Bűbájtan terem

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Vas. Nov. 29 2009, 16:54

*Thierrynek teljesen igaza van, ő remekül szórakozik. Azt is le fogja rajzolni, hogy Ed milyen pózt hozott össze Sereniussal, bár valószínűleg az a felnőtteknek szóló képregényében fog szerepelni, nem a horrorosban. A „kaszinó” szóra is felcsillan a szeme, hiszen ha az van, akkor lehet szerencsejátékozni, csalni picit, és egyéb illegális dolgokat művelni.
Viszont hiába élvezkedett eddig, mikor a prof mellé lép, lekonyuló szájjal nyújtja oda a sajtcetlijét. Valami olyasmit motyog az orra alatt, hogy „jajj, a jegyzeteim… a horror képregényem”, természetesen azért összehoz egy rendes választ is.*
-Én csak azt akartam szemléltetni a rajzokkal, hogy mi történik akkor, ha valaki nem figyel órán, és elszúrja a varázslatokat. Pont mint a falon lévő képek!
*Hangjában nincs semmiféle tiszteletlenség, vagy gúny, teljesen normálisan ejti a szavakat, bár bűnbánatnak nyoma sem látszik rajta. Ő tényleg nem csinált mást, csak ezt. Persze nem nevelő, hanem szórakoztató célból készíti a képregényt, és kifejezetten örülni fog annak, ha Thierry megmutatja a többieknek is, mert akkor ő hirtelen népszerű lesz, és gazdag.
Francisra tett megjegyzésen fennakad a szeme, bár eddig inkább az volt a fura, hogy a többi tanárnak nem volt ellenvetése, hogy a koponya is részt vesz az órákon. Neki hiányozni fog, ha nem simíthat rajta végig, az egészen biztos, hiszen olyan szorosan hozzánőtt, hogy szinte személyes gyászának tekinti, hogy ki lett utasítva a teremből. A vita miatti büntetésre meg felcsillannak a szemei, ő már tök jó ilyesmiben, hogy a semmiről hozzon össze több száz szót, úgyhogy a pad alatt megböki Noel lábát, hogy rá számíthat, ha kell ihlet, segít majd megírni a fogalmazást. Amikor szómenésről van szó, nem jön zavarba. Viszont épp most fenyegették meg azzal, hogy ha nem fogja be, akkor magának is összedobhat egy ilyen kis esszét, úgyhogy csak pislant kettőt egymás után, ezzel jelezvén, hogy megértette az intelmet.
Mivel nincs már papírja, így csak a kezére jegyzi fel a varázsigét, úgyhogy van ideje figyelni, és a felé repülő könyvet is időben észreveszi. Pálcájával rábök, majd a fal felé rántja. Egy szuszra ejti ki a szót, a z-t kicsit hosszabban, majd az ó-t elnyújtva mondja ki a varázsigét.*
-Repulsio!
*Most tényleg nem terelte el semmi sem a figyelmét, így nagy valószínűséggel a könyv arra fog menni, amerre rántotta a pálcát, egyenesen neki a falnak, nem téve kárt semmiben és senkiben.
Mivel végzett, körbenézi a többieket. Ed hozza a formáját, valahol a lelke mélyén drukkol neki, hogy élve megússza az órát. Rai szegény nem varázsolhat, amit őszintén sajnál, hiszen az eredménye mindent elsöprő volt most kétszer is. Noelnek felmutatja a pad alatt a hüvelykjét, hogy „remek voltál, haver”, a lányokra meg tényleg csak egy futó pillantást pazarol.*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Vas. Nov. 29 2009, 22:13

*Noel válaszát végighallgatva elgondolkodó tekintettel pillant vissza, majd mosollyal az arcán, de szótlanul hajol meg ismét a fiú felé, jelezve, hogy elfogadja a mondottakat, megérti, és nem szándékszik az órán folytatni a beszélgetést. De sajnos máris elkésett, mert a tanár, természetesen jogosan, kikel magából. Serenius bűntudatosan hajtja le fejét, és gondolkodás nélkül, szégyenpírban égve jegyzi fel a büntetőfeladatát. Eddigi tanulmányai során nem szokott hozzá, hogy büntessék, mert voltak olyan tanárai, akiknél tudatosan ügyelt rá, hogy ne tegyen semmi olyat, no meg persze olyanok is, akik egészen egyszerűen nem merték megbüntetni családjának kiterjedt helyi kapcsolatainak köszönhetően. De ezt itt egy másik világ, más emberek, más professzorok. Már most elhatározva, hogy amint lehet, kiengeszteli a professzort, hiszen itt ő csak “vendég”, ráadásul tanulni jött. Csak azt az egyet nem érti, hogy a professzor miért nem segít Ed-en, aki láthatóan rosszul van. Mivel Ed ugyancsak hevesen reagál a mozdulataira, egy másodperc alatt elengedi. Hogy jól döntött, azt az mutatja, hogy Ed színe lassan kezd ismét normálissá válni, bár a fiú tekintete még kissé furcsa. Mivel úgy tűnik, hogy több rosszat tesz kapkodó igyekezetében, ráadásul mára már eléggé magára vonta a professzoruk figyelmét, inkább hagyja, hogy Ed magától tegye túl magát a dolgon. Izzy válaszának hallatán gyanúsan megrándul a szája széle, de aztán visszatér a feladatához.*
~ Most koncentrálnom kell! ~
*Hogy kissé kiköszörülje a csorbát, a következő varázslatnál maximális odafigyeléssel és koncentrálással jár el. Híúsága is arra ösztönzi, hogy sikeres legyen, ezért ismét begyakorolja a mozdulatot, magában többször is elismétli a varázsigét, aztán a tekintetét kitartóan a tanárra szegezi, a pálcáját feszült készenlétben tartva. És ez az ő nagy szerencséje, mert a felé repített könyv szédítő sebességgel érkezik a mana “hátán”. Az utolsó pillanatokat, mintha lassított felvételen látná, és a film ki lenne kockázva. Aztán felgyorsulnak az események, ösztönösen cselekszik. A könyvre szegezett pálcáját hirtelen mozdulattal felrántja, és működni kezd a tudatosság, csattan a varázsige: ahogy a professzortól hallotta, megnyomja a Z hangot, és kissé hosszabban ejti az Ó-t.*
- Repulzió!
* Az előkészületeknek, a saját akaratának és a megfeszített koncentrációnak köszönhetően a könyv valószínüleg irányt vált, és a falon csattan majd. Mikor ellenőrzésként Ed arcára pillant, azon merev elutasítást, és elzárkózást lát, de nem tudja mire vélni. Tekintete átsiklik Rai Dracra, és elgondolkozik rajta, hogy vajon mit tenne az ő helyében, de ez egy fogas kérdés.*
~Még szerencse, hogy nem vagyok az ő helyében.~

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Hétf. Dec. 07 2009, 18:50

A diákok szerencséje, hogy normálisan elvégzik a varázslatot. Valóban nem találkozott még ilyen bandával, akik ennyire semmibe vegyenek egy ilyen nagyszerű tantárgyat, mint a bűbájtant. Izzynek elmormol egy köszönömöt, majd a cetlit leteszi az asztalára. Nem is nagyon nézi meg, hogy mi van rajta, arra még lesz ideje.
- Örülnék Edward, ha eltüntetné azt, amit odatett. - mondja a fiúnak. Nem kívánja még azt nézegetni, és szagolgatni. - Továbbá, a két leányzón, és Edwardon kívül, majd mindenkit várok a lakosztályomban egy kis elbeszélgetésre. És ajánlom mindenkinek, hogy megjelenjen.
Mondja még kicsit mérgesen, aztán már nem akar több szót pazarolni a fegyelmezésre. Majd az irodai beszélgetés attól függ milyen irányt fog venni, hogy a továbbiakban hogyan fognak viselkedni. Egy mélyebbet sóhajt, ahogyan belegondol, hogy még vagy 3 évig ilyen brigáddal lesz megáldva.
- Haladjunk, haladjunk, hiszen vár még ránk pár varázslat. A tárgyakat nem csak levitálni lehet, hanem annak méretét lehet növelni, és csökkenteni. Bár többük számára ismerősek lehetnek ezek a varázslatok, hiszen az alap kategóriába tartozik, mégis örülnék, ha megmutatnák nekem mit is tudnak valójában.
A tárgyak méretét a mereo-val lehet növelni, és a reducioval lehet csökkenteni. A pálcamozdulatok hasonlóak. Rábökünk az elvarázsolni kívánt tárgyra, majd a mereo-nál felfelé húzzuk a pálcánkat, a reducionál pedig lefelé, mintegy jelezvén, hogy egyiknél nagyítani a másiknál pedig kicsinyíteni szeretnénk.
Keressenek maguknak bármilyen tárgyat, és végezzék el ezt a két varázslatot.
Adja ki az utasítást. Míg a diákok keresgélnek, Thierry megkerüli a tanári asztalt, és lehuppan a székére. Alkarjára támaszkodik, és onnan figyeli, hogy ki miként varázsol. Egy újabb mély lélegzet, közben feljegyzi magának: "Megkeresni Dorotheát!" Majd lapjából felpillantva ismét a diákokat nézi.

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Hétf. Dec. 07 2009, 22:40

*Szó sincs arról, hogy nem tiszteli a bűbájtant, csupán így jött ki a lépés. A fogalmazás érdekesnek ígérkezik, de azzal majd később foglalkozik, nem most. Sereniusnak egy barátságos mosoly kíséretében biccent, nincs már vita, azt lezárták az előbb. Arra majdnem elvigyorodik, ahogy Izzy elmagyarázza, mit alkot… a horror képregény, hát persze, amit ki kell adatni. Az már kevésbé lelkesítő, hogy még mehetnek 3-masban egy kiadós fejmosásra is. Ezt ha Raul megtudja… minimálisan a hitéből tér ki, és még tőle is várható egy leszúrás. Csodás nap.*

-Ott leszek, professzor.
*
Bólint, megértette, megjelenik. Sosem odázza el a feladatait, legyen az kellemes, vagy éppen kellemetlen, és egy büntetés. Elkövette, felel érte, vállalja a következményeket, nem rohan el előle, nem gyárt magyarázatokat. Izzynek viszonozza az okét hangtalanul, az a biztos. Az óra további részében figyel, és egy szó nélkül hajtja végre azt, amit kell. Francisra pillant, használhatná őt is éppen, de nem, még véletlenül sem, inkább két tégladarab mellett dönt. Feláll, és kézzel viszi vissza mindkettőt, elvégre nem volt feladat egy újabb lebegtetés, és nem akarja feszíteni a húrt tovább, így is eléggé zabos a professzor rájuk. Leteszi mindkét téglát egymástól távolabb, most sem áll neki játszadozni, rábök az első áldozatra.*

-Mereo!

*Szépen húzni kezdi felfelé, egészen addig, amíg már egész jó takarást biztosít, és egy apró pöccintéssel tekinti befejezettnek a feladatot. A másik téglán kezd bele a csökkentésbe, miután azt felállította szépen, és hasonlóképpen bök rá a pálcájával*

-Reducio!

*Lefelé húzza a pálcát, és amikor már egész kicsike, csak akkor pöccint, és fejezi be a varázslatot. Hátradől, megvárja a többieket is, és a professzorra pillant. Inkább nem szólal meg addig, amíg nem lehet, abból ne lehet baj. Érdekes, ha komolyan veszi, ha nem kalandozik el, nem szórakozik, akkor nincsen semmi problémája, nem bakizik. Szarul indítottak páran, igen kellemetlen, hogy renitensnek lettek elkönyvelve, holott nem ez volt neki sem a célja. A szobai beszélgetést előre sejti… ultimátumot fognak kapni minimálisan. Ha mindkét varázslata jónak ítéltetik, akkor legalább egy apró sikert könyvelhet el.*

Tárgy: Bűbájtan terem Hétf. Dec. 07 2009, 23:24

*Elgondolkodva nézi a fiúkat. Ezek a kamaszok rémesek, nem bírnak nyugton maradni. Már szinte el is felejtette, milyen volt, mikor a fivérei jártak ebben a korban. Hát, igen, ezzel a problémával nem számolt, mikor idejött. De hát mindegy, majd túléli őket valahogy, legfeljebb strébernek tartják, pedig csak figyelni szeretne. A tanár utasítására körbenéz, s az előbb eltaszított könyvre pillant. Elballag érte, majd a padjára teszi, s rábök a pálcával, miközben felfelé húzza azt.*

- Mereo!

*A könyv megremeg, majd nőni kezd, s nem is hagyja abba, míg az egész padot el nem foglalja.*

~Hoppá, azt hiszem, kicsit túllőttem a célon!~

Vigyorodik el magában, majd újra szegény könyvre bök, és az ellenkező hatást előidéző igét mondva most lefelé húzza a pálcáját.*

- Reducio!

*A könyv egy újabb remegési hullám után zsugorodni kezd, de Katyerina kínosan ügyel rá, hogy ne esen túlzásba, így a kötet nagyjából tenyérnyi méretű lesz. Érdeklődve szemléli az eredményt, helyére visszaülve bele is lapoz.*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Kedd Dec. 08 2009, 15:22

*Kicsit megkönnyebbül, hogy Tiherry nem tanulmányozta még részletesebben a sajtcetlijét, amit az imént begyűjtött. Azt azért sejtette, hogy nem fogja könnyen megúszni a dolgot, és ez csak a vihar előtti csend. Balsejtelme be is igazolódik, mikor elhangzik a meghívás az elbeszélgetésre. Nem túl hangosan, de határozottan válaszol.*
-Rendben, ott leszek.
*Lopva Noelre les, és elnyom egy vigyort. Jól kezdődik ez a tanév is, máris priuszosak lesznek a karvezetőjénél. Na nem mintha ez annyira megviselné kicsi lelkét, hiszen az állítása szerint nincs is neki.
Mivel már nincs hova jegyzetelnie, és amúgy is ismeri ezt a két varázslatot, nem jegyzetel még a kezére sem, csak ahogy elhangzik az utasítás, a falhoz battyog, és szerez két könyvet, olyat amin nincs semmiféle állatra emlékeztető rajz, vagy utalás. Visszaül a helyére, és az egyik könyvet a pad szélére helyezi, Noeltől távolabb eső részre, a másik meg az ölében pihen, hiszen haverja téglája szép nagy méreteket öltött. Mielőtt bökne, elképzeli, ahogy a másfélszeresére növekszik a tárgy, és csak ez után kezd varázsolni.*
-Mereo!
*Hangzik tisztán és határozottan a varázsige, és a könyv máris elkezd növekedni. Figyel, hiszen még egy hibát nem követhet el a mai órán, és húzza a pálcát, és mikor pont akkorának találja, mint ahogy elképzelte, pöccint egyet. Ha szerencséje van, sikerrel járt. Kicsit beljebb tolja, hogy ne essen le, majd halad tovább, és a másik könyv következik. Felpakolja az öléből az asztalra. Újra bök, és a varázsigét megpróbálja szépen ejteni, tehát c helyett sz-el, és a szó közepén lévő u-t hosszan.*
-Reducio!
*Most lefelé húzza a pálcát, míg kb. a felére zsugorodik a könyv, utána pöccint egyet. Most is összpontosított, így reméli, hogy ezt sem szúrta el. Felkönyököl az asztalon lévő maradék helyre, és a többiek ténykedését figyeli.

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Hétf. Dec. 14 2009, 19:40

*Kicsit elbambult, s mikor kapcsol, a többiek már nagyban növesztgetik a téglájukat. Hoppá. Igyekszik kihallani a varázsigét, ami nem is olyan könnyű, ha ennyien mormolják egyszerre, és ellesni a mozdulatot.*
- Mereo!
*A tégla először semmit sem csinál, nem is hajlandó tudomást venni róla, hogy most épp jól megvarázsolják. Aztán lassan remegni, és nőni kezd. Eleinte nem is látható a változás, de aztán nő és nő és ... már a fél padot beteríti.*
- Reducio!
*Ezúttal arra koncentrál, hogy a hatalmas tégla csökkenjen; lefelé húzza a pálcáját. Az egy ideig csökken, majd megreped és végül csak egy kupac téglapor lesz belőle. Ez történik, ha nem koncentrál eléggé az ember. Mázli, hogy ez csak egy tégla. Ha - ne adj Isten - egy gyémánt nyakéket akart volna egy kicsit lecsökkenteni, hogy pont jó legyen, és darabokra tört volna... jobb bele sem gondolni az ilyesmibe. Addig is reméli, hogy a tanár pont nem felé néz, amikor félresikerül a bűbáj.*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Kedd Dec. 15 2009, 13:30

Aki még nem írt tegye meg legyen szíves.

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Szer. Dec. 16 2009, 13:30

*Montmorency professzor “szívélyes invitálására” csak bólint egy aprót, és először nyel egyet. Magában már meghányta-vetette a történteket, és le is zárta volna a büntetéssel és egy “majd igenis jóváteszem” elhatározással, de hogy még fokozódik a dolog. Nem gondolta volna, hogy ennyire felnagyítja majd a professzor a történteket, hiszen éppen a tanár által feltett kérdést, tehát az óra anyagához szorosan kapcsolódó dolgot vittatták csak meg Noellel. Nem keres kifogásokat, felesleges magyarázkodást sem tervez a sokszemközti bizalmas elbeszélgetés során, most is csak határozott hangon válaszolva reagál.*
- Természetesen ott leszek!
~Kötelező megjelenés? Ez olyan, mint valami hadüzenet? Nem is, inkább egy igazi diplomáciai kihívás! Serenius Kettőszázhetvenharmadik Leckéje: Hogyan lehet diplomatikusan, szépen és jól kijönni egy órai vétségből? ~
*Derűs-optimista nyugalommal néz elébe a raportnak, és már nem is veszteget rá több gondolatot. Ehelyett érdeklődve figyeli Noel és Jekatyerina varázslatait – Izzy választása már nem okoz neki semmilyen meglepetést – a növekvő és zsugoródó téglát és könyvet. Az újabb feladatot nem tekinti túl nagy kihívásnak, ha csak azért nem, mert esze ágában sincs elrontani ezt a két, már korábbról is ismert, már sokszor végrehajtott varázslatot. Két üres pergamenlapot választ a feladat végrehajtásához.*
- Reducio!
*Hangzik el a szájából az első varázslat, miközben rábök a kicsinyíteni kívánt lapra és lefelé húzza a pálcáját, míg a pergamen béllyeg nagyságúvá nem zsugorodik.*
~Igazán remek módja egy titkos üzenet továbbításának. Ezt ki kell majd próbálnom! Akkor lássuk a következőt~
- Mereo!
*Ahogy a második varázslattal nagyobb és egyre nagyobb lesz a pergamen, egyre jobban láthatóvá válnak az amúgy igényesen megdolgozott kecskebőr egyenetlenségei, a rostok, de még a habkő csiszolásának nyomai is. Mikor már kisebb takarónyi méretű lesz a pergamen, Serenius felfelé húzott pálcája megáll, és apró mozdulattal zárja le a varázslatot. Elégedetten szemléli, ám ekkor veszi észre Leanne kupacát, és bár egy pillanatig késztetést érez, hogy egy pálcamozdulattal eltüntesse a sikertelen varázslat nyomait, elhessegeti a gondolatot, helyette csak egy “sose bánd!” biztató mosolyt küld Leanne felé. *

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Szer. Dec. 16 2009, 14:10

Úgy érzi, ez nem az ő napja. Ma egyszerűen bármit is tesz, vagy éppen nem tesz, az tutira nem jól sül el. Talán nem is kellett volna bejönnie erre az órára, bár ki tudja, lehet akkor a következő alkalommal ő lett volna a szemléltető példa a tanár óráján, mivel hamar kiderült volna, miért lógott el az első "megmérettetés" elől.
Nem volt benne a "parancsban", hogy nem varázsolhat nonverbálisan, de természetesen eszébe sem jut, hogy ennek hangot is adjon, éppen elég figyelmet sikerült már maga felé fordítania a tanár részéről. Mindezek tetejében pedig nem elég, hogy itt szenved, még óra után van egy látogatása....
Szégyen, nem szégyen, de kicsit megkönnyebbül, h az utasítás értelmében nem ő lesz aza egyetlen, de azért így sem válik ez az egész sokkal könnyebbé. És az óra sem fog. Hiszen sorra veszik az újabb és újabb varázslatokat, amit biztosan tökéletesen végre tudna hajtani... nonverbálisan. Viszont jelen pillanatban még halovány gőze sincsen arról, hogy mit fog kezdeni a pálcájával. Egyszerűen MUSZÁJ lesz megszelidítenie, de ez egyelőre körülbelül annyira tűnt esélyesnek, mintha a fából vaskarika gyártásával próbálkozna.

De nincs mit tenni. Nem akar több galibát, ezért csendben meglapul a padban, és figyeli, ahogyan a többiek ügyködnek. Persze akadnak kisebb, nagyobb hibák, de kicsit irigykedve konstatálja, hogy mindinki sikeresen oldja meg az újabb feladatot. Most eszébe sem jut, hogy ő is kimenjen valamilyen tárgyért, és próbálkozni kezdjen, mert nonverbálisan tökéletesen megoldaná a feladatot, de pálcával valószínú, hogy inkább rájuk omlasztja a helyet, vagy felgyújtja, vagy mindenkit összezsugorít, vagy....

Leállítja a gondolatait. Nincsen kedve továbbra is ezen, és hasonló rémes lehetőségeken agyalnia. Lehet, hogy egy jó pszihológus kéne neki, vagy egyszerűen csak Izzyvel beszélnie, aki biztosan vevő lenne a különböző horrorisztikus képzelgéseire.

Mindeközben igyekszik értelmes arcot vágni, nehogy bármivel is sikerüljön felhívnia magára, az amúgy is kissé felpaprikázott tanár figyelmét. Ajajjj.... hogy lesz ebből vizsga!
Itt STOP!!
Drac mereven nézi az arab srác próbálkozását, nem hajlandó gondolkozni, nam hajlandó belegondolni.... csak ül. Figyel. Beleolvad a környezetbe. Túlél.

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Szer. Dec. 16 2009, 14:14

*Gyorsan eltünteti, amit el lehet, egy ügyes kis bűbájjal, motyogva, észrevétlenül, aztán már igyekszik figyelni, mintha semmi sem történt volna, újra bevágja a kimért gőgös arcot. Szerire rá sem néz, csak mordul egyet, mikor az csajozik, hogy lehet, hogy ez neki egyáltalán nem megy és Leanne is a pokolra kívánná, ahová való is egyébként. De mégis minden lány ezt teszi…mert mindegyik lökött, azért. Vonja le villámgyorsan a következtetést, meg hogy velük van a baj, nem vele, s máris jobban tud a feladatra koncentrálni, ahogy ezt tisztázta magában. Türelmetlenül zsebébe túr, s nem is kell sokáig kutatnia a gumicukros zacsija éppen kéznél van. Most már abszolút csak a feladtra figyel, főleg, mert neki lesz jó, ha az orbitális méretű cukrot a szájába kapja. Úgyis éhes...mintha a hányingerét elfújta volna a szél, képes lenne megenni egy ökröt, csakhát semmi más ehető nem került most kezei közé a cukorkáin kívül.*
-Mereo! *Bök a cukorra, s húzza a pálcáját amerre kell, s mert ha nagyon szeretne valamit, az általában sikerülni szokott a cukor dagadni kezd, majdnem akkorára, mint Edward egész feje... rejtély, hogyan akarja ezt egyszerre megenni majd, de muszáj lesz valamivel vigasztalnia magát, hiszen ő nem kap büntetést, ez a világ legmegredítőbb szégyene a számára. Mickey élve elásná...Ő magát is Kb, legalább olyan csalódott képet vág, mint azok akik délutáni összejövelre hivatalosak. Egészen úgy érzi magát, mint valami pedáns prefektus, ezt a tényt merőben nehéz feldolgoznia...Kell is a cukor, valamivel tompítania kell ezt az orbitálális fájdalmat.*
-Reducio *Motyogja síri hangon az előtte heverő pennának, olyan kicsi pihe lesz belőle, mint ami a kisebb párnákban szokott lenni. S aztán csak mered rá, mered csüggedten, komor, bús fejét tenyerébe támasztva, gőg és utálatos pofabevágások tömkelege nélkül bámulva maga elé, mintha most halt volna meg az anyja. Még mindig nem tudja, hogy fogja ezen magát túltenni...Nem kapott büntetést!!! Ő, nem kapott büntetést! Hagyják békén, menjen az egész világ a fenébe, tőle most elvették a kismackóját, a padra roskad, két kezével eltakarja a fejét, mintha fáradt lenne, vagy lágyékon rúgták volna, vagy görcsölne, vagy ki tudja, meghalt a kismacskája. Nem kap, nem kap...élete legnagyobb csalódása, valóban, ez az Ember Tragédiája.*

//bocs a késésért Sad

//

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Pént. Dec. 18 2009, 17:37

Miután mindenki megértette, amit meg kell, Thierry elfoglalja megérdemelt helyét, és figyeli, ki hogyan végzi el a kijelölt varázslatot. Szerencsére ez már nem bizonyul annyira nehéznek, mint az előző kettő, és mindenki viszonylag könnyedén el is tudja végezni azt.
persze, azért vannak csiszolni való dolgok, de mire való a gyakorlás öröme, ha nem arra, hogy tökéletesítsék bűbájtan tudásukat. Elismerő mosoly szerű valamit erőltet az arcára, miután elvégezték a gyakorlatot.
- Örülök neki, hogy mindenki meg tudta csinálni ezt a nem túl nehéz feladatot. - mondja, miközben feláll a székéből, zakóját pedig lazán összegombolja. - Ezzel el is érkeztünk a mai óra végéhez. örülök, hogy azért nem kellett itt lennünk sötétedésig.
Elindul a padsorok között, egészen hátra a terem végébe. Csak remélheti, hogy a diákok a fejüket utána fordítják, bár annyira nem fogja beleélni magát.
- Szeretném... - folytatja- ... ha mindenki azért elgyakorolná még párszor a mai órán tanultakat, hiszen ezek az ALAP -nyomatékosítja meg egy erősebb hanglejtéssel mondanivalóját- varázslatok közé tartoznak. A következő órán is lesz mit csinálnunk, csak ajánlhatom mindenkinek, hogy itt legyen. Bár, ha nem jönnek el, nekem az sem gond.
Vonja meg a vállát, majd elindul vissza a terem elejébe, hogy leüljön tanári asztal szélére.
- Mindenesetre, azért túléltük ezt az órát. Örülök. Akinek bármi kérdése van, megtalál a lakosztályomban. Ha valamelyik varázslat nem megy, akkor is meg lehet keresni, bárkinek szívesen adok külön órát. Nem venném a szívemre, ha valakit azért kéne megbuktatnom, mert nem tudja ezeket a varázslatokat. - mondja egy újabb mosolyszerű valamivel az arcán, aztán a mondat végén egy nagyot csattan hatalmas tenyere - Az órának vége, el lehet menni, akit pedig várok a lakosztályomban, az ne felejtsen el eljönni. Én megjegyeztem a neveket... csak úgy mellékesen... Viszlát!
Mondja el, köszön el... és a cuccai összeszedése után pedig kiviharzik a teremből.

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Pént. Dec. 18 2009, 19:09

*Miután nem leszúrás érkezik, tudomásul veszi, viszonylag jól dolgozott mindenki. Csodás, ennyi jó történt a mai napon. Igaz, témába vágó volt a beszélgetés is, de úgy tűnik, ezt itt nem lehet megtenni, ezt el kell fogadnia. Nem érzi úgy, hogy erős lett volna a viselkedésük, ám ha a prof ezt így gondolja… egy szavuk sem lehet. A gyakorlás neki természetes, az a tanulás része, így erre bólint, bár szívesen tanult volna még valamit, de nem kell siettetni, így is paprikás a hangulat. Túlélték az órát, ez önmagában is érdem, mind a professzor, mind az ő részükről. Rai téglapora még mindenki látszik, sebaj, ezzel is színesítette az órát. A bukás emlegetésére felvonja a szemöldökét, nem szándékozott ilyet tenni, annyira csak nem lehet hülye, hogy ne menjen át. Szégyenként könyvelné el, ha ez megtörténne. Az elismételt látogatásra bólint, azt biztosra vette, hogy Thierry megjegyezte a neveiket, és elég rosszul áll a szénájuk.*

-Nem felejtjük, viszlát, professzor! Izzy, ez órák alatt sem jön le róla.

*Végignézi a kiviharzást, aztán mindent elpakol, és letakarítja az asztalt. Francis állapota… aggasztó. Mutatja a fiúnak, amit tud, már most leszed róla, a többit majd a sátorban. Feláll, Sereniusra pillant, és végül odasétál hozzá, hogy megbeszélje vele a részleteket a büntetéssel kapcsolatban. 3-man komoly pácban vannak, Rai kevésbé, de nem árt egyeztetni, mikor is mennek a professzorhoz. Az ő véleménye, hogy jobb előbb, mint később, ám akkor már vinni kellene a fogalmazást is.*

-Mikor akartok menni? Serenius, te mennyi idő alatt írod meg? Én összehozom hamar, ha arról van szó. Rai, Izzy? Holnap keressük fel, vagy mikor? Lányok, mázlisták vagytok.

*Nem tér ki semmire, csak elvigyorodik, azt pedig, hogy miért, azt nem fedi fel Izzyék előtt, ezt elég, ha ketten tudják az arab fiúval. A látogatást nem szívesen húzná, nem jó dolog egy már amúgy is dühös professzort tovább ingerelni. Megvárja a válaszokat, ha megegyeznek a másnapban, akkor bólint, tudomásul veszi, ő ott lesz. Leanne és Jekatyerina a kivételek, Eddel együtt, aki emiatt igencsak összetörtnek tűnik. Vállon veregeti, van ez így, nem kell elkeseredni. Felkapja a cuccát, bevárja Izzyt is, köszön mindenkinek, Ednek odaint és egy javulást szó kíséretében indul az ajtó felé, és egy cigit a szájába dobva lép ki a teremből, megkínálva a fiút is.*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Szomb. Dec. 19 2009, 14:47

El sem tudja hinni, hogy vége van az órának. Azt pedig különösen nem, hogy nincsen több gúnyos, nah jó, az van, de nincsen több kifejezetten letolás jellegű megjegyzés. A tanár, a maga módján ugyan, de megköszöni az erőfeszítést, és a részvételt. Azért nem bírja ki, hogy bár messze vannak még a vizsgák, de ne emlegesse a bukást. A gondolatra Rai gyömra öklömnyire szorul.
Nem is csoda talán, hogy a prof hangos, és meglehetősen hirtelen tenyércsapására meg is ugrik. Ebben a suliban két eset lehetséges, hogy miben fog elhalálozni. Sőt, ha jobban belegondol, akkor három. Az egyik, ha eltéved, és olyannal fut össze egy kihalt folyosón, mint mondjuk Akane... a másik, ha a pálcájával kell varázsolnia, de akkor viszi magával a közvetlen környezetét is.... a harmadik viszont tuti a szívroham....

Amikor a tanár elviharzik, egy halk 'viszlát, uram'-ot nyög, de maga sem gondolja komolyan, bár tisztában van vele, hogy bizony muszáj lesz.

Aztán Noel felé fordul, hogy bocsánatot kérjen, és csak rosszabbul érzi magát, amikor elcsípi annak fél mondatát.

- Ne haragudj, tényleg! Nem direkt volt....
A másik kérdésére egyetértőn bólint.
- Jobb későn, mint soha. Irány a professzor irodája!

Megvárja, míg Noel, és Izzy kivonulnak, majd ő is szedelődzködik, és odatátog a terem másik végében ülő Ednek egy 'Jobbulást'.

Katasztrofális óra volt, és nem az utolsó....