Gyom- és gyógynövénytan tanterem

*Az egy dolog, hogy szereti a növényeket, és örül, ha felismeri őket, illetve, ha ismeri a tulajdonságaikat, de nem volt véletlen, hogy anyja nem szívesen engedte a rózsakertjébe. A dinamizmusát és kirobbanó formáját mindig csak megsínylették szegény virágok.
Nagyot nyelve maga elé húzza egyik szerencsétlen növényt, és gondolatban előre is bocsánatot kér tőle.*
~ Állatkínzásért büntetés jár... Növénykínzásért? A tanárnő haragja? ~ - morfondírozik.
*Kellő szögbe forgatja a cserepet, hogy ne tegyen mégse olyan nagy kárt a növényben, majd lendületes pálcamozdulatokkal varázsolni kezd, miközben kimondja a megfelelő varázsigét.*
- Peravus herba! - kiáltja, de már látja, hogy ennyi volt, hamarosan készülhet a temetésére. Egy kisebb ág helyett a fél növényt lekaszabolta. Hangosan nyöszörög egyet.
- A temetésemre fehér rózsákat kérnék, köszönöm - motyogja síri hangon, majd erőt vesz magán, és kevesebb lendülettel, finom mozdulatokkal hajtja végre a feladatot. - Peravus herba! - kiáltja megint, és most kicsit megkönnyebbül, amikor látja, hogy végre sikerült levágnia azt a kis ágat, amit legelőször kiszemelt. Arról már inkább nem tesz említést, hogy a növényből alig maradt valami...

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

A tanárnő érkeztével reá figyel. Majd az eléjük került növényeket. Előveszi pálcáját, ahogy arra fel lettek szólítva és várja a feladatot. Mikor elhangzik, a táblára is felkerül, s a tanerő be is mutatja úgy-ahogy tisztában is van a cselekedni valóval.
~Ez nem tűnik olyan nagyon nehéznek.~
*Az egyik növény felé int, Jobbról indulva, kis ívben lefelé...*-Peravus *...mondja közben, majd megállítja pálcáját kicsit, és folytatja a mozdulatot, az ellenkező irányba a varászige második részének kimondásával.*
- Herba!
*Pár apróbb levelet sikeresen le is metsz a növényéről. Most azonban kérdőn néz fel.
~Ennyit kellett, vagy csak nekem ennyit sikerült?~

*Serena fejét balra fordítja, mikor belép a terembe egy diák, majd még ez csatlakozik hozzá. A srác elég furán viselkedik, kicsit idegbeteg félére hasonlít, de inkább tovább viszi a tekintetét. Aztán megjelenik a tanárnő is. Ő se épp a legjobb hangulatában van. Látszik rajta, hogy nem sokára robbanni fog egy puskaporos hordó, és akkor aztán nincs menekvése senki számára. Ezt nevezi az ember jó kis tanulásnak, mikor mindenki tiszta ideg körülötte, csak ő látszik nyugodtnak. Pedig vele is történtek dolgok, nem is kis kellemes dolgok. De vajon a körülötte lévőkkel mi történt? Már az is fura, hogy csak ennyi gyerek van itt. Serena csak tippelgetni tudna, nem teszi, mert csak fárasztaná magát. Inkább majd óra után megrohamozza Suet és kifaggatja. A kis csaj mindig mindent tud, ez már egy jó pont neki.
Még várakoznak, egy picikét esetleg betér e valaki órára. Serena kíváncsian mered az ajtóra, talán egy extremusos erre vetődik, de úgy látszik, egyedül kell lennie a karból. De legalább már van itt valaki.
Mivel nem jön senki se, pár perc várakozás után, a tanárnő végre neki lát órát tartani.
Serena előtt növények pihennek szépen, nyugodtan. Mint kiderült, ma gyakorlati óra lesz, szóval nem kell folyamatosan jegyzetelni. Ezért már érdemes volt eljönni. Utál jegyzetelni még, ha hasznos is. Előveszi a pálcáját, ha már megkérték rá és leteszi a növények elé. Majd kék szemecskéit a nőre biggyeszti, majd figyeli, hogy mit is kell majd megcsinálnia.
Tanító néni a mutatvány után a táblán lévő ábrára hívja fel a figyelmüket, hogy azt használhatják segítségként. Serena felcsapja a füzetét és lerajzolja az ábrát. Jegyzetelni utál, viszont rajzolni annál inkább. Így hát készségesnek érezte, hogy ezt lerajzolja. Egy rajzból könnyebben tanul, mint egy betű halmazból.
Ahogy lerakja az írószerszámot valahonnan már hallja is az igét, felpillant először egy szép kis virágot majd lát, aztán, huss, és szétkaszabolt növény van már csak ott.*
~ Jézusom..~
*Gondolja, közben a nem messze tőle ülő lány figyeli. Szemeit visszairányítja az előtte álló feladatra.
Majd kezébe kapja, a pálcáját majd az első növény felé tartja. Jobbról indulva lefelé húz egy ferde íves vonalat, aztán ellenkező irányba egy másik ugyanilyen íves vonalat. Közben, ahogy a tanárnő mutatta kimondja az adott igét.*
- Peravus Herba
*Peravust az első ív végén, még a Herba szót a másik ívnél susogja.
Serenához közelebbi ágyacskát sikerült megnyírnia, elég gyengén sikerült, hisz épp, hogy levágta. De legalább elsőre ment, bár már tanították, de ilyeneket még nem igazán oktattak bele a fejébe. Kifújja a levegőt, lecsúszott szemüvegét az orrára nyomja, majd szemével a tanárnőt keresi.*

*Mikor Damon a fejét kezdi a padba verni, kicsit meghökken, nem tudja, mit tegyen. Aztán tétován megütögeti a vállát, biztatónak szánva.*
~De mire biztatom? Szerintem is ugyanolyan kilátástalan a helyzetünk, mint eddig...~
- Nem hinném, hogy figyelemelterelés... Amennyire én a környezetemet megfigyelve össze tudtam szedni, nem tudnak minket kiszabadítani, mégpedig a karkötő miatt. - *Fintorogva felmutatja a vékony kis ékszert a kezén.* - Míg rajtunk van, nem varázsolhatunk, és ha jól értem, több védelmi mechanizmus is belé van bűvölve. Bajban vagyunk... Bár ez nem meglepő.
*Az utolsó két mondatot már csak az orra alatt dörmögi, majd figyel arra, amit a tanárnő magyaráz. Unottan eszi elő karja alá szíjazott pálcáját, hisz tudja, hogy mi fog vele történni. Semmi... Meglóbálja, ahogy kell, de természetesen a varázserő most sem áramlik, így egy nagy sóhaj kíséretében levágja az asztalra, majd kézzel letör egy darabot a növényből.*
~Ennyi... Már őseink is így csinálták, nem értem, miért kell ehhez most nekünk pálcával machinálni.~

*Ledöbbenve hallgatja a lány válaszát. Legszívesebben most rögtön megetetné magát a Loch Nessi szörnnyel… Csak kár, hogy nincs itt. Végül is, ha már így alakult a dolog, nincs mit tenni. Egy pergamenre lerajzolja a táblán lévő mozdulatot, és varázsigét. Végül leteszi a pennáját, és a többieket hallgatja. Enyhén elhúzza a száját, bár lehet, hogy az előbb csak rossz passzban volt. A kezébe veszi a pálcáját, és a virág felé mutat vele.*
-Peravus…- *Lassan húzza a növény szára felé a pálcáját, majd amikor elhagyja a növény szárát megáll, és visszafelé irányítja a pálcáját.*
-Herba…- *És ellenkező irányba húzza a pálcáját. Vár egy kicsit, még egy kicsit… Semmi sem történik a virággal. Okos Damon mit csinál? Meg fogja a virág szárát, és kicsit megrázza, hátha csak pár rost nem szakadt el, de a cserép azért parádésan széttörik a földön. És milyen szépen mutat, a kezében egy növénnyel, aminek a gyökere tele van föld maradékkel.*

* Ahogy körbejár folyamatosan figyeli a munkát, érdeklődve szemléli a diákok sikeres vagy kevésbé sikeres akcióit. *
- Amelie, nem kell félni azért nem vagyok egy szörnyeteg. * Halványan rámosolyog, majd menet közben megérinti a lány vállát. Tovább nézelődve észreveszi Krisztyne-t. *
- Ez még egy kicsit kevés, de nem rossz. A növény egyik ágát kellett volna lemetszeni, vagy a szárát. * Javítja ki diákját, majd továbbsiet. Serena teljesítményére, csak bíztatóan mosolyog. *
- Fog ez menni… csak azért ha lehet, legközelebb ne tépd le, gondolj bele, hogy a növény is él.* Bíztatja, majd továbbhalad, és elér diákjaihoz is. Igazából már alig várta, hogy ott lehessen náluk. No nem kell itt holmi kivételezésre gondolni, csak a tanárnő kissé idegbeteg, mivelk a kirándulás során öt diákját elrabolták, és azóta sem beszélhet velük, holott azok visszajárnak órákra. Ez maga a rejtély…. *
- Semmi gond, tudom, hogy megpróbáltátok. * Bátorítóan vállukra teszi a kezét, majd még annyit szól: „Kitartás.” Azzal visszamegy az asztalához, és fölvesz egy növényt a kezébe. *
- Rendben, miután többé-kevésbé megoldottátok a feladatot, térjünk át egy másikra is. A következő az Algor herba: növényfagyasztó bűbáj. Ezzel a kis bűbájjal rendívül okáig meg tudjuk őrizni az egyes gyógynövények frissességét. A bűbájhoz először jobbról kiindulva, vízszintesen egy hullámvonalat kell rajzolniuk, majd hangosan kimondani a bűbájt. * Szintén megmutatja a kezében tartott növényen. Az említett növény levelei összetöpörödnek, és jégvirágok jelennek meg rajta, majd a táblára mutat. *

Gyom- és gyógynövénytan tanterem - Page 4 Algor_herba_1_www.kepfeltoltes.hu_

- Ennek is fönt van a magyarázata, de még nem végeztünk, ha a fagyasztás sikerült, akkor most olvasszuk ki. Ezt máskülönben a növény szárítására szokták használni, de most erre is megteszi. Az utolsó a Siccus herba: növényszárító bűbáj. A növény tárolását segíti elő. Föntről lefelé egy hullámvonalat húzunk, és közben kimondjuk a bűbájt. * Ezt is bemutatja, majd egy halvány mosolyt enged meg diákjai felé, mikor a nemrégen még fagyott növény most kiolvad, majd száradni kezd. *

Gyom- és gyógynövénytan tanterem - Page 4 Siccus_herba_1_www.kepfeltoltes.hu_

- Ezt is gyakoroljátok szépen, de egy növényen! A harmadik amit adtam a házi feladatotokhoz kell. Azt mindenki vigye el óra végén.

*Előveszi pálcáját, és szerez valahonnan egy növényt is. Aztán megpróbálja a varázsigét. Először jobbról balra rajzol a levegőbe egy hullámos vonalat a pálcájával, aztán ki is mondja a varázsigét.*
- Alegor herba! *Ejti ki a száján a varázsigét. A növény elkezd befagyni, majd mikor az első leveleken jégvirág jelent meg a folyamat hirtelen abba marad. Zoe elhúzza a száját majd megpróbálja még egyszer.*
-Alegor herba! *Mondja megint, de előtte elvégzi a mozdulatot is. A növény megint elkezd befagyni, de most sem jut tovább egy két levélnél. Körbenéz és megnézi, hogy csak ő ilyen béna vagy van más is akinek nem megy. Nem adja fel megpróbálja újból. Jobbról balra rajzol egy hullámvonalat a pálcájával, majd kimondja a varázsigét is.*
-Alegor herba! *Mondja és végre sikerült befagyasztania az egész növényt. Az arcán egy önelégült mosoly ül el. Aztán újra a táblára néz. Megmarkolja pálcáját és fentről lefelé húz egy hullámos vonalat, közben kimondja a varázsigét.*
-Siccus herba! *Mondja. A növény elkezd kiolvadni, ám ennyivel abba is marad a varázsige hatása. Ugyanis a tanárnőhöz képest neki nem kezdett el megszáradni. Zoe azért még nem adja fel, megpróbálja még egyszer. Elvégzi a szükséges mozdulatot, majd kimondja a varázsigét.*
-Siccus herba! *Hallatja megint a varázsigét. És ezúttal sikeresen be is pöndörödnek a levelek, nagyjából úgy mint a tanárnő növényén. Utána pedig elkezdi lejegyzetelni a táblán lévőket. Ezt egy ideig csöndben leírja, majd felnéz. Figyeli a tanárnőt, közben rá-rá pillant a többi diákra is.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

*Bólintással jelzi a tanárnőnek, hogy megértette amit mondott. Újra próbálja, amíg a többi diák között sétálgat a hölgy, és kicsit nagyobb sikert ér el. Jobbra-ballra megbillenti fejét.*
~Ez már kicsit talán jobb lett.~
*Figyel a következő feladatra, neki is kezd jegyzetelni, majd a gyakorlati résznek. Előbb a vízszintes hullámmal és a Algor herba varázslattal kezd, aminek hatására a növény felső része kezd el kisseb fagyást, majd a függőlegessel,Siccus herba-t kimondva az alsó leveleket szárítja el. Félrefordított fejjel nézi a fura növényt, aminek így a fele fagyott, fele száradt állapotba került.*

*Amikor a tanárnő mellé ér, vesz egy nagy levegőt, de megnyugtató szavaira és kedves hangjára a kelleténél kicsit hangosabban kifújja a levegőt. Tényleg nem akart kaszabolni, és sajnálja, hogy bántotta a növényt, hiszen azok is éreznek. Ő sem örülne, ha például a fodrásza helyett valami kis kezdőt állítanának mögéje, és egy "kezdj a hajával, amit akarsz" felkiáltással magára hagynák. Bár ez egy kicsit úri kisasszonyos példa volt, ő tudja, hogy miről beszél. Vagyis mire gondol.
A professzorasszonyra mosolyog halványan, majd visszafordul, és bűnbánó tekintettel arrébb tolja a szétkaszabolt növényt, és a másik épet húzza magához.*
- Na, most nem fogok kapkodni. Szépen, lassan, megfontoltan fogok csinálni mindent - motyogja maga elé a saját utasításait. - Ha Mya itt lenne, most biztos elnevette volna magát - gondolja egy féloldalas mosollyal. - Vajon hol lehet? - kérdi meg a kelleténél kicsit hangosabban, majd elpirulva gyorsan újra a tábla felé fordul, hogy gyorsan memorizálja a pálcamozdulatot és az igét. Amikor úgy érzi, hogy biztosan végre tudja hajtani, pálcáját felemeli, majd precízen végre hajtja a varázslatot.
- Alegor herba! - kiáltja, és gyorsan össze is szorítja szemeit.
~ Merlin, add, hogy ne jégkocka legyen a cserépben, fagyott virág helyett ~ - kéri a "főnököt", majd kukucskálva felpillant, és megkönnyebbülten mosolyodik el, amikor látja, hogy elég szépen végre hajtotta a varázslatot. Bár úgy tűnik, mintha a kelleténél kicsit jobban megfagyott volna, ő azért büszke volt magára.
- És akkor most jöjjön az olvasztás - mondja nagyobb önbizalommal.
*Újabb pálca mozdulat és ige memorizálás következik, majd a fagyott, töpörödött kis virághoz fordul, majd a föntről lefelé húzott hullámvonallal egyetemben kimondja a varázsigét.*
- Siccus herba! - kiáltja. Már éppen büszkén pillantana fel, amikor észre veszi, hogy a tanárnővel ellentétben az ő virága nem csak kiolvadt, hanem egy kicsit meg is száradt egy-egy levél. - Én annyira sajnálom - nyögi a virág felé, majd megmasszírozza orrnyergét, nehogy morgolódni kezdjen óra közben a saját kétbalkezessége miatt.
*Végül maga mellé tolja a három virágcserepet, amiből az épet majd magával kell vinnie, majd elővesz egy tiszta pergament, a tintába mártja pennáját, és az egész órai anyagot lekörmöli szép, hosszúkás betűivel. Ha másra nem is, ezekre büszke lehet. No, meg arra, hogy a nem használt növénynek nem esett semmi baja...
Amint végez az írással, előkap egy sokkal kisebb pergament, és villámgyorsan írni kezd rá. Amikor a tanárnő pont nem figyel, a már apróra összehajtogatott pergament odadobja Calának, és úgy tűnik, ma először van szerencséje, mert a kis papír pont a tünde orra elé esik le. Ha kihajtogatja, a következő üzenetet olvashatja.

Cala!
Mi történt veled? Én még ilyen összeszedetlennek nem láttalak, mióta találkoztunk... És Mya hol van? Napok óta nem hallottam sem felőle, sem pedig felőled! Egyre jobban aggódom értetek. Mondd, tudok nektek valamiben segíteni? Tudod, hogy számíthatsz rám.
Amelie

*Serena kék szemeivel figyeli, ahogy a tanár néni körbe jár a terembe. Lassacskán ér el hozzá, hisz mindenki művéhez, hozzá fűz valamit. Serenáét is megnéz, mosoly és tovább.
Ezek szerint annyira szörnyű nem volt. Mondjuk nem tépdelte meg a növényt, épp, hogy levágott belőle valamit. De nem foglalkozik vele, fogjuk a fáradságára, megesik. Hiába extremusos, nincs most sok kedve kötekedni, meg nem is az a fajta. Nem nyal a tanároknak inkább, csak hallgat, tűr. Aztán, ha valami nem tetszik, nyávog. Ez van, ilyen volt világ életében, és ilyen is marad.
Háza tagjainál kicsit tovább időzik a néni, majd újra valami trükköset mutat nekik.
Serena pedig megint a füzete felé pillog.
Tanárnő megint mutat valami újat. Kicsi lány pedig rajzolásba fog. Lerajzolja az két kis ábrát, ami a táblán van és melléjük írja az igék nevét.
Kihúzza magát, még mielőtt púpos lesz, majd ismét kezébe veszi a pálcát és a következő áldozatra pillant. Na persze, hogy ha egy növényt hívhatunk áldozatnak. Bár, ha Serena kezeibe kerül.. hát meggondolandó ez a fogalom is.
Először meg kéne fagyasztani a kis szerencsétlen, így hát Serena azzal kezdi, hisz ha nincs, megfagyva elég nehezen lehetne kiolvasztani.
Így hát a füzetében lévő ábrára pillant, az van hozzá közelebb nem, a tábla már valamennyivel messzebb van.
Serena a pálcájával egy hullámot rajzol, vízszintesen majd kimondja az igét.*
- Alegor herba
*Jégvirág kezd el cseperedni a virágokon, de úgy látszik, nem igazán akar fejlődni. Sajnos neki se mehet minden tökéletesen. Így újra próbálkozik.
Kicsit jobban koncentrál. És újra megismétli magát.*
- Alegro herba
*Másodszorra már rendes jégvirágok alakulnak, amiket már fel lehet tökéletesen olvasztani. Elmosolyodik az eredményen.
Kicsit elbambul, majd neki áll kiolvasztani a növényecskét.
Az olvasztás szintén egy ellentétes művelet. Ellentettje a fagyasztásnak.
Fentről lefelé húz, egy hullámos vonalat majd megszólal.*
- Siccus herba
*Meglepő módon elsőre sikerül kiolvasztania a növényt. Ami szépen lassan kiolvad, majd elkezd száradni. Serena csodálkozva figyeli az újra regenerálódást, Miután a folyamat befejeződött, a harmadik növényre pillant amit, házinak kaptak. Bár még nem tudja, mit kell tennie vele, így csak furcsán méregeti.*

*A növényt arrébb rakja a pad lábához, majd inkább a pergamenjét veszi elő, és firkálgatni kezd rajta a pennájával. A tanárnő szavait végig hallgatva, lerajzolja azt, amit a tanárnő felvarázsolt a táblára, és mindkét jel mellé oda írja a varázsigét is, és, hogy mire használható. Többet nem igazán tud tenni. Aztán végül is érdekes elfoglaltságot talál… A növények leveleit piszkálja a pálcája végével. Észre veszi a Cala elé dobott pergament, de nem sokat foglalkozik vele, nem az ő dolga. Ő már csak arra vár, hogy végre vége legyen az órának, és karvezetője ölébe ugorhasson, azt visítva, hogy „mentsen meg”. De ha mégis visszakerülnének oda, ahova ahonnan az imént jutott ki, kis díszítésként beviszi a két növényt. Úgyis olyan sivár az a cella, legalább valami élő legyen bent a patkányokon kívül.*

* Ahogy körbejár, sorban ellenőrzi a bűbájok sikerességét. Nagyjából meg van elégedve a társasággal, viszont van, akinek ismét nem sikerülnek a bűbájok. *
- Rendben, mára azt hiszem elég lesz ennyi. Pakoljatok el, a növényeket vigyétek magatokkal. A házi feladat az lesz, hogy gyakoroljátok, és következő órán be kell mutatni, egyazon növényen mind a három bűbájt egyidejűleg, hogy ezt miként oldjátok meg, rátok bízom. * Még egyszer körbenéz, majd int a diákoknak. *
- Elmehettek. Mindenkinek további kellemes napot. * Mondja, majd megvárja míg a diákok eltűnnek a teremből, ő még összepakol, majd fölsiet a termébe.

//az órának vége elmehettek és köszönöm szépen, hogy itt voltatok! Very Happy

A tananyag és a pontok még ma fölkerülnek.//

*Zoe még figyeli a többieket ahogyan elvégzik a bűbájokat. Még ő is gyakorol utána egy picit míg van idő. Majd elővesz egy új pergament és ráfirkantja a házit amit a tanár mondott. Aztán utasítást kapnak, hogy mehetnek, ezért Zoe gyorsan elkezd pakolni. Felteszi a táskáját az asztalra, és szépen bepakolgat. Előbb az írószereket pakolja be, utána pedig szépen összehajtogatja a pergameneket és azt is beteszi a táskába. Táskáját felveszi a vállára a növényt pedig megfogja a másik kezébe. Ekkor veszi észre, hogy a pálcáját nem tette el. Leteszi a növényt, megfogja a pálcát és beleteszi azt is a táskába. Aztán újra megfogja a növényt és elindul kifelé.*
-Önnek is kellemes napot, és Viszont látásra! Sziasztok!*Köszön el a tanárnőtől, meg a többiektől és kilép az ajtón, onnan pedig fel a szobába.*

//Én is köszönöm az órát, és bocsi a késésért.//

*Cala ölében összekulcsolt kézzel ül a a helyén, minden másra fittyet hányva. A tanár reakciója megerősítette azon hitében, hogy amint vége ennek az órának, visszamehetnek ételt kóstolni, állatszüléseket levezetni, húst vagdalni, és a többi... Pedig nem akarja, sőt, semmi sincs a világon olyan jelenleg, amit kevésbé akarna. Miss King minden szavát akkurátusan lejegyzi, csinálja is a mozdulatot, de természetesen semmi, és ebbe belesajdul a szíve. Elvégre varázsló, nem?! A vérében van, jogos öröksége, ahogy a tündeség. És mind a kettőtől megfosztották. Az egyiktől a karkötő segítségével, a másiktól méltósága megtörésével.
Elkenődve, szinte sírásra görbült arccal figyeli a nemrég letépett növénydarabot a kezében. És aktívan utálja az egész világot, a sorsot, az életet, a mindent. A következő pillanatban pedig arra kapja fel a fejét, hogy a padja kellős közepére egy pergamendarab érkezik, rajta Amelie ismerős írásával. Ahogy elolvassa, keserűen elmosolyodik, és tintába mártva pennáját, választ kezd fogalmazni.*

Hogy mi? Hát semmit nem tudtok? Ahogy Myát is, engem is elrabo...

*A következő pillanatban a karkötővel körbeölelt csuklója megbizsereg, a cetli pedig úgy, ahogy van, lángra kap, és egy másodperc múlva már csak hamu marad belőle. Elképedve bámul a porkupacra, majd levágja pennáját mellé, Ameliere néz, és vállvonás meg fejcsóválás keverékével válaszol. Az óra persze tovább folyik, sőt, vége is lesz, amint pedig a tanár kiteszi a lábát a teremből, jön az immár ismerős érzés, és ismét a cellájában találja magát. Bár legalább már a ruhája tiszta, és nem az, amiben eddig járt...*

*Sűrűn hátra pillant, hogy lássa, Cala ír-e neki választ, s az egyik ilyen forgolódásnál nem lát mást, mint hogy a pergamen lángra lobban, és a lány tanácstalanul néz rá.
Alig várja, hogy véget érjen az óra, és amikor a tanárnő végül útjukra bocsájtja őket, mindent villámgyorsan elpakol a táskájába, felkapja a kis növényt, s már sietne a tündéhez, de már csak az üres székeket látja, és a növényeket, amiken semmilyen varázslatot nem hajtottak végre. Egyedül egy letépett kis levél és a porrá égett pergamen jelezi, hogy a lány és a fiú itt léte nem hallucináció volt.
- Viszontlátásra, tanárnő! - köszön vissza szórakozottan, miközben egyre azon töri a fejét, hogy vajon mi történhetett a barátaival.

// Köszi az órát, és bocsi a kései hszért. ^_^' //

Silens siet a tanterem felé.Bemegy majd észreveszi,hogy ő az első.Elfoglal egy padot az utolsó sorban.Legutóbb mikor látta a tanárnőt elég harapós kedvében volt.Csak most veszi észre,hogy furcsa helység veszi körül.~100 éves helység ~szórakozik magában majd belenéz táskájába.Előveszi jegyzeteit,majd azokat olvassa tovább.Mivel átváltoztatástanból kövi órán felel,így azt kezdi olvasni.Rápillant órájára és látja,hogy az óra fél óra múlva kezdődik.Csendben olvassa tovább jegyzeteit.

* Sal órára érkezik, korábban mint szokott. Mostanság az utolsó pillanatban esik be. Ez előre haladás, hisz régen szinte mindig késett. Ennek bizonyára a tanárok is örülnek, nem csak ő. Végre egy pozitív változás. Most viszont önmagát is túl szárnyalja. Több mint egy órával korábban érkezik. Vállán elmaradhatatlan táskája lóg, egyenruhája tisztán és vasaltan öleli körbe testét.
Lassan bandukol, közben megfigyeli környezetét. Figyeli az állatokat, a növényeket, az embereket, az épületeket. Mindent magába gyűjt és elemez. Tetszik neki, amit lát. A remekül megépített, szemet gyönyörködtető épületek, az életet élvező madarak és a megannyi virág és pillangó melegséggel tölti el a szívét. Szeret a környezetben lenni, főleg a zöld környezetben. A természet mindig megihlette, bár igazán a víz az igazi otthona. A víz megannyi kék árnyalatával, a szeszélyes természetével és minden igényt kielégítő gazdagságával. Semmit sem ad ingyen, de keményen és becsületesen dolgozol káprázatban és gazdagságban lesz részed. A víz, mint az ember érzelmeket közvetít. Lehet dühös, szeszélyes és nyugodt, derűs is. A víz ugyanúgy él, mint a Föld más teremtménye.
Arcáról érzelmet nem lehet leolvasni, csak belül örül mindennek. Nem kell másnak tudnia, hogy épp nyugodt, egy csepp túlzással vidámnak nevezhető. Ezt legfeljebb csak egy ember fogja megtudni.
A tanteremben már van valaki, mikor megérkezik. Úgy látszik nem csak ő jött jóval korábban. Köszön neki, majd elfoglal egy széket a terem egyik oldalán. Előpakolja az órához szükséges cuccait, majd a szívéhez nőtt verseskötetét veszi elő és az óra kezdetéig fel sem pillant belőle. *

*Kezében egy könyvvel, arcán halvány mosollyal, elmerülve a gyógynövénytan anyagában halad a tanterem felé. Vállán lóg elmaradhatatlan iskola táskája, azon pedig elfektetve a talárja. Éppen elég az egyenruha is, amúgy is nagyon fülledt idő van.*
~ Igazán eshetne egy kiadós nyári zápor. ~
*Felpillant az égre, sóhajt egyet, majd tovább sétál. Bizony, ő lenne az első, aki akár még az éjszaka közepén is kiszaladna a parkba, csak hogy érezze az esőcseppek kopogását a bőrén. De most bezzeg, még egy fia szellő sem fújja meg kicsit szoknyáját, nem csiklandozza meg nyakát.
Az osztályterembe lépve meglepetten látja, hogy még csak ketten vannak itt rajta kívül.*
- Sziasztok! - köszön gyorsan, majd meg sem áll az ablak melletti sor harmadik padjánál.
*Táskáját leteszi az asztalra a könyvével együtt, majd rögtön ki is nyitja az ablakot. Bár kereszthuzatot nem tud csinálni, azért az illúzió meg van. A padhoz visszalépve leül a belső székre, kipakol egy tiszta ív pergament, egy üveg tintát és egy pennát, s miután táskáját leteszi maga mellé, újra a kezébe kapja könyvét, hogy sokadszorra átnézze az eddig tanultakat.*

*Kényelmes tempóban érkezik meg az órára, nem kockáztatja meg, hogy elkéssen, hátha a prof már elfelejtette a büntetőmunkát, nem akarja emlékeztetni rá. Ahogy beér, csodálkozva veszi észre, hogy nem csak ő jött korán, jó páran bent vannak már a teremben.*
- Sziasztok!
*Köszön, majd megpillantva Salt egy gondolattal hozzácsapódik, hátha nem zavarja.*
- Szia, szabad melletted a hely?
*Kérdezi felhívva magára a figyelmet. Ha igen a válasz, leül a lány mellé, ha nem, akkor mögé telepszik le, és úgy várja az órakezdést.*

*Arwen kezdi megszokni, hogy fel kell kelni és órára kell menni. Most sincs így vele, magára kapja az egyenruháját és a talárját, majd a válltáskát, amit már tegnap bepakolt az órára. Vidáman megy ki a szobájából és a klubhelyiségből, egyenesen a hátsó kertbe veszi az útját.*
~Ez a hét, tisztára ki vagyok, persze, hogy a tanárok engem találnak meg és felelnem kell. Remélem most nem talál meg, mert kiugrom az ablakon.~
*A parkon keresztül sétálgatva gondolkozik, nem is vette észre, hogy már meg is érkezett. Benyitott az ajtón és örömmel látja, hogy a tanár még nincs bent, de fura is lenne ha most bent lenne. Látja, hogy már vannak egy pár, így hangosan köszön és elindul a padok felé.*
- Sziasztok!
*Integet oda a többieknek, mert csak Amelie-t ismeri, ami igaz kicsit ciki. Arwen talál magának hátul helyett, ahova le is pakolja táskáját, majd előkészül az órára.*
~Remélem békén hagy a kérdéseivel.~
*Gondolataiba merülve bámul ki az ablakon.*

*Kumiko szokásához híven feketében indul el a hátsó kertbe gyógynövénytan órára. A legutóbbi alkalommal gyakorlat volt, most azonban a tanterembe megy, nem az üveg házba. Kicsit talán sajnálja a dologt, bár annak örül, hogy most nem kell harcias növényekkel megküzdenie. A meleg idő, és a napsütés miatt, kalap is van a fején és pántnélküli ruhája felett ott lobog a talárja is. Kicsit sietnie kell, mert késében van, nem is áll le nézelődni, mint máskor szokott.
A teremhez érve leveszi a kalapot a fejéről és határozottan lép be a terembe.*
-Sziasztok!
*Köszön és körbe tekint. Mivel senkit sem ismer, csak látásból egy-két diákot így fogja magát és leül a legközelebbi üres padba. Előveszi a kedvenc mangáját, s amíg a tanár megérkezik azt fogja olvasgatni.*
~Milyen jó, hogy Kriszty kölcsönadta a jegyzeteit. Így legalább ma nem lesz gondom.~
*Fut még át az agyán, majd olvasni kezd.*

*Aludni akart egy kicsit, vagyis inkább sokat, de ahogy az órára pillantott leesett neki, hogy jelentkeznie kéne egy tanórán. Még hozzá a Gyom és Gyógynövénytanon. Lusta módon kimászik az ágyából. Még eléggé otthoni ruhában van, hisz meglepő módon, és a változatosság kedvéért ma még nem igazán járt kint a szabadban. Így neki veselkedik a ruhásszekrénynek, kihalássza az iskolai öltözéket, belebújik. Körül-belül 2 perc ágy alatt kutakodás után meg találja a cipőjét. Az íróasztalról a zsebébe süllyeszti a pálcáját, kezébe veszi a füzetét és a pennát, majd megindul kifelé.
Az alagsorból kifelé jövet érzi a bőrén a hőmérséklet-változásokat, és ahogy kiér az udvarra, csak melegebb és melegebb lesz. Már megint a fülledtség jellemző az időjárásra. Felpillant az égre, ott a felhők szépen haladnak egymás után. Még semmi se mutatja, hogy pár óra múlva szakadó esőben fognak e visszatérni.
Nem siet pedig lassan késésben lesz, bár általában a tanárok is késnek, ő miért ne tehetné meg? Örüljenek neki, hogy egyáltalán beesnek még a diákok.
Hiába akart késlekedni, hamar eléri a Hátsó kertet, azon belül a megfelelő termet. Nem vár senkire, benyit. Körbe pillant, tanár még sehol egy két diák lézeng ide meg oda. Megpillantja Suet is, int a lánynak.
Aztán kiszemel magának egy ismerős feketeséget. Egy mosoly ül ki az arcára. Mögé lopakodik, megböködi a vállát.*
- Hello, hello. Remélem nem gond, ha leülök.
*Meg se várva a választ, beül a padba Kumiko mellé. Biztos benne, hogy nem zavarja a lányt, főleg, hogy a múltkori Bűbájtanon eléggé megrohamozták a kis okoska lányok.*
- Mi a helyzet? Kezed?
*Kérdőm pillog a lányra és várja a választ*

*Az olvasásban egy a hátába bökő ujj zavarja meg. Nem sokkal később, ahogy felpillant, Serenát látja meg, aki választ sem várva lehuppan mellé. Csak biccent a fejével. Ez lehet "szia" is vagy egy "igen", hogy üljön le a másik. Mindegy hogy értelmezi. Mangáját mint mindig most is visszaszáműzi a táskájába. Még mindig titkolja, hogy mi a kedvenc témája...Nem tehet róla, de ez egyszerűen nem tartozik másokra. Ahogy sokminden más sem...
Most kifejezetten örül Serenának, bár reméli, hogy a múltkori bűbájtan órát nem fogja megemlíteni a másik fekete, mert az elég égés volt...
A kezével kapcsolatos kérdést először nem is érti, aztán leesik neki, a pár héttel korábbi eset. Annyira nem volt súlyos így el is felejtette.*
- Kezem? Jah, kösz. Jobb mint új korában.
*Mondja nyugodtan végül, majd az ujjatlan kesztyűjét lehúzva meg is mutatja.*
- Továbbra sincs nyoma. Jót főztünk.
*Kacsint a másikra és visszahúzza a kesztyűt. Nem szereti, ha a fehér bőre kilátszik. Igyekszik takarni, amennyire csak lehet. Ám a nyári melegben nem szeret hosszúujjúban mászkálni. Ezért is húzta fel ma a kesztyűt.*
- Mi van veled mostanság?
*Kérezi meg hogy amíg a tanár megérkezik, ne unatkozzanak.*

* A tanárnő most furcsa mód nem készült nagyobb csomaggal, mint azt eddig megszokták tőle. Mindössze egy könyv van a kezében. Ahogy közeledik a tanterem felé, onnan már visszafogott beszélgetés hangja üti meg a fülét. Kissé elmosolyodik, hiszen lassan itt az év vége, és ő is szabadságra mehet, hogy végre kipihenje magát. Belépve azonnal körbenéz, hogy vajon saját karából hány diák jött el. Kicsit összevonja szemöldökét, de nem túl látszatosa. *
~ Nos rendben, ha őket ennyire érdekli az év végi jegyük... ~ * Fáradtan sétál oda az íróasztalához, majd egy hanyag mozdulattal levágja a könyvet, hogy a diákok rá figyeljenek végre. *
- Jó napot mindenkinek! Látom ismételten vannak olyanok, akik szeretnének az év végi vizsgán elégtelennel szerepelni. * Kicsit morcos, de hát mit lehet tenni, ha a diákok nem teszik azt, ami a kötelességül, vagyis nem járnak órákra és nem tanulnak? Megbuktatni őket. *
- Azok, akik bejártak az órákra és netalán még tanultak is valamit, ne féljenek a vizsgán nem lesz semmi gondjuk. Viszont üzenem azoknak, akik messzire elkerülik az iskolapadot, hogy kössék föl a nadrágjukat, mert nem kivételezek senkivel. * Remélhetőleg ebből értenek is valamit, mivel elég érdekes arcot vágnak a nő megnyilvánulására. *
- A mai órán átvesszük az egész éves anyagot. Mindenki kap egy kérdést, vagy egy feladatot, és elvárom, hogy tökéletesen teljesítsék azt. Tehát a feladatok:

Serena Silverfeather: A gyógynövények fogalmát kérem, illetve a mérgezőkét is.
Midorikawa Kumiko : Mondja el nekem, hogy mik azok a mágikus növények, példát is hozzon föl.
Togi Arwen: Te mondj el mindent a gyógynövények beszerzéséről, lelőhely, gyűjtés, tárolás.
Susanna Hillien: Sorold fel nekünk, hogy ebben a tanévben milyen növényekről is tanultunk. Legalább 5-őt kérek és fejből!
Amelie Clarkson : Mutasd be a Siccus herba nevű bűbájt.
Salquë Thalion Calwa: Te a Peravus herbát.
Silens Doredumble: Te pedig az Algor herbát.

- Tessék a feleléseket meg lehet kezdeni, a bűbájokhoz itt találtok pár növényt, azokat használjátok.* A nő leül az íróasztalára és úgy figyeli a felelő diákokat. Nem akart ő ilyen szigorú lenni, de ha egyszer csak ebből tanulnak... *

//Az óra időn kívülibe megy át, vasárnap zárok. Holnap délig kérem mindenkitől a hsz-eket. A késést ki lehet játszani, annak majd adok másik feladatot. //

*Arwen a nagy bambulásban észre se vette, hogy bejött a tanár nő, csak arra eszmél fel mikor hangos csattanást hall. Odafordítja a fejét, majd megpróbál a padban elbújni, de ezzel soha nincs szerencséje.*
~Basszus kulcs, elmehetnék lottózni.~
*Fintorog el mikor meghallja a nevét és hogy miből kell felelnie. Összeszedi a gondolatait, majd belekezd a felelésbe.*
- Először is vannak olyan gyógynövények amik csak frissen szedve vagy 24 órán belül lehet őket felhasználni, de ugyanakkor beszélhetünk szárított növényekről is ha azt épp egy bájitalhoz akarjuk alkalmazni. A gyógynövényeket bárhol meg lehet találni, nem befolyásolja őket az időjárás meg semmilyen más különféle külső behatás. Gyűjteni...
*Kicsit abbahagyja vesz egy mély levegőt és jobban belegondol ebbe a részbe, majd újra hozzáfog a mondanivalójába.*
- Gyűjteni különféle módon lehet, vagy egy sima metsző bűbájt alkalmazunk vagy egy kertészollót. De lehet késsel is neki támadni a növénynek, de lehet, hogy ennek nem örül, ezt is csak a legvégső esetben szabad használni, mert ha letépjük a virágot akkor lehet, hogy kárt teszünk benne és akkor nem is tudjuk felhasználni. Viszont a szedését illetően nagyon sok minden határozhatja meg. Ha például kedvezőtlen a Hold állása, akkor a növény veszíthet a saját erejéből, így egy bájital elkészítéséhez nem lehet felhasználni. De van amikor megduplázik a benne lévő erő. Ha a tárolását vesszük akkor a leszedett növényt rengeteg módon lehet tárolni. Vannak tároló bűbájok, lehet fagyasztani, szárítani vagy különböző tartósító folyadékokba tenni. A tároló üvegek készülhetnek porcelánból, üvegből, rézből és ezüstből is. Hogy melyik tároló edénybe rakjuk az a növény fajtájától függ. Ezek mellett rengeteg módon is használhatjuk fel. Legtöbbször bájital készítéséhez alkalmazzuk, de lehet belőle kenőcsöt, krémet, kivonatokat és őrleményeket készíteni belőle. Van például a tea, ami lehet akár gyógyító vagy károsító hatású, így mindig meg kell gondolni, mit mivel keverünk össze.
*Arwen mikor befejezte, egy halvány mosollyal üldögélt tovább az órán és figyelte a többiek feleletét vagy épp a feladatát, amit kaptak. Mélyeket sóhajt, hogy ezen is túl van, kicsit megtörli a homlokát, majd kinyitja a füzetét és megnézi, hogy mindent elmondott-e. Mikor rájött, hogy nagyjából rendben a felelete becsukta a füzetét, majd várta, hogy a tanár nő mit szól a feleletéhez.*
~Nagyszerű, ezzel is meg vagyok, végre.....Remélem nem lesz több ilyen felelés az órán.~
*Arwen nagyon reménykedik, hogy ezzel le is tudta a felelést.*