Kék-barlang

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

A fiúra nézve rájövök, hogy a zene csal ide egész közel hozzá. Vajon kitől tanult ilyen szépen játszani? Jó is az, ha az embereknek van zenei érzékük, s tudnak egy-egy hangszeren játszani, de én valahogy megmaradtam az éneklésnél, azt is csak saját kedvtelésemre művelem, s nem szoktam vele kérkedni, hisz ahogy minden másban, ebben sem érzem magam túl jónak, s nekem hiába is mondja bárki is, hogy én tudok ezt-azt, nem fogom elhinni neki.
Felpislogok egy pillanatra én is a Holdra, s tekintetem a holllón is megakad egy rövid időre, amin mosolygok. A madár látszólag nem örül nekem, remélem a fiút nem zavarom ennyire, mint az állatot.
Amint rámnéz, s zöld szemeibe veszlik az n szemeim kéksége érzem, hogy őszinte, s bár én nem vagyok igazmondásra itéltetve én s az vagyok.
- Igen, szerettem volna kicsit egyedül lenni, bár én azokat a lüke lényeket is kutatom.
Körbe is lesek, hogy itt nem látok e legalább egyet, de reménytelen.
- Kriszty, Krisztyne Blackcat.
Kezemet a fiú felé nyújtom üdvözlésképp, s mosollyal kísérem tettemet.
- Én is örülök, hogy végülis nem vagyok itt egyedül. Nagyon szépen játszottál. Nem ismerem ezt a hengszert, mi a neve?
Olyan helyen nőttem fel, ahol nem volt jellemző a hangszer túlzottan. Nevelőanyám a természet hangját részesítette előnyben, amit én is szeretek.
...és a hollód? neki mi a neve? Nem nagyon örül nekem, ahogy látom.
Közben felllesek a madárra újból.

**Hozzászólások** : 49 **Évfolyam** : Első

*Bár vonakodva de kezet fog a lánnyal, és szokásához híven kezében hagy egy vörös rózsát.*
- Ez egy fuvola, még nagyapám tanított meg rajta játszani kiskoromban,mindig azt mondta, hogy varázs erővel bír,, képes lenyugtatni mindenkit, vagy éppen félelembe kergetni, de valahogy soha sem hittem el neki.
*Elmosolyodik, de magában szitkozódik, túl sokat beszél, nem szokása, csak ez a hülye bűbáj.*
- Igazság szerint nincs neve.
*Néz a hollóra.*
- Mindig követ, és velem van, megszoktuk egymást.
*Vállat von, és a tavat nézi.*
- Milyen lényeket kutatsz?

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Meglepetten lesem a kezemben felejtett vörös rózsát, de oly terészetességgel viselkedik, hogy inkább nem szólalok meg. Nem tudom mi az oka a rózsának, nem is akarom firtatni. Figyelmesen algatom, ahogy beszél a fuvoláról, s elgondolkodom, hogy velem ugyan mi a helyzet.
- Azt hiszem, hogy engem inkább megnyugtata. Valahogy már nem érzem annyira mániákusan, hogy kutatnom kel a lények után, csak egy kicsit.
No igen, teljesen nem tudom elfelejteni. Én elhhiszek sokmindent. Nem tudhatod, hogy egy tárgyra milyen átkot, vagy éppen áldást küldtek, ami megbűvöli a zene hallgatóját.
Elég érdekes dolgokkal találkoztam már itt a kastélyban, s az én örökségem is különös érzéseket kelt bennem. Ahogy a olló is, de nem tudom, hogy pozitív, vagy negatív érzéseket.
Hosszú, kék hajamat összefogo egy kis kontyba, s a rózsát beleszúrom, közben a fiú szemét fürkészem.
- Azt hiszem lehetne neki adni egy nevet. Van valami, ami jellemzi? Amiről el lehetne keresztelni?
Felálok, és a holló felé nyúlok, kíváncsian, hogy az lerepül-e vagy inkább távolságot tart tőlem.
- A karácsonyi lényeket. Rudolfot, az angyalokat, mikulást. Abban sem vagyok biztos, hogy valóban léteznek, de mégis őket kutatom. Te nem láttál egyet véletlenül?

**Hozzászólások** : 49 **Évfolyam** : Első

*Figyelmesen hallgatja a lányt, és közben gondolkodik. A holló is őket figyeli, tollait folyamatosan felborzolja, néha csap egyet kettőt szárnyaival.*
- Mint mondtam, nem igazán tudom, hogy igaz-e vagy sem az amit nagyapám mondott erről a hangszerről, de az igaz, hogy a zenének mindenkire van hatása.
*A lány szemébe néz, de csak futólag, tekintete mint mindig most sem tükröz érzelmeket. Mikor Krisztyne előhozakodik azzal, hogy nevezzék el a hollót megrázza a fejét.*
- Nem, nem akarom elnevezni, biztos megvan a saját neve, és senkinek sincs joga másikat adni neki.
*Végig simítja haját, és újra a holdat nézi, közben tovább hallgatja a lányt, ahogy az a kutatott lényekről beszél az angyaloknál reflex szerűen felnevet, hideg kacaja visszhangzik a barlangrendszerben.*
- Angyalokat nem láttam, de démonokat könnyebb találni.
* Valahogy megváltozik teljes arcszerkezete, talán csak a fény miatt, vagy csak a gondosan felépített maszk hullott porrá amit a külvilággal szemben viselni szokott, nem lehet tudni. Szájához emeli fuvoláját, és egy új dallamra kezd, egy bajjós sötét dallamba, az akusztika miatt, olyan mintha a halk zene mellett halk léptek és sóhajok hangja szűrődik minden honnan. Lehunyja szemeit, úgy koncentrál, arcán most látszik, hogy nyugodt, és békés, mikor ilyen zenét játszik, bár ez belső énjéből ered, a holló aki eddig tartózkodóan az ágon maradt, most leszáll gazdája vállára, és csőrével csattog a dallamra.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Lényegében igaza van...
Ahogy nézem az állatot továbbra is azon töröm a fejem, hogy vajon milyen név illenék hozzá. De be kell látnom, hogy a fiúnak igaza van, hisz születésekor ő is kaphatott egy nevet, amit nem illendő megváltoztatni, de mégis, nem tehetek róla, hogy ezen töprengek. Emberi gyarlóság, hogy az állatokat birtokolni akarjuk. S ez mindaddig bennem dolgozik, amíg csak eszembe nem jut sajá társam, barátom, akit bár én neveztem el, még apró gyermekként, sosem tudnám magamhoz láncolni. Hiányzik nekem ő, aa feketepárducom is, és nevelőanyám is. Valami fura érzés fogott el, amit akkor éreztem utóljára, mikor az iskolába kerültem. Honvágyam van. Szeretnék az erdőben, a kicsi kunyhó melegében ülni a kandalló mellett. Ott talán még ez a gyötrő kényszerem sem lenne, hogy keressem a karácsonyi lényeket.
- Démonok? Bár azok nem tartoznak a karácsonyhoz én nem mondom, hogy nem látnék szívesen egyet.
Kétes azonban, hogy egy diák képes arra, hogy megidézzen egy sötét lényt, hacsak nem benne rejtőzik valahol legbelül. De mégis, ez a dallam, amibe újra belekezd, s ahogy előtte tekintetét, ami fénytelen, érzelmet nem sugárzó, szinte hátborzongató érzés fog el tőle. Összeráncolok homlokomat, legszívesebben elmenekülnék mellőle, de valami ittart. A kíváncsiság? Vagy valami más? Nem tudom. Belecsavaródzok taláromba, egyfajta védekezés gyanánt. A dallam, valami különös érzéssel járja át lelkemet. Nem félek, de mégis, nem tölt el boldogság, de mégis...Szinte megigézve figyelem kisimult arcát, a vállára szálló hollót. Meg sem szólalva, mert nem szeretném megzavarni játékát.

**Hozzászólások** : 49 **Évfolyam** : Első

*Nyugodtan fújja tovább a dallamot, a holló lehunyt szemmel hallgatja, közben tollait borzolja. A tó tükre gyengén fodrozódik, és a fák lombjai is meg meg billenek, egy hirtelen kell hideg szellőtől. Megszakítja a dallamot, és elteszi fuvoláját. Hátrasimítja haját, ki arcából. Homlokán egy mély vágásból maradt heg húzódik végig, néhány ponton átfehérlik a csont, mikor kinyitja szemeit sötét harag, és tompa fény tükröződik benne, arcizmai ellazulnak, és ennek köszönhetően teljes arcszerkezete átrendeződik, hangja fagyos és kimért.*
- Démont könnyebb találni, mint egy angyalt, főleg a mai időkben. Nem de Krisztyne?
*Hirtelen felpattan, felveszi csuklyáját, és a tó széléhez sétál, hollója fején állapodik meg, és sötét tekintetével a lányt nézi.*
- Utálom ezt a helyet, és az összes aranyvérűt aki idejár.
*Mondja hideg hangon, inkább csak magának, mint a lánynak.*
- Sajna még sokáig kell itt dekkolnom, de talán addig még kiszórakoztatom magam.
*Arcán sötét vigyor jelenik meg, kivillannak fehér fogai, kezében valami fémesen megcsillan a Hold ezüstös fényétől.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

A szelló, mely végigfut a barlangon engem is kicsit megborzongat. Legalábbis ráfogom arra azt az érzést, amit érzek a fiúval kapcsolatban. Tekintetemet le sem veszem az övéről, kíváncsian fürkészem, hogy a változás vajon mi okból jött létre benne. Észreveszem a homlokán éktelenkedő sebet, de nem kezdem ek ámulni, sem pedig faggatózni ezzel kapcsolatban, csak magamban teszek fel egy kérdést: Vajon hol sérült meg?
- A démon mindenkiben benne van, nem így véled? Van aki elrejti egy álca mögé, van akiben sokáig lappang, és talán sosem tör felszínre, mert erősebb benne a jó, de akkor is ott van a gonosz mindenkiben. De benned kicsit jobban érzem a jelenlétét. Tévednék talán?
- Tudod, én szeretném tudni, hogy egyáltalán aranyvérú vagyok-e, vagy félvér. De sajnos nincs rá esélyem, hogy ezt megtudjam. Szóval nem tudom, hogy engem gyűlölni kelle, vagy sem. De nem is zavar, ha azt teszed. Szíved joga, hogy így vélekedj.
Tekintete szinte a vesémig hatol, mégis állom a pillantását, szemlesütés nélkül. Felállok, és követem a tóparthoz. Felfigyelek a fényesen megcsillanó tárgya, de nem foglalkozom vele, pedig egy pillanatra átfut az agyamon, hogy egy tőr, vagy hasonló is lehet akár. Nem érdekel a veszély, nem érdekelt sosem a halál sem, hisz van annál rosszabb is.
- ..és milyen szórakozásra gondoltál?
Nem naívan, inkábbb kissé ironizálva beszélek.

Tárgy: Re: Kék-barlang Szomb. Jan. 23 2010, 17:41

Mitológiák és vallások óra folytatása

Méregzöld talárjába néha belekap a szél, ő pedig kicsit fázósan húzza össze magán a vastag anyagot, miközben fürgén szedi a lábát. Sajnálja, hogy pont ebbe a hidegbe hozta ki a diákjait, de nem lehet mindig mindent illúzióval elintézni, főleg akkor, ha van lehetőség arra, hogy ténylegesen egy barlang fali rajzon gyakorolhassanak. És talán a hideg levegő is kitisztítja annyira a fejüket, hogy könnyebben tudjanak gondolkodni.
~ Csak ez a hideg ne lenne... ~
- Jöjjenek, nekem ne maradjanak le, mozogjanak, akkor nem fognak fázni - pillant hátra, csak hogy maga mögött meglássa Edet. - Az előbbire visszatérve, egyetlen szóval sem mondtam, hogy Ön hülye lenne - int egyet, hogy lépjen mellé a fiú. - Nem hiszem azt, hogy egy tanárnak, felnőttnek joga lenne aláásni egy gyerek, egy diák önbecsületét - jelenti ki semleges hangnemben, majd finoman elmosolyodik. - És az, hogy a többiek készültek valamennyire, még nem jelenti azt, hogy nincs helyük az órámon. Tény, hogy jobb szeretem a magánvéleményt, mert így tudom, hogy mit gondolnak, de annak sem harapom le a fejét, aki előre olvas, illetve azét sem, aki nem - pillant le a fiúra, majd újra sietni kezd, de közben pálcájával kicsit felerősíti a hangját, és máris záporoznak tőle a kérdések.
- Mr. Le Sarte, mesélje el nekünk, hogy ön szerint az őskori vallást hogyan nevezhetjük még? Illetve mit tartanak róla, mihez, kihez imádkoztak, és kik és miért rajzoltak a barlangok falaira? - aprót bólint, magában feljegyezve, hogy ezzel a tananyag egy részét fel is tette a kérdésekben.
- Mr. Lyons, meséljen nekünk a Willendorfi Vénuszról, miért ábrázolták úgy, ahogy, mit tartottak felőle? - direkt nem ad nehéz kérdést a fiúnak, legalábbis szerinte.
- Mr. Wyard, tudja, hogy miért tiltakoznak egyes emberek a szobrocska Vénusz elnevezése ellen? - szereti hallgatni a fiú válaszait, talán tőle nem zavarja egyedül az, ha olyan, mintha előre megtanulta volna az anyagot. Csak mert mindig belecsempészi a saját véleményét is.
A Kék-barlang előtt megtorpan, majd beterelgeti a diákokat, végül eléjük siet és megtorpan.
- Innentől kezdve figyeljenek oda, hová lépnek, ha kell, bűvöljenek fényt a pálcájukkal. Megkérnék mindenkit, hogy ne térjen le másfele, kövessenek mindig engem, ugyanis a mellékfolyosókon érheti önöket olyan meglepetés, hogy hirtelen nem folytatódik tovább az út, és önök nem tudnak időben megállni - figyelmezteti a diákokat. - Jöjjenek - pálcájával megvilágítja maga előtt az utat, ahogyan a fő ösvényen elindul, majd a két elágazásnál balra fordul, bal kezével sokszor megkapaszkodva a barlang falába, mert néhol bizony egyenetlen az út.
A nagyobb terembe érve végig néz a kékes árnyalatú falon, ahol bizony a diákok különböző barlang rajzokat fedezhetnek fel. Biztos, hogy látták már őket könyvekben, és szerencsére van annyi művészi vénája, hogy elég jó másolatokat hamisítson a falakra.
- Régebben a falakon csak egy-egy pillanatot örökítettek meg, így nem tudhatjuk, hogy mi volt az előzmény, illetve a következmény. Most egy olyan bűbájról fogunk tanulni, ami mesélni fog nekünk, rövid plusz képekben. Ezt a bűbájt csak azokon a képeken tudják elvégezni, amiket kézzel rajzoltak, illetve festettek.
- A varázsigénk, figyeljenek oda jól, Historia Illustro Visio - a gyerekekre néz, és bólint egyet. - Pálca nélkül mondogassák párszor, nem rövid az igénk - biztatja őket. - Az első és utolsó szót jobban megnyújtjuk, míg a középsőt kicsit olaszosan, pörgősen ejtjük ki - segít ott, ahol kell. - Ha ezzel megvannak, mondanám is tovább. Idejönnek a rajzhoz, pálcájukkal három kört írnak köré, minden körnél a bűbáj egyik részét.
Hogy megmutassa mire gondol, az egyik rajz körül leírja a három kört, és segítségül hangosan mondja ki a varázsigét, hogy a diákok hallhassák, hogyan is gondolta.
A falon megelevenedik a bölény, és szalad, mögötte feltűnik egy pálcika emberke, aki eddig ott sem volt, és próbálja elkapni az állatot, de nem jár szerencsével, és az előbb még büszke tartású bölény elmenekül. Int egyet a pálcájával, megszűnik a varázs.
- No akkor - mosolyog a diákokra -, Mr. Wyard, az Öné ez a rajz lesz - mutat a falra rajzolt barlangrajzra. - Segítek Önnek, ha azt látja a képen, hogy az állapotos nő megrázza a fejét, elutasítva az invitálást a tűzhöz üléshez, hiába invitálja a két férfi, és elmegy inkább bogyókat gyűjtögetni, akkor jól végezte el a feladatát. Ha akadozik, vagy nem tűnik fel minden kép, akkor kevés volt a koncentráció - a fiúra néz, hogy megértette e, majd Edhez fordul.
- Mr. Lyons, ez lesz Ön rajza - mutat a legegyszerűbbnek tűnőre. - Ahogy látja, a tűz kicsi. Ha megfelelően koncentrál, több ember gyűlik a tűz köré, és mindenki tesz egy kis fát a tűzre és a végén nagy, lobogó tábortűz körül fognak az emberek melegedni. Tudja, a legfontosabb a koncentráció - mosolyog a fiúra, majd Dorianhoz fordul.
- Mr. Le Sarte, ez a rajz maradt Önnek - mutat a falra. - A képen az asszony mézet szeretne gyűjteni. Ha kimondja a bűbájt, a nőnek fel kell kicsit másznia a fára, mézet kell szereznie, és úgy kell eljönnie onnan, hogy a méhek nem támadják meg. Koncentráljon Ön is, különben nem fogja látni a kép teljes történetét - mosolyog a fiúra is.
- Mr. Drac, hallottam, hogy vannak bizonyos problémái a pálcás varázslatokkal. Viszont még ezen az órán is szoktunk varázsolni, így valahogyan meg kellene oldanunk ezt a problémáját - néz töprengőn a fiúra, majd a falra mutat. - Ott az Ön rajza. Az emberek egy lócsordát kergetnek, éhesek, és ezért bármit megtennének, még a lovat is megennék. Velük szemben egy nagyobb állat tűnik fel, és míg a lovak elvágtatnak, az állat ott marad, szinte felkínálva magát az embereknek, akik gyorsan véget vetnek az állat életének - igen, ilyen képek és történetek is vannak. - Ha nem megy, természetesen az sem gond, de akkor ezzel később kezdenünk kell valamit, mert mégis csak egy varázslóiskolában tanul - mosolyog bátorítóan azért a fiúra, majd hátrébb áll, és hagyja, hogy magukban dolgozzanak, próbálgassák a bűbájt, és megpróbálják elvégezni a feladatot.

// Ha valaki visszacsatlakozna az órához, mert már van ideje, küldjön nekem egy PÜ-t, és kiegészítem ezt a hsz-emet, hogy mindenkinek legyen feladata. ^^ //

Tárgy: Re: Kék-barlang Szomb. Jan. 23 2010, 19:41

*Hamar feladja a játékot, mert egyedül nem olyan szórakoztató vele pepecselni, ráadásul mindenki olyan normálisan megy, hogy egy idő után kezdi magát kifejezetten hülyének érezni, kezeit zsebre dugja és morcosan bandukol tovább, kedvtelésből rondán nézve arra, aki meg meri előzni őfelségét, ha ilyen van, el is gáncsolja az illetőt, mert nem lehet, maximum vele egy vonalban menni. Dacosan pillant fel Dorotheára is. Biztos benne, hogy ezért ő is meg fogja utálni, ennek ellenére mégis szeretne kiállni a kitalált igaza mellett. (még akkor is, ha nincs igaza) Nem gyenge...egyszerűen csak nem nézte át...ezt mondja ő is, hát persze, olyan arccal, mint aki tudja, hogy fiatalka, nehéz neki az anyag, biztosan nem tudta úgy felfogni, mint a többiek, ő pedig azon kapja magát, hogy dacos, durcás kis szája menthetetlenül lebiggyed.*
-Hát persze...csak ők olvastak én meg nem...de ettől még nem vagyok butább, egyszerűen csak lusta!
*Jelenti ki, csak, hogy Dorothea is tisztában legyen vele, miközben savanyú képpel le is áll az egyik falhoz sötét gondolatokba mélyedni...Igazából arra gondol, hogy lehetséges, ha tanult volna sem lenne képes lépést tartani velük...Lehetséges, hogy korai volt felvételiznie, hogy jobb lenne neki otthon a zongorájával...hogy egyáltalán nem ide való, de hogy nemsokára már hazamegy és akkor végleg ott is maradhat...majd a nevelőszülei szereznek neki a képességeihez méltó magántanárokat és ha felzárkózik, egyszer majd...visszatérhet ide is. Akkor majd ő lesz olyan, mint Noel, hogy betéve fogja tudni az összes könyvet! Megcsavarintja pólója alját és szétmorzsolja lába alatt a kavicsokat. Micsoda önáltatás...Jönnek a kérdések és akaratlanul is összerezzen...persze az övé a legegyszerűbb, ettől egy kicsit erősebben szorítja meg a csavart pólóján. Nem is a tanárnőnek, hanem a saját cipőjének válaszol.
-Azok a meztelen nagymama szobrok...A termékenység szimbólumai voltak és a nemiségé...biztos azért, mert azt hitték, ha ekkora nőt rajzolnak, akkor fenn marad az egész fajuk, mindig lesz utódpótlás. Összefüggött a szüléssel...ősanya istenség volt, vagy mi. De nem értem...mi köze a szüléshez...Oké, hogy nem a gólya hozza, de miért kellett hozzá akkora nő?
*elhallgat és kissé elvörösödik. Megint csak azt bizonyítja mennyire hülye, mert nem érti e gészen ezt a szülés dolgot...Mire eljut odáig,hogy azt mondja, inkább fáradt, rosszul van, vagy ilyesmi már a varázslatnál tartanak. Tényleg nem készült az órára és kezdi magát hülyébbnek érezni Dömötörnél, aki ugye hatökör volt, mert kerülte a iskolát... Ráadásul megint megkapja a legegyszerűbb feladatot, mire még vörösebb lesz és méginkább a köveknek szenteli figyelmét...Még jó, hogy mindneki csinálgatja körülötte, különben nem tudná vágrehajtani még a feladatot sem.*
-Historia Illustro Visio *Motyogja barátságtalanul a rajznak, legszívesebben arra koncentrálna, hogy pukkadjon meg mindegyik kis fekete figura, de a tűz egyszerre sokkal intenzívebben lobban fel a képen, egyszerű varázsolni, ha éppen ezt érzi ő is, na meg az egyszerűség kedvéért mindent utálni kezd. Koncentrálni viszont tényleg nagyon tud, úgyhogy tovább álmodja a kis képet...Úgysincs más dolga, túl egyszerű volt a feladat, varázsolni tud, csak a elmélethez lusta mindig (ezért ha valami nem sikerül neki, hát főleg ezért) de a koncentrálásnak már nem egyszer vette és fogja is még nagy hasznát venni.*
-Historia Illustro Visio...*Motyogja el újra, mire az egyik figura átszökken a tűz felett, de megég az egyik lába, ezért körbe körbe kezd el szaladgálni. Közben Ed gonoszan elvigyorodik, kimondja megint és a másik kis fekete alak verni kezdi az égő lábú kobakját...*

Tárgy: Re: Kék-barlang Szomb. Jan. 23 2010, 20:55

*Érdekes óra ez, ha az órán folytatódik, s nem mellesleg a barlangban.így máris jó hangulatban áll meg a többiek mellett, igen közel a falhoz. Mozogjanak, ez jó, ha raknak tüzet, akkor egyfajta törzsi táncot is járhatnak majd. Ezen elvigyorodik, igen látványos lenne. Ed féltékenységével nem tud mit kezdeni, nem tehet arról, hogy olyan közegből jött, ahol volt lehetősége tanulni és rengeteget olvasni. Ezt szokta meg, és szerette is. Mivel karrierista, így nem is okozott gondot neki soha, pláne, hogy Raul tudta, hogyan keltheti fel az érdeklődését számos területen. Most ezért meg kellene köveznie magát? Hallgatja Dorotheát, az a vicces, hogy nem tankönyvekből tudja azt, amit. Azt csak akkor nyitja ki, ha feltétlenül szükséges.*

-A szobrok érdekessége az, hogy ugye voltak állatalakosak is, azokat vadászathoz használták, mert hitték, ez segíti őket, természetesen a mágiával. Utána lett az élelemszerzés fő eleme, majd a termékenységé, miután az emberiség fejlődésnek indult, és ha ösztönösen is, de tudta, ez egy elengedhetetlen lépés. Agyagból formált kis szobrok ezek, illetve voltak mészkőből készültek is, persze kézzel formáltak, és ugye nem többféle létezik, vagyis a milói, willendorfi, marokkói, attól függően, hol találták meg őket. Hogy miért nőt ábrázoltak, azt Ed elmondta, az élet forrásának tekintették őket.
Azért tiltakoztak az ábrázolásuk ellen, mert egyrészt felvetődött az, hogy egyáltalán egy isteninek vélt valamit, mint itt a minden felett álló nőt, az Anyát lehet-e szoborként megjeleníteni, amikor ez nem így működik. Illetve pontosan a kinézet miatt. Mert mint tudjuk, az összes szobrocska igencsak telt idomokkal rendelkezett, és ezt amolyan megcsúfolásnak tartották. Szerintük egy istenségnek gyönyörűnek kellett lennie, tehát így nem nézhet ki. Holott nem igazán volt igazuk, elég, ha a Buddha szobrokra gondolunk. Mennyivel lett volna jobb egy anorexiás szobor? Semennyivel. Manapság is azt mondják, ha egy nő csípője szélesebb, teltebb idomokkal rendelkezik, sokkal termékenyebb, mint gebe társai.
Szerintem egyáltalán nem számít, hogy egy isteni erővel bíró szobrot hogyan jelenítenek meg, mert akinek esze van, az nem azt nézi, hogy milyen, hanem azt, hogy milyen funkciót képvisel, vagy képviselt. A középkori Vénusz festményen is lehet látni, ott sem a vékonyság volt az elfogadott, ez már a mai világunk őrültsége.

*Ennyit tud, ennyit mondott el, utána elhallgat, és a feladatra figyel. Ismételgeti magában, tényleg nem hangzik bonyolultnak, aztán ki tudja? A falhoz lép, az ő rajzához, és koncentrál. Remélhetőleg azt fogja látni, amit kell, nem egészen mást, vagy csak magát a töredéket. Leírja a köröket szépen.*

-Historia Illustro Visio!

*Mindegyik körre egy szó jut, az elsőt és az utolsót elnyújtja, és csak azzal törődik, ami ott történik. A tűz körül ücsörgés megvan, az invitálás is, aztán az, hogy az az alak elmegy gyűjteni. A fejrázás kimaradt, valami nem volt tökéletes, hiba csúszott a rendszerbe. Nem esik kétségbe, megcsinálja még egyszer a feladatot, ugyanúgy leír 3 kört.

-Historia Illustro Visio!

*Most még inkább ügyel arra, hogy rendesen tagoljon és hangsúlyozzon, így nézi végig a képeket. Végül bólint, most már az elutasítás is megvan, nem csak a többi. Jópofa varázslatnak tartja, sok mindenre alkalmas lehet, majd kitapasztalja, ha egyedül lesz. Mivel végzett, a többieket figyeli, ők hogyan haladnak vele. Fázni nem fázik, a köpönyege „fűtött”, Raul megoldotta neki, így sosem érzi, hogy hideg lenne, pedig maga a ruházat nem tűnik vastagnak.*

Tárgy: Re: Kék-barlang Szer. Jan. 27 2010, 14:55

Csöndben ballag a többiek mögött, nem szól bele sem az órába, sem a beszélgetésekbe. Valahogy... nincsne kedve. Kicsit le van lombozódva, ami nem is meglepő, figyelembe véve, hogy egy addig tökéletesen ártalmatlannak tűnő órából hirtelen rémálom lett. Ki a fene gondolná ugyanis, hogy egy vallás és mitológia órán pálcát fognak használni?

A fiú megborzong, sőt a rázkódás erre jobb szó, hiszen még a fogai is összekoccannak. Még szerencse, hogy ezúttal kicsit le van maradva, így senkinek nem tűnik fel, ahogy ilyen szánalmasan citerázik. Bár elképzelhető, hogy egyébként se vennék észre, mivel idekinn valóban nagyon hideg van.
Most, hogy így eszébe jutott ez, fázni is kezd... Remek nap - gondolja elkeseredetten. Az arca tuti kipirosodott már, ahogy a hideg szél minduntalan rálehel, hogy aztán újabb fordulatot véve megint őt vegye célba. Kavarog, pont mint Drac gyomra.
Györsan megdörzsöli összefagyni készülő ujjait, és próbál nem azon elmélkedni, hogy mit össze nem csúfolták ilyenkor! Pedig ő nem tehet a kinézetéről, egyszerűen ilynenek született. Mégis minduntalan megkapta a szellemse poénokat arról, hogy milyen jól smikelt...

Ahogy a barlangba lépnek, és osztályának tagjait egyenként elnyeli a tátogó sötét, végre résnél nagyobbra is képes kinyitni a szemét. Bár hideg van, de legalább a szél nem fúj, ez az első pozitívm, amióta kiléptek a teremből, no meg, hogy viszonylag sötét van.

A kérdéseket azután figyelmesen hallgatja, hiszen alapvetően érdeklik az ilyen dolgok, csak a varázslat, a gyakorlati része...
Kicsit meglepődik, hogy ő nem kapot feladatot, ezek szerint sikerült annyira a háttérbe húzódnia, hogy elfelejtkeztek róla.
~Sebaj~ gondolta, és egy halovány remény ébredt benne, hátha a varázslat részét is megússza a dolgoknak.

Hallgatja Edward sértett hangját, ahogy ismét habogni kezd, és szinte kátja maga előtt az arcát, amikor rájön, hogy mit mondott, majd lassan vörösödni kezd. Halkan felkuncogott, de aztán abbahaygta inkább, hiszen a barlangoknak elég hülye szokása, hogy felerősítik a hangokat, megbántani pedig nem áll szándékában a másikat, csak a jelent humorossága hozta ki belőle ezt.

Aztán Noel foglalja össze tudásának egy aprócska szeletét. Igencsak aprócskáét, hiszen drac nem egy órát ült már végig vele, így tisztában van a ténnyel, a másik szinte egy komplett lexikon. Talán nem is csak egy... Ő nem érzi magát irigynek, hiszen mindig úgy volt vele, tanulni magadért tanulsz, és az a fontos, amit később fel is tudsz használni. Nem is beszélve a dolog kényelmes oldaláról, mégpedig, ha valamit nem tudna, de érdekelné, egyszerúen odasétálhat a fiúhoz, és megkérdezheti. Nagy az esélye, hogy tud majd róla felvilágosítást nyújtani, vagy legalábbis arról infót, hol nézzen utána.

Mindeközben a tanár már a feladat gyakorlati részét magyarázza.
Drac figyeli a nő sziluettjét, ahogy kirajzolódik a félhomályban, kicsit eltakarva a falon sorakozó rajzokat. Miután minden tudnivalót elmondott, még egyszer megismételi az egészet, de ezúttal lekíséri a folyamatot is a pálcájával. Egészen elbűvölő, ahogy az előbb még merev emlék, életre kel.

Annyira belefeledkezik a figyelésébe, hogy összerezzen, amikor a tanár közvetlenül mellé áll, és neki kezd el beszélni. Hirtelen terem ott, vagy legalábbis így érzi, hiszen nem vette észre, amikor felé jött.
Nincs szerencséje, feladatot kapott.

Csak ez dübörög a fejében, és a félelem, hogy ha pálcát vesz a kezébe, akkor valószínűleg berobban az egész barlang. Talán a hegy is...

Kis híján magfullad, mielőtt rájön, hogy elfelejtettlevegőt venni. Sóhajt egyet, egy időben azzal, amikor a tanárnő odáig ér a mondatában, hogy pálca nélkül is megpróbálhatja, így a sóhaj tényleg megnyugtatóan nagy levegővétellé teljesedik ki.
Ha nem feltétlenül muszáj a pálcával hadonásznia, akkor talán nem lesz baj, hiszen a természet furcsa humora, hogy nonverbálisan kiválló képességek tulajdonosa.
Mindennek ára van - von vállat gondolatban minden alkalommal, amikor ez eszébe jut. - A magas mágiaszint, a kivételes tehetség a nornverbális varázslatok terén mind nagyon jó dolog. de mindezért cserébe a pálcája, nos... nem tudja mi kéne ahhoz, hogy összebarátkozzanak!

Így inkább csak egy bólintással felel a tanárnőnek, hogy: 'oké, rendben, menni fog', majd a rajzra kezd koncentrálni, és nem igazán kell erőlködnie, hogy az eseméynek peregni kezdjenek. Minden úgy működik, ahogy azt a tanárnő előre megmondta, így, mivel nem kell törődnie mással, képes megfigyelni az egészen apró részleteket is. A fal egyenetlenségét, a finom hajszálrepedéseket, és azt, hogy az állatoknak valahogy nincsne szemük...

Miutána vetítés megáll, körbenéz. Nem sokkal mellette ügyködik Edward, és amikor a képére pillant meglepődve figyeli az ott kibontakozó eseményeket. Nem igazán tudja elhinni, hogy tényleg valami ilyaemi lehetett az alapsztori, szóval két eset lehetséges. Vagy belepiszkált a srác valamit, ami tök érdekes, vagy tényleg megtörtént az egész, és őseink bizony csináltak érdekes dolgokat, csak a sulik inkább az unalmasabb verzót adják le.

Mivel a feladatát végrehajtotta, így minden lelkiismeretfordalás nélkül sétál közelebb a lassan kibontakozó "drámához", és Ed mellé állva halkan megiont nevetni kezd. Ha a másik fiú észreveszi, tuti szélesedik majd a mosolya, mert egy ember még csak tud uralkodni magán, de kettő már egymást generálja tovább a hülyeségben....

//bocsi a giga hsz-ért, csak annyira bolgog vagyok, h megint itt tudok lenni, és olyan régen írtam hsz-t, h most megszaladt a kezem XD//

A panaszkodást elengedi a füle mellett, vannak bizonyos dolgok, amikre inkább jobb nem válaszolni, és annyiban hagyni. Különben is, csak az panaszkodik általában ilyen vehemensen, aki tényleg úgy érzi, hogy mentegetőznie kell.
- Mr. Lyons, Mr. Wyard meg is válaszolta az Ön feltett kérdését. Azt tartották, hogy gömbölydedebb alakkal rendelkező nő több és egészségesebb gyermeket hozhat a világra, vagyis a termékenységet ábrázolták vele. De szép válasz - bólint a fiú felé, és már Noel felé is fordul.
- Mr. Wyard, köszönöm a kimerítő válaszát, tökéletesen körül írta a tiltakozók problémáját, illetve felvázolta eme tiltakozás ostoba mivoltát - ejt egy halvány mosolyt, aztán már csak azt figyeli, hogyan dolgoznak a fiúk. De a normális mederben folyó munka csak édes álom, úgy látszik, a tisztelet is eltűnik, ha kilépnek a tanteremből, pedig ő, bárhol is tartja meg az órát, mindenek előtt tanárnő, nem pedig barát vagy haver.
- Mr. Lyons, kérem, hogy máskor jobban koncentráljon a feladatára. A rajz eredeti történetét természetesen nem változtathatja meg, a megfelelő koncentráció hiánya volt az, ami miatt nem úgy történtek meg az események, ahogyan én leírtam - figyelmezteti a fiút. Nála amúgy sem ér el sokat a duzzogással, az az egy, ami nem hatja meg. Majd, ha az illető lecsillapodik, hajlandó beszélni vele.
- Mr. Wyard és Mr. Drac, örülök, hogy mindketten próbálkoztak, és addig csinálták, amíg saját maguknak is elfogadható nem lett a végeredmény - bólint a fiúknak, majd amelyik rajz még mozog, azok felé int egyet pálcájával, hogy megdermedjenek.
- De menjünk is tovább, hiszen nem valami kellemes itt az időjárás - villant fel egy halvány mosolyt. - A Nílusról számtalan legenda született, illetve istenek történetei fűződnek hozzá. - Mr. Drac, meséljen nekünk erről, kérem - adja ki az első feladatot az extremusos fiúnak.
- Mr. Wyard, ha hallott már arról, hogy az egyiptomiak szerint hogyan született meg a világunk, akkor kérem, hogy mesélje el nekünk.
- Mr. Lyons, több változata is van, hogyan ölte meg Széth Oziriszt. Kettőt meséljen el nekünk, kérem - most nem kíméli a fiút. Ha feladatot szeretett volna, most megkapta.
- És közben elértünk a tananyagrész legutolsó varázslatához, amivel elérhetjük, hogy a könyvekben, vagy adott esetben itt a falakon 3 dimenzióba kivetítsük a képeket. A végre hajtása roppant egyszerű. Finoman a képre bökünk, miközben koncentrálva kimondjuk a varázsigét, ami a Victus Fabula. Ez persze nem összekeverendő az első varázsigével, ami a Vivus Fabula volt. Ez a varázslat azért is érdekes, mert ötvözhetjük az előbb tanult igével, és a folyamatot, amit először a falon láthattunk, azt most 3D-s kivetítésben is végig nézhetjük. Először ezt a varázsigét hajtsák végre, és ha van kedvük, utána kimondhatják a képre a Historia Illustro Visio-t is, hogy úgy is megnézhessék a rövid kis történetet - halványan mosolyog, hiszen miközben a diákok tanulnak, szórakozhatnak is. - Ha van kedvük, száraz időben kipróbálhatják majd a parkban, hogy a könyvüket megnagyobbítják, és úgy mondják ki a varázsigét a képre. Sokkal részletesebb és látványosabb is lesz a végeredmény - bólint egyet, majd a barlangrajzokra mutat.
- Kezdhetik is a munkát.

*Csak addig szórakozott, amíg el nem érte a kívánt hatást. Hogy elégedett lenne, az nem igaz, de ezt nem mutatja, elég, ha saját magának megjegyzi. Az értékelésekre egy halvány mosollyal bólint, aztán el is akad a kérdésen. Ha most komolyan kifejti, amit olvasott róla, a többiek esti meseként fogják fel, és leheverednek. Bajban van, ezt rövidre fogni nehéz dolog, azt sem tudja, hol kezdje, próbálja összeszedni a gondolatait, és csak azután szólal meg, miután nagyjából sikerül neki. Azt már előre sejti, hogy ezt nem tudja két mondatban elmondani.*

-Egyiptom vallása és hite szerint több istenség létezett, de mindegyikük egy-egy természeti elemmel állt összefüggésben, de mellettük tudunk számos félistenről, démonról, amely ugyancsak a hitviláguk részét képezték. A legfontosabbnak a Napot tartották, és számos különböző formában személyesítették meg. Továbbá jelentős szerepet töltött be a túlvilági hit illetve az ehhez tartozó halotti kultusz is, így kiemelkedő alak volt Ozirisz, a feltámadó istenség, a holtak ura, és a túlvilág bírája. A halott –kultuszuk verhetetlen volt, azóta sem tudunk olyan népről, amelyik ebben így hitt volna.
Az egyiptomiak szerint kezdetben magát az univerzumot a sötét vizek borították. Ré-Atum ebből tűnt elő, és egy köpéssel levegőt és nedvességet teremtett, ő volt Su és Tefnut. Ők teremtették a világot, és gyermekük az ég, vagyis Nut, valamint Geb, a föld. Su és Tefnut kóborlásai során eltévedtek, Ré-Atum pedig szemét küldte el, hogy megtalálja őket. Örömkönnyeiből lettek az emberek. Ehhez az egyiptomiak ragaszkodtak, ugyan sokszor változott az istenek szerepe és neve, attól függően, ki uralkodott éppen.
Ámonról, vagy Atumról tudni kell, hogy eleinte a szél urának, a levegő istenének volt ábrázolva, az egyiptomiak hite szerint volt egy női megfelelője is, mégpedig Nut, aki belőle vált ki. Vagyis ekkor Ámont még ábrázolták hol női alakban, hol férfi alakban, és ez teljesen természetesnek számított akkoriban. Később viszont, mint már teremtő szerepelt mindenhol, ő lett az istenek atyja, a leghatalmasabb. Innentől kezdve többször jelenítették meg kos alakjában, ezzel is jelezve az erőt, amelyet ő képviselt.
Théba városa volt az első, amelyik ki merte ezt mondani, és ragaszkodott ahhoz, hogy márpedig Ámon az istenek legfőbbike, ő maga Egyiptom és a világ teremtője. Kultusza a középbirodalomban volt e legerősebb, akkor terjedt át más városokra is, végül egész Egyiptomban ez volt az elfogadott nézet, vagyis Ámon lett a főisten. Fő temploma Karnakban volt, mely előtt kos fejű szfinxek vigyázták az isten nyugalmát. Ekkor viszont már Nut sem csak a női alakja Ámonnak, hanem a hit szerint a felesége, bár azt továbbra is úgy tartják, Ámon különvált része. Ezután figyelhető meg egy összeolvadás, vagyis Ré-t a napistent már együtt emlegetik Ámonnal, végül már csak Ámon-Ré-ként. Tehát itt egy istenséggé olvadt össze a két személy, és a továbbiakban így is emlegették õket. Illetve itt van még Hórusz és Ré, akikbõl Ré-Harathivé lett, vagyis egy tagolatlan kapcsolat.
Ez persze nem azt jelenti, hogy akkor az egyik istenség eltűnik, hanem azt, hogy erősítik egymást. Innentől kezdve Ámon kultusza erősebb, mint valaha, népszerűsége a csúcson volt. Papjai ekkor már erősebbek voltak szinte, mint maga a fáraó, semmiféle döntésben nem kérték ki az uralkodó véleményét, hanem Ámon-Ré szobrához fordultak. A fontos döntésekben az ő véleménye számított, és úgy állították be, hogy az isteni szobor a közvetítőin keresztül üzen nekik. Ezt a kultuszt végül Ekhnaton fáraó döntötte le, aki ragaszkodott az új Napisten, Aton imádatához. Megtiltotta a többistenhitet, csak és kizárólag Aton létezett, olyannyira, hogy még várost is emeltetett, Amarnát, illetve egészen más alapokra akarta helyezni az addig elfogadott teremtéselméletet.
Kinevezte fővárosnak és székhelyének Amarnát, és itt csak Atonnak emelt templomok lehettek. Segítőjével, Nefertitivel együtt próbálták megalapozni Aton kultuszát, de ez tiszavirág-életűnek bizonyult végül. Ekhnatont eretneknek kiáltották ki, és fia, Tutanhamon hatalomra kerülése után azonnal leromboltatta a fővárost, betiltotta az Aton-kultuszt, és visszaállította Ámon-Ré „hírnevét”, valamint az előzőleg elismert teremtésről szóló legendát is. Újból a többistenhit volt az elfogadott, és a papság befolyása is megerősödött, vagyis úgymond visszatértek az eredeti teremtéselmélethez, és innentől kezdve ez nem is változott.

*Tudta, hogy nem két mondat lesz, zavarba is jön a végére, elvégre elhúzta, túl sokat mondott, és ezt nem kellett volna. Inkább koncentrál a feladatra, ami már attól is vicces, hogy 3D-ben nézheti meg azt, amit eddig csak mozgásra bírt. Emeli is a pálcáját, bök a rajzára, és kicsit erélyesebben, mint az előbbinél, mondja ki a varázsigét.*

-Victus Fabula!

*Már önmagában is szórakoztató a látvány, hiszen nem szokványos dolog barlangrajzokat nézegetni a legújabb technikával. Az előzőt már nem ismétli meg, majd ha maga lesz, akkor elszórakozik vele. Miután elméletben végzett, a többiekre pillant, majd Dorotheára, remélve, hogy az előbbi meséje nem okoz kiakadást. Egyiptomot kedveli is, sokszor próbált a végére járni a fáraó átkás hiedelmeknek is, csak ugye ahhoz el is kellene jutni oda, nem csak olvasgatni róla, illetve beszerezni egy-két amulettet és hasonlót.*

A történet a barlang falán kezd egész érdekes fodulatokat venni, de a tanárnő hamar rövidre zárja a pálcikaemberes szappanoperát... Sebaj, a fő, hogy az ember már megtudta, lehet manipulálni a vetítést! Drac erre még jobban vigyorog, elképzelve, mi mindent lehet kezdeni ezzel az egyszerű kis varázslattal, de aztán hamar lehervad a mosoly, amikor a professzor kiosztja a feladatokat, ezúttal őt sem kímélve.

A Nílusról...
- A Nílus Egyiptomot szeli ketté... - zseniális, röhögött az a csúf kis hang, ami igencsak kedvelte Dracot, mert rengeteg szórakozási lehetőséget nyújtott számára a fiú, aki mindig rossz helyen tünt fel, természetesen rossz időben. Dracot ezzel megint sikeresen megzavarta, aki rögtön elpirult. De mivel már nem ez volt az első alkalom, hogy az a görény kis hangocska kiröhögte, ezért nem tartott olyan sokáig, hogy elhallgattassa, végtére is, mint már említettük, volt benne gyakorlata, és az egész mindössze egy kis koncentrációt igényel.

- A Nílus annak a környéknek a legnygaobb vízlelőhelye, ami azért rettenetesen lényeges, emrt az ország sivatagos területen fekszik. Ha nem lenne az édesvíz, akkor hiányozna az ottani élet egyik legfontosabb alapfeltétele. A folyó minden éveben megárad ugyanis, és hordalékát otthagyja a partok mentén, ami aztán termékennyé varázsolja a földeket.
A kereskedelem szempontjából is rettentően lényeges, mert az áruk szállítása, a közlekedés, mind-mind hajókon történik.
Éppen ezért, egyesek, a Nílust tartják Afrika anyjának, ami összeköt, táplál, és életet ad. Továbbá, úgy tudom, máig vitatkoznak azon, hogy vajon az Amazonas-e, vagy ez a folyó, a Föld leghosszabb folyója. Mindez talán azért kérdéses, mert mindössze a XX. században sikerült megállapítani, hogy pontosan honna ered! A Kazumo forrásból ered a Kanga folyó, ami a Victória a tóba ömlik. Ennek a ónak a lefolyása a Nlus egyik korai szakasz, az un. Victoria-Nílus. Egészen a forrás megtalálásáig legendák keringtek arról a titokzatos Hold hegységről, amiből eredhet. Végül, a XIX. század második felében egy felfedező, Stanley, beazonosította a mai Zaire és Uganda határán lévő Ruwenzori hegységet a Hold hegyeivel.

Mi a fenét lehet még a Nílusról mondani? Drac kétségbeesve kutatott az emlékei között, de rettenetesen üresnek érezte a fejét.
Miről is bveszélt az előbb Noel?? Istenek. Megvan!

- A Nílus mindezen felül még elválasztó szerepet is betölt az ott élők életében. Míg egyik partján folyt a mindennapi élet, addig a másik oldalon a Holtak városa terült el, tehát maga a folyó olyan szerepet tölthetett be, mint a görög regékben a Styx folyó, melyen keresztül Charon kalauzolta át az elholtak lelkeit az örökkévalóságba.
Mindig megújuló és újjászülető jelenségként, Ozírisz megtestesülését látták benne. A Nílus legalacsonyabb állása Ozírisz halálára utalt, míg az áradás az isten - és az általa megtestesített termékenység és természet - feltámadását hirdette.
Másrészről viszont Hápihoz kötődött. Hápi hermafrodita isten, azaz női és férfi attribútumokat egyaránt visel. Ezzel is kifejezésre juttatták, hogy a Nílus egyszerre anyja (táplálója) és apja (megtermékenyítője) is az országnak. Hápi - a legenda szerint - a kataraktákban lakik egy barlangban, és onnan önti a Nílus vizét két korsóból.
Továbbá, a Napbárka - Ré bárkája - A Nílus égi másán, a Tejúton halad.

- Azt hiszem ennyi - pillant fel kcisit megszeppenve, hiszen ő nem suokott ennyit beszélni, vagy legalábbis nem akkor, amikor egy szörnyen atrának kinéző egyén kérdezgeti, egy rettentően tanórára hasonlító beszélgetés keretében...
Nem is beszélve arról, hogy igazából itt nem is annyira a legendákat sorolta fel, hiszen azok közül nem sokat tud, inkább a Nílushoz köthető tényket, és történeteket.

Így alig várja, hogy a tanárnő bólintson, vagy egész egyszerűen csak levegye róla a szemét, és ő tovább folytathassa a gyakorlati feladatokkal.
Ha ez megtörténik, megkönnyebbülten slattyog vissza a saját kis barlangrajzához, hogy megcsodálva a megelevendett, ezúttal 3D-s történetet.

// Mindenkinek köszönöm szépen a részvételt. ^^ Bár a legvégére kevesen tartottak ki, természetesen mindenkinek osztok ki pontokat, amiket hamarosan meg lehet tekinteni a főoldalon. ^^ //