*Kissé meglepi, hogy Kriszty ilyen kihívóan akar öltözködni. Igaz nem találkozott a házirendben olyasmivel, ami tiltaná az iskolában ilyen jellegű ruhadarabok viselését, de neki ez akkor is túl merész. Nem teszi szóvá a véleményét, elvégre ő most "megváltozik", lehet elfogadóbbnak kéne lennie az ilyen dolgokban is. Egyéként is nem neki kell hordania, hanem Krisztynek, ami jelentősen növeli a ruhák irányába mutatott elfogadását.
Így inkább hagyja magát beráncigálni a következő üzletbe, és megkezdi az újabb adag ruha felpróbálást. Japánban neki sem okozott gondot, hogy melyik ruhát vegye meg. Az ottani számozás azonban eltér az ittenitől, s még nem igazán érti a méretezést. Arról nem is beszélve, hogy a színek miatt is meg kell próbálnia a ruhákat, mert egyáltalán nem biztos, hogy a Kriszty által választott színek jól állnak neki. Persze ez azért nem valószínű, Krisztynek nyílván valóan több érzéke van az ilyesmihez mint neki, még akkor is, ha jelenleg egy papagájra hasonlít a lány.
Az ominózus rózsaszín felső azonban minden kétséget kizáróan tévedés volt a kék hajú lányka részéről. Legalábbis Kumiko határozottan hisz ebben, egészen addig, amíg Kriszty fel nem világosítja. Először hitetlenkedve néz rá. Biztos benne, hogy Kriszty csak viccelt. S ezért fel is nevet.*
- Haha. Igazán jó vicc volt. De most komolyan... Van ember a földön, aki felvesz egy ilyen felsőt?
*Aztán, ahogy tovább nézi Krisztyt és a reakcióit, lassan leesik neki, hogy vele szemben lévő lány nem viccelt, és nem is a viccen mosolyog, ha mosolyog, hanem sokkal inkább az ő tudatlanságán. Amint ez tudatosul benne, még a szokásosnál is sápadtabb lesz, az arcára, pedig kisebb rémület ül ki.*
- Te...te...nem vicceltél... - belenéz újra a tüköbe, s a ruhát tanumányozza - De... de hát... ha leveszem... - tétován a szoknyájára néz, jelezve, hogy miről is beszél - ... ha levenném, akkor... akkor...
*Nem tudja befejezni a mondatot. Soha életében nem mondott még olyasmit, mint a "kilátszana a fenekem". Nem is biztos benne, hogy szabad neki ilyet mondania. Még egy utolsó pillantást vet Krisztyre, hátha mégis viccelt a lány. Igaz hogy eddig sem állt szándékában megvenni ezt a torz ruhaneműt, de így már egész biztosan nem fogja. Akkor sem, ha Kriszty szerint nagyon jól áll neki. Merthogy ezt mondta. De akkor is ki van zárva, hogy ő ezt felvegye. Valójában le szeretné inkább venni, csak feszélyezi, hogy rajta kívül más is van az öltözőben. Nem szól semmit, valószínűleg Kriszty is észre veszi, hogy kényelmetlenül érzi magát ettől a helyzettől, és magára hagyja, hogy nyugodtan visszavehesse a fekete felsőjét. Kizárt, hogy ezek után bármit is felpróbáljon... Legalábbis egyenlőre így gondolja.*

//Jók a ruhák, amiket összeszedtél A 3-mast Kumikon is el tudnám képzelni, de a többi az neki már túl merész lenne xD (jó a 2-es nem)//

*Még szerencse, hogy Kumikonak fogalma sincs mit tervez Kriszty. Amilyen neveltetést kapott egész biztos elszörnyedne és talán azt is fontolóra venné, szabad-e neki Krisztyvel barátkozni. Már pedig ez nem lenne túl jó, hiszen épphogy csak talált egy "legjobb" barátot, nem kéne rögtön elfordulni tőle, még akkor sem, ha kicsit máshogy gondolkoznak dolgokról. Szerencsére nem veszi észre az újabb kihívó ruhát, így az a talár alatt észrevétlen marad a fekete hajú lány számára. Igazából őt egyáltalán nem zavarja, ha Kriszty több ruhát vesz, mint ő. Neki az eddig megvásárolt néhány ruha is nagy előre lépés. Nem várhatja el tőle senki sem, hogy az egész ruhatárát azonnal lecseréli...
Közben jön a hideg zuhany, a rózsaszín borzadállyal kapcsolatban. Az egyébként nyugodt lány, akit rettentően nehéz zavara hozni, egy pillanat alatt úgy elpirul, hogy a forróságot, elviselhetetlennek érzi. A kezét a szája elé kapja, pedig nem ő mondta ki a szavakat, hanem Kriszty. Ennyire még a pincében tartott beszélgetéskor sem jött zavarba. Igaz ott nem is róla volt szó, hanem Krisztyről, és egyébként sem gondolt bele annyira. Azóta határozottan elfelejtette, hogy a másik lány sokkal tapasztaltabb az életnek egy bizonyos terén.
Kumiko a maga módján szentül meg volt győződve idáig arról, hogy ő nem tud elpirulni. Amint Kriszty megjegyzi, hogy ez a "ruhának nem nevezhető izé" még jól is áll neki, ráébred, hogy nagyon de nagyon tévedett. Az eddig sem éppen fehér arcú lánynak erre a mondatra még a füle is piroslani kezd.*
~ Ezt nem hiszem el! Ezt nem hiszem el! Ezt nem hiszem el! ~
*Ha talán csak egy fél mondattal több hangzana el, egész biztosan sírva fakadna, de nem teszi. Kriszty szerencsére kimegy, ő meg megszabadul a ruhától. Nem, nem fogják hazavinni. Ezt már a színe alapján megmondta volna... De így hogy tudja, hogyan "kell" hordani, szinte biztos, hogy nem viszik haza. Akkor sem vinné el, ha fekete lenne. Ehhez kétség nem fér. A saját - fekete - felsőjébe visszabújva, még vár egy pillanatot, s amikor az arca már majdnem megint sápadtnak látszik, csak akkor lép ki a fülkéből. A rózsaszín ruhát "ottfelejtette" a próbafülkébe, de valószínűleg jön majd egy kedves eladó, és visszateszi a helyére. Ő még hozzáérni sem akar. Kissé elbambul a kasszánál, s csak akkor tér igazán magához, amikor újra kilépnek az utca forgatagába. Érzi, hogy Kriszty ismét húzni kezdi, de akkor beugrik neki valami.*
- Te Kriszty? A tetoválószalon nem a másik irányban van?
*Nem biztos benne, de mintha látott volna egy táblát rajta a "tattoo" felirattal. Arra pedig határozottan emlékszik, hogy nem csak ruhákért jöttek.*


//Bocsi!!! Innentől beszédesebb lesz, ígérem!!! //

[Rai - Izzy]

*Eddig még nem jutott el a városba, úgyhogy most élénken csillogó szemekkel baktat végig az utcákon. Ajándékot kell szereznie a Pillus ünnepségre, mégpedig minél előbb, mert utálja a karácsony előtti tolongást a boltokban - bár ez kedvez a zsebeseknek, ezt tudja jól, hiszen régen maga is űzte ezt a mesterséget. Most viszont nem akar kockáztatni, ha elkapják, akkor megint Snady néni karmai közé fog kerülni, ami neki felér a legnagyobb kínzással.
Khaki katonai dzsekijének gallérját magasan felhúzta, hogy a csípős szél ne hagyjon rózsás foltokat a bőrén, hiszen vörös haja miatt az majdnem annyira érzékeny, mint a lányoké. Ezt mindig is utálta, jobban szeretett volna kissé férfiasabbnak látszani, de azóta mér megbékélt ezzel a helyzettel. Van aki így is - vagy épp ezért - szereti, bár nem mindenki rajongását fogadja örömmel, elég ha csak vsszagondol az elmúlt nyárra... Nem sokáig töpreng a múlton, ő egyszerűen az a fajta, aki a mában él, úgyhogy peckesen dudorodó erszényén büszkén végigsimít. ~A vén banyája bezzeg most is zsugori volt, majdhogynem elintézte helyettem a dolgot, de ha ügyesen osztom be a pénzt, akkor marad még cigire is.~ Ahogy baktat, előkotor a zsebéből egy szál cigit, ez még az első szállítmányból van, és dzsekijét az orráig húzva, alatta gyújt rá, hogy a szél ne fújja el a lángot.
Vígan pöfékelve nézegeti a kirakatokat, és butábbnál butább ötletek jutnak az eszébe. ~Utálom a karácsonyt! Minek kell még húzni is folyton, és olyan vadidegenbe belefutni, akit nem is ismerek! Most mi a rákot vegyek neki?~ Csak magában morog, de alapjában véve jó a kedve, hiszen kicsit kiszabadulhatott a kastélyból. Érdekes, most már nincs akkora mehetnékje, mint az első hetekben volt, úgyhogy meg sem fordul a fejében, hogy kereket oldjon. Az egyik kirakat előtt lecövekel, ahol mindenféle lányos dolgot lehet kapni, a feléről azt sem tudja, hogy mire való, így jó darabig csak meredten nézi őket.*

[Rai]

*A halk sóhajjal kísért beleegyezés megkönnyebbült mosolyt csal az arcára, hiszen végre segíthet. Az kicsit aggasztja, hogy a fiúnak szemmel láthatólag fenntartásai vannak a bájitalával kapcsolatban. Ha munkálkodna benne erősen a férfiúi büszkeség, csak legyintene, és hagyná, hogy csináljon, amit csak akar. Viszont ezt ő szúrta el, és ő is akarja helyrehozni, mégpedig egy tökéletes főzettel, tehát nem hagyja magát lerázni, majd a fiú meggyőződhet saját szemével is arról, hogy mekkora tehetség ezen a területen.*
-Huhh… szerencséd hogy nem azt mondtad, csajos vagyok!
*Pórbálja fenyegetően rázni az öklét Rai felé, de nem tehet róla, hogy folyton el kell röhögnie az egészet. Valóban szarul nézne ki, ha be kellene öltöznie nőnek. Fiúsan néz ki, bár a sok marhaság miatt nem a lányok kedvence, az egészen biztos. A legtöbben –azok, akiknek van cseppnyi eszük – messziről elkerülik őt.*
-Ha olyan gyámod lenne mint nekem, nem csodálkoznál. Sandy néni a megtestesült rémálom, és mivel volt már néhány suli, ahonnan leléptem, így kérvényezte, hogy két hónapig még csak az orromat se dughassam ki a birtokról. A büdös banyája!
*Most viszont tényleg mély átéléssel rázza az öklét a képzeletbeli nagynéni felé, és vicsorog is mellé. Nem szívesen beszél arról, hogy ennyire rövid pórázon tartják, de Rai nem olyannak tűnik, mint aki kinevetné őt emiatt.*
-Huhh… ez … igazán.. jó hír! Legközelebb szólj, ha nálad van… nem szeretem az állatokat.
*majd Rai is láthatja alkalom adtán, hogy mennyire nem kedveli őket. Azt a visítást nem fogja könnyen elfelejteni, amit levág. Ezt a dolgot viszont még Sandy néninél is jobban szégyelli, úgyhogy majd egyszer biztos elmondja… vagy elmondják helyette Rainak a többiek.*
-Ha elkényezteted, akkor szobacica helyett szobadenevéred lesz! A végén meg csak az őszi napsütésben fogott legyeket lesz hajlandó megenni!
*Erről viszont már nagyon úgy néz ki, hogy lekéstek. Rai kérdésére legszívesebben úgy válaszolna, ahogy a legjobban szeret: őszintén, viszont akkor megbántja szegény fiút.*
-Nos… biztos hogy nem véletlenül kerültél abba a karba, és a lelked mélyén valahol Extrás vagy… egyébként meg én sem vagyok Pillus. Szinte mindenkivel beszélgetek az iskolában, csak a saját karom kerül el messzire, kb. két kivétellel, ez olyan, mintha leprás lennék, de tudod mit? Nem érdekel. Nem illek oda, de megtalálom a saját társaságomat.
*Arcán halvány mosollyal megveregeti a fiú vállát, de szerencsére nincs túl sok idejük búslakodni. Egy pillanat múlva már ott áll a káosz közepén, és mint egy rosszcsont kiskutya, úgy bámul a fiúra, fülét-farkát behúzva. Mikor hirtelen rend lesz, megkönnyebbül*
-Hűazta! Ezt meg tudnád csinálni a szobámban is?
*naná, hogy egyből ki is használná Rainak ezt a képességét, bár azt még nem találta ki, hogy cipelné be a szobájába anélkül, hogy észre ne vegyék.*
-Bocsánat… nem direkt volt!
*Szabadkozik az eladó felé, és máris nézi, mit mutat neki a fiú. Őt aztán nem kell sokat győzködni, felőle ronda is lehet, hiszen nem ért az ékszerekhez, úgyhogy csak megvonja a vállát.*
-.. ha te mondod! Akkor legyen ez!
*Máris szedi elő a pénztárcáját, és kipengeti az összeget a pultra. Mivel ez egy csajos bolt, teljesen rosszul van, majd megfullad, máris menekülne ki a boltból.*
-Köszönöm, és elnézést, még egyszer! Gyere! Gyorsan!
*Sürgeti szegény fiút, aki még segít is neki a pakolásnál… a kis csomagot a zsebébe süllyeszti, és nagyot szusszanva lép ki az utcára.*
-Küldetés letudva, most már nyugodtan nézelődhetünk. Éljenek a pici bódéik, mindenféle rejtett kincsekkel.
*Megvárja a fiút, és zsebre dugott kézzel, a tárcáját szorongatva lépdel egyik árustól a másikig.*

// Krisztyne Blackcat-re várakozva //

* El sem hiszi, hogy már itt van, most komolyan? Alig indult el és máris itt van, hogy csinálta ezt? Áhhá biztosan időutazott, más válasz nem lehet, hiszen még úgy tervezte, hogy ne kelljen sokat várnia, mert frászt kap várakozás közben.
Rápillant az órájára és van még körülbelül negyed rája, hogy a lányt megpillanthassa. És még az sem biztos, hogy eljön.
Amúgy is haragszik a lányra, csak mert miatta ilyen ideges, mi van ha el sem jön? Mi van ha már réges régen elfelejtette Őt?
Gondolni sem akar erre.
Amúgy is tökre utálja az egészet, most komolyan mitől kell itt idegeskedni, a csaj vagy eljön vagy nem. Az nem lehet, hogy nem jön el, amikor minden egyes perc olyan csodálatos volt, vagy csak neki? Fülére szorítja kezeit egy pillanatra, hogy kizárja azokat a gondolatokat melyek önbizalmát rombolják.
Megint az órájára pillant, egy perc sem telt el.
Jó, ezt abba kell hagyni, Ő egy hím, alfa ráadásul, a csaj akkor is eljön, ha nem akar, mert a csábereje tesz róla. De mi van ha nem? Megdorgálja magát gondolatban. Minek aggódik, ha nem jön, nem jön. De akkor valakit kibelez, csak, hogy jobban érezze magát.
És már abban is biztos, hogy eddig tökéletesnek látszó öltözéke sem az igaz. A tükörben még jól mutatott háromnegyedes vajszínű nadrágja, és hozzá világos fehér-kék kockás inge. Még az alá vett hófehér trikó sem zavarta, sőt az is kifejezetten tetszett neki, hogy az ing begombolás nélkül igen vagány látszatot kelt. Lenéz fehér bokazoknijára és fehér talpú fekete deszkás cipőjére. Apróságok zavarják, a cipőfűző színe például, lehet jobb lett volna fekete, fehér helyett?
Agyrém, máskor meg felvesz mindehhez sportcipőt, vagy tornacipőt, most meg ez sem jó.
Ez meg mind Kriszty hibája, hiszen a szemében olyan jó lenne tökéletesnek tűnni.
Megbabrálja nyakában lógó amulettjét és idegesen pillant megint az órájára, egyszerűen nem telik az idő.
Ne is teljen, olyan ideges, hogy az nem is illendő. Ellazítja feszes tartását és nekidől az egyik kirakatnak miközben várakozik tovább. Úgy tesz mint aki ráér, lehet tudta alatt még fütyörészni is képes.
A legcikibb az lesz, ha a lány meg sem kapta a levelét és el sem jön, akkor elkerüli egy időre, kivéve ha tényleg nem kapta meg, de ezt honnan fogja tudni?*
~ Jó. Elég. Jön jön,nem jön, nem jön. ~ * rendbe szedi mosolyát és türelmet mímelve laza tartással várakozik tovább.
Már az sem jó ötlet, hogy ide hívta a lányt, de amikor kigondolta jónak tűn, most meg, tessék, tök hülyeség. De annyira szeretné meglepni valamivel, ami neki is tetszik, ami jelent valamit Nekik.*

Egyre idegesebb, ha ez lehetséges. Ez csak addig kérdéses, amíg a lány fel nem tűnik, és Paolo szíve meg nem duplázza hevességét. Utoljára hatalmas levegőt vesz, azt hiszi ez majd segít rajta, hogy ettől majd nem lesz olyan bizonytalan, vagy csak nem tűnik annak.
A lány elő bukkanó ruhája nem fog segíteni ebben, reszkető gyomra kifelé könyörög a torkán keresztül. Sokat adna érte, hogy ne legyen ennyire kiakadva.
Laza tartása jó álca.
A legnagyobb kérdés, hogy mivel köszöntse a lányt. Neki nem biztos, hogy elég lesz egy szia.
- Üdvözöllek Istennő.
Minek tagadja? A csaj úgy néz ki, mint egy mennyei lény, az angyal elcsépelt lenne, és nem is igaz. Egy fekete angyal, aki kicsnálja az érzékeit.
Szívesen lenne mégis tökéletes, vagy csak annak egyik változata. Kismillió randija volt már, mindent túlélte ezt is túl fogja, de szeretné a lányt elbűvölni, hogy megint hozzá bújhasson, érezhesse illatát bőre feszességét. Alig láthatóan megrázza a fejét, hogy a gondolatot is elűzze, mielőtt bajba kerül.
A kirakat egy tipikus „kacat„ boltot hivatott bemutatni. Nem a poros, lestrapált darabok, hanem olyan tárgyak otthona a kicsiny üzlet, melyekre rá kell nézni, hogy elmeséljenek egy izgalmas történetet, melyen hatására magadnak akarod.
- Megérné, ha régen várnálak. * Kriszty hangja lefolyik a tarkóján, meleg érzéssel járva át a hátát, megreszketve lágyékát. És megint itt tart… Valaki lője le.
Mert lehet, azért van itt, hogy megmondja hiba volt, ami volt és ne hozza soha szóba, mert megöli, vagy ilyesmi.
Jó lenne elmondani, hogy mennyit gondolt rá, és mennyire hiányzott neki. De hiányozhat valaki, akivel szinte alig beszélgettek? Akinek a testét jobban ismeri, mint szavait?
Rettenetes mennyire akarja, hogy a lány meséljen kicsit magáról, hogy hallja simogató hangját.
Merészen felé nyúl, kezét az álla alá varázsolja és megemeli a fejét, hogy minden bátorságát összeszedve a szájára csókoljon.
Biztos benne, hogy megkapja. Ha más nem, akkor azért mert a lány nem akarja megsérteni, vagy mert még maga sem tudja, hogy szabad-e, akarja-e?
A tapasztalat azt mutatja, hogy nem vallhat kudarcot, a csajok nem akarják a srácokat megsérteni, megalázni, főleg nem az első ilyen jellegű találkozáson. Mert Ő csak reméli,hogy ez egy randi.
Zavartan ellép Kriszty mellől és belöki a bolt üveges ajtaját, hogy elmenekülhessenek, vagy csak ő.
Bent hűvös levegő, és érdekes tárgyakkal teli polcok sora várja őket.*

* A várakozás jutalma a megérkezés öröme. A srác elég türelmes fajta, szinte sosem zavarja 5 percnél több késés ////
Most is megkapta. A minden tiltakozást nélkülöző, puha csókot, millió emlék ízét csalva a szájába.
Hidegen megborzong a tenyerén végig futó ujj csiklandozó érintésétől, olyan hűvösség ez melyben szeretne elveszni és hagyni, hogy magával sodorja… Utána nyúl a lány kezének, csak, hogy még egyszer érintse, de csak a levegő üressége fogadja, visszales a válla felett.
Jellemző, tükör. Mosolyogva lép egyet vissza, hogy ő i szemügyre vegye a lányt a tükörben ő maga nem áll a képbe, még.
Kicsit csak nézi az önmagát vizsgálgató lányt, nagyon szeretné tudni mire gondol most, még akkor is ha a gondolatok kételyekről szólnak, bizonytalanságról és ebben neki jelenleg elég nagy szerepe van.
Ő sem tudja még mi lesz, miért annak itt. Talán mert tartóznak egymásnak ennyivel, vagy mert többe kell mindkettőjüknek.
Megfontoltan lép a lány mögé, mosolyogva súgja közben a szavakat:
- Nem félsz? Az igazságtól?
* csúf mosolya csak azért kell, hogy a lány bevegye, piszkos titkok rejlenek a szavak mögött. Igazából leveri a víz. Mit is mesélhetne magáról? Hirtelen annyi minden jut eszébe, de valahogy egyik sem illik most ide, egyik sem megfelelő. Mert olyan sztori kéne, amiben ő vagy rohadtul humoros volt, vagy éppen egy hétköznapi hős. Talán nem az egyszerűségével kell sokkolni a lányt.
Helyettük Kriszty mögé lép és gondolkodás nélkül öleli át a derekát, kezeit betúrja a talár alá, a hófehér ruha anyagára fekteti ujjait, lassan csúsztatva a hasára. Nem a képbe akar tolakodni. Arcát félig a lány feje mögé rejti, jobban szeretné a másikat főszerepbe látni. Érdeklődve tekint a tükörbéli lány arcába, szemeibe viszont látva önmagukat. Tetszik neki, hogy magasabb, borzongató a lány törékenysége, kifinomultsága, lágy vonalai, egyszer talán semmivé foszlik karjai között. Lüktető érzés tör az alhasába, azonnal a meztelen lány emléke rohanja le… Az ő arca is gyorsabban reagálja le az emléket, mint ahogy akarná, mert bódultan elmosolyodik. *
- Te mit látsz?
* siklik ki a száján a kérdés. Szívesen mesél magáról, nincsenek titkai, biztos dögunalmas lesz, nem érdekes fiú Ő. Zavartan veszi észre ölelésében az óvás szándékát, így azonnal elrontja a képet és intimen lecsúsztatja ujjait Kirszty hasán.
Inkább csak érzi, mint látja a perzselő tüzet, hogy szíve vadul lüktet, búja szavak jutnak eszébe.*
- Viszont TE tudnál olyat mesélni, ami nagyon is izgalmas lenne, arról… mi történik veled amikor elveszik a kontroll. * szép megfogalmazás, lehet nem is helyes, és az is, hogy az egészet csak álmodta, és a lány bűbájokkal hatott az érzékeire. Leplezetlenül szemléli a lányt, egyik keze elindul felfelé, hogy még intimebbé és pofátlanabbá tegye a helyzetet, a lány meg majd megbélyegzi taónak, abban is csak bízik, hogy nem ront rájuk az eladó.*

*Az igazság már csak ilyen, néha felemelő hallani, mások az ember a falba verné a fejét, és azért könyörög, hogy bár nem tudta volna meg. Vannak ilyen esetek, de talán a fiú nem őrizget olyan mértékű titkot, ami miatt félni kéne, mondjuk, ki dönti el mitől kell féli? Igen, talán jobb lenne a vallomásokat halogatni, arra az időre mikor a szerelem fényében könnyebben megy a megbocsátás.*
- Rossz hírem van hölgyem, az én kíváncsiságom kielégíthetetlen, főleg ha rólad van szó. * meg amúgy is. A Paoloról lehetne a kíváncsiság szobrát megfaragni, ha valami történik, Ő azonnal tudni akarja, ki tudja? Volt már rá példa, hogy egy apróság húzta ki a felelősség alól. Még jó, hogy ő maga gyorsan elfelejti ezeket a csipp-csupp dolgokat, hogy aztán vészhelyzetben buborékként pattanjanak ki a koponyája mélyéről. De persze ez másfajta kíváncsiság, de még megeshet, hogy felhasználja a lány ellen, egy kósza szerelmes éjszakán, csak hogy izgalmasabb legyen a játék.
Rácsókol a lány fülére, közben magukat szemléli, a lány illatától, bőrének érintésétől azonnal merevedése támad. *
- Csak vigyázz, nehogy a kedves fiú leple alatt egy igazi oroszlán lakozzék.
Nem kedveskedő akar lenni. A csajok nem igazán szeretik a kedves fiúkat és jelenleg nem is nagyon van kedves kedvében, most valóban jobban szeretne egy oroszlán lenni és a lányra vetni magát. Ujjai hegyével a lány hasán rajzolgat, alig hallja mit beszél. Valahol máshol jár, gondolatai már megelőzték, a lány ruhája épphogy érezhető, némi képzelő erővel a látványa már elhanyagolható. Azon agyal ha most a szabadban lennék a szikrázó napsütés vajon áttetszővé tenné-e annyira az anyagot, hogy látható lenne a fehérneműje? Biztos benne, hogy a tetoválás sötét anyagán keresztül a tigris azonnal rávetné magát.
Bőre felgyull az ártatlan puszitól. Baj lesz itt. Arra eszmél, hogy Kriszty törékeny teste az övéhez simul, lágyéka követelőzve megfeszül.
~Grrr~
Talán fel is morog.
Alig bírja kivárni, hogy a lány felé forduljon és ajkaik összeérjen, noha érzi, hogy a lány lassú, finom csókot szeretne, de ő többre vágyik. Mohón, vadul csókolná, és közben kezei felfedezhetnék a testét, minek is hívta ide? *
- Talán?
*szemöldöke a magasba szalad, jelezvén érdeklik a részletek, mosolya pedig azt sugallja, ez nem talán. Ez biztos, most még ebben hisz.
Egyet ért, innen azonnal el kell tűnni, hogy kettesben lehessenek. Megértően bólint, azonban nem nagyon akar indulni, már el is felejtette minek jöttek valójában, de nem is számít ez már. Mielőtt kifelé indulna, még a lányhoz hajol, hogy újabb csókot csikarjon ki, de helyette csak ajkával simít végig Krisztyén, búcsúpillantást vet a tükörre, ezt ki kell egyszer merészebben is próbálni. *
- Menjünk….
*Jobbjával a lány kezéért nyúl és sietős léptekkel kivezeti a boltból.*