*Konidik lép ki a kapun, szürke ing van rajta és egy farmer gatya. Haját néha felborzolja egy kis szellő. Csak értelmetlenül sétál miközben gondolkodik.*
~Vajon hol lehet Sery? Talán haza ment? Azt nem hinném mivel a családja... Hogy is mondjam... * Szólal meg egy új hang a fejében.* ~Te csak hallgass! Erről ne beszélj! Ne is szólalj meg!~
*Most valamilyen csobbanást hall a barlang felől. Előhúzza pálcáját és elindul a barlang felé. Olyan halkan megy amennyire csak tud nehogy megzavarjon valamit. Mikor oda ér a barlanghoz látja hogy Sery ott ül és csurom vizes.*
-Mi történt kedvesem? Tudok segíteni? Melyik varázslat kell ahhoz hogy megszárítsalak? Tudod most pont elfelejtettem.
*Ezt aközben mondja miközben oda fut a lányhoz.*
-Nincs semmi bajod?
*Kérdezi, nem bocsátaná meg magának ha Serynek valami baja esne.*

-Hát igen meg akarlak szárítani de nem tudlak.
*Mosolyodik el a fiú.*
-Azért nem láttál mert nagy részt a szobámban gubbasztottam. Tudod nem rég volt az az évzáró. Utána pár nappal sétálgattam a park környékén és halottam a hangod. Nem értettem hogy mit beszélsz. De még halottam egy másik fiú hangját. . Azt gondoltam hogy már nem szeretsz és ezért a szobámban voltam. Nagyon hosszú ideig. Csak tegnap mentem ki onnan. Gondoltam ma is kijövök. De már látom hogy hülye voltam. Bocsánat hogy ilyet feltételeztem. De inkább mesélj te. Neked biztos jobb történeteid vannak.
*Most Konidik visszagondol arra a napra amikor ott hagyta Seryt csak úgy a bálon.*
-Öhm... Még bocsánatot szeretnék kérni azért mert ott hagytalak egyedül a bálon. Nagyon hülye voltam. Csak mert fáradt vagyok nem szabad senkit sehol otthagynom!
*Konidik most a földre szegezi a tekintetét. Várja hogy meg bocsát-e a lány.*

-Hát csak a hátsó kertnél. De már rájöttem hogy nagyon hülyeség volt. Hiszen csak beszélgettél. Ki nem szokott? Már tudom hogy te csak engem szeretsz.
*Ez a mondata utána gyengéden megcsókolja Seryt.*
-És én is csak téged szeretlek. Hiszen ki mást szerethetnék? De mesélj valamit. Mit csináltál az elmúlt pár napban? Rufust láttad? Mert én nem. Se Kumikot. Te valamelyiket?
*Ezeket a kérdéseket csak azért tette föl hogy legyen miről beszélniük. Szerette hallgatni a lány hangját. Csak hallgatja a neki szépen csilingelő hangot. Nem nagyon érti mit beszél csak hallja.*
-Tudtad hogy nagyon szép a hangod?-*Kérdezi mosolyogva.*-Nekem a hangod az ami majdnem a legjobban tetszik.
*Mikor a mondat végére ér megcsókolja a lányt. Most nem szól semmit. Várja hogy a lány szóljon.*

//Fagy//

//olvad//

*Hangosan nevet Koni kérdésáradatán, majd két kezébe veszi az arcát, és úgy válaszol*
-Nyugi buzgómócsing drágaságom. Láttam mindkettőt, és beszéltem is velük. Úgyhogy nyugi. De várj. Te mért nem mentél haza? Merhogy én mért nem az nyilvánvaló. Úgyhogy meséljél csak.-*Majd lehúzza maga mellé a sziklára, szembe ül vele, és a combjára teszi a kezét. Mosolyogva néz fel rá. Igen magasabb mint ő, meg alapból alacsonyabban ül. Így kénytelen felnézni. Pedig nem szeret senkire felnézni.*
-Amúgy képzeld. Kitagadtak. Hát nem nagyszerű. Nem kell többet hazamennem. Már csak azt nem tudom hogy suli után hova menjek. Na mindegy. Tök neki-*és valóban. Arcán ott virított egyik legszebb mosolya.
*Arra hogy a hangját szeretik a legjobban kicsit elpirul, de közben megrökönyödve néz szerelmére*
-A hangomat? Mért pont a hangomat?-*elég fura arckifejezést nyom be. Fejét megrázva helyrebillenti arcát, de nem érti továbbra se. Majd a fiú megmagyarázza neki.

[Jacquelinne]

Kriszty mostanság olyannyira magányos, ami a párkapcsolatokat illeti, hogy szerencsésnek mondhatja magát Jacquelinne, hogy a pillusnak nincsennek afféle hajlamai, melyek a vele egy nembe tartozókhoz bármiféle vonzalmat keltenének. Hisz oly mértékben belefeledkeztek egymás tekintetébe, hogy az már-már túlzásnak is mondható lenne. Na persze az is lehet, hogy Krisztyt képzelete csalja meg, mégis teljes szívéből örül annak, hogy a lány elkapja tekintetét, s nem bámulja tovább, mert kezd kicsit zavarba jönni. Bár elég könnyedén belebújik már egy fiú "bőrébe", ismeri azokat a mozdulatokat, apró mimikai fogásokat, amikkel elhitetheti, hogy ő bizony ízig-vérig férfi, vagy inkább csak az lenne pár év mulva. Most még csak olyan suhancnak mondható alakítása. De belül...belül nő, és nincs szüksége arra, hogy magába bolondítson egy lányt. Na persze nem Jacquelinne-t, hanem úgy általában.
Szerencsére a barna hajú hölgyikét jobban érdeklik látszólag az órák, azon belül pedig a kisállatok gondozása. Legalábbis kérdést tesz fel ezzel kapcsolatosan, mosolyogva. Krisz válaszra készül, de nem nagyon tudja eldönteni, hogy mit is mondjon a lányank, mert valami fura van a hangjában.
-Első évben kisebb lényeket ismertünk meg. Én egy diricawlt vettem gondozásba. Teljesen veszélytelen, nagyon aranyos jószág, és sikerült elérnem azt, hogy ne ragaszkodjunk nagyon egymáshoz.
Kicsit elkondolkodott arcot vág, összehúzza szemöldökét, homlokát ráncolja.
-Most azon gondolkodom, hogy milyen lények is voltak még a választhatók között. Ha jól emlékszem Diricawl, Imp, Mooncalf, azoknak, akik emelt szinten tanulják az Augurey-t is lehetett választani. Ismered valamelyiket már, vagy valami mással volt dolgod? Padlásszörny, vagy hasonlók?
A fura aggoldalom, melyet ki lehet érezni a lány hangjából remélhetőleg nem fog fokozódni, mert ha mégis, Krisz azonnal visszavonja ezt a kérdését, hisz nem akar ő senki magánügyében vájkálni. De ugyebár nem tudhatja, hogy történt valami a multban...

*A fiú hallgatja Seryt. A kérdésen egy kicsit elgondolkozik.*
-Hát azért mert, olyan szép. Nekem legalábbis tetszik. Az biztos hogy szebb az enyémnél.
*Ezen a kimondott gondolaton elmosolyodik Konidik.*
-Képzeld! Átmentem az összes vizsgán! Te?
*Jut hirtelen eszébe. Reméli hogy a lány is. És azt is hogy szeptembertől ugyan arra az órákra fognak járni.* -Te melyik csoportot vetted fel? Én az 1.-t. Tök jó lenne ha ugyan arra az órákra járnánk, nem?
*Feszülten várja a lány válaszát az első kérdésére. Ez látszik is rajta. A szemében látszik hogy feszült. Nem akarja hogy csak egy-két közös órájuk legyen. Kevesebbet látná mint akarná. És abba beleőrülne.*
-Tényleg mi van a barlangban? Állatok?
*Ez csak most jutott eszébe, hirtelen. De vajon mi is lehet benn? Vadállatok vagy semmi? Pár denevér vagy az egész tele van velük? Van benn kicsi patak is vagy száraz az egész. Ilyen gondolatok kavarogtak a fejében.*

*Látja ahogy Sery a körmét rágja. Arra gondol hogy biztos izgul, ezért nem szól érte. Figyeli hogy mikor hagyja abba. Mikor mondja hogy az 1. csoport nem néz a fiúra. Ez is föltűnik Koninak. Hiszen nem olyan figyelmetlen. Ezért már szól*
-Mi a baj? Én örülök hogy te is az első csoportba kerültél. Te nem?
*Fölhúzza szemöldökét. Nem érti hogy miért nem néz rá. Kicsit sejti hogy azért mert fél de ebben nem biztos. És amiben nem biztos azon mindig törnie kell a fejét. Ezért most ő is elveszi a tekintetét a lányról. Fölnéz az égre és megvakarja a fejét. Mikor nem tud rájönni a válaszra és visszanéz már a lány el is indult a barlangba.*
-A kígyók aranyosak. Fogok egyet.
*Ezzel ő is elindul a barlangba. Mikor Sery bele esik a tóba nagyon meg rémül*
-Neee! Most mit csináljak?!
~Gondolkozz!~ *szólal meg benne egy gonosz hangzású hang* ~Kifejtenéd?! Nem azért voltál a könyvárban hogy kiderítsd hogy mi volt a tananyag? Vagy csak az idődet loptad?! Milyen varázslattal szedhetném ki? Megvan! Nem a crispo nem lesz jó te... Ugyan miért nem? Mert csak tárgyakat lehet vele lebegtetni. Legalábbis így írták! Vagy nem?! De, de akkor mit csináljak?! Ugorj utána! De ha én is belefulladok?! Az életed árán is meg kell mentened! Igazad van~
*Ez egy másodperc alatt lepörgött a fejében. Leveszi cipőjét és ő is a vízbe ugrik. Oda úszik Seryhez. Próbálja kihúzni a partra. Nehezen ez sikerül is.*
-Ó, Sery! Az én hibám volt.
*Egy könnycsepp fut le az arcán. Még szólongatja egy kicsit.*
-Sery, ébredj! Sery!
//FAGY//

*Rufus érkezik frissen, fitten vidáman a barlanghoz. Mikor fekete nacijában és fehér rövid újjú pulcsijában meglátja Csillagvirágot mosolyra húzódik a szája. Most nem akarja őt megijeszteni, ezért hangosan köszön neki.*
-Szia, Csillagvirágom!*a köszönése olyan hangosra sikeredett, hogy még 2 perc után is a barlang Rufus hangjától vizhangzik.
-Mi újság? Hogy vagy?*kérdezi a lánytól majd odaül mellé. És lassan egy köszönő csókot ad a lánynak.*
-Ide nem nagyon szeretek jönni, mert ide csak rossz emlékek fűződnek.*mondja a lánynak, majd szemével kémleli a barlangot, nehogy még egyszer baleset történjen a lehulló kődarabok miatt.*

-Én is megvagyok. Végül is mi lett a büntetésed az üvegházas balhé miatt?*kérdezi kíváncsian a lánytól.*
-Nem te nem vagy rossz emlék. Te vagy az életem értelme.*mondja a lánynak, amjd észreveszi az arcán a sunyi mosolyt így rájön, hogy csak kötekedni akart vele, ezért hát hogy visszaadja a lánynak a kötekedést, szomorú arcot vág és lesüti szemeit a földre.*
-De én úgy érzem, hogy te nem szeretsz engem. És nagyon unod a társaságom.*mondja a lánynak de nem néz rá, nehogy észrevegye a mosolyt az arcán amit akkor szokott kitenni ha valami nagyon nagy hülyeséget mond.*

-Áh, nem hiszem hogy elfelejtik. Bár szerintem Edwardot úgy se büntetik meg, mert biztos hogy rád kente az egészet és akkor msot ő nyugodtan, hátradőlve pihen. Te meg itt izgulhatsz. És találkoztam a fiúval és meg is verte. És mondtam neki, hogy máskor ne vigyen téged be a balhékba.*mondja a lánynak halál komolyan, bár az utolsó mondatot nem gondolta komolyan csak szeretné hogy azt tegye Edwarddal. De ezt nem mutatja ki, hogy hazudott a lánynak.*
-Tudom, hogy ügyes trükk volt, csak tudod, ah hazudok akkor mindig elmosolyodok.*mondja a lánynak nevetve, hisz lebukott.*
-Jaj, köszi. De most nincs kedvem cigizni.*mondja a lánynak. majd vissza adja neki a cigit és a gyújtót is.*

[Olvad ]

*Rufus végighallgatja a lányt és észreveszi, hogy Csillagvirág nagyon mérges lett rá. Olyan dolog miatt amit Rufus csak tervezget, de még nem tette meg. Miután a lány hátat fordított neki, még egy kicsit csöndben ül, majd feláll és elkezd sétálgatni a barlangban, közben elkezd beszélni a lányhoz, aki most nagyon bedurcizott rá.*
-Áh, akkor pont azért nem kap nagy büntetés, és nem is akarják, hogy botrány legyen abból, hogy az igazgató helyettes tesója tönkre vert egy üvegházat, ezért majd csak a te nevedet fogják hangoztatni és így csak te kerülsz nagyobb bajba. És én csak azért bántottam azt a fiút, hogy megvédjelek téged.*mondja a lánynak majd magában gondolkozik tovább.*
~Na, most még nagyobb bajba kevertem magam, meg kellett volna mondani Naonak, hogy csak egy hülye terv az, hogy én megverem Edwardot.~

*Rufus meglepve nézzi végig, ahogy szerelme kisétál a barlangból és ő csak áll ott, mint egy szobor. Majd egy kis idő után Nao után fut.*
-Bocsáss meg! Csak hülyültem. Csak egy terv, hogy megverem Edwardot, de múltkor mondtad, hogy nem tehetem, ezért hát nem is tettem meg. És ahogy láttam, elég mérges lettél volna rám, ha megteszem. Bocsáss meg! Még egyszer nem csinálok ilyet!*mondja hangosan a lánynak, majd boci szemekkel nézz rá.*

-Nem nem azért találtam ki, hogy idegesítselek. De Edwardnak biztos elnéznéd, hogyha megverne engem. Sőt lehet, hogy neki gratulálnál is.*mondja teljesen idegesen féltékenységgel a hangjában.*
-Én egyszer hibázok egy nagyot és még se tudsz megbocsátani, de Edward bajba vitt téged, még is elnézted neki.*mondja még mindig mérgesen a lánynak majd durcásan hátat fordított neki és lassan elindult a kastély felé. Természetesen, ha a lány akarja akkor még utol érheti a fiút.*