Dalmágia terem

//ő még nem fejezte be//

*Még elhajítja az utolsó galacsint, s kilöki könyökét, hogy ráhasaljon a padra. Nem hiszi el, hogy ennyire nem értékelik a „poénjait” Orra elé tolja tenyerét, nem átlátszóak, s bizony nem az én vagyok a szocialitás mintadísz pitnye, mégis respektálni szokták baljós jelenlétét, főleg ha más menyétjére lődöz célba, vagy a nyála felkerül a táblára. De nem…úgy tűnik, Caspernek állt, meg a lány sem folytja meg. Rendesen hiánya van, hogy rászóljanak, s ő nagystílűen bevágjon egy provokatív, nembántam meg úgy kell neked félmosolyt. Pedig milyen érdekes lenne ez a dalmágia, már csak azért is, mert meg lehet benne halni- ha igaz, amit a nagy okosok és az elmebeteg ember mond, bár a Rómeó és Júlia órára zacskót kéne hoznia, legyen mibe hánynia, az hogy pusztítani lehet a hangokkal tetszik neki, nagyon is. Úgy tesz, mintha nem- de figyel.*
~Igen, nekem lesz mondanivalóm, csak milyen pehh, nem kenyerem az óvatosság.~
Nagyon felelőtlen a gyerek, talán egyszer majd megbánja. Bár már meg kellet volna-nem jött össze. A tiszta hangokra is sötéten néz, bár lehet ezt tette egész órán, rondán nézett és utálkozott, mint az ördög elcseszett kisöccse-hisz az is. Neki nem van tiszta hangja, kilőve, hogy ezzel bármit is elérjen, bár ezt sem jegyezte meg senki, mintha nem énekelt volna, s teljesen rendben lettek volna hangszalagjai...Mindegy, ha ez nekik jó, aláírja, talán majd leénekelheti ellenségei koponyájáról a hajat. Nade végre valami, amihez érthetne…hangszerhasználat, kicsit felemelkedik a padról, s a változatosság kedvéért nem azért, hogy galacsint köpjön. Igen van valami, amihez neki is kell hogy tehetsége legyen, semmi máshoz, de ehhez van, sőt elvonási tünetei, mert már nagyon régen csinálta. Ujjai szapora rángásba kezdenek, körülkémlel a teremben, hogy ő majd ide belóg játszani. Vagy máshová, hisz ezért érdekli a dalmágia, a hangszer miatt. Nocsak, van remény még számára, vagy végképp elveszett? A sátáni kacajtól mosolyoghatnékja támad, hiszen rokon reakció, ahogy a tiltó lista is elnyeri tetszését, bár magát biztos hogy nem akarja eltörölni…*
~Lehet mégiscsak érdemes lesz bejárni majd, és megnyilvánulni, nem hallgatni, mint a sír.Talán akkor nem leszek láthatatlan...~
*Pedig ő azt tud nagyon, most is azt tette, s most, hogy vége, lassan felemelkedik. Megjegyzése persze van, bátor a gyerek, hogy a tanár elé lép, s eképp szól hozzá. Lám, beszédhangja nem annyira gázos, mint az ének…*
-Ha máskor is lehet lövöldözni, jövök. *A hülye még be is vallja…*
-Hol lehet zongorázni? *Ezt viszont mohón teszi hozzá, s az előbbiekhez fűzött idegtépően gúnyos mosoly is oldalra kúszik szája szegletéből.*

*Noel ötletén teljesen elképed. Nem, ő sosem vágná le senki haját tövig, egy ilyen bűntényt senki ellen sem követne el. Elég csak ránézni az ő frizurájára, nah, Noel is hasonlóképp nézne ki, ha engedné a fazonigazítást*
Nyugodja meg, olyan szép lennél utána, mint én! Viszont Francis tényleg jobb így természetesen.
*Muszáj röhögnie, mert a punk sérót el is képzelte a koponyán. Azt a néhány percet, amit az asztal mellett és nem alatt tölt, megskubizza Noel striguláit, és szépen hangjegyet rajzol az elsőből, punk séróval kiegészítve.*
Szerintem orgonán játszik. Annyira illene hozzá. Bár azt nem egyszerűmagával cipelnie, így marad a zongora.
*Mivel megint az asztal alá kényszerül, így csak bólogat, recegve mint egy nyárfalevél Noelnek, és nem fényezgeti a glóriáját. Szerinte akkor is jó hangja van, de majd Sam bá rendesen eligazítja őket, hogy hogy kell használni, hogy elérjék a kívánt hatást. Ha valamit elszúrnak, akkor legalább lesz neki is saját csontváza, amit naponta fényezhet, bár Rudit, a patkányt ekkor sem fogja elhanyagolni. Bár félő, hogy ez a csontváz a sajátja lesz, de majd odafigyel.*
Igen, elég egy apró hiba és véged. Szerintem is nagy koponya az öreg. Egy meg nem értett zseni.
*Suttogja Noelnek.Teljesen úgy érzi magát, mintha egy színdarab aktív szereplője lenne, és még élvezi is. A hatásszünet bejön neki, továbbá imádja a köpönyegsuhogtatást, meg az eszelős vihogást, és egyéb terrort, ami a tanár hangja miatt szakad rájuk. Kicsit ugyan kényelmetlen az asztal alatt görcsölni Noel lábát szorongatva, és egy fehér mókus által rettegésben tartva leledzeni, de Izzy egy beteg elme, valahol a lelke mélyén még ezt is élvezi. Az ő hangjával nincs semmi baj, amíg Mogyoró kellő távolságban van tőle, de ha rendszeresen ráuszítják, akkor bezony sikítozni fog. Na jó, lehet, hogy így mindenki előtt gyakorol majd egy kis önuralmat, bár ez nem mindig rajta múlik. Csak akkor fogja fel teljesen a szavak értelmét, mikor Mogyoró visszamegy előre. Vissza is ül Noel mellé, és jegyzetelni kezd. Őt nem a dalmágia fogja őrületbe kergetni, hiszen már most sem százas, bár még van mit rontani a helyzeten. Gyengéden Francisra kacsint, és végigsimít a buksiján. A dallamok megjegyzése eddig is ment, mivel nem tud kottát olvasni, így a memoriáját kell használni közben, hogy énekelni és játszani tudjon a gitárján. Már alig várja a következő órát, hiszen fogalma nincs, milyen lehet egy mágikus dal. Ahogy véget ér az óra, összepakol, és Noel háta mögött álldogálva les hol a profra, hol a menyétre.*
Sam bá, esetleg… volna arra lehetőség, hogy én is megcsodáljam a gyűjteményét? Egyébként meg fantasztikus volt az óra, élveztem.

Tárgy: Re: Dalmágia terem Szer. Nov. 04 2009, 20:54

Fogai közt északi szeleket megszégyenítően fújja ki a levegőt, s fekete köpenyének ujját a kézfejére ráncigálva törli le homlokáról a "véres" verítéket, az óra véget ért. Annak tudatában, hogy előre láthatólag még jó sokáig nem kell ilyen félelmetes napon túlesnie, megkönnyebbülten mászik el a katedráig, s megnyikorogtatva szegény szerencsétlen széket, ül re arra. Megforgatja szemeit, jobb kezével hangosan végigkapar a katedra mögött található táblán.
-Schnell!!! Schnell!!
Rázza meg a kezeit az ajtó felé, ezzel indítványozva a diákok lekopását. A mai napra tökéletesen elég volt a magukat mindenttudóknak képzelő egyedekből. Borzasztó!! Ajkait harapdálva kívánja már azt, hogy lakosztályában a R.I.P. feliratú koporsó alatt végre nyugovóra térhessen, Arnoldot szorosan megölelve. Orra alatt morog egy hangosat, s már indulna meg a szekrény felé, hogy kiélégítse szükségleteit...mikor az események megint fagyasztják csontjait. Ezek mindig az ember nyakára akasztkodnak?? Ezektől nem lehet megszabadulni még fenyegetéssel sem?? Csürhe banda!! Csürhe kíváncsi banda!! A szék lábába rúgva irányát a három benntlévő diák felé veszi, a tőle áradó hűvös aura szinte kivehető, amint léptei után megfagy a talaj. Hatalmasra nyitja száját, csuklyája alól kivillannak sárgán világító szemei, ajkai közül hófehér fogai, s készen áll arra, hogy a diákokat örökre elhallgattassa. Mély levegőt vesz, száját mégnyagyobbra nyitja, majd.....
-Jaj de nagyon fárasztóak! Hümm!
Szólal meg szomorú hangon, nekidőlve a padnak, ami szerencsétlenségére arrébb csúszik. Homolkára csap tenyerével, jöhet még ennél jobb?? Felpillant a három úrfira. Vajon ezek normálisak, hogy ittmaradtak vele? Vagy szimplán agyuk helyett csak víz lötyög a kobakjukban? Sóhaj után leveszi kalapját fejéről - ez minden szökőévben fordul elő, s csak a kiváltságosok lehetnek szemtanúi eme eseménynek-, majd ujjával való csettintéssel eltünteni a kezéből. A teremben eddig alig pislákoló lámpák bevilágítják a helységet, láthatóvá téve S bácsi arcát. Sárga szeme a fényben egyáltalán nem tűnik ilyesztőnek, szemüvegével és homlokáról gyöngyözõ izzadságcseppekkel még viccesnek is tünik. Nem csoda, hogy ebben az orbitális méretű köpenyben megégnek a csontjai.
Akciója után magához invitálja egy mutatóujj rántással Edwardot, s mikor az ifjú tanonc megteszi kérését, az általa dobált papírgalacsinokat vigyorogva szórja bele a sötétbarna fürtök közé.
-Láttam, fiam. Gyakorolj, következő órán menni fog. Égig tupírozott hajú lányokat célozz. Abba biztosan beleragad.
Még rá is kacsint a fiúra, megtette. Halálkomolyan, rákacsintott. Fárad szegény. Ezután tekintete Noelre, és a szőkeségre siklik, aki bár bátortalanul, mégis feltette kérdését. Mutatóujjával megvakarja állát, a sajátját természetesen, nem pedózik, végül megvonja vállait.
-Jöhettek, ha láttok sötétben. Iz..Izz..khrr..Fodrászkölök, a legközelebbi órán terítsek meg valamelyik asztal alatt a számodra?
Mivel a tanár úr se fiatal már, s bár korát még kínzás közben ( nem hát, mert ezt még élvezné is) sem mondaná meg, s a kor aranyhalmemóriával jár, képtelen minden diáknevet egyszerre megjegyezni. Mogyorót a katedráról magához invitálva lép a szekrényhez, s nyitja ki.
-Kövessetek, fiaim.
Szól magasztos hangon, s belép a durva, ázottfa illatot árasztó szekrénybe, hol abból kerüljön át lakosztályába.

Tárgy: Re: Dalmágia terem Csüt. Nov. 05 2009, 22:30

-Arra vársz, hogy elképzeljem, Izzy? Ne csináld, abból jó nem sülhet ki. Orgonán? Azzal mondjuk kellő hangzavart tud okozni, és lehet kísérteties is.

*Össze tudná társítani Sam bával, kinézi belőle, hogy leül, és félőrült módjára kezd el klimpírozni. Kalap nélkül még a haja is kellően lobogna, mellé egy eszelős vigyor, és máris zseni. Pluszban. Azért kíváncsi rá, milyen hangszer illik majd hozzá, csak ne valami nőit adjanak a kezébe, mert akkor lehidal. Izzynek bólint, egyetértenek, tud valamit az öreg, nagyon is.*

-Van egy ilyen sejtésem, és ahogy így elnézem kifejezetten jól szórakozik azon, ha elcseszed az egészet.

*Elvigyorodik, úgy áll türelmesen. Nem követi a többiek példáját, megvárja a választ, tényleg érdeklik a maradványok, és nem perverzióból. Alig tudja elfojtani a röhögését, amit az elmebeteg karmester vált ki belőle. Nem egyszerű fazon, egészen egyedi, ilyet még soha senkitől nem látott, de tetszik neki. Nem átlagos, kellően őrült, és az nála jó pont. A türelmetlen hang és a sürgetés az, ami kizökkenti a gondolataiból, de nem áll szándékában távozni. Éppen hogy a profra vár, élve az ajánlattal, és az sem riasztja el, hogy Sam bá nem éppen lelkes tőlük. A pad ahogy arrébb csúszik, elnyel egy vigyort, még jó, hogy el nem esik, mert akkor nem tudna komoly ábrázattal megmaradni. A sárga szem sem riasztó, kifejezetten illik a karmesterhez. A kalap eltüntetésére elvigyorodik, nem semmi az öreg, tényleg.*

-Talán nem okoz problémát, professzor. Nem verünk le semmit, ha minden igaz.

*Tapogatózni nem fog, akkor esedékes, átrendez mindent, bár eddig nem volt rá szüksége, akkor talán ezután sem lesz. Az asztal alatti terítésre rábólint, lehet, ez lesz a legjobb megoldás, ha a menyét gyakori vendég lesz az órákon. Pókerarccal indul a szekrény felé, elvégre ha Sam bá onnan jött, akkor arrafelé is távozik, teljesen logikus. Másodikként lép be, nehogy Izzy ismét visítani kezdjen a dög miatt. Talán ha van köztük némi távolság, akkor ez elkerülhető. Az viszont most már nagyon is érdekli, hova vezet ez a szekrény, és hol fognak kikötni.*

Tárgy: Re: Dalmágia terem Pént. Nov. 06 2009, 01:06

*Dehogy kopik ő le, meg kell tudnia hol kell zongorázni…Antischnell, antischnell…S bizony elég fárasztó tud lenni. Figyeli a tanárt, kicsit távolabb állva a másik kettőtől, oka az antiszocializmus meg a csak szócska. Inkább nézi a tanárt. Érdekes kalap nélkül, bár jelenleg nincs kedve gúnyolódni. Biztos az elvonási tünetek. Lehet, hogy tényleg Mozart reinkarnációja…Nem baj, ő figyel, reakciókat, bár nem nevet, azt neki nehéz különben, csak olyan „barátságos” szemlélődő…Azért mikor odainti, megy, biztos benne, hogy megkapja, hogy csajok hajába nem dobálunk galacsinokat, sőt állatokat sem bántunk. Nem mintha ez őt meghatná…legközelebb rágógumit hoz a hajukba.*
*Szemei elkerekednek, hajában máris ott csücsülnek az általa kibocsátott galacsinok. Reflexszerűen, s kissé sietve sodorja ki őket, „mi van?” pillantással illetve Samuelt.*
-Óh *Nyögi ki, kicsit sem túlzó állításként, elképedve. Lecseszés helyett, nem rossz dicséretet kapott, szája is széles mosolyra húzódik, miközben képes és szalutál…Bizony…Egy pillanatra eltűnik a hidegség tekintetéből, vigyorogva szalutál neki, s azt mondja:*
-Igenis főnök! Tupírhajú lányok, vettem. *Bár fogalma sincs van-e olyan, neki minden haj megteszi. Lehet Izzy is kap majd abba a hosszú szőke üstökébe. Jövő zenéje ez még, az is lehet, hogy következő órára valami egészen mással áll elő, sőt az is lehet, hogy jó lesz. (Najó, ez nem lehet…)*
-Héééhé, hol találom a zongorát? *Ő azért jött, teljesen lemaradt róla, a másik kettő mi célból követi a férfit, nem lérti, talán nem is érdekli (bár ha tudná miről van szó, tuti érdekelné, ő is akar fogdosni) de nem tudja, ő csak a zongora miatt van itt. Ő a dalmágia tanár, neki tudnia kell, ő meg beleőrül, ha nem teheti kezét, nos nem csontokra, de billentyűkre… A sötét a legjobb barátja, sokkal jobb, mint a világos, az nem gond, szóval követ, mert tudnia kell, hogy juthat anyaghoz! Még a végén rosszul lesz, lehányja Mogyorót. Majdnem bele is ütközik, ahogy hirtelen kisétafikál, utolsóként (a másik kettő úgyis össze van nőve, biztos egymás mellett mennek), s rá is szisszen, hagy kapjon szívbajt az állat, bár ha olyan, mint a gazdája, ezzel nem hatja meg. Megy, ki kell derítenie merre van a zongora, meg hogy normális-e a mókus…De ez utóbbi infó nélkül talán még kibírja valahogy.*

Tárgy: Re: Dalmágia terem Pént. Nov. 06 2009, 13:33

*Az őrült karmester szájából süvítő szél majdnem levitte a kócos vörös -tehát nem szőke- szénakazlat a fejéről, még szerencse, hogy a természet nem bánt el vele mostohán, így az rendesen oda van nőve – különben nem lenne mit fazonoznia, mikor be van lőve. A kaparászás szörnyűséges hangjától enyhe bizsergés fut végig a hátán, ami felettébb kellemes, így vigyorogva áll fel és várja meg, hogy a többiek elhúzzanak.*
-Igen, szerintem orgona. Hárfa biztos nem, bár még valami rettenetes fúvóst is el tudnék neki képzelni.
*Igen, az valóban Sam bához méltóan szörnyűséges lenne, ha elkezdene mondjuk trombitálni. Biztos, hogy egészen más dallamokat csalna ki a hangszerből, mint amilyeneket eddig hallottak, úgyhogy már alig várja, hogy az öreg egyszer elképessze őket az előadásával.*
-Igen, szerintem is szórakozik rajta. Na nem baj, legfeljebb meghalunk mind. Vagy ha mégis némi szerencsével elvégezzük az iskolát, akkor majd a mi dallamainktól fognak kinyiffanni mások.
*Tényleg, be kéne oltatnia magát a saját baklövései ellen. Lehet hogy majd kotyvaszt valami bájitalt, amivel csak 1-2 óra hosszára lesz süket, amíg gyakorol.*
-Fárasztóak vagyunk? Egy élénkítő masszázst esetleg? Tudta, hogy ha rossz pontot találok el, azzal is lehet ölni, nem csak a hamis hangokkal?
*Leápol ő mindenkit, abban nem lesz hiba. Van annyira pofátlan, hogy még ajánlkozik is. Eden csak röhög, hogy még tanácsokat is kap.*
-Kiszedegessem a galacsinokat? Imádok hajazni!
*Araszol közelebb hozzá, és a keze máris benne van a fiú dús, barna hajában. Egy hajrázintástól még nem jöhetett ki az összes galacsin, így lelkesen segít - hacsak a fiú le nem állítja. Maga a matatás kellemes dolog, amit Izzy szokott csinálni, csak arra kell figyelni, nehogy olló kerüljön a kezébe. Az meg most itt nincs. Mint a gurkászó majmok, úgy szedegeti ki mély átéléssel a galacsinokat.*
-Tessék, tizennégyet találtam. Megvan mind?
*Nem, nem nyomul, ő egyszerűen csak hajfetisiszta, ráadásul ez a mániája nem is olyan erős, mint az állatoktól való fóbiája. Mogyorót is csak azért viseli el, mert kicsi, és egyelőre még nem akart ráugrani, de elég egy gyanús mozdulat az állat részéről, Izzy máris ugrani fog, vissza a pad alá.*
-Mogyoró megint itt lesz? Mert akkor ha megkérhetném drága professzor… ha megteríteni nem is kell, de egy alapos takarítás a padlón, az igencsak jólesne.
*Mármint nem neki esnek jól, ha takaríthatna, bár ahogy így végignéz magán, csak sikerült feltörölni némi koszt a ruhájával. Ahogy a többieket szemléli, elégedetten sóhajt egyet. Úgy néz ki, hogy egyikük sem normális, úgyhogy biztos hogy jól fognak majd szórakozni együtt a szekrénybe. Mert hogy oda kellene most bemászniuk. Noelt követve tűnik el a bútordarabban, fejét, nyakát behúzva, nehogy kék-zöld foltokkal ékesítve kelljen majd távoznia.*

Tárgy: Re: Dalmágia terem Pént. Dec. 18 2009, 16:28

Kivételesen időben. Drac nem tud nem felsóhajtani a tudatra, hogy ezúttal nem késett el. Szereti ezt a tantárgyat, vagy legalábbis úgy hiszi, szeretni fogja, hiszen ez az otthonára emlékezteti. Nincsen ugyan túl sok dolog, ami miatt szivesen gondol haza, de ezek egyike kifejezetten ehhez köthető.

Otthon ő amolyan bárdféle szerepet töltött be. kellemes hangja volt, és értett a hangszerek jó részéhez. Maga faragta költeményeket adott elő, halkan, lágyan a tábortüzeknél, miközben az ügyesebb tündék bonyolult, gyönyörű illúziókat hoztak létre a többiek szórakoztatásásra.
Ez békés volt. olyankor senki nem nézett rá ferdén a félvérsége, külselye, vagy félszegsége miatt. Egyszerűen csak élvezték, amit nyujtani tudott, és ő is élvezte, hogy a látomás az ő zenéjére pulzál, változik, szinte belőle merít erőt.

Kedvelte ezt, és örömmel töltötte el a tudat, hogy most talán ismét alkalma nyílik olyasmit csinálni, amihez ért. Ebben talán nem fog annyit bénázni, mint a többi tantárgy során, és jut neki is egy kis sikerélmény.

Bizakodva lépett hát be a terembe, meglepetésére, elsőként, és helyet foglalva, kissé mohó izgalommal várta a többiek, no meg a tanár érkezését, miközben észre sem véve magát, egy régi balladát kezdett halkan dúdolni.

Tárgy: Re: Dalmágia terem Pént. Dec. 18 2009, 17:17

*Ireth is elindult a terem felé, időben, bár ez nála nem is kérdéses. Még mindig kissé furcsán érzi magát aminek természetesen a levélke az oka, amit az asztalán talált tegnap. Botor módon kinyitotta és azóta csak rímekben képes beszélni, sőt olykor már a gondolkodás is csak így sikerül. Ha egyszer megtalálja azt a szellemet, biztosan kitekeri a nyakát... És ez tegnap óta így megy. Ma reggel boldogan pattant ki az ágyból, hogy feltehetőleg vége a kis térfának, de csalódottan tudatosult benne, hogy még mindig tart a rímes(rémes) beszédkényszere. Arra már a tegnapi nap során rájött, hogy belőle nem lesz költő, és az is kiderült, hogy az életében eddig olvasott sok-sok versnek semmi haszna sincsen az ő rímgyártó képességeire.
Mindezek tükrében talán megérthetjük azt a savanyú arcot, amellyel éppen megérkezik a terem elé. Ruházata átlagos, kényelmes és a hidegebb időnek megfelelő. Fekete nadrág, rajta a talárja, amit végre felvett (ez ugye fekete-aranysárga színű), ami meg a talárja alatt van, teljesen mindegy, mert úgysem látszik.
Lassú mozdulatokkal nyitja ki a kilincset, először csak a fejét dugja be a résen és máris egy csalódott gondolat suhan át az agyán.*

~Ha elsőnek érkeztem volna talán
nem kellett volna megszólalnom.
De így hogy bent ül valaki már,
muszáj lesz kiadni rímtelen hangom.~

*A legrosszabb az egészben, hogy a sok versolvasás után sértik füleit a saját gondolatai, borzalmas tragédia... De végül is rászánja magát a cselekvésre, hiszen nem állhat egész nap a terem előtt, ráadásul úgy hogy csak a nyakától lefelé lóg ki az ajtóból. Jobb lesz még addig bemenni, amíg nem lesz más, így legalább csak egy személynek kell köszönni. *
- Szerbusz! *Próbál jókedvűen köszönni, és elnyomni a folytatást, ám az halálhörgés szerűen tör fel torkából.*

- Azt hiszem még nem ismerlek.
Én Ireth vagyok, nagyon örvendek!

*Majd egy fintor következtében gyorsan eliszkol és igyekszik a fiútól eső legtávolabbi padba beküzdeni magát. Nem ilyen társasági lény ő... inkább meghúzódna most, arra meg gondolni sem szeretne, mi lesz ha az órán feltesznek neki valamilyen kérdést.*

~Bárcsak nyúllá tudnék változni most,
Hogy árkon-bokron túl legyek.
S a Pillunak gyűjtött pontjaimat
nyelnék el a sötét fellegek...~

*Zengi fejében a ritmus, ő pedig dühösen csapja a padra könyveit, pálcáját és karba tett kézzel, világgyűlölő kifejezéssel az arcán mered maga elé. Ki lehetne kergetni a világból a rossz versekkel... így ez szegény Ireth számára igazi büntetés.*

Tárgy: Re: Dalmágia terem Pént. Dec. 18 2009, 19:31

*Lihegve esik be a terembe, megint olyan zihált és őrült kinézettel, ahogy tette ezt tegnap Rúnamágiára. Egész nap keresett, mindent és mindenhol, újból feltúrta a sátrat is, bejárta a birtokot, az istállót és minden egyebet, amit csak lehetett. A kéményt egyelőre kihagyta, oda még nem jutott fel, de a tervei között szerepel. Muszáj lesz felkutatnia az összes lényt, mert neki arra egyenesen szüksége van. Átfésülte a tornyot is, itt sem lelt még semmit, de majd a terem, ott biztos van valami. Benyit, azonnal elállva az utat, hogy mellette semmi és senki ne tudjon kiszökni.*

-Szia Rai! Nem láttál erre angyalkát, krampuszt, jézuskát, Rudolfot, mikulást, vagy grinchet? Szia, Ireth, neked mi bajod van? Friminka is rímekben beszélt.

*Ez az első kérdése, először a fiúhoz, azután a lányhoz, még pont hallotta a verselését. Ez furcsa. Ők kutatnak, más éppen kis Petőfi… mi jöhet még? Egy biztos, most a legfontosabb dolga, hogy kutasson, tehát először besurran, becsukja az ajtót maga mögött, utána pedig alapos kutatásba kezd a teremben is, mindenhova benéz, még a szerkénybe is, hátha ott rejtőzött el valamelyikük. Csalódottan ül le végül, de nem adja fel, mert nem létezik, hogy ne találjon senkit, amikor tudja, hogy vannak. Francist felpakolja az asztalra és ismét szemügyre veszi. Tegnap nem győzték meg arról, hogy esetleg nem rejti valamelyik általa keresettet évek óta.*

Tárgy: Re: Dalmágia terem Pént. Dec. 18 2009, 20:35

Még lehet írni nyugodtan,
tanári hsz folyamatban.
Vigyázzatok kedves diákok
nehogy az ablakon lógjon ki a lábatok.
Aki késik,
isten áldja,
nehogy magát koporsóban találja.^^

Tárgy: Re: Dalmágia terem Pént. Dec. 18 2009, 21:17

*Léptek koppannak szépen lassan, egy vörös hajú lány árnyékalakja halad "falról falra". Nem siet, de nem ám, pedig a mutató lassacskán hetet számlál. De ráérősen lépked, nem riasztja a gondolat, hogy újra pácba lészen. A fokokat lassan szedegeti, a léptei lassulnak, de fárasztó a felfelé menet. Már a gondolataiban is egyre csak a rímek árja jár, de mit tehetne ellene, ha rásózták? Zsebében kutakodva keresi tükröt, hogy ellenőrizhesse vörös ajak - szépségét. Egy utolsó kattintással zárja le a fényes felületet, majd az ajtó előtt topogva még ruháján igazít egyet. Haját ráncba szedi és kezét finoman a kilincsre teszi, majd könnyed laza mozdulattal, mint aki teljesen az idő tökéletes időpontjában toppan be, ajkára mosolyt varázsolva.
Körbenézve nem túl sok az arc, amely ismerősként hatna, de nem áll szándékában a beszélgetés folyamata. Ráadásul az apró tény, hogy csak rímelni képes ennyi napon át, kissé kikészíti a gondolati fonalát. Azért lépkedve beljebb még erősen gondolkozik valami frappánson, ha már a tanár híre úgysincs sehol és így még a büntit is megússza, hát akkor nosza, következzék a rímes köszöntés folyamata.*
- Sziasztok! *eddig még okés, de hogyan is tovább, mivel fejezhetné igazán ki magát? Sosem volt a szavakban túl jártas, hát még az, hogy összehozza a rímpárokat.*

Szavaim csak rímekben verselem,
Most ez a sors jutott nekem.
Daliás személyem nem más, mint Cecy
Kinek nyelvét a cica mindig elviszi.

*Na most nagyjából ennyi, már ez is túl sok energiát szívott le és mi lesz még szerencsétlen Vöröskével, ha szólani muszáj lesz? A pontok sora így elszáll és rímekben hogy adhatna frappáns választ egyáltalán. Vajon ha néma csuka lesz, azt nem díjazzák? Próbálkozott ő már másképpen beszélni, de a szavak mindig csak rímestül vagy félig rímetlenül kerülnek terítékre, így talán jobb lesz ha elsüpped mélyre és nem hívja fel magára a figyelmet.*

~Bárcsak másképp beszélhetnék,
A rímeket szívesen kerülném,
Lennék inkább jó énekes,
Bár reménykednem felesleges.~

Tárgy: Re: Dalmágia terem Pént. Dec. 18 2009, 22:00

*Ja hát igen. Kellett a gyerekeknek piálni, ha nem akarják, hogy kicsapják őket. Bár pillanatnyilag nem ez a legnagyobb problémájuk, sőt, Matt személy szerint oly vidám, mintha abszolút nem lenne problémája. Talán jobb lenne kerülni a feltűnést, de már nemigen tudják kontrollálni: hangosan nevetgélnek, és néha-néha bizony letérnek az egyenes vonalról. Jöttük messziről hallható: hiszen énekelnek, méghozzá egy ismert nótát, illetve első hallásra talán annak tűnik. Michael költötte e remeket, még útközben.*

Kispajtásom, jó barátom
Elloptad a nagykabátom
Ha megvan még, ide véle,
Hadd vegyem fel melegébe.

Jajj, de szép a Dalmágia
Kihallatszik a kornyika
Itt egy szép lány, vagy fiúcska
Jajj, de szép a Dalmágia.

*Szóval elvannak. Bár Matt hangja időnként elcsuklik, főleg a második soroknál, mivelhogy ezek nem adottak ebben a helyzetben, tehát nem képes kimondani. Úgy tűnik, ez nem zavarja, teli torokból üvölti a többi részt, hangja förtelem, borzadály, nincs. Úgy tűnik, ez se zavarja.
Különben elég lassan közelednek, de mikor feltűnnek az ajtóban, nyilvánvalóvá válik, hogy miért. Mindhárom gyerek arcán széles vigyor, szemük csillog, arckifejezésül kábult. Lerí róluk, hogy részegek. Ha valakinek ez mégse lenne nyilvánvaló, feltűnhet neki a Matt kezében lóbált vizesüveg, amiben még egy fél ujjnyi átlátszó folyadék lötyög. További érdekesség lehet, hogy Mattie és Michael támogatja a középső fiút, akit gézhegyek borítanak, lévén a motorbaleset nem gyerekjáték. Vak vezet világtalant, mert a segítségükkel elérik, hogy Ed se tudjon egyenesen menni, bár eddigre talán már nem is tudna.*
- Sziasztok mindenki! *A fenébe is, örül, hogy látja őket. Meghatottságtól könnyes szemekkel tekint végig az egybegyűlteken, majd valakinek a hiánya kelti fel a figyelmét.*
- Ti is úgy látjátok, hogy nem késtünk el? *Nem, Samu bá tényleg nincs még bent, nahát. Pedig hozott neki ajándékot, karácsonyit. Valamelyik ablaknál megkapaszkodott egy rózsaszín függönyben, az leszakadt, és mivel a tanárúrnak úgyis olyan mogorva a szobája, hát elhozta, hogy felvidítsa. A hármas az asztal felé indul, hogy letegyék.*

Tárgy: Re: Dalmágia terem Pént. Dec. 18 2009, 22:33

Kispajtásom, jó barátom
Elloptad a nagykabátom
Ha megvan még, ide véle,
Hadd vegyem fel melegébe.

Jajj, de szép a Dalmágia
Kihallatszik a kornyika
Itt egy szép lány, vagy fiúcska
Jajj, de szép a Dalmágia.

A három srác remekül elvan énekelgetve, Michaelnek kétségtelenül remek hangja van, jó, nem egy Walpurgis fia, vagy hogy hívják azt a hülye mágusegyüttest, de azért be kell vallani, hogy éneklésben nem utolsó - még így részegen sem.
Remekül elvannak - ez tény, jól érzik magukat, bár két kilóméterről meg lehet mondani, hogy valami nem stimmel velük. Ide-oda dülöngélnek, egyre nehezebben tudnak egyenesben maradni. Az ajtón való belépés külön téma. Rohadt nehéz. Túl szűk, három ember amúgy is nehezen fér be egymás mellet, de részegen... külön téma. Michael még kétszer üti be a kobakját, amit el is kezd számolgatni, hogy hányszor sikerült ma már, de 1,35-nél elveszett. Hülye arckifejezéséből simán lejön:tökrészeg.
- Hali evribádi!
Két szót tud csak magából kipréselni, de azt fene nagy lelkesedéssel és hatalmas hangerővel teszi meg. Szerencsére a két „i” stimmel a rímességre, bár kicsit sántít, de segond. Majd mindenféle ok nélkül felröhög, s csak körülbelül egy perc múlva képes elfojtani röhögőgörcsét.
- Nem késett el a három diák,
Tanár arcára mosolyt csal a diák!
Ugyan nevetnek, isznak és szórakoznak,
De hát ilyen az élet, élvezniük kell – amíg lehet!
Don’t stop come on twist, yeah!
A trió a kiskabátot énekelve dülöngél el a tanári asztalhoz, hogy letehessék Matty szívből jövő ajándékát.

Tárgy: Re: Dalmágia terem Pént. Dec. 18 2009, 23:14

*Nem csoda, hogy elkésett, hiszen ma egész nap az erdőben kóborolt, hogy teljesítse a küldetését, és mivel az állatfóbiája elég erős, így jó lassan haladt. Minden egyes neszre megállt, visított és felcsavarodott egy fára, mint egy moncsicsi. Mivel egyedül járta az erdőt, nem volt aki leszedje, úgyhogy legalább fél órát töltött egy-egy fa társaságában. Szívesen bejött volna előbb is, ha nincs ez a rögeszme, mi szerint neki fel kell kutatnia a karácsonyi lényeket.
Már nem volt sem kedve, sem ideje átöltözni, és megfürödni, úgyhogy most kissé szakadtan és kócosan állít be a terembe.*
-Sziasztok! Nem láttátok a krampuszokat? Jézuska? Rénszarvasok? Ginch?
*Sosem lehet tudni, hátha a teremben bújtak el alapon négykézlábra veti magát, és így járja körbe a teremet, hiszen látta, hogy Noel már megérkezett, úgyhogy biztosan a szembetűnő helyeket már átkutatta. Az ismerősöknek kösz9n, ahogy elhalad mellettük, és minden sarokba, pad alá beles, és csak a véletlennek köszönhető, hogy a táskákba nem dugja bele az orrát. Végül csak kiköt Noel mellett, és felkászálódik mellé a székre.*
-Huhh... szia! Te sem találtál semmit? Fehér mókus nincs még itt? Francisból kiszedted már az angyalkát?
*Csak úgy záporoznak belőle a kérdések, most teljesen olyan, mint egy vallatótiszt, hiszen neki mindenképp fel kell kutatni, ezeket az édes, szeretni való lényeket.*
-Míg megjön Sam bá, többieket nem motozzuk meg?

Tárgy: Re: Dalmágia terem Szomb. Dec. 19 2009, 00:33

*Még sosem jelent meg órán ennyire durva kiszelésben. Mintha egy trollal keveredett volna összetűzésbe, (aki jól fejbevágta) vagy egy agyelszívó vízi szörnnyel, de hogy harcolt, az egészen biztos, tele van kötéssel...és a pizsama is arra enged következtetni, hogy valahonnan megszökött. Mivel itt nincs bolondok háza (pedig kéne) csak a gyengélkedő jöhet szóba, a másik két fiú remélhetőleg még cipeli, ezért ő is bejut az ajtón, arcán széles, boldog vigyorral. Edwardot életében senki nem láthatta még így vigyorogni. Najó, a két évvel ezelőtti ismerősei, de azóta senki, s nem vigyorogna így akkor sem, ha csak simán piás lenne. Olyan, mintha álmodná az egészet, pont úgy pörög vele a világ, mint álmaiban, gyakran megesik...ráadásul a fiúk sem tudták végighozni egyenesen az úton a kis túlélőt. Mintha valami háborúból szakasztották volna, ahol megbolondult, Ed kedvesen vigyorog, tényleg nagyon kedvesen és hangosan köszön mindenkinek:*
-Sziasztok! *Még integet is, legszívesebben kihúzná a lányoknak a széket és kezet rázna minden fiúval...Veszélyes ez a kedvesség...de hogy még ittas is. Persze ő is énekel, borzalmasan, ugyanis nem tud, de azért vonyítja, hogy:*

Kispajtásom, jó barátom
Elloptad a nagykabátom
Ha megvan még, ide véle,
Hadd vegyem fel melegébe.

Jajj, de szép a Dalmágia
Kihallatszik a kornyika
Itt egy szép lány, vagy fiúcska
Jajj, de szép a Dalmágia.

*Ellenkező ütemben, ahogy a másik kettő, s már viszik is a tanári asztal felé, ahol elfoglalhatják méltó helyüket. (mit fognak ezért kapni...)
Mattnél rózsaszín függöny van, mélyen egyetért, hogy meg kell ajándékozni az oktatót, minden jelenlévő, kedves, aranyos osztálytársát meg kéne...Lehetőleg a tanári asztalra ül fel, ha a fiúk nem tudják merre van, majd ő vihogva navigálja őket.*
-Sziasztok, Boldog karácsonyt, kedves évfolyamtársaim és nem évfolyamtársaim *vihog...*
-Ma megtanítlak benneteket egy szép dalra, hogy örüljetek neki...*vihog...Nem kellett volna italt a kezébe adni a szellemek csínje után.*
-Mindenki énekelje utánam: Kiskarááácsony....*Legalább nem a teletubbyval van, bár szemlátomást azt hiszi ő tatja az órát. Milyen jó, hogy Sam bácsi késik...Bár a többiek azt hihetik április elseje van, hogy egy boldog, kedves, nevetős Ed a tanári asztalon dalolni akarja tanítani őket, miközben Matt és Michael már előkészítik a tanár számára kedves karácsonyi ajándékot... Ilyen sincs minden nap. Szép fogadtatás ez.*

Tárgy: Re: Dalmágia terem Szomb. Dec. 19 2009, 11:34

~Már megkezdődött volna az óra? Vagy csak felöntöttek a garatra? Szabad itt alkoholt fogyasztani? Végülis nekem mindegy, hiszen az alkohol így is úgy is tiltott.~
*Mikor a társait üdvözölve beér a terembe, Szerinek beigazolódni látszik utóbbi gyanúja. Mivel a tanár még nincs, viszont máris többen furcsán viselkednek, magában elismétli a Korán idevágó részét. *
~A bor, a maysir, az ansab, a azlam a Sátán förtelmes műve. Kerüljétek azt! Talán boldogultok. ~
*Kissé morcos emiatt is, és azért is, mivel az elmúlt napokban kétszer is sikerült elkésnie, ami őt magát irritálja a legjobban, hiszen egy leendő mágusdiplomata pontos, mint a halál! Az is felzaklatja kissé, hogy diáktársai meglehetősen furcsán viselkednek, és nem csak a viselkedésük furcsa, az öltözékük is. Eljött az a pillanat, amikor kételkedni kezd abban, hogy jó helyen van-e, jó időben, és egyáltalán.*
~És egyáltalán, miért kell pont nekem dalmágiát tanulni? Úgyis alkalmazok majd egy hivatásost, ha diplomata leszek. Énekeljenek a nők és a kasztrált mamlukok!~
*Még szerencse, hogy az a bizonyos titokzatos erő, ami az őszinteség áldását szórta, arra nem kényszeríti, hogy gondolatainak hangot is adjon. Mert jelenlegi gondolatai "kissé" nem csengenek össze a már beadott, remekbe szabott dalmágia házifeladatával. Türelmetlenül várja a tanártnőt, érzi, hogy mihamarabb szüksége lenne valamilyen nyugtató zenére. Persze, Allah óvja meg attól, hogy neki kelljen énekelni, de attól még szívesen gyönyörködne a zenében. Addig is a többiektől kissé félrehúzódva helyet foglal egy távolabbi sarokban.*

Tárgy: Re: Dalmágia terem Szomb. Dec. 19 2009, 15:24

*Megint késésben, de most legalább nem a kopogós cipője van rajta. Semmi kedve nem volt hozzá, főleg miután kibontotta azt az átkozott levelet, és rájött, hogy csak rímekben tud beszélni. Meg is esküdött, hogy karácsony másnapjáig ő többet nem beszél. De aztán rájött, hogy órára kell mennie, és ott bizony felszólíthatják...
Egy daraig vacilált, de végül a sorsra bízva magát, felöltözött, s ha némileg késésben is van, nyugodtan lépked. Ha elzavarják, megússza a rímmelést, egyébként meg rohadjon meg a szellem, aki megátkozta.
Ilyen boldog gondolatok közepette ér fel a Déli toronyba, s nyit be a terembe, ahol egyenlőre tanárt nem lát, a többieknek meg csak int, mert kizárt, hogy ő versekben beszéljen. Az intés mellé egy csúnya pillantás is társul, bár ez nem a többieknek szól, ez a szimpla rosszkedv, ami az "ajándék" miatt rátelepedett. Mindenestre ne számítson semmi jóra, az aki hozzászól. A legközelebbi szabad helyre ül le, és előkap egy mangát, amit már rongyosra olvasott, és valójában nem is érdekli, de azért tetteti, hogy nagyon izgalmas, mert ugye, ki zavarna bárkit is, aki elmélyülten olvas? Ugye hogy senki? És ezzel a probléma megoldva.*

//Bocsi, nincs időm többre//

Tárgy: Re: Dalmágia terem Kedd Dec. 22 2009, 18:33

*Szokásostól kicsit eltérően a mai napokban kissé más milyen. Ezt az arcára tapasztott kéz is mutatja. Keze alatt természetesen ott villódzik a vöröslő bőrfelülete. Ki a fene gondolta volna, hogy annak a lánynak van pasija? Sőt ami még különösebb... Ki gondolta volna, hogy utána szól a lánynak? Most pedig a tanári felől jön, megkapva a büntetését azért mert túl sokat káromkodott a pofon miatt.*
-Ezekben a tanárokban semmi együttérzés sincs?
*Kérdezi az egyik páncél előtt elhaladva. Bár nem valószínű, hogy az visszafog szólni. Próbálkozni azért lehet. Csak a terem előtt veszi észre azt magán, hogy a talárja a szobájában marad, és így semmi sem takarja a fekete nadrágját, és a fehér ingét.*
-Végül is, félig meg vagyok.
*A borotvát pedig messze elkerüli, amióta sikerült jó mélyen magába vágnia. De azt kénytelen beismerni magának, hogy ő bármilyen állapotban jól néz ki. Végezetül aztán belép a terembe, ahol megint népes társaság gyűlt össze. Szemeit gyorsan a katedrára viszi, de ott még nem látható a tanár.*
-Ekkora szerencsém miért nincs a lottón?
*Gondolatait megint nem sikerült magában tartania, mint az elmúlt pár napban sem. Hátsó padok egyike felé veti a lábát, majd hirtelen jut eszébe a jó modor, és kénytelen kelletlen köszön.*
-Sziasztok!
*Végül aztán levetődik a székre, de mivel nincs nála semmi, így nem tud még figyelem felkeltőbb lenni, azzal, hogy odavágja a füzetét az asztalhoz. A székben kényelmesen hátradől, majd felrakja a lábait az asztalra, a bokájánál keresztezve a lábait. Röviden jelen van, aztán ha érdekes dolog van, akkor maximum kunyerál egy lapot, és egy tollat... Vagy pennát, vagy mit?*

Tárgy: Re: Dalmágia terem Kedd Dec. 22 2009, 22:57

Hol volt, hol nem volt, volt pár nyugodt hét. Ezalatt tett, vett, borosüvegeket tördelt, harci muffinokat gyártott, s kortyolgatta az ihatatlan forrócsokoládéját, amibe a fahéjon kívül, egyéb kotyvalékok is belekerülnek. Régen, felesége, mielőtt családi tragédiája megtörtént, folyton zargatta a főzés rendes megtanulása miatt...de Samu bá érdeklődését jobban lekötötte a mugli operaszínház, mint egy tányér hálaadásnapi pulyka elkészítésének öröme. De aztán...ez lett belőle.
A mai nap, pontosabban a mai reggel rengeteg meglepetést hozott magával. Elsősorban be tudta zárni ablakát (ahonnan jópár napja veszettül zúgott be a "kellemes" téli szellő), másrészt a "valami nincs a helyén" érzés kerítette hatalmába. Másfél órányi kegyetlen és önkínzásos percek után jött végre rá a furcsaság okára, rímekben beszél.
- MI A FENE? Hogy a rosszbaj meg ne egye!
Kiáltott fel ingerülten dolgozóasztalára nézve. Még egy hete tűrzte fel a cetlit: Órát tartani, diákokat ijesztgetni, normálisnak még végképp nem tűnni! Valószinűeg emiatt jött ki fóbiája. Közel negyed órányi késéssel rontott be a terembe, rá se mert nézni a őt váró, véreres szemű diákokra.
-Úgy kell csak nektek. Ez van, ha korán keltek. Bár annak sincs szerencséje, aki késik. Ez átalában az ablakon is kiesik. Mai óra másik felén, megérzitek Tornerans telét. Kinnt töltjük a szabadban, eredetileg temetőben akartam....aztán mégse. Még véletlenül rémálmokat gerjesztene.
Vállát megvonja, végül az első sor padjaihoz csoszog, még a sisakját se tette fel.
-Vannak itt, kiket nemismerek. Ti felkeltek, s mindent beleadván bocibocitarkát énekeljetek. Ireth, kedves lányom, mit vettünk az előző órákon? Noel meg Franciska....vagy mi a neve, fene tudja...hogy alakult ki a Dalmágia? Celinda, multkor késő leányka, áruld el nekem, miért fontos a Dalmágia? Michael, te oly csendes voltál, halljuk most zengő nótád, Matthew, fiam...látogatásod alaposan felkavart, tudasd velem, kiknek köszönhető a dallal történő mágia? Kumiko, keleti leány, a muglik hogyan használták? Raph, csoportokat is tanultunk, hagszerek szerint hogyan soroljuk? Ed, fiam helyett fiam, erősség szerinti felosztás, végül Izzy...emlékszel még, hogyan hívják a róka mangusztám?
Fejét megfogva botorkál vissza a katedrához, a rímfaragás alaposan kikészíti, s csoda módon még leállítani sem tudja. Nekidől a katedrának, szemeit végighordozván a diákokon várja azoknak válaszát.

//Elnézést kérek mindenkitől, hogy megvárattalak titeket, a tantárgyas közleményekhez oda is pingáltam miért. Remélem mindenkinek érthető, mi a feladata, ha nem, nyugodtan kérdezzétek meg priviben. Akiket még nem ismerek, azok mutatkozzanak be (Rai, Serenius), a többieket üdvözlöm ^^ Samu-bá voltam //

Tárgy: Re: Dalmágia terem Szer. Dec. 23 2009, 22:02

*Néha nem is gondolná az ember, hogy az órák kezdetéig tartó időt feldobhatják egyes emberek. Ő jól eljátszadozik magával, a kis verssorát se értékelték túlságosan. Pedig ha tudnánk, hogy micsoda erőfeszítés volt ezt véghezvinni és mennyi időbe tellett kigondolni...
De haj egyszer csak feltűnik a kis részeges csapat. Ajkai mozgásra készen figyelnek, mosoly húzódik lassan, ívelten. Nézi az érdekes bandát és annak tagjait és elszontyolodik, hogy csak 3 főre rúg a társaság, nagyobb létszám talán még mókásabbá tehette volna a dolgokat. Ezért is fordul újra vissza a körömvizsgálat felé, hogy a feleslegesen elpazarolt lakkréteget levarázsolja bőréről. Nagyjából még ezt a folyamatot űzi akkor is, amikor berobban a tanári személy és kábé ő is annyira érdekesen beszél, mint a Vöröske. Értelmetlenül áll a dolog előtt, vajon mindenkit ezzel szállt meg a karácsonyi jó tündér avagy szellem, hogy rímbe fogja szavait. Kezeivel szépen támasztja meg fejét és veszi fel az érdeklődést, bízva egy picit abban, hogy nem kap túl sok szerepet mára. Ám terveit a tanárok mindig másként látják és bizony itt is előtör a feléje mutatott szereplési vágy. A felesleges rizsára csak horkant egyet, hát még a rémálmokra... Aki fél, az ne jöjjön és kész. Nem kell parázni annyira, bár ebből az alakból akármit kinézhet a diákok tábora.
Szemében viszont düh és goromba - dühödt hangnem készül ajkáról kitörni, de ha egyszerűen rosszul érinti, hogy keverik a nevét? Na jó, talán nem annyira elvárt, hogy azonosítani tudják, de mégis összekeverni mással ez abszurdom. És illem ide vagy oda, ő most rímelve szépen odamondogat.*
- A nevem még mindig Cecy és nem pedig Celi, csak az előbbire hallgatok én, így Samu-bá is megjegyezhetné. - *idegesen pislog rá, de mit tehet egy vörös hajú, vörös szemű lány, ha neve oly becses, hogy rémülettel vegyes érzések kerítik hatalmába, ha téveszteni próbálnak. Bizonyára azonban ez csak a véletlen műve, ám őt hidegen hagyja a dolog ezen része. A kérdésre csak unottan húzogatja maga előtt az ujját és még a bá'-ra sem néz rá. Mégis ezek után? Idegesíti még kis lelki személyét az is, hogy a késését kiemelik... Kinek miköze hozzá, inkább dicsérné meg, hogy most időben itt termett, nem pedig szemre hányná. De csak fáradtan legyint egyet, a tanároktól mi mást várhatna az ember...*
- Mondanám én, mi a lényeg, de valahol érzem, hogy elveszett belőlem. Gondolok én jó sokat, de mégse alaposakat. Talán bűvölés és ámítás, bőrünk mentése a cél? Ezt kicsit megkérdőjelezem én. Jó szándékkal és rosszal egyaránt használhatjuk nap nap után. - *na most már bőven elég volt a rímes feleletből és csak a végén néz fel egy kis sújtó pillantással, de még mindig a szívén van a fájó pont a neve miatt. Aztán folytatja az unottan való körözést, amíg a ki mit tudnál előrébb is jutnak..*

Tárgy: Re: Dalmágia terem Csüt. Dec. 24 2009, 13:35

*Arra azért felvonja a szemöldökét, hogy senki nem válaszol. Azt tudja, hogy keres, de azt nem, hogy hallhatatlan, amit kérdez, vagy ennyire elbambultak? Az is elképzelhető, végül megvonja a vállát, majd ha eszükbe jut, válaszolnak, ha nem, úgy is jó. Nem csinál belőle problémát, most sokkal fontosabb dolga van, mégpedig az, hogy Francisból kiszedje az angyalkát, és minden egyebet, ami benne található. Cecilia érkezése zökkenti csak ki a keresésből, furcsa módon ő is rímel… érdekes lesz ez így, pláne ha még valaki csatlakozik hozzá. Izzy legalább se nem néma, se nem rímel, ami már külön öröm a mai napon.*

-Szia, Cecy! Látom, téged is elkapott a kór. Izzy, találtál valamit? Itt egyelőre semmi, nincs mókusod, nincs angyalka, és más sem. Érthetetlen.

*Megcsóválja a fejét, jó lenne tudni, hova bújtak el, hova lettek egyáltalán? Nem létezik, hogy a semmit kergetik, hiába szembesült a ténnyel anno, hogy ők nincsenek, most tudja, igenis vannak. Mi másért keresné őket, ha nem így lenne? Ennyire nem őrülhet meg senki, illetve mégis. Ahogy tapasztalta, a fele társaság keres, van aki rímel, van aki egyébként p@araszt, most viszont kenyérre lehet kenni. Mi lehet még? Ki űz velük csúnya tréfát? Edék részegsége, és a vonyítás már messziről hallatszik, számára igencsak fülsértő, ráncolja is a homlokát, így nem lehet nyugodtan gondolkodni. Csak akkor pillant fel, amikor Kumiko érkezik, neki egy mosoly is jár, bár látja rajta, igencsak rosszkedvű. Sereniusnak biccent, ahogy Raphnak is.*

-Tessék, Megmotozni? Nem fér a zsebükbe… állítólag. Majd óra után, ha a profból semmit nem tudunk kiszedni esetleg.

*Kínjában egyszerűen nekidől Izzynek, Francis sincs a segítségére, őrület, pedig ennyi év után azért erre számított volna, és csalódnia kell. Közben érkezik Sam bá is, már önmagában is vicces, hát még az, hogy ő is rímekben beszél. Érdekes órának néznek elébe, annyi szent. A kérdésre felpillant, alig észrevehetően csóválja csak meg a fejét.*

-Francis, professzor, hímnemű, ha nem haragszik. A Dalmágia pedig őskori tudomány, egyidős szinte a hangok kialakulásával, amikor is az ember már kommunikált. A vadászathoz használt rituálék, törzsi táncok elengedhetetlen eleme és kelléke volt, bár még nem volt tudatos a használata, illetve egyszerű dallamokat alkalmaztak, és remélték, hogy ennek természetfeletti ereje lesz. Akkor döbbentek rá arra, hogy a hangoknak lehet mágikus hatása is, és ekkor már tudatosan ötvözték, használták a szertartások keretén belül. Innentől kezdve lendült meg a fejlődés, mind a hangszerek, mind a dalok esetében, egészen addig, amikor ugye a színházakba bejutott és bukás lett a vége. Akkor vonultak a kedvelői és művelői a háttérbe és folytatták a munkát, ám már nem a kíváncsi szemek előtt. Amikor rájöttek arra, hogy ez kényelmes és kedvelt is lehet, akkor lettek egyre többen a követői.

*Ennyit elégnek vél, közben ismét beles a padok alá, elaraszol a szekrényig is, oda is benéz, hátha azóta előkerült valamelyik lény, amit keresnek. Csalódottan ül vissza… egyelőre, hogy később újból belevesse magát a kutatásba.*

Tárgy: Re: Dalmágia terem Csüt. Dec. 24 2009, 15:24

*Lábait lekapja az asztalról, ahogyan Samu bá belép az ajtón. Figyel a tanár úr beszédére, amire felvonja a szemöldökét. Érdekes hóbortjai vannak egy dalmágia tanárnak. A kérdésen meglepődik, pont most nincs nála a füzete, amiben elméletben minden le van írva. Kicsit megvakarja az állát, majd azután válaszol. Nem sok tudása van, de amit tud azt megosztja. Végül vállat rántva belekezd.*
-Hát... Hüm... Biztos van olyan, ami erősíti a hangokat... Hüm... Ami élőlényre, vagy természetre hat... Amh... Meg, ööö... Biztos van még valamilyen.

Tárgy: Re: Dalmágia terem Vas. Dec. 27 2009, 13:44

*Szépen csenden ül, és próbál nem odafigyelni a fiúk kornyikálsára. Valószínűleg valamelyiket hasonló csapás érte, mint őt, de láthatóan másokat nem zavar, hogy verselni kell. Ő ezt egyáltalán nem érti, de tulajdonképpen mindegy is. Nem az ő dolga, csak hagynák már abba az éneklést. Szerencsére - vagy balszerencsére - hamar megérkezi Samuel Gottwald tanár úr, és elkezdi az órát, ami a fiúk éneklésének végét jelenti. Ám ezt követően jön a sors csapás. Kint tartják az órát a hidegben. Ez nem lesz jó. Mert bár ma bakancsba van, azért nem öltözött fel annyira. De ha megfázik, legalább lesz egy kis ideje pihenni.*
~ Ez az Kumiko! Fő a pozitív gondolkodás!~
*Az optimizmus most jól jön, és ismét szerencséje van, mert neki megint nem kell énekelnie, pedig láthatóan emlékszik rá a tanár, mert a kérdést azért nem ússza meg. De legalább énekelni nem kell... Mondjuk ha kéne ő akkor is japánul énekelne, meg mondjuk a dlszövegek többsége az verses formájú, tehát ennyivel könnyebb lenne a dolog. De szerencsére kimarad ebből. Helyette azonban egy kérdést kap, amire szerencsére tudja a választ.* //De hogy user, hogy írja ezt meg versben... xD//
- Réges-régi időkben tanulták meg kérem. Használni nem tudták, mert nincs bennük varázs, nekünk varázslóknak mégis hasznunkra vált. Megőriztek nekünk sok-sok dallamot, mely másképp ma nem lenne, csak halott. Amit még tudni kell, s fontos talán az annyi, dalmágiát használhat az is, aki kvibli, s ha varázsló használja a muglikra is tud hatni.
*Szeretne sírva fakadni, ez a beszéd mód, egyáltalán nem fekszik neki. Bár ahogy észrevette a tanárt is idegesítik a rímek, ezért ha szerencséje van, többet nem kéri fel azokat az osztályból, akik így beszélnek. A bökkenő csak az, hogy ott az a "ha". De a remény hal meg utoljára. Mindenesetre ő elmondta - nagyjából -, amit tudott. Persze ha nem rímelne, akkor visszaidézné Amelie teljes beszédét a múlthétről, mert az ott áll feketén-fehéren a füzetében, sőt még a margóra odafirkált néhány plusz megjegyzést is. Viszont a verselés miatt nem hajlandó többet mondani. Remélhetőleg elég lesz ennyi.*

Tárgy: Re: Dalmágia terem Kedd Dec. 29 2009, 11:46

*Mivel a keresés miatt teljesen megszállottá vált, így nem is csoda, hogy a részeg kórust eddig észre sem vette. Pedig ő aztán tényleg olyan srác, aki messziről kiszúrja, ha valaki piás - hogy aztán odamehessen hozzá, és kunyizzon magának is valami töményet. Most viszont tényleg a küldetése tölti ki minden gondolatát, így a vicces szövegre is csak szórakozottan vigyorog, Noelre meg morog egy kicsit.*
-A mókus továbbra sem a kedvencem, az állatok közül csak és kizárólag Rudi érdekel, jah, és sajnos semmit sem találtam!
*Ahogy Noel hozzádől, egyszerűen képtelen megállni, hogy ne kezdjen el turkálni a hajában ~ó, ha lenne itt egy olló… olyan frizurát nyesnék egy perc alatt!~ de mivel nincs nála, ezért marad a lelked matatás, legalább addig sem a lényeket keresi. Időközben befut Sam bá is, aki ma valahogy még zakkantabbnak tűnik, mint egyébként, de ez ugye Izzynél csak jó pont, ő az ilyesminek örül. A temető említésére felcsillannak szemei, és máris állna fel, hogy előrehozzák az óra másik felét, mikor is a tanár teljesen lelombozza. Kicsi szája megremeg, és hangtalanul a „na de mijééééééé… nem lehetne inkább mégis” szavakat formálja, s mielőtt sírva fakadna, betolja az öklét a szájába. Na nem gond, majd megnézik a temetőt Noellel, meg még egy-két haverral, csak derülne már ki végre, hogy mégis merre található. Kicsit megnyugszik, ám ekkor eszébe jut a keresés újra. Most nem pattan fel, csak nézelődik, így a kérdés is elég váratlanul éri.*
-Hogy micsoda tanár úr? Róka… jaah, fehér mókus! Mogyorónak hívják! Tényleg, őt meg lehetne kérdezni, hogy nem rejtegeti-e véletlenül Rudolfot, vagy a krampuszokat, esetleg egy-két angyalkát?
*Most a keresési vágya legyűri kicsit a fóbiáját – bár azért nem etetné tenyeréből a kis állatkát. Szinte levegőt sem vesz, míg el nem hangzik a válasz, annyira izgul.*

Tárgy: Re: Dalmágia terem Kedd Dec. 29 2009, 21:20

*Éppen a helyére érkezik, amikor hallja maga mögött Noel kérdését, így gyorsan hátrafordul és neki is gyötrődve, rímekben válaszol.*
- Más is? Nem csak én?
Ez nem valami jó poén... *Nyögi borzadással és ez persze még jobban felkavarja. Aztán persze érkeznek a többiek is, méghozzá Ceci, akinek rímes belépője szintén fülsértő egy picit a számára. Ez persze nem gonoszságból gondolja, de hát sajnos sérti a szépérzékét. A legrosszabb pedig, hogy ő még ennél is rosszabb.
Aztán jönnek a többiek, az éneklő vihogó csoport, meg a sok Rudolf, angyalka és mindenféle karácsonyi alakot kereső csoport, és ez az osztályterem most olyan, mint valami pszichiátria, ahová minden agyalágyultat összezártak. Persze még a fő értelmiség meg sem érkezett, a drága Samu professzor. Ám egyelőre úgy tűnik késik. Persze ez sem tart sokáig. A felfordulás közepére becsörtet sebbel lobbal és máris kezdi hadarni. Ám a legmegdöbbentőbb felfedezés, hogy még a professzor is rímekben adja elő az üdvözletét és persze a kérdéseit is így teszi fel. Ireth döbbenten bámul... most neki válaszolnia kell, rímekben...
Mikor hallja a többiek válaszát, egészen megnyugodik, másoknak is sikerül ez az egész, meg főleg ebben a zavarodásban senki sem fogja hülyének nézni pár elbénázott rím miatt. Sóhajt egyet szenvedése jeléül, majd ő is nekilát a feleletet megfogalmazni.*
- Az előző tanórán sok mindenről volt szó, például arról, hogy a Dalmágia mire is való. Beszéltünk még a kialakulásáról, valamint a felosztásáról. Csoportosítani lehet több szempont szerint is, ezeket el is tetszett mondani a múltkor ... is... *Na jó, borzalmas, de azért talán érthető is belőle valami. Legfeljebb majd a professzor kihámozza belőle a lényeget. Aztán hogy elmondott-e mindent, arról fogalma sincsen, örül, ha egy értelmes mondat elhagyja a száját.*