Papi mivoltát azzal is leleplezi immáron Jezebel. hogy valami úton módon elém került, mikor én már a fiú mellett áltam. Fogalmam sincs hogy csinálta, mikor erre ember nem képes. Átlebegett volna rajtam, vagy netán olyan gyors, hogy emberi szemmel nem látható, hogy mozog? No de akkor már tudnunk kellene, hogy nem ember. Ráadásul megsimogatja Noel fejét, és nem érkezek már rászólni, hogy ezt nem kellene.
- Ne nyúljon a fúhoz!
De hát már késő...Tudom, látom, hogy ezt már nem fogja bírni, így megkerülve az elém törleszkedő papot a fiú után kapok, remélve, hogy sikerül megakkadályoznom, hogy összetörje magát. De nem, útban van Jezebel, aki miatt elkések, s már csak a fiú mellé térdelve tudom annak segíteni.
Felnézek a papra, s bár morcosan, mégis kedvesen szolok hozzá.
- Ha esetleg hozna egy ppohár vizet, azt megköszönném.
Reménykedek benne, hogy kapunk is, de a lényeg, hogy kicsit eltvolítsam a fiú mellől. Zsebembe nyúlok, hogy onnan előszedjem a benne lévő főzetet, melyet jó ideje mindig magamnál hordok. Lényegében azóta, mióta megtudtam, hogy Edward narkolepsziás. Beleszagoltatom az üvegcsébe, amitől Noel magához tér, így talán könnyebb lesz kikísérni. Aramra nézek egy pillanatra, aki bizonyosan nem fogja elutasítani, hogy segítségemre legyen. Felsegítem Noelt amint kissé tisztul a tekintete, megtámasztva hátát, majd aggódó, kérdő pillantással nézek rá.
- Sajnálom Noel, ezt nem akartam. Fel tudsz állni, hogy kimenjünk innen minél hamarabb?
A válaszra várva térdelek mellette, s remélem hogy ha még vizet is kap, amit nem hagyok a papunk által odaadni neki, már fel is tudjuk segíteni, hogy kikísérjük innen.
Sajnálom, mert miattam került ilyen kutyaszorítóba. Ha nem hívom be, ha nem akarok megérzésemre bizonyosságot szerezni, akkor most ez nem történik meg.

//Ez most nem túl hozzsú,a körítés elmaradt, bocsánat:)//

* Nem sok teketória után lép a templomba, járt már itt, az is egy izgalmas nap volt. Amint belép megcsapja a templom hűvöse, az égő gyertyák jellegzetes illata. Elhúzza a száját, megérinti a nyakában logó nyakláncot, nem mintha számítana. Ireth nem igazi keresztény, azét az mert annak kell lennie, mert mielőtt dönthetett volna megtörtént, de Ő nem ebben hisz, de neki ez is mindegy. A hit csak nézet kérdése. Nem is igazán érti, hogy lehet valaki fanatikus ebben a témában, mondjuk jó menedék, menny és pokol, megbocsátás miegymás.
Azért befelé gyújt egy gyertyát, csak, hogy kívánhasson, valakinek valamit, vagy leginkább magának.
Ireth pedig az újjászületés híve. Neki nem pokol van hanem beteg test, vagy beteg elme, vagy mindkettő, hogy aztán a következő életedben mindenért megbüntessenek, vagy megjutalmazzanak, amit ebben a testben teszünk. Egó. Ezt adja a hit. Azt a mérhetetlen és hiábavaló énképet, mely a halálod napján, majd a lelkedet a földön tartja és melynek segítéségével nem látunk tovább az orrunknál. Sok embernek meg is felel.
Lassan lépked a padlón, cipőjének sarka halkan kopog, bár jobban örülne, ha ez sem lenne hallható. Megszemléli a berendezést és elvigyorodik, ezek szerint a két jómadár nem emelt el semmit a miseboron kívül. Vagy csak Ő nem látja, de ez nem is számít, nem ellenőrizni jött, csak úgy betért… ha oka kéne, hogy legyen, biztosan kitalálna valamit, de minek, ha senki sem kérdi?
Rövid farmer szoknyája és kivágott blúza amúgy sem ide való öltözet, de ez sem számít, minek is tenné?
Alig veszi észre, hogy van valaki a templomban rajta kívül, meg is hökken. Azonnal kedve lenne a lány mögé osonni, kezét finoman a vállára ejteni és mély hangon megszólalni; Gyónd meg bűneid lányom, vagy térj meg az igaz hit felé, ilyen ostobaságok jutnak az eszébe. De a lány talán hallja, hogy jön,hiszen cipőjének halk kopogását a falak finoman visszaverik, még véletlen sem maradhat titokban jötte.
A templom nem igazán érdekli, lévén, hogy nem túlságosan hívő, de lenne kedve valakivel váltani pár szót, így határozott léptekkel tart a pad felé amin egy hívő lélek foglal helyet. Ő ugyanis csak annyit lát, hogy bőszen imádkozik, noha jobban mutatna, ha térdelne.
A gondolaton jót mosolyog, de igazából mindegy, mit tesz. Egy padsorral előrébb ül le, nem akarj zavarni hitének gyakorlásában, ő ugyanis nem hallja, hogy a lány kihez mond imát, csak, hogy teszi.
Keresztbe tett lábakkal szemléli a templomot és loppal a lányt is, csak nem küldi el a francba.
Elmélázik rajta, hogy mit kérhetne imádban, de minek tenné, amikor ez csak mese, fantazmagória. Hiszen a keresztény hitnek annyi hátulütője van.
Türelmesen vár, hogy a másik lány befejezze imáját.*

*Természetesen hallja a halk kopogásokat, de nem foglalkozik vele. Tudja, hogy ez egy templom, ahova bármikor bárki betérhet. Az ő imáját ez egyáltalán nem zavarja. Bár bizonyára furcsa a keresztények számára, hogy nem térdel, de az igazság az, hogy nem érti, hogy lehet térdelni egy padban. Az ő szentélyeik sokkal praktikusabbak ilyen szempontból. Kényelmes kis térdeplőkkel... Oh, mennyire is hiányzik az neki. De mindegy is. Most ez van, ezzel kell beérni.
Ami Ireth tervét illeti, nem a kívánt hatást érné el vele. Mert bár a japán lány összerezzenne az érintésre, a bűnök meggyónása egyáltalán nem az ő stílusa. Már csak azért sem, mert pont egy bűn elkövetéséhez kért most erőt a szellemektől, amikben ő hisz. Hiába a shinto az nem az az átlagos vallás. Mindennek meg van a maga istene - vagy ahogy ők hívják szelleme. Ezeket a szellemeket kérik, hogy segítsék őket. S bár gyilkoláshoz segítséget kérni, náluk sem nagyon illik, azért Kumiko próbálkozik. Legfeljebb majd egy démon vagy gonosz szellem segít neki. A vél szempontjából ez teljesen lényegtelen. Amúgy sem olyan nagy vallás gyakorló, mióta ide érkezett. Otthon minden más volt. De mióta megszakította a kapcsolatát a családjával nem is igazán akar emlékezni arra, ami odaköti. Így többek közt a shinto szertartásokra sem. A mostani imája pont azért jó, mert mellőzi az össze szabályosságot. Épp csak elmondja mit szeretne. Mással nem foglalkozik.
A szemei csukva vannak, de pontosan érzékeli, hogy elé ülnek le. Látszólag meg sem rezzen, éljen az akaraterő, belül azonban forrong.*
~Mért pont ide ült le? Olyan nagy még ez a templom... De neki ide kellett jönnie. Talán egy ismerős?~ *Fordul meg a fejében a gondolat, majd ebben megnyugodva visszatér az imádságához. 1-2 perc múlva befejezi, felemeli a fejét, szemeit kinyitja, bólint még egyet a kamiknak, majd kimászik a padból, szertartásosan meghajol, és végül azt is megnézi, ki "zavarta meg". Azt könnyedén megállapítja, hogy a másik is egy diák, de abban is biztos, hogy nem találkoztak még korábban. A másik lány öltözéke, enyhén felháborító, s a véleményét, nem is rejtegeti, tisztán kivehető az arcán a fintor ahogy megszemléli a kivágott felsőt és a rövidke szoknyát. A nyaklánccal nem különösebben foglalkozik, bár ő maga, nem venne fel ilyesmit. Az ő ékszerei mind a fülében vannak: a láncos fülgyűrű, egy gyík, egy csillag és egy golyó díszíti a fülét. Mindez láthatóvá is válik, ahogy a haját a füle mögé tűri, majd még egy utolsó pillantást vetve a másikra megfordul, hogy távozzon.
Ő nem az a beszélgetős-barátkozós típus, ha a másik akart tőle valamit, nyilván megszólalt volna már. Persze, ha most utána szólnak, nem fog eltűnni, akkor szépen meghallgatja a másikat és talán még hosszabban is beszélget vele. Esetleg felvilágosítja arról, hogy illetlen az öltözéke. Nem mintha ő olyan nagyon illendően öltözködne, de ő legalább olyan hosszú szoknyát hord, ami leér a térdéig. Az ő léptei hangtalanok, a bakancsban szokatlanul könnyedén mozog és a tartása is már-már túlságosan egyenes...*

//Nem egy nagy szám, de unokahúgom nem hagy írni xD Bocsesz//

* Türelmesen vár, míg a lány kikönyörgi amit szeretne, istenétől. Nem igazán érti mire jó ez, az embernek önmagában kell hinnie és pont. Ő az aki itt van és megküzd szellemeivel. Még jó, hogy Ő mindig abban hisz, amiben akar. Ember, embernek farkasa.
Sosem gyónna. Nem hajlandó elhinni, hogy követhet el olyan hibákat, amit egy gyónás jóvá tehet. Ha „bűnt” követ el, előbb meg kell győződnie arról, hogy valóban bűn-e? Amíg nem érzi annak talán nem. Amúgy meg, mindenki megkapja, amit megérdemel. Az a jobb, ha még ebben az életben, akkor esetleg számot vethetsz hited atyjával a végső órán.
Szó nélkül tűri, hogy szemügyre vegyék, semmi nem kerüli el a figyelmét, testjeleket keres, arról mit is kezdhetne a lánnyal. Nem túl kedves az biztos, nem is vágyott társaságra, elég komor. Biztosan nem szép dolgok jártak a fejében, meglepték, titkos „randi” közben. Ireth biztos benne, hogy nem szeretne a fejébe látni. Kumiko azonnal megítéli Őt. Az első bélyeg felkerült a homlokára, ezt nem is rejti véka alá.
Önelégülten elmosolyodik a lenéző pillantáson. Megbotránkoztat, az máris jó. Hagyja, hogy szemrevételezzék, hozzá képest elég visszafogott az öltözéke, mégiscsak templomba jött.
Olyan ismerős a tekintet, sokszor alkalmazza, egyből felbosszantja a másikat, elismerően bólint a lány után, de lélekben megörül, szívesen nyit vitát arról illik-e Őt lenézni.*
- Kevésbé lesz hatásos az imám? * hangja halk de meglehetősen fennkölt, nem fordul a másik után inkább előre figyel. Lépteit alig hallja, lehet már rég le is lépett meg sem hallja kérdését.
Ha tudná, hogy micsoda tűz lobog benne, hogy milyen elszántan kívánja valakinek a halálát, talán nem kötne bele, hagyná, hogy a saját nyűge lerágja csontjairól a húsz idővel. A halált kívánó esetek, erős bosszú szagúak, az pedig kinyírja mindaz, ami miatt megéri embernek lenni. Ő nem hisz ilyesmiben
Mozdulatlanul vár, tartása egyenes, mint mindig, biztos benne, hogy valami lekezelő választ kap majd, amire adhat egy cinikus választ és vagy jól elbeszélgetnek egymás gyengéit kutatva, vagy összeugranak. Neki mindegy, ráér egy kis érzelmi sokkra.*

// Semmi... Nekem is csak ennyire telet most //