Bűbájtan terem

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Pént. Nov. 20 2009, 17:43

Drac rohan.
~ Ekkora égést ~
Éppen az első Bűbájtan órájáról igyekszik elkésni.
~ Ennyire nem lehetek szerencsétlen! ~
Szinte sír, mert igenis, lehet.

Kicsit sajnálja, hogy nincs itt vele egy guiness record érvényesítő forma, hiszen most tuti megdöntötte a magaslatra felfutás világrekordját.
~ Még ennyi lépcsőt! A mágia itt lüktet a falakban, az emberekben, vajon mennyibe tartana teleportpontokat, vagy legalább lifteket szerelni egy-két helyre? ~
De ez a probléma nem most kerül megoldásra, hiszen Dracnak sokkal nagyobb problémával kell hamarosan szembesülnie. Ugyanis sikeresen felért végre a torony tetejébe, és most ott áll a vastag tölgyfaajtó előtt, és úgy liheg, hogy csoda az is, a tüdeje még a helyén van.

De nincs mit tenni. Még egyszer, kétségbeesetten végigpillant magán, és megihazítja az öltözékét, hogy ha már késik, legalább ne szakadtan nézzen ki. A fekete inget mindenhol beletűri kék farmerjának derekába, hogy ne lógjon rajta, mint azon a bizonyos jószágan a gatya, de a haját már nincs ideje újrafonni, így csak reménykedik benne, hogy nem csúszott nagyon szét a sok, hosszú fekete tincs, mint ahogy általában szokott, és az inge is elég fekete, hogyha mégis megtette volna, akoor kellőképpen beleolvadhasson.
Aztán már nincs mivel halogatni a pillanatot, így kissé bátortalanul, de bekopog, majd, hogy ne legyen ideje meghátrálni, rögtön be is lép.

Körülnézni nics ideje, sem kedve, hiszen olyan ideje, hogy most ő sem tudná megmondani, fiú e, vagy lány, pedig ez általában másoknak megy nehezebben eléggé androgűn kinézete miatt.
Még pont elkapja a pillanatot, hogy az egyik lány egy cetlit lebegtett a mellette ülő srác felé, és nem tudja eldönteni, hogy azok most vajon leveleznek, vagy ez valami feladat része.
Az utóbbi eshetőségre gondolva, a gyomra még egy csomót köt magára. Ő és a pálcája... nos, nem éppen a legjobb barátok. Nagyon-nagyon-nagyon reménykedett benne, hogy nem kell túl sokszor használatba vennie majd, vagy legalábbis nem annyira év elején, és így majd talán lesz esélye, hogy megszelidítse az engedetlen jószágot.

Óvatosan, gyorsan azért körbepillant, és végre vesz egy kis levegőt, amikor megpillantja a lányt, akivel az Extremus partyján már beszélgetett. Nem nagyon mer most olyan szélesen mosolyogni, mint akkor, de azért egy szájrándulással igyekszik kifejezésre juttatni a viszontlás örömét.
Aztán végre, nagy nehezen, kiszúrja a tanárt is, és kisebb meglepetéssel konstatálja, mennyire fiatal, és milyen pedánsan néz ki. Habár ő maga is ügyelni szokott a kinézetére, azért van még mit tanulnia, ahogy óvatosan végigméri a férfit.

Nagynehezen észbekap végre, és eszébe jut, hogy órára jött, elkésett, mondania kéne valamit, és el kéne mozdulnia végre az ajtóból is.
- Elnézést a késésért, én... - igazából fogalma sincsen, mivel vághatná ki magát? Azt még sem mondhatja meg, hogy az alagsorban kergette a denevérét, aki megsértődött valami hülyeség miatt, és ő nem szerette volna, ha az álat egyedül kóborol opdalenn az extremusos katakombákban. Főleg az után nem, hogy volt alkalma szemrevételezni házának vezetőjét... Aztán, mire nagy nehezen kiengesztelte a jószágot, már rohannia is kellett órára, és természetesen, mivel nagyon új még itt, rightig nem talált ide elsőre. Sikeresen rossz irányba indult, vagy kétszer, mire egy rendes szobor végre valóban útba igazította. Futott ahogy bírt, de, hát... ez van.

- Elnézést - kezdte hát újra idegesen - a késés... izé, beragadtam a szobámba... - egyszerűen nem tudja tovább ragozni. Lányos arcát már most elöntötte a zavar pírja, és erre a gondolatra még inkább vörösödni kezdett. - Izé én.. nagyon sajnálom... nem fordul elő... - néz segélykérően a tanárra, hogy az mondjon végre valamit. Vagy küldje el, vagy ordítson vele, zavarja a helyére, bármit, csak ne hagyja itt tovább kínlódni...

//Tényleg elnézést a késésért, de az user csak délelöttönként van fenn, így a tegnap esti kezdéskor még nem tudott itt lenni, ma reggel, meg oltásra kellett vinnem a legkisebbet :S//

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Szomb. Nov. 21 2009, 10:45

A lebegtetés szépen sikerült a diákoknak. Bár a tanár szeme mindent lát, főként mert nem túl sokszor fordít hátat a diákoknak ,csak nem foglalkozik vele. A lebegtetés ... nah jó, nem is az a nehéz mutatvány, hogy azt ne lehessen a kezdőknek megcsinálni. A magyarázatokat is hallgatja, bár egy kettőnél azért néz, mondhatni bambán, bár Thierry úgy nem szokott.
- Ki mit gondol arról, hogy a ruhát le lehet-e simán szedni az emberről... Az tény, hogy a mugli fizika törvényeit igencsak áthágják a varázslók. De vannak olyan egyetemes törvények, mint pl, hogy nem lehet ételt varázsolni, kívánni, vagy az, hogy az ember ruháját nem lehet csak úgy levonzani róla. Az, hogy ha mondjuk levágja a gombjait, ebből kifolyólag leesik róla a nadrág, rendben van, de a ruha nem fog csak úgy lejönni.
Sőt, semmilyen olyan dolgot nem tudunk magunkhoz vonzani, ami rögzítve van, vagy ami el van zárva előlünk. Ergo, ha egy szekrénybe van zárva kedvenc könyvünk, azt onnan ki nem szedjük varázslattal. Legalábbis eggyel nem.
Szerencsére, most nem félbe szakítják beszédében, inkább gondolatait szabdalja meg kicsit az ajtó nyílódása. Tekintete az ajtóra mered, és nem éppen a legkedvesebb szemöldökráncolás látszódik rajta. A diák persze egy nagyon jó kifogást mond, legalábbis neki jónak számít, Thierry inkább gondolja szánalmasnak, bár eredetibb, mint az előző kettő volt, meg kell vallani.
- Nagyszerű. Legközelebb másszon ki az ablakon, fúrjon lukat a falra, de nem tűröm, ha az órámon egy diák később érkezik, mint én. Értette? - hangja inkább kimért, mint ideges, és talán ezért némileg rosszabb is lehet. - Üljön le, de azonnal, ha itt szeretne maradni.
Mondja a fiúnak. Most már egészen biztos benne, hogy a három jómadár majd óra végén jelentkezhet nála, vagy a lakosztályában, és biztos nem lesz olyan kellemes, mint egy alvás.
Nah de mivel az óra folytatódik, és neki még rengeteg dolgot el kell magyaráznia a kis cserkészeknek, így pálcája suhintására, a megtanulandó 3 varázsige kerül fel a táblára: Crispo, Recollugo, Repulsio
- Tehát... mint mondtam, a crispo nem túl bonyolult varázslat, mégis azért koncentrációt igényel. Főként maguktól. Nos tehát, a pálcamozdulat hasonlatos a penneáéhoz, de mégis más. Egy teljes kör leírási után kell pöccinteni a lebegtetni kívánt tárgyra. Hog ne legyen túl egyszerű a feladat... - Thierry pálcája megmozdul, majd ennek következtében egy adag tégla jelenik meg a tanári asztal melletti részen - ezeket a téglákat kell magukhoz lebegtetni. Azért egymás testi épségére vigyázzanak. Munkára!

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Szomb. Nov. 21 2009, 12:05

Drac engedelmesen, egy hang nélkül ül le Jekatyerina mellé, és miközben a tanár hátat fordít egy pillanatra, hogy három szót írjon a táblára, végre rendesen rámosolyog.
- Bocsi, miről maradtam le? - Aztán még hozzáteszi, inkább kijelentésként, mint kérdésként - Ezért meg fog ölni, ugye.

A tanár közben kiosztja az új feladatot. Bemutatja a helyes mozdulatsort, és a következő pillanatban téglák jellennek meg, ajkárcsak Drac gyomrában.
~ Agyhalál ~ gondolja reményvesztetten. ~ Egyszerűen nem létezik, hogy én képes legyek egy téglát megmozdítani. Még az is kétséges, hogy a papírdarab ment volna! Inkább felgyullad, összehajtja magát, százszorosára nő, és megfojtja valamelyik társamat, mint hogy engedelmeskedjen. Nem, ez nem az én napom.

Kétségbeesettn húzza elő as pálcáját, és szentül meg van győződve, hogy a boltos annak idején szivatta, amikor teljes bizonyossággal állította, hogy de, de ez bizony az ő pálcája. Ez a szerszám nem csak utálja, egyenesen gyűlöli őt, és még csak véletlen sem csinálja azt, amit kérnek tőle.
Pedig kinézetre szép darab. Hoszzú, vékony, fekete, egész testén kacskaringós faragásokkal, amit ezüsttel festettek meg.

Drac nem sokat tud a pálcákról, hiszen a tündék nem használnak ilyesmit, legalábbis ott, ahonnan ő jött nem, csak annyit érez, hogy ez a valami a kezében, határozottan él, és egyátalán nem akarja őt.
De akkor miért állította a boltos váltig az ellenkezőjét?

Nem marad több töprengésre ideje, hiszen a feladat kiadva, és ha tetszik, ha nem, neki meg kell próbálnia elvégezni. Viszont fogalma sincsen, hogy oda kéne mennie egy darabért, idehozni, majd próbálkozni vele, vagy alapból magához kéne lebegtetnie, így egyelőre csak tétlenül ülve várja, hogy valaki előtte mozduljon, megmutatva a helyes módszert.

Tárgy: Bűbájtan terem Szomb. Nov. 21 2009, 13:58

*Az ajtónyitásra felpillant a jegyzetelésből, s meglepve konstatálja, hogy Rai az érkező. Mikor a fiú lehuppan mellé, és megkérdezi miről maradt le, inkább egy pergamenre firkantja a választ, nem akarja megzavarni az órát. Gyorsan előkap egy cetlit, és felírja, hogy a tárgyak mozgatására szolgáló varázsigékről beszéltek, majd el kellett mondani, ki mit vonzana magához, illetve taszítana el magától egy párbaj során, valamint a pergament kellett lebegtetni. A fecnit odatolja a fiú elé, de már újra a tanárra figyel. A téglákat látva magában felkuncog. Persze nem azért, mert olyan könnyű a feladat, de akkor is. Kíváncsi, mire jut vele, a pálcáját még otthonról hozta, szerencsére nem idegen számára, gyakorolt vele, mielőtt az iskolába jött, hiszen a tündék nem sűrűn használják ezt az eszközt. Mivel közte és a halom tégla közt nem ül senki, ráfogja egy téglára a pálcáját, csuklójával leír egy teljes kört, majd a téglára pöccint a pálcával, miközben kimondja a varázsigét.*

-Crispo!

*A tégla megmozdul, de visszaesik a helyére.*

~Ez nem jött össze.~

*Megpróbálja még egyszer, jobban koncentrálva, de még mindig semmi eredmény, hacsak az nem számít annak, hogy a tégla felemelkedik pár centit, elindul felé, majd hangos csattanással leesik a padlóra és széttörik. Gyorsan eltünteti a használhatatlan tárgyat, majd feláll, kilép a pad elé, s mély levegőt vesz. Szemét lehunyja, teljes figyelmét a feladatra fordítja, s újra elismétli a műveletet, figyelve a varázsige helyes kiejtésére is.*

-Crispo!

*Ezúttal siker koronázza próbálkozását, a kiválasztott tégla elindul felé, bár kissé imbolyog, de végül elé érkezik. Ellép a padtól, és óvatosan rálebegteti a téglát. Mikor ezzel megvan, kifújja magát.*

~Ez nem is olyan egyszerű, mint gondoltam.~

*Majd visszaül helyére, és körbenéz, ki hogy áll.*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Szomb. Nov. 21 2009, 17:09

-Össze kell, Izzy, és lesz egy egyedi horror sorozatunk.

*Már tervezget előre, jópofa lesz minden együtt, főleg, ha még ők maguk is felkerülnek majd valamelyikre. Azért azt nem szeretné, nem lenne túl lelkes tőle, de hát… ilyen az élet. Játszd ügyesen, vagy vesztettél. Rai felé pillant, az is csoda, hogy nem sírja el magát, holott egy késés nem a világvége, és mégis jobb kifogást talált, mint Casey táncmágián. Azóta sem lehet lebeszélni arról, hogy a fiú valamivel belőtte magát, vagy alaposan beszívott. Ilyen történetet csak az ad elő, aki…*

-Én nem arra gondoltam, professzor. Csupán arra, hogy már maga a próba is megzavarhatja, ha akad olyan ruhadarab, ami nem feszül a testére. Vagy az sem lehetséges, hogy megmozduljon annyira, hogy ez elterelje a figyelmét?

*A profra pillant, ez tényleg érdekli, mert nem mindegy, hogy akár emiatt bevet ilyesmit egy párbaj vagy harc során, vagy sem. Nem leszedésre gondolt, egyszerű rántásra, mozdításra, hogy megzavarja a másikat. Annyira azért se nem perverz, se nem őrült, hogy lehetetlennel próbálkozzon. Egy szót sem szól, hallgatja az okfejtést és a magyarázatot. Egy dörömbölő szekrényt lát maga előtt, amiből könyvek szeretnének kiszabadulni, csak nem tudnak. A késő srácra pillant, van ilyen. Ki kell tapasztalni, kinél lehet eljátszani, és kinél nem. Thierry kihúzható a listáról, ahogy elnézi, vele nem lehet szórakozni semmilyen módon, mert nem tűri. A tégla láttán viszont felvonja a szemöldökét, Francist azonnal leemeli az asztalról, nem igazán szeretné, hogy baja essék. . Csodás lesz, ha az valakinek a fejére esik.*

~Vajon mennyivel nehezebb, mint egy csontváz?~

*A koponyára pillant, téglával még soha nem próbálkozott, kisebb kövekkel igen, no meg a csontokkal, de az eddigi legnagyobb teljesítménye az volt, amikor egy teljes csontvázat sikerült kiemelnie. Nem esik kétségbe, elvégre azért van itt, hogy tanuljon és gyakoroljon. Ha nem megy elsőre, megy másodikra, de ha nem megy másodikra, akkor majd megy harmadikra. A lényeg, hogy senkit ne verjen fejbe, ha lehet. Még Izzyt sem. Nem foglalkozik senkivel, inkább koncentrál. Leír egy teljes kört és a téglára bök. Most ugrik a majom a vízbe.*

-Crispo!

*Megpróbálja maga felé lebegtetni a téglát, de félúton elbizonytalanodik. Megint arra figyel, hogy vajon mennyivel nehezebb vagy könnyebb egy csontváznál, így a próbájának lőttek is. Nem adja fel, legalább egy kisebb távon sikerrel járt, az is több mint a semmi. Visszaviszi a téglát az eredeti helyére, és újra kezdi az egészet. Nem lehetetlen, csak figyelni is kellene, nem mással foglalkozni. Ismét leírja a kört, és a téglára bök.*

-Crispo!

*Ha Izzynek mázlija van és nem ugrik sehová, akkor talán nem veri fejbe majd. Egyelőre a téglára összpontosít, Francis biztonságban, neki nem eshet baja. Nem kapkod, lassan igyekszik magához navigálni a kiszemelt darabot, mindenféle törés és sérülés nélkül. Ha összehozza, akkor a padra ejti le, maga elé.*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Szomb. Nov. 21 2009, 22:32

*Lejegyzi az újabb információkat a sajtcetlije üresen maradt részeire. Ha bárki kérdezné, azért ír csak címszavakat, mert kevés a hely, és a könyvben úgyis benne van szinte minden. Az újabb későn már el sem csodálkozik, valami köszönés-félét motyog az orra alatt, és figyelmesen szemléli Thierry reakcióját. Kedveli a kemény embereket, néha a szélsőséges viselkedésével szinte kikönyörgi azt, hogy keményen bánjanak vele, de ezt kevés embertől kapja meg. Csak azokat ismeri el, akik helyre teszik őt, vagy hajlandóak vitába szánni vele, esetleg belemennek egy mélyebb beszélgetésbe. A bűbájtan tanár pedig így első – illetve második – ránézésre pont ilyennek látszik.
Mikor a téglák előkerülnek, nem tolong, hiszen nem szeret elsőként kipróbálni semmit sem.
Kifejezetten a bűbájok a kedvencei (az átkokhoz kicsit sem konyít, és a többi varázslat típus is nehezebben megy, mint ez), így előre olvasott a könyvben. Csak akkor ragad pálcát, mikor Noel már az első tégláját útnak indította. A teljes kör leírása után pöccint egyet, és úgy ejti ki a varázsigét, hogy az utolsó o-t elnyújtja egy kicsit.*
-Crispo!
*Egy ideig koncentrál, így meg is emeli a tárgyat, és lassan navigálná maga felé, mikor Noel második darabja hirtelen beúszik a látóterébe. Mivel csak egy helyre tud figyelni egyszerre, így nem csoda, hogy kizökken és az ő téglája is hangosan koppan a földön. Annyira nem rázza meg az eset, majd jobban fog figyelni. Újra végrehajtja a varázslatot, pont úgy, mint az előbb, a mozdulat, és a hangsúly is majdnem ugyan az.*
-Crispo!
*Az imént még a földön fekvő téglája újra a levegőbe emelkedik, és odaúsztatja szép lassan maga elé. Nagyon igyekszik, hogy szépen landoljon az asztalon, némi szerencsével talán nem tör össze semmit.*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Vas. Nov. 22 2009, 12:58

*Nem igazán hatja meg Leanne pillantása, főleg mert rá majdnem mindenki így néz. Akkor akad ki, ha nem, ilyen is volt már, teljesen megzavarodott. Gúnyos vigyor a lány felé, szemlátomást cseppet sem bosszantotta fel pillantása, helyette inkább eltátogja úgy, hogy az illető értse, de más ne nagyon:*
-Mi van, nincs humorérzéked? *Csak remélni lehet, hogy nem lesz neki behúzva az óra végégre, bár Leanne még mindig jobban járt, mint Ireth, akinek a haját vágta le bájitaltanon. Persze a lányoknak nincs humorérzékük, ő ezt már rég tudja...A késő Dracot igencsak megsajnálja, mintha nagyon a szívére vette volna, hogy elkésett, aztán a rövid töprengés után ráébred, hogy nem jellemzője a túlzott együttérzés, ami már sajnálkozó vonásaira is majdnem átvándorolt. Gyorsan rendezi őket és pillant Montmorencyre, hallgatva a tanár magyarázatát. Érdeklik a bűbájok, mint minden, ami varázslás, a koncentrációval tehát nincs baj. Az sem rossz, hogy a férfi szigorú, az kell is, hozzá pl mindenképp. A cetlivel már nem foglalkozik, a feladatnak vége, nem lebegteti át a késő Dracknak, pedig megfordul a fejében...úgyis elég kétségbeesettnek látszik, nem hiszi, hogy a hülye vicce felvidítaná. Bár a fiúknak általában van humorérzékük...De nem, most ő figyel, meg akar jegyezni mindent, ami elhangzik, sosem jön rosszul, ha egy tégla a másik fejére esik, tudni akarja hogy kell ilyet csinálni.*
~Gyerekjáték~
*Ilyen nehéz tárggyal még sosem csinálta, tehát ez lehet nem lesz olyan egyszerű, mint a papírral, de olyankor meglehetősen meggondolatlan természetének hála, természetesen bele sem gondol, csak kört ír le csuklóból, ahogy kell rászegezi a pálcát és kimondja:*
-Crispo!
*A tégla nem sokat csinál, felemelkedik ugyan, de megáll néhány cmre a padtól, s onnantól nem hajlandó magasabbra emelkedni. Ezen a ponton valószínűleg ő is rájön már, hogy ez nem olyan egyszerű és csinálni kell olyat is, hogy koncentráció, ezért megfeszíti magát, s pálcájával igyekszik feljebb tornászni a tégladarabot. Egészen belevörösödik, de a tégla megindul felé, sőt ahogy Ed arca már pattanásig feszül, kecsesen suhanni kezd padjukhoz, csak úgy tűnik a fiú feje lassan lilul...Egyik kezével a székére támaszkodik, de még mindig erősen koncentrál, s a tégla hűséges kiskutya módjára halad felé, halad...Ed levegőt venni sem mer, aminek az lesz a következménye, hogy zúgni kezd a füle, inkább gyorsan lehuppan székére, s ahogy a pálca is el lesz a drágaszágról vonva, úgy az összköttetés is megszakadhat, mert a padra zuhan, illetve a szélén törik össze. Azért remélhetőleg senki sem szenved maradandó károsodást, úgy tűnik a drágaszág gazdája sincs rosszul, érdeklődve fogyeli, ahogy a tégla apró darabokra pattan. De ha úgy vesszük már elérte a padot, szóval nem kell újra csinálnia. Azért a professzorra pillant, miközben háta mögött keresztbe teszi ujjait, hogy ne jusson eszébe újra csináltatni vele, a képe most kezd lilából fehérré varázsolódni, bár úgy tűnik ülő helyzetben tényleg jól van ő, de az is lehet, hogy egyszerűen csak megszokta a világ furcsa hullámzását.*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Vas. Nov. 22 2009, 14:35

*Szerenécsre a professzor helyesbítése megnyugtatja Serenius háborgó lelkét. *
~ Mert ki halott már olyan ostobaságról, hogy valakiről csak úgy levonzzák a ruháját, amit az illető személyes mágikus aurája véd? Ha ilyen tévképzetekkel indítottunk volna tanórán, akkor még ma este csomagoltam volna és Ma’a elSalama, viszlát Tornerans!~
*De a professzor érti a dolgát, hiszen minden szava egybevág Serenius korábbi professzorának magyarázataival, sőt, ki is bővítik azt, így Serenius le is jegyzetel mindent szép, arab betűkkel, és elégedett mosollyal az arcán. Noel kérdését követően jelentkezik, és ha szót kap, el is mondja a véleményét, nagyon igyekszik, hogy érthetően fogalmazza meg mondandóját, hiszen mégiscsak egy idegen nyelven szólal meg.*
- Én azt gondolom, a másik mágikus aurájának erősségétől is függ, mennyire tudnék rá hatni. De a Vonzás egy igen egyszerű, kis erejű varázslat. Így kétlem, hogy nekünk, diákoknak sikerülne. Ezért ezt varázslatot erre használni próbálni szerintem csak időfecsérlés egy valós párbajban.
*Már meg sem lepődik azon, hogy újabb késők jönnek, de a késők között felfedezi „kedves” ismerősét, Edet is. Érdeklődő arccal nézi, ahogy éppen oda közeledik, ahol jómaga ül, aztán pimasz mosollyal nyugtázza, hogy éppen mellé ül le. Mivel belé bújt a kisördög, hát szemeit látszólag továbbra is figyelmesen a tanárra függesztve, fogai között szűrve a szavakat odasúgja a fiúnak. *
- Megint álmodtál? Nahát! És? Látomásaid is voltak?
*Aztán megkapják az újabb feladatot, és bár a varázslat nem ismeretlen számára, azért elébb még megnézni, mire is jutnak vele a többiek. Mivel mindenkinek, de főként a professzornak, és titkon talán legfőképp Ednek be akarja bizonyítani, hogy ő a jobb, hát úgy dönt, nem bízza a próbálkozások sorára a sikeres végrehajtást. Bár jobb lenne most a padlón, törökülésben, azért a pad is megteszi. Kényelmesen elhelyezkedik a székben, két talpa éppen érinti a padlót, gerincét egyenesen tartja, vállai lazák, nyugodtan nekidől a szék támlájának. Két kezét a combján pihenteti tenyérrel felfelé, baljában pedig ott hever a pálca. Lehunyja a szemeit, és elképzeli a körülöttük áradó láthatatlan őserőt, amiben a varázslatok gyökereznek. Szinte látja, hogy az őserő fényes szálakként gomolyog, áramol körülöttük, érintve őt magát, és hozzásimul a távoli téglákhoz is, majd irányt vált. Ennek a ragyogó kavalkádnak köszönheti most, hogy úgy érzi, benne is lüktetni kezd a mágia. Mélyet lélegzik, s miközben lassan kiengedi a levegőt és kinyitja a szemeit, a külvilágot kizárva ír le pálcájával egy teljes kört és pöccint a tégla felé, mozdulatai és szavai elméjének "meghosszabbítása". *
- Crispo!
*Elméje egy pontra fókuszál, és a tégla megemelkedik, és mintha láthatatlan hullámok sodornák a hátukon, egyre közelebb bukdácsol Sereniushoz. Még közelebb, míg a tégla pár centivel Ed előtt megtorpan, szinte dicsekedve, hogy : látod, én már is itt vagyok, te meg csak próbálkozz. Aztán egy kisebb ívvel Serenius előtt landol, ami persze elégedettséggel tölti el, és Ed reakcióját lesné társa arcán, ám a fiú színeváltozása meghökkenti. Két kezével megfogja Ed vállait, és próbál némi eleven reakciót kicsikarni belőle. *
- Ez zayyak, hogy vagy? Ki ne leheld a lelkedet! A Nagyszellemre mondom, a színed már hasonlít a maridokéra!

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Vas. Nov. 22 2009, 14:58

JEkatyerina egy gyorsan telerótt papirt dug Drac orra elé, rajta minden már feltett, vagy csak szándékozott kérdésére, a válasszal. Ennek ellenére szép, vagy legalábbis olvasható, de igazából ezen nincs is semmi meglepődni való, végtére is a másik lány. A fiúnak érdekes írása van. Ő az, akit kifejezetten utálnak a tanárok olvasni, mert bár külalakra meglepően jól néz ki, viszont borzalmasan apró, és egyforma, könnyen keverhető betűket ír.

Miközben végigolvassa mi mindenről maradt le eddig, Jekatyerina már lelkesen neki is áll a feladatának. Elsőre nem sikerül ugyan neki, viszont a következő próbálkozásait siker koronázza. Drac, a gyomrában lévő gombócot elfeledve egy pillanatra, mosolyogva fordul felé, hogy gratuláljon a sikeres varázslathoz.
- Ügyes vagy. Gondolom nem előszzör varázsolsz pálcával - utal ezzel arra, hogy a lány is tünde, így valószínűleg neki sem kellett eddig egy fadarabbal hadonásznia.

Noel sem vár sokáig, felemeli a téglát, és bár elsőre ő is leejti, Drac kicsit meglepve veszi tudomásul, hogy a fiú visszaviszi az eredeti helyére a tárgyat, és úgy próbálkozik újra. Ha neki sikerülne legalább fél távig röptetnie, ő ugyan nem kezdené teljesen elölről...
Közebn a következő tégla is útnak indul, és egy pillanatig úgy tűnik, hogy a két srác "keresztbevarázsa" nem fog éppen a legjobban elsülni. De aztán az újonnan indított tégla koppan a pőadlón, az első a helyére kerül, és végül a másodjára, a második is a pad tetején landol.

Aztán újabb próba. Először alig történik valami, majd a reptetett tárgy lassan megindul, és Drac érdeklődve nézi a varázst végrehajtó fiú színeváltozásait. Magában visszaszámol, azt tippelgetve, vajon hány másodperc még, amíg az felborul a levegőhiánytól. Aztán kis híján szívrohamot kap, amikor tényleg meginog, de végül csak a székre rogy le. A tégla halad, majd sikeresen az asztalra kerül, bár a landolás kissé darabosra sikerült...
Közben az arab fiú szinte tökéletes varázslatot hajt végre, majd a mellette ülő, félig holt fiút igyekszik, eléggé rémült arccal életre pofozni. Drac nagyot nyel.

~ Merlinre! ~

Reményvesztetten fordul újra a téglák felé. Nincs töb időhúzás! Neki is neki kell állnia a feladatnak, ha nem akarja magára haragítani a tanárt, aki nyilván így is pikkel már rá egy kicsit a késés miatt. Nem olyan fajtának tűnik, aki díjazza az ilyesmit, sőt, olyannak sem, aki szó nélkül hagyja. Drac érzi, hogy a dolognak nincs még vége, így igyekeznie kell, hogy ne nehezítse meg még jobban a saját életét.

Már nem sok tégla maradt a padlón, és Drac, rövid szemrevételezés után, kiválasztja a hozzá legközelebb esőt. Nem, nem azért, hogy kevesebb munkája legyen vele, nem szokta, vagy legalábbis nem mindig, a munkának a könnyebb végét keresni. Normális esetben semmi gondja nem lenne a feladattal, sőt, simán, csont nélkül odalebegtetné bárhova azt a nyamvadt tárgyat, csak hát ezt most pálcával kell megoldania. Szóval, ez egy tökre nem normális eset.

Nagy levegőt vesz, sóhajnak is beillőt, no meg kézbe a pálcáját. A fekete, polírozott felületen megycsillan a fény, és az ezüstös kacskaringók gúnyosan vakítják el a szemét.
~ Ez szórakozik velem! ~
Aztán lenyugtatja magát, elvégtére is, ez hülyeség.
~ Egy pálca NEM élőlény, így nem tud direkt szivatni sem... Legalábbis remélem ~ bizonytalanodik el a belső hang.
~ Vajon ha szépen megkérném, varázsolhatnék pálca nélkül is? ~
Kizárt - csillogja, kifejezetten rosszindulatúan a pálca.
~ Na ebből elég! Úgy hiszem, kezdek bekattanni! ~

- Crispo! - kiállt rá a téglára, miután megrajzolta a kört a levegőben, és pálcájának hegye a szólított tárgyra mutat.

A tégla megremeg, majd olyan egy méteres magasságba szökken, és atomjaira robban szét. Dracnak sem megdöbbenni, sem csodálkozni nincs ideje, mert mint valamiféle groteszk téli estén, a finom, vörös por szitálni kezd, vékony tétegben beterítve szinte mindent, és mindenkit a teremben.
Drac a szemét dörzsölve próbálja távozásra bírni a belehulló, rettenetesen irritáló port. Aztán, amikor újra ki tudja nyitni a szemét, inkább becsukja.
~ Ezért most megölnek. ~

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Vas. Nov. 22 2009, 19:24

*Edward pocsék visszaszólásától felmegy benne a pumpa. Képzeletben valóban bemos egy hatalmasat a srácnak, a valóságban ez annyiban nyilvánul meg, hogy ökölbe szorul a keze.*
~Jön az óvodás vicceivel, és még ő teszi fel ezt a kérdést...~
*Innentől kezdve pedig rá sem néz a srácra, tetteti a hűvös közömbösséget. Nem ereszkedik le a szintjére. Inkább a téglák felé fordul, pálcáját rájuk szegezi, leír egy teljes kört, majd bök.*
Crispo!
*A tégla megmozdul az asztalon, arrébb csúszik pár centimétert...de elveszti fölötte az irányítást, nem tudja tovább mozgatni. Ismét megpróbálja hát.*
Crispo!
*Ezúttal semmi sem történik, harmadjára is megpróbálkozik a bűbájjal:*
Crispo!
*Talán a két sikertelen próbálkozás miatti bosszúság miatt, végre sikerül végrehajtania a bűbájt. A tégla lustán felemelkedik, majd lassan száll a lány asztala felé, ahol egy halk koppanással leereszti.*
~Kis gyakorlás és menni fog ez...~
*Körbepillant, hogy a többieknek hogy sikerül. Csalódottan konstatálja, hogy Edwardnak is sikerült, ahogy mindenki másnak. Így már nem is olyan nagy dolog...*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Szer. Nov. 25 2009, 13:29

- Nem, a polót ilyenformán nem lehet megmozgatni. Inkább egyéb tárgyakkal lehet a figyelmet elterelni. - pontosítja még Noel válaszát. Persze el kell ismerni, kurázsi van a fiúban. Ezért még egy halovány elismerő vigyort is megejt felé. De ennyi, maga a magyarázat csapnivaló volt számára.
Thierry figyeli a diákokat, ahogy egyik a másik után próbálkozik. Persze akadnak jobbak, akiknek könnyebben megy, de az is megeshet, hogy már ismerték ezt a varázslatot. Gúnyos mosolyra húzza a száját, ahogyan a téglák egyik másika csak lepottyan a földre, majd eltörik.
Talán szerencséjének is mondható, hogy elindul a padsorok között, hogy egyik másik diák technikáját jobban szmügyre vegye, így Rai téglájának felrobbanása, amit igazából nem is ért, hogy hogyan eshet meg, hiszen a közelben nem volt semmiféle robbantó varázslat. Sőt, ő olyat nem is tanít. A lényeg, hogy a tégla atomjaira hullott.
- Tudom, hogy a tündéknek nehezebb a pálcás varázslat, mivel nincsenek hozzászokva ilyen tárgyakhoz. Mégis, meg kell tanulni. Viszont, míg Mr. Drac majdhogynem felrobbantja a tantermet, addig kérem mellőzze a pálca használatát. Inkább gyakoroljon kevésbé ön, és közveszélyes varázslatokat. - hangja teljesen kimért, miközben a diák felé lépeget. Nem tart sokáig, hosszú lábainak köszönhetően.
- És.. - fordul vissza a többiek felé, majd mintegy félvállról folytatja mondanivalóját - ... szeretném, ha meglátogatna majd az irodámba. Lehetőleg ne késlekedjen túl sokat.
Majd visszasétál a pódiumra, ahol felül asztalának szélére. Öltönynadrágjának szárát lábán megigazgatja, majd mostanra már talán lehet folytatni az órát.
- Ez amúgy a könnyebb varázslatok közé sorolható. Elég, ha komolyan koncentrálunk az elvégezendő varázslatra. Persze, ahhoz, hogy a későbbiekben tökéletesen menjen, sok gyakorlás szükséges. De folytassuk a következő varázsigével. Nem csak lebegtetni lehet a tárgyakat, hanem magunkhoz vonzani, illetve magunktól eltaszítani. Amúgy érdemes megjegyezniük a levitáció szócskát, hiszen a nem túl távoli jövően még fognak találkozni vele.
De nézzük is...
Thierry előretartja a pálcáját, egészen a szemközti fal felé, ahol néhány hanyagon eldobott könyv hever. A varázsige kimondása után a könyv immáron a kezében van.
- Nos, szeretném látni, ahogyan önök is magukhoz varázsolják a könyveket.
//elnézést usernek sok minden jött közbe//

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Szer. Nov. 25 2009, 14:29

*Egy ideig csak ül, aztán nagyon lassan az arab fiúra pillant és nevetni kezd. Hogy min nevet, az rejtély, és eltelik pár másodperc, mire összeszedi magát annyira, hogy meg tudjon szólalni. Nem pofátlan, nem p@raszt, még egy elegáns mosoly is megpihen az arcán. Hűvösen elegáns a válasza is, ami igencsak bosszantó lehet a másik számára. Ilyet is tud.*

-Serenius, olyan marha magabiztos voltál a köpenyed említésénél, most meg az ellenkezőjét állítod? Ha belegabalyodhat, akkor véleményem szerint megtekerheted rajta vagy meghúzhatod magad felé ugyanúgy. Szerinted mit akarok? Leszedni róla, mert nekem még nincs olyanom, és bővíteni a gyűjteményemet? Nem szeretem, ha hülyének néznek, és ki akarják forgatni a szavaimat, félre magyarázzák, amit mondok, vagy kérdezek. Ahhoz mágiaellenállás kell neked, hogy egy lógó talárt vagy egy köpenyt megránts, megemelj, az igen érdekesen hangzik. Egy bő, nem testhez tapadó ruha szerintem nem rendelkezik ilyesmikkel, és nem hiszem, hogy az ellenfeled szorosan magára fogná, hogy onnan kelljen kiszabadítanod.

*Mást nem fűz hozzá, amit akart, azt elmondta, és ha esetleg a logikája nem jó, azt majd Thierry elmondja. Azt sejti, hogy a prof nem lesz elragadtatva az órai közjáték miatt, de ezt nem hagyhatta szó nélkül. Ugyan Serenius válasza csak félig szólt neki, de ahogy félreértette, vagy direkt vette másképp a szavait, azt nem tudja, de most már ez olyan mindegy.*

-Köszönöm, professzor és elnézést!

*Bólint a férfi felé, tudomásul vette, pólóval nem próbálkozik, legyen az 6 számmal nagyobb is, kihagyja. A gyakorlás alap, ezt tudja, anélkül nem megy semmi. Amit tanult, sose feledje a könnyebbeket sem egy nehézért cserébe. A könyvekre pillant, azok könnyebbek, oda kell figyelnie, nincs mese. A könyvre pillant, majd a professzorra, a feladat adott. Neki kell az a könyv, de reméli, Rai nem szedi darabokra majd ezt is, ha próbát tesz. Koncentrál, felemeli a pálcáját, majd a végét megemeli.*

-Recullogu könyv!

*Nem akarja elszúrni, ám ismét eltereli a saját gondolatait, így a könyv a pad előtt hangos puffanással esik le. Saját magán kezd el nevetni, ennyire marha nem lehet. Egy pici kihagyás megbosszulja magát, és ezt tudja, ám mégis elköveti ezt a hibát. Feláll, visszaviszi a könyvet a falhoz, ahogy a téglával is tette, aztán a helyére sétál, és kezdi előröl az egészet.*

-Recullogu könyv!

*Másodszorra már nem hibázik, csak akkor enged ki, amikor már nála van a könyv, nem előbb. Nem elégedett, lesz min csiszolnia rendesen, legfőképp azon, hogy ne kalandozzon el, ne engedjen ki, amikor úgy érzi, már megvan, különben lőttek az egésznek. Nem lusta kölyök, így az ilyesmivel nem is foglalkozott eddig, de most már ez is szerepel a repertoárjában. A professzorra pillant, majd értékeli, mennyire volt gázos vagy sem. A taszításnak nem áll neki, majd akkor, ha eljön az ideje.*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Szer. Nov. 25 2009, 17:04

*Teljesen jól elvan órán, figyel, de fölöslegesen nem fog belekotyogni semmibe sem. Noel vitájába az arab sráccal meg főleg nem, hiszen ez kettejük dolga, nem másé. Majd szépen elrendezik egymás közt a nézeteltérést-vagy így, vagy úgy. Inkább a horror képregényt folytatja a sajtcetlin a vita közben, majd mikor haladnak a tananyaggal, tovább jegyzetel. Semmi sem zökkentheti őt ki – legalábbis eddig azt gondolta, de Rai Crispoja tényleg megrázóan jól sikerült. Legalábbis annak, aki szereti, ha robbantanak körülötte, majd beterítik egy adag téglaporral. Szerencsére jut belőle még az asztalára is, úgyhogy most oda is tud rajzolni az ujjával mindenféle ábrát. Mivel nem finnyás, hanem őrült kicsit, így csak megrázza a sörényét, és kitörli a szeméből a zavaró porszemeket, és körbevigyorogja a fejét, majd végigsimít Francison, aki most egy kicsit rózsaszínes árnyalatba öltözött.*
-Noel, majd le kell őt takarítani rendesen, tiszta kosz lett… segítsek?
*Alig hallhatóan súgja, és mielőtt még nyakig elvörösödne, a papírja fölé hajol, úgy hogy ne lehessen belőle látni semmit, még sörényét is előre húzza. Csak akkor les fel, mikor újabb bűbáj következik. Pálcát ragad, a könyvkupac felé irányítja, és a középső ll-eket hangsúlyosan ejtve mondja ki a varázsigét.*
-Recullogu könyv!
*Már vonzza is magához a tárgyat, de ekkor meglát valami furát a gerincén ~Egek! Egy móóókus!~ Ugrik egyet hátra, minek következtében hanyatt vágódik, beesik a pad alá, a pálcájával majdnem kiveri a szemét, de szerencsére csak a hajába szánt bele, így sem neki, sem a pálcájának nem esik baja. Megszégyenülten, vörös képpel bújik elő. A földön csattant könyvet alaposabban szemügyre véve rájön, hogy csak valami inda motívum lehet a gerincén, nem egy mókus… ~király vagy Izzy! Komolyan… el kéne menned szemészetre… vagy a Sárga Házba~. Még egy darabig dohog magába, a tanárra rá sem mer nézni, inkább újra megpróbálja. Mivel a könyv alig haladt valamit, ő nem lesz olyan rendes, mint Noel, hogy visszavigye a falhoz, onnan próbálja újra, ahol most éppen van. Pálcájával rámutat a könyvre, és az előbbi hangsúllyal, tisztán érthetően kiejti a varázsigét.*
-Recullogu könyv!
*Máris vonzza maga felé a tárgyat. Most már rendesen a levegőbe emelkedik, szép lassan indul el, s közben folyamatosan koncentrálva tartja nagyjából egyenes pályán, hogy utána, mikor már csak karnyújtásnyira van tőle, kinyúl érte és a kezébe fogja. Most sem néz semerre, megint sikerült alaposan beégetnie magát, így legszívesebben elsüllyedne szégyenében.*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Szer. Nov. 25 2009, 17:29

*Noel és Serenius vitáját igazából nem érti - így azt sem, hogy Noel mit nevet - nem is folyik bele. A következő bűbájt ismeri, s már emeli is a pálcáját, hogy elvégezze, amikor Izzy hanyatt vágódik. Pár tizedmásodperc kell neki, hogy feldolgozza az információt, aztán kitör belőle a nevetés. Talán az első, mióta megérkezett. Komolyságot erőltet magára, aztán előre szegezi a pálcáját és:*
Recullupfffhahaa
*Nem bírja abbahagyni, a varázsige közepébe is beleröhög. A kiszemelt könyv ugrik egy hatalmasat, aztán a falról pattan vissza.*
Upsz, bocsi. Recullogu könyv!
*Másodszorra már sikeresen hajtja végre, a könyv kecses ívben repül, majd a padján landol. Na így kell ezt csinálni. Körbetekintget, hogy a többieknek hogy megy, aztán a tanárra pislant.*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Pént. Nov. 27 2009, 00:19

*A tranzakció előtt:*
*Csillagokat látva, morranva közli Szerivel nagyérdemű közbeszólását:*
-Na-ná…*De még így is eszébe tudnak jutni dolgok, pontosabban egy dolog, ami mindig, evés. Az evés a halálos ágyán is kísértené, de ott a székben és Szeri közelében éppen kapóra jön. Bár ki tudja be fogja-e venni az arab srác még egyszer, vagy abszolút rájött félelmetes titkára, hogy nem fél démon…Borzasztó lenne az egoizmusának, ha el kéne engednie ezt a hangzatos címet.*
-Azt láttam, hogy csokikat, finomságokat hozol nekem…*Közli a mennyezettel, s hogy ne legyen olyan átlátszó még hozzá is teszi.*
-Mire én, Edward Lyons Ibn Véder, Dart, beszélek jövendőbeli feleségeidről ó Fi Ham. *Ez a misztikus hangrezegtetés már igen megy neki, csak azt sajnálja, hogy nem lehet gúnyos közben, mert lebukik. Hiányzik neki az irónia, főleg ezzel a felvágós arabbal szemben. De hátha hoz neki csokit, s amíg ott van a hátha, hát felülkerekedik elhivatottságán.*
*Egyáltalán nem örül neki, hogy Serenius, akármilyen Fi Ham is, de sokkal jobb mint ő, a lökött, buddhista meditációjával…Még jó, hogy éppen nincs a toppon, nem tudja a fiú orra elé vágni a fél téglát, vagy hozzá vágni. Ed egyébként elmehetne agresszív kismlacnak…Talán rendbe is jönne, de Szeri felkapja, az ő könnyű kis semmi testét, és kirázza belőle azt a maradék lelket is, amire igen büszke lehet, hogy benne maradt, vagy még van neki.*
-ÁÁhááá, nehheee, Szeri, hagyd abba, teljesen…nehhe….hagyd…elhá…nehhe…*Nem ordítozik vagy ilyesmi, de azért kezd tényleg rosszul lenni ahogy így összerázzák, különben az se semmi, hogy Dracon kívül senki észre sem veszi, hogy az arab megragadta, rázza az óra közepén, meg hogy zöld, nade mindegy, lényeg a bélyeg, meg hogy a képébe száll valami rőt por, fogalma sincs honnan a fenéből, de még megijedni is képes, hogy a rezgő, vonagló világba elsötétül minden, vörösben. Mik vannak…Lehet máris eljött érte Adelaide, hogy átváltoztassa? Aztán ő különben tud vonzani kérem szépen, mindent így csinál, nem, nem superhős, egyszerű lusta disznó, aki amint megtanult varázsolni megtanulta úgy odahívni magához a tárgyakat, hogy ne kelljen felállnia. De hát nem tud csinálni semmit, amíg rázzák, Szeri meg elég kiszámíthatatlan, ki tudja elengedi-e, csak mert megszólal a tanár…Viszont jó lenne, mert Lyons úrfi már öklendezni kezd, reggelire rakás jót és szépet evett, a kérdés már csak az vajon mire fog hányni…ha fog egyáltalán, bár nagyon úgy néz ki, ja, hacsak Szeri nem ejti el… Főleg így, hogy rosszul volt, összerázták, téglaporos lett a szája kívül, s akkor belül is, egy szó mint száz, amerre fordítsa Serenius ő is arra művelődik…*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Pént. Nov. 27 2009, 00:40

*Bár először nem tudja, nem érti, hogy mi az oka az évfolyamtársa hirtelen támadt érzelmi ingadozásának, Serenius érdeklődve figyeli Noel rohamát. Úgy tűnik azonban, hogy nincs miért aggódnia, a fiú látszólag hamarosan megnyugszik. Sereniusnak pedig szinte végtelen a türelme... vagy az önfegyelme. Nem is marad el nyugodt hangvételű, halk szavú válasszal, amit csak a fiúnak szán. Persze ha megkérdeznék tőle, hogy vajon más mondandóját félreértelmezni, hogy saját tévedésünk feletti kellemetlen érzésünket elfojthassuk, az hűvösen elegáns-e, akkor a válasz egyértelmű LAA, vagyis NEM lenne. Persze nem ezt kérdezték tőle.*
- Az én őseim azt mondják: ne nevesd ki azt, akinek gyér a szakálla, ha neked nincs is. Ha végiggondolod, mit mondtam, akkor bizonyára emlékezni fogsz, hogy én nem a saját köpenyemet emlegettem, de még csak nem is olyan köpenyt, ami rajta van az ellenfélen. Amit mondtam, úgy hangzott: ha egy, az ellenfél háta mögötti tárgyat vonzok magamhoz, ha az például egy kötél, vagy köpeny. Mondhattam volna akár falon függő halászhálót is. De elnézésedet kérem, ha az angolom nem tökéletes, remélem, így már sikerült megvilágítanom! A mágiaellenállás pedig nem ránt és nem emel meg semmit, hanem véd, és hárít, bizonyos fokig. Ami pedig a másik állításomat illeti, továbbra is fenntartom! Én azt gondolom, a másik mágikus aurájának erősségétől is függ, mennyire lehet hatni a ruházatára. Mert a marokkói sáska szárnycsapására az argan fa meg sem moccan, de ha az uhaggari sárkány szárnya csap egyet, az argan fa porrá lesz. Te sáska vagy, ahogy én is! De attól a professzor professzora, vagy egy más síkbeli lény lehet az argan fának sárkánya. Köszönöm, hogy meghallgattál.
*Serinek az angolja valóban nem tökéletes, de a fantáziája az működik. És lehet, hogy színes példát hozott, de hogy nem a legegyszerűbb hasonlattal élt, az egyszer biztos. Talán az itten föld gyermeke számára nem is ismert, mi az a argan fa, vagy miféle hatalmas szárnyas lény az uhaggari sárkány. Mikor a marokkói fiú befejezi mondandóját, jobb kezét a szívére, akarom mondani a szíve fölötti mellkast borító izom és irha fölötti bőrre simuló ruhadarabra helyezi, bár, lehet, hogy ez most mégis pontatlan megfogalmazás lett. Mindenesetre a kezével tett mozdulatot és az apró meghajlást akár baráti gesztusként is lehet értelmezni.
És ekkor jön a tanári válasz, amivel véglegesen lezárja a nemlétező Noel-Serenius vitát. Serenius belenyugszik a tanár válaszába, és elfordul Noeltől, az óra további részében igyekszik maximálisan a tananyagra koncentrálni.
Közben azért eltöpreng, hogy az itteniek szerint a marha az miért is magabiztos? Aztán, hogy nehogy lemaradjon a következő feladatról, koncentrálva, előbb csak a tanártól ellesett pálcamozdulatot ismétli meg többször. A varázsige kiejtésében az is segít, hogy a többiekre is odafigyel. Noel egészen ügyesen boldogul egy bizonyos pontig, Izzynek meg a második próbálkozása szinte tökéletes. Neki ezúttal csak harmadjára sikerül, mivel Leanne jóízű nevetése, no meg nőiesedő alakja második próbálkozásánál eltereli a figyelmét.*
- Rekullógú könyv!
*De ő ezzel a teljesítménnyel is elégedett, így felveszi az öntudatos marokkói diplomatapalánta pózt. Egészen addig, amíg Ed meg nem szólal mellette.*
- Nem, ez nem csokoládé, csak egy könyv. Csokoládét kívánnál, és én még azt hittem, hogy a marokkói férfiak a legnagyobb haspókok. Majd óra után. Komolyan, a feleségeimről?
*Naná, hogy egy hárem gondolatára felcsillan a szeme, még szerencse, hogy atyjának elég vagyona van, hogy Szeri eltartson pár arát. Ha úgy alakulna.
Ed színeváltozására persze abbahagyja a felesleges élesztgetést, ami dehogy volt koktélkeverő rázogatás, inkább csak olyan finom, de mégis életre és lélegzésre ösztökélő. Amikor Ed a hányingerét említi, Szeri rögtön cselekszik, hiszen úgy rémlik neki, hogy ilyenkor le kell ültetni az illetőt, és a két lába közé nyomni a fejét, attól elmúlik a hányingere. Vagy az a fejfájásra volt?*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Pént. Nov. 27 2009, 01:35

-Majd letörölgetjük, Izzy, de nem most. Nem sérült meg, az a legfontosabb, de azt megnéztem.

*Halkan súgja vissza, hogy más ne hallja. Nem pillant a fiúra, ő is a földet fikszírozza, nem véletlenül. Francist ellenőrizte, még szép, hiszen a koponya számít, és az előbbre való minden másnál. Rai akciója után egyből vele foglalkozott, mert ha sérülés keletkezik rajta… akkor begőzöl. Serenius válaszát figyelmesen hallgatja végig, rezzenéstelen arccal. A tévedéseit elismeri, hiába nem nézik ki belőle, okozhat még meglepetést. Ráadásul sosem nézi le mások kultúráját, miért is tenné? Mindenkinek megvan a sajátja, valaki ragaszkodik hozzá és a hagyományokhoz, valaki nem. Ki honnan jött, milyen neveltetésben részesült. Elmosolyodik, csak miután a fiú befejezte, azután felel.*

-Igazad van, Serenius. Minden bizonnyal találsz az ellenfelednél vagy a környékén még 3 köpenyt, mert mindenki úgy járkál, de ezt a részét látom, valóban nem jól értelmeztem. Azonban senki nem beszélt arról, hogy mágiaellenállással bármit is megránthatsz, de semmi baj, azt hiszem erősen félreértettük egymást, ugyanis én ezt nem mondtam. A kérdésem teljesen más irányú volt, másra vonatkozott. Én egy szóval nem állítottam azt, hogy a mágiaellenállást támadásra használnám, ám hiába erős a másik félnél, ha akad egy olyan pontja, amit nem tud védeni. A fejedre teszel egy könyvet, és ha akarod, ha nem, bizony onnan könnyűszerrel le lehet venni. Erre és hasonlókra gondoltam elsősorban, a lógó ruházatokkal kapcsolatban is. Az őseid véleményét tiszteletben tartom, a példád eredeti, ám erőteljes túlzás jelen esetben, bár értem, mit akarsz ezzel mondani. Sokszor nem a nagyobb az erősebb, ezt sose feledd el, mert a gyengébbnek tűnő is meglephet bárkit, de mint mondtam, ezek szerint félreértés volt, elnézésedet kérem.

*Tartja a hűvös eleganciát, de nem forszírozza tovább, egy biccentéssel és egy mosollyal lezártnak tekinti, megbeszélték, és nem vitának szánta, szó sincs róla. Neki sem az angol az anyanyelve, csak ezt nem teszi hozzá, majd ha kérdezik, akkor. Nyelvi nehézségei, lehet, akadnak, de nem túl sok talán, és figyel a kiejtésekre is. Néha ugyan érezhető a francia akcentus, bár még nem volt rá panasz, így olyan sokszor csak nem lehetett rá példa, vagy csak nem jegyezték meg. Hogy Thierry nem fog repesni az örömtől a „szóváltás” miatt, előfordulhat, sőt, már most fogadni merne rá. Edhez pedig nem ugrik, elvégre foglalkoznak vele, csak nem lesz komoly baja, feltéve, ha valaki kitartja az ablakon, elkíséri a mosdóba, vagy hoz neki egy vödröt, amibe könnyíthet.*

Tárgy: Bűbájtan terem Pént. Nov. 27 2009, 02:21

*A téglás akció után inkább csendesen meghúzza magát, és vár,a többiek mit művelnek. A fiúk vitájára, vagy beszélgetésére, kinek hogy tetszik, odafigyel, de nem szól közbe, nem az ő dolga. Majd, mikor már úgy gondolja, hogy eleget hallott, a könyvkupac felé fordul, de mielőtt nekilátna a varázslatnak, koncentrál, nehogy úgy járjon, mint az előbb. Habár neki nincsenek Rai-hez hasonló balesetei - általában-, a fiú mutatványa után kicsit óvatosabb lesz ő is. Mély levegőt vesz, elképzeli, hogy a kiválasztott könyv felemelkedik, és a levegőben úszva megérkezik a kezébe. Csak miután ezzel megvan, emeli fel pálcáját, s mondja ki a varázsigét, odafigyelve a helyes ejtésre is., a második tagot megnyújtja.*

- Recullogu könyv!

*Mivel nem hagyja, hogy bármi kizökkentse a koncentrációjából, a könyv lassan felemelkedik, majd egyenesen a kezében landol.*

~Hogy ez az előbb miért nem sikerült!~

*Csak most figyel oda újra a fiúk párbeszédére, éppen Noel válaszát csípi el. Noha Serenius szimpatikus neki, egy halvány vigyor fut át arcán a frappáns választ hallva.*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Pént. Nov. 27 2009, 12:02

Lépések. Halkak, mégis erőteljesek. Érezhető a határozottság belőlük. A padló néha megreccsen, de csak aprókat, mintha nem érezné jogának, hogy elnyomja a közeledő zaját.
A fiú az asztalára szegezi a szemeit, és úgy nézi a téglaport, ami tökéletesen elfedi a falapot, mintha ezzel összeforraszthatná a néhai tárgyat.
Egyre közelebb érnek a lépések, nem tart sokáig. Mintha valamiféle fal lenne, a levegőt is nyomja össze körülötte. Minden koppanással nehezebb a lélegzet, és Drac kis híján már fuldoklik, de nincs az az összeg, amiért akárcsak fel is pillantana.
Aztán látóterébe érnek a lábszárak, és az elegáns cipő, majd eljut az agyáig a lassan, szinte vontattottan, halkan kiejettt szavak értelme.

Egy kicsit olyan, mintha felmentené a tanár azzal, amit mond. Mintegy magyarázatot ad a többieknek a miértre, és ha nem értelmezte félre, éppen most kapott hallgatólagos engedélyt arra, hogy ne kelljen a pálcáját használnia. Legalábbis jó darabig.
Drac tisztában van vele, hogy meg kéne szólalnia. Vagy ha már nem is mond semmit, legalább felpillantania, de képtelen rá. Még mindig nehezen kapkodja a levegőt, és amit nagykínnal beprésel a tüdejébe, azt hosszan benntartja. Tudja, annyira tudja, hogy ő nem úszhatja meg ennyivel. Először a késés, most meg ez...

Igazából nem lepődik meg, amikor a tanár hirtelen sarkon fordul, és óra után az irodájába paracsolja. Erre igazán számított, ennyi a minimum.
A figyelmeztetésre, hogy ne sokat késsen, elpirul.

Aztán az óra folytatódik, és Drac úgy rándul össze, mint akit arcul csaptak, amikor a férfi még tesz egy utolsó megjegyzést. A szemét könnyek futják el, hiába csöppet sem férfias dolog, de egyszerűen nehéz elviselnie a gondolatot, hogy rögtön az elején megszégyenült egy egész osztály előtt, amikor nem ő a hibás, a pálca...
Reménykedik, hogy ha nem is a padlóba, de legalább a pad alá, vagy akár a székbe beleolvadhat, hiszen ez egy varázslóiskola, itt minden lehetséges. Viszont nem történik semmi ilyesmi, talán külön varázslat védi a helyet, az ilyen esetekre. Pedig ez kegyetlenség, hol máshol lehetne ilyesminek nagyobb létjogosultsága?
Igyekszik elrejteni, és visszanyelni könnyeit, ezért, szinte erőszakkal koncentrálni kezd arra, amit többiek csinálnak.

Noel vitába keveredett az arab sráccal, és ő látja, hogy mozognak a szájak, de nem nagyon érti, miről folyik a beszélgetés. Csak néz, de nem fogja fel azt, amit lát. Azt sem tudja, min vesztek össze, valószínűleg kiesett jó néhány perc az előzőekből.

Aztán Noel másodjára tökéletes varázslatot hajt végre, de a fiú figyelmét még is inkább Izzy köti le, pontosabban a keze, ami végigsimít a koponyán. A vörös porral borított koponyán.
~ Ezért megölnek, ha a tanár nem teszi meg még időben, az óra után... ~
A másik lány is végez közben a feladattal, és Ed megmentését is úgy tűnik, siker koronázza, bár az arca még mindig meglehetősen zöld. Ebből elég nagy gond lesz, ha Serenius nem hagyja abba időben a rázást.

Jekatyerinának elsőre megy. Drac egy csöppet irigykedik is, hiszen ez akár ő is lehetett volna. Mert ugye, neki nem kötelező a pálcahasználat... Nonverbálisan viszont tökéletesen ura a mágiájának.
Igyekszik nagyobb levegőt venni, ami még mindig túl sűrűnek tűnik körülötte, bár jelentősen javította a helyzetet, hogy az osztály nem tört ki hangos röhögésben.

A könyvkupacra pillantott, hogy kiválassza a legszimpatikusabb kötetet. Pont abban az irányban ültek Edék is, és Drac látóterébe bekerült a jelennet, ahogy az arab éppen lenyomja a hányni készülő, betegzöld Ed fejét a két lába közé. A lehető legrosszabb ötlet összepréselni egy émelygéssel küzdő gyomrát....

Nem sok gondolkodási ideje marad, gyorsan körbepillant a termeben egy alkalmas tárgy után kutatva a tekintetével. Hamarosan talál valami tálfélét, és bőszen reménykedve benne, hogy semmi fontosat nem tartalmaz, és nem is a tanár egyik személyes, kedves emlékéről van szó, koncentrálni kezd rá.

~ Recullugo edény ~ közben igyekszik szemmel tartani a srácokat is, hogy még időben érkezzen. A tál rettentő nehét, fogalma sincsen miből van, de nem is ér rá törődni vele. Megfeszített figyelemmel tereli Edék asztala felé. Hosszú perceknek tűnik az idő, pedig valójában pár másodperc telt el, mire a fiú lábai előtt koppan a padlón, Drac reméli, hogy időben.

Miután a tál a helyére került, hátradől a padban, és lehunyja a szemét, majd végre megjutalmazza magát egy igazán nagy levegővétellel.

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Pént. Nov. 27 2009, 12:35

A tavalyi évfolyam sem volt a csúcsok csúcsa, néhány kiemelkedő egyéntől eltekintve, de Thierry lassan kezd kétségbe esni az ideit illetően. Bár azt nem hagyja, hogy az óra kicsússzon a keze közül, és egy pillanatra el is gondolkodik, hogy vajon most az egész csoportot beparancsolja magához büntetőmunkára, vagy elég, ha egy két rendbontó embert. Persze vannak dolgok, amit az óra érdekében figyelmen kívül hagy, de valahol azt a határvonalat amit gondolatban elhelyezett, igencsak elkezdték csiklandozni a diákok.
Míg folyik a gyakorlás nem szól semmi sem, inkább várja, míg végez mindenki. Majd... erősen megköszörüli a torkát, jól hallhatóan, igyekszik tekintélyt parancsolni vele.
- Engedje már el Mr. Lyons-t! Mi ez? Valami perverz élvezet, hoyg engem bosszanthatnak? Edward maga meg menjen a gyengélkedőre, ha nem érezné jól magát! - szól rá a két fiúnak. Elég érdekes látványt nyújt, ahogyan Edward feje Serenius lába között landol. Más esetben lehet félre értené a helyzetet...
- Örülök, hogy mindenki ilyen jól szórakozik, hiszen ez egy jól menő kaszinó, ahol azt csinál mindenki amit akar. Valaki tárgyakkal játszadozik, valaki perel egymással, egy ketten majd bealszanak. Biztos nem ütötték meg a főnyereményt, és ez frusztrálóan hat kicsinyes kamasz lelkivilágukra. Örülök, hogy mindenki olyan tökéletes pálcaforgató, hogy a figyelmet még ha kis időre is, remekül tudja mellőzni az órámon. De mint ahogyan az óra elején is elmondtam, nem tűröm a rendbontást. - hangja itt már átmegy kissé ingerültbe, bár a szavakat még mindig kimérten ejti ki.
- Mr. Maddison, kérem azt a kis papírt, amit olyan nagy hévvel készítget. Bizonyára a többiek is szeretnék tudni, hogy mivel tölti az idejét az órámon! Az a valami pedig Mr. Wyard, ha a következő órámon is itt lesz, kénytelen leszek elkobozni. Mr. Drac pedig nem azt mondtam, hogy mellőzze a varázslást? melyik részét nem értette? - persze, nem mindig neki van igaza, de jobb, ha ezt nem nagyon hangoztatják neki. - Ha a nonverbális képességeire lennék kíváncsi, akkor minden bizonnyal kértem volna, hogy mutassa be. Csak a két kis hölgy miatt nem parancsolom az egész csoportot az irodámba, de arra számíthatnak Uraim, hogy ezt az órát nem ússzák meg egy sima ejnye bejnyével.
Kicsit önmagát is felpörgette, vagy bepörgette. Ő tiszteli a pálcaforgatást, sőt, minden bizonnyal, ha lenne egy totem, akkor minden nap fejet hajtana előtte. Ugyanakkor szereti a rendet, és a katonás fegyelmet, amit persze Noel és Serenius kis vitája igencsak megtört.
- És a két perelő Úr. Szeretném, ha egy 500 szóból álló fogalmazást írnának nekem arról, hogy miért nem vitatkozunk bűbájtanon. És akkor még kedves voltam! - szól oda a két fiúnak. - A többi fecsegő pedig lesz szíves lakatot tenni a szájára - néz itt Izzyre majd Edwardra - különben ők is hasonlóan járnak mint ez a két jó madár.
Persze ez a kis közjáték nem befolyásolhatja azt, hogy az órának mennie kell tovább. Így újból megköszörüli a torkát, mintegy jelezve, hogy az eddigi téma lezárva, most mehet tovább az óra.
- A következő varázsige a repulsio. Ezt az igét arra használjuk, hogy tárgyakat taszítsunk el magunktól. A pálcamozdulat nem bonyolult. A tárgyra kell mutatni pálcánkkal, majd abba az irányba kell rántani, amerre taszítani kívánjuk felénk érkező tárgyat.
Míg a diákok ezt elgyakorolják pálcájukkal, a könyvek szépen Thierry mellé sorakoznak be, hogy onnan a diákok felé lökje azokat. Szépen sorban meg is indulnak a diákok felé, kivéve persze Rai-t. Aki óvatlan, vagy nevezzük úgy bénább, mint a többi, könnyen szerezhet egy szép piros foltot homlokára. Aki figyelmetlen, az pedig ugyanígy jár.

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Pént. Nov. 27 2009, 17:30

*Elég a profra pillantani, látszik az arcán, hogy szíve szerint elhajtana mindenkit, egy kupac csődként tekint rájuk, és kicsit ingerültebb, mint volt az elején. Csodálatos. A litániát egy szó nélkül hallgatja végig, azt nem figyelte, hogy Izzy hajtogat, igaz, ideje sem volt rá. Azonban az, hogy valaminek nevezzék Francist és el akarják kobozni? Na azt már nem. A koponya mindig vele van, mindenhol, soha nem megy nélküle sehová, a sátorban nem fogja hagyni, és ha nem fogadják el így, akkor nincs helye itt. Rai is megkapja a magáét, egyre jobb, kezd érdekessé válni a helyzet, az már meg sem lepi, hogy itt még nincs vége. A fogalmazás címét felírja, és bekeretezi, no nem mintha elfelejtené.*

~Talán azért, mert a professzor kijön a béketűréséből, és idegessé válik?~

*Az első, ami beugrik neki, az ez, persze nem gondolja komolyan, holott van valóságtartalma is. Ám szép lenne, ha ezt taglalná a fogalmazásban, annyi szent. Minimum az itt töltött 4 éve alatt minden nap fogalmazásokat írna, és tényleg ez lenne a legkevesebb. Ha Thierry kedvelné a humort, lehet, megkockáztatná, de ahogy a férfit nézi, inkább nem teszi. A büntetés az büntetés, ez van, elfogadja. Raul ha ezt megtudja... "büszke" lesz rá, amit pedig még tőle kap... inkább bele sem gondol. Sereniusra pillant, aztán vissza a profra, így jártak, ez van, tudomásul veszi.*

-Ahogy óhajtja, professzor, értettem.

*Bólint a büntetésre, egyebet nem tehet, és el kell ismernie, Thierry még engedékeny is volt velük. Francis jelenlegi színét nézi, végül alig észrevehetően rázza meg a fejét. A vörös nem áll jól neki, amint vége az órának, azonnal letakarítja majd. Az újabb varázslatra figyel, nem fog szórakozni, sem elkalandozni most, pláne, hogy egy könyv is érkezik felé. Rászegezi a pálcáját, majd rántja is a fal felé.*

-Repulsio!

*Vissza a feladónak, vagyis a falnak. Már csak az hiányozna, hogy a prof felé zúgjon a könyv, hát persze. A préda csattan, de talán az nem baj. Nem játszadozik, nem kalandozik el, nem foglalkozik semmi mással, és érdekes, máris másképp sikerül. Ha nem kezd közben gondolkodni, ha biztos kézzel áll neki és azt mondja, márpedig ez megy, akkor nem hibázik. Ezt is elraktározza magában, tényleg a koncentráción múlik minden. Ezen a szinten. Izzyre pillant, aztán a többiekre, ők hogy haladnak.*

Tárgy: Bűbájtan terem Szomb. Nov. 28 2009, 13:29

~Szegény Rai.~

*Katyerinát meglepi, hogy a fiúnak ennyire nem sikerül pálcával varázsolnia, mert ugyan neki is voltak kisebb balesetei eleinte, azért ilyenek nem. Persze az is igaz, hogy ő nem kész pálcát vett, hanem édesanyja leánykori pálcáját kapta meg, amit egy szintén féltünde pálcakészítő mester kifejezetten az édesanyjának készített.
Noel és Serenius vitája érdekes ugyan, de nem órára való, már várta, mikor teszi ezt szóvá a tanár. Meg is kapták a magukét, még egész olcsón megúszták. Eközben már jön is a következő feladat, amire nem ártana oddafigyelni, mert még a végén begyűjt egy büntetőmunkát maga is. Gyorsan körbepillant, merre nincs senki, majd az utasításnak megfelelően a felé tartó könyvre szegezi pálcáját, és elrántja az üres tér felé.*

-Repulsio!

*S láss csodát, a könyv az általa kívánt irányba, a sarok felé száll, ahonnan eredetileg érkezett. Mivel ez elég távol van, csak egy tompa puffanást hallani, amikor a könyv a falnak ütközik, és leesik a padlóra.*

~Hurrá, sikerült!~*

Csendesen örül magában, büszke arra, hogy a jelek szerint az emberek közt is egész jól megállja a helyét.*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Szomb. Nov. 28 2009, 19:20

*Nem igazán érti még most sem a vitát, az előzményekre sem figyelt. Arrafelé bámészkodik azért, de ahogy Thierry belekezd a fegyelmezésbe, abbahagyja a bámészkodást. Azért a tanárra mégiscsak illene odafigyelni. Inkább próbálja megjegyezni az újabb bűbájt, hisz ezt egyáltalán nem ismeri. Amikor repül felé a könyv, becélozza és határozottan kimondja, hogy*
"Repulsio!"
*aztán előre int, a professzortól kicsit balra, s a könyv ott csapódik a falnak, illetve a táblának, elmaszatolva kicsit a felírt bűbájokat. Na puff neki, remélhetőleg senki sem most akarja a tábláról leolvasni őket; már rég a fejükben vannak. Ő is körbepislant, a koponyás srácnak is egyből ment, meg a hosszú nevű csajnak, aki a szobatársa. Királyság.
Utólag pedig megünnepli magát, amiért Edward idióta levelére nem mondta ki hangosan a véleményét. Akkor ő is körmölhetné a fogalmazást, még rosszabb esetben meg kéne látogatnia a tanárt fejmosás céljából. Az hiányzik csak neki... néha megéri lapulni a fűben, mint ahogy azok a bizonyos kellemetlen illatú elemek teszik. *

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Szomb. Nov. 28 2009, 19:35

-Nee, Szeri, eressz el...azonnal eressz...*Vacogja, fújtatja sziszegi és kapálózik elszántan a fiú valami barátságtalan helyre akarja dugni a fejét, ami kivis-lilás színű, s akárki lába közé is lenne szorítva azt hányná le, ami az illető lába között található.*
-Neee *Öklendezi ahogy közelít a feje a ... Hátha Szeri elengedi, hátha megszabadul- bár rémálmai lehet lesznek az esetről.*

-Ha elengedik-
*Ha elengedik, akkor kap egy lavórt ugye Dractól, s éppen csak annyira futja idejéből, hogy hálás pillantással illesse, már hajol is felé, hogy reggelinek egy részét beletöltse...Mélyet sóhajtva, felkészülve az egy osztály előtt történő okádás viszontagságaira...De nem történik semmi...ha egyenes helyzetben van, nem rázzák, nem forgatják, akkor néhány mélyebb lélegzetétel után visszafolytsa hányingerét, ami lassan, fokozatosan alábbhagy, leteszi a lavórt maga mellé, miközben visszahuppan a helyére, megpróbál Dracnak eltátogni egy köszönömöt, s holtsápadt verejtékező arcával a tanárra pillant. Ez még neki is sokk volt egy kicsit...főleg ez a mindenki előtt a fejét láb közé szorítás.*
-Nem, köszönöm, minden rendben, jól vagyok *Erőltet nyugalmat a hangjára, ő biztos nem fogja magát elsírni, csak kell néhány perc, amíg megnyugszik, kiremegi a hényingrt lés megint a régi, nagyképű Ed lesz...Most egy kicsit veszített az álcából, egy meglehetősen ijedt gyerek tekintetével hallgatja a magyarázeatot és kényszeríti elméjét, hogy az órára figyeljen. Véleménye szerint, ha a taszításra koncentrál nem fog semmi hülyeség az eszébe jutni, ezért most télnyleg odafigyel, ebbőla tantárgyból pedig, mint kb az összes többiből nem kéne bénának lennie.*
-repulsio *Nyögi, a könyvek valamelyikére szegezve pálcáját, gyenge, de elszánt hangon, csak nem üti fejbe még egy lekszikon is, vagy potyog a fejére könyvtár. Szerire rá sem néz, zavarban van, mérges is rá, ha a feladattal végzett és nem esett rá a templom teteje futó pillantásokkal a tálat illeti.*

-Ha nem engedik el időben-
*S még a nyaka sem törik ki, Edward bizony maga alá...hány...De hogy a folytatás ebben az esetben hogyan alakul, majd az eldöntendő szituáció után kiderül. REKLÁM!*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Vas. Nov. 29 2009, 16:05

A tanár szemmel láthatóan kezd ideges lenni. Drac ezt abból szűri le, hogy... Igazából fogalma sincsen. Talán a felfokozott érzékenység teszi, ami az órai balszerencse sorozatának lehet valamiféle mellékhatása, mindenesetre érzi, hogy gond van, ezért kinyitja a szemét. Nem is kell sokat várnia, amikor a professzor csattan.

Mindenkit helyrerak, kiosztja a nekik járót, amit valószínűleg egyikük sem nagyon fog mutogatni. Kicsit csodálkozik, hogy csak Noel, és Szeri kapott írásbeli büntetést, neh nem mintha neki szüksége lenne rá... Éppen elég baj, hogy még hátra van egy látogatása a prof irodájában...

A lányok túl tökéletesek - állapítja meg magában, mikor a férfi majdhogynem megdícséri őket, bár ezt is ugyanabban a kemény, kérlelhetetlen modorban teszi, mint amivel eddig beszélt.
Azért kicsit rosszul érinti, hogy megkérdőjelezték az elmebeli képességeit. Elvégtére is, nem volt benne a "parancsban" eddig, hogy NEM varázsolhat SEHOGY. De ezúttal okosabb, és csöndben tudomásul veszi, ahelyett, hogy felvenné azt a bizonyos inget.

Noel nyugot válasza kivált belőle egy elismerő pillantást. Azta! Ezután a tanár most vagy ehiggad kicsit, és nem szól semmmit, vagy felfogja benne a kicsit gúnyos élt, és akkor mindeki szaladhat, amerre lát. Ha fele ennyire bátor lett vona, akkor most nem ülne itt ilyen csöndesen, és hagyná, hogy kirekeszsék az óra további részéből. ugyanis nagyon úgy tűnik, ez van készülőben.

Mindenki felé repülnek a kötetek, de őt, valamiért, elég nagy ívben kerülik ki. Nem is próbálkozik, hogy nonverbálisan beleszóljon a dolgokba, nem akarja az egész félévet büntetőmunkán tölteni.
Meg sem lepődik, amikor a lányoknak ezúttal is sikerül az elhárítás, hiszen ez könnyebb varázslat, mint a vonzás, és ha azt az akadályt vették, akkor ezzel már nem is lehet igazi gondjuk.

Viszont az utolsó pillanatban sikerült lekapnia a fejét, amikor az Ed által taszított könyv éppen felé indult. Nem rója fel neki, hogy ilyen hülye irányba küldter, erős a gyanúja, hogy nem is nagyon figyelte, merre megy a pálca, valószínűleg még mindig a légzéssel van elfoglalva. Kis híja, hogy nem hányt, és őrületesen nagy mázli... nos igen, mindannyiuknak.
Nem lett volna túl nagy kedve, büntetőmunka gyanánt, itt takarítani...

Ed köszönömét egy mosollyal nyugtázza. Jól esik neki, hogy észrevették a szivességet, amit tenni akart, és egy minimális sikerélmény azért neki is jut ebből az órából, így egészen vidámmá válik hirtelen.
Nos igen, hülye hangulathullámok. dracot nem nehéz boldoggá tenni.
Azért gyorsan letörli a szélesedő vigyort az arcáról, nehogy a tanár kiszúrja, és még ezért is kapjon egy fejmosást. Azért igyekszik elkapni a pillanatot, amikor Ed újra arra néz, hogy visszatátogjon neki egy szivesent, megtoldva egy kacsintással. No meg, hogy megkérje, ügyeljen a testi éppségére, ha egy módja van rá. Elhiszi, hogy nehéz levegő nélkül élni, nem is olyan régen ő is megtapasztalta, de fej nélkül sem könnyebb...