Kék-barlang

-Bocsika, nem úgy gondoltam. Tudom hogy szeretsz. Csak mérges vagyok ez az Edwardos kaland miatt. És mi van ha kirúg az igazgató amiért ezt tetted szegény növényekkel?*kérdezi szomorú arccal a lánytól.*
-És akkor nem leszel többé velem. És ezt szerintem te se meg én se szeretnénk. Mi olyan vagyunk mint az anya és a magzat, egyik se tud a másik nélkül élni. Ezért megkérlek téged, hogy máskor ilyen csökkent agyú Edward féle emberkék hülyeségébe ne légy partner, mert most csak megbüntettek,de máskor lehet, hogy ki is rúghatnak téged.*mondja a lánynak, majd kezével megsimizi Nao arcát.*

//Fagy//

//Olvad//
*Naomi figyeli a fiut,majd végighalgatja.*
-jolvan.Nem fogok ilyet csinálni többé..Megigé..rem.
*kinyögte ezt a szót is amit hiába igért meg a szüleinek is nem hatott,de most másról van szó.Téleg ha kirugják akkor többet nem láthatja mackóját,és azt nem bírná ki igy lehet nehezére fog esni jónak lenni,de muszály lesz.Majd a fiu kijelentésén felsóhajt aztán Rufus szemébe néz.*
-Jolvan,nem akarlak elveszíteni.
*Az arcsimogatásra elmosolyodik majd ő meg átöleli a fiut.*
//Fagy rossz a net.. Sad

//

Szóval kisállatok gondozása … ezzel a kifejezéssel, és azok alapján, amit Krisz az imént megosztott vele, már nem is tűnik annyira húzósnak a dolog, és sokkal kevésbé aggasztja őt. Persze az állatok neve alapján nem tudja eldönteni, hogy mire is számíthat, illetve mit érthet a feladat alatt, hiszen egyik elnevezést sem hallotta még.
De elvégre a könyvek nagyszerű barátai az embernek, nem igaz? Készséggel sietnek a tudatlanok segítségére.
- Nem, eddig még egyikről sem hallottam. Egészen eddig nem foglalkoztattak az olyan dolgok, amik bármiben is eltérnek a varázstalan emberektől. Szóval most, azt hiszem, pótolhatom a hiányosságaimat a témában …
De éppen ezért vagyok most itt.
Csukott szájjal mosolyog, és megvonja a vállát. Néhány pillanatra elgondolkodva néz maga elé, és az agyába furakodik a gondolat, hogy talán ideje lenne egy bagollyal valami megnyugtató üzenetet küldeni a szüleinek, hogy épségben megérkezett, és hogy mennyire tetszik neki az új környezet.
Nem szívesen hagyja itt a fiút, de a levél megírását kötelességének érzi. És bizonyára a tanév folyamán is látni fogják egymást, ahogy arról az előbb szót is ejtettek.
- Most sajnos mennem kell, azt hiszem, küldök egy baglyot a szüleimnek, hogy nem siklott ki a vonatom. Köszönök mindent, főleg a kisállatos információkat. Később találkozunk!
Lassan felkecmereg a puha pázsitról, és csak remélni tudja, hogy a világos nadrágja nem lett tele csupa zöld folttal. Mikor újra biztosan áll a két lábán, le is ellenőrzi – patyolat tiszta. Mielőtt elindulna, még visszafordul, és mosolyogva elköszön Krisztől.
Tornacipős léptei alatt halkan csikorog a fű, ahogy egyre távolodik a barlang tavától. Jöjjön egy újabb kastélybeli bolyongás.

/Olvad a Konival való játékből még hűűűű de régröl./

*Mikor hallja hogy a fiú utána ugrik, kicsit megrémül, persze ez nem látszik rajta. Koni még régebben említette hiszen nem úszik valami jól. Mikor kivonszolják a partra, nagyon meglepődik, akkor meg mégjobban, mikor egy könnycsepp esik rá. Óvatosan felemeli a fejét, és befogja Koni száját egy csókkal. Mikor visszahúzódik Mosolyogva néz Konira.*
-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. Hülye ötlet volt. Viszont el kell mondanom neked valamit.-vesz egy nagy levegőt, miközben felül majd lenéz a földre És elkezdi kapirgálni.- Tudod mikor a lugasnál hallotál engem, nos nem csak beszélgettem. Illetve de és nagyon kiakadtam, és kiadtam magamból mindent, és egy srác volt ott, és megcsókolt. Utána meg én is de nem tom miért. Ne haragudj rám kérlek. Nem tudtam mit csinálok. Annyira megbántam.
*Mondandója befejeztével feláll, és indulna ki, de nem jut messzire, egy sziklára leroskad, arcát kezeibe temeti, és elkezd zokogni. Csak most fogta fel mit tett. Ezzel elvesztette azt akit e legjobban szeretett. És az életét is tönkretette. Sikerült elengednie az apját erre megint elrontja az életét. De nincs mit tenni.*

//Hű de rég nem írtam ide…//

*Koni nagyon örül, mikor kiderül, hogy csak vicc volt ez az ájulás vagy micsoda. Vagy is nem, nem örül, hogy átverték, de ez járt neki.*
-Szóval akarsz valamit mondani. Csak tessék, itt vagyok.
*Nagyon kíváncsi, arra hogy mit akar neki mondani a lány. El sem tudja képzelni mit, akarhat mondani. De most már nem kell várnia. Sery elmondja azt, amit akart. Koni nagyon megdöbben. De mire másra is számíthatott volna? Hiszen egész életében senki nem szerette igazán, talán a szülein kívül. Régi sulijába igazi barátja sem volt. Itt, azt hitte olyan emberekre talál, akik szeretik legalább annyira, hogy a barátjuknak tekintik őt. De sajnos tévedett.*
-De, de miért?
*Most csak ennyi jön ki a száján. Nem tud mást mondani. Összetört benne egy világ. A földre roskad és maga elé bámul. Újra és újra felidézi a lány szavait, hogy aztán elhessegesse azokat, hogy újra kezdhesse, az egészet előröl.*
~Mire számíthattam volna? Biztosan nem vagyok olyan jó társaság meg minden… Engem bárki lekőröz. Még varázsolni sem tudok olyan jól. Semmiben sem vagyok jó. Egy nagy nulla vagyok!~
*Egy könnycsepp akar legördülni az arcán, de nem, engedi.*
~Én már nem sírok, soha többé, hiszen semmi értelme. Ugyan olyan béna maradok, ha sírok mintha nem úgy hogy nem sírok most már. Főleg egy lány jelenlétében.~
*Mikor újra átgondolja Sery szavait rájön, hogy nem mondta meg a fiú nevét.*
~Biztosan az a valaki fordította ellenem! Ha megtudom a nevét addig élt!~
-És ki volt az a fiú?
*Lehet hallani a dühöt Koni hangjában. Most már nem rejtegeti az érzéseit. Nem erőltet magára nyugodt hangot.*
~Lehet, hogy ez kicsit hülye próbálkozás, valahogy máshogy kell megszereznem a nevet. Lehet, hogy elmondta az egyik barátnőjének. Lehet, hogy Kumikonak elmondta? Nem tudom. Most egyelőre hagyom.~
*Gondolkodása közben új kérdés fogalmazódik meg benne.*
-Szóval most melyikünket választod? Gondolom a másik fiút.
*Konit már teljesen elhagyta reménye. Biztos benne hogy a másik fiút szereti. De azért kíváncsi Sery válaszára.

*Tisztában van vele hogy a fiú is összetört, épp ezért mikor Koni a földre rogy, odamegy hozzá, és letérdel elé. Nem tudja mit csináljon. Senkit nem szeretett mg ennyire, és nem akarja elveszíteni a fiút.*
-Sajnálom, nem tudom mi volt velem akkor. Mintha nem is én lettem volna. Sajnálom.- szinte suttog, majd kezét óvatosan a fiúéra teszi, remélve hogy az nem löki el. Bűnbánó és esdeklő tekintettel néz a fiúra rémelve hogy valaha megbocsát neki. Hiszen....Hiszen....Szereti a fenébe is.
-Öhm...Tudod.....Nem hiszem hogy jó ötlet lenne ha elmondanám. Még a végén magadban is kárt tennél. Biztos mondjam el??? Nagyon fogod bántani?? Csak mert Cass profnő öccsé és nem hiszem hogy nagyon örülne ha laposra vernéd.- A mondat befejeztével ijedten kapta a kezét a szájához. Most árulta el hogy ki volt. Edwardot valószínűleg laposa fogják verni.
*A következő kérdésen egy kicsit nagyon leesik az álla. Még hogy kit választ. Még hogy Edwardot. Komolyan, ez felháborító. Ki is nyilvánítja véleményét, ami ugyan nem jogos, de érthető.*
-Hogy te milyen hülye vagy. Még hogy Edwardot válasszam. Miket gondolsz te. Téged szeretlek, és csak téged. Soha, ismétlem soha ne gondolj olyanokat hogy nem szeretlek. Érthető voltam?- Hajol nagyon közel a fiúhoz, és érdeklődve néz fel rá.

~Szóval sajnálja? Ennyi?! Azt hiszi, hogy majd egyszerűen megbocsátok neki? Akkor nagyon téved.~
*Mikor Sery, Koni kezére teszi, az ő kezét nem tudja, mit csináljon. Hiszen szereti a lányt, de amit művelt… Konidik teljesen tanácstalan. De végül nem löki el a lányt.*
~Szóval Cass profnő? Az meg ki a fene? De én nem akarom megverni, nem vagyok olyan primitív. Csak csinálok rá pár vágást és kész. Talán nem vérzik el…~
-Nem tudom ki az a tanár, de majd kiderítem, és nem akarom megverni a srácot.
*Nem mondja el, hogy mit akar vele igazából csinálni. De ha meg akarná verni az biztos nem, sikerülne neki. Hiszen nem olyan erős. Mondhatni gyenge. A lány már megint elszólja magát.*
-Szóval Edwardnak hívják. És szeretsz? Nekem nem úgy tűnik… És hogy bízzam meg benned mikor szerencsétlen Edwardot is elárultad? Hiszen nem akartad. Védted őt! Miért érdekel téged, ha csinálok vele valamit? Majd megbüntetnek. Vagy kicsapnak. De legalább akkor is megkapta a magáét!
*Az utolsó mondata után fölpattan és elkezd föl alá járkálni. Gondolkodik. Azon hogy most mit csináljon. Megbocsásson? Vagy ne?*
-Szerinted érdemelsz még egy esélyt?
*Teszi föl egy szerinte jól megválaszolhatatlan kérdést. Mert ha igent mond, akkor nagyon nagyra tartja magát, és ha nemet, akkor meg nem szereti őt annyira, hogy nem-et mondjon. Elmosolyodik logikáján. Most, legalábbis szerinte, nehéz helyzetbe hozta a lányt. A helyes választ még igazából Koni sem tudja. De mintha magabiztos lenne, leül újra a földre és most, nagy nehezen, Sery szemébe néz. Eszébe jut, hogy régen nagyon tetszett neki a vörösesbarna szem. Az tetszett neki a lányban először. És még most is testszik a fiúnak. De az már nem hogy ilyen kérdéseknek teszi ki Seryt. Cseppet sem tetszik neki. Ezért mielőtt Sery válaszolhatna, gyorsan megelőzi:*
-Tudod mit? Inkább ne válaszolj. Csak ígérj meg valamit. Egyetlen dolgot. Soha de soha ne mond el ki is az-az Edward, mert akkor annak nem lesz jó vége. Ennyi a kérésem.
*Koni kicsit közelebb húzódik a lányhoz. Még nem bocsátott neki meg teljesen, de belátta, hogy nincs értelme haragudni ennyire a lányra. A lényeg hogy már békén hagyja azt az Edwardot. Legalábbis Koni reméli, hogy ez így van. Lehet, hogy túl jó szívű, de ő ilyen és ezen nem nagyon tudna változtatni.*
-És azzal az Edwardal már találkoztatok a… lugasban történtek óta?
*Koninak elakad egy kicsit a szava. Nem is tudja, mit akar ezzel a kérdéssel, csak tudni akarja.*
-És már megbeszéltétek?
*Fűzi hozzá a mondatához. Érdeklődve figyeli Serytt miközben még egy kicsit közelebb húzódik hozzá.*

*Ez tényleg egy nagyon nehéz kérdés. Annyira ő sem tartja magát nagyra hogy még egy esélyt kérjen de azért megpróbál válaszolni. Illetve csak próbálna, hisz félbeszakítják. Megadóan hajtja le a fejét. Most ő tanácstalan. Nem tudja mit mondjon. Mikor Koni a szemébe néz, egy perc múlva elkapja a tekintetét. Nem tud a fiú szemébe nézni. Most még nem. Majd egyszer valamikor. Ne mondja el ki Edward. Jó megígéri. Most per pillanat mindent megígérne Koninak. Lassan felemeli a kezét és belenéz a kék szemekbe. Hogy ő hányszor elveszett már azokban. Most is ez történik. Semmi mást nem érzékel csak Konit. Nem válaszol a kérdésre, miszerint találkoztak-e már azóta, csak megbabonázva nézi a kék szemeket. Lassan előrébb hajol és óvatosan megcsókolja Konit. e most nem tud itt megállni. Karjait a fiú nyaka köré fonja, és egyre jobban elmélyíti a csókot. Majd lassan eltávolodik, felpattan és gy sziklához szalad.
-Sajnálom, nem szabadott volna. Még nem.......- mondja, de elcsuklik a hangja, és lerogy egy sziklára. Arcát kezeibe temeti. Ám most nem sír, csak gondolkodik. És szégyelli magát, amiért nem tudott ellenállni.

*Konidik nem is törődik vele, hogy Sery nem válaszol a kérdéseire. Bánja is ő! De azért ennyire elveszni egy nem túl ügyes és szinte semmiben sem kiemelkedő fiú tekintetében. Ezt nagyon furcsállja. De nincs sok ideje gondolkodni ezen, mert a lány már mozdul. Méghozzá felé.*
~Most mit tegyek? Hagyjam magam?~
*Nincs sok ideje végig gondolni, mert már egyel, több nyelv van a szájában és úgy elég nehéz gondolkodni. És úgy meg, főleg ha át karolják a nyakát. De már nem is szeretne gondolkodni. Átadja magát a lánynak. Nem tolja el magától. Nem is kell sokat várnia, hogy elengedjék. Sajnos Sery gyorsan felpattan és elszalad egy kőhöz. Koni már nem tudja elkapni. Csak a levegőt markolja, de azt jó szorosan.*
-Hát igen, még nem szabadott volna. De hát most mit csináljak? Ha megtörtént hát megtörtént. De tudod nem is sajnálom, hogy ez a csók bekövetkezett.
*Már Koni is áll és elindul Sery mellé. Lassan megy, hogy tovább éljen. Végül odaér Seryhez és leül mellé, a földre.*
-Tudod, én még mindig szeretlek. Ne félj attól, hogy elveszítesz - mondja halkan és még hozzáfűzi- Ha egyáltalán félsz attól, hogy elveszítesz. De nekem kell még egy kis idő ahhoz, hogy teljesen felszabadultan legyek itt, melleted-kicsit megremeg a végén a hangja, de folytatja-, Szóval nekem még kell egy kis idő, ha nem bánod.
*Ezzel föl áll és elindul kifelé a barlangból.*
-Én most nem bírok tovább itt maradni, bocsásd meg kérlek.
*A válaszra nem várva elindul. Először ki a parkba majd ott megszaporázva lépteit, elég gyorsan elér a bejárati csarnokhoz. Ott elindul fölfelé a sok lépcsőn. Megy, fölfelé miközben lázasan jár az agya. Azon hogy most mit tegyen. Megbocsásson végleg, vagy még ne?*
~De az a csók őszintének tűnt. Biztosan az volt. De csak egy csók. Vagy nem? Ez egy teljes bocsánatkérés volt. Ez mindenkinek feltűnne. Akárminek is szánta még nem bocsátok meg neki. Egy másik fiúval volt. Ezt nem lehet ilyen könnyen elfelejteni.~
*Mikor befejezi gondolatmenetét már a szobája előtt áll. Bemegy, elforgatja a zárban a kulcsot, ráfekszik az ágyára és az említett tárgy alól elő vesz egy piros borítójú könyvet és egy papírlapot. Fürgén ír miközben olvas.*
//Kösz a játékot :-)//

*Zsebében egy kis csomaggal baktat az erdőtől a hegy felé. A pálcáját előre szegezve néz körbe, kifejezetten a mókusoktól tart, és tőlük ugye meg kell védenie magát. Eddig mázlija volt, eggyel sem futott össze, és már annyira megszaporázta a lépteit, hogy az leginkább nem is sétának, hanem egyszerűen menekülésnek hat.
Mivel ő az az örök nyughatatlan, folyton lelépő típus, így muszáj megismerkednie az itteni tereppel, hiszen sosem lehet tudni, mikor támad kedve visszamenni oda, ahova tartozik. Na nem mintha olyan rossz lenne neki itt. Már van haverja is, szobája is, bár ő tényleg ellenne a kukák körül. Viszont itt azt egy darabot nem talált, pedig vagy fél napig kereste őket. Ahogy meglátja a barlang bejáratát, megkönnyebbülten felsóhajt ~Király! Ide biztos nem jönnek utánam a fenevadak!~ és már iszkol is befelé. Már a tónál elakad, és ahogy meglátja a vizet, le is dobja a ruháit, és máris nagyot csobban.*
Húúúúúú! Ez nagyon cool!
*Miközben nagyokat csapkodva úszik, azon agyal, hogy végre már el kellene olvasni, mi van a fenekére tetoválva, mert azt még mindig nem látta, csak tudja, hogy „Izzy a király” felirat lett megbeszélve, de van egy büdös nagy sejtése, hogy végül valami egész más került rá.*

*Már azt sem tudja, milyen óráról lóg éppen. Kivételesen nem tornacipő van a lábán, hanem bakancs, természetesen betéttel. Nem szárnyas, acél. A drága jó fiú azért kirándul, mert elcsípte két szomszédos festmény beszélgetését a barlang tavában fellelhető szörnyecskéről. Rájött, hogy nem tud úgy élni, ha nem találkozik vele. A talárját a tértágított zsebébe gyömöszölte, még induláskor. Pálcája kézügyben, hozott szendvicset is, na meg.. Felkészült arra is, hogy nincs szörny. Hogy akkor se unatkozzon, felmarkolt egy adag krétát, a zsebébe csúsztatta, merthogy barlangrajz nélkül nem barlang a barlang.
Nahát, megérkezett. Már kívülről is hallja, hogy a vízben leledz valaki, vagy valami. Izgatottan beljebb lép, de nem rohan, megfontoltan óvakodik előre. Pálcáját szorosabban markolja, nem fél, de ez kaland, és azokat imádja. Mikor az utolsó kiszögelléshez ér, felkészül a hatalmas szörny látványára, majd elszántan befordul.*
- Ó! *elképedése, csalódottsága nem is lehetne nagyobb. Mi az már, hogy nem az ő három méteres állatkája pancsol a vízben, hanem egy vörös srác?! Ismerős egyébként, mintha valamelyik órán látta volna már. Persze lehet, hogy csak a folyosón futottak össze. De ha már itt van, szocializálódik egy kicsit.*
- Szia. *közelebb lép. Megjegyzi Izzy vonásait, majd a vizet kezdi fürkészni.*
- Ittléted óta nem találkoztál egy kígyószerű hatalmas élőlénnyel? *érdeklődik semleges hangon. Mert hátha szerencséje van, és a fiú tudatja vele, hogy de, látta, most fordult le az egyik ösvényen, előtte pedig jót dumált vele, mindenféle érdekes témáról. Mert miért ne lehetne? Van rá esély. Ötven százalék..*

*Eddig békésen úszkált, a víz egész kellemes, bár Izzy nem kényes, neki bármi megteszi, hiszen hozzá van szokva a zord körülménykehez. Az egész barlangnak olyan varázslatos a hangulata, pont úgy néz ki, mint egy csodás vízió. Épp ezen mereng, mikor meghall egy hangot, valahonnan fentről.*
-Mimimi?
*Kapálózik ezerrel, mert időközben a nagy izgalomtól elvesztette az egyensúlyát, így most a lába nem éri el a földet. Küzd. Nagyon. Mint egy szélmalom, amit belesodort a vízbe egy hurrikán, úgy kapálózik. Mikor végre lábra bír állni, akkor derül ki, hogy csak mellig érő vízben fuldoklott.*
-Szia!
*Néz teljesen ártatlan képpel, mintha az előbb nem ő lett volna az a szerencsétlen, aki meg akart fulladni, és kedvesen vigyorog. A fiú arcát látva meghökken.*
-Háhh… látom, nem rám számítottál!
*Mikor meghallja a kiselőadást, hogy mit is keres a srác, akkor az egész annyira képtelen ötletnek tűnik, hogy el sem hiszi.*
-Na persze, hatalmas, kígyószerű élőlény. Most vagy szórakozol velem, vagy szedsz valamit. Tényleg, mi az? Adsz?
*Most bezzeg kedvesen is tud vigyorogni, ha így diktálja az érdeke. Hogy ne unatkozzon, és legyen társasága, felteszi a kérdést.*
-Nem lenne kedved csatlakozni? Nagyon tuti a víz! Attól kicsit ki is józanodsz majd.

*Érdeklődve figyeli a fiú fulladozását, anélkül, hogy jelét adná bármiféle segítőkészségnek. Talán a hulláját kipiszkálta volna valamivel, ami elér odáig, de ő a vízbe be nem megy, mert két vízbe fúlt ember semmivel sem jobb, mint egy. Sőt, kétszer olyan rossz. Mondjuk el tudná tölteni a napját mással is, mint pecázással, de ha muszáj.. Aztán megkönnyebbült mosollyal nyugtázza, hogy nem muszáj.*
- Hát nem rád. *ugyanis az csak úgy lehetett volna elképzelhető, ha megtudja, hogy Izzy a barlangba jött. De nem tudta, és mert a jóstehetsége egyenlő a nullával, parajelenségekhez nincs érzéke, a jövőbelátó gömbje meg begurult az ágy alá, ezért nem tudott a srácra számítani. Súlyos mulasztás.*
- Két festmény mondta. Nagy, hosszú, és a vízben él. *még egy ok, amiért nem megy be.*
- Más kérdés, hogy a festmények nem nagyon változtatják a helyüket, ide legalábbis tuti nem jönnek. Úgyhogy akár hamis is lehetett ez az állítás. *Óh, de szépen fogalmaz, istenkém! Hogy mit szed?*
- Virágot a réten. *grimaszol. Még jó, hogy Izzy nem volt SVK órán. A karjának szurkálását nem tudta volna kimagyarázni.*
- Tényleg kérsz? *nem röhinti el magát, ehhez nagyon ért. Az invitálásra viszont fejet ráz, ő még egy pocsolyába is belefullad, nemhogy mellig érőbe.. Inkább előkotorja a krétáit, kifogásként felmutatja.*
- Barlangrajzokat kell készítenem. Tudod, ősembereket, ahogy leszúrják egymást, esetleg magukat. *Látott már történelemkönyvet közelről, de az abban talált rajzok olyan unalmasak.. És nem is jellemzőek az emberekre. Persze, ahogy egy bölény után rohangásznak. Nem, az emberek bekerítik, csapdát állítanak neki, megmérgezik. Megkínozzák, kikötözik, feláldozzák isteneiknek, tűzbe vetik, aztán mikor megsült, kiszedik és megeszik. De ezt bonyolult lerajzolni, meg ki büszke az ilyen tetteire? Matt viszont fenomén pálcikaember-rajzos, fogpiszkálómanuszok teljes hadát, mindenféle tevékenység közben képes a falra vésni. El van szánva.*

Tárgy: Re: Kék-barlang Kedd Nov. 03 2009, 23:30

*Azt azért még a periférikus látásával is észreveszi, hogy a parton álldigáló fiú a kisujját sem mozdítja azért, hogy neki jobb legyen, miközben fuldoklik - vagy esetleg beugrana mellé a vízbe, mint egy hős, lobogó sállal, kívül hordós bugyival, hogy kiröppenjen vele a túloldalon. Ez az információ hasznos lehet majd a későbbiekben, ha mondjuk valóban necces helyzetbe kerül. Neem, Izzy nem haragtartó, egyszerűen csak elraktározza magában, hogy kinél mire számíthat. Tudja jól, hogy nem Matt az egyetlen olyan ember a Földön, aki csak úgy beugrálna a vízbe, hogy kimentse egyik társát. Az okokat ugyan nem tudja, épp ezért nem ítéli el érte. Mikor levegőhöz jut, és megnyugszik egy kicsit, már képes kedélyesen társalogni.*
-Gondoltam, hogy szerény személyem nem az, akiről álmodtál.
*Szép is lenne, ha Matt arról ábrándozna rózsaszín felhők között, hogy Izzyvel kézen fogva sétálgatnak a barlangban. Ha jól látta, a srác még órán is a csajokat nézegeti, úgyhogy esélye sincs, de nem is bánja, hiszen baromi válogatós. Illetve gátlásos, de ezt be nem vallaná senkinek. Persze Izzyt nem csak a fiúk érdeklik, megnézi ő a lányokat is – csak ritkábban.*
Két festmény mondta? Aha, értek mindent, ne is folytasd tovább.
*Röhögve mászik ki a vízből, két kezével elől takargatva magát, majd vizesen magára cibálja a ruháit. A mászkáló festményekre meg megint horkant egyet röhögve.*
-Szép is lenne, ha igényelnék a sétáltatást. Gondolj bele, milyen nyüzsis lenne, mert minden folyosón van több tucattal belőlük, és azt mind a diákoknak kellene sétáltatniuk. Szerinted hány maradna egyben egy hét után?
*Főleg ide felhozni őket jó kis móka lenne. Bár legalább jobban lennének tájékoztatva, és akkor nem hordanának össze baromságokat. Legalábbis szerinte az, amit most Matt mondott, nem lehet épelméjű dolog.*
-Virágot? Ne má! Az csak elhervad! Biztos a csajoknak, mi?
*Sejtelmesen vigyorog, és összeborzolja a vizes szalmakazlat a feje tetején. A kérdésre csak fintorog.*
-Dehogy kérek, azt etesd meg a csajokkal, ők szeretik az ilyesmit. Komolyan, mint a birkák…
*A barlangrajzos ötlet tetszik neki, bár kréta helyett egy festékszórónak jobban örülne, mert graffitiben jó.*
-Kell? Ez valami kényszer, vagy mondta valaki? Tudom milyen a barlangrajz, de öngyilkosost még nem láttam belőle.
*Furán félrebillenti a fejét, miközben Matt arcát fürkészi. Fura gondolatok, egy látszólag vidám sráctól.*
-Figyelj csak, és mi lenne, ha középen egy varázsló lenne, mondjuk nagy, vörös hajjal, ami furán van megnyírva, körülötte a nép hajlong, mert annyira imádják, meg lehet még néhány döglött állat is. Élő semmiképp.
*Sajnos ez utóbbiaktól annyira irtózik, hogy még rajzon sem szereti élve látni őket. Mivel nem pofátlan, a sráctól kissé távolabb áll meg, és nem szedi el a krétáit, csak instruál csendesen. Naná, hogy imádná, ha ő lenne Ozzy a nagy varázsló, és mindent meg is tesz azért, hogy végül ez kerüljön a barlang falára.*

Tárgy: Re: Kék-barlang Szer. Nov. 11 2009, 15:40

[Kis csapat]

*Megint lelépett, céltudatosan, de nem sietősen. Ha csak séták, akkor nem kelt feltűnést, ezt mindenki tudja, még a kisgyerekek is. Lassan közelíti meg a barlangot, remélhetőleg ide nem járnak túl sokan, és majd a többiek is idetalálnak, akikkel megbeszélte. Nem hiányzik a nyakába a fél iskola csak azért, mert egy jointot akar elszívni végre nyugodtan. A barlang bejáratánál még körülnéz, nem szeretné, ha követnék, abból bukás van csak. Miután nyugtázza, sehol senki, csak akkor lép beljebb. A tavat rögtön kikerüli, nem fürdeni jött, egyébként is hideg van hozzá, de lehet, majd kipróbálja, ha úgy szottyan kedve. Az elágazásnál megtorpan, egy kis ideig hezitál, aztán a baloldalit választja, de előtte még hagy egy jelet Izzyéknek, hogy tudják, merre ment. No nem a koponyát teszi le, azt ki sem adja a kezéből, még baja esik, és akkor igencsak morcos lesz. Végül elér egy terembe, ahol körbenéz, és még a kedvencét is felemeli, hogy lássa, mit talált.*

-Nos, Francis? Ez megfelel? Ott van egy terem hátul, azt hiszem, az a megfelelő. Bent van egészen, nincs szem előtt, és végre nyugi lesz. Mit szólsz?

*Mosolyogva simít végig a koponyán, és szemügyre veszi a kis termet is. Tökéletes, neki találták ki, nem is megy tovább, itt telepszik le. Leteríti a pokrócot végre, amit eddig a vállán cipelt, és elheveredik rajta. Még nem gyújt rá, csak nézelődik, mert nem ért, ha tudja, honnan várható meglepetés. Úgy helyezkedik, hogy szemmel tarthassa a terem folytatását is, ahogy az ide vezető utat is. Biztosra megy, már amennyire lehet. Francist egyelőre az ölébe teszi, ráér még addig, amíg megérkeznek a többiek. Majd akkor szed elő mindent, ami csak kell, és azt csak remélni tudja, nem fognak a nyakába vetődni kapásból. A köpönyegét egyelőre magán hagyja, azért a fehér zsabós ing nem olyan meleg, hogy abban fetrengjen. Majd akkor, ha esetleg melege lesz, ami elképzelhető, ha az erősebbik sodortat választja. Egyelőre csak úgy fekszik, mint aki éppen ejtőzik vagy pihenésre vágyott, nem másra.*

Tárgy: Re: Kék-barlang Szer. Nov. 11 2009, 16:38

[Kiscsoportos terápia]

*Utálja a kinti programokat. Hogy miért kell folyton kint rohangászniuk az erdőben, rejtély, de már nagyon elege van belőle. A múltkor Owainhoz mentek, most meg ide... még szerencse, hogy itt nem olyan sűrű az erdő, különben megint szerezne egy facsemetét támasznak. Kezét szájára tapasztva rohan be a barlangba, hiszen útközben rengeteg zajt hallott, ágak reccsentek a közelben, madarak csiviteltek, megint mintha valami makogást is hallott volna. Ahogy berongyol a barlangba, kitapad a falra, és beleordít a nagy semmibe.*
-Ááááááááá! Büdös mókusok! Az életemre akartok törni mind! Tudom!
*Megvárja, míg elmúlik a remegése, és csak utána képes leválni a falról, és a többiek keresésére indulni. A tavat fürkészi, miközben elhalad mellette, egyszerűen kizártnak tartja, hogy abban lenne valami félelmetes lény. Bár ha rendesen befüveznek, akkor biztosan fognak látni sok érdekes dolgot. Az elágazásnál megtalálja a jelet, úgyhogy kivételesen nem téved el, hanem a jó irányba megy. A bent lévő teremben megpillantja Noelt, ahogy lazán elnyúlva heverészik, és egyből vad gondolatok jutnak eszébe ~mikor is jönnek a többiek? Biztos, hogy nincs annyi időnk, hogy...?~ Megnyalja a szája szélét, de erőt vesz magán, és kisajtol zsibbadt agyából egy poént.*
-Szia! Valamit elszúrtál a szervezéssel, hogy nincs még itt a fél iskola. Azért nem volt semmi a tömeg a sövénykertnél... remélem, csak nem találnak ide szag alapján.
*Ahhoz túl messze vannak szerencsére. Viszont nem tudja, mennyire szellőzik a barlangrendszer, ha ide befüstölnek... hát... elég erős lesz a hatás, az biztos. Na nem baj, a múltkor úgysem hagyták őket nyugodtan szórakozni. Majd most kitombolják magukat.*

Tárgy: Re: Kék-barlang Szer. Nov. 11 2009, 17:01

*Neszetlen léptekkel közeledik, zsebretett kézzel, arcába húzott csuklyával. Nem talárját tépi a menetszél, hanem hosszú fekete pólóját, mely kapucniban végződik. Összehozott végre egy normális edzőcipőt, ki tudja honnan. Ezúttal nem volt kedve a túlságosan világos tónusokhoz, bár a haja és bőre fehérsége erősen eltér sötét öltözetétől. Ábrázata nem látszik, az utat nézi maga alatt, miközben léptei ösztönösen felgyorsulnak. Egy egészen más világban jár, gondolatban legalábbis. Hogy hogyan talál mégis oda, újabb rejtély, de mikor eléri a barlang bejáratát, lendületesen fordul be. Vet egy pillantást a tóra, noha nem fürödni, egészen mást csinálni gondol benne. Egy percre meg is áll, kár, hogy semmi szükséges eszközt nem hozott magával. Annyi baj legyen, talán majd beszívva visszatér ide, végülis nagyon szeretne beszívva lenni, úgy tűnni el a világból, hogy teljesen és nem csak gondolatok megerőltető fonákjai hátán. A beszíváshoz nem kell semmi megerőltetőt csinálnia, csak ki-be fújnia a füstöt. A tótól elszakadva aztán tovább megy, még nyilat is lát, mintha kincses bánya mélyére igyekezne, nem rest követni. Hét törpe közé kincset fejteni nyugodtan beállhatna, lehetne mondjuk Morgó, esetleg Kuka, de még Hófehérke is. Bár ez utóbbi nem egészen, hiszen cseppet sem dolgos, s ő biza nem főzne, mosna meg takarítana Mattre, Noellre, Daeronra és Izzyre…Milyen megátalkodott…mert kincset fejteni talán nem lenne fáradt.*
Meg is pillantja őket, mintha piknikre készülnének, még pokrócot is biztosítottak. Előrelátsuk határtalan a barlang padlója végtére is jéghideg, olyan hólyaggyulladást kapnának, hogy szinkronban pisilhetnének a tóba két másodpercenként, s nem is a jointért de a vízszennyezésért vonnák őket felelősségre. Sőt meglehetősen kényelmetlen lenne egymáson fetrengni a jéghideg kőpadlón. Gyorsan megrázza a fejét, nem lesz az mint a múltkor, biztos nem fognak megint fetrengni. Miért is lenne baj ez? Nem élvezte, összenyomkodták, ráadásul valaki megfogta a seggét. A gondolatra ezúttal már nem vörösödik el, viszont annál izgatottabban sápad. Jó, hogy ott van Noel feje, mert a figyelmét vészesen igyekszik elterelni, mondjuk Francist bámulni, milyen érdekes állatka…Lehet neki is kéne valami dög…Mondjuk guminyúl. Habár mellette még az is kipusztulna. Meg aztán hülyén nézne ki, ha nyúllal mászkálna a hóna alatt. Ha nyúl, akkor meg már csirke.*
-Szevasztok. *Torpan meg hirtelen, s támaszkodik gyorsan a barlang falának.
*Muszáj eltűnődnie mi a fenét is mondhatna, miközben hátát a barlang falának veti, máris rájön, hogy hideg egy helyet választottak, hiába a póló, kabátra már nem futja, fázik. Megfordul fejében egy olyan gondolat, hogy felmelegedni, de ennek következtében legszívesebben már a falra kenné magát.*
-Szóval…*Didergi.*
- Nem gyújtunk tüzet? *S aztán gyorsan becsukja száját, nehogy kicsússzon rajta eredeti ötlete. Most, ha megfordulna és Dobby módra verni kezdené fejét a barlang falába, vajon feltűnne? Mi a frászkarika üthetett belé? Talán beteg, elkapta a H1N1 vírust, meg kell vizsgálnia nincs-e láza, legalább mielőtt szétverné a fejét, hogy csak azután tegye miután meggyőződött róla milyen beteg.*

Tárgy: Re: Kék-barlang Szer. Nov. 11 2009, 21:23

*Nyekkenő hideg, hiába, most nem fog ki rajta. Élete árán is, de visszaszerezte elhurcolt téli holmiait, így megkerült nem csak a dohánya, hanem a nélkülözhetetlen télikabát. Hogy megünnepelje forradalmának győzelmét, nyomban felcibálta magára a visszaszerzett ruhadarabot, zsebrenyomta a hiánytalanul meglévő dobozkát, s elhagyva ablakában francért csicsergő madarakat (valami hiba folytán elromolhatott az illúzió, mivel hóesés helyett üde napsugarak égetik ki reggelente szemeit) megindult megmutatni magát a külvilágnak. Nem, nincs hó. Igazán boldoggá tenné, ha egy röpke napra is emlékeztetné őt valami a szülőhazájára. Persze, ha belekukkantana zsebébe, máris teljesülne ez a kívánsága.
Erre a gondolatra fülig érő vigyort jelenít meg, s körbepillantva a biztonság kedvéért, gondosan ügyelve arra, nehogy egy árva lélek is meglássa, s hozzászegődjön, megindul varamerre, messzire a kastélytól. Első gondolata az erdőben való Maugli-utánzás, de tekintve a leszálló sötétségre, inkább körülsétálja a sövénykertet. Ajkai közé helyez egy szál cigerattát, megtapogatja zsebeit, ~Neee, nehogymár nem hoztam magammmal....~, majd egy egész sziklasor pottyan le szivéről, s előhúzza Abraham Lincoln-t. (Nem, nem az amerikai elnököt, hanem amerikai zászlós öngyújtóját). Elidőzve néhány percet járkál, beszippantva egyet-egyet a szálból, ma nincs jó kedve, végül elsétál a kék-barlang felé is, nem is sejtvén, hogy mikor bebúj az eső elől, három embert is ott talál.*
-Na nem. Ilyen nincs. Megin ti. Követtek??? Mi ez?? Noel, te nem fekszel a földön. Izzy, te meg nem sunyítasz. Ed...nálam van a zakód.
*Vörös. Szívéhez nőtt az a ruhadarab, most miért adja vissza? Ettől függetlenül még mindig le van döbbenve a tömeg láttán, s egyáltalán nem lepődne meg, ha Matt és Raphael is megérkezne rövidesen. A sors úgy látszik megint megtréfálja.*
-Esetleg kávézunk? Netán tea?
*Vigyorog a múltkori esetre célozva, amikor az ifjú idegen, elrontva tervezett időtöltésüket, megjelent egy naaagy termosszal. Szívás.*

//Kérem, aki csatlakozik...mértékkel. És ne hozzon kávét. xD//

Tárgy: Re: Kék-barlang Csüt. Nov. 12 2009, 18:54

[Ed, Daeron, Izzy, Noel]

*Az üzenetet megkapta, jön, örömmel. Tényleg, most kifejezetten vidám, fütyörészne, ha nem épp egy szendvics lenne a szájában. Persze így is megpróbálhatná a dolgot, de az egyrészt hangtalan, másrészt gusztustalan lenne. Kezében sötét üvegű palack, sejthető, hogy nem málnaszörp van benne.
Hideg van, de felöltözött. Farmervastag farmer és pulóvervastag pulóver van rajta. Rávigyorog a barlang ismerős falaira, mikor belép. A tavat kikerüli, isten mente attól, hogy beleessen, aztán felfalja a szörny, ami igen is ott van, mondjon Izzy, amit akar. Az ~~útelágazódás~~ útelágazáshoz érve még a jelet sem kell észrevennie (persze attól még észreveszi), mert a barlang jó hangvezető, és kicsit visszhangzanak is a többiek szavai, mégpedig abból az irányból.*
- Nahát, de kevesen vagytok! *persze ő sem hagyhatta ki. Daeron kínálgatós kérdését még pont elcsípte. Nagy szemekkel ránéz.*
- Miért? Van? *egy teát éppen hozzávághat, ha nagyon szeretne. Jól jönne a szendvicshez. Ezúttal mindenkire rávigyorog, mondjuk Ed didergésén felhúzza a szemöldökét. Fűteni kéne.*
- Teljes a létszám? Megnyithatom én a szórakozást? *torokköszörül, úgy tesz, mintha fellépne egy képzeletbeli állványra, a láthatatlan mikrofon elé. Tekintetét jelentőségteljesen végighordozza a jelenlévőkön, biccent a kamerákba, majd belevág.*
- Nos, uraim, mint tudják, azért gyűltünk ma itt össze, hogy jól érezzük magunkat, ötösben. Pia, joint megengedett, aki kávét használ, kizárjuk köreinkből. Bulinkat ezennel megnyitom. *fejet hajt, jelzi, hogy a beszédet abbafejezte. Vannak elképzelései az est további részére vonatkozólag, de azért reméli, hogy a barlang nem szakad rájuk. Biztos nem lenne jó érzés.*

Tárgy: Re: Kék-barlang Csüt. Nov. 12 2009, 22:00

[Izzy, Ed, Daeron, Matt]

*Tökéletesen elvan azzal is, hogy csak fekszik és bámulja a mennyezetet, Francist simogatva. Szereti azt, ha így kettesben vannak, és senki nem zavarja meg ezt, a számára meghitt pillanatot. Most azonban nincs ilyesmiről szó, hiszen bármelyik pillanatban beeshetnek a többiek is, hogy végre kedvükre gyújtsanak meg egy-egy nem éppen gyenge jointot. Izzy ordítása ide is behallatszik, olyan erővel történik. Vigyorogva kezd tippelni, most mit hitt vérszomjas, galád mókusnak a fiú, de nem fog rákérdezni, mert ismeri a rettegés érzését.*

-Szevasz! Miért? A múltkor szerinted szórólapoztam, és iskolarádiót indítottam? Berosálok, ha most valaki beesik teával, sütivel vagy tortával, ez tuti. Bár az a kávé jókor jött, ez igaz.

*Feltámaszkodik a könyökére, de fel nem kelne a világ összes kincséért sem. Túl kényelmes így neki, megtalálta azt a pózt, amiben órákig is elvan anélkül, hogy elzsibbadna. Alaposan végigméri a fiút, de el is kapja a tekintetét, amikor az ránéz. Ed érkezése sem túl csendes, lehet hallani, így odapillant, ám a sápadását nem tudja mire vélni. Erre még az sem magyarázat, hogy fázik.*

-Szasz, Ed! Tüzet akarsz rakni? Hol? Itt?

*Mutat a maga előtti területre, és nem igazán találja frappánsnak. Ha tényleg beállnak, és beleesik valaki a tűzbe, az igencsak ciki lesz. Ezen nevetni kezd, érdekesen festene egy kisebb tábortűz a barlangban, akkor még szalonnát is süthetnek. Már ha az van valakinél persze. Daeron megrökönyödésén már röhög. Ha nem fekszik, akkor mégis mi a fenét csinál szerinte?*

-Megint, csak a követés olyan jól sikerült, hogy előbb értünk ide. Mit szólsz hozzá? Ha pedig nem fekszem, akkor mégis mi a fenét csinálok éppen? Lebegek, csak álcázom? Kávét kávéval, ha lehet, cukor nélkül, tejszínnel.

*Röhögve adja le a rendelését, igazítja meg a köpönyegét és fekszik vissza a földre, karjait a feje alá téve. Daeront is végigmérte, a múltkori szerelése jobban bejött neki, lévén nem volt rajta túl sok minden. Épp megjegyezné, hogy már csak Matt hiányzik a csapatból, amikor ő is betoppan, és nem éppen halkan. Kevesen, hát persze. Legközelebb majd tényleg kiplakátolja a programot, és felhívja mindenki figyelmét, hogy meglepetésként a fiú után érkezzenek.*

-Szasz! Teljes, és nyithatsz, én innen el nem mozdulok most. Előre szólok, ezek a sodortak nem gyengék, nem kezdőknek való.

*Végighallgatja a rövidke beszédet, de italról nem volt tudomása, csak másról. Előszedi az összes jointját, ezek nem olyanok, mint a múltkoriak, igencsak erősek, így nem ajánlott ész nélkül kutyulni, az tuti. Mindent elrendez, az vesz, aki akar, most nem dobálgat semmit sehova. Egy laza mozdulattal gyújtja meg a sajátját és dől vissza. Élvezettel szív bele, már maga az íze is csodálatos, a hatása meg… nem kell hozzá sok idő, hogy érezni lehessen. Felsóhajt, szinte megkönnyebbülten szólal meg.*

-Ez hiányzott nekem, végre egy kis lazulás.

Tárgy: Re: Kék-barlang Pént. Nov. 13 2009, 01:41

*Ahogy belép Ed, elvigyorodik, és köszön neki. Hiába volt kusza a helyzet, azért ő jól emlékszik arra, hogy merre járt a keze tetriszezés közben. Azon viszont csodálkozik, hogy a fiú nem pirul le, inkább feltűnően sápadt ~talán beteg lett?~ vakarja tanácstalanul vörös üstökét, és a kérdésre őszintén elcsodákozik.*
-Te tüzet akarsz gyújtani? Az tök jó ötlet, mert ha meglesz majd a hangulat, akkor kinevezünk egy szép hosszú botot tüzes ördögbotnak, és akkor zsonglőrködhettek. Amúgy meg miért nem öltöztél fel, haver?
*Ezen csak röhögni tud. Tényleg érdekes látvány lenne, ha a tűzzel kezdenének játszani, miközben azt sem tudják, hol vannak. Dobálni még csak tudnák az égő végű botokat, na de elkapni, vagy neadjisten a levegőben forgatni?!*
-A Föld pedig lapos. Jó reggelt neked is Daeron! *Köszön vigyorogva, hiszen a srác már most, állítólag józanon is egy rakat marhaságot hord össze.*
-Te csaltál, és készültél az estére! Vagy alapból vagy olyan, mint aki folyamatosan be van szívva?
*A kérdést nem bántásból teszi fel, ő kifejezetten ragaszkodik, hogy körülötte csak és kizárólag furán viselkedő alakok legyenek, de úgy látszik, a kívánsága kérés nélkül is teljesül.*
-Különben is mi az, hogy nem sunyítok? Láttál már tőlem valaha is olyat? Egyébként meg követünk. Olyannyira, hogy most eléd jöttünk!
A tea meg a kávé uncsi. Szerintem jobb lenne bekapni valamit… van valakinél esetleg virsli? Kolbász vagy hot dog?
*Nem, egyáltalán nem gondol semmi rosszra, ő csak ki van éhezve alaposan, ezért nyalja meg a szája szélét, ahogy körbenéz. Még jó, hogy Matt csak ezután fut be, hiszen ettől a megjegyzéstől az a minimum, hogy kirohanjon a világból. Neki is lenyom egy sziát, és a kezében lévő üveget csillogó szemmel figyeli. Legközelebb tényleg kell valamit hoznia, mert ez így elég ciki. Illetve lapul a zsebében valami, amit még Sandy néni küldött a csomagban. Mocsokság, hogy kirámolta a cuccait, mielőtt eljött a suliba, így csak két zacskó szép, hosszú, kövér Grissinit szed elő a kabátja zsebéből (olyan, mint egy nagyra nőtt ropi: kb. 30 cm hosszú, 2 cm széles sós rúd), meg két tábla csokit.*
-Nem röhög. Hülye Sandy nénikém elszedte az anyagokat, és küldött helyette csokit, meg ropit. Viszont ez akkora, hogy lehet vele kardozni!
*Legszívesebben elsüllyedne szégyenében, de ez van, legközelebb majd ír a haveroknak, és leadja a rendelést. Matt kérdésére széles vigyorral az arcán bólint, és vigyázzba vágja magát, úgy hallgatja a „megnyitót”, a végén tetszésnyilvánításként fütyül egyet, két ujját a szájába dugva.
Mivel a pién kívül egy valami érdekli jobban, és az Noelnél van, így egy kicsit félszegen közelít, de ahogy a srác rágyújt, és megérzi az illatát, már szinte rohan és úgy mar el egyet. Nem rohan sehová, lerogy mellé, és ott nyomban rágyújt, majd elhever a földön.*
-Haver! Köszi! Akkor is isten vagy!
*Legszívesebben odabújna Noel mellkasára, és dorombolna, viszont ahhoz túl sokan vannak, bár már kezdi érezni a hatást… így ki tudja, miket fog ma még művelni. Egyelőre még csak vigyorog veszettül.*

Tárgy: Re: Kék-barlang Pént. Nov. 13 2009, 19:52

[Izzy,Noel, Daeron, Matt]

*Nem a Barlog jön, bár kezdenek ijesztő hangok hallatszani odakintről, a másik két egyed befutásával. Még jó, hogy nem egy gyáva figura, bár a srácok javára legyen mondva, hogy nem vág túlságosan csalódott képet, mikor tüzes ősdémon helyett a két hiányzó falkatag robban a bandába. Ha önmaga lenne, most üvöltene egyet, mert önmaga egykor hűde nagyon hülye volt, de hát ez vajmi csekély sugárzásban világít csak át egyéniségén, s sajnos már nem tartozik bele a hülyét csinálok magamból effekt. Még nem...még tiszta és józan, még normális...(még ártatlan) Köhm...nade ahogy Daeron belép felcsillan szemeiben a remény, hogy visszakapatja egyetlen kabátnak nevezett cuccát, amit nem égetett még el, amit múltkor neki adott, a nem zakót, hanem bőr dzsekit, ám, ahogy látja Daeronon a sajátja van. Persze, jóval melegebb mint az övé, de aki kidobálja az anyja pénzét az ablakon...*
-Tudom...*Remegnek meg ajkai, ahogy kinyitja őket. Jó ez, köszönés helyett, ahogy kissé elszánt tekintetét rá is szegezi a fiúra, szuggerálva, mert ő Anakin Skywoker, csak jól titkolja, hogy: Hozd vissza, mert fázom!*
-Nem látszik, hogy hiányolom? *Most még egy kávé vagy tea is jól jönne neki, minden ami meleg...palack, cigi, pia, fiúk, na nem mintha ő gondolna erre...á dehogyis, csak egyre inkább a falnak lapul, mintha el akarná játszani, hogy a legutóbbi összeröffenés után milyen klasszul megtanult Pókembernek lenni.*
-Szóval...viszonoznod kell a szívességet...*Naná, nem tud már mit kitalálni, hogy ne fagyjon meg, egy fintorral köszönti Mattet, amikor felvonja szemöldökét fagyos állapota láttán. Ez csak addig tart, amíg meg nem látja szájában a szendvicset (talán még eszi) ezután nagyon rondán néz rá, hogy neki nem hozott. Azpok után, hogy ,megosztotta vele a pattogatott kukoricáját...A pillantás csak akkor látszik enyhülni, mikor a piát észleli, s mivel Matt felbukkanása gyors volt, még elvörösödni sem van ideje, hogy ilyet merészelt mondani Daeronnak, amikor mindig a szuperhőst játssza, akinek büszkesége oly határtalan, hogy soha nincs szüksége semmire. Bizony. Néha kiesik az álarcból...náha nagyon, pl ahogy szemezget a piával...hiszen talán mondanom sem kell, hogy még életében nem ivott. Van alibije, persze Very Happy

Még Mattie szónoklatát is sikerül végighallgatnia anélkül, hogy ránézzen Daeronra és a KABÁTJÁRA, bár kicsit eltávolodik a faltól, mivel már vészesen komolynak érzi a hideget, amin a kő sajna nem segít. Félvigyor a szónoklatra, adná már a piát ez a gyerek, hátha attól melegebb lesz...Most hozhatott volna kávét ő...csak hogy kicsesszintsen a többiekkel. Vagy teát, úgy még jobb buli...egy korty pia, egy tea, s aztán jön a joint. Persze az nyer, aki minél tovább bírja rókázás nélkül.*
-Naná. *Mondja Noelnek hirtelen felé fordulva.*
-Vagy ki akartátok hagyni a tűzön járást? *Nem azt mondja, mert nagyon fázom, de szerinte egyértelmű, hogy azért nyögte be ezt, de hogy mire gondol a fiú, amin nevetni kezd, már ő nem érti, hiszen hálaégnek pocsék gondolat olvasó, jójó okklumentor. Hamar beindul a banzájin, mire észbe kap és vérszemet, Noel már rendezgeti a cuccokat,s ezúttal neki sem kell külön meghívó, hogy odamenjen. Mivel nyilván ő a "legtapasztaltabb" joint téren, olyat hogy erősebb mi sem terméstesebb még nem próbált, úgyhogy vérszem és egy "kérek" majd egy "köszönöm" kíséretében ő is kiszolgálja magát. Hogy mikre nem képes egy kis anyag...Elővarázsolja belőle a rejtett úriembert. Ezúttal senkinek nem lehet kifogása, még gúnyos fintora, mosolya is hiányzik. Az sem elhanyagolható tény, hogy agyára ment a hegyi beszéd...Direkt vetetett öngyújtót, bár szegény Tayler biztos nem tudta előre mire fogja használni a fiú, kapkodva meggyújtja a szálát, s tolja mohón szájába, hogy egy másodpercnyi csend után felköhög/röhöghessen. Valószínűleg senki nem hallotta még nevetni, mivel igen ritkán szokott, de ez a nap más, mint a többi...*
-Részemről mehet. *Von vállat Izzynek...vigyorogva.*
-Mondjuk elégetem a nadrágom...mert nincs tűzifa.*Fújja ki a füstöt, felröhögve, amikor a fiú is, bár nem igazán jut el neki hirtelen mi volt a vicc tárgya. Vissza kell pörgetnie a fejében, s a replay gomb után:*
-Mert Daeron elkérte és nincs másik kabátom. Csóró vagyok. *Csóró akar lenni, fogadalmat tett, s ezt kezdi is egész jól csinálni,noha jelenleg csak nevetni tud a dolgon, mert az élet szép, a joint meg a habos torta rajta.*
-Tényleg...van valakinek kolbásza? *Ezt már sikerül úgy megkérdeznie,hogy ne köhögjön, lassan hozzászokik, mit a terhes nők, kifúj, beszív, megszédül...nem nyom! Különben ő mindig éhes, ha öt percig nem eszik,már akkor is, úgyhogy ezen kapva kap, bár mire észbe kap, már a pokróc szélén ül, a jointokat számolgatva, néha felpillantva Daeronra, hogyan oldja meg az ő miatta való fázását, majd Izzyre nézve, aki miután kiejti a szót, hogy kolbász...kap egy sóvárgó tekintetű Lyonst...A fiú talán szaftos virsli darabkának képzeli, de nagyon úgy néz rá, mint aki be akarja kapni. Veszélyes ilyen szavakkal dobálózni előtte! Bár le kell törjem a lelkesedést, ha étel, akkor Ed valóban csakis ételre gondol, nem egyébre. Hah, csoki! Kedvence...közelebb araszol a pokrócon az Ozzy...najó Izzy témához,bár azt szeretné, ha Matt is odamenne, mert nála van a kaja, Daeron meg csak úgy alapból mert jópasi...vagyis jajj dehogyis a kabát miatt! Néhány mély szívás után már nem okoz gondot szépen néznie senkire, hogy azt mondja.*
-Kérek egy kis csokit. Köszönöm! *Talán ez kell neki ahhoz, hogy így beszéljen, de akarkaakarakaaaar, úgyhogy vesz, ha engedik. Joint mellé jól jön, különben is érzi, hogy a világ egyre szebb, s a mosolya is egyre szélesebb, akkor is ha fázik, s van egy olyan érzése mindjárt nem fog...*

**Hozzászólások** : 49 **Évfolyam** : Első

*Tempós léptekkel halad a hegy felé, célja a barlangrendszer, mint mindig amióta az igazmondás varázslat érvényben van. Nagyon zavarja ez az újítás, és próbál nem beszélgetésbe elegyedni a többiekkel, így inkább elvonul. A Hold fénye megvilágítja a feje felett suhanó hollót, aki követi. Mikor elérkezik a bejárathoz lehajtja fejéről a csuklyát, és körbenéz, majd belép. Pálcáját előre szegezi és elmormol egy varázsigét, mire gyenge fény világítja meg előtte az utat. Itt már lassabban halad, úti célja a erdős terem, ahol nyugodtan gondolkodhat. Sóhajt amikor belép a nagy terembe, megszünteti a fényt, hiszen a barlang tetején éppen elég szűrődik be. Az egyik fához sétál, és leül, benyúl köpenye alá és előhúzza fuvoláját, amit mindig magánál tart, majd játszani kezd. Eleinte kicsit akadozóan éles ritmusokat, majd a hangok egyre jobban ellágyulnak, és a túlvilági dallam betölti az egész barlang rendszert.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Nem is értem, hogy mi a fenének keresem őket...
Összeszedtem minden megmaradt energiámat, és piros garbómra, fekete nadrágomra rákapva egy téliesített talárt elindultam ki a hidegbe. Nem tudom, hogy lesz-e valami értelme összefagyasztani magam, de már nem tudom őket hol kereseni, hisz a kastély minden egyes zegét-zugát bejártam immáron. A park fái sem maradtak leselkedés nélkül, ahogy lassan az egész környéke az iskolának. Már csak egy valami maradt ki, az pedig a Kék barlang, ahová most is tartok.
Egy buta karácsonyi dalt dúdolgatok, minden lépéssem koppan a jeges földön, ütemet adva a dallamnak. Hiába, a csizmám sarka kicsit hangos, nem tehetek róla. Ráadásul ahogy belépek a barlang száján még visszhangzik is minden egyes koppanása fekete, hosszú szárú csizmámnak.
Kipp...kopp...kipp...kopp...
De valakit úgy érzem megzavarok, hisz ahogy a sötétben lassan haladok befelé, nem is gyújtva fényt, hallok valami különös muzsikát, ami kellemes meglepetés. Bár azt hittem egyedül leszek itt, most mégis örülök neki, hogy nem így lett. Megpróbálok olyan csendben lépkedni, amennyire csak tudok, hogy ne zavarjam meg a zenét, s ahogy beljebb érek a tóparthoz, egy fiút vélek egy fa alatt ülve látni. Most csak a szemem káprázik a félhomályban, vagy tényleg ott ül a hidegben?
Lassan közel megyek hozzá, legugolok mellette, és figyelem őt, de meg sem szólalok.

**Hozzászólások** : 49 **Évfolyam** : Első

*Nyugodtan fújja tovább baljóslatú, túlvilági dallamait, amik hála a barlang akusztikájának nagyon szépnek hangzik. Hollója a feje felett a fán ül, és tollait borzolja amint meglátja Krisztyne-t. Sebastian is észre vette, de nem akarja megszakítani a játékot amíg a dal végére nem ér. Méregzöld szemével a lány fürkészi, majd felpillant a Holdra, a fény emlékeket ébreszt benne, hófehér arcán tükröződik a sápadt fény, ami elég érdekes megvilágítást ad a fiúnak. Egy halk taktussal lezárja dalt, és le ereszti fuvoláját.*
- Szép estét, látom nem csak én keresem a magányt.
*Hangja dallamos, és lágy, nem néz a lányra miközben beszél, a holdat nézi továbbra.*
- A nevem Sebastian Diederick, nagyon örvendek.
*Nem hazudik, így könnyen ejti ki a szavakat, nem örül túlságosan a lány megjelenésének, de nem is haragszik.*