Bazársor

Tárgy: Re: Bazársor Szer. Aug. 19 2009, 16:52

*Nocsak, nocsak, úgy látszik, mégis van egy olyan elvetemült lény a világon, mint Serena. Ilyen melegben egy úr közeleg felé, bár ő ezt nem látja, hisz háttal áll neki. Kicsit talán túlságosan is elgondolkodott, így nem meglepő, hogy minden érzékelője kihalt. Csak akkor eszmél fel, mikor egy lótuszt meglengetnek előtte, pislog párat, kicsit talán butuska fejjel pillog a növényre, majd kapcsol rögtön. Valaki rátalált az emberek között és egy virágot nyújt neki. Fekete üstökét oldalra fordítja, meg szemléli, hogy ki is az, aki erre tévedt. Vakító fehérség tárul elé, hisz egy fehérbe öltözött fiú szólította meg. Serena érdeklődve méri végig az urat, egyáltalán nem érdekli, hogy ez esetleg zavaró lehet, hisz a fiúk is mindig ezt csinálják.. és már ő maga hozzá szokott a bámuló emberekhez. Anselmon tökéletesen látszik, hogy ő is valami melegebb éghajlatról jött.
Az extremusos hercegnő felemeli vékonyka kezét és elveszi a neki szánt virágot. Formás kis nózijához emeli és érdeklődve szimatolja meg. Kellemes illata van, mint mindegyiknek.*
- Köszönöm szépen
*Mondja mosolyogva, közben ujjai közt pörgeti a virágocskát. Csak megvigyorogja a bókot, nem lázadozik az ilyenek miatt, nem szokása. A bókokra csak azok lázadnak, akik kéretni szeretnék magukat, miközben mégis bejön nekik az illető. Nő létére tökéletesen ismeri a saját nemét, sőt akár még a másik nemet is. *
- Serena Silverfeather
*Mutatkozik be a lány is, közben kezét nyújtja, már megszokás. Az iskolában általában illedelmes férfi uraságok laknak szóval valószínűleg kézcsók lesz a vége.*
- Mi célból keveredtél erre?
*Érdeklődik, mostanában túlontúl közvetlen az emberekkel, persze ebben nincs semmi rossz, csak nem akar minden béna pojácát maga köré engedni. Ez a jelző természetesen nem Anzelmora értendő, már ránézésre is szimpatikus a kislánynak, a fiú*
- Régóta vagy a suliba? Még nem igazán láttalak..
*Még egy szokásos kérdés tőle, csak, hogy ne álljon a beszélgetés, közben elindul és nézegeti az embereket és a standokat, néha- néha a mellette baktatóra pillant, miközben ő valószínűleg válaszol a kérdéseire.*

Tárgy: Re: Bazársor Szer. Aug. 19 2009, 17:17

*Tudtam én, hogy ehhez a lányhoz végre érdemes lesz oda menni. Nem kéreti magát, nem teszi az agyát, nem próbálja meg eljátszani a szende szűz lányt, aki még soha sem nézett meg egyetlen egy pasit sem. Nem, a fekete hajú szépség, mert el kell ismerniem, nem egy átlagos külsejű lánykát sodort az utamba a sors, szintén végig mér engem. Vigyorogva fogadom a pillantását, amivel vizslatni kezdi. A többi lány már valószínűleg elhajtott volna a virággal együtt, de a kicsi lány csak elveszi tőlem a virágot, a lótuszt, mely a nőiességet is szimbolizálja. Ilyen bókkal nem minden nap találkozhat, de én tudom, hogyan kell elbűvölni egy lányt. Csak ritkán használom fel ezt a képességemet, sokkal jobban szeretem őket idegesíteni és nézni, ahogyan szenvednek a saját mérgük miatt, amit persze mind rám kennek.*
- Neked máskor is - szemüvegemet egy pillanatra letolom, rákacsintok, majd elé kerülök. A kis kacsót kezembe veszem, ha már így nyújtja a drága, s az etikettnek megfelelően kezet csókolok neki.
- Örülök, hogy megismerhetlek - hintek el egy elhasznált frázist, amiről mindketten tudjuk, hogy felesleges, de mégis elvárható egy ilyen találkozásnál.
*Fura, rögtön kérdésekkel bombáz, pedig azokkal én szoktam letámadni a lányokat. Most mondjam el neki az igazságot? Végül is, miért ne? Nem lehet véletlen, hogy ő sem a másik bazárban, hanem ebben vásárolgat.*
- Utálom a jelenleg bemutatott kultúrát, és ha még egy hangosabb szót, vagy tányércsörömpölést, vagy gitár szót meghallok, akkor ott ronda vége lesz - ez egy kicsit túl őszinte volt. - De mondhatnám azt is, hogy egy kósza megérzés hajtott afelé, hogy elhagyjam a kastély falait, és ide tévedjek, mert sejtettem, hogy egy szépségbe botolhatok ezen a rém bosszantó, mégis unalmas napon - halkan felnevetek, sejtem, hogy a lányt lehet ugratni, nem fog emiatt a torkomnak ugrani. Ha meg igen, akkor azon is jól fogok szórakozni. Na, még egy kérdésre kell válaszolni, és enyém a terep.
- Nincs talán egy hete, hogy az iskolába érkeztem, valamikor a görög hetek közepén - feltolom a fejem tetejére a napszemüveget, és zöld szemeimmel nyugodtan pásztázom az arcát és a lábát. Meg kell hagyni, tényleg piszok jó lábai vannak.
*Úgy látszik, hogy ő nem az a típus, aki szereti rejtegetni a bájait, ami talán nem is gond. Nekem kedvemre való, hogy egy egyszerű bóklászáshoz is ilyen csinosan felöltözött. De uram, add, hogy ne valami üres fejű liba legyen, hanem rendelkezzen egy kis ésszel is, meg impulzus-kontrollal is, mert ma tényleg nem vagyok olyan passzban. De hogy ne nekem kelljen beszélnem, rögtön feldobok egy-két kérdést, hogy hallgathassam a hangját. Kellemes.*
- Téged mi űzött ki a kastélyból, kedves Serena? - ha ezt Hajnal hallaná, biztos megpukkadna a méregtől. Akivel akarok, azzal tudok normális is lenni. Tuti, hogy a lelkére venné a kicsi lány. - És ami talán még ennél is fontosabb, egy ilyen lány, mint te, miért egyedül bóklászik? Biztosan akad legalább valaki, aki szívesen elkísért volna... - ez az Vasquez fiam, bele a közepébe, de mindig illedelmesen. *Ezek után a lányka most elgondolkodhat, hogy hogyan feleljen nekem, amikor egyszerre voltam indiszkrét és illemtudó. Mindegy. Csak mesélj.*

Tárgy: Re: Bazársor Szer. Aug. 19 2009, 17:46

*Örömmel veszi a kézcsókot, még egy kedvesnek mondható férfiú a láthatáron. Persze nincs szüksége egy pasira se, hisz már van neki, de ismerkedni mindig lehet, és ő hűséges típus, mert azért még se tisztességes dolog játszadozni a másik érzéseivel, na persze, ha Dé érez is valamit, igaz az se lepné meg, ha csak testi vonzalmat táplál felé, hisz megesik ez sokszor a lánnyal. Valószínűleg Anselmo is ennek az érzésnek örvend.*
- Kölcsönös a helyzet
*Mondja, mancsát visszahúzza, érdeklődve hallgatja a monológot. Mélyen együtt érez a fiúval. Hát érdemes az igazságot mondani, nem kedveli a hazudozást.. Akkor inkább ne is beszélgessenek. *
- Megértelek… csak nem Spanyolországból jöttél édes?
*Kérdi, nem is foglalkozik a becézgetéssel, ha már Anselmo megteheti, Serena miért ne? Ez így fer. Szeret szórakozni, női mivoltának köszönhető. Aki ezt a tevékenységet tagadja, az valószínűleg csak hazudik… minden nőben benne van ez a képesség, csak kevés az, aki szereti kihasználni. A fiúnak most nagy mázlija van a kedves kartársával szemben. Mikor befejezi a mondatot, Serena felvont szemöldökkel pillant a fiúra.*
- Csak nem a híres női megérzés szállt meg?
*Kérdi vigyorogva, persze ezt nem kell komolyan venni, Anselmo nem olyannak néz ki, aki ezt magára veszi.. sőt.. valószínűleg vigyorogva fog válaszolni.*
- Pont a görög hét?
*Sajnálkozva szólal meg…*
- Lemaradtál a legjobbról, ami persze Japán volt, mivel azt mi rendeztük
*Nem nagyképű, nemnem, nem szokása, csak szereti a kedvenc kart. Végül is a legjobb mind közül. Ezt többet is állítják.. szóval biztos így van.
Tengerkék szemeivel figyeli, ahogy érdeklődve figyeli Anselmo a lábait.*
- Kölcsön adjam?
*Teszi fel a kérdést már megint, és ezzel remélhetőleg megzavarja a fiú bambulását. Valóban Serena nem az a fajta, aki szereti takargatni magát. Miért tenné? Hisz mindene megvan, ami egy nőnek kell, had élje már ki ezt az adottságát. Legalább a férfiaknak is lesz egy jó napjuk, ha meglátják a lányt. Üres fejű.. ha ezt hallotta volna, valószínűleg körbe nevette volna a fiút. Nem éppen arról híres a világszerte ismert bájitalkészítő leánya.*
- Kedves Anselmo, igazából csak járni akartam egyet.
*Így igaz.. Kicsit már kezdett elege lenni az ülésből.*
- Meg gondoltam keresek valami új tárgyat a szobámba, hát megtaláltam
*Emeli fel a kezében lévő virágot, majd egy mosoly jelenik meg az arcán. Igaz ez nem egy tárgy, de megfelelő lesz valami újszerű dolognak. Egy kis bűbáj segítségével egy darabig ott is lehet az egyik vázában.*
- Lett volna valószínűleg, csak az illető felszívódott, mint a víz, amit a napsugarai eltalálnak
*Vonja meg vállát a lány, ezért járkál ő mostanában egyedül, de mindig akad társasága és meglepő módon, mindig valami helyes egyén találja meg.. micsoda véletlen, még a végén túl nagy lesz a kísértés…*

Tárgy: Re: Bazársor Szer. Aug. 19 2009, 19:15

*Abban most már biztos vagyok, hogy mellette nem fogok unatkozni. Sziporkázik, kedves, évődő, játszik, nem pedig felpaprikázódik, egy szó mint száz, Serena a kedvelt emberek keveséhez fog tartozni. És nem csak megértő, de úgy látszik, hogy veszi is a lapot. Élvezet lesz vele beszélgetni.*
- De bizony, drága, onnan - vigyor kúszik az arcomra, megint egy újabb becézés, de ezzel még mindig jobban jár, mint ha konkrétan tollal kezdeném el be C - ézni, kedveskedés címszó alatt. - Madridból jöttem a szigetre. De nem a muglik laktából, hanem onnan, ami az ő térképükön nem szerepel - a fene egye meg, hogy kicsendül a hangomból a büszkeség.
*De ha egyszer tényleg így van. Apám rengeteget dolgozott, bűbájolt azért, hogy a haciendánk felvirágozzon és mind állattenyésztésben, mind gyümölcstermesztésben mi legyünk a legjobbak. Erre jön ez a..., az az ócska liba, de esküszöm, hogy nem hagyom, hogy a család vagyonára tegye a kezét. Már megint, hogy lyukadtam ki ide? Ja, persze. Madrid. A francba. Talán mégsem utálom annyira.*
- Több haciendánk is van, a családom neve pedig mindenhová belépőt jelent a számomra - igen, ez az, amit mindig ki is használtam, mindig kihasználok, és mindig ki is fogok használni.
*Hogy micsoda? Ejj, te kislány, most megnevettettél. Ez már igazán hiányzott. Ez nem azok közül a kárörvendő nevetések közül való, nem is a gonosz, lenézőből, hanem az őszintéből, ami felszabadít valamit, és utána talán egy kicsivel könnyebb lesz. Lehet egyáltalán könnyebb?*
- Nem, igazából egy házimanó irányított el erre, és most már tudom, hogy rá hallgatni kell. Eddig akár hányszor kérdeztem tőle valamit, mindig egy szépségbe botlottam - jaj, ne sziszegjetek, olyan jó bókolni neki, mert ő érti a tréfát, és nem vesz mindent komolyan.
- Igen, pont a görög héten - megvillannak a szemeim, ahogyan eszembe jut. - Ott ismerkedtem meg harcias Hajnallal, és egész jól elszórakoztam azon, hogy milyen könnyen fel lehet húzni valakit egy-egy szóval, vagy pillantással - hiába, az emlékek hatására még mindig jókat tudok nevetni. A mondatára viszont nem tudom, hogyan reagáljak a nélkül, hogy meg ne sértődne.
- Hát, a cseresznyevirág biztosan szép látvány lehetett, de ha nekem egy héten keresztül sushit kellett volna ettem, akkor valakit csúnyán megátkoztam volna - már megint vigyorba szalad a szám. Ez van. Szeretem én a halat, de nem nyersen, a másik meg az, hogy azoknak nincs egy normális édességük sem. Zavar, hogy édesszájú vagyok? Nem érdekel. Pont.
*A szemtelen kérdésre csak lustán elindul felfelé a pillantásom, minden szép domborulaton eléggé elidőzve, majd a szép szemeidet fürkészve elmosolyodom, megrázom a fejemet, majd az egyik kirakat mellett megállok. Borokat árulnak. A mágusok boránál pedig nincs is finomabb, főleg úgy, hogy a családomé is ott virít a többi között.*
- Neked sokkal jobban áll, inkább maradjon meg az eredeti tartozékoknál. Majd ha szeretném, akkor nézegetem kicsit - ez csak ilyen félvállas beszólás neked drága, remélem, hogy nem veszed a szívedre, mert egy kicsit bunkó vagyok.
- Nézd - mutatok a borra. - Az ott egy a Vasquez pinészet borai közül, egy Tempranillo, a másik pedig egy egyszerűbb, de annál finomabb Cabernet Sauvignon - meg sem várom, hogy mit mond, gyorsan belépek a boltba, és egy tizenkét éves palackot felkapva megyek az eladóhoz, aki kis tasakba teszi az üveget, amit fizetés után magamhoz veszek, és vissza lépek a bolt elé Serenához.
- Ha más dolgod tényleg nincsen, és nem is vár senki vissza jelenleg, javasolhatnál egy helyet, ahol nyugodtan elfogyaszthatnánk egy pohár bort - felmutatom a kis tasakot, majd egy vigyort is társítok mellé. - Persze, csak ha volna kedved hozzá - azért még mindig próbálom tartani magamat, vele nem akarok lekezelő lenni.

Tárgy: Re: Bazársor Szer. Aug. 19 2009, 19:51

- Hát, ha ez megnyugtat jártam már Madridban, tudod édesapukám…
*Itt nem gúnyos egy picit sem, szereti az apját, csak néha már elege van belőle, főleg, ha egy olyan helyre akarja elvinni ahol ő már járt…*
- .. egy híres bájital kotyvasztó.. szóval járja a világot, mint egy bolond.
*Néha valóban bolondos az öreg, de van, amikor a leányzó élvezi is. Szeret utazgatni, sok mindenkit megismerni.. nem egy országban van ismerőse.. az iskolán keresztül meg még több nemzetiségből ismer meg embereket. *
- Nem is tudtam, hogy ilyen is van Madridban
*Érdeklődve hallgatja, valami újat ő is tanulhat néha, még, ha sok mindent is tud, csak nem él vissza velük.. na, jó csak egyszer–kétszer, mikor muszáj*
- Ohhh ez a belépő ismerős… hányszor használtam már én is ki
*Nem egyszer az is biztos, sőt tökéletes helyét az iskolában ennek köszönheti. Gerard bácsika nem kivételezik, de valamennyivel jobban kedveli, mint az egyszerű mihaszna diákokat.*
- Igazság szerint.. hülye lennék kihagyni. Nem tudom ki volt az-az okos, aki azt mondta, hogy nem szabad kihasználni a családi posztokat..
*Fejcsóválás, de igaza van. Persze nem kell nagydobra verni a dolgokat, de azért néha kell egy kis huncutság az életben. És, ha ezt ilyen úton lehet elérni, akkor miért ne, használnánk ki. Beszél, csacsog egyfolytában valószínűleg lassan Anselmonak elege lesz belőle vagy még sem? Ez a nevetés nem azt mutatja, Serena csak mosolyog, majd a kezében lévő lótuszra vezeti tekintetét, orrához emeli megint és mélyet szippant belőle. Tetszik neki.. nagyon is.*
- Házimanó? Biztos valamilyen különleges képességgel rendelkezik, ha megtalálod a csinos csajszikat.
*Fehér villantás*
- Lehet, hogy nekem is kéne egyet keresni és nekem is adhatna úti terveket..
*Mondja elgondolkodva, de egy sunyi mosoly kúszik az arcára..*
- Bár lehet, hogy nincs rá szükségem.. Mostanában mindig megtalálnak a kedveskedő fiúcskák
*Magyarázza, értse Anselmo, hogy miről is van szó. Valóban az van, hogy őt mindig megtalálják, de persze ő ennek örül néha. Csendben, elbambulva hallgatja a beszédet, majd a harcias Hajnalon felkapja a fejét*
- Jézusom, milyen nevet adtál szerencsétlennek
*Félmosolyra húzódik az ajka, de sejti, hogy meg van az oka annak, hogy ezt a nevet kapta a hölgyike.*
- Talán nem bírtál vele?
*Érdeklődik ártatlanul*
- Remélem azért engem valami kedvesebb jelzővel illetsz majd.
*Figyelmezteti játékosan a fiút, mert valahol már érzi a hátsószándék illatát. Megint mosolyognia kell, valóban kicsit uncsi a japán kaja, de hát ők ezt ki tudták használni attól függetlenül*
- Ha hiszed, ha nem… nem igazán ettem abból az étekből. Maradok inkább a fűszeres és édesebb dolgoknál
*Ohh nem csak Anselmo édesszájú.. pont Serena ne lenne az, aki Amerikából jött ide? Érdekes is lenne…
Érdeklődve figyeli a fiú reakcióját a mondatára. Ahogy végig méri a lányt, egy pillanatra a hideg végig fut rajta, de ez egy ilyen reflex nála. A fejrázásra felvonja a szemöldökét… vajon mi járt a fejében? Kitudja…*
- Reméltem is, hogy meg hagyod nekem.. elvégre eredeti állapotban szerintem jobban néz ki
*Nem… nem a nagyképűség szólt belőle, hanem csak az elégedettség.. elvégre, ha nem szeretné magát.. akkor, hogy viselné el egy egész életen át?
Megállnak egy italboltféle mellett, Serena érdeklődve figyeli az italokat, általában ért ezekhez a fincsiségekhez, hisz, ha már Kaliforniából jött, miért tagadná meg iszákos énjét? Másik része meg az, hogy fiatal.. had élje már ki magát..
A fiú kezét figyeli tekintetével, majd valami felgyúl az agyában..*
- Hmm, tudtam, hogy valahonnan ismerős a neved…
*Mosolyog az uraságra, az apja már hozott haza egy-kettőt abból a fajtából. Szemeivel végig fut a kirakaton, majd ahogy oldalra pillant Anselmonak már nyoma sincs. Fejét oldalra dönti úgy várja vissza kedves partnerét. Miután visszajött persze nem üres kézzel, Serena arcán ördögi vigyor jelenik meg…*
- Csak nem akarsz leitatni?
*Néz csillogó szemekkel*
- Hát, ha már ilyen kedvesen felajánlod
*Mint egy macska körül- belül úgy nézhet ki. Már csak a dorombolás hiányzik..*
- Merre megyünk?
*Kérdi, közben karját nyújtja a fiúnak.. most aztán már semmi se érdekli. Ő már csak ilyen… élj a mának leányzó…*

Tárgy: Re: Bazársor Szer. Aug. 19 2009, 21:44

*Azt hiszem, hogy igen csak vidám és érdekes estének nézünk elébe. Serena egyáltalán nem visszahúzódó, reagál a vicceimre, nem csak a hátamra, mert megbámulom, és még csak meg sem fordul a fejében, hogy megátkozzon, csak mert megbámulom azokat a szép formás, hosszá lábait. Ja, azért arra is oda kellene figyelni, hogy mit mond.*
- Bájitalmester? Remek foglalkozás. Sokkal inkább a kezed között tudhatod a hatalmat, hiszen nem csak a pálcád, de mérgek és egyéb italok állhatnak rendelkezésedre - hangom talán egy kicsit áhítatos, de tényleg preferálom, ha valakinek ilyen tiszteletreméltó szakmája, munkája van.
- Ezek szerint voltál már ott - hangom inkább semleges, már nem vagyok olyan mérges, mint a találkozásunk előtt. Az ő társasága lenyugtatott és fel is vidított.
- Bizony, szinte minden országban, minden nagyobb városban tudok olyan helységeket, amik feltérképezhetetlenek a muglik számára. Van olyan város, aminél a muglik nagyon kevés lélekszámról tudnak, miközben ott a tízszerese a lakók száma, egyszerűen csak el vannak rejtve. Ilyenek a mi haciendáink is, kivéve egyet. Azokról a muglik is tudnak, mivel a bűbájok nélküli borokat a varázstalan világban is értékesítjük, és örömmel látjuk, hogy évről évre egyre nagyobb a kereslet - tényleg nem hiányzott most nekem ez a hét.
*Ha az a liba nem lenne ott apámmal, akkor én még mindig otthon lennék, és talán az egyik kisebb haciendá vezetését is megkaptam volna. Tudom, hogy ez volt a terve apámnak. De az a kis bosszúszomjas dög beette magát az otthonunkba. Csoda, hogy nem volt maradásom?*
- Mindig is kihasználtam a nevemet, ahol csak tudtam. Rendezvényeken, bálokon, megbeszéléseken, amikre mind hivatalos voltam apám révén, de különböző sporteseményeken is előfordult jó párszor, hogy a hölgyekről már ne is tegyek említést - kacsintok rá egyet, ő érteni fogja, hogy miről beszélek. - És nem tudom, hogy ki mondta, de abban biztos vagyok, hogy valami szerencsétlen kis ember lehetett, aki nem a mi köreinkben mozgott - egy gonosz vigyort is felvillantok, majd inkább csendben hallgatom a lágy hangodat, mely szinte elvarázsol.
*Látom, tetszik a virág. Tudtam, első pillantásra tudtam, hogy remek választás lesz. Egy ilyen lány szépségéhez, mint ami neked adatott meg, csak ilyen virág illik. És még bókolni, flörtölni is tudsz. Ej, legalább te tudod, hogy milyen játékba kezdtél bele. Ugye?*
- Nem kell neked az a házimanó, szerintem - súgom halkan a füledbe úgy, hogy felborzolja a kis pihéket, majd felegyenesedve mesélek tovább.
*Vagyis mesélnék, ha nem szakítana félbe egy megdöbbent kérdés.*
- Hidd el, kiérdemelte a harcias jelzőt - vigyorgok rá szélesen. - A saját csapdájába esett bele a kicsi lány. Ha kíváncsi vagy, elmesélem, hogyan is történt - nevetek fel halkan, szemeim vidám csillogását pedig egyedül ez a mellettem sétáló fekete hajú szépség láthatta eddig, senki más. - Ha kitaláltam neked valami becenevet, azonnal megsúgom majd, jó? - kérdezem megint halkan a fülébe súgva. Szeretek játszani.
*Az ételekre inkább nem reagálok semmit, de egy ötlet már körvonalazódik a fejemben. Újra a lábára pillantok, és szinte elégedetten bólintok.*
- Szerintem is - hangom kicsit rekedt, ez talán még imponálni is fog neked, ugye?
*Mint ahogyan az nekem, hogy már kóstoltad családom borait. Szeretem a művelt embereket, akik tudják értékelni a jó és finom dolgokat. Én is kinyújtom kicsit a karomat, és hagyom, hogy belém karolj.*
- Nem ismerek sok helyet még a kastélyban. De mit szólnál a Smaragzöld-tóhoz? Ott a tóparton üldögélve elkortyolgathatnánk ezt a finom nedűt - a választ meg sem várom, elindulok veled visszafelé, de az édességboltnál megállok, és gyorsan besietek. A tejcsokoládék között kutatva keresek egyet a legfinomabbak közül. Végül a mogyorókrémmel töltött mellett döntök, az még illeni is fog a borhoz. Gyorsan fizetek, majd a boltból kilépve karomat nyújtva indulunk tovább. Néha rád pillantok út közben, majd halkan megkérdezlek.
- Ha tényleg van valaki, akinek fontos vagy, hogyan szívódhat fel csak úgy, és hagyhat téged egyedül, hm? - kicsit közelebb húzlak magamhoz, miközben átlépjük a kastély kapuját, ami halkan nyikorogva csukódik be mögöttünk. - Egyáltalán, ő valaki konkrét az életedben, vagy csak...lehetne? - kérdezem meg tőled megint suttogva, játszva az érzékeiddel.

Tárgy: Re: Bazársor Vas. Aug. 23 2009, 18:39

Kamilla megunva az állandó könyv fölötti görnyedést úgy döntött kicsit körbenéz a városban. Gyorsan felöltözik, táskájába beletesz némi galleont, majd sietősen elhagyja a szobáját. A kastélyból pár perc alatt a parkban, majd a kapun kívül találja magát. Nem siet, most már visszaveszi az eleinte rohanó tempóját. Kényelmesen baktat végig a város utcáig, meg-megállva egy-egy kirakat előtt. Néhány helyen rácsodálkozik a magas árakra, máshova pedig be nem tenné a lábát. sajnálatára nincs sok pénze, így nem vehet meg akármit. Viszont ez nem szegi kedvét, így tovább nézelődik. A bazársorra érve már ismerős látvány tárul a szeme elé. A különféle sátrak és bódék egyvelege mindig fölvidítja. Van itt minden, az ételektől, a ruhákon át egészen a állatkákig.
- De rég is volt... - Csúszik ki a száján. Még mindig nem felejtette el kis pajtását. Arcus az ő kis vadászgörénye, aki annyi bajt csinált, majd elveszett, és azóta sem került elő. Picit elszomorodva áll meg az egyik állatos ketrecekkel kirakott asztal előtt, végignézve a kis kedvencnek szánt apróságokon.

Tárgy: Re: Bazársor Vas. Aug. 23 2009, 19:24

* Edward már nagyon unja, hogy csak az iskola környékén mászkálgat, így kimerészkedik a városba is. Először átvágott a parkon ahol egy-két diák mászkált, beszélgetett és mi egy mást csinált. Ez ugyan Edwardot nem nagyon érdekelte csak inkább fel akarja fedezni a várost. Minden olyan dolgot felakar fedezni, amit nem lehet, bár nem mondták, hogy a városba tilos lemenni, de az se érdekelné ha nem lehet. Mit csinálnának vele? Kitakarítanák az egész istállót, csak rajta, egyszerűen erre vállat rántana és emelt fővel menne takarítani, csakhogy bosszantja a tanerőt. Igen, kissé zűrös és nem törődöm fiú, de ez, néha ezeken a válságokon is túl kell esni. Hogy ez, hogy jutott az eszébe azt nem tudni, mindenesetre lassú tempóban közelíti meg a kaput, majd amint kilépett rajta irány a város zajos utcái. Mikor beért a városba, zsebre tett kézzel sétálgatott, ahol mindenféle bolt volt és az árak....hát igen, az árak azok, amikhez nincs hozzá szokva. Kissé drágák vagy olcsók? Nem tudja eldönteni igazából vegyes.
A boltok mellett sétálva és egyszer-kétszer oldalra pillantva a kirakatokon, bár nem nagyon nézi őket, igazából nem annyira feltűnően. Tényleg csak egy-két pillantást vesz a kirakatokra. Lehajtott fejjel rugdos egy kavicsot, majd felnézve egy ismerős lányt lát. Hogy ki az még nem tudja, hiszen még nincs olyan közelségben, hogy feltudja ismerni. Közelebb sétálva viszont, olyan ismerősnek tűnik, és az is....Kamilla. Erre Edward megörül legalább tud valakit szekálni vagy épp neki esnek, bár melyik is legyen azt élvezettel fogja végezni. bár a bálon nagyon jól kijöttek meg hát ott volt még a szökőkutas incidens is. Legalább az vicces volt, hogy a lány egyből elfelejtette mit is mondott neki, így nem égette le. De inkább nem fogja felhozni a témát, nehogy a városlakók előtt keljen szégyenkeznie. A háta mögé lopózik, de nagyon halkan, hogy aztán a szívrohamot hozza rá. Na, igen Edward már csak ilyen gonosz teremtmény, de ha egyszer élvezi akkor nem lehet mit tenni.
Mikor Kamilla mögé ért halkan a fülébe súgta. *
- Szia!
* Azért mégse legyen annyira ijesztő nem üvöltött bele a lány fülébe, de mi tagadás megfordult a fejében, hogy végre legyen min veszekedniük, de inkább elvetette az ötletet, elsőnek megnézi, hogy az "A" terve beválik, majd ha nem akkor jöhet a B terv. Mindenesetre bármelyik is lesz azért csak jól fog szórakozni, bár még nem okozott neki csalódást a lány a szórakozás terén. Mondjuk visszaemlékezve a legelső napra, amikor igencsak hiányos öltözetben nyitott rá és milyen jót veszekedtek, bár a vége az igencsak fájdalmas lett. Nos az igazat megvallva, nem bánta volna, ha nem takar el semmit, vagy éppenséggel úgy talál rá....hát, igen Edwardnak kissé perverz a fantáziája, de megbocsájtható, hisz fiúból van.
De visszatérve, a köszönésig eljutott és tuti, hogy Kamilla leüvölti a fejét vagy elküldi őt vagy épp megtörténik a csoda és elkezdenek veszekedni. Most úgy is elemében van. *
- Mit csinálsz itt?
* Azért próbál valami értelmeset kinyögni, hogy ne egyből essenek egymásnak, hanem alakuljon ki egy veszekedős téma. Az úgy is poénosabb, legfeljebb Kamilla megint repül a szökőkútba, de akkor nagy a valószínűsége, hogy Edward is ott köt ki, esetleg a gyengélkedőn, de hát csak nem. Majd kiderül. *

Tárgy: Re: Bazársor Vas. Aug. 23 2009, 19:53

Kamilla próbál belefulladni az ő kis letargikus mocsarába, amikor valaki a háta mögül ráüvölt... Na jó, nem üvölt, csak hangosabban ráköszön, de a lánynak ez abban a pillanatban olyan ordításnak hat, mintha valaki teli torokból üvöltött volna a fülébe. Nagyot ugrik ijedtében, majd levegő után kapkodva megfordul. És kit látnak szemei? Hát sajnos nem a szőke herceget a fehér paripán, de még csak nem is az igazgatót, aki valami tanulmányi jutalmat adna át neki... ez annál sokkal... snasszabb, név szerint Edward. A fiú valahogy mindig a szívinfarktus közelébe lökdösi őt, de csak azért, nem taszítja le a mélységbe, hogy aztán egy kellemes kis agyvérzés keretében tovább táncoljon az idegein. A lány arca először elsápad, majd elvörösödik, és már szinte gőz szivárog a fülén, ami jelzi, hogy robban az a bizonyos bomba.
- Muszáj rám hozni a frászt?! - Szól vissza kicsit hangosabban a kelleténél, amivel csak annyit ér el, hogy a fél bazár, de legalábbis a közelükben lévő árusok és vevők mind odafordulnak. A hirtelen beálló néma csöndben a lány már inkább elsüllyedne szégyenében, mikor a fiú ismét megszólal. A lány agyáig el sem jutnak a szavak jelentései, csak a hangot érzékeli, és rögtön támad.
- Mi a jó francot keresel itt? Csak nem követsz?! - Kel ki magából teljesen. Keze ökölbe szorul, szája pedig vészesen remegni kezd. Szerencsétlen lány eddig bírta és most szakadt el nála véglegesen az a bizonyos húr. Az utóbbi időben igencsak visszafogta magát, és mellőzte a kitöréseket, most viszont átszakadt a gát.
- Miért kell állandóan beléd botlanom? Nincs más akit boldogíthatsz? - Már az sem érdekli, hogy mindenki őket nézi és pusmogva súgnak össze a háta mögött. Haragosan fordul meg és indul el az árusok bódéit összekötő keskeny kis utcácskán, hogy minél távolabb tudhassa magát a fiútól. Igazából magát sem érti, hogy min kapta föl ennyire a vizet. Rossz passzban van az tény, de attól még nem kéne így üvöltöznie. Edwardtól pedig már megszokott, hogy mindig ezt csinálja vele. Még sétál egy darabig, és ha a fiút z a házisárkány effektus nem üldözte el, akkor kénytelen lesz bocsánatot kérni tőle.

Tárgy: Re: Bazársor Vas. Aug. 23 2009, 20:19

* Mikor Kamilla megfordul, a szokásos köszönés helyett egyből kikel magából. Hát igen nem úgy sült el, ahogy azt gondolta volna. Kamilla megijedt és még ki is bukott. Dehogy min? Hát ez igen érdekes lesz, de már csak azért sem tántorog el a lánytól. Kissé meglepett arccal nézi, ahogy Kamilla leteremti, majd néha oldalra sandít, hogy megnézze a többieket, akik őket nézi. Hát igen, most ezt jól megkapta, nem is érti pedig olyan jól indult. De van ez, így csak végig hallgatja a lány kitörését és amint elszelelt egy percig ledöbbenve nézett utána. *
~ Oké, most mi van? ~
* Kérdezi magától, majd gyors léptekkel el is indul a lány után. Az egyik kis utcában ahol lekanyarodott érte utol, de gyors léptekkel, amik átmentek néha futó lépésekké. Egy darabig messziről követte, majd közelebb lépett és máris a lány mögött kötött ki. Elkapta a karját és neki lökte a falhoz, majd magyarázatot várt tőle. Elsőnek kifújta a levegőt, hogy normális hangnemben tudjon a lányhoz szólni. Lehet kicsit durva volt ez a megállítás, de akkor sem járja, hogy így leordítják a fejét, főleg ekkora tömegben. *
- Na, jól van kislány, mi bajod?
* Igen, lehet kicsit durva lesz ez a jelenet a két fiatal közt, de akkor is magyarázattal tartozik neki Kamilla, ha viszont meg azt szeretné, hogy soha többé ne találkozzanak, akkor elfogja kerülni, bár az csak egy-két mondat lenne. Majd elengedi a lány karját és megpróbál beállni elé, hogy ne tudjon szökni. Kamillát elnézve, gondol vissza a bálra, ahol még semmi baja se volt, de ha már itt tartunk, akkor lehet a bál miatt vagy épp Dom miatt van így kiakadva. Ha jól meggondolja Edward, akkor kettesben hagyta őket, tehát bármi történhetett, olyan is amitől a lány teljesen maga alatt lett. De ez van, valahogy nem az ő világa, hogy a teljes tömegben elkezdjen verekedni főleg nem egy olyan lány miatt, aki utálja, de valahogy mégis csak azt érzi, hogy történt vele valami. Inkább még egyszer megkérdezi tőle, hogy mi volt, mielőtt kicsúszna a karmai közül. *
- Tegnap történt valami a bálon, hogy így nekem estél vagy néha vannak ilyen 5 perces kitöréseid?
* Próbálja kicsit visszafogni magát és normális hangnemben kérdezni, de ez nem igen megy, így ez a kérdés nagyon flegmára sikeredett, de akkor is tudni akarja, hogy mi az ok. Mellesleg bármikor meglehet mondani, hogy "takarodj a fenébe". Mondjuk erre Edward úgy se reagálna, csak ezért is bosszantaná a lányt, hisz ez élteti és amint látja Kamilla vevő is rá, legalábbis nem tesz ellene semmit se, hogy unalmas legyen a körülötte lévő világ. Inkább türelmesen várja a válaszokat, Kamilla előtt állva, bár lehet ezt megfogja bánni. *

Tárgy: Re: Bazársor Vas. Aug. 23 2009, 20:42

Kamilla egyre gyorsabban szedi a lábait. Úgy érzi, hogy mihamarabb el kell tűnnie és valami csendes helyre menekülnie vagy szétrobban a feje. Túlságosan is megviselte az utóbbi pár nap, és most végleg ki van bukva. Lassan már a sírás kerülgeti, mikor meglát egy félreeső utcácskát, ahova bekanyarodik. Lassít a tempón és már azon van hogy leül a fal mellé, mikor valaki durván megragadja a karját és a falhoz vágja. Egy pillanatra még a lélegzete is elakar, feje nagyot koppan a hideg házfalon. Ijedten és kikerekedett szemekkel néz a fiúra, aki most annyira dühösnek tűnik, hogy a lány halálra rémül tőle.
Szemei elfátyolosodnak, és perceken belül kitör belőle a sírás. először csak egy könnycsepp gurul végig az arcán. Majd a következő is elindul lefelé követve társát. Kamilla még csak nem is pislog meredten néz a fiú szemébe, mondhatni sokkot kapott. A kérdéseket hallja ugyan, de nem válaszol rájuk. Hogy miért nem? Mert ő maga sem tudja, hogy mi van vele. Valószínű a stressz kikezdte az idegeit, és most van azon a ponton, hogy teljesen kikészül. Az újabb kérdésre, ami a bállal kapcsolatos már valamennyire észhez tér, viszont a helyzet csak most kezd igazán rosszabbodni. A lány amint elkezd pislogni könnyei megállíthatatlanul kezdenek a földre hullani. Nem is érzi, hogy a fiú mikor engedte el őt, de nem is érdekli. Szeretne elmenni, menekülni, kifutni a világból, de elállják az útját.
Még mindig csöndben van, pedig tudja addig nem szabadul, ameddig nem mond valamit. Tekintetét visszaemeli a fiúra, majd megpróbál mondani valamit, de hangja elcsuklik. Hogy miért sír? Mindenért. az egész világ miatt. Az összes átszenvedett éjszaka miatt amit kiskorában megélt. A megalázottság érzése miatt, hogy most úgy odakenték a falra, mint egy ócska rongyot.
- Sajnálom... - Suttogja végül rekedt hangon. Lehajtja fejét, és lassan fölemeli kezét. Megfogja a fiú karját és gyengéden félretolja. Nem tud többet mondani, de nem is akar. Csöndet szeretne, és nyugalmat. Talán vissza kéne mennie az otthonába, az erdő széli kis házikóba. Ott sem volt mindig minden tökéletes, de lényegesen tűrhetőbb volt mint most. Ahogy megteszi az első tétova lépéseket érzi, hogy valami nem stimmel. A külvilág zajai lassan eltompulnak, és ő belemerül a sötétségbe. Kamilla elájul.

Tárgy: Re: Bazársor Vas. Aug. 23 2009, 21:27

* Eléggé meglepő dolog történik, hisz mikor elkapta és a falhoz vágta a lányt elkezdett pityeregni, jobban szólva sírni. Edward már teljesen belezavarodott a lány lelkivilágába. Egyszerűen semmit se ért, egyszer jól elbeszélgetnek hülyéskednek, utána meg történik valami és a lány bekattan. Végül próbálná megvigasztalni, de a szemei azt a sok fájdalmat és szomorúságot, amit tükröz, Edwardot kissé megrémíti. Nem tudja, hogy Kamillával mi történt, mikor kicsi volt vagy esetleg az iskolában, de azért ha szeretné el is mondhatná. Edward mikor beáll elé és a lány elkezd sírni jobb kezével végig simít az arcán, hátha ezzel is megnyugtatja, de nem egy "sajnálom"-ot mond és máris félretolja, hogy ő most elakar menni. Látszik rajta, hogy valami nem tiszta a menésével, Edward gyorsan észbe kapva lép oda a lányhoz és már kapja is el az összeeső lányt. Mikor elkapja a keze a lány derekától fölfelé, végig simít az oldalán. Felkapja egyszerűen a lányt, majd a falhoz sétál vele, hogy ne az út kellős közepén legyenek. Edward a falhoz dőlve ül le, majd Kamillát az ölébe helyezve karolja át. Végig simít a kezével a lány arcán, majd próbálja magához téríteni. Beszél hozzá, hátha ezzel valamire megy. *
- Kamilla, kelj fel, kérlek. Ne csináld ezt. Létszíves kelj fel.
* Hangja lágy és nyugtató közben, Kamilla arcát simogatja, hátha nyugtató körülményekre felébred a lány. Tudja, hogy eléggé hülye helyzet, de nem akarta, hogy a lány össze essen az út közepén és baja legyen, utána meg ő legyen a hibás. Inkább viseli a következményeket és elhallgatja, ahogy leordítják a fejét, azért mert elkapta Kamillát. *

Tárgy: Re: Bazársor Vas. Aug. 23 2009, 22:01

Kamilla úgy érzi, hogy zuhan egyenesen bele a sötétségbe. A külvilág megszűnik létezni körülötte, ő pedig a sötétben találja magát. Fogalma sincs mennyi ideig volt ott, abban az üres semmiben ami körülvette őt, de most újra itt van. Valahonnan egy halk hang szólítgatja. Szemhéja megrebben, de gyorsan be is csukja a fényre. Nem tudja mi történhetett, minden esetre most valaki átöleli. Nehezen nyitja ki újra a szemét, de még így is kissé homályosan lát. Az utcát veszi észre először, a poros kövesutat, melyen elindult és aztán... Lassan fölemeli a fejét, hogy megnézze kinek a karjaiban van. Először nem tudja hova tenni az aggodalmas arcot, majd lassacskán leesik neki.
- Mi történt? - Kérdezi halk, ijedt hangon. Még mindig émelyeg egy kicsit, és a feje is fáj valamiért.
~ Már emlékszem a fal... - Kissé értetlenül néz újra a fiúra. Nem érti, hogy most miért viselkedik így vele, hiszen ő elzavarta, és ráadásul Edward meg a falhoz vágta őt. Kissé erőtlenül de megpróbál eltávolodni a fiútól. Így is elég kellemetlen a helyzet, és nem hiányzik neki, hogy az iskolába az a hír jusson, hogy ő ott fetreng a földön egy fiúval.
- Jó vagyok. - Hazudja. Igazából egyáltalán nincs jól, a feje majd szétrobban, és lábai is reszketnek. Megpróbál fölállni, de csakhamar föladja, miután visszahuppan a fiú ölébe. A kellemetlen helyzet csak fokozódik, ahogy észreveszi a fiú kezeit dereka körül. Elvörösödve próbálja meg lefejteni magáról a jelenleg biztonságot nyújtó ölelést.
- Elengedhetsz... - Céloz a még mindig őt tartó kezekre és reméli, hogy Ed veszi a lapot. Jelenleg egyáltalán nincs szüksége ilyetén közeledésre. Főleg nem tőle... (XD). Amennyiben a fiú elengedi, ő megpróbál fölállni. Másodjára jobban sikerül a kísérlet, és talpon tud maradni. Pislogva néz körbe, mivel a látása még mindig olyan furcsa. Lassan eszébe jutnak az előzmények, és hogy miként terült el a földön. arcára kiül a szégyen. Nem elég, hogy nyilvánosan elkezdett sírni, amit megfogadott, hogy sohasem tesz, de még el is ájult.
~ Hogy mekkora egy vesztes vagyok... - Kritizálja magát, és gondolatban már vagy a huszadik pofont keveri le magának.

Tárgy: Re: Bazársor Vas. Aug. 23 2009, 22:26

* Mikor látja, hogy a lánynak a szemhéja megrebben, egyből megnyugszik. Bár nem tudja mi ez az aggódás iránta, legszívesebben elhagyná, de valahogy nem tudja. Mikor végre kinyitotta Kamilla a szemeit és megkérdezte tőle, hogy mi történt kissé furán nézett le a lányra. Mondjuk nem tehet róla, ha valaki elájul akkor nem emlékszik rá, hogy valóban mi is történt. Az agya kikapcsolt, mire minden emlékezet kiesik és úgy dobja el magát akaratlanul, mint egy krumplival teli zsák. Szerencsére időben elkapta, így nagyobb baja nem eshetett, legfeljebb akkor mikor a falhoz taszította, de azt sem akarta ilyen durvasággal, csak már tényleg elege van abból, hogy Kamilla így játszik vele. Akkor nyíltan mondja meg, hogy utálja vagy szereti vagy valami, mert ebbe még Edward is beleőrül, ha így folytatja. Mindenesetre a kérdésre reagál, amint öleli a lányt. *
- Elkezdtél sírni, utána elindultál, de összeestél, igazából elájultál és pár percig így feküdtél itt.....velem...pontosabban rajtam.
* Kissé nehezen fejezi be a mondatát, de végül is kinyögi, ami igaz. Itt feküdt rajta, amíg ilyen állapotban volt. Ez olyan fura helyzet volt Edward számára, tisztára elkapta a déjá vu érzés. Mintha már megtörtént volna ez vele, nos igen még a volt barátnőjével valamikor. Fájó visszagondolni erre, de Edward nem tehet róla még mindig többet érez a lány iránt, pedig faképnél hagyta, se szó, se beszéd.
Kamilla megpróbál felállni kevés sikerrel. Éppenséggel visszaesik, de egy apró probléma lehet a felállást tekintve, méghozzá, hogy Edward még mindig karolja. Ez eléggé kellemetlen helyzet lesz a számára, hisz még mindig nem tudja mért öleli. Egyből látni Kamillán, hogy nincs jól, de a végén a kérésnek eleget tesz és elengedi, majd mikor felállt, ő is feláll. Azért még mindig benne van a "elkaplak ha összeesel" érzés. De mikor megnyugszik, hogy Kamilla tényleg a lábain áll. Valami még mindig nem tiszta a lány fejében, így egy keményebb mondattal rá szól a lányra. *
- Most aztán tényleg nem foglak magadra hagyni akár tetszik, akár nem! Ha akarod felviszlek a gyengélkedőre a......karomban.
* Lehet, hogy a vége nem kellett volna, de a szándék a lényeg. Különben is Edward ilyet nagyon ritkán csinál, sőt soha, hogy felajánlja azt, hogy a karjaiban felvisz valakit a gyengélkedőre, bár úgyis tudja, hogy nem lesz a válasz azért megpróbálkozik vele. *

Tárgy: Re: Bazársor Vas. Aug. 23 2009, 23:11

A lány nagy nehezen öláll, mivel a fiú elengedi. Eleinte szédeleg, de idővel egyre jobban lesz. A fiú féltő szavaira furcsállva odakapja a fejét. Összevonja szemöldökét és úgy fürkészi tovább a másik arcát.
- Hogy-hogy még nem húztál el? - Értetlenkedik tovább. Speciel ezt a kérdést most nem bántásnak szánta, csak nem tudja fölfogni, hogy miért marad mellette a fiú.
- Más már régen itt hagyott volna a földön, és nem szenvedne velem... - Az agya még túl lassan forog, talán ezért sem érti a helyzetet. Elindul kifelé az utcából, vissza a bazár felé. Nem jut túl messzire, az egyik oldalsó padhoz sétál és leül rá. Oldalra néz, hogy a fiú követi-e. Szégyenli megkérni a másikat, hogy, hozzon neki valamit inni, de túl kell ezen esnie, mivel olyan szomjas, hogy kiinná a tavat is.
- Edward... - Kezdi rekedten. - Tudnál nekem hozni egy kis vizet? - Most két lehetőség van. Első: a fiú kiröhögi, és otthagyja, hogy mégis hogy képzelte ezt. Második: a fiú segít neki és hoz valamit. Kamilla inkább az elsőre tippelt volna, de ki tudja.
Elkezdi bámulni a szemben levő sátrat, amiből állatok hangjai szűrődnek ki. Lát is néhány ketrecet, melyekben mocorog valami. Egy kisgyerek sírva kérleli az édesanyját, hogy vegye meg neki az egyik kiskutyát, ám a nő hajthatatlannak tűnik. Végül a kisfiút elrángatja, és a lány újra bámulhatja az üresen árválkodó sátrat. Fejét forgatva keresi a fiút, hogy vajon merre járhat. Újra visszanézve a sátorra feltűnik neki valami. Egy zöld szempár, ami villogva mered vissza rá. a hozzá tartozó testet ugyan nem látja, de valahogy a szempár teljesen megbabonázza őt.

Tárgy: Re: Bazársor Vas. Aug. 23 2009, 23:28

* Hát a kérdésen igen csak elgondolkozik, hogy miért nem húzott el? Hát azt még maga se tudja. Ez pedig egy tényleg jó kérdés, mert már mások rég itt hagyták volna egyedül a lányt, hogy egyedül ténferegjen és csináljon azt, amit akar, de Edward mégis utána ment és jó helyen volt jó időben, már nem azért, mert az jónak számít, hogy Kamilla összeesett, hanem inkább az, hogy időben elkapta, így nem törte össze magát. Ez nem hátsó szándékos megmozdulása volt tényleg csak azt szerette volna, hogy ha nem üti megg magát jobban, elég volt neki a falhoz rántás. Így nem tud, mit csinálni csak megvakarja a tarkóját és vállat rántva válaszol a kérdésre. *
- Nem tudom, talán jó téged idegesíteni a jelenlétemmel.
* Egy halvány mosolyt ereszt meg a lánynak, majd hallva a többi badarságát, amint mond bólint, hogy tudomásul vette, de igazság szerint nem foglalkozik vele. Mikor Kamilla elindul, utána néz és elgondolkozik rajta, hogy kövesse vagy menjen haza. De a végén, mint mindig a követéshez bizonyosul, de látva, hogy Kamilla csak a padig megy, hogy leüljön. Megáll mellette, majd furcsa mód hallja a nevét és a szívességet. Körbe néz, hogy merre is találhat vizet, majd elindul vízért. Még jó, hogy annyi féle bolt van, így az egyikbe benézve, megfogott egy üveg vizet, majd kifizette és már indult is volna vissza a lányhoz. Kezében nézegetve a vizet, teljesen elgondolkozik. *
~ Én teljesen hülye vagyok......minek ugrálok neki? Hisz az előbb, majdnem megevett úgy lekiabálta a fejemet.... ~
* Tűnődik el saját gondolatában, úgyhogy az ajtóban áll, majd végre meg is mozdul. Végig nézve a padokat tekinti meg a lányt és örömmel látja, hogy nem hagyta ott, vagyis, hogy ez a "hoznál nekem vizet" nem egy trükk volt, hogy lerázza a fiút. Szépen lassan vissza battyogott Kamillához, majd az üvegről lecsavarta a kupakot, majd átnyújtotta a lánynak a vizet. Megállt előtte, majd azt leste, hogy épp Kamilla mit látott meg. Az egyik sátorban megtekintett egy villogó zöld szempárt, ami kissé ijesztőnek tűnhet, de ettől nem tántorodik vissza a fiú. Majd egy nagyot sóhajtva néz le Kamillára, majd megszólal. *
- Megnézzük?
* Közben háta mögé mutat a sátorra, mert ki akarja deríteni, hogy mi villog annyira. Valószínűleg egy lény lehet, dehogy milyen fajta azt így nem tudja megállapítani, sőt ha olyan akkor lehet, hogy közelről se menne neki a felismerés. Nos már csak arra vár, hogy a lány beleegyezik-e, hogy együtt nézzék-e meg a lényt. *

Tárgy: Re: Bazársor Vas. Aug. 23 2009, 23:54

Kamilla megbabonázva nézi a zöld szempárt, mely még mindig őt pásztázza. Aztán arra lesz figyelmes, hogy Edward már ott áll előtte és felé nyújtja a vizet. Kamilla megereszt felé egy halvány mosolyt, majd elveszi az üveget és belekortyol.
- Köszönöm... - Suttogja, miután szomját már sikeresen eloltotta. A felajánlásra, miszerint nézzék meg mi lehet a sátorban csak bólint. Föláll és elindul az út másik oldalára. A sátor előtt megállva még nem rögtön azt a bizonyos lényt keresi, inkább az árust, aki ott hortyog a sátor végében.
- Úgy látszik elaludt... - Suttogja oda Edwardnak, majd leguggol, hogy végre láthassa a villogó szemek gazdáját is. A ponyva és az asztal alatt sötét van, így pálcát kell gyújtania.
- Lumen! - Suttogja, mire egy aprócska fénygömb jelenik meg pálcája végén bevilágítva azt a területet, ahol az állatot sejti. A fény most már láthatóvá teszi az állatot, ami összegömbölyödve gubbaszt a szűk kis ketrec sarkában.
- Edward, nézd! - Rántja oda maga mellé a fiút, hogy megmutassa mit talált. A különös kis állat leginkább egy rókához hasonlít, de szürke szőre mellett talán három farkával különbözik tőle.
- Hát ez meg mi lehet? Még életemben nem láttam ilyet... - Dünnyögi a lány, az apróság felé nyújtva a kezét. A kis lény szaglászva nyújtja előre fejét, de gyorsan vissza is rántja nyakát, ahogy megérzi a hátulról érkező horkantást. Kamilla fölpattan, hogy szembe találja magát az öreg árussal, aki gyanakodva méregeti őt. A lány, hogy kihúzza magukat a kínos helyzetből, gyorsan rákérdez az állatra.
- Elnézést... de az a kis szürke rókaszerű állat micsoda? - Nem mozdul, várva, hogy választ kap.

Bazársor - Page 2 R_kuci_www.kepfeltoltes.hu_

Tárgy: Re: Bazársor Hétf. Aug. 24 2009, 00:17

* Örömmel látja, hogy Kamilla elfogadta tőle a vizet és egyből nem vágja hozzá vagy nem önti le. Mondjuk Kamillát ismerve tuti az lenne, hogy "túl drága ahhoz, hogy leöntselek vele" mondat lenne. De aztán a végén kiveri a fejéből és csak nézi, ahogy felpattan a helyéről és átsiet a sátorhoz. Edward követi akárcsak egy kiskutya, nos, itt is van egy kis bibi. Ez a fura benne, hogy összevissza ugrál, amit mond neki a lány, ez eléggé különös, legszívesebben nyakba öntötte volna egy hideg vízzel, hogy vissza térjen az, az utálatos nőszemély, akit megismert. De aztán végül ez a gondolat is szerte foszlott. Most minden hova követi a lányt, nehogy megint elájuljon, bár kissé furának nézhet ki, hogy ugrálgat, nem rá vall. Egy kezén megtudná számolni, hogy mikor a nővére kérte valamire, hányszor teljesítette. Na, igen, a régi szép idők. Mereng el magában Edward, mikor megérkeznek a sátorba, ahol egy árus volt, aki épp.....aludt?! Nos igen, aludt, bár az egyik legjobb ötlete Edwardnak, hogy fogják meg a kisállatot aztán iszkiri. Magában ezen jót is röhögött, hisz, hogy néz már az ki, hogy kirabolnak egy alvó árust, mondjuk meg is érdemelné, ha már munka közben alszik. Nagyon frappáns ötletek születnek meg a fiú fejében, de egy hirtelen rántással ki is esik a gondolat menetéből.
Hirtelen Kamilla mellett találja magát, amint egy kis fény mellett meglátják az állatot. Igen fura kis élőlény, de aranyosnak látszik, mondjuk félénk is, de amint egy horkantást hall Edward egyből felpattan, majd Kamilla mögött állva figyeli a gonosz tekintetett. Majd Kamilla megszólal és már tudja, hogy végük. Hát igen, ez a felfogás nem igazán helyén való egy olyan embernél, aki adja a nagy fiút. De végül is ő csak kísérőnek van itt vagy mi fenének, valami hasonló szerepet játszik. De az állat fajtáját nem tudná megállapítani, egy közönséges rókához hasonlít, de ugyanakkor a színe és a farka igen csak megváltoztatja ezt az állítást, bár lehet, hogy van köze a rókához, mégis különleges.
Az árus tekintetét fürkészve súgja oda Kamillának a lehető legbutább ötletét. Na igen, ha most nem röhögi ki, akkor soha. Már fel is készült az esetleges nevetésre. *
- Szerintem itt nem látnak szívesen, menjünk!
* Azzal megfogja a lány karját és már húzná is kifelé a sátorból, mikor is a fickó feláll a székéből és rájuk szól. *
- Várjanak! A kisállat érdekli magukat?
* Ezzel már meg is állt, de továbbra se ereszti a lányt, egyszerűen ledöbbent, bár nem tudja min. Eléggé fura beszéd stílusa van ennek az árusnak és igen csak félelmetes, főleg ahogy felállt a székről. Edward nem fél tőle, de az biztos, hogy egy sötét utcában nem akarja magát vele összetalálni. A háttérben megállt, majd figyelte, ahogy üzletet kötnek, ha kötnek, bár Kamillát látva eléggé érdekli a kisállat. Még a végén háziállatnak befogadja, de az neki lehet nem lenne túl jó, mivel elég élesek a fogai a teremtménynek. Így inkább figyeli az eseményeket. *

// Fagy //

Tárgy: Re: Bazársor Kedd Aug. 25 2009, 13:23

Kamilla ijedten néz az őt méregető árusra, majd nagyot nyelve húzódik kissé közelebb Edwardhoz. Már az öregember megjelenésétől is borsódzik a háta, de ahogy megszólal már inkább elfutna. Már indulnának, mikor a kis állatka mocorogni kezd. Kamilla lenéz rá, majd ismét leguggol. Elnézve a félénk állatot, a csillogó zöld szemeivel, megesik rajta a szíve. Végül föláll, és az árus felé fordul.
- Mennyiért adja, az állatkát? - Kérdezi, miközben azon rimánkodik magában, hogy hangja ne árulja el, hogy mennyire ideges.
~ Csak nehogy túl magas árat mondjon... - Kamilla idegesen nyúl a táskája felé, hogy aztán elővegye erszényét. Kíváncsian várja a férfi válaszát, hogy mégis mennyit kéne fizetnie. Viszont az öregnek csak nem akaródzik kinyögni a számot. A lány idegesen kezd el toporogni, végül pedig nagyot sóhajt, és már készül eltenni az erszényt, mikor a férfi megállítja.
- Várjatok csak! Mennyit fizetnétek érte? - Kérdezi gonosz vigyorral a képén, mire a lány tanácstalanul néz a fiúra és felé mutatja nyitott erszényét.
- Szerinted? - kérdezi suttogva Edwardtól, és a választól függően veszi elő a pénzt. A férfi felé nyújt két ezüst galleont.
- Ennél többet nem adok... - Hadarja, majd leteszi a pénzt az asztalra. Összefont karokkal áll meg a férfi előtt, várva, hogy az végre megmozduljon.
- Elveszi vagy menjünk inkább? - kérdi kissé türelmét vesztve.

Tárgy: Re: Bazársor Kedd Aug. 25 2009, 22:03

* Edward mikor észreveszi, hogy Kamilla kissé közelebb húzódott és mivel a lány mögött állt, megfogta a derekát. Hát ha most megszívja, akkor igencsak nagy pofont fog kapni és be fog égni az árusnál. De próbálkozni szabad legalábbis reméli, meg hát ebben nincs semmi olyan, legfeljebb az jöhet le belőle, hogy nyomul, de ez Edward esetében......hát távol áll tőle, hogy egy házisárkánynak legyen a barátja, meg marad az ős ellenségének. Bár most eléggé közvetlen hozzá a lány, amit igazából nem is bán. Meg hát ott van az is, hogy pár perce még az ölében feküdt ájultan és igen csak elkalandozott a gondolata a lánnyal kapcsolatban, de ezt inkább megtartja magának.
Mikor már kezdte el tolni a lányt, hogy menjenek akkor megszólal az árus igen csak félelmetes hangon. Látva, hogy Kamilla már ideges a fülébe súgta, amolyan nyugtató hatásnak, bár lehet, hogy a lány máshogy értékeli a gesztusát. *
- Nyugi, semmi nem fog történni, legfeljebb elvarázsol minket és leszünk egerek.
* Edward próbálja viccesnek venni a helyzetet, bár elismeri, hogy nem a legjobb idő a poénkodásra. De ezzel is csak Kamilla érdekeit nézi, legalábbis ami a nyugtatását illeti.
Mikor Edward látja a nyitott erszényt nem tudja hova tenni, mivel nem tudja most mit szeretne a lány tőle. Bár az elég bátor, hogy így vissza mer beszélni az árusnak főleg, hogy látszólag nincs túl jó kedvében. De ha már Kamilla ilyen harcias kedvében van, hogy mindenkit letámad akkor inkább az árust félti és nem a lányt.
Mindenesetre a fiú hátul maradt és figyeli, így távolból az eseményeket. Ahogy Kamilla levágja az asztalra a pénzt, kissé beleremeg még a nem létező üveg is. De valamit biztos, hogy jól csinált Kamilla, mivel megrémült tekintettel figyelte a kissé ideges lányt és már tette is el a pénzt az asztalról, majd megszólalt. *
- Jól van, jól van, azért nem kell így levágni a pénzt, vidd az állatot. Jó szórakozást az állathoz.
* Köszön el kissé dühösen a férfi, majd Edward kilép a sátorból, hogy minél messzebb kerüljön az árustól. *

Tárgy: Re: Bazársor Kedd Aug. 25 2009, 22:48

Ahogy hátrálni kezd, érzi, hogy egy kéz fonódik a derekára. A kezdeti döbbeneten átlépve ismét a pénzre fordítja figyelmét. Kamilla már éppen föladná a dolgot, mikor az árus közbeszól, majd fölmarkolja a pénzt. A lány arcán halvány mosoly jelenik meg, majd leguggolva a ketrec elé vár, amíg kinyitják azt, és az állatka kiszabadul. Óvatosan nyúl be a ketrecbe, hogy kivegye onnan szerzeményét. A róka félénken szimatolja meg a lány kezét.
- Nyugi... - Biztatja az állatkát, majd óvatosan megfogja és kiveszi a ketrecből. Fölegyenesedik vele, és odamutatja Edwardnak.
- Nézd! - lelkesedik föl teljesen, ahogy a kis róka a fejét hozzádörgöli a kezéhez. arcán a mosoly egyre szélesebbé válik, mígnem teljesen eltűnik róla a zavar és a szomorúság utolsó szikrája is eltűnik arcáról.
- Gyere menjünk vissza a kastélyba. - Mondja a fiúnak, majd lassú léptekkel el is indul visszafelé, remélve, hogy Edward követi őt. Egy ideig némán sétálnak egymás ellett, de végül a lány megszólal.
- Edward... - kezdi félénken oldalra pillantva. - Bocsánat... - Látva, hogy a fiú nem kapcsol rögtön folytatja.
- Sajnálom azt a kirohanást... hiba volt, bocsánat. - Reméli, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy a fiú ne haragudjon rá. Tényleg nem akart veszekedni csak... annyi minden összejött neki mostanában, hogy már nem bírta tovább, és elszakadt nála a cérna. Ahogy most a kezében tartja az állatot úgy érzi, mintha átjárná valamilyen különleges nyugalom. Agya kezd teljesen kiürülni. Már nem zavarják olyan dolgok, mint az őket bámuló tekintetek, vagy a vizsgaeredmények, sőt semmi, ami egy órával ezelőtt még gondot jelentett.
- Szerintem nem csak külsőre különleges ez a kicsike... - Suttogja maga elé, de csakhamar magyarázkodni kezd.
- Olyan furcsa a kisugárzása... megnyugszom tőle.

Tárgy: Re: Bazársor Szer. Aug. 26 2009, 14:23

* Edward örül annak, hogy ne veszi Kamilla az átkarolást tolakodásnak, de hogy még nem is foglalkozik vele, hát ez igen meglepő. Ezek után igen csak különös dolgok történnek. Az árus elfogadta a pénzt és máris vihetik az állatkát. Mikor a kisállat Kamilla kezei közt van, úgy néz ki, mint aki most nyerte meg az olimpián az arany érmet. Szép lassan elindul Kamilla után ki a sátorból, majd a felvetésre, miszerint menjenek vissza a kastélyba bólint egyet, hogy felőle mehetnek. Majd megindul Kamilla mellett vissza a kastélyba. Az igazat megvallva ez igencsak furcsa nap volt. Elsőnek Kamilla leüvölti a fiú fejét mindenki előtt, majd elfut és amikor utána megy és elkapja egyből sírva fakad és elájul. Majd egy állatot vesz észre, amit megakar szerezni és amikor ez meg van egyből kedvesebb lesz. A tanulság: elsőnek bosszantsuk fel az illetőt, majd egyből a bocsánatért esedezik. Hát Kamilla esetében is ez volt, bár ahogy észre vette szeret vele szórakozni.
Miközben Kamilla mellett lépdel, a lány megint csak olyanról beszél, amiről gőze sincs, de hamar megtudja hova is akar kilyukadni. És akkor a mai nap folyamán még egy különös dolog. Egy olyan embertől kap bocsánatot, aki szinte a tekintetével ölni tudna, ha meglátja a fiút, de ez egy ilyen nap úgy látszik. Mindenesetre visszaveszi a bunkózást, mert ez még se járja, hogy ilyeneket műveljen vele a lány. Majd biztos meg fog lepődni, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozik, vagyis ez nem megváltozás inkább csak visszaveszi a régi stílusát. Úgy néz ki, hogy az a leghatásosabb a lánynál, sőt úgy mindenkinél. Az álláspontja mit sem változott a női nemmel kapcsolatban, inkább csak jobban össze lett zavarva ezzel a sok változással és kavarodással.
Mit sem figyelve a lány szavait, tovább battyog mellette. Maga elé nézve és zsebre tett kézzel sétál a lány oldalán végig a visszavezető úton, majd mély gondolkozásba esve, figyel fel arra, hogy Kamilla csak úgy magában beszél. Vagyis legalább úgy hangzik, majd felnéz Kamillára és már kérdezni is rá, mikor is elkezdi a magyarázatot. Újra lenéz a földre miután befejezte a mondatát, majd végig csöndben sétálgatva érnek vissza a kastély parkjába. Ott igazából végig nézve a helyzetet, elköszön a lánytól és elindul a parkban egy csendes helyre. *
- Szia, akkor, majd találkozunk.
* Jelenti ki egy halvány mosoly kíséretében, amihez semmi kedve nincs de azért mégis csak megejti a lánynak, majd ezzel az elköszönéssel el is tűnik a parkban. *

[color=orange]*Tornerans szép városa, a nyüzsgő emberek, varázslények sora felemelő érzést nyújt. Ha az ember magányos és unatkozik, akkor itt biztos talál valakit akivel beszélgethet, még ha az nem is tornerans kastélyába tartozik. Ez mindig veszélyeket hordoz magában, sosem lehet tudni, hogy nem e egy gonosz lénnyel társalogsz az iskoláról. Persze erre csak a pesszimisták gondolnak, Lola Kalmen, pedig nem az. Meg pillantja a bazársort. A boltok hosszú, kígyózó sora a különböző lények nyüzsgő tömege megtölti a levegőt. Lola is eggyé válik a tömeggel és hosszasan nézni kezdi a kiáltozó boltosokat, amint az áruikat próbálják eladni. Némelyiken komolyan elgondolkozik*
~Nem is lenne olyan rossz vétel~
*De inkább gyorsan tovább áll, nehogy oda jöjjön hozzá a boltos és feltegye neki a kérdést. ’’Segíthetek valamiben?’’ és aztán már lesem tudná magáról vakarni, mert addig-addig győzködi, amíg meg nem vesz valamit. Persze nem mindennyik boltos ilyen, sőt….de a lány még sem akarja kipróbálni, hogy melyik az és melyik nem. Az idő egész jó főleg, hogy reggel még nagy vihar volt de most egész kellemes a levegőt sőt valósággal meleg van. Lola pulcsiba jött mert azt hitte, hogy a léevegő teljesen levan hűlve és hideg van. De erre most ráfázott. A pulcsija a derekára kötve pihen, így csak a fehér pólója éktelenkedik a testén, természetesen esze ágában sincs fölvenni, viszotn a derekát így is rettentően melegíti. A póló alatt egy kék térdnadrág van, amit rövid, fekete átlósan húzott csíkok díszítenek*
~Sosem tudom eldönteni hogy fázni a jobb vagy az az állapot amikor melege van az embernek és izzad tőle, de most valahogy úgy érzem, hogy izzadni sokkal rosszabb.~
*Tovább sétálgat előre, mert még mindig nem látott mindent*

//Lola, kérlek, nem dísznek van az időjárás-jelentés. Szept. 3. "Reggel, ahogy felkelünk észrevehetjük, hogy bizony az éjszaka folyamán hatalmas nagy vihar söpört végig, aminek köszönhetően kellemes levegő van egy ideig, ám délutánra újra fülledt lesz, amint a nap kisüt. Ráadásul vissza is melegszik 30 fokra."//

*Késő délutánra jár az idő. A fiú kint sétálgat a városban. Nem isemri a helyet így céltalanul lődörög csupán. Ezt az igazi időrabló tevékenységet még a muglik között mester szintre fejlesztette. Úgy el tudott merülni a városi urtcák forgatagában, a boltok által nyújtott portékák nézegetésében, hogy bármely nő megirigyelhette volna. Persze ezt soha sem ismerte volna be. Kalandozása alatt a bazárok hosszú sorához érkezett. A bazárban nincsen túl nagy nyüzsgés, talán ezért is tűnik fel neki, hogy egy korabli lány is az árusok előtt nézelődik. a fiú határozott léptekkel közelít feléje, majd mikor odaér megszólítja.*
- Szia. Te a mágussuliba jársz?
*A fiú míg válaszol a lány alaposan végigméri őt. Végülis egy 17 éves fiúnak nem lehet azt mondani, hogy csuklya be a szemét. Persze egy korábbi hölggyel való találkozásakor történő rendreutasítása miatt úgy gondolja, hogy kicsit disztingválja magát és megpróbálja a szimpátiáját elrejteni. De soha nem volt jó pókerjátékos. Ahogy ami a szívén az a száján, úgy ami a szívén az az arcán is megjelenik. Ez ellen nem tud mit tenni, de nm is igazán akar. Őszintesége az erénye.*
- Tán valami konkrét dolgot keresel?
*A fiú mialatt a bazárban haladt előre alaposan végignézte az árusok áltla kínált termékeket, tényleg volt köztük egy két figyelemre méltó darab. De most nem aakrt költekezni. még nem érkezett meg az új adag zsebpénze, a múltkori könyvesbolti vásárlásakor, meg igencska megcsappant a költőpénze. De nem bánta meg. A könyv érdekesnek és értékesnek tűnt. Persze nem annyira, mint amennyire a boltos tartotta, de azért bőven megérte azt az összeget, amit fizetett érte a végén.*