Átváltoztatástan terem

Na igen, az igazsághoz hozzátartozik, hogy Lycaria ritkán beszél, de mikor megszólal… ömlik belőle a szó. Pláne, ha izgatott, és most rendesen az. Amikor meghallja a nevét, inkább a csöndes megsemmisülést választja, és továbbá egy szót sem ejt, a sérülésekkel kapcsolatos információt pedig igyekszik megjegyezni. Természetesen most sincs nála pergamen vagy penna, miért is lenne? Felszerelést hozni luxus egy ilyen feledékeny valakinek.
Azt viszont egyáltalán nem érti, miért foglalkozik ennyire a tanárnő a vérlényekkel, hiszen szigorúan nem kapcsolódik az óra anyagához. Persze közel sem jár a valósághoz, azt kezdi feltételezni; bizonyára a sensei új házi kedvencet szeretne egy ilyen lény személyében. Egyébként, ha őt kérdeznék – ami szerencsére nem történt meg – csakazértis tartana magánál emberevő tigrist, mindig is vágyott egy nagymacskára. Szerinte ezt a kérdést eltúlozzák a varázslók, nem kellene ennyire félniük a vérlényektől, tulajdonképpen egyetért Gabriel válaszával, lehetnek akár kedvesek is… bár ezt valószínűleg sosem tudja meg.
Finoman megvonja a vállát, végülis megint eltért a tárgytól, az idiótáknál ez valami népbetegség lehet, biztos azért ütközött ki rajta. Közben arra is rájött; alapszinten tanulja a tárgyat, hiszen a IV.-es csoport mellé vette fel, a varázsfegyvertannal együtt.
A tanárnő mozdulatára megjelent patkányára mosolyog, a kis állat össze-vissza fickándozik a ketrecben, körülbelül olyan hiperaktív, mint Ő szokott lenni. Ez szimpátiát ébreszt benne, még egy ütődött. Elhatározza; a tőle telhető legerősebben fog koncentrálni, nem szeretné bántani a szerencsétlenül járt rágcsálót. Egyáltalán, hogyan jut eszébe Akane-senseinek bármilyen élőlényt is rábízni? Még ha ilyen pici is, Merlinre, a múltkor elégetett egy üvegnyi kavicsot! Nem áll szándékában egy védtelen állatot szadizni, pláne nem tűzgyújtósat játszani vele, az maradjon a Stephen King regények főhőseinek, ő inkább varázsolna…
Ellazul, próbálja lenyugtatni háborgó bensőjét, miközben maga elé húzza a ketrecet. Fekete és meglehetősen éles fogú kísérleti alanya lelkesen ad hangot feltételezhető vonzódásának a vérhez, a féltünde az ujját a fehér tálkában lévő bíborvörös folyadékba mártja. Megfontoltan cselekszik és el se töpreng, vajon most kit áldozott be a prof., nem tenne jót a munkájának a sajnálkozás. Megvárja, míg az egy-két fölös csepp lecsurog a mutatóujjáról, majd lassú tempóban rajzolni kezdi a kört, föl-le, jobbra-balra szalad a keze a fán, mígnem kész is van a vérrel írt pentagramm, mellette a másik, pontosan érintkezve az először felmázolttal. Aprót bólint, viszonylag elégedett eddig a munkájával, ám a neheze még hátra van. Szokás szerint, a jól bevált módszerrel mélyen beszívja a levegőt, megálljt parancsol száguldó gondolatainak, ezt követően meg kifújja az oxigén, a száján át, hangtalan. Mikor úgy érzi, ennél jobban fel sem készülhetett volna a varázslatra, bízva a rengeteg gyakorlásban, koncentrálni kezd. Egyetlen kép van az agyában, mégpedig az, amelyiken két patkány áll egymás mellett az asztalán. Értelemszerűen nem sikerül minden mást kizárnia, az folyton eszébe jut, mennyire fürge volt a rágcsálója, milyen klassz lenne játszani vele, megfuttatni. Nem undorodik az állattól, neki ugyanúgy tetszik, akár egy csincsilla vagy a diricawlja.
Villámgyorsan kinyitja a szemét, egyáltalán nem szerette volna elszúrni, ha már ennyi energiát fektetett bele. Szerencséjére és legnagyobb örömére siker koronázza a próbálkozásait, mentális ötöst ad magának. Négy piros szem bámul rá, kétszeres hangerővel visszhangzik a fülében az állatkák furcsa „nyelve”. Az egyetlen rendellenesség, amit észrevesz, a klónpatkány viselkedésében található, aki megállás nélkül ugrál, pattog, ide-oda mászkál és veszettül cincog vagy mit csinál. Felvonja a szemöldökét, mert külsőre nem talál semmi rendellenességet, a ketrecbe se szabadult kígyó, nem érti mire ez a hatalmas izgatottság a másolat részéről. Valószínűleg az ábrándozásának köszönhető, ki tudja…

Egyre kisebbre és kisebbre zsugorodik össze, ahogy nagy szemekkel pillant körbe a többiekre. Hát persze, hogy a tanár utalgatásait jó páran rögtön vették is. Ez az óra cseppet sem olyan szórakoztató, mint amilyen a bájitaltan volt. Cseppet sem. Egyáltalán nem.
Ráadásul attól kimondottan tart, hogy Gabrielen fog csattanni az ostor. Azt végképp nem szeretné, így aprócska kis kezecskéjével finoman megfogja Gabriel ruhájának szélét és nagy cicaszemekkel pislog fel rá, fejét rázva hevesen.
- Neh...
Ő tisztában van vele, hogy a nőnek igaza van. A Másik ölt már embert, nem is egyet, a bűntudata azóta is rendesen mardossa legbelül. Talán a két gyerekben ez is igencsak fontos közös pont, hogy mindketten ugyanolyan nagy bűntudatot éreznek a múlt miatt. Méghozzá eléggé mélyen, ocsmányul mardosón, amit igazából sohase felejtenek el.
Nagy szemekkel pislog fel Gabrielre az alsó ajkába harapva, fejét rázva. Nagyon nem tetszik neki ez az egész helyzet, ami kialakult. Eléggé kellemetlen, hogy a diákok nagy része csak rájuk merednek. Nem gondolatolvasó, de azért érzi ám, hogy tartanak tőle. Mint amikor a macskák félnek, úgy borzolódik fel kissé a haja, nagy szemekkel körbepislogva. Eléggé rémültnek tűnik, bár a Gabrielért való aggodalom sokkal nagyobb.
- Gabriel. Ne.
Ahogy leül a srác, nagy szemekkel pislog rá, figyelve, hogy jól van-e. Ám azt még ő is látja, hogy amint megjelennek a vértálkák a fiú egészen lesápad, láthatóan nagyon rosszul lesz.
Egy ideig maga is a tálkákra mered, csak ő egészen más okból kifolyólag. Benne is emlékeket ébreszt, csakhogy inkább a Másik rezdül meg és csendül fel valahol mélyen, valahol nagyon halkan a hangja. Biztatja, hogy öljön, hogy egyen, hogy vadásszon, elvégre a vér illata számára nem rossz cseppet sem. Sőt, kifejezetten ínycsiklandó számára, és erősen kísértésbe hozza. Ám a kérdésre felkapja a fejét rögtön, és azonnal elsápad, nagy szemekkel meredve Kumikora, majd fel a tanárnőre. Valahol a Másik persze megsúgja neki, hogy a vénségnek biztosan a vére kell, jobb lenne talán likvidálnia, mielőtt ő kapja el őket.
Weeko a fejét rázza és inkább Gabrielre összepontosít aggodalmas tekintettel, finoman dörzsölgetve a vállát halkan duruzsolva neki doromboló hangján.
- Gabriel. Gabriel. Gabriel!
Persze, hogy látja, hogy nagyon nem stimmel valami gazdájánál. Ilyenkor persze kifejezetten sajnálja, hogy nincs itt az a nagy takaró, hogy betakarhassa a fiút, ne hallja, lássa a külvilágot. Az azért egészen világosság válik számára, hogyha nem csinálja meg Gabriel a feladatot, akkor megbuktatja a nő. Fogalma sincs mi az a bukás, de az óra eleji szörnyülködést látva nem lehet túl jó. Nagyot nyel a véres edényekre pillantva, még szerencse, hogy csak egy varázslatot kell megcsinálnia.
Pár másodperc alatt még számára is egy kemény döntést kell tennie. Egyik kezét finoman ráfekteti Gabriel szemeire komoly kis arccal.
- Cssst... gondolj sok aranyos két kis aranyos patkányra. A két kis patkány játszik egymással és nagyon jól érzik magukat. Két kis patkány, amik hasonlóak. A két kis patkány pedig nagyon vidám... jó?
Magyarázza halkan, alig hallhatóan, csak Gabrielnek címezve, majd megfogja a másik kezével Gabe bal kezét és belemártja a fehér tálkába szépen, bár nagyot nyel a vér placcsanásának hangjára. Ahogy a táblán látja, úgy kezdi el a köröket megrajzolni a szöszi ujjával a ketrec köré, miközben igazából ő koncentrál a patkányokra, tudja, hogy nincs olyan állapotban a fiú, de a látszat fontos.
Éhes gyomra kordul, de nem vonja el figyelmét, sőt, kifejezetten azért gondol sok kicsi patkányra, hogy neki több jusson, és milyen jó lenne ebédnek, és... szóval az indíttatás megvan, hogy miért koncentráljon nagyon. Nagyot nyel, nagyot szusszant és láthatóan a patkány a ketrecben megremeg, hamarosan pedig egy újabb és egy, és egy... újabb patkány nyúlik ki belőle. Hamarosan már négyen zsúfolódtak a kis rácsos helyiségben. Ez így nagyon nem jó, nagyon nem jó! Ha ezt Akane meglátja, akkor rögtön rájön, hogy ő csinálta. Szemei meglepetten kerekednek el, majd zavarodottan pislog Gabriel felé, elvéve a kezét.
- Még ne nézd!
Hadarja gyorsan, azzal szépen kinyitja a kis rácsos részt, hogy kiszedjen belőle két állatkát, körbepillant nagy szemekkel, de láthatóan mindenki a saját dolgával van elfoglalva, így szinte egy szempillantás alatt behabzsolja azt a két kis állatkát, minden kis nyikkanás nélkül. A nagymacskák némelyike híresen csendes ragadozó. Nagyot nyelve nyeli le az utolsó falatot is, majd Gabriel picurka véres ujjára pillant. Fogja szépen és a saját felsőjében törli meg, majd nyalintja meg, hogy szépen letisztogassa. Amint ezzel a nagy hadművelettel kész is van, szélesen elmosolyodva pillant gazdijára.
- Kész, nézd!
Jelenti ki büszkén, és mosolyogva, mintha az előbb meg se történt volna a nyilvános lehordás. Az számára sokkal fontosabb, hogy Gabriel jól legyen, mintsem a saját problémái.

*Csendesen ücsörög, miközben a többiek válaszát hallgatja, és amit helyes válasznak ítél meg, még le is írja tiszta pergamenjére. Így utólag még viccesnek is találja Genevieve válaszát, de kimutatni nem meri, mivel örül annak, hogy a Sensei elégedett a válaszával. Nem gondolta volna, hogy a bolondos ötletei megfelelőek lesznek, mint ahogyan azt sem, hogy még csak hozzá sem tesz semmi pluszt a dologhoz. Ahhoz képest, hogy a nő nem éppen a kedvesebbik fajtából való, plusz az Extremus karvezető-helyettese, és ő pugnaxos, ezt igencsak nagy dicséretnek veszi.
Az már kevésbé tetszik neki, ahogyan a tanárnő a félénk szöszkével beszél, és amilyen degradálóan nyilatkozik szegény lányról. A vérlényekről, származása ellenére, nem sokat tud, de abban biztos, hogy legyenek bármilyen félelmei, nem tudna a lány ellen fordulni, ahhoz túlságosan ártatlannak, védtelennek, tisztának tűnik. Ha pedig átváltozik, nem tud magáról, vagyis nem emberként támad, és ember legyen az a talpán, aki ilyen helyzetek után még ép ésszel rendelkezik. Ezért sem rebben meg a szeme, amikor a Sensei rámutat. Belőle aztán nem fog utálkozást kiváltani, nincs is annál gusztustalanabb dolog, mint hogy heccből, vagy más önnön érdekből a többieket egy ember ellen uszítsuk. Inkább a feladatára koncentrál, de előtte még egyszer hátra pillant a lányra.*
~ Szegény, lehet, hogy már ezerszer megbánta, hogy bejött órára... ~
*Előre fordulva az asztalon heverő ketrecre pillant, meg a fehér tálkában lévő vérre. A nyelvbotlásra felfigyel, és ma már annyi inger érte, hogy mégsem bír csendben maradni.*
- Sensei! - pillant a tanárnőre. - Ez kinek a vére? - kérdezi falfehéren, nos ilyet talán egy leendő gyógyítónak nem kellene megemlíteni, aki amúgy is az életet pártolja.
*Kicsit remegve nyúl végül a vérrel teli tálkába, majd szépen lassan elkezdi felrajzolni a varázsköröket. Gyomra folyamatosan remeg közben, ez persze nem akadályozza meg abban, hogy bal keze, ujjai egy pillanatra is elmaszatolják a vért. Viszont a koncentrációjával van egy kis probléma, mivel a körök felrajzolása közben végig azon gondolkodott, hogy a tanárnőnek, az előbbi kiborulása után, biztosan van egy sokkal, de sokkal rosszabb énje is, így a klónozott patkánya bár életképes lett, a rendes feje mellett kinőtt egy sokkal kisebb feje is. Rémülten, szinte sokkolva nézi a fel-alá rohangászó állatot, s nagyot nyel, amikor rájön, hogy hagyta, az érzelmei felül kerekedjenek rajta, és ezzel elontotta a varázslatot.*
- Hogy Merlin csengős sipkájának rojtos bojtja vinné a szöszbe az egészet... - motyogja alig hallhatóan, és csak reménykedni tud benne, hogy a patkány mindig úgy fog szaladgálni, hogy alig két centis mini fejét nem veszi észre a tanárnő.

*Nem ajánlatos a nővel szórakozni, bár úgy látszik, hogy egyesek nem igazán tudják ezt megjegyezni.
CSATTTTT
Körülbelül ezt hallhatja mindenki a teremben a következő pillanatban, mert Melindát bizony tarkón találta csapni egy legyező. Ami azért lehet törékeny kis tárgynak néz ki, de azért igenis nagyot lehet vele ütni, hogy egy ideig fájjon. Főleg, ha pontosan a fa részével sikerül. Akane felvonja íves szemöldökét, majd végigméri a lányt hüllőtekintetével. Lehet belül azon gondolkozik, hogy nem is a baglyát, hanem a lányt kéne felfalni.*
- 5 mínusz pont a Pilluamuletotól. Gratulálok Warren.
*Persze, hogy hallotta a lány szavait, nem is kellenek ehhez denevérfülek, elég jó a hallása, meg amúgy is ha csendes a terem, akkor nehéz nem hallhatóan beszélni. Bitta és Amelie kérdésére felnevet, majd mosolyogva hümmögi elgondolkodva.*
- Nem hiszem, hogy nektek azt tudnotok kellene.
*Jelenti ki elég határozottan és elég elutasítóan, hogy a vér kiléte bizarrul kétséges legyen. Másrészről pedig továbbra is Gabriel hebegését hallja, és csak mosolyogva figyeli, majd velőt rázóan felkacag, jóízűen. Hallhatóan ha ez a nő boldog, akkor csak még unszimpatikusabbá tud válni. Főleg mert a káröröm a legszebb öröm.*
- Ne aggódj Gabriel, majd ha a cicusod elharapja valakinek a torkát, én szívesen intézkedem az ügyben, erre számíts kérlek...
*Nem, ez nem kedves felajánlás volt, ez tömény fenyegetés. Körülményesen elmondva, hogy bármikor képes likvidálni a vérlényt, ha adandó alkalma nyílik rá. Persze ekkor jön Kumiko kérdése, és Akane hüllő szemei ugyan érzéktelenek maradnak, de hangja érces csilingelésén bizony hallatszik, hogy nagyon is örül a kérdésnek. Miközben mindenki varázsol és végzi a kiadott feladatot, szélesen mosolyogva válaszol túlságosan is készségesen a kérdésre.*
- Igazán örülök, hogy feltetted ezt a kérdést drágaságom.... Az én koromban kezdődtek el a kutatások a vérlények vére után, de ahogy a modern kori irományokat olvasgattam mára se találták meg rá a választ, hogy pontosan mi is fog történni a használatukkor. Mivel a vérlények létének alapja az átváltozás, ezért voltaképpen az ő vérük is a legideálisabb az ilyen körökhöz. Ezzel szemben a felhasználásnál még nem jöttünk rá, hogy hogyan befolyásolja a végeredményt, mivel.... hogy is mondjam? Igen... makacs és szeszélyes vérük van...
*Itt önelégülten pillant Weeko felé, majd mosolyogva Kumikora.*
- Van hogy ugyanannál a varázslatnál másféle végeredményt hoznak létre. Amikor eljöttem közétek, pontosan ilyesféle kutatásokat végeztem...
*Jegyzi meg majd mosolyogva szusszant egy aprót, nyugtázva magában, hogy a kísérletek folytatására az alany megvan, csak még a markai közé kéne ragadnia. Nah de ezzel majd máskor foglalkozik, most a diákok munkáit figyeli. Elégedetten szemléli, egyeseknél a száját húzza, Genevieve-nél és a csimpánzánál szemeit forgatja és nagyot sóhajtva temeti tenyerébe az arcát fejét csóválva. Végül felmarkol a kezeibe egy adag papírt, és körbepillant.*
- Remekül végezték a munkájukat, azoknak, akiknek még külön órára van szükségük, küldök értesítést, ugyanakkor, akik szeretnének jönni, azokat szívesen várom. //Elnézést, hogy nem személyre szólóan értékelek most, user kicsit el van halmozva munkával// Most pedig itt vannak a dolgozatok, mindenki írja meg, és Sayonara!
*Jelenti ki határozottan, szétosztja a papírokat, hogy aztán önelégült kis mosollyal az arcán lépdeljen vissza és az asztalának dőljön kissé. Természetesen ő is kezd fáradni, de a vérleopárd utáni vadászata még csak most kezdődik, s ez kifejezetten felvillanyozza őt...
Mosolyogva ácsorog, üres, lélektelen tekintetével folyamatosan a Gabriel-Weeko párosra meredve, egészen addig, míg a gyerkőcök a dolgozatot írják.
A dolgozatban pedig ezen kérdések olvashatóan:

1. Írják le az Átváltoztatástan, a Metamorf mágia és Animágia fogalmát! Szép, bő mondatokban, nem tőmondatokban! (4 pont)

2. Írjanak le a egy történetet, amiben használják a 2. és a 3. órán tanult varázsigéket! (4 pont)

3. A halmazállapotok átváltoztatásánál melyik anyag átváltoztatása a nehezebb és miért? (4 pont)

4. Két órán tanultak tárgyból állattá, illetve állatból tárgy átváltoztatást. Önök melyiket érezték nehezebbnek, kérem írják le az okot is, hogy miért? (4 pont)

5. Végezetül: Szeretném, ha írnának egy min. 8, max. 10 mondatos fogalmazást a varázskörökről. (4 pont)

Ha a dolgozatokat mindenki megírja, természetesen nyugodtan távozhatnak a teremből, sensei mindaddig figyelemmel kíséri a nebulókat, majd szedi be a dolgozatokat, hogy aztán nagyot szusszantva üljön le a székére, egészen valahol a távolba meredve és kárörvendően kuncogva, elégedetten.*
- Úgyis az enyém leszel...

//Nos, ez az én órazáró hozzászólásom. Silens, ne aggódj, nem fogsz megbukni, csak írd meg a dolgozatot xD A pontokat még ma beírom az óráért, a dolgozatra megírt válaszaitokat pedig szeretném, ha elküldenétek PÜ-ben, és akkor arra is megkapjátok természetesen a kijáró pontokat. Aki még szeretné, az kijátszhatja természetesen a teremből való távozását is, de nem kötelező. A tananyagokat hamarosan töltöm fel, különórára pedig lehet jelentkezni szintén PÜ-ben. Köszönöm, hogy részt vettetek az órámon, további jó játékot! ^^

Ui.: A válaszok írásánál ne essenek kétségbe azok se, akik most voltak először! A válaszokat mindenképpen megtalálják vagy a feltöltött tananyagok közt, vagy az előző órában lejátszott anyagban (de igyekszem azt is ma vagy holnap feltölteni) //

*Bár hamarabb is hallotta Weeko ellenzését, de képtelen volt csendben maradni anélkül, hogy megpróbálná menteni a menthetőt. Csak akkor ült le ismét, mikor a második kérlelés is elhangzott, és mikor a tanárnő ismét lehordta. Tudta ő, hogy nem fog nyerni, de mindenképp meg kellett próbálnia megvédeni Weekot, még akkor is, ha alapból vesztett harcba kezdett.
Most viszont az előbbi jelenet a legkisebb baja. Nem tudja elvégezni a feladatot, egyszerűen nem. Képtelen rá, hogy vérhez nyújon, ebből pedig az jön, hogy meg fog bukni, egészen biztosan. De nem is ez az a gondolat, ami leginkább aggasztja most, egyszerűen csak képtelen gondolkozni, a fejében villogó, lebegő és lepergő képek ugyanis mást már lehet, hogy rég ájulásra, netán elfogyasztott vacsorájától való megszabadulásra kényszerítettek volna. Ehhez képest még Gabriel viszonylag jól is tartja magát, ugyanis eddig egyiket sem csinálta.
Weeko hangja csak felszínesen jut el hozzá, de a szemére fekvő, takarást és védelmet nyújtó kéz kimondottan jót tesz neki. Legalábbis megáll a rosszullét a jelenlegi szinten, és nem fejlődik tovább. Patkányokra koncentrálni viszont még így sem sikerül, bár mikor úgy gondol rájuk, hogy hasonlóak és egymással játszanak, rögtön másra asszociál... még jó, hogy végül Weeko vesz át mindenféle irányítást, ugyanis lehet, hogy Gabe patkánya kettéhasítva jött volna létre. Amúgy a kis szöszi egész teste görcsösen rándul össze mikor az ujjai a vért érintik, de becsületére legyen mondva, hogy tudatánál marad.
Mikor aztán fel van szólítva, hogy megnézheti az eredményt, egyszerre könnyebbül meg, hogy nem lesz megbuktatva, másrészt viszont tisztában van vele, hogy ez nem az ő műve, így vet egy hálás pillantást Weekora, mielőtt még ismét meglátná a vérestálat, hogy megint szaltózzon előtte a terem egyet. Már szinte képtelen észrevenni az elhangzó maradékot, a dolgozat kérdéseiből csak az elsőt fogja fel. Arra is úgy válaszol már, hogy el kell morzsolnia egy-egy könnycseppet a sokkos stressz miatt. Még képes fel is állni, és úgy botorkálni előre, hogy beadja a dolgozatát miközben képtelen ránézni a Sensei-re.
Még a termen kívülre is eljut, csak ott kezd el szabályosan sírni. Az az első dolga pedig az, hogy elrohanjon a férfi mosdók felé.*

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Szer. Aug. 05 2009, 18:03

~ oOOO Átváltoztatástan vizsga OOOo~
1. évfolyam

1. kérdés: Mely varázslatokhoz használjuk ezt a varázskört? (1 pont)
Átváltoztatástan terem - Page 7 Tvltoztatstan01

Átváltoztatástan terem - Page 7 Tvltoztatstan01

a, Én kicsi pónimból Godzilla változtatáshoz
b, Öregből fiatallá változtatás
c, Halmazállapot változtatásokhoz
d, Bútorokból nagytestű állat változtatása

2. kérdés: Mely varázslatokhoz használjuk ezt a varázskört? (1 pont)
Átváltoztatástan terem - Page 7 Tvltoztatstan02

Átváltoztatástan terem - Page 7 Tvltoztatstan02

a, Mágikus klónozás
b, Bútorokból nagytestű állat változtatása
c, Fiúból lány változtatás
d, Voldemortból szépségidol változtatás

3. kérdés: Mely varázslatokhoz használjuk ezt a varázskört? (1 pont)
Átváltoztatástan terem - Page 7 Tvltoztatstan03

Átváltoztatástan terem - Page 7 Tvltoztatstan03

a, Bútorokból nagytestű állat változtatása
b, Kannibálból vegetáriánus változtatáshoz
c, Pénzklónozás profi hamisító módon
d, Mágikus klónozás

4. kérdés: Mit gondoltok, miért használunk varázsköröket a varázslatokhoz? (1 pont)

a, Mert az olyan jó muri.
b, Mert Akane sensei megrögzött horror-rajongó.
c, Mert ez fejleszti a rajzkészségünket.
d, Mert sokkal hatásosabbak, mint a varázspálcák.

5. kérdés: Kik az animágusok? (1 pont)

a, Elfajzott szektások, kiknek álneve az "Ani". Teliholdkor vadtáncot járnak a gáztűzhelyek körül és varázsdalokkal hívják elő a belső vadállatukat: "Hip-hop, jön Vuk!" jelszóval.
b, Az animágusok olyan varázslók, akik képesek állati alakot felvenni, persze ez az állat csak olyan lehet, ami közel áll a személyiségükhöz.
c, Az animágusok olyan varázslók, akik az "Ani" bolygóról jöttek, kedvenc filmük pedig a Star Wars.
d, Egyszerűen csak idióták.

6. kérdés: A színmegváltoztatás varázslata honnan ered? (emelt szint) (1 pont)

a, Egyértelműen a Holdról.
b, Barbie-tól, hogy minden rózsaszín legyen.
c, Egy kaméleon-koppincsoló varázslótól.
d, Egy gonosz varázslótól, aki sárgára akarta színezni vele a tengert.

7. kérdés: Miért írod ezt a tesztet? (beugratós kérdés, vigyázat!) (emelt szint) (1 pont)

a, Azért, hogy Akane sensei jót röhögjön, mikor megbuktat.
b, Azért, mert unatkozok.
c, Azért, mert a vizsga egy vicces dolog.
d, Azért, hogy átmenjek másodikba.

alapszintűek- 5 pont
emelt szintűek- 7 pont

--------------------------------------------------------------------

1. esszékérdés: Érvelj amellett /vagy ellene, hogy miért használjuk / vagy ne használjuk a varázsköröket! (min. 10 mondat)

2. esszékérdés: Írj le egy harcot, amiben az egy év alatt tanult varázslatokat használod! (min. 10 mondat)

3. esszékérdés: Varázslatos klónozásnál véletlenül túlmásolod a patkányaidat, így a szobádban vagy 30 szaladgál. Hogyan próbálod meg eltüntetni? (min. 10 mondat)

emelt - 4. esszékérdés: Akane sensei hívat téged a lakosztályába, miszerint ha a halmazállapot változtatásokból nem produkálsz neki valami megnyerő és fantasztikus varázslatot, megbuktat. Mit teszel? (kreatív feladat, min. 10 mondat)

alapszintűek- 30 pont
emelt szintűek- 40 pont

Összesen:
alapszintűek- 35 pont
emelt szintűek- 47 pont

A vizsgafeladatok megoldását kérem augusztus 25-ig beküldeni privát üzenetben Akane Achironunak, azaz annak a furcsa kígyószemű nőnemű lénynek. Ha nem egészben, teljesen küldöd el a válaszokat, csak részben oldod meg, automatikus bukás. ^^ Köszöntem!

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Szer. Aug. 05 2009, 18:34

~ oOOO Mitológiák és Vallások vizsga OOOo~
1. évfolyam

1. kérdés: Ki a görögök főistene? (1 pont)

a, Hádész
b, Árész
c, Akane sensei
d, Zeusz

2. kérdés: Loki minek az istene volt? (1 pont)

a, A G.I.Joe babák istene volt.
b, A bajkeverés istene volt.
c, A delfinek istene volt.
d, A csodák istene volt.

3. kérdés:A Willendorfi Vénusz-t miért alkották meg az ősemberek? (1 pont)

a, Mert akkoriban még nem voltak Barbie-k.
b, Mert egy sámán jelenésében látta Pamela Anderson-t.
c, Mert ezzel a termékenységet jelképezték.
d, Mert az asszony azt mondta.

4. kérdés: Mi a mítoszok jelentése? (1 pont)

a, beszéd, elmondás, mese
b, a mítosz egy állat és a mítoszok falkába verődnek
c, "egyszer volt, hol nem volt"
d, fogós kérdés

5. kérdés: Minek tartották a fáraókat? (1 pont)

a, Elmebetegeknek.
b, Hórusz leszármazottainak.
c, Utazó ügynököknek.
d, Hermafroditáknak.

6. kérdés: Az Istennőjüknek is a Holdat tekintették, akinek 3 arca volt. A növő hold a szüzet, a telihold az anyát, az új hold meg a.... (emelt szint) (1 pont)

a, ...banyát.
b, ...kaját.
c, ...mamát.
d, ...babát.

7. kérdés: Az alábbiak közül melyik tartozik a magyarok szent állatai közé? (emelt szint) (1 pont)

a, pingvin
b, malac
c, farkas
d, panda

alapszintűek- 5 pont
emelt szintűek- 7 pont

--------------------------------------------------------------------

1. esszékérdés: Melyik istent szereted/bírod és miért?(min. 10 mondat)

2. esszékérdés: Szerinted melyik a jobb? A főistenhit, a többistenhit, vagy az egyistenhit? Miért? (min. 10 mondat)

3. esszékérdés: Találj ki egy vallást, és írd le, hogy milyennek képzeled el! (min. 10 mondat)

emelt - 4. esszékérdés: Egy napon közlik veled, hogy isten vagy. Milyen isten lennél, minek az istene lennél? ( min. 10 mondat)

alapszintűek- 30 pont
emelt szintűek- 40 pont

Összesen:
alapszintűek- 35 pont
emelt szintűek- 47 pont

A vizsgafeladatok megoldását kérem augusztus 25-ig beküldeni privát üzenetben Akane Achironunak, azaz annak a furcsa kígyószemű nőnemű lénynek. Ha nem egészben, teljesen küldöd el a válaszokat, csak részben oldod meg, automatikus bukás. ^^ Köszöntem!

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Csüt. Aug. 27 2009, 21:13

*Lassan kinyílik az ajtó, de mivel lassan nyitja, amaz nyikorog. Felszisszen. Miért nyikorog egy Tornerans-beli ajtó? Itt nem ismerik a megolajozás fogalmát? Ráteszi a kezét a vasra, mutatóujjával mintha valamit felrajzolna rá - pillanatok kérdése az egész - majd halvány kékesfehéren felvillan. Láthatóan semmi se történik, azonban ha Akane később megnézné, egy egyszerűbb, de precíz varázskör van rajta. Vérrel felírva.
A fiú nem túl figyelemfelkeltő. Mélybarna kordot és fakó narancssárga pólót visel. A haja élénkvörös, első rápillantásra összevissza áll, pedig nem is. Csak a frizura ilyen. A barna szem hirtelen úgy fest, mintha sminkelt lenne, de megnyugtathatja az embert: csak karikásak. Valószínűleg egy hete nem aludhatott rendesen. A tartása kicsit görnyedt, de ha mindezektől eltekintünk, egész normálisan fest a fiú. Küllem alapján ítélve barátnője is lehetett már... küllem alapján ítélve, hangsúlyozottan. A kisugárzása valami lusta eleganciáról és talán túlságosan gondosan palástolt tudásról árulkodik. Vagy egyszerűen fáradtságról.
Visszafogott kíváncsisággal néz körbe, láthatóan vár valakit.*

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Csüt. Aug. 27 2009, 23:07

Nem igazán várt ma estére látogatót, ám nagyon úgy néz ki, hogy valaki mégis besettenkedett a terembe.
Azért gondolja először egy minibünözőnek az illetőt, mivel az ajtó csukva, és elvileg nincs is tanítás. Minek akarna egy gyerek ilyenkor a tanterembe jönni? Vagyis inkább tegyük hozzá:Minek akarna egy NORMÁLIS gyerek ilyenkor tanteremben garázdálkodni?
Kész szerencse, hogy az ajtó fel van "szerelve" egy riasztó körrel. Tulajdonképpen ezt még nyár elején tette fel, hogy amint belép ide valaki, azt ő rögtön észrevegye. Ráadásul még a lakosztálya is itt van, szóval nem kell sokat sétálnia.
Felvont szemöldökkel lép be az ajtón, azonnal egy pillantást vesz a kilincsre. Ekkor a szemöldöke magasabbra csusszan. Minden köszönés nélkül szólal meg hirtelen.
- Ezt a varázskört ebben az évben nem tanítottam.
Jegyzi meg színtelen hangon, azzal szépen beljebb is lépdel, jobban összehúzva magán a köpenyét. Ugyanis voltaképpen alváshoz készülődött, dehát egyéb tényezők miatt amúgy se menne most neki túl könnyen. Igen...
Tulajdonképpen örül is a "behatolónak". Sőt! Ha nem lenne túlságosan is józan per pillanat, valószínűleg körbecsókolná megmentőjét, hogy nem szükséges a lakosztályában maradnia. Most azonban nem ivott egy kortyot sem, ami talán szintén hozzájárul mély lelki fájdalmaihoz.
Szóval komoly tanerőként megvizsgálja elismerően a varázskört, azzal a fiú felé pillant. Bemutatkozásra most sem pazarol időt, úgy véli, hogy ha a fiú ilyeneket tud, akkor nem ok nélkül jött. És nem is teljesen tudatlanul, tehát a nevét is ismernie kell.
Közelebb lépdel a fiúhoz, hogy aztán elmenjen mellette és fáradtan szusszantva foglaljon helyet asztala mögötti székén. Hüllőtekintetével méri végig, és fejével az asztal másik oldalán lévő székre bök finoman.
- Foglalj helyet Kurt.
Arra, hogy honnan ismeri a fiú nevét, ráadásul úgy, hogy teljesen új egyetlen magyarázat van: Pontosan onnan, ahonnan az iskola többi diákjának is ismeri a nevét. Ez maradjon az ő kis titka. Mindenesetre arra egy szó nem lehet, hogy esetleg elfelejti valakiét. Jó, tegnap Christian nevére nem figyelt, de nem is akart.
Nagyot szusszant és elmosolyodik felvont szemöldökkel.
- Miven segíthetek ilyen kései órákban?

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Csüt. Aug. 27 2009, 23:37

*Nem lepi meg a tanerő érkezése, elvégre, várta őt, még ha nem is volt lebeszélt időpontja. Nem ártott volna egy ilyen, utólag belátja. A mondatra kicsit összerezzen, mintha megrónák. Igen, pontosan tudja, mit vettek az idén... az átváltoztatástan volt az első, amit átnézett idefeléjövet. Nagyon is kevesellette, persze, az is igaz, hogy nem egy elsős szintjén áll tudásilag. Ezzel szemben szerencsére nem becsüli túl magát. Tud, amennyit tud. Amíg tisztában van a határaival, nem kezdhet ámokfutásba.
A nevének ismerése nem kellene, hogy meglepje, mégis meglepi, de nem teszi szóvá, csak leül szemben a tanerővel. Egy gyors végigmérést enged meg magának, egy apró szemrebbenés, amíg nyaktól felfelé végigpillant rajta. (Attól lejjebb nem túlzottan érdekli.) A hüllőtekintet az, ami igazán megragadja a figyelmét, de valamiért nem ijesztő számára. Ő erre a tanárra nem úgy tekint, mint a nagytöbbség. Nem is tanárként egészen pontosan, annál kicsit többként. Ez a valaki istentelenül sokat tud. Az ilyen nem tanár, az ilyen mester. Akane sensei. Persze, hogy ismeri a nevét. Ennyit volt esze kitudakolni.
A köszönés valahol bent rekedt, ahogy a másik sem ezzel kezdte, ő sem talált alkalmat rá, hogy megtegye ezt az apró illemet, így hát elfelejtődik. Na sebaj. Kiegyenesíti a hátát, legalább legyen tartás benne, ne egy zárkózott idiótának tűnjön. Egyszerre két dolog is feltűnhet a nőnek. Először is a bal fülében lévő chain cuff earring, a vékony lánc alig látható, mégis tisztán összeköti a fülbevaló két végén. A másik pedig a karbaöltött kezein egyikén - egészpontosan, szintén a balon - látható gyűrű. Szemlátomást egyedi darab. A második ujjperctől majdnem az ujjtövekig húzódik. Úgy fest, mint ami lemezekből van összerakva, az utolsó lemez hegyesen, karomszerűen végződik. Hüvelykujjának belső felén apró seb látszódik, bár még friss.
Ügyes, és gyors trükk arra, hogy ha vészhelyzetben vérre lenne szüksége.*
- Csupán arra a kérdésre szerettem volna választ kapni, hogy vállal-e magántanítványokat. *Tipikus fiú: nem köntörfalazik, mézes-mázos körítésben tálal, hanem a lényegre tér. A hangja visszafogott, bár látszik, hogy a gyerek amúgy az élettől és ambíciótól kicsattan. Csak a tisztelet miatt halkít a hangján.* Mivel augusztus vége van, és nemsokára új tanév, gondoltam, még most rákérdezek.
*Nagyon egyensúlyozik azon a határon, amelynek az emberek az egyik felét bátorságnak, a másik felét vakmerőségnek hívják. De úgy látszik, a jó oldalon áll jelen pillanatban... vagy már a belépésével átesett a túlfélre?*

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Pént. Aug. 28 2009, 00:40

Valószínűleg, ha most hallaná, vagy tudná, hogy a fiú mit gondol róla, akkor mértéktelen császárnői egója a felhők között járna. Ez fix. Bár még akkor is úrinőhöz méltóan viselné a mester szintre való emelés dicsfényét. Óhh, ugyan, csak a kötelességét végzi, ugyan, ugyan...
Kígyótekintetével végigméri a fiút. Bár nem húzza el nagyon sokáig a dolgot, mert pár pillanat alatt felméri a helyzetet.
Annyi biztos, hogy két lábbal nem fogja kirúgni. Ahogyan az is, miszerint igen ígéretesnek tartja külsejéből a fiút. Noh, nem olyan szempontból. Mindössze a kisugárzásából, és a mozdulataiból ezt bőven meg tudja állapítani. Elvégre az emberek nagy része idegesen mocorognának a helyükön, ha ilyen elmélkedő hüllőtekintettel figyelné őket. Valahogy mások ezt fusztrálónak találják.
Amikor "kicsi" volt még, és tanulta a kígyóvá változást, illetve a szemei is egészen hüllőszerűvé alakultak, sokszor szórakozott ezzel. Egyszerűen ült, és figyelte a szolgálókat, akik ettől olyan feszültté és idegesekké váltak, hogy kapkodásukban törtek-zúztak. Így igazából sose bántalmazta őket (legalábbis abban a korszakában nem), mégis remekül tudott szórakozni a félelmükön. Ezért is viselkedik mindig fensőbbségesen. Minek alacsonyodjon le olyan emberek szintjére, akik egy kis kígyócska tekintettől összetojják magukat?
Akik azonban határozottan, rezzenéstelenül meg se moccannak a tekintettől, azokkal már érdemes szóba elegyedni.
Szerencsére nem fárasztják egymást a szokásos formalitásokkal, ami egy nagy piros pont Kurt számára.
Ahogy azonban feltálalja a kívánságát-óhaját-sóhaját Akane kissé meglepetten vonja fel a szemöldökét. Rendben, mindenre számított, de erre cseppet sem. Ennek ellenére nem mutat ki semmiféle meglepődést, mindössze elmosolyodik. Igen, ennél a pontnál a gyengébb idegzetűek sikítófrászt kapnak a nőtől. Ugyanis a mosoly, és az érzéstelen tekintet nem fér meg egymással. Az már más kérdés, hogy a tegnapi nap folyamán sikerült valakinek mégis elég változatosat kicsikarnia belőle.
- Szóval magántanítvány?
Erre már felegyenesedik, hiszen jobb ezt szépen sétálva átgondolni, megfogalmaznia magában.
- Nos.. Az én koromban szokás volt, hogy mesterek magántanítványokat fogadtak magukhoz. Azonban mindig csak egyet.
Végigméri a fiút, mintha direkt ezzel a kis időhúzással is tesztelni akarná.
- Azonban az egynek tökéletes alanynak kell lennie, hogy mestere fáradalom nélkül táplálja belé tudását, mégis gyümölcsöző legyenek a tanításai....
Elfintorodik, majd hirtelen nagyokat legyintget a fiú felé fordulva.
- Blablablablaablaaaaaaa. Hülye ősi szövegek, lassan le kéne szoknom róluk.
Vonja össze a szemöldökét az asztalra támaszkodva. Tulajdonképpen elkezdett már alkalmazkodnia jelenkorhoz, bár ez még így eléggé nehézkesen megy. Főleg, amikor ilyen hagyományos régi dolgokról van szó, mint a tanítványfogadás. Végül elmosolyodik szélesen, amolyan sunyi kis mosollyal az ajkain. Végül felszegi az állát összefonva maga előtt a karjait.
- Holnap. Délután 5 órakor gyere ide a terembe. Készülj fel rendesen, be kell mutatnod minden tudásodat nekem. Azok alapján döntöm el, hogy magam mellé veszlek-e tanítványomnak, vagy sem. De jól gondold át mit akarsz. Mert ha... tegyük fel... hogy egy tökéletesen véletlen folytán... felveszlek... Akkor folyamatos, kemény tanításnak leszel alávetve.
Sorolja fel a fiúnak a lehetőségeit és az adott körülményeket, tényezőket, feltételeket. Majd felegyenesedik és kifelé indul somolyogva megcirógatva Kurt hajtincseit. Ez csak amolyan mozdulat, amit a diákoknál alkalmaz, ha a frászt akarja kihozni belőlük. Hogy most ugyanezt jelképezi, vagy egészen mást akar kifejezni, az egy jó kérdés. Nyugodt léptekkel indul kifelé, nem siet. Ugyan nem sok kedve van a lakosztályába visszamenni, de Kurt kérése határozottan felvidította. Nah igen, érdekesen tud örülni. Somolyogva int vissza még az ajtóban.
- Jó éjszakát //ifjú padavan//! Holnap délután 5-kor itt várlak.
S már el is tűnik. Nem vesződik, hogy hozzáfűzze, csukják is be az ajtót. Ha be tudott jönni a fiú, akkor zárja is be maga után.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Pént. Aug. 28 2009, 12:57

*Az elmosolyodás furcsa reakciót vált ki belőle. Adva van: a hüllőtekintet, ami normális esetben félelmetes. Adva van: egy nő, aki rengeteget tud. Konklúzióként hogy is lehetne levonni a következtetést? Félelemmel ötvözött rajongás? Igen, valami ilyesmi lehet az, ami hirtelen átmossa belülről az egész testét, kezdve a fejétől végig az ujjak hegyéig. Apró, pici borzongás. Keserédesen kellemes borzongás. Nem tart tovább egy másodpercnél, mégis az utóíze még sokáig ott marad a szájában. Első benyomás... irdatlanul fontos.
Tekintetével követi a tanerőt, ahogy az feláll, és sétálni kezd. Fel-alá járkálás, ezt nem veszi jó jelnek, odahaza az édesapja mindig ezt csinálta, mielőtt jól kiosztotta valamivel kapcsolatban. A gyűrűjével óvatosan karcolgatni kezdi hüvelykujjának belső felét. Nem sebzi meg a bőrt, csupán érezteti a hideg fém jelenlétét. Valaki dobol a lábával, valaki rágózik, valaki az ujjaival zongorázik az asztalon: ő így vezeti le a feszültségét. Talán szerencséjére, hiszen ez az apró gesztus aligha feltűnő, s ugyanezt használja akkor is, ha gondolkozik. Ki is állapíthatná meg tehát első pillantásra, hogy feszeng?
Teljes figyelmével a szövegre koncentrál. Az ő idejében... csak nem egy halhatatlant fogott ki? De, nagyon úgy fest. Ha ez a halhatatlan egy vámpír, akkor lesz mivel megfizetnie a fáradalmait. Ha tünde... akkor bajban van. A tündékkel sosem jött ki jól, az a mértéktelen türelme és nyugodtsága, ami egy-egy helyzetben feltűnik, még őket is kiborítja. Valószínűleg most kevésbé kiborító a nyugodtsága, azt a pár pici tényezőt leszámítva, amely már feljebb említve lett. Kicsit összerezzen azonban, amikor a nő szinte a saját szövegét gúnyolja ki, és halványan, kisfiúsan elmosolyodik. A mosolya kétségkívül nagyon szép. Gyakrabban megejthetné - talán az első közös pont az átváltoztatások után a nővel kapcsolatban. A feltételekkel kapcsolatban szinte felkapja a fejét, a mosolyt eltűnteti egyetlen gyors ráncbaszedéssel, és bólint egyet. Sosem bemutatózott még ezzel kapcsolatban, de jöjjön, aminek jönnie kell.*
- Rendben. *Teszi is hozzá, muszáj hallatnia a hangját, hogy lerombolja a megszeppentség illúzióját. Furcsán kavarognak benne a személyiségjegyei, az egyik azt akarja, hogy maradjon ilyen visszafogott, a másik alázatot akar, a harmadik erős talpraállást és odamondást. Közel sem tudathasadásos, csupán nincs hozzászokva az efféle stresszhelyzetekhez. Feláll, ahogy a másik kifelé indul, és ugyanaz a borzongás megy végig rajta, amely legelőször. Ha effélét akart kicsikarni belőle a nő a cirógatással, sikerült.*
- Jó éjszakát. *Bólint, megjegyezte ám elsőre is az időpontot. Pontosságban nagyon is jó. Aki olyan mágiaágat választ, mint ezt, annak muszáj pontosnak lennie... különben egyszer kar nélkül végzi. Kívülről beteszi maga mögött az ajtót, egy újabb kézrátételt követően kattan a zár is, ő pedig nagyot sóhajtva, tarkóra tett kezekkel indul vissza az extrás részleg felé. Az egyetlen, ami lebeg előtte, az alvás. Úgy tervezi, majd a délelőtt folyamán kitalál valamit a holnapi megpróbáltatást illetően.*

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Pént. Aug. 28 2009, 16:14

- Guten Tag! Guten Tag! Sagen alle kinder. Dicke Kinder, dünne Kinder. Große Kinder, kleine Kinder. Guten Tag! Guten Tag! Sagen alle Kinder... *Dúdolgat, tőle szokatlan módon, ahogy érkezik a terem elé. El se hiszi, hogy valahol ezzel a dallal tanítják a németet. Persze, aranyos, meg egyszerű, de eh... persze lehet, csak ő nem szereti, mert annyit hallotta már, hogy csak na. Ez ugyanolyan, mint a boci boci tarka vagy a bújj-bújj zöldág. Annak is, ha valaki el kezdi dúdolgatni az egyszerű dallamát, szinte slágerszerűen mindenki belekezd. Vagy unalomból, vagy megszokásból, de belekezd. Hát a Guten taggal is így vannak sokan. Mint például - ő is.
Ráteszi a kezét a kilincsre, és kinyitja a termet. Egy zár neki nem akadály. Tegnap sem volt az. Azonban a tegnapitól eltér valami. Mégpedig az, hogy már egy nyüsszentés hangerővel sem nyikorog az ajtó. És még a vére sem kopott le. Nagyszerű. A ruházatát illetően se változtatott sokat. Barna kord, és egy vörös póló. Normális ember ilyen ruhát nem vesz fel nyáron, ő azonban nem sül meg benne. A meleget jól bírja, ellentétben a hideggel. Tél közepén vicces látványt nyújt. Szinte sálban alszik...
De hogy ne a télre koncentráljunk, halkan beteszi maga mögött az ajtót. Valamit produkálnia kéne, pedig nem készült semmivel. Mit csináljon? Annyira egyszerű transzmutációkat ismer, azokból kéne valamit összerakni. Látványra menjen? Vagy hasznosságra? Az a baj, hogy cseppet sem ismeri a tanerőt. Ha le akarja vonni a következtetést a tegnapi rövid szóváltásból, akkor bizonyára arra fog tippelni, hogy kevesebb látvány több munka. Hát rendben. Öt előtt egy tíz perccel érkezett, úriember, inkább előbb jön, mint később. Milyen égő is lenne egy ilyen alkalomról késni.
Körbepillant, felméri a tantermet. Ha rajta múlik, a fél termet átalakítja, és még lelkiismeret-furdalása sem lesz affelől, hogy jogosulatlanul lakberendezőset játszik.*

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Pént. Aug. 28 2009, 18:04

Természetes, hogy késik Akane. Több okból is, hiszen egy nőnek alapvető joga a késés, másrészről pedig szeretné minél többször tesztelni a fiút. Hogy mennyire értékeli ezeket a kis teszteket Kurt nagyban fogja befolyásolni majd a szintjét Akane-nél. Merthát mégis, egy mesternek lehetnek olyan kritériumai, amivel szórhatja ki a nem kívánatos delikvenseket. Persze az megint más, hogy eddig a nőnek eszébe sem jutott tanítványt fogadni. Túlságosan is el volt foglalva a saját terveivel, nézeteivel és törekvései. Egyébként is, a tanítványban meg kell bízni, ez pedig nála nem megy túl könnyen.
Lássuk be, hogy azért a múltban, amikor még a császár megölésén pedálozott, nem igazán engedhette meg magának a luxust az esetleges lebukásra. Miután hazatért Japánból másnapra már itt volt az egész kóceráj a kölykökkel együtt. Ugyanezen a napon beszélt Gerarddal, és jött ide tanárnak. Új környezet, új emberek, új szokások, és több száz évnyi kihagyás a történelemből, aminek neki utána kellett néznie. Persze, hogy ezekben az időkben nem volt ideje valakit a bizalmába fogadnia. Nem is jutott eszébe Kurt-ig, hogy fogadhatna... de a fiú tegnapi kis "bemutatójá" látva igencsak pozitívan bizakodik a dologban.
Belépdel felszegett fejjel, hogy aztán finoman becsukja maga után az ajtót, és az asztalhoz lépkedjen.
- Konnichiwa!
Hümmögi igen jókedélyűen, bár talán jobb nem tudni, hogy mi okozza ezt a fene nagy jó kedvet. Érdeklődő mosollyal az arcán csüccsen le szépen, megigazítja a kimonójának szinte minden egyes ráncát. Ezzel is persze az időt kívánja húzni, amivel húzhatja a fiú idegeit.
Nagy levegő be, majd...
- Nos, akkor láss hozzá! Természetesen nem olyanokat várok tőled, amiket az órákon is tanulhattak a többiek. Első körben hasznos átváltoztatásokat várok el. Legyen mondjuk három-négy. Ha különleges lények vére kell, csak szólj, van raktáron.
Nem ajánlatos megkérdezni, hogy honnan is van neki raktáron különleges lények vére. Majd mosolyogva folytatja.
- Majd a második körben a látványra is mehet rá nyugodtan.
Mintha csak a srác előbbi gondolatmenetét olvasta volna ki, persze erről szó sincs. Mindössze az átváltoztatások küllemében ez két igen fontos tényező, és persze megkülönböztető elem. Kíváncsiságát mindössze csak annyi jelzi, hogy előrébb hajol kicsit, és állát az egyik kézfejére támasztja finoman. A hüllőtekintet azonban szinte folyamatosan olyan érzést kelt, mintha egy ragadozó lenne, ami a húsra várakozik éppen. Ajkain mosoly játszik, persze ebből is igen sokfélét ki lehet nézni, mint például: kárörömöt, kíváncsiságot, örömöt, sunyiságot. Ha a nő gesztusain és mimikáján múlna, a srác maradhat a bizonytalanságban a tanerő gondolatai felől.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Pént. Aug. 28 2009, 19:34

*Ő pedig minden akadályt szinte szívesen vesz, elvégre azért jött, hogy bizonyítson. Összerezzen, ahogy a tanerő megérkezik, és azonnal elfelejti a kezdeti ötleteit, amiken eddig agyalt. Nem az a baj, hogy nehézfejű lenne, vagy lassú észjárású, egyszerűen nem ehhez van szokva. És amikor egy embert egy ilyen helyzetbe kényszerítik, leblokkol, képtelen hosszabb távú logikai következtetéseket levonni. Ez pedig megöli a gondolkodást.*
- Guten Tag.
*Köszön vissza a nőnek, észre se véve, hogy melyik nyelven válaszol neki. Angol, német, egyre megy, legalábbis neki. Milyen könnyű is így a világban tájékozódni, nemde? Az ember a három világnyelvből kettőt anyanyelvi szinten beszél. Hányan irigykednének egy ilyen háttérért! Természetesen idejekorán megindul az asztal felé, hisz ott foglalt helyet a tanerő. Megáll az egyik középtájt lévő pad mellett, és kutató tekintetét a tanerőre emeli. Ráteszi a kezét a falapra, egy másodperc, míg rárajzol valamit, tenyerét ráhelyezi, és már varázsol is.
Támad.
Akane asztalának egyik távolabbi sarkából egy jó félméter átmérőjű ököl és egy hozzátartozó kar emelkedik ki, egy rövidebb íves pályát ír le fölfelé, ez idő alatt lendületet vesz, majd megindul a tanárnő felé. Anyaga alapján fa lehet, de szürkés, valószínűleg transzmutálta valami fémmel, hogy ha talál, az bizony üssön is. Az első meglepődést, vagy legalábbis figyelemelterelést újabb körrel használja ki. Milyen, milyen kár, hogy fa a pad, fa a padló és fa az asztal. Így átéri innen az egész termet. A tanári szék háttámlája átalakul, egy, az ülőlaphoz csatlakozó kígyószerűség öleli át a nőt... ha nem elég gyors.
A karikás szemek alatt, az ártatlan arc elmosolyodik. Komiszan, de kisfiúsan.*

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Pént. Aug. 28 2009, 21:09

Tökéletesen látja, hogy diákja bizony egy olyasféle változatást választott a bizonyításnak, amit az emberek csak szimplán harcnak hívnak. Azonban ha a nő meg is lepődött, az az arcán nem látszik, elvégre gyorsabban kell reagálnia a dologra, minthogy itt ledöbbenjen. Mégha nem is tudatosan, de reflexből harap bele ujja hegyébe. Rögtön fel is egyenesedik, hogy hátráljon a falhoz, itt pedig igen gyorsan rajzolja fel véres ujjával az átváltoztató kört, aminek köszönhetően a téglák előrenyomódnak vízszintes, oszlop alakban, hogy aztán egy méretben igencsak nagy tőrszerűségbe alakuljanak és formálódjanak, ezzel átszúrva a fa-fémes kezet is.
Így a nőnek végre marad annyi ideje, hogy megszemlélje a srác művét. Prioritásban első a saját védelem, utána lehet szórakozni, meg nézelődni. Oldalra sandít a fiúra, miközben lépeget az átszúrt kéz felé.
- Öreg csontjaimat így megtornáztatni...
Hümmögi, mintha megrovás lenne, pedig szája szélén ott bújkál egy kis somolygás. Persze, hogy tetszik neki a dolog, elvégre a fiú nem ostoba kis alapműveleteket végzett. Ráadásul harcban használta az átváltoztató köröket, amit Akane igencsak szeret. Hüllő tekintetével továbbra is figyeli, amíg vissza nem lépdel az asztalhoz.
~Egész jól beletenyerelt a szerves és szervetlen formaváltoztatásokba. Pedig ez csak jövő évi anyag. A szerves pedig még későbbi, az sokkal nagyobb szintet követel meg... ~
Lehet, ha nagyon akarna, akkor a hüllőtekintet most elismerően csillanna meg, de az nem Akane lenne. Csak nyugodtan legyen abban a hitben a srác, hogy nem egészen elégedett vele azért. Hogy ezt a hitet még tovább is tartsa meg benne, elgondolkodva, hümmögve figyeli a kezet, mintha csak keresné benne a hibákat. Tulajdonképpen keresi is, próbálna valamibe belekötni, ám ez lehetetlen, ha nincs mibe. Nézegeti, méregeti, majd újra a fiúra pillant, halkan megszólalva.
- Nem először csinálsz ilyet.
Ez biztosan nem kérdés volt, inkább kijelentés. Nem szükséges a megerősítés, amikor valamit pontosan jól tud. Biccent egy aprót végül, amolyan elismerésként is akár. Most azonban csak szimplán egy feladat lezárásaként. Nem is szükséges az a három átalakítás. Másrészről sejti, hogy egy ilyen átváltoztatás egy ilyen fiatal testből is kiszipolyoz azért egy energiamennyiséget. Főleg ha az ember a saját vérét használja hozzá.
Egészen higgadtan lépdel a székéhez, és foglal helyet újra, majd végignézi, ahogy a téglafal visszahúzódik a helyére, ugyanakkor a kéz is vissza a fába. Tulajdonképpen ezek az átváltoztatások sem maradnak meg örökké. Legalábbis ahhoz különleges vér kell, hogy megmaradjanak. Azonban mielőtt kiosztaná a következő feladatot, Kurt felé fordítja tekintetét, összekulcsolva kezeit és fejét azokon pihenteti már-már eltűnődőn.
- Látom remekül értesz a folyamatos formaváltoztatásokhoz. Az animágia mennyiben érdekel?
Kérdi, de aztán ha meg is kapja a választ, mosolyogva int egy aprót.
- Most pedig hadd lássak valami ötletest!

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Pént. Aug. 28 2009, 21:45

*Persze, mit is várhatott volna, simán kivédik a támadását. Ha most nagyon magát adná, akkor továbbváltoztatná Akane téglahasábját, de nem szabad határokat átlépni. Már azzal megpendített egy húrt, hogy mutatványosság helyett rátámadt, de tehet róla? Neki is van egy stílusa, ahogy a nő sem vihog körbe mindenkit. Ez pedig így van jól.
Keze továbbra is az asztalon pihen, kicsit rátámaszkodik, ahogy figyeli a tanárt. Nem szól semmit, ez lehet jó, lehet rossz is. Természetesen nem vár hatalmas lelkesedést, elvégre ha lassan kapcsol a másik, bemutatkozásképp jól betöri az orrát és felvarrja a falra. Az lett volna még szép. De az is elárult volna valamit a senseiről: hogy csak az ülős-alkímiához ért. Olyan pedig neki nem kell. Ő sokrétű akar lenni ebből is. A megszólalásra kicsit felvonja a szemöldökét, nem tudja hirtelen eldönteni, hogy kérdésnek szánta-e a kijelentést, vagy csak megállapította. A kétségeknek köszönhetően, inkább hagyja a csudába. Amúgy is, egy fiú nem csacsog sokat. Hülyén venné ki magát.
Ha a hüllőtekintet veszélyes, az övé is az. Végig úgy figyeli, mintha bármelyik pillanatban támadna újra. Még egy kicsit vérzett a keze, felfrissítve a kört, bármikor újrahasználhatná. De... nem teszi.*
- Nem túlzottan. Nem szeretek embereken végrehajtható transzmutációkat alkalmazni.
*Válaszolja teljesen semleges hangnemben. Ó, pedig mennyire retteg is tőle. Amikor látta azt a keresztezett ember-állatot... de nem, nincs helye most régi emlékeknek, és rémálmoknak, melyektől amúgy sem tud aludni.
Valami ötletest. Hát ó jaj. Kicsit többet vett ki belőle az előző támadása, mint hitte volna - nem kellett volna fémet vegyíteni a szerves anyagba - ráadásul most még valami kreatívat is kéne produkálnia. Hát jó. Újra megvágja magát a Westwood gyűrűvel, és rajzol, egy varázskört, de abba többet rajzol, mint amit órán tanulnak az emberek. Ő valahogy más módszerrel dolgozik, mint amit itt mutatnak, bár az is igaz, hogy ő a már említett folyamatos formaváltoztatásokhoz ért, míg itt a permanens átváltoztatásokra építenek.
A hatás kissé meglepő. Szintén az asztalból egy közepes, legfeljebb alkarnagyságú vízcsóva tör fel, s valahogy meghajlik, több ponton, majd hirtelen megfagy. Nem is jégnek tűnik az, ami keletkezik belőle, inkább valami kristályosan csillogó, gyönyörű anyag. Tulajdonképpen rendesen vízből van, csak annyira vékony, hogy ezt a hatást éri el. Amit pedig formáz, az pedig nem más, mint egy csörgőkígyó, tökéletesen olyan szemekkel, mint amilyen Akanénak van. Csak színtelenben, ugyebár. A kígyó tekeredik egyet maga körül, miközben teljesen megszilárdul, majd amikor eléri a tökéletes jég állapotot, egy szisszenő hang következtében gőzzéválik.
Tulajdonképpen nem csinált túl nagy extrát a fiú. A fából vizet alkotott - tehát a cellulózt és lignitet kivonta, marad a tökéletes víz - nyomást gyakorolt az aljára, ettől feltört, a második varázskörrel lehűtötte, majd visszafordította a hatását és hirtelen felforralta: a hirteleni párolgás pedig adta a kígyóhangot. Tehát gyakorlatilag négy dolgot csinált egyszerre, plusz még egyet, ha hozzávesszük azt, hogy egy kicsit irányította is a félszilárd halmazállapotú teremtményét. Ahogy a lény eltűnik, Kurt görcsösen belekapaszkodik a padba, és féltérdre rogyik, előrebillent fejjel. Zihál. Más ennyi erőfeszítéstől már ájult lenne, ő látszólag közel sem az.
Látszólag. Valójában azonban annyira megerőltette magát, hogy jelenleg nem is lát. Lehunyja a szemeit, pihen, és közben tartja magát, amennyire bírja. Főleg itt és most nem lehet gyenge, nem mutathatja magát hasznavehetetlennek, különben jöhet jövőre próbálkozni... és akkor már automatikusan hendikeppel indul a mostani bukása miatt. Zsong a fülében a vér, ellenben a kezein és az arcán teljesen elsápad. Pillanatok kérdése, és összeszedi magát.*

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Pént. Aug. 28 2009, 22:17

A választ megkapja, ő pedig biccent egy aprót. Persze, ha a fiú a tanítványává válik majd, kénytelen lesz ezt a részét is megtanulnia a mókának. Főleg úgy, hogy Akane maga is főleg az animágiában jeleskedik. Olyan szinten ugyebár, hogy a teste bizonyos mértékben alkalmazkodott is az állatformához. Lehet, hogy túl sokat volt állati formájában, lehet, hogy csak szimplán így könnyebb is neki az átváltozás, de az is előfordulhat, hogy a teste is érzékenyebb volt az átalakulásra. Talán még maga a nő sem tudja pontosan, hogy hogyan sikerült ez így. Annyi azonban biztos, túl sok hátránya ebből a kis "plusz"-ból nem származik. Hiszen bizonyos dolgokat átváltozás nélkül is ki tud használni. Mint például a testében lévő méreg is, vagy egyszerűen csak a tekintete.
Somolyogva figyeli, ahogyan a fa vízzé alakul, majd változik, és formálódik egy kígyóvá. Óóóó, igazán nem kellett volna. Persze most egy kis hízelgés nem árt. Tulajdonképpen az ilyen tesztek és vizsgák azért vannak, hogy hízelegjenek a feljebbvalónak. Amint látja, hogy a kígyó szépen elgőzölög, felegyenesedik.
- Ebből eleget láttam.
Hangjából a felháborodást ugyanúgy ki lehet venni, mint az elégedettséget. Felszegi állát, úgy figyeli az összerogyott fiút, ahogyan zihál és levegővé kapkod. Persze, neki ez már nem jelentene annyi energiaveszteséget, de nem is szokása csak úgy pazarolni energiáit feleslegesen. Pontosan jól tudja hogyan kell beosztani. Ám ha a fiú egész eddigi életét is ennek szentelte, akkor is csak később jönne rá olyan apróságokra, mint az energiatakarékosság, vagy erőtúltengés. Ugyanakkor látja, hogy Kurt hasonló természetű, mint jómaga. Érzéseket mindenesetre elég keveset látott a felhozatalból, tehát előfordulhat a fiúval is, ami vele.
Avagy ha különösebb mérget érez, akkor dühkitörést kaphat.
Persze még maga Akane sem látja a pontos összefüggéseket, de arra már rájött, hogy a dühkitörések jelentősen kapcsolódnak a mágus személyiségéhez, és a varázslatok szintjeitől.
Odalépdel lassacskán a padhoz, majd elgondolkodva hümmögi.
- Komplett, többszörös, egymásbakapcsolt átváltoztatások.
Állapítja meg közönyös hangnemben. Azonban a fiú hamarosan a selyem halk finom súrlódását, susogását hallhatja, ugyanis a nő letérdel szépen a pad másik oldalán. Kezét átnyújtja a berendezés tárgya felett, és kecses kicsi kezét a fejére ejti. Ahogy megcirógatja hajtincseit, kissé kellemetlen borzongást érezhet, ahogyan a kígyó tekintettől is, ami most csak őt figyeli.
- Még egy varázslat és gyengélkedőn kötsz ki. És ha ez történne... csúnya kezdés lenne tanítvány-éveid kezdetén.
Tulajdonképpen semmi lényegeset nem mond ki, de mégis nagyon fontosat: felvette.
Finoman megigazítja a kimonó redőit és lépdel vissza a katedrán tornyosuló asztalához. Picit lejjebb hajolva veszi ki egyik fiókjából az üveget, majd visszalépdel és a padra teszi.
- Zöld tea egy kis titkos adalékkal. Eléggé ütős ahhoz, hogy visszanyerd az erőd tőle. Ha pedig jobban vagy, menj vissza a hálódba, és készülj fel. Folyamatos gyakorlatok várnak rád.
Tulajdonképpen a "kis titkos adalék" egy kis rum. Nem nagy mértékben, de ahogyan mondta is, elég a kikupáláshoz. Hogy mikre nem jó az alkohol, nem igaz? Mindenesetre a nő szépen nekidől egy másik padnak, miközben összefonja a karjait maga előtt. Ha sikerül összeszednie magát a srácnak, akkor mindenesetre a "felvételi vizsgájának" ezennel vége is.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Szomb. Aug. 29 2009, 16:19

*Az animágiához majd felnő ő is. Amíg képtelen szabadulni attól az élménytől, ami gyötri, mindaddig folyamatosan le fog blokkolni, valahányszor meg kell ilyesmit próbálnia. Persze az, hogy rátámadjon a leendőbeli(?) mesterére, az persze, teljesen hétköznapi és normális, ahhoz nem kell erőt és bátorságot vennie magát, az csak úgy jön csuklóból.
A mondatra csak gondolatban megcsóválja a fejét. Ő inkább a felháborodást veszi ki, mint az elfogadást. Ki tudja, hogy az itteni diákok mivel próbálnak imponálni a tanerőnek. Nekik is különlegesség a kígyószem, vagy ők próbálják figyelmen kívül hagyni? Ha az előbbi, akkor igaza van, ez annak a jele, hogy untatja. Akane pedig jól látja. Kurt nem érzésből varázsol, és ez jócskán meggyengíti. Ha van hátsó hajtóerő - avagy düh, bosszúvágy, esetleg szeretet - akkor sokkal többre képes. De így... így csak töredékét mutatja annak, amit ki tudna hozni magából. Bár ha jobban megnézzük, ez sem túl kevés.*
- Bocsássa meg... nem vagyok túl... kreatív.
*Felemeli a fejét, és a letérdelt nő felé pillant. A pupillája azonban kicsit feljebb van, mint kellene: tehát néz - de nem lát. Lehunyja a szemeit, ahogy megcirógatják a haját. Előre érzi, hogy ez egy tipikusan olyan gesztus, amit soha az életében nem fog megszokni, bármennyit is ismétlődik. Alapvetően érzékeny arra, ha a tincseit birizgálják, hát ha még a sensei. Mikor újra kinyitja a szemeit, már határozottan lát. Az az öröm, hogy felvették, visszahoz belé némi erőt. Feláll, kicsit remegő lábakkal, de nem esik össze, stabilan rájuk áll.*
- Köszönöm.
*Illem azért szorult a gyerekbe, még ha nagyon lényegretörő is, és a zöld tea után nyúl, attól függetlenül, hogy tudja magáról, hogy utálja. Megfogja az üveget, és beleiszik. Életében nem ivott még rumot, de nem is baj, legalább nem kérdőjelezi meg a tanár módszereit a "kikupálásra." Nem fogyasztja el természetesen az összeset, jó, ha legfeljebb a harmadát tünteti el. Azt is egy kortyra. A fiúknak van egy ilyen bizarr módszerük, hogy egyetlen levegővel bármennyit képesek, ráadásul egyetlen nyeléssel leküldeni. Visszarakva az üveget a helyére, ránéz a padra, és hümmög egyet.*
- Azt hiszem nem venné jó néven, ha valamelyik diákja ezeket humorból kipróbálná.
*Pillant rá a köreire, ugyanis bár az emberi vér nem marad meg sokáig, a nyoma igen, és pillanatok alatt újra lehet rajzolni egyet, ha van sablon. A helyzet, amit felvázolt, tényleg mulatságos lenne; a diákság részéről. A nő nagyban tanít, amikor kinyúlik ugyanaz a kéz az asztalból, és egyszerűen tarkónvágja. Természetesen nem biztos, hogy eltalálná, elvégre ezeket irányítani is tudni kell, de akinek van egy bizonyos mértékű mágiája - na meg jó adag mázlija - annak sikerülhet. Ennek megfelelően előveszi teafapálcáját, és egy, a rajzolatok fölött végighúzott vonal után feltakarít maga után.
Elindul kifelé, de az ajtó mellett megtorpan. Úgy látszik, nem ismeri a határ szót, újfent megvágja magát a gyűrűvel, és egy teljesen egyszerű kört rajzol fel a falra. Aktiválja, de szemlátomást nem történik semmi. Jobban megfigyelve azonban begyógyítja a lyukakat az asztalban, mind azt, amelyiket a transzmutált kéz, mind amelyiket a minigejzír okozott. Amit Akane művészkedett a téglafallal, azt majd elintézi ő, abba nem mer belenyúlni. Talán a tiszteletért, talán azért, mert fél, hogy felsül vele. Magának be kell vallania, nem nagyon ért a malterozáshoz.*

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Hétf. Aug. 31 2009, 16:34

*Naomi érkezik a tanterembe.A büntetés miatt van itt a lány.Sóhajt egyet,majd benyit,a helységbe senki sincs,bár nem is nagyon remélte hogy lessz.Hiszen Edward más szakba tartozik igy ő vele egy signumus tanár fogja elvégeztetni a feladatot.Visszatérve a lány sorsára, megál egy darabig a terembe,majd bámészkodik.*
~Nah ez az a hely ahova nem fogok sűrűn járni~
*gondolja magában majd egy sunyi mosoly villan az arára,aztán elindul a padok közt mint valami tanár.Kiszemel egy padot de az viszont hátul van Akana meg előre fogja ugyis ültetni,ugyhogy ugygondolja hogy elhelyezkedik a második padban,a bal oldal felőli széken.Ugysincs most szerencséje,így nem kel neki a jobb oldali szék,hiszen most a helyzete is nagyon rosszra fordult.A lány leül a székre,majd az egyik lábát felteszi a padra,a másikal a széken hintázik,karjait kereztefűzi.Közben a rágójával játszik és bámészkodik.
~ajj holvan már az a nő??? lezavarhatnánk már hamar..~
*Hiszen alig várja Naomi hogy túlegyen mindenen.Mert már jött levele otthonrol is hogy nagon várják haza a kis gaztette miatt.Nao elhuzza a száját,majd bámészkodik tovább.Az édesanya tuti kifogja nyirni emiatt hiszen már 3 suliból rugták ki de a lány semmit se változott.Hiába igérte most meg a szüleinek hogy nem lessz balhé,Naominak az igéret szép szó.. ha nem tartják be ugy jó.De nah ne tehet róla a lány,az anyánál 5 perc alat kimagyarázza magát azzal hogy a gaztet a vérében van és ezelen nem tud tenni semmit se.Visszatérve a témára a nő még mindíg nem jött igy Naomi kezd már egy kicsit ideges lenni,idehivatják közbe meg még nincs is,leteszi a padról lábát,majd a másik székre helyezi,és próbál türelmesen várni.*

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Hétf. Aug. 31 2009, 17:01

Egy nőnek mindig van joga a késéshez. Ez alap.
Mindezek mellett Akane alapvetően úgy van vele, hogy legalább már a várakozás is benne van a büntetéssel együtt. Az persze nem tetszik neki, hogy neki kell kérdőre vonnia a lányt, de kivételt tesz most az egyszer. Saját lakosztályában amúgyse tudna most megmaradni, elvégre van egy csúnya nagy büdös szúnyog, aki folyamatosan ott zöngicsél körülötte. Legalább ezen alkalmakkor is elmenekülhet onnan gyorsan. Felszegett állal lépdel be szépen a tanterembe, végignézve a lányon, ahogy szétunja magát a padsorok elején.
Köszönni luxus, csak szimplán becsukja maga mögött az ajtót, hogy aztán arrogáns tartással lépdeljen be szépen a terembe, pontosabban szólva a katedrához. Hüllőtekintetét pedig a lányra emeli, maga előtt összefonja karjait kedélyes kis mosollyal az arcán. Nos igen, a mosoly, és az érzések nélküli tekintet sose jön össze nála. Pont azért olyan bizarr a kinézete és a mimikája. Apró legyezőt vesz ki az egyik kimonó ujjából, és azzal kezdi el legyezgetni magát, elvégre igencsak meleg van még az alagsorban.
- Naomi Sterling... Rajta kaptak éppenséggel gazégetésen. Gondolom most azt várod, hogy egy kis agymosást végezzek rajtad, amiért ilyen csúnya dolgot tettél.
Somolyogva vonja meg kecsesen a vállát, azzal félrebillenti kissé a fejét, méregetve a leányzót.
- Azonban nem mi lennénk az Extremus kar, ha nem lennénk benne alapvetően az ilyen kihágásokban. Elvégre kifejezetten élvezetes rossz, gonosz dolgokat tenni.... De elbaltázni és lebukni már szánalmas.
Fintorodik el az utolsó mondatnál, azzal sóhajtva lépdel az asztala mögé, leülve szépen, továbbra is legyezgetve magát.
- Mindig is úgy voltam vele, hogyha már öl az ember, akkor csináljon tiszta munkát, de akkor csinálja is úgy, hogy ne bukjon le.
Magyarázza kedvtelve, és mosolyogva vonja fel íves szemöldökét, ahogy folytatja.
- Tulajdonképpen már elég régen kínoztam meg bárkit is, ezért most kifejezetten nagy örömmel hallottam, hogy valakit végre büntetéssel küldenek ide hozzám. Szóval veheted hatalmas megtiszteltetésnek is, hogy napokig gondolkoztam milyen kínzásnak vethetnélek alá. Első ötletként merült fel bennem, hogy a kínzókamrába viszlek. Tudod, ott elég sokféle aranyos kis eszközöm van, amikkel egész életedre meggondolod, hogy hogyan is végezd lelepleződés nélkül a dolgaidat.
Kuncogva egyenesedik fel, majd lép finoman és kecsesen oda a lányhoz, bár a hatalmas, hosszú kimonó miatt úgy néz ki, mintha inkább csúszna a földön. Akárcsak egy kígyó. Somolyogva nyúl Naomi felé, majd megcirógatja a lány hajtincseit, amit kifejezetten csak akkor szokott, ha valakiben kellemetlen borzongást akar okozni.
- Háromféle büntetést kapsz. Egy mostanit. Egy ideiglenest. És egyet, amit iskolaéveid alatt kell végig viselned.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Hétf. Aug. 31 2009, 17:32

*Mármajdnem elalszik amikor egy ajtónyitódást hal.Feszeezi tekintetét,majd körbe néz.Meglát egy nőt.*
~Nah végre..~
*közben köszön neki.*
-Jónapot!
*Nézett a nőre aki enm viszonozta olyan volt mint az egyi fülén be a másikon ki mondásnál.Naomi is csak azért köszönt mert ő legalább tiszteletett mutatott nem azért hogy nyalizzon,hiszen tisztában van vele a lány hogy a helyzetén semmivel sem tud javítani.*
~Hát cöhh köszönni luxus?... És még ez a tanár?? Nekik kéne tiszteletett mutatni,nem nagyképüsködni.~
*Nézte a nőt,sehogy se tetszet neki,de mit várjon tőle a lány hiszen tanár és pont extremus,zok mindíg nagyra vannak magukkal.Bár a lánynah csak egy kicsi jutott ebből a tulajdonságből.Figyeli Akana-t ahogyan előveszi az ujjaiból a legyezőt.Nao elhúzza a száját.Elég türelmetlen a lány..alig várja hogy menjen már inen,ez a nő meg különféle bemutatót csinál,mivelhogy melege van,hát a lánynak is,de akkor se legyezné magát legyezővel,nem az a fajta.Aztán a nő oda somfordál a lányhoz majd megszólal.*
~jéé tud beszélni..~
-Igen.már vártam is hogy mikor kapom meg.Csak nyugotan eleget halgattam már,szóval egyel több vagy kevesebb leszidás nem árthat.
*mosolyodik el gonoszan,aztán megrántja a válát.*
-Igen hát lebuktam.gőzömsincs hogy hogy azt nem közölték,de ez mind csak a csínytett után volt.
*Halgatja a nő szavait,de ez csak olyan a lánynak mintha a falnak beszélnének,a kízókamra szó hallatán felhuzza a szemöldökét..Egyáltalán nem ilyed meg,sőt egy kicsit elis huzza a száját..Majd mikor a nő megsimogatja a haját,Naomi elhuzódik tőle.*
-Nyugodjon meg.Megtisztelteésnek veszem..
*Megint egy gonosz mosoly,majd figyelt tovább.Végre ejutottak a büntetés szóhoz,majd a lány meghallota hogy 3 lessz felhuzta a szemöldökét..*
~Nem viszik ezt egy kicsit túlzásba?...~
-Igen? Nagyszerű..Na és mik lesznek?

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Hétf. Aug. 31 2009, 18:02

Íves szemöldökei felhúzódnak, amikor a lány kitér a cirógatás elől. Elégedett mosollyal az arcán biccent egy aprót szinte dallamos hangon hümmögve.
- Pontosan ahogyan Cassandra sensei leírt. Pofátlan és pimasz.
Somolyogva vonja meg a vállát, ahogyan visszalépdel a katedrához, elteszi a legyezőjét, hiszen most sokkal fontosabb dolgokat akar elővenni. Az asztal egyik fiúkjából elővesz egy valamiféle itallal teli üveget, egy babát, és egy gyűrűt. Ezeket persze nem mutatja rögtön, csak ahogy pakolászik, magyarázza mosolyogva.
- Örülhetsz. Annak idején, amikor még a középkorban éltem, és császárnő voltam, egy rossz szóért kínzás és fejvesztés járt. Még egészen kellemes lesz azokhoz képest a büntetésed.
Azzal visszalépdel újra a lány padjához, de immáron kezében van az üveg, ami tökéletesen átlátszó folyadékot, talán vizet tartalmaz. Viszont az üveg aljára egy varázskör van belevésve, ami nem is tartozik az átváltoztató körökhöz. Ez valami egészen másféle kör, persze a lány nem ismerheti, valamikor a középkorban használtak még a mágia minden területén varázsköröket. Akár az átváltoztatástanhoz, akár a sötét mágiákhoz, akár bűbájokhoz, de mindenhez varázsköröket használtak. Legalábbis nagy részben, akkoriban jelentek meg a varázspálcák és követeltek teret maguknak a varázslatokban.
Mosolyogva mutat az üvegre szépen.
- Úgy nevezik, a bátrak itala. Idd meg. És ne maradjon egy csepp se benne. Ne aggódj, nem rossz ízű, egészen kellemes gyümölcs ízű, panaszod nem lehet rá.
Természetesen figyelmesen követi végig, ha a lány végre megissza az italt. Ami valóban víz kicsit megízesítve (vagy éppen a mágia ízesítette meg?) ám a varázskör azonnal aktiválódik, amint el kezdi inni Naomi. Ha kiissza, akkor mély álomba fog zuhanni. Egy olyan álomba, amiben a rémálmát, legnagyobb félelmeit élheti át. Az összes fájdalmat, legyen az "fizikai" vagy lelki, nagyon is érezni fog. De mindez persze nem történik meg, sajnos Akane nem kifejezetten tehet kárt fizikailag a diákokban. A lelki sérülésekről azonban nem szól a fáma. Egészen addig így marad, amíg csak Akane nem dönt úgy, hogy visszahozza belőle. Ám ő nagyon úgy néz ki, hogy nem akarja felkelteni. Szépen visszasétál az asztalhoz, somolyogva. Elégedetten ül le a székére, majd figyeli a vélhetőleg asztalra zuhant, rémálomban szenvedő lányt. Mosolyogva vesz elő egy könyvet elégedetten szusszantva.
- Végre... Síricsend és hullaszag.

//Fagyasztás a rémálmok földjén ^^//

Halk léptek tulajdonosa szeli át az alagsort, ugyan késésben van, ugyanolyan nyugodtan, zsebre tett kézzel közlekedik. Mint mindig, önbizalom-hiányban most sem szenved, tudja, hogyha akarja, a kisujjából kirázza ezt a hülye vizsgát. Annak, hogy pótvizsgáznia kell, egyszerű oka van, Augusztus hónapban ide-oda rohangált, főleg otthonában kellett a haldokló apa mellett tevékenykednie, összesen körülbelül 3-4 napot töltött az iskolában. Most, hogy visszatért, nekiállhatott átnézni a dolgokat, s miután levélben pótvizsga-időpontot kért a tanerőnél, elindult, hogy az első szükséges vizsgáját letegye.

Alig két perc késéssel jelenik meg, s ez nagy szám, általában minimum 20-30 perceket késik a találkozókról, órákról, sőt, előfordul, hogy csak 2-3 óra múlva jön rá, hogy neki lennie kéne, lennie kellett volna valahol.

Illemből kopog kettőt az ajtón, hogyha már ott tartózkodna a professzor, de válasz nem érkezik, úgyhogy benyit, s nyugodtan végigpásztázza szemeivel az üres termet. Könnyedén odalép egy üres padhoz, lábait felpakolja az asztalra, s hátradőlve várja a vizsgáztató megjelenését. Fekete válltáskájából előkotorja jegyzeteit, és elkezdi tanulmányozni a varázsköröket. Legfőképp a lerajzolásukat próbálja memorizálni, hogy ne keverje őket össze, a többire emlékszik az órákról, no meg arra a napi pár percre, amit tanulásra fordított.

Elkezdődött hát a nagy pótvizsga időszaka.
Igazából maga Akane nem is adott volna egy lehetőséget a pótlásra, dehát nem ő dönt. Ha már így alakult, hát akkor teszi feladatát, ahogyan azt illik. Nem igazán siet, az ő szemszögében csak azoknál az embereknél lesz pontos, akiket érdemesnek is tart rá. Egy pótvizsgázót pedig egyáltalán nem tart annak.
Látja, hogy nyitva már az ajtó, így sejti, hogy a szerencsétlen diák nem adta fel szándékát, és továbbra is a teremben várja hóhé...tanárját. Nagy levegőt be, utána ki, és mosolyogva lépdel be a terembe, felszegett állal. Ekkor szemügyre veheti, hogy ki is jött el hozzá. Persze, az alap, hogy tudja a diákok nevét, de a fiút már látta is jó párszor az óráin. Rendben, ez már egy igen jó pont. Köszönni nem köszön, nem mindig szokása ám. Csak biccent egyet fejével, és már ül is le az asztalához, iratokat nézegetve, olvasgatva.
- Rick Westingham. Ahogy nézem a papírjaidat, nem sokat voltál nyáron az iskolában.
Nem számonkérés, mindössze elkönyveli magában a tényeket. Bár az okokról nem tud, de nem is igazán érdekli. Hüllőtekintetével Rick-re pillant, majd elmosolyodik szélesen, hátradőlve kicsit a székén.
- Nos. Lássunk hozzá. Mindössze két feladatot adnék neked, mindkettőnél egy elmélet, egy gyakorlat. Először is szeretném, ha elmondana mindent, amit a halmazállapotváltoztatásokról tud. Illetve ha ezt elmondta, akkor mutassa is be gyakorlatban.
Tapsol egyet, mire a fiú előtt megjelennek az órai tartozékok, avagy a vérrel teli edény és a három üvegcse (levegő, víz, homok). Miután felsorakoznak Rick előtt, Akane mosolyogva folytatja.
- Ha ezzel készen van, akkor hadd lássam mit tud kihozni egy padból! Természetesen előtte szeretném hallani az elméleti részét is a bútorból nagytestű állat változtatásnak.
Elégedetten szusszant egy nagyot, hatalmas kimono-ujjából előhúz egy legyezőt és azzal kezdi magát legyezgetni. Az alagsorban a levegő igencsak megragadt, szóval nem érzi magát olyan jól ebben a melegben. Előre örülne, ha végre az időjárás kedvezne, és jobban lehűlne minden. Somolyog ugyan, de tekintete cseppet sem mutat semmiféle érzelmet. Úgy int egy aprót.
- Hajrá.