*Csak vigyorog Sam bá-n, hozza a szokásos formáját, meg kell hagyni. A könyvet előveszi, kinyitja, átfutja, és ugyanúgy becsukja, ahogy mindig is. A kis hófehér szőrgolyó sehol sincs, így addig sem kell Izzynek a pad alá beszélnie. Ugyan meglepi, hogy egyik pillanatról a másikra abbamaradt a rímekben beszélés, de ez azt jelentheti, hogy vége a hatásnak? Nem tudja, ő az előbb még keresni akart, most is azt teszi, vagyis szisztematikusan bejárja a termet.*

-Esetleg bármit ha csak szórakozásból a hangunkkal miszlikbe törünk és aprítunk? Ha felesleges kategória, akkor talán ez lehetséges lehet. Vagy nem? Erre nincs szükség egyébként, bár igen jó, amikor a poharak atomjaikra hullanak. Még talán valaminek a szakítása és forrasztása?

*Tippel erősen, aztán majd elválik. A többit lejegyzeteli, és még mindig a csontokon jár az esze, amit a végén csak nem tudtak megnézni. Raph válaszán elvigyorodik, sós és édes kombináció, az se rossz. A többiek pedig vagy alszanak, vagy nem, ezt nem tudja, de nem áll neki az ébresztgetésnek, inkább Francissal foglalja el magát. Amíg nincs veszély, addig jó.*

-Szevasz, Gabriel!

*Még a betoppanónak is köszön, aki megint eltévedt és hasonlóan szerencsétlenül ácsorog, mint táncmágián is. Érdekes egy srác, azt már megállapította. Miként jutalmazza ezt az elmebeteg karmester, az egészen más tészta.*

//Bocs, 9 órát marha nehéz egyszerre követni, lassan már nem tudja az ember, hol van jelen. xD//

*Nincs mit tenni, valahogy még az előző órán is rájött a bambulás és most is épp ebben tobzódik nagyokat. Hallgatja csendben a körülötte pusmogó foszlánykákat, de őszintén szólva mint aki itt sem van, így csinál. Elmondta a rá kiszabott dolgokat, hát most akkor minden igazán remek és már nem kell aktívan részt vennie semmiben sem. A hirtelen támadt éles hangja bírja csak felkapni a fejét, azaz inkább alig megemelni, mert olyan, mintha mindjárt leesne a helyéről. Fáradt egy kicsit és nem is igazán bír kellően koncentrálni, így csak hápog egyet-kettőt első ízben, amikor újra ott tart a helyzet, hogy nekik kéne megszólalni.
Nem hogy azt a sok információt is alig bírja követni, amit a tanár mond, de még addig eljutni, hogy a könyvet is kinyissa már fárasztó dolog. Mindenesetre sikerül kibogoznia és fellelni a kellő oldalszámot nagyjából akkor amikor a tanár a mondandó végére ér. Picit lelassult szegény vörös egyén, de a gyors tempó mindig túl fárasztó.
Aztán a hallottakon gondolkozik el, na meg persze ezen a selejt dolgon. Furcsa, hogy még ezen a tárgyon belül is akadnak selejt dalok, aztán az első megszólaló ötletére aprón vigyorogni kezd, de igazán tény, hogy neki sem jut eszébe frappánsabb. Ráadásul a többiék miért kuksolnak, mint a néma almák? Vagy nem hatolt el az agyukig a feladat? Nos neki is van egy selejt dallama, de ez lehet nem is inkább dallamművészethez tartozó dolog, de most édességmánia jött rá és tényleg ott tart, hogy ha elé varázsolnának kábé fél liter fagyit, akkor talán éberebb is lenne. Mert még a válasz közben is kénytelen megállnia pár másodpercig, amíg elfojtja ásítását.*
- Mily kár, hogy a fagyi cseppfolyóssá nem vál. Igazán kéne egy dal, hogy fogyasztása egy kicsit tovább tarts. Meggondolandó eset, de erre ötlet úgysem lesz. Bár feltalálhatjuk akár mi is és máris kész a csoki állagú fagyi. -*nem konkrét válasz ez, csak egy hirtelen ötlet, ami akadt most, meg mivel tényleg kezd éhes lenni, hát miért ne vessen össze egy kaját, jobban mondva édességet a dalok bűvös tárházának tudományával? Ráadásul hogy ezt még rímekben is képes kifejezni az meghaladja zsenialitását, de ha már egyszer kénytelen élvezni ezt a szerepkört és még a mondandóját is fel akarja tárni, akkor muszáj összehozni a szavakat és a rímeket.*

//Bocsánat, de én is eléggé elhavazott vagyok :S//

*Úgy látszik, ez egy ilyen óra. Amikor nem Mogyoró miatt van a pad alatt, akkor lényeket keres. Noel lába meg tényleg nem vészes, úgyhogy teljesen jól van, köszöni szépen. Lent kuksol, mikor is jön az info, hogy nekik itten most meg lesz alapozva a tudásuk. Kérdő tekintettel néz fel haverjára, majd levadássza magának a könyvet, meg egy üres lapot, hogy majd jegyzeteljen. Egyelőre nem akar kimászni, hiszen az alsó régiókat nem figyeli senki, és mégis hogy vennék észre, ha egy angyalka suhanna el a lábuk mellett? Tehát ő most nem rendet bont, csak megfigyel.
Az adott helyen felcsapja a könyvet és buzgón olvasni kezd, majd Sam bá' szavait jegyzi le, időnként fel-fel pillantva, nehogy elszalasszon egy settenkedő lényt. A rózsadal neki sem jön be annyira, a gazok teljesen közömbösek számára, tuti hogy nem fog otthon Sandy néni növényeinek dúdolgatni, hiszen eleve nem csípi a vén banyát. Már épp azon álmodozik, mivel fogja őt bosszantani a szünetben, mikor a nevét hallja. Csak halkan suttogja fel Noelnek.*
-Mivanmivan? Mit kell csinálni?
*Kikúszik az asztal alól, és megy nyikorogni az ajtónak, hátha kinyílik. Jó közel áll, hiszen a hatótávolság csak két méter, ő meg két lépésre áll meg tőle, majd megpróbál valami hasonló hangot előcsalni a torkából, mint amilyet Sam bá tett. Reméli, hogy legalább résnyire ki tudja nyitni, és nem hullik atomjaira.
Miután végzett, a helyére battyog, gondosan belesve minden sarokba. A kimenetelnek kivételesen örül, hiszen legalább ott is folytathatják a keresgélést. Miután meghallja, hogy a fehér mókussal kell majd gyakorolnia, lesápad hirtelen, és Noelre pislog, szeméből csak úgy ordít a kétségbeesés. Ő nem akar állatot szelídíteni, hanem egyáltalán nem akar velük találkozni. Már a múltkor rájött arra, hogy Mogyoró nem olyan félelmetes fenevad, mint amilyennek ő látja, de ha lehet, kerülné vele a duettet.
Túl sok ideje nincs emiatt aggódni, hiszen újabb rész következik, miközben az ablakok Sam bá csodás hangzóitól sorba kitörnek. Húzza a nyakát rendesen, és csak akkor dől hátra a székben, mikor a kérdés elhangzik.*
-A selejt dallamok közül az egyik szerintem az, amelyiktől táncra perdülünk, a másik meg az, amelyiktől jó kedvünk lesz.
*Persze csak tippel, és megpróbál Sam bá fejével gondolkozni, és kitalálni, mi az amitől a tanerő frászt kap. Az időközben érkezett Gabe-nek is köszön, majd elkezd firkálgatni a jegyzetére.*

//Bocsi.... bocsi... bocsi.. ígérem, megjavulok és rendesen fogok írni az órákra//

//Kiosztottam a pontokat, és amint megírom a tz-met, érkezik a záróhsz. Köszönöm az órai részvételt.//