Tornerans Mágusképző Szakiskola
Köszöntünk mindenkit az oldalon!

Amennyiben már regisztrált tag vagy, kérjük kattints a Bejelentkezés gombra, viszont ha vendég, nézz bátran körbe, itt is, és a főoldalon is (amit elérsz fent, a Főoldal gombra kattintva). Amennyiben regisztrálni akarsz, klikk a Regisztráció ikonra a fenti menüsortban, töltsd ki a tesztet, és pár nap után be lesz regisztrálva a karaktered!

Kellemes böngészést kíván: a vezetőség

Tornerans Mágusképző Szakiskola

Tornerans Mágusképző Szakiskola :: http://torneransmagusk.atw.hu/
 
FőoldalHomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokFelvételizésBelépésRegisztráció

Share | 
 

 Dalmágia terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Emmeline Way
Diák - Pugnax
avatar

Female Szűz Jelige : Kamaszodó, borzas nagykistünde
Hozzászólások : 392
Évfolyam : Második
Kor : 130

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Hétf. Okt. 12 2009, 21:55

*Emmeline kis híjján szívrohamot kap, amikor egy vihogó idegbeteg lép ki a szekrényből. A második halálközeli élmény akkor éri, amikor rájön, Amelie a szellemi képességekről nem túlzott, és ez a fickó a tanár. Minden vér kifut az arcából, ahogy a Teritennel békésen együtt töltött órákra, és a kedves tünde dallamokra gondol.
Ahogy döbbenten figyel, egyre inkább azon gondolkodik, hogy a beígért lila plüsskacsát megtartja háziállatnak, nem adja egy ilyen ember kezébe. Még a végén kárt tesz magában vele.
~Elmebeteg karmester? Találó...~
Arca grimaszba rándul a fülsértő hangok hallatán, és nem győzi követni a hangulatingadozásokat. Annál jobban ledöbben, mikor felszólítják, hogy énekeljen.*
- Ez biztos? - *csúszik ki akaratlanul a száján a kétkedés, de végül erőt ves magán, és feltápászkodik az énekléshez nem túl előnyös testhelyzetből. A fejében dallamok százai száguldoznak, míg végül egy kedves spanyol dallam mellett dönt, amit annyit énekelgetett kertészkedés közben.* - Szóval, Emmeline Way vagyok, Spanyolországból, és már tanultam énekelni, de külön dalmágiát még soha. Nos, akkor kezdeném...
*Sután feláll ülő helyzetéből, és megköszörüli a torkát, majd tiszta, dallamos hangon rákezd:
"Tanto el que no enlienda..."
A tünde hang szárnyal, ahogy ez elvárható tőle, és végig is énekli a melódiát, hacsak félbe nem szakítják. Nem hiába kuksolt vagy tíz évet poros énekestekercsek között.*




//Haggard - Hijo de Luna: https://www.youtube.com/watch?v=sKph4GCuh3Y&feature=related//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ireth Benkovits
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Skorpió Jelige : Könyvmoly
Hozzászólások : 881
Évfolyam : Második
Kor : 45

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Hétf. Okt. 12 2009, 22:28

*Néha köszönm egy-egy érkező emberkének, akit ismer távolabbról, de mivel közeli ismerőse nem érkezik, így belemerül az olvasásba, szinte megfeledkezik a külvilágról, ám ezt már megszokhattuk tőle. Ha könyv van a kezében, akkor se lát, se hall. Így aztán megérthető, hogy a frász töri ki, amint egy idétlennek tűnő alak mászik elő a szekrényből. Nem éppen a megszokott közlekedési módot választja, talán ezért is okoz meglepetést. Legalábbis ő inkább az ajtón való érkezésre számított. Ijedtében összecsapja könyvét, könyvjelző nélkül és már előre morog, mivel majd később kell keresgélnie, hogy hol is tartott.
Aztán pedig itt ez a fura figura. Érdekes egy iskola ez, Ireth azt hitte lassan már megszokta a furábbnál furább tanárok jelenlétét. A Vérmániás Senseit vagy mondjuk az Igazgatót, egyikük sem éppen hétköznapi. De erre megjelenik egy alak, aki a ruhásszekrényből mászik elő, Elmebeteg karmester-nek titulálja magát, ráadásul látszik rajta, hogy nem épelméjű. Nézzük csak meg a hosszú körmeit, egy férfi hogy hordhatja őket így?! Ireth mindezt csak egy nyögéssel adja környezete tudtára, mely így hangzik:*
- Na neeee. * Tör fel belőle egy halk sóhaj, ám ahogy látja környezetében is mindenkinek leesik az álla. Aztán akkor meghallja, hogy énekelni is kell... Nem, nincsen rossz hangja és szereti is a zenét, szívesen olvas úgy, hogy valami megnyugtató zene szól mellette. De most itt, mindenki előtt kellene felállnia és megszólalni, ráadásul énekelni is. Jól van, már kezdi érezni, hogy rossz választás volt felvenni ezt az órát. Persze magában ő is tudja, hogy sokkal szórakoztatóbbak ezek az órák, ahol a tanár személye is már egy külön egyéniség, ahol nem csak jegyzetelni és válaszolgatni kell.
Végül sorban felállnak a diákok, így ő is közéjük csatlakozik. Mikor rákerül a sor igyekszik gyorsan túl lenni az egészen, így kissé hadarva mutatkozik be.*
- Ireth Benkovits. Második évfolyam. *Mondja kissé zavarodottan. Aztán minden kertelés nélkül énekelni kezd, ezt is azért, hogy minél hamarabb végezhessen és leülhessen. Miután végez a professzorra pillant, miközben gyorsan helyet foglal. Hangja valahogyan így szól:

https://www.youtube.com/watch?v=UMDunGVx7uU

_____________
#e79063
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Hétf. Okt. 12 2009, 22:37

A kérlelő szemek láttán csak bólint, majd somolyogva kiböki első gondolatát.
- Én meg már azt hittem, hogy zavar hajad hosszúsága. Éppen fel akartam ajánlani, hogy ha akarod, akkor elkísérlek a városba a fodrászhoz - kuncogja tenyerébe, és nagyon csibész pillantást vet barátnőjére.
A hozzá intézett szavakra komoly tekintettel bólint.
- Gratulálok! - présel ki magából egy kis mosolyt, és visszafordul barátnője felé. Arcán döbbenet és szomorúság keveréke játszik.
De Emmeline kijelentésre széles mosoly húzódik arcára, majd gyorsan eltünteti azt, és komolyan bólogatni kezd.
- Biztosan nem lesz nehéz. Hiszen nem olyan nagy dolog kiállni az osztály elé és énekelni, vagy később az egész iskola elé, ugye? - kérdezi, miközben egyre kezd felfelé kunkorodni a szája, szeme pedig komiszan csillogni kezd.
- Ne is törődj velem, csak ugratlak - legyint egyet, miközben végre kinyitja táskáját, és kiveszi belőle a penna-pergamen-tinta triót, és kipakolja az asztalra.
A nagy lármára és finomabb káromkodásra felkapja a fejét, és Emmeline arcát látva elvigyorodik. Ez egy igazán érdekes bevonulás volt, majdnem olyan jó, mint amikor Wayner prof sétál be az órájukra sátáni mosollyal az arcán. Csak ez szórakoztató is volt.
De a mosolyt levakarja arcáról, amint meghallja Emmeline csilingelő hangját. Egészen elámul, miközben hallgatja, és már most megesküszik, ha megint jönnének majd azok a napok, amikor képtelen aludni, áttrappol barátnőjéhez, hogy énekeljen neki, akkor biztosan bedobja majd a szundit.
Aztán jön Raphael, aki inkább kiül a tanár mellé, és ő is énekelni kezd. Meglepetten szökken a magasba szemöldöke, és döbbenten dől előre a székében, miközben hallgatja. Szomorú mosoly húzódik ajkaira, miközben rájön, hogy milyen sok mindent nem mondanak el egymásnak.
Egy számára eddig idegen fiú, Noel, akinek szintén kellemes hangja van. Amint a srác leül, Ireth mutatkozik be, és kezd el énekelni, ő pedig a ritmust felvéve dobol ujjaival a lábán. Amikor a lány végez, ő emelkedik fel székéről.
- Sam-bá - biccent a férfinek halál komolyan. - Amelie Clarkson vagyok, másod éves, pugnaxos diák - mutatkozik be, majd az ablakon kinézve halkan énekelni kezd.
A dal befejeztével nem néz senkire, csak a kinti tájat figyeli, végül lassan visszaereszkedik székére.

https://www.youtube.com/watch?v=JMhD7JT0iok&feature=related
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cecilia Thulile
Diák - Pilluamuleto
avatar

Nyilas Jelige : Meghódíthatatlan Vörösszem
Hozzászólások : 237
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Hétf. Okt. 12 2009, 22:39

Az újdonságok mindig valahogy befészkelik magát az emberi tudatba és próbálják azzal álltatni, hogy igen kell ez neki. Nagyjából Vörösszem meggyőződése is az, hogy csupán azért tart jelenleg ott ahol van, mert éhezik az újdonságokra. Nincs is mit tagadni azon, ha az új tanév új kihívásokat is tartogat magában, melyekből az egyik meglepő dolog a prefisége lett. Hogy miért pont őt ezt a széllel-bélelt lányt fogadta kegyeibe a sors, hogy egy kicsivel több legyen mint más? De hiába a teljes és csodaszép feladatkör ezzel még nem jár együtt az, hogy szokásaiban változna. Nehéz visszaszokni a hosszú szünet után az iskola monoton közegébe, élvezni az épp kellemes vagy kellemetlen órák sorát és a tanárok szapulgatását. Jelenleg is erős kényszert érez arra, hogy ne menjen be, de talán még az első óra kiérdemel annyi tiszteletet nála, hogy megtekintse. Amúgy is a neve is rejtés és nem is tud hova gondolni annak kapcsán, hogy minek ez neki. Sosem volt egy jó énektehetséggel megáldott emberke és első 8 éve alatt se lett a szíve csücske a mugli énekóra. Bár azt sejti, hogy a kettő merőben nem hasonlítható össze, legalábbis igyekszik beépíteni tudatába, hogy itt nem kottaolvasásra és hangjegy felismerésre és ilyen szépségekre lesznek kárhoztatva. Ha mégis akkor egy újabb óra lesz csak számára amit ásítozással és firkálgatással fog tölteni. A tanár személyéről pletykák még nem igazán környékezték meg füleit, de ha tudna is ilyenről egyáltalán nem lenne tántorító ok arra, hogy ne jelenjen meg. Persze elsietni nem fogja a dolgot, minek rohanni az életben nem igaz? Így ráérősen nyugodtan készülődik, vörös szemgolyóival elégedetten stíröli frizuráját és az idióta egyenruhát, amely ott pihen mellette. Nem, azért sem fogja felvenni, sokkal jobb a lezser megjelenés, de vinni viszi magával egyfakkos kis táskájába gyűrve olyan módon, hogy a vége lógjon ki. Cipője hangtalanul szeli a folyosók szakaszát és nem is foglalkozik olyan apró holmi dolgokkal, mint időtényező. Ráérősen nézegeti a falakon lévő piszkot vagy épp egy-egy lukat vagy letöredezett kőcsücsköt és közben vörös ajkai csak úgy mosolyra húzódnak, de az okot hogy miért is kár firtatni. Hangtalan közeledése csak arra jó, hogy úgy toppanjon majd be, hogy az ne legyen túl észrevehető, bár egy késői ajtónyikorgást mindig kiszúrnak a tanárok.
De most istenem annyira szörnyű dolog lenne ott csápolni az elsősorban és adni a bájolgást a másikra, hogy mindjárt rájönne a hányinger. De csak lezser módon, hagyva hogy táskája ide-odahimbálózzon bal vállán sétálgat.
~Túl messzi van ez a torony és a terem is~
Igazán bosszantó, hogy csak egy tárgynak köszönheti ezt a sok mászást, és még az úton se történik semmi érdekes. El is fojt egy kisebb ásítást, ami erőteljesen jelzi unalmát, majd lassanként előszedegeti táskája mélyéből az időfaktort mutató szerkezetet. Azon pont az látszik, hogy úgy nagyjából 10 perces késésben van, szóval még bőven van ideje egyik lábáról a másikra álldogálás műveletét elsajátítani és kivárni amíg a tanár elkezdi a mondókát, hogy ő majd szépen belerondíthasson. Közben még sminktükrével egy apró megtekintés az ajkak irányába, hogy az erőteljes vörös vonalat nem torzította el semmi ajkain. Egy utolsó bekattintás, majd a lassanként 30 percbe forduló késési faktort nézve végre irány a tanterem. Nem is kérdés, hogy most már felesleges azzal várakoznia az ajtó előtt, hogy úristen mi lesz, hanem csak úgy lazán benyit, aztán a többi majd jön magától. A kornyikálást már odakint hallotta, bár ez nem meglepő ha már dalmágia terem előtt álldogál az ember. És az meg még jobb, amikor csak úgy találomra félbeszakítja a folyamatot.
Érdeklődve pillant körbe a szokatlan teremen és a még annál is szokatlanabb felhozatalon. Most már csak az lesz a ciki, ha tényleg mindenki előtt produkálnia kell magát, mert vannak nyilvánossági gondjai, hacsak nem leüvöltésről és beszólásról van szó. Az már első ránézésre látszik mindenkin, hogy cuki pofája egyikükére sem érdemes, így csak az egyszekciós változat marad. Az a tény, hogy esetleg minden szem felé fordul nem igazán zavaró tényező nyugodt szívvel rakja egyik lábát a másik elé és egy üres hely után kutatva, miközben egy kegyes, vörös íriszeivel határozott tekintettel pillant fel az "állítólag professzor" című személy felé. Közben egy ásítást is kénytelen elfojtani, de sosem tudta igazán leküzdeni az álomszuszék jellemét, hogy éjszaka alig bírja magát elvackolni, nappal pedig addig aludni, ameddig csak bírna. De aztán egy vállfonás után úgy dönt helyet foglal, nem fog itt ítéletnapig várni, amíg a drága prof hajlandó a száját is kinyitni. Bizonyára élvezetesebb dolog hallgatni a fel-feltörő kornyikálást az egyes emberkék szájából. Az meg, hogy az óra elejét lekéste nem sokat számít, úgysem történik semmi lényeges, ami rá is vonatkozna. Legalábbis azon az állásponton van, hogy nem nagy veszteség ha kimrad ebből a danolászásból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Hétf. Okt. 12 2009, 22:55



*Vége a halál drámának egy felvonásban, végre kezdődik valami…Kifejezetten élvezi, hogy nincs fény-ami idegesítse…csak a hely és a helyzet ideális ahhoz, ahogy elaludjon. Most már bánja, hogy nem hozott kaját…legközelebb piknikkosárral felszerelkezve jön. Hogy ne aludjon az ember kaja nélkül, miközben ül egy padban és bámul kifelé a fejéből, mintha az érdekes lenne? Mondjuk, most érdekes dolgokon gondolkodik, mégpedig éppen azon gondolkodik, hogy kioson egy szelet tortáért…mondjuk elcsórja a manóktól, vagy bárkitől, még egy apáca kezéből is simán ki venné… amikoris megnyikordul a szekrény. Na szuper…buli lesz…Gyomra ennek nem annyira örül, legalább fél órája nem látott semmiféle kajának nevezhető dolgot, s hevesen tiltakozik a tény ellen…(vékony gyerekről van szó. Ez benne a nagy poén. Ha-ha-ha) De megjelenik Menyus…s Edward szemei hatalmasra kerekednek, pont mikor az ötéves meglátja a figurát a tvben. Animágus a tanár, vagy mi van? Sajnos Edward sem a szívbajosok táborát gazdagítja, amint megnyikordul a szekrény, végre eljut arra az elhatározásra-nem fog aludni…Akkor még nem is tudja, hogy nem alhatna, hacsak nem immunis a hangokra, mert énekelni kell. Ez a rémhír még nem fenyegeti, csak majd a hsz lentebbi részében fog tőle elájulni…úgyhogy izgatottan a zárra figyel, mi fog kiugrani és honnan. Nem is csalódik, nem egy normális dolog lepi meg őket, s bizony a srác szája nyitvamarad egy percre.*
~Király! Nem normális!~
*Ez a második gondolata azután, hogy „úristen” de csak a terror szó elhangzása, valamint a kínzás szavak után. Nem bánja, kínozza csak a többieket, ő majd elnézi…Addig viszont követi a tanárt tekintetével, szentül elhatározva, nem fog ordítani, ha odamegy hozzá és tüzes vasat nyom homlokához, vagy előveszi korbácsát. Biztos benne, hogy van neki…Korbácsa, bilincsei, talán karóba akarja majd őket húzatni…*
~Elmebeteg…tényleg elmebeteg…~
*Talán ezért is tetszik neki Sam bácsi…mindjárt szebb színben látja a világot, ha van aki szórakoztassa. Bemutatkozás…nem nagy cucc, elvakkantja, hogy Lyonsz-oszt ennyi. Még bólint is, ahogy száját szélesre húzza. Edward Lyons arcán egy mosoly….ráadásul órán! Hihetetlen pillanatnak kell lennie az biztos, vagy épp hihetetlen menyétes bácsinak. Aztán ez a széles, ezerwattos mosoly olyan szépen hervad le annak hallatán, hogy énekelni kell, mint ahogy a menyét, ha összetapossa az ibolyákat, s azok kénytelenek megdögleni. Énekelni…ő? Oké, hogy a legjobb zongorista Mozart óta, de ez valahogy nem szerepel a szerződésében…Persze, nem akar első lenni, hátha kihagyják, esetleg, ha elalszik majd marha sajnálatos módon hivatkozik betegségére, orvosilag bizonyított kérem szépen…erre na tessék, mindenki profi, miközben ő lejjebb süllyed székében. Nem nevet, egyáltalán nincs kedve hozzá, hiszen mindenki jó, jobb, mint ő, különben sem tud már igazán nevetni nagyon régóta. Mindenkire csúnyán néz, aki szerepelt, hogy merészelnek ilyen jól énekelni, miközben megfordul vele a világ és egyre csak az jár a fejben minek jött ide? Szinte mindenki volt már, tisztelet a kivételnek, míg ő ott lapít, kissé kipirult, ám annál barátságtalanabb arccal. Tényleg befogja vágni azt, hogy gá-gá-gá…
Kezd egyre idegesebb lenni önmagára is, hogy minek parázik, ezek csak emberek, egyik se barátja, sőt még csak nem is köszöntek neki…Kit érdekelnek? Majd Ő fog stresszelni tőlük, második Mozart, ha!!! Mindenki le van tojva, színre lép, színre lép, s noha ezt bebeszéli magának arcáról nem tudja eltüntetni a két piros foltot. Mindegy, mert amit nem lát, az nem fáj neki. Nagy levegő, s mikor éppen senki, ő felpattan, tömören, kissé moranva közli, hogy:*
-Edward Lyons *Bár inkább úgy hat, mintha egy durcás Edward Lyons lenne…nem az ördög kisunokaöccse, majd kinyitja száját, s előadja az alábbiakat. Tulajdonképpen fapofával…mégis gúnyosan vigyorog a végére, hiszen ez teljesen más…Talán még kiakasztó is, amellett, hogy rövid, de lényegre törő benne a tehetségtelenség.*


//tadáááááá


http://www.videoplayer.hu/videos/play/344377



vagy ha nem megy...Innen az utolsó, a Sebastian énekel

http://www.videoplayer.hu/search/videos?q=rossul%20%C3%A9nekel&order=null&start=0



//



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Izzy Maddison
Diák - Pilluamuleto
avatar

Male Kos Jelige : Az embernek az a sorsa, ami, és az élet különben is illúzió.
Hozzászólások : 439
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Kedd Okt. 13 2009, 13:12

Szuper! Sandy néni biztos elővett volna, ha megtudja, hogy már az első óráról elkéstem.
*Felel Noelnek, és a tárgyfelvételre csak két számot mutat felé az ujjaival. Az egyik egy kettes, a másik meg egy hatos. Tudja, hogy elég lett volna egyet felvennie, de új terveket szövöget, csak azt nem akarja, hogy a többiek rájöjjenek, mégsem annyira lusta dög, mint amilyennek látszik. Kicsit morcosan néz Noelre, hogy ennyire félti tőle a koponyát, pedig ő még azt is felajánlotta neki, hogy segít majd tisztogatni, de úgy látszik, erre nem lesz igény. Az egyenruhájáról meg csak annyit, hogy Izzy egyszerűen annyira elüt a többiektől, hogy még a szabvány iskolai darabok is – amiket Sandy néni volt olyan kedves és beszerzett neki – úgy állnak rajta, mintha tényleg magándarab lenne.*
Szoktam énekelni, és hobbi szinten gitározok, főleg a keményebb stílust kedvelem. Viszont a kottát nem ismerem, mert csak hallás után tudok mindent.
*Viszont a rövid számokat elég három-öt alkalommal hallania, ahhoz, hogy megjegyezze. Amíg megérkezik a tanár, addig a lányokat veszi szemügyre. A vihogásuk egy kicsit idegen neki, de az extrém frizurákon elidőzik a tekintete ~ó, ha adnának egy ollót, és engednék, hogy egy kis egyéniséget csempésszek a megjelenésükbe… hmm~. Hát igen, ha ez valaha megtörténhetne, legnagyobb gyönyörűségére csupa Izzy-frizurás lány mászkálna a folyosón. Hoppá, de nem csak nekik hosszú a hajuk. Lopva Noelre sandít.*
Mekkora már a loboncod, rád férne egy kis fazonigazítás. El ne menj fodrászhoz, majd Izzy bácsi megcsinálja! Tényleg, Francis olyan kopasz, ne csináljunk vele is valamit?
*Kitör belőle a röhögés, ám ekkor meglát valami roppant félelmeteset az asztal szélén.*
Egek! Egy fehér mókus!
*Kissé hangosabbra sikeredik a bejelentés, mint ahogy szerette volna, de annyira retteg az állatoktól, amiket ugye a halucinációi miatt sokkal nagyobbnak és vérszomjasnak lát, hogy egyből a pad alatt köt ki. Onnan leselkedik, szemmel tartva a menyétet – mert időközben rájön, hogy az nem is mókus – és mivel már napok óta nem szed semmit, kezdi felfogni, hogy nem fogja kitépni a szívét. Ekkor előkerül a szekrényből a fura tanerő. Lopva felsandít Nolere és bólint egyet, bizony ez nekik maga a főnyeremény ~Ez mekkora fazon! Ha nem lenne ott az a menyét, az első sorban csápolnék!~ Az biztos, hogy nem ő lesz az, aki ordítva fog kirohanni a teremből, mert hogy ő sem normális, azt mindenki láthatja, ergo élvezni fogja az órákat.*
Nem tudom, mit szívott, de jó az anyag! Szerinted hol tartja?
*Igen, már a szűkösebb napokra is tervez. Ő nem röhög annyira, mint Noel, mert a pad alatt elég kényelmetlen lenne, csak szélesen vigyorog, és még mindig a menyétet lesi, akit most már kezelésbe vett a gazdája. Mivel most nem tört rá egyetlen agyrém sem, és az állat mérete sem változott az elmúlt tíz perc alatt, így rászánja magát a bemutatkozásra, miután kiderült, hogy senki sem bojkottálja azt az ötletet, hogy nyilvánosság előtt énekeljen. Ő nem szégyellős, bár nem szokott szerepelni. Kikászálódik az asztal alól.*
Izzy Maddison, első év, Pilluamuleto.
*Megköszörüli a torkát, mielőtt énekelni kezd. Hangja kicsit karcos, érezni rajta, hogy nem képzett, de nem is hamis annyira. Ahogy leül, csak utána veszi észre az elkésett prefit. Nagyot vigyorog rá, és súg neki egy sziát.*


// https://www.youtube.com/watch?v=7tXyxk5lOjg&feature=related //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Midorikawa Kumiko
Prefektus - Extremus
avatar

Female Halak Jelige : Mérgezett Fekete-Fehér
Hozzászólások : 2161
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Kedd Okt. 13 2009, 16:21

*Hangos trappolás hallatszik be a folyosóról a tanterembe, amint az utolsó diák is abbahagyja az éneklést. Ez talán furcsának tűnhet, de hamar nyílvánvalóvá válik a magyarázat. Nevezetesen akkor, amikor - kopogás nélkül - kinyílik a terem ajtaja, s egy kissé csapzott lihegő, fekete hajú lány lép be rajta.*
- El...hné..zhést... ah... kés...hés...ért!
*Nyögi ki Kumiko miközben levegőért kapkod. Az egészről a múltheti bevásárlás tehet. Hirtelen annyi színes ruhája lett, hogy nem tudta eldönteni mit vegyen fel. Ez persze rettentően röhejesen hangozhat, így természetesen nem fogja bevallani. De a tény akkor is az, hogy reggel, nem tudta eldönteni mit vegyen fel. Észre sem vette, hogy mennyire elszaladt az idő. Amikor az órájára tekintett, akkor azonban nagyon megijedt, így maradt a kevésbé macerás, ugyanakkor megszokott fekete ruháknál.
Térdig érő fekete szoknyájában, és a hozzáfelvett fekete felsőben, biztonságan érezte magát, s miután rekord idő alatt bekötötte a bakancsát - alig 5 percet vett igénybe a térdig érő lábbeli felvétele - a pálcáját és a táskáját felkapva rohanni kezdett.
Nem túl előnyös ránézve, hogy miután belép, még egy jó percig a térdeire támaszkodik, hogy össze ne essen. Azonban az alagsorból idáig szinte lehetetlen feljutni...
Mire ismét rendesen kap levegőt, felpillant a tanárra, és erőteljesen reménykedik benne, hogy nem fogják rögtön kiparancsolni az első órájáról. Bármire hajlandó lenne, csak ne küldjék el. Ez a gondolat az arcára is kirajzolódik, s ha szerencséje van nem haragudnak meg túlságosan a késéséért. Ha büntetőmunkát kap? vagy plusz feladatot? esetleg, már most pontot veszít? Nem ezek közül egy sem zavarná... Neki csak az számít, hogy részt vehessen az órán.
Ha nem zavarják el, akkor anélkül, hogy szét nézne kik vannak még a teremben, leveti magát az első üres helyre.*

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Serena Silverfeather
Diák - Extremus
avatar

Female Ikrek Jelige : I'm California...
Hozzászólások : 754
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Kedd Okt. 13 2009, 17:15

*Boldogság érzése kellőképpen elkerüli ma a leányzót, így unottan lóbálja lábát. Körbe pillant a teremben. A gyerkőcök csak gyűlnek sorban. Egyre érdekesebb arcok és újak tömkelege. Serena csak a szemeivel végig méri őket. Hogy ebbe az iskolába milyen arcokat be tudnak engedni. Felsóhajt, majd a karján lévő órára pillant, ez a tanár rosszabb, mint maga a leányzó. Ő is késett, de tanító bácsi még többet. Ami azt jelenti, hogy tovább is fognak itt ülni, és a helyzet nem tetszik az extremusos diáknak. Szemeivel a falon lévő csöppnyi fényforrást figyeli. Gondolatai cikáznak, mikor a fülét valami érdekes csapja meg.
A katedrára pillant, ahol egy szerencsétlen állat jelenik meg, és ugyan azt a munkát végzi, amit percekkel ez előtt Serena művelt. Végig méri a társaságot. De nem ez a hang forrása, hanem egy szekrényből szűrődik ki. Felegyenesedik, hogy jobban lássa, ki az és mit akar tőlük. Kinyílik a nyikorgó szekrény, Serena szemei nagyra duzzadnak a meglepettségtől.
Egy érdekes figura lép ki, eddig még háttal nekik. Aztán….
Halálos csend a diákoktól, vihogás a tanártól. És aztán megfordult, vakító vigyorát az első sorban lévőkre vetíti*
- Jézusom…
*Bukik ki hangosan a lányból, de nem foglalkozik vele, hogy meghallotta e a tanár avagy sem. Mi az, hogy terrorizáció? Nem elég, hogy már van egy, két személyes őrült tanári sereg, most csatlakozik egy harmadik is? Nem sokat téved a leányzó, hisz Sam bá nem a legaranyosabb, szeretni való tanárok közé tartozik első ránézésre. Inkább egy elmebeteg vonásit hordozza*
- Meg se lepődök…
*Ezt inkább már magának motyogja, miután kiderült, hogy tényleg Elmebetegnek hívja magát. Igazából ő minden órán áldozatnak érzi magát, így itt se lehet másképp. Inkább kíváncsian várja, hogy még hány pszichopata tanárt sóznak rájuk, akik még nem élték ki ezeket, az ösztönöket. Miszerint, minden kedves hallgató diákot öngyilkosjelöltként kell kezelni és sírba vinni.
Éneklés lenne a következő elvárás. Megcsóválja a fejét, aztán átrakja lábait a pad másik oldalára és leereszkedik a székre. Néha kisebb – nagyobb rázkódásokkal hallgatja végig kedves évfolyam társait, akik, úgy látszik tökéletes hangszínnel, rendelkeznek és egy csepp hiba, sincs a hangszálukban. Ami persze lehetetlen lenne, de itt lehetséges.
Az énekléseket, a késő diákok zavarják meg, akik között ott van Mido is.. Midoo??? Az lehetetlen, csodálkozva integet a lánynak, de úgy látszik elég nagy sietésben volt, így nem sok esély van arra, hogy észreveszi a terem leghátsó részében helyet, foglaló leányzót. Még egy sóhajtás és unottan hallgatja a dallamokat. Az emberek, csak fogynak, és lassan Serena érkezik el oda, hogy énekelni kéne. Van köze a zenéhez, el végre olyan családból származik ahol a műveltséghez, hozzátartozik. Énekelni sose szeretett, viszont zongorázni annál inkább, itt kitudja mennyi hasznát, veszi majd.
Nos mire rá kerül a sor, már fél óra elmegy szinte, de ő nem fog órákat énekelni és kecsegtetni tudását. Halkan megköszörüli a torkát.*
- Serena lennék, másodikos és az extremus karból
*Még egy kis hangköszörülés és ő is elkezd énekelni, de nem sokat, csak egy kis részletet, majd abba is hagyja. Ennyi elég volt neki is, amúgy is tök gáznak gondolja ezt. De ha már vállalta az órát, akkor, muszáj lesz neki is tennie azokat a feladatokat, amiket a tanár követel…*

//Nos Uram, az adott nóta : https://www.youtube.com/watch?v=lUTjXjYuW3g&feature=channel =)//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Georgina A. Greene
Prefektus - Pilluamuleto
avatar

Female Halak Jelige : Dopping Maca :D:D:D
Hozzászólások : 322
Évfolyam : Első
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Kedd Okt. 13 2009, 19:09

Végig hallgatja a többieket, Izzy köszönésére ő is elsutyorog egy sziát, és visszafordul a tanár felé.
Nincs mit tenni lassan rá kerül a sor, ennek okán igyekszik magába mélyedni, és elgondolkozik azon, hogy mit is énekelhetne el, melyik dal is megy neki a legegyszerűbben, és tisztábban, mert hát ugye a tisztaság sem árt.
Aztán hirtelen nyílik az ajtó és az egyik társa toppan be a terembe. Úgy liheg, mint Gina, nos azért megnyugtató, hogy nem ő az egyetlen aki elkésett, magában fogadalmat tesz, hogy soha többet sehonnan nem fog elkésni.
Aztán vissza a mélyedésbe, és már meg is van az a dal, amit elfog énekelni. Hangja lágysága miatt nem sok választása maradt, és olyan dal kellett, amit szeret is, és ami az ő hangszínén is jól hangzik.
Egyre fogynak előtte az emberkék, és már csak két rása van vissza.
Gina ekkor gyorsan neki áll a dalszövegét ismételgetni magában, mert hát téveszteni azért ciki lenne.
Nah már csak egy emberke, ismétlés befejezése, éls a mély levegő vétel most az úr.
Orron be, szájon ki...orron be, szájon ki...orron be szájon ki.
Szerencsére Serena elég hosszúra fogja éneklését, de ez nem baj, így Gina még mindig tud egy icipicit készülni. Nagyon tetszik Serena dala, és mély levegő vétel közben felfigyel társnőjére. Rájön így sokkal egyszerűbb.
De rákerült a sor, a tenyerei izzadnak, gyorsan zsebkendőbe törli őket, azt elteszi majd feláll
-Gina vagyok, első évfolyam Pilluamuleto-közli "Sam bá" -val.
Most jön a dal, egy kisebb bevezető kéne hozzá, de mi is, nem hosszú éppen csak egy rövidke.
-az egyik kedvenc dalomat fogom elénekelni-mondja immár határozottan, és belekezd a nótába...


https://www.youtube.com/watch?v=Us9wzQgnWIc

_____________
I would like to be happy very much....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zoe Westwood
Diák - Pugnax
avatar

Female Rák Jelige : Vigyázz életveszélyes övezet!
Hozzászólások : 79
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Kedd Okt. 13 2009, 20:04

*Már egy jó ideje bejött a terembe, ám a tanár még sehol. Igen csak sokat kell rá várni, amit Zoe a gyermekkorából kiindulva nem szeret. Mikor kicsi volt karácsonykor mindig betették őket a tesóival egy üres fehérre kimeszelt, zöld padlószőnyegű szobába. A nővérük aki már megbizonyosodott arról, hogy Jézuska, Télapó és nyuszika nincs vigyázott rájuk. Ő nevezte el ezt a szobát gumiszobának, persze Zoe ilyenkor rögtön azzal jött elő, hogy nincs is benne semmi gumi. Nővérét persze nem igen érdekelte, inkább saját monológjaiba kezdett bele, amit a két kisebbik gyerek szörnyen utált. Zoe emiatt a karácsonyi várakozások miatt utálja az, ha valakire várni kell. Persze mégsem mondhatja azt egy tanárnak, hogy legközelebb hamarabb jöjjön. Így hát inkább csöndben ül, és megvitatja magában az élet nagy kérdéseit.*
~Milyen nap is van ma? Ja persze hétfő...~ *S miközben éppen a hétfő körül forog számára a világ, az ajtókilincs hirtelen elkezd mozogni. Zoe-t ez a jelenség emlékezteti, hogy hol is van. Odakapja a fejét, s az ajtóra néz. Pontosabban az ajtókilincsre ami vadul rángatózik. Az eseményeket követően pedig a szekrényből vihogás jön.*
~Óh... Csak nem jön a tanár?~ *Teszi fel költői kérdését magában. S beigazolódik sejtelme, és a szekrényből csakugyan előmászik a tanár. Majd drámai hatások kíséretében megpróbálja ráhozni a diákokra a frászt, ami Zoe esetében nem járt sok sikerrel, mert a feljebb említett drága Zoe-nővérke előszeretettel terrorizálta a két kisebbik tesóját horrorfilmekkel. Bizony szegény Zoe-nak nem volt könnyű gyerekkora. Természetesen szülei próbálták megakadályozni a Zoe-nővér-horror-terrort, de Zoe szülei nem sűrűn voltak otthon, és ekkor mindig a drága Zoe-nővérre kellett bízni a két kicsit. *
~Hm... hatásos...~ *Gondolja magában, s közben a tanár felhagy az ijesztgetésekkel és elkezdi az órát. Hirtelen egy kósza gondolat fut át Zoe agyán amint megtudja, hogy énekelnie kell.*
~Én? Énekelni? Suli óta nem énekeltem nyilvánosság előtt...~ *Majd megy körbe s szépen lassan elérkezik a pillanat. Bizony itt az ideje Zoe feláll és bemutatkozik.*
- Zoe Westwood, pugnax, és második évfolyam. *Mutatkozik be szűkszavúan. Aztán szó nélkül neki is kezd az éneklésnek, majd ha ezzel végez visszaül.*

// https://www.youtube.com/watch?v=BXAt9IYqg8U //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Serenity Crusade
Prefektus - Pilluamuleto
avatar

Female Skorpió Jelige : plüssnyuszíí alias Noel Wyard fogadott hugicája
Hozzászólások : 649
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Kedd Okt. 13 2009, 21:08

A tanár a szekrényből mászik elő. Mondjuk ez nem meglepő Sam-bánál. Még attól sem rémül meg ahogy kinéz. Még hogy részvéte. Hahh. Élvezni fogja hogy kínozhatja őket. De nem baj. Szépen csendben végighallgatja mindenki énekét. Neki a legjobban két ének tetszett. Lassan rá következik a sor. Illemtudóan feláll, rávigyorog.
-Serenity Crusade, Signumus, második évfolyam.-még mindig vigyorog és nekiáll énekelni. Éneklés közben szemét becsukja és teljesen átadja magát a zenének. Imád közönség előtt énekelni.
Mikor végez, leül és várja a többieket. Közben a tanárt tanulmányozza és eszébe jut egy ötlet. Aminek hatására nagy valószínűséggel szétátkozzák csinos kis popóját, de neki fontos megtudnia. Hátradől, és végigpillant a diákokon. Midorin és Noel-en kívül senki nincs ismerős. És rájön hogy tényleg sokan felvették ezt a tárgyat.


//Bocsika hogy rövid de csak fellógtam a gépre. Büntiben vagyok.//
///Itt a videó:https://www.youtube.com/watch?v=Rk0xUM8K_PU///

_____________
By: Cailin Landry
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Szer. Okt. 14 2009, 17:38

Kellemes látvány a diákok árcáról tükröződő, a röhögni akarás és a félelem kevert látványa. Mégha önmagát félemetesnek is képzeli, tisztában van az ironikus hatású helyzetekkel. Ebből adódóan nem zavarják az őt kinevető diákok, hiszen lesz még este, viharos este, amikor lehet félni. Gondolatolvasásra még nem képes, egyelőre, de arra igen, hogy a jelenlévők arcáról leolvassa a nyilvánvaló véleményt, ami fülig érő mosolyát mindig előcsalja.
Nem zavartatja magát, "manikűrözött" körmeivel néha-néha belekapar az első padok falapjába, fülcsikorgató hangot előidézve. Szemei sajnos nem tudják, hogy kikerekedjenek-e, vagy sem, mivel érdekes módon az iskolát csupa szupersztár látogatja. Ahogy egymás után csendülnek fel a kellemes dalok, annál jobban lesz rajta úrrá a félelem. Egek! Hát ki fog itt lenyűgöző hamis hangokat kiadni???
E trauma miatt kénytelen visszahúzódni odujához, a katedrához, hogy onnan (jó messziről) füleljen tovább. Az egyik diák bemutatkozásán akaratlanul is felröhög. Hosszú és görbe mutatóujját boldogan lövi ki Noel felé, és a sátáni kacaj után még meg is szólal.
-Üdvözlöm Francist is az órámon. Az én szobámban is találhatóak emberi maradványok. Ha fogsz még hallani, óra után szivesen megmutatok egy-két felkarcsontot.
Vigyorogva éri el, hogy a diákok mocorogni kezdjenek.
-Nyugodjatok meg!! Azok csak a félresikerült varázslatok következményei...
Ez a kijelentés biztosan megnyugató hatást ért el. Nincs jobb annál, mint annak a tudata, hogyha félresikerül egy dallam kiéneklése, Gottwald tanárúr polcára kerülnek földi maradványaik. Hogy még teljesebb legyen az összhang, Mogyorót, a "fehér mókust" Izzy asztalára küldi, hogy ha az már le se veszi róla a szemét, szórakozzon jól.
Ekkor olyan dolog történik, ami minden diák órárajárását meghatározza. Kővé dermedve bámul a diákokra, mikor megérkezik egy, méghozzá késéssel. Szeme rángatózni kezd, ahogy szája széle is legördül, s sápadtan néz fel az ajtó felé.
-Mondd...PREFEKTUS....változtassalak rakétavetővé?!!! Akkor meg tudsz majd szabadulni egy szobortól??!!!!
Örjöng bizony, de sebaj, mert alighogy helyet foglal az előbbi, megérkezik még két késett diák. Egy orbitális sóhaj után kilöki maga alól a széket, s tetettett nyugalommal megszólal.
-HA még egyszer késik valaki az óráról, a bokájánál fogva lógatom ki az ablakon a Süss fel napot énekelve. Mégis mi ez?!! Átjáróház?
Kezeit széttárva úgy fest, mintha a Bibliából lépett volna elő. Ajkát elharapva vonaglik ki a katedra elé, hogy belekezdjen a tanításba. A diákok hangjait elhallgatva nem lesz itt gond, ablakok nem fognak törni, és még kórust is alapíthatnak.
-Mégegyszer üdvözlök mindenkit az órámon, a Dalmágián. Ez a várázslás egy olyan ága, amiről ti diákok, eddig még talán nem is hallhattatok. Ahogy sejtem, ti nem sejtetitek, hogy itt nem Tornerans énekhangját keressük, hanem megismerkedtek egy olyan tantárggyal, amit az olyan kényelmes diákok számára találtak ki, mint ti vagytok. Bizony, a Dalmágia már az őskorban is jelen volt, nem véletlenül voltak a sámánok sem, és a táncos rituálék a tűz körül. Akkor még nem hadonásztak mások szemét kibökő varázspálcákkal -kezével leimitálja mondandóját, egy lámpást le is ver az asztalról-, hanem a hangjukkal varázsoltak.
Rövid szünetet tart, hogy az eddig elmondott anyag megfelelően rögződjön az agyakban.
-Ehh. Aztán szemet szúrt ez azoknak, akik...km..nos, nem rendelkeztek művészi vénával. "Felfedezték" a varázspálcát -ujjaival macskakarmokat rajzol a levegőbe-, és a Dalmágia elavult lett. Azonban, titokban, észrevétlenül, a boszorkányok, a jósnők, és egyéb olyan emberek, akiket mágjára akartak vetni, használták a hangjukat. Akik nem tudták, hogy létezik, ámulták a hangokat, amik illúziókra képesek.
A nagy áttörést a színházba való bejutása okozta. Ekkor nem épp kellemes dolgokra használtak ki. Megbűvölték vele a varázstalan embereket, s ugyebár senki nem jött rá, hogy ezt Dalmágiával tették, mivel a varázspálca bejövetelével szinte el is felejtődött a létezése.
Be kell vallania, a tananyagnak ez a része mindig felborzolja az idegeit. Soha, senki nem látott még Samuel kezében varázspálcát, s ha szerencséje van, nem is fog. Az egyetlen dolog, amit azzal csinálna, a kettétörés. De megérti, hogy nagy szükségük van erre a diákoknak, így eltűri, hogy bárhová néz, varázspákcákkal bökdöső diákokra lesz figyelmes. A hatásszünet után kalapját mélyen az arcába húzva folytatja a mesélést.
-Ez hétpecséses titok volt, így hamar tudomást szereztek róla a mágusok. Újra fellendült a használata, kutatták, fejlesztették, s rájöttek, hogy párbaj során, a pálcaelvesztésnél nagyon hasznos lehet. A tisztavérűek oktatták gyermekeiknek, mivel mindenáron zseniális varázslót akartak belőlük faragni, s így eljutott ide, az iskolátokba is.
Végre vett levegőt, ezzel jelezte, hogy a Dalmágia történetét nagyjából elmondta. Kíváncsian lép közelebb a padokhoz, boldogítva az elöl ülőket, azzal a boldogító paranccsal, ami miatt mindenki ismét, hála az égnek, felszólalhat.
-Ha valakinek van bármi kérdése, most tegye fel. Én viszont..khm..arra lennék kíváncsi, hogy hallott-e már valaki valaha a Dalmágiaról.


A hozzászólást Samuel Gottwald összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 14 2009, 20:32-kor.
Vissza az elejére Go down
Cecilia Thulile
Diák - Pilluamuleto
avatar

Nyilas Jelige : Meghódíthatatlan Vörösszem
Hozzászólások : 237
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Szer. Okt. 14 2009, 20:28

*Komolyan lassan kezd úrrá lenni rajta az álmossági szituáció olyan téren, hogy már folyamatában tartania kell a kezét maga előtt, ha nem akar a padra rádőlni. Ám nincs szerencséje, mert az ajtó folyamatos nyikorgása a késők miatt mindenkit arra késztet, hogy figyelmét odaösszpontosítsa, kivéve szerény személyét, akit sosem érdekelt igazán semmi és senki. Miért is pazarolná rájuk az idejét, amikor fordítva sem várja el a dolgot?
Ráadásul ez a sok kornyika kezdi a fejét is kikészíteni és még azon csodálkozik, hogy mióta jár az iskolába ennyi tehetség. Sehol egy rossz hajlítás, sehol egy lejjebb vagy feljebb kiénekelt hang, de nem is elmélkedik rajta, mert hamarosan a terem újra kongó ürességet áraszt, ahogy lassacskán mindenki eljut arra a szintre, hogy ideje lenne befognia. Természetesen ez a folyamat csupán addig tart, amíg a drága "állítólagos professzor" fel nem ereszti a hangját és egyenesen a másik prefitársa képébe nem vágja amit kell. A vörösnek az egészben annyi öröme támadhat csupán, hogy legalább a professzornak nincs gondja a jelvények felismerésével. Persze ilyenkor megfordul az ember fejében, hogy a társa védelmére keljen, de nem is ismeri a csajt és talán pont az a típus, aki legközelebb kétszer is meggondolja, hogy késik-e vagy sem, mivel elvileg egy prefi példamutató szerepet is kéne, hogy tükrözzön. De sajnos vörös íriszesű páránk azok közé sorolhatók, akik már születésükkor a reménytelen kategóriába lettek sorolva. Őszintén leginkább tapsikolni volna kedve, hogy brávó, ez aztán igen. Magában persze a mi drága Vörösünk képtelen eldönteni, hogy most szánakozzon vagy szánakozzon a kirohanásán. Hiába úgy látszik sok a javíthatatlan eset az iskolában, akiknél már borul a bili, ha a diák pár percet késik.Ráadásul a büntetés se hozza olyan lázba, hogy máskor ne játssza el a rossz kislányt, még ha most nem is neki címezték konkrétan a dolgot. A professzor szavai kábé addig tartják meg hatásukat tudatában, mint az esőcsepp vállról lepergése.
Nem igazán jelent nagy dolgot a madaraknak kiereszteni a hangját még fejjel lefelé sem, ráadásul így a terem közönsége kevesebbet is kap belőle, ami nem is rossz ha belegondol. Bizonyára ők majd értékelni fogják hangcsodáját, amin van mit csiszolni, de annyit megúszott, hogy most itt trillázni kezdjen. Amúgy sem vállalta volna, még ha esetleg azok a karmok a padja előtt szántják végig az asztallapot. Sosem volt egy félős típus és miért pont ennek a drága kicsit eszementnek tűnő profnak ajánlaná fel azt a kegyes jutalmat, hogy kocsonyás rángásba jön a teste, ha megközelíti.
Sajnos az óra nem tűnik úgy, hogy beváltaná azt a reményt, amit fűzött hozzá, így ásítás követ ásítást, amíg már lassan abba is kezd belefáradni, hogy a kacsóját a szája elé tegye. Csupán két választási lehetősége maradt a végleges feladás előtt, bár félő, hogy ha most csak úgy felállna nem masírozhatna ki szépen és kecsesen. Szóval vagy kiéli ujjdobolási hajlamát vagy jön az ujjak kecses mozgatása révén a firkálgatásból lassan művészi alakot öltő rajzolás. Végül a döntése amellett szól, hogy szép lassan rájön a firkálgatási korszak, hiszen ha már a tananyagról egy értelmes szót sem bírt eddig kinyögni a professzor, akkor kár a csodára várnia. Amúgy meg inkább szeret fejben raktározni, mint írásban és eddig még sosem csalódott a memóriájában. Aztán a roppant fontos kérdést meghallva fejét egy pillanatra felemelni szándékozik a lassan művészi kivitelű munkájáról és meghagyja a terepet a "padból kieső okostojásoknak"akik csak arra várnak, hogy elnyerjék a professzor kegyeit. Ő aztán nem fog csápolni meg benyögni se semmit, ha konkrétan nem tőle kérdezik. Ha meg az óra nem olyan ütemben folyik, ami kielégítené kegyeit, még megpróbálkozhat az ujjdobolással, bár lehet ezt nem fogja senki értékelni. Bár vitatható a tény, elvégre régen is egyfajta ritus volt a dobolás és ha ujjakkal viszi ezt véghez, akkor is ráfoghatja, hogy ez is kapcsolódik az órához, elvégre a dobolás is kiereszt egyfajta hangot. De könyörgöm lassan az egész óramenet olyan formát kezd ölteni, hogy itt fog megpenészedni, ha nem gyorsul egy kicsit az iram.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Wyard
Prefektus - Pilluamuleto
avatar

Male Skorpió Jelige : A halál csak a kezdet. Az Antisignus.
Hozzászólások : 1437
Évfolyam : Első
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Szer. Okt. 14 2009, 21:43

*A későre egy szót sem szól, nem az ő tiszte, majd az „elmebeteg karmester” elrendezi. Izzy izgágaságára felvonja a szemöldökét, bár nem zavarja, nem botránkozik meg rajta, ő ilyen, és így kedveli. Kellően különc ahhoz, hogy társaságot jelentsen. Ahogy a többieket nézi, mindenki egyenruhát visel, tőle már az is nagy szó, hogy talárt vett fel. Hallgatja a többieket, de mi a mérce, azzal nincs tisztában, majd kiderül.*

-Gitározol? Király, én nem játszottam még soha hangszeren, csak énekelni szoktam… zárt körben. Így is ciki, hogy mindenki előtt kell. Hagyd békén a hajamat, jó ez így, Izzy, és gyere ki a pad alól, az nem mókus, hanem egy menyét. Francistól mit vársz? Koponya, nem kell neki haj, nem csinálok belőle hippit. Az kéne még csak, aztán fésülgethetem, mint a csajok a babájukat, mi?

*Még mindig röhög Samuelen, óriási fazonnak tartja első benyomás alapján. Nem a megszokott tanár stílus, és ez kedvére való. Raul is ilyen volt, sosem ragaszkodott a formulákhoz, mégis elérte, hogy tisztelje, bár nem kellett nagyon törnie magát. Sosem keverte össze a szerepeket, itt sem fogja megtenni. Lenyúl az asztal alá, hogy a fiút végre kirángassa onnan.*

-Gyere már ki, az isten áldjon meg. Azt meg majd megkérdezzük tőle, szerintem a szobájában. De tuti nem tiszta a fickó, az ki van zárva, hogy az legyen. Szerinted őt is megtámadta már egy páncél vagy ő mással hadakozott?

*Fontos kérdések merültek fel benne is, mert mikor máskor jusson ilyesmi az eszébe, ha nem most. Miután befejezte az éneklést, meredten bámul Francisra, és csak pár másodperccel később emeli fel a tekintetét a profra. A röhögést nem tudja mire vélni, ennyire talán nem lehetett borzalmas, így azon teljes mértékben megdöbben, hogy a koponyájának köszön. Mosolyt csal az arcára. Íme egy ember, aki még értékelni is képes és nem szörnyülködik rajta.*

-Köszönöm. Komolyan? Szívesen megnézném, ha engedi, érdekel. A süketség nem probléma, attól még látok.

*Elvigyorodik, az első ember, aki úgy kezeli Francist, ahogy ő teszi. Nem lenézi, nem csak egy csontdarabot lát benne. Megkönnyebbülten ül le, türelmesen végighallgatja a többieket is, illik. A menyéttől, aki az asztalukon köt ki, a koponyát védi, és már előre röhög Izzy reakcióján. Vagy eltűnik megint odalent, vagy kiugrik az ablakon. Amíg Francist nem közelíti, addig nem tesz semmit, csak figyeli az állat minden rezdülését, és csak reméli, Izzy nem fog sikítani, mert akkor beszakad a dobhártyája.*

~Oké, akkor nem leszek trubadúr. Az viszont tényleg érdekel, hogy Sam bá ezt hogyan fogja megtanítani az olyan pancsereknek, mint én. Hangszert nem fogtam még a kezembe. Kitartó vagyok, de mi van akkor, ha nem tudok játszani? ~

*Már ezen is csak vigyorog, kíváncsian várja, milyen hangszert fog majd kapni. Ha furulyát vagy hasonlót, akkor ki fog akadni, de elhessegeti magától a gondolatot, annyira szerencsétlen nem lehet. A menyétet figyelve és Francist óvva a jegyzetelés igen érdekes, de megbirkózik vele, ugyan jobban bízik a memóriájában. A kérdésen egy pillanatig elgondolkodik, és miután sikerül komolyságot erőltetnie magára, válaszol is.*

-Hallottam róla már. A dalmágia könnyűnek tűnik, egyesek viccesnek tartják, mégis egy nagyon veszélyes és bonyolult tudomány. Nem hiszem, hogy elavult volna a pálcahasználat miatt, csupán zárt körökben űzték, fejlesztették tovább, mint ahogy a nekromanciát is. Ha nem így lett volna, akkor nem tartana ma ott, ahol. Gondolom, akkoriban lenézték azokat, akik nem a pálcájukhoz nyúltak elsősorban, vagy elutasították, ezért alakult ez így. A dalmágia nehezebb, az ember pedig hajlamos a könnyebbik utat választani és nem küzdeni. Erre tökéletes magyarázat az, amit mondott, miszerint a színházba való kerülés után, illetve a lebukás után csak elismerték, csak számba vették és divattá lett megint. Nem véletlenül, rájöttek, nem szabad lebecsülni sem, mert akár ölni is lehet vele, sőt, haltak bele jó páran, akik megpróbálkoztak az elsajátításával.

*Vitába mert szállni Samuellel, ugyan nem is vitának szánta, csupán azt mondta el, amit gondolt. Raul mindig azt tanította neki, semmit nem lehet úgy kezelni, hogy az nincs és megszűnik. Mindig van, csak az a kérdés, hol és kik használják? Eltűntek a kíváncsi szemek elől, ahogy sokan mások is, aztán egyszer csak berobbantak és meglepetést okoztak. Visszaül, Izzy pedig ha nem kapott szívrohamot, akkor az asztal alatt kezdi el keresni, ha magától még nem jött volna elő.*

_____________
A halálnak is van stílusa.
Többnyire zagyva, visszataszító és érthetetlen.
Kivételes pillanatokban viszont egyenesen avantgárd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Csüt. Okt. 15 2009, 02:39



*Méghogy nincsenek itt hamis hangok…az ő produkciója például szánalmas volt, annyira meg nem lehet jelentéktelen, hogy ezt ne vegyék észre. Mindenesetre simán „he?” pofát vág, igazán nem reagálja le a megjegyzést, az biztos, hogy ő nem lesz megtanítva az éneklésre, hiszen egyszerűen és nagystílűen te-het-ség-te-len. Hozzá képest mindenki II. Jared Leto, s egy idő után már halálosan beleun az efeletti bosszankodásba. Mindenki másban jó, kész. Csak miért nem veszi észre senki, hogy ő rossz? Biztos mindenki megőrült. Ez a tanár hatása lehet, aki végülis csak azt ígérte elpatkolni fognak, szenvedéssel egybekötve talán. Kit érdekel? Halál izgalmas a halál…egyszer majd ő is kipróbálja. Most, ebbe a gondolatmenetbe mindenesetre bele nem mászik, inkább olyat tesz, mint a figyelem, többé-kevésbé ingadozatlan intenzitása. Francis? Jaa, a koponya. Ez a fiú teljesen Dante, azt már elkönyveli, ahogy beszél, ahogy hallgatja, mintha azt mondaná „lenni vagy nem lenni” csak az a fura, hogy Dante tud röhögni. Sosem képzelte még el Dantét, amint betegre röhögi magát egy menyétfóbiás vörös fiúval. Éppen őket nézi, kíváncsi mit tenne, Noel, ha egyszer kilebegne a kezéből a koponya, vagy, hogy utána ugrana-e az ablakon ha ő kidobná, amikor hirtelen összerezzen. Prefektus… Megijed, hogy valaki a gondolataiban olvas. Az őrült fazonból simán kinézi, s azt sem tartja kizártnak, hogy Francis is képes rá. De szerencsére nem róla van szó,nyílik az ajtó és belép egy csaj, aki bizonyára szintén meg van bélyegezve nagy a P-vel Villámgyorsan visszahanyatlik alfába, tényleg nem olyan érdekes, hogy felhívja magára a figyelmet. Pedig mennyire másképp volt ez régen…Lehet vissza kéne idéznie a múltat. Néha nem rossz...most, hogy így belejött a dologba Owainnél. Mondjuk, ha most fejre állt volna és elkezd ketyegni talán tényleg elismerik, hogy tehetségtelen, hiszen nem volt elég, hogy sápadt fapofájával, hitleri vigyázzállásban, fafejorrhangon bekántálta: nagarűnagarű…majfer lady… Úgy elhúzva a nagarűűűket, mint egy rosszul sikeredett hamvasztáson. Persze jönnek többen is, igazából csapatostul késnek, milyen jó nekik, majd lógnak fejjel lefelé. Ő szívesen kipróbálná, mondjuk, hogy elaludna-e közben…De most csak hallgat, figyel a szövegre, próbálja megjegyezni, mert jegyzetelni nemcsak, hogy lusta, de nem hozott semmit, amire csinálhatná, a fejére meg nem írhatja, tolla meg nincs, testnedveit pedig nem óhajtja effajta célokra használni. Különben ő sincsen talárban…szakadt farmerben és fekete ingben, edzőcipővel, ahogy többségében. Nem fog ő külön öltözködni órákra….örül, hogy eljutott ébren. Így mutat példát a prefi bácsi, aki még béka, ja még az sem- ebihal, ne tessék őt követni. Aztán kérdés, biztos lesz aki válaszol, ő nem. Minek? Ehhez nem ért, okoskodjon, akinek van esze hozzá, ő egyre inkább bánni készül, hogy nem hozott ehető széket maga alá, habár még mindig ott van az a kis prémes jószág, amivel Izzyt ijesztgetik, ha egyszerűen elkapja, gyorsan megsüti tűzlabdával, és egybe nyeli le az egész dögöt, fel sem tűnik senkinek. Pécézgeti is, amíg Dante ontja az okosságokat, például, hogy bele lehet halni a dalmágia elsajátításába…Hm…lehet érdekes lesz ez mégis, habár aki az ő hangját hallgatja már halott, rejtély ezek az emberek miért élnek még körülötte…Áh…csak ne csinálná ezt a padon körmöt végig-et a fazon, s ki sem akarna rohanni a teremből, miközben mindezt hallgatja. Átmenetileg barátságtalan arckifejezésén kívül kénytelen füleit is leszigetelni, hiszen hallani szeret, például önmagát, de ha ez a csikorgatás így folytatódik, vagy ő is megőrül, vagy egyszerűen süket lesz ami nem tenne jót sem neki, sem zongorájának. Habár ő süketen is tudna, hiszen Mozart reinkarnációja bár ő nem volt süket, de biztos úgyis mestere lett volna a szakmának. Van aki Dante, van aki Mozart, vannak opera énekesnők és rockénekesek…ilyen szép az élet. De aztán ez is elmúlik, hogy erről töprengjen, zsebébe túr, hátha talál valami hasznosat…de papír zsebkendő törmeléken kívül semmi egyebet. Vajon hogy szórakozzon el az ember papír zsebkendő maradványokkal? Még egy fia papírja sincs, amire firkálhatna…Figyelni meg egyhangú. Ő tud több dolgot is egyszerre, multifunkcionális. Kimarkolja zsebéből a szemetet, kiteszi addig a padra. Talán az állat azt hiszi, kaja, odacsalja, leüti és akkor megsüti és lesz kaja. Az elmebeteg karmester ennek biztos nem örülne, máris karó, annak a diáknak aki megeszi a házikedvencét. Lehet mégis ki kéne bírnia az óra végét…Itt van például ez a rakás szemét, ez segíteni fog. Mondjuk szétpöccenti mindenki padjára és akkor szemetel. Az már jó, mert csinál valamit…Vagy mondjuk, ha lenne kis fúvókája kőpőlapacsokat gyúrhatna…Milyen kár, hogy felszerelés nélkül zuhant be, túl korán, végigutálkozva az első fél órát…Gépiesen összegyűri a zsepi maradék egy részét, kis formás golyókká…Most már csak célpont kell, hiszen ezeket pöckölheti is…nem kell feltétlen fújni, maximum emás neve lesz a cuccnak: pöcöklapacs! Bele az állat szőrébe…vagy a lányok hajába. Cecilia például jobban unatkozik, mint ő. Hisz ő tulajdonképpen nem is unatkozik, csak kevés neki ülni, hallgatni és ennyi. Pedig többet nem néz ki belőle az ember, kivéve ha tudja mennyire váratlan tud lenni. Hoppá, már repül is a kis bomba a lány hajába, megy egy a mókusnak keresztelt jószágnak felállított csapda gyanánt (bár tudja állnia kell a kísértést), a harmadik meg mondjuk a tábla felé pöccen, de ezt jól meg is szopja előtte, hogy akkor már odaragadjon. S ha ezt mind megcsinálta, nagyon elégedett lesz. Arcára újból kiül a gőgös elégedettség, egy ideig megint elvan, több kiakasztó, hirtelen és értelmetlen megnyilvánulás nélkül. A következményeket pedig viseli majd. A csaj legfeljebb pofon vágja- hát istenem, nem ő lenne az első…az állat max nekiugrik, vagy az elmebeteg karmester felakassza.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Csüt. Okt. 15 2009, 16:16

Fejét a kezébe ejti, ahogyan az utolsó dallamok is elhalnak, és a tanár beszélni kezd. Erős a gyanúja, hogy ez Wayner professzor legújabb tréfája, és mindjárt bejön bohócsipkával a fején, és elrikkantja magát, hogy csak vicc volt, bolondok. De hiába sandít fel az ajtóra, ott bizony nem toppan be egy sipkás bájitaltan tanár sem, így ajkán egy elhaló sóhajjal újra elrejti arcát.
Ez a pasi tényleg beteg. Nagy betűkkel. A körmeit meg nyisszantó bűbájjal fogja lekapni, ha még sokáig szórakozik. A keze csupa libabőr, és legszívesebben sikítana, amikor meghallja ezt a fülsértő hangot.
~ Merlinre! Hiszen dalmágiát oktat! Akkor hogyan bírja ezeket a rémisztő hangokat elviselni? ~
Elkeseredett pillantást vet a férfira az ujjai közül, majd újra behunyja szemeit, míg azokról a fura babáiról hadovál. A könyvtárban ennek utána kell néznie. Ez biztosan valami mugli dolog, amihez már megint nem ért. A szó ennyi ismétlés után ismerős neki, biztosan egy krimiben olvasta, de a jelentésére már nem emlékszik.
Amikor végre valami értelmeset is hallhatnak, elveszi arca elől a kezét, és mint a villám, jegyzetelni kezd. Már kezdett kételkedni abban, hogy valami értelmeset is csinálnak ma az órán. És maga az alaptörténet is érdekes, így a jegyzetelés leköti, és nem őrül meg az amúgy is elmebeteg karmester óráján. Bár, soha sem lehet tudni.
~ Ahogy a muglik mondják, ami késik, nem múlik... ~
Újabb kukkantás ki az ujjai közül, és ajkaira kell tapasztania a kezét, hogy ne nevessen fel hangosan. Legszívesebben elkiáltaná magát, hogy galacsincsata, de akkor valószínűleg hibbantnak néznék. Bár, ezt is foghatná a tanárra. A táblán landoló és ott ragadó papír láttán egy pillanatra megrázkódik, és a tettet hiába tartja kicsit gyerekesnek, végre valami, ami mosolyt csal arcára. Kartársára, Edwardra nevet hangtalanul, csak olyan bátorítóan, a kezei mögül.
A kérdés hallatán felkapja a fejét, és szinte látni lehet, ahogyan zizeg és ficereg, Noel után felteszi a kezét, hogy ő is bizony szót kér, mert beszélni szeretne.
- Olvastam róla a könyvtárban - kezd bele. - Ahogyan én értelmeztem, a tisztán és a megfelelő hangokat kiejtve nem csak elbűvölhetjük az embereket, hanem gyógyíthatjuk, nyugtathatjuk, megdermeszthetjük, csapdába csalhatjuk őket. Vagyis, mint minden tantárgy varázslatát, jó és rossz célokra is fel lehet használni - fejtegeti véleményét. - Hallottam, vagyis olvastam egy varázsról, talán két évvel ezelőtt - kezd el beszélni. - A könyv véletlenül jutott hozzám, és a dalmágia egy olyan részéről írtak benne, amit már nagyon régóta nem tanítanak iskolában a veszélyessége miatt - kicsit kipirul arca, hiszen valójában bevallja, hogy egy lényegében számára tiltott könyvet vett a kezébe, mikor még otthon tanult.
- A mágia...egyik legszigorúbban őrzött fajtájaként tartják számon - kicsit elakad a hangja, de ha már belekezdett, folytatja tovább. - Ez a szirénvarázs. Én azon belül is a varázserő-fokozóról olvastam. Azért veszélyes, mert egyszerűen a megszólaltatott hangokon keresztül működik. A bűbáj nem függ a szándéktól, sem varázsigétől. Az erő be van zárva egy bizonyos hangsorozatba. Mikor ezeket a megfelelő sorrendben lejátsszák vagy kimondják, a varázsige működésbe lép, akár tud róla, aki használja, akár nem - kezd belejönni a mesélésbe, ez azon is látszik, hogy előbbi dermedtsége a múlté, mert most izgatottan hajol előre, miközben mesél.
- A furcsa az, hogy mugli zenészek évszázadok óta játsszák ezeket. Legtöbbjük olyan régi, hogy senki nem tudja, hol és mikor íródtak. Persze feltehetjük a kérdést, hogy maradhattak fönn ilyen sokáig úgy, hogy senki nem ismerte fel, mik ezek? A válasz pedig egyszerű. A varázslat csak akkor működött, ha varázsló, vagy kvibli játszotta, illetve énekelte őket. Mert a kvibliknek is van némi csökevényes mágiájuk, amivel életre hívhatták ezen dallamokat. És, hogy a muglik honnan ismerhették? A könyv szerint ugye az ősi időkben muglik között éltünk. Gyakran úgy álcáztuk képességeinket, hogy kihasználtuk vallási hiedelmeiket és babonáikat. Feltehetően arra használták a dalokat, hogy elszívják a hallgatóság erejét anélkül, hogy azok közül bárki is rájött volna. Ez egy nagyon összetett bűbáj.
- A varázserő-fokozó bűbáj három egybeszőtt szirénvarázs. Az első egy csábító bűbáj, ami odavonzza a hallgatóság figyelmét. A dallamok valójában eléggé egyszerűek, de a hallgatót teljesen lenyűgözi a zene, és meggyőzi, hogy életében nem hallott még ilyen gyönyörűt. Annyira elborítja az élmény, hogy meg sem kérdőjelezi a muzsika erejét. A második bűbáj természetesen az erőelszívó. Az elszívás olyan finoman működik, hogy még azok sem képesek érzékelni a jelenlétét, amíg a hatása alatt vannak, akik pedig jártasak a sötét varázslatokban. A harmadik pedig egy jóérzés bűbáj, hogy a hallgatók máskor is visszajöjjenek - kis meséjét befejezve, mintha delíriumból ébredne, kirázza a hideg, és amilyen beszédes volt eddig, most úgy válik feltűnően hallgataggá és csendessé.


A hozzászólást Amelie Clarkson összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 15 2009, 21:59-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ireth Benkovits
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Skorpió Jelige : Könyvmoly
Hozzászólások : 881
Évfolyam : Második
Kor : 45

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Csüt. Okt. 15 2009, 17:32

*Ireth is érdeklődve figyeli a többieket, és valóban szinte egy hamis hang sincsen. Nem mindenkié tökéletes, de eléggé jó az összteljesítmény. Mondjuk lehet azért, mert csak azok vették fel a tárgyat, akik érdeklődnek a művészetek és az éneklés iránt is? Az említett emberi maradványok hallatára érdeklődve vonja fel a szemöldökét, és csodálkozva pillant a tanárára.* ~Hát ez egyre jobb...~ *Ahogy körbepillant, látja, hogy a többiek is hasonló véleményen vannak.
Aztán a késők közjátéka is megszakítja Ireth nyugalmát. Oké, megérti, hogy van aki háklis a késésekre, és hát valóban van időpontja az órának, amit előre tudni. Ő pedig mániákusan időben érkező, de azért mégiscsak rosszul érinti, hogy pont a Pillus kollégájára kiabálnak. Nem ismeri jól a lányt, de a hivatali összetartás azért meg van benne.
Miután mindenki énekelt valamit, Ireth újból a professzor felé emeli tekintetét, hogy mi fog következni ez után. Türelmesen hallgatja a dalmágia történetéről szóló kis összefoglalót és fel is ír magának jó néhány vázlatpontot, és mondatot, aminek majd utána kell néznie ezzel kapcsolatban. Általában érdeklődni szokott a történeti dolgok iránt, így talán még azt is mondhatnánk, hogy érdekesnek találja azt, amit hall.
Aztán jöhet megint a beszélgetés, hogy ki mit tud erről a tantárgyról. Ez az, amit a leginkább utál az első órákon és az év eleji kezdésben. Mi értelme annak, hogy ki mit gondol és milyennek képzel el egy tárgyat, mikor úgyis a tanáron múlik, hogy mit tanít... Az meg, hogy miről szól, úgyis megtudja év közben, vagy legkésőbb a vizsgákon. Tehát tökéletesen feleslegesnek gondolja a feltett kérdést, hát még a válaszokat is, időpazarlás... Ő is hallott már róla, főleg mert könyvtárba járó típus, utána is olvasott már, ezért is vette fel a tárgyat, mert csupa érdekeset hallott róla. De ő ezt nem mondja el... Minek húsz ugyanolyan, vagy lényegesen hasonló választ meghallgatni??*
~Ehelyett inkább olvashatnék.~ *Gondolja kissé álmodozva, bal tenyerére támasztott állal. Kezében pennája és néha rajzolgat valamit az előtte fekvő papírra, ám fél fülével még hallja, mit beszélnek körülötte. Látványosan unatkozik, ám azt be kell vallanunk, hogy nincsen elég bátorsága elővenni egy könyvet. Sam-bá van annyira megrémisztő a hülyeségével, hogy kinézzen belőle egy a későkéhez hasonló fenyegetés beváltását. Neki pedig semmi kedve ablakból kilógni, és az eszement tanár szabadságra ment eszétől függeni. Ennyit egy könyv sem ér meg... Így hát csak vár, hogy mindenki elmondja mit hallott a dalmágiáról, aztán amint a tanár is végre újra információval szolgál majd, akkor arra már figyel.*

_____________
#e79063
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Midorikawa Kumiko
Prefektus - Extremus
avatar

Female Halak Jelige : Mérgezett Fekete-Fehér
Hozzászólások : 2161
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Csüt. Okt. 15 2009, 18:34

*Sajnos nem veszi észre Serena integetését, azonban amikor meghallja barátnője hangját felkapja a fejét, s a lány felé fordul. Alig észrevehetően int, de ahhoz már nincs mersze, hogy felálljon és hátra sétáljon. Nem tett túl jó benyomást a tanárra ez egészen biztos. Mivel azonban csak a legközelebbi alkalomtól helyezték kilátásba a bűntetést, határozottan megnyugodott. Soha többet nem fog előfordulni, hogy elkésik, akár csak egy óráról is.
Kumiko lévén okos lány, inkább úgy határoz, hogy csendben meghúzza magát. Feltűnik ugyan neki, hogy mindenki (mármint az a pár ember, aki még hátramaradt) bemutatkozik és énekel valamit, azonban ő nem szándékozik ilyesmit tenni. A kotóját amúgy is lent hagyta az alagsorban. Kizárt, hogy azt ide felcipelje... De anélkül énekelni... Az szentségtörésnek számítana számára. Persze ha a tanár rászólna, hogy énekeljen ő is, akkor biztosan megtenné, azonban úgy tűnik szerencséje van, mert miután mindenki végez, őt nem szólítják fel éneklésre, helyette egy kérdést kapnak.
Természetesen ő hallott dalmágiáról. Hiszen legalább 1200-ig vissza tudja vezetni a családfáját. Csupa aranyvérű, kivéve őt, az ő apja mugli származású, de hát lényegtelen...
Szóval halott dalmágiáról, s hallgatva a többieket azon gondolkozik kiegészítse azt, amit eddig elmondtak. Nem igazán tudja eldönteni, hogy mi lenne a jobb. Körbe pillantva elég vegyes reakciókat lát a társain, s a fogadtatása is más volt mint, amit várt volna a tanártól. Tehát, maradjon csöndben és húzza meg magát, vagy próbálja meg kiköszörülni a csorbát azzal, hogy kiegészíti az eddig hallottakat.
Amíg mugli iskolába járt nagyon egyszerű dolga volt, hiszen ha szólították akkor válaszolnia kellett, egyébként pedig nem nagyon nyithatta ki a száját bűntetés nélkül. Itt torneranson azonban más volt a helyzet. Határozottan úgy érezte, itt nem kell arra várni, hogy felszólítsák... Legalábbis nem úgy mint otthon. Végül nagy nehezen ő is rászánja magát, hogy megszólaljon.*
- Én is hallottam már a dalmágiáról, sőt szerintem gyerekkorában mindenki hall róla, mert a muglik és a varázslók meséiben is fellelhetők az olyan történetek, ahol valaki valamilyen dallamot játszva megszelidíti az állatokat, vagy éppen egy furulya szóval éjszakánként gyerekeket rabol.
*Szívesen elmondaná azt is, amit még a nagymamája mesélt, hogy voltak bizony jópáran, akik meghalltak, mert olyan dalokkal próbálkoztak, amik meghaladták a képességeiket, azonban előtte egy fiú már említett ilyet, és nem szeretné megismételni, amit már előtte elmondtak. Azt is szívesen elmesélné, hogy mennyire lenyűgözte kislány korában, hogy az öreg hölgy éneke, életre keltette a szobában lévő hangszereket, s ebből csodálatos muzsika született. Akkor határozta el, hogy megtanul hangszeren játszani. Bár az ő játéka messze elmaradt a nagyanyjáétól nem adta fel, s most tökéletes lehetősége van arra, hogy akár túl is szárnyalja felmenőjét. Feltéve, hogy a tanár fog nekik ilyesmit tanítani.
Ezeket a gondolatokat azonban nem osztja most meg. Inkább azt várja, hogy Amelie szavaira rábólint-e a tanár, mert ha igen akkor ez olyasmi, amit feltétlenül le kell jegyeznie.
Erre a gondolatra elő is kapja a jegyzetfüzetét és egy pennát, remélve, hogy senki nem fog rá furcsán nézni.*

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Izzy Maddison
Diák - Pilluamuleto
avatar

Male Kos Jelige : Az embernek az a sorsa, ami, és az élet különben is illúzió.
Hozzászólások : 439
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Csüt. Okt. 15 2009, 18:59

*Jó neki a pad alatt, az a menyét, az túlságosan is emlékezteti őt a rémálmaira, így nem hagyja magát rábeszélni a kimászásra, így a pad alól válaszol.*
-Szerintem rád férne egy stílusváltás, hidd el tíz perc alatt végeznék a hajaddal. Francist is feldobná egy új frizura, bár most hogy így mondod, tényleg úgy néznél ki vele, ha fésülgetnéd, mint a lányok babázás közben. Ha ennyire nem akarod, akkor nem fogom piszkálni.
*Felcsillan a szeme, mikor az kerül szóba, hogy Sam bá vajon mit szed, amitől így viselkedik, hiszen érdekli őt is az anyag. A szobájába viszont ciki lenne betörni. Lehet hogy vagány, de túl nagy a kockázat, előbb még el kell döntenie, hogy mennyire tetszik neki ez a hely. Ha nem annyira, és nem gond, ha kicsapják, akkor lehet, hogy körbe fog szimatolni egyszer. Persze ezt majd később beszélni meg Noellel, most túl sokan vannak.*
-Szerintem neki más víziói vannak. Őt biztos vérszomjas violin kulcsok kergetik.
-Jó hangod van Noel, kár megfosztani tőle a közönséget. Egyáltalán nem volt ciki, amit énekeltél. Nekem legalábbis tetszett.
*Mindössze addig ült vissza a helyére, amíg a többiek énekeltek. A körmök karicstolása az asztalon cseppet sem zavarja, sőt, kifejezetten kellemes érzés ahogy a hideg végigfutkos közben a hátán. Igen, neki is szimpatikus, hogy Farncist is figyelembe vette Sam bá, és azokat a maradványokat ő is szívesen megnézné óra után, de nem akar tolakodni, elvégre a meghívás csak Noelnek, és a koponyájának szólt. Ám ekkor Mogyoró odatrappol az asztalához, és Noel nem járt messze az igazságtól, mikor arra gondolt, hogy visítva fog kiugrani az ablakon, de itt most óra van, és tényleg pár napja már nem szedett semmit, így az öklét a szájába tömve ugrik be a pad alá, és csavarodik padtársa lábára. ~Valaki vigye innen, mert meghalok! Egy fehér móóókus! Segítség!~ Még szerencse, hogy az öklétől nem tud kiabálni, mert így hangosan röhögne rajta az egész terem. Bár így is biztos, hogy szinte mindenki levonja majd a számára cseppet sem kedvező következtetéseket a viselkedéséből. Jegyzetelni nem tud, az elhangzottak fele jó, ha eljut hozzá a rémület miatt. A kérdésre sem tud most felelni, amíg az a menyét nem lesz visszarendelve, még gondolkozni sem tud. Ott gunnyaszt a pad alatt, kiverte már a víz vagy ezerszer, és remeg, mint egy nyárfalevél. Különben is itt Noel az okos, úgyhogy neki a tisztje az, hogy megválaszolja a feltett kérdéseket, bár úgy látszik, a többiek is jóval többet tudnak a dalmágiáról, mint ő.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Serena Silverfeather
Diák - Extremus
avatar

Female Ikrek Jelige : I'm California...
Hozzászólások : 754
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Csüt. Okt. 15 2009, 19:00

*A rövid hang bemutatása után unottan forgatja ujjai között a pennát. Ez lenne az ő sorsa? Egy elmeháborodott óráján kell ülnie és hallgatni, hogy hogyan rikonyál a fél iskola.. ez…ez egyszerűen számára megalázó. Tudna ő jobbat is csinálni ennél. Ülhetne a szobájában és bámulhatná a plafont esetleg Dé megjelenne és valami izgalmasat kitalálhatnának, mint úgy általában. Apropó Daeron… vajon ő merre van? Mit csinál? Biztos nem vette fel ezt a tantárgyat.. Magyarán egy dologra tud szavazni.. Daeron valahol éppen nikotinnal szennyezi a szervezetét. Nem rossz időtöltés, de nem is várna mást a sráctól.
Kifújja a levegőt, és mélyet szippant, közben még mindig hallgatja az éneklő kórust. Micsoda tehetségek járnak ebbe az iskolába… meglepő, és az is hogy a tanár nem szedte le még a két késő fejét, elvégre azt állítja, hogy elmebeteg… akkor hol marad az elvárt reakció?
Hát itt… Serena kék szemei kidüllednek mikor Sam bá elkezd hisztizni, mint egy csitri, aki lekéste a leárazásokat a plázában. *
- Idegbeteg…
*Ad hangot a nem tetszésének, majd a füléhez kap, amit bánt a férfi hangja. Már látszik, hogy ért az énekléshez, vagyis inkább a nem tetszésnyilvánításhoz, oktáv magasságú hanggal. Rémisztő… nem ártana neki egy kis friss levegő még így gyorsan az év teljes megkezdése előtt. Egy kis nyaralás a Bahamákon.
Miután vége lett az ordibálásnak, kék szemeivel a tanárra pillant, és érdeklődve méri végig. Szemei megakadnak a körmein. Rápillant a sajátjaira, amik frissen vannak kezelve, majd megint a férfiéra. Még egy elrettentő dolog a férfiban. Körmök még hozzá szinte akkorák, mint Serenájé. Ez se normális dolog ennyi idős korban, bár nem tudja a férfi korát, csak megsaccolná.
Kékségeivel kiszúrja Midot, aki azért észre vette hála. Persze megérti, hogy ha a lány inkább most meghúzza magát, mert a végén még a tanár gyűjteményében fog kikötni.
Megcsóválja fejecskéjét, és szemeit tovább járatja a társaságon. Közben fél füllel hallja a tanár kérdését. Lassan visszaviszi a szemecskéit oda ahol Sam bá van. De nem szólal meg egyáltalán, csak hallgat. Minek beszélne, ha már az eminens diákok neki álltak osztani az észt. A legtöbb művelt mágus családban ismert a dalmágia, így Serena is ismeri. De mivel Amelie rákezdett ő inkább firkálgatni kezd a füzetében. Hallgatja a bemagolt történetet, néha felpillant, majd vissza a füzetbe. Az új fiúi, vagyis Serena számára új fiú is magyaráz valamit, de az már valamivel rövidebb és érthetőbben megfogalmazott dolog. Olyan általános vélemény.
Lerakja a pennát, sóhajt egyet, majd kék szemeivel megint Sam bát figyeli…*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Csüt. Okt. 15 2009, 21:10

*Csendben üldögél a két pugnaxos lány mögötti padnál, még hozzá a széken, miközben a körme körüli bőrt piszkálgatja, aminek az lesz a következménye, hogy szépen feltépi a bőrt, és vérezni kezd. Ujját a szájába veszi, ősi legendák szerint a nyál gyorsabban begyógyítja a sebet. Vagy nem… Sokat nem veszthet vele. A többiek a háttérben énekelgetnek, jó maga pedig a széken hintázgat. A tanár úr különösebben nem hatja meg. Az első pillanattól kezdve tudta, hogy egy-két, pár kerék hiányzik az agyából, és túl sok horror filmet nézett.
Hatalmas hintázása közben azt veszi észre, ahogyan Amelie feláll, és meghallhatja a hangját, amitől majdnem hátra esik a székkel együtt, illetve a székben. Igen, talán nem csak azzal kéne foglalkozniuk, hogy ki milyen szépen gyújtja, robbantja fel a másikat. Végül aztán megnormalizálva ül vissza, a székkel négy biztos lábon állva. Amikor a lány visszaül, már előrehajolna, hogy közöljön vele pár szép szót, amikor a tanár elég szépen lekorholja az érkezőket. Lám, érdemes időben beérni az órákra.
De még mielőtt visszatérhetne az előbbi megrázkódtatásából, nagy beszédet lehet hallani Sam bától. Az ő tolla meg csak füstöl a papíron, mintha felgyulladt volna. Bár ha ilyen hevesen folytatja az írást a végén tényleg az lesz. Elég sok helyen hagy ki pár szót, esetleg mondatot, szókapcsolatot, de nem gyors író ő. Matek órán is speciális jelekkel rövidített, aztán még az egyiptomi hierogrifa fejtők sem tudták kisilabizálni mit írt oda. Bár egyes állítások szerint a Pitagorasz-tételt.
A történet végén leteszi a tollát, és egy mély sóhajtással megrázza az elfáradt csuklóját. Közben persze megint azon ügyködik, hogy hogyan kerülhetne közelebb az előtte ülőkhöz. Ha a padot megmozdítana azt valószínűleg a Smaragdzöld tóban úszkáló pontyok is meghallanák. Feltéve, ha van fülük. Így csak a székével préselődik egyre jobban az asztal széléhez, karjait kinyújtja, majd…
Amelie beszédbe kezd, minek következtében terve megint nem vált valóra. Homlokát a felkarjának nyomja, és vár pár pillanatot, amíg a lány befejezi a mondandóját. De elég hosszúra nyúlik. Egyetlen szerencséje az, hogy nem álmos. Egy pillanatra csöndet hall, de utána újabb szavak hagyják el a lány ajkait. Aztán nem sokára befejezi, de akkor viszont az ő fejében kezdenek el szállingózni a gondolatok, amiket ki is mond. Hátha kap érte pár plusz pontot, ami a tavalyi évből tanultakból nem jön rosszul.*
-Nekem csak annyi kiegészítésem lenne, hogy egy-egy dal nagyon meg tudja határozni az ember érzelmi állapotát, anélkül, hogy bármiféle mágiát is használtak volna hozzá. Így mondhatni elég könnyen alkalmazható, mindenféle nagyobb tudás nélkül. Bár azt meg kell hagyni, hogy csak gyengébb varázslatokat lehet, akkor elérni, vagy valamiféle lelkiállapot változást.
*Bár nem nagy okfejtés, meg nem sok köze van a dalmágiához, azért lehet próbálkozni. Úgyis sok lánytól hallhatta azt, hogy mennyire depresszióba esik, hogyha szomorú számot hallgat. Vagy, hogy olyan tökéletes szerelmet akar, mint amilyen a dalban volt. Áhh mindegy, ő ehhez nem ért, soha nem a művészi tehetségből kereste meg azt amilye volt.
Ajkaira egy kis mosoly kúszik, ahogyan eltervezte magában az újabb haditervét. Ujjait kicsit megmozgatva, ráfog az előtte ülő lány székére, majd közelebb hajol Amelihez, és halkan megszólal.*
-Nem csak az új hajad, hanem a hangod is szép.
*Végül aztán egy gyors mozdulattal vissza is ül a helyére. Nem nagy bók, talán nem is szép, de ahogyan mondani szokás a szándék a lényeg. És ő próbálkozik, ezzel elfelejtetve a pár hónapos kimaradásait.
Nem tudja, hogy az előbbi mozdulat sorából ki, mennyit látott, de ez őt nem kimondottan zavarja. Bár nem igazán akarna kísérletezni ezzel, egy ilyen tanár óráján, de ha bűbájtanról nem vágta ki őket a tanár, akkor talán most sem történik meg. Ezek után csendben ül a széken, a kezében forgatja a tollát, és így várja, hogy vajon mi lesz a szava a tanárnak a diákok mondataihoz, vagy, hogy mit fognak még venni a mai délutánon.*
Vissza az elejére Go down
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Vas. Okt. 18 2009, 16:24

Az asztal előtt állva, és diákokat figyelve tör rá a döbbenet s az öröm, hogy jópáran tisztában vannak a dalmágia fogalmával. Szinte már várta, feszülten készítette fel idegeit arra a lehetőségre is, miszerint a tanulók többségének zsigereiben tévhitek keringenek. Vad kántálás, magas cé kiéneklése....ez NEM dalmágia kéremszépen. Nem zeneórát tart, hanem ismerteti, miként kell kihasználni minden egyes porcikánkat varázslásra.
Mély levegő, s hatásszünet után képes csak felszólítani a diákokat, s meghallgatni azoknak eszeveszett ötleteit. Választása legelőször a koponyás illetőre esik, ezen meg is lepődik, mivel az ilyen "sötét" alakok általában meghúzódnak a sarokban, és megigéznek valakit. Nem tudatlan a kölök, ez szép és jó, mutatóujját az ajakaira téve hallgatja No..Noi..Noelt. Gyanúsan és meglepetten vonja fel szemöldökét.
-Mondd, tanultál már valahol Dalmágiát? Összefoglalásod kiváló, s igazad van, a dallal való varázslás sokkal, de sokkal nehezebb, mint botokkal illuzionálni. Tény és való, hogy sok áldozatot követelt, ezért kértelek meg titeket, hogy énekeljetek. Akinek nem tiszta a hangja, az sikeres varázslatokat sosem lesz képes előidézni, s azoknak a megtanulásához, amelyek veszélyesek, jobb ha hozzá se lát...
Fekete köpenyét meglibbentve indul meg katedrája felé. A fekete palást kígyóként tekereg bokája körül, kishíján földre utasítva gazdáját. Nekidől szekrényének, s hogy ne kínozza tovább szegény szerencsétlen gyereket, visszahívja Mogyorót. Következőleg a padból majdnem kiesni akaró leányzót szólítja fel, s már tudja, hogy jól begyakorolt szöveget hallhat majd. A pár perces beszámoló után komoran bólint.
-Okos kislány. Tudnod kell, hogy a gyógyításra használt varázsigék elsajátítása nem egyszerű feladat. Akik kottát használnak a gyógyításra, nagy fába vágják fejszéjüket.
A szirén varázssal pedig ti is megismerkedhettek majd, év vége felé, ha addig életben lesztek még. Egy egész órát szentelek majd a színdrabokban hallható mágiába iktatott dallamoknak. A legtöbbre a Rómeó és Júliában akadtak rá, de erről részletesebben a későbbiekben....
Hihetetlen mire képes a világ, ha sikert szeretne elérni. Csak azért megbűvölni egy darabot, hogy nagyobb legyen az érdeklődés...Fejét leszegve bólogat a legutoljára érkező leányzónak is, némely varázslócsaládokban ténylegesen énekelgettek ilyen dalokat a kisgyermekeknek.
-Fiam, sosem értettem, miért nem írsz könyvet.
Eme gondolatokat természetesen Raphaelnek szánja, aki megkapta Samuel szeretetét azzal, hogy tanársegéddé választották. Bár hogy az ifjonc műveltebb legyen, megáldja őt egy ezeroldalas lexikonnal, hogy többet tudjon a Dalmágiáról.
-Folytatnám a tanítást, ha valakinek van még mondanivalója, óra után keressen fel, DE csak óvatosan. Lényegesen örülök annak, hogy tisztában vagytok a tanórával. Dalmágia sokakat bűvölt már el szépségével, kergetett őrületbe. Szó mi szó, nem kell hozzá operaénekest megcáfoló hang, ahogy azt már mondtam, a lényeg, hogy a hangod legyen kristálytiszta. Lényeg, hogy a A dalmágia alapja a hangok mesterfokon történő kihasználása, alkalmazása, így az olyan helyzetekben is használható, mikor nincs lehetőség pálcahasználatra, ezt jól jegyezzétek meg. A tantárgy segítségre is lelt az évek során, felfedezték, hogy ha az éneklést hangszerekkel párosítják, nagyobb, lényegesebben nagyobb hatást érnek el.
Végighordozza tekintetét az osztályán, ha valamelyikőjüknek van tehetséges a hangszerhasználathoz, olyan varázslatok létrehozására lehetnek képesek, amilyet még senki se látott.
-Így tehát értelemszerűen erre a két csoportra osztható fel a dalmágia. A hanggal való varázslásra, és a hangszerrel történőre. Mint minden elsajátítható dolognak, a dalmágiának is több fokozata van, mi az évek során fejlődött. Az első fokozata a legegyszerűbb. Ezek általában dallamok, rövidek, de rengeteg van belőlük, így memória kell a megjegyzésükhöz. - magyarázás közben még mutogat is, sőt, fel alá járkálva adja át tudását a diákoknak-. A második fokozatban már előfordulnak énekek, amikkel a következő órán alaposan meg is ismerkedtek.- ajkait fülsértő sátáni kacaj hagyja el, mely szinte visszhangzik a teremben-. A harmadik a tiltólista. Olyan kották rengetege, melyet a hatásuk miatt betiltottak, s előfordulnak olyanok is, amikről nincs tudomása a világnak. Senki nem tudja, vajon milyen pusztító hangjegyeket léteznek...olyanok, amik az egész világot tönkretehetik, eltörölhet titeket, engem.
Hangját a hegyibeszéde végére lehalkítja, s idegfeszítően, szaggatva fejezi be a mai tanórára szánt tananyagát.
-Ezzel mindent tudattam, amit az alapokról tudnotok kell. Házi feladatként véleményt kérek az óráról, valamint arról, miként képzeltétek el a Dalmágiát. Ha valakinek kérdése van, tegye fel. Szentmise végetért, menjetek békével.

//Köszönöm az órai részvételt, aki életben maradt, s ügyeset alakított az órán, jutalomban részesül.^^//
Vissza az elejére Go down
Noel Wyard
Prefektus - Pilluamuleto
avatar

Male Skorpió Jelige : A halál csak a kezdet. Az Antisignus.
Hozzászólások : 1437
Évfolyam : Első
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Vas. Okt. 18 2009, 18:07

*Még hogy ő Dante, hogyne. Ha tudná, vele hozták összefüggésbe, most hangosan röhögne és nem is kicsit. Fura párosítás, lévén köze nincs hozzá, de nem baj, ez sem baj. A koponyája szent darab, ha valaki hozzáér vagy merényletet követ el ellene… jobb, ha nem tudja meg, mire képes. Eddig vélhették fura fazonnak, különcnek is, de nem ismerik, senki nem ismeri. Nem látták még idegesnek, csupán közönyösnek, magányosnak, de azt senki nem tapasztalta még tőle, hogy milyen is valójában, ha kiverik nála a biztosítékot. Többnyire nem foglalkozik semmivel és senkivel, de képes meglepetést okozni, nem is keveset. Izzy ajánlatára elvigyorodik, nincs szüksége stílusváltásra, ő így érzi jól magát.*

-Elhiszem, Izzy, gondolom, megoldanád egy ollóval, tövig levágva. Na nem, azt már nem. Francis hajjal? Ő nem próbababa, én pedig nem vagyok lány, hogy fésülgessem meg öltöztessem. Mégis hogy nézne ki rasztás hajjal vagy indián séróval? Netán a punk stílusra gondoltál? Ne röhögtess.

*Persze röhög, nem csak az elmebeteg karmesteren, hanem a fiún is, aki az asztal alól magyaráz neki. Szuper, így még sosem társalgott senkivel, ilyen is kell néha. Már ha Izzy ott marad óra végéig a menyét miatt, ahogyan most teszi. Amikor kimászik végre, húz egy strigulát a pergamenjére, ezt számolni fogja mostantól, tuti rekordot dönt majd vele. Ezt még a srác orra alá fogja dugni egyszer, órai lebontásban. Kíváncsi rá, hány oldalt fog beteríteni vele, de lehet, sormintát készít belőle.*

-Elképzelhető, de tudod mit? Majd ezt is megérdeklődjük tőle. Jó fej, nem hiszem, hogy eltitkolná, ő mitől tart. Persze ha a viloin kulcsokkal viaskodik, az kellemetlen lehet. Szerinted milyen hangszeren játszik? Vagy tök mindegy, és ha anyagozik, akkor minden mindegy alapon teszi?

*Elgondolkodva figyeli Sam bá-t, ismét egy fogós kérdés, amit fel kell majd tennie. Az is érdekli, hogyan ápolja a csontokat, hogyan tartja rendben őket. Kíváncsi a gyűjteményére, előzetes felsorolás alapján máris elnyerte a tetszését.*

-Komolyan? Sosem kérdeztem meg erről senkit, kösz, csak…csak énekelgettem igazából, mást nem nagyon csináltam. Egyedül nem próbálkoztam semmi mással. Jobb a békesség, nem hiányzik, hogy seggbe rúgjanak, vagy elszúrjam.

*Ezt már ismét az asztal alá szánja, mivel a fiú eltűnik a menyét miatt. Ez még rendben is van, de hogy a lábát markolássza… nem oszlop ő, de sebaj. Újabb strigula és röhögés, meg sem próbálja lefejteni Izzyt magáról, értelmetlen lenne. Még a nyakába csimpaszkodna utána és meg találná fojtani rémületében. Csak a vért ne szorítsa ki a lábából, mert akkor menni sem fog tudni az óra végén, kúszni pedig nem fog. Úgy meg hülyén nézne ki, ha elcipelné a széket, mint valami támasztékot. Sam bá gyanakvó pillantását nem igazán tudja hova tenni, befejezi a röhögést és magára néz, lehet valami őrültséget mondott? A kérdésre viszont már elmosolyodik, mégsem mondott marhaságot.*

-Csak elméleti szinten, professzor, illetve olvasgattam róla, de többre nem futotta. Raul nem értett hozzá, így jobbnak látta, ha ilyesmit nem tanít, mert végzetes következményei lettek volna. Így hangszeren sem játszottam még soha, csak néha énekelgettem… neki. Most pedig csak… logikáztam. Ezért mertem azt mondani, hogy amiről úgy véljük, kiment a divatból vagy a feledés homályába merült, koránt sem így van. Okozhat még meglepetést bármelyik.

*Emeli meg Francist, róla van szó. És igen, logikára alapozott, mert ahogy a nekromanták is fejlesztettek folyamatosan, úgy a dalmágia is. Tehát erre alapozott akkor, amikor azt mondta, nem létezik, hogy valami elavuljon, csupán csak nem az avatatlan szemek előtt történik, hanem a háttérben. Nem egy ilyen tudomány létezik, nem is kellene messzire mennie, elég, ha csak az alkímiát említi még. A szirének említésére bólint, az is egy példa erre, bár ő nem magol be semmit, mert értelmetlennek tartja. Jobban szeret érteni dolgokat, megtalálni az összefüggéseket, semmint a bevágást, amiből egy szót nem ért, vagy nem tudja tovább gondolni. Amit még az elmebeteg karmester elmond, azt szépen lejegyzeteli, és az utolsó mondatoknál egy elvetemült vigyorral néz fel.*

-Hallod, Izzy? Mondja valaki azt, hogy a pálca az elsődleges. Gondolj bele, csak egy hang, egy dallam és vége. Nem egyszerű. Nézz rá Sam bá-ra. A nyakamat teszem rá, hogy a többség azt mondja róla, semmire nem képes, holott… szerintem baromi nagy tudás van a birtokában. A tipikus esete annak, soha ne becsülj le senkit a külseje vagy a megjelenése miatt. Marha nagy fazon az ürge.

*A fiúnak magyaráz, hol a menyétre, hol a profra pillantva. Ha így haladnak, Izzy elcipeli a hátán az asztalt, mint egy teknős, csak ne kelljen kijönnie onnan. Nagy látvány lesz, az biztos. Amint vége az órának, feláll, és a kisállatot visszaszolgáltatja a gazdájának. Összepakolja a cuccait, Francist is felveszi, így most már a fiú is kijöhet, nincs ott a fehér veszedelem. Sam bá mellé sétál, és türelmesen vár, ha esetleg él még az ajánlat, nem szeretné kihagyni a lehetőséget.*

_____________
A halálnak is van stílusa.
Többnyire zagyva, visszataszító és érthetetlen.
Kivételes pillanatokban viszont egyenesen avantgárd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Vas. Okt. 18 2009, 19:12

Ahogy a fiú hozzáér a székéhez, hátra fordul kicsit, aztán a kedves bók után halvány, rózsás arccal fordul előre. Meglepte ez a mondat, nem számított ilyenre, főleg az órakezdés előtt történteket nézve.
Az okos kislány megjegyzésre megpróbál nem grimaszt vágni, és nem felvakkantani, mint egy tényleg okos krup kölyök.
~ Még, hogy kislány... ~
Tisztában van vele, hogy sokat kell majd tanulnia, de ez neki sohasem okozott gondot, az új dolgok elsajátítását inkább kihívásnak fogta fel, mintsem valami eredendő rossznak. A tanár következő szavaira a vér kifut arcából, és falfehéren fordul Emmeline-hez, és nem törődve a tanárral, idegesen suttogni kezd.
- Nagyon remélem, hogy csak viccel. A szirénvarázst évszázadokkal ezelőtt tiltott varázsnak minősítették, mert elszívja az emberek varázserejét. Nem hiszem el, hogy erre a tananyagra engedélyt kapott az igazgatótól, az lehetetlen - súgja fojtottan, miközben megpróbál nem elborzadni.
Innentől már csak fél füllel figyel, és csak jegyzetszerűen írja azt, amit a tanár elmond. A hanghatások elröppennek mellette, csak az ajtót szuggerálja meredten.
Az elbocsátás hallatán mindent elpakol a táskájába, talán rekordidő alatt.
- Kint megvárlak - súgja oda a lánynak. - Viszontlátásra, tanár úr - köszön el hadarva, majd mint egy kisebb szélvész, úgy siet ki a teremből, maga mögött hagyva a többieket.


// Köszi az órát. =) //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   Vas. Okt. 18 2009, 19:35

*Miután visszaült a székére egy kicsit megijed, ugyanis a tanár nyíl egyenes ránéz a szemeivel. Pluszba a kissé gúnyos mondat is. Nincs elég ihlete egy könyv írásához, de vette a lapot, és inkább lecsúszik a pad alá, alig látszódva ki onnan. A füzetét maga elé veszi, és lassan írni kezdi azt amit a tanár úgymond diktál nekik. A lényeget remélhetőleg sikerül leírnia, bár az már más kérdés, hogy sikerül-e elolvasnia. Lapozna a következő oldalra, amikor majd, hogy nem kitépi a lapot a füzetéből olyan erősen lapozz át. Elhúzza a szája szélét a dologra, majd inkább nem ír arra az oldalra, a végén csak még jobban kiszakadna. Szerencséjére egy kicsit lelassít a tanár a beszéddel így esélye van behozni a lemaradást. Végezettül azt hallja, hogy vége van az órának. Pedig ő még szívesen elhallgatta volna a Dalmágiás tudni valókat. Ha már az eddigi zene órái alatt csak játszott, akkor itt művelődjön is egy kicsit. A szentmisés elbocsátás után lassan becsukja a füzetét, majd a tollát a zsebébe süllyeszti el. Feláll a székről, majd a professzor felé fordul.*
-Viszontlátásra, köszönöm az órát.
*Ennyire azért még ő is művelt. Aztán lassanként átvánszorog a székek, és a padok sorai között, és elhagyja a termet.*

// Köszi az órát, jó volt! :] //
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Dalmágia terem   

Vissza az elejére Go down
 

Dalmágia terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tornerans Mágusképző Szakiskola :: Központi kastély :: Tornyok :: Déli torony-


Fórum készítése | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | www.sosblogs.com