë is támadásba lendül vagy valami olyasmi. Cala pedig egy sóhajjal szintén beleveti magát a kerekedő verekedésbe, bár ha választani kell, biztos nem puszta kézzel esik a bandának, egy csapat másik lány társaságában... Apja tanításának hála nem veszélytelen így sem, de kardjával a kezében mégiscsak hatékonyabb lenne.*

**Hozzászólások** : 172

*A két kisfiú futva bebújik az egyik feketeruhás alak mögé elkerülve ezzel a feléjük hajított varázstárgyat. Úgy tűnik nekik könnyedén megy a rablók megkülönböztetése, de ez nem is csoda, elvégre ők a családot jelentik. Az ember pedig nem keveri össze aput, meg mondjuk a nagybácsit. Józanul legalábbis biztos nem. Egyszóval a két tízéves munkájuk végeztével megkuporodik hátul és érdeklődve figyelik az eseményeket. Eddig még soha senki nem győzte le a bandát, így annyira nem aggódnak. Ciel, miután biztonságban tudja szöszke fivérét, előbújik, miközben előhúz egy míves ezüstmarkolatú tőrt. Első pillantásra csak egy sima fegyver (bár a drágábbikból) második pillantásra pedig azt is meg lehet állapítani, hogy az edzett acélt mágiával itatták át. A kisfiú azonban nem rohan meggondolatlanul az ellenség közé. Hátul marad.*
- Mit jelent az, hogy rohadék?
*Halál komoly kérdés. Kicsit fenyegető, kicsit agresszív, kifejezetten a türelmetlen kisgyerek kérdése ez, aki nem éri be olyan válaszokkal hogy "az anyaméhecske és az apaméhecske kedvelik egymást, és akkor úgy..."*
- Mondd el.
*Már indulna is, hogy saját kezűleg szedje ki a lányból az áhított választ, akinek a nyakához amúgy már így is több tőr nyomódik az egészségesnél, mikor valaki a vállára teszi a kezét leállítva őt. És milyen meglepő. Tényleg megáll. Fejét egészen fájdalmas pózban fordítja felfelé, hogy a fehér köpenyes alak rikító zöld szemébe nézhessen.*
- Ohh.. uhm..
*Nem úgy tűnik, int aki fél, inkább csak meglepett arcot vág, amiben van némi kisfiús rajongás. Az események új résztvevője a többiekkel ellentétben fehér ruhát visel, bár arcát ugyanúgy eltakarja, mint társai.*
- Tárgyalni akartatok. Hallgatom az ajánlatotokat..
*Azt nem kell hozzátennie, hogy az ajánlat Kamilla magánakciója miatt egyértelműen nagyobb kell, hogy legyen, mint alapesetben kellett volna. Mutatóujját az arcát fedő anyagba akasztja, és egészen az álláig húzza le, felfedve ezzel a fiatal vonásokat és a hosszúra nőtt koromfekete hajtincseket. Bőrszíne kicsit sötétebb az ittenieknél de csak néhány árnyalattal, valószínűleg félvér lehet.*

Rideg város - Page 2 Arabiaboybyheise

- De azt hiszem a társaitok meggondolatlansága miatt nem engedhetlek el csak úgy titeket.
*Meg sem rezzen a háttérben dúló csatározásokat látva. Az arcára kiülő magabiztos mosoly megingathatatlan. Nagyjából Tizenkilenc, vagy húsz éves lehet, fiatal, épp csak férfikorba lépett..*

**Hozzászólások** : 172

Nos, a fickót, aki Kamilla becserkészett, az szépen tökön is lett rúgva. Üvöltve görnyed meg kissé, persze nem fetreng a földön, de azért nagyon hívja az anyucikáját. Ennek ellenére a szemfülesek észrevehetik, hogy kifejezetten fiatalos az üvöltés hangja. Cala-t természetesen hamar legyűri az ellenség, tekintve, hogy a férfiak azért sokkal erősebbek is, meghát azért látszik, hogy nem egyszerű banditákról van szó.
Ahogy a Főnök azonban megjelenik, még egy ideig valóban megy a csatározás, de aztán megállnak a banditák és túszaikat fogvatartva figyelik annak ítéletét. Ahogy az megszólal, egy másik fekete köpenyes lépdel ki, majd úgy mormogja halkan.
- Uram... Nem várakoztathatjuk meg őket. Tudod mennyire türelmetlenek tudnak lenni...
Suttogja fojtottan bár így is tökéletesen hallani szavait. Hogy pontosan kikre is utal... Nos az rejtély.
Végül maga is lehúzza a takaró részt, fittyet hányva az idegen suhancokra.

Rideg város - Page 2 You_are_a_pirate_by_lemon5ky

Rideg város - Page 2 You_are_a_pirate_by_lemon5ky

Ugyan nem olyan jóvágású, mint Főnöke, de fiatalos, nem lehet idősebb a másiknál. Valószínűleg a Főnök után állhat valahol a rangsorban, mert viszonylag merészebben beszél vele, a többiek csöndben maradnak. Ám így is megtartja a tisztességes távolságot és a hangnemet "felettesével" szemben. Bár, meg kell hagyni, hogy van(ak) aki(k) sokkal nagyobb urak még nála is...

*Ahogyan látja, hogy Kamillára egyre több tőr szegeződik, ő maga akcióba lendül. Persze csak finoman, az első közelébe eső alakokat csak félre löki, majd akik már agresszívabban viszonyulnak hozzá azt vagy oldalba rúgja, vagy egy jobb egyenessel jutalmazza őket. Aztán pár méter után, máris Kamilla mellett terem, és védekezően elé áll. Persze azért pár tőrt ő is kap a torkához, így kevés az esélye a mozgásnak. Hátra sandít a lányra.*
-Remélem gyorsan tudsz futni.- *Egy kacsintás, és kis mosoly, ebből látszik, hogy ötlete van, de, hogy mi lesz a vége az kérdéses. Már lendülne a keze, amikor egy újabb alak jelenik meg, és a harc szünetelve lesz. Béke ajánlat következik. Mégis mit adhatnának ezeknek az alakoknak, amitől megnyugszanak, és elengedik őket. Valahogy ez nem az ő asztala lesz, így valaki másra hárítja eme feladatot.*

*Érezte, ahogyan valaki elkapja a kezét. Oldalra pillantott, és Salquët látta maga mellett, ettől egy pillanatra megnyugodott, ám a tény, hogy ezek még mindig jönnek, a pálcája pedig még mindig nem működik, igencsak idegelte.*
- Sal, ez most jól megszívtuk.
*Jelentette kis vékonyka hangon, és már készült a pépesítésre, amikor az alakok megtorpantak. Mya óvatosan elnézett mellettük, és látta, hogy nem csak ők, de mindenki megállt. Végül a fehérruhás szavai is eljutnak a fülébe. ~Tárgyalni, tárgyalni... köszi, mégis mi a francról, hisz nincs is semmink?!~ Senki nem szólalt meg a csoportból, Mya agya pedig egyre csak zakatolt. Őket akarták... őket. Talán...*
- Vigyetek el!
*Kiáltja a fekete hajú férfinak. Megembereli magát, s megindul felé, elsétálva a támadói, majd a barátai mellett. Igyekszik határozott lenni, nagyjából sikerül is. Mintha megszállta volna valami földöntúli... önfeláldozókészség.*
- Ha kell valaki, engem vigyetek, de őket eresszétek!
*Lendíti karját a többiek felé. Kihúzza magát, mélyen a fiatal férfi szemeibe néz.*
~Hátha gyorsan és fájdalommentesen ölnek majd meg... Néha neked is lehet szerencséd.~

**Hozzászólások** : 172

- Ha valóban bármiféle kompromisszumot szeretnétek kötni, ezt jobb, ha abbahagyjátok.
*Főleg, mert a fekete ruhások sem kezdő harcosok. Már a mozdulataikon is látszik, hogy mindnek van tapasztalata a csatatéren. Annak ellenére, hogy a fekete hajú fiú higgadtan, és mosolyogva közölte mondanivalóját, mégis megszívlelendőnek hangzik amit mond. Esetleg még tényleg bajuk eshet. Oldalra pillant mikor egyik társa hozzáfordul. Kedvetlenül elhúzza a száját, kezével megmasszírozza a halántékát, mint aki iszonyatosan fáradt.*
- Igen, tudom, hogy mennyire türelmetlenek, nem kell rá emlékeztetni.
*A hercegekkel nőtt fel, velük evett, velük tanult, folyton velük lófrált, elvégre őt kifejezetten azért tartották, hogy az ifjú örökösök ne érezzék magukat egyedül. Cserébe ugyanúgy öltöztették és eltartották, mint a királyi gyermekeket. ő már ismeri mind a három fiatal rigolyáit, rossz szokásait, beteges hobbijaikat. Sőt, még eltűrni is eltűri.*
- El fogják nézni, ha kettőnél többet viszünk nekik. A mennyiség a lényeg, ráadásul a minőséggel sincs baj ezúttal.
*Bök a társaság felé. minimum, mintha a piacon válogatnának, de jelen pillanatban ez megengedett nekik.
"Vigyetek el!" A kiáltás hirtelen éri, felkapja a fejét, és a hang irányába fordul. Ez igen könnyen ment, és milyen önfeláldozó. Vagy inkább csak okos amiért küzdelem helyett a megadást választja. Rezzenéstelenül állja a felé közeledő fiatal leányzó tekintetét, akibe több bátorság -vagy botorság- szorult, mint azt várta.*
~Kár lenne Ludwignak adni, vagy kísérleti alanynak küldeni Cainhoz.~
*Mosolya szélesebb lesz, aprócska meghajlást produkál, de csak jelzésszerűen, maga a gesztus nem olyan erős, hogy a komoly tisztelet jeléül lehessen venni.*
- Rendben, téged viszünk. És még néhányotokat. Hajlandó vagyok annyi kedvezményt adni, hogy ti válasszátok ki, hogy kik távozhatnak szabadon.
*A végső állás pedig nem más, minthogy Kami, Mya, Cala, Dominic, Sal élvezheti majd nemsokára a hercegek kastélyának vendégszeretetét, míg a többiek sértetlenül távozhatnak. Amennyiben nem erőszakoskodik egyiksem.*

*Nem tartott sokáig, míg a minden szempontból nagyobb, és így erősebb férfiak lefogták, ráadásul a jelek szerint a harcművészetekben sem voltak járatlanok, még ha kicsit más is volt, mint amit megszokott. Ahogy felnézve tapasztalnia kellett, mindenkit sakkban tartottak már, így befejezte a tiltakozást, és nyugodtan tűrte, hogy fogva tartsák. Mikor szóba került a tárgyalás, semmi használható nem jutott eszébe. Kardján és pálcáján kívül semmi áruba bocsátható nem volt nála, azokat viszont esze ágában sem volt odaadni.
Ezúttal Mya volt az, aki meggondolatlanul cselekedett, és olyat ajánlott, amit Cala, és a többi társa sem lett volna hajlandó megfizetni a szabadságáért: magát. Kétségbeesetten nézett tanáraira, de azok sem voltak a helyzet magaslatán.*
- Mya, nem! -*kiáltott fel, megfeszülve őrei karjában.* - Ne légy őrült, ez most nem a hősködés ideje, nem maradhatsz itt egyedül, nélküled nem megyünk!
*Az biztos, hogy nem hagyja egyedül a lányt ezekkel.*

**Hozzászólások** : 172

Nos, végül Cala kardoskodása is odáig jutott, hogy önként ment végül a többiekkel.
Akik megmaradtak, azok a banditák nem engedték még csak moccanni se a lányok felé. Nem túlságosan ajánlott túlerővel szemben agresszívan továbbhadakozni. A férfiak pedig a kiválasztott gyerkőcöket szépen elindítják az úton, melyet majd a szolgálók szállásáig kell megtenniük.
Nem lehet mit tenni, a többiek mehetnek vissza és esetleg gondolkodhatnak társaik kiszabadításán, míg a rabok követik foglyul ejtőiket. Az ikrek is elindulnak végül utánuk dudolászva, mosolyodva.
Leic még hátra is fordul az otthagyottak felé és nyelvet ölt feléjük.
- Bleeeeeee
És fütyörészve indulnak tovább.
A kirándulás elég rosszul végződött a diákok számára. A középkori kaland pedig sokkal komolyabb fordulatokat vett, mint arra bárki is számíthatott volna. Talán mindenki túl könnyen vette ezt az egészet, s még rosszabb is történhet, ha ez így folytatódik...

//Köszönjük a játékot ^^//

*Hatalmas szerencséjére ma nem igazán volt sok melója, mivel a katonák elkaptak egy kémet, aki éppen kifelé ment a konyhából. És felváltotta a helyét.*
~Vajon él még az a szerencsétlen?~ *Bár örül annak, hogy most nem ő ül a megszokott székben, hanem valaki más. Ő meg a szabad idejében elment jobban felfedezni a környéket. Persze egy őr az mindig ott koslat a nyomába, akit szinte lehetetlenség lerázni. Az ódon, roskadozó épületeket nézegeti, majd egy nagyobb téren leül a lépcső szélére. Az embereket nézegeti, akik jönnek, mennek. Még mindig nem szokta meg a közeget, de ez érthető. Az ember az egyik percben még a suli padban ül, a másikban már egy középkori cellában kuksol.*
~De vajon, miért nem tértünk vissza a jelenbe?~ *Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejében. Oldalra pillantva egy árust lát, akinél egész szép almák vannak. Már nyúlna az egyikért, amikor a saját bejáratú őre, rácsap a csuklójára a bárd végével. Morogva rázza meg a csuklóját, és már lendítené is a másik kezét egy ütésre, amikor rájön, hogy felesleges erőszakoskodnia. Csak még rosszabb sorsa lenne.*