Gyom- és gyógynövénytan tanterem

Kirándulás. Nem az ő műfaja. De mégis, most itt van, csak éppenséggel azt nem tudja, hogy minek, és álldogál, nézelődik, miközben a lábába gyakran belehasít a fájdalom. Hát igen, a tűsarkú átka. Legalábbis azé, hogy állandóan azt visel, és most képes volt valami ilyesmit felvenni, amit még el nem tudott volna képzelni két évvel ezelőtt, hogy valaha is hordani fog: edzőcipő. Ugye érezzük a dolog súlyát, és mindenki nagy nyomás alatt van, a teher miatt? Genevieve McDarell, és az edzőcipő.
Fáj a lába, bár ezt már említettem. Eddig, még itt az iskolában is, csak a magassarkú cipők divatszalonját tartotta, most mégis, egy olyan lábbeli került a lábára, amely épeszű embernek kényelmesebb lenne, de Genevieve nem tartozik bele ebbe a kategóriába. Ő kifejezetten őrült, és élvezi is, szinte vigyorog rajta. Na jó, vigyorog, sőt, nevet. Persze érdemes a dologhoz hozzátenni azt, hogy csak a ruhák válogatása terén ilyen érdekes az ízlése; valami minél jobban kínoz, annál kellemesebb, felüdítőbb érzés viselni.
Szeme hirtelen egy lányt pillant meg. Kumikoról van szó, akivel nem is olyan régen közösen készítette el az egyik házi feladatot, pont a gyógynövénytant. Mosolyt aggaszt magára, majd odamegy hozzá, kissé lefárasztani az agysejteket (meg persze pusztítani is), a nagy megmérettetés előtt.
- Szia. Hogy s mint, mi újság? Kíváncsi vagyok, milyen hóbortját kell elviselni a tanerőnek. Kirándulás, pff, hova jöttem én, valami kiképzőtáborba, katonaiskolába, túlélőtáborba?

//Pontok Robert Trianusnak.//

*Bittus lassú, kecses léptekkel indul a tanterem felé. Tekintete sugárzó, mint egy tündér, pedig valójában féltünde. S ez a nemesség most látszik is rajta. Kifinomultság, szépség, s egyensúly. Plusz az a diszkrét kedves viselkedés igazán kiemeli a főbb tünde vonásait, persze ez nem minden. Ahogy lépked, talárja meglibben egyszer, majd kétszer, minden lépésénél. Haja kiengedve lobog a gyenge kis szellőben. Talárján a prefektusi kitűzője csillog. Majd belép a terembe, s apró mosollyal köszön.*
-Sziasztok.
*Azzal megcélozza a szokásos helyét, s lepakol a padja mellé, majd apró mosollyal nekiáll rajzolgatni*

//Az user házfelújjítás miatt nem biztos hogy lesz. Plusz a testvéri gépmegosztás miatt sem.//

* A tanárnő ismét egy kiskosárral vág át a parkon, hogy a tanteremhez érjen. A mai órán kirándulnak, és ezért is siet annyira. Odakint szép az idő így legalább a meleg ruhát nem kell magával cipelnie. Újra előkerül régi öltözete: sárkánybőr csizma, a kesztyűvel, egy laza ing és egy odaillő nadrág. Kissé furcsa ez a mostanában megszokott szoknyás, elegáns megjelenéshez képest. Ahogy a teremhez ér, már látja a bent gyülekezőket. Szélesen mosolyogva tárja ki az ajtót. *
- Szép napot mindenkinek. Remélem, magukkal hoztál a védőfelszereléseiket. Teszünk egy kis sétát. Mindenki ellenőrizze, hogy megvan-e mindene. Sárkánybőr kesztyű, védőtalár, varázspálca, és remélem nem hagyták otthon az ezüst tőrt sem. * Sejtelmesen néz végig a diákokon. *
- Ki tudja, mire lesz még jó a mai délutánon. Várunk még egy kicsit, aztán elindulunk. Aki elkési, így járt… nem fogunk rájuk órákig várni. Tíz perc, akinek valamije hiányzik, most még visszaszaladhat érte. * Javasolja, majd végül elkezd kotorászni a kosarában. Kisvártatva előkerül egy pergamen, melyen a jelenlévők nevei vannak. Gyorsan átnézi, majd nyugtázva visszateszi a helyére. Kisandít az aprócska ablakon, hogy lát-e valakit még közeledni. *
- Azt hiszem eleget vártunk, akkor indulás! * Harsan a nő hangja, majd tyúkanyó módjára kezdi el kiterelni a gyerekeket. *
- Mostantól mindenki figyeljen oda a mellette lévőre. A városhatárban lévő Lumbe-Tinwe mocsárba megyünk. Megfigyelünk pár érdekes gyógynövényt, és gyűjtünk is párat. A beosztást és a gyűjtendő növények listáját majd ott megkapjátok. * Végignéz a fölsorakozott diákokon. *
- Nos, akkor indulás! * Kiáltja a nő, majd elindul kifelé az iskola területéről, mögötte pedig a gyerekek haladnak „rendezett” sorban. *

//A reagot még ide kérem, holnap délig ki lehet játszani a késést, utána már ne jöjjön senki. A következő hsz-em a mocsárba megy, de holnap estig van időtök oda is megírni a reagot.//

* Vivien lépdel kifelé a hátsó kertr felé. Erre még tulajdonképpen nem járt, és elég ciki, mivel signumusos diák és ő igenis szereti a természetet. Ezen az órán se nagyon járt, pedig a karvezetője tartja. Valószínüleg itt több signus diák is felbukkan, így nem maradhat ki a sorból. Végül megérkezik és belép a tanterembe. Biccent egyet, mindenkinek, aztán gyorsan leül egy üres padba, és úgy várj a tanárnőt. Nem tartott sokáig és már megérkezett. Végig hallgatja mik is a teendők. SZerencsére minden nála van, így nyugodtan követi a többieket. Nem nagyon beszédes ezen a napon, igaz amúgy sem, de most lekötik az út szépségei. Ismét ú dolgokat fedezhet fel, ami egyre izgalamasabb kalandokat ígér számára.*

*Arwen fut le a szobájából, mert Gyom és Gyógynövénytan órára igyekszik. Mivel kirándulnak, így betette a felszerelését hátha valami olyan feladat lenne. Eltette pálcáját, majd a válltáskával a vállán elindult. Kiment a szobájából átsuhant a klubhelyiségen, majd levánszorgott a lépcsőn. Kiment a kastélyból és átsétált a terembe. Bekopog az ajtón, majd belép és hangosan köszön.*
- Jó napot Cassandra tanár nő. Sziasztok!
*Köszön oda a tanárnőnek, majd a diáktársainak és még egyszer megnézi, hogy nála van-e minden cucca, ami kell ehhez a kiránduláshoz. Mikor felfedezte, hogy megvan minden leült a padba addig amíg el nem indulnak. Ülve várta a többieket, meg azt, hogy elinduljanak.*

//Bocs, nem látom a billentyűzeteket...meg elmennek a betűk.//

*Nyugodt léptekkel sétál ki a hátsó kertbe. Nem érti, hogy ezt a kirándulást miért ne lehetett volna tavasszal megejteni, amikor még jó idő volt. Nem olyan meleg, mint most, és nem olyan hideg, mint télen. A talárját magára vette, mert ugye azt minden órára köteles hozni. Ezen kívül még egy oldaltáska is van nála, amiben a füzete, a tolla és egy üveg víz található. Lassan megérkezik a terem felé, és már látja a tanárt, hát igen, elkésett. De ettől függetlenül hősiesen lép oda a tanárnő elé.*
-Elnézést tanárnő a késésért!
*Ismerős arcok után keres, de senkit sem lát. Így inkább cska beáll a sor végére, és érdeklődve várja a kirándulás végkimenetelét.*

//Bocsi, user kicsit ki van, de holnapra helyre áll.//

*A professzor nemsokára fel is bukkan, Lycaria legnagyobb meglepetésére a karvezetőjük személyében. Gondolhatta volna, végülis gyógynövénytanról van szó, eddigi benyomásai alapján a Signumus kar áll legközelebb a természethez, a neve csillagképet jelent, a jelképe sárkány, a színe zöld… egybevág minden.
Amint meghallja, hogy kirándulni fognak, és látja a tanárnő a múltkoritól eléggé eltérő, kényelmesnek tűnő öltözetét, visszatér belé az élet és újonnan jött energiával pattan fel, széles mosollyal várja az indulást. Úgy látszik a szerencse mellé szegődött, legalábbis egy pillanatig így gondolja, Ő nem tud elképzelni jobbat egy mocsárban való növénygyűjtögetős sétánál. Lelkesedését egyedül az lombozza le, ami személyiségénél fogva nyilvánvaló: megint elfeledkezett az egyik legfontosabb dologról. Az emlékezésről. Teljesen elveszett a memóriája rejtekében az az információ, amely sürgette volna a felszerelése elhozását, most le is hervad kicsit a mosolya, nem szeretett volna szégyenben maradni az első és igen élvezetesnek ígérkező órájáról Ms. Kinggel. Azért persze így is mázlija van: ezüsttőrt, sárkánybőr kesztyűt és varázspálcát mindig hord magánál az erszényében, hála a tündék közt töltött éveknek, egyfolytában fel van készülve egy túrára, de még egy régészeti ásatásra is. Az ő kíváncsi jellemével a védőtalár hiánya nem tarthatja vissza az úttól, legalábbis csendben hallgat, és magában nagyon szurkol; ne legyen probléma belőle. Talán engedélyt kellene kérnie és visszarohanni a holmiért, ellenben nem áll szándékában kellemetlenséget okozni és felhívni magára a figyelmet. Inkább a csöndet választja, a feje búbjáig elvörösödve.
Érdeklődve tekintget a kastély felé, kirohan a terem elé, nem akar megváratni senkit. Onnan bámészkodik, hátha megpillant pár későt, az ő véleménye szerint; minél többen vannak, annál klasszabb. N,a nem mintha egyedül unatkozna, egyszerűen szereti; hogyha valami izgalmas történik, azt mindenki kiélvezheti.
A napsugarak lágyan simogatják a bőrét, meg-megcsillannak a mostanság gyakori és erős napfénytől enyhén megfakult füvön és a színpompás virágokon. Lehajol egy kamillához, megszagolja, a szeme sarkából a többiekre pislant. Izgatottan hintázik a lábán, alig győz nyugton maradni.*

*A tanár pontosan érkezik, és ahogy a felszerelést sorolja Kumiko ellenőrzi is, hogy mindent be pakolt-e a táskájába.*
~ Kesztyű, tőr a táskában, talár rajtam pálca a kezemben. Ok. ~
*Nyugtázza magában és érdeklődve hallgatja hova mennek, és mi lesz a feladatuk. Még meg várnak pár embert, ami nem is baj, mert Raphy és Arwen is a késők között van, nélkülük meg nem lenne igazán móka egy kirándulás.
Ahogy Cassandra professzor jelzi, hogy induljanak fel áll a padból és elindul ő is kifelé a teremből. Egyenlőre nem nézelődik, nem nagyon köti le a kastélypark. Mostanában túl sok időt töltött ott, viszont a Lumbe-Tinwe mocsár már sokkal érdekesebben hangzik számára, így izgatottan várja, milyen lesz a kirándulás.*

//bocs hogy rövid, a kövi hosszabb lesz, de most nem nagyon érek rá.//

*Egy szőke alak kondenzcsíkja lesz látható, ahogyan lefelé sprintel a hátsó kertbe.Útközben magára erőszakolja a talárját. Feje még nagy ritkán megfájdul, de ezt csak az időjárásnak köszönheti. Látja a hatalmas nagy tömeget ami a terem előtt áll. Ezért bebújik az egyik bokorba, és megvárja míg elindul a csoport. Végül, ahogyan elhaladnak előtte, kiugrik, szép csendesen a bokorból, és a túrázó csoport végéhez csatlakozik. Megpillantja Arwent, és mellé sétál.*
-Szia! Na hova is készülünk ezen az órán?
*Közben megigazítja magán a talárját. elcsúszott rajta, ahogyan a bokorban gubbasztott. Érdeklődve nézi, hogy mégis merre mennek, de nincs sok ötlete. Azt nem igazán mondja meg a tanárnőnek, hogy most érkezett meg, inkább majd azt mondja, hogy ő itt gubbasztott a végében csak éppen a cipőfűzőjét kötötte meg, vagy nem látta a tanárnő. Kifogásokban kiváló, e-miatt nem kell aggódni. Nem is hozott magával semmit sem, csak a pálcáját, és ki tudja, hogy azon kívül még mire lesz szüksége. Na nem baj, majd kölcsön kér valakitől egy darab lapot, és egy pennát.*

*Éppen egy újabb hatalmas ásításra tátja záját, amikor belép a tanárnő. Gyorsan a szája elé kapja a kezét és közben becsukja a könyvét, majd igyekszik el is tüntetni azt a táskájában. A tanárnő mondatai azonban nem várt hatással vannak rá. Igen, most tudja meg, hogy nem a szokásos tanórára kell számítani.*
~Séta? Kis séta? Mocsár?~ *Visszhangzanak fejében tovább a gondolatok, míg gyorsan próbálja rendbe tenni a cuccait. Varázspálca itt van, pipa. Talár rajta, pipa. Tőr... az is itt van, mindig hord magánál egy pici kis tőrt, megfelel. Sárkánybóőr kesztyű? Vadul kezd kipakolni a táskájából, a padján kupacokban gyűlnek a köyvek. Bízik, hogy a kesztyűt is elpakolta a táskájába, hiszen az is az órai eszközökhöz tartozik. És valóban, a táskája legeslegalján valami bőr anyagot tapint. Gyorsan megmarkolja és diadalmasan húzza elő.*
~Megvan~ *Nyögi átszellemülten, a többiek ebből egy megkönnyebbült sóhajt hallanak csak. Amíg a tanárnő beszél, elkezd visszapakolni a táskába. Igyekszik újra belepréselni mindent, közben persze magában átkozódik, hogy miért hozott ennyi felesleges könyvet. De hát tudja, hogy bármi tönténne, mindig elhozná őket. Irethünk javíthatatlan könyvmoly.
Végülis mire mindent összepakol, már indulnak is. Ő is kilép a diákok csoportjával az udvarra. Néha félszemmel, kissé félszegen rápislog egy-egy társára, ám megszólítani nem szólít meg senkit. Vállát nehezen húzza lefelé a táskája, tele könyvekkel, melyeket most alulra pakolt, így ütik a combját. Egyetlen gondolata most már csak a térdnadrág, ami valószínűleg nem lesz éppen kellemes viselet odakint.*

*Már megint rohan. Mostanában valahogy elveszett az időérzéke, csak az a gond, hogy hiába kereste égen-földön, sehol sem találta meg. Lehet, hogy ki kellene függesztenie valahová az iskolában egy cédulára, hátha valaki visszaszolgáltatná neki.
Mérges, mert már megint a sok szöszmötölés miatt indult el későn órára, meg azért is morcos, mert miért pont a pugnaxnak kell a legtávolabb lennie szinte az összes tanteremtől?
Érdekes látványt nyújt, ahogyan szalad és közben félhangosan puffog. És nem is a szokásos látványt nyújtja, hiszen nem egyenruhában siet az órára. Laza, fehér ing van rajta, mert azért valamennyire szeretné érzékeltetni, hogy mégis csak órára meg, egy háromnegyedes fekete nadrág, ami remekül simul testére, és egy lapos talpú, vékony, de hosszú szárú csizma, a sérülések elkerülése végett. Az ing felett, legyen bármilyen meleg is, ott van védőtalárja, ezt már semmi kedve nem volt cipelni, bőven elég a táska, ami most is elmaradhatatlanul ott van vállán.
A terem elé érve már hallja a tanárnő hangját, így inkább csendben marad, addig is ki tudja fújni magát, majd a pillanatnyi csendet kihasználva gyorsan besurran a terembe.*
- Elnézést kérek a késésért, tanárnő! - néz King professzorra, majd Raphael mellé siet. - Szia! - köszön arcán egy halványnak is nevezhető mosollyal, majd gyorsan táskájába túr, hogy leellenőrizze, hogy biztosan meg van-e a sárkánybőr kesztyű és a kis tőr.
*Pálcájáért nem aggódik, az mint mindig, most is ott van a nadrágjához erősíthető kis tokban, pont úgy, hogy ha kell, gyorsan ki tudja onnan kapni. Közben megkönnyebbülten sóhajt fel, amikor látja, hogy minden meg van, amire csak szüksége van. Egy nagy csattal ügyesen felfogja haját, hogy az ne zavarja a kirándulás során, majd a többiek után indul, mikor a tanárnő kivezényli őket a teremből.*
- Miért érzem úgy, hogy ez nem az én napom? - kérdezi kicsit fáradt hangon, majd elnyomva rossz érzéseit kezd el a mocsár felé sétálni ő is a többiekkel.

*Mike jelenik meg tőle szokatlan módon, mertha valakire, akkor őrá nem lehetett volna számítani éppenséggel. Igen, végre ő is eljött az első -számára első- órára. Körbenéz, lát ismerős és ismeretlen arcokat. Nem tudja mit is keres most ő itt pontosan, lehet ennyire unatkozik, hogy ilyen szörnyű dologra vetemedjen, hogy beüljön egy órára, ami örömére legyen mondva abszolút nem is óra lesz, mert tanulmányi kirándulás lesz vagy mi a csuda, s lehet ez vonzotta őt ide. Igazság szerint, ha más óra lenne biztos csak aludni tért volna be, de ezt most mégsem teheti meg. Van benne ennyi jószándék és nem fogja végighorpasztani kedvenc tanárnője óráját, hamár valóban itt jár. Kedvesen biccent a diákok felé, ránéz a Tanárnőre, majd valami köszönésféle biccentés és egy elnézést kérő pillantás után hátra bandukol amennyire csak tud és igyekszik elrejtőzni, noha tudja, ez itt lehetetlen próbálkozás. Attól független, hogy kirándulni fognak igyekszik hátul maradni a csoport mögött, hogyha bármi kérdés lesz ne ő legyen, akit elsőként ki lehet szúrni. Bízik abban, hogy a Tanárnő már annak örülni fog, hogy eljött s nem fogja nyaggatni kérdésekkel, merthát ha tud is valamit -és tud- akkor sem szívesen szerepel a többiek előtt, főleg ha nincs itt cimborája. Mert ő bezzeg nem tolja ide a képét, ő is ugyan olyan óra kerülő, mint jómaga, most mégis itt eszi a fene, vaj miért?
~Éhes vagyok, nem ettem még semmit, vajon majd lehet valamikor enni?~ *Fiú, látszik rajta nagyon, mindig az evésen jár az esze, nomeg a csajozáson... de ő nem ilyen.. ő neki csak Kamilla kellene, ha lehetne. Lényeg a lényeg, hogy éhes és más sem jár az esze, minthogy mikor tudna enni.*

*Josyph a szokásos, ráérős tempóját, most az egyszer kicsit gyorsabbra váltja. Gyors, táncoló léptekkel közelíti meg a gyógynövénytan termet, mert újdonsült ismeretsége a lelkére beszélte a mai órai megjelenést. Ezüstszín haja kéken csillogva repül utána. Tisztában van vele, hogy kirándulni fognak, de ruhatára nem tartalmaz semmiféle nadrágot, így maradt a fűzöld, lenge, térdig érő szoknya és egy vastagabb, pamut harisnya. Ezt a nem igen kirándulós alsó részt fehér, hosszú szárú csizma ellensúlyozza, amit tökéletesen alkalmasnak vél a mai napra. Ugyancsak fehér ujjatlan garbója fölött pedig már a védőtalár van, így senki nem találhat kivetnivalót öltözékében. Bőr válltáskájában, ami most kerül kipróbálásra, már ott volt az ezüst tőr, a védőkesztyű és biztonság kedvéért a gyógynövénytankönyv is, mert arról senki sem világosította fel mi is szükséges a kirándulásra. Ez lesz élete első órája, s nem is bánja, hogy ez nem egy olyan igazán tanulós óra lesz, sose tudott huzamosabb ideig egy valamire koncentrálni. Halkan és kecsesen lép be a terembe, de nem igazán törődik semmivel. Szó nélkül elsasszézik a többiek között, de érezvén a kissé udvariatlan betoppanást egy bocsánatkérő pillantást küld a Tanárnő felé.*

Egyre többen érkeznek, csak sajnos nagyon kevés pilluamuletos. A többség signumusos, de ezen nincs is mit csodálkozni.
Nem túlzottan figyel rájuk, inkább elvan ő magával is. Az érkezőknek biccent, de nem foglalkozik velük. A tanárnő is megérkezik lassan, neki azért köszön is.
- Jó napot! - vele sem foglalkozik, legalábbis úgy tűnik, de azért figyel rá, és hallja, érti minden szavát.
A Lumbe-Tinwe mocsárba? Az meg mi a manó?
Úgy dönt, legjobb lesz ezt megkérdezni valakitől, így odahajol a legközelebbi emberkéhez, vagy nem emberkéhez, ez mellékes, aki történetesen Ireth.
- Te tudod, hol van az a mocsár? És nem veszélyes? - súgja a lány fülébe, miközben már le is ugrik a padról, és leltározni kezdi a táskáját.
Minden megvan, oké.
- Indulhatunk? - kérdezi King professzorasszonytól, de a választ meg sem várva kisétál a teremből, és nekidől az egyik fának.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

A tanárnó invitálására Kristy is kászmálódni kezd kifelé a padból, felkapja a táskáját, pántját keresztül emeli a fejét, így... keresztbe rakja a vállára.
~Így talán könnyebb lesz cipelni.~
Elindul a terem kijárata felé, gondolkodva rajta, hogy hol is lehet az a ....mocsár.
~Milyen mocsár is? Kezdek belehülyülni ebbe a sokféle névbe....~
Lényegében mindegy is hová mennek, nagy kalamajkába nem valószínű, hogy a tanárnő sodorni szándékozik a népes társaságot. Nem választ magának a sorban párt, alindul egyedül, ha valaki szeretne akkor majd beáll a kékség mellé.

Tárgy: Re: Gyom- és gyógynövénytan tanterem Hétf. Aug. 03 2009, 15:52

Gyom, és gyógynövénytan vizsgafeladatok 1. évfolyam

1. Mi a Siccus Herba?
A. Egy ritka növény.
B. Fagyasztó bűbáj.
C. Szárító bűbáj.

2. Kiktől származik a legrégebbi írásos emlék a gyógynövényekkel való gyógyításról?
A. Görögök
B. Egyiptomiak
C. Indiánok

3. Milyen növény a Mandragóra?
A. Gyógynövény
B. Mérgező növény
C. Mágikus növény

4. Mit utál az Ördöghurok?
A. A sok vizet.
B. Az erős szelet.
C. A napfényt.

5. Mi a varangydudva különlegessége?
A. Az ember repülni tud tőle.
B. Átváltoztat egy állattá.
C. A víz alatt is tudunk vele lélegezni.

6. (Emelt) Milyen részét használjuk föl a Morgacstuskónak?
A. Az indáját.
B. A gyökerét.
C. A termését.

7. (Emelt) Mi az a 8 hatóanyag, amelyeket megkülönböztetünk egymástól?
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.

8. Határozd meg a Gyógynövények fogalmát, és felhasználási módjaikat.

9. Fejtsd ki, hogy mit tudunk a Mágikus-Vénusz légycsapóról.

10. Fejtsd ki véleményedet a tantárggyal kapcsolatban. Mi tetszett benne és mi nem? Min változtatnál, ha megtehetnéd?

11. (Emelt) Fogalmazd meg mit is jelentenek a mágikus növények, és mutass be egy tanult mágikus növényt is.

//A dolgozatokat privát üzenetben kérem! Aki alap szinten tanulja a tárgyat, annak csak az alap szintű kérdéseket kell megcsinálnia. Aki viszont emelt szinten tanult, annak az emelt jelzésű kérdéseket is meg kell oldania. Beküldési határidő augusztus 25!//

*Vidáman lépked a félév első gyógymövénytan órájára. Kíváncsi az anyagra és a tanárra is. Átvág a hátsó kerten a terem felé, tempója kissé sietős, de nem a 10 fok miatt, ez meg se kottyan neki, hanem azért, mert a köd miatt nem sok a látnivaló. Nagy a csend, csak a fák susogását hallani. Odaér a teremhez. Belöki az ajtót, körbenéz.

~Sehol senki.~

Becsukja az ajtót, lassan odaballag az ajtóhoz közelebbi ablakhoz, miközben kigombolja térdig érő zöld kabátját, ami alól előtűnik fűzöld nadrágja, puha barna csizmája és barna inge. Körbetekint a teremben, megszemléli a padsorokat, ki is szúr egy helyet magának. Majd visszafordul az ablak felé, s megpillant egy közeledő alakot a ködben. Még nem tudja kivenni, ki az illető, de úticélja egyértelmű. Ellép az ablaktól, s lassan leereszkedik a kiszemelt helyre.*

*Nincs különösebben jó kedve, arca sápadt, szeme pandamedvével hasonlatos, ugyanis karikák vannak alatta, még ha nem is olyan nagyok. Úgy fest, mint aki legalább két hete nem aludt, azóta pedig súlyos beteg, fekete ruháival pedig egészen úgy néz ki, mint aki a ravatalozóról szökött meg. Bár talán inkább vámpírszerű, na nem a fényben tündöklő, hanem a klasszikus sötét szemű, fehér bőrű gyártmány. A teremhez közeledve igyekszik rendbe szedni magát, ez abban merül ki, hogy öt ujjával végigszántja haját, fésülködés gyanánt. Aztán kezei eltűnnek a zsebében, a hátralévő útban már elő sem kerülnek.
Belép, ráérősen végigjártatja tekintetét a sötét termen, a bútorokon, a tündén, a karcos padokon. Évfolyamtársának biccent, és mivel nagyon akarja, sikerül összehoznia valami mosolyfélét is, mondjuk inkább hat száj-elhúzásnak. Úgy tűnik nincs valami nagy beszélgetős kedvében, mert nem megy oda a lányhoz, hogy kiszedje belőle élete történetét, nézni meg eleget nézte már Bájitaltanon. Bár nem a legtávolabbi padhoz ül le, azért nem is közvetlenül Jekatyerina mellé, hiszen számít Edward megjelenésére, ha jön, akkor legyen neki hely. Ha pedig nem jön, akkor meg más ne üljön mellé, mert egyikük se járna jól. Tértágított zsebéből előszed pár összegyűrt lapot, kisimítja; igen, erre fog írni. Egy golyóstoll is előkerül, meg egy kockacukor, utóbbit gyorsan a szájába tömi, összeroppantja. Könyvet nem hozott, mert a szobájában már elolvasta az első pár anyagot, többre nincs is szüksége.*

*Kimért léptekkel érkezik, ma sem tért el a szokásaitól, továbbra sem egyenruhában lófrál, csak és kizárólag a saját fekete nadrágjában, a western csizmájában és a fehér ingben, no meg a fekete talárjában. Kivételesen alávett egy fekete pulcsit is, azért nincs gatyarohasztó meleg. Vele van a koponyája is természetesen. Az egyetlen, ami miatt az óra érdekli, az nem más, mint az, hogy a növények kellenek a bájitalokhoz, de semmi több. Nem virágkedvelő, nem fogja cserepesekkel kirakni sem a sátrát, sem az otthonát soha, csak azokkal, melyek elengedhetetlenül szükségesek, és vagy nehezen beszerezhetőek, vagy éppen gyakori használtban vannak. Belép a terembe, a többieknek biccent, és a lehető legtávolabb ül le mindenkitől, ugyan Mattnek odaint legalább. Az a biztos, ha nem megy senkinek a közelébe, talán így nem akad társasága és senki nem tolakodik be a saját szférájába majd. Ha mégis, akkor maximum egy vállvonással veszi tudomásul, de nem fűz hozzá semmi egyebet, mert miért tenné? Csak pár pergament cipelt magával, a többire nincs szüksége egyelőre, amit kell azt tudja vagy régebbről, vagy elolvasta már az éjszaka folyamán. Leteszi az asztalra Francist, ezen felül semmiféle reakció nem látható rajta, erőteljesen úgy tesz, mint aki ott sincs. Jó ez így neki, Izzy nem jön, Daeronról nem tud egyelőre, de majd elválik, ha beesik, akkor beesik, ha nem, akkor pedig nem. Nem fog belehalni. Szótlanul várja az óra kezdetét, szemügyre vesz mindent azért, de azt, hogy mit gondol éppen, azt nem lehet leolvasni az arcáról.*

//Órakezdő hozzászólás nyolc óra után várható, addig még lehet írni késés nélkül.//

*Kellett neki az idióta emberek nyomában az erdőben caplatnia esőben! Azóta sem heverte ki se a kedélyállapota (habár mindig morcos oldalát mutatja, úgyhogy ez nem tűnik fel) se az egészségi, a hülye raktárterem (igen, minden hülye, alapból) be s ki költözködés, pofára esés, aminek következtében cuccai fele odalett...Sajna cuccainak a melegebbik fele.
De még így is, megjelenik valahogy, kimért eleganciával, merthogy az ajtó előtt ingét is betűrte, s igazán frissen vasaltnak tűnik az egész, csak elszakadt, folt hátán folt edzőcipője nem illik hozzá. Úgy vonul be természetesen, mint Edward király, angol király, csak ép fakó ló nélkül, de méltóságteljesen (hiszen ennyit késni csak is büszkén lehet) gúnyos gőggel szája szegletében. Soha senki nem mondaná rá, hogy Pugnaxos egyébként...
Dehát nem ismerik, szóval nehezen lehetne kijelenteni róla bármit is. Ahogy vonul, győztes csata gőggel, s éppen a terem közepe felé jár,már elhagyta száját egy kegyes:*
-Sziasztok parasztok *Csak úgy idegesítésképpen...(mert az rosszul sosem jön) sajnos nem veszi észre, hogy cipője végleg megvált talpától, és a terem közepén óhajt létezni tovább, míg ő beül Mattie mellé (próbáljon csak más mellé ülni, nem kap több Harribot!)
hátrahagyva leszakadt cipője talpát. Nem, nem veszi észre, csak amikor leült, hogy nem stimmel valami, a cipője még vékonyabb, mint egyébként, fehér zokni van rajta a talaj pedig sáros minden bizonnyal.*
-Ehhh...*Kiveszi zsebkendőjét, s először is kifújja orrát.*
-Nem érdekel, ott marad, rálépnek, elesnek benne! *Remélhetőleg Matt mellett van még hely, s tévedésből nem Noel Francisának kaffog, bár minden lehet, nála nem ritkák a szürrealisztikus jelenségek...Lehet, hogy para-parfenomén? Uri Gellertől biztos jobban csinálná...*

*Gyors léptekkel érkezik meg a tanterem ajtaja elé. Amikor elindult, nem gondolta volna, hogy ennyi időbe fog majd telni, amíg ideér. Egy dolgot viszont most már biztosra tud, mégpedig azt, hogy következő alkalommal sokkal hamarabb el kell indulnia a lakosztályából ahhoz, hogy időben ideérjen, mert mindig is utált késni.
Egy kicsit hallgatózik a terem ajta előtt, hogy nem-e kezdődött el már az óra, de csak valami kis szöszmötölést hall, amiből lekövetkezteti, hogy már vannak ugyan bent. Viszont a neszek nem utallnak tanári jelenlétre, így határozott mozdulattal végül benyit az ajtón.
Egyenruhában érkezik, mint ahogyan eddig mindig, amikor órára megy. Egyébként az egyenruha alatt most is fekete ruhát hord (talán nincs is más színű ruhája a ruhakészletében, maximum néhány fehér cucc, de azok többnyire ingek meg fehérneműk). Egyből kiszemel egy helyet magának, és mentében udvariasan köszön a már bent lévő diákoknak.
Semmilyen jelét nem mutatja, hogy meglepődne a terem közepén ékeskedő cipőtalpról, úgy kerüli ki, mintha mindennap az mellett haladna el.
Noel mellett nem messze foglal helyet, viszont tudatosan ügyel arra, hogy a távolság pont annyi legyen közöttük, hogy se nem távolságtartónak se nem pedig baráti gesztusnak ne vegye a fiú. Hiszen csak egyszer találkoztak, Bájitaltanon, csak úgy mint a többi egyénnel, aki ebben a eremben tartózkodik. Amúgy is, Aram egyelőre azzal van elfoglalva, hogy kiismerhesse kartársait. Majd később is elér foglalkozni a többi diákkal...*
~Majdnem ugyanaz a felhozatal, mint bájitaltanon. Kár, hogy még nincs itt Gina... hmmm, vajon jön-e?~
*Arca egy várakozó diák vonásait tükrözi, amint helyet foglal és leteszi maga elé azt a néhány pergament meg könyvet, amit magával hozott az órára, de közben észrevétlenül megfigyeli a helyiséget, no meg a többi diákot.

*A háttérben figyeli a diákok érkezését, örül neki, hogy ennyien eljöttek, bár a lámpaláza még jobban nő emiatt. Előbújik a takarásból, és megszólal.*
- Üdvözlök mindenkit az első Gyom- és gyógynövénytan órán! Susanna Hillien vagyok, a mai órát én fogom tartani nektek.
*Néz körbe az elsősökön, felfedez pár diákot a karból, miközben összeszedi a gondolatait, hogy is kezdjen bele az órába. Füle mögé tűr egy zavaró hajtincset, és kis beszédet folytatja tovább az óráról.*
- Ezen a bevezető órán megbeszéljük a fogalmakat, amelyeket ismernetek kell ehhez a tantárgyhoz, majd rátérünk a gyógynövények alkalmazására mind a régmúltban, mind most. Először is kérnék egy rövid bemutatkozást mindenkitől, hozzátéve azt is, hogy miért vettétek fel ezt a tárgyat, mit gondoltok róla. Nem kell jelentkezni, de ne vágjatok egymás szavába. Kezdd mondjuk te.
*Mutat rá Noelre.*

*Hang nélkül nézi végig Ed szerencsétlenkedését, őt nem zavarja az a talp ott, ki lehet kerülni. azért egy mosoly átsuhan az arcán, de ezen felül nem adja jelét annak, hogy lereagálná a dolgot. Most nincs se acromantula, sem thesztrál. a képben. A köszönését elengedi a füle mellett, nem törődik vele, csak egy intést enged meg válaszul. Nem fog belemenni egy hasonló szópárbajba, felesleges. A srácnak kisebbségi komplexusa van, csak így vezeti le, nem baj az. A pillus srácon is csak végigsiklik a tekintete, köszön, aztán csak arra ügyel, ne túl közel üljön le hozzá. Szerencsére a másik is így gondolkodik, elvégre nem ismerik egymást. A lányról pedig eddig nem gondolta volna, hogy ő tart majd órát, de első ránézésre is látszik rajta, jobban izgul, mint ők maguk. Tulajdonképpen semennyire sem izgul. Óra-óra, tanulni jött és kész. Az viszont már meglepi, hogy pont őt szólítják fel először.*

-Noel Wyard, Párizsból, ő pedig Francis. Már tanultam gyógynövénytant. Azért vettem fel, mert a bájitalok egyik elengedhetetlen kelléke. Nem árt, ha az ember tudja, mihez nyúlhat és mihez nem, illetve mire mit használ. Elég gáz, ha csalánnal próbálkozik kamilla helyett és hasonlók.

*A koponyát is bemutatja automatikusan, még szép, elvégre az utánfutója, anélkül sosem látni. Kart viszont most sem mond, ahogy eddig sem és ezután sem fog, de nem fogja kifejteni a miértjét, aki tudja, tudja, aki nem, az majd kérdez. Nem mondhatni, hogy szóf.sása lenne, a lényeget elmondta, aztán ha kell, akkor kiegészít. Miért beszéljen feleslegesen, ha nem szükséges. Persze mélyen hallgat arról, hogy magántanára volt, ahogy arról is, másra is használná a gyógynövényeket, nem csak a főzetekbe és a kenőcsökbe. Aztán sok egyebet sem mond el, mert nem volt kérdés. Leül, ő aztán nem vágott senkinek a szavába, annyi szent. Maga elé húzza a koponyát, és el sem ereszti, még itt valaki kiszemeli magának. A többiek elmondják amit akarnak, azt ő meghallgatja, aztán majd érkezik a következő feladat, addig nem adja jelét annak, hogy létezne. Így a jó. Pedig nem antiszociális, Ed is tapasztalhatta már, csak nem mindenkivel találja meg elsőre a közös hangot, továbbá megszokta, hogy kinézik Francis miatt, mert ő van. Ezért sem erőlteti a csapatmunkákat, ezért is lett magányos farkas. Persze ha valaki kitartó, vagy egy hullámhosszon van vele, az egészen más történet, akkor érdekes módon megnyílik és beszélni is hajlandó. Nem is keveset, sőt, humora is akad, nem csupán szarkasztikus formában.*

*Hatásos a belépő, de csak egy apró mosolyt csal Katyerina arcára. Érkezett még egy fiú, pilluamuletos a talárja szerint, s ha jól emlékszik, bájitaltanon már látta. Noeltől kissé távolabb foglal helyet, és várakozó álláspontra helyezkedik, akárcsak a többi diák. Nem is kell soká várni, megérkezik a tanár. Kissé lámpalázasnak tűnik, de dióhéjban elmondja, miről fog szólni az óra, majd rövid bemutatkozást kér. Noel kezdi, rövid, velős, lényegretörő. Nos, akkor következzen a "tünde".*

- Jekatyerina Ithilion, Westray szigetéről. Azért vettem fel a tárgyat, mert, mint Noel is említette, a bájitalok fontos hozzávalói. Érdekelnek a begyűjtési, tárolási módszerek is. És persze az is, hogy milyen növény intim szférába szerencsésebb nem belépni.

*Fejezi be, majd leül. Ha többre kíváncsiak, majd kérdeznek. Nem szereti a bemutatkozósdit, de annyi haszna van, hogy tudni fogja mindenki nevét.*