- Nem vagyok elég kellemes társaság? *Direkt érti félre, nanáhogy. Ő is előszeretettel hallgat egyébként. Sokakhoz nem is szól, bármit kérdezzenek vagy mondjanak is. Edward nem közéjük tartozik, fura is, nem szokott ő sokat beszélni, a fiú viszont már egészen jól megismerhette azt a tipikus rekedtes, halk hangot.*
- Nem akarod elmondani, hogy mi volt az? Lehet tudok segíteni. *Minden esetre, ha elég érdekesnek ígérkezik, megpróbálja. Aztán meg ki tudja mi lesz. Ha megpróbálja, általában sikerül is neki, reméli, hogy most is. Mosolyog magában egy sort a fiú hevességén. Csak nem féltékeny?*
- Valakit, aki tartozik nekem. *Mondja, de nem látszik rajta, hogy nagyon készülne, hogy több információt oszt meg Eddel. Különben is nem véletlen jött egyedül, ő majd elintézi, egymaga, és annyi.*
- Hülye. Téged. *Ő nem talál semmiféle Krisztust, nem is keresi. Határozott állítása szerint ő egyedül van, semmi fensőbb hatalom, sem semmi. Alsóbb van, azt mindig talál, hogyne, aki keres, talál. Ha nagyon szemét lenne, ide sorolhatná Edwardot is, de most normális lesz, nem teszi.*
- Szerintem ne hasonlíts. És amúgy nem volt sok pasim. *Nah jó, de. Vagyis az tényleg nem, ugyanis sosem lett kimondva, és soha nem volt az a romantikus üldögélés a naplementében, és társaik. Beszélgetni meg tényleg senkivel nem beszélt. De az stimmel, hogy sokan voltak. Nem torol meg, felesleges. Tudja ő, hogy nem egy szűz Mária, örül is neki.*
- Oh igen? A testőröm lettél vagy talán kém? *A megismerős dologra nem mond semmit, nem fogja engedni, a fiú követheti is, akkor sem fog megtudni róla semmit. Kb annyit, mint első találkozásukkor, amikor csak ültek egymás mellett csendben, és kavicsot dobáltak. Akkor nagyjából annyit tudott meg a fiú, hogy Kathleen elég sokmindenben benne van, legyen az kihágás, vagy csak valami hülyeség, mint pl egy hajó megdobálása kaviccsal.*
- Vagy vegyél kaját, te csóró. *Itt a város, valahol csak van kaja, de nem számít.*
- Hol tartják? *Már fel is áll, nyakában és a kezén megcsörrennek a nyakláncok, karkötők, és már indul is előre. Ed meg vagy jön utána, vagy nem. Bár mivel az ő ötlete volt, úgy lenne tisztességes. A lány még nem evett ostyát, nem is tervezte, de ha már egyszer itt vannak, miért ne?*

- De édes vagy. *Némiképpen lesúlytó a hangsúly, de valamilyen szinten még ez is bóknak számít. Legalábbis nála, biztos. Tehát két csodabogár így sérteget és bókol egymásnak. Érdekes...*
- Nem? De igen. *Tiltakozik. Egyszer mindenki meghal. Persze, azért érti ő, hogy Ed hogy értette. Nem halálos beteg, és ezek szerint öngyilkosnak sem készül lenni. Megnyugtató. Bár Katenek annyira mindegy. Jó, lehet annyira mégsem, de be nem vallaná.*
- Nem mondod el? *Nem fog belemenni abba az elcsépelt szövegbe, hogy nekem bármit elmondhatsz, meg blabla, bennem megbízhatsz, és nem mondom el senkinek, és megoldom minden bajod, mert én vagyok az isten, és velem beszélgethetsz, úgyis megértelek, mert ha győzködni kell, akkor úgysem lesz igazán őszinte, vagy talán mégis, de ő abból nem kér. Persze nagyon kíváncsi, hogy mi is lehet az, amihez annyira használatba kellett venni a fiúnak a fejét.*
- Jah, és drogot fogok a suliba csempészni. *Bólint rá. Hogyne, majd a maffiától. Azért abban nem lenne benne, ő nem szereti az életre-halálra dolgokat. Életen belül marad, és ott is elég széles a választék. Valamiért teljesen komolyan mondja, hogy mit akar csinálni, fene se tudhatja nála, komolyan beszél-e, vagy nem.*
- Nem tudok róla? Pont most mondtad el. *Néha nem érti Edward gondolatmenetét, de talán jobb is. Hiszi, hogy ha akarja, simán lerázza a srácot. És meg is fogja tenni, ha szükség lesz rá. Neki nem kell még egy kutya, elege van már. Szabadon akar bármit csinálni.*
- Nem. *Rázza meg a fejét, de rá sem néz Edre. Tényleg fura ez az ő kapcsolatuk. Szivatják egymást, bunkók, semmit nem tudnak a másikról, de még csak egymásra sem néznek. Az okok persze különbözőek, de a végeredmény mindkét esetben egy és ugyan az. Bólint, hogy akkor megkeresik, és neki is áll. Őt nem zavarja, hogy hol van, állítja, hogy ugyan olyan hely, mint mindegyik másik, szóval keresi az ostyát, de egyenlőre nem nagyon találja.*

*Csak nagyjából hallja,hogy miről is fecsegnek, de nem nagyon díjazza, hogy éppen a halál téma, egy templomban, mily meglepő. A fiú titkát nem sikerült meghallania, mint ahogy ezen kívűl semmit sem,eddig lekötötte a templom szépsége.
Megvetően elhúzza a száját, majd kilép az oszlop mögül, ahol eddig hallgatózott, miután a két fiatal után a templomba lépett.
Háta mögött összekulcsolt kezekkel, lassan lépked a másik kettő felé. Haragoszöld hosszú ruhája, illedelmesen libben minden lépésénél. Lépteit cipői sarka által okozott koppanások kísérik, nem zavarja, ha magára vonja a figyelmet.Nyakában fehér selyem sál, arcán csalódott kifejezés jellemzi a lányt.
Felciccen, ahogy melléjük lép.*
- Kutakodunk? *hangja meglepően magabiztos, sugárzik róla, hogy ő jártas a templomban.*
- Mit reméltek találni? Hümm, csak nem a templom nehezen összekuporgatott értékeit? Csak mert jelzem, azt nem itt tartják. * átszalad az arcán némi kíváncsiság, majd kihúzza a hátát és a fiú mögé lép, hogy ő maga is a fiókba lásson, attól amit lát mosolyra húzódik a szája.*
- Nem rossz zsákmány. * tudja jól, hogy nem fognak neki örülni, lévén valamibe bele tenyerelt, ebből még valami jó is kisülhet. A lány zöld szemei élénken figyelik templomba járó társait.
Kihasználja, hogy egyenlőre a többiek talán nem tudják hova tenni, még mindig nagyon magabiztos.
Élvezi az ilyen kis játékokat.
Vissza felé lépked, kezei még mindig a háta mögött, távolabbról fordul újra szembe a lelőhellyel. Most valahogy örül arisztokrata vérének, igyekszik mozgásának előkelőséget kölcsönözni, de 15 életévét így sem tudja meghazudtolni.
Lebiggyesztett ajkakkal szemléli meg a lányt, bársejti, hogy lassan ők is szóhoz jutnak.*

*Csak a szemét forgatja, néha már neki is elege van ezekből az egós szövegekből, még ha csak egyetértés is. Megvárja, míg a fiú visszatér, nem is látszik, mintha észrevette volna, igazából nem is érdekli.*
- Engem nem fog meghatni a tied. *Már a temetése, abban biztos, hogy így lesz. Igaz, a fiú most közölte, hogy nem tervez elpatkolni. A hasonlat viszont tetszik neki, nem gondolt még a koporsóra úgy, mint tolltartóra, igaz, egyáltalán nem szokott koporsókon agyalni. A visszakérdezésre csak bólint. Nem fogja még hatszor elmondani. Ed pedig nem úgy néz ki, mint valami nagy társaságkerülő, sőt inkább benne van a közepében. Lefogadná, hogy a suli előtt is körbeugrálták.*
- És? *Néz megint a srácra, aztán keres tovább. Közben meg gyűjti az infokat, mint pl hogy Roxfortba járt. Kérdés, miért jött át, de nem fogja feltenni. Tényleg úgy gondolta volna, hogy van egy csomó barátja, mondjuk ha jobban belegondol, talán mégsem. Elég érdekes az életfelfogása is, meg minden. Azon elagyal egy sort, hogy ha Edward azért jött ide mert egyedül van, és valaki meghallgatja, aki nem válaszol, de nem hisz semmiben, akkor mit keres mégis itt?*
- És segít? Ha egy keresztnek beszélsz? *Nem hiszi, nagyon nem. Lehet, hogy ha jön valaki, és meghallja miket mond, kivágják innen, akkor meg így járt. Majd vár kint.*
- Kizárt. Így is simán túlpörögsz. *Szögezi le, de azért elmosolyodik. Nem akarja beállva elképzelni Edet, de mindegy is, mert csak mondott valamit, hogy a srác leszálljon a témáról. Rá is pillant az órájára, de még bőven ráér. Kérdőn néz a fiúra. Persze, biztos nem ilyen választ várt, hanem valami olyat, hogy nem látszik anorexiásnak, meg milyen hudejó pasi, stb. De tőle várhatja. Az ismeretlen hangra megfordul, és míg a lány jön, végignéz rajta, de az arcáról mégsem lehet sokmindent megállapítani. Követi a lány útját, míg meg nem áll Ed mögött.*
- Közöd? *Lehet valami fanatikust fogtak ki, aki most előadást fog, legalábbis akar tartani nekik arról, hogy mit illik, és mit nem, és ha már itt tart, esetleg öltözködést illetően és beléjük, inkább belé köt. Semmi kedve hosszú, unalmas és felesleges szövegekre.*
- Ha ennyire képben vagy, akkor menj oda, és vedd el, nem csapjuk le a kezedről. *Nem úgy néznek ki, mint akiknek pénz vagy agyondíszített tárgyak kellenek, hogy eladják, vagy bármi. Nem lopnak, inkább körülnéznek. Ed mellé lép, megnézi, mit talált, ugyan nem ostya, jobb ez annál.*
- Tudod egyáltalán mi ez? *Rá sem néz a lányra, inkább belenéz még a fiókba, de abban már nem talál semmit.*
- Tedd el, ha leráztuk, kinyitjuk. *Bök a fejével az ismeretlen felé. Felegyenesedik, becsukja a fiókot, és ránéz. Nem érti, hogy mit akar, meg mit keres itt és mit szól bele abba, amibe semmi köze. Viszont Ed örülhet, inkább Ireth néz ki apácának, mint ő. Nem reagálja le különösebben, hogy végig lett mérve, pislogás nélkül nézi a lányt, lehet ez valami farkasszemes dolog, ő mindig ezt csinálja, de nem bámul, csak néz. Kissé lesajnálóan végignéz rajta, aztán a tekintete a lány arcán áll meg. Talán Ed elküldi, ki tudja... Pedig tudja, hogy ebben hiába reménykedik. Ha a fiún múlik, az egész délutánt hármasban töltik.*

*Nahát, ez nem lepte meg, Kathleennek teljesen mindegy, hogy meghal-e.*
-Azt kellett volna, már régen *Dörmögi maga elé, sötét pillantást vetve a lány felé. Nos ez kifejezetten kellemetlenül érinti, mint valószínűleg mindent embert érintene, ám szokásához híven egy fintoron kívül nem adja más jelét annak, hogy „hé, ezzel megbántottál”*
-De vajon miért nem lepődtem meg…*Ezt tulajdonképpen neki mondja, ugyanakkor mégsem közvetlen felé fordulva. Ha így áll hozzá Kathleen, ő sem lesz sokkal kedvesebb. Inkább folytatja a szekrény kirámolását. Amit majd ott talál, az úgyis csak az övé lesz! Most már csakazértis, mindenképpen!*
-Én kis naiv…azt hittem majd válaszol. De úgy látszik imbecilis vagyok, vagy lehet, hogy olyan hangokat hallok, mint senki más. *Teszi hozzá gúnyosan.*
-Szívás mi? S te még itt állsz mellettem? Mi van, ha leprás is vagyok! *Talán Kathleen elmegy a rajongóihoz, neki meg marad a bor. Így, hogy az sem érdekli a lányt ő mikor döglik ki, nem igazán nyűgözi le társasága. Igen, csalódott és megbántódott. Noha szemeiben, csak a hideg, gunyoros fények cikáznak. Éppen ellenkezőleg, ő inkább a társaság réme, mint középpontja, sőt apácákra sem bukik. Jön az inkvizíció ugyanis, Ed kishíján leejti a misebort a ciccentésre. Elhúzza száját, ugyanakkor meglengeti a lány orra előtt az üveg bort.*
-Hiába pitizel…ebből kiscsajok nem kapnak…*Ez Kathlennek is szól. Ezek után eszébe sincs megosztani vele. Ő találta, övé! Majd, ha tisztelni fogja az életét. Hiszen úgyis meg kellett volna már halnia, s ezen témára bizony háklis…*

* Elvigyorodik a lány hidegségén. Végletekig közönyös, őt aztán semmi nem érdekli, neki senki nem árthat. Szűri le a leges legelső benyomást, szívmelengetően mosolyog tovább, szereti a hidegséget, nem igényel sok alattomosságot. *
Még az is lehet sok közöm van a dologhoz, ki tudhatja? * hangja negédesen talányosan cseng, mint aki biztos benne, hogy helyzeti előnyben lesz, bátran fecsérli a szavakat. Vidáman biccent, az ajánlatra, ő kinézi belőlük, hogy csórni jöttek, noha neki sem sok dolog szent, ez sem lenne az, de indok, egy kis ismerkedésre. Szeret érzelmeket korbácsolni, közben az emberek ritkán színészkednek, ha mást nem akkor ezt megtanulta szülei folytonos ordítozásaiból. A gondolat hatására a szájára harap, hogy magába fojtsa maró válaszát.* ~ Kis balga ~ * nem tehet arról sem, hogy lenézi a lányt. De inkább apáca, semmint depis kislány. Biztos benne, hogy a csaj szívesen lapozgat fekete mágiával foglalkozó könyveket.
Fejcsóválva fordul a fiú felé, majd lebiggyeszti ajkait.*
- Nem is tudom... * látványosan elhúzza a száját, közben loppal a másik lányra pillant.* akarok-e lopott bort inni.... * nem mutat nagy érdeklődést, nem is vonzza a dolog, most jött, szép lenne ha lopott misebortól rúgna be és hívnák a szüleit. Mondjuk azért megérné, hogy láthatná az anyja megvető tekintetét. A gondolattól lúdbőrözik a karja, ilyenkor az anyja egykori önmagát gyűlöli látni Irethben.*
- Szóval... beszéljük meg azt mit kapok, hogy nem köplek be a karvezetődnek? * maga sem gondolja komolyan, de undok arckifejezése erről nem ad képet. Eltökélten függeszti tekintetét a lány arcára, szerinte vele kell majd ezen vitázni egy kört, az is lehet a lány kiakad, milyen vicces lenne már.*

*Nem úgy néz ki, mint aki meghat, hogy belegázolt a fiú lelkébe. Ő csak őszinte, és Edet nem is nagyon ismeri, minek bőgne hát?*
- Akkor mit veszed úgy a szívedre? *Ez még nem is lenne baj, csak hogy a srác egész hozzáállása megváltozik. Valahol megérti, de különösebben ez sem érinti meg. Miért tenné? Öt perc alatt elérheti, hogy olyan legyen, mint eddig.*
- Jah. *Bólint rá a hallucinálós dologra, bár fogalma sincs, miről beszél a fiú, elkalandozott cseppet. A gúnyt érzi azért, de cseppet sem meglepő módon ezt sem reagálja le. Lehet egyszer Ed fogja a hajón hagyni őt, de a Tó közepén, cápákkal. Simán elképzeli.*
- Nem vagy. *Vonja meg a vállát, nem kezd hosszabb magyarázatba, tudja, hogy ez most arra megy ki, hogy őt felhúzza, vagy hogy megbosszulja az előző kijelentését, amit nem fog visszavonni úgysem, ha Edward bunkó, akkor sem. Tőle lehet leprás is, max majd méginkább megpróbálja lerázni, mikor a srác követni próbálja. Figyeli, ahogy a fiú kutakodik még, egyenlőre nem tudja, hogy egyedül tervezi meginni a bort, azt hiszi Irethnek szól a kijelentés.*
- És? *Fordul a kiscsaj felé, akkor sincs semmi, ha a lány jóban van az itteniekkel, legfeljebb kirakják őket, vagy valami. Esetleg kitalálnak valami mesét, és lelépnek, neki olyan mindegy, nem egy üveg boron fog múlni a boldogsága. Ireth nem is téved sokat, tényleg elolvas bármilyen sötét mágiát taglaló könyvet, vagy inkább csak olvasna, hogy ha nem tudná megkérdezni az apját bármiről.*
- Mit akarsz? *Ha lopott bort nem hát mit? Minek jött ide, és mit kötekszik? Kezdi kicsit idegesíteni a másik, de ennek semmi jelét nem mutatja, még szép.*
- Semmit. *Vágja rá egyből. Nem hiszi, hogy alkudozniuk kéne. Találkozott már amúgy a karvezetőjével, nem tűnik valami sárkánynak, majd azt is kidumálja, vagy megcsinálja a büntetést, nem fog belehalni. Örül, hogy az asztal mögött állnak, felemeli a lábát, és a bakancsa belső szárából kihúzza a pálcáját, aztán csak lógatja a combja mellett. Rosszul nem jön, az biztos. Állja Ireth pillantását, de az tuti, hogy a lány rosszul gondolja, ha úgy hiszi, hogy ki fog akadni.*

* Mosolyogva szemléli a lányt, valahogy ő sem az a dühöngő fajta, még az is megfordul a fejében, hogy a másik csaj, a srác miatt nem örül neki. Bár ez nem tűnik valószínűnek inkább csak ő is lázadó fajta és nem igazán érdekli, miből mi lesz. Ő ezt csak azért teszi, mert ha olyasmit történik ami az anyját bosszantja, máris boldog, sőt mi több ez az idei terv.*
- Nincsen és. A tény van, hogy megszentelt helyről loptok, én nem felejteném el a papi mágiát, melyen nem fog segíteni ha összecsapod kezeid és az égre meredsz. * leutánozza a mozdulatot is, ahogy elképzeli azt Kathleentől. Valóban csak hecceli a lányt.*
- Van egy két kósza hír a kastélyba, hogy jár aki templomból lop. * a kijelentésnek semmi alapja nincsen és Ireth nem is tudhatná, hiszen nemrég érkezett, de blöffölni tudni kell. Irethnek pedig a hazugság jobban a szájára áll, semmint egy egy őszinte gondolat.*
- Igazad van. Nem akarok én semmit, de azért meggyőzhetnél, hogy ne kerüljön a kartonodra, a lopás ténye. Tudod milyenek ezek a szent eberek?! * tragikusan felsóhajt, megforgatja szemeit, majd kezét a pálcájára csúsztatja, de egyenlőre nem veszi elő, addigra ő is előhúzza mire a lány rálendíti, vagy csak megforgatja az övén. Nem hiszi, hogy összecsapnak, előbb vívnak egy frissítő szócsatát.
Mosolya nem fagy le az arcáról, minek is tenné, hiszen a helyzet nem kevéssé vicces. Bár Irethen kívül nem biztos, hogy mások is élvezik, mellé bunkó módon, ez sem zavarja. Továbbra is mosolyogva szemléli a srácot, akinek gondolatai igencsak idevalóak. Tuti lenne mit gyónnia, ha már a hely szelleme egyszer megérintené.*
- Az én becsületem drága kincs...~ mely el nem veszhet mivel nincs~ * a gondolattól kissé elfintorodik, mert ő sem a becsület mintapéldánya, sőt nagyon nem az, de most jó ebben a szerepben lenni, láthatólag mulattatja a többieket, szereti ha azonnal félre ismerik, nem múló játéklehetőségeket kíván az ember lányának.*
- Igen. Ezt nem tagadom, de ha ilyen szemszögből nézed csak nagyon kevesek büszkélkedhetnek saját tulajdonnal, melyet becsületesen szerzett meg. Azért mert ez tény, neked is rontani kell rajta? Szóval ha más hazudik te is? Ha más lop, te is? Ha más a kútba ugrik, te is? * firtatja, de nem igazán érdekli, agya már máshol jár, csak nehezen tud visszalényegülni a szituációba.*
- Légy erős nagyfiú, inkább olvasok mesekönyvet, semmint tolvajok és rablók nyomaiban járjak. Tudod, hogy van ez amit szabad Jupiternek, nem kéne a kis ökörnek. * szép mondás, nem is így van talán, de a barna lánynak nagyon megfelel, most alkotta félig. Sejti, hogy senkit nem hat meg az árulkodás, őt sem tenné, de attól még példálózhat vele. A Júdás hasonlaton hangosan, csengőn felkacag, hangját sokszínűen verik vissza az ódon falak. A lány hófehér fogai élővillának, arcán is látszik, hogy valóban jól szórakozik.*
- Oh nem. Szent nem lennék, ahhoz a legtöbb esetben meg kell halni, márpedig én pezsgő életet szeretek élni, majd... egyszer, légyszi akkor tedd már meg, hogy szenté avatsz. * újból felkacag, még a fejét is megrázza hozzá, olyan abszurd a gondolat, mégis jó hallani, hogy kinézik belőle. Éljen az új hely, melytől nemrég még reszketve félt, viccesebb lesz, mint gondolta.*
- Nem akarok az édes kis civakodásotokba beszólni, de szerintem a csajt így is az őrületbe kergeted. * a etikett jóllehet tiltja, hogy véleményt alkosson valamiben, amiről nem kérdezték, de ezt nem nagyon hagyná ki, nem is ő lenne, márpedig azért kéne valami a személyes varázsából is. Szemmel követi a srácot, meg a védencét, a bort, és azon agyal, hogy egye rá, hogy tegye vissza, az buli lenne.*
- Tudsz róla, hogy egyes borokba veritaserumot kevernek? * hangja olyan talányos, hogy még igaz is lehet, noha a lány csak egyszer olvasta ezt valahol, lehet ugyanabban mesés könyvben, melyben a templomot nem lopjuk meg, na nem mert tiltja a törvény, hanem mert a templomok, eltekintve attól, miből és hogyan épültek, mégiscsak szent helyek. *
- Aztán vigyázz, nehogy a nagy izgalomban, melyet a mozizás okoz, össze ne törjön féltve őrzött italod. * nem tervez Kathleenre támadni, szerinte a csaj sem rá, de megvan a kellemes kis zúgás köztük. Továbbra is lésajnálóan szemléli a lányt, bár nem is ismeri, ez nála nem akadály. Azonnal, ránézésre ítél.*

- Hagyjad már! *Kezdi unni, nem ennyire nem ismeri Edwardot, de abból, amiket utána mondott, és ahogy egyből hátrált vagy öt lépést egyértelműen ki lehet venni, hogy megbántotta.*
- Szeretnél. *Nem fog kijönni a sodrából, az tuti, jóformán még nem volt példa rá, nem egy Ed lesz az első, aki miatt kiakad, ahhoz valami nagyobb dolog kell, de tekintve, hogy mindenbe beletörődik vagy semmi nem érdekli, az elég nehéz lesz. Jó, hogy nem lát bele a srác fejébe, nem örülne, ha tudná, hogy mit tervez, és Ed sem lenne hálás később.*
- És? *Húzza fel a szemöldökét, kezdi lassan hülyének nézni a csajt. A papi mágiával hagyják csak békén, más jöhet.*
- Kinek szent, kinek nem. *Nem hisz az ilyenekben, ugyan olyan épületnek gondolja, mint a többit, csak nagyobb, díszesebb, és mindenki úgy viselkedik, mintha visszament volna az időben, és valami előkelő úr szolgája lenne.*
- Tényleg? Akkor majd legközelebb velük jövünk. *Nehezen tudja elhinni, hogy van még a suliban, aki jön a templomba, és poénból elcsór valamit. Nem mintha azt hinné, hogy csak ők ilyen hülyék, vagy nemtörődömök, de akkor sem hiszi. A háztársairól semmiképp. Úgy néz ki, hogy ők senkinek nem tudnak ártani, vagy lehet csak a tanár előtt mutatták a legjobb arcukat.*
- Milyenek? *Biccent Ireth felé. Ezt amúgy tényleg nem tudja, csak annyit, hogy vakok, és nekik semmi más nem létezik. Lehet ha most belépne valami pap, egyből elátkozná, vagy meg is égetnék őket. Pedig lehet nem járna jól, mert amit visszakapna, valószínűleg valódi átok lenne, méghozzá három féle is egyből.*
- Fenyegetsz? *Akkor sem fogja meggyőzni, mert mi van, ha bekerül a kartonjába? Elintézi ő, ha nem, akkor az apja, ha ő sem, akkor meg benne marad. Nagy cucc, úgysem tervez felnőve sem szent életet élni. Lehet már most sem fogadnák be, túl sok balhéja volt. Hallgatja a lányt, és kíváncsi is lesz Ed válaszára. Felhozna egy mugli mesét, ami pont idevág, de sajnos nem ismeri. Neki nem olvastak sose semmi mesét, talán azért ilyen, talán azért lop el simán bármit.*
- Előbb kicsinállak, aztán szentté avat. Jó lesz? *Szól bele, és bemutat egy mosolyt, amin egyértelműen látszik, hogy erőltetett, és semmi kedves nincs mögötte, de valahogy mégis olyan "jókislányos". De legalább már reagál valamit.*
- Szerintem meg ha bajom van, elintézem. *Habár egyetért a lánnyal, tényleg az őrületbe kergeti lassan Ed, ezt egy szemvillanással jelzi is Irethnek, úgysem hiszi, hogy fogja.*
- Igaza van. *Bólint a veritaserumos dologra hirtelen ötlettől vezérelve. Miért ne lehetne kicsit Ireth szövetségese is?*
- Tudod, akkor mindent, de tényleg mindent elmondasz. *Nem is rossz ötlet, egyszer komolyan meg kéne itatni a fiút valami ilyennel. És a srác hiába vár párbajra, harcra, amire akar, nem fogja megkapni, nem fognak ők egymásnak esni, elég ez így. Nem különösebben veszi a szívére, hogy Ireth lesajnálóan néz rajta végig immár sokadszor, magában vállat von, állja a lány tekintetét, és nem kedvesebben néz vissza rá.*

* Egyre jobban mosolyog, immár rejlik benne őszinteség is, hiszen fenemód jól szórakozik. Az anyja szerint abban mindig is jó volt, az önszórakoztatásban, ezért nem kapott kutyát sem. Minek, ha Ireth egyedül is elvan?! Az anyja, az a jó édes, csak azt nem tudta, hogy a lány kiskora óta azzal van elfoglalva, hogyan akassza ki a masszívan ellenálló asszonyt, annak dacára, hogy az apja milliószor lehordta Őt emiatt, titokban kutyát is kapott, melyről együtt hazudtak az anyjának. Óh igen, titkok, melyek összekötnek. Összevonja szépen ívelt szemöldökét, ahogy Kathre pislog.*
- Nincsen és. * ma talán már mondta ezt, kihúzza pálcáját és játékosan meglengeti, mintha karddal vívna.*
- Jönnek a papok, észre sem veszed, de azonnal pokoli álmokat kapsz ajándékba. Most tudom azt mondod, nem számít, de az éjszaka közepén... na akkor majd, amikor sikoltva ébredsz, mert álmodba rottweilerek tépnek darabokra.... * a lányra szegezi pálcáját, de látszik rajta, hogy nem akar támadni, csak csupán színpadias kellék. Van némi szereplési vágya, még jó, hogy ezt legalább önmagának bevallja.*
- Tudod, bár bizonyára nem, ez nem attól lesz szent, hogy te, vagy ő * rámutat Edre, miközben pálcáját combja mellé engedi, majd magára is mutat.*
- Vagy akár én annak hisszük-e?! Hanem, hogy milyen mágiával látták el. Ha nem is hiszed szentnek, attól még a papok megvédik ami az övék, teszem hozzá akkor is, ha lopták. * játékosan meghajol a fiú felé, mert ezt ő hozta így össze.*
Ahogy érzed, és akkor csórjatok el mindent. Gyertya tartót, fakeresztet, függönyöket, gyóntatószéket... * sorolgatja vidáman, milyen jól nézne már ki a szobája közepén egy gyóntató szék:K. Arra, hogy fenyegetne hangosan felkacag, ennyire ő sem hülye. Bezuhanni két ember mellé, akik ismerik egymást, és fenyegetőzni? Bátor a lány az nem vitás, de nem is hülye, akkor minek lenne itt? Két pálcával csak nagyon ritkán szeretne szembe nézni, akkor ha előveszik mazo hajlamai.*
- Te? Te fogsz kicsinálni? Miaz? Máris beleittál a borba? Ez már a második üveg? * cseppet sem fél, hiszi, hogy a fiú nem lépne közbe ha bármi lenne, egy emberrel meg szívesen megküzd csak nem itt. Ő vallásos, és ezt nem is rejti véka alá, de szerencsére nem fanatikus. Saját vallása szerint Isten sokféle képben jelen van. Számára a vallás abban áll, hogy hisz az újjászületésben és abban, hogy mindenki visszakapja ami jár, ezért nem is érti mi ez nagy cécó a halál körül. Testcsere. És? Téved a lány, látja a szemvillanás. Neki az is jó, ha szövetséget kötnek, neki bármi jó, csak ne unatkozzon. Láttunk már ilyet. Ireth pedig olyan mint a víz, arra folyik amerre az út tereli.*
-Bizony. Lehet lennének érdekes titkaid! * kíváncsian pislog a fiúra, ki tudja mi lakozik benne. Figyelme elkalandozik kettőjük között, látja, hogy a srácot megbabonázta az üveg, lehet üzenetet keres benne, hátha palackposta. Nem is sejti, hogy Eddel akár jól meg is érthetnék egymást, mindketten ugyanazt akarják, jól felbosszantani a szülőket. Azt is észreveszi, hogy Ed elgondolkodik az üveg tartalmán, és azon mi lehet a hatása. Ki tudja? Meghallgatja a nagy monológot, noha kissé türelmetlenül teszi mindezt.*
- Fals duma, ismerjük jól. Azt teszem amit akarok, de ha baj van a szíved is leáll és sikoltozva hívod a szüleid. * pontosan ismeri az érzést, ő is így látja, de akkor nem volt vicces, amikor „azt teszek amit akarok” felkiáltással batyut kötött és világgá indult, majd összefutott az apja egyik ismerősével, akinek a feladat a lányra való ráijesztés volt. Mellé a férfit akkor még csak hírből sem ismerte, egy büdös, mocskod, koszok, tapogató fazon volt a fák mögött. Mit ne mondjon, bejött. Az emléktől felfordul a gyomra, pedig nem is volt igazi veszélyben akkor.*
- De. Mindegy. * reméli, hogy lesz rá lehetősége, hogy bemutassa a srácnak milyen jó lenne, ha tőle csórnának el valamit, ami kell neki. Valahol mélyen talonba teszi ezt az ötletet, lehet jól jön majd, egyszer.*
- Látom. Sem erős sem lágy? Hüm mi marad még? A jó közepes átlag? Igen. Az vallana rád, de én erre nem lennék büszke, persze vannak aki büszkék gyengeségeikre. * vállat ránt, díjazza, hogy van aki bevallja, de az nem ő. A Jupiter beoszlásra gúnyosan elvigyorodik.*
-A fejed mérete megvan hozzá. Azt is csórtad? A kiváltságot? Hogy Isten légy. Meglopod önmagad? * kezd ez kusza lenni, de Ireth követi, reméli más is, noha nem könnyű eset ez már.* ~ Önelégült bunkó~ * szalad át sebesen az agyán, egyik lábáról a másikra helyezi testsúlyát, a magas sarok kezd nem előnyős lenni az álldogáláshoz.*
- Kihagyom. Ha már avatnak, akkor tegye valaki, akitől, hogy is mondjam.... lenne értelme? Vagy ereje hozzá? Esetleg kéne tőle? Általad nem szeretnék szent lenni, nem lenne büszkeség, szégyellném. * mosolya takarja gúnyos szavait. Nem zavarja, hogy egymás idegeire akarnak mászni, abban ő is jó, szeret sokkolni. Nincs is izgalmasabb.*
- Bízz bennünk nagyfiú, ha egymásnak akarunk esni, megtesszük magunktól, ehhez nem kell a jóváhagyásod. * cinkos pillantást küld Kathleen felé, lehet a lány nem fogja és nem is érdekli, de kezd ez izgalmas lenni. Tisztában van vele, hogy a misebor nem lehet bájitallal dúsítva, a papoknak nem nagyon hazudnak amúgy sem, és mellé ők azok akik annyi gonddal vannak tele, melyek nem is a sajátjuk, hogy talán nincsen üres edényük erre és csak töltődnek, majd Istenük magukhoz szólítja őket, hogy kiürítse kelyheiket és újból a földre dobja őket tapasztalni. Igazságtalan de ez a világ rendje.*
- Lássuk csak! * közelebb sétál Edhez és rámosolyog.*
- Életed legrosszabb élménye? * teszi fel az egyértelmű kérdést, noha lehetett volna jobb fej is, de ha egyszer ez érdekli. Mivel az apja a minisztériumnak dolgozik, mint szakértő, mint a hazugságok szakértője, a srác arcán észre fogja venni ha hazudik, elég egy elcsípett fintor, egy sima homlok, vagy egy felszaladó szemöldök.*

*Elhallgatja a javaslatot, miszerint Ed nyugodtan beleugorhatna egy kútba, akár saját, akár más akaratából, akkor meg betehetnék abba a bizonyos tolltartóba. Igaz, utána nem tudna már senkit bosszantani. De tényleg nem mondja, eléggé megsértődött előbb is a fiú, most mégjobban tenné valószínű. De azért a gondolattal eljátszik. Nem szól bele, pedig nem ért egyet. Ezt a bort tudja ő is, hogy nem azért tették ki, hogy szomjat oltson, és minek víz? Ide szenvedni járnak az emberek. Nem tudja minek, meg mire jó ez az egész, de biztos élvezik.*
- Meglátjuk. *Húzza gúnyos mosolyra a száját. Szerinte kérdéses még, hogy ki kit fog kikészíteni, mert biztos, hogy Edet nem hagyja. Lesznek ők még a Tónál hajót lopni. Nem mintha direkt csinálná, nah jó, egy kicsit.*
- Nem fog menni, előre szólok. De te is leszel még csaholó kiskutya. *Nem jósnak készül, de biztos benne, hogy el fogja érni, ha akarja. Bár Ed már így is a nyakára nőtt kicsit, lehet nem kéne mégjobban. Nem baj, szereti a kihívásokat, ha rászáll, és tényleg kémkedik utána, majd legalább lesz mivel elfoglalnia magát. Történetesen a srác levakarásával. Megállja szó nélkül, de nem túl boldog tőle, hogy Ed mindenképpen azt akarja, hogy ők Irethel egymásnak essenek. Oké, hogy élvezné, de akkor is.*
- Legfeljebb szeretnéd, hogy sikoltozva ébredjek, de nem fogok. Nem szokásom sikítozni, de szerintem erre már rájöttél. *És éjszaka sem fog, nem is mindig alszik éjszaka, jobb szeret délután. Nem látszik, hogy meggondolta volna magát, vagy megbánta volna, amit csináltak, teljesen hidegen hagyja ez az állítólagos papi átok, biztos benne, hogy ez, ilyen formában nem létezik, minek parázzon hát?*
- Megvédik, ha tudnak róla. De itt nem látok egy papot sem? Te? *Körbenéz a templomban, és széttárja a karját. Még ha lenne itt pap, akkor sem zavarná túlságosan.*
- Szóval nem tudnak róla. Senki nem mondja el nekik, és nem fogják tudni, ki volt az. Így védjék meg. *Mindegy, hogy hisz-e benne, persze, tudja, hogy nem attól létezik vagy nem létezik, de nem hiszi, hogy ilyen van. Ki mit gondol, és annyi. Egyet biztosan tud: neki nem szent, se nem Ednek, ahogy kinéz a helyzet.*
- Szerintem nem érted. Bár sok közöd sincs hozzá. Nem lopni jöttünk. De ha már itt vagyunk, minek unatkozzunk? Kinek kell függöny és gyertyatartó? Megbeszéltük már, egyikünk sem szorul rá, ennek nem az a lényege, hogy elvidd a tárgyakat. Bár ha akarod, hajrá. *Tényleg nem azért jött. Sőt, még csak nem is tervezte, hogy bejön, de így alakult.*
- Vicces. *Húzza el a száját, és kissé gúnyosan néz a lányra. Hiszi, hogy kiütné, de nem fogja kipróbálni. Minek? Ha lenne valami értelme, akkor oké, de csak poénból? Azt nem, de nem azért, mert a templom zavarná, ha oda jutnak, már mindegy hol.
Hallgatja a másik kettőt, ebbe a vitába biztos nem fog beleszólni. De szerencsétlen Ed sosem tud olyanokat kifogni, akik felnéznek rá, meg minden szavát lesik, vagy legalább nem szólnak be egyszer sem.*
- Így van. *Bólint rá Ireth szavaira, fogja is a pillantást, ráfoghatjuk, hogy viszonozza is. Kár, hogy sportszerűtlen lenne rátámadniuk Edre, pedig akkor nem valószínű, hogy túl gyakran akarna párbajt nézni a későbbiekben. De Ed lassan lemászhatna a témáról, láthatja, hogy nem fognak egymásnak esni. Legalábbis most tuti nem. Csak figyel, ahogy a fiú beleiszik a borba. Nem hinné, hogy van benne bármi is, mert miért is lenne? A papnak nem lenne jó prédikáció közben, az egyszer biztos. Ő nem megy közelebb, inkább nekidől az asztalnak, karba teszi a kezeit, és az oldalán dobol a pálcával. A kérdés elnyeri a tetszését, kíváncsi lesz a válaszra is. De már most eldönti, hogy fog szerezni igazából bájitalt, és megitatja valakivel.*
- És utána elmondhatnád mondjuk a legnagyobb titkod. *Teszi hozzá. Kíváncsi lesz, hogy tényleg volt-e a borban valami, de nem hiszi. Tényleg nem, annak semmi értelme lenne, és ki unatkozik annyira, hogy ilyenekkel szórakozzon? Talán aki van olyan hülye, hogy lenyúlja, de nem valószínű, hogy eddig sok embernek jutott volna eszébe.*

* Ahogy Kathleenre pillant, újból csak lefitymálni tudja.
Istenem de unja az ilyen megjátszós kemény csajokat...
Csak azt látja rajta, az unalom minden formáját, Kathleen, szerinte itt és most is unatkozik, hiszen történt valami amire nem számított, jött Ő. Látja a lány viselkedésén, hogy nagyon laza. Húú de laza, elfintorodik és megmozgatja az orrát, mint aki nagyon büdöset érez.*
- Értem, akkor te egy hős vagy, aki soha nem fél. Szembenéz mindennel és olyan nagyon rezzenéstelenűl állja...* minden szava merő gúny, hallatszik a hangján és az arcán is látszik, homloka ráncos lesz ahogy a szavakat formálja.
Tökéletes család, tökéletes élet, biztos, hogy a csajnak testvére sincsen, ő a világ közepe és mellé Ireth abban is teljesen biztos, hogy tele van félelmekkel. Tuti, hogy millió dologtól fél, de persze ezt magának sem vallaná be, mert akkor szembe kéne velük néznie. Jobb ez így a kemény menő szerep. Ha kicsit feketébb lenne a ruhája, vagy sminkje, lehetne grufti is. Csak legyint a papos témára, váltana. Őket nem is kell látni, elég lesz ha lecsapnak. Testével is Kathleen felé fordul, hogy aprólékosan szemügyre vegye. *
~ Álszent ~ * szalad át az agyán a definíció azonnal. Az semennyire sem zavarja, hogy esetleg rossz következtetéseket von le, sosem zavarja ilyesmi. Érti ő. Poénból jöttek, nem is lenne baj, ha nem lopnának. A lopás Ireth szerint fő bűn, mert ami nem az öve azt nem érdemli meg, aztán jön a karma, és annyi.*
- Szerintem értem, közöm is lehet hozzá. Véleményem szerint unalmas játék amit űztök. Két ilyen helyre fiatal biztosan jobba is el tudná ütni az időt.... de igazatok van, nektek tuti minden más olyan... uncsi. * az uncsi szót enyhén lassan ejti, hogy felfogják az értelmét, a szónak van valami kis nyálas zengése is. Nem tehet róla, hogy ellenszenves neki a lopás, sosem lopott, semmit. Illetve egyszer, gyereknek. Aztán amikor rájöttek, mert az ilyesmire mindig rájönnek, előbb vagy utóbb. Nos ő komoly büntetést kapott, be kellett vallani a megbecstelenített tulajnak, bocsánatot kérni és elmondani miért tette. Az apja sírt az anyja meg kigúnyolta.
Igaz ő csak egy csatot lopott, de megkaphatta volna, ha kéri. Így izgalmasabb volt. Aztán nagyon sajnálta az apját... jó lecke volt.
Nem tette többé, valahogy ez neki tilos, mert valakinek tutira fáj. Így nem is érti miért jó másoknak. A viccesre sem reagál. Kathleen magasan hordott orra még kerülhet ma pórba. Nem fél a lánytól, nem nagyon tudhat többet, mint ő, talán egyenlő eséllyel indulnának. Visszafordul Edhez, de elhátrál tőle, mindezt lassú mozdulatokkal teszi.*
- Nos igen, nem is csodálom, én is belehalnék az unalomba, ha Te lennék Én. * ő pontosan érti, hogy gondolta, de valahol sejti, ebbe bele fognak kötni, magas eszmefuttatás neki, nem is nagyon fogják megérteni. Látja jól, hogy Ednek nem esett jól a beszólás és ettől örömtűz lobban a gyomrában, le sem f...a, hogy Ednek milyen a kapcsolata a szüleivel. Ő azt tanulta ha baj van rájuk számíthat és ez szerencsére így is van. Ireth nem magányos, elhagyott gyerek, rengeteg barátja volt és ami azt illeti, szokott sikoltozni is, ő szeret élni, és szeret vidám boldog lenni, és ezzel a félelem és szomorúság is együtt jár, ő nem egy hős.
Összecsapja kezeit, csak halkan és színpadiasan.*
- Nah tessék, hova csöppentem! Mi ez itt? A hősök csarnoka? * körbe néz, hátha rossz helyre jött és megpillantja valahol Herkules szobrát, vagy Apollónét, esetleg egy görög hős? Semmi. Nem is érti. Megint nem emberek közé csöppent, itt mindenki olyan bazi bátor. Aztán Ed folytatja, hogy neki nincsenek félelmei, csalódottan felkacag, mire jó ez a mese? Ő bevallaná, ha lenne valaki akit érdekelne, de általában nem szokott, vagy akik igen, azok nagyon régi barátok, és tudják. *
~ Jézusom, de k....ra unalmas ~ * nem hiszi, hogy csak neki vannak félelmei, csak ő szokott rosszat álmodni.... Nem is érzi jól magát itt, különcnek hat, kevesebbnek, azért mert emberebb.*
- Pfff. Szép páros vagytok. * vállat ránt, neki erre nincsen szüksége. Kirázza a hideg, de erről már csak a templom hidege tehet. Azonban csalódott és dühös, hogy etetik ezzel a bátorság dologgal. *
- Meggondoltam magam. Asszem inkább én is HŐS leszek. Van valami csapatotok? "Nem félünk mi semmitől" szlogennel? Vagy ilyesmi? * azonban hangja olyan lekicsinylő, magának sem esik jól. Megigazgatja ruháját és sálját, majd fejét a magasba emeli, és megszemléli a templom tetejét.*
- Akkor hát, jó turbékolást madárkák. * köszönés nélkül sarkon fordul és hangosan kopogó cipősarkakkal elindul kifelé, ujjaival finoman végig simít a padsorok tetején, néhol megkaparja körmével, hogy csikorgó hangot hallasson.
Ha nem tartják vissza kilép az ajtón miután meghallgatta a válaszokat. Arcán a fölényes mosolyt a másik két fiatal nem láthatja már.*

- Még nem. Meglátjuk. Kapsz nyakörvet. *Nem ajánlást tett, de lesz ez még máshogy. Nem akarja ezt, dehogy akarja, Ed már így is halálra idegesíti a kémkedési mániájával, meg a hülyeségeivel. Látja a fiú arcán a változásokat, és átkozza Irethet, hogy bejött, és közbeszólt. Pedig lehet megtudhatott volna valamit, hogy mikről beszél a semmivel Ed.*
- Ennél kitalálhattál volna jobbat. *Húzza el a száját. Ed bizonyította, hogy a borban nincs semmi, egy értelmes választ nem adott, ez van. Azért egyszer lehet tényleg meghallgatná a legrosszabb emlékét, de hogy elérje, nem fog haverkodni, az is biztos. Megvan nélküle is.*
- Nem vagyok hős. Nem is akarok lenni. De nem szokásom olyan helyzetbe kerülni, amivel nem akarok szembeszállni vagy nem bírnám. *Nem fogja felvenni a sértegetést, minek tegye? Ireth nem tud semmit. Félt ő eleget, nem lett jobb attól sem, hogy sikítozott meg pánikolt. Megtanulta, hogy az apja megoldja, ha baj van, úgy tanította őt is, oldja meg a baját, ne kiakadjon és mástól várjon segítséget. Amit meg egyedül nem bír, azt kerülje ki, ha teheti. Közel sincs tökéletes családja, az élete sem az, de tény, hogy mindene megvan, amit akar.*
- Sem őt sem engem nem érdekel, hogy mit gondolsz. Nem kértük a véleményed, mi elvagyunk, addig jó. *Kezdi tényleg idegesíteni a csaj. Nem hívták, csak itt termett, és beleszól abba, amit csinálnak. Nem mutatja, de szívesen elképzeli, ahogy kavicsok helyett a lány fejét verik a hajó oldalába, hogy lepattogzik a festék. Ahogy Ireth, ő is az apjától tanult, csak nagyon úgy tűnik, nagyon más volt az életfelfogásuk. Kathyt sosem rázták meg az ilyenek, kicsi volt még, mikor megtanulta, hogy ez náluk így van, hát így tesz ő is. Születhetett volna tisztességesebb családba is, de nem jött össze, ezt meg elfogadta, szereti, úgyhogy nem problémázik olyan apróságokon, mint a bor.*
- Jobban? Például? Babázzunk veled? *Simán elképzeli így a lányt. A tökéletes kis kedvenc, szent élettel, hatalmas babaházzal, egy hatalmas gyerekszoba közepén. Még az is átfut az agyán, hogy alkalmazottai is lehettek, míg otthon volt. Sajnálja őket, még ha lehet nem is léteznek.
Látszik, hogy egyik sem tud a másikról semmit. Ő például biztos benne, hogy Ed soha nem untakozik, ha más nem, bajba kerül, de nem unatkozik. Ezt már bebizonyította, igaz, szól ellene is néhány érv, de nem számít.*
- Nem, egy templom. *Érti, hogy értette a másik, de már komolyan kezd torkig lenni.*
- Alapítsál magadnak csapatot, ha itt tartasz. Siess toborozni! *Most megfogatja, hogy ha teheti, kerülni fogja a kiscsajt. Hihetetlen, hogy mennyit beszél és hogy mindenbe beleszól, neki ez nem kell többször. Örül, hogy a lány úgy dönt lép, bár a köszönést kihagyta volna.*
- Nem vagyunk páros. *Szól azért még utána, de az biztos, hogy nem fogja megállítani. Nem is szól semmit, míg el nem tűnik, nehogy pár szavukra visszajöjjön, és kezdi elölről.*
- Ez a csaj... *Tárja szét a karját, és felhúzza a vállát. Megkerüli az asztalt, és lehuppan Ed mellé. A pálcáját is visszaszúrja a cipője szárába, most már biztos nem fog kelleni.*
- Szóval? Mit is beszéltél magadban? *Tér vissza a témára, mintha nem is lett volna közben semmi. Jártatja körbe a tekintetét a templomban, de igazából semmi nem köti le, úgyhogy nézi maga előtt a követ, jó is az.*

- Nem lesz biléta. Akkor ha elhagylak, legalább senki nem hoz vissza. *Egyből az órájára pillant, lassan elindulhat majd, de meg nem mondja Ednek, majd egyszer lelép, és kész. A fiú meg örülhet, hogy mind a ketten lelépnek.*
- El. De szerintem a hangja már sosem megy ki a fülemből. *Bólint rá a kérdésre, bár amíg a lány beszél, nagyjából nyugi van neki, ami nem utolsó. Lehet mégsem lesz azon minden erejével, hogy elkerülje.*
- De van. Idegesítő. *Ő talál rá, még jóhogy. Elveszi Edtől a bort, de csak fogja a kezét egy darabig, addig meg bámul maga elé. Direkt húzza a fiút, ha már megpróbálta beszivatni őket, akkor várjon a sorára. Úgy dönt annyira mégsem lesz szemét, és végre beleiszik az üvegbe, majd visszanyújtja Ednek, és hátradől.*
- Elég ez, minek több? Még képes lennél itt fetrengeni, de akkor biztos, hogy itt hagylak. Megint. *Elgondolkodik, hogy lehet nem is olyan rossz ötlet, de végül elveti. Ed adta, neki az meg nem kell, majd kitalál valamit. Különben is, már nem hiszi, hogy a fiú követni fogja.*
- Vidd, ha akarod. *Ő tényleg nem csóró, nem kell neki a függöny, de majd lesz mivel visszacsapni, hogy Ireth ötletét váltaná valóra.*
- Most tényleg, ennyire szükséged van rá? *Pillant a fiúra, nem éppen jóindulatúan, aztán vállat von, és megint néz előre.*
- A kutyáimnak nem kell takaró, nincs kutyám. *Kezd kicsit besokallni már ettől. Ed képtelen leszállni a témáról, ő viszont már elengedné. Különben sem fog semmi olyat mesélni, amit Ed vár, mint például, hogy hova megy, és kivel találkozik.*
- Nah, kivele! Komolyan, minek neked az istened, aki meghallgat? *Jelenleg meg tudná fojtani Irethet, hogy a legrosszabbkor jött, de ezzel már elkésett. Talán majd legközelebb. Igazból már azt is meghallgatná, amitől állítólag úgy félnének, ha megtudnák. Az ajtó felé néz, de nem jön senki, mondjuk ha jönne, akkor sem lenne gáz, bár náluk a bor, mégis kidumálnák, van egy olyan érzése. Vagy magyarázat nélkül lelépnének, ez valahogy vonzóbb a számára. Jól elgondolkozik, hogy mi lesz ha?*

- Hát még nekem. *Igazából ha nagyon akarna, leléphetne most is, vagy bármikor. Erejéből futja arra, hogy elkerülje Edet, de valahogy nem szokása, ha nem bírja ki őt, akkor úgyis lelép egy idő után. Volt már rá példa.*
- De ha gondolod, egyszer elveszhetünk. *Ajánlja fel, mintha gondolatolvasna. Persze nem teszi, de neki is hasonlók járnak a fejében. Igaz, neki nem minden vágya, hogy Ed is ott legyen, de így lesz kire kenni a felvetődő problémákat. Jó, ő olyat nem csinál. Általában felvállalja, amit tett.*
- Neki tuti tökéletes családja van, minden stikli nélkül, valami csodás helyen. *Bár ő ezt nem mondhatja el magáról, és a hallottak alapján Ed sem, de nem is vágyik rá. Ő nem akarna királylány lenni otthon, akit mindig körbeugrálnak. Így is eléggé teszik, ezt elviseli, el van vele, de több nem kell. Gondolkozik egy darabig, milyen lehet Irethnek, de hamar feladja, nem bírja a rózsaszín, édi dolgokat.
Nem figyel Edre, hogy hogy iszik. Nem érdekli, hogy ivott-e már, vagy nem. Nem azért jöttek, csak így legalább nem unatkoznak.*
- Kihagyom. *Az az, amit nem csinál, még poénból sem. Nem fogad, apja példájából tanult már, nem fogja ő is elkövetni ugyan azt.*
- Ki tudja mi lesz legközelebb? *Kis rásegítéssel éhen halna. A hajót irányítani nem tudja, ha Kathy nem köti ki, és elúszik, hát azt bebukta volna. Most, így utólag visszagondolva nem is lett volna olyan rossz ötlet, de már késő. Majd legközelebb.*
- Te aztán határozott ember vagy. *Jegyzi meg nem minden gúny nélkül a hangjában. Tudnak varázsolni, annyira nem nagy kunszt elvinni egy függönyt. Főleg olyan indokkal nem, hogy nehéz.*
- Ahha. Legalább nem kell aggódnod, elég dilis vagy így is. *Megvonja a vállát, neki végülis teljesen mindegy. Ed tudja, hogy a hívőkre akar-e hasonlítani, vagy mégsem, de hogy ő nem tenné, az biztos. Most már odafordul a fiú felé, mikor az újra leereszti az üveget, akkor hallja meg ő is a hangokat. Visszanéz a fiúra, majd bólint is, hogy felfogta mit akar. Eddel ellentétben viszont nem bukik le, lehajol ugyan, de csak a pálcájáért.*
- Emoveo! *Bök gyorsan az üvegre, mire abból eltűnik a bor. Edre pillant újra, csak a reakciójára kíváncsi, ugyanakkor visszateszi a pálcáját a cipőjébe. Végezetül kiveszi a fiú kezéből az üveget, és a pad alá teszi, egészen a lábához, hogy ne látszódjon. Ezek után már csak összekulcsolt kézzel ül, és vár. Ha jön valaki jön, ha nem, nem. Ők nem csinálnak éppen semmi rosszat. Úgy néz ki, mint aki imádkozik, bár a ruhája ad némi okot a kételkedésre, de ez nem úgy tűnik, mintha zavarná.*

*Míg Ed a földön kuporog, ő továbbra is úgy néz ki, mint aki imádkozik, közben a szemével követi a papot és az apácát. Csak ide ne jöjjenek, semmi kedve még több társasághoz. Edet is figyeli, és csak a szemét forgatja, hogy a fiú többször is megpróbálkozik, hogy beleigyon az üvegbe, mikor látja, hogy az üres. Ennyit róla. A szemrehányó pillantásra, csak kifejezéstelenül néz vissza rá. Meglesz anélkül is, nem kell ide még több bor, ő meg megvan nélküle.*
- Oké, ha nem akarsz, nem kell. De te nem tudsz olyanokat, mint én. *Pillant a fiúra, közben még mindig felpillant néha a két távolodóra. Nem tetszik a srác fintora, és ő sem azért hívja, hogy jóban legyenek. Csupán több dolgot lehet csinálni, mint egyedül. Igaz, Eddel lehet csak rosszabbul jár, mert ha valami buktatósat csinálnak, tuti lebuknak a srác szerencsétlenkedése miatt, sebaj. Csak otthon ne nagyon tudják meg.*
- Elveszhetünk most, de dolgom van, azt pedig nem fogom kihagyni. Vagy megvársz itt, vagy elmész. *Tényleg nem fogja kihagyni, az apja talán ki is nyírná érte. Csak Edet kéne leráznia, nem akarja, hgoy a fiú tudja, még esetleg el találja szólni magát, vagy egyéb ilyen jó kilátások.*
- Különben sem a kutyám. *Már akivel találkozója van, nem is ismeri, legalábbis nem hiszi, hogy olyan ember jön, akit ismer, azt sem számít. Ezzel a kutyás hasonlattal pedig Ed már tényleg kezd az idegeire menni, de kárpótolja a nevetséges látvány, amit a fiú nyújt a padba szorulva.*
- Maradj már, elveszni nem úgy kell, hogy megbeszéljük mettől meddig. Lelépünk, aztán valamikor előkerülünk, ennyi. Nekem meg öt perc kell nélküled csak, utána ráérek. *A szemét forgatja, és elengedi a kezét. Lelépett a páros, már csak suttogni sem kell, nem mintha amúgy hangosan beszélne. Azért körbenéz, nincs-e még valaki a templomban rajtuk kívül, esetleg egy idegesítő kiscsaj. Ed következő kérdésére egyből Kathy pálcájával találja szemben magát, ami majdnem az orrához ér, de a lány arca nem tűnik dühösnek, most is képes uralkodni magán.*
- Jó családom van, lefogadom, jobb, mint a tied. *Nem kevés megvetés vegyül a hangjába, ezzel nála nem jó viccelni.*
- Apám csak azt veri meg, aki megérdemli, lehet beárullak neki. *Mondja kicsit enyhébben. Tudja jól, hogy apja nem valami jó ember, nem is tisztességes, de be nem ismerné, és nem is érdekli. Ed meg nagyon félretippel, nem hogy sokan, kevesen vannak, és egyáltalán nem szegények, sőt! Törődnek is vele, előfordul, de ha kell valami, akkor biztos. Más a családja, mint más elképzelné, de ő elégedett velük.*
- Ha lelépünk, nincs függöny. *Köti ki, legalábbis ha Ed vele lép le, akkor biztos, hogy nincs. Meg különben is, hova pakolnak egy függönyt? És minek? Van elég, nincs rá szükségük.*
- Nem? Majd meglátjuk, hidd el, nem olyan nehéz az. *Az biztos, hogy ezt tudja, ki is nézni belőle, hogy képben van, nem mintha ő maga meghalt volna már párszor, egyszerűen tudja. Ednek meg néha nagyon szívesen segítene, a pálcája is még mindig a fiú felé mutat.*
- Dilis is és szerencsétlen is. *Piszkálódik tovább, közben feláll, és kilép a padból. Ed meg csak próbálkozzon, nem segít. El is indul kifelé, de megáll, és visszafordul.*
- Oké, te maradj itt, én meg öt perc, és itt vagyok. *Nem segít a szabadulásban, még utánajönne a srác, azt meg nem akarja. Megint elindul, de másodszor is visszafordul, és a fiúra szegezi a pálcáját.*
- Vinculum! *Mondja el a lábbilincselő varázsigét, és a bakancsa szárába szúrja a pálcáját.*
- Öt perc, maradj itt! *Csak biztosra akart menni, Ed szavában meg nem tudja, mennyire lehet hinni. De ha visszajön, majd segít neki. Elmegy a padsorok között, és kilép a templomból.*