* Halk cipőkopogás jelzi, hogy valaki jár a folyosón, noha Ireth biztos benne, hogy nem ilyen kihalt ez a folyosó, de most mégis eltűnt mindenki. Nagyokat sóhajtva halad a fal mellett. Lábai elé csak nagyon néha figyel, nem hiszi, hogy baj érheti. Hosszú barna haja rafinált copfban követi léptei ritmusát. Fehér rövid nadrágot, narancsszínű harsányát visel, magas sarkú fekete cipővel, felül pedig egy egyszerű szűkített szabású fehér V kivágású puha pulcsit.
Kezében sötét pálcája, apróbb bűbájokkal játszogat, melyek csak többé kevésbé jönnek neki össze, de nem nagyon szomorodik, hiszen azért van itt, hogy ez ne így legyen. Amúgy is imádja a bűbájokat, olyan izgalmasak és ellenben az igézésekkel nem vesznek azonnal el.
Zöld szemei vidáman kutatnak az üres folyosón, hátha belefut valakibe. Derekán széles öv,melyről egy barna plüssmackó lóg, a maga három centijével. Noha nagyon nem illik ruházatához, neki ma mégis ehhez volt kedve. Ireth pedig nem szokta kétségbe vonni amihez kedve van, ha ahhoz hogy plüssmacit viseljen hát azt fog. Fülében hosszú fülbevaló csilingel, amit kifejezetten élvez, legalább nem olyan nagy a csend.
Ismerős dalba kezd, halkan dúdolgat, miközben szeli a folyósokat, már maga sem tudja merre tartson, ha nem lennének a gyertyák lehet el is téved volna, na nem., máris el van tévedve, de ezt nem fogja magának bevallani, ahhoz az kéne, hogy elhiggye vannak hibái azt pedig nem fogja, minek is tenné? Egyedül van, kinek vallja be, hogy nem igazodik ki. Kifejezetten élvezi a helyzetet, ha nem talál vissza milyen izgalmas lesz, az anyja halálra fog rémülni. A gondolattól gonosz mosolyra húzódnak ajkai.
Pedig szereti a szüleit, az apját mondjuk jobban, ő kevésbé sznob. A lány azt sem vallaná be magénak, hogy ő is az lett az évek során, nem akar az anyjára hasonlítani, és meg sem hallja amikor a rokonok azt mondják: "ez a lány tiszta anyja!".
Ha mégis meghallaná csak vállat rántana, tudván, hogy ezzel csak őt akarják bosszantani. Megy is.
Még, hogy ő az anyjához... Cöh, neki ilyet senki se mondjon. Legfeljebb küldőre, mert az anyja igen elegáns... ebben jó lenne hasonlítani rá, a küllemben, a lenéző szépségben.
Ahogy ez eszébe jut azonnal kecsesebbre veszi járását.*

* Nem hallja meg a srácot, csak azt érzi, hogy valaki, vagy valami, és ahogy észreveszi, hogy Ed az, akkor biztosabba a valamiben neki ütközik. Gúnyosra húzza ajkait, miközben visszanyeri egyensúlyát, úgy néz a srácra mint egy kis adag kutyakakira a cipője talpán. Pontosan emlékszik a pökhendi tolvajra. A srác azóta sem lett kedvesebb, de ezen a lány csak jót mulat.
Fagyosan felsóhajt, igazít egyet a haján, amolyan kényes mozdulattal, leporolja a vállát is, hogy ne is legyen Ed illatú, vagy csak Ed lenyomatú.
Kedve lenne pálcát rántani és olyan átkot szórni a ficsúrra, hogy attól kolduljon. *
- Vak vagy? * vakkantja, tekintete végigszalad a fiú alakján lábától egészen a szeméig, onnan a homlokár a pillant, majd a szájára. Kritikusan mustrálgatja, mosolya átmegy lenézőbe.*
- Ez itt a tolvaj sétány? Kibérelted? Ekkora fejjel mondjuk lehet kéne, a sok víz nehogy kiöntsön minket. * azt nem sejti, hogy milyen sértően hatott ez a srácra múltkor is, de ha egyszer nagynak látja a fejét.*
- Teddyt? * csilingelően felkacag, bár a kacaj nem őszinte nem is túl vidám, ha csak nem annak örül, hogy valakinek szívhatja a vérét. Az eszébe sem jut, hogy nem is tud a srácról semmit, sem a nevét, sem a házát, semmit....*
- Neked hoztam. Okoska. Adhatna neked illemtanleckét. Nézd... * hosszú mutatóujjával a mackóra mutat, megpöcköli és gonosz mosollyal a srácra kacsint.*
- Milyen jól tud lógni. Ez tuti neked is menne, nem kell hozzá sok ész... kötelem meg van. Ha kéred a nyakadra is kötöm, remélem megígéred, hogy belehalsz. * azért az nagyon megható tőle, hogy ilyen segítőkész. Most valóban kedélyesen elmosolyodik, mellei előtt karba fonja két kezét, úgy szemléli a fiút. Szemében játékos fények gyúlnak. Hogyne adná kölcsön, nem kötődik hozzá, csak most lelte az utazóládájában, tuti valami bazáron nyerte, és nem is emlékszik már. Azért nem fogja könnyen adni, ha a srác akarja küzdjön meg érte, még akkor is ha Ireth nem is sejti csak ártani akar ezzel.
Villámsebesen csap Ed felé, a kihalt folyosón nagyot csattan kezeik találkozása, Ireth igyekszik csípőset csapni a kleptomán kezére.*

* Vigyorogva konstatálja, hogy Ed felhúzta magát. Na nem hitte volna, hogy ez ilyen hamar össze fog jönni, bízott benne, hogy a srác kicsit kitart még, mert lett volna mivel bosszantania. Úgy pislog a Pugnaxosra, mint aki most közölte vele, hogy megölték a kiskutyáját és a fiú tette mindezt, különleges kegyetlenséggel persze.
Hatalmas zöld szemei elkerekednek, ártatlan pillantást imitál, ám viselkedésének köze nincsen az ártatlanhoz.
Pontosan tudja, hogy Ednek nincsen nagy feje. Jobbik füle mellett felkacag a gonosz kisördög, mely pulzálj a lány szívét. Nem tehet róla, hogy gonosz, neki ez a lételeme, nem is igazán gonosz, csak szereti húzni az embereket. Érzelmeket vált ki és mivel ez könnyebb, mint a barátkozás neki jobban is megy. Ajkán lekicsinylő mosoly játszik, még akkor is amikor a fiú pálcát ránt. Egy pillanatra megfagy ereiben a vér, halkan felszisszen, majd visszatér a magasztos mosolyhoz. Jesszus, ezt mennyit gyakorolta a tükör előtt, majd másokon is. Az apja egyszer jól nyakon is vágta érte.
- Mi az nagyfiú, nem bírod a kritikát? * feltartja egyik kezét, a balabbikat, ugyanis a lány jobb keze ügyében lelhető fel a pálcája, lévén az az ügyesebbik keze. Így ha azt látja a srác nem csak fenyegeti, azonnal pálcát ránthat, amíg a kis kakas azon agyal mit küldhet rá.
Az biztos, hogy nem sikerült barátot szereznie Ed személyében, de ez egy ócska percig sem zavarja.
Pazarul elcsipkelődik, de azon jót mulat, hogy a fiú ennyire kiborult, nem is hiszi, hogy jó célpont lesz nyelve köszörülésére. Kathleen jobban bírná a kiképzést.
Ireth pedig ilyen! Mindig kötekszik, nem szereti az embereket. Számára csak különleges lényekkel érdemes barátkozni, mert mindenki mást csak ugrólécként használ, hogy fejlődjön, ebben a sajátos kis meccsben. Ireth az anyjára edz, őt szeretné jéghidegen porig alázni, ahogy az teszi vele mindig.
Nem mondható el róla sem, hogy ugyanolyan nyugodt, mint fél perccel ezelőtt, de igyekszik elrejteni nyugtalanságát.*
- Nocsak. Csak nem akarsz meg átkozni? Fáj az igazság? * közelebb lép. Érzi, hogy megroggyannak térdei, nem szeretne bekapni egy átkot, egy számára ismeretlen folyosón. Összeszorítja fogait, hogy ne sikoltson fel.*
~ Ne fogj rám pálcát~ * agyát elönti a köd, ki nem állhatja ha pálcával kell összepislognia, főleg akkor ha valaki szemében ennyi gyűlölet látható, mint a szemközti egyénében.*
- Látható. Kevéske. * vigyora vicsorba fullad, kedve lenne úgy pofon csapni a fiút, hogy kidülledjenek a szemei. Jobb keze a pálcája felé vádroló, ezenközben szemkontaktust szeretne fenntartani, hogy elterelje a másik figyelmét. De Ed nem néz a szemébe, rá sem, mintha valami undorító lény lenne. Ettől mosolyoghatnékja támad. Ellövi a következő lépést amit a fiú nem igazán szeret és hangosan felciccen.*
- A medvém máris többet ér, mint te. Nincsen akkora feje. * tér vissza ide, mert ezek szerint az egoja törhető az okoskának. Belép elé, ha az távozna.*
- Terveztem, de veled. Csak attól félek, hogy a föld is kivet. A kukacok félnének, hogy lelopod a farkukat. * utal a srác lopási ösztöneire. Keskenyre préseli ajkait, ahogy dühösen vizslatja Edet a tekintetével.*

* Épphogy reszkető kezét ökölbe szorítja, hosszú körme félhold alakú vérvörös rést vájnak tenyere puha bőrébe. A fájdalmat nem is érzi, szíve vadul kalimpál, dühösen konstatálja, hogy élvezi a helyzetet. Szemében az örültekre jellemző fény gyullad, noha a lány nem örült, közel sem, csak kicsit elvakult, a félelem nem ismert számára, hiszen eddig, míg otthon tanult senki sem bántotta. A szülei megfelelő távolságból érintkeznek vele, jól lehet az apja szeretné elnyerni kegyet nagy ritkán, ilyenkor a lány kap valami értéktelen, kellemetlen ajándékot, aminek semmi hasznát nem veszi.
Akkor veszi csak észre, hogy felszívta magát, mint valami pulykakakas, amikor a srác leereszti a pálcát és ő kiereszti a dohossá vált levegőt a tüdejéből.
A változás mérhető Ed arcán, és Ireth hatalmas megkönnyebbüléssel fogadja. Jobban szeret szóban csatázni, mint pálcával, abban nagyon gyakorolatlan.*
- Legalább senki nem lopja el a sapkádat.... * élcelődik, azonban levetíti fejében a meglehetősen gusztustalan látványt, ahogy folyik a genny.... Blöá.
Torkán kicsúszik egy hatalmas ÁH, miközben ujjai máris a fiú arcát simítják. Ha eddig gyors volt a szívverése, akkor most rekordot dönt. Nem húzza el a kezét, nem is jut eszébe, de csak mert a lánynak semmi nem jut az eszébe.
Nem érzi hidegnek az arcot, azt érzi tenyere izzad és ujjai izzó lávaként közvetítik agyának, mit éreznek ujjai. Első reakcióként a fiú szemeibe tekint, és ugyan hallja mit mond csak jóval később fogja fel szavai értelmét. Úgy érzi egy hosszú másodperce teljesen lefagy. Pontosan tudja, hogy ezt a múló pillanatot később előveszi, más szavakat ad a fiú szájába és szövődik belőle egy romantikus mese a fejében, mely átmegy forró gyűlöletbe és véres horrorba.*
- Hülye. * sziszegi miután észbe kap és elrántja kezét, ebben a pillanatban pont el is engedi Ed, így a mozdulat sutának sikerül, melytől a lány ideges lest. Visszanyerve egyensúlyát közelebb lép, épphogy alacsonyabb a másiknál és illetlenül közel hajol hozzá, hogy a fiú lássa megvető vicsorát.*
- Jól érzed büdös vagy, egy büdös tahó. * hogy merte? Hogy meri magát az ö ujjaival simogatni és lefolyó gennyhez hasonlítani? Szája reszket a visszafojtott indulatoktól, jelenleg erős köztük a viselkedési helycsere. Hiába csitítja magát a lány, egyre dühösebb.*
- Nem lehetne, hogy én? Hogy én vágja abba a béna fejedbe, úgyis olyan nagy, hogy el nem véthetem. * győzködi magát, hogy lépjen hátrébb és vegyen vissza magából, ám közben Ed lép közelebb és olyasmit mond amitől a lány szíve majdnem kiugrik a száján. A gondolattól felkacag, egyenesen bele a srác arcába.*
- Ha lenne olyanom, nem lenne eszem. Ugyanis, mint rajtad is látszik ennek számnyi bizonyítéka van. * ki nem mondaná azt a szót amit a fiú, halálra rémül a gondolatától is. Hát ide jutottak a szentté avatásból?!*
- Nem vagyok kíváncsi a tiedére sem, kukacot láthatok amikor csak szeretnék. Belőled sem nézek ki többet. * ajkai lebiggyednek, ahogy közelről szemrevételezi a másik arcát.
Jóisten, ha ezt most az apja látná Ireth csomagolna és menne hazafelé, még a lány sem tudja hány imát kell megfogalmazni a szavakért és majd a gondolatokért melyek később kísértik meg.
Nem fog elfutni, előbb tesz valami emlékezetes őrültséget, hogy amikor kicsapják legyen mire emlékezni.*

* Dacosan áll Eddel szemben, szemei lángot szórnak, ha lehetne most elégetné ezt az undok pasit. Sejti, hogy elégeted magával, hiszen elérte amit akarta, a lány nagyon felhúzta magát. Olyan ez mint egy nagy lufi, már jól felfújta és most eresztheti le anélkül, hogy hangosan sziszegő hangot ne hallasson.
Kedve szerint most jól orrba kéne vágni a fiút, vagy megátkozni, esetleg szemen szűrni hosszú pálcájával. Felsóhajt önnön kishitűségén, igyekszik elfojtani tábortűzként lángoló haragját, talán a srác ezt látja szemeiben, a harag lobogó tüzét. Ha közelebb hajolna talán érezné, hogy a lány tűzforró levegőt fúj ki az orrán, pont mint egy elcseszett sárkány, aki még tűzet nem képes okádni, de a forrósága megvan hozzá. A lány agyán átszalad, hogy így készül a házisárkány, ezen gúnyosan elmosolyodik, ám a fejében olvasni nem képes fiú csak a gúny mosolyt láthatja.
Olyan csalóka pillanatra tűnik fel neki, hogy a fiú zavarba jön, hogy az agyában meg sem marad, az apja nem lenne büszke erre, észre kéne vennie, de haragja elnyomja, így ebből számára semmi nem jön le.
Elhiszi, hogy bántó a kifejezés, így dacos testtartása erősebben kontrasztot kap, mellé felhúzza az orrát.*
- Nocsak, megsértettelek? Jaj ne haragudj, nem akartalak megbántani. * úgy gagyog a fiúnak, mintha az egy fogyatékos lenne. Mutatóujjával lehúzza alsó ajkát, majd azonnal visszaengedi, hogy egy pillanatra nagyon szomorú arckifejezést erőltessen magára, ám ha a fiúnak valami rosszul esik, ő máris élvezi. Mélyeket lélegzik, hogy visszanyerje lélek egyensúlyát., többé ez a kis csimbók, nem hozhatja ki a sodrából.
Jaj de lehetne kicsit rondább, vagy kevésbé kínozható, nem ártana az sem ha nem lenne olyan puha a bőre és az a fekete ing, milyen jó is lenen letépni róla és....
Micsinálni??? Felsikolt az agya és a gondolat miatt is Edet akarja büntetni, Haragosan összeszűkíti szemeit, és nagyon rondákat gondol, hogy újra egy kis senkinek lássa a fiút.*
- Tudod mit? Tudod mit? * pattognak a szavai, ő még nem nagyon tudja, leköti haragja, nagyon akar haragudni és nagyon sértőt szeretne mondani, és mindjárt eszébe is jut. Majdnem hogy csettint ujjaival, szeretné az agyát gondolkodásra ösztökélni. Az igyekezet meghozza jussát, lenéző mosolyt villant és kissé hátrébb lép, de nem nagyon, csak azért, mert akkor a fiú azt hiszi menekül, ő nem menekül és pont.*
- Csináld magadnak. Még a végén a buta agyad ráfröccsen az én szép hajamra, arcomra, egy életen keresztül érzem majd bűzős maradványaidat. * felemeli a fejét, hogy kényes arckifejezést ölthessen, újra annak a hülye kis lopósnak nézi a fiút akinek elsőnek. Pfff*
- Kobrád? * olyan hangosan kacag fel, hogy maga is megijed egy pillanatra, vidáman mosolygós arccal szemléli a srácot, kicsit félre billenti a fejét, hogy Ed valóban lássa ezt viccesnek tartja.*
- Cöh, Én nem beszélek veled rondán, csak úgy ahogy megérdemled, te... te.. * folytatná, de közben a fiú felé nyúl és ettől rémülten belé fagy a folytatás, szemei kitágulnak, ahogy az ujjak az arcához érnek. Ireth hatalmasat nyel, gyomra bukfencet hány, és majdnem borsot is, azt ebédelt ugyanis. Ösztönei szerint most becsukná két szemét és szédítő mosollyal élvezné az érintést, ahogy azt a sok szerelemes regényben olvasta, hiszen ezt kell éreznie és érzi is. De vállán a kisördög fültövön rúgja és a fejébe súgja, hogy csak szórakozik vele, hiszen; gondolkozz kislány, az előbb még gyűlölettől lángoló tekintettel pálcát fogott rád!!!
Előreszegezi hetyke kis állát és rezzenéstelen arccal tűri a simítást, ajkait szomorúan lefelé biggyeszti. Majd egy gyors mozdulattal tenyérre ellöki magától Ed kezét.
Azt már csak későn érzékeli, hogy tarkóján égnek merednek a szőrszálak, szíve megint haragra lobban, hogy meri, ezt kiváltani belőle.*
- Ne merj....hallod? * sziszegi a szavak összeszorított fogakkal.*
- Ne merj hozzám érni te paraszt. * mindezt olyan hangsúllyal mondja, mintha hercegnő lenne és a népe között lovagolgatva egy közember érintené az arcát, így a paraszt kifejezés inkább oda nem illőnek tűnhet.*

* Igen, ebben nem téved Ed. Ireth valóban egy elkényeztettet nagylány. Akinek sosem mondtak eddig nemet és olyan sem történt vele amit nem ő maga akart volna. Így meglehetősen rosszul érinti, hogy ellenállásba ütközött és mellé egy ficsúr szerepében. Dühös pillantásokat lövell a másik felé, kedve lenne megfolytatni egy kanál vízben, de nem is kéne annyi, elég lenne egy kanál víz nélkül.
Ed legnagyobb szerencsétlenségére a lány nem teljesen hülye, ezért is lehetséges, hogy nem nagyon veszi be a fiú hirtelen pálfordulását. Az aki nemrég pálcát fogott rá, kevés eséllyel lesz hirtelen ilyen kis kezes bárány. Gyanakodva méregeti és igyekszik mögé látni, automatice kérdőjelet tesz magában a fiú minden cselekedete után.
~ Ha paranoia bocsásd ezt meg nekem ~ * elmosolyodik a furcsa gondolaton, majd nem titkoltan elhúzza száját úgy mered Edre.*
Ahha. Persze. Te meg maga vagy a megtestesült ártatlanság, igaz tolvaj képében, no meg alkoholista is vagy, de ez ne zavartasson, tuti én vagyok a kivételesen gonosz és félelmetes. Huhuu. * játssza picit az eszét, de ez neki jól megy, minden idegszálával arra összpontosít., hogy csaláson kapja a srácot, ami menne is ha érdekelte volna amikor az apja erről papolt. Abban teljesen biztos, hogy Ed kamuzik, csak még azt nem tudja mennyit. Feltételezi mindent. Hangosan felsóhajt, majd gügyögő hangnemben kezdi a következő mondatot, csak, hogy azzal is bosszantsa a srácot, kicsivel később hangja inkább lekezelő lesz.*
Nem a maradványaidról ábrándozom kis buta, hanem arról, hogy kifolyik az élete az ereidből és a világ szegényebb lesz, ami megvallom jót fog neki tenni, egy taplóval. Te is csak egy bunkó észosztó vagy. * zavarja, hogy bejön neki a civakodás, élvezi a vérpezsdítő vitát, lenne olyan amit jobban élvezne, hatalmas beszélgetést egy kényelmes kandalló előtt. Miii? Toppant egyet, cipősarka felkoppan, hogy érezze él még és utálja ezt a pökhendi kis hülyét. Immár kíváncsian figyeli a srácot, ahogy az felé lép. Szavaitól hangosan felkacag, olyan gúnyosan ahogy csak tud, de amúgy is tetszik neki a kobrás herceg poén, ám ezt nem fogja elmondani ennek a félrecsinált apróléknak.*
Herceg? Te? Kobrával??!! * újra felkacag és a fiú említett területére is rámutat, ujjaival kis kört rajzol a levegőbe, úgy tesz mint aki erősen koncentrál.*
Ha ez a kobra nagy bajban van az állatvilág, mert ez egy új faj. Esetleg vidd el valakihez, hogy fedezze fel a mikró kobrát.* ajánlja kaján vigyorral a képén, szép zöld szemei elkerekednek, hiszen épphogy kimondja Ed felé lép. Ő meg olyan kis naiv, hogy nem is mer csókra gondolni, mert akkor frászt kapna, még soha nem csókolózott, ugyan kapott már puszit a szájára, de az elhanyagolható volt. Igazi rémülettel pislog a fiúra, de ezt Ed már nem láthatja, ugyanis karjai Ireth köré fonódnak, erősen, követelőzően és a lány felsikolt a folyosó közepén.*
Szállj le rólam te kretén. * a hatalmas pofont melyet Ireth lekever neki Ed már meg sem érzi, de abban mindenki biztos lehet, hogy tenyérlenyomatot hagy a fiú arcán. Érzi, hogy valami nem stimmel, hiszen Ed csak nem fekszik rá az iskola közepén, elnehezedik a súly a vállán, derekán és Ireth rémülten kicsusszan a karok közül. Tátott szájjal figyeli, hogy a srác nyekkenve elterül a folyosó kövén.
A puffanástól frászt kap kezeit a szája elé kapja, hogy ne sikoltson fel jobban. Sebesen Ed mellé guggol és kicsit távolabbról pálcája hegyével megbökdösi a srácot.*
Ez nagyon szánalmas játék. Hallod? Bunkokám? Ne szórakozz velem. * minden szavánál egyre erősebben bök a fiú oldalába pálcájával, lehet átlyukassza a szép fekete ingét:K*

* A lány arca rémültté válik, gőze nincsen, hogy mit csinál Ed. Ő ilyet sosem látott még, és ami azt illeti nem is hallott róla.
Ha meg tudná akkor drodinak tartaná a fiút, a betegek nála nem váltanak ki semmit, csak gúnyt. Nem ismeri, sosem ismert senkit aki beteg.
Apja és anyja anno biztosan olvasták Sziddhártha Gautama életét és azt hitték, hogy Ireth is jobb ember lesz, ha kevesebbet találkozik betegekkel.
Jobb is, hogy nem tudja milyen Ed, mert nem ítéli el azonnal. Azt sem vallaná be, hogy halálra rémült.
Hiszen mi a jó istentől esett össze?
Jézusom, biztosan elájult...
De mi a jó istentől? Szeretne felsikoltani, vagy belerugdosni Edbe, hogy hozhatta ilyen helyzetbe? *
~ Szórakozik velem!~ * egy percig sem hiszi el, hogy a srác nincsen magánál, biztos benne, hogy szívatás az egész, egy kosza pillanatig sem hisz neki.
Hallja, hogy reccsen az anyag, miközben kilyukad, csak egy fintorral nyugtázza, a kivillanó bőr látványától kiszárad a szája, kíváncsisága egy kósza pillanatra felül kerekedik rajta és pálcája hegyével tágít a lyukon, majd észbe kap, ráharap a szájára, ökölbe szorítja kezét és megrázza a fejét, hogy a gondolat is messze szálljon. Noha nem sajnálja Ed ingét, neki ez csak egy fekete ing, főleg mert nem az ő drága ruháinak egyike, magát sajnálja, hogy ilyet kell látnia, és főleg, hogy így reagál rá. Dühös lesz, persze Edre, naná hogy rá. *
- Kelj fel te kertén! * megint oldalba böki a srácot, ám az felé nyúl és Ireth felsikkant ijedtében, és automatikusan hátrálni kezd. Hagyja, hogy Ed elcsípje blúzának ujját, hiszen azt hiszi a bolond gyerek játszik vele.
Azt nem hagyja, hogy rámásszon, eltolja magától. Az sem érdekli, hogy mit él át közben, mert őze nincsen róla, hogy álmodik.
A folyosó kezd hideg lenni, a szitu meg kényelmetlen, így a lány egyre kényelmetlenebbül érzi magát.*
- Nem unod még? Szállj le rólam, te hülye.... *ellöki magától a fiút és talpra kecmereg, és onnan szemléli a fetrengő és a mászásban meghiúsított Edet.*
- Jah, tuti nincsen akkora mint az agyad, az IQ-d is mínuszos, pont mint az átkozott kukacod. * Megpöccinti cipője hegyével Ed oldalát.*
- Hagyd abba, te nagyon marha!! Hallod!!! * kezd dühös lenni, csípőre teszi kezeit és ellép a fiú mellöl, hogy el ne érje. Körbe pislant honnan vehetne egy jó nagy pohár vizet, hogy fejen öntse az elcseszett Rómeot.*

~ Ireth és Edward ~

* Reszkető szájszélei fellazulnak, ahogy a fiú felnéz rá. Végre abbahagyta ezt a hülye földön fetrengős játékot. Egyetlen percig sem hiszi, hogy bajban volt, nem ismeri a betegségét, soha nem is hallott róla, így kamunak veszi. Játéknak, mely arra szolgál, hogy őt kiborítsa. Sikerült. Frászt kapott, kis híján pánikba is esett, de Ed végre magához tér.
Olyan dacosan áll a folyosó közepén, mintha ő találta volna fel a pajzsbűbájt és most aratná le a neki járó babérokat. Egyetlen percig sem gondol arra, hogy Ed komolyan bajban is lehetett volna. Lenézően szemléli a barna hajú fiút, és érzékeli, hogy egyre jobban gyűlöli, ezért a buta és elég szar poénért még jobban. Látja a kósza próbálkozást, hogy felpattanjon, és igencsak örül, hogy nem történik meg, ajkai lekezelő mosolyra húzódnak, kezeit összefonja mellei előtt.*
- Én? Nem én fetrengek a földön, mint egy félkegyelmű. Miért nem az ágyadban alszol? Mivan neked nincsen hálószobád? Kitettek a társaid? Megjegyzem nem lenne meglepő. * orrán gyorsan fújj aki a levegőt, hogy hangja is legyen és ezzel jobban felhúzza a fiút, az, hogy Ed egyre idegesebb Irethet csak nyugodtabbá teszi. Ráharap az ajka szélére, ahogy megpillantja miben botlik Ed ujja, tudja jól, hogy ő csinálta a lyukat,d e az meg holtbiztos, hogy le fogja tagadni, elvégre kiszakadhatott esés közben is. Dacosan vállat ránt, nem is érdekli, valójában meg nagyon is, de ezt sem vallja be, amit meg nem mondunk ki az nem nagyon fáj és ami azt illeti komolyan nem érdekli. Ez egy egyszerű fekete ing, szeretne is rámutatni, de nincsen ehhez most kedve. Gúnyos mosolya nem múlik, dolgozik is rajta, hogy ne tegye.*
- Spórolni? Mire? A szakadékos ingedre? Miért nem kéred meg a szüleidet, hogy vegyenek kettőt, hiszen ebből tizenkettő egy tucat, csak nézd meg, még csak minta sincsen benne, hát.... * nem látja, hogy ez olyan fontos lenne, ha meg igen akkor mágia kis pofám.*
- Megütni? Én? Te vagy olyan keretén, hogy eltanyáltál a folyosón, most tehetek én arról, hogy pofán csapott a padló? Minek fekszel rá? Mit bénázol? * idegesen toppant jobbik lábával, szemei idegesen vibrálnak, kedve lenne újabb pofont lekenni a makacs öszvérnek. Biztos benne, hogy Ed tanulna belőle, lenne pici esze. Olyan hirtelen és hangosan kacag fel a képtelen ötleten, hogy le akarná vetkőztetni a fiút, hogy maga is megijed, főleg mert arca elvörösödik, hogy Ed így telibe találta.*
- Minek tenném? Láttam én már csupasz tengerimalacot, nem hiszem, hogy felül tudod múlni, attól is rémálmaim voltak, el sem merem képzelni mi lenne ha téged látnálak ruha nélkül. Tudod mit? Veszek neked ilyen gagyi inget, vagy nyolcat, hogy ez elő se fordulhasson. * pff, hülye. Miért mond ilyesmit, amikor Ireth nagyon is szerette volna látni a srácot a fránya ing nélkül, de a lelepleződésnek a gondolatától is hányingere támad.
A melleire tett megjegyzést, orr rángással reagálja le, dühében a nyelvére harap és majdnem felszisszen, de inkább megint felnevet.*
~ Hogy meri ez a kis senki?~ * az nem téma, hogy ő is kötekszik, de neki lehet, ő ezt látja.
- Jaj de átlátszó vagy, ha neked a fél agyad lenne akkora mint az én mellem, boldogan lennél öngyilkos, mert megtudnád, hogy milyen szánalmas vagy. * már maga sem tudja mivel sértsem, de a fiú szavait nem nagyon veszi fel, a kritika sem most sem a legtöbb esetben nem jut el az agyáig. Lévén Irethnek tetszik amit a tükörben lát, akkor is amikor ádám kosztümben pózol előtte. Ez van. Szereti a testét, elégedett vele, ebből nem lesz vita.*
- Ha félek tőle az csak azért lehet, mert női szemnek nem való rusnyát látni, lehet a te csofadt kukacod visszadobna a fejlődésben. * noha be kell ismernie, hogy a fiú meglehetősen helyes, de olyan undok, és még ez is jó benne, de akkor is... gyűlöli és pont. Csak ne lenn olyan édes amikor dühös. Francba, hülye.*
- Elájulnék? Tőled? * erőltetetten felkacag, elájulni nem fog, sem most sem máskor, hiszen látott ő már annyi mindent, jó... olyat pont nem, vagyis nem élőben, de csórt már újságot, melynek ez a témája. Az is tény, hogy nem is mert belenézni legalább két órán keresztül, azután is befogta a szemeit, majd kikukucskált ujjai között és elámult, majd felsikoltott, és kis híján elájult.*

* Nagyon jól látja, hogy Ed rettenetesen ideges, de azt nem sejti, hogy mindezt azért mert Ireth tapintatlanságával mennyire megbántotta.*
~ Beteg jah, agybeteg ~
* Mivel ő erről nem hallott még, hogy valaki uk-muk-fuk elaludjon, el sem hiszi, hogy létezik ilyesmi. Szerinte a srác szívatja és azét ilyen nagyon ideges mert Ireth felhúzta, és ennyi. Mit tehető ő arról, hogy Ed furcsa szokásairól, mely szerint szeret intimitásba kerűnil a padlóval? ?Mi köze neki ahhoz, hogy Ed kreténnek állítja be magát? Nem, és nem tud hinni neki.
Nem kérdez rá, hogy mi baja a srácnak, mert akkor majd sajnálnia kéne, ahhoz meg nincsen kedve, nem szeretné, hogy kiderüljön valami halálos kórja van, neki meg nyugtalan éjszakái lennének tőle.
Magában feljegyzi, hogy azonnal könyvtárra van szüksége, ahol utána járhat mi baja a srácnak.
Ahogy Ed felé köpi szavakat, Ireth felfogja, hogy ez messze nem vicc. Nem tudhatta, hogy Ed árva, ő sosem találkozott még árvával sem.
A szégyen dühe, könnyet csal szemébe. Szorosan összezárja ajkait, hogy fel ne sírjon. Kezeit védekezőleg összefonja mellei előtt, mintha magát ölelné. menekülne. Érzi, ahogy a vér kifut a lábaiból, és az arcába szalad.*
~ Sajnálom~ * nem szól semmit, nem tudna mit mondani. Dacos kifejezés ül az arcára, ezzel nyomva el nyomorát.
Honnan kellett volna tudnia? Honnan? Mindig is tapintatlan volt, de körülötte minden gyerek boldog és kiegyensúlyozott volt, szülőkkel, családdal. Számára az árvaság pont olyan távoli, mint a betegség.
Meredten bámul Edre, nem tud mit mondani, sajnálja.
De leginkább azt, hogy olyan emberrel futott össze akit mostantól szánnia kell. Már nem úgy néz a fiúra, mint akit jól fel kell húzni, hanem egy elesett kismadár jut eszébe, jól lehet ez csak szapora szívverése miatt van így.
Hang nem jön ki a torkán, nem szeretne részvétet nyilvánítani, minek?
Most vesztek össze, nem is kicsit, nem fog meghunyászkodni, de abban kezd biztos lenni, hogy nem kell neki a srác társasága. Ireth nem alkalmas az együtt érzésre, csak sajnálná a fiút, ahogy teszi most is.
Hatalmasat sóhajt, szemügyre veszi a sokat emlegetett inget, és megfogadja, hogy szerez egyet, csak megírja otthonra és küldenek... vagy lemegy megvenni. Sajnálja, hogy kilyukasztotta, de ha egyszer olyan rettenetesen kíváncsi volt, és mellé a lyukat nem is akarta, csak bökdöste Edet, hogy térjen magához.
Csalódottság mar a szívébe. Megfogadja Ed tanácsát és nem szól semmit.
Hallja ugyan a fiú szavait, de csak töredékek jutnak el az agyáig, nem sejtette, hogy ennyire meg tudja alázni, hiszen neki csak akkor számítana bárki véleménye, ha az a személy fontos és tudj amire alapoz, máskülönben falra hányt borsó. Ezért nem érdekli az sem amit Ed mond neki, elvégre mit tudhat a fiú róla? Semmit.
Ahogy szóba kerül az öngyilkosság, gúnyosan felmorran. Pff nesze neked, az apjával errőlmás beszélgettek; ha valaki öngyilkosággal fenyeget, tegye meg, de ne hidd egy percig sem, hogy a te hibád. Nem agy felelős más életért, sem más problémáiért, az ő baja oldja meg ő.
Ennyire nem hülye, hogy ezt bevegye. Lehet, hogy buta és felületes, de ennyire nem.
Egy csalóka másodpercre sem hiszi el. Biztos benne, hogy vannak csajok akik odáig vannak érte, elvégre jól néz ki, csak fenemód sértődékeny. Az meg sem fordul a fejében, hogy esetleg ő maga lenne kegyetlen. Keressen Ed vigaszt másnál. Pont.*
-Menj! * csúszik ki a száján, amikor Ed közli, hogy búcsúzik. Menjen már, legyen vége ennek a rémálomnak. Lépjen le, hagyja itt, csak ne hallja és nem lássa, ne karmolja a szívét szánalom. Ennél többet nem is akar mondani, ha nem fagyott volna le, ő is háta fordítana neki, csak végezzenek mára. A szobájába vágyik, most először örül, hogy Ella olyan szobába rakta ahol egyedül lehet, magányában kivesézi ezt a témát.
Igaza lehet Rorynak, ő valóban elviselhetetlen. Hányszor hallotta ezt lovaglás közben. Oh, fogd be Ireth, fogd be végre!!
Frászt kap ahogy Ed közelebb lép, biztos benne, hogy a srác megüti, szinte érzi ahogy keze csattan az arcán, szemeit szorosan lehunyja, hogy ne is lássa, elég ha érzi és hallja. Ijedtében maga elé kapja kezeit, hogy eltolja Edet, ha komolyabbra fordulna, csak ezután jut eszébe, hogy pálcát is ránthatna.Ekkorra Ed kezei szorosan fogják karjait, melyek közéjük ékelődnek, tenyereit a fiú mellkasának támasztja, és rémülten felnyitja szemeit.
Olyan közelről pislog Edre, hogy döbbenetében felsikoltana, ha a srác ajka tüdejébe nem fojtjanák a félelem sikolyát.
El sem hiszi, hogy ez történik. Nem is tesz elenne, jóllehet ez nem is csók, ez csak egy cuppanós puszi, de Ireth kezei mégis nekifeszülnek a fiúnak és tolná el, azonban a fájdalom éles késként mar szájába, érzékeli a kiserkenő vért.*
~ Megharapott?!~ * ez minden ami az eszébe jut, noha gondolatai gyorsvonatként száguldanak. A terv sikerült. Ireth fülei zúgnak, a szemei előtt kis csillagok táncolnak biztos benne, hogy nagyon magas lehet a vérnyomása. Zaklatott szíve a száján kívánkozik kifelé, ha lehetne Edre köpné, de akkor miért érzi, olyan forrónak, olyan izgatónak a helyzetet?
Ha lehet ezért jobban haragszik. Nagyokat pislogva bámulja a fiú hátát, kezei tehetetlenül csúsznak teste mellé. Nyelve hegyével lenyalja a vért ajkáról, majd sértetten hátat fordít és az ellenkező iránya sietősen távozik.*
- Én is az vagyok. * súgja a folyósnak, noha még hallja a távoldó lépteket, kis idő múlva pedig csak saját szívverését cipősarkainak kopogásán át.
Biztos benne, hogy Ed nem lesz öngyilkos és abban is, hogy találkoznak még és akkor Irethnek fel kell magát vérteznie, hogy Ed soha ne tudja meg milyen jól is eshetett volna a csók, szadizmus nélkül.*

///Fatime Adelard///

//Még a parkban//
*Ugyan nem azért mondta, de jólesik neki a dicséret. A lány állításán elmosolyodik, és nyugodt hangon szólal meg.*
- Tudod, nekem meg mindig levágták, de most már nem hagyom. Két éve ilyen hosszú. És kb. két hete fekete. De ne aggódj, biztos a tied is meg fog nőni egyszer. De a rövid haj is nagyon jól áll.-figyelmesen hallgatja a lányt, és elnyom egy mosolyt. Nem igazán tudja elképzelni, amint Fatime csacsog megállás nélkül. - Hát nehezen képzellek el, de remélem, egyszer majd megtapasztalom. Hát, mindenkivel nem biztos, hogy fogsz tudni beszélni, de ki tudja. - mondja töprengő arccal, miközben belép az ajtón.

//Előcsarnokban//
A lány kérdésére magban mérlegelni kezd, hogy vajon mennyi mindent mondhat el neki, de végülis egy alapverzió mellet dönt*
- Hát tudod nem sokat éltük ott, de abban igazad van, hogy nyüzsög. Rengeteget sétáltam, meg beszélgettem franciákkal. De igazából nem volt elég az idő, amit ott töltöttem, hogy meg tudjam állapítani milyen város. Én egyébként Angliából jöttem, de rengeteg helyen értem. Voltam Magyarországon, Párizsban, Walesben. Tudod apukám auror volt és sok helyre hívták dolgozni. –Miközben beszél, nem néz a lányra, csak megy előre, de miután becsukja az ajtót megáll, a lány hadd tudjon körülnézni.
- Ne szorisd annyira az a szegény állatot, még a végén megfullad!- mondja viccesen, de egy kicsit szemrehányóan.

//Parkban//
-Köszönöm a bíztatást, nagyon kedves tőled. Hát igen nehezen hiszik el rólam, hogy sokat beszélek, peddig nagyon is! Ne akard megtudni- viccelődik miközben szépen követi a lányt és nézelődik.- Már innen is nagyon tetszik az iskola..Nagyon szimpatikus számomra, tele van érdekes dolgokkal..- Idegeségében egy gyorsabban hadar és össze-vissza csacsog. Gyorsan megigazítja a frufruját, közben 10-ig számol és megpróbája valahogy összekapni magát több-kevesebb sikerrel. Követi a lányt az elő csarnokba...

//Előcsarnok//
Miközben a lány a kérdésére válaszol, kiváncsian fürkészi az arcát.
- Biztos sok helyen éltél és sok mindent láttál. Szép gyerekkorod lehetett. Anglia nagyon szép hely, csak sokat esik, azt nem nagyon díjjazom benne.- Miközben beszélgetnek, érdeklődve tanulmánnyozza az iskola belsejét. Teljesen elvarázsolta a hatalmas iskola. A lány figyelmeztetésére lazít az állat szorításán és engesztélés képpen megsimogatja a hátát.
- Jajj, észre sem vettem. Bocsánat Hella.