Bűbájtan terem

*Nincs oda túlzottan, hogy a toronyban lesz az óra, de mit várjon, nem Extremusos tanárral lesz, pedig milyen kényelmes megoldás az alagsorba órára járni. Mivel Bűbájtanról van szó, kénytelen felmászni azon a sok-sok lépcsőn. Semmit nem hozott magával varázspálcáján kívül. Ha jegyzetelni kell akkor így járt. Maximum ha visszaér szobájába elolvassa a fejezetet.
Öltözéke a megszokott iskolai egyenruha, fehér bőre szinte világít a sok fekete ruha miatt. Vörös haja félig feltűzve, fele viszont vállára omlik. A teremhez érbe gondolkodás nélkül nyit be, tudomása szerint nem késett el, pedig tett egy kis kitérőt nem önszántából. Ez a szakasz teljesen ismeretlen számára, elsőre nem találta a termet. Belépve az ajtón megpillant két lányt, az egyiket ismeri és tudja, hogy kartársa, a másikat meg látásból ismer, viszont biztos benne, hogy újabb kartárssal van dolga. Nem olyan sok diák jár ide ahhoz, hogy ne jegyezze meg társait, még ha névről nem is ismeri őket.*
-Sziasztok. *Köszön ahogy kell és maga mögött becsukja az ajtót. Elindul feléjük és keres magának egy szabad helyet, előtte azonban megejt egy bemutatkozást Kumikonak.*
-Arzenia. *Nyújt kezet a lány felé, ha elfogadja elfogadja, ha nem, akkor egyből tovább lép, hogy leüljön az egyik padba. Ellenkező esetben csak kézfogás után.
Azt hitte később jött, mint kellett volna, de a létszám nem erről tanúskodik. Minél kevesebben annál jobb, legalább nem kell várni egymásra, nem kell hallgatni a zsivajt és több idő jut gyakorlásra. Leteszi pálcáját az asztalra és ujjait ráhelyezve ül mozdulatlanul. Sosem találkozott még a tanárral, érdekli ki fogja tanítani kedvenc tárgyát. Reméli nem valami szadista félőrül. Az első óráján sajnos nem vehetett rész, mivel nem tartózkodott az iskolában, csak utólag olvasta el, milyen órákról maradt le. Néma csendben ül és várakozik, néha az ablak felé pillant.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Újabb lány érkezik ide, ebbe a terembe. Meglepő, hogy egész lelkesen, hisz a morcona tanár úr órájára kevés diák jön örömmel. A kékség belép, s látja, hogy a diákok kezdenek gyülekezni, bár ez idáig csak lányokat lát. Ismerni sem ismeri csak Kumikot, ígyy egy bemutatkozással és köszönéssel kezd.
-Sziasztok. Krisztyne Blackcat lennék.
Ezzel azonban be is fejezte a társalgást. Végignéz a termen,s azon gondolkodik hová is üljön le. Ha a termet át kell ismét rendezni középre nem érdemes, így elindul egy hátsó padba. Meghagyva ezzel a lehetőséget a padok rendezgetésére azoknak, akik botor módon középre telepednek le. Na persze ő is segítene ha szükséges, de így neki már nem kell költözködnie. Órarendjét keresi elő, s elolvassa újra mi is lesz a mai óra anyaga.
~...hát ez gyakorlati lesz, minden bizonnyal. Megint lehet majd gyakorolnunk egymáson, ha jól sejtem. Vagy a prof fog rajtunk.~
Egy széles vigyor jelenik meg az arcán, szeret a próbababa szerepébe bújni, elsőként átélni a bűbáj hatását. Fura, hogy legtöbbször saját kezűleg dolgozik, de ha rajta végeznek el varázslatot, főleg olyat, amit addig még nem próbáltak izgalom fogja el. Adrenalin szintje az egekben van olyankor. Ezen töprengve várja a többi diákot és a tanárt.

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

*Ismét lóti-futizik az új leányzó keresgélve a Bűbájtan terem után. Minden terembe benyit a folyosókon de csaknem találja. Majd eszébe jut mintha a Déli-toronyban lenne. Hát arra veszi az irányt és nézelődni kezd az ő általan keresgélt szobácska után.
Hamarosan meg is találja és belép a terembe. Ránéz a bent lévő diákokra. Siannt és Arzeniát ismeri. Azonban a másik lányt nem nagyon.
Talárjáról a rárakódott port leporolja és köszön a társaságnak.*
-Sziasztok!
*köszön kedvesen és odabattyog Kumikohoz.*
-Szia. Katrina vagyok.
*mutatkozik be és mosolyog egyet a lányra majd letelepszik a három kartársa közelében.*
~Vajon milyen lesz az óra? ~
*morfondirozik kedvenc órájáról. vagyis kedvenc tantárgyáról ugyani Katrina imádja a bűbájokat. Megkönnyítik az igy is nehéz,keserves életet.
Már találkozott a tanárral és végre egy olyan órája lehet amelyen a tanár nem egy morcos és társaikos varázsló vagy boszorkány.
Előveszi könyveit és lehelyezi a padra. Pennáját és már cuccait is kipakolja.
Pálcáját a kezébe veszi hiszen biztosan fogják használni ha nem csak elméletet fognak irogatni egész órán.
Nézelődik. A többiek felé is pillant néhányat és az ajtó felé is hordozza a tekintetét. A többiek vajon mikor szándékoznak megjönni? Esetleg a tanár is betoppanhat.*
~Nicsak.~
*néz ki az ablakon és egy madárkát lát. De nem hagyományos sima madarat hanem olyan érekes madarat. Furcsa szinnek megáldva.
Aztán eszébe ötlik: végül is a középkorban vannak szóval érthető ha szokatlan dolgokat tapasztalnak. Még igy óra előtt is. Netán óra közben. Akármi megeshet.*

*Egyre többen jelennek meg a teremben, és egyre több extremusos van közöttük. Ami azonban a legjobban meglepi Miss Mindentudót az az, hogy mind késztetést érez arra, hogy bemutatkozzon neki és a közelében maradjon.*
~ Mi a manó? Egy kicsit rövidebb szoknyát veszek fel és mindenki velem akar beszélgetni? Vagy ez valami áprilisi tréfa? De az nem lehet...hisz nem is április van.~
*Gyanakodva figyeli az először megjelent vörös tündét, majd a pár perccel később érkező lánynak is bemutatkozik.*
- Szia Arzenia! Én Kumiko vagyok.
*Mondja látszólag nyugodtan és feláll, hogy viszonozhassa a felé nyújtott kezet. Megrázza, talán kicsit túlságosan is, de nem emlékszik pontosan hogy is szokás ez erre felé. Clio barátnője sem említette legutóbb, így reménykedik benne, hogy jól csinálta. Nézi ahogy kékszemű lány leül, és mivel látszólag már nem akar vele beszélni, így ő is visszaül és várja mi fog még történni. Nem sokára Kriszty érkezik, de ő láthatólag, ma nincs beszélgetős kedvében és a hátsó sorba vonul. Kumiko nem is foglalkozik vele sokat, mert hamarosan megjelenik a lány, aki mellett bájitaltanon ült. Kicsit meglepi, hogy a lány bemutatkozik, de hát mit lehet tenni. Lehet rossz a memóriája...*
- Kumiko, bájitaltanon már találkoztunk. Emlékszel?
*Nem zavarja az sem, ha nem. Elvégre neki mindegy. A pillusokkal egyenlőre jobban kijön, mint a kartársaival, hacsak Serenát nem számolja, de lényegtelen. Hamarosan meg kell, hogy érkezzen a tanár. És akkor végre, nem kell mással foglalkoznia, csak hogy elegendő tudást, na meg persze pontot szerezzen.*

*Egy extremusos leányzó sétál végig a kellemes kis kastély falai között, ami most annyira nem is kellemes. Legszívesebben az uszodában napozgatna egy picikét, vagy még inkább visszafeküdne napot lopni, hisz semmi kedve a következő órához ismét. Már késett bájitaltanról, de annyira nem vette a szívére. Most pedig a bűbájtan a következő áldozat, amihez nem volt egyszerűen kedve kimozdulni. De mivel jó lenne egy kicsit mozgósítania magát, ezért kitolta azt a nagyon édes pofacsontját a hálókörletéből és megindul a déli torony felé. Csak egy kisebb csoszogó hang követi a lányt. Lusta, borzalmasan lusta, de ezt valószínűleg senkit se fog érdekelni. Főleg nem a tanárt, ha már rég bent eszi a penész és osztja az igét. Annyira végül is nem késett csak szimpla harminc percet, ami még enyhén súrolja a stílusos késés határait. Mielőtt elindult volna azért egy füzetet és egy tollat felkapott az íróasztalról, hát, ha nem jön be neki a téma, legalább lesz mivel elütni az időt.
Végül külső zavaró tényező nélkül sikeresen eléri az adott termet. *
- Üdv
*Belép a terembe, majd miután látja, hogy a tanár még nem jött meg, szépen kikeres magának még egy teljesen üres ötös padsort és oda letelepszik. Úgy látszik mostanában mindenki nagyon szeret órára járni, hisz szinte minden terem tömve van. Itt is vannak egy páran, hála a nagy létszámból egy bár extremusos csillagvirág is kitűnik, így nem kell egyedül némán szenvednie. Kumikora pillant, aki már megint a pontosság híve és már jóval Serena előtt beesett órára. Már körbe is vették a hírességet a különböző rajongok.
Jobb kezével megtámasztja a fejét és bámul kifelé az ablakon, mintha annyira érdekes dolgot látna. Néha azért jelen van a teremben is, ha esetleg a tanár ideérne , ő is tudjon valamit csinálni, ha már egyszer itt van.*

Silens siet a terem felé.Most semmi kedve nem volt de hát azért csak is egy óra.Táskájában ott lapulnak a kellékek(jegyzetfüzet,penna,pergamen,tinta).Kicsit fél a bűbájtantól,de hát ez van.
Mikor megérkezik látja,hogy ő az egyetlen fiú.
-Sziasztok!-köszön majd leül egy ötszemélyes asztalhoz Katrina és Krisztyne közelébe.Előveszi pálcáját,majd körülnéz.~Tök jó terem.~állapítja meg.Várja mikor érkezik meg a tanár.Lát ismerős arcokat,de nem mindenkit ismer.Úgy tudja,hogy gyakorlati óra lesz.~Vajon mit fognak csinálni?Mit gyakorolnak~kérdi magától.Aztán lustán az asztalra teszi a kezét és beledől.De hirtelen felkel.~Nem szabad elaludnia.Még csak az hiányzik.Persze jó lenne.~gondol bele,de nem lenne vicces,hogyha bejönne a tanár és mit lát?Egy lánysereget és egy fiút,aki alszik.

*A nagy extremusos többséghez, valamint a pilluamuletos diákhoz már igazán illik egy pugnaxosnak is beállítania.
Élénkvörös haját már a felfelé vezető lépcsősor végétől könnyedén ki lehet szúrni, hiszen olyan, mintha egy mozgó neonlámpa lenne. A félhomályban valahogy sikerül elbotorkálnia a tanterem bejáratához, s belépnie rajta. Valahogy odabent sem várja nagyobb világosság, de ettől függetlenül már szinte mindent lát, lévén, hogy szeme hozzászokott a sötétséghez. Néhány, ismeretlen arcot fedez fel, egy-kettőt pár pillanatnál tovább fürkészve. Nem zavartatja magát túlságosan, agyonkopott fekete táskáját leteszi az egyik terem közepén lévő szabad szék mellé. Az ülőalkalmatosságra letelepedve kíváncsian, ösztönösen pislog körül a teremben. Eközben unalmában szemöldökében lévő piercingjét piszkálgatja. Rossz szokás, de legalább nem lesz benőve.
A bűbájtan valahogy sosem tartozott a kedvencei közé. Igaz, mindent értett belőle és a bűbájokat is kifejezetten jól használja, ám a lenyűgözés mindig is távol maradt. Talán azért, mert a régi tanárai mind csak a száraz tananyaggal szapulták őket, semmi érdekességgel. A Legendás Lények Gondozásával ellentétben. Ezért is határozott úgy, hogy a sárkánykutató hivatással próbálkozik meg, elvégre ezek a nagy szárnyú, pikkelyes varázslények a legkedvesebbek számára.
Végül is, szütyőjéből előkotor egy agyongyötört füzetet.*
~Két napja vettem és….grrr~ *Morog gondolatban. Bal lábbal kelt piroskánk, lehet, hogy jobb nem hozzászólni? Elnézve a többieket, a nyár eleji fáradtság mindenkit leterített.*

*Egyszerűen imádja, hogy két torony van, és olyan hasonló mindkettő egymáshoz, persze csak kívülről. Északi, déli torony. Na nem mintha megjegyezte volna, hogy melyik-melyik, így maga alatt morogva érkezik meg a teremhez. Megigazítja a nyakában lévő, kissé szorító talárt, majd belép a terembe. Körbenéz a társaságon.*
-Sziasztok!- *Makogja az orra alá, de azért a jó szándék ott volt benne, az más dolog, hogy a többiek észreveszik-e vagy sem. Megpillantja Haileyt, majd a mögötte lévő padban helyet foglalt.*
-Szia… Ne, ne mondj semmit a múltkorira.- *Igen, még most is élénken él benne Haileynek azaz arca, amikor röhögő görcsöt kapott a lovacskás gatyától. Bár tény, ami tény, utána elég jól alakultak a dolgok, közte és Amelie között.*
-Na, és készültél valamit az órára, vagy csak úgy szimplán beállítottál ide?- *Egy kis beszélgetésbe kezd a lánnyal, hogy addig se unja szét magát, amíg várnak a tanárra.*

* Kamilla magányosan sétál át klubhelyiségükből a Déli toronyba, hogy részt vegyen a bűbájtan órán. Pár tankönyve még mindig táskája mélyét nyomja, de ez a lányt cseppet sem zavarja. Egyhangúan halad végig a folyosókon, néha ki-kipillantva a kinti világra. Kissé talán melankólikus a hangulata, de hát most amúgy sem túl rózsás a helyzet körülötte. Még mindig nem döntött arról, hogy hova menjen a nyáron. Utazzon rokonaihoz, vagy tán maradjon az iskolában. egy biztos, haza nem mehet, hiszen egyedül nem lakhat abban a kis házban. Pedig talán ehhez lenne a legjobban kedve. Távol lenni mindentől és mindenkitől. Ahogy a folyosókon lépked, agya egyre csak ezen gondolkozik. *
~ Mit kéne tennem? ~ * Elmerengve éri el a tanterem ajtaját, majd gondolkodás nélkül nyomja le a kilincset. Belépve elsőre észre sem veszi a sok diákot. Sajnos ez is egy olyan dolog, mely csak nem is olyan régóta jellemző a lányra. Kissé félénk, dekoncentrált, és mindamellett előbújt belőle valamilyen sötét rosszindulat, mely eddig elkerülte. Megtorpanva néz körbe, majd kissé elpirulva köszön. *
- Heló... * Hangját alig lehet hallani, de valahogy mégis olyan élesen cseng. Körbenéz, majd az első üres helyet meglátva elindul. Ahogy eléri a padot, táskáját leteszi rá, ő maga pedig lecsücsül. Kezeit az asztallapra teszi, fejét pedig ráhelyezi. Így mered maga elé, és várja, hogy hátha jön egy ismerős, vagy a tanár és végre másra is gondol majd, mint a nyári szünet sötét oldalára. *

*Arwen most időben indult el a szobájából, hogy bűbájtan órára menjen. Minden cucca egy váll táskában lóg a vállán. Kicsit sietősek a léptei, hisz meg kell találnia a termet. Mikor a Déli toronyba ért végig szelte a folyosót és kereste a bűbájtan terem ajtaját. Hamar megtalálta, szinte nem időzött ezzel sokat. Agya csak azon járt, hogy vajon mindene meg van ami ehhez az órához szükséges. Mielőtt belépett az ajtón, gyorsan átvizsgálta. A pálcája ott van a farzsebében, a könyve, a pennája és a füzete a táskában rejlik. Mikor leellenőrizte, hogy biztosan megvannak és ezt rendben is találta belépett az ajtón és azt figyelte, hogy milyen sokan vannak már a teremben. Már szabadon mozgott, nem érdekelte, hogy senki nem ismer csak keresett egy szabad helyet ahova letud ülni. Előtte persze illedelmesen köszönt társaihoz.*
-Sziasztok!
*Széles vigyorra köszöntötte a diákokat és a szabad helyet amit kiszúrt a belépésénél odament és leült. Elővette a füzetét és a pennáját kitette az asztalra, majd a könyvét vette elő és belelapozgatva azt olvasta amíg a tanár el nem kezdi az órát.*

//Az óra nem elhalasztott, hanem időn kívüli, így minden bizonnyal később lesz betéve a tanárúr kezdőhozzászólása.//

*Nyugodtan sétálgatva halad a bűbájtanterem felé. A múltkori óra, azt leszámítva, hogy a tanár kicsit szigorú volt, Wayner professzorhoz mérten is, kimondottan érdekes volt, és tanult belőle.
A díszes tölgyfaajtót meglátva azért meggyorsítja lépteit, és halkan benyit a tanterembe. Először nem is az itt levő diákokat kezdi el nézni, hanem a terem képeire csodálkozik rá, amire múltkor ideje sem volt, hiszen inkább a már bent lévő tanár és a tananyag kötötte le a figyelmét. Aztán, mint aki álomból ébred, körbe pillant, becsukja maga mögött az ajtót, és köszön.*
- Sziasztok! - és elindul a most felfedezett Hailey és Raphael felé. Utóbbira pillantva szíve nagyot dobban, ajkaira széles mosoly húzódik. Leül a fiú mellé, a lánynak külön köszön, majd Raphaelre néz.
- Remélem, nem bánod, ha melléd ülök - pislog ártatlanul mosolyogva, majd közelebb hajol, és röpke, pillekönnyű csókot nyom a szájára. Elhúzódva Haileyre néz. - És te hogy vagy, Miss Táncolok A Zenegéppel, Mert Olyan Sármos? - kérdi halkan kuncogva, miközben leveszi válláról a táskát, és a pad mellé teszi a földre.

*Végül Emmeline is rászánta magát nagy nehezen, hogy elinduljon az órájára, de még úgy tűnik, így se sikerült késnie. Azért koppant egyet az ajtón, majd bedugja a fejét, körülnéz, és a pugnaxos társaságot észrevéve feléjük sorjázik.*
- Sziasztok! - *köszön úgy amblokk mindenkinek a teremben, de eközben már ki is szúrja a helyet Hailey mellett, amit célba is vesz rögtön.* - Nem zavarok, ha ide ülök?
*Ha a lány igent mond, mellé, ha nemet, egyel előtte foglal helyet, és tüntetően nem vigyiorog Ameliere, ahogy ezt szokásosan tenné.
A tündelány, valljuk be, féltékeny, fél hogy elveszíti legjobb barátnőjénél azt a "mindent meg tudunk beszélni" kapcsolatot, ami eddig megvolt köztük. Persze erről egy szót se szól, inkább hátrafordul, hogy belefüleljen a beszélgetésekbe.*

*Darton, kivételesen éppen ágyán próbálna elaludni mikor eszébe ötlik, hogy körülbelül 5 perc múlva kezdődik az órája. Hirtelen gyorsasággal felpattan, majd csizmáján átesve siet a székére teríttet pugnax díszeiben pompázó köpeny felé.
- Hogy az, jó köves menykű a .....
Majd a köpenyt szájába fogva, két kézzel próbálja lábára gyömöszölni, cipőjét. Már indulna is félig felöltözve a terem felé, ám még gyorsan vissza fordul hogy asztaláról egy kisebb farönköt és egy füzetet magához vegyen. Nem bajlódik most a talárral, inkább csak rohan a terem felé hogy még a tanár előtt beérjen. Szélsebesen cikázik fől és alá a lépcsőkön mignem végül a Déli-toronyba nem ér. Lihegve kapkodja fejét a az ajtók felé ~Vajon melyik az?~, majd az egyik teremből több gyerek , diák hangot hall s végül úgy dönt oda megy be elsőként. Úgy látszik Fortuna rámosolygott, hisz jó terembe lépett, s már észre is vett pár ismerős arcot. Céltudatosan halad a kisebb csoportban ülő pugnaxosok felé, míg útközben magára próbálja feszegetni két számmal kisebb talárját.*
- Huh..sziasztok...*Lihegi társainak, Darton majd egy üres helyet keresve leül a diákok mögé*

Elég sietősen ront ki lakosztályából. Igencsak elnézte az időt, hiszen már pár perce elkezdődött az órája, így hogy megpróbáljon lefaragni a más elmúlott időből, szapora léptekkel indul meg a terem felé. "Némi" késéssel nyit be az ajtón, és látja, hogy szép számmal megjelentek a diákok az órán. Kicsit meg is lepődik a múltkori óra után, hogy mennyien gyűltek össze. Megtorpan az ajtóban, mit is mondjon most, mert hát egy diákot még csak lecseszhetne, és talán még tetszene is neki, de ő nem szokott ilyeneket hibázni. Mondjuk, most már mindegy.
- Khm.. - megköszörüli kicsit a torkát, és elindul asztalához - ... elnézést a késésért, dolgom akadt. Üdvözlök mindenkit!
Zárja rövidre egy apróbb füllentéssel. Leül, leteszi maga elé a nagyobb irathalmot, ami imént még hóna alatt volt, és ökölbe kulcsolva ráteszi két hatalmas markát.
- Szóval mielőtt elkezdenénk a mai óra tananyagát, egy kisebb dolgozattal örvendeztetem meg Önöket. Ideje felmérnem a tudásukat, már ha van. - teszi hozz. Ma nincs túl jó kedvében, bár tény, nem emiatt íratja a dolgozatot - Itt vannak ezek a papírosok, kérem kitölteni, majd amint végeztek kihozni nekem az asztalhoz. És, természetesen, mindennemű tanulási segédeszközt legyenek szívesek táskájukba süllyeszteni, akinek nem adatott meg, az hozza ki nekem az asztalhoz. Nem kívánok senkit sem megbüntetni a későbbiekben.
Pálcájával a papírlapok felé mutat, majd a paksaméta megindul a diákok felé, és minden tanuló elé leszáll egy darab. Miután mindenki kapott egy példányt, Thierry felveszi a magáét, hogy átismételjék a kérdéseket.
- Nézzük a kérdéseket:
1. Mely varázsigéket használjuk tárgyak mozgatására.
(4 pont)

2. Írjon nekem hangbűbájokat!
(3 pont)

3. Írjon legalább 4-4 ellentétbűbájt!

(8 pont)

4. Írjon 1-1 példát a következőkre:
- változó nehézségű bűbáj
- enyhe nehézségű bűbáj
- közepes nehézségű bűbáj
- nehéz nehézségű bűbáj

(4 pont)

Nos, szerintem a feladat érthető. Negyed órájuk van rá. - megfordítja az asztal sarkán elhelyezett homokórát, majd lassú léptekkel elindul a padok között, és árgus szemekkel figyeli a körmölő diákokat.

// A válaszokat PRIVÁT ÜZENETBEN kérem elküldeni, ne ide írják be! Szombat este 10 óráig van rá idejük!//

*Sajnálatos módon szép számmal gyűlnek a diákok, ő meg abban a tudatban üldögélt mind idáig, hogy nem lesznek sokan és vígan ellesznek órán, gyakorolnak, aztán mindenki megy dolgára. Ehhez képest lassan tömegnyomor lesz, kénytelen átülni máshová. Elképesztő, hogy mindenki a hátsó padokhoz siet és lassan levegőt alig lehet kapni hátul. Megfogja szépen a hozott cuccát és előre baktat, valahová az ajtó közelébe, hogy a leghamarabb távozhasson óra végeztével. Leül és várakozik, az óra ketyeg, halk duruzsolás hallatszik a teremben, az óra még mindig ketyeg, már rég túllépett az órakezdést jelző számon, de a tanerő sehol. Pár perc után felsóhajt, várjon, vagy ne várjon? Még mindig semmi, de ha elmegy, akkor lemarad erről a Bűbájtanról is.
Hogy elfoglalja magát, felveszi pennáját és annak hegyével kopog az asztalon. A kopogás egyszer csak kintről is hallatszani kezd, ráadásul egyre erősebben. Megtartja a levegőben a pennát, majd egy finom mozdulattal fekteti le a padra. Ekkor nyílik az ajtó és száguld be rajta maga a tanár. Egy félhangos megjegyzést tesz, de kétli, hogy a lendülettől meghallaná.*
-Végre. *Nem szeret várni, csak ha haszna is van abból, hogy semmittevéssel tengeti idejét. Majd meglátja, mit hoz ez az óra és élvezetes lesz-e, vagy sem. A kezdés nem tetszetős. Neki legalábbis, mivel később tudott jönni és ez a legelső órája. Nem fog nyafogni, bevállalja a dolgozatírást, bár nagyon össze kell szednie magát, hogy jól írja meg, eszében sincs lemaradni még akkor sem, ha jó nagy a hátránya önhibáján kívül. Azért is megmutatja, hogy legalább olyan jó dolgozatot tud írni mint a diákok többsége. A nemtetszése azért kiül arcára és egy pillanat erejéig jeges kék tekintetét a tanárra szegezi, majd vissza az immár előtte heverő pergamenlapra.
Egy elegáns mozdulattal szabadítja meg tintatartóját kupakjától, majd fogja meg pennáját és mártja bele. Negyed óra, ez lebeg szemei előtt, elsőre kevés, de ahogy halad a feladatokkal, úgy tűnik egyre több szabadideje lesz. Sorra oldja meg a tesztet míg végül az utolsó feladatot is befejezi és leteszi pennáját a pergamen mellé, két ujja közzé fogja a lapot és kiviszi a prof. asztalához.*
-Kész! *Féloldalasan áll meg, hogy kékjeivel belenézhessen a padsorok közt sétáló szemeibe és a lapot az asztalra helyezi. Nem engedi el a szélét, pár pillanatig élére állítva tartja, majd mikor elengedi, az nem dől el. Elindul vissza helyére és mikor leül, a lap is eldől. Várakozás során ujjaival zongorázik az asztalon.
Nem ismeri a tanerőt, most látja először az étkezéseket leszámítva. Csak néha pillant rá, mikor hol tart, néha pedig társaira pillant. Reméli nem kell sokáig várnia és végre elkezdhetik a gyakorlást vagy az elméletet.*

*Kumiko már közel jár ahhoz, hogy elveszítse a türelmét. Egyre több a diák, nagyobb a hangzavar, őt meg csak idegesítik a fecsegésükkel. Még szerencse, hogy a többiek a hátsó sorokat részesítik előnyben... Az órájára pillant és nem tetszik neki, amit lát.*
~ Késik. Már 5 perce itt kéne lennie.~
*Enyhe felháborodás látszik az arcán, de nem mozdul. Ül a helyén és vár. Hamarosan nyílik is az ajtó, és a feketeség megkönnyebülten sóhajt fel.*
~ Merlinnek hála. Végre csend lesz. ~
*Hamarosan a csend sokkal nagyobb lesz, mint azt korábban gondolta, a röpdolgozat eléri a kívánt hatást. Kumikot nem érinti rosszul a dolgozat híre, ő természetesen most is készült. Körbe pillant és meg is állapítja, hogy bizony vannak, akik nem örülnek a dolgozatnak.
Ahogy a lapok kiosztásra kerülnek vet rá egy pillantást majd az órájára néz.*
~ 15 perc az rengeteg erre. De mindegy, használjuk ki. ~
*Mágikus pennáját veszi elő, így nem kell mindig a tintába mártania, és attól sem kell tartania, hogy esetleg pacát ejt a lapon. Ezt nyugodtan használhatja, hiszen csak az írást könnyíti meg, a dolgozat írást nem. Nem mintha neki szüksége lenne ilyesmire. A papír jobb sarkába felírja a nevét és a karát, majd elkezd válaszolni a kérdésekre. Hamar végez, de még esze ágában sincs beadni. Újra és újra átolvassa és mindig ír hozzá egy kis pluszt. Elvégre ha kiegészító információt is tartalmaz a dolgozata az biztos nem baj. Kétszer is hozzáír még néhány gondolatot az egyes feladatokhoz, majd újra átolvassa. Ekkor áll fel a kartársa, jelezve hogy készen van. A látványos dolgozat letételen csak felhúzza a szemöldökét.*
~ Tényleg ilyen fontos fitoktatni, hogy mit tudunk? ~
*Megrántja a vállát, de nem izgatja magát tovább emiatt. Újra olvassa a dolgozatát, s bár tudna még írni kiegészítő információkat, úgy dönt elég az, amit eddig leírt. Előveszi a pálcáját és a dolgozatára pöccint vele, majd egy mozdulattal a tanári asztalra lebegteti. Sokat gyakorolta a penneát, hogy némán is menjen neki. Most legalább élesben is letesztelheti. A papírlap a kékszemű lány már fekvő dolgozatára érkezik meg. Ismét az órájára pillant. Még van néhány perc, ezért a kezét a padra téve várja, hogy a többiek is végezzenek és tényleg elkezdődjön az óra. De addig is ki kell élveznie a csendet...*

Scarlet siet lefelé a szobájából az órára. Egyenpulcsija alól kilóg az inge, és annak a gallérja is összevissza áll, nem volt sok ideje magára kapni a ruháit, mint ahogy a könyveit se volt túl sok ideje elpakolni, így egyszerűen pálcájával egyetembe kezébe kapta. A lépcsőn szükségmegoldásképpen a korláton csúszik le, halálfélelmével dacolva. De szerencséjére csak egy emeletet kell így megtennie, aztán szállhat tovább a folyosókon, majd siethet megint felfele a toronyba. Végül lefékez a terem előtt egy lépésnyire, és rémülten veszi észre, hogy nyitva van az ajtó. Gyorsan visszalép még egyszer, és megáll szuszogni, mert mostani vágtájával egy unikornist is legyőzött volna. Meglepő a csönd: nem hall mást, csak saját össze-vissza kapdosott lélegzetvételét. Felmerül benne a kérdés, hogy nem nézte-e el az órarendjét, és egy másik nap zajlik-e ez az óra, de nem, mert hallja a bentiek lélegzetvételeit. És még... Tovább hegyezve a fülét arra jut, hogy még pennák és tollak sercegését hallja. Arca kisebb sokkhatásról árulkodik, amikor rájön, hogy dolgozatot írnak. Gyorsan felcsapná a könyvét, hogy átnézze legalább az elmúlt óra anyagát, de a gyorsasága a veszte lesz. A könyve kiesik a kezéből, és Scarletnél belassul az idő... Eldobja a dolgokat, amik eddig a kezében voltak, csak azért, hogy el tudja kapni a lefelé eső könyvét, persze ez a próbálkozása teljességgel sikertelen. Ráadásképpen nem csak a tankönyve landolt a földön, hanem tintatartója, pennája is, és pálcája is messze gurult. Szerencséjére tintatartóján saját magát jól ismerve ilyen esetek miatt alkalmazott egy törhetetlenné tévő bűbájt, így az megóvja a kék folyadékot a padló összepacázásától. Arcából egy pillanatra kifut a vér, aztán letérdelve összepakolja megint a kezébe a hozott felszerelését, és miközben félhangosan arról morog, hogy olyan bűbájt miért nem tanultak, amivel saját maguk által kiadott zajokat teszik hangtalanná, feltápászkodik, és besétál a terembe. Próbál minél kisebbnek tűnni, de nane, ezután a zajokozás után ki ne venné észre? Sóhajt egy aprót, olyan, hogy nem lehet hallani, mégis ott van.
- Elnézést tanár úr a késésért, többé nem fordul elő. - Magában hozzá tesz egy valószínűleg-et is, de erről nem kell mindenkinek tudnia. Gyorsan a helyére siet, és közben a mellette röpülő papírdarabot nézi a dolgozatkérdésekkel. Mikor leteszi magát a székére, és előtte landol a dolgozata, elmormog egy halk szupert, majd összeszedi a gondolatait, és próbál a feladatára koncentrálni.

*Darton, épphogy csak leült helyére mikor mögötte az ajtó már újból nyitódni látszott. A fiú hirtelen rántja le magát a székre majd csapja füzetét, és a kicsiny rönköt az asztalra, lábait kinyújtja kezeit gyorsan feje mögé helyezi, fenntartva így a látszatot hogy akár már 15 perce itt vár. Reakciója nem is volt indokolatlan hisz mögötte az ajtó mögül a tanár lép ki sietős nehéz léptekkel, rohanva asztalához. No lám nem csak a diákok késnek, s egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el száját Dartonnak, hisz úgy tűnik sikerült nem lecsúszni az óra kezdetéről. Ám a megkönnyebbült, nyugodt arcát hirtelen s és idegeskedés váltja fel, a dolgozat hallatán.~Hát szép ez az első órám, s máris írok...~ Az idegesség egyre jobban kezd úrrá lenni a fiún. Azonban tünde hideg vérét megőrizve nem mutatja ezt a világ felé.~ Bűbájtan...talán nem csak bele olvasgatni kellet volna a könyvbe, és a képeket nézegetni a végén...~ Merülnek fel, hirtelen kételyek a fiúban miközben kicsiny tudását próbálja össze szedni a fejében tomboló káoszban. Az írás pillanata vészesen közeleg már, a lebegő papírhalom lassan az ő padsorja felé fordul s úgy látszik az egyik díszesen leszálló papírkán az ő neve van. Vajon most mit tehetne Darton, hogy puskázna? Ugyan már, nem kockáztatja a szerencséjét, s nem is kívánkozik így bemutatkozni, első Bűbájtan óráján. Nincs vita muszáj lesz saját tudásból összekaparni valamit. Letört hangulattal nyúl talárja belső zsebébe, ahonnan lassú drasztikus mozgással helyezi asztalára tinta tartóját. Majd némi gondolkozás után, mely a toll honlétére irányul, felvillannak szemei jelezvén hogy már is eszébe jutott. Kezével hajához nyúl majd egy fekete holló tollat ránt elő hosszú lobboncai relytekéből. Végül minden időhúzási lehetőséget felélve, rászánta magát a dolgozatra...

*Na igen, a mi drága vöröskénk és a pontosság két külön fogalomtárba kezdett szép lassan szétválni. De nincs mit tenni, mintha az utóbbi időben már elveszett volna szegény időérzéke. Ezért is van megint, immár ki tudja, hogy hányadik órájára tartva késésben, de hát fejleharapáson kívül rosszabb nem következhet be. Ezért se fogja lépteit a sietős pozícióba, hanem a normál tempót alkalmazva késik, amennyit késni fog. Nem fog csak azért sietni, hogy elnézést és szemlesütést alkalmazzon, na meg magyarázkodjon, hogy te jó ég, így benézte volna az óramutatót. A szép és lassú, kecses léptek lassacskán odáig jutnak el megtalálják a Déli-tornyot. Igen, a terem valahol itt lesz, de hát addig még jó pár lépést kell megtenni. Az idővel már nem is foglalkozik, késik fél vagy negyven percet, mi az. Mégis lassacskán az előre lendülő mozdulatok odáig vezetnek, hogy feltűnik az ajtó, de nem oly hívogatóan és kellően, ahogy az elvárt lenne. Mintha egy sima, hétköznapi óra lenne, talán azért, mert régen járt erre. Vállát megvonva nyomja le a kilincset és nem is kér elnézést a teremben, mert úgy látszik nagy a körmölés. A legutolsó helyek egyikét sikerül kiszúrnia, na meg a papírt, hogy itt valami dolgozat készül. Hát ezért sietett ennyire? Ráért volna pont akkor beesni, amikor bejelentik, hogy vége, rakják le a tollat. Na mindegy, majd körmöl erre is valamit. És egy hajtincset kifújva arcából mélyen a papíros betűi közé temeti arcát és vörös szemeit.*

* Kamilla kicsit kikerekedett szemekkel nézi a tanárt, mondhatni majd ki guvadnak a bagólesői. Aztán a férfi rögtön le is támadja őket valamilyen dolgozattal. A lány ijedten kapja szája elé kezét. Hiszen ő nem is emlékszik erre. Vagy lehet csak nem mondták meg neki... netán ez egy röpdolgozat? Elkeskenyedett szájszéllel mered az üres papírra. Pennáját annyira szorítja, hogy majdnem sikerül eltörnie. *
~ Mi lesz, ha nem tudok rájuk válaszolni? Lehet, hogy meg is bukok! ~ * Magában rimánkodik, hogy a kérdések könnyűek legyenek. *
~ Ó Merlin, csak most az egyszer segíts... ~ * Tekintetét az égre szegezi, mintha csak onnan várná a megváltó súgást. A kérdéseket hallva valamennyire megnyugszik, ám koránt sem teljesen. Még mindig ideges, és görcsösen fogja a pennáját. Nagy nehezen elkezd írni, de a dolgozata igen csak lassacskán halad. Néha tart egy kisebb szünetet, majd újra elkezd írni. A végére egy egész szép kis iromány hever az asztalon. De persze mint tudjuk a mennyiség nem minden... Mikor már végképp nem tud semmit a papírra vetni, egyszerűen kitolja az asztal szélére dolgozatát. A homokórára nézve még van egy kis ideje, de még így sem meri most elővenni a könyvét, hogy megnézze, mit rontott el, és mit írhatott jól. Így aztán csak némán mered maga elé, és várja, hogy mikor lehet végre mocorogni. *

Silens csodálkozva néz a tanárra.~Röpdolgozat?Na ne már.Nem erre szerződtettem!~szórakoztatja ki a szomorú hírt is magában.Persze csak viccelődik.Miután a tanár egy egyszerű pálcamozdulattal kiosztja a lapokat,átismétlik a kérdést.~Megérte a tanulást!Mindre tudok válaszolni!~gondolja,majd a tintájába dugja a pennáját.Elkezdi írni.De az utolsó feladatnál összecsuklik.~Na ne!Erre tanultunk egyáltalán?-nehéz nehézségű bűbáj.VAN EGYÁLTALÁN OLYAN?~kérdi magától majd összerogy a padban.Elég láthatóan mutatja ki szenvedését.Ütögeti fejét,fel-le hajtogatja fejét,és átkokat szór a tanárra és magára,magában.Mikor nem jut semmire feladja(pedig nem szokása),majd kiviszi lapját és leül helyére.Nézi hogy boldogulnak a többiek.

*Arwen összehúzta magát, mikor a tanár belépett és a dolgozatról beszélt*
~Dolgozat....Nagyszerű...~
*Húzza el a száját a dolgozat hallatára. Mikor a dolgozat elé került elrakta a cuccait a táskájába ahogy a tanár úr kérte. Neki is látott a dolgozat írásához és mivel átnézte az anyagot, reméli könnyű lesz. Ez így is ment, jól megoldotta a feladatokat, majd a hármas ponthoz ért és elgondolkozott.*
~Na, oké, most mi? Ellentétbűbáj?? Hajaj, azt nem tudom. Na, mindegy úgyis csak 4 pont, nem gáz.~
*Ezzel ki is hagyta a hármas pontot, majd neki látott az utolsó feladatnak is. Mikor ezzel meg volt, felpattant helyéről, majd a dolgozatot kivitte és letette a tanári asztalhoz. Visszabandukolt a helyére, majd újból kipakolta a füzetét a padra és kinyitotta.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Meglátva a tanár bejöttét és a dolgozatokra felszólírást hallva a többi diákhoz hasonlóan Krisztytzintén nem örül tulzottan a röpdogának, de le sem taglózza tulzottan. Táska nem lévén vele, kiviszi a tanári asztalra a könyveit. Nekikezd és ír. Sorakoznak a válaszok lapján, remélve jók is a megoldásai.
~Nem sokat lehet teni dolgozat ellen, ha le kell írni mit tudunk, hát le.~
Mikor minden válasszal készen ll kiviszi a lapját és csendesen ül a padban.

//Bocs, hogy rövid, de még fáj a kezem.//

Árgus szemekkel figyeli a bőszen írogató diákságot, miközben visszaül asztalához. A későknek csak biccent, és természetesen nem a szebbik nézését veszi elő, de senkit nem akar eltántorítani attól, hogy magába szívja a tudást. A dolgozat írás csendben zajlik. Persze vannak olyanok is, akik nem ragadnak pennát, hogy tudásukkal elkápráztassák Thierryt, de ezen meg sem lepődik. Miután minden papírlapot visszakapott, vagy üresen, vagy teleirkálva, szépen összerendezi azokat, és az asztal szélén lehelyezi. Szíve szerint, vagyis inkább kíváncsisága szerint mindjárt végigfutná azokat, de sajnos még nem teheti meg. Majd kerít rá alkalmat.
Eltolja magát az asztaltól, és felkel a székről. A most már szokásos helyére, az asztal szélére ül le.
- Nos, azt hiszem nem olyan sok időnk maradt, így jó lenne, ha csipkednénk magunkat! A mai órán két nagyon érdekes varázsigével ismerkedhetünk meg. Az egyik, a genero venus, mely segítségével tárgyakat tudunk lemásolni.
Természetesen utóbbi témát inkább csak érintjük, majd a következő tanévben fogjuk gyakorlatban is megtanulni.
Miközben beszél, pálcájával játszadozik. Természetesen szemét le nem venné a diákokról.
- Nos, akkor vágjunk neki! - a tábla felé mutat pálcájával, ahol mint az elmúlt órán is felkúsznak a betűk, és megjelenik az egyik megtanulandó varázsige.

Genero venus

Kezébe kap pár dolgozatot, majd véletlen szerűen pécéz ki magának pár diákot.
- Kumiko Kisasszony mondja meg nekem, hogy miért lehet számunkra fontos ez a bűbáj, Miss Rockefeller kategorizálja be. Hippolyta Kisasszony véleményére is kíváncsi lennék. Ön szerint mi a hátulütője ennek a bűbájnak? - szemével keresi, hogy kiket is szólított fel. Sajnos nem túl jó a név meg az arcmemóriája, de ennyi diákot megjegyezni, nem is olyan egyszerű.
- A pálcamozdulata nem nehéz. - folytatja - Rábökünk a lemásolni kívánt tárgyra... - jelen esetben egy, az asztalán fekvő könyvre mutat - ... és mint ha kicsit húznánk felfelé, majd egy pöccintés a tárgy mellé.
Egy kicsit mintha, mocorogna a könyv, majd szétválik, és pár pillanaton belül megjelenik mellette a könyv hű mása. Thierryt elismerően félrehúzza száját, majd rápillant az immáron szétterített papírlapokra, majd fel a diákokra.
- Szeretném, ha mindenki megpróbálná most, bármilyen tárggyal, ami önök előtt van. Ha kérdés van, ne habozzanak.