Sövénykert

Tárgy: Re: Sövénykert Kedd Aug. 25 2009, 18:23

*Csak elmosolyodik mikor a fiú kis monológot tart neki*
- Igen dettó ugyanezt csináltam én is. Csak én még hajat is mostam.
*Mosolyogva fordítja el a fejét a fiú irányába. Úgy dönt veszekedik egy kicsit a hangocskájával.*
~Te hang, figyelj szeretem én Konit. Mármint úgy?~*na jó ez hülye kérdés volt amire a hangocska nem is válaszol, így inkább úgy néz a fiú szemeibe, mintha a veséjébe akarna látni. Sokáig néz a szemébe majd visszafordult a z ég felé.*
-Nem kell, de aranyos vagy. Inkább te is dőlj hátra úgy kényelmesebb.* Mondta majd visszanézett az égre. Szótlanul nézett ki a fejéből, mozdulatlanul, kifejezéstelen arccal várva a fiú kérdéseit.

Tárgy: Re: Sövénykert Kedd Aug. 25 2009, 18:46

* A lány mosolyára természetesen egy ösztönös mosoly a válasz. A lányt nagyon kedvesnek találja. A lány szemeibe néz hiszen a lány is ezt teszi de ő nem úgy ahogy ezt beszélgető partnere teszi. Ő kedvesen néz a lányra. Még mindig nem zavarja a hosszú pillantás váltás de egy kérdést azért fel tesz a lánynak hiszen nem érti hogy miért néz így rá.*
- Ha nem sértelek meg meg kérdezhetem hogy miért nézel rám így?* Teszi fel kedvesen a kérdést mert nem akarja, hogy a lány ezt rossz néven vegye. Az aranyos szóra ismét elmosolyodik a fiú és megfogadja a lány tanácsát. Hátra dől ő is a lány mellé. A nap neki is a szemébe süt ezért előveszi nadrágja zsebéből a napszemüveget hiszen ő készült az ilyen helyzetekre és fel teszi a szemére. Egyik karját a feje alá teszi hiszen a földet egy kicsit keménynek találja.*
- te mióta vagy itt? Milyen tantárgyaid lesznek?* Kérdezi meg kíváncsian hiszen lehet hogy most is szerencséje lesz és a lány a csoport társa aminek valljuk be hogy örülne.*

Tárgy: Re: Sövénykert Kedd Aug. 25 2009, 19:11

* Mikor a srác rákérdez elkapja a fejét.*
-Bocsi, nem tudom igazából magam se. Ne haragudj.
*Majd felpattan, és a táskájából elővesz egy barna napszemüveget és visszafeküdvén maga mellé teszi egyik kezét, a másikat pedig a hasára teszi. Ám véletlenül a fiú kezéhez is hozzáér és mintha áram csapta volna meg gyorsan azt is a hasára teszi, majd fejét oldalra döntve válaszol.*
-SVK Bbt, Bit, Átv, Vaázsfegyvertan Krissztallográfia, és jövőre kezdeném a Dalmágiát.- Válaszolja, és örül hogy szemüvegén át nem látszik tekintete.

Tárgy: Re: Sövénykert Kedd Aug. 25 2009, 19:33

* A lány elkapja tekintettét mikor a fiú rákérdez a dologra amin csak elmosolyodik.*
- Nem haragszom csak nem értettem a dolgot* Mondja kedvesen a lánynak és még egy mosollyal is megajándékozza. a lány hirtelen egy napszemüveg vesz elő a táskájából amit fel is helyez a szemére majd vissza fekszik a fiú mellé. Közben még a fiú kezéhez is hozzá ér amit gyorsan el is vesz.* ~ezt vajon véletlen volt vagy szándékos?~* vetődik fel benne a kérdés de természetesen nem kérdez rá. Tovább fekszik nyugodtan a földön. fejét kicsit meg emeli hogy a lányra tudjon nézni. Szemét nem lehet látni a napszemüveg miatt de kedvesen néz a lányra.*
- Jól áll neked a napszemüveg de nem gondolom hogy a szép szemeidet el kelen takarni bármivel is* Füzi hozzá a megjegyzést kedvesen majd egy sejtelmes mosoly lesz látható az arcán. Fejét vissza helyezi a kezére melyen eddig is feküdt.*
- Ne haragudj de nem értem még a rövidítéseket. Gondolom a Átv az átváltozás tan lehet de a többit nem tudom* vallja be a dolgot és reméli hogy a lány megmondja hogy mi mit jelen*

Tárgy: Re: Sövénykert Kedd Aug. 25 2009, 19:51

*A bókra elpirul. Szokta mostanság. Na mindegy.*
-Ugyan szép szeme, nekem? Dehogy. De azért aranyos vagy.
*Fejét visszafordítva bambul ki a fejéből, miközben gondolkodik. Hülyeségeken.*
-Hát....bűbájtan, bájitaltan, sötét varázslatok kivédése. Így képben van kedvesem?-*röhögi el a végét.*-mesélsz magadról? Szereted a madarakat?-*ül fel hirtelen majd egy pillanatra törökülésben helyezkedik el, de gyorsan kapcsol, és fülig pirulva teszi oldalra mindkét lábát. Majd ugyanúgy ahogy eddig felemeli a kezét, és ugyanaz a kis madárka röppen rá. Leteszi a térdére, és halkan dúdolni kezd. Közben őszinte és gyönyörű mosollyal néz fel a fiúra

Tárgy: Re: Sövénykert Kedd Aug. 25 2009, 20:12

* A fiú nem érti hogy a lány miért nem hiszei el hogy szép a szemei. Ha nem lenne nem mondta volna de ezt a dolgot most nem firtatja*
- Természetesen tanárnő így már igen* neveti el magát ő is majd sorba veszi a kérdéseket és a válaszol mindegyikre*
- Nem tudom hogy mire vagy kíváncsi. Mit meséljek magamról?....Elkezdem aztán ha valami még érdekel akkor kérdez bátran* Mondja mosolyogva. Közben ő is fel ül, hogy a lánnyal szembe legyen, mert úgy jobb beszélgetni. A nap már nem süt a szemébe ezért a fekete napszemüveget le veszi szeméről és maga mellé teszi a fűbe majd mesélni kezd a lánynak*
- Én Olaszországból származom illetve ott lakom de Angliában születem. Apám angliai még anyám olasz származású. Nincs testvérem én vagyok az egyetlen gyermek a családból. Azt már tudod, hogy imádom a lovakat. Nagyon szeretem az állatokat és a természetet is. Nem tudom hogy mire vagy még kíváncsi.* mondja a lánynak hiszen felesleges dolgokkal nem szeretné untatni így inkább meg várja a lány kérdéseit.*
- Te is mesélhetsz magadról* Mondja egyszerűen hiszen szeretné egy kicsit jobban megismerni ha már egy nap kétszer is bele botlott. Egy kis madár száll a lány kezére ezen elgondolkodik egy kicsit*
- hogy érteted azt az instálóban hogy azt teszik amit mondasz?* Kérdezi meg majd a lány arcát próbálja meg fürkészni. Ha a lány is levette a nap szemüveget akkor viszont a szemébe néz*

//Fagy//

Tárgy: Re: Sövénykert Szer. Aug. 26 2009, 15:24

*A tanárnő felszólitásra játékosan megböki a fiú vállát majd felnevet. Viszont a család említésére elkomorodik. Végül úgy dönt elmeséli.*
- Nos én Angliában születtem, Ostwestryben. Ikertestvéremmel középső gyerekekként jöttünk a világra. Egy nővérem van, Angel, és egy öcsém, Kyle. Apám aranyvérű, anyám mugli származású. Más néven egy sárvérű li tényleg az. Egyszerűen nem tudja hogy, hogy kell viselkedni. És Lyra a mindene. Ő az ikrem. Mindig őt babusgatta. Apám viszont a legnagyszerűbb ember volt a világon. Imádta a gyerekeit, jó főleg engem, de csak mert engem úgymond mindig elnyomtak. Aurorként dolgozott. Aztán 14 éves koromban a születésnapomra jött haza , és elaludt a kormány mögött, az árokba zuhant és meghalt. . Összefoglalva: a családom utál, barátaim nem voltak, csak az állatokhoz tudtam menni.
*Beszéd közben többször gúnyosan elmosolyodott,majd mikor a végéhez ért lehajtotta fejét, de aztán fel is kapta, hisz meg kellet magyaráznia , hogy tudott ilyen jól meglenni az állatokkal.*
-Igazándiból, nem tudom mért azt sem tudom hogy, csak azt tudom, hogy mikor szomorú voltam, agy gondolkodtam, mindig a fára vagy az istállóba a lovamhoz, amin megjegyzem, még egyszer sem ültem. Szóval csak ezekre az állatokra tudok hatni, a többi nem hallgat ám. Ezek pedig a mókus a madarak és a ló. Lehet érzik hogy bízhatnak bennem. Na meg a madarak olyan pletykásak.-* Nevet fel a végén. Majd leveszi a szemüvegét de meg is áll a letevésében mert belenéz Jack szemébe, és kicsit lefagy.

Tárgy: Re: Sövénykert Szer. Aug. 26 2009, 15:53

* A fiú figyelmesen hallgatja a mit a lány mesél neki. Közben pedig a fűszállal játszik. Nem azért mert a lány untatja csak nem szeret tétlenül ülni egy helyben. Közben bólint néha egyet - egyet hogy jelezze figyel és nem másol járnak gondolatai. A lány nem sajnálta a szavakat aminek a fiú örül hiszen nem úgy kell belőle kiszedni mindent aminek örül hiszen nem szereti a szűk szavú lányokat. Mikor a lány fel nevet ő is elmosolyodik. A lány úgy látszik hogy le fagyot Jack pillantásától hiszen félbe hagyta a tevékenységet melyet el kezdet amit a fiúnak fel is tűnik.*
- Én is szeretem a madarakat. * Füzi hozzá kedves hangon a mondatott.*
- Nem szeretnélek meg sérteni, de mi baj van velem? Tudod olyan furcsán nézel rám most meg szinte meg is fagytál.* Kérdezi meg nem szokott ő kertelni majd eszébe jut egy lehetséges válasz amit fel is tesz hiszen nincs mit veszteni max a lány ott hagyja.*
- Én tetszem neked?* Egy sejtelmes mosoly lesz látható a fiú arcán majd szépen hátra dől a fűben* ~ hát persze hogy csak most jöttem rá. Össze állt a kép.~* Mosolyodik el ismét gondolatán majd oldalra fordul hogy lássa a lány arcát*

// bocsi, de mennem kell írj rá valamit és fagyassz ha úgy jó neked//

Tárgy: Re: Sövénykert Szer. Aug. 26 2009, 16:57

*Megrázza magát egy kicsit, majd elmosolyodik.*
-Most hazudjak? Amúgy nem nincs veled baj, csak olyan szép a szemed. És egy pillanatra eszembe jutott az öcsém. Neki is ilyen szemei vannak.-*néz el oldalra, a következő kérdésre viszont felkapja fejét.*-Mi? Nem mondom, tényleg helyes vagy, és tetszel is, csak …….-*Nem fejezbe a mondatot, merteszébe jutott , hogy Koni nem is foglalkozik vele. *-tudod mit felejsd el. Nem mondtam semmit.-*Oldalra fordul, és felveszi a fiú szemüvegét.*- Na milyen?
*Mikor leveszi a szemüveet, a víz felé fordul, és nézi, hogy milyen nyugodt. Ettől valahogy őt is elfogja a nyugodtság.

/fagy/

Tárgy: Re: Sövénykert Szer. Aug. 26 2009, 17:49

//olvad//

* A fiú nyugodtan fekszik a fűbe amíg a lányt hallgatja. Mikor a lány megdicséri a szemeit a fiú elmosolyodik.*
- Azt hittem hogy látsz valamit bennem mely kíváncsiságot felkeltette de ha csak a szemem szép az más...* Mosolyodik el a fiú és szemeit a lányra emeli aki válaszol neki a kérdésre.*
- csak?......Serenity lennél kedves ezt kifejteni bár tudom hogy nem tartozik rám csak ha elkezdted akkor be is fejezhetnéd a mondatott* Mondja a lánynak hiszen nem szereti ha egy mondat félbe szakad. Közben a lány felveszi Jack nap szemüvegét*
- hát... a tied jobb* mondja kedvesen és mosolyogva is. A fiú közöleb megy a lányhoz hogy le tudja róla venni a szemüveget így elég közel kerül a lányhoz illetve közeb ezért a távolság csökken kettejük között.*
- Ha megengeded...* Mondja kedvesen és már nyúl is szemüveghez. amit le is tud venni ha lány engedi neki. Majd az órájára pillant*
- Ha nem haragszol meg akkor én most mennék. Remélem még össze futunk* Hangja kedves és egy kis molyos is látható lesz az arcán. A fiú távozik de mi ellőtt végleg el tűnne azért vissza néz a lányra utoljára*

// Köszi a játékot //

Tárgy: Re: Sövénykert Csüt. Aug. 27 2009, 00:27

~ Dana & Feyd ~

Miközben hosszú ujjait a fiú felé tartja gondolatok emésztik Danát. Eddig csöndben, mosolyogva itta a fiú szavait, válasz nem szökkent torkába, hogy hangszálait rezegtetve hang formájában is a felszínre törjenek. Ahogy ott áll, két csillogó szempár figyelő közelségében végül megszólal:
- Visszatérve egy korábbi témára… akár lehetek a Kisangyalod, ki világosságot hoz a sötét éjszakába – húzza mosolyra ajkait, miközben újabb apró pír körvonalazza almácska formájú orcáját. Közelebb lép a fiúhoz, lehelete összeolvad a másikéval. Zavaróvá válik a közelség íze, hátrál egy lépést, majd még egy aprót és onnan ereszt egy csábító mosolyt a helyes fiú felé, miközben egy tincset söpör ki szeméből.
- Hogy komolyan szeretném-e ezt a nevet? Hát… - teszi ajkára mutatóujját, mintha gondolkodna, majd kacaja harsan a sötét porral átitatott éjszakába – Talán szeretném… végülis rengeteg nagy mágus élt becenév alatt, talán egyszer én is azzá leszek ami mindig is lenni szerettem volna… - nem folytatja, Feyd nem áll olyan közel hozzá, hogy apró-cseprő titkaiba beavassa, melyek csak az övék, senki másé, hisz ezért is hívják titkoknak, melynek kulcsa a tó mélyén porlad, de bátor jelentkező még nem akadt aki megkeresse. Saját gondolatait utálja jelen pillanatban, hogy jönnek ide a titkok, a kulcs, a megmentő… tiszta őrület, valami bűbáj keringhet az éjszakában.
A szőke szépség még nem tudja, hogy új ismerőse barátként fog-e asszociálni az elkövetkezőekben vagy egy meghódításra váró gaz csábító, aki talán ugyanazt akarja mint ő. De mit akar ő és mit a másik? Nem érdekes… Nem akar csábos szőke fürtjei alatt ezen agyalni, jelenleg jól érzi magát, ajkai szomjaznak, de hosszú még az éj, a csillagok órákig ontják még sejtelmes fényüket, mely alatt titkos találkák szövődnek, gyászos halál száguld végig néhány elmebeteg házán.
- A Te becenevedet illetően pedig még nem jutottam dűlőre… de ne aggódj, ami késik nem múlik – néz mélyen Feyd íriszeibe – addig viszont tartom a gaz csábító titulust, amit ne bánj, szerintem megtisztelő a cím – mosolya csábosba fordul és egy apró lépéssel közelebb megy a fiúhoz – És ne hidd, hogy gondom van a neveddel, mert illik rád… de… hmm… hogy is mondjam, bizalmasabb egy olyan kitalált név, melyet nem a szüleid aggatnak rád, hanem egy kedves ismerős. Szóval én bárhogy hívhatlak? Mondjuk sexy boy? Uppsz… – pirul el saját szavain és ismét hátrál. Magában mondogatja csupán, hogy ez iskola és nem szórakozóhely, ahol csak úgy le lehet szólítani a másikat és csak azt akarni… itt nem kellene ellenségeket szereznie és ágyastársakat, talán nem… de sohasem lehet tudni az elején, hogy hová fajul, mi lesz a vége egy új ismeretségnek.
Az ezüsttincs ahogy eltűnt a fiú homlokából Dana kutyafuttában húzza vissza kezét, melyet a korábban sexy boynak nevezett srác elkap és végigsimít. Mosolya kacér és vad. Danának tetszik… Végre nem egy olyan alak aki nyáladzik előtte, hanem túlfűtött csábító. Van gyakorlata, mégha szavainak a fele sem igaz, akkor is tudja mit és hogyan kell, miközben tartja a távolságot. Játék… Dana imád játszani a szavakka, tettekkel és végre talált valakit, aki benne van, sőt tetézi is ezt és nem menekül erős személyisége elől. A puha ujjak érintésétől egy szemvillanás alatt libabőrös lesz, lábujjaitól a feje búbjáig érzéki hullámok mozgatják át szerveit. A fiú szavain felkacag, megriasztva ezzel egy közelben pihenő meghatározhatatlan apró teremtményt, mely hátra sem nézve azonnal tovafut a tiltott rengetegbe.
- Szemét és bunkó? – nevet tovább – Ne is törődj az ilyen… ilyen… inkább nem mondom ki milyen alakokkal, akik nem tudnak értékelni, ne fecséreld rájuk a drága idődet. Szerintem egy belevaló srác vagy – hajtja le, majd emeli meg ismét fejét, miközben Feyd orcáján simít végig ujjaival. Dana megállapítja, hogy finom, hibátlan bőre oly tükörsima, hogy az ilyen felületet örökké lehetne simítani, talán a sok nő már szétdörzsölte és lekopott a felső bőrréteg – idétlen gondolatain elmosolyodik, talán a másik nem is érti miért, de nem számít, a mosoly mindig egy erős kapocs az emberek között.
Röpke percek tűnnek el az űrben, kezei a fiú mancsában, útra készen. Éjszakai, nappali kaland… a lényeg, hogy mindketten benne vannak, ilyenkor megszűnnek a határok és már nem számít a napszak, csupán a bolondozás, az együtt vigaszságban eltöltött percek.
A szőke fürtökkel megáldott lány a silver boy felé nyújtja kezét, nem tudja mi vezérli, de nem is akarja megérteni, mert mindegy is volt, a fiú megfogja a kart, a lány kezei elvesznek az óvó tenyerekben, furcsa jelenet lehet ez egy kívülállónak, de nem nekik.
Ajkai szóra nyílnak, megtörve a távoli zajok halk morajlását, miközben közelebb lép. Ott áll előtte, fűszeres illata körbelengi a lány karcsú, talárba burkolt testét. Szemeik összekapaszkodnak és nem válnak el. Dana azért sem ereszti a pillantást, miért ő nézzen félre? Nem fél… nem ereszt… tartja a pupillák szelíd játékát, a szemkontaktust.
- Hajrá, fedezzük fel, mire várunk még? – húzza mosolyra íves ajkait. A fiú nem teketóriázik, miközben a kisangyal jobbját szorítja, baljával arcán simít végig, majd ajkain, melyek beleremegnek az érintésbe. Dana pupillája nem tartja tovább a szemkontaktust, megrebben a pillanat röpke töredékéig, hogy kéjes vággyal tekintsen vissza az őt érintő személyre. A lányt sem kell félteni, közelebb lép, lehunyja szemét és mély levegőt vesz, szinte érinti a férfi ajkait, majd mosolyogva ismét hátrál, miközben megnyílik pupillája rejteke.
- Hát… mit is mondjak… tényleg szerencsésnek érezheted magad, hogy a tizenkét jelentkezőből téged választottalak… hmm… de nem bántam meg ami azt illeti - neveti el magát, miközben a fiú tekintetén támasztja meg ismét sajátját – viccelek ám, nehogy elhidd rólam, hogy egy ilyen nagy pasifogó vagyok – kacag tovább, de önmaga sem tudja mi a valóság. Valljuk be, Dana nem az a kis megbújós, szelíd nyuszi, szeret csábítani, játszani a férfiakkal, de a szívéhez csak a kivételezetteket engedi, aki több, mint játékostárs, aki több, mint egy ártatlan kis flört, kaland.
Feyd is nagy játékos, közelít, miközben forró ujjai még mindig Dana arcán pihennek, de közelsége megbabonázó játék csupán, hisz a következő pillanatban távolodik, keze lehull, ujjai nyomának melegsége izzik tovább a szőke lány arcbőrén. A játékos ajkai ismét szavakat formálnak, arcán gonoszkás mosoly suhan át, ami jól áll neki - állapítja meg Dana -, többször is felvehetné ezt az álarcot.
- Persze, hogy indulhatunk, rád vártam eddig is – neveti el magát, miközben ujjait megigazítja a fiú mancsában. Közelebb lép, hangja suttogásként siklik végig kettejük magányában: - Tetszik mikor gonoszan vigyorogsz! – vallja meg őszintén, most mit titkolja, ami bejön neki, az bejön. Ujjai lassan siklanak ki a másik kezei közül, hogy új helyét foglalja el. Közelít… nem érdeklik a következmények, amit akar azt megszerzi. Jobbja Feyd nyaka köré fonódik, miközben ajkai rátapadnak a fiú eperpiros szájára, pillája rebben, lecsukódik. Balja Feyd derekát érinti, nyelve heves játékot vív. Dana nem tagadhatja, hogy a srác mézédes ajka tökéletes. Nem érdekli ha eltaszítják, akkor is megkapta amiért annyira epekedett korábban. Hirtelen nyílik szeme, kezét lefonja a másikról, aprót lök rajta, majd gyors léptekkel elindul a sötét, kövekkel kirakott ösvényen.
- Ha kérsz még kapj el! – néz Feyd felé csábítóan és eszeveszetten kacéran, miközben talárja alatt megvillantja hosszú lábait. Nem tudja mire számítson. Megérzései szerint felcsigázta a fiút, de lehet nem mer belemenni a játékba és szépen felvonul a szobájába. Akkor bánhatja, a szőke tünemény többé nem adja meg neki a lehetőséget. Ha követi, akkor egy kis fogócska, csevej, talán még több titkát megtudja az ezüst hajú idegennek, beengedi bűvös rejtekébe és talán ismét érezheti ajkai csapódását sajátján. Talán… ha mindketten akarják…

Tárgy: Re: Sövénykert Pént. Aug. 28 2009, 17:23

Újabb unalmas nap. Ma még csak ki sem mozdult szobájából Melinda, most viszont úgy gondolta, szüksége van egy kis friss levegőre. Ennek köszönhető, hogy a sövénykertben sétál, és hatalmas ásításokkal küzd. Ugyanis álmos, nem is kicsit. Nem igazán aludt, inkább a kastély folyosóit járta egész éjjel. Igaz, hogy már nem is prefektus a kisasszony, de már eléggé berögzült az a szokás, hogy éjszakánként a kóborló diákokra vadászik, hogy egyszerűen képtelen eldobni. Azt is tudja, hogy így őt is megbüntethetik, ha elkapják. De szerencsére már eléggé ismeri a relytekajtőkat és társaikat, így el tud bújni. Persze ma reggel megfogadta, hogy többet nem mászkál tizenegy óra után, és nem szegi meg a kijárási tilalmat többet. De úgysem fogja tudni betartani, nincs elég akaratereje ahhoz.
Kényelmesen öltözött, meg persze úgy, hogy ne legyen nagyon melege. Azaz egy rózsaszín topot és egy rövid, rolytos szárú farmernadrágot húzott fel, hozzá szandált.
A sövénykertben nem sok emberrel találkozik. Valószínűleg mindenki az egyiptomi hét programjain tartózkodik. Ő eddig még csak egy versenyen vett részt... A sütőversenyen egész jól teljesített, ezzel szemben az evőversenyről már más a véleménye. Ugyan egész gyorsan és sokat pusztított azokból a galád, és ráadásul hízlaló falatokból, nem hiszi, hogy megnyerheti a versenyt. De ez majd szombaton (vagy vasárnap?) kiderül, addig meg izgulhat. Hát, ilyen az ő szerencséje... Egyszer hajlandó elmenni egy versenyre, és ott sem mondják meg neki az eredményt. Na mindegy.
Egy ásítással keveredő sóhajtás kíséretében helyet foglal a legközelebbi padon, ami szerencsére árnyékos helyen van. Legalább napszúrást nem fog kapni, bár ma még nincs is olyan meleg. Nem is mer visszagondolni azokra a júliusi napokra, amikor még reggel hatkor is kész életveszély volt kijönni a szabadba... Azóta némileg javult a helyzet, de az elpárolgás veszélye egyes órákban még mindig fennáll. Annyi esze azonban még van, hogy dél körül inkább a kastély hűvős falai között maradjon, és csak a délutáni órákban tegye ki onnan a lábát.
A padon ücsörögve az eget bámulja, amin egyetlen árva bárányfelhő sincs, csak a nagy kékség, ameddig csak ellát. Felhőkkel sokkal szebb lenne minden, de neki ez is megfelel.

Tárgy: Re: Sövénykert Pént. Aug. 28 2009, 18:04

[Időn kívüli játék]

*Egy újabb, viszonylag melegnek mondható nyári napra virradt a kastély s annak környéke. Sajnálatos módon a nyár, s vele együtt a tanítási szünet is a végéhez közeledik, de a diákok többsége, köztük Lucy is megpróbálja hasznosan eltölteni a megmaradt rövid időt, lehetőleg a szabadban, a friss levegőn. Lucy még mindig nem tud teljesen kiigazodni az iskolában, habár szerencsétlennek sem mondható, elvégre eddig még nem tévedt el sehol. Hozzá kell tennünk ehhez a pozitív tényhez azt is, hogy erre nagyon esélye sem volt, mivel nem indult nagy felfedező utakra, hogy megismerje a kastélyt, s vele együtt az ide járó diákokat, hisz itteni ismeretségi köre is elég szánalmasnak mondható, csupán egy pár embernek tudja a nevét, s csak néhány diákkal beszélgetett eddig, holott már többször megfogadta, hogy felhagy antiszociális életmódjával, s komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy be tudjon illeszkedni, s, hogy barátokat szerezzen. Természetesen az egyedül eltöltött időt is megpróbálta hasznosan eltölteni, sokat olvasott, tanult, és elmélkedett eddigi életén, illetve azon, hogy vajon mit hoz a jövő.
A lány ma zavaros gondolatokkal lépett ki szobájából, átvágott a Pillus társalgón, s habár maga sem tudta merre, de elindult. Mikor felébredt egyből elhatározta, hogy ma végre tényleg sétál egyet, így egy, társaságba jobban illő ruhát vett fel. Egy sötétlila, fűzős felsőt, mely kiemeli karcsúságát, hozzá egy fekete, vászon, térdnadrágot, és hasonló színű topánkát, vagyis egyszerű, papucshoz hasonló vászoncipőt. Világosbarna, loknis haját ma két copfba fogta, hiszen elég idegesítő tud lenni, ha az ember majd' megsül, a hajának hála, és főhősnőnknek nem csak, hogy hosszú a haja, de nagyon dús is, ami igaz, hogy gyönyörű, de nehéz kezelni, sokszor órákig szenved vele, mire megfelelő állapotba varázsolja.
A kastélyból kilépve a park felé vette az irányt, s most azon a helyen sétálgat, ahol anno megismerte azt a lányt, aki megmutatta neki a szobáját, s elmagyarázta a fontosabb dolgokat. Most nem lát erre senkit, akihez odamehetne, csak néhány párocskát, ő meg nem szeretne semmit se megzavarni, így hát tovább indul, abban a reményben, hogy sikerül eltévedés nélkül megúsznia ezt a napot is, ahogy azt eddig tette. Séta közben a fákban gyönyörködik, a még gyönyörű, zöld lombkoronájukban, és fájó szívvel veszi tudomásul, hogy nemsokára itt az ősz, majd a tél, és mindez megszűnik létezni, legalábbis egy kis időre. Sose szerette a telet, mert neki az nagyon hideg, inkább a tavaszt, és a nyarat, vagyis a melegebb évszakokat részesíti előnyben, mint az emberek többsége. Ahogy továbbhalad, egyszerre csak a sövénykertben találja magát, amit egyből megismer. Még nem járt itt, de hallott már a helyről, s a szépen nyírt sövényeknek hála nem nehéz rájönni, hol is tartózkodik az ember. A lány megtorpan egy pillanatra, tekintetét az égre emeli, de egyből el is kapja, hiszen még süt a nap, s ez zavarja szemeit, de legalább már nincs olyan meleg, mint délben volt. Mikor körbenéz észreveszi a kis tavat, s a kertben lévő padokat, az egyiken egy lánnyal, aki egyedül van. Önkéntelenül elmosolyodik ezen, s elindul az ülő diák felé, önbizalommal telve, hiszen eltökélte, hogy bárkit lát, bemutatkozik neki. Aztán mikor már csak pár lépésre van a másiktól még szélesebben elmosolyodik, mint az előbb, hiszen az illetőt történetesen ismeri, nem egyszer találkoztak, s anno ő mutatta meg neki a szobáját. Melinda az, a kartársa. Lassan közelebb sétál, de már messziről int a lánynak, majd amikor már csak pár lépésre van, megszólal.*
- Szia Melinda! Leülhetek hozzád? *Köszön a lánynak, majd tesz fel egy kérdést, miközben jobb kezével a padra mutat. Amennyiben a válasz igen, helyet foglal a másik mellett, s kényelmesen elhelyezkedik, ha pedig nem.. Állva marad, de remélhetőleg ez nem fog megtörténni.*

Tárgy: Re: Sövénykert Vas. Aug. 30 2009, 17:44

[Bocsi, tegnap nem tudtam írni:S]

Hát igen, a nyárnak sajnos hamarosan vége. Sőt, ha minden igaz, kedden kezdődik a tanítás... Legalábbis akkor lesz szeptember elseje, és a mugli iskolákban mindig azon a napon kezdődik az egész éves kínzás. (Nem csoda hát, hogy külön helye van Melinda privát feketelistáján a "Gyűlölt napok" kategóriában.)
A hátramaradt rövid idő hasznos eltöltése? Nos, ha valami, akkor ez nem megy Melindának. Most éppen kezd egyre inkább hasonlítani egy Barbie babára, mintsem egy komoly ex-prefektusra, akit ugyan "lefokoztak", de attól még illene példát mutatnia. Amúgy meg, már régóta fontolgatta a lemondását. Egészen pontosan azóta, hogy megírta a vizsgáit. Na jó, ez tulajdonképpen nem is volt olyan régen, de ez már igazán mellékes. A lényeg az, hogy kezd egy cicababára hasonlítani. Csak sajnos most éppen senkinek sem tud hasznos (vagy kevésbé hasznos) öltözködési tanácsokat adni. Milyen kár.
Ó, úgy tűnik, ez a rendkívül szörnyű állapot nem tart sokáig. Léptek zaja a sövénykertben, ráadásul pont felé tart. Csodás.
Borzasztó. Ahogy a leányzó befordul a sarkon, egy pillanatra dühroham tombol valahol mélyen Melindában, de nem elég mélyen ahhoz, hogy az arcán ne látsszon. Szerencsére Lucy még nincs elég közel ahhoz, hogy lássa, és Melinda amúgy is gyorsan hátrafordul.
De tulajdonképpen miért is olyan ideges? Nem, nem azért, mert utálja Lucy-t. És nem is azért, mert gyűlöli. (Mert a kettő nem ugyanaz. Másnál lehet, hogy igen, de Melinda szemében nem, nála a gyűlölet az, amikor meg bírná fojtani az illetőt. Vagy akár képes lenne verekedni. Amit pedig már egyáltalán nem néznénk ki belőle: akár hátulról is támadhat... De eddig még soha nem ment el. Még soha senkit sem gyűlölt.)
De akkor mégis mi az oka a dührohamának?! Hát természetesen az, hogy Lucy tökéletesen öltözött fel, így megint csak nem lesz kit kioktatnia. Ennek persze, hogy nem örül. Ki is örülne annak, ha ilyen csodás érzéke lenne a divathoz (pontosan kiről is beszélünk most?) és nem lenne kinek tanácsokat osztogatnia (ja, hogy most Melindáról van szó! A remek érzék a divathoz-rész teljesen összezavart...)?
Mire azonban kartársa odaér hozzá, visszafordul, és immár bájos mosollyal az arcán figyeli Lucy-t. Na ehhez aztán tényleg van érzéke, ha máshoz már nem is.
- Szia Lucy! Rég láttalak, mi újság? - kérdezi legtermészetesebb hangján a lánytól.
- Persze, foglalj csak helyet! Amúgy, hogy sikerültek a vizsgák? - a kíváncsi hangnemből, meg magából az érdeklődésből is hallani lehet, hogy igazából nincs megsértődve Lucy-ra. Nem is lenne rá oka. Az egyetlen bűn, amit ellene követett el, hogy a ruhája egyszerűen tökéletes. Ezen aztán nem tudna javítani még Melinda sem, ezt be kell vallani.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Unalmas perceket töltött el a szobájában. Még a szokásosnál is rosszabb hangulatban kezdett hozzá öltözködni. Ki gondolná, hogy az amit felvesz nem egészen olyan ruházat, amit egy lánytól elvárnának. Nem bizony, hisz egy fekete koptatott farmert vesz fel, sportcipőbe dugja lábát, ami szintén fekete. Majd szekrénye legajjáról előkeresi a már annyit nyúzott kockás inget. Igen, férfi inget vesz fel, aminek hosszú ujját könyökéig felhajta.
Szembe áll a tükörrel és arcát változtatni kezdi. Karakteres vonások alakulnak ki, széles homlok, kicsit kockásabb arccsontok, kellően vastag szemöldök, persze nem tulzólag. Mindehhez olyan másnaposan ható borosta fedi állát. Felső teste is markáns, férfias, de nem közelíti meg a felnőtt férfiakra már inkább jellemző kidolgozottságot. Haja színe kék, egészen sötétkék, hozzá a szeme is igazodik. Gondolkodóba esik egy pillanatra, hogy álcába bújtatottan, vagy természetes mivoltához közeli arcával induljon-e el inkább, de hangulata azt sugalja, hogy még véletlenül se mutassa meg igazi valóját most.
Kilép a szobálya ajtaján, végigbattyog a társalgón, és elindul, ki a szabadba. A sövénykert felé hozza lába, végigbaktat a sövények kusza útvesztőjén, besétál egészen a közepéig és a tó mellett, az egyik fa alatt felül az egyik pad háttámlájára. Lábait az ülésdeszkán pihenteti, kezeit hanyagul ráengedi a térdére.
Nem sok mindent csinál, csupán bámészkodik bele a csendes környezetbe.

Tárgy: Re: Sövénykert Hétf. Aug. 31 2009, 20:34

*Elege van a szobájából. Kész vége, kimenekül. Fekete csőfarmer, fekete felső, fekete kapucnis pulcsit, kapucni a fejbe, hajat előre, fekete tornacsuka, fekete övtáska, bele cigi, pálca. És már indul is. Kicsit Kumiko filinge van de most na. El akar tűnni a sötétben. Ami nem fog menni mivel nincs sötét. Na mindegy. Kilépve a kapun a sövénykert felé veszi útját. Előveszi cigijét, meggyújtja, mélyen beleszív, doboz vissza baktat tovább. Nagyon halkan megy, be a közepén lévő kis padhoz. Célirányosan közlekedik, de mikor már majdnem odaér megtorpan. Ott már ül valaki. na próba cseresznye, hátha nem zavarunk. Ha meg igen majd csöndben elkullog.*
-Szija. Nem zavarok? Leülhetek? majd választ nem várva, feltelepszik a támlára, és lábait kinyújtva személi cipője orrát. Majd egy szép mosollyal az idegen felé fordul.*- Serenity Crusade vagyok. Signumus. És benned kit tisztelhetek?

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Ki lehet az? Kukucskáljon, mint ahogy Kumikonak mondta? Minden bizonnyal azt kellesz tennie. Sőt meg is teszi, még mielőtt válaszolna a köszöntésre. Hisz szeretné tudni, hogy éppenséggel kinek köszön. Főképp azért, hogy hogyan is tegye azt. Hisz ha egy tanár tölti itt esti óráit nem köszönhet neki sziát... Hogy jönne már az ki? Így a kapucni alá les, bár ez is elég érdekesen jön ki, de már késő. Arca egészen közel kerül a lányéhoz, majd hirtelen visszahúzza.
-Bocsi...szia én Krisz vagyok. Pilluamulato.
Na tessék, szegről végről igazat mond, de ne várja a lány, hogy ennél többet megtudhat. Nem fog. Éppen azáért búj el, mert nem akarja, hogy tudják ki is ő. Majd később talán megismerheti Krisztyt is Serenity.
-Mi járatban errefelé? Eltévedtél talán? Nem gondoltam volna, hogy ilyenkor még kóborol itt valaki.
Na de miért is gondolja így, hisz nincs még olyan késő..Talán maga a hely, ez az útvesztő féle. Innen sötétben nem lehet egyszerű kitalálni, még akkor sem, ha valaki már többször járt itt. Krisz pedig most van itt először.
A lány felől érkező füst kicsit zavarja, gondolkodóba ejti. Szólnia kellene ugyebár neki, hogy nem igazán kellene dohányozni. Prefi lévén illő is lenne ezt megtennie, de ha szól, akkor az gyanút kelt, hisz fiú prefektus nem sok szaladgál az iskola körül.
-Ne haraguj, eloltanád a cigidet. Nagyon zavar a füstje.
Na hátha bejön. Akkor kikerüli a kellemetlen lebukás gyanúját. Nem mintha túl sok kék hajú fiú lenne a suliban. De metamorf az lehet más is.

**Hozzászólások** : 87 **Évfolyam** : Első

Ez a nap olyan mint a többi, unalom. De örültem neki hogy végre nem vagyok a manga rabja. Nem félek senkitől semmitől. Oda merek menni az emberekhez barátkozni, és a lányoknak pedig udvarolni. Igaz hogy még egyszer se udvaroltam lánynak, de egyszer el kell kezdeni.
~Valahol keresni kéne egy lányt.~gondoltam magamban.~Kéne egy barátnőt keresni, mindig egyedül vagyok és magányban élek. Senki nem hoz örömet az életembe.~ezeket úgy gondoltam mintha szét akarna esni a világ és nekem dönteni kéne. Halál vagy halál. Bevallom ez hülye hasonlat volt. Halál vagy halál. Ez most körülbelül olyan volt mintha döntenem kéne hogy éljek-e vagy haljak. Na mindegy, mindenki gondol hülyeségeket, szerintem főleg Kumiko. Ahogy néha néz abból azt lehet ki következtetni. Az utolsó gondolathoz fűztem egy nagy mosolyt. Hirtelen felcsillant a szeme és eszembe jutott a múltkori két fiú a parkban. Valamiféle sövénykertről beszéltek. Mindig is tudtam hogy hol van de egyszer se pillantottam meg. Nem tartottam érdekesnek egy gaz kertet, látok én elég gazt minden nap.
Felálltam az ágyról, kiléptem a folyosókra és útnak indultam. Miközben magam mellett hagyom a folyosókat, a talárom lebeg az levegőben mintha a szél fújná. Elértem a bejártai csarnokhoz, ott kiléptem az ajtón és a parkból indultam el a kertbe.
~Gazkert.~gondoltam mire felnevettem magamban. Kicsit furcsa volt hogy magamba nevetek, nem nagyon szoktam. De egyszer mindent el kell kezdeni. Csak akkor vettem észre hogy a sövénykertben vagyok, mikor már beléptem. Az első pillantásom nem vándorolt körül mint ahogy szokott az új és ismeretlen helyszíneken. Két lányon csillant meg a szemem. A hátsó zsebemből elő vettem egy kis kézi tükröt, eligazítottam a fényesen csillogó kék hajamat. Igaz nem volt rajta mit igazítani de azért a biztonság kedvéért muszáj volt. Mikor megbizonyosodtam róla hogy a hajam megfelelően áll eltettem a tükröt, és oda léptem a két lányhoz.
-Sziasztok.-köszöntem oda tőlük két lépésnyire majd folytattam.- Acton Wenzel volnék. Pugnax, első év. Remélem nem zavarlak meg titeket valami fontos beszélgetésben. Én nagyra tartom a szép lányok beszédjét.-mondtam nekik aranyos hangon.

*Megszokott fekete öltözékében megy ki a parkba: fekete ujjatlan felső, hozzá illő rakott szoknya, mely combközépig ér, és fekete cipő. A haja hátul lófarokba kötve, bár a frufruja így is belelóg az arcába. A kezében a jegyzetfüzete van, ugyanis azzal a nem titkolt szándékkal jött ki a parkba, és azon belül is a sövénykertbe, hogy átnézze az előző éves tananyagot, mielőtt elkezdődik az új tanév. Hogy aztán egészen pontosan, hogyan keveredett a sövénykertbe, azt ő sem tudja, de a célnak tökéletesen megfelel. Így legalább a varázsigéket is gyakorolhatja.
Nyitott füzettel mászkál, nem is nagyon nézi merre, csak arra figyel, hogy ne menjen neki senkinek sem. Egy szimpatikusnak tűnő padnál végül megáll, és leül rá. Az egyik lábát magaála húzza, és kényelmesen elhelyezkedve folytatja az olvasást. Időnként a pálcájával, különböző mozdulatokat ír le a levegőbe, de a varázsigéket még nem mondja ki.*

*Tighe ezen a szép reggelen nem tudott magával mit kezdeni az iskola falai között. Órái még nem kezdődtek el, de már nagyon várja a kezdeteket. Viszont addig el akarja ütni valamivel az időt. Mig a csapat nagy része alszik még elindul felfedezni a környéket. Eddig nem sok helyen járt még, most a sövénykertbe megy. Mikor meglátja hova érkezett, leginkább a brit szigeteken és franciáknál divatos kertet fedez fel, szabályos rendbe és formákba vágott növényekkel és ületett virágokkal az egészneka közepén pedig egy kis tóval, amiben már messziről is láthatóan aktív élet folyt. Természetesen a kertben nem látott fákat csak a szélénél, de azok nagyok voltak, így, ha kevés ismeretei helyesek, akkor a nap minden részében van árnyékos része a parknak.
Szokásos öltözetét visel, rengeteg piros színű inge közül az egyiket melyet azért most már hogy nincsen olyan tikkasztóan meleg végig begombolt, de ujjait továbbra is hanyagul tűrte csak fel. Bár rengeteg hasonló inge van aki kicsit is több időt tölt el a fiú társaságában, rájön hogy az ingek tényleg csak hasonlók mert furcsa módon két teljesen egyforma nincsen köztük. Olyan is akad, amiben vannak minták. Feketével. Bár a mintásak egy kollekciót alkotnak a nadrággal, mert ahol a felsője fekete mintás, ott a nadrágon ugyanaz a minta pirossal van. Haja most is torzonborz módon áll, nem híve a hosszadalmas fésülködésnek.
A távolban egy padon felfedezi, hogy valaki már van. Egy lány ül ott. Pálcájával hadonászik, de zavakat nem hall és a varázslatok megvalósulását sem látja. Odasétál a lányhoz.*
-Szia. Tighe vagyok. Tighe Ceallagh Pugnax első év. És benned szép hölgy kit tisztelhetek?
~Húha. Újítani kéne a dumámon, mert ez így már kezd unalmas lenni. Meg a lányok sokmindent megbeszélnek egymás között, még kínos szituációkra is sor kerülhet. De hát én csak azt mondom, amit gondolok.~
*A fiú fejében néha egész viták zajlanak le.*

*Amilyen régóta itt van, fel sem tűnik már neki a park szépsége. Minden megszokottá vált, és így hajlamos elsiklani a részletek felett. Nem túl jó szokás, de majd talán most, hogy elkezdenek majd sárgulni a levelek, ismét fölfedez valami újat a kastély körül. Addig is azonban elmerülve a jegyzeteiben próbálgatja - most éppen a bűbájtanon tanult - pálcamozdulatokat. Egyet-egyet többször is. Hazudna ha azt mondaná, teljesen biztos magában és nem fordulhat elő, hogy hibázik. Az egyszerűbb varázsigék, és mozdulatok persze nem okoznak gondot, de vannak azért bonyolultabak is a listán.
Neki egyáltalán nincs korán, általában hét óra körül már talpon van, furcsállota is, hogy a többiek még aludni szoktak ilyenkor. Igaz a dolognak kellemes oldala is van: nyugodtan reggelizhet, és a tanulásban sem zavarják... Vagy talán még is?
Nem mintha olyan katasztrófaként élné meg a feltűnő árnyékot, vagy azt, hogy a hozzátartozó személy megszólítja. Elvégre lassan elkezdődik a tanítás, visszajönnek a nyaralásból a diákok, meg újak is érkeznek. Igaz jobban örült, volna egy kis egyedüllétnek, de jó prefektus lévén nem fogja elzavarni az érkezőt. Főleg, hogy kiderül pugnaxos. A legutóbb megismert pugnaxos, valamiért nagyon rossz véleménnyel volt az extremusról, és ez Kumikot elég rosszul érintette. Ez lehet az oka annak, hogy amint elhangzik a bűvös pugnax szó, előbb egy fintor, majd egy kedves mosoly tűnik fel az arcán - mert a látszatot fent kell tartani.
Az hogy szépnek nevezték? Afelett szimplán elsiklik, elvégre Tighe nem gondolhatta komolyan.*
- Szia! Én Kumiko Midorikawa vagyok, extremusos, prefektus és másodéves.
*A jegyzeteit a padra teszi és feláll, hogy kezet nyújtson az ujoncnak, mert ugye a Földnek ezen a részén így szokás. Pedig a meghajlás, sokkal egyszerűbb. De ahány ház, annyi szokás, ő pedig alkalmazkodik, tehát ha Tighe elfogadja a felé nyújtott kezet, akkor kezet fognak, és túl vannak a formalitáson. Aztán amint, elbúcsúznak majd megtörli a kezét. Nem azért mert baja lenne a fiúnak vagy ilyesmi. Egyszerűen, csak nem tudja megszokni ezt a dolgot.
A kézfogás után visszaül és int a fiúnak, hogy ha van kedve üljön le ő is.*
- Mikor érkeztél?
*Teszi fel a kissé sablonos kérdést, de mi mással kezdhetné?*

*A fiú igencsak meglepődik a lány grimaszán, azonban mielőtt reagálna a dologra, a kézfogást nem viszonozza, hanem amint felfedzi, hogy a lány ázsiai, egészen pontosan távol keleti a neve hallatán pedig japánnak gondolná a felé nyújtott kezet észre sem véve meghajol. Nem teljesne a földi, a fejét sem szegi le, de a teljes mozdulatsor 3/4ét azért végrehajtja. Ennyi tellik tőle. Főleg, mert hazájában nem szokás korabeli lányokkal kezet fogni. Vagy arcra puszival, vagy a kúltúrának megfelelő módon köszöntik egymást az emebrek. Férfiak esetében bátran fog kezet, és ezzel nyomatákosítja is, hogy ki ő, és kiválóan alkalmas a kézfogás arra, is hogy leszűrjék a férfiak egymás között, ki milyen ember. Mikor a meghajlással végzett a lány reakciójától függetlenül ő azért szóvá teszi az előbbi grimaszát.*
- Az előbb a karom nevének hallatán elhúztad a szádat. Talán valami bajod van a pugnaxosokkal? Vagy esetleg rólam hallottál valamit és arra reagáltál így? ha gondod van ad elő. Nem szeretme a grimaszokat. hidd el én is előadom ha gondom lenne veled vagy a akroddal, de sem téged sem a akrodat nem siemrem. Bár pl. találkoztam egy igen érdekes saranyos lánnyal. Weekonak hívják.
*Persze a lány nem tudhatja, hoyg a fiú gyengéi az ázsiai, távol keleti nők. Vonzódik hozzájuk legalább annyira, mint az európaiakhoz, de a kreol bőrüeket is kedveli. A fiú egyértelműen nem rasszista. Kicsit viszont zavarba jött, mert a lány semmit sme reagált a megjegyzésére.*
- Ennyire rossz a dumám, hogy még csak válaszra sem méltatod? Amúgy pár napja érkeztem csak. HAjóval Írországból. Te meg feltételezem a távol-keletről. Jól gondolom? Ha jól vettem kia szavaidból most már mádoik éve jársz ide. Ezek szerint neked bejött ez a hely. Ugye? Mióta tudod magadról hogy varázsló vagy? Nagyon érdekes helynek találom, szívesen elmennék oda egyszer. Nagyon vonz engem az a világ és az emberek.

*Kicsit ledöbben, amikor meghajolnak elötte, de valójában tetszik neki a dolog. Legalább nem kell felslegesen érintkeznie másokkal. Természetesen rögtön viszonozza is a meghajlást, s a mozdulaton még az avatatlan szemek is észrevennék, hogy ez a mozdulatsor, sokkal természetesebb és könnyedebb számára mint a kézfogás. A puszi? Nah az kizárt. De erre most nincs is szükség. Reménykedett benne, hogy a fintort nem veszik észre, de mivel rákérdeznek, inkább válaszol, teljesen őszintén.*
- Nem nincs bajom a karoddal, és rólad sem hallottam még. Csak akivel legutóbb találkoztam a pugnaxból, nos ő elég furcsán viselkedett, és ahogy említetted a kart, akaratlanul is eszembe jutott. A fintor az emléknek szólt, és nem neked.
*Magyarázás közben, a kezével is mutogatni kezd, ám előbb elteszi a pálcáját, a szoknyája zsebébe. Mások biztosan megszídnák érte, de szerinte ott van a legjobb helyen, legalább mindig kézre esik ha kell. Szóval magyaráz, és nagyon reméli, hogy ezzel kielégítő választ ad a fiúnak, és az nem fog megsértődni. Weeko említésére, megcsillan a szeme. Nehéz lenne megállapítani, hogy miért. Talán a félelem, talán csak az, hogy ismeri a lányt. Az igazság valahol a kettő között lapul. De ezt Tighe nem tudhatja.*
- Weeko? Hát az érdekessel egyet tudok érteni... Hogy aranyos-e azt nem tudom. Nem beszéltem vele, csak pár órán láttam...
*Nos igen, bár egy hálókörlteben van a cicussal, az igazság az, hogy lehetőség szerint kerülte. Bár többször is összefutottak és láthatóan használ Gerard bácsi főzete - vagy csak nem idegesítette fel senki sem a lányt - azért továbbra is úgy gondolja, nem árt vele szemben egy kis távolságtartás.
Az ázsiai nők... nah igen, Kumiko is szépnek tartja őket, csak magával nincs kibékülve. Elvégre nem normális, hogy egy ázsiai nő 174 cm magas legyen, és neki még a bőre színe sem kreol... Inkább fehér, bár lehet a nyáron kapott egy kis színt, de neki ez nem tűnt fel. Van egy kis testkép zavara a lánynak: még mindig kórosan soványnak látja magát ha tükörbe néz, és még véletlenül sem venné észre, hogy már nem olyan világos a bőre színe, mint amikor ideérkezett.
Tighe kifakadása kissé meglepi, és ez bizony meg is látszik rajta. De persze gyorsan válaszol.*
- A dumád?? Nem nem rossz...
~ Most mit mondjak? Mondjam, hogy csak nem hiszem el? Vagy hogy, kedves tőle? Áhh... ~
- Kedves volt igazán... csak... khm... nem szoktak nekem ilyesmit mondani, és nem igazán tudtam mit válaszoljak.
*Enyhe pír jelzi, hogy zavart. Tényleg nem sűrűn mondják neki, hogy szép. Bár az utóbbi időben egyre többen, de akkor sem hiszi el. A további információkra csak bólogat, kell neki pár perc, amíg újra megtalálja a hangját, ezért nem is baj, hogy a kérdések csak később jönnek. De azokra már könnyedén válaszol.*
- Jól gondolod. Japánból jöttem - mosolyodik el, majd folytatja - és igen maradtam, mert szeretek itt lenni. Egészen kicsi korom óta tudom, hogy varázsló vagyok, de otthon csak édesapám tanított pár varázslatot...
*Erről egyenlőre nem mond többet, arra pedig, hogy a fiút érdekli az országa csak elmosolyodik.*

* Kumiko döbbenete eléggé szembetűnő, de erre kivételesen nem reagál a fiú, inkább csak magában mosolyog egyet. Aztán persze kérdésére is választ kap, és kiderül nem vele vagy a karrl van baja, hanem csak egy emberrel onnét. *
- Szabad megtudnoma nevét, annak aki rossz hírét kelti a pugnaxosoknak?
*Most úgy tűnhet a fiú szívén viseli a karának sorsát igazából ez nem így van. egyszerűen csak kiváncsi. Ha majd összetalálkozik az illetővel, akkor tudja, hogy mégis kit kell alaposabban szemügyre venni, hogy saját véleményt alkosson róla. weekoval kapcsolatban is kap választ, a lány i ismeri, de nem taglalja ismerettségük mélységét. Valószínűleg fél tőel, de ezt nem tudhatja, hiszen nem gondoaltolvasó, csak sejtései vannak, de annál tapasztaltabb, hogy csak a sejtéseire hagyatkozzon.*
- Háűt ez elég fura, hogy nem szoktak neked iyleneket mondani, mert szerintme megérdemled, hogy minden nap bókokkal halmozzanak el. Szerintem te egy nagyon szép lány vagy. Na de még a végén félreértesz, Úgyhogy inkább visszaveszek a tempóból.
*Mosolyog, közben leül a lány elé a földre, nem a padra. Így szemben van Kumikoval és az arcát is jobban látja. Nem nagyon szert úgy bezsélgetni, hogy nem látja a másik reakcióit, vagy kitekert törzzsel kell dumálnia. Mozdulatai lassúak, kényelmesek, nem siet sehová sem. Ideje van mint tenger.*
-Japánban nincsen mágussuli? Miért pont ide jöttél? Mivel foglalkoznak a szüleid? Ők is mágusok?
*Újabb kérdéshullám indul a lány felé, nem akarja egyszerre sokkal leterhelni, ezért csak kisebb adagokban kapja a kérdéseket. A fiú világ életében kiváncsi volt. Míg a válaszra vár az időközben felmelegedő időre való tekintettel megkezdi ingének kigombolását. Na persze nem túlzott mértékben, azélrt ő is tisztában van vele, hogy lánnyal ül szemben, de a felső 3 gombot nyugodtan kinyitja. Ha bármit is megállapíthat a fiú testfelépítéséről, akkor az szikár erős testalkata lehet. A srác nem szégyenlős, nem híve annak hogy elrejtse azt amije van, csak nevelése miatt nem teszi közszemlére, hogy mivé formálták a hosszú évek.*

- Acton Wenzel. De nem kelti rossz hírét. Ismerek más pugnaxosokat, és ők nagyon kedvesek...
*Ez tényleg igaz, hiszen a többi pugnaxos diákot teljesen normálisnak ismerte meg, és egyenlőre Tighe is rendesnek tűnik. Kumikoban nincsenek előítéletek, és már bánja, hogy eszébe jutott az az eset, de nem volt épp kellemes, hogy a segítő szándékra erőszakkal válaszoltak. Utólag azonban kár ezen rágódnia, ami megtörtént megtörtént. Visszacsinálni már nem tudja, és az igazat megvallva nem is szeretné. Nem csinált semmi rosszat.
Annak ellenére, hogy nem akar erre gondolni, mégis ezen jár az esze, egészen addig, amíg Tighe bókjai ki nem zökkentik. Az még oké, ha egyszer udvariasságból ilyet mondd neki valaki, de hogy olyan őrültségeket állítson, hogy mindennap kéne...*
~ Lehet komolyan gondolja? Lehet Krisztynek volt igaza... És vajon Edward komolyan gondolta? ~
*Bizony a szépsége felől nehéz meggyőzni, mostanában viszont egyre többen mondják neki. Vajon azért van, mert rövidebb szoknyában jár, vagy amikor, hosszú szoknyát hordott, akkor is így gondolták?*
~ Killian azt mondta, hogy már akkor is...~
*Killianre azonban jobb nem gondolni. Eltart pár pillanatig míg válaszol, s eközben az arca kissé komorrá válik. Nem akarja, hogy lássa a vele szemben elhelyezkedő, mennyire meglepő dolgokat mond. Azt sem szeretné, ha Killianre gondolva elszomorodna. Elvégre nem mondta azt a fiú, hogy többet látni sem akarja, az is lehet, hogy csak valami fontos dolga akadt. Ha legközelebb találkoznak biztos meg fogja magyarázni. Az ilyen önnyugtató gondolatok általában beválnak. Most sem más a helyzet, így már valamivel vidámabban tud válaszolni.*
- Lehet, hogy fura, de így van... És jó, ha abbahagyod nem értem félre.
*Abban mondjuk nem biztos, hogy mit ért félre, vagy mit nem. Azt sem érti, miért mondanak neki ilyeneket, de persze ez Tighe nem veheti észre, mert most uralja az arcát a lány, és a kételkedő gondolatoknak nyoma sincs rajta. Az újabb kérdésáradatra már nyugodtan válaszol. Ő sem siet, és amúgy is szeret mesélni, igaz nem magáról, de ennyi még belefér.*
- Van iskola ott is, de édesapám szerint az nem jó suli, meg aztán el akartam jönni Japánból. Az majdnem mindegy volt hova, szóval, nincs különösebb oka, hogy idejöttem. A szüleim... Az elég érdekes... Édesanyám, ősi máguscsaládból származik, de kvibli. Édesapám pont az ellentétje. Nálunk senki sem volt varázsló, egyedül ő. Én pedig örököltem a mágiát, de az öcsém például nem. Na és te? Te régóta tudod, hogy varázsló vagy? A családod? Vannak testvéreid?
*Normális esetben nem szokott ilyesmit kérdezni, de ha már elkezdték a témát, akkor már mindent tudni akar. Persze csak bizonyos határokon belül. Kíváncsian várja a válaszokat, miközben a térdeire könyököl, az ugyanis zavarja, hogy magasabban van, mint a beszélgető partnere.*