Bazársor

*Úgy tűnik az emberek tovább állnak és nem nagyon köti le őket a barázdák hosszú sora. Talán nincs pénzük de az is lehet, hogy csak azért mennek arra felé, mert arra laknak. De Lola lökött fejében még az is megfordult, hogy őket fizetik azért, hogy itt járkálnak, természetesen azért, hogy azt higgyék az emberek itt nagy a forgalom és keresettek a holmik, amiket árulnak. Elég zavaros de Lolától sok minden kitelik. A lány a hőség elől egy bazár alá menekül ami árnyékot nyújt neki. Ez épp egy gumicukrot áruló bazár. Lola hátat fordít a boltnak, hogy még véletlenül se higgyék azt, hogy akar venni valamit. Egy fiú közelít felé. Először azt hitte, hogy csak gumicukrot akar venni. Na igen naiv feltételezés volt. A fiú megszólította őt*
-Szia! Igen oda…Lola Kalmen!
*Nyújtja a kezét ha már a fiú nem képes bemutatkozni csak nézni őt. Ettől kicsit zavarba jön, de ő is végigméri a fiatalembert. Az elmúlt napok kudarcai után most tényleg összekapja magát*
~Most új barátom lesz!~
*Határozza el magát. A félreértések elkerülése végett ez egy barát barát gondolat volt véletlenül sem szerelmes gondolat bár kitudja…. Mindenesetre most vigyázni fog, hogy mit mond ne, hogy valamit elszúrjon mint az utóbbi napokban, szomorúan gondol vissza azokra a napokra.*
~Vajon mit akar venni? Vagy csak nézelődni jött. Hmm…nézelődik rajtam eleget, de nem értem miért nem a bazárokat nézi helyettem~
*Gondolatai közben arcán egy szemforgatás látszik meg. Aztán a fiú kérdez tőle valamit. A lány rövid gondolkodás után válaszol*
~Igen, téged nagy fiú! Ez az első variáció nem valami jó… Igen, nyugalmat keresek!...áhh nem ez nagyon tüzes és valószínűleg csak megharagudna rám, amin nem is csodálkozhatnék hisz a múltkor is ez volt a baj~
*Aztán felötlik benne a megfelelő válasz*
-Áhh nem keresek én semmit! Csak nézelődök…
*Mondja neki mosolyogva, aztán, hogy ne álljon le a beszélgetés vissza kérdez*
-És te mi járatban vagy erre felé?
*Úgy véli elég barátságos volt és most semmi panasz nem lehet rá. Megy ez neki csak vissza kell zökkennie a normál kerék vágásba. Lassan kezdi megszokni az iskolát*

*A lány neve hallatán Tighe is észbe kap. Elfelejtett bemutatkozni. Ha ezt a szülei látnák. Sok szabály nem votl nálluk, de az illedelmes viselkedést megkövetelték.*
- Óh, elnézésedet kérem. Miylen bunkó vagyok, be sem mutatkoztam. Szépséged teljesen elvette az eszemet.
*A fiú csak nem bírta megállni, hogy valamit közbe ne szúrjon. Egy mondatot, amiben pozitív véleményének is hangot ad.*
Tighe, Tighe Ceallagh. Pugnax első év. egyenlőpre biztos. de 25éig még vizsgázhatok másodévre, úgyhog most gőzerővel tanulok és vizsgázok. Teljesen meglepett a lehetősége neki, hogy alig jöttem még ide, mégis beleestem azoknaka sorába akik vizsgázhatnak. De jó ez. Bár az eredeti vizsga jobb lett volna, de azért ez sem rossz. Kiváncsi lezek, mi hogy alakul. Te melyik karon vagy?
*A lány arcán látszik, hogy gondolkodik. Persze nem lát a fejébe és ezt nagyon sajnálja is. Viszont kérdést azt tesz fel, bár a fiú biztos benne, hogy nem csak ez járt a lány elméjében.*
- Én egy ezüst eszközt keresek. Valamit, ami nem túl nagy, mégis távol tarthat szükség esetén egy vérlényt. A napokban találkoztam egy nagyon aranyos lánnyal. Vérleopárd a lelkem. Azt tanácsolta nekem, hogy biztonság kedvéért mindíg tartsak magamnál valami ezüst eszközt, amivel távol lehet a vérlényeket tartani magamtól.
*A bazárok hosszú sorában felfedez egy ékszerekkel foglalkozó árust. Odamegy hozzá. remélia lány követi őt. Egy karkötőről kezd alkudozni az eladóval. Nem tudja miért de őgy érzi vonzza a túl nagy árat kérő eladókat. Az ezüst karkötő majdnem dupláját akarja elkérni a fiútól. Tighe ekkor kicit diplomatikusabb módon közelíti meg a dolgot. Nem testi erejét és nagyságát bevetve próbálja meggyőzni, hanem levezeti neki, hogy miért nem éri meg az árat, amit az eladó kér érte. Végül az árusnak muszály belátnia, hogy nem kezdővel van dolga, és kiegyeznek egy mind akét fél számára előnyös üzletben. A karkötő a fiú zsebébe vándorol.*

*A hőség egyre elviselhetetlenebb*
~Úgy csobbannék egyet~
*Aztán a fiú valami érdekeset, de annál inkább zavarba ejtőbbet mond. A lány rögtön el is pirul. A lány még egyszer végiggondolja a fiú szavait*
~’’Szépséged teljesen elvette az eszemet’’ Jézusom ez de aranyos volt!~
*Gondolja magában és egyre csak pirul, pirul. Szelíden néz a fiúra miközben ő zavartan bemutatkozik. Aztán a fiú szája elhagy újabb két fontos szót*
~’’Első év’’. Ez az végre lesz valaki elsőéves akit ismerek~
*Csillan fel a szeme de ez rögtön elillan, amint folytatja a mondatot.*
-Igen tudod ezzel én is így vagyok. De én a könnyebbik utat választom…inkább kijárom az 1. évet…most már nem fogok elkezdeni mindent megtanulni!
*Mondja neki halvány mosollyal.*
-Neked nincs meleged?
*Teszi fel a hirtelen jött kérdést abban a reményben, hogy nem csak neki van melege.*
~Az iskolában biztos jó a klíma~
*Gondolja magában kicsit jobb kedvre derülvén. Aztán a fiú elmondja neki miért is jött*
-Ohh ez érdekes!
*Mondja neki meglepődve. Erre aztán a legvadabb képzeletében sem gondolt. A fiú el is indul valahová. Lola elképedve néz utána*
~Most ez faképnél hagyott vagy mi?~
*Döbben meg egy pillanatra aztán látja, hogy a fiú megáll egy boltnál. Bólint egyet így már érti most fogja megvenni azt a bizonyos ezüst cuccot. Oda megy a bolthoz és hallgatja a fiú érdekes diskurálását a boltossal. Úgy tűnik a boltos elég igazságtalan de a fiú győzött végül. Lolában ez némi tiszteletet ébresztett. Tapsol kettőt elég lassú ütemben, majd félszeg mosollyal így szól miközben szemeivel fürkészi a fiút*
-Minden elismerésem a tiéd!
*Mondja neki, aztán elmosolyodik.*
~Pugnaxos…nem nagyon ismerek Pugnaxosokat idáig. De nem úgy van, hogy azok a rossz fiúk? Ccch pont én beszélek…de ezt nem akarom felvetni előtte…biztos csak valami előítélet néhány srác miatt. Ennyi erővel miattam akár a Signumus karra is mondhatnák, hogy oda a pimaszok járnak~
*Egészen eltűnődik ezen*
-Én Signumusos vagyok…szeretem ezt a szakot és bár 2. lett csak a pontversenyen nekem akkor is első! Nem lennék más karban…és tudom mindenki azt mondja a saját karjáról, hogy az övé a legjobb…te is azt gondolod hogy a Pugnax a legjobb…vagy tévedek?
*Indul hát ha követi a fiú és sétálnak egyet. A beszélgetés során először mosolyogva fiúra, majd kérdőn néz rá és meg is áll.*

*A hőség tényleg egyre elvislehetetlenebb. A fiú hosszú élénk v9örös haja még jobban szívja is magába ameleget, azonkvül bár inge hanyagul van begombolva, a felső 3 gomb nyitva is van, az ujjai is hanyagul vannak feltűrve, látszik rajta, hogy igencsak megviselia meleg. Bár szigetországi, hozzá lhetett valamennyire szokva hogy van ám meleg is, de ez a mai neki is sok. Észreveszi közben hogy sikerült alányt zavarba hoznia.*
-Elnézésedet kérem, ha szavaimmal zavarba hoztalak téged. Nem volt szándékos. Csak tudod nálam őgy működik, ami a szívemen az a számon.
*A lány végignézi az árussal való alkudozását majd halkan megtapsolja és elismerését fejezi ki.*
- Tudod a helyzet az hogy most túltettem magamon. Odahaza nem így szoktam tárgyalni. Az otthoni stílusomat itt is előadtam szinténe gy diáktársunk jelenlétében és nem annyira tolerálta. Így gondoltam most megrpóbálom másként is megy e a tárgyalás. Tudod ez nem tartozik az erősségeim közé.
*A fiú öszintén bezsél magáról és előző életéről. Az életről ami nyers és kegyetlen volt, bár jó sorban élt a muglik világában, ő mégis a nyugodt élet helyet a balhés világot választotta. Nem tanulta ki apjáéktól a tárgyalás csínyját-bnyját, pedig az is hatásos lett volna. Ő inkább az öklére hagyatkozott odahaza.*
- Az igazság az, hogy nincsen véleméynem a karomról. Még alig találkoztam oylannal, aki velem egy karon lenne. Állítólag ez a harcosok kasztja, ahhoz képest itt harcot mindenki kerüli. Akivel legutóbb beszéltem a karomról azt mondta, hogy ne feszegessem aharcokat, mert azok pontlevonással járhatnak, és a karommal szúrok csak ki. A pontverseny nem érdekel. Viszont atárgyak azok igenis érdekelnek. Úgy érzem itt meg fogom találni azt amit egész életemben kerestem. A helyemet.
*A fiú természetesen köüveti a lányt bármerre is megy az, akár vissza a kastélyba, de ha fürdőzésre vágyik a nagy melegben akkor oda is.*

*A nap már szinte éget, mintha csak a sivatagban lennénk.*
~Még bocsánatot is kért…milyen aranyos és romantikus~
*Gondolja magában teljesen megzavarodva. A hőség is a fejébe szállt már. Valósággal ábrándozik a fiúról. Nem lenne rossz kitérni a nap útjából és inni valami hűsítőt. A fiúnak nem tud mivel válaszolni úgy zavarba hozta őt. Csak elmosolyodik. A fiú valami hosszút és zavarosat kezd mesélni. Lola nem nagyon tudja felfogni a hőség teljesen meggyengítette. Már gondolkodni sem tud. Nem is figyel oda gondolataival, de a fiúra néz és közben bólogat is hozzá. Tovább haladnak és lassan haladnak a kastély irányába. Ezt Lola örömmel veszi tudomásul, de azért rátereli a szót, csak hogy biztosra menjen*
-Pfhúú, nagyon meleg van…én ezt már nem tudom elviselni. Nem megyünk be a kastélyba vagy valami tóhoz, medencéhez vagy ilyesmi?
*Igazából nem biztos benne, hogy az iskolának van ilyen dolga, csak reménykedik benne. Közben a Pugnaxos diáktársa mesél neki a karjáról.*
-Igen én se ismerek sok embert a karomból…
*Jelenti ki elszomorodva.*
~Igen az azért nyílván való, hogy nem azért jársz ide, hogy másnak halálos sebet okozz, maximum órán amikor megengedett vagy az a feladat…bár ezt kétlem…vagyis remélem, hogy ilyen nincsen.~
*Gondolkozik el magában és helyesnek találja a döntést miszerint nem kell a balhé. Aztán egy újabb kérdés ötlik fel benne, amit természetesen meg is oszt diáktársával
-Szerinted jófejek a tanárok?
*Mondja neki és vissza gondol az istálló takarításra Thierry dühöngésére...hát nem túl szép életképek de hozzá kell tenni hogy ez csak is Lola hibája és csak is magának köszönheti.*

**Hozzászólások** : 104 **Évfolyam** : Második

*Ezen a kellemes estén egy fél-tünde leányzó indult útjának az iskolából. Hogy miért gondolta úgy, hogy körbenéz a Tornerans városába? Egyszerűen kíváncsiságból és mert a lány szerint este a legszebb a sétálás. Most egy egyszerű, térdig érő fekete szoknyát visel és egy szürkés színű bluzt, melynek újjai természetesen nem hosszúak, soha se szerette Lisianthus azokat a ruhákat, amik a teljes bőrfelületet betakarják. Lábain most egy-egy kis papucs van, melyek jelen pillanatban nagyon kényelmesek. Egyébként a bluz felső két gombja ki van gombolva, így a szép, kerek dekoltázs is remekül látszik.
A fél-tünde lány most egyedül indul meg a város felé, neki nincsen szüksége kísérőkre. Mindig is szerette a magányos felfedezőútakat és a mai nap is így tesz. Mondjuk amikor lement abba a furcsa, középkori városba, akkor is egyedül volt, bár nem sokáig. Ha akkor nem fut össze Cainnal, akkor előfordulhatott volna, hogy az a furcsa, drága bájital kárt tett volna benne. De szerencsére nem volt baj és azóta megtanulta, hogy nem szabad mindent megfogdosni, mert annak nem lesz jó vége.
Körülbelül fél óra sétálás után meg is érkezik a városba, majd megindul a tér felé. Általában a központban van egy tér és annak a közelében egy kis kirakodóvásár, ahol a kedves látogatók tudnak vásárolni mindenféle kacatot. Ahogy a legtöbb lány, úgy Sian is szereti a ilyesmit, így egy erszénnyel a zsebében indul meg a megfelelő irányba ... és ... igen. Meg is látja a különféle árusokat, így sárga szemei megcsillannak. Odasétál rögtön az első sátorhoz, ahol különféle drágaköveket lehet venni. Megnéz magának elég sokat, majd egy kisebb méretű ametisztet vesz le az egyik dobozról és az eladónak nyújtja. *
- Ezt szeretném. *mondja egy kedves mosollyal a férfinek, majd miután fizet és elveszi a kis zacskót, amibe a pasi betette neki a kövét, kicsit megigazítja hajtincseit. Így most a hegyes fülek még szembetűnőbbek lesznek, de ez a lányt nem zavarja. Ha bármi baj lenne, ő meg tudja védeni magát, ha nem is a pálcája segítségével, akkor bizony tűzmágus képessége miatt.
A sátortól gyorsan arrébb sétál, majd megnéz jó pár érdekes, húsevő növényt az egyik öreg nőnél. *
~ Fúj, de undorítóak, ilyet nem vennék soha, az is biztos. ~ *gondolja, majd elhúzza száját és inkább gyorsan tovább is áll. Csak sétál és most egy szoborfaragóhoz ér, ahol érdekesebbnél érdekesebb dolgokat lát. De mivel nem akarja minden pénzét rögtön elkölteni, ezért gyorsan tovább is megy. Meglát pár bájitaltan kellékes cuccot, ott vásárol néhány gyökeret és egyéb alapanyagokat, majd egy nagyobb szatyorral a kezében folytatja útját, egészen addig, amíg meg nem lát egy kisállatkereskedést. *
~ Oh, hogy itt milyen aranyos állatok vannak. ~ *gondolja mosolyogva, majd először egy kiskutyát kezd el figyelni, majd pedig egy macskát és utána már egy kígyót. Mindegyik nagyon tetszik neki, viszont nem tudja, hogy vegyen-e egyet. Biztos benne, hogy nála remek helyük lenne, hiszen mindig is imádta az állatokat és szívesen viselte a gondjukat. Na meg egy háziállat távol tartaná az idegen betolakodókat. Na nem mintha annyian be akarnának törni a kis Sianhoz, de ki tudja, hogy mit hoz még a jövő.
A bolt előtt ácsorog, hezitál, nem tudja, hogy mit is tegyen. Vásároljon-e egy kis kedvencet magának vagy ne... *

**Hozzászólások** : 47 **Évfolyam** : Második

*Miután Matsuo eltöltött pár órát egyedül a szobájában sikerül lehiggadnia. A kis Siannak bizony sikerült felhúznia a srác agyát ezzel a támadó viselkedéssel. Maoh időt hagyva ment oda megbeszélni a helyzetet, erre olyan osztást kapott, amire nem számított és csak pislogott. Ráadásul hamis vádakkal illették és nem hagyták, hogy bizonyítsa igazát. Ezt nagyon nem szereti, így nem csoda, ha úgy ott hagyta a lányt és nem próbálkozott tovább. Amikor visszatért a szobába, ledőlt az ágyára, majd el is aludt. Talán ez volt a legjobb, amit tehetett, ha már ideges volt. Most megnyugodva, kipihenten kelt fel és egy kis levegőre vágyott. Így elindul valami olyen helyet keresni, ahol biztosan nem fog összefutni túl sok diákkal. Annyira még nincs kedve jófejkedni az emberekkel, hiszen lehet, hogy lehiggadt, de azért ami történt megtörtént. Úgy dönt, hogy ma ellátogat a Tornerans városában található bazársorra. Ugyan nem tartja valószínűnek, hogy most valamit is venne itt, de azért körbenéz, hisz azért jött le. És ki tudja, ha valami olyasmit talál, ami nagyon megtetszik neki, lehet, hogy mégis vásárlásra adja a fejét. Ahogy eléri a standokat, az első árusok természetesen mindenféle csecse-becsével próbálják magukhoz csábítani a vásárlókat. Elsősorban a nőket, hiszen itt leginkább a nekik szánt nyakláncokat, karkötőket és egyéb kiegészítőket lehet látni. Mivel ez nem nagyon érdekli a fiút, így ezeknél az árusoknál gyorsabban halad el. Odébb talál azonban érdekesebb árusokat is, akik olyan fiolákat és egyéb kellékeket árulnak, melyek egy-egy bájitalhoz vagy varázslathoz még jóljöhetnek. Ennél a standnál jobban körbenéz, bár itt sem vesz semmit. Vannak itt még drágakő árusok, állatkereskedők, de ruhákból is bőven látni mindenfelé. Ahogy nézelődik, egyszercsak egy ismerős alakot lát meg a tömegben.*
~Ez a vörös haj. Eltéveszthetetlen... Sian...~ *gondolja magában a srác. Matsuo nem tudja, mit is kéne most tennie. Odamenjen és próbáljon meg újra beszélni a lánnyal vagy hagyja a fenébe és menjen a másik irányba. Hiszen nincs semmijük már egymásnál, ami miatt kéne a másikkal foglalkozni. Vagy mégis? Matsuo úgy érzi, a lánynak sikerült megfognia őt annyira, hogy ne tudjon csak úgy hátat fordítani neki és elfelejetni.*
~Lehet, hogy nagy hülye vagyok, de vágjunk bele...~ *dönti el magában, majd megindul a vörös hajzuhatag tulajdonosa felé. Amikor Lisianthus mögé ér, megkopogtatja a vállát és odaszól.*
-Szia Sian. Remélem nem zavarok. Tudnánk beszélgetni vagy húzzak a fenébe? *kérdi és egy apró mosolyt is bevetve, hátha el tudja kerülni, hogy megint hasonló végkimenetelű legyen a beszélgetés, mint korábban.*
-Látom vásárolgattál kicsit. *mondja még mindig udvariaskodva. Tudja jól, hogy ilyenkor nincs mit tenni, kedvesnek kell lennie maximálisan, hogy békés beszélgetésbe tudjon elegyedni a lánnyal. Általában ért a nőkhöz, így igyekszik minden tudását bevetni a szent cél érdekében, mely nem más, mint a békülés.*

**Hozzászólások** : 104 **Évfolyam** : Második

*Éppen azon töpreng, hogy vajon vegye-e egy kis állatkát vagy nem, amikor valaki megkopogtatja a hátát. Kicsit értetlenül néz maga elé, majd hátrafordul és szembe találja magát a barna szemű sráccal. Sárga szemeit egy picit lesüti, hiszen tisztában van vele, hogy tegnap nagyon bunkó volt Maohval és megérdemelte azt, amit a sráctól kapott válasznak. Így tehát lassan emeli fel tekintetét ismét a fiú felé, majd köszön neki, ahogy azt kell. *
- Szia. Beszélgethetünk, ha gondolod. *mondja, majd kikerüli az embereket és a fél-tünde srácot is, hogy egy nyugodtabb hely felé sétáljanak. Így tehát megindul az egyik pad felé, ami a bazár szélén van. Nem néznek rájuk furcsán, itt azért már láttak tündét is és koboldot is, na meg annyira nem feltűnő két fiatal. *
- Aham, vettem pár dolgot. *mondja sétálás közben, majd csak néz előre, egészen addig, amíg a padhoz nem ér. Ott viszont megáll és hírtelen pillant fel a fiúra. *
- Figyelj, én nem akartam… szóval nem úgy gondoltam, csupán csak egy kicsit megijedtem. *ismeri be, majd ismét lesüti szemeit és inkább helyet foglal a padon, mint hogy bután álljon a fiú mellett. *
- Ülj le, ha tényleg beszélgetni szeretnél velem. *mondja, majd megpaskolja kicsit maga mellett a padot és vár. Kicsit hűvös van, így összehúzza magát és a városban lévő embereket kezdi el figyelgetni. *
- Még mindig milyen sokan vannak itt, pedig már későre jár. Meglepő, hogy ez a bazár milyen sok embert vonzz ide. *mondja, majd a fiúra néz és most először egy apró mosoly jelenik meg az arcán. Próbálja nem elrontani ezt a percet, ha már a srác odament hozzá. Ha akarja, simán el is kerülhette volna, de Matsuo nem tette, inkább megpróbálkozik egy beszélgetéssel, ami valószínűleg arról fog szólni, hogy ismét szent legyen az a bizonyos béke. *
- Amúgy még nem voltam itt. Amikor a suli a középkorba került, akkor lenéztem abba a furcsa városba és találkoztam is ott pár emberrel. Mondjuk az nem tetszet, hogy igen kinéztek… na de sebaj, egyszer jár az ember középkori városban. *mesélget egy picit a fiúnak, hogy semleges témáról legyen szó. Nem akar még annyira a kettejük dolgairól beszélgetni, de van egy olyan érzése, hogy Maoh majd minden bizonnyal fel fogja emlegetni. *
- Egyébként még máshol nem jártam, tehát azt terveztem, hogy ma este kicsit körbenézek itt, megnézem a főteret meg még pár olyan helyet, ami itt fontosnak számít. Szeretnék itt is otthon lenni és ha lejövök ide majd legközelebb, már minden helyet ismerni. *magyarázza a srácnak, majd oldalra dönti a fejét, egy kedves mosoly. *
- Van kedved velem felfedezi ezt a környéket? Együtt izgalmasabb és beszélgetni is tudnánk. *mondja és az arcáról még mindig nem tűnik el az a tipikus Sianra oly jellemző mosoly. Most olyan a lány, mint ha az ég világon semmi se történt volna köztük, pedig szíve mélyén nagyon is tudja, hogy ennyit még eddig egy pasinak se engedett meg és ilyen kedves se volt még vele senki. Tehát nagyon kedveli a fiút, de ezt még se akarja elmondani neki, fél, hogy akkor elveszítené. Ezért se akarta még odaadni magát, hogy ha Maoh még is csak szépen beszél és másképp gondolkodik, akkor legalább még egy darabig kiélvezhesse a fiúval töltött édes perceket, ahogy azt most is teszi. *
- Szóval? Mi a válaszod? *kérdi és lassan kezét a fiú kezére teszi. Nem túl feltűnően, hiszen sárga szemeivel továbbra is Matsuo arcát nézi. Amikor viszont hozzáér a puha bőrhöz, kicsit végigsimít rajta, majd utána fogja meg, hogy a fiú el ne húzza. Oly jó érzés ismét érezni a srác bőrét. *
~ Nem gondoltam volna, hogy így megkedvelem, teljesen hülye vagyok. ~ *gondolja kicsit zavartan, hiszen tényleg nem hitte volna, hogy pont egy fél-tünde lesz az, akivel komolyan gondolná a kapcsolatot és hogy ha összevesznek, ennyire fog fájni utána és ekkora ürességet érez. Mert amióta nincsenek túl jóban, nagyon rossz a közérzete és valahogy, teljesen le van törve. Ez egészen mostanáig látszott rajta, viszont most, hogy ismét látja a fiút, sokkal jobb kedve van. Így hát kíváncsian várja, hogy vajon kartársa hogy fog reagálni a lépésére, mely bizony közeledő szándékú, ez tisztán látszik és hogy a kis sétára vajon pozitív választ ad-e. *

[Lola]

- Igen én is osztom a véleményedet. Meglehetősen meleg napunk van egy őszihez képest. Ez is csak remek példa rá, hogy a muglik mennyire szétrombolják a környezetünket a technikai vívmányaikkal.
*A lány zavarát csak később veszi észre. Hirtelen őt is meglepi. Főleg, hogy nem godnolta volna róla.*
- És miért vagy zavarban? Hirtelen az előbb nagyon lefagytál.
*Aztán oylan kérdést tesz fel a lány, amire a legtöbb diák egyből nemet válaszolna. Ő is azt tenné. Ha egy mugli iskolában lennének. Odahaza ezen a téren az iskola számára több részre oszlott. A tanárokra, a diákokra és saját magára. A tanárok az ellenségei voltak, akik be akarták kényszeríteni oylan órákra amik nem kötötték le és ha élvezetesebb és célravezetőbb elfoglaltságok után nézett, akkor persze büntetni próbálták. Persze a büntetések alól többnyire sikerült kibújnia. De nem mindíg.*
- Nem tudom miylenek a tanárok. Nem ismerem őket. Az első kontaktusom velük éppen most vana pótvizsgák idején. Természetesen szigorúbban veszik ezt, mint a rendes vizsgákat. nekik is érdekük, hogy az iskola színvonala ne sérüljön. Hogy magánemberként milyenek nem tudom. Én csak a karvezetőmmel találkoztam, aki meg kell hagyni egy nagyon szép nő volt. Persze érthető, ha nem loptam be a szívébe magamat, mikor ezt szóvá tettem.
*A fiú kajánul elvigyorodik. Élvezte a spontán helyzeteket és az események spontán történését. Nem szerette, amikor előre meg volt tervezve minden. Abban semmi poént, semmi érdeksséget nem látott.*
- Nem ismerem ezt a helyet, de h nincsen ellenedre, akkor vagy menjünk be vagy pedig menjünk valahova fürdöni. Nem tudom hol van erre itt lehetőség.

**Hozzászólások** : 47 **Évfolyam** : Második

¤Sian¤

*Mikor Matsuo megszólítja a lányt, az meglepetten fordul hátra. Meglepettsége csak fokozódik, amikor meglátja, hogy ki is kopogtatta meg a vállát. Szerencsére azonban pozitívan reagál a megszólításra és nem kezd el hasonló műsort, mint tegnap. Csúnya is lenne itt a bazársoron, de szerencsére ez nem történik meg. Miután rábólint a beszélgetésre, megindul az egyik. Matsuo követi egészen egy padig, ahol a lányka megáll. Ekkor gyorsan magyarázkodásba kezd, melynek hirtelensége kicsit meglepi Maoht. Sian gyorsan helyet is foglal a padon, majd jelzi Matsuonak, hogy üljön le mellé. Az ezüstös hajú srác ezt természetesen meg is teszi, így a beszélgetésük ülve folytatódik tovább.*
-Hát igen. Furcsa, hogy még most is ilyen tömeg van, pedig ha jól tudom, akkor ez a hely szinte mindig nyitva van. De mondjuk amennyi csecse-becsét meg mindenfélét árulnak itt, talán mégsem annyira meglepő. Ahogy látom téged is elcsábítottak. *jegyzi meg a fiú a Sian kezében lévő szatyorra utalva. Közben figyeli a lány szavait és csodálkozva kérdez vissza egy részre.*
-Mi? Te voltál középkori városban? Azta... izgalmas lehetett. *mondja Maoh Sianra mosolyogva, majd hallgatja tovább a lányt. Úgy tűnik beszédes kedvében van Lisianthus, hiszen folyamatosan van valami mondanivalója. De ez lehetséges hogy betudható annak, hogy nem akar abba a hibába esni, hogy néma csönd támad és esteleg hamar az előzményekre terelődik a szó.*
-Nem rossz ötlet. Én is jöttem kicsit körülnézni, mert már hallottam, hogy érdekes dolgokat árulnak itt. Úgy gondoltam, ma lenézek ide én is. *magyarázza Matsuo, miért is van itt.*
-De nem hittem, hogy pont itt fogunk összefutni ismét. *mondja mosolyogva, majd a lány egy közös felfedezésre invitálja.*
-Szóval velem szeretnéd felfedezni a várost? Biztos vagy benne? *kérdi a fiú és kérdő szemekkel néz a lányra. De nem akarja elijeszteni Siant, így egy kis szünet után rámosolyog. A lány ismét felteszi a kérdést, majd Maoh egyszercsak megérzi kézfején a lányka selymes bőrét. Nem néz oda, anélkül is érti a helyzetet, inkább továbbra is elmerül a gyönyörű sárga szempárban.*
-Persze hogy van kedvem. *mondja mostmár lelkileg is megnyugodva a fiú, hiszen ezzel a mozdulattal Sian jelezte, hogy nincs köztük semmi baj. Maoh megfogja a lány kezét, majd újabb mosolyt küld felé.*
~Jajj, te kis lökött...~ *gondolja magában, majd feláll a padról és Sianra néz.*
-Na akkor mehetünk? *kérdi s kezét olyan pózba helyezi, hogy a lány bele tudjon karolni és úgy sétáljanak tovább.*

[Tighe Ceallagh]

*Szerencsére a diáktárs is úgy véli, hogy bizony meleg van…túlságosan is. A fiú válaszán eltöpreng egy picit és következtetéseket von le belőle, ez talán még ilyen nagy melegben is megy neki, bár az agyvize lassacskán már felforr.*
~Úgy tűnik nem igazán kedveli a muglikat…mondjuk…nekem nincs bajom velük meg nem is érdekel a jelenlétük de erről inkább hallgatok…technikai vívmányok....meg sem próbálom megérteni mire gondolhat…ekkora hőségben lehetetlenség örülök neki ha nem beszélek hülyeségeket~
*Gondolja magában elkeseredetten, de az a tudat, hogy hamarosan hűvösebb helyre mennek kissé boldogabbá tette. A fiú észrevette Lola zavarát. Hát igen elég nehéz lett volna ezt a kis rendszerbeli zavart nem észrevenni. Lolát eléggé váratlanul érintette. Szájához kapja a kezét. Kissé elpirul…újra.*
~A francba most mit csináljak?~
-Miért…gondolod, hogy zavarba voltam?
*Kérdez vissza ami egyben időhúzásnak is jó de gyorsan eltereli a témát, de ő inkább úgy nevezi ’’Válaszolok a kérdésére’’. Szájától elveszi a kezét és így szól:*
-Akkor nem megyünk el a smaragdzöld tóhoz? Ott tudunk fürdeni és végre felfrissülünk!
*Mondja a fiúnak felcsillanó szemekkel. A lépteit kissé megszaporázza meg sem várva a fiú válaszát. Reménykedik benne, hogy egy ilyen hűsítő ajánlatot ő sem tud kihagyni. A fiú elmondja a véleményét a tanárokról.*
-Aha értem…szerintem eléggé változatosak…valamelyik igen kedves de van olyan is aki iszonyú szigorú…
*Húzza el a száját*
~Bár ha kihúzod a gyufát mindennyik tud szigorú lenni~
*Teszi hozzá magában. Miközben vissza gondol az erdőben történt eseményekre vagy amikor este kiszökött és az egyik tanár halálra rémisztette. Meg is tanulta a leckét. Nincs az az isten, hogy még egyszer kiszökjön éjszaka…nem hiányzik neki még egy ilyen kaland.*

[ Daeron ]

*Lassan kezdődik az újabb tanév. És ennek a tudata, hát... Eléggé elkeserítő a számára. Pedig milyen jó volt az egész napos semmit tevés, evés és alvás. Csak kár, hogy a kettőt nem lehet összekombinálni. Vagyis hát, nincs kedve belefulladni az éppen elfogyasztandó ételbe. Visszatérve a jelen körülményekhez, most itt sétálgat fel s alá a bazársoron, hátha talál valami érdekességet. Vagy legalább sálat, sapkát kesztyűt, lassan kezd megfagyni. Kellett neki kijönnie egy vékony pulóverbe, és rövid szárú nadrágba. Csak hát napközben szép idő volt, estére meg így lehűlt az idő. Ilyenkor nincs mit tenni, mint... Bevágni egy jó pohár ír whiskyt. Csak hol fog találni olyan kocsmát, ahonnan nem vágják ki kis korúsága miatt. Pedig már csak hat, 6, HAT nap! Mindenesetre, ahogyan sétál a standok között észrevesz egy italárust. Megtorpan, majd visszanéz.*
~Próba, szerencse.~
*Biztatja magát, ahogyan a férfi elé áll. Ha nem borotválkozott volna meg, akkor talán még idősebbnek is nézhetnék. Végig néz a felsorakoztatok italok között, de nem igen lát sehol sem olyan címkét, hogy whisky. Pedig most talán még valami vacak krémlikőrt is meginna, amire az van írva, hogy whisky ízesítésű. Végül vesz egy mély lélegzetet, és...*
-Megérdeklődhetem, hogy van-e valamilyen jobb minőségű whiskyje?
*... Kérdez. Ezek után már csak reménykedni tud, hogy kiadnak neki valamit, és nem horribilis árért. Bár, csak letudja alkudni, feltéve ha állni bírja a kémlelő tekintetet, amivel az árus nézi.*

[ Raphael ]

*A naptár oldalainak visszaforgatása egyáltalán nem törli ki egy paranoiás diák agyából az iskola újrakezdésének szomorú valóját. Fél óra naptár következő oldalának nézegetése közben jött rá szabadnapjain elkövetett pazarló életmódra, a semmittevésre, amit közel másfél hónapig csinált. Az utolsó tehermentes napok fekete felhője úgy telepedett rá agyára, mint két üveg vörösbor. Egy óra hatásszünet után agya ismét szikrákat vert, mutatva, hogy nem halt ki teljesen a testben lakó tudás, s az ágya alatt porosodó bőröndből a régóta kikívánkozó ruhák hordására ösztönözte Daeront. Nem sokkal később az ifjú cikázva a bazársor között tért be az egyik alkoholt árusító üzletbe.
Heves alkohol utánni vágyát csengetés oszlatta szét. Fekete kalapját jobban arcára húzta, hogy még véletlenül se ismerje meg az esetleg arra tévedő iskolai személyzet tagja se. Álcája úgy látszik ezidáig bevált, mindössze az pultos bámult rá közel öt percig keserű arccal, amint meglátta rockerbakancsát és fekete bőrkabátját. Egy rövid ideig azon morfondírozott, az üzeltébe belépő alak véletlenül nem a Mátrixból léphetett-e ki.
Ismerős hang ütötte meg a Zorrónak álcázott Daeron fülét, kis híján eldobta a már régóta szorongatott kincsét.*
-Whiskey? Ír? Ti kanadaiak! A tequila sokkal jobb!
*Kocogtatja meg a tenyerébe zárt üveget, a jobb hatás elérésének kedvéért még meg is rázza Raphael szeme előtt.*
-Kettőt kérünk ebből!
*Vágja rá a pultra az üveget, s miután köpenye alól kihalászta a pénztárcáját, ki is fizette a két üveg ínycsiklandó alkoholt. Bólintott a pultosnak köszönésképp, majd karon ragadva az ifjú alkoholistát kitántorgott az üzletből.*
-Legközelebb feliratot is készíts a homlokodra, hogy a Tornerans diákja vagy, fiam!
*Az egyik üveget a fiú kezébe nyomja, s felszabadult kezével szinte letépi fejéről a kalapot. Ez a marha bizony Daeron Oronar.*
-Az előbb mászkált erre az egyik új tanár. Nem százas az biztos... vesemodellt cipelt a hóna alatt.
*Csóválja meg fejét, s csavarja ki a frissen beszerzett üveget.*
-Prosit koléga!
*Emeli fel az életet adó nedüt, ami történetesen nem vér, de bizonyítottan bóditó hatású. Nem késlekedik, az üveg negyedét a szájába önti. A tökéletes hatás miatt azonban be kéne szerezniük egy citromot is.*

*Miközben a választ várja egy hang üti meg a fülét, ami nem túl jó, és nem túl építő jellegű kritikát ad. Hagy igya mindenki azt, amit akar. A lényeg úgyis azon van, hogy a földig igya magát az ember. Ahogyan fordulna oldalra majdnem lefejeli az előtte lóbálgatott üveget.*
-Legnagyobb tudomásom szerint nem vagyok süket, de köszi az illusztrálást.
*Talán kicsit morgósra vette a hangnemét, de hát na, nincs jó kedve annak az embernek, akit éppen leszólnak, hogy mit akarnak inni. Bár azt jó pontnak veheti, hogy fizetnek helyette, és végül is ajándék lónak, ne nézd fogát. Ezek után számára felgyorsultak az események, ugyanis a karján egy rántást érzett, és máris a tömeg vette őt körül. Bár a hirtelen megállástól majdnem orra bukott, még úgy ahogy sikerült megtartani az egyensúlyát. Egyenesbe szedte magát, és kicsit megigazította magán a megrángatott felsőjét.*
-Ugyan már, vannak olyan iskolák, ahol a két tanóra között mennek ki inni, aztán részegen mennek vissza a következő órára.
*Ránt egy aprót a vállán. Túl közeli személyes tapasztalat. A visszaemlékezés közben az egyik üveg a kezében köt ki, amire lepillant, és egy kicsit felvonja a szemöldökét rá. Ivott életében már egyáltalán tequilát? Hát most nagy valószínűséggel fog. Felpillant a számára ismerős, ismeretlen alakra. Már éppen kérdezné a nevét, vagy mutatkozna be, amikor a vesemodell cipellő tanárt említi.*
-Ohh az csak Mr. Gottwald...
*Mondja cseppet sem meglepetten. Aki járt valaha a lakosztályán azaz ilyeneken már meg sem lepődik. Végül a köszöntésre újra felvonja a bal szemöldökét.*
-Ööö... Izé... Egészségedre!
*Jó maga nem ilyen mohón kezd bele. Ráérősen kinyitja az üveget, beleszagol, belenéz az üvegbe, hátha van benne egy úszkáló ujj, vagy visszakacsint rá egy szem, aztán miután semmilyen veszélyes, élő dolgot nem talál benne, a szájához emeli az üveg végét, és kortyol párat az italból. Számára ez az íz még szokatlan, de hát ezt is meg kell tapasztalnia.*
-Amúgy meg tudhatom, hogy honnan ismerjük egymást?
*Érdeklődik a dologról. Felcsigázta benne valami az érdeklődést, mivel ismerős neki a srác, még sem tudja, hogy honnan, és ez a dolog az őrületbe szokta kergetni.*

Krisztyne & Kumiko

Történik 2009. október 6-án délelőtt

Az utóbbi hónapban nem sokat lehetett látni, a most feltűnő feketébe öltözött leányzót. Kumiko ugyanis, bezárkózott és folyamatosan marcangolta magát, hogy valamit rosszul csinált. De miután ezredszerre is végig gondolta az évzárót, és ami azután történt, úgy döntött, nincs értelme tovább rágódni. Amúgy is, a nagy könyv alapján ő mindent tökéletesen csinált. Hogy akkor hol a hiba, az egészen más kérdés, viszont jó kérdés. Kumiko sokat gondolkozott ezen, de nem jött rá a megoldásra. Helyette egy nem túl szép gondolat ütött szöget a fejében: a többi ember téved, ő nem szép, és láthatóan azzal sem megy semmire hogy okos. A büszkeség és a bizonyítási vágy azonban felülkerekedett benne, s elhatározta, hogy ha nem lesz többet szerelmes, viszont mindenől kihozza a maximumot, és eléri, hogy az egész világon ismerjék. Más öröme úgy sem lesz.
Ezek a gondolatok, nem túl bíztatóak, főleg egy 17 éves lánynál nem. Talán ezért is érezte szükségét annak, hogy egy barátnővel - amiből neki egyéként nem sok van - találkozzon, és valami igazán lányosat csináljon - ami megint csak nem jellemző rá. De a levelet már elküldte, és választ is kapott, s bár legszívesebben maradna a szobájában, amíg el nem kezdődik újra a tanítás, mégis elindul a katély kapuja felé.
Útja egyenesen a bazársor elejéhez vezet. Krisztyvel ide eszélt meg találkozót reggel 9-re és már háromnegyed kilenc is elmúlt, ezért kissé sietősre veszi lépteit. A mostani hűvösebb időjárásnak köszönhetően, visszakerült a lábára a rég megszokott, s szeretett, térdig érő bakancs, mellé természetesen térdig érő, feketeszoknyát, fekete hosszú ujjú felsőt és egy fekete farmer dzsekit öltött magára. Pénzzel teli erszénye a kabát zsebében lapul. Haja ki van bontva.
Pár perccel kilenc előtt érkezik a bazársorhoz, még Kriszty előtt. Rögtön le is áll nézelődni, a legelső kirakatnál. Azt hogy mi van a kirakatban nem fogja fel. A gondolatai ismét visszakanyarodnak az évzáróra...
~ A fenébe is! Hogy zúghattam bele ennyire? Merlinre! Hiszen alig ismerem! ~
Korholja le magát újra, egy fintor, majd egy fejrázás kiséretében.
~Remélem Kriszty hamar ideér. ~
Gondolja keserűen, s közben egy mosolyt próbál az arcára varázsolni.... De ahhoz, most tényleg varászlatra lenne szüksége.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

[Grrrr... így aztán fogok haladni, ha egyet kétszer kell megírni...]

Gyorsan magára kap egy bő fazon piros szoknyát, vastag fejete harisnyát, hozzá egy rózsaszín tornacipőt. Kivesz még a komódból egy sárga felsőt, ami persze nem fog látszani, mert rávesz egy zöld kiskabátot, aminek elejé van egy fehér rózsa. Kék hajába beletesz egy fehér hajpántot, kazébe kapja arany színú pénzes erszényecskéjét, és futás.
~Mi a fenéért felejtetem el beállítani azt a vacak órát? Hogy lehet így elaludni?~
...hogy őgy néz ki mint a papagáj? Igen, valóban. De dacol az ősszel, ráadásul jó kedve is van, ami ki szokott ütközni ruházatán,.
Végigrohan a lépcsőkön, átvág a parkon, ki a város szélére. A bazársor előtt kicsit meglassít, s halkan, csendben odalép barátnője mellé. Nem akarja megijeszteni a lányt, de ezel a settenkedéssel lehet éppen ezt fogja elérni. Bár nem zihál, kipiroslott arcán látni, hogy rohant.
- Szia Kumi...
Most ezt miért így mondta? Még egyszer sem szólította így. Kicsit zavartan bámul be a kirakaton, fura vigyorral az ábrázatán.
- Akarom mondani Kumiko...
Hamar legyőzi a zuavarát, hisz barátnője csak nem eszi meg a tudat alatti becézésért. Eszébe sem volt, hogy megbántsa.
- Hol jár az eszed? Nagyon elkalandoztál...
Kérdőn néz a lányra, majd körbepislog merre is induljanak. Lassan lépkedni kezd, minden bizonnyal a fekete lánnyal.
- Nos, hol kezdjük?

//Ha nem ment volna el a net reggel 10-kor...//

- Midori - Jelenti ki, mintha mi sem lenne természetesebb. - Annak legalább van értelme. Egyébként szia.
Nem szokták becézni, de ha már becézni akarják, akkor valami értelmes néven nevezzék. Bár az kérdéses, hogy a "zöld" szó mennyire tartozik a becenév kategóriába... Arról nem is beszélve, hogy nem sok köze van ehhez a színhez. (leszámítva, hogy az első szerelme Signus... ~ A francba, hogy még erről is ő jut eszembe! ~) Persze valószínűleg Krisztynek fogalma sincs, arról, hogy a Kumi vagy a Midori szavak mit jelentenek.
Végig néz barátnőjén, akinek az öltözéke számára enyhén bizarr, s ez valószínűleg meg is látszik a nagyra nyitott szemeken. Lehet mégsem kellene új ruhákat vennie, elvégre a fekete eddig is tökéletesen megfelelt. Arra azonban kétségtelenül jó Kriszty szerelése, hogy kiverje a fejéből, amin eddig gondolkozott. Vagyis jó lenne, ha a kékség (aki most inkább egy szivárvány színeiben pompázik ) nem kérdezne rá, mire gondolt eddig. Egy pillanatra meg is döbben, hogy lebukott és most már soha nem magyarázza ki a helyzetet, s bár bízik Krisztyben, most nem akar az elmúlt heteken rágódni, így inkább terel. Ismét a kirakatra pillant, amit korábban nézett, s az kimondja az első dolgot, ami eszébe jut.
- Semmi különös... csak ezt a dobozt néztem, fel nem tudom fogni mire való...
Mondja, s végül rábök az üvegre is, hogy barátnője is lássa a kérdéses dobozt. A mutatott tárgy előtt lévő kis táblát ("Kéjláda") //XD-szemét user XD// nem veszi észre. De ha szerencséje van, akkor hamar túl lesznek ezután, s elindulnak tényleg a bazársoron.
Kriszty kérdésére, hogy merre induljanak ő is körbe pillant. Ezúttal sokkal körül tekintőbben, majd határozottan megindul arra, amerre a legtöbben mennek.
- Azt hiszem arra jó lesz.
Válaszolja, s együtt bevetik magukat a tömegbe.

//Megnéztem szótárba Razz

A "kumi" jelentései: banda (gengszterek), csoport, halmaz, pár xD A "midori" zöldet jelent Smile

//

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

- Oké...Midori..bocsi. Nem tudom honnan jött a Kumi, azt se tudom mit jelent.
Ha eddig nem volt benne biztos a fekete lány, akkor most már az lehet, hogy Krisztynek bizony fogalma sem volt, hogy olyat mondott, amit nem kellett volna.
Persze feltűnik neki, hogy barátnőjét meglepte ruhája, de csak bazsalyog egy sort, kicsit megrántja a vállát.
-Jó kedvem van na...nem láttál még papagájt?
Tekintetét lassan a dobozka felé fordítja, s elolvassa, ami alatta áll. Ekkor döbben rá, hogy bizony nem túl jó helyen ácsorognak, nem igazán jó ilyen kirakat előtt két fiatal lánynak bámészkodni, mert könnyen beléjük köthet valami rosszakaró. Nem mintha bárkinek bármi köze lenne is hozzá, ha esetleg bejjebb is mennének, de inkább belekarol Kumikoba, és halad vele amerre a lány javasolja.
- Majd elmondom, ha kettesben leszünk, de most gyerünk innen.
Tömeg, na azt nem nagyon szereti...Ezt valahogy elfelejtette mikor nekiindult ennek a kalandnak. De mit van mit tenni, már itt van, és nem hátrál meg. Sőt, még ki sem mutatja mennyire utálja a tömeget.
- Mivel akarsz kezdeni? Cipő, ruha? Vagy kezdjük egy kicsit egyszerűbbel? Például egy pár csecse-becse?
Nem igazán beszélték meg, hogy mennyire akarja bevetni magát a lány a ruhák dzsungelébe már kora délelőtt, de főképp Kriszty ondolja úgy, hogy talán valami bemelegítő jól jönne, mert tervében szerepel, hogy megfűzi a lányt pár színesebb ruha megvételére is. Ahhoz pedig meg kell puhítani egy kicsit. Leolvasztani róla a jégcsapokat, amiket másoknak mutat önmagából. Pedig nem olyan ő, nem egy mogorva lány, nem kellene mindig feketében járnia.
Na de majd ő...
Na jó, lehet, hogy egy kicsit elbizakodott a kékség, legfeljebb koppan.

//User beteg, alig él, ha meggyógyul esküszik hogy ír. Addig pedig ezer bocsi... //

//Én nagyon törelmesen kivárom, hogy te meggyógyulj:) Remélem nem is ülsz le addig gép elé, amíg teljesen rendbe nem jössz....//

//Nem ültem Smile

Most ülök, és írok gőzerővel Smile

//

//Végre itt Smile

és olvadunk, bár odakint most éppen fagy Razz

//

*Elmosolyodik, amikor Kriszty elnézést kér tőle. Egyáltalán nem azért mondta, amit mondott, mert elvárná, hogy tudjon a másik japánul. Szimplán csak megjegyezte. De ha már szóba került, úgy dönt nem árt tisztázni a dolgokat.*
- Nincs semmi baj - mondja ki hangosan is, és abból, ahogy Krisztyre néz a másik is tudhatja, hogy valóban nincs gond. - A "kumi" az körülbelül annyit tesz angolul, hogy gengszter... esetleg halmaz.
*Ennél a résznél még jobban elmosolyodik. Tény, hogy nem szent, de azért nem tagja a jakuzának, szóval a gengszter szó enyhe túlzás lenne ránézve, ami meg a halmazot illeti... Hát nem az.*
- Mondjuk a Midori meg zöldet jelent... és zöldnek sem érzem magam, de az valahogy jobban hangzik - mondja tovább kissé elgondolkodva - de lehet "kawa"-nak kéne lennem. A folyó egész jól hangzik...
*Ebből az eszme futtatásból persze nem biztos, hogy sokat ért a másik, de látható a fekete leányzón, hogy sokkal inkább magának beszél, mint a mellette lévőnek. Végül abbahagyja a gondolkodást, és Kriszty ruháival kapcsolatban egyet kell értenie barátnőjével.*
- De láttam már, csak az nem volt ilyen nagy, és csak azt ismételgette, hogy "Csőőőrike szép kisláány!" - válaszolja kissé gúnyosan, s a mondat végén utánozni kezdi a papgáj hangját. Igazán nem vall rá ez a fajta viselkedés, de néha lehet ő is kicsit zakkant. Nem?
*A mondat befejezés után egy kicsit nevet is, de határozottan nem Krisztyn, hanem az emléken, amit a papagáj említése felidéz benne.
Nem igazán érti, miért vonszolják arrébb a kirakattól, de hagyja magát. Elvégre nem azért jöttek, hogy fura faragású ládákat nézegessenek...
Ezt Kriszty is jól tudja, hiszen rögötn rá is kérdez, hogy mivel kezdjék.*
- Csecse-becse?? Az meg minek?
*Kumiko arcán őszinte értetlenség látszik. Ruhát venni jöttek nem? Még egy-két cipőbe benne lenne esetleg, bár a lábán lévő bakancsnál jobbat, nem nagyon tud elképzelni az őszi esős, és a téli lucskos időszakra.
De hogy mit kezdene, a "csecse-becsékkel" azt igazán nem érti. Arról nem is beszélve, hogy abban sem biztos, mire gondol Kriszty. Szerinte ezzel a szóval az ékszereket szokás illetni, neki viszont van elég. Legalábbis a fülbevalókat, meg a fülgyűrűjét elégnek tekinti.
Várja Kriszty válaszát, miközben beérnek a tömegbe, s kivételesen örül, hogy Kriszty belekarol. Ami azt illeti ő sem rajong a tömegért, s rajta ez is meg is látszik. No nem nagyon, csak abból érezni, hogy a testtartása, még a szokásosnál is egyenesebb - merevebb lesz.*
- Legyen ruha.
*Jelenti ki végül, amint megpillant egy kirakatot, benne néhány fekete ruhadarabbal.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

- Tudod mit, inkább maradok a Kumikonál.
Az, hogy a "kumi" gengsztert jelent kicsit ledöbbentett, de zöldnek sem akarom szólítani. Már csak azért sem, mert szerencsére inkább fehér a lány, vagy még a fekete is joban illik rá, de semmi esetre sem zöld. Kumiko kedvesen mosolyog rám, amit viszonzok én is, amíg ki nem tör benőlem a nevetés, a papagájt mimelő lányt látván.
- Haláli vagy hallod-e....A tiéd volt a papagáj?
Közben persze már haladunk, s meglepetésként éri kérdésem barátnőmet. Csecse-becse...nekem minden kis mütyűr, kiegészítő az. Ahogy a hajamban lévő egyszerű pánt és a kis szütyő, amiben a pénzem csörög.
- Például egy-két hajbavalót vehetnél te is, vagy valami szép díszt. Valami ezüst jól álna neked szerintem.
Egy kirakatnál meg is álok, s nézegetem az ezüstöket, közben lesem, hogy barátnőmnek nem tetszik-e meg valami. Minden bizonnyal továbbmegyünk, miután meglestük ezeket, hisz azon kapom magam, hogy már egy fekete ruhákat bámulok. Kérdő tekintetem egy elég magasra húzott kék szemöldök, és tágra nyitott pupillák jellemzik. Nemet intek bőszen fejemmel, s ellenkezést nem igazán hagyva a lánynak, már húzom is karjánál fogva tovább.
- Ez most komoly? Nem fogunk feketét venni, ezt feljetds el!
Egy szép színes ruhákat áruló üzlet elé érkezve nem is hagyok neki megllni, hanem egyből vezetem befelé az ajtón.
- Gyerünk kislány, válogatunk.
Vidám vagyok, csillognak a szemeim. Nem bántásként hívom kislánynak, ez hangomon is érezhető, hisz hangulatomhoz hűen csilingelek. Az eladó érdekesen pislog rám, hisz ahogy kiöltöztem az egy kicsit gázos, de nem érdekel. Ráadásul egymás mellett is elég érdekesen hathatunk a minket bámulókra. Kumiko kezébe adok egy fehér pólót, pár pirosas cuccot, összenyalábolok jó pár ruhát, s indítom a próbafülke felé....
- Tessék felpróbálni mindet, és ha nem tetszik, akkor visszamegyünk a feketékhez, de inkább nem kéne. Te egy kedves, aranyos, alapjáában véve vidám, és ráadásul szeretetre méltó vagy, ne bújj el a fekete ruháidba.

- Ahogy akarod... bár erről meg tudod a véleményem...
*Krisztynek valójában fogalma sem lehet arról, miről beszél Kumiko. A japán lánynak azonban annyira természetes a nevének jelentése, hogy el sem gondolkodik azon, hogy ezt még nem osztotta meg Krisztyvel. Az hogy "örökké gyönyörű gyermek" talán még a zöldnél is távolabb áll tőle, legalábbis a saját megítélése szerint.
Ennek fényében érthető, hogy arra céloz, nem tartja magát szépnek továbbra sem. Vagy inkább újfent nem? Jó kérdés, de most nem a feldúlt, csalódott lelkivilágával akar foglalkozni, ezért is jobb a papagájra gondolni.*
- Nem, nem az enyém volt. Obaaszané... - egy mosoly jelenik meg az arcán - a nagymamámé - mondja ki angolul is, hogy Kriszty is értse.
*Aztán persze mbevetik magukat a bazársor bűvös forgatagába s az is kiderül, hogy mit ért Kriszty a csecsebecsék alatt. A hajbavalókat nem igazán érti, van legalább három hajgumija, és hajtű is akad a szobájában, de jobban szereti ha ki van bontva a haja. De csak megrántja a vállát, neki igazán mindegy. Az ezüstökkel kapcsolatban csak a fülére bök, jelezve, hogy a fülgyűrű és a fülbevaló szerinte tökéletesen elég, s nem is foglalkozik a kirakattal, amit Kriszty kezd el nézegetni. Nem őt most tényleg a ruhák érdeklik. Más kérdés, hogy csak a feketéket látja meg... Ha egyszer erre van ráállva a szeme?! Persze rögtön arré rángatják és mire észbekap, már bent is van egy másik üzletben. Ahogy elhangzik a vicces kis parancs, miszerint "válogatunk" körbe-köre néz, de nem lát semmi olyat, amit felpróálna. Sehol egy sötét felső, vagy szoknya. Igazán nem érti mit vár tőle Kriszty. Azt egész biztos nem gondolja a kékség, hogy egyik napról a másikra majd feketéől fehérre, vagy pirosra, sárgára... vált. Egy sötétbarna, vagy sötétkék az teljsen oké. De hogy valami rikítót vegyen fel...
Téved. A visszatérő kékség egy rakás ruhával tér vissza, amelyek még véletlenül sem azokban a színekben pompáznak, amiket a feketeség el tud képzelni saját magán.
Egy kicsit meg is lepődik, amikor a ruha halom az ölében landol. Egyrészt jóval nehezebbek az összeszedett göncök, mint képzelte, másrészt nem ilyesmihez van szokva.*
- Váárj Kriszty! Egyáltalán be lehet vinni egyszerre ennyi ruhát? Nem is fogok elférni... És ez - emel ki egy fehér polót a sok piros közül - ez FEHÉÉÉR!!
*Egy hitetlenkedő pillantást vet Krisztyre de a kékség szemében csillogó lelkesedés láttán, leviszi a hangját vesz egy nagy levegőt, és hagyja magát betuszkolni a próbafülkébe. Elvégre az ő ötlete volt, hogy színesebb legyen, s talán Krisztynek van igaza... Bár azt nem igazán érti, hogy a kedvességnek, vagy a vidámságnak mi köze van a színekhez.
A próba fülékben csak egy pillanatig hezitál, majd leveszi a felsőruházatát, és a szemét becsukva - hogy ne is lássa, milyen színű az, amit a kezébe vesz - felkap egy felsőt. Amikor kinyitja a szemét és a tükérbe néz, egy halk nyikkanás hagyja el a torkát. Sikerült pont a fehér felsőt magára venni, azonban a látvány, határozottan nem olyan borzasztó, mint képzeli. A száját enyhén eltátva mered a tükörképére. Nem akarja elhinni, hogy valami, ami ilyen színű akár még jól is álhat rajta. Lassan fordul meg, s hitetlenkedve nyitja ki az ajtót, hogy Kriszty is lássa hogy áll rajta. Elvégre ezért hívta el. Szüksége van egy kis megerősítésre is.
A kékség reakciója után visszamegy, és szépen sorban, engedelmesen felpróbál mindent. Végül rájön, hogy ez egészen jó móka. Főleg, hogy egy két darabban tényleg úgy fest, mint egy papagáj, vagy mint egy óriási alma...
Mindent megmutat Krisztynek, s bár a legtöbb felsőt ő visszatenné a polcokra, 2-3 darab határozottan tetszik neki is - köztük a fehér felső is, amin annyira kibukott először. Vannak még hibák.
Vannak ruhadarabok, amikről Kriszty esetleg meg tudná győzni, de ő magától nem biztos hogy megvenné őket. Ahogy végez a ruha halommal kijön, s kivételesen örül, hogy a nem kellő ruhákat ott hagyhatják egy erre a vélra fentartott polcon. Nem biztos benne, hogy Kriszty emlékszik honnan szedte ezeket.
Részéről neki elég volt egyszerre ennyi, de sejti, hogy máshova is be kéne még nézni, mert attól a pár darabtól, amit most kiválasztott, még nem lesz színesebb a ruhatára. Észrevétlenül probál a pénztár felé sunnyogni, azonban útközben elhalad egy "csecse-becsékkel" teleaggatott állvány mellett s a szeme megakad egy nyakláncon.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

- Hát persze, hogy tudom...
Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Pedig fogalmam sincs arról, hogy mit jelent a lány neve, de ezt most nem akarom tovább feszegetni, így is kezdem magam kellemetlenül érezni. Kicsit meglep, hpgy a lány nagymamájáról beszél, nem tudom, hogy miért lep meg az, hogy van, vagy volt neki nagymamája. De nem mutatom ki ezt, széles mosollyal hallgatom, s vezetem az üzletek felé, majd abba be.
- Kumiko, engem most nem nagyon érdekel, hogy ez tetszik-e az eladóknak. Ha valami bajuk van, majd szólnak. Különben is szerintem van itt valami hangosan rikácsoló madár, ami jelez, ha el akarnak lopni vallamit.
Megrántom a vállamat, s betuszkolom barátnőmet ruhástul, mindenestül a fülkébe, s kint toporgok idegesen, hogy sikerül-e a hadicselem. Ha esetleg nem vette észre valaki az a célom, hogy belefolytsam Kumikoba az ellentmondást, és meglepetésként érje a látvány a színesebb ruhákban. És ahogy kinyitja az ajtót az én szemem méginkább csillogni kezd. Hiszen eza lány gyönyörűen fest ebben a felsőben. Még női pislogásokkal is. Ha belegondolok, hogy ezt egy fiú megnézi... Kell neki valami dögös is, ezt máris elhatározom. Csak át kell verekednem magam a Kumiko álltal felállított páncélon.
- Ez csuda jó. Nagyon jól áll neked... Elvisszük!
Csak tudnám, hogy most ki vásárol. mert jelen pillanatban úgy mondok ki dolgokat, mintha a fekete láynak nem lenne beleszólása sem. Megsúgom, hogy nem sok van...Ha ő nem veszi meg, majd én kifizetem és a kastélyban fogom rábeszélni. De itt most csak úgy öt felsőt szedünk össze, meg néhány nadrágot. Én is kiválasztok magamnak egy gatyót, és egy elég merész blúzt.
-Nekem ehhez kell egy pár cipő is!
Slattyogunk fizetni, s látom, amint barátnőm elég tüzetesen vizslag egy nyakláncot. félrebiccentem a fejemet, s amíg ő fizet, és nem figyel rám, sutyiban lebeszélem egy eladóval, hogy csomagjaim közé rejtse be a nyakláncot, amit én ki is fizettem neki titokban. Majd én is, mintha mi sem történt volna elindulok a pénztárhoz. S onnan távozás után reklamáció néélkül indulunk a következő üzlet felé. Cipekedni nem sok kedvem van, így a csomagokat felteleportálom a szobámba, az enyémet is, és a Kumikoét is.
- Gyerünk be a következőbe...
...és már lépünk is befelé, s itt is vásárolunk, itt is összeszedek egy vagyon ruhát, s közé csempészek egy vadabb darabot is, ami ráadásul rózsaszín.

*Igazából megvehetné a nyakláncot, de elveti a gondolatot, mert egész biztos nem hordaná. Nagyon ritkán vesz fel ékszert a fülevalóin kívül és ez valószínűleg így is marad, mert általáan zavarják az ilyesmik. Hiába tetszik neki a fa motívum... Azt nem veszi észre, hogy Kriszty milyen üzleteket folytat a háta mögött, de majd rájön, ha visszaértek a kastélyba.
Kicsit meglepi a felső, amit Kriszty választ. Ő egész biztosan nem venne fel hasonlót, ár az is igaz, hogy rajta csak lógna, a ruhadarab, hisz ő majdhogynem laposnak számít...*
- Te azt tényleg fel akarod venni?
*Csúszik ki a száján akaratlanul is, mert kétségtelen, hogy a másik lányon tökéletesen állna a poló, Kumiko elképzelései szerint ilyet nem illik felvenni.
Az üzletből kitérve, ő rögtön hazafelé indulna. Elvégre vett pár színes ruhát, akkor meg miért ne? De Kriszty felkiáltása, hogy cipőket akar, maradásra ösztönzi, és az is eszébe jut, hogy még a tetováló szalonba is el kell menniük. Így hagyja magát tovább vezetni a következő üzlet felé, s egy kicsit meglepi, hogy ismét egy nagy adag ruha landol rajta. Tiltakozna, de van egy olyan érzése, hogy a kékség nem hagyná, ezért egy lemondó sóhaj után bemegy a próafülkébe, hogy felpróálja az újabb adag ruhát.
Őszintén szólva egyáltalán nem érzi jól magát. A tudat, hogy kint többen is vannak, s akár rá is nyithatnak nagyon feszélyezi. Tudja, hogy bezárta az ajtót, mégis fél, hogy esetleg meglátják...
Végül összeszedi magát, s az előbbi szembecsukós módszerrel választ. Egy furcsa piros valami akad a kezébe, amitől nevethenékje támad, s muszáj kikiáltania Krisztynek.*
- Mondd nézted egyáltalán, hogy mit veszel le a pocokról?
*A hangjában van egy kis gúny, de azért felveszi a felsőt, s határozottan nem tűnik olyan rossznak, mint először gondolta. Mint korábban is ezt is megmutatja Krisztynek aztán szép sorban felpróbál mindent...
http://neon.hu/wp-content/uploads/2009/09/wen-1273361.jpg
http://www.meno.ro/iwa/uploaded/sn_29e6_divat-2009-osz-kenzo4.jpg
http://www.vanity.hu/pictures/subitem/7681/10623_m.jpg
...
Nem minden tetszik neki, a szürke pulcsit egész biztos nem veszi meg, pedig az előbb, meg volt győződve róla, hogy a szürke még mindig job mint a piros. De úgy látszik tévedett. Nem baj. A ruhák közt, amiket Kriszty adott neki talál egy rózsaszínt is.*
- Kriszty ez rózsaszín - kiáltja ki a fülkéből - Kizárt, hogy én ezt felvegyem.
*Visszakapva a feketepolóját ki is jön, s Krisztynek is megmutatja, hogy melyik az a ruhadarab, amit nem óhajt felvenni. A ruha, még össze van hajtogatva, így még csak nem is sejti, a feketeség mi is az valójában... Barátnője arcát látva, azonban úgy dönt, hogy abba még nem hal bele, ha felveszi, az viszont 1000% hogy nem fog rózsaszín ruhát venni. A piros az még oké. De rózaszín??
A fülkébe visszatérve, magára veszi a rózsaszín csodát, aztán értetlenkedve bámul a tükörbe.*
- Kriszty, ezzel a felsővel valami abszolút nem stimmel... Mindenféle fodrok vannak rajta, és kizárt, hogy ez bármilyen szoknyával jól nézne ki.
*Állapítja meg a tényt, s nem is téved nagyot, elvégre a választott darab nem felső, hanem ruha és ebből kifolyólag hülyén nézne ki bármi mással. Azért persze résnyire nyitja az ajtót, s int Krisztynek is, hogy menjen közelebb. Elvégre, nem fog magából bohócot csinálni mindenki szeme láttára.
Ahogy Kriszty beér, körbefordul.*
- Látod? - emeli meg az egyik fodrot - ez így nagyon hülyén néz ki.
*Állapítja meg újra, ahogy a tükörben nézi magát, a rózsaszín ruha, fekete szoknya, bakancs kombináció tényleg viccesen fest. Kérdőn néz barátnőjére, vajon komolyan gondolta-e ezt a dolgot. Bár valószínű, hogy az első feltevése volt a helyes, és Kriszty egyáltalán nem nézte, miket kapdos össze.*

//A beillesztett ruhadarabokról kéretik véleményt alkotni, hogy eldöntsük mit veszünk meg Very Happy

//

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

- Hát persze, hogy felveszem...és még veszek is pár hasonlót.
Igen, elhatároztam, hogy ha már Kumikora rábeszélek pár színesebb ruhát magamból is többet hagyok látszani. Rájöttem, hogy nem csak neki kell változnia, hanem nekem is, és erre a legjobb alkalom most van. Így a második üzletben, amíg barátnőm öltözködik én is összeszedegetek pár ruhadarabot magamnak. Főként szoknyákat, a nadrágokkal leszámolok, még akkor is, ha ősz jön. Próbálgatni nem nagyon fogok, tudom mi jó rám, és tudom mit akarok, így nincs rá szükség. Legfeljebb előszedem varrótudományomat és magamra igazítom ami nem jó. Válogatás közben persze nem megyek messze, hogy halljam a lányt, ha valamit mond, vagy kérdez.
- Persze, hogy néztem. Miért, van valami gond?
Kuncogok kicsit, hisz tudom a legtöbb ruhától frászt kap odabent.
- Rózsaszín igen, vedd fel!
De ahogy látom nem nagyon akarja magára ölteni azt a költeményt, hisz jön kifelé, én meg irányítom vissza be.
- Csak próbáld fel légyszíves!
Fura mondatot hallok, ami érdekes ábrázatomon is kiül. Ugyanis fogalmam sincs, hogy elnevessem-e mgam, vagy komoly arccal nézzek a lányra, aki kikukucskálva közelebb hív, hogy megmutassa a ruhát.
- Talán ha levennéd alóéa a szoknyát, és nem a bakancsoddal képzelnéd el....
Valószínűleg még mindig elég értetlenül néz rám a lány, így már nem igazán tudom megállni, hogy bohókásan el ne nevessem magam.
- Ne haragudj Kumiko, de tényleg elég furán nézel ki így. Ez egy ruha, nem pedig egy felső, ennek ilyen a hossza, eddig ér. Nem kell hozzá sem nadrág, sem szoknya. És nagyon jól áll neked, igazán.
Kíváncsian, bazsalyogva, még mindig boldogságtól csillogó szemekel nézek rá. Vajon mit szól ehhez a tényhez?
Kétlem, hogy ezt a ruhát mi el fogjuk vinni. Egyrészt rózsaszín, másrészt Kumiko biztos, hogy nagyon rövidnek fogja tartani, de ha ittmarad sem nagy gond, már így is hatalmasat léptünk előre. Mindketten.

//...és a ruhák, amiket Kriszty összeszedett:
http://www.109.hu/cache/aprohirdetes/kepek/5200-5299/5225_P8270047.JPG
http://web.t-online.hu/tuka/kotott3/23teli.jpg
http://borsa.hu/kepek/cikk_kep/122510584703.jpg
http://img.bonprix.pl/0/079329_600.jpg //