*Sikerült jó alaposan összegabalyodniuk, és nem a legjobb értelemben, sőt, az, hogy az arcában tenyerelnek az még nem is zavarná, de miaz, hogy ez a kis görcs úgy harapdálja itt őt, mint valami idióta kutya? Válaszképpen felmorran, és próbál egyet taszítani Sashán, de ezzel csak azt éri el, hogy annak fogai rántanak egyet a karját.*
- Megöllek te korcs, kinyírlak, kitépem a beleid, és felkötlek velük egy almafára!
*Ordítja bele az orosz tenyerébe és erős rúgást intéz annak lába felé. Az alkohol teljesen felspanolta, és már nem is kellenek neki okok arra, hogy agresszívan viselkedjen, vagy kitörjenek belőle az indulatok, amik már-már beteges méreteket öltenek. Nem hiába, Erin tényleg egy pszichiátriai eset, ha elszalad vele a ló akkor képtelen megtartani az önkontrollját, és nem gondolkozik azon, hogy milyen következményei lehetnek.
Azért mikor elkezdi taperolni a mellkasát szemöldöke feljebb szökik, és hasonlóan rezignált arccal néz vissza Sashara. Láthatóan nem rázza meg a tényt, hogy a melleit fogdossák, főleg mivel nincs nagyon mit fogni. Akkor nincs is min hisztiznie. A megjegyzésre, lekicsinylően elhúzza a száját.*
- Igen. És? Mondj újat.
*Válaszol flegmán, aztán még egy utolsót készülne bemosni a srácnak de az félreugrik. Meg ahogy hallja Alex rókája is befutott, legalábbis a kiabálásból ítélve. Cöhh, miért kell elrontani a szórakozást? Ez olyan idegesítő. Neki is jut a kijózanító bűbájból, ezért kellemetlenkedve mordul fel, ráadásul olyan morcosan, mintha reggel másnaposan kelne ki az ágyból. Ajjaj világ.
És ajjaj Erin szegény feje, úgy hasogat, hogy a lány úgy érzi menten felrobban.
Alex meg hogy kullog oda! Mint valami vert had, jézus, innentől letagadja, hogy ő bármiféle haveri vagy ivócimborai kapcsolatban áll a fiúval, képtelen megérteni, hogyan nyalizhat így valaki valakinek. Na jó, csak azért nem mondja azt, hogy szánalmas, mert tudja ő, hogy Alex is tud ijesztő lenni. Mármint a Rókának, Erin semmilyen körülmények közt nem ijed meg.*
- Igen ő kezdte, ja..
*Morog, közben szúrós pillantást vet Alexre, hogy így itt hagyta egyedül, csakhogy odakulloghasson a szőkére. Még hogy bajtársi összetartás mi? Morr.*

[Nicholas Harper]

*A prefektusságnak meg van az az előnye, hogy ad némi privilégiumot. Igaz ezekért keményen meg kell dolgozni.... Vagyis ő így próbálja magyarázni azt, hogy már megint itt van a kapuban és már megint egy új diákot kell kísérgetnie. Mennyivel jobban szereti azokat, akik maguktól is betaláltak... Bár még nem sokkal találkozott, azért az sokkal kellemesebb volt, amikor csak a társalgóban ülve kellett elmondania, hogy merre forduljon az új jövevény. A mostanit szerencsére hamar megtalálja, egyébként is nehéz lenne eltéveszteni, mivel a fiú, Nicholas igen csak magas.*
- Örülök.
*Mondja, amint megbizonyosodik, hogy a megfelelő személy áll előtte, azonban egyáltalán nem úgy fest, mint aki tényleg örül. Persze Kumiko tudja, hogy nem a fiún kéne kifejtenie a mérgét meg az egyebeket, de ha egyszer a vezetőségnek nem mondhatja? Kissé meglepi, hogy mennyire kicsinek tűnik az ő keze Nicholaséhoz képest, de ahogy végignéz a fiún ez már nem is olyan furcsa, hiszen jóval magasabb, mint a többi ember, akivel eddig találkozott. Persze nem bámulja meg feltűnően, csak alig észrevehetően, hogy a jövőben is felismerje.
A csomagok láttán elégedetten bólint.*
- Végre egy értelmes ember...
*Motyogja inkább csak magának, hiszen Nick az első, aki összezsugorított bőröndökkel érkezik, amióta ő diákokat fogad. Hogy sietne az nem véletlen tényleg nincs meleg, és ő csak egy ujjatlan trikóra kapta rá a kötött kabátját, ráadásul folyton lecsúszik a válláról. A harmadik próbálkozás után úgy dönt, már nem húzza fel többet, csak nem fog megfázni, amíg beérnek. Közben valami hideg is landol a vállán és Nicholas is megszólal, hogy esni fog.*
- Igen jobb lesz sietni.
*Válaszolja, és egy kicsit gyorsít a tempón, közben pedig úgy dönt belekezd már most a szent beszédbe, hogy mire leérnek a fiú hálókhoz a végére érjen és mehessen vissza tanulni.*
- Nem tudom mennyit és mit tudsz, úgyhogy vázolom nagyvonalakban a helyzetet - kezd bele a magyarázatba - Az iskolában négy kar van. A signumus, a pilluamuleto, a pugnax és az extremus. Te ugyebár az extremushoz tartozol. A karvezetőnk Gerard Rowne Wayner, egyben az iskola igazgatója is. A karvezetőhelyettes Akane Achironu sensei, egy középkori császárnő. Bánj vele tisztelettel - jegyzi meg, csak úgy mellékesen - és akkor nem lesz bajod. A karon három prefektus van. Evon V. Yung, Susanna Hillien és én. Ha bármi problémád van fordulj hozzánk vagy a vezetőkhöz bizalommal.
*Kár, hogy a hangján hallatszik, mennyire unja már ezt a sok blalblát. Közben persze elérnek a kastély ajtajához, és Nicholas nagyon előzékenyen kinyitja azt neki.*
- Köszönöm.
*Lepődik meg egy kissé, ritkán nyitják ki neki az ajtókat és engedik előlre, így kivételesen a köszönet is szívből jövő.*
- Hogy mi merre van, abba most nem megyek bele, úgyis fogsz kapni egy térképet. A mi termeink az alagsorban vannak a többi karé a felsőbb szinteken. Van kérdés, óhaj-sóhaj?
*Kérdezi meg, s várja a választ a csarnokban állva, adva egy kis időt Nicknek, hogy megcsodálja egy kicsit az építményt belülről is. Bár ő szíve szerint menne már az alagsorba azért inkább nem fosztja meg a fiút ettől a látványtól.*

//kövi hszt légy oly drága ide írd, aztán majd megyünk a fiúk hálójába *nem félre érteni *//

Nicholas

*Bizony a pokolba kíván ő most mindenkit, aki zavarja. Bár ez szinte mindig így van. Legalábbis a beosztásokkal. Lehet azért, mert nincsenek jó élményei a sajátjáról és még mindig az akkor csalódásait vezeti le. Vagy tényleg csak tanulni akar, kutatni, olvasni szóval valami mással, számára sokkal fontosabbal foglalkozni.*
- Igen császárnő. Középkori császárnő. A magyarázat pedig annyi, hogy a tavalyi félév folyamán történt volt egy kis időutazásunk... A kastély és a birtoka átkerült a középkorba... És amikor visszakerültünk a jelenbe, a sensei itt maradt. Bár ahogy én látom, nem zavarja a dolog.
*Meseszerű a hallhatatlanság? Pedig ha tudná, hogy az igazgató már több mint 500 éves... Kumiko számára persze ez is teljesen elfogadható és reális. Ő aki varázslók közt nőtt fel, ritkán lepődik meg bármin is. Igaz zavarja ha a jelneséget nem tudja megmagyarázni, de pont ezért szokott tanulni és utánajárni mindig mindennek, hogy ne azon őrölje magát, hogy nem ért valamit.
Az hogy Nicholasnak nincs szüksége segítségre tulajdonképpen jó. Egyrészt ez egy fajta extremusos jellemvonás: nem bízunk senkiben, mindent magunk oldunk meg, stb. Kumiko is ilyen, no persze ő néha beleesik a csapdába és enged az egyszerűbb megoldásnak... De lényegében maga igyekszik megoldani a problémáit ő is. Másrészről, azért jó mindez, mert így nem fogják többet indokolatlanul zaklatni, és ennek egész biztos, hogy mások is örülnének nem csak ő.*
- Ha segíteni akarsz, akkor hagyd abba a bámészkodást, és kövess. Még sok a dolgom, szóval semmi kedvem órákat várni, amíg kigyönyörködöd magad.
*Valószínűleg nem ez a normális reakció, amit ilyenkor vár az ember, de azt mégsem mondhatta: "Hogy írd meg helyettem a házit, aztán keress egy mérget, amivel megölhetek pár embert". Pedig ez sokkal jobban hangzik és a valósághoz is közelebb áll. Mert a mai feladat az, hogy befejezze a tanulást és végre megint kutathasson azután a méreg után. Egész nyáron kereste, de nem talált semmit, mostmár itt lenne az ideje, hogy újra belevesse magát a keresésbe.*
- Erre... *Indul meg lefelé a lépcsőkön és int Nicholasnak is, hogy kövesse.*

//Kövi hsz a 2. vagy a 4. fiú hálókörletbe menjen. Ma jókedvem van, szóval választhatsz //

* Nem jó jel, hogy a megbeszélt időpont előtt érkezett, így körbe kémlel a folyosón és nagyon reméli, hogy az ott csellengő diákok ügyet sem vetnek rá, hanem szépen haladnak dolgukra, mert biztosan van nekik, neki is lenne.
Mondjuk fölös házit írni, hogy a maradék életkedve is messze szálljon.
Újból vékonyka arany karórájára pillant, hogy biztosan tudja Ed késik vagy ő jött előbb, mert ha Ed késik... nem, akkor sem csinál balhét, de hogy mer késni??
Lassul heves szív verése, ahogy a derengő fényben pontosan betájolja a nagymutató állását és bizony az csak az ötödik vonalkán kavirnyázik, így a fiúnak van 5 perce, hogy megérkezzen és Ireth szóra méltassa.
Attól, hogy ideges csak levertebb lesz, mennyivel jobb volt émelygő haraggal vágyni Ed társasága után, mint így... így, ilyen hülyén állva és olyan emlékekkel foglalkozva melyeket jobb lenne elfelejteni, ha lehetne. Majd lehet, ha kiderül, hogy a prefektus még mindig az a tökfej, aki a bál estélye előtt volt. Ajkai kiszáradnak a kéretlen emlékektől, befordul a folyosón, reméli, hogy találkozó partnere nem erről jön. Hátát a falnak veti, reméli, hogy világos kabátja nem lesz foltos, istenien mutatna. Állát vastag, fehér sáljába fúrja, nem a hideg ellen menekül, maga elöl, hátha ez fal és nem lesz ennyire frusztrált. A legjobban bele szeretne kötni a srácba, az vicces lenne, de gyomra a gondolat ellen is lázadni kezd, csalódottan elmosolyodik.
Kitapogatja fekete nadrágja zsebében a méregdrága nyakéket, és búcsút vesz tőle, tudja jól, hogy vissza kell adnia, de olyan jól állt neki. Karcsú nyaka még szebb lett az anyag ilyetén megtestesülésétől, és annyira illik jelleméhez. Kicsit szomorú a gondolattól, hogy el kell válnia tőle, de biztos benne, hogy nem kaphatja meg, még nem, de talán megdolgozhatna érte.
Kaján vigyor ül ki a képére, miközben hűvös, lekezelő tekintettel figyeli az előtte elhaladó csevegő diákokat, kissé ideges ettől, menjenek a búsba, minek járnak erre?
Az messze nem zavarja, hogy esetleg óráik vannak, vagy dolguk erre.
Csizmája hegyes sarkát megnyikorgatja a köveken, majd újból az órájára pillant.
Ha lenne tükre most ellenőrizné egyszerű sminkjét, de miért is? Hiszen ki nem fossa le mit szól hozzá Ed? Esetleg jól megalázza, ha be mer szólni. Az meg eszébe sem jut, hogy a fiú nem idegenül, vagy ellenséges módon fogja fogadni, túl szép lenne. Egy csók... igazából arra vágyna, De lehet ez még a macska karmolás utórezgése, vagy a bolond bálé, mely nem is volt olyan jó, csak a villogás miatt érte meg, hogy bezsebelt pár elismerő pillantást, nem véletlen volt a ruhája olyan rövid és olyan feltűnő.
Otthon mosta a barátnőivel vihogna azon, hogy ennyire izgul pedig Ed nem sok újdonsággal tudja meglepni már, vagy ha igen ráér majd akkor lehökkenni.
Megállapítja, hogy megint csak egy perc telt el, és ő már olyan türelmetlen.
Tekintetével a folyosón mászkáló diákok közt kutat, de szerencsére akire vár nem jön, vagyis nem erre jön.
Kipillant az egyik ablakon, fázósan össze rezzen, elege van. Legyen már tavasz, minek a hóvirágok az ablakok sarkaiba, ha egyszerűen igaziak is nőhetnének kint az udvaron?
Vágya a napsütés után eltereli a figyelmét, így csak cirka 20 másodperc múlva tekint megint az órájára.
Vacak kütyü, azt is kivágja, legalább két perc is eltelt azóta, hogy ránézett, dühösen megrázza a csuklóját. Még akkor is ha tudja, jól, hogy az időgép jól jár.
Nagyot sóhajtva igazítja meg hosszú haját, összedörzsöli ajkait, hogy ajakfénye hibamentesen oszoljon el.
Loppal beles a folysóra, háta kiszúrja Ed félreismerhetetlen alakját a diáok sokaságában.*

*A tömegben feltűnik Ed félreismerhetetlen alakja. El is veszik. Itt-ott aztán felsejlik, néhány nagyobb diák mögött néha elvész, hogy aztán egy embermentes felületen újra felbukkanjon. Kezeit zsebre vágja, ahogy közeledik, jobb, minthogy esetlenül lóbálná őket, sokszor kell lábai elé pillantania, ha nem akar felbotlani valakiben. Szívesen tenné, hogy bosszantsa őket, ha nem várná társaság, belefutna néhány másodikos lányba, hogy aztán eljátssza a sérült kisfiút. Rábeszélné őket, hogy ne a gyengélkedőre cipeljék, hanem valami kihalt osztályterembe...a többit pedig képzelhetitek, ami egy kiskamasz perverz agyában kattog. Az egészet már csak a gyógyító ronthatná el, ha a lány hajthatatlan módon a gyengélkedőre terelné. A férfi nyíltan gyűlöli Edet, ami kimondottan rosszul jön neki, mint csajozás, mind balesetek szempontjából. Még egy okkal több, hogy ne tegye be oda a lábát többé...Most azonban, hogy Ireth hívta, Ireth vár rá itt, eszébe sem jut hattyúk halálát játszani a színen. A Rómeó szerep különben is túl nyálas neki, hozzá a Cézár illik - hiszi ezt, ki is húzza magát, hogy magasabbnak tűnjön és előbukkanjon feje teje néhány diák mögött. Nem akart túlságosan nagy gondot fordítani a megjelenésre, nehogy Ireth azt higgye... Megfürdött, oké, hogy a legjobb tusfürdőjét használta, de ez még nem jelent semmit... Ahogy a sem, hogy beszerzett egy borotvát és tökéletesen pihe mentes gyerekarcára habot kent, hogy néhányszor végighúzhassa rajta a pengét. Meg is vágta magát, ez volt az első "borotválkozása" leborotválta magáról a habot. Ott virít a kis piros csík állán, keresztbe rajta egy másik. Mintha direkt csinálta volna, hogy menő legyen, pedig szó sincs róla, ennyire béna volt, hogy egy keresztet vágott magára. Igaz, hogy bekente magát egy kis férfi dezodorral, amit bár újonnan vett, ez sem jelent semmit...Mindig be szokta, most kamaszodik, nem hagyhatja, hogy megizzasztja a borzalmas lefelé gyaloglás. Három emeletet kell trappolnia! Nem csak megerőltető, hanem izzasztó is...egy lány elé pedig nem mehet büdösen! Fésülködni, nem fésülködött, csak elrendezte haját az ujjaival. Igaz, hogy kevésbé kócos, mert vizes kézzel csinálta, de ez sem jelent semmit...Direkt fekete inget húzott farmerrel, ezt is azért, hogy Ireth ne szokja meg, hogy miatta máshogy felöltözik. Fogat azt mosott, de csak mert, hát egyértelmű, hogy mit akar vele csinálni....Bár egyre nagyobb gombóc növekszik gyomrában, mikor kiszúrja a lányt, hogy elé siessen. Talán csak képzelte,hogy kezesbárány volt vele, hogy alárendelte magát akaratának...majdnem. Csak képzelte, hogy vele csókolózott életében először és hogy ezt azóta sem tudta elfelejteni. Hiányzott neki, idegesítette, hogy itt van, de azóta még nem beszélt vele és nem hiszi, hogy azért, mert a lány is felejthetetlen élményként raktározta el azt a csókot. Elvégre túl sok itt a jó pasi...ki kinéznek 17-nek, vannak, akik már felnőttek és nem alacsonyak, csenevészek és tökéletesen szőrtelenek. Igaz, hogy Ireth is fiatal...biztosan nőhetne még a melle. Majd ő alaposan megvizsgálja, sőt egy növesztő masszázst is felajánl majd neki. Már el is felejtette hogy néznek ki melltartóban. Úgy emlékszik jól, ha nem álmodta ezt az egészet. Kisvártatva odaér, kezében valami táskát lóbál, ajándékszatyor. Valami jobbat hozott a lánynak, mint amit rátukmált felelőtlenül, az anyja medálját, aki azóta már mártír halált halt érte. Talán ezért sem mosolyog, mikor leáll előtte, hogy hátát lazán a falnak vesse, csak semmi túlzott tenyérbe mászás... Vissza kell kérnie tőle és rossz lesz...rossz lesz újra látni a medált. Viszont jó lesz átadni az ajándékot...*
-Szia. Remélem nem vártál rám, csak egy órát.*Halvány mosolyt próbál arcára préselni, kezében ott a táska, azt lassan előveszi. Hogy mi van benne?

http://www.nethirlap.hu/forum/userimgs/nhgalJ02JIF.jpg

*A nő nélkül...Kissé elpirul, ahogy Ireth felé tolja a táskát. Meg kéne szólalnia, de olyan esetlennek érzi magát.*
-Ezt igazából...kicserélni hoztam. Szerintem sokkal jobban fog tetszeni*Toldja meg egy reménykedő gondolattal, mielőtt újra cipőire vetné, mélyzöld szemeit. Olyan kínos ez...majd elsüllyed.*

* Sóhajtva várakozik, bizony a fiúnak már itt kéne lennie, késik. Nem díjazza, de csak azért mert neki meg sikerült előbb érkeznie, szóval tök igazságtalan, hogy a fiúnak van képe késni.
Megszemléli fényesre lakozott formás körmeit, mint aki nagyon unatkozik, abban bízik, hogy ha a srác érkezik ezt a mozdulatot kiszúrja.
Nem látja a közeledő prefit, de mert fel sem néz. Pedig biztosan felnevetne a fel-fel tűnő rémeffektussal közeledő fiút.
Ellöki magát faltól, és ahogy felpillant Ed ott áll előtte.
Akaratlanul is elmosolyodik, és ettől picit dühös is lesz, nem akarta mosolyogva fogadni. Végül képzeletben vállat ránt.
Leplezetlenül szemügyre veszi a srácot, és gyermekien megörül az ajándéknak, még azt sem tudja valóban az-e, de izgatottan felizzik a tekintete.
Szemöldöke felaszald, amint a mustra találkozik Ed sajátos billogéval.*
- Beléptél egy szektába? *Válaszol kérdéssel a kérdésre. Nocsak, nem is hitte volna, hogy Ed borotválkozik, a gesztus mindenesetre jutalmazandó, így a kérdés után egy cinkos mosoly is megjelenik az arcán.
Átveszi a felé nyújtott csomagot, és egyenlőre nem néz bele, talán jobb is így:P*
- Cserébe? * újból magasba szalad a szemöldöke, majd gonoszan elmosolyodik.
Persze, hogy tudja miről van szó, de azt nem hitte, hogy kap is érte valamit, így sokkal jobb.
Az pedig, hogy Ed zavartan bámul lefelé, elönti önbizalommal.
Akkor a dolga csak annyi, hogy kicsit terelgesse a dolgokat olyan irányba amerre szeretné, pont mint a múltkor.
Zsebéből lassú mozdulattal húzza elő az ékszert, majd mellmagsasába felmutatja.*
- Ezért? Hüm, nem is tudom, nekem ez nagyon tetszik. Emlékszel még milyen jól állt a nyakamban? * oda is emeli, hogy felélénkítse a fiú érdeklődést, incselkedő mozdulattal megrázza a fejét.*
- Hát... az attól függ, mi van a szatyorban. * ez persze nem igaz, issza fogja adni, azért is hozta, és nem is kényelmetlen helyzetbe akarja hozni a fiút, csak csupán egy bugyuta játékot játszik vele. Igyekszik úgy állni a fal mellett, hogy ne zavarja a forgalmat, és nagyon reméli lassan elcsendesedik a folyosó.
belekukkant a tasakba és elismerően bólint. Akkor is, ha szerinte nem illik ilyet adni ajándékba, és meglepetten a sráca pillant.
Azta rosszul emlékszik? És sokkal több történt köztük, mint amire emlékszik. Azt sem tudja, hogy kell ilyesmi reagálni. Ha egy plüss lett volna kiemeli és jaj édes felszólalással nyugtázza, hogy tetszik neki, ez igaz lenne egy szép sálra, vagy valami csajos ajándékra, de ez...*
- Szóval legközelebb ebben jöjjek? * a kérdés pont annyira abszurd, mint az ajándék, nem is hitte volna, hogy Ed meg tudja lepni, és ilyesmit amúgy sem kapott még.
Azért nagyon örül és még az is biztos, hogy nagyon jól fog állni neki, de valljuk be, kissé fura ajándék, Ireth pedig szereti a fura dolgokat.*
- Szóval, kapok ebben egy masszást és tied a nyakék. * a mondat után fojtottan felnevet, arra számít Ed olyan zavarba jön, hogy le sem meri ezt reagálni. *

* Félmosolyába némi gúny vegyül, és nem is nagyon tudja elhiggye-e? Ő nem úgy emlékszik, hogy a fiú kissé is borostás lett volna, de ezt most vesse a szemére, vagy ne kössön belem hiszen ettől lesz ő a macsok réme.
Inkább csak bólint, elhiszi, vagy majd leteszteli, és mind emellé még majd azt is igyekszik megoldani, hogy tekintete nem térjen, folyton vissza a szörnyű sebre, és nem ossza a fiú nézeteit, szerinte jobban állna nem eltorzítva, bár lehet a srác kicsit mazo is azt meg majd kihasználják, lenne a lánynak némi ötlete hogyan, na nem felvagdosná az ereit….
A szekta ötletén látványosan gondolkodóba esik, mint aki nem tud ja eldönteni melyik lehetőséget is kell vállalnia. Kicsit hümmög is a dologhoz, ráharap a szájára és bólint.*
- Értem! Igazából ilyesmire én is gondoltam, persze ott én lennék az imádat tárgya, de… mondjuk beszervezek neked pár tagot, mit kapok cserébe? * ha már üzletelnek, ő benne van, valamit valamiért alapon akár még hazudhatja is, hogy beáll szektatagnak, vagy nem… mégsem..*
- De lesz itt probléma ezzel az imádattal, mert ugye akkor nekem elvileg kell imádni téged, ezzel meg… azt hiszem lesz némi probléma. Mert hüm, azért valamit tenned is kéne. * ártatlanul pislog a fiúra, mint aki nyitott egy ilyetén helyzetre, csak még abban nem biztos, hogy nem csak a fiú csókjaira vágyik, vagy annál jóval többre, de hogy imádat. Cöh.
És nem, nem nyitogatta a medált, mert az elején megmondta, hogy vissza fogja adni, már akkor is tudta, hogy igazából Ed nem neki szánta, azt sem tudja miért kapta meg, de abban biztos volt, hogy nem tartja meg, így csak csodálta kicsit, megnézte, hogy áll a nyakéban, hogy mutat csak abban, és tetszett neki, de nagyon nem élte bele magát. Azért kínozza kicsit a fiút velem, mert az jó…Hallja, hogy mit mond Ed a beszívásról, de nem hiszi el, azt gondolja, hogy a karácsonyi hangulat tette, és elmúlt, amit ő előre tudott, és így nem is zavarja. Arcán látszik is, hogy nem haragos, és nem is ideges, még csak nem is sajnálja, na jó azt kicsit igen, de nem hitte, hogy megtarthatja így….
Ha megnézné a képeket, sem lenne baj belőle, miért zavarná egy meztelen vagy éppen nem meztelen baba képe? Hiszen az olyan régen volt, ha ő találna magáról szívesen meg is mutogatná, de az ő anyja az ilyesmit hét lakat alatt őrzi, lévén Ireth nincsen jóban a képekkel valami mindig történik velük a kezei között.
De abban benne lenne, hogy simogassa a fiút na reméli nem sírna, de szívesen simogatná, sőt, ha lehet akkor nagyon is benne lenne, mondjuk ha lehetne benne egy kis erotika, vagy ha az nem is, akkor kis nyugalmas összebújás, suttogva mesélés…
Az sem lenne ellene ha a srác kicsit könyörögne neki, az nagyon is vicces lenne, de ma nem akarja megalázni, csak kicsit kínozni, főleg, hogy folyosó csak nem ürül és a diákok, meg tanárok sétálgatnak a szűk helyen, így még arra is figyelnie kell, hogy meg ne hallják miről csevegnek.
Újabb ötlete támad.*
- Akkor egyezkedjünk, az új és a régi ajándékod egyben, persze a nyakláncot visszakapod, ha jól végzed dolgod, de ahhoz nagyon meggyőzőnek kell lenned, mert mi van ha nem akarom visszaadni, és inkább megtartom, hogy sűrűbben látogass? * incselkedik, miközben mozdulattal elfordul a fiútól, hogy csalogató lassúsággal elinduljon valamerre, ahol csak kettesben lehetnek, de mivel elképzelése nincsen hol lehetne ezt megoldani, így majd idővel átengedi ezt a fiúnak, hátha van valami nagyon nyerő ötlete.
Arról pedig a lány majd tesz, hogy Ed elfelejtse az anyját, sokkal izgalmasabb lesz. Főleg, hogy máris érzi forró kezét a vállán, hátán, a derekán, vagy éppen a hasán, esetleg bárhol, ahova múltkor nem jutott el, de szívese adna esélyt a fiúnak minderre.*

// Edward és Ireth //

* Szemöldöke azonnal a magasba szalad, kíváncsiság ül tekintetébe, az a kíváncsiság, ami azonnal nevetésbe, vagy csak hitetlen dacos mosolyba fullad végül, Igyekszik ezt nem azonnal a másik tudtára hozni, inkább csak érdeklődve pislog Edre, mint akit valóban rá lehetne valahogyan bírni, hogy bálványimádásba kezdjen, és ennek a bálványnak Ed formája, alakja és jelleme legyen. Valljuk be ez elég irreális, de Ireth minden jóra kapható.
A tárgyalás máris jól hangzik, ebből is látszik, hogy mindkét gyerek elég akaratos és önbizalom sem a hiányt létesíti meg náluk. Nem látja a fiút sem hiányosnak szinte semmiben, eddig nem ezt mutatták a dolgok.
Ő sem monogám, de ami azt illeti, azt sem szeretné, hogy a srácnak nyolc csaja lenne mellette, elég lesz ő egyedül is, ha nem sok is, vagyis sokk is.*
- Hát ami azt illeti, kíváncsivá teszel, engem semmire sem könnyű rávenni, főleg ha ellenállok, márpedig itt lehet azt kéne. Izgalmasabb lenne.
* minek is tagadná, hogy ő annak gondolja? A srác lazasága nem hatja meg, ismeri jól ezeket a képeket a kedvenc sorozataiból, és az ágy alatt rejtegetett szerelmes könyvekből, tetszik neki, hogy a srác ilyen… elég izgalmas a helyzet. Mégis ellöki magát és lassú léptekkel elindul, hogy magával csalja a fiút. Valahogy biztos benne, hogy a prefi vele tart, hiszen a kíváncsiságát felkeltette és ez elég neki. Egyenlőre.
Nem érdekli a kép, ha akarta volna megnézte volna, látta, hogy kinyitható, de abban is biztos volt, hogy nem rá tartozik, sejtette, hogy a lánc nem lesz az övé, akkor meg minek kutakodott volna benne?
A lány meg biztos benne, hogy lenne olyan szituáció melyben Ed a kérleket is meg a könyörgömet is suttogná párszor. A fiú szavaira mégis visszafordul, végigméri és kegyetlenül elmosolyodik.*
- Ez fenyegetés? Vagy ígéret? Mert én nagyon sok dolgot el tudok felejteni, ahhoz, hogy megmaradjon emlékeim között valami nagyon izgalmasat kell tenned.
* az izgalmas szót sejtelmesen kiemeli, hogy a fiú sejtse mire is gondol. Arról meg nem tehet, vagy de, hogy folyton ezen jár az agya. Újból útnak ered, hogy csalja magával a srácot egy olyan helyre ahol kettesben lehetnek és játszhatnak valami izgalmasat, neki elég ha csak olyat mint múltkor, de annál sokkal jobban szeretne tovább lépni, ha lehet akkor nagyon tovább, sőt messze tovább. Fantáziája elszalad, de ekkor meghallja Ed ajánlatát, és hangosan felhorkan, az ötlet nagyon abszurd, hogy egy büdös istállóban legyen köztük bármi erotikus dolog. Nem a lovakkal van baja, még csak nem is magával a hellyel, hanem azzal amit ott szeretne csinálni, illetve amit Eddel szeretne csinálni. Szívesen megy oda lovagolni LOVON.
Hirtelen áll meg a folyosón, és lendületből szembe fordul a fiúval, el is üt egy diákot, bocsánatot nem kér, a jogos szidalmakat nemzetközi jellel jutalmazza, felmutatja középső ujját..
Tekintete lekicsinylőre vált, ahogy Edre pillant, remélhetőleg a fiú látta, hogy megáll és nem szalad belé.
A prefektus nem okozott kellemes csalódást. Pont olyan, mint a többi Y kromoszómás, nem figyel rá!! Ireth saját kicsiny világának önkéntes királynője, sosem menne egy istállóba randizni, főleg nem egy ilyen sexi cuccban, te Jó Isten, mit csinálna ott? Leülne egy piszkos padra? Vagy netalán a szúrós szalmába? Netalán a még szúrósabb szénában hemperegne? *
~ Tél van ember!! ~ * villámlik a gondolat, de nem mondj aki, csak összepréseli vékonyka ajkait. Mi a lószart keresne egy istállóban, ha nem lovagolni megy?
Világos hát; a prefik krémje nem randira hívta őt, hanem egy gyors menetre, azt meg elméletileg mindegy, hogy hol, de nem McAvoyék lányának. Ő egy kényes fehérnép, aki el sem tudja képzelni, hogy ne illatosan, tisztán menjen egy találkozóra, ahol elméletileg sok dolog előfordulhatott volna.
De immár világos, hogy ez nem randi. A szíve mélyéig megsértődik. Ráharap az ajkára, zöld szeméből elillan a vidámság. Nagyot sóhajtva nyújtja át a láncot, amikor a fiú felé nyúl, amit talán reflexből is megtesz, puhán a tenyerébe ejti, majd dacosan a magasba tolja az állát. Azon agyal, hogy a másik ajándékot is vissza adja. Szóval Ed nem sértésből nevezte prostinak tényleg annak tartja.
Ő marha meg alig várta, hogy újra lássa, annyira várta ezt a napot, ezt a percet, illetve ezt már nem. Kiöltözött neki, a kedvenc parfümjét használta, a saját fehérneműje is van olyan izgalmas, mint amit kapott, és erre tessék…
Bocsánatos bűn, szívében felizzik a jól ismert dacos harag.
Dönt! A táskát is Ed felé nyújtja, ha a fiú érte nyúl vissza adja, ha nem akkor puffanva a földre ejti. *
- Nem kell!
* szól belőle a 16 évesek gőgje. Miért is kapta? Kapott „kölcsön” ajándékot. De szar. Sértettség marja lelkét, bal vállán a kisördög gúnyosan felröhög, jobbik angyalkája elsunnyog..
Ő marha, erről a senki fiáról ábrándozott eddig? Az ő csókjától égett az ajka egész éjszaka. Ki tudja hányadik a körben, Ő meg nem is figyel Rá.
Apuci kicsi lányát nem lehet istállóba hívni randizni, az meg, hogy a fiú nem sértésnek szánta fel sem rémlik piciny agyában. Sarkon perdül és ha Ed hagyja, akkor távozik.*

// Edward és Ireth //

* Na igen, neki is sokkal jobban bejönne, egy olyan helyzet, amit a mesékben teremtettek, neki, aki minden mese legmegfelelőbb királylánya.
Elvitázgatna azon még, hogy ki lenne kiemelkedő bálvány, persze egyértelműen Ő, de azért adni esélyt Ednek, hogy érvekkel hasson ítélőképességére.
Nagyon is lenne kedve egy csendes helyen elmerülni egymásban, gyomra egész nap csomósodott a gondolatától, hogy újra csókot váltanak, és a fiú keze elszabadul a felsője alatt.
Erre tessék, méh kap egy szép fehérneműt is, amit szívesen magára vett volna, hogy Ed lássa sok dolog van ami tökéletes az életben, és ebbe a körbe ő szorosan benne van. Külön dühös, hogy nem nyűgőzheti le a srácot magabiztos megjelenésével.
Már zavarja, hogy kislányosan megsértődött, és hisztissé vált.
Hallja a fiú nyafogós kérdését; hogy mi baja van? Miért nem tudj ami baja van? Hogy ő nem szeretne lovak közé menni, és amúgy is meg már...
Ráharap a szájára míg latolgatja, mit is mondjon, sértettsége hízik lelkében. A prefi lehetne vele kicsit azért kedvesebb, azt nagyon meg tudná hálálni. Hiszen ő ma izgatottan csakis ezen a találkozáson agyalt, odáig sem jutott el, hogy elővegye a tankönyveit, nemhogy tanuljon.
Utálja, hogy ennyire szeretne visszafordulni, és mondani valami durvát, majd jól seggbe rúgni a srácot az istálló gondolatáért és egy csókban megbocsátani.
Örül a lassan ürülő folyosónak, így helyet kap, hogy játszhasson, előadni az egyszemélyes drámát csak nyugodt körülmények között lehet.
Ed hangja kissé morcona, így biztos, hogy nem tervezte elűzni őt, de akkor miért nem hozta magával az agyát is?
Valahogy azt kell hát elérni, hogy Ed legyen az aki utána megy és ki szeretné engesztelni, egy hibáért, ami addigra lényegtelen lesz, sőt az is előfordulhat, hogy nem is fognak emlékezni rá. Egyikőjük sem.
Lassít léptein, mint aki elbizonytalanodott, nem is tudja, hogy megálljon.e? Megéri vajon? Biztosan lehetne olyat kihozni belőle ami miatt megéri.
A szűnő tömegnek hála simán átvág a folyosó másik oldalára, hogy megálljon az egyik ablak előtt, és sértett, magasra tartott állal, karba font kezekkel lecövekeljen.
Ha Ed nem megy utána, aminek elképzelési szerint nincsen esélye, akkor mindketten lemaradhatnak valami kellemesről. Mi tagadás, Ő nem nagyon szeretné ezt.*

**Ireth-Ed**


*S micsoda veszteség, felfoghatatlan tragédia lenne, ha ez miatt elmaradna, amire oly nagy gonddal készültek. Persze a fiú egyből levágja, hogy a lány nem normális és lehet, hogy csak szívatta, mégis...A megbántott arc, amit vág, őt is bántja, de ahelyett, hogy nekiállna keményen, férfiasan hisztizni elgáncsol egy arra járó elsőst, majd elbújik egy termetes harmadikos mögé. Ezt azért könyveli el hőstettnek mert még elsőnek is igen fiatal, mintha az oviból dobták volna ki, ezért vigyorogva lesi oldalról, hogy a két fiú összekap miatta és káosz keletkezik. Ireth felé, csak úgy sacper kábé néz el, legalábbis úgy intézi, futólag, mintha nem is látná, valami szükséges rossz lenne, ami ott van. Úgy tervezi érdektelenül elhalad majd mellette, talán rá sem néz, vagy ha mégis, szeme legszűkebb sarkából, óvatosan, de úgy, hogy a fintorát ő is lássa. Vagy még jobb...letolná itt a gatyáját a folyosón, hogy a lány lássa miről marad le. Milyen csodás is lenne, ha tökéletesen elégedett lenne...Nagy levegő, elindul felé, azt tervezi megfolytja, vagy mindenképpen fellógatja a lábánál fogva, hogy az sikítva vallja be mégis mi a franc bajaaa vaaaan... Kelleni kellhet neki, nem lépett rá, vár valamit, rá vár, hogy behódoljon. De gyűlöli ezt...vagy csak ostobán fogja fel. Neki kell ez a lány a fenébe is! Odamegy... Kezeit azonnal zsebrevágja, amint megtorpan, hogy lássa semmi nyitott kommunikáció, nem kér bocsánatot, mert mit is mondott? Ezúttal semmi liba, semmi gyere a vajúba szexelni...hm...itt lehet a gubanc...Vájú...istálló... Átáll egyik lábáról a másikra, közben szeme sarkából meglesi, hogy a két srác naprendre tér az incidens fölött. Hangosan felciccen, talán erre a lány megfordul, vagy észreveszi, hogy ott van így ő rávillanthatja szokásos flegma szemöldökfelvonásos, egyfelvonásos fintorát, ami olyan szemtelenül villan, mintha már legalább egy évszázada ezt gyakorolta volna a pokolban, a tükör előtt. Naneeee...most bocsánatot kell kérnie? Bár ahogy belegondol, oké, lovak alá fektetni valakit tényleg nem valami korrekt, noha ki szerette volna próbálni a lány hogy szaglik a jószágok mellett. Többször is belekezd, mély lélegzetet vesz, hogy aztán kinyissa száját és kifújja tüdejében élősködő levegőjét. Azt szerette volna mondani "mi bajod van?" Újabb levegőt vesz, hogy kimondja "miért nem jó az istálló?" s megint egyet, hogy "nem a hely számít, már bocs...".*
-Mit kellett ezen így kiakadni, ha nem akarsz odamenni, megyünk máshová! Tudok egy jó helyet, kicsit hideg, de ha már így barátságban vagyunk az istállóval, viszek szalmát tűznek...Barlag, van víz is...megfelel? Vagy repülő szőnyeget kellett volna rendelnem és Aladinná vedlenem? Mert ha gondolod összekötök két seprűt, az közé valami szőnyeget...Ha tökhintót akarsz viszont Frimika kocsijába kell belopózni. Ha szeretnéd ott átélni, felőlem..még az igazgató szobájába is mehetünk, tanári asztal alatt, felett?
*Lazán a falnak dől ismét, majd megforgatva szemeit kijelenti. Kicsit úgy mintha nehezére esne...Őszintének lenni a mai világban...*
-Nem a hely a fontos, hanem a kivel. Én csak veled akarok lenni...mivel már beindultam nincs sok választásod. Tulajdonképpen az enyém vagy és kész!
*Hátulról elkapja a lány derekát és egészen magához húzza, nem fog ez a példány is kiszúrni vele azzal "kicsi vagy" szorítja, mint egyetlen tulajdonát, mert, ha nem vigyáz a lányt szétlopkodják a tolvajok.*