Rideg város

* Kamilla mai napja is részben ugyan úgy telt mint az eddigiek. Kora reggel óta talpon van, viszont már dél óta nincs mit csinálniuk. A hentes pedig már egyre idegesebb, hogy mégis merre van a következő szállítmány, amit megrendelt. Dühében ismét jó szokásához nyúlt, vagyis mélyen az üveg aljára nézett. Félrészeg állapotában pedig valami olyasmit motyogott, hogy " Kotródj te lány és nézd meg hol késnek..." majd elájult. A lány ugyan fintorogva, de kiszedte a földön összegyűlt hulladékkal borított padlóról , majd gyorsan kimosakodott. Sietősen indult útnak, viszont nem jutott messzire. Meglátta a közelben tanyázó fiút, és a mellette lévő marcona férfit. Odasietett hozzájuk. *
- Szia. * Köszönt a srácnak, majd bólintott az őrnek. *
- Képzeld nekem kell megkeresnem valami elkóborolt szállítmányt... nem érkezett meg a henteshez, és ő meg elzavart megkeresni őket. * Kicsit zavarta az őr jelenléte, így odafordult. *
- Elnézést kérdek, de szeretném kölcsönkérni a fiút, hogy segítsen nekem. Tudja a főnökömhöz nem érkezett meg a rendelt szállítmány, és nekem kell utánajárnom, hogy mi is a baj. * Várakozva néz a férfira, aki továbbra is meredten néz rá. *
- Ö... tudja nyugodtan velünk jöhet, legalább segít hajtani azt a fél tucat disznót és a két marhát. * Az őr eltorzult arcára már tudta, sikerrel járt. *
- Ugyan már, hiszen egy olyan délceg katonának, mint maga meg sem árt ha egy malaccal kell birkóznia a sárban. Nem is olyan nagy ügy, kicsit piszkos lesz az ember, és meg is harapják, de hát az meg elmúlik... * Innentől már csak az őr megfutamodására kellett várniuk, ami remélhetőleg meg is történik. *

*Miközben azon morog magában, hogy milyen erkölcsösek ezek az őrök egy ismerős hangot hall maga mellől. Felpillant, és az ismerős hanghoz párosított arca egy elég széles mosoly kerül az arcára.*
-Szia Kamilla!- *Az elképzelést kicsit összevont szemöldökkel hallgatja. Már lassan belekezdene a válaszba, amikor Kamilla az őrrel kezd el beszélgetni. Ezt a kis „párbeszédet” mosolyogva hallgatja végig. Elég nehéz eset az őr, de a végére azért csak sikerül rávenni arra, hogy elmenjen, és magukra hagyja a diákokat. Damon elismerően bólint a lány felé.*
-Gratulálok. Neked sikerült szavakkal elérned azt, amit nekem erőszakkal nem sikerült. Viszont a malacoknál nem hiszem, hogy be fog válni.- *Kicsit kiölti a nyelvét a lányra. Végül feláll a kő lépcsőről, és kérdőn Kamilla felé fordul.*
-Merre kéne mennünk, hogy elkapjuk a szállítmányt?- *Tekintetével pedig az utcákat figyeli, hátha történik valamerre valami nagyobb mozgás, amiből tudhatják, hogy ott bizony történik valami.*
-És leszámítva ezt a kis incidenst, minden jól megy a vágóhídon?- *Tesz fel egy újabb kérdést, miközben lelép a lépcsőkről, és az egyik utca felé indul meg.*

* Az őr hamarosan lelép és magukra hagyja őket. Kamilla halványan elmosolyodik, majd kis gondolkozás után így szól. *
- Hát szerintem biztos nem a központban vannak, a város szélén lehet. Nem hiszem hogy idebent tolerálnák a disznókat... még ha a középkorban vagyunk is. * Körbenéz, hogy merre induljanak, majd meglát egy libákat szállító szekeret. Gyorsan odasiet, és megállítja az öreget, aki a szekeret hajtja. *
- Elnézést, nem tudja, merre van a York farm? * Az öreg érthetetlenül motyog valamit hosszú hamuszürke bajsza alatt, majd a szekérre mutat. *
- Elvinne minket? * Lepődik meg a lány, majd széles vigyorral a képén fölszáll a kocsi hátuljára. Az öreg még vár egy pillanatot, és ha a fiú nem siet, akkor itt hagyja. *
- Gyere már, nem harapnak... mármint a libák maximum megcsípnek. * Kacagva nyújtja kezét a fiúnak, hogy az könnyebben föl tudjon mászni. Az öreg eközben morog valamit, majd a gyeplővel elindítja a lovat, ami az egyik mellékút felé kezd el baktatni. *

*A vélemény kifejtésre kicsit megvakarja az állát. Majd vállat ránt.*
-Jó, de végül is nem tudjuk, hogy az út melyik részén történt a baleset. Már ha az volt…- *Megáll egy pillanatra, és visszapillant Kamillára, aki épp egy öreggel kezd el társalogni. Kicsit felvonja a szemöldökét. Majd ezt meg is említi a lánynak, de mivel most elég távol vannak egymástól nem tudja. Meglepődéstől fűszerezett aggodalommal pillant a szekérre, de végül nem hagyja egyedül a lányt. A libáktól megpróbál minél messzebb keveredni, ez persze elég izgalmas jelenetet eredményez. Damon a szekér sarkában gubbaszt, és bármely liba, ami egy lábhossznál közelebb kerül hozzá, azt elhajtja.*
-Amúgy nem akarok paranoiás lenni, de nem így estünk a múltkor is csapdába? Bocs csak amióta itt vagyunk valahogy sokkal aggodalmasabb vagyok.- *Kicsit megrázza a fejét, és megtámasztja a tenyerében a fejét. A lábánál mozgást érez, mire hatalmas lendülettel ugrik hátrébb. Majdnem kiesett a szekérből, még jó, hogy van valami deszka a háta mögött.*
-A jó édes… Libátokat nektek is.- *Tekintve, hogy egy lány… A lány is mellette van, így nem kezd bele a szárnyasok szidalmazásába.*
-Remélem már nincs sok. Mert ha megcsíp egy ilyen, akkor meg van mi lesz a vacsora.- *Mondata közben halálos villámokat szór a libákra.*

* A libák nemtetszésüket kifejezve kezdtek el sziszegni a fiúra, és egy-két gúnár meg is akarta csípni őt. Kamilla nevetve figyelte a balettozásnak csak jóindulattal nevezhető valamit, amivel a fiú fölszállt mellé. Már az is vicces volt, hogy a fiú mennyire tart az ártalmatlan állatoktól. Az aggodalmára miszerint bajba kerülnek csak vállat vont. *
- Itt van a mi kis karkötőnk, így ha egy bizonyos időn belül nem térünk vissza ez tuti visszavisz. Legyünk bárhol. Amúgy meg kétlem, hogy ezeknél létezik szörnyűbb emberrabló. * Nagyot sóhajt, majd ismét mosolyra húzódik szája, mikor a fiú ijedten ugrik föl. *
- Nyugodj már meg. Látszik, hogy nem vidéken nőttél föl és ráadásul a liba még nem is olyan veszélyes, mint egy malac. * Bár ezt bátorításnak szánta, tuti, hogy az ellenkezőjét váltotta ki. Minden esetre a kis akció után, melynek következtében a szekér rakománya hangos gágogásban tört ki az öregember az út hátralevő részében csak morgott. A város széle felé közeledve már lehetett látni a távolban legelésző csordákat. *
- Szerintem itt vagyunk. * Jegyezte meg a lány, majd az öreg megállította a szekeret, és megvárta míg leszállnak. *
- Köszönjük a fuvart! * Kiáltott a távolodó szekér után, és búcsút intett az öregnek. *
- Azért rendes dolog volt, hogy elhozott minket.

*A karkötőre pillant, és megkönnyebbülten sóhajt.*
-Legalább van valami jó oldala is, azon kívül, hogy elszorítja a vérkeringést a kézfejembe. Ami az emberrablókat illeti, hát… Állítólag midig van rosszabb, csak nem mindig tudjuk, hogy mi lehet az.- *Erre a gondolatra csak vállat ránt. Laposakat pislog a lányra, de bólint egyet a dologra.*
-Figyelj, én, ha kell puszta kézzel megküzdök a Loch Nessi szörnnyel, de hogy én bármilyen farm állat közelében legyek, az már egy más tészta. A malac az még jó buli, feltéve, ha nem tervezi, hogy meg akar harapni, vagy hasonló.- *Azért egy pillanatra kirázza a hideg, és a távolodó épületeket figyeli. Egy pár percre lecsukja a szemeit, de pihenni nem sokat tud, ugyanis ha minden igaz megérkeztek. Gyorsan lepattan a szekérről, és magában hálát ad, hogy végre megszabadult a libáktól.*
-A libáknak meg mi hamarabbi levágást…- *Integet az öreg után, de elég halkak a szavai, maximum Kamilla hallhatta.*
-Igen, meg kell hagyni, nem minden középkori figura egyforma.- *Szétnéz a mezőn valami házat keresve, közben belekezd az elméletébe.*
-Nos, ahogy elnézem a malacok jól meg vannak. Szerintem a gond a gazdával lesz.- *A távolba észre vesz egy roskadozó épületet.*
-Szóval menjünk, és látogassuk meg.- *Egy lendülettel átugrik a kerítésen, ami a legelőt, és az utat választja el egymástól. Csak azért volt ilyen bátor, mert semerre sem talált egy malacot, vagy marhát sem. Határozott léptekkel indul meg, néha a lába elé nézve, hogy nincs-e semmilyen akna, vagy csapda a lába alatt.*

//Fagyozgatunk, addig remélhetőleg semmilyen liba nem támad hátba.//